Előző fejezet Következő fejezet

Székely Zoltán

JÁNOSSOMORJA SZAKRÁLIS EMLÉKEI

 

Jánossomorja szakrális emlékeit egészen a XIII. századig tudjuk az időben visszakövetni: ebből a korszakból maradtak fenn az első írott források, amelyek az egykori településrészek templomait is megemlítik. A szűkszavú tudósításokat csupán Szentpéter esetében egészítik ki a műemléki helyreállítások során feltárt építészei maradványok. Az írott kútfők a XVII. század közepétől válnak beszédesebbé: a több-kevesebb rendszerességgel ismétlődő egyházlátogatásokjegyzőkönyvei szolgáltatják ismereteink zömét. Adataik nemcsak a korabeli állapotokra nézve nyújtanak értékes információkat, hanem a megelőző korokra is vetnek némi fényt. így a XVII. századi canonica visitatiok leírásaiból a középkori épületekre és felszerelésükre is következtethetünk, míg a XVIII. századi nagy átalakítások emlékét a rákövetkező század jegyzőkönyvei őriztek meg. Az utóbbi 250 év változásait azonban már magukon az emlékeken is nyomon tudjuk követni: a templomépületek, kápolnák és ezek berendezései, valamint a köztereken felállított emlékművek, szobrok döntően a XVIII-XIX. század alkotásai.

 

Szentjános

Templomok

A mosoni várbirtokhoz tartozó települést II. Endre 1209-ben Győr nembéli Chepan nádornak és fivérének, Pothnak adományozta. Ám úgy tűnik, hogy nem az egészet, mert a fentiek unokaöccse, Győr nembéli (Óvári) Konrád egy 1285-ben kiállított oklevélben arról emlékezett meg, hogy a település másik, egyházas részét Mihály fia Jakabtól vásárolta meg.1 Ez az adat Szentjános templomának első említése.2 Bár a forrás nem nevezi meg az egyház titulusát, mégis biztosak lehetünk abban, hogy Keresztelő Szent Jánosnak szentelték: maga a település is erről nyerte nevét és a templom mindmáig megőrizte patrociniumát. Az épület a település középpontjában állt, temetőtől körülvéve.3 Az 1659-es visitatio az ekkor még álló középkori templomot kisméretű rotundának írja le, amelyet a közvélekedés pogány építménynek (aedificium ethnicum) tartott.4 Az 1663-as jegyzőkönyv további részletekkel is szolgál. Eszerint az épületnek vastag, várszerű fala volt, amelyben lépcsősor futott végig. A karzat (chorus) szintén kőből épült.5 A belső tér lefedésének módjáról a jegyzőkönyvek nem szólnak: e hallgatás egyértelműen a boltozat hiányát jelzi.6

Mindezek alapján a szentjánosi templom románkori épület lehetett és az Árpád-kori rotundák közé sorolható. Ez az épülettípus a XI-XIII. században volt népszerű: elsősorban falusi plébániatemplomként illetve temetői kápolnaként (karner) használták.7 A szentjánosi az előbbi csoportba tartozhatott, hisz más, a településen állott középkori templomról nincs tudomásunk. A fentebb idézett szűkszavú leírás nyomán annyi sejthető még, hogy az épület a nagyobb, igényesebben alakított rotundák közé tartozott: a fal vastagságában kialakított lépcső - amelyhez hasonlóról csupán Kallósd valamint Pápóc és Ják8 rotun-dáiban találkozhatunk - alkalmasint a karzatra vezethetett.9 Az említett, dunántúli rokon emlékek adhatnak támpontot a szentjánosi épület keltezéséhez is, amelyet ekként a XIII. század közepére datálhatunk.

A templomhoz hasonló módon épült,10 kőből emelt torony kapcsolódott.11 Középkori eredetű, masszív, erős építmény lehetett - túlélte a rotunda pusztulását is12 -, amelynek várszerű jellegét tovább fokozta, hogy az 1680 körüli években a legfelső szintjén, a templom irányába néhány szakállas puskát állítottak fel:13 a XVII. század háborús viszonyai közepette bizonyára így kívánták a portyázó hadakat, avagy a rossz szándékú szentjánosi protestánsokat távol tartani. A leírásokból nem derül ki egyértelműen a torony templomhoz való viszonya: ám mivel különállását nem említik, így feltételezhetjük, hogy a rotunda szentéllyel átellenes - szabályszerű esetben nyugati - homlokzatához csatlakozott.14 A torony kezdetben két harangnak adott otthont,15 1696-ban azonban már csak egynek, amelyet Szűz Máriának szenteltek.16 Emellett órával is fel volt szerelve, amelynek a beállítását az iskolamester végezte.17 A rotundát 1659-ben cseréptető fedte, amely azonban rossz állapotban volt: a község már megfogadta felújítását. A torony tetőzetét zsindely borította.18

A középkori templomot a reformáció előretörésével az evangélikusok foglalták el, még bizonyára a XVI. században, akiktől azután a magyaróvári uradalom zálogbirtokosa, gróf Harrach Károly vette vissza 1624-ben.19 Ezt követően készülhetett el a katolikus liturgiának megfelelő berendezése: főoltárát 1659-ben újként említették és ez alkalmasint a két mellékoltárra is igaz lehetett.20 Az 1663-as vizitáció némileg bővebb leírása szerint a főoltár fából faragott, oszlopos, színesre festett pompás építmény volt,21 amely mellett két egyszerűbb mellékoltár állt, fatáblára festett retábulumképekkel.22 1680-ban már csak a Keresztelő Szent Jánosnak dedikált főoltárt említik.23 Az oltáriszentsé-get 1659-ben még a középkori, falba vájt és vasrostéllyal elzárt szentségfülkében őrizték,24 amelyet 1663-ra váltotta fel a főoltáron elhelyezett tabernákulum.25 Az oltár fényét emelték még a gyertyatartók: kezdetben 3 meghatározhatatlan fémből (aerea) és 4 fából készült darabot26, később 5 rézből és 2 fából készültet vettek számba.27

A szószéket 1659-től folyamatosan említik a jegyzőkönyvek, mindahányszor megjegyezve róla, hogy kőből készült:28 ez még bizonyára középkori eredetű volt. A templom berendezéséhez az oltárokon kívül több kép is tartozott, amelyeknek csupán számát és nagyságát ismerjük, ábrázolásaik témájáról azonban hallgatnak forrásaink. 1659-ben 3 nagy és 2 kicsi képet valamint 4 fekete keretbe foglalt ezüstképet számláltak össze: az utóbbiak bizonyára offerek, ezüstből készült kisméretű fogadalmi tárgyak lehettek, amelyeket berámáztak.29 1663-ban két új képet említettek.30 1680-ban 2 nagy, papírra festett és 2 bádogból készült képet vettek lajstromba - az előbbiek talán apácamunkák lehettek - valamint szobrokat: kettőt egymáshoz hasonlónak írtak le, míg 4 másik „hamis kőből" (lapides falsos - stukkó?) való volt. Ezeken kívül még két ember alakú ereklyetartót (reliquiaria per modum imaginum) vettek leltárba.31 A bajelhárító célzatú Agnus Deiből, amelyeket viaszból formáltak és az oltárok hathatós díszei lehettek,32 kezdetben csak egy darab volt,33 ám számuk később ötre emelkedett.34 A körmeneteknél használatos zászlókról már 1659-ben hallunk: a négy közül egyet réginek mondtak, a többi új volt.35 1680-ra úgy tűnik, hogy az előbbi már használhatatlanná vált: ekkor már csak hármat lajstromoztak.36

Az 1659-1680 közötti leltárak gazdag liturgikus felszerelésről tudósítanak, amely - a leírások tanúsága szerint - még részben középkori eredetű lehetett. A vizitátorok csodálatát mindenekelőtt egy nagy, aranyozott ezüst monstran-cia vívta ki: a jó arányú37 pompás ötvösművet régi, becses és nagy értékű munkának tartották.38 Ugyancsak a régi jelzővel illették az aranyozott ezüstből készült Agnus Dei formájú szelencét, amelyhez hasonló anyagú lánc39 és tok40 is tartozott: az oltáriszentséget vitték benne a betegekhez és a filiák templomaiba.41 A többi ötvösműnél ugyan nem jelezték azok régiségét, ám talán nem tévedünk túl nagyot, ha feltételezzük, hogy ezek is a megelőző évszázadok alkotásai. Kehelyből ötöt számláltak össze, mindahány aranyozott ezüstből készült és paténa is tartozott hozzájuk.42 Ezek közül egyet az evangélikusok 1674-ben, templomuk elfoglalásakor és liturgikus felszerelésük elkobzásakor elvettek és elrejtettek, amelyet azután csak 1680-ban, a katolikus vizitátorok intésére - és bizonyára a világi hatalom megtorlásával való fenyegetésre - szolgáltattak vissza. A konfliktus megoldását az is elősegíthette, hogy a kehely visszajuttatásáért Michael Langh bírót tették felelőssé, aki már csak a saját érdekében is gyorsan cselekedett.43 Mindezeken túlmenően a Keresztelő Szent János templom felszereléséhez tartozott még egy ezüst cibórium, valamint egy aranyozott ezüst purificatoria,44 1680-tól pedig két ezüstözött aranyból készült pompás pacifikálé, amelyhez két hasonló kereszt is tartozott: az utóbbiak közül a nagyobb az oltárra került.45

A liturgikus textíliák közül a legpompásabb darabokat, a casulákat emelhetjük ki elsősorban, amelyekről az 1659-es és az 1680-as leltárak emlékeznek meg részletesebben. A hat közül az első fehér selyemből készült, ám régi volt és szakadt: az első lajstromban számba sem vették. A használható darabok közül az első ezüsttel átszőtt fehér selyemből, a második violaszínű TarczelbőJ - fémfonaldíszes selyemszövet46 - készült, míg a harmadik régi darab bíbor színű volt, és márványos hatást keltett, a negyedik zöld színű és arannyal festett selyemből készült, míg az ötödik mindkét oldalán fekete volt, és posztóból készült.47 A fekete és a három kisméretű velum - az úrmutató kézbevételekor használt kendő - mellett volt még három, amelyek különféle selyemszövetekből (ex serico, illetve bombice) szőtték. A hat kehelykendő szintén selyemszövetekből (sericea, illetve sericea bomycina) készült. A körmenetek fényét emelő baldachin vászonból (ex tela) való volt. A fekete halotti lepel szintén ebből az anyagból készült és egy nagyméretű kereszt díszítette. Ugyancsak vászon volt az anyaga a két oltárantependiumnak is.48 A textilek alkalmasint már korabeliek voltak, közöttük középkori darab nemigen lehetett.

A templom körül terült el a temető, amelyet nem sokkal 1659 előtt új kőfallal kerítettek be.49

E középkori rotunda pusztulásának körülményeit nem ismerjük: az 1680-ban még ép épületnek 1696-ban már romjai sem álltak, csupán tornya maradt meg és körülötte a temető.50 Az évszámból kikövetkeztethetően a templom az 1683-as Bécs elleni török hadjárat során semmisülhetett meg, amikor Szentjánossal együtt a környező falvakat is felégették51 az oszmán seregek.

Mint láthattuk, a katolikus megújhodás a XVII. század '20-as éveiben érte el a mezővárost, ám ez csupán a földesúri hatalom által érvényesülhetett, mert még 1659-ben is a 150 főre becsült színtiszta német lakosságból mindenki eretnek, azaz evangélikus volt.52 A közösség hitének szilárdságát és anyagi erejét jelzi, hogy a Harrach gróf visszavette templom pótlására 1650-ben egy, alapjaiból újonnan emelt templomot építettek. Leírását az 1659-es katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyvből ismerjük. A templomot „tota more haeretico" azaz teljesen az eretnekek módjára építették, maradandó anyagból,53 hisz belső terét beboltozták. A karzat (chorus) fából készült: a későbbi feljegyzések szerint háromrészes (Chorum triplicatum ligneum)54 volt és festett.55 A templomhoz boltozott sekrestye valamint kőből emelt és két haranggal felszerelt torony csatlakozott. A templomot és a tornyot jó állapotban lévő zsindelytető fedte. Mindezek alapján nyugati tornyos, téglány alaprajzú épületként rekonstruálhatjuk az evangélikusok templomát, amelynek belső terét háromrészes, azaz U-alakú festett fakarzat ölelte körül. Külső megjelenésében tehát nem nagyon különbözött a megszokott templomformától, evangélikus jellegét inkább a belső térszervezés, illetve berendezése adta. Ez utóbbinak legfontosabb eleme az oltár és a szószék volt. A szentjánosi oltár fából készült és bearanyozták, retábulumképe pedig az általánosan követett evangélikus gyakorlatnak megfelelően az Úrvacsorát ábrázolta. A szószéket kőből valónak mondták. Egymáshoz való viszonyukról forrásaink nem adnak képet, ám valószínű, hogy egybeépített szószékoltár állt a templomban. Liturgikus felszereléséből két aranyozott ezüst kehely emelhető ki, amelyekhez egy-egy paténa is tartozott. A templom körül nem volt temető.56

A szentjánosi evangélikus közösség azonban nem sokáig örülhetett új templomának, mivel az ellenreformáció 1670-es évek elején kibontakozó második hullámában,57 1674-ben - az után, hogy az elzálogosított óvári uradalmat I. Lipót két évvel korábban visszaváltotta, és igazgatását az Udvari Kamarára bízta - ezt is elvették tőlük.58 Az 1680-as katolikus vizitáció alsó templomként emlékezik meg róla, amelyet az evangélikusok Krisztus hajójának neveztek. Az épület leírása egyezik a korábbiakkal, ám berendezése átalakult: az utolsó vacsorát ábrázoló főoltárkép megmaradt ugyan, de kiegészült egy fakereszttel, amelyhez két szobor - nyilvánvalóan Mária és Evangélista Szent János -tartozott, valamint a Szűzanya egy fából faragott és aranyozott szobrával, amely egyben ereklyetartó is volt. A szószékről ekkor kék anyagból való tapéta csüngött alá, amely régi német munka volt.59 A berendezés teljes megújítására az 1680-as évek második felében vagy az 1690-es évek első felében kerülhetett sor, a korábbi plébániatemplom pusztulásával összefüggésben. Mint láttuk, az 1683-as háborús esztendő elemésztette a középkori rotundát, amelynek Keresztelő Szent János patrociniumát és plébánia rangját az egykori evangélikus templom örökölte meg. Az 1696-os60 és az 1735-ös61 vizitáció világosan meg is mondja a plébániatemplomról, hogy korábban a lutheránusok birtokolták, illetve építették. Leírása is megegyezik a korábbiakkal. A toronyban azonban 1696-ra már csak egy harang maradt, amelyet Keresztelő Szent Jánosnak ajánlottak. Az épület külső megjelenése lebontásáig valószínűleg nem igen változott: képet róla az 1765-ös fogadalmi festmény Szentjánost ábrázoló részlete alapján alkothatunk, amelyen egy egyszerű, apszis nélküli, magas tornyú, tagolt barokk toronysisakkal ékes épület látható, amelyet négyszögletes, alacsony fal kerít.

A külsőnél gyökeresebb átalakuláson eshetett át azonban a templom belső kiképzése. A fából ácsolt karzatot a szószékoltárral együtt elbontották, és a katolikus liturgiának megfelelő új berendezéssel helyettesítették. Új főoltár készült Joannis de Hochpurg, az óvári uradalom intézőjének költségén, amelyet - igazodva a régi titulushoz és a donátor saját védőszentjéhez - Keresztelő és Evangélista Szent János tiszteletére szenteltek. A középső táblán a patró-nusszentek festői kézzel festett képmásai (effigies pictoría manu depictas) voltak láthatók. Az oltár oromzatán ülő angyalok között Mária aranyozott faszobra állt, amely a kis Jézust tartotta dédelgetve ölében. Az evangéliumi oldal mellékoltárán Szent Sebestyén, míg a leckeoldal mellékoltárán Szent Rókus aranyozott faszobra volt látható: kiválasztásukat az ekkoriban dúló és rendszeresen ismétlődő pestisjárványok motiválhatták. A berendezéshez ezeken túlmenően még négy kép tartozott. A korábban oly gazdag liturgikus felszerelésnek már nyoma sincs a lajstromban: nyilván a háborús pusztításnak esett áldozatul. A század végére is csupán a legszükségesebbeket pótolták, amelyek közül egy aranyozott ezüst kehely emelhető ki, valamint egy kis körmeneti zászló.

A felszerelés szegényessége azonban nem elsődlegesen a nehéz évek következménye. Nem volt, aki jámbor adományával gazdagíthatta volna a templomot. Szentjános lakossága ugyanis rendíthetetlenül őrizte hitét: 1663-ban ugyan a vizitátorok a 100 evangélikus mellett 50 főre becsülték azok számát, akik készek kinyilvánítani a katolikus hitet,62 ám várakozásaik túl optimistának bizonyultak. 1696-ban ugyanis Szentjános és Szentpéter 524 lakosából még mindig csupán 7 fő tartozott a római egyházhoz.63 Alig húsz esztendő alatt azonban gyökeres fordulat állott be: a protestáns vallásgyakorlat akadályozása, a katolikus hitélet megszervezése valamint az államhatalom és az uradalom oldaláról érkező nyomás - ennek volt kifejezője és egyben intő jele az uradalmi intéző oltárállítása - együttes eredményeként 1713-ra Szentjános újra tisztán katolikus közösséggé vált.64

Ezek után nem csodálkozhatunk azon, hogy a templomi felszerelés is gyarapodni kezdett.65 Az ötvösművek száma egy aranyozott réz monstranciával bővült, amelyet pompás - bár hamis - kövek díszítettek, valamint egy ezüst úti ostyatartóval és egy ereklyetartó formájú ezüst Agnus Deivel. A liturgikus textilek száma is gyarapodott: különböző színű kazulákból ötöt vettek lajstromba és a zászlók száma is háromra szaporodott.66

A későbbi esztendők berendezést és felszerelést illető változásait források hiányában nem tudjuk követni, emlékeit pedig az új templom építése ítélte pusztulásra. Ez alól csupán egyetlen kivétel akadt: egy 1765-ből származó fogadalmi kép még napjainkban is a Keresztelő Szent János templomban függ.

A képet - német nyelvű felirata szerint - Szentjános mezőváros készíttette fogadalomból 1765. június 1-jén, a csodatévő kiscelli Mária és a barmok védőszentjei, Vendel és Lénárt tiszteletére.67 A festmény előterében Szentjános vedutája előtt néhány állatból álló, legelésző ménest, gulyát és nyájat láthatunk. Még száz év múlva is a háziállatok ezen fajtái alkották a szentjánosiak jószágának gerincét,68 bár a kép mestere nem ezért, hanem az ikonográfiai hagyomány okán választotta ezeket az állatokat.69 Épségükért, a veszedelemtől való megóvásukért kérték a szentjánosiak Szent Vendel és Szent Lénárd közbenjárását. A két szent a mennyekben lebegve, felhőkön térdepelve, a mezővárosra és jószágaira mutatva vetik esdeklő tekintetüket a Szűzanyára és a kis Jézusra, akik a kompozíció csúcsán a kiscelli, azaz celldömölki kegyszobor képében jelennek meg. A festmény gyakorlott kezű és mesterségét tisztes színvonalon űző mesterre vall, aki műve megfestésekor a barokk képszerkesztés egyik bevett, oltárképeken és kisgrafikai ábrázolásokon széles körben bevett sémáját alkalmazta.

Művészettörténeti értékeinél talán még jelentősebb a kép kultusztörténeti jelentősége. A kompozíció eszmei középpontjában a kis-máriacelli (celldömölki) kegyszobor áll, amelynek tisztelete ekkoriban, a XVIII. század közepén bontakozott ki. Dömölk török korban elpusztult középkori kegyhelyét Koptik Odó bencés szerzetes, Máriacell egykori kincstárnoka és hitszónoka élesztette újjá. A kultusz középpontjába a máriacelli kegyszobor általa hozott másolatát állította, amely köré 1748-ra elkészült a pompás kegytemplom is.70 Koptik erőteljes kultuszszervező munkájának eredményeként Kis-Máriacell hamarosan a Nyugat-Dunántúl kedvelt búcsújáróhelyévé vált.

Hogy a Máriához intézett könyörgés meghallgatásra találjon, a szentjánosiak két, a jószág patrónusaként ismert szent hathatós közbenjárásához folyamodtak. Szent Lénárdnak, a VI. században Limoges környékén élt remetének a kultusza különösen az osztrák-bajor területen volt népszerű: alkalmasint onnan jutott el már a középkorban Magyarországra. A XVIII. században a német ajkú telepesek újabb hulláma tiszteletét tovább terjesztette. Elsősorban mint a jószágok oltalmazójához és a foglyok kiszabadítójához fordultak Lénárdhoz.71 Barokk-kori ábrázolásain szerzetesi kámzsában, lábainál püspöksüveggel, pásztorbottal és bilincsekkel ábrázolták. Szent Vendel kultuszát szintén a német telepesek hozták magukkal a XVIII. században, és miként Lénárd, ő is a háziállatokat óvta a különféle betegségektől. A VI-VII. század fordulóján élt frank remete alakját a jámbor hagyomány ír vagy skót királyfivá színezte át, aki -mielőtt teljesen Istennek szentelte volna életét - pásztorként kereste kenyerét.72 Ennek megfelelően pásztorként ábrázolták, és a szentjánosiak fogadalmi képén is ekként jelenik meg mezítláb, szakadt ruhában, oldalán tarisznyával és kezében pásztorbottal. A két jószágpatrónus együttes szerepeltetése a fogadalmi képen - amely a szentek kultuszában is figyelemre méltóan korai alkotás - egyértelműen arra utal, hogy tiszteletüket a szentjánosi németek óhazájukból hozták magukkal. Egyben a kép arra is szép példa, hogy miként kapcsolódott össze a német telepesek devóciójában a magyarországi Mária-kultusz az idegenből hozott szentek tiszteletével.73

A kép állításával egyidejűleg a szentjánosi hívek közössége búcsújáró fogadalmat is tett, amelynek értelmében Szent Vendel ünnepe körüli napokban elzarándokoltak a kiscelli Máriához.74

A plébánia áthelyezése a középkori településszerkezetet is átalakította. Míg korábban a mezőváros központja az Árpád-kori rotunda volt, és az evangélikusok temploma a település szélén állt, addig a XVIII. századra ez utóbbi vált Szentjános centrumává.75 A rotunda helyét a helytörténeti irodalom a mai óvoda helyére lokalizálja.76 Ettől azonban valószínűleg északabbra helyezkedett el, a mai temető déli részén. A XVIII. században ugyanis - mint alább látni fogjuk -egy emlékkápolnát emeltek a helyén, amelyet a II. József-féle térképen is azonosíthatunk: a temetőtől délre állt. A jozefinista felmérés és a jelenlegi térképek összevetése után úgy tűnik, hogy a temető helye nem változott azóta, így a rotunda esetleges romjai, alapfalai is ott keresendők.

A mezőváros lakosainak száma a XVII. század végétől - a telepítéseknek köszönhetően - gyorsan gyarapodott: 1700 körül 400 főre becsülhető,77 1735-ből pedig már pontos adatokkal is rendelkezünk. Ekkor 836 felnőtt és 311 még nem gyónóképes gyermek élt Szentjánoson.78 A lélekszám emelkedésével az evangélikusok egykori temploma immáron kicsinek bizonyult, ezért 1769-ben elbontották és helyén - az ősi titulust megtartva - új épületet emeltek. A költségeket Mária Krisztina főhercegnő - Mária Terézia lánya - és férje Albert szász-tescheni herceg állták, mint a magyaróvári uradalom birtokosai.79 A templom ma is alapvetően ekkor elnyert formájában áll. Nyugati homlokzatának alsó szintjét magas lábazatra állított, megkettőzött, dór fejezetes pilaszterek osztják három részre. A szélső mezőkbe 1-1 kosáríves ablak került, amelyek felett - ma üres - szoborfülkék tátongnak. A középső mező rizalitként előreugratott: itt nyílik az egyszerű, kőkeretes kapu, amely felett a homlokzat legattraktívabb eleme, az ívelt oldalú hegedűablak került megnyitásra. A főhomlokzat e szintjét erőteljes párkány zárja le, amely a rizalit felett háromszög alakú timpanont alkot. Alatta tábla, amely eredetileg az építés 1769-es évszámát örökítette meg.80 Az egyszintes, ablakokkal áttört falú torony a homlokzat középtengelyében, a rizalit felett emelkedik. Sarkait ión fejezetes pilaszterek erősítik. Az órapárkány ívelt. A tornyot két oldalról volutában végződő attikafal támasztja meg. Az oldalhomlokzatokat sima lizénák tagolják. A templomba lépve tágas egyhajós térbe jutunk, amely íves fallal csatlakozó keskenyebb szentélyapszisban ér véget. A hajót sekély mélységű fülkék tagolják. Homlokzattagolása és alaprajzi kiképzése a kor falusi templomoknál kedvelt megoldásait ismétli, amelyeket az Udvari Kamara típustervei népszerűsítettek szinte kötelező érvénnyel.81 A későbbiek során már csak renoválások történtek az épületen: tetőzetét 1820-ban herceg Esterházy Miklós költségén építették újjá;82 1829-ben az uradalom pénzén új kőpadlózatot kapott a templom;83 1853-ban a belsőt renoválták;84 1873-ban pedig teljes körűen, kívül és belül is felújították a község költségén, és ekkor a tetőzetet ismét rendbe hozták;85 1916-ban kívülről renoválták, 1932-ben pedig újabb, alapos javításokat végeztek az épületen.86 A legutóbbi felújításra 1992-ben került sor. A belsőben egyetlen nagyobb mérvű építészeti átalakítás történt, amikor 1844-ben új, nagyméretű orgonát vásárolt a község:87 a hullámos homlokzatú barokk orgonakarzatot megtoldották kelet felé, amelynek egyenes vonalú mellvédjét két vörös kőpillér tartja.

A templom belső falai eredetileg bizonyára csupán meszeltek voltak. Jelenleg is látható neobarokk kifestését 1928-ban kapta.88 A munkát a szombathelyi Heckenast János Egyházi Műiparintézete végezte.89 A korábbi főoltárépítményt eltávolították és a retábulumkép köré nagyszabású, illuzionisztikusan megfestett oltárarchitektúra került, amelynek rózsaszín oszlopai közé Szent Péter és Pál aranyszínű szobrait festették. A boltozatokra barokkosan mozgalmas jeleneteket komponáltak, szintén építészeti keretbe helyezve.

A berendezés építés korabeli darabjai a diadalív két oldalán és az északi oldal fülkéjében felállított mellékoltárok valamint a déli oldalra helyezett szószék. Az utóbbi ívelt kosarát mértéktartó rokokó ornamentika díszíti, a hívek felé forduló oldalán a Jó Pásztor aranyozott domborművét helyezték el. Hozzá hasonlatosan gondoskodott a szószékről szóló pap a rábízott hívekről és ebben a Szentlélek áldása kísérte, amely a hangvető mennyezetén jelent meg sugárkoszorúba foglalt galamb képében. Szavaival az igaz életre buzdította hallgatóit, amelynek legfőbb szabályait az építmény csúcsán megjelenő mózesi kőtáblák hirdették. A szószéken minden egyszerűsége és viszonylag kis mérete ellenére a barokk formakultúra majd minden eleme megtalálható: a hullámzó forma adta mozgalmasságot tovább fokozza a hangvető lecsüngő rojtokkal ékes faragott drapériája, amely a barokkra oly jellemző teatralitás jegyében szinte páhollyá formálja a szentbeszéd helyét.

