Előző fejezet Következő fejezet

KÉPMELLÉKLET / BILDBEILAGE

 

„EGY KITELEPÍTÉS KÉPEI"

„Egy kiállítás képei" — adta szerzeménye címének Mogyeszt Petrovics Muszorgszkij. Ezt a hasonló címet viseli ez a néhány kockából álló fotósorozat, melyet a Magyar Nemzeti Múzeum és a Magyar Távirati Iroda archívumából válogattunk. De ezek nem „egy kitelepítés képei", mert nem azt sugalmazzák, ami Békásmegyeren vagy országszerte másutt történt, hanem azt, amit az 1946—1947-es propaganda szeretett volna megörökít-tetni. Ám e fényképekről — a politikai megrendelők minden idilli nyugalmat és tisztes eljárást érzékeltetni kívánó óhaja ellenére — visszavisszaköszön a dráma, ami 1946 elejétől vette kezdetét, s az 1946. augusztusi megállapodásban rögzített feltételek be nem tartásával folytatódott. Szomorúsággal a szívükben a távozásra kényszerítettek a fenyőfaágakkal egyébként soha fel nem díszített vasúti szállítóeszközök oldalára nemcsak azt írták, ami jól olvasható az egyik képen, hogy „Isten veled hazánk!", hanem azt is: „Szülőföldem szép határa, meglátlak-e valahára". Bizony azt is felpingálták, amire Hartmann Anna — egy Környéről kitelepített, szétszakított család Magyarországon maradt, akkoriban 21 éves lánya — emlékezett vissza 2004 karácsonyán:

„Isten veled szép Magyarország,

Köszönöm, hogy felneveltél,

Ásótól, lapáttól nem félünk,

Nálad nélkül is megélünk."

 

„BILDER EINER VERTREIBUNG"

Den Titel „Bilder einer Ausstellung" gab Modest Mussorgskij seinem Werk. Einen ähnlichen Titel trägt die aus etlichen Stücken bestehende Photosammlung, die wir aus dem Archiv des Ungarischen Nationalmuseums und des Ungarischen Nachrichtenbüros zu unserem Buch ausgewählt haben. Aber diese sind „keine Bilder einer Vertreibung", denn sie suggerieren die Stimmung, die die Proganda in Jahren 1946—47 verewigen wollte, und nicht die Ereignisse, die in Békásmegyer oder anderswo überall im Lande geschahen. Aber von diesen Photos — trotz aller Wünsche der politischen Auftraggeber, die eine idyllische Ruhe und ehrbares Verfahren wahrnehmbar machen wollten — ist das Drama zu empfinden, das ab Anfang 1946 begann und weiterging ohne die Vereinbarungen vom August 1946 einzuhalten.

Die in ihrem Herzen Trauer tragenden Vertriebenen schrieben auf die Seiten der Waggons — die nie mit Tannenzweigen geschmückt worden sind — nicht nur das, das gut lesbar ist „Gott sei mit dir, unser Vaterland!" und die Zeilen, die nicht so klar zu lesen sind „Schöne Grenze meiner Heimat, ob ich dich nochmal sehen kann". Die Vertriebenen schrieben aush das Gedicht auf, an das sich Anna Hartmann, eine damals 21-jährige, aus der Umgebung von Környe stammende Frau an Weihnachten 2004 erinnerte. Ihre Familie wurde damals vertrieben und nur sie konnte alleine zurück bleiben:

„Gott sei mit dir, schönes Ungarn,

Vielen Dank, dass Du mich aufgezogen hast,

Wir haben keine Angst vor Spaten und Schaufel,

Können auch ohne dich leben."

Az asztalnál ülő és álló kitelepítési bizottsági tagok - közöttük nem tűnik fel a fegyveres erők képviselője
Am Tisch sitzende und stehende Mitglieder des Vertreibungskomitees - unter ihnen kein Vertreter der bewaffneten Macht zu sehen
 
A kitelepítendő német gazda csomagoló hitvese
Die packende Ehefrau des vertriebenen deutschen Landwirtes
 
A kerítés előtt álló gazda, aki a képen látható vagyona törtrészét sem vihette magával
Vor dem Zaun stehender Landwirt, der nicht einmal den Bruchteil seines Vermögens mitnehmen konnte
 
A magányos kitelepített
Einsame vertriebene Frau
 
A kitelepítők fegyveresek jelenlétében utoljára egyeztetik az elüldözöttek adatait
Die Vertreiber überprüfen in Anwesenheit der Bewaffneten zum letzten Mal die Angaben der Vertriebenen
 
Fegyveresek ellenőrzése mellett lerakodás a teherautóról, amire nem egy család, hanem egy-egy utca vagy településrész németjeinek engedélyezett, magukkal vihető vagyonát halmozták fel
Die von Bewaffneten kontrollierte Entladung eines Lastwagens, der ausreichen musste, das tragbare Vermögen nicht etwa nur einer Familie, sondern aller Deutschen eines ganzen Straßenzuges oder eines Ortteiles zu transportieren. Mehr mitzunehmen war nicht erlaubt
 
Az elvihető vagyontárgyak utolsó magyarországi átrakása: úton a teherautótól a vagonokig
Die letzte Umladung der tragbaren Besitzstücke in Ungarn: auf dem Weg von dem Lastwagen zu den Waggons
 
A 45 vagonból álló kitelepítési szerelvény
Der Vertreibungszug mit 45 Waggons
 
A kitaszítás kezdetének füttyére várva a vagonban. Közel sem ilyen, a kép sugallta viszonyok közötti utazásra várakozás percei még Magyarország területén
Auf den Pfiff der Verstoßung wartend. Die Minuten der Erwartung noch auf dem Gebiet Ungarns, gar nicht unter den vom Bild suggerierten Umständen
 
A fenyőágakkal és versekkel díszített vagon nem örömünnepet jelentett, hanem a múlt temetésének szertartását szimbolizálta
Der mit Tannenzweigen und Gedichten geschmückte Waggon bedeutete kein Freudenfest, sondern symbolisierte die Zeremonie des Begräbnisses der Vergangenheit
 
Az ideig-óráig elárvult német porta
Das vorübergehend verwaiste Haus der Deutschen
 
Az emlékezés és emlékeztetés pillanata:
Göncz Árpád köztársasági elnök megkoszorúzza a németek kitelepítésének emlékművét (Pécs, 1997)
Augenblick der Erinnerung und Mahnung:
Árpád Göncz, Präsident der Republik, bekränzte das Mahnmal, das an die Vertreibung der Deutschen erinnert (Pécs, 1997)

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet