| |
A török harcok miatt Kecskéd és környéke elpusztult, ezért kb. 200 éven keresztül községünk lakatlan maradt.
A Magyar Tudományos Akadémia engedélyével Pesty Frigyes 1864-ben megkezdte a magyarországi helynevek gyűjtését. Múltunk megismerése szempontjából szerinte: „minden egyes helynév egy-egy okmányhoz lévén hasonló, még pedig oly természetű, mely gyakran még oly időkorba is világít vissza, hová már többé semmi okirat, semmi látható emlék nem kalauzol bennünket."
Martin Huber Richter 1864. április 12-én küldte vissza Kecskédről a kért adatgyűjtőlapot, amelyben megállapítja, hogy: „Kecskéd helysége az egyházi anyakönyvek után 1735 évben Bezeredy nevű Tatai Eszterházy Gróf jószág igazgatója által igen rendesen alapít(t)atott... A lakosok, monda után „Würtenbergi" svábok...".
Kutatások bebizonyították, hogy megállapításai tévesek voltak. Ugyanis 1735-ben Forgách Imre volt a tata-gesztesi uradalom jószágigazgatója, 1742—1765-ig Balogh Ferenc töltötte be ezt a tisztet, csak halála után lett Bezeredy Mihály az uradalmi jószágigazgató.
Az egyházi anyakönyvekből ugyanerre a következtetésre juthatunk. Kecskéd sok, a környéken lévő település plébániájához tartozott története során, pl. Környe, Tarján, Oroszlány, Vértestolna. Önálló plébánia 1750-ben lett, első plébánosa Orlovits Péter (1750-1779).
1764-ben a földesúr, galántai herceg Esterházy Ferenc elkezdte a templomot építtetni, mely 13 öl hosszú és 4 öl 2,5 láb széles volt. 1771-ben Virágh János főesperes Szent Anna tiszteletére szentelte fel.
Az Esterházy család tatai levéltári feljegyzései megbízhatóak. A birtokgazdálkodási dokumentumokban csak 1748 után találunk adatokat Kecskédről (Kivétel, az 1726. évi felmérés, amely, mint pusztát, azaz elpusztult falut említi. Az 1745-ös összeírás felsorol három kecskédi tavat: Ispán tó, Szabó Pál tó és Kecskédi tó.). Valamint a jobbágyi szolgáltatások között sem szerepelnek a kecskédiek teljesítései.
Balogh Ferenc régens Esterházy Józsefnek írt leveleiből 1744. július 12-től 1749. március 20-ig pontos adataink vannak a betelepítéssel kapcsolatos feladatokról. Pl.: Kecskéd felmérése mérnök által, a jövedelmi viszonyok leírása, vagy az uradalmi juhász ház építése.
Ezen bizonyítékok alapján megállapítható, hogy az újratelepítés 1744-ben elkezdődött és nem egyszeri esemény volt, hanem folyamatosan zajlott több éven keresztül. Ezt támasztja alá még Balogh régens szerződéstervezete, amely 1744. október 16-án készült, és a „Kecskédi Szerződés", amely 1746. április 1-i keltezésű.
1748. május 19-én készült uradalmi összeírás szerint a falunak 4, 1/8 és a többi 1/4 telken gazdálkodó jobbágyháztartása volt. (A teljes telid állomány 11,125 egésztelek volt.)
1745-ben 31., 1746-ban hét és 1747-ben kilenc család érkezett. Az első telepes Paul Nekernus 1745 február 22-én jött.
Pontosan nem tudjuk, hány család érkezett a betelepítési folyamat során, mert hiányzik a települők névsora.
1748-ban az uradalmi összeírás 47 nevet tartalmaz, míg az 1753-as összeírásban 69 család szerepel. így aztán joggal bizonyítottnak látjuk a betelepítés folyamatosságát.
Ekkor már megjelent a foglalkozások megjelölése is pl.: vadász/erdész, tanító, jegyző, takács, cipész, szabó, kőműves, kovács, ács, molnár, kocsmáros, juhász, tócsősz, festő, pék, zenész.
Telepesek jöttek és mentek, a betelepülés és az elvándorlás együttesen történt falunkban.
Mária Terézia 1767. évi úrbéri rendelete nyomán „urbáriumot", vagyis úrbéri szerződést kötött 87 kecskédi család megjelölésével az uradalom.
Kecskédre, Bajra és Környére Esterházy József már nem a birodalomból telepített embereket, hanem Mosón megyéből származó németeket. Többnyire német gazdálkodó családok kívántak idejönni. Ez a folyamat 1768-ig vagy még tovább tartott.
| |