A diadalív mindkét oldalán, egymással szemben azonos felépítésű mellékoltárokat állítottak fel. Az egyszerű építmény retablója lefelé kissé keskenyedik, oldalai íveltek és alul-felül volutában végződnek. A széles párkányon egy-egy váza kapott helyet a széleken, míg beljebb két angyalka fogja közre a diadalmasan felmagasodó keresztet. Az északi mellékoltárt a Fájdalmas Szűznek szentelték. A kereszt tövében Mária ül, ölében halott fia élettelen teste, körülötte Mária Magdolna és Evangélista Szent János. Az Anya szívét, mint tőr járja át a fájdalom. A kompozíció a XVIII. századi bécsi művészkör által kialakított típust követi, miként a kép festői megformálása, arctípusai, színvilága is a bécsi festészetet visszhangozza. Mestere, Wilhelm Eble jelezte is magát a Krisztus lába alatti kövön, megadva a mű megfestésének 1769-es évszámát is.90 Eble91 svájci születésű volt és 1771-ben halt meg 31 évesen92 Pozsonyban, ahol néhány éven át működött. A XIX. század elején úgy tartották, hogy freskókat és oltárképeket valamint portrékat készített. Bár művei számos helyen megtalálhatók voltak az országban, tevékenységének súlypontja mégis Pozsonyra esett: itt a várban a hercegi regiment tisztikarát festette meg.93 Ennek ellenére a szentjánosi képein94 - ide tartoznak a Nepomuki Szent János és a Szent Család oltárok is - kívül egyetlen alkotása sem maradt fenn. Megbízására Pozsony közelsége adhatott okot, valamint az, hogy kapcsolatban állt - miként azt a tisztigaléria jelzi - a rezidenciáját a fővárosban tartó főhercegi párral.

A déli mellékoltár festményén Nepomuki Szent János látható. Az ikonográfiái hagyománynak megfelelően papi öltözetben ábrázolt mártír egy oltárra helyezett feszület előtt térdelve és imába mélyedve látható. A vértanúhalálra készülő szent ábrázolásának ez a típusa viszonylag ritkán fordul elő XVIII. századi oltárképfestészetünkben.

Az északi fülke mellékoltárát az oldalak volutás kiképzése rokonítja a diadalív oltárépítményeivel. Felépítése azonban tektonikusabb és az oltárt erőteljes párkányzat zárja le, amelynek íves oromzata Mária, Jézus és Szent József sugárkoszorúba foglalt, egybefonódó monogramját rejti. A retabló triptichon formájú: középső táblája az Egyiptomból való hazatérést ábrázolja95 a Gyermeket vezetgető Máriával és Szent Józseffel, míg az oldalsó táblákon Szent Anna és Szent Joachim jelennek meg. A mellékoltárokat 1830-ban restaurálták.96

A templom berendezésével egyidejűleg minden bizonnyal elkészült a főoltár is, amelyről azonban semmiféle információnk sincs. 1866-ban a kolerajárvány idején kegyes adományokból új, Evangélista Szent Jánost ábrázoló oltárképet,97 valamint Máriát és Szent Józsefet mintázó faszobrokat készíttettek.98 A képet 1872-ben renoválták, majd az 1928-as mennyezetfestéskor az oltárépítménnyel együtt eltávolították. Ekkor helyezték el a festett látszatarchitektúrába a ma is látható, Krisztus keresztelését bemutató neobarokk jellegű festményt, amely bizonnyal szintén Heckenast János műintézetéből került ki.

A hajó oldalfalain fogadalomból és kegyes hagyományokból állíttatott műveket helyeztek el. 1873-ban a férfiak oldalán a már bemutatott 1765-ös ex voto kép mellett Szent Flórián, Mária és Keresztelő Szent János szobrai kaptak helyet, míg a nők oldalán a Szentháromságot ábrázoló fogadalmi kép függött, amelyet Martin Schmidt mészáros vásárolt egykor és családja restauráltatta. A feltámadt Krisztusnak szintén volt egy szobra, nyilván a Szentsírhoz tartozott. A 14 képből álló keresztút is megvolt már ekkor: alkalmasint nem sokkal korábban vásárolták.99 Felirata szerint 1870-1873 között készült Szent Donát szobra. 1912-ben hét különböző méretű képet és három szobrot - Lourdes-i Máriáét, Szent Józsefét és Szent Flóriánét - írtak össze.100 Ma már csupán az 1765-ös votívkép és az utoljára emlegetett szobrok találhatók meg a templomban. A vizitációs jegyzőkönyvek említés nélkül hagyták az orgonakarzat alatt felállított, a leegyszerűsített késő barokk hagyományok jegyében fogant Kálvária csoportot, amelyet alkalmasint a XIX. század első felében faragtak. Zászlóból nyolcat őriztek a templomban, közöttük a Rózsafüzér Társaságé vörös színű volt, az asszonyoké zöld, a máriacelli zarándoklaton használt két kisméretű zászló szintén vörös volt, míg a tanulóké fehér és Gonzaga Szent Alajos képe ékesítette.101

Az egykor bizonyára gazdag liturgikus felszerelésből csupán egy ezüst füstölő maradt fenn napjainkig, amelyet a talpán olvasható felirat szerint az egyház iránt oly bőkezű Georg és Anna Maria Heischman (Heuschman) csináltatott 1840-ben Paray Károly pozsonyi ötvössel.102

A toronyban 1873-ban - és talán már korábban is - volt óra,103 amelyet 1915-ben104 újjal váltottak fel. Ezt Stefan Trummer bíró készíttette Pozsonyban a község költségén.105 A lélekharangot a régi templomból hozták át, amelyet még 1751-ben Bécsben készítettek. Az első új harangot 1773-ban öntették szintén Bécsben, ez 6 mázsás volt. 1802-ben új, 11 és fél mázsás nagyharangot kapott a templom, amelyet megint csak a császárvárosban öntöttek. A költségeket Wachtler Ferdinánd nezsideri, korábban szentjánosi plébános végrendeleti hagyatékából (1797) fedezték. A 4 mázsás harangot 1838-ban Győrött készíttették el. Az ötödik, közel 2 mázsás harang öntési idejéről és helyéről 1873-ban nem tudtak semmit.106 A „nagy háború" idején két harangot beolvasztottak, így 1934-ben már csak három maradt a toronyban.107


Kápolnák

A Keresztelő Szent János templom mellett a XVIII. század elejétől kibontakozó katolikus hitélet igényeit két, 1713-ban alapított kápolna is szolgálta. Az egyiket a középkori templom helyén, alkalmasint romjainak felhasználásával építették fel,108 az akkori város közepén. Az 1784-es térképen azonban - a centrum fentebb említett eltolódása következtében - már Szentjános nyugati szélén látható. Minden bizonnyal emlék- és temetőkápolnaként funkcionált, hisz a régi sírkert a rotunda körül terült el és a térkép is mellette jelzi a temetőt.

A másik - közönségesen csak Söllnernek nevezett - kápolna a település ellenkező, északkeleti végében, a főutca lezárásaként épült fel, a szentjánosi lakosok közösségének a pestises időkben tett fogadalma beváltásaként.109 Berendezéséről csupán annyit tudunk, hogy a pestis elleni védőszentek, Sebestyén, Rókus és Rozália szobraiból állott. Valószínűleg e kápolnára vonatkozik a mezőváros közössége által 1806-ban a győri püspökhöz benyújtott kérelem, amelyben a szentjánosiak egy kápolna újjáépítésére vonatkozó szándékukat jelentették be, ahol a különböző vészek és csapások elhárításáért (zur Abwendung)110 lehetne misét tartani. Ugyanis e kápolnát a legutóbbi török háború idején (1788-1790) raktárként használták, és így az istentiszteletek akadályoztatása miatt hasznavehetetlenné vált. A tervek szerint a kápolnát újra berendeznék és évente néhány misét tartanának benne.111 Ebben a korai időszakban az épület valószínűleg faszerkezetű volt, a téglából való átépítésre egy újabb fogadalom keretében került sor, amelyet az 1831-32-es nagy kolerajárvány idején tettek. A vész a 2300 lakosú Szentjánoson 254 áldozatot követelt.112 E kápolna berendezéséből csupán két, Georg Heuschman kocsmáros és felesége Anna Mária Heuschman által, a „kolera emlékére, valamint családjuk szerencsés megmeneküléséért hálából adományozott" votívkép maradt fenn, amelyeket a Pozsonyban és Sopronban működött Ehrlinger János festett 1831-ben.113

Az egyik kép a kolerás betegek ápolását mutatja be. A precízen ábrázolt betegszobában a fal mellé állított két ágyon egy hálósipkás férfi és egy főkötős nő fekszik, akik éppen orvosságaikat veszik be. Felettük a falon egy-egy Szent Györgyöt és Szent Annát ábrázoló táblaképet láthatunk: nem annyira valóságos berendezési darabok, mint inkább a betegek személyére utaló afféle képrejtvények. A szoba harmadik lakója már haldoklik, és az utolsó kenetet veszi fel a paptól. A kép felső részét felhőgomolyagok közepette megjelenő Mária és a gyermek Jézus tölti ki, akik a passaui Segítő Mária (Mariahilf) formájában jelennek meg. A Segítő Boldogasszony - Mariahilf - kultusza a Duna-menti Passauban bontakozott ki a XVII. század elején. A tisztelet tárgyául szolgáló kép eredetijét id. Lucas Cranach festette 1514-ben vagy 1537-ben és a szász választófejedelem gyűjteményébe tartozott, ahonnan ajándékozás útján Lipót passaui hercegérsek innsbrucki palotájának kápolnájába került. Itt készíttetett róla másolatot von Schwendi őrgróf, dómdékán, amelyet először passaui magánkápolnájában helyezett el. A képpel kapcsolatos csodák hatására az őrgróf 1622-ben nyilvános kápolnát, majd 1624-1627 között kőtemplomot emeltetett, amelyet a kapucinusok gondjaira bízott.114 A kultusz rohamosan terjedt, amiben jelentős szerepet játszottak a hatalmas méreteket öltő zarándoklatok és az 1627-ben, az őrgróf által alapított confraternitás. A kegykép már a kezdet kezdetén összekapcsolódott a dögvész elleni oltalom gondolatkörével, hisz passaui kegyoltárán is a legnépszerűbb pestises szentek, Sebestyén és Rókus szobrai kísérték. Magyarországon a Segítő Mária tisztelete a XVIII. század elejétől terjedt el széles körben, kezdetben törökellenes éllel, majd - az előbbivel összefüggésben - mint pestis elleni oltalmazó. A kultusz elterjedésében nagy szerepet játszottak a német ajkú telepesek.115

A másik festmény a szomorú véget, a temetést mutatja be. A kép felső részét itt Szent Rókus (1195-1227) alakja tölti ki. A tehetős francia családba született szent római zarándokútja során pestises betegeket ápolt, majd maga is megbetegedett - erre utal lábsebe - és ekkor egy kutya táplálta. Élete okán Rókus szintén a járványok - mindenekelőtt a pestis - ellen védelmezte a hozzá könyörgőket. Magyarországi kultuszának virágkora a XVIII. század volt, de a XIX. századi kolerajárványok idején újra felelevenítették tiszteletét.116 Ehrlinger a barokk-kori ikonográfiai hagyományoknak megfelelően zarándokruhában és a kagyló formájú zarándokjelvénnyel, lábsebét felmutatva ábrázolta a legenda-beli kutyával együtt. Égi jelenésként feltűnő alakja alatt a szentjánosi temető idealizált képe látható: egyik oldalon a régi sírkert keresztekkel, obeliszkekkel és urnákkal, míg vele szemben a koleratemető friss sírjaival. A kapun épp egy koporsót visznek át Szent Mihály lovára fektetve, amely mellett a plébános áll. Kívül a gyászoló család: a férj és két árva gyermeke, valamint rokonok.

A fogadalmi táblák alapján megkockáztatható az a feltevés, hogy a kápolna újjáépítését is a hálás kocsmáros házaspár finanszírozta és a feleség, Anna Mária védőszentjéről kapta új, Szent Anna titulusát. A kápolnának alkalmasint tornya is volt, amelybe harangot az említett Heuschman házaspár öntetett.117

Ez az 1831-ben felhúzott kápolna azonban oly hevenyészett volt, hogy alig egy évtized múlva alapjaitól kellett megújítani. A költségeket ezúttal a község fedezte. Az 1842-ben emelt új kápolna falait 20 különféle típusú téglából rakták, amelyeket az adományozó családok monogramjai díszítettek. Az egyhajós épületet nyolcszög öt oldalával szerkesztett apszis zárja le. A belső dekoratív festését Josef Schmitz (Schmidt) készítette, míg a késő barokk kompozíciókat követő Mária neveltetése oltárkép a pozsonyi Sebastian Maisch munkája (1842), amely napjainkig fennmaradt. A tornyot azonban még ekkor is fából ácsolták. Orgonáját 1844-ben Fazekas János pozsonyi mester készítette. Az épületet 1858-ban megnagyobbították, és tornyát téglából építették át, amelybe a Heuschman-féle harang mellé egy újabbat is felvontak. Ezt Friedrich Seltenhofer öntötte 1858-ban Sopronban.118 A következő nagyobb átalakításra 1864-ben került sor, amelynek során a kápolna belső tere kapott új festészeti díszt.119 A Josef Groft készítette dekoratív festés virágokból és rozettákból áll: a kápolna Szentendrén való felállításakor e festésréteget rekonstruálták. 1871-ben a kápolna külső homlokzatait és a tetőzetét hozták rendbe.120 Az esedékes javítások elvégzéséről Theresia Böhm alapítványa gondoskodott a XIX. század hátralevő részében. A kápolna berendezéséhez 1873-ban még egy szentsír is tartozott, írott forrásaink ugyan nem említik, de alkalmasint ugyanebben az időszakban kerülhetett a kápolnába a Máriát a Kisdeddel ábrázoló öltöztethető szobor. A Szent Anna kápolna utolsó nagy renoválásra 1928-ban, a Keresztelő Szent János templom megújításával egy időben került sor: ekkor kapta vissza az I. világháborúban elrekvirált harangjait. A II. világháborút követően a kápolna állaga folyamatosan romlott, és útakadállyá is vált. Sikerült azonban elkerülnie oly sok rokon emlék szomorú sorsát, a végső pusztulást: a lebontott épületet 1982-ben a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban újra felépítették.

