Előző fejezet Következő fejezet

BEVEZETÉS

 

A múlt hasonlítható mély kúthoz, ha fölé hajolunk és szemünk megszokja a derengő homályt, alkalmasint felcsillan a kút vize. A víz éltet minket, élteti kertünket, nem lehetünk meg nélküle.

A múlt hasonlítható tükörhöz, ha beletekintünk, önmagunkat látjuk, saját magunkkal nézünk szembe. A történelem formálja arcunkat, a múlt sikerei, kudarcai, a jelen nehézségei, örömei és a várható jövő reménye. A hibátlan tükör olyannak mutatja arcunkat, amilyen valóban. És akkor is szembe kell néznünk legalább naponta egyszer önmagunkkal, lelkiismeretünkkel, ha a visszatükröződő kép nem túl hízelgő, ha nem is igen tetszünk önmagunknak.

Nem is beszélve most arról, hogy a foncsorhiányos vagy görbe tükör tovább torzítja azt, ami egyébként sem tökéletes. Ilyen tükröket lehetőleg ne használjunk.

Az emberi közösségek, a nemzet, az osztály, a városi, falusi közösség stb. természetes igénye a múlttal való szembenézés. Ismerni akarjuk az utat, honnan jövünk, micsoda történelmi tájakról, rohanó árvizek, tátongó szakadékok, őrjítő járványok és tűzvészek sújtotta vidékekről és mégis megmaradón, folyamatosan, a remény párolgó tál ételét újra és újra megszerezve és asztalra téve a család elé.

Két, talán ezeréves község múltjának feltárására vállalkoztam öt évvel ezelőtt, abból kiindulva, hogy a múlt feltárható, megismerhető és közzétehető a régészeti, történeti és néprajzi források összegyűjtése és elemzése által. Abból kiindulva, hogy az emberek emlékezetében eleven múlt és félmúlt, minden szubjektivitása ellenére is, értékelhető és méltán hozzátehető az előbb említett források sorához. És abból kiindulva, hogy a manapság egyre inkább pontosságra és valósághű ábrázolásra törő magyar történettudomány módszereinek arzenáljából legalább gyalogsági fegyverekkel sikerült felövezni magamat.

Munkám rendkívül nehéz volt a dolog természeténél fogva. Annak ellenére, hogy nagyon sokan segítettek feladatom végrehajtásában. Azok, akik adatok birtokába juttattak, nemcsak ezért érdemelnek köszönetet, hanem azért is, mert mindannyian kifejezték igényüket Kerepestarcsa, szülőföldjük-lakóhelyük múltjának megismerésére, ennek a könyvnek mielőbbi kézbevételére. Megerősítették tehát véleményemet, hogy nem végzek fölösleges munkát, hanem társadalmi igényt elégítek ki. Segítségükkel és óhajukkal, mellyel bábáskodtak a könyv megszületése körül, maguk is részeseivé váltak a műnek.

Sokan voltak. Közülük most név szerint köszönetet mondok a következőknek. Bellus Józsefnek, aki füzetre való visszaemlékezést írt a kérésemre. Forró Józsefné, született Hovanyecz Máriának, aki a rendelkezésemre bocsátotta korábban írt emlékezéseit, feljegyzéseit és színpadi jellegű alkotását. Gombos Sándorné egykor elmondott beszédeit és dokumentumait adta át. Máté Tündének, aki kéziratos néprajzi dolgozatait adta át tanulmányozásra. Rétsági Péternek, aki a Fésűsfonó történetéről írott kéziratos munkáját bocsátotta rendelkezésemre. Sándor Mártonnak, aki a munkásmozgalomról szóló saját feljegyzéseit, illetve Sengel Mihály és Fúló Lajos írásait nyújtotta át. Feljegyzést készített még a munkához Tunkli István.

Köszönetet mondok Szenkó Istvánnak, aki előttem már nekifogott Kerepes község helytörténetének, és akinek a Pest Megyei Levéltárban elhelyezett pályamunkáját használhattam. Stógl István és Édes József kéziratos visszaemlékezései is a kezemben voltak.

Beszélgetéseket folytattam az előbbieken kívül dr. Takács Évával, a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár Kistarcsai Gyára igazgatójával.

A régészeti adatokat nagyrészt Torma István bocsátotta a rendelkezésemre a készülő Pest megyei régészeti topográfia kötet kéziratából. A terepbejárásokat és lelőhelyleírásokat ehhez Kvassay Judit, Medzihradszky Zsófia és Miklós Zsuzsa végezték.

Külön megköszönöm Soproni Sándornak, hogy a Csörsz-ároknak Kerepestarcsa környékén húzódó szakaszára nézve szóban és írásban értékes adatokat közölt velem.

A történeti források kutatásában segítségemre volt Polónyi Péter igazgató a Gödöllői Helytörténeti Gyűjteményben őrzött iratok, Varga József kerepesi római katolikus plébános a plébánián őrzött iratok esetében.

Ezúton is megköszönöm Káldy-Nagy Gyulának, hogy Kerepes és Kistarcsa név szerinti török összeírásait 1580- és 1590-ből a rendelkezésemre bocsátotta, az eredetiket Ankarában őrzik.

Kincses Károly fotó-muzeológus korábban Kerepesen és Kistarcsán gyűjtött archív fotók másolatait adta át szívességből. Fotókat reprodukáltak, illetve készítettek Cs. Király Ilona és D. Erdőkürti Zsuzsanna.

Római díszített és feliratos köveket ajándékoztak telkükről a munkához, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum számára Gróf István és felesége.

Kerepestarcsa történetének megírása nem volt új gondolat helyben az 1980-as évek elején, ám a megvalósításához vezető út első döntő lépését Vicsotka Gyuláné tanácselnök tette meg, amikor 1982-ben kiadói szerződésben biztosította annak erkölcsi és anyagi feltételeit.

Hálás vagyok érte.

Úgy alakult, hogy a munka legnagyobb részét már új tanácselnök, egyben országgyűlési képviselő, Vassné Nyéki Ilona mindenkor kedves és hathatós támogatásával végezhettem. Neki és dr. Kökény Lászlóné párttitkárnak ezúton is külön köszönetet mondok, amiért mindannyiunk közös ügyét, Kerepestarcsa történetének megírását, számtalan más, valószínűleg sokkal fontosabb munkájuk mellett is a legmesszebbmenőkig támogatták.

Itt kell megemlítenem Mihalik Mihály muzeológus restaurátor barátomat, akinek igen nagy része van abban, hogy ez a könyv így, ilyen átfogóan létrejött. Az ő lobogó energiáiból olykor erőt meríthettem, amikor fáradtság környékezett.

Végül, de nem utolsósorban, hálás köszönetet mondok lektoraimnak. Borosy Andrásnak, a történettudományok kandidátusának, aki szigorú alapossággal végezte el munkám általános lektorálását. Mesterházy Károlynak, a régészettudomány kandidátusának, aki körültekintően és a legnagyobb pontosságra törően lektorálta a mű 1526-ig terjedő részét. Igen nagy köszönettel tartozom Vargyai Gyulának, a történettudományok doktorának, aki az 1850-től napjainkig terjedő részt lektorálta és köztörténet-helytörténet, közigazgatástörténet-községtörténet helyes arányainak megválasztásában, valamint számos egyéb más kérdésben is hozzájárult helytörténeti monográfiám színvonalasabbá tételéhez.

Veresegyház, 1987. szept. 27.

a szerző

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet