|
|
Lehet-e előszót írni kereszténységünk nagy szimbólumairól: a templomról és a keresztről? Aki úgy érzi, bele mer vágni ebbe, ugyancsak merész!
Nagy kétségek között fogadtam el a felkérést: írjak néhány sort e könyv bevezetőjeként azokról a keresztekről, amelyeket e kötetben talál olvasója: óbudai polgár és mindenki, aki „gyűjti” (saját keresztjén túl) a kereszteket, és írjak a templomokról, ahol letehetjük vagy tovább hordozhatjuk keresztjeinket.
Óbuda különleges kerülete a fővárosnak. A régi, ősi kis házakból álló település már már alkotórésze lett Budapestnek, kincsei vetélkednek más kerületek kápolnáival, keresztjeivel.
Mert az óbudai ember nem kőfallal, nem vizesárokkal, nem más módszerekkel akarta megvédeni otthonát és életét, hanem kápolnákkal és keresztekkel: ez Óbuda „kincse”.
Lássuk először a kápolnákat, amelyekről ebben az albumban csak érintőlegesen esik szó, de a katolikus hitnek igen fontos helyszínei. A legrégibbek a XIX. századból valók, a legmodernebb, egy szerzetesközösség kápolnája a XX. században épült. Csodálatos körkép bontakozik ki, ha elhelyezkedésüket követve vesszük sorra őket:
Óbuda első, a XIX. század elején épült kicsiny kápolnájának az a különlegessége, hogy a Szent Vért választották titulusául.
Nagy-Magyarországon három, ezzel a titulussal bíró templom állt az évszázadok során: a Mátyás király korából származó garamszentbenedeki impozáns Szent Vér templom, a bátai Szent Vér kegyhely, és az 1802-ben Óbudán épített Szent Vér kápolna a Doberdó úton.
Egy keresztútjárással odébb egy gyönyörű „szőlőkápolnát”, a Szent Donát kápolnát találjuk a Jablonka úton. A Keresztút stációi, melyek a Kiscelli Kálvária ősi keresztjéhez vezetnek, annak idején német nyelvű felirattal jelezték Jézus Urunk szenvedésének állomásait.
Az óbudai domboldal harmadik védőbástyája a mai korból való: a Szent Anna kápolnát 1995. december 8-án szentelték fel.
A Csúcshegyen lévő Szűz Mária kápolnát Páli Szent Vince nővérei építtették 1936-ban. Óbuda „ősi temploma”, mely ma is él,a Filoxéra kápolna. A nagy szőlővész elmúltával Jézus Szíve tiszteletére szentelték. Azon a pár négyzetméteren épült, amit nem pusztított el a vész.
Nézzük a kereszteket! Óbuda népe körülvette magát keresztekkel. Talán azért, mert félt a veszedelmektől, de igaz az is, hogy azért tette ezt, mert volt hite! Valahányszor egy kereszt mellett haladt el Óbuda német, magyar, vagy bármilyen nemzetiséghez tartozó lakója, mindig nyugodtan emelte meg kalapját, vetett keresztet: biztonságban érezte magát.
Zumpf András mérnök-fotós harmincöt keresztet számolt meg, fényképezett le és adta meg elérhetőségüket, hogy valóban feltekintessünk a feszületekre, hogy elzarándokoljunk eléjük, ha gondunk, bajunk, problémánk van.
Milyen a keresztek sorsa? Olyan, mint az ember sorsa. Ha elpusztítotják, megölik az embert – lelkének kápolnáját és életének keresztjét ölik meg. Ne engedjük! Mert élnie kell Óbuda népének, templomainak, keresztjeinek!
Bajzáth Ferenc plébános
*
Miért is tartjuk fontosnak, hogy támogassuk – többek között – ennek a könyvnek a kiadását?
Miért fontos nekünk az, hogy az egykor itt élt és ősi hitüket még Németországból magukkal hozott németajkú telepesek hagyományait ápoljuk és megőrizzük?
Miért fontos nekünk az, hogy továbbadjuk a ma itt élőknek hagyományainkat? Hogy az oly sok sorscsapás után, amely az itteni németajkúakat érte, hagyományaik tovább éljenek? –
A törökök után Óbudán is felperzselt földek, kiégett, romos házak maradtak, az első ideérkező telepesek emberfeletti munkával kezdték életüket az új hazájukban. Az óhazából nemcsak munkaeszközeiket, szorgalmukat hozták magukkal, hanem hitüket is.
Szorgalmas munkájuk gyümölcse, az egykori virágzó Óbuda utcái, házai sajnos ma már csak az idősebbek emlékeiben, álmaiban és régi fényképeken élnek tovább, de élő, szilárd hitüket a még ma is meglévő templomok, kápolnák és út menti keresztek őrzik.
Mert a régi emberek még tudtak köszönetet mondani Istennek. És a legszebb köszönet: a templom, a kápolna és az út menti keresztek.
A Német Nemzetiségi Önkormányzat és a Braunhaxler Egyesület megalakulása óta ápolja az Óbudán új hazára találó német telepesek hagyományait, gondozza épített örökségüket. Sokan támogatnak bennünket ebben, így e könyv szerzője is.
Fennállásunk 25 éves jubileumára ennél a könyvnél szebb, értékesebb ajándékot nem is kaphattunk volna! Köszönjük szépen.
| Neubrandt Istvánné | Pappné Windt Zsuzsanna |
| Német Nemzetiségi Önkormányzat | Braunhaxler Egyesület |
| elnök | elnök |
Naponta elmegyünk mellettük, gyalogosan (sietve, dacolva széllel, esővel, hóval, szaladgáló kutyussal), autóban ülve vagy éppen a HÉV (busz, villamos) ablakából kitekintve, és már fel sem tűnik, hogy ott vannak, annyiszor láttuk. Talán észre sem vesszük igazán a környezetüket, anyagukat, arányaikat, szépségüket, különlegességüket. Pedig minden útszéli feszület, kereszt vagy pléhkrisztus tartogat számunkra meglepetéseket.
Immár harmincnyolc éve lakom Békásmegyeren, rendszeresen fotózom és publikálom is Óbuda épített és természeti környezetét. Természetfotósként szívesen fényképezem a natúr környezetet, fákat, fasorokat, madarakat, természetvédelmi területeket, valamint az utcákat, tereket, falakat, keresve az általánosan elfogadott, a közízlésnek megfelelő, „szépnek” talált, vagy éppen erőteljesen vitatott, esetleg üldözendő érdekességeket (falfirkákat, graffitiket), objektumokat, a szabadtér, az utca művészetét. Mai modern, elfogadott megfogalmazás szerint a street art (utcai művészet) elemeit.
Természetesen többször került objektívem elé szobor, kereszt, feszület is. Ezt a „ha már érdekesnek találtam, megörökítem, lefotózom” állapotot lassan tudatos kutatómunka váltotta fel. Ez alapvetően internetes keresést, e-mailezést, személyes megbeszéléseket és legfőképpen sok-sok „terepi” munkát jelentett. Tömegközlekedéssel, gépkocsival, de leginkább gyalogosan.
Azt tűztem ki célul, arra vállalkoztam, hogy felkeresem az Óbuda területén található összes kültéri, „útszéli” keresztet, feszületet.
Az óbudai katolikus plébániák (hasonlóan jó néhány egyházhoz és felekezethez) élnek az internet, a közösségi média által biztosított pozitív lehetőségekkel. Valamennyi rendelkezik e-mail címmel, ezért fel is kerestem őket egy segítséget kérő levéllel. Murphy törvénye szerint ezek egy része „elkószált az internet sötét zugaiban”, ismeretlen bugyraiban, örökre elveszett a kábeldzsungelben, azonban zömük célba ért, mi több, a válasz is megérkezett. Nyolc plébánossal és több, a témához kapcsolódó, helyi információval rendelkező munkatárssal sikerült (gyakran többször) is személyesen találkoznom.
Majdnem mindenki komoly aggodalmát fejezte ki a területükön lévő keresztek sorsát illetően. A terepen ezt nem tapasztaltam, mert csupán egyetlen korábbi rongálást fedeztem fel.
Nagyon érdekes, hogy a plébániák nem vezetnek semmilyen nyilvántartást a területükön lévő keresztekről, gyakran fotóik sincsenek. Igaz, hogy általában van olyan személy, aki emlékeiből vagy szájhagyomány útján, esetleg „telefonos” segítséggel, de nagyjából tájékozott a keresztek helyéről és állapotáról. Békásmegyer-Ófalu honlapján több információt is találtam a helyi keresztekről. Két plébánia van itt csupán, amelynek területén egyáltalán nincs semmilyen kültéri kereszt.
Az interjúalanyok meglehetősen szkeptikusan fogadták magánvállalkozásomat, missziómat, kicsit furcsán méregettek, mit keres a keresztek környékén ez a „civil” mérnök, és nem igazán bíztak abban, hogy összejöhet ez a projekt, el lehet készíteni egy nagyjából pontos kerületi kimutatást, térképet, és fel is lehet keresni valamennyi keresztet és feszületet. Viszont mindenkitől őszinte biztatást kaptam.
