|
|
Amikor a csodálatos májusi napsugarak a budai hegyek festői tájait melegítik; mezőit, a réteket színpompás virágoskertekké varázsolják, amikor a kakukk szava a Frankhegyről a völgyig hallatszik, amikor a békák „a békaúsztatóban" a mocsaras réteken minden este vidáman kuruttyolnak, és a csendes falu barátságos utcáin egy enyhe szellő édes virágillatot hoz, amikor az első rózsabimbók kinyílnak, az akácok hófehér ruhában pompáznak, és a hullámzó kalászmezőket kék búzavirágok és tűzpiros pipacsok övezik; amikor az emberek szívét-lelkét melegség járja át, akkor már nincs messze az Úrnapja ünnepe.
Napokkal, sőt hetekkel az ünnep előtt már erre készülődik Budaörsön mindenki, aki él és mozog.
*
Gyermekseregek, pirospozsgás fiúk és leányok szaladgálnak fürgén, a falun túl, annak az útnak a szélén, amin - a Törökugrató mellett - egészen Biáig lehet eljutni. A nagyobb gyerekek, akik délelőttönként már az iskolapadban ülnek, fehér fonott kosárral, a kezükben szorgalmasan szedik a virágokat a mezőn. A kisebbek, akiknek egy ilyen kosár még túl nagy és nehéz lenne, dundi kezecskéikkel felhajtják kis kötényüket, és buzgólkodnak a virágszedésen.
Ha valaki éppen arra jön, és megkérdezi őket, hogy mit csinálnak, bizony kórusban kiabálják: „Mia tan Buschnbrockn zum Wegerlstraatog." (Virágot szedünk Úrnapja ünnepére.) Budaörsön a gyerekek „Wegerl-straatog"-nak nevezték Úrnapját.
De Úrnapja előtt nem csak gyermekeket látni a virágos réteken és a zöldellő hegyoldalakon; a felnőttek is részt vesznek a virággyűjtésben. Az ifjútól és a fiatal lánytól kezdve, az idős nagymamáig és nagypapáig, mindenki - nyugodtan mondhatjuk, az egész falu -azon tüsténkedik, hogy Úrnapján - ahogyan ez régóta hagyomány és szokás - a falu főutcája egy csodálatos színekben pompázó virágszőnyeggé változzon, és ez olyan gyönyörű és művészi legyen, mint szinte sehol a világon.
Már a Pünkösd utáni héten hideg kamrákba és pincékbe rakják a megnedvesített rózsaszirmokat és más kerti virágokat, hogy ezáltal is megóvják őket a gyors elvirágzástól. Az igazi „Buschnbrockertage" - így nevezték nálunk a virágszedés napjait - az ünnep előtti négy nap, ami Szentháromság-vasárnapjával kezdődik. A virágszedőknek már hajnali négykor szentmisét tartanak, hogy a munka Isten áldásával kezdődjön.
Az Úrnapi Körmenet: az Oltáriszentség a baldachin alatt, balra és jobbra az egyházközségi képviselő-testület tagjai kísérik
Ezután elindulnak az emberek, gyalog, lovon és szekéren; üres kosarakkal és zsákokkal, mindenfelé - a mezőkre és a rétekre, hogy virágokat szedjenek.
A mezei virágokat aztán - amelyek szépségükben, méretükben és színükben is különbözőek - fajtájuk és színük alapján szétválogatva, szárukról letépik és ösz-szegyűjtik. Megjegyzendő: csak a virágokat, szár nélkül. Így a fehér-sárga százszorszépek és margaréták, a piros pipacsok, a kék búzavirágok és szarkalábak, gyógynövények, a sárga repce, az akác, a gesztenye és a bodza virágai kerülnek a kosarakba. A kisebb akácbimbókat, a szív alakú orgonaleveleket, a lóhere leveleit csakúgy, mint sok más virág és bimbó minden fajtáját és színárnyalatát gyűjtik össze a szorgos kezek. A virágszedők gyalog vagy szekéren gyakran kilométereket tesznek meg több dűlőn át a határban, és csak késő délután vagy az esti órákban térnek vissza fáradtan - de teli kosarakkal és elégedetten - a faluba.
Szentháromság-vasárnapján úgy tűnik, mintha kihalt lenne Budaörs, hiszen nagyon sok szorgalmas kéz kell ahhoz, hogy elegendő virág legyen Úrnapján, a virágszőnyeg elkészítéséhez. A szőnyeg ugyanis — az Úrnapi körmenet útvonala — 4-5 méter széles és közel 2 kilométer hosszú. A körmenet útvonalán 4 kápolna (oltár) áll. Minden háztulajdonos, akinek a háza előtt a körmenet elvonul, köteles háza előtt a virágszőnyeget elkészíteni. Ez a feladat mindenki számára magától értetődő, hiszen generációk óta így van.
Nemritkán még az örökösöket is (testvérek és azok utódai) - a ház lakóinak végrendelete alapján - arra kötelezték, hogy segítsenek az Úrnapi körmenet előkészületeiben, tehát a virágszedésben és -szórásban. Így az egész család és a szerteágazó rokonság is áldozatkészen segített minden évben.
De a falu többi lakója is szorgalmasan részt vett ebben a munkában. A templomtól, a templomudvaron át az iskoláig tartó szakaszt az apácák, a tanítók, az iskolás gyermekek és az ifjúsági egyletek fiataljai szórták tele virággal. A legszebb hosszú szárú virágokat már a virággyűjtésnél szárastul szedik le, és csokorba kötve viszik őket haza. Ezekből a virágokból készítenek ezernyi kis koszorút. (A koszorúk átmérője 30-40 centiméteres.) A kis koszorúk díszítik ugyanis belülről a négy, faágakból, illetve lombból készített kápolnát (oltárt).
Ha valaki ezekben a napokban, röviddel Úrnapja előtt, végigsétál az egyébként csöndes faluban, akkor szorgos, hangyabolyhoz hasonló nyüzsgéssel és munkával találkozik. Az emberek arcára van írva: különleges dolog készül.
 |
 |
| A körmenet elején az iskolások: a kedvesnővér vezetésével a hófehér ruhába öltözött, kis koszorúslányok | Az Úrnapi körmenet részlete: férfiak „csizmás" ünnepi viseletükben |
A szőlőhegyen és a földeken ez idő tájt sürgőssé vált munkák mellett is mindenki szorgosan mos, vasal és takarít. Különösen az asszonyoknak és a lányoknak van ebben az időben sok tennivalójuk: a keményített szoknyákat ráncokba vasalni, a sötétkék kötényeket mángorolni, és mindent rendbe tenni - ahogyan ezt a tradíció és a népviselet ilyen ünnepeken nálunk előírja.
Természetesen nemcsak az asszonyok, hanem a férfiak is részt vállalnak a nagytakarításban: példásan rendbe rakják az udvart, az istállót, a pincét és a présházat. Nagy súlyt fektetnek a borospincéjük kitakarítására, hiszen egy ilyen nagy ünnepen szívesen látják vendégül a borosgazdák a más helységekből érkező ismerősöket és barátokat. Rend és tisztaság: két jellemző tulajdonsága Budaörs lakóinak; ez mindannyiuknak különösen fontos volt.
Az ünnepet megelőző estéken az asszonyok és a leányok azokhoz a házakhoz mennek segíteni, ahol az oltárokat (kápolnákat) állítják majd fel. A széles udvarokon együtt készítik az összegyűjtött virágokból az úrnapi koszorúkat, mialatt a falubeli gyermekek még mindenhonnan gyönyörű virágcsokrokkal érkeznek. A virágkoszorú-készítés magától értetődő kötelesség, minden házban kötnek néhányat, és az oltárokhoz viszik.
Így minden ház, minden család - a faluban mindenki hozzájárul ehhez a látványos virágünnephez. Persze vannak olyan évek, amikor nincs annyi virág és szirom. Előfordulhat, hogy Úrnapján a mezei virágok még nem nyílnak, vagy már éppen elvirágoztak. Ilyenkor különösen sok fáradságba kerül ezt az ünnepet a hagyományához méltóan, egyházi jelentőségének megfelelően megünnepelni.
Az ünnep előtti napon már felállítják a négy kis oltár favázát, és tölgyfagallyakkal takarják be, amit hosszú társzekerekkel hoznak az erdőből. A tölgyfalombból és virágokból girlandokat kötnek, ezzel az utolsó előkészületeket is megteszik a nagy napra.
Úrnapi körmenet
Nemcsak a házat és az udvart, hanem az utcát, az utakat is kínosan tisztára söpörték és locsolták. A lefolyóárkokat, amelyek az egész falun végighúzódnak, ugyancsak megtisztították a gaztól és a vadon nőtt növényektől. Az ablakokat, ajtókat, a kertkapukat és a kerítéseket az út mentén virágokkal és tölgyfalombbal díszítették fel.
Úrnapja előtt nagyüzem volt nemcsak a mészárosnál és a péknél, hanem otthon, a tűzhelyek mellett is. Sokfajta finom süteményt sütnek, szárnyasokból ünnepi sültet készítenek... hiszen holnap Úrnapja lesz!
Még mielőtt a csillagok fénye elhalványodik a tiszta égbolton, erős fiúk és férfiak nehéz kalapáccsal sújtanak a vas ékre, amely lyukat üt a kemény talajba. Ezekbe dugják, egymástól 3-4 méter távolságra, a friss, zöld leveles ágakat, amit az erdőből hoztak. Ezek a „fácskák" szegélyezik a körmenet útját kápolnától kápolnáig.
Amikor a reggeli nap első sugarai a Kőhegyi kápolna tornyát és a gránitsziklákat aranyozzák, már az egész falu talpon van.
Majd hajnali négy órakor a templom, a Kőhegyi, illetve a temetőkápolna harangjai az ünnep tiszteletére egyszerre kondulnak meg, a Kőhegyen megszólal a mozsárágyú, és hogy ne szálljon a por, még egyszer fellocsolják a körmenet útját.
Úrnapi körmenet
Ezután a hűvös helyiségekből előkerülnek az illatos virágokkal teli kosarak. Az asszonyok és leányok, köztük persze férfiak is, gyakorlott mozdulatokkal elkezdik beszórni virággal az utat. Ösztönös érzékkel és ízléssel állítják össze a színeket az út teljes hosszában.
Arasznyi, néha szélesebb - egymás mellett párhuzamosan futó - sávokban szórják le a virágokat, ott is nagyon ügyelve arra, hogy egymás mellé harmonizáló színek kerüljenek. Némelyik, művészi vénával megáldott budaörsi már hetekkel az ünnep előtt elkészítette terveit és mintáit, amelyek segítségével művészi képeket és vallásos mondatokat „festett" a virágokból. Ezek a „festmények" többnyire egyházi képek és szimbólumok, illetve a keresztény hit szavai valóban díszes kivitelben.
Sok a tennivaló az úrnapi oltárok körül is. Az oltár belső oldalaira 1000-1500, a legkülönbözőbb virágokból kötött koszorút akasztanak fel. A kápolna hátsó falán szentképek vannak. Előtte áll az oltár, értékes terítő takarja. Az oltárra gyertyatartókat, virággal teli vázákat és egy feszületet állítanak. Az oltár közepén szegfűből és búzavirágból font nagyobb koszorú fekszik, ebbe állítják az Oltáriszentséget.
A harangok már a misére hívnak. Ünnepi „zenés" nagymisét celebrálnak. A nagymise végén, a meseszép virágszőnyeg készen áll arra, hogy rajta az Oltáriszentséget hosszú, szépen elrendezett körmenetben az utcákon végigvigyék.
Úrnapi körmenet
A menet elején az iskolásfiúk mennek, tanáraik felügyelete alatt, őket az irgalmas nővérek vezetésével, a fehér ruhába öltöztetett iskolás leányok és az egyházi leánykongregációk tagjai követik, égő gyertyával a kezükben. Ezután vonulnak a tűzoltók, a fúvószenekar, a papság és a ministránsok, a baldachin alatt pedig, jobbra és balra a lövészek nagy tiszteletben álló tagjaitól kísérve, az Oltáriszentség - amelyet a plébános úr tart. Az égboltot jelképező baldachint az egyházközségi képviselő-testület, az iskolaszék tagjai és a község elöljárói, majd végül a többi nép követik. Az Oltáriszentség előtt a körmenet alatt néhány leány állandóan friss virágszirmokat szór.
Az első kápolnánál - ez a Wendler-kápolna - áll meg először a menet. A pap a szentségtartót az oltárra helyezi, mialatt zenei kísérettel a „Menschen, öffnet eure Augen..."1 hangzik fel, amelyet egykor még Metzger
Ferenc tanár úr hozott Bajorországból Budaörsre. Az evangélium tiszteletére a lövészek díszlövéseket adnak le, a Kőhegyen a mozsarak durrognak...
A körmenet ezután a következő három ünnepi oltár felé indul tovább, amelyeket a Braun, a Hauser és a Csik család állított fel a házaik előtt, és az előzőkben említett módon díszített.
Az ablakokat virágok, szentképek, gyertyák és szobrok díszítik. A tölgyfalombok, a mezei virágok és a tömjén illata terjeng a levegőben...
A menet végül visszatér a templomba. Üdvözítőnk közénk jött. Visszatér Isten házába.
Ha minden évben, Úrnapján bárhol, ahol most a régi budaörsiek — hazájuktól távol — élnek, elszórnak egy kis szakaszon virágot, akkor ez megindító bizonyítéka annak, hogy mennyire hűek maradnak őseik hagyományához, a szívükben mélyen gyökerező hitükhöz és a hazájuk iránti forró szeretetükhöz. Hazájukhoz, ahol ők Úrnapját olyan pompával és tisztelettel ünnepelték, mint talán sehol a világon...
Isten segíts, hogy ez a sok kis elszórt virág egyszer majd újra egy nagy virágszőnyeggé egyesüljön otthon, a mi kedves, szép Budaörsünkön.
Prach H.
 |
 |
| Úrnapi virágszőnyeg | Úrnapi kápolna |
Úrnapi kápolnák
Talán egy nép sem ünnepli nagyobb pompával és tisztelettel Úrnapját, mint a német. Németek lakta fal-vaink szinte versenyeznek egymással abban, ki nyújtja a tőle telhető legszebbet és legjobbat ezen az ünnepen. Ebben a „versenyben" azonban ez a szép nagyközség, Budaörs vezet.
Most is nagyszerűen kezdődik Budaörsön Úrnapja ünnepe. Érdeklődők százai érkeztek a fővárosból ebbe a sváb faluba, hogy szépérzéküket kielégítsék. Közöttük olyanokat is, akiket a sors a városba sodort. Honvágy-gyal szívükben érkeztek ők, de nem azért, hogy egy színjátékon mulassanak, hanem azért, hogy egy megindító dráma láthatatlan résztvevőivé váljanak. Azért, ha csak egy pár órára is, de csendes békességgel a szívükben, újra eggyé tartozónak érezzék magukat az övéikkel.
Az utcákat csodálatosan feldíszítették. Erdők, mezők és kertek adták hozzá virágaikat és a virágaikból illatozó, színes szőnyeget szőttek. Királyok királyának szólt ez, aki ezen a napon áldást osztva vonul végig a faluban. Liliomok és búzavirágok, kék és fehér — népünk kedvenc színei és virágai. Hasonlóan a liliomokhoz és a búzavirágokhoz, kékben és fehérben sétáltak a fiatal leányok. Ez a legtisztább és legszebb, amit népünk az Úristennek felajánlhat. Derék fiatalemberek virágcsokrokkal a kalapjukon, puskával a vállukon, mint lövészek, a legtiszteletreméltóbb férfiak. Egy csodálatos ének csendült fel, fúvószenekarok zendítettek rá, a harangok zúgtak, puskák ropogtak, mozsárágyúk durrogtak, a pap magasba emelte az Oltáriszentséget, és népünk imádkozott, régi német egyházi dalokat énekelt. Egy mámoros szép hódolat a legnagyobb és legszentebb előtt mindazzal, amit a természet, a művészet, a hagyomány és szívünk jámborsága nyújtani tud! Egy lángoló misztikum, ami az élő hitből és az évszázadokban gyökerező tradíciókból született!
Hiszen szándékosan vagy akarattal nem tettünk egy lépést sem, nem mozdultunk, nem hagyta el sem szó, sem hang az ajkainkat és hangszereinket. Mindez szilárd és drága örökségünk, amelyet generációk óta, dédszüleink és őseink hagytak ránk. A főváros - egy világváros - kapujában fekszik egy falu; egy régi, magjában még egészséges és tősgyökeres sváb falu, évszázadok óta! És elpusztíthatatlan! Igen, amíg létének két egymásra épülő talpköve: a hit és a hagyomány, így együtt még fennáll, addig elpusztíthatatlan. Ha bukik az egyik, az magával rántja a másikat is, és így, az istenáldotta faluból csupán egy istentelen, sivár előváros lesz.
Szelleme óvja meg Budaörsöt, minden hű sváb lakos és hithű keresztény ember büszkeségét; azt a falut, amely Úrnapja ünnepén izzik és sugárzik!
Így írta le dr. Bleyer Jakab, kisebbségi miniszter, egyetemi profeszszor - a magyarországi németség előhar-cosa — benyomásait a budaörsi úrnapi ünnepről.
(Újságcikk a „Sonntagsblatt" című újságból: Úrnapja Budaörsön. Schwabe B. tollából, 1925. június 26-án, Budapesten)
| Úrnapi virágszőnyeg 1953-ban... | ...és a négy kápolna több mint fél évszázaddal később, 2007-ben |
Jegyzetek:
|
|