 

   
   
A szentjanosi Keresztelő Szent János templom

 

A szentjánosi templom fogadalmi képe

 

A temetői kápolna sorsát sajnos nem tudjuk a fentiekhez hasonló részletességgel követni. A jelenlegi épületet 1865-ben a község költségén emelték. Az egyhajós épület homlokzata előtt erőteljes torony áll. Oltárát a Szent Kereszt tiszteletére állították. Tornyába Theresia Schleer költségén került harang, amelyet 1868-ban Győrött öntöttek.

 

Szobrok, keresztek, képoszlopok

Ősi szokás a települések közterein, illetve a határt alkotó földeken szakrális emlékművek emelése, amelyeket a népnyelv egykén keresztnek (Kreuz) hívott. Az azonos elnevezés mögött azonban az emlékek különböző típusai állnak. A legegyszerűbbek a fából ácsolt keresztek, amelyeket festett bádog korpusszal is elláthattak. Igényesebb megoldással a keresztet kőből is faraghatták, korpusszal és más mellékalakokkal is elláthatták. Ugyancsak a keresztek közé tartoznak a hasábos formájú, festett képek, domborművek vagy kisméretű szobrok befogadására alkalmas tabernákulummal koronázott képoszlopok, amelyeknek csupán az oromzatán emelkedett kereszt. És végül kereszt névvel illették az önálló köztéri szobrokat is. E szakrális kisemlékek állítása mögött jámbor keresztényi buzgalom munkált, amelyet az alapító vagyoni helyzete és szellemi-lelki igényessége határolt be. Az egyszerűbb és időben későbbi monumentumok felállítása a települések egyes lakóihoz köthetők, míg a nagyobb szabású korai emlékművek megrendelőit a földesúrban kereshetjük.

A Szentjánoson felállított szakrális kisemlékekről az első összefoglaló képet a II. József-féle 1784-es katonai térkép nyújtja, amely a mezőváros körül a kivezető utak mentén öt monumentumot, míg távolabb, a határban további hármat jelez.

A temetőben látható kereszt a Crux Wachtleriana nevet viselte alapítójáról, aki 1762-ben állíttatta fel. A mű az igényesebb és nagyvonalúbb alkotások közé tartozhatott, mivel a feszületen nemcsak Krisztus alakja kapott helyet, hanem kétoldalt Mária és Evangélista Szent János szobra is.121 1873-ban még állt, mára azonban nyomtalanul elenyészett.

A temetői kápolna mellett jelzett keresztet a régi, középkori templom emlékére emelték, minden bizonnyal még a XVIII. század elején. 1782-ben ugyanis már nem volt alapítványa, amely a fenntartását biztosította volna. Szentjános község ugyanekkor lebontásának engedélyezéséért folyamodott a győri püspökhöz, mivel akadályt jelentett egy lakóház építésénél: a kereszt ugyanis az udvarára került volna, amelyet a kérelmezők illetlennek találtak. Stompf József kerületi esperes azonban a kereszt lebontása helyett annak áthelyezését szorgalmazta az új temetőbe és sikerült erre vonatkozó ígéretet is kapnia a községtől.122 Alkalmasint ezzel függ össze Georg Periinger 40 forintos fundátiója, amelyet a temetői kereszt áthelyezésére (pro reposanda Crux in Coemeterio erecta) hozott létre.123 Az események további menetéről nincs információnk és a keresztet a későbbiekben sem említik.

A Szentjánosról északnyugati irányba kivezető utak kereszteződésében, az utak közrefogta kert felső végében egy újabb kereszt látható. Bizonyára erre vonatkozik az 1873-as egyházlátogatási jegyzőkönyv adata is, amely a féltoronyi út mentén, az agyaggödörnél (ad scrobem argillae) említ egy oszlopot.124

A következő monumentumot a jozefinista térkép Szentjános északi sarkában jelöli, számos út találkozási pontjánál. A településről 1827-ben rajzolt térkép125 szintén jelöli e keresztet, amelynek közelében a juhaklok (Schafferey) találhatók. Az 1873-as vizitáció szintén említi, mint az észak felé tartó út mentén, a juhakloknál (Schafferei) álló oszlopot.126 Ezek szerint ez is képoszlop lehetett, ám mára már nyoma veszett.

Az ötödik, a településről déli irányba kivezető utak mentén álló monumentum az előzőekhez hasonlóan ugyancsak képoszlop. Az 1873-as jegyzőkönyv, mint a bősárkányi út mentén látható oszlopot említi.127 Ez túlélte az idők megpróbáltatásait és így ma is olvasható az alapítás körülményeit megvilágító felirata. Ezek szerint Hans Meidkinger emeltette a népnyelv által Alsó-Fehérkeresztnek nevezett monumentumot128 1714-ben testvéreivel közösen a Szentháromság dicsőségére, valamint a pestisben elhunyt Elias Láng és két gyermeke örök emlékezetére, akiket ehelyütt temettek el.129 Kőből faragott karcsú építmény, tabernákulumában egyetlen íves zárású lapos fülkével, amelyből azonban már hiányzik a kép. Romos állapotban van, teteje is hiányzik. Típusát, karcsú felépítését tekintve a kisalföldi emlékanyagban a bezenyei, kópházi és hédervári képoszlopokhoz áll közel, amelyek a XVII-XVIII. századra keltezhetők.130

 

 

   
Szentjánosi képoszlop kápolnácskával Az egykori Haidkapelle (Szentpéter)
   
   
Waldhaus-Kreuz (kereszt)

 

A II. József-féle térképen jelzett, a határban álló keresztek közül a délebbre eső a mosontarcsai (Andau) út mentén állt egy kereszteződésben. Írott forrásaink nem említik.

Ettől északra, a féltoronyi (Halbturm) út mentén álló monumentumról ellenben több információnk van. Alkalmasint erre vonatkoztatható az az 1786-os adat, amely szerint Johann Kopitch a féltoronyi út mentén felállított kereszt kijavítására 20 forintos hagyományt tett.131 Nyilván régebbi alapítású lehetett. 1873-as említésekor a fa feszületen a Megváltó bádogképe volt látható.132 Utoljára 1912-ben hallunk róla.133 A tönkrement fakeresztet az eredeti pléh Krisztussal a rendszerváltást követően Nagy József polgármester kijavítva ismét felállíttatta.134

Szentjánostól délre, a Rábcakapi irányába vezető út mentén látható kereszt azzal a Neu RiJS Ankern melletti mezőn135 felállított Rothes Kreuz-ca azonosítható, amelynek gondozására Johann Czwikl és jegyese Elisabeth 1786-ban 20 forintos fundatiót tett.136 Nyilván ez is régebbi alapítású és ekkor már romladozó állapotú volt. E keresztről további ismeretekkel nem rendelkezünk.

A szakrális kisemlékek állítása a XIX. században is folytatódott: 1812-ben Paul Huss emeltetett kőkeresztet a somorjai út mentén Isten dicsőségére és minden lélek üdvéért.137 Karbantartásáról Theresia Huss gondoskodott, úgy, hogy házának mindenkori örököseire rótta e terhet.138 A ma már erősen sérült monumentum magas, feliratos talapzaton áll, a kereszt tövében Mária Magdolna térdelő alakjával, akinek megformálása a falusi szobrászatban oly sokáig továbbélő barokk hagyományok jegyében fogant.

1849-ben a temető gyarapodott egy újabb kőkereszttel, amelyet a Donner-mayer család alapított.139

A nagyerdei keresztre 1902-ben tettek alapítványt.140 Korábbi forrásainkban nem szerepelt, minden bizonnyal a XIX. században alapították. A Grosse Wald (ma Hanság-Nagyerdő) a szentjánosi határ déli pereme mentén húzódott, ott, ahol a Neuzer tanyánál ma is áll egy kereszt.

A már említett többalakos keresztek mellett monumentális köztéri szobor csupán egy készült Szentjánoson a XVIII. században. A Nepomuki Szent Jánosnak emléket állító szobor 1746 táján emelték és a mezőváros centrumában, a plébániatemplom mellett helyezték el. Írott források csupán a XIX. században említik, ám alapításának körülményei és ideje ekkorra már feledésbe merültek. Datálásához a szentpéteri 1746-os évszámot viselő Mária szobor ad támpontot, amelynek talapzata szinte azonos kialakítású: ívelt oldalát erőteljes, ám dekoratív voluták támasztják meg, zárópárkányának közepét pedig kagylómotívum ékesíti. Ezen áll a cseh szent részletgazdag módon megfaragott alakja. A barokk ikonográfiai hagyománynak - amelyet Johann Brokoff teremtett meg a prágai Károly-hídon 1683-ban felállított szobrával - megfelelően teljes papi díszben, fején birétummal látható, egyik kezében feszülettel, a másikban mártíromságára utaló pálmalevéllel. A talapzat homlokoldalára a szent vértanúságára utaló motívumként a Moldva hídját faragták ki. A szobrot vasbádogból kialakított baldachin óvja az esőtől, amelyen öt csillag látható. További két, csillag formájú lámpás a szent lábánál került elhelyezésre. Ezek a mártíromság legendabeli leírásával hozhatók összefüggésbe, amely szerint „mennyei világosság környül fogá"U] a szent holttestét.

Nepomuki Szent János (1340-1383) tisztelete a XVII. sz. végén vert gyökeret Magyarországon, elsőként az északnyugati határszélen. Meghonosításában döntő volt a császári udvar mintaadó szerepe, amely a cseh szentre mint a birodalmi egység és a Habsburg-házhoz való hűség zálogára tekintett. E koncepció kialakításában és terjesztésében a jezsuiták voltak a dinasztia segítségére. A kultusz gyors terjedését és személyessé válását jelzi a köztéri szoborállításban való jelentkezése az 1690-es évektől, amelyben a - bécsi és jezsuita ösztönzéseket követő - arisztokrácia járt elöl.142 A szentjánosi emlékmű felállításának körülményei ismeretlenek, ám talán nem tévedünk túl nagyot, ha feltételezzük, hogy ez a nagyméretű és jó kvalitású szobor nem a helybéli mezővárosi polgársághoz kapcsolható, hanem a földesúrhoz, jelen esetben az óvári uradalomhoz. Az uradalmi székhely vallási életében fontos szerepet játszott Nepomuki Szent János kultusza: a Szent Gotthárd templom oltárai és út menti szobrok mellett egy nagyszabású köztéri emlékmű is hirdette dicsőségét. Ez utóbbi 1744-ben Hugenstein Károly József uradalmi jószágkormányzó emeltette monumentum143 talapzata és szobrainak megformálása közel áll a szentjánosi emlékműhöz, amely talán ugyanezen műhely alkotása.

 

A szentpéteri templom

 

 

   
A pusztasomorjai templom Barokk Immaculata szobor
   
   
A pusztasomorjai Szent Vendel kápolna

 

A következő szobor felállítására majd másfélszáz évet kellett várni: 1891-ben Kokas József kanonok - 1878-1882 között mosoni főesperes144 -költségén Mária szobrot emeltek a plébániatemplom északi oldalától nem messze.145 Az ívelt oldalú háromszög alapra épített emlékmű feliratos talapzatán146 alacsony pillér emelkedik: kiképzése és ornamentikája neobarokk jellegű. Mária imára kulcsolt kezű alakja holdsarlón tapos, amely a szeplőtelen fogantatás attribútuma. Az emlékmű a századvég historizáló szellemében fogant: bizonyára valamely jó felkészültségű, út menti szobrokat gyártó műhely alkotása.