„Magyarországon már a középkorban is állítottak kőkereszteket az utak mentén, de ez a szokás igazán a XVIII. századtól vált gyakorivá. Ezeket a kereszteket a hívek egyéni adományaiból finanszírozták, az egyház általában szervezte a munkálatokat, vagy csupán felszentelte, megáldotta ünnepélyes keretek között, szentmisével, prédikációval.
Az út menti feszületek fontos szerepet töltöttek be a falusi, de a városi nép életében is: búcsúk, jeles keresztény ünnepek alkalmából körmenetek során imádkoztak, énekeltek a kereszteknél. A keresztek egyben a tájékozódást is segítették az úton lévők számára.
A keresztek tisztelete régen teljesen beépült a magyar nép hitvilágába: az előttük járó férfiak megemelték kalapjukat, a nők és a gyerekek keresztet vetettek. Ínséges időkben a kereszteknél könyörögtek esőért, bő termésért, a vész elmúltáért. A lányok, asszonyok rendszeresen virágot vittek a keresztekhez, halottak napján gyertyát gyújtottak előttük.” 1
A kereszt mint kifejezés, jelkép és szimbólum mindennapjaink része. Gondoljunk csak a hegycsúcsokon, templomok tetején lévőkre, de akár az útkereszteződésre, a szavazáson bejelölt ikszre, a keresztnevekre, akár éppen a keresztespókra, vagy a sportra is, konkréten a gyűrűn bemutatott keresztfüggésre, amit Krisztusnak neveztek el. De keresztre emlékeztet a négy égtáj, a kiterjesztett szárnyú madár, a zászló, a mérleg, a kard, az úszó emberi test és még számtalan ehhez hasonló mértani forma.
A legfontosabb kereszt formájú jelek mindegyike létezett már a kereszténység előtt is. A kereszt ikonográfiája viszont csak a I V. századtól teljesedett ki, miután I. Theodosius római császár 380-ban kiadott rendeletével államvallássá tette a kereszténységet, és eltörölte a keresztre feszítéssel történő halálbüntetést. Ekkortól kezdik ábrázolni Krisztus kereszthalálát is.
A keresztény vallás legfontosabb szimbóluma a kereszt, Jézus Krisztus halálának és győzelmének jele.
Keresztformák Európában
Átvitt értelemben a kereszt szolgálja a lelki eligazodást, figyelmeztet a határok (kezdet és vég, magasság és mélység) jelentőségének felismerésére. Hegy- és dombtetőkön hasonló céllal állítottak kereszteket: a vertikális határok megmutatására. Katolikus országokban (pl. Ausztria) nincs hegycsúcs kereszt nélkül. Ennek megmászása a gondolkodó ember számára egyben a transzcendenciához, a kereszthez való felkapaszkodást is jelentette, mert a kereszt lábánál megérzi és megérti, hogy egy világ határához, végéhez és egy másik világ megsejtéséhez érkezett el.
Korunkban a keresztek is beletartoznak a tájképbe, és történetük megőrzése, állaguk megóvása az utókor feladata.
Induljunk el a kályhától, és tisztázzunk néhány alapfogalmat! A népi hagyomány úgy tartja, hogy minden kereszt formájú jel „kereszt”, függetlenül attól, van-e még valami más is rajta, például felirat, tábla, korpusz, Krisztus teste; vagyis nem ismeri a feszület megnevezést. Viszont a népnyelvben elterjedt pléhkrisztus meghatározást a művészettörténet is átvette és használja.
Fontos tény, hogy a kőkeresztek, illetve pléhkrisztusok stílusukat tekintve mindig tükrözték az adott kor aktuális művészeti formajegyeit. Ráadásul ezek a korpuszok egyértelműen mutatják az akkori időszak magas művészetének hatását még a naiv művészet tekintetében is.
A kereszt korpusz nélküli, két egymásra merőleges hasábból álló, térbeli geometriai forma.
A keresztek többsége egy függőleges és egy vízszintes szárból, hengerből, téglatestből, hasábból áll, ezek általában derékszögben metszik, keresztezik, érintik, átfedik egymást, illeszkednek egymáshoz. A vízszintes szár mindig rövidebb, mint a függőleges.
Keresztfa 2 (latinul: lignum crucis): az ókorban kínzó-, büntetőeszköz, a keresztre feszítés eszköze. Két gerendából (faragatlan hengeres farönkből) állt. A függőleges állandóan a vesztőhelyen állt földbe ásva, a vízszintest az elítélt a vállán vitte a helyszínig. A halálraítéltet rászögezték vagy rákötözték.
