|
|
|
A panelóriások árnyékában szerényen húzódik meg Óbuda patinás tere, egy igazi kis gyöngyszem, a Fő tér. Ez a tér mindig jelentős volt Óbuda történetében, ezt a fontosságát sikerült megőriznie napjainkig. Két legjelentősebb épülete a kerületi Önkormányzatnak otthont adó Városháza és a hajdanvolt Zichy-kastély, amiben ma többek között múzeum, színház és irodák kaptak helyet. Nem csoda, hogy a tér több épületében most is és a múltban is vendéglők, éttermek létesültek, kiszolgálva a helyiek és az idegenforgalom igényét. Mára már kedves szokássá vált, hogy a frissen házasodottak, miután lefényképezték őket Varga Imre Esernyős lányok című szobra előtt, a tér valamelyik éttermében fogyasztják el vendégeikkel esküvői ebédjüket vagy vacsorájukat.
Vegyük mi is a fáradtságot és járjuk körbe képzeletben a kis teret!
A kerület mai lakosainak természetes, hogy ügyes-bajos dolgaikat az Önkormányzat Kórház utca-Fő tér sarkán álló egyemeletes épületének földszinti irodájában intézik. Régen ezen a helyen bizony egy vendéglő volt.
Ezt a vendéglőt 1898-ban Krimitzky Lajos alapította, tőle 1905-ben Engel Márkus vette át. Öt Hlatky Sándor követte 1914-ben, majd Varga János 1922-ben, Fally István 1926-ban, Nedeczky Jenőné 1927-ben, majd a sort Paár András zárta 1941-ben. Hogy mikor zárt be véglegesen a vendéglő, arra nincs adatom.
Emlékét az 1926-1930-as évekből az alábbi kép őrzi. (56. kép)
56. kép: A Nedeczky vendéglő
Tovább sétálva az Önkormányzat épülete mellett a Fő tér 2. szám alatt újabb éttermet találunk, a Postakocsit.
Megnyitásának időpontja 189l-re tehető, első tulajdonosa Schmiedl Ferenc volt, további tulajdonosait 1904-ig tudtam követni: 1898-ban Sitz Gábor, 1903-ban Pertl István, 1904-ben Kolbay István voltak. A vendéglő sorsa a II. világháború előtt és alatt homályba vész. Valószínűleg évekig nem üzemelt.
Kapuit újból 1967-ben nyitotta meg - állami vállalatként - a korábbinál lényegesen nagyobb alapterülettel. A földszinten a területéhez csatolták a mellette lévő korábbi fodrászüzlet területét és a ház boltíves pincéjének egy részét is. Az éttermet, mert most már rangjában vendéglőből étteremmé lépett elő, ekkor nevezték el Postakocsinak. Állítólag azért, mert hajdanán a Fő térről indultak útjukra a postakocsik. Valóban így volt-e, ki tudja ma már? Mindenesetre az étterem falait postakocsikat húzó, vágtató paripák ékesítik, a pincében egy régi határban van az italos pult és különféle lószerszámokkal ékeskednek a falak. Az asztalokon kocsislámpa világít ódon hangulatot teremtve. (57. kép)
A 90-es években az étterem magántulajdonba került. Vendégköre széles skálán mozog, színészek, diplomaták kedvelt helye. A szomszédos házasságkötő teremből az esküvői szertartás után gyakran itt költi el vacsoráját vagy ebédjét az ifjú pár és a násznép.
57. kép: A Postakocsi étterem boltíves pincebelsője
A régi vendéglők és vendéglősök listájában szerepel Mersch Károly és Konrád neve. Előbbinek 1895-től volt vendéglője a Fő tér 2. szám alatt, utóbbi feltehetőleg tőle vette át az üzletet 1898-ban.
Az emlékezet erre a több mint egy évszázaddal ezelőtti időre már nem nyúlik vissza, de szerencsére találtam egy hirdetést róla. (58. kép)
Mekkora volt a vendéglő kapacitása, hány vendég fért el benne, hány évig működött, ma már nem tudjuk.
52. ábra: Az Inga órához vendéglő hirdetése
Tovább sétálva a Fő téren, az Önkormányzat épületével szemben találjuk az Új Sipos halászkertet. Hangulatos belső termeivel és kedves belső udvarával méltán népszerű a belföldi vendégek és a külföldi turisták körében.
Szintén egyike azon kevés óbudai vendéglátóegységeknek, amelyek létesítésük - jelen esetben 1898 - óta töretlenül üzemelnek.
Ismertetésére mégsem itt kerül sor, mert funkciója hosszú éveken át, alapításától kezdve az 1930-as évek végéig nem vendéglő, hanem kávéház volt. (59. kép)
Így története a Kávéházak című fejezetben olvasható bővebben.
Tovább sétálva a téren már csak lakóházakat találunk. A vendéglők jegyzékének tanúsága szerint régen még a Fő tér 5. szám alatt is működött bormérés. Nem tudjuk ma már, hogy volt-e neve ennek a kocsmának vagy sem, csak a tulajdonosok neve ismert. A kocsmát 1882-ben Bendl István alapította, őt követte 1903-ban Sterio R. Sándor, neve alapján ítélve olasz származású ember, ami nem csoda, mert az 1800-as évek végén sok olasz munkás telepedett meg Óbudán.
Ezek az olaszok főleg az akkor létesült Hajógyárba érkeztek hajóépítő munkásként, hát miért ne lehetett volna olasz kocsmáros is köztük. 1905-ben Dolderer Miklós vette át a bolt vezetését. Arra nincs adat, hogy meddig működött a kocsma.
59. kép: A Központi Kávéház
Óbuda szívében, a Fő térről nyíló kis utcában, a Laktanya utcában volt található egy régi, patinás étterem, a Vasmacska. Sajnos, hogy már csak múlt időben beszélhetünk róla, néhány éve bezárt (2003-ban), pedig hosszú múltra tekint vissza. Kapuit 1885-ben nyitotta meg Frühling Antal. Az 1950-es évekig 12 tulajdonos váltotta egymást. Legutolsó tulajdonosa Piri László volt.
60. kép: A Vasmacska étterem
Az évek során több átalakításon ment keresztül az épület, amíg utolsó formáját el nem nyerte. 60., 61., 62. képek) A kerthelyiséget beárnyékoló hatalmas fájával, hangulatosan berendezett helyiségeivel igen népszerű volt a belföldi és a külföldi vendégek körében. Befogadóképessége több mint 100 fő volt, ez különösen alkalmassá tette nagyobb rendezvények lebonyolítására is. A 2000-es években pl. itt rendezte meg az óbudai Braunhaxler Egyesület a szokásos évi rendezvényét, a Krumpli-búcsút.
Körsétánkat a téren ezzel befejeztük.
61. kép: A Vasmacska régi kerthelyisége
62. kép: A Vasmacska boltíves pincéje
|
|
|