 

 

Szentpéter

Templomok

A települést elsőként 1440-ben említette oklevél Zentpether néven,147 ami egyben a plébániatemplom létére is utal: miként Szentjános, úgy Szentpéter is a templom védőszentjéről nyerte nevét. Az apostolfejedelmeknek, Szent Péternek és Pálnak dedikált egyház az 1659-es vizitációs jegyzőkönyv szerint kisméretű, ám masszív, boltozattal fedett épület volt, amelyhez kőből rakott torony csatlakozott.148 A jelenlegi templomépület 1971-es helyreállítása során előkerült középkori részletek alapján tovább pontosítható a vizitáció szűkszavú tudósítása. Valter Ilona véleménye szerint a Szent Péter templomot a XIII. század elején emelhették, amelyből még ma is áll a kváderkőből rakott és ikerablakokkal gazdagított torony. Felső szintjén kváderfalazású karzat található, amelynek boltozatát vörösre festették.149

A hitújítás során e templom is az evangélikusoké lett, akik liturgikus igényeiknek megfelelően átalakították a berendezést, amelynek során fából ácsolt karzatot (chorum ex ligno) emeltek.150 Az evangélikus istenházát 1624-ben a szentjánosihoz hasonló sors érte utol: gróf Harrach Károly visszavette a katolikusok számára.151 A plébániát azonban nem szervezték újjá, hanem a szomszédos mezővároshoz csatolták, mint filiát. A templomot 1659 előtt renoválták: új, boltozott sekrestyét építettek hozzá és festett vászonképpel ékes egyszerű főoltárt kapott. Az oltárkő (portatile) különös történetét is feljegyezték a vizitátorok: eszerint a középett lyukas kődarabot egy eretnek találta in campo Spekeliensi, amelyet azután egy aranyért vásárolt meg egy falubeli, hogy oltárkövet csináltasson belőle. A templom szerény felszereléséből csupán egy aranyozott ezüst kehely érdemel kiemelést, amelyhez paténa is tartozott, valamint 4 darab Agnus Dei és egy selyem zászló. A kő szószék kapcsán fennáll a középkori származás lehetősége is. A kis templom tornyát - amelyben két harang lakott - Drumer János bíró saját költségén 2 lábnyi résszel felmagasíttatta. Az épület körül elterülő temetőt kőfal kerítette.152 Az 1663 előtti esztendőkben a toronyba órát szereltek: ebben bizonyára a szentjánosiakkal való vetélkedés is belejátszott.153

A katolikus megújhodás Szentpéteren gyorsabb eredményeket hozott, mint az anyaegyházban. Már 1659-ben is nagyobb volt a katolikusok részaránya az összlakosságon belül, mint a lutheránusoké: számukat 175-re becsülték.154 A folyamat gyorsulásával az ősi egyház egyre inkább kicsinek bizonyult,155 ezért 1678-ban elbontották és helyén - a középkori tornyot megtartva - egy új és nagyobb templomot emeltek, amely sekrestyéjével egyetemben boltozott volt.156 A költségeket ez esetben is a központi kormányzat - amely egybeesett a földesúrral - egyik tisztviselője, a magyaróvári uradalom szentpéteri javainak adminisztrátora, Hos János fedezte. Az 1679-ben consecrált, nagyméretű aranyozott főoltár, miként a szószék elkészítését is az uralkodó 100 dukátos segélye valamint a község és más jótevők adományai tették lehetővé. A pompás főoltárt az ősi titulusnak megfelelően Szent Péter és Pál apostoloknak ajánlották. Mindezeken túl mellékoltárok is készültek: a leckeoldalra az Őrangyalnak szentelt került, míg az evangéliumi oldal oltárát Jézusnak, Máriának és Szent Józsefnek dedikálták. A falakon 1680-ban hét vászonkép függött. Az uralkodói udvarnak a magyaróvári uradalmi központ által közvetített kultuszkezdeményező hatásának tudható be, hogy a két harang közül az egyiket Szent Lipót tiszteletére szentelték. A másikat a templomi titulusnak megfelelően az apostolfejedelmeknek ajánlották. A liturgikus felszerelés a korábbiakhoz képest nem vált gazdagabbá: ennek okát az 1680-as jegyzőkönyv készítői a templom új voltával magyarázták.157

 

   
Fogadalmi (Szent Anna) kápolna a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban
   
   
A fogadalmi kápolna belső tere
   
   
Georg Heuschman és felesége Anna Mária fogadalmi képei a Szent Anna kápolnában (Fotók: Deim Péter)

 

Az 1683-as hadjáratuk során Szentpétert is felégették a törökök és a templom nem sokkal korábban elkészült berendezése is a tűz martalékává lett. Az újjáépítés költségeit a már Szentjános kapcsán is megismert Joannes de Hochpurg, a magyaróvári uradalom adminisztrátora fedezte. Az elpusztult oltárok helyére is újakat állítottak. A főoltár nagy, kétszintes építmény lett, amelyet a Legszentebb Megváltó tiszteletére emeltek. A retábulumképet két oldalról Keresztelő Szent János és Evangélista Szent János aranyozott faszobrai kísérték. Az utóbbiak mint Hochpurg védőszentjei kerültek kiválasztásra. A templom ősi titulusára az oromzat festett képe utalt, amely Szent Pétert és Szent Pált ábrázolta. E szinten is állott két, Szent Lipótot és Szent Flóriánt megelevenítő aranyozott faszobor: az előbbi az uradalom birtokosára, I. Lipót császárra és királyra emlékeztetett, míg az utóbbinak a közelmúlt rossz tapasztalatai nyomán a tűzvészektől kellett megóvnia Szentpétert. A főoltár oromzatára Mihály arkangyal ugyancsak aranyozott faszobra került.

A leckeoldalon Szent Márton tiszteletére emeltek oltárt. Bár ezt kisebbre készítették, mint a főoltárt, de így is kétszintes volt. Retábulumképe a szent püspököt, az oromzati kép pedig valószínűleg (vem similiter) Szent Györgyöt ábrázolta, az oltár csúcsán pedig ismét csak Mihály arkangyal szobra állott. A harcias szentnek és az arkangyalnak bizonyára a törököt kellett távol tartania, de utalhatott az eretnekekre lesújtó isteni büntetésre is. Ennek az oltárnak a költségeit Rosina Trumerin fedezte.158 Az evangéliumi oldalon azonban még 1696-ban is csupán az oltár elégett helye volt látható (Ad cornu Evangelii habetur solummodo focus pro Altari erigendo).159 1713-ra azonban a régi titulusnak megfelelően már újból állt a Jézusnak, Máriának és Szent Józsefnek szentelt mellékoltár.160 A clenodiumok és apparamentumok ugyanezen évből való listája emlékezett meg a kisded Jézus zöld ruhájáról és Mária hosszú vászon (ex syndone) palástjáról.161 Mivel más szobrot nem említenek a jegyzőkönyvek, így fel kell tételeznünk, hogy ezen az oltáron kapott helyet egy Máriát a gyermek Jézussal ábrázoló szobor, amelyet öltöztetni is lehetett. A templom falain 1696-ban még három, 1713-ban162 pedig már hét festett kép függött. A karzat fából készült, viszont szószék nem volt.

Az 1683-as tűz a tornyot sem kímélte, elemésztve az órát és a Szent Lipót harangot. Helyette egy új nagyharangot öntettek, amelyet Máriának szenteltek.163 1713-ra elkészült az új óra is.164 A felszerelés viszont csak lassan gazdagodott, legértékesebb darabja továbbra is egy aranyozott ezüst kehely volt. A körmenetekhez 1696-ban három zászló állott rendelkezésre,165 amelyekhez 1713-ban egy nagyméretű negyedik járult.166 1713-ra gyönyörű aranyozott szószéket kapott a templom, amelynek költségét a község állta.

A XVIII. század elejére Szentpéter is színtiszta katolikus falu lett: 1713-ban 706,167 míg 1735-ben 615 felnőtt és 331 nem gyónóképes lakosa volt.168 A lélekszám emelkedésével mindinkább sürgetővé vált az önálló plébánia megteremtése, amelynek érdekében a szentpéteri hívek 1765-ben a győri püspökhöz folyamodtak. Kérésük néhány év elteltével, 1772-ben talált meghallgatásra.169 A templom szépítése és gazdagítása a következő időszakban is tovább folyt. Musics Antal plébánossága idején (1780-1790) kicserélték az orgonát. Lehrner József plébános működése alatt (1801-1826) nagyobb arányú átépítés zajlott,170 amelynek költségeit Albert szász-tescheni herceg, az uradalom birtokosa fedezte. A munkálatok 1807-ben zajlottak.171 A későbbiekben is még dolgozhattak az épületen, mert 1818-ban 360 forintot vettek fel a templom szükségleteire.172 1829-ben a főoltárt és a szószéket javították 400 forintos költséggel.173 Tizenöt évvel később Szent Péter szobrára költöttek el 100 forintot.174 Haidvogel Pál idejében (1847-1881) 1848-ban borzalmas tűz pusztított a faluban, amely a templomot sem kímélte.175 Ezután új berendezés készült: a főoltárt a titulusnak megfelelően Szent Péternek állították, míg a mellékoltárokat Nepomuki Szent Jánosnak és Szent Józsefnek ajánlották. Az utóbbiakon egy-egy kép elevenítette meg a tituláris szentet. A főoltáron szobor állt. A fa szószék a sekrestyéből lett megközelíthető. Az elégett helyett új, 13 manuálos orgonával is felszerelték a templomot. Az ugyancsak kiégett toronyba négy harangot öntettek és újólag felszerelték órával. 1866-ban azután az egész templomot belülről kifestették. 1873-ra mindez 14 stációs képpel egészült ki, valamint egy Szentháromság és egy feltámadt Krisztusábrázolással. Körmeneti zászlóból ekkor egy nagy volt és hat kisebb.176

Erényi Károly plébánoskodása alatt (1901-1908), 1905-ben bővítették a templomot: 1906. augusztus 19-én szentelték fel újra.177 Ekkor, 1906-ban készült el a ma is látható historizáló, neogót berendezés is, amelyet a főoltáron megőrzött címke szerint Josef Runggaldier tiroli (St. Ulrich, Gröden) szobrász és oltárépítő gyártott. A Szent Péter főoltáron a kulcsátadás jelenetét faragta fába. Az oltárszobrokat az Árpád-ház szentjeiből választották: Szent István király és Árpád-házi Szent Erzsébet alakjai a századfordulós magyarosítási hullám lecsapódásaként jelentek meg a szentpéteri németek templomában. Mindez azért is figyelemre méltó, mert a betelepült német lakosság körében a magyar szentek kultusza teljesen ismeretlen volt. A fentebb idézett XVII-XVIII. századi vizi-tációk tanúsága szerint még Szent István és László királyok ábrázolásai is hiányoztak, holott szinte nincs olyan barokk kori katolikus falusi templomunk, ahol legalább szobraikat ne állították volna fel. S ebből a szempontból az is igencsak jellemző, hogy Szent Lipótnak, mint a Habsburgok dinasztikus szentjének a kultuszával viszont találkozunk.

Az északi oldal mellékoltárát a Rózsafüzér Királynéjának szentelték: az oltárszekrényt a Gyermekét karjaiban tartó Madonna nagyméretű szobra tölti ki. Két oldalról Mária szüleinek, Annának és Joachimnak szobra áll. A déli, Jézus Szíve mellékoltár szekrényébe a szívét felmutató Megváltó szobra került, amelyet Szent József és Padovai Szent Antal alakjai kísérnek.178

A „nagy háború" idején a szentpéteri harangokat is hadi célokra foglalták le, amelyek helyett Belovich István plébánossága idején (1918-1935) öntettek újakat.179 Hentz Mátyás plébános folytatta a felújítási munkálatokat: 1935-ben a külső homlokzatokat renoválták, míg a következő esztendőben az orgonát cserélte ki az azt eredetileg is felépítő Angster és Fia pécsi cége. 1938-ban a budapesti eucharisztikus kongresszus tiszteletére a templom boltozatát festették ki. A Sterbenz Károly soproni mester kivitelezte freskók180 az oltáriszentség megalapítása mellet a nemzeti tematikát is felvonultatják: Szent Istvánt a felajánlás jelenetben valamint Szent Imrét és Szent Adalbertet. A templom díszítéséhez a helybéli hívek is hozzájárultak: az egyes családok színes üvegablakokkal ékesítették a hajót.

A templom legutóbbi külső felújítására 1971-ben került sor,181 és ekkor kerültek elő a középkori részletek.182

 

Kápolnák

Az 1873-as egyházlátogatási jegyzőkönyv egyetlen, Mária mennybemenetelének szentelt kápolnáról emlékezik meg Szentpéteren, amely egy óra járásra a templomtól, a földeken áll. Alapításáról senki sem tudott semmit, de abban biztosak voltak, hogy emberemlékezetnél is régebbi.183 Az 1912-es vizitátorok már tudni vélték, hogy az akkoriban már a Lourdes-i Máriának szentelt és a köznyelv által Haid-kápolnának nevezett épületet a XV században emelték.184

Az általunk is kontrolálható források alapján a kápolna története a XVIII. század közepétől követhető nyomon. 1769-ben állították ki azt az okmányt, amelyben a község kötelezte magát az ekkor ligetinek nevezett kápolna karbantartására.185 1776-ban már ismét felújításra szorult, amelyre Andreas Knotz 50 forintos alapítványt tett.186 A II. József-féle katonai térképen is feltűnik: Szentpétertől északra a határban, egy hármas útkereszteződésben áll. A falutól való távolsága dacára fontos szerepet játszhatott Szentpéter hitéletében, mert 1802-ben megnagyobbították.187 Felszentelésére is ebben az évben került sor. Három esztendővel később a község száz forintos alapítványt tett a fenntartás költségeinek fedezésére.188 A 3 öl hosszú és 1 öl 3 láb széles építmény tetőzetét fazsindely alkotta, tornyában egy harang lakott. Oltárát a titulusnak megfelelően Mária mennybevételének szentelték.189 1898-ban bővítették az épületet.190 Az 1970-es években elbontották.191

A Haid-kápolnán kívül még két kápolna épült Szentpéteren, mindkettő a temetőben. A régi temetőben álló Fájdalmas Mária kápolna alapításáról nincs adatunk: elsőként 1912-ben említik. A kisméretű épület homlokzata felett alacsony torony emelkedik, kapuja felett sekély fülke piéta szoborral.

A Feltámadás kápolnát 1873-ban alapították, és az új temetőben építették fel.192

 

Szobrok, keresztek

A szentpéteri keresztekről az első információnk 1776-ből származik: a már említett Andreas Knotz-féle fundus ugyanis nemcsak a Haid-kápolna fenntartására szólt, hanem egy keresztére is.193 A szövegből nem derül ki, hogy e kereszt a kápolna mellett állott-e, vagy valahol máshol, de mindenképp korábbi alapítású lehetett. Mindenesetre az 1873-as egyházlátogatási jegyzőkönyvben is említenek egy keresztet a Haid-kápolnával szemben.194

A XIX. századi térképek195 a Haid-kápolnához vezető féltoronyi út mentén még két monumentumot jeleznek. Az egyik közvetlenül a település szélén állt: a mellette elterülő földet Kreutz Acker névvel jelzi a datálatlan térkép. A faluhatártól vagy 400 méterre emelkedő emlékművet 1638-ban P. L állíttatta: a kőoszlop tetején a Fájdalmas Krisztus alakja volt látható.196 A térdelő szobor az Olajfák hegyének jelenetében mutatja be Krisztust, aki halálfélelmében az Atyához imádkozik. Az összetört szobrot Wennesz Károly javíttatta ki, így ma is megvan.