Keresztre feszítés 3 (latinul: crucifixio): a halálbüntetés módja az ókorban: a halálraítéltet keresztre kötözték vagy szegezték, és hosszabb vagy rövidebb kínszenvedés után életét vesztette. I. Diodorosz szerint távol-keleti asszírok találták ki, innen vették át az összes keleti népek. Gyakori volt Nagy Sándor macedón és görög birodalmában, a szíreknél, föníciaiaknál, karthágóiaknál.
Illusztráció Herrédnek, Landsberg apátnőjének Hortus Delictrumából4
A rómaiak Kr. e. III. században kezdték alkalmazni mint a halálbüntetés legkegyetlenebb és legszégyenletesebb formáját, általában csak rabszolga esetében gyilkosság, rablás, árulás vagy lázadás megtorlásaképpen; római polgárt csak kivételesen szegeztek keresztre. Előfordult a bírói ítélet nélküli tömeges keresztre feszítés is.
A keresztre feszítésre szóló ítéletet az „Ibis ad crucem!” (Keresztre mégy!) mondat fejezte ki. Végrehajtása előtt az elítéltet megostorozták. Ezután kitárt karjaihoz kötözték a körülbelül harminc kilogrammos gerendát, a kereszt vízszintes szárát (patibulum), amely a nyakszirtre és a vállakra nehezedett. Az elítéltet forgalmas utcákon át vezették a kivégzés helyére, elrettentő példaként. Egész úton gúnyolták, köpdösték, kínozták és korbácsolták.
A vesztőhely a városon kívül volt, tágas, emelt helyen (Karthágóban a fórumon, Nápolyban a Via Appia mentén, Rómában az Esquilinus-kapun túli Sessarium-mezőn, Jeruzsálemben a Golgotán). Ide érkezve a kivégzendőt levetkőztették (a keresztre feszítés meztelenül történt, de a zsidóknál a Talmud szerint néha kis kendőt [subligaculum, perizoma] kötöttek az ágyék köré). Ezután a földre teperték, kitárt karjait a csuklónál átütve rászegezték a kereszt vízszintes gerendájára az előre kifúrt lyukakba.
A keresztet úgy méretezték, hogy a test erősen megfeszített állapotban szegeződjön rá; ez egyrészt (a karok kihúzásával) növelte a szenvedést, másrészt segítette a halál beálltát, mert akadályozta a lélegzést.
A vízszintes gerendát a rászegezett testtel együtt kötelek segítségével fölhúzták a földbe ásott, függőleges gerendára, és rögzítették. Az így keletkezett keresztnek vagy „T” formája (taukereszt, a héber ábécé utolsó betűjéről elnevezve) volt, vagy a függőleges szár kissé a vízszintes fölé emelkedett (keresztfa). Ezután odaszegezték a lábakat a függőleges gerendára: vagy egymás mellett, két szeggel, vagy egymásra rakva egy szöggel ütötték át. Annak érdekében, hogy a test súlya ne csak a kezeken függjön, a kereszt függőleges szárába megfelelő magasságban beütöttek egy fadarabot (sedile vagy cornu), s a lábak között megtámasztották vele a testet. Ezzel valójában késleltették a halált és hosszabbították a szenvedést. Az ún. suppedaneum (lábtartó) az ókorban ismeretlen volt. Az elítélt feje fölé táblára írták a büntetés okát.
Miután a keresztre feszítés megtörtént, a kivégzőosztag a helyszínen maradt, amíg kimerültség, fulladás, szívbénulás vagy sokk miatt be nem állt a halál. Ha siettetni akarták a halált, eltörték a lábszárcsontokat, ilyenkor a test összeroskadt, ami megakadályozta a lélegzést, a tüdő mozgását. A római törvény és szokás szerint a kivégzett ruháin a hóhérok osztoztak.
Antik szerzők szerint a keresztre feszítés a legborzalmasabb és legmegalázóbb büntetés. „Az így elítéltekből cseppenként szivárgott el az élet.” (Seneca) A halálraítélt büntetése ráadásul nem ért véget a halállal: a test a kereszten maradt, míg el nem rothadt, vagy az alacsony keresztről a vadállatok, keselyűk el nem hordták. Ha a hatóság a holttestet kiadta a hozzátartozóknak, hogy elsirassák és tisztességgel eltemessék, az külön kegy volt, amit kérelmezni kellett, de felségsértés bűnét kivéve általában meg is adták.
