Ma, reggel
az emlékezet ablakán
csörömpöltek a villamosok,
s átszőve
a régmúlt élmények
drótkötél hálóival,
integettek
az acélos villanypóznák.
Ma, reggel
felturbékoltak a galambok
az elhagyott otthon
küszöbe fölött,
mely vakítóan csillog
az álmodozás sínein,
a végleges visszatéréshez,
a megrökönyödött gyermekkor
giz-gazos udvarába.
Ma, reggel
a múlt kilométerei
látogatóként
dülöngéltek a
bácskai rónaság
szélesre tárt ölelésébe,
mely lebegő könnyedségével
és veszélyes súlyosságával,
hajolt fölém.
Ma, reggel
érthetetlen reám bukkantak
a falusi cimborák
nyugtalan árnyai,
valamilyen bahanális zsivajjal,
ágaskodó fekete paripákkal,
s a tamburák cirpelő hangjával,
melyek disszonanciája sértette
az összetört poharak
metsző csengését.
Ma, reggel
szétpattantak a valamikori sebek
vörösesszínű kötései,
zuhogó illatokká váltak
a falusi akácfák,
s szétömlöttek
a megrökönyödött emlékek sodrai,
az udvarokon és kertekben,
összeroppantak
a visszatérés vágyának sortüzei,
létem kis közébe -
szeretett Bodolyámba.
a szerző fordítása |
Jutros su
na prozoru sjecanja
zatandrkali tramvaji
i razmahale se
čelične bandere
isprepíitane
žičanim mrežama
davnašnjih doživljaja.
Jutros su
zagugutali golubovi
nad pragom
usamljenog doma
sto bliješti
na tračnicama mašte
konačnog povratka
u dvore korova
usplahirenog djetinjstva.
Jutros su
kilometraže prošlosti
zagegale u pohode
bačvanskim ravnicama
u zagrljaj širok
koji se lepršavo lako
i ubitačno teško
nadnio nad mene.
Jutros su
neshvatljivo nabasale
na mene uznemirene sjenke
seoskih drugara
uz neku bahatu galamu
i propinjanje vranaca
sičanih glasova tamburica
koje je disonantno
narušavao rezak zvon
razbijenih čaša.
Jutros su
prsnuli zavoji
rumenila nekadašnjih rana
zapljuštali mirisi
seoskih bagremova
i razlili se brzaci
usplahirene sjete
dvorištima i bostanima
razlomili se plotuni
željnoga vračanja
u sokačič moga postojanja -
voljenoj Bodolji. |
Baranya, te drága!
Dimbes-dombos Baranya, te drága!
Díszöved a Duna jobbik ága.
Díszköntösöd: gazdag mezők, rétek,
Gyönyörű vagy, be szívesen nézlek.
Fejkoszorúd tán a legszebb éked,
Erdők, szőlők díszítenek téged.
Sokác szívek leggyönyörűbb vágya,
Aki látott, nevedet is áldja.
Dimbes-dombos Baranya, te drága!
Sokác fiúk-lányok boldogsága!
Tambura szól, hullámzik a kóló,
Talpuk alatt még a föld is forró.
Kormos Sándor fordítása |
Hej, Baranya...
Hej, Baranya, bővelkedsz dombokban
Duna vize ékesít még jobban.
Téged díszit erdő és legelő,
Termő határ, gyümölcsillat felhő.
Hej, Baranya, szőlő vagy te érő.
Sosem láttam tehozzád felérőt.
Sokak szíve dicseddel van teli,
De még jobban ki neved viseli.
Hej, Baranya,sokác ékes hona,
Vígság benned elrejtve nincs soha.
Repül a dal, a kóló hullámzik,
Tambura szól, pengő húrja hangzik.
Berkes Ákos fordítása
|
A remények összeomlottak... |
A remények összeomlottak,
S eltűntek az álmok,
Mély őrvényben süllyedtek a vágyak.
Amikor szárnyat terjeszt
A súlyos, kínos csend,
Új érzések ereje
Hiábavaló. |
A remények összeomlottak,
Hullám, hullámmal vív.
Viharos lélekben tespedtség árad,
Mely nem ismeri fel
A könnyet, fájdalmat, hűséget,
S egy szív lángolását.
a szerző fordítása
|