A fenti emléktől valamelyest északabbra egy újabb keresztet jelöl a térkép, amelyet Schuster térképvázlata is feltüntet, mint Weifíes Kreuz. A ma is álló kőből faragott emlékművet magas talapzat alkotja, melynek homlokoldalán lapos fülke nyílik, felette pedig egyszerű kereszt magasodik.197

Az 1863-as térkép fenti szelvénye a falutól keleti irányban, a mosoni út mentén egy kereszteződésben újabb emléket jelöl, amelyet Schuster Rotes Kreuznak nevez.198 Talán ez az a kereszt, amelyet az 1873-as vizitáció mint Magyaróvárral szemben felállítottat jellemez.199 Ma is eredeti helyén áll.

Az 1863-as térkép egy másik szelvényén200 a településről délkeleti irányban kivezető bősárkányi út mentén, a Rotsee mellett jelöl egy monumentumot. Erre vonatkoztatható az 1873-as vizitációnak és az 1912-es egyházlátogatási jegyzőkönyvnek a bősárkányi út mentén álló keresztet említő adata.201 És azonos a településtől vagy két kilométerre lévő, fából összerótt Rotes Kreuz-ca\, amelyet Schuster nemcsak térképvázlatán jelzett, hanem amelynek romos állapotáról egy 1977-es fényképet is közölt.202 A helyi hagyomány szerint parn-dorfi krobótok - azaz horvátok - állították, akik ezen az úton jártak a csornai vásárra. Egyiküket kirabolták, és családja a tetthelyen emeltette a keresztet a gyászos eset emlékére.203

A bősárkányi út mentén azonban nem ez volt az egyetlen kereszt. Az 1784-es katonai térkép is jelöl egyet közvetlenül a falu szélén. Későbbi adatunk azonban nincs róla. E térkép - különös módon - nem jelöl Szentpéteren temetőt, amely a későbbi térképek tanúsága szerint valahol e tájon terült el. Ezt a régi temetőt az 1920-as években számolták fel és helyén keresztet állítottak, amelyet Schuster Altes Friedhofs-Kreuznak nevez.204 A ma is meglévő monumentum magas talapzaton álló kőkereszt, amelyen fémkorpusz függ.

Az 1912-es vizitáció a bősárkányi út mentén egy újabb keresztet is említ, amelyet Waldhauskreuznak nevez: Johann Wally emeltette és tett alapítványt gondozására.205 E kereszt nem közvetlenül a település határában állt, hanem attól mintegy nyolc kilométerre, az úgynevezett Waldhausnál, ahol a mezőcsősz (Feldhüter) lakott. A mára már elbontott faház előtt egy 1935-ös fénykép tanúsága szerint fából ácsolt harangláb és egy fakereszt állt. Az utóbbin festett bádogkorpusz függött.206

A falu keleti végében kialakított új temetőben a község 1870-ben emeltetett egy, a jótevőknek emléket állító kőkeresztet.207

Kari Schuster Széntpéter határáról összeállított térképén a fentiek mellett még egy keresztet jelez, amelyről egyéb forrásokból nem tudunk: a Rónafőre vezető útnál egy Weifies Kreuz nevű monumentumot jelöl.208

A helyi szóhasználat Pullmannkreuznak nevezi azt a Mária szobrot is, amely az egykori Schöllnergasse Szentjános felé eső végén áll. A rávésett évszám szerint 1743-ban emelt emlékmű felállítási körülményeiről semmi közelebbit nem tudunk. A gazdagon és dekoratív módon kiképzett rokokó talapzaton emelkedő szobor Máriát koronával, mint az Ég Királynőjét ábrázolja. Jobbjában gyermekét tartja, baljában szeplőtelen életére utaló liliomszál. A kis Jézus a világ eljövendő Megváltójaként keresztes gömböt fog kis kezeiben. A szoboralakok felet újabb fémbaldachin emelkedik.

A szobor a ferencesek boldogasszonyi (Frauenkirchen, ma Ausztria) kegyszobrának mása. Ezt a kegyszoborról a XVII-XVIII. század folyamán megjelent kisgrafikai ábrázolások kétségtelenné teszik:209 alkalmasint ilyen metszetes lapok szolgáltak a kivitelező mester számára is mintaként. Az egykor Moson vármegyéhez tartozó Boldogasszony már 1335-ben búcsújáróhelyként említették. A török által elpusztított középkori templom helyén Eszterházy Pál emeltetett 1656-os fogadalma nyomán új templomot, amelynek gondozását a ferencesekre bízta. Egyben gondoskodott a kegyhely újjáélesztéséről is: az édesanyjától, Nyári Krisztinától örökölt és Fraknó várában őrzött középkori Mária szobrot 1661-ben Boldogasszonyban állíttatta fel. A századvég háborúi után 1702-re nyerte le mai, végleges formáját a kegytemplom, amely fontos zarándokhelyévé lett a környék népének.210 A Moson megyei németek devóciójában különösen nagy szerepet játszott a boldogasszonyi Mária, akit mint Mutter auf der Heide - „A puszták anyja" - tiszteltek. Szentpéterről is minden év szeptember 7-8-án, Kisasszonykor, azaz Mária születése napján zarándoklat indult a kegyszoborhoz.211 A nagyméretű, jó kvalitású szobrot - miként a szentjánosi Nepomuki Szent János emlékművet is - talán a település földesura, a magyaróvári uradalom állította.

Schuster már említett térképén a falutól délkeleti irányban, a földeken, több dűlőút találkozásánál alkalmasint egy újabb szobrot jelez: Schöllnerkreuz zum Guten Hirten.212 Az elnevezésből ítélve a monumentum a Jó Pásztort ábrázolta.213 E típus a szakrális kisemlékeken inkább csak a XIX. század második felében terjedt el, így valószínűleg a szentpéteri szobor is ebből a korszakból származott.

 

Pusztasomorja

Az akkor még Gesztencének nevezett település és vele a templom első említése 1285-ből való a már idézett (Óvári) Konrád féle oklevélből. Ezt az ősi egyházat valószínűleg Szűz Máriának szentelték: 1440-ben már erről nevezték a falut is Samarjának.214 Ezek után igencsak meglepő, hogy amikor 1651-ben az evangélikusok egyházlátogatási jegyzőkönyvében a templom újból felbukkan, régi titulusaként Szent Istvánt nevezik meg.215 Az ellentmondás feloldására logikailag három lehetőség adódik: vagy volt egy Szent Istvánnak szentelt temploma is a településnek, vagy a templom titulusa változott meg a XVI. században, még a reformáció előtt, vagy a Samarja név etimológiája hibás,216 és az eredeti templomot is már Szent Istvánnak ajánlották.

Mindenesetre a XVII. században használt és az 1659-es katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyv által részletesebben leírt egy tornyos, kisméretű, de boltozott, fehérre meszelt templom középkori eredetűnek tűnik: tabernákulu-mát is - a gótikus gyakorlat szerint - egy falfülke alkotta, amelyet vasrostély zárt el.217 A magyarok alkotta evangélikus közösség, amely ekkor használta, igencsak szegény lehetett, hisz felszerelése egyetlen réz talpú, aranyozott ezüst kupájú kehely volt és egy Krisztus feltámadásának képével díszes ostyasütővas.218 A középkori főoltárt eltávolították, az oltárasztalt csupán egyszerű sző-

nyeg takarta. A két mellékoltárnak csak a falai állottak. A szószék fából készült. A karzatot deszkákból rótták egybe. A toronyban egyetlen harang szólt.219

Az ellenreformáció erősödő nyomásával szemben a pusztasomorjai evangélikusok kezdetben még megpróbáltak ellenállni. 1663-ban megakadályozták a templom katolikus vizitációját: a prédikátor elbújt és nem jelent meg az egyházlátogatáson, a falu népe pedig megtagadta a templomkulcsok átadását, és a vizitátorokat nem eresztette be az épületbe.220 A siker azonban csupán időleges lehetett, 1680-ban már újból katolikus használatban volt a templom. Bizonyára Szentjánossal együtt 1674-ben foglalták vissza: az azóta eltelt idő rövidségével és a lakosság ellenséges magatartásával magyarázható, hogy még ekkor sem voltak oltárok, csupán a három stipes állt. A szószéket azonban átépítették kőből. Egyetlen ékessége a templomnak a Kollonich Lipót bécsújhelyi püspök adományozta ereklyetartó volt.221 A helyzet nem sokat javult a következő évtizedben sem: 1696-ban még mindig nincsenek oltárok, csupán egy Szentháromság szobor és egy feszület alkotta a templom berendezését. Felszerelés gyanánt is csak egy aranyozott ezüst kelyhet említettek a hozzá való paténával. Mindezen nem is csodálkozhatunk, hisz a templomnak nemigen voltak jótevői, akik kegyes adományaikkal hozzájárulhattak volna ékesítéséhez: a 300 lutheránus mellett alig 30 főt számlált a katolikus közösség.222 A következő esztendőből arról van adatunk, hogy a templomot a két felekezet közösen használta.223 1713-ra ugyan a katolikusok száma 87-re gyarapodott - a 192 lutheránus mellett - ám ez a templom felszereltségén nem változtatott.224

A kis középkori templom helyén a falu új tulajdonosa, herceg Eszterházy Pál Antal emeltette a ma is álló épületet valamikor 1713 és 1735 között. Az egyszerű, egyhajós templom nyugati homlokzatán emelkedik a torony, amely rizalitszerűen ugrik ki a homlokzatból. A főpárkány alatt a tornyot három apró fülke élénkíti, amelyek közül a középsőben található napjainkban is szobor: a tűzvésztől védelmező Szent Flórián alakja. Ebben az új, Szent István királynak dedikált templomban egy oltár állott,225 amelyet Szent István királynak ajánlottak és 1768-ban Zichy Ferenc győri püspök szentelte fel.226 A barokk berendezésből mára csupán egy Immaculata szobor és a szószék maradt. A kisméretű faszobor a templom XX. századi átalakítása óta egy neogótikus fali konzolra állítva látható. A hatalmas, lendületesen kavargó drapériába csavart Mária holdsarlón és a földgolyóra tekeredő kígyón tapos: a Jelenések Könyvén alapuló ábrázolás Mária bűn feletti győzelmét és szeplőtelen mivoltát jelképezi. A XVIII. század közepén faraghatták. A polichróm szószék a századvég késő barokk művészetének terméke: nyugodt, egyenes felületeit rozetták és füzérdíszek ékesítik. Homlokoldalán a Magvető aranyozott domborművét láthatjuk, a hangvetőn pedig a Hit allegorikus alakját. A torony két harangját 1780-ban és 1783-ban öntették. A templomépületet 1787-1789 között Eszterházy Miklós herceg újíttatta meg: az erről tudósító felirat 1873-ban még olvasható volt a boltozaton.227 Bizonyára ekkor nyerte el a templom mai homlokzatát, amelynek legfőbb éke a kapu felett nyíló hatalmas lant alakú ablak. A XIX. század elején a Szent Család tiszteletére állított oltárral gazdagodott a berendezés, amelyet Juranits Antal püspök szentelt fel 1830-ban.228

Pusztasomorja a plébánia újjászervezése óta Szentjános filiája volt, ám ekkor, 1831-ben a község kérelemmel fordult a győri püspökhöz, amelyben az önálló plébánia megszervezésének támogatására kérték. Hivatkoztak a település emelkedő lélekszámára, valamint arra, hogy „körül-belöl Németek között vagyunk, és Német Anya Templomhoz tartozunk, Magyar nyelvünket, a maga eredeti tisztaságában az emiétett Templomtól való elválás által könnyebben megörözhetnénk" .229

A templom újabb, a külső homlokzatokat érintő renoválásra 1848-ban került sor a hívő nép kegyes adományaiból. Ekkor állították helyre a szószéket is. A húsvéti Szentsírt 1856-ban készíttették. Majd 1868-ban a templombelsőt és a tornyot újították meg. Talán ekkor készült a toronyóra is: Somorja ebben sem akart lemaradni a szomszédos német települések mögött. Ezt követően 1870-ben a főoltárt, a rákövetkező esztendőben pedig a mellékoltárt és a régi orgonát restaurálták. A berendezéshez mindezeken túl 1873-ban a Megváltó és Immaculata egy-egy, a Rózsafüzér Társulat állíttatta szobra tartozott, valamint a mellékoltáron a gyermek Jézus üvegburába helyezett szobra (bizonyára prágai kis Jézus), a női padoknál Mária szobra, a karzattal szemben pedig Mária és Gábriel arkangyal szobra. Zászlóból hat volt, amelyek közül a legnagyobbat 1871-ben az ifjak költségén készítették, egy másikat pedig a hívő asszonyok adományoztak, a többi négy kisebb darab volt.230

Az oltárokat a XX. század elején neogót építményekre cserélték le: a főoltár megtartotta Szent István titulusát, ám a Szent Család mellékoltárt Lourdes-i Mária oltárral váltották fel.231

 

Kápolnák

Pusztasomorja egyetlen kápolnáját 1864-ben alapították Szent Vendel tiszteletére. Létrejöttének körülményeiről az 1864. július 24-én kelt „községi végzés" tudósít, amely szerint „Mi Puszta Somorjai Helység Elöljárói, és többi Lakosa, meggondolván azon nagy kárt, a melyet a múlt télen át, és a nyár folytán nálunk a dühöngő marhadög oly nagy mértékben okozott, hogy némelyik Gazdának és Lakosnak minden marhája elveszett: - hogy a jó Isten jövendőben bennünket ily szörnyű csapástól kegyesen megszabadítana, egy szívvel és lélekkel elhatároztuk és fogadtuk, hogy ezután szt. Vendel napját, úgymint a szt. Jánosi anyaegyházbeli hivek ünnepként egész napon át megüljük, az Isten dicsőségére és lelkünk üdvösségére fordítjuk, egyszersmind szt. Vendel tiszteletére, részint egyesek buzgó adakozásából, részint Helységünk vagyonából egy kis kápolnát építeni, és abban egy illő oltárt is csináltatni fogunk... "232

A kápolna egyszerű, egyhajós épület, amely sokszögű szentéllyel záródik, homlokzata felett pedig alacsony torony emelkedik. Harangját Győrött öntötték. Fenntartásáról az Élő Rózsafüzér Társulat gondoskodott.233 Oltárképe a gyermek Jézushoz könyörgő szentet ábrázolja: a pásztorként megjelenő Vendel előtt a fejedelmi származására utaló királyi korona és jogar hever. A hátteret legelésző juhok, lovak és ökrök népesítik be.