A keresztre feszítés a IV. század elejéig volt általános az egész római birodalomban. I. (Nagy) Konstantin császár (306–337) az urukat eláruló rabszolgák büntetésére korlátozta, majd Jézus kereszthalála iránti tiszteletből megszüntette.
Európán kívül, a missziós területeken a pogány hatóságok gyakran alkalmazták a keresztre feszítést az üldözött keresztényekkel szemben (például Kínában, Japánban, Koreában) még a XVII. század végén is.
Kiscelli Kálvária szoborcsoport, jobb oldali lator
Ha a kereszten valamilyen megjelenési formában Krisztus teste is látható, azt feszületnek nevezzük. A feszületek és pléhkrisztusok esetében ugyancsak érdekes lehet a korpusz, corpus,5 (lat. test) elemzése. Először a gótika ábrázolja a kereszten a megfeszített Krisztust. Ezután nevezik a korpusszal ellátott keresztet feszületnek. Ma is a kereszténység legelterjedtebb jelképe.
Keresztfelirat 6 az ókorban a keresztre feszítésnél használt, fehér gipsszel bevont kis tábla, amelyre jól olvasható, fekete betűkkel az elítélt bűnét írták. A kivégzés helyére az elítélt vitte (általában a nyakába akasztva), majd a keresztre erősítették. A római jog szerint a táblán három adatnak kellett szerepelnie: a gonosztevő neve, származási helye és bűntett leírása.
Néhány mai példa a keresztfelirat formai megjelenítésére:
INRI* Jesus Nasarenus Rex Judeorum
Názáreti Jézus, a zsidók királya
Látható, hogy a mostani ábrázolás már nem követi az eredeti megoldást, vagyis a gipszből vagy fából készült táblát. Ezek inkább sarkainál, oldalainál bepördülő papírlapot, fémlapot stilizálnak.
Egyfajta feszület, de a keresztre szerelt test nem térbeli formában megjelenő szobor, hanem valamilyen lemezre (rendszerint fém) készített festmény.
A pléhkrisztusok és kőkeresztek állítása tipikusan német, illetve Közép-európai katolikus szokás. Protestáns vidékeken természetesen nem találhatunk ilyen emlékeket. A pléhkrisztusok megjelenése már jellegzetesen XIX–XX. századi jelenség.
Erdélyben járva majdnem minden faluban lehet találkozni pléhkrisztussal, gyakran a magánházak kertjében is. Érdekes volt megállapítani, hogy a tipikusan többségi cigány lakosságú településeken egyáltalán nem volt pléhkrisztus. Minden (református és unitariánus templomokat kivéve) templomkertben található valamilyen kereszt, feszület vagy pléhkrisztus. Ugyancsak érdekes volt látni, hogy a pléhkrisztusok esetében a korpuszok művészileg jobban kidolgozottak, mint nálunk.
Van azonban egy profán oka is a pléhkrisztus készítésnek. A nemesebb anyagból (bronz, öntöttvas) készült, több kilós korpuszokat a fémtolvajok előszeretettel leszerelték, letörték, míg a könnyű lemezek ellopása már nem kecsegtet anyagi előnnyel. Így nagyobb az esély a hosszabb távú sértetlenségre.
* Jézus korában a latin ábécében nem szerepelt a J betű, az I-vel jelölték.
Útszéli, út menti keresztnek nevezzük mindazokat a szabadban elhelyezett kereszteket, vallásos jelképeket, amelyek nem az egyház liturgikus cselekményeinek színhelyén (templom, temető, kálvária) állnak. Ilyen építményeket nemcsak útszéleken, falvak, városok bejáratainál találhatunk, hanem más, hangsúlyos vagy nevezetes helyeken is. Előfordulnak folyók partján, mezők, dűlők kezdetén, falu szélén, balesetek, esetleg katasztrófák helyén.
Pléhkrisztus a Folyondár utcában
A Golgota héber eredetű szó, jelentése: Koponyahely. A szentföldi Jeruzsálemtől északra fekvő magaslatot nevezték így; ez Jézus keresztre feszítésének történelmi helyszíne. Nyilvános vesztőhely volt, és nevét az ott kivégzett elítéltek földön heverő vagy egy árokba dobált koponyáiról kapta; vagy egyes vélekedések szerint magának a dombnak volt emberi koponyára emlékeztető formája. A Golgotán a földbe ásva álltak a keresztek függőleges szárai, ezekre húzták föl a vízszintes szárra fölszegezett halálraítélteket.
A Golgota kifejezés latin megfelelője a Kálvária;7 a calva, koponya szóból ered. A művészetben Kálvária a gyűjtőneve a szabadban fölállított stációk (oszlop, kereszt, kápolna) együttesének, amelyek képeken, domborműveken bemutatják Jézus útját Poncius Pilátus házától a megfeszítés helyéig. Kálváriának nevezik a keresztre feszítés jelenetét ábrázoló művészi alkotásokat is. A román kor előtt csak azokat a szenteket ábrázolták a keresztfa alatt, akiket az evangélium említ: Szűzanya, János, Mária Magdolna. A későbbi ábrázolásokon szimbolikus és allegorikus személyek hódolnak Krisztus, a király előtt.
A keresztút (latinul: via crucis, via dolorosa) eredetileg az a körülbelül másfél kilométeres útvonal, amelyen a keresztény hagyomány szerint Jézus a kereszttel a Praetoriumtól kiment a Golgotára.
A katolikus hívek a keresztúti ájtatosság során végigelmélkedik Jézus nagypénteki szenvedését. A szentföldi ferences szerzetesektől eredő hagyomány szerint keresztútnak tizennégy állomása van:
1. Jézust halálra ítélik
2. Vállára veszi a keresztet
3. Először esik el a kereszttel
4. Édesanyjával találkozik a keresztúton
5. Cirenei Simon segít Jézusnak vinni a keresztet
6. Veronika megtörli kendőjével Jézus arcát
7. A második elesés
8. Jézus szól a síró asszonyokhoz
9. A harmadik elesés
10. Jézust megfosztják ruhájától
11. A keresztre szegezik
12. Meghal értünk a kereszten
13. Jézust leveszik a keresztről (és anyja ölébe helyezik)
14. Jézust eltemetik
Az egyes stációkat Jézus szenvedésének ábrázolásai (stációképek) jelzik, majd a zárókép a föltámadásra utal. A templomokban a tizennégy stációképet a falon körbe, egy-egy kisebb kereszt alatt helyezik el, általában a stációt jelző római számmal együtt.
A szabadban (hegyen) emelt keresztút tizennégy stációs kápolnából vagy oszlopból áll, és Kálváriához vezet.
Képek a Kiscelli Keresztútról
Újabban gyakorta láthatunk egy tizenötödik állomást is: ez Jézus feltámadása, amely (egyelőre) nem része a hivatalos keresztútnak.
Jézusnak nagyon sok neve, címe és megnevezése ismert a Biblia és a hagyomány alapján.
A Jézus név eredeti héber formája a Jesua, amely az arámi nyelvben is használt rövidebb változata volt az Ószövetségben található Jehosua formának. A név jelentése: Jahveh a szabadító.8
Az evangéliumokban Jézus sok más címével és megszólításával is találkozhatunk, mint például Emmánuel, Úr, Emberfia, a zsidók királya, stb.
IHS, JHS, YHS: Jézus nevének görög rövidítéséből származó monogramja.9 A Jézus név görögül írva az IHSOYUS betűképet mutatja, s rögtön látható, hogy valójában az első három betűjéből keletkezett a Jézus-monogram.10 Az IHS-nek a népi etimológia sok föloldását találta ki:
– Iesus hominum salvator: Jézus, az emberek Üdvözítője;
– Iesus homo sanctus: Jézus, szent ember,
– In hoc salus: E (jelben) van az üdvösség
– In hoc signo (vinces): E jelben győzni fogsz (Nagy Konstantin).
Krisztus a görög Chrisztosz magyar alakja, amely a héber Mossía, Mesiekh, magyarul Messiás szó tükörfordítása. Jelentése: felkent. Az Ószövetségben a papokat és a királyokat olajjal kenték fel, ez jelképezte isteni megbízatásukat.
PX. A Christosz név görög betűkkel XPISTOS-nak íródik (az S kicsit más a görögben), ennek a két első betűje egymásra helyezve adja az ősi XP monogramot. Tehát nem a latin Paxból ered.
Kutatásom folyamata alapvetően három részből állt:
– előkészítés, információgyűjtés, interjúk
– terepi munka
– feldolgozás, elemzés, összegzés
A lehetséges cél elérésének, a sikernek a kulcsa általában az előkészítésben rejlik. Szerencsére a XXI. században az információkat nem csak hosszadalmas, rendszerint időt rabló, költséges levelezgetéssel, telefonálással, könyvtárlátogatással lehet begyűjteni. Ehhez „elegendő” az internetes kapcsolat, megfelelő keresőprogram, jó helyen való kutakodás, utca- és műholdas térkép, esetleg mobiltelefon – no és sok-sok türelem, idő, személyes kapcsolatok, valamint szívósság…
Minden személyes beszélgetésre egy kérdéscsokorral, listával készültem. Izgalmasak voltak az interjúk, mind az egyházi (plébános, segédlelkész, sekrestyés, nővér), mind a világi személyekkel. Mindenki részéről kizárólag jóindulatot, segítőkészséget tapasztaltam. Úgy gondolom, hogy ez volt az egyik meghatározó tényezője a sikernek.
Hosszú évekig geodétaként, mélyépítő mérnökként dolgoztam, így hozzászoktam a kutyagoláshoz, a műszerek cipeléséhez, a tereptárgyak felkereséséhez. De most az egész III. kerületet kellett felderíteni! A munka eredményeként viszont eljutottam olyan érdekes helyekre is, amelyek eddig nem voltak a látókörömben.
Miután megtaláltam a célpontot, az alábbiakat műveletek vártak rám:
– fotók készítése több nézőpontból, több objektívvel;
– GPS mérés, adatok rögzítése;
– vizuális adatok rögzítése, vázlatkészítés, mérések mérővesszővel.
A hagyományos irodai munka ma már elképzelhetetlen számítógép nélkül. Minimum laptop, de inkább asztali számítógép szükségeltetik ahhoz, hogy egy ilyen kutatási munkát kielemezzünk, adatait összegezzük, tároljuk, az ábrákat elkészítsük, a képeket feldolgozzuk, a szöveges részt bebillentyűzzük, és mindezeket át is küldjük a szerkesztőnek.
Úgy gondolom, hogy a kutatás, az ismeretterjesztő, kulturális értékmentő misszió leglényegesebb eredménye, hogy harmincöt keresztet, feszületet és pléhkrisztust sikerült összegyűjtenem Óbudán. Ilyen gyűjtést mindez idáig senki sem végzett.
A meghatározott adatok egy része az alábbi táblázatban láthatók:
Egy kis elemzés: az összes felkeresett objektum több mint kétharmada (68%) feszület, és csupán alig több mint egynegyede (24%) az egyszerű kereszt. Kedvenceim, a pléhkrisztusok csak nyolc százalékot képviselnek.
A következő oldalpáron látható táblázatnál minden bizonnyal szemléletesebb az alábbi, a teljes kerületet ábrázoló és mind a harmincöt kereszt helyét (közelítő pontossággal) megjelenítő térkép (lásd 88–89. oldalpáron).
| Ssz. | Megnevezés | Hely | Típus | Típus | Anyag | Felállítás éve | Megjegyzés | ||
| Pl | Ke | Fe | |||||||
| 1. | Kálváriadomb fakereszt | Békásmegyer Kálvária domb | Kereszt | 1 | Fenyő | ||||
| 2 | Kurtz- kereszt | Templom u. Ezüsthegy u. kereszteződés | Feszület | 1 | Műkő | 2001 | |||
| 3 | Szent József templom kertje, feszület | Templom utca, kert | Feszület | 1 | Műkő | 1924 | |||
| 4 | Békásmegyer- Ófalu, Iskola utcai kereszt | Iskola utca | Kereszt | 1 | Műkő | 1897 | Megrongálva | ||
| 5 | Urna temető, feszület | Tamás utca | Feszület | 1 | Műkő, aranyozott fém | Ravatalozó fölött | |||
| 6 | Mező utca evangélikus feszület | Mező utca | Feszület | 1 | Műkő | Evangélikus otthon előtt | |||
| 7 | Evangélikus (tábori) fakereszt | Ezüsthegy utca | Kereszt | 1 | Fenyő | Evangélikus otthon mögött | |||
| 8 | Regnum Marianum fakereszt | Lékai bíboros tér | Kereszt | 1 | Tölgy | 2001 | Templom előtt | ||
| 9 | Országzászló emlékmű, kettős kereszt | Petőfi tér | Kereszt | 1 | Tölgy | 1941 | Kettőskereszt | ||
| 10 | Jézus Szive plébánia urnatemető, kereszt | Csillaghegyi plébánia urna temető | Kereszt | 1 | Márvány | 1958 | |||
| 11 | Zsámboki kereszt | Lehel utca, Kurszán utca kereszteződés | Feszület | 1 | Mészkő | 2002 | |||
| 12 | Szentendrei úti feszület | Szentendrei út 222. | Feszület | 1 | Zártszelvény, aranyozott fém | 1941 | |||
| 13 | Csillaghegyi pléhkrisztus | Pusztakúti út, Ürömhegyi lejtő sarok | Pléhkrisztus | 1 | Tölgy, fémlemez | ||||
| 14 | Óbudai temető, feszület | Óbudai temető I. körforgalom | Feszület | 1 | Mészkő | ||||
| 15 | A csillaghegyi temető feszülete | Óbudai temető 44. parcella | Feszület | 1 | Műkő | 2002 | |||
| 16 | Kövi Szűz Mária feszület | Szentendrei út 69- 71. | Feszület | 1 | Vörös márv., aranyozott műkő | 1873 | Templom kertben, esővédő rézlemez | ||
| 17 | Phyloxera feszület | Külső Bécsi út, Szőlővész utca sarok | Feszület | 1 | Mészkő, fém | 1886 | |||
| 18 | Erdőalja úti feszület | Erdőalja út | Feszület | 1 | Fenyő, műkő | Fa esővédő | |||
| 19 | Szent Anna- kápolna kert, feszület | Jablonka út 65-67. | Feszület | 1 | Tölgy, fém ötvözet | 2005 | Udvarban | ||
| 20 | Jablonka-park, Ekker kereszt | Jablonka út, Ilonka utca sarok | Feszület | 1 | Mészkő, fém | 1776 | Felújítva | ||
| 21 | Szent Donát- kápolna kereszt | Farkastorki út 56. | Kereszt | 1 | Kovácsolt vas | ||||
| 22 | Vörösvári úti, ún. Solymári feszület | Vörösvári út 110. | Feszület | 1 | Műkő, aranyozott műkő | 1897 | |||
| 23 | Szent Háromság Plébánia missziós keresztje | Vörösvári út 110. | Kereszt | 1 | Fenyő | Hátsó udvarban | |||
| 24 | Remetehegyi feszület | Remetehegyi út 88. | Feszület | 1 | Tölgy, bronz | Mint a Szent Anna kápolna udvarán | |||
| 25 | Kiscelli Golgota szoborcsoport, keresztre feszített Krisztus | Krisztus feszület | Feszület | 1 | Mészkő | 1822 | |||
| 25 | Kiscelli Golgota szoborcsoport (lator1) | Lator (jobb) feszület | Feszület | 1 | Mészkő | 1822 | |||
| 25 | Kiscelli Golgota szoborcsoport (lator2) | Lator (bal) feszület | Feszület | 1 | Mészkő | 1822 | |||
| 26 | Held- kereszt | Kecske utca 30. | Feszület | 1 | Vörös márvány | 1811 | |||
| 27 | Szalézi Rendház, kereszt | Bécsi út 175. | Kereszt | 1 | Sín | 1950 | Rendház udvarban | ||
| 28 | Ecker- kőkereszt | Aranypatak utca 18. | Feszület | 1 | Mészkő | 1817 | |||
| 29 | Neubrandt- feszület | Bécsi út 302. | Feszület | 1 | Tölgy, öntött fém | ||||
| 30 | Újlaki feszület | Szépvölgyi úti templom kert | Feszület | 1 | Műkő | ||||
| 31 | Kármel- hegyi Boldogasszony feszület | Szépvölgyi út, Ürömi út sarok | Feszület | 1 | Fenyő, antikolt fém | Kitörve | |||
| 32 | Pusztaszeri úti feszület | Alsó- Zöldmáli út, Pusztaszeri út kereszteződés | Feszület | 1 | Műkő | Leromlott állapotban | |||
| 33 | Törökvész úti pléhkrisztus | Törökvész úti körforgalom | Pléhkrisztus | 1 | Zártszelvény, fémlemez | ||||
| 34 | Rupp- kereszt | Virág B., Csatárka, Szélvész utca kereszteződés | Feszület | 1 | Műkő | 1805 | |||
| 35 | Folyondár utcai pléhkrisztus | Folyondár utca felső rész | Pléhkrisztus | 1 | Fenyő, rétegelt lemez | Rétegelt lemez korpusz | |||
| Összesen | 3 | 9 | 25 | ||||||
| Mindösszesen | 37 | ||||||||
Pisch Ferenc
Elérkeztünk a legfontosabb fejezethez, sok-sok fényképpel, információval, térképpel, rajzzal bemutatom részletesen mind a harminchét feldolgozott keresztet, feszületet és pléhkrisztust.
A misszió során alapvetően a Magyar Katolikus Püspöki Kar által kijelölt, Budapest-Óbudai espereskerület plébániáit vettem figyelembe. Ez azonban nem pontosan fedi Óbuda-Békásmegyer közigazgatási határait, annál egy kicsit bővebb, ezért a felmértek közül négy kereszt már a II. kerülethez tartozik.
A kerületet (teljesen önkényesen) hét jól elkülöníthető földrajzi részre osztottam.
Induljunk el a kerület északi részétől!
|
|