Dunabogdányi Helytörténeti Gyűjtemény

A 60-as években gyűjtötte össze a Dunabogdányi Helytörténeti Gyűjtemény anyagát Antos Károlyné, született Schüminchen Edit tanítónő.

A gyűjtemény bútoranyaga a XIX. század végi paraszti enteriőrt mutatja be, amely a mindennapi életbe ad betekintést. Az állandó kiállítás gazdag viselet-, falvédő- és képgyűjteménnyel rendelkezik, ami a község német nemzetiségi jellegét mutatja be.

A tárlat 40 éven keresztül a Művelődési Házban kapott helyet, 2008-ban pedig önálló épületbe költözött, ahol négy kiállító teremben, tematikus elrendezéssel várja a látogatókat. Bergmann Ferenc pedig a katolikus egyház vonatkozásában végzett értékes gyűjtőmunkát, ami megtekinthető a plébánián az egyháztörténeti gyűjteményben. Jelentős szerepe volt a helyi Domus Historia elkészítésében is. 1962-63 telén Pályi János református lelkész, és Iklódy József tanító, kántor megírták a „Dunabogdányi és Visegrádi Református Anya – és Fiókegyházközségek történetét”, ami szintén páratlanul értékes információkat tartalmaz a falu történetével kapcsolatban.

Mári néni kenyere /Népmonda/

Mielőtt a Csádri patak beleszalad a Dunába,

van egy kis ház, azt mesélik ott lakott a vén Mári.

Mindig, mindig csak dolgozott.

Vasárnap sem pihent soha.  

Ünneplőben szőke lányok beköszöntek a kapuba:

„Mári néni szól a harang. Jöjjön Isten házába!”

De az öreg nem hallgatott semmiféle hívásra.

„Miért menjek templomba? Imádkoztam eleget.”

Látja Isten Mári néni öreg szívét. Kőszívét,

kővé változtatja egyszer valamennyi kenyerét.

Ott van ma is kemencénél a kőkenyér emlékbe.

Szőke lányok szép kék szeme félve tekint feléje,

Amint mennek ünneplőben a vasárnapi misére.

A csuhéfonás története Dunabogdányban:

A II. világháború után Molnár Márton plébános úr vezetésével működött Dunabogdányban a Katolikus Leány- és Fiú (Kolping) Egylet. Az Egyesület egyik elfoglaltsága az volt, hogy színdarabokat tanultak be és adtak elő a falu lakosságának. Az előadásokból befolyt pénzt szerették volna hasznosan elkölteni és ebben volt segítségükre a plébános úr házvezetőnője. Ismeretségi körében akadt egy hölgy, aki fizetség ellenében megtanította a bogdányiaknak a csuhéfonást. A fiatalok lelkesen fogadták az ötletet és rövidesen beindult a szatyorfonás.

A szatyor mellett más használati eszközöket és dísztárgyakat is készítettek a kukorica héjából. Sokan Busapesten adták el termékeiket, de a kereskedők szívesen eljöttek érte Bogdányba is. Abban az időben egy fonott szatyor 10 Forintot ért. Az ügyesebbek naponta akár két szatyrot is fontak. Ezekből a fonott termékekből látható a kiállítás részeként is néhány darab.

Kapcsolat:

2023 Dunabogdány, Kossuth L. u. 49.

Látogatható: pénteken 17-18-ig (zárva decembertől márciusig)

Ettől eltérő időpontban telefonos egyeztetés alapján:

Tel.: 26 / 391 025 (Polgármesteri Hivatal)