A somorjai Vendel kultusz kialakulásában a szomszédos Szentjános gyakorlata játszott mintakép szerepet. Az ott évről-évre megült ünnep, a templomban függő fogadalmi kép lehetett mozgósító hatással a nagy állatvész idején.

 

Keresztek, szobrok, képoszlopok

Útszéli kisemlékekkel Pusztasomorján csak a XIX. században találkozunk, a II. József-féle térkép még egyetlen darabot sem jelöl. Ennek okát a falu lassú fejlődésében kereshetjük. A legrégibb talán az a kőfeszület, amelyet „Krisztus Jézus Kínszenvedése És A Fájdalmas Szűz Mária Tiszteletére" Schmuk Andrásné, Katalin emeltetett 1802-ben; egyben 50 forintos alapítványt is tett fenntartására.234 A késő barokk jellegű emlékművet kőkerítés veszi körbe. A kereszt magas talapzaton emelkedik, amelyen a fentebb idézett felirat állít emléket az alapítás körülményeinek. A feszület tövében Mária fájdalmas alakja áll: a corpusszal együtt tisztes kőfaragó munka.

A ma is álló temetői keresztet Lőrincz György és neje, Katalin állíttatta 1865-ben.235

Az 1873-as vizitációs jegyzőkönyv két, téglából rakott képoszlopról emlékezik meg. Felállításuk időpontjáról azonban közelebbi adatokkal nem rendelkezünk. Az egyik képoszlopot ott emelték, ahol a szentjánosi út a faluba ért: fülkéjébe a keresztre feszítést ábrázoló képet helyeztek. Mára már elenyészett.

A Lehndorf major felé vezető út mentén álló monumentumot Szent Donátnak ajánlották,236 amely napjainkban is áll egy búzatábla közepén. Téglából emelték és egykor fehérre meszelték. Felső tabernákulumába egy sekély tábla mélyed: a mára már elveszett, bizonyára Donátot ábrázoló kép helye. Sátortetős csúcsát - ma már csonka - kereszt koronázza. Alkalmasint a XVIII. században állíthatták: vaskosabb arányaival jól beilleszthető a Kisalföld téglaépítésű képoszlopainak emlékanyagába.237 Münstereifeli Szent Donát a II. században élt római katona volt, akinek segítségét elsősorban villámcsapás és zivatar ellen kérték, de a szőlősgazdák is hozzá fordultak a termés védelméért.238 Pusztasomorján, szőlőhegyek nem lévén, bizonyára valamely villámcsapással kapcsolatos eset miatt állították fel a neki szentelt képoszlopot.

A faluban egyetlen szobor állt, amelyet „Sz-Háromság dicsőségére 's Szűz Sz-Rosália tiszteletére a pusztító epemirigy eltávolításáért fogadott jó szándékból Puszta-somorja helység buzgó hívei készítetek 1849". A kőből faragott emlékmű magas hasábos talapzatának homlokoldalán Szent Rozália látható, a barokk korból örökölt ikonográfiai hagyománynak megfelelően halottként, fején virágkoszorúval, kezében feszülettel, barlangsírjában. Rozália a XII. században élt Szicília szigetén, és a Monte Pellegrino egyik barlangjában remetéskedett. Testét 1624-ben emelték fel és szállították a pestistől sújtott Palermóba, ahol erre a dögvész nyomban megszűnt. Tisztelete a XVII. század végétől bontakozott ki Magyarországon, virágkorát a következő században élte: Sebestyén és Rókus mellett a legnépszerűbb pestistől óvó szentkén tisztelték.239 Az 1831-es kolera egy rövid időre ismét elevenné tette kultuszát. A pusztasomorjaiak is hozzá fohászkodtak a vész idején, és mivel a kolera - a szomszédos német településekhez viszonyítva - kevés áldozatot szedett240 és gyorsan eltávozott, hathatós pártfogását e szoborral hálálták meg.241 A talapzaton magas dór oszlop emelkedik, amely Szentháromság szoborcsoportot tart. A provinciális ízű emlékmű szerény képességű mester alkotása.

 

Rövidítve idézett irodalom

Acta Parochialia. Egyházmegyei Levéltár, Győr. Püspöki levéltár. Egyházmegyei Hatóság iratai.

Plébániákra vonatkozó iratanyag

Bálint 1989 Bálint Sándor: Karácsony, húsvét, pünkösd. Budapest 1989. Bedy 1938 Bedy Vince: A győri székeskáptalan története. Győr 1938. Bíró 1985 V. Bíró Ibolya: A Szent Anna kápolna fogadalmi képei. In: Téka. A Szabadtéri Néprajzi

Múzeum tájékoztatója - Szentendre. 1985/2. CV 1659 Kanonische Visitationen der Diözese Raab aus dem XVII. Jahrhundert. Teil II.

Burgenlándische Forschungen. Herausgegeben vom Burgenlándischen Landesarchiv.

Heft 53. Bearbeitet Josef Búzás, Eisenstadt 1967. CV 1663 Kanonische Visitationen der Diözese Raab aus dem XVII. Jahrhundert. Teil II.

Burgenlándische Forschungen. Herausgegeben vom Burgenlándischen Landesarchiv.

Heft 53. Bearbeitet Josef Búzás, Eisenstadt 1967. CV 1680 Kanonische Visitationen der Diözese Raab aus dem XVII. Jahrhundert. Teil III.

Burgenlándische Forschungen. Herausgegeben vom Burgenlándischen Landesarchiv.

Heft 54. Bearbeitet Josef Búzás, Eisenstadt 1968. CV 1696 Kanonische Visitationen der Diözese Raab aus dem XVII. Jahrhundert. Teil IV.

Burgenlándische Forschungen. Herausgegeben vom Burgenlándischen Landesarchiv.

Heft 55. Bearbeitet Josef Búzás, Eisenstadt 1969. CV 1697 Kanonische Visitationen der Diözese Raab aus dem XVII. Jahrhundert. Teil IV.

Burgenlándische Forschungen. Herausgegeben vom Burgenlándischen Landesarchiv.

Heft 55. Bearbeitet Josef Búzás, Eisenstadt 1969. CV1713 Kanonische Visitationen der Diözese Raab aus dem Jahre 1713. Burgenlándische

Forschungen. Herausgegeben vom Burgenlándischen Landesarchiv Heft 69. Bearbeitet

Josef Búzás, Eisenstadt 1981. CV 1873 Acta Visitationis Generális Dioecesis Jaurinensis Anno 1873 indictae Districtus

Mosoniensis. Egyházmegyei Levéltár, Győr. Püspöki levéltár. Egyházmegyei Hatóság

iratai. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek. CV 1912 Visitatio Canonica 1912. Archi-Diaconatus Mosoniensis. Egyházmegyei Levéltár, Győr.

Püspöki levéltár. Egyházmegyei Hatóság iratai. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek. CV 1934 Visitatio Canonica Archi-Diaconatus Soproniensis et Mosoniensis 1934. Egyházmegyei

Levéltár, Győr. Püspöki levéltár. Egyházmegyei Hatóság iratai. Egyházlátogatási jegyzőkönyvek.

Csatkai 1956 Csatkai Endre: Magyarország Műemléki Topográfiája. Sopron és környéke műemlékei. Budapest 1956. Csánki 1897 Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. III. kötet.

Budapest 1897. Declaratio 1735 Declaratio cunctorum... 1735. Egyházmegyei Levéltár, Győr. Püspöki levéltár.

Egyházmegyei Hatóság iratai. Plébániákra vonatkozó iratanyag. Szentjános Endrei 1989 Endrei Valter: Patyolat és posztó. Budapest 1989.

Fundationes Egyházmegyei Levéltár, Győr. Püspöki levéltár. Egyházmegyei Hatóság iratai. Plébániai alapítványok Garas 1955 Garas Klára: Magyarországi festészet a XVIII. században. Budapest 1955.

Genton 1959 Genton István: Magyarország művészeti emlékei. I. Dunántúl. Budapest 1959.

Gerves-Molnár 1972 Gerves-Molnár Vera: A középkori Magyarország rotundai. Budapest 1972.

Györffy 1998 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza IV kötet, Budapest 1998.

Hartinger 1999 Hartinger, Walter: Mariahilf ob Passau. Egy népszerű búcsújáróhely kialakulása és a kapcsolódó ájtatossági forma elterjedése. In: Acta Ethnologica Danubiana. Az Etnológiai Központ Évkönyve. I. 25-37.

Horváth 1926 P. Horváth Athanáz: A boldogasszonyi kegyhely története. Neusiedl am See 1926.

Jordánszky 1836 Jordánszky Elek: Magyar Országban 's az ahoz tartozzó Részekben lévő bóldogságos Szűz Mária kegyelem' Képeinek rövid leirása. Pozsony 1836. (reprint 1988.)

Kelényi 1978 Kelényi György: Az Építészeti Igazgatóság és a „hivatalos" építészet Magyarországon a XVIII. század végén. In: Művészet és felvilágosodás. Szerk.: Zádor Anna és Szabolcsi Hedvig. Budapest 1978. 123-159.

Kleiner 1982 Kleiner, Rudolf: St. Johann - St. Péter am Heideboden. Geschichte deutscher Gemeinden in Ungarn. Eisenstadt 1982.

Kulcsár 1975 Kulcsár Imre: Jánossomorja, Várbalog községek története. Jánossomorja 1975.

Liszka 2000a Liszka József: Szent Vendel tisztelete a kisalföldi néphagyományban. In: Állíttatott keresztínyi buzgóságbul. Dunaszerdahely 2000.

Liszka 2000b Liszka József: Szent Donát szobrai a Csallóközben és a Mátyusfóldön. In: Állíttatott keresztínyi buzgóságbul. Dunaszerdahely 2000.

Liszka 2000c Liszka József: Adalékok Nepomuki Szent János kisalföldi tiszteletéhez. In: Állíttatott keresztínyi buzgóságbul. Dunaszerdahely 2000.

Payr 1924 Payr Sándor: A dunántúli evangélikus egyházkerület története. I. kötet. Sopron 1924.

Perger 1993 Képoszlopok a Kisalföldön. In: A Kisalföld népi építészete. Szerkesztette Perger Gyula közreműködésével Cseri Miklós. Szentendre-Győr 1993. 357-384.

Szilárdfy 1979 Szilárdfy Zoltán: Kegyképtípusok a pestisjárványok történetében. In: Népi gyógyítás Magyarországon. Orvostörténeti Közlemények. Supplementum 11-12. 1979. 207-236.

Szilárdfy-Tüskés-Knapp 1987 Szilárdfy Zoltán - Tüskés Gábor - Knapp Éva: Barokk kori kis-grafikai ábrázolások magyarországi búcsújáróhelyekről. Budapest 1987.

Tüskés-Knapp 2001 Tüskés Gábor - Knapp Éva: Népi vallásosság Magyarországon a 17-18. században. Budapest 2001.

Valter 1985 Valter Ilona: Romanische Sakralbauten Westpannoniens. Eisenstadt 1985.


Jegyzetek:

  1. Györffy 1998, 179-180.
  2. Valter 1985, 147.
  3. CV1696, 178.
  4. CV 1659, 94.
  5. CV 1663, 225.
  6. Miközben az 1659-es és az 1680-as jegyzőkönyvek hallgatnak a rotunda belső terének lefedéséről, az evangélikus templomnál jelzik annak boltozott mivoltát: CV 1659, 96; CV 1680, 258.
  7. A tágabb környéken két rotunda, a rábaszentmiklósi és a hidegségi vészelte át az idők viszontagságait napjainkig, de írott források szólnak arról, hogy egykoron Börcs, Kajár, Markotabödöge és Sokoróalja településeken is állottak: Gervers-Molnár 1972, 35, 54, 55, 57.
  8. Gerves-Molnár 1972, 58.
  9. Mint a kallósdi rotundában: Gerves-Molnár 1972,36-37.
  10. CV 1680, 256.
  11. V 1659, 94; CV 1663, 225.
  12. CV 1696, 178.
  13. CV 1680,256.
  14. A toronnyal bővített rotundák szerfelett ritkák: Gerves-Molnár Vera két esetről tud Garamsallón és Mórichelyen (Gerves- Molnár  1972,  42-43.). Ipolykiskeszi esetében a torony eredetileg a templom köriili temetőt övező falban nyílt, mint kaputorony és csak később építették egybe a rotundával (Gerves-Molnár 1972, 41-42.).
  15. CV 1659, 94; CV 1663,225; CV 1680, 256.
  16. CV 1696, 178.
  17. CV 1659, 94.
  18. CV 1659, 94.
  19. Payr 1924, 554.
  20. CV 1659, 94.
  21. CV 1663, 225.
  22. CV 1659, 94. imagines ligneae pictae kifejezést használja, amelyet szobornak is értelmezhetnénk, ám CV   1663, 225. ex tabulis constructa megfogalmazása egyértelműen táblákra utal.
  23. CV 1680,256.
  24. CV 1659, 95.
  25. CV 1663,225.
  26. CV 1659, 95.
  27. CV 1680, 257.
  28. CV 1659, 94; 1663, 225;1680, 256.
  29. CV 1659,95.
  30. CV 1663, 226.
  31. CV 1680, 256.
  32. Bálint 1989, 324-325.
  33. CV 1659, 95.
  34. CV 1680, 257.
  35. CV 1659, 95.
  36. CV 1680, 257.
  37. CV 1663, 225.
  38. CV 1680, 256.
  39. CV 1659, 95.
  40. CV 1680, 256.
  41. CV 1680, 256.
  42. CV 1659, 95.
  43. CV 1680, 256.
  44. CV 1659, 95.
  45. CV 1680,256.
  46. Endrei 1989, 192, 237.
  47. CV 1659,95.
  48. CV 1659,95; Cv 1680, 257.
  49. CV 1659, 94.
  50. CV 1696, 178.
  51. Kulcsár 1975, 14.
  52. E sorok az 1659-es vizitáció Buzás-féle kiadásából nyomdahiba miatt kimaradtak, de az eredeti jegyzőkönyv 53. oldalán olvashatók.
  53. CV 1696, 177. pontosítja is ezt, téglából építettnek mondva a templomot.
  54. CV 1696, 177.
  55. CV 1713, 91. említi a festést, amely még a luteránusok buzgóságából és költségén készült.
  56. CV 1659, 96.
  57. Magyarország története.1526-1686. Szer.: R. Várkonyi Ágnes, Bp. 1987.1194-1195.
  58. Payr 1924, 554.
  59. CV 1680, 258.
  60. CV 1696, 177.
  61. Declaratio 1735
  62. CV 1663, 226.
  63. CV 1696, 179.
  64. CV 1713, 93.
  65. A berendezés nem változott. Ugyan 1713-ban csak egy oltárt, a Hochpurg-féle főoltárt említik, ám a falon lévő képek száma négyről hatra emelkedett: nyilván ekkor a pestis-szentek szobrait is ide számolták (CV 1713, 91.).
  66. CV 1713, 91-92.
  67. Der (!) Markú St. Johan hat Bild zur Éhre der wunder-tatigen klein Mária Czell und der Heiligen Viechs WENDEL1N1 und LEONARDI EX VOTO machen lassen den /"" Juny Anno 1765
  68. Fényes Elek: Magyar Országnak, s 'a hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állapotja statistikai és geographiai tekintetben. I. kötet, Pest 1841,186.
  69. Mindenekelőtt Szent Lénárd ábrázolásain tűnnek fel a háziállatok ilyen csoportosításban: Szent Lénárd oltárkép a XVIII. század közepéről (lOOJahre Diözesanmuseum St. Pölten 1888-1988. Sonderausstellung 1988, Diözes anmuseum St. Pölten,Abb. 22.).
  70. Tüskés-Knapp 2001, 111-115.
  71. Bálint 1977 11.449-451.
  72. Liszka 2000a, 81.
  73. A szentjánosi kép jó párhuzama az a szintén exvoto festmény, amelyet Kőszeg városa készíttetett 1746-ban egy jószág vész  nyomán:   ezen  a kiscelli Máriát a röjtöki helyettesíti, a közbenjáró szentek azonban ugyanúgy Lénárd és Vendel (Bálint 1977 11.450.).
  74. A szokást az CV 1873, 19.említi és okát a marhavészben  {propter luempecorum) jelöli meg.
  75. A változást jól jelzi, hogy 1873-ban a régi pogány formájú templomot - tehát a rotundát - a város déli végére lokalizálták:CV1873, 1.
  76. Kleiner 1982, 105.
  77. "Kulcsár 1975,21.
  78. Declaratio 1735
  79. CV 1873, 1.
  80. Thullner István szíves közlése. Jelenleg a legutóbbi felújítás évszáma, 1992 látható a táblán.
  81. Kelényi 1978
  82. Acta Parochialia, Szent jános, 1820: a költségek 143 forintot tettek ki.
  83. Kleiner 1982, 122.
  84. Acta Parochialia, Szent János, 1853: a költségek 512 forint 18 krajcárt tettek ki.
  85. CV 1873, 1.
  86. Thullner István szíves közlése a História Domus alapján.
  87. Kleiner 1982, 122.
  88. Ezt és a hozzá kapcsolódó renoválást festett emléktábla örökíti meg a szentélyben.
  89. Thullner István szíves közlése a História Domus alapján.
  90. W. Epplen fecit 1769
  91. Ebiéről: Garas 1955,215.
  92. Haláláról a Prelsburger Zeitung  Nr  70.   1771. augusztus 31. száma tudósít.
  93. Eble működéséről egyetlen forrásunk: Archív ftir Geographie,   Historie, Staats- und Kriegskunst. Bécs 1817 (90 und 91), 371. old.
  94. A képeket Garas 1955 még nem ismerte.
  95. CV 1873, 1. eljegyzésként határozta meg a középképet, a két oldalsó figurát pedig Máriával és Szent Józseffel azonosította.
  96. Acta Parochialia Szent jános, 1830.
  97. CV 1873, 1.
  98. CV 1873, 5. Az oltárkép ekkor lejegyzett felirata: Zur Erinnerung um die Cholera 866.
  99. CV 1873, 4-5.
  100. CV 1912, 2.
  101. CV 1873, 5-6.
  102. Talpán és fedelén Paray mesterjegye (Nr 1802), pozsonyi hitelesítőjegy (Nr. 1679) és I évbetű. Lásd: Kőszeghy Elemér: Magyarországi ötvösje gyek a középkortól 1867-ig. Budapest 1936, 303.
  103. CV 1873,4.
  104. CV 1934
  105. Thullner István szíves közlése a História Domus alapján és Kleiner 1982,123.
  106. CV 1873, 3. Kleiner 1982, 122.1806-ból és 1809-ből tud harangvásárlásokról. Az előbbi dátumhoz kapcsolódik az Acta Parochialia egyik irata, amely szerint a földesúr, Albert herceg 300 forintot adományozott az egyik harang átöntésére.
  107. CV 1934
  108. Declaratio 1735: intra Ecclesiam antiquam.
  109. Declaratio 1735.
  110. E kifejezés s az ebből adódó funkcionális egyezés okán gondoljuk úgy, hogy a kérelem a Söllner-féle fogadalmi kápolnára vonatkozik
  111. Acta Parochialia Szentjános, 1806.
  112. Kulcsár 1975, 68.
  113. Aképekről lásd Bíró 1985.A mesterre: Csatkai 1956,144.
  114. Hartinger 1999, 25-26.
  115. Szilárdfy 1979,227-235.
  116. Bálint 1977 II. 191-195.
  117. CV 1873, 14.
  118. CV 1873, 14.
  119. CV 1873, 14.
  120. CV 1973, 14.
  121. CV 1873, 16.
  122. Acta Parochialia, Szent jános, 1782.
  123. Fundationes, Szentjános,1782
  124. CV 1873, 17.
  125. Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár Mosonmagyaróvári Levéltára. Térképek, Szentjános Mm 174: Situazions Plán des Erzherzoglichen    Markt Gemeinde St. Johann 1827.
  126. CV 1873, 17.
  127. CV 1873, 17.
  128. Az utca - ahol áll - szintén róla kapta nevét.
  129. ELIAS LANG/SAMPT SEIN/ZBE1 KINDER/LIGHT MERPE/GRABEN/GEST0RBEN/1N DER PEST/DIES KREUZ/HAT AUFPAUN/LASSEN HANS/ ME1DLINGER/UNT SEINE P/ RIEDER ZU E/HREN DER HEILI/GSTEN DREI/FALDIKEIT/UNT EBIGEN/GEDECHNUS/ANNO
  130. 1714 no Perger 1993 369
  131. Fundationes, Szentjános,1786
  132. CV 1873, 16.
  133. CV 1912, 13.
  134. A máriacelli zarándoklat alkalmával a plébános e keresztig kísérte a búcsúsokat. Thullner István szíves közlése.
  135. Neuriji Aecker dűlőnevet a XIX. századi térképek Szentjánostól délkeleti irányban jeleztek, amely helyilegjól megfeleltethető a jozefinista térkép adatának. Lásd: Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár Mosonmagyaróvári Levéltára. Térképek, Szent János Mm 178: Original-Situationsplan des Markt-Hotter's von St. Johann1857. IX. szelvény.
  136. Fundationes Szentjános, 1786.
  137. A kereszt felirata: Gestifet zu/Ehre Got/tes undal/ler seelen/heil von/Paului Hus/ ANNO/d 1812
  138. CV 1873, 16.
  139. CV 1873, 16.
  140. CV 1912, 13.
  141. Liszka 2000c, 76.
  142. Tüskés-Knapp 2001, 194-195.
  143. Genton 1959, 207.
  144. Bedy 1938, 484.
  145. CV 1873, 13.
  146. A felirat szövege: Regina sine labe / originali concepta / ora pro nobis. A hátoldalon 1891-es évszám.
  147. Kulcsár 1975, 23.
  148. CV 1659, 54.
  149. Valter 1985, 147.
  150. CV 1659,97.
  151. Payr 1924, 554.
  152. CV 1659, 97.
  153. CV 1663,224.
  154. CV 1659, 98.
  155. CV 1663, 224.
  156. CV 1680,258.
  157. CV 1680, 258-259.
  158. CV 1713, 93.
  159. CV 1696, 176.
  160. CV 1713, 93.
  161. CV 1713, 94.
  162. CV 1713, 94.
  163. CV 1713, 93. szerint a harangokat Szent Péternek és Pálnak, valamint Szent Lipótnak ajánlották. Alkalmasint az 1680-as jegyzőkönyv adatait vették alapul.
  164. CV 1713, 93.
  165. CV 1696, 176-177.
  166. CV 1713, 94.
  167. CV 1713, 95.
  168. Declaratio 1735
  169. Heintz 1942
  170. Heintz
  171. CV1912, 1.
  172. Acta Parochialia, Szent péter, 1818
  173. Acta Parochialia, Szent péter, 1829
  174. Acta Parochialia, Szent péter, 1844
  175. Heintz, CV 1873, 1.
  176. CV 1873, 1-4.
  177. CV 1912, 1.
  178. CV 1912, 2.
  179. Heintz
  180. Heintz
  181. Nemzeti Kulturális Örökség Hivatala, Tervtár, Mosonszentpéter
  182. Pusztai Rezső szíves közlése.
  183. CV 1873, 8.
  184. CV 1912, 9.
  185. Heintz. Schuster 1986, 55 ugyanezt az eseményt 1796-ra teszi: az eredeti kútfő hiányában nem tudjuk eldönteni, hogy melyik szerző cserélte fel az évszám utolsó két jegyét.
  186. Fundationes, Szentpéter,1776.
  187. CV 1873, 8.
  188. Fundationes, Szentpéter,1805
  189. CV 1873, 8-9.
  190. CV 1912, 9.
  191. Thullner István szíves közlése.
  192. CV 1912, 9.
  193. Fundationes, Szentpéter,1776
  194. CV 1873, 9.
  195. Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár Mosonmagyaróvári Levéltára. Térképek, Szentpéter Mm 189: Situations Plán des Oberen Hotters von St Péter é.n.; Mm 192: Situationsplan des Gemeinde-Hotter's von St Péter 1863, V. szelvény.
  196. Az emlékmű felirata: IHS ins Pétre 1638.
  197. Schuster 1986,49. és 268.oldal képe.
  198. Schuster 1986, 49.
  199. CV 1873, 9.
  200. Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár Mosonmagyaróvári Levéltára. Térképek, Szentpéter Mm 192: Situationsplan des Gemeinde-Hotter's von St Péter 1863, VII. szelvény.
  201. CV 1873, 9. és CV 1912, 9.
  202. Schuster 1986,49. és 268. oldal képe.
  203. Thullner István szíves közlése.
  204. Schuster 1986, 268. A képaláírás szerint egy kis kápolna is volt itt, amelyet a II. világháború után bontottak le. Schuster térképvázlatán Neue Kapelle néven szerepel.
  205. CV 1912, 9.
  206. Schuster 1986, 172-173.és a 173. oldal képe.
  207. Widmung der Wohltáter - Gemeinde St. Péter 1870:idézi Schuster 1986, 254.
  208. Schuster 1986, 49.
  209. A metszetekre lásd Szilárdfy - Tüskés - Knapp 1987, 15., 18-22., 24. tételt
  210. Jordánszky 1836, 58-61. és Horváth 1926, 10-24.
  211. Schuster 1986, 229.
  212. Schuster 1986, 49.
  213. Ma Szentjánoson egy képoszlop fülkéjében, hozzá kápolnácska.
  214. Csánki 1897, 685.
  215. Payr 1924, 552.
  216. A települést 1594-ben, Győr várának eleste után a törökök felégették és öt éven át puszta maradt. Újratelepítésére csak Győr 1598-as visszafoglalása után került sor. Ettől az időszaktól fogva - és arra emlékezve - nevezték a falut Pusztasomorjának. Minderről CV 1680, 64 tudósít.
  217. CV 1659, 51. Említi: Payr 1924, 553.
  218. Payr 1924, 552.
  219. CV 1659, 51.
  220. CV 1663, 228.
  221. CV 1680, 64-65: a védő szentet ekkor - nyilván tévedésből - Szent István protomártyrnak mondták.
  222. CV 1696, 70-71. A titulust még ekkor is Szent István protomártírként írták.
  223. CV 1697, 153.
  224. CV 1713, 89-90.
  225. Declaratio 1735
  226. CV 1873, 9.
  227. Az alább említendő 1831-es kérvény 1792-ben adja meg a templom fundamentomból való felépítésének évét.
  228. CV 1873, 9.
  229. Acta Parochialia, Pusztasomorja, 1831
  230. CV 1873, 8-9.
  231. CV 1912, 2. 1934 szerint Szentcsalád.
  232. Egyházmegyei Levéltár, Győr. Püspöki levéltár. Egyházmegyei Hatóság iratai. Egyházkormányzati iratsorozat. 1864. július 24. Az iratra Perger Gyula hívta fel figyelmemet, akinek ezúton is köszönöm segítségét.
  233. CV 1873, 17.
  234. Fundationes Pusztasomorja 1802
  235. CV 1873, 17.
  236. CV 1873, 18.
  237. Perger 1993 370-376.
  238. Liszka 2000b, 137-142.
  239. Bálint 1977, II. 258
  240. Kulcsár 1975, 68 szerint a 826 lakosból csupán 11-en estek áldozatul a betegségnek.
  241. CV 1873, 18.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet