Előző fejezet Következő fejezet

Budaörs község története

 

1. A németek betelepítése előtt

Budaörs, a budai hegyvidék legnagyobb települése, Budapesttől nyugatra, 7-8 kilométerre fekszik egy délkeletre és délnyugatra nyitott völgyben, az Úthegyen, Odvashegy, Frankhegy, Kőhegy és a Naphegy lábánál. A helység történelem előtti idejéből — a tudományos kutatások hiánya miatt — csupán kevés ismeretünk maradt1. Néhány kőszer-szám, kőbe vésett emberi alak és primitív fémszerszámok bizonyítják, hogy a mai Budaörs területén már az őskorban is éltek emberek. Néhány történelmi lelet, például érmék vagy kőtáblák, jelentéktelen latin feliratokkal a római birodalom korára, Pannoniára utalnak. Történelmileg értékesek a község határában talált Mithras-templom maradványai. Keleten és az egész Római Birodalom területén Mithrast, a pogány istenséget, a világosság győztes harcosaként tisztelték a sötétséggel szemben. Ezekből következtethetünk arra, hogy a Római Birodalom alattvalói lakhatták a területet.

Először 1282-ben találunk feljegyzéseket Budaörsről, a helység neve „villa Kechkekvoers"; 1296-ban Urs, 1396-ban Vrs, majd 1425-ben Wrs (később -máig — a következő elnevezésekkel találkozhatunk: Eörs, Örs, Eürs, BudaEörs, Budaeörs és Budaörs)2.

Történelmi források alapján a község Kamaraerdő és Sasad helység közelében feküdt. 1256 körül a Nána-Beszterce családhoz tartozott Sasad, Zsigmond magyar király - és később német-római császár - 1390-ben elajándékozta Szazad (Sasad) és Urs egyházközségeket a községek évi bevételével és védelmi jogával együtt a Szent Adalbert plébánia kanonokának.

Báthory István országbíró 1427. június 29-én írt, határt ellenőrző leveléből kiderül, hogy a kis helység, Eörs, az esztergomi érsek, György tulajdonát képezte, és hogy határos volt Sambok (Zsámbék) községgel.

Rupp Jakab történelmi művében — „Magyarország topográfiai története, különösen figyelembe véve az egyházi intézményeket" — olvashatunk az „esztergomi érseki" nemesekről, a Chudorokról, akik Eörsről származtak. 1506-ban megint más tulajdonosa volt a helységnek: a pálosok és a bencések között folytatott hosszú pereskedésnek a Garam folyónál kötött egyezség vetett véget, mely alapján Örs és Ó-Buda-Örs majorságok bevételét egymás között szétosztják.

A másfél évszázados török uralom idejéből is találunk adatokat Budaörsről. Üvejsz, török basa számára 1579-ben 48 118 akcsét3 kellett a településnek adóznia.

Az Urbarium Comaromiense-ben 1592-ben a következő olvasható:

„Budaörs. Ez a falu Budakhözynél fekszik, régen Budának szolgált, ugyanez mostantól Comorrnak szolgál évente két napot, mint Georgy 16 f. Michaeli úgyszintén 16 f. és egy török tebichnek4 10 vagy 12 f."

Az egész országhoz hasonlóan, községünk is szenvedett a török megszállás igája alatt. Óbuda, Szentendre, Torda, Tótfalu, Bogdány, Budakeszi és Örs települések 1608-ban panaszt emeltek Vác város főkapitányánál, mert az számukra már elviselhetetlen terheket rótt ki.

1659. július 30-án I. Lipót király odaajándékozta a győri érseknek, Zichy István grófnak az óbudai és a visegrádi uradalmakat, mint „donatio mixta" (vegyes királyi donáció). Ide tartozott az akkori Pilis megye 11 települése mellett Budaörs is.5

Így került a település a Zichy család tulajdonába.

 

2. Az első német betelepülés kora

A német betelepülők sokat köszönhetnek a Zichyek-nek. Ettől az időtől kezdve egyre több történelmi dokumentum született. A gróf Zichy család archívumában található értékes okmányokban — melyek korábban a Nógrád megyei Zsély községben; 1940 óta pedig a budapesti állami levéltárban nyertek elhelyezést - számos okirat található Budaörsről. E sorok írója különben az egyetlen budaörsi, akinek lehetősége nyílt arra, hogy azokat az iratokat, amelyek szülőfaluját érintik, a Zichy-archívumban, Zsélyen átnézhesse és a fontos adatokat belőle kimásolja - mindezt 1932-ben, amikor Zsély-Zelovce — mint ahogyan a falut ma újra nevezik — Csehszlovákiához tartozott.

Mit tudunk meg Budaörs további sorsáról, az archívum anyagának és más forrásnak az áttanulmányozása segítségével?

Az „Urbaria et Conscriptiones"-ben (1685) két szó áll a „Budaörs" rovatnál: „ganz oedt". 5 évvel később a „Conscription" a szétdúlt, kihalt települések közé sorolja Budaörsöt.

A török háború Budaörsöt sem kímélte, a település még harcmezővé is vált Buda 1686-os visszafoglalása alatt.

A török időkre emlékeztet minket a törökbálinti határban északi irányban függőlegesen leereszkedő meredek sziklatömb is, amelyet — a néphit szerint — azért neveztek el „Törökugrató" -nak, mert az utolsó török parancsnok a budai várból ide menekült, és bekötött szemmel, a lován vágtatva erről a szikláról ugrott a mélybe. A Huszonnégyökrös-hegyre húzták föl állítólag a törökök az utolsó ágyújukat - huszonnégy ökörrel!

Az 1691. június 7-i Pest Megye ülésen Kemény István nemes tiltakozott - ifjabb gróf Zichy István nevében - Csík, Keszi és Örs szomszédai ellen, akik ezeket a majorságokat meg akarják szerezni. Úgy tűnik, hogy a környékbeli lakosok a budaörsi „pusztát" gazdátlan területnek tartották, amelyet — a háború utáni időszak zűrzavara miatt - eltulajdoníthatnának.

A török seregek elűzése után megkezdődött a felszabadított területeken az újjáépítés. Elsősorban Budán és környékén. Kevés volt azonban a munkaerő. Az uralkodó és a földesurak ezért azon fáradoztak, hogy szorgalmas német parasztokat és kézműveseket hívjanak az országba. Budán már Szent István király óta éltek németek. A felszabadító sereg zsoldoskatonái is nagy számban telepedtek le Buda felszabadítása után a budai hegyekben. Már 1689-ben, három évvel Buda felszabadítása után, megjelent egy királyi rendelkezés a településeket illetően, melyben rögzítették azokat az alapelveket, amelyeket szem előtt kellett tartani abban az esetben, ha szerződést kötöttek a letelepedni szándékozókkal6.

 

A Törökugrató látképe a Kőhegyről

 

Magyarokat, szlovákokat és szerbeket is betelepítettek, de a legnagyobb számban németek jöttek.

Dr. Bonomi Jenô professzor, a budai hegyvidék legjobb ismerője, húsz település elsődleges benépesítésének időpontját a következőképpen határozta meg:

Bia: magyarok őslakosok, németek 1745-1757, Budajenő-Telki: németek, valószínűleg 1703, Budakalász: szerbek valószínűleg már 1690 körül, németek 1769 után, Budakeszi: németek 1698, Csobánka: szerbek 1690—1696, németek 1745 körül, Etyek: a magyarok a törökök elvonulása után azonnal hazatértek, németek 1720—1732, Törökbálint: szerbek 1696 körül, németek 1700—1701, Torbágy: németek 1712—1713, Békásmegyer: németek 1740 körül, Nagykovácsi: németek 1701-1702, Páty: őslakos magyar parasztság, Pesthidegkút: németek 1711, Piliscsaba: szlovákok 1714 körül, németek 1750 körül, Pilisszentiván: németek 1724, Pilisvörösvár: németek 1692-1693, Pomáz: szerbek valószínűleg 1690, magyarok már 1710-ben letelepedett állandó lakosok, németek 1747—1769, szlovákok feltehetően 1765, Budafok: németek 1737-1739, Solymár: szerbek 1699-1700, németek 1710-1720, Üröm: németek 1699 körül, Pilisborosjenő: németek 1696 körül, Zsámbék: magyarok 1696 körül, németek 1715-1720.

Ezután térjünk vissza Budaörsre! A király betelepítési okiratának („Impopulationspatentes") szempontjai meghatározóak voltak Vázsonykôi Zichy Péter gróf7 saját uradalmának betelepítésénél is. A szomszédos falu, Budakeszi német betelepülői 1701. március 29-én kötöttek Zichy Péter gróffal egy ilyen szerződést.

 

   
A Huszonnégyökrös-hegy A háttérben látható földek már Budakeszihez tartoznak
Odvas-hegy

 

Ennek a szerződésnek a hatodik pontjában a következő áll: „Praedia Budaörs et Csék, ad triennium eisdem in arendam sunt elocuta, a quibus praediis annu-atim solvent 125 fl." (Budaörs és Csék javait Budakeszi lakosai három évre bérbe kivették, melyért ők évente 125 guldent8 fizetnek.)

1710-ben a grófság Budakeszi, Budaörs és Csék helységeket bérbe adta nyolc évre 3000 rajnai guldenért Georg Christoph Zenneg9 úrnak, a római császárság és a királyi méltóság tanácsadójának és Buda vármegye ispánjának a Zichy család adósságának kamatáért, azzal a feltétellel, hogy Zenneg úr az uradalmakat abban az esetben, ha ezeket a Zichy család a határidő lejártával nem vásárolja vissza, még egy évig megtarthatja.

Közvetlenül a nyolc év eltelte után érkeztek német telepes ôseink Budaörsre, valószínűleg 1718 és 1720 között, melyet a következő, a község számára fontos dokumentum igazol, a Zichy grófnő és az első budaörsi német lakosok között kötött letelepedési szerződés:

 

„A mai, a végén írt keltezés szerint, egyrészt a gróf Bercsényi Zsuzsanna nagyasszony, másrészt a grófnő által újonnan szervezett és telepített Budaörs falu és az egykori község lakói között a következő szövegű szerződés állapíttatott és határoztatott meg, tehát

  1. A fent nevezett újonnan telepítendő Budaörs falunak; amelynek telepítése és benépesítése most történik, a méltóságos grófnő megígéri mindazoknak, akik itt háztelket kérnek és azon letelepedni akarnak, hogy a mai keltezéstől számítva három éven át szolgáltatás és robot nélkül lakhatnak és megfizeti a szokásos uradalmi adományokat, hogy ezen idő alatt felépítsék végleges házaikat. De ha néhányan csak egy év múlva vagy azon túl érkeznének, ők is csak a meghatározott három évre és nem tovább élvezhetik az uraságtól kapott három évet.
  2. A grófi földesúrasszony megígéri, hogy a megyét és a császárt illető adókat és előfogatolások teljesítését három évre magára vállalja.
  3. A kijelölt házhelyeken kívül mindenki részére egy darab szántót és rétet biztosítanak, melyek örökölhetően a házzal használhatók.
  4. Megengedett, hogy mindenki szükség szerint a szántókon és réteken tuskózzon, anélkül, hogy első és második évben kilencedet kelljen adni.
  5. Megengedett, hogy szőlőket telepítsenek. A. grófi földbirtokos-asszony megígéri, hogy mindenki öt évre kilenced nélkül használhatja az új telepítésű szőlőket.
  6. A nagyra tartott grófi földesúrasszony új évtől Mihály napjáig fenntartja magának a bormérési jogot, mely Mihály naptól Új évig három éven át a községet illeti, de a mészárszék működtetése egész éven át az uraságot illeti.
  7. A grófi földesúrasszonyt illeti mától kezdve örökké - három szabad évet kivéve - mindennemű mezei termék kilencede, a káposztát és a bort sem kivéve.
  8. A magyar királyság ezen részén szokásos heti egynapi robot helyett a három szabad év letelte után négy naponként robotot és négy forintot fog házanként teljesíteni. A robot napokat az uraság ott és ahhoz használja fel, ahol annak szükségét látja.
  9. A jelzett robot és pénzadomány alól senki nem lesz felmentve, minden lakó köteles lesz rá.
  10. A szerződésbe senkit nem lehet bevonni az uradalom, illetve az elöljáró uradalmi tisztviselő tudta nélkül.
  11. Amennyiben: a lakosság közül valaki tovább akar állani, ne mehessen el addig, míg a grófi földesúrasszonytól hozzájárulást és engedélyt nem nyert, hogy a távozó háztelke ne maradjon üresen, azt más alkalmasnak kell átadni. Ha ez nem így történik, a község közösen viseli a felelősséget, és a kárt, mely az uraságot érte. Ezen kívül, ha néhányan kedvet kapnának és titokban megszöknének, az egész község felel azért, hogy ezek vagyonát addig őrzi, míg az uraságnak, illetve az elöljáró tisztnek ezt nem jelezték.
  12. Mindenki köteles házát úgy elhelyezni és építeni, ahogyan azt az uraság megparancsolta, ahogyan egyesek már megkezdték az építkezést. Minden ház elé annyi hársfát kell ültetni, amennyi az uraság kimérése szerint szükséges, és ezeket ápolni. Ha egy kimaradna, helyette másikat ültet, hogy ne legyen hiány.
  13. Nem megengedett, hogy mindenki tetszése szerint döntse a fákat, mert egy bizonyos terület lesz kijelölve, ahonnan a szükséges fát kitermelni és hazavinni lehet. Különben büntetés terhe mellett tilos a fakitermelés, a ló és a kocsi is zálogolásra kerül.
  14. Mindenki köteles az urasági gazdatiszteknek engedelmeskedni és mindenkor kellően tisztelni, mert ezek az uraságtól elöljárókul vannak kijelölve.
  15. Ez a szerződés, mint ahogyan már jelezve van, a mai nappal érvénybe lép. Ezerhétszázhuszonegytől ezerhétszázhuszonhatig lesz érvényes, de a hat évből az első három év szabad, a második három évet pedig úgy tartjuk, ahogy fent megjelöltük. Az urasági bért évnegyedről évnegyedre becsületesen, hűségesen megfizetjük, hogy vesződség nélkül újra megerősíteni lehessen.

Ez a szerződés kétoldalúan aláírva és tanúk előtt készült. Mivel jelenleg az újonnan települt Budaörs falunak nincsen saját pecsétje, így hát a lakók megbízottjai tanúként a szerződést megerősítik, akik egy példányt kaptak belőle.

Kelt Zsámbék, 1721. április 24.

Zichy Zsuzsanna született Berchényi, Senn Sebestyén, Dintzl Krisztián, Singer András, Freu Simon, Kässler Ádám."


 

A dokumentum első pontjából egyértelműen arra következtethetünk, hogy a tényleges letelepedés és a letelepedési szerződés megkötése között csupán rövid idő telt el; „a fent nevezett újonnan telepítendő Budaörs falunak, amelynek telepítése és benépesítése most történik..."

A község tehát 1721-ben még mindig épülőfélben volt, hiszen a szerződésben az áll, hogy csupán néhányan kezdtek el - az uradalom előírása alapján -építkezni. Ebből arra következtetünk, hogy őseink egy-két évvel a szerződés megkötése előtt érkeztek Budaörsre. Honnan jöttek? Ezt a könyv egy másik fejezete tárgyalja.

A pusztán történelmi tények mellett ezek a letelepedési szerződések abban a tekintetben is különös fontossággal bírnak, hogy segítségükkel - a szerződésben tárgyalt, pontról pontra leírt kötelezettségek, uradalmi adományok, robotmunka, illetve a különböző kedvezmények és jogok alapján — megismerhetjük a német telepesek kezdeti gazdasági és szociális körülményeit. Azokban az évtizedekben a letelepülő lakosságnak fontos volt a három adó és kötelező robot nélküli év. Föld, építőanyag - mindenek előtt faanyag - volt bőven: az építkezés tehát elkezdődhetett. Nagy jelentőséggel bírt a budaörsiek számára a szerződés ötödik pontjában leírt kedvezmény, amely szerint ha valaki szőlőt telepít, akkor a rákövetkező öt évben adómentes, és ezalatt mentesül az uraságnak járó terményadó — a kilenced — terhe alól is. Mindez alapot teremtett a község kezdődô gyarapodásához.

Kemény munka kezdődött! Egy teljesen elpusztított területet kellett termékennyé tenni! Õseink pedig - körülbelül 500 emberről lehet szó - a nekik juttatott bérleményből fáradhatatlan munkával gondosan művelt területet varázsoltak. Mit őrzött meg számunkra a szájhagyomány a letelepedés idejéből? A Wendler család „Hausbuch" című krónikájában a következőket olvashatjuk: „...1707-ben tették le Budaörs alapjait" - mi viszont a föntebb említett, hiteles történelmi források alapján tudjuk, hogy egy tucat évvel később történt a letelepedés. A wendleri krónika ugyanezen helyén találjuk „Budaörs" névnek a népies magyarázatát, amely szerint élt itt egy Budáról származott szép kocsmárosné, akit Örsinek (Lisel) hívtak, és akinek a kedvéért a budai urak szívesen és sűrűn jártak ide. Ettől kezdve lett a hely neve is Buda Eörsi.

Valószínűbb, hogy a magyar „örs" szó hozzákapcsolódott Buda vár nevéhez, mivel a vár nyugati irányba előretolt helyőrségét Budaörsnél állították fel.

1727. április 24-én, hat év elteltével — mint ahogy ezzel a fenti szerződésben számoltak — megújították az első, 1721-es szerződést.

Jelentős különbséget nem találunk a két okmány között. A szöveg szinte szó szerint ugyanaz, csupán az 1727-es szerződést 13 pontba sűrítették össze, és néhány kifejezést pontosabban meghatároztak. Csak nyolcnaponként voltak robotra kötelezve, az előző négynaponkéntivel szemben, mégpedig: „Akinek állata van, állattal; akinek nincs, nélküle."

A szerződés végén a következő dátum áll:

„Sambek (Zsámbék), 1727. április 24."

 

Az aláírások a következők:

„S. G. Zichin, (Susanna Gräfin - Zsuzsanna grófnő)

— pecsét, mely koronát ábrázol

Martin Schönle, pecsét: S. L. — jelenleg bíró

Christian Dentzel — esküdt +

Michael Senn — esküdt, pecsét: M.S.

Sebastian Amok - esküdt +

Jörg Schwartz - esküdt + "

 

3. Az első letelepedést követő időszak

A második bérleti szerződésből világosan látható, hogy az első budaörsi telepeseknek még jelentős nehézségekkel kellett megküzdeniük. Rászorultak az uraság jóindulatára és kedvezményeire. Emiatt is könnyítették meg számukra a földesúrnak járó kötelező munkát. A házuk előtti földet megkapták ajándékba.

Három évvel később, 1730-ban - újra április 24-én megújították Budaörsön az utolsó szerződést ugyanazzal a szöveggel. Az iraton, melyet Zsély községben találtam meg, a dátum után a következő postscriptum állt: „ezt az okmányt mint jelenlegi bíró írom alá az egész község nevében, a két esküdttel együttel, Michael Senn, Mathis Skirr, Christian Dentzel"

A bérleti szerződést utoljára 1733. április 24-én Óbudán újították meg, melynek érvényességét 1733-tól 1739-ig, tehát hat évre, Szent György napjáig határozták meg. Ezen az okmányon már Budaörs község saját pecsétje is rajta van, amely egy szőlőindával körbeölelt keresztet ábrázol a következő körbefutó felirattal:

„BUDAÖRSER GEMEIN INSIGL"

A második, művészi kidolgozású pecséten az 1743-as évszám szerepel.

A dokumentumot a település elöljárói írták alá: Martin   Arnolt,    mint    kijelölt   bíró,    Johannes Richtscheit, Martin Bartischer, Michael Haslinger és Hanns Müller esküdtek.

Egy 1734-es írásból tudjuk, hogy a földesúr a budaörsi juhtenyészetet Candidus Millernek, az uradalmi borkimérést és a vágóhidat pedig Josef Duntzingernek adta bérbe.

1736-ban Martin Harnodel a község bírája, a kisbíró pedig Leonardus Harlocher. Ugyanez a L. Harlocher lesz 1738-ban a községi bíró. 1738-ban Ladislaus Freck intéző 500 guldenért házhelyet vásárol Budaörsön, amelyhez a földesúr jobbágyokat ad.

Ebben az időben Budaörs község a nemes lelkű Zichy Péter (+1726) gróf fiának, Zichy Miklósnak (1709-től 1758-ig) a tulajdonában volt, aki - úgy, mint édesapja és édesanyja - ugyancsak megértő és jóindulatú volt a budaörsi lakosokkal szemben.

Zichy Miklós édesanyja özvegyként, hosszú éveken át nemcsak vezette a birtokokat és településeket — így községünket is —, hanem támogatta is telepes őseink úttörő munkáját, bölcs előrelátással, segítőkészen és tetterősen. Ebben a szellemben folytatta a munkát fia is. Zichy Miklós mindenben segítette a településünket. Az ő segítségével sikerült 1738-ban Budaörsnek egy saját templomot és iskolát építenie.

(A templom történetével kimerítően foglalkozik Pfundt György a könyv „Templom, iskola és kápolnák" című fejezetében.)

Ez idő tájt településünk gazdaságilag is felvirágzott. A lakosok a letelepedést követő kezdeti évektől fogva lassan, mind látványosabban gyarapodtak. A hegyek déli, köves lejtőin egyre gazdagabb termést hoztak a szőlőskertek.

Az anyagi felemelkedés közepette félelmetes sorscsapás sújtotta a szorgos telepeseket. Az 1710-es pestisjárványt 1739-ben újabb követte az egész budai hegyvidéken. Emberek százait ragadta el a fekete halál. Zsámbékon 830, Etyeken 299, Törökbálinton 228, Budakeszin 536, Pesthidegkúton pedig 172 halottat számoltak.

Budaörsön 274 lelket - gyermekeket és felnőtteket - ragadott el a szörnyű járvány. 20 évvel a letelepedés után szólt bele a sors ilyen keményen a falu „életébe"; abban az időben, amikor a már Budaörsön született első generáció kezdett felcseperedni. 1739. április 5-től november 20-ig tombolt a járvány a szegény, kétségbeesett emberek között.

Az akkori halálozási statisztika alapján, egy napra több temetés is jutott: például április 13-án 6, április 27-én újra 6, május 8-án 7, május 17-én ugyancsak 7, május 25-én 8 halottat temettek el.

Ebben a végzetes évben, augusztus 19-én a község elöljárói egy listát küldtek el az uradalmi intézőnek. A lista alapján 52 családapa, 46 asszony, 92 fiú és 69 lány lett a járvány áldozata addig a napig. A listán szereplô családnevekből 21-et találunk ma is budaörsi honfitársaink között.

Ez az írás tekinthető egyben a legrégebbi névsornak a budaörsi német telepesekről.

 

Adásvételi szerződés 1864-ből; balra lent a község pecsétje, pecsétviaszba nyomva

A szerződésen látható pecsét

 

 

Conscriptio personarum occasione pestis in possessione Budaörs demortuarum

(Budaörs község pestisben meghalt lakosainak összeírása)

Az elhalálozottak neme, rokonsági foka 42. Michael Greil 1 1 - 1
  férfi fia lánya 43. Georg Greil - - 1 -
1. Christian Dentzel 1 1 5 - 44. Georg Dick 1 1 - 1
2. Johannes Kayser* - 1 2 3 a személyzetből - - 1 -
3. Ferdinand Mayr* - 1 1 2 szegény asszonyok - 2 - -
4. Frantz Oliffy 1 1 1 1 45. Wentzel Parisick - - - 3
5. Joseph Fuchs nagygazda         46. Johannes Richtscheid* - 1 - -
környezetéből - 1 - - 47. Johannes Hiestand 1 - 1 -
szolgáló - - 1 - 48. Michael Hasslinger 1 - 1 2
6. Michel Geschitz környezetéből 1 1 1 - 49. Valaki a Óbudai Malomból - - - 1
szegény felesége - 1 - - 50. Matthias Spörer - - 4 1
7. Hermann Märck*- 1 1 1 1 51. Conrad Schleich - 1 1 1
8. Joseph Holtzeisen - 1 - 1 52. Johann Mühler* 1 - 5 -
9. Marx Märck 1 1 - - 53. Jakob Heintz 1 - 1 -
10. Marcus Stahl 1 - 1 - egy lakója 1 - - -
11. Johannes Gantzmann* 1 - 1 3 54. Conrad Hoffmeister 1 1 - -
12. Johannes Vogt Waisenkind - - - 1 55. Adam Hoffmeister - 1 1 -
13. Jacob Winkler* - 1 - - 56. Daniel Hoffmeister 1 - - -
14. Paul Willhelm 1     2 57. Johannes Bachmann 1   1  
15. Joseph Ritter* - - 2 1 58. Jakob Wittmer 1 1 - -
szolgálói (!) - - 2 - 59. Sebastian Feyerabent 1 1 - -
16. Christoph Schaffner - - 1 - 60. Georg Köller 1 1 - 1
17. Johann Georg Hudschneider - - - 1 61. Wendlin Spiess - 1 1 -
a személyzetből - - - 1 62. Eva Harlacherin - 1 2 -
18. Adam Stammel* - - - 2 63. Frantz Zinskä* - - 1 3
19. Moritz Hudschneid 1 - - 1 64. Johannes Amon 1 - 1 1
20. Hans Georg Lintzinger 1 1 fiútestvér 1 - 65. Johannes Weissenberger 1 - 1 -
21. Jacob Pfost 1 1 fiútestvér 1 - 66. Joseph Oberhober 1 - - -
szolgáló - - 1 - 67. Hannes Georg Gross* - - 2 -
22. Georg Braun* - - 1 - 68. Jacob Männer - 1 1 1
23. Heinrich Hassly 1 1 - 2 69. Johannes Streicher - - 2 -
24. Peter Mayr* 1 1 1 - 70. Georg Asp 1 1 2 -
25. Raiz Jacob 1 1 2 - 71. Joseph Wittmer 1 1 3 1
a személyzetből - - 1 - árvái - - 2 -
26. Thomas Hausser* - - - 1 7 2. Christian Schörer - - - 5
27. Martin Oberle - - 1 1 73. Phillipp Aengister 1 1 1 1
28. Andreas Schwartz, Wittib. - - 1 - 74. Antony Wäller 1 1 1 -
29. Jacob Götz 1 1 1 - 75. Johannes Walschick - 1 - -
30. Georg Götz 1 1 2 - 76. Joseph Chorhomel 1 1 - 1
31. Martin Walschik 1 - 3 - 77. Jacob Wasser* - - 1 -
32. Michael Ruh 1 1 - 3 szolgáló - - - 1
33. Conrad Haga 1 - - 2 78. Hanns Georg Kessler* - - 1 -
34. Johannes Ebner* 1 - 1 1 79. Martin Ebner* 1 1 2 1
szolgáló - - 1 - 80. Joseph Pertschy 1 - 1 1
35. Georg Prüll - - - 1 81. Johannes Titl - - - 2
36. Niklos Stammler* 1 - 2 1 82. Tobias Holl* 1 - 1 -
37. Joseph Bayr* 1 1 1 - 83. Johannes Hassly 1 - 1 1
édesanyja - 1 - - 84. Magdalena Wittmannin - - - 1
38. Kilian Matern 1 - 1 - 85. Ignaty Lieber 1 1 - -
szolgáló - - 1 - 86. Christian Dentzel mostohalánya - 1 -
39. Andreas Dentzel 1 1 3 1   52 46 92 69
40. Simon Seegenlorin - 1 2 -          
41. Peter Witzin   - 1     Összesen 259 személy

Ezek a budaörsi családnevek az 1946-os kiűzetésig még léteznek.

 

Kilátás a Kőhegyről az Obere Neugassé-ra (ma Kisfaludy utca). Az előtérben két sorban présházak

 

Hogy ennek a szörnyű járványnak az áldozatai milyen fájdalmas körülmények között haltak meg -az életben maradottak bánatára -, erről ír a magyarországi német író, Faul-Farkas János megragadó regényében „Az új haza" („Die neue Heimat") címmel.

Bizonyítékaink vannak arra, hogy Budaörs akkori lakosai Istenben való mély hitük miatt a sorscsapást a kezdeti zavarodottság után higgadtan és józanul fogadták el. A gyakori elhalálozások miatt lassan megbarátkoztak a halál gondolatával. Mikor érezték, hogy földi életük a végéhez közeledik, a lelkük tisztulásán kívül az általuk hátrahagyott anyagiakra is gondoltak. Az örökösödés körüli viták elkerülése végett néhányan végrendeletet írtak vagy diktáltak le. Az akkori végrendeletek feltűnően hasonló, szinte ugyanolyan formája miatt arra gondolhatunk, hogy egy műveltebb írástudót kértek föl segítségül. Talán egyházi méltóságokkal íratták meg a végrendeleteket. Emellett szól az is, hogy az örökösök az öröklött vagyon egy részét, lelki tisztulásukért is, az egyháznak adományozták.

A középkorban, a konzíliumok határozatai alapján, ez kötelező is volt.

Itt olvasható négy végrendelet, melyeket 1739-ben, a pestis idején a budaörsiek valószínűleg sietősen készítettek el, amikor már érezték a halál közeledtét. A négy irat örökösei még ugyanabban az évben követték elhunyt családtagjaikat.

Az első végrendelet Feuerabentin Krisztina „utolsó akarata", miután férje már elhalálozott. Hagyatékát az egyház kapta meg. Végrendelete következőképpen hangzik:

„Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, Amen. Feuerabentin Krisztina végrendelete és utolsó akarata.

Lelkét Ábrahámnak, testét a Földanyának kívánja adni és keresztény temetést parancsol. 47 forintot az egyháznak, szentmisékre ad, ezután felsorolja mindazokat, akik neki tartoztak:

 

Georg Braun 1 f 20 k
Jacob Pfost 2 f 75 k
Christoph Schaffner   - 80 k
Jacob Winkler   - 50 k
Ferdinand Mayr 1 f 20 k
Johannes Richtscheid 1 f - k
Simon Seegenwein 1 f 60 k
Conrad Hager 1 f 10 k
Georg Wals 2 f 20 k
Maria Hollin   - 30 k
Rochus Wäller 2 f 70 k
Christian Schörer 1 f 3 k
Georg Asp 1 f 30 k
Conradt Hoffmeistter 1 f 65 k
Wendel Spieß 1 f 50 k
Michael Stephan   - 50 k
Johannes Hiestandt   - 20 k
Johannes Titl 1 f 25 k
Georg Köller   - 80 k
Paul Wilhelm 2 f 75 k
Maria Ebnerin 1 f - k
Johannes Kayser   - 50 k
Summa 27 f 83 k

 

Ezt   a   pénzét   a   budaörsi   templomnak   adja,   mindezt Hudschneider György bíró előtt teszi. Dátum, Budaörs 1739. május 11."

A második végrendelet Dentzel Krisztián volt budaörsi bíróé, őt érte a legnagyobb és legfájdalmasabb veszteség. A tomboló pestisjárvány áldozata lett öt fia és a felesége.

„Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében, Amen. Isten akaratából én is - mint embertársaim - halandó vagyok és halálom óráját nem tudhatom. A Mindenható Isten asszonnyal és gyermekekkel ajándékozott meg engem és a még élők között - úgy kívánom - egész életükben béke és egyetértés uralkodjon. Ezért atyai utasításaimat írásban összefoglaltam, hogyan hajtsák végre ezeket halálom után. Ez alapján teljesítsék a végrendeletemben rögzített atyai utasításaimat, hogy az törvényesen a megállapodás szerint történjen: Először lelkemet Mennyei Atyánk kezébe ajánlom, testemet anyaföldbe temessék keresztény szokás szerint.

Másodszor a budaörsi templomnak pénzt (30 f.) és bort (20 akó) adományozok, mint ahogy Szent Vendel és Szent Sebestyén tiszteletére két gyertyát (4 f. darabja) a hozzátartozó gyertyatartókkal. Harmadszor tartsanak 100 misét az én, jámbor feleségem és gyermekeim tiszteletére és ezután gyújtsanak 4 gyertyát Budán a Kéményseprők Kápolnájában.  Negyedszer a templomnak adományozok a Szent Sebestyén oltár tiszteletére 10 forintot. Ráhagyom fiam feleségére, Däntzlin Évára egész gazdaságomat: a házat, a teheneket, két ökröt, szekeremet lóval, az ekét és két szőlőt, az egyiket a temetőnél a másikat a Schicken-hegyen. Lányomra hagyom a budai felső szőlőmet (Baltaserin) pincével és préssel. Fiamra, Dück Györgyre hagyom másik szőlőmet. A gazdaságból pár ökröt el kell adni és ezt a pénzt 3 keresztgyermekem között egyformán kell szétosztani.

Továbbá tartozásaimat ki kell fizetni: Wasser Jakobnak 60 forintot, a móri kádárnak Adam Lentzinnek 36 akós hordót és abroncsért 2 forintot. A budai telekkönyv szerint vettem Budán egy házat, 100 forintért, az eladó kapott 30 forintot a házra, én pedig még 30 forintot fizettem ki. Ami maradt még a vagyonomból, azon a 3 gyermeknek kell osztoznia.

Budaörs, 1739. május 22.                  

Däntzl Krisztián

egykori gazda fenti végrendelet

 

Megjegyzés: Däntzl K. fentemlített gyermekei nem vérszerinti utódai, mivel felesége előző házasságából voltak. Megjegyzés: A fent említett 20 akó10 bort a gazda eladta Óbudán (akónként 3 f.-szor 30), ami 40 K-be kerül."

Egy mellékelt cédulán állt még:

„67   akó  bort  a gazda Szlovákiából hozatott  Budaörsre akónként 3 f.-ért"

Továbbá a következő írást fűzték még hozzá (magyarul): „Hogy David Hirsl Zsidótul föl vettem az nékem köldött Ujvariné asszonyom eö Ngságátúl negyvenkét forintokat id est f 47 praesentibus recognoscallom. Act. Bicske die 3. Aug. A. no 1739. - L.S. - Markus Mihály pr. Bicskei plébános."

Ezalatt áll még a zsidó Hirschl igazolása héber nyelven és végül egy megjegyzés: „Ezt a pénzt a budaörsi papok szentmisére kapják, 1739."

Figyelemre méltó a Dentzel család vagyona: két ház, szőlőskertek, marha, bor, pénz stb. - ha tekintetbe vesszük, hogy 19 évvel a végrendelet megírása előtt telepedett le Budaörsön. Valószínűleg nem üres kézzel érkezett.

Az utolsó két végrendeletet a Dück (Dick-ként is írták) házaspár készítette. Az asszony halt meg először, így végrendeletében férje is benne foglaltatik.

a./ „A jámbor lelkű Dückin Katalin utolsó akarata! Először lelkét Abrahám kezébe adja, testét az anyaföldbe. Másodszor a budaörsi templomnak ad 10 akó bort. Harmadszor halála

után tartsanak tíz szentmisét lelke üdvösségéért. Negyedszer Hasslinger lányának adja a bundáját és egy dunyhát. Ötödször Hasslingernénak adja piros szoknyáját és Hasslingernek 3 akó bort. Végül a gazdaság felét férje, másik felét Marina kapja meg.

Budaörs,   1739. június 4.                    

Dückin Katalin

egykori gazdasszony fenti végrendelet"

 

b./ „Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Amen. Dück György végrendelete és utolsó akarata. Először lelkét Abrahám kezébe adja, testét az anyaföldbe, keresztény temetési szokás szerint. Másodszor az óbudai templomnak ad szentmisére 10 akó bort és 10 forintot ad azért, hogy halála után tartsanak szentmisét lelke üdvösségéért. Harmadszor a budaörsi templomnak ad 10 akó bort és szőlőjének fele részét.

Negyedszer lánytestvérére hagyja azt a szőlőt, amelyet édesapjától kapott. Ötödször házát, gazdaságát Marina kapja.

Hatodszor mozdítható és nem mozdítható javak, 90 akó bor, 2 akó szesz, 4 zsák liszt, fél szalonna, 4 igásökör, tehén, 3 borjú, 2 ló, 1 csikó, 4 disznó és 4 malac, 13 liba, 5 kacsa, 10 tyúk továbbá 2 major és egy eke. Ugyancsak készpénze: 39 forint, 41 és fél K, amire a budaörsi bíró vigyáz.

Budaörs, 1739. június 11.                       

Dick György

egykori gazda fenti végrendelet"

 

Az elhalálozottakról készített lista alapján, melyet a község a földesúrnak elküldött, kiderül, hogy a Dick házaspár vagyonának örökösei, Marina lányuk és leánya nem tudták élvezni már az öröklött vagyon előnyeit, egyedül Dick György leánytestvére tudta használni szőlőskertjét. De lehetséges, hogy ő is - ha házas volt - a pestis áldozatairól szóló listán szerepel a „Weib" (asszony) részben, a férje melletti rovatban.

A pestisjárvány idejéből származó okmányokat és írásokat azért közöljük, mert ezek további tanulságos bepillantást engednek a betelepülők akkori mindennapjaiba. Ezenkívül megismerhetünk budaörsi családneveket a kezdeti időkből.

A pestisjárvány pusztító hatása érzékelhető az akkori budaörsi házasság- illetve keresztlevelekből is. 1738-ban 10 házasságkötésről tudunk, 1739-ben még a járvány előtti időszakban - 18 házasság köttetett, 1740-ben már csak 6, 1741-ben pedig csupán 7.

1738-ban 16 újszülöttet kereszteltek meg, 1739-ben 11, 1740-ben már csak 10, 1741-ben pedig csupán 8 gyermeket tartottak keresztvíz alá.

Egy évvel később már 33 keresztlevelet állítottak ki — visszatért tehát a lakosokba az egészséges élni akarás.

 

4. A második német betelepítés és az ezt követő időszak lakosságának a fejlődése

Zichy Miklós gróf, az előrelátó és gondoskodó földesúr a 40-es években úgy igyekezett frissíteni a birtokán élő, járvánnyal sújtott lakosságot, hogy a szörnyű veszteséget új német telepesekkel pótolta.

Az évek során egyre több telepest hozott a birtokán lévő községekbe, Békásmegyerre, Zsámbékra, Óbudára, Budakeszire és természetesen Budaörsre is.

A budaörsi egyházi könyvek nagy számban említenek új — eddig ismeretlen — családneveket. A következőkben említünk néhányat, amelyek még ma is előfordulnak. Mellettük az évszám nem a letelepedésük évét, hanem első említésüket mutatja:

 

1742: Luntz, Fischer, Steiner, Haffner
1743: Breür (ma: Breier vagy Breyer), Martin, Schilling
1744: Pfundt, Franck, Treür (Treier)
1745: Schweintzer (Schweitzer), Ganter
1746: Herberth (Herwerth)
1747: Sattelberger, Zeiller, Hess, Derfflinger (Dörflinger), Eberhart (Eberhardt)
1748-tól 1778-ig: Troll, Wendler, Wentzl, Wagner, Elsässer, Fritzenschaft, Trixler (Drixler), Toschomer (Dachshammer), Hartmeyer, Herzog, Michelberger, Riedl, Weber, Hirholtz, Kindtner, Tierhold, Jooß, Prach, Eller, stb.

 

A nem német családnevekből is említünk olyanokat, amelyek ebben az időben szerepelnek először okmányokban: Paulovich, Malik, Takács, Kuszelits (Gosolitsch)

 

A Kőhegy azokkal a présházakkal, melyek az első világháború végén leégtek

 

1756-ban Budaörsnek 785 lakosa volt. A „Canonica Visitatio" alapján valamennyi lakosa német volt.

A biológiailag és gazdaságilag teljesen egészséges község számára az 1765-ös év történelmi jelentőséggel bír. Hosszadalmas pereskedési folyamat következményeként a Zichy család ebben az évben elvesztette a birtokát. Az Óbuda Uradalom - vele Budaörs is - visszakerült a Magyar Királyi Szent Korona birtokainak elidegeníthetetlenségénél fogva a Kamarai birtokokhoz. Budaörs 106 éven keresztül volt a Zichy család tulajdona. A budaörsiek ebből az alkalomból levélben (dátum és a községi elöljáró aláírása nélkül) köszönték meg Zichy Miklós özvegyének, gróf Karancsberényi Berényi Erzsébetnek a hozzájuk való jóságát:

„Õexcellenciája Nagyméltóságú  Karancsberényi  Berényi grófnőnek   az   Isten   akaratából   elhunyt  Nagyméltóságú Vázsonykői Zichy Miklós gróf özvegyének, a mi legkegyesebb as szonyunknak, alázatos tisztelettel Buda-Eörs község.

Nagyméltóságú Nagyasszonynak aki mindig kegyes volt alázatos cselédeihez, akiket gazdagon gyarapodni engedett, akit mi alázatosan tisztelünk és abban a reményben élünk, hogy továbbra is így lesz majd, de most azt kellett tapasztalnunk, hogy védelmét, melyet alattvalóinak eddig nyújtott, tovább már nem nyerhetjük, mivel új uraságnak lettünk alattvalói.

Így: Nagyméltóságú Grófnő újból kifejezzük legmélyebb hálánkat. Hálásak leszünk életünk végéig, dicsérni fogjuk, soha el nem múló köszönetet mondunk.

Nagyméltóságú Grófnőnek

az alázatos és engedelmes

Buda-Eörs község"

 

A levél tartalmaz ugyan kifejezéseket, amelyek az akkori hivatali stílusra jellemzőek, de az a benyomásunk, hogy ősapáink a Zichyket mint földesurakat nemcsak szerették, hanem hálával is tartoztak nekik.

Egy évvel azután, hogy Mária Terézia kormánya átvette a falut, 920 német lakost számoltak Budaörsön.

Az 1770-es „Budaörscher Dorf Urbarium" -ban 107 olyan családnévvel találkozunk, amelyek még ma is léteznek. A lakossági statisztika alapján akkor 35 szabad jobbágy, 109 zsellér és 36 „lakó" élt Budaörsön.

1780-ban, a „Canonica Visitatio"-ban a következő bejegyzés található az 1354 lakosról:

„Populus Parochiae hujus  est nationis  et linquae Germanicae exceptis 4 or circiter paribus slavorum, qui aeque Germanicam linquam ita comode loquuntur..."

Tehát 1346 lakos német volt, négy pár pedig szláv, de ők is jól beszéltek németül.

A lakosság fejlődése 1811-től — az egyházi, ill. 1870-től az állami népszámlálások alapján — a következő képet mutatja:

 

1811: lakosok száma: 1706 német: 1706  
1821: lakosok száma: 2139 német: 2139  
1830: lakosok száma: 2223, német: 2223  
1870: lakosok száma: 3449, német: 3449  
1880: lakosok száma: 43 76, német: 4188, magyar:   152
1890: lakosok száma: 5281, német: 4947, magyar:   308
1900: lakosok száma: 6104, német: 5669, magyar:   405
1910: lakosok száma: 7395, német: 4416, magyar: 2969
1920: lakosok száma: 7957, német: 7418, magyar:   530
1930: lakosok száma: 9005, német: 7105, magyar: 1897
1941: nincs lakosok száma: 9814 (a nemzetiségi összetételről adat)

 

Az 1941-es népszámlálás alapján következőképpen fest a lakosok összetétele: összes lakos: 9814 ebből: Csíkidűlő 33, Frank-hegy: 112, Kamaraerdő 380 (Szeretetotthon 130, Vasútdűlő 34)

A községben 2238 ház állt.

Itt kell említeni azt is, hogy a népszámlálása során minden állampolgárnak jogában állt magát németnek vagy magyarnak vallania. 1910-ben feltűnően magas a magyarok száma a 10 évvel ezelőtti vagy 10 évvel későbbi adatokkal szemben. Ezt az érdekességet talán az asszimilációs propaganda eredményezte?! Hiszen a természetes gyarapodással, növekedéssel nem egyezik az 1910-es szám, a 2969 lakos!

Az, hogy az 1930-as népszámláláson 1897 magyar nemzetiségűt jegyeztek le, valamint az, hogy egyre többen vallották magukat magyarnak, visszavezethető többek között arra, hogy Budaörshöz csatolták Kamaraerdőt, illetve több tanyát (majorságot) és kistelepülést is.

 

5. Az utolsó öt évtized

A századfordulóig Budaörs lényegében szőlőtermeléssel foglalkozó község maradt, habár egyre több budaörsi kényszerült munkát vállalni a közeli fővárosban, mivel a lakosság számának növekedése a paraszti birtokok feldarabolását vonta maga után. Annak ellenére, hogy a lakosok élettere szűkebbé vált,   és   a  proletarizálódás  első  jelei  feltűntek, századunk első évtizedének a vége felé a község anyagi helyzete meglehetősen kedvező volt. Az egyre intenzívebb gyümölcstermesztés (ribiszke és főleg a nemesített őszibarack termesztése) jelentősen hozzájárult a település gyarapodásához.

Az első világháború és következményei Budaörsöt is fájdalmasan érintették, és mély nyomokat hagytak. A község gazdasági struktúrája lényegében nem változott, de egyre több lakosnak kellett az iparban, Budapesten megkeresnie a kenyérrevalót. Sokan dolgoztak a Saxlehner-féle keserűvízforrásoknál, illetve más, kisebb, keserűvizet forgalmazó vállalkozóknál.

 

 

Wenczl Mária (1841-1928) és Frank István (1836-1907) 1858-ban kötöttek házasságot.

 

Az első világháborút követő két évtizedben, illetve a második világháború előtt egyre komolyabb gondot okozott a földprobléma Budaörsön.

A már milliós lakosú fôváros, Budapest terjeszkedése egyre nyomasztóbbá vált ebben az időben, és ez érintette a budaörsi tulajdonú földterületeket is.

Egyre több birtok, név szerint Bösinger Mayerhof, Hochstraß, Lustriegel, Reiche Ried, Burgersberg, Feldhut, Ofner és Adelsberg11 csúszott ki a budaörsi tulajdonosok kezéből, akiknek a birtoka valaha még egészen a lakott Buda széléig, Albertfalváig - sőt még azon túl is - tartott. Budafok, Budakeszi, Törökbálint, Biatorbágy, Nagytétény és Budatétény felé már nem lehetett terjeszkedni.

A repülőtér és a balatoni út megépítése miatt óriási, értékes földterület veszett kárba. A lakosság gyarapodott, a földterület viszont csökkent - ennek elkerülhetetlen következménye lett a további prole-tarizálódás. Egész sereg munkás utazott nap mint nap vonattal, HÉV-vel, busszal vagy biciklivel budapesti munkahelyére. Parasztcsaládok gyermekei kézműves szakmákat tanultak, vagy szakmunkások lettek. Kőművesek, köszörűsök, szövők és más budaörsi szakmunkások keresett munkaerők voltak a fővárosi iparban.

A mezőgazdaságra - főleg az őszibaracktermesztésre és a szőlészetre - még nagyobb hangsúlyt fektettek. A község - mezőgazdaság által meghatározott - arculatát a budaörsiek, elsősorban a régi népszokásokhoz való erős ragaszkodásuk miatt tudták megtartani. Ezt erősítették a kézművesek és az iparban dolgozó munkások is, akik családjaikkal a szabadidejükben, illetve a szabadságuk alatt gyakran egy törpebirtokot műveltek.

Budaörs lakosainak szívóssága és különös ereje szükségeltetett ahhoz, hogy egy 4097 kataszteri holdnyi12 (2341,15 hektár) föld számos családnak, a körülbelül 10 000 lakosnak az egzisztenciáját, életben maradását biztosítani tudja.

Ezen a területen 1376 tulajdonos osztozott (az akkor szokásos mértékegységgel, a katasztrális holddal számolva):

560 tulajdonos rendelkezett

1 holdnál kisebb területtel (házhely egy kis kerttel), ez összesen 242 hold.

204 tulajdonosnak szintén 1 holdnál kevesebb földterülete volt - körülbelül 120 hold.

524 tulajdonos

1 és 5 hold közötti területet - 1180 holdat,

82 tulajdonos 5 és 50 hold közötti területet - 744 holdat birtokolt.

3 tulajdonosnak volt 50-től 100 holdig terjedő területe - 202 hold,

1 tulajdonos 100-tól 500 hold - 280 hold

2 tulajdonos 500-tól 1000 holdig terjedő terület - 1329 hold.

Ezek az adatok azt bizonyítják, hogy a lakosság nagy része csupán egy kis földdel rendelkezett, illetve nem volt egyáltalán földje, hanem csak egy kis háza - viszont volt egy biztos munkahelye. Az is említésre méltó, hogy körülbelül 10 000 lakosból csak 1376 volt birtokos. Ebből az 1376-ból 1288 birtokosnak 1 katasztrális holdnál kisebb földje volt, illetve 1 és 5 hold közötti: tehát a 4097 holdból csupán 1542 hold.

De elég a számokból! Egy nem beavatottat megtéveszthetnek ezek a számok, hiszen nem ismeri az akkori magyar viszonyokat. Budaörs egy milliós lakosú nagyváros kapujánál fekszik: lakói saját termékeiket gyorsan és jól el tudták adni, különösen a nemesített őszibarackot, a csemegeszőlőt, tejet és a kellemes zamatú bort. Sokan rózsát és más virágfajtát termesztettek, melyeket Budapesten szívesen vásároltak. Mások egy ideig gomba termesztésével foglalkoztak.

 

   
Útközben a Csiki völgybe. Háttérben a Törökugrató A tulajdonos és az ott nyaraló vendéggyerek büszkén mutatják a lédús őszibarackokat

 

A fehér agyagból - az ún. „budai földből" -készített tégla is keresett portéka volt.

Az élelmiszer olcsó volt Magyarországon, mely agrárországnak számított. A legszegényebb munkás is tarthatott magának legalább egy disznót és szárnyasokat. Budaörs ügyes kezű lakosai kis földdel vagy anélkül is jól boldogultak. Természetesen közöttük is jócskán akadtak szegény emberek; az utóbbi években sokan lakáshiánnyal küszködtek. Viszont a száraz statisztika - mely szerint a 10 000 lakosból csupán 1376 volt birtokos -nem igaz, ha közelebbről megnézzük, hiszen ez alapján akkor 8624 lakos semmivel sem rendelkezett.

 

Az egész heti munka után, vasár- és ünnepnapokon a pincékhez vezetett az út egy kis poharazásra

 

Egy jól kereső iparos, vagy például egy jól megfizetett munkás, aki az állami dohánygyárban dolgozott, biztosan elérte egy kis telekkel rendelkező földtulajdonos életszínvonalát. Tehát egy család szociális helyzetének a megítélésében nem volt mindig a földtulajdon a meghatározó.

Az utóbbi években Budaörs már nem az volt, mint egykor: csendes parasztfalu. Modern közlekedési eszközöket használtak, bicikliket, autókat és motorkerékpárokat, nem pedig lóval vontatott szekereket. (Az ökröket és a teheneket a 19. század elejétôl már nem minősítették igavonó állatnak.)

Telefon, mozi, de különösen a sport és a rádiózás a nagyközség mindennapi életének részévé vált, más új gépek és készülékek mellett. E technikai újdonságok elől - Budapest közelsége miatt is - nem tudott és nem is akart Budaörs elzárkózni.

Minden idegent csodálatba ejtett az a tény, hogy nagyközségünk a magyar főváros, Budapest közvetlen szomszédságában mennyire érintetlenül meg tudott maradni németnek. Budaörs lakossága hűséges szeretettel tartotta életben drága atyai örökségét, anyanyelvét, csodálatos népviseletét, generációról generációra átadott népszokásait és hagyományait.

A lakosság színtiszta római katolikus volt. Az egyházi ünnepeket, főleg a híressé vált úrnapi körmenetet a csodálatos virágszőnyegen, a feltámadás és a búcsú ünnepét, illetve a zarándoklatokat az év különböző napjain mélyen átérezve, tradicionális és az ünnephez méltó módon tartották meg. Egyfajta örökölt büszkeség késztette őket arra, hogy megtartsák, tiszteljék és ápolják őseik kultúráját. Így élt községünk egészen a második világháborúig, pontosabban csaknem annak végéig.

Nem szabad arról megfeledkeznünk,  hogy Magyarország, mint Németország szövetségese, csak 1941-ben lép be a háborúba, így 1939 és 1940 még bizonyos mértékben a békeévekhez sorolható. Magyarország mint agrárország gazdag volt; a lakosság nem szenvedett hiányt az élelmiszerekben a háború éveiben sem; 1941 és 1944 között - a német megszállás ellenére is — megfelelő volt a lakosság ellátása.

Aztán jött az összeomlás: Németország és Magyarország elvesztették a háborút. Községünk ebben a szörnyű világháborúban újra vérveszteséget és anyagi károkat szenvedett. A Budapestért folytatott harcokban, illetve az ezt követő orosz megszállás alatt kimondhatatlanul sokat szenvedett a lakosság.

A családok veszteségei, az éhínség, a szabadságtól való megfosztottság, a kirablásunk, a feljelentések, a lányok és asszonyok megerőszakolása, az új hatalom terrorja, a jogtól megfosztott emberek kiszolgáltatottsága, az internálás és az elhurcolás: ezek jellemezték 1944 karácsonya és az új helyzet konszolidálódása közötti időszakot, amely a háború utáni zűrzavart követte. Ha erről az időszakról kimerítően szeretnék beszélni, akkor biztosan nem lenne elegendő rá ez a pár oldal!

Népünk, mivel kitartásuk és szorgalmuk erősíti szívósságukat és az élethez való ragaszkodásukat -amit a letelepedésük óra eltelt 225 év igazol - biztosan megtalálta volna az utat lelki és testi gyógyulására és a felemelkedésre, amely begyógyította volna sebeit...

Egy nap a foglyok is valószínűleg hazatértek volna, hogy letett fegyvereiket a békés munka szerszámaira cseréljék.

De a sors ezt máshogy akarta! És Magyarország új kormánya ennek a sorsnak lett az eszköze13.

A magyar kormány 12 330/1945 ME. rendelete alapján, amely 1945. december 22-én jelent meg, a magyarországi német lakosságot ki kellett telepíteni; amely intézkedés nyomán a budaörsiek túlnyomó többségét elűzték saját hazájukból.

Körülbelül 10%-a, még a harcok előtt, 1944 végén a Német Birodalomba került, ôket a Magyarországon állomásozó német hatalom evakuálta Németországba. Az evakuáltak egy része 1945-ben hazatért, azonban később a többiekkel együtt elűzték őket.

A magyar minisztérium az említett intézkedésben a Szövetséges  Nagyhatalmak  Ellenőrző  Bizottsága 1945. november 20-án aláírt határozatára hivatkozott, mely szerint a magyarországi német lakosságot Németországba kell áttelepíteni — illetve az 1945-ös G.A. XI § 15 paragrafusra, amely erre felhatalmazza ôket. Ezt a határozatot 1946. január 4-én a Belügyminisztérium intézkedései követték 70.010/1946 B.M. szám alatt a kivitelezéséről, majd ezt kiegészítették

1946. május 10-én 32.920/1946 szám alatt a kitelepítendő lakosok sorrendjéről szóló rendelettel.

 

Michelberger János és családja 1930 körül

 

1946 telén, majd tavaszán a kitelepítendőket a budaörsi vasútállomásról vagonokban, hét transz-portban Észak-Württemberg és Észak-Baden tartományokba szállították; ebben a sorrendben:

1. transzport Mannheim és környéke, 2. Mosbach, 3. Heilbronn-Aalen, 4. Mergentheim, 5. Tauber-bischofsheim, 6. Öhringen-Künzelsau, és 7. Karlsruhe. Az első transzport 1946. január 19-én indult el Budaörsről.

Ezek a száraz tények. Micsoda mérhetetlen fájdalmat, mennyi keserű könnycseppet, milyen szívbemarkoló búcsújeleneteket okozott a kiutasítás és a tényleges kitelepítés, mindez szavakkal szinte leírhatatlan. Az embertelenséget nagyon nehéz emberi módon ábrázolni.

Azok a budaörsiek, akik 1946-ban felmentést kaptak, 1947 augusztusában kényszerültek hazájukat elhagyni. Õket az NDK-ba, az oroszok által megszállott zónába szállították. Többen közülük áttelepültek nyugatnémet rokonaikhoz.

Németországban további nehéz évek következtek sok bánattal és nélkülözéssel. 1948-ban jobbra fordult az elűzöttek helyzete. A honfitársaink legnagyobb része ma már jól él. Néhány család kivándorolt Amerikába. Soknak közülük, szorgalmuk, kitartásuk vagy a helyi kedvező feltételek folytán, sikerült saját otthont teremteni. Egy későbbi történetírás feladata lehet beszámolni a ma Németországban élő budaörsiekről.

Minden egykori budaörsi lakos számára - kivéve a nagyon fiatalokat - felejthetetlen marad régi hazájuk. Itt Németországban, őseik régi otthonában állandóan magyar hazájukra, az ott megteremtett örökségükre gondolnak, melyet utódaik szorgalmas munkával megtartottak és megsokszoroztak. Az elűzésük okozta igazságtalanságot soha nem fogják elfogadni. Ezért is érzik úgy, hogy jogosan igényt tarthatnak Budaörsre. Otthonaik elvesztését örökké jogtalannak fogják érezni.

Dr. Franz Riedl


Jegyzetek:

  1. A könyv megírása óta eltelt fél évszázad alatt lényegesen több ismerettel rendelkezünk az említett időszakról. A Budaörs ős-, ó- és középkori múltjával kapcsolatos ismeretanyagot és az ebben a témában eddig elért - elsősorban régészeti - eredményeket foglalja össze Dr. Ottományi Katalin-Dr. Mester Edit— Mráv Zsolt: Antik gyökereink (Budaörs, 2005.) c. munkája.
  2. Budaörs első hiteles írásos említése egy 1 243-as IV. Béla által adományozott királyi oklevélben található, melyben az uralkodó a Kalocsai Egyházmegyében fekvő bélakúti ciszterci apátság részére az egyik királyi kápolnát, a megüresedett budai Szent Gellért egyházat adományozta. Dr. Érszegi Géza professzor e tárgyban írt tanulmánya egyben cáfolata az 1 236-os királyi oklevél - melyet hosszú ideig Budaörs első írásos említésének tekintettek - eredetiségének. (Lásd bővebben: Dr. Érszegi Géza: Budaörs első említése királyi oklevélben. In: Elődeink öröksége -Tanulmányok Budaörs múltjáról III. (Budaörs, 2007)
  3. Az akcse török ezüstpénz volt, 50 akcse = 1 magyar arany forint
  4. tebich: szőnyeg (Teppich)
  5. Ebből az adománylevélből hiányzik számos hely - így pl. Budaörs és Zsámbék - említése, holott azok 1 686 után bizonyíthatóan a Zichy-család birtokaiként szerepeltek. Lásd bővebben: Filipszky István: Budaörs fennmaradt írásos emlékei a kezdetektől 1720-ig. In: Elődeink öröksége - Tanulmányok Budaörs múltjából I. (Budaörs, 2003.)
  6. Ez volt az I. Lipót által kiadott 1 689-es betelepítési rendelet (Impopulationspatent), mely az elnéptelenedett települések betelepítéséről, az újjátelepítés kérdéseiről rendelkezett. Lásd bővebben: Hiller István: Gróf Bercsényi Zsuzsanna élete. In: Elődeink öröksége -Tanulmányok Budaörs múltjáról I. (Budaörs, 2003.)
  7. Bár a zichi és vásonkeöi gróf és nemes Zichy-család hagyományai szerint, eredetük a honfoglalás előtti időkre nyúlik vissza, azért az okleveles említésük is figyelmet érdemel. Első kimutatható ősük 1 260 táján a jelenleg Baranya megyében található Szajk birtokosa, Zayk Gál. Hosszú ideig a család is ezt a nevet használta, és csak a XIV. században változtatták de Zich-re. A Somogy megyei Zich település volt a másik ősi birtokuk. Az évszázadok folyamán meglehetősen kiterjedt család számos tagja szerzett érdemeket különféle hadi vállalkozásokban, s így emelkedett magas méltóságba. Főnemesi rangot azonban csak I. Lipóttól, 1 676-ban Zichy István (1 6 1 6-1 693) kapott, akinek a grófi cím egyúttal szédítő karriert is jelentett. A Zichyk roppant vagyonukat jórészt neki köszönhetik, általa emelkedtek az ország leggazdagabbjai közé. Unokája, a budaörsi uradalom birtokosa, Zichy Péter gróf (1 674-1726) I. József kedvelt embere volt, és több kitüntetés tulajdonosa. 1 694 - Zsámbékvár főkapitánya. 1 695 - szabolcsi főispán. 1 699 - cs. kir. kamarás, v. b. t. tanácsos. 1707 - fő-asztalnok. 1724 - a hétszemélyes tábla bírája. Politikai szerepvállalása mellett írói működése sem elhanyagolható. Ott találjuk a nevét a XVII. század lírikusai között, igaz, hogy versei csak kéziratban maradtak fenn. Az egyetemi könyvtárban őrizték azt a német nyelvű imádságos könyvet, amit felesége számára írt. (Pallas Nagylexikona, Budapest, 1 893)
  8. Német nyelvterületen az aranyforint elnevezése, amit gyakran florinnak is neveztek (eredetileg a firenzei fiorino d'oro mintájára verték, ezért lehet ez az elnevezése). In: Akadémiai Kislexikon (Budapest, 1 989)
  9. Georg Christoph Zenegg a budai körzet királyi kamarai felügyelője, majd igazgatója
  10. Az akó régi űrmérték, különösen a bormérésnél használták, területenként változó mennyiséget jelentett: a pozsonyi és a pesti akó = 53,3 l, bécsi akó = 56,59 l, magyar akó = 54,3 l Ebben az esetben valószínűleg a bécsi akóról van szó.
  11. Az említett területek mai nevei:

Bösinger Mayerhof = Bösinger major (Bp. XI.)

Hochstraß = Magasút(Bp. XII.)

Lustriegel = Örömvölgy (Bp. XI.)

Reiche Ried = Gazdagrét (Bp. XI.)

Burgersberg = Sasad (Bp. XI.)

Feldhut = Dobogó (Bp. XI.)

Ofnerberg = Budai-hegy (Bp. XII.)

Adelsberg = Sashegy (Bp. XI.)

  1. 1 katasztrális hold =1600 négyszögöl (5754,6 m2) Az akkor használatos mértékegységekkel átszámolva: 4097 katasztrális hold = 2341,1 5 hektár = 69 1 1,639 württembergi Morgen = 6338,059 badeni Morgen (a Morgen régi területmérték több német államban: akkora volt amekkora földet egy igával egy délelőtt föl bírtak szántani, vagy egy ember le tudott aratni)
  2. A magyarországi németek elűzésének kérdésében megosztott a felelősség a győztes nagyhatalmak és a Tildy-kormány között, jóllehet ma már nem vita tárgya a hazai történettudományban, hogy az akkori magyar kormányzat és politikai elit nagy részét súlyos felelősség terheli több százezer német Magyarországról való kitelepítésében. A magyar kormány 1 945. december 22-i ülésén a kormánytagok egy része a kitelepítendők körét egyéni felelősségre vonás keretében kívánta meghatározni, elvetve a kollektív bűnösség elvét, míg mások a nagyhatalmi állásfoglalást határozott utasításként értelmezték. Ugyanakkor abban a kormányon belül nem volt vita, hogy a németek egy részének kitelepítésére mindenképpen szükség van. A témáról bővebben: Dr. Tóth Ágnes: A magyarországi németek kitelepítése. Felelősségre vonás és/vagy büntetés? (Kommentár 2007/5.)

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet