Előző fejezet Következő fejezet

IV. A TÖRÖK KIŰZÉSE ÉS A KURUC SZABADSÁGHARC

(1686-1711)

 

Buda felszabadulásának az évében, 1686-ban a hadak összeütközései, pusztításai elől elmenekült szinte egész Pest megye lakossága, üresen állt ekkor a Rákos mentén Cinkota, Csíktarcsa, Dány, Gödöllő, Isaszeg, Kerepes, Pécel, Rákoscsaba, Rákospalota stb. Ezeket a falvakat a török hódítás során elnéptelenedett puszták, Besnyő, Csömör, Felsőtarcsa (Kistarcsa), Szentjakab, Szentmihály stb. vették körül.

Bár a felszabadító háború színtere rövid időn belül több száz kilométerre helyeződött délre, Pest megye, a Rákos mente is a délre tartó császári hadak átvonulási területe maradt, és ennek tulajdonítható, hogy a visszatelepülés csak nehezen indult meg. Másrészt olyan hihetetlen volt a végleges katonai győzelem, az, hogy a súlyos másfél évszázad után nem lesz többé török hazánkban.

Az elmenekült lakosság visszatelepülése, az új népesség betelepülése olyan vontatott, lappangó és hosszadalmas volt, hogy a korabeli forrásokban csak később észlelhető. PPS vm. 1692. jún. 3-án Pesten tartott közgyűlése hadiadó-kivetéséből úgy tűnik, hogy Veresegyház, Szada, Gödöllő stb. már lakott falvak, de Kerepes, Kistarcsa és Cinkota még elhagyott.

Ennek némileg ellene mond Benkovics Ágoston váradi püspök 1691. ápr. 3-án kelt levele PPS vm. hatóságához, amelyben úgy írja, hogy „Szada, Kerepes és Vörös Egyházi jószágimat manutenealom, de mint hogy eddig tudtam nyavalyásoknak pusztult állapottyokát, kik is jobbára most kezdettek épülni ..." Vagyis 1691 tavaszán a fenti falvakba az első családok már visszaérkeztek, és a házak felépítésébe fogtak.1

A visszaszállingózó népességet a portális összeírások is csak évekkel később észlelték.

 

Kerepes és szomszédjainak portaszámai 1686-16952

 

1686 1689 1690 1691 1692 1693 1695
Cinkota - - - - _ - _
Csíktarcsa - - - - - - -
Kerepes - - - - - - -
Mogyoród - - - 1/16 ? ? 1/4

 

Dvornikovich Mihály váci püspök nevében Vörös Mihály provizor 1695. jún. 14-én tiltotta el Kerepes lakóit és másokat Pusztatarcsa prédium jogtalan használatától PPS vm. közgyűlésen. Ezek szerint Kerepes 1695 nyarán már meglehetős lakossággal rendelkezett.3

Erre az időre kell tennünk a kerepesi lakosság két keltezetlen panaszlevelét PPS vm. hatóságához.

Az elsőt valószínűleg Kerepes egész lakossága nevében menesztették a megyéhez:

„. . . ezen nyomorult helyünket, nem régen egynéhányan megh szálván, jóllehet a Tekin. N: Vármegye régen szokott Atyai kegyessége szerént, bizonyos esztendőkig a közönséges tehertülfel kellett volna szabadittatnunk, hogy annális inkáb szaporodhattunk, és Gyarapodhattunk volna, a Tekin. N: Vármegye jövendőbeli hasznos szolgálattyára, mind azonáltal az időnek mivolta miatt, éjei napal a sok szolgálat, szekerezés, és postálkodás raitunk volt, ugy annyira, hogy nem hogy másban gyarapodtunk volna, de csak házokat, avagy Gunyhócskákat sem csinálhattunk magunknak, sőt a mi kevesen ide szállottunk volt is, naponkint elmennek, és elszöknek innét, az elviselhetetlen teher miatt. Kihez képest alázatossan kérjük Nagtokat kiteket méltóztassék kegyes gratiáját hozánk mutatni, és a régi be vett szokása szerént, ugy mint újonnan szállott helybelieket kegyes gratiájában tartani, kiváltképpen az tőlünk elviselhetetlen szekerezés, és condescensiók iránt. Másként bizony kéntelenitetünk viszont pusztán hadni nyomorult helyünket. "4

A másodikat Kerepes nem sváb lakossága bocsátotta ki mélységes elkeseredésében: „most szállott szegény helységünk nagy ország uttyában lévén a Felséges Császár és a T: N: Vármegye dolgaiban fel s alá jövő s menőktül el viselhetetlen képpen ágráváltatunk, hogy ha Nagyságtok s kegyelmetek nem könyörül rajtunk, egy alázatos instantiánk, ez második és utolsó ezis, hogy velünk lakos svábok ház helyeinkbül, rétyeinkbül s szántó földeinkbül, egy szóval minden jobbágysághoz tartozandó circumstantiákbul ki tudtak bennünköt, mégis sem a T: N: Vármegye parancsolatira, sem szálló tartásban nem Contribuálnak. Mely egyenetlen terh viselésünköt teczésünk szerint való válaszai ha nem protégállya Nagyságtok, kegyelmetek, protestálunk Nagyságtok s kegyelmetek előtt, hogy választ vételünk után az Földes Urakot tudósítván elpusztulunk. "5

A tíz éve, 1686-ban elmenekült Pest környéki lakosság nagyrészt 1696-ban tűnik fel községeiben újra. Kerepes ekkortól már rendszeres adókivetés alá esik. Kerepes lakóinak az állapota azonban még ekkor is siralmas: „Tekintetes Nemes Vármegyéiül reánk impetrált obtingen-seknek megfizetésére elégtelenek vagyunk, mert az mi kevesen vagyunk is mind szegénységbül állók vagyunk, ugy hogy már némellyek közzülünk az kenyérben is aligh ehetnek. Mellyre való nézve a Tekintetes Nemes Vármegye méltóztassék ezen alázatos Instantiánkat méltó respectusban venni, és sok kárvallásinkat meg tekinteni, és valamely reflexióval hozzánk lenni méltóztassék. "6

 

1. A megerősödő Kerepes

Az 1690-es évek első felében Kerepesre német és magyar telepesek érkeztek jelenlegi ismereteink szerint nem tudni, honnan. De úgy látszik, hogy ez a népesség nagyrészt új volt a török hódoltság kerepesi lakosságához képest, nem annak a leszármazottja. Az 1699-es név szerinti összeírásban a német családfők száma 57%, a magyar családfőké 43%. A német népesség túlsúlyát nemcsak a már idézett magyar panaszlevél bizonyítja, hanem az is, hogy 1699-ben német volt a bíró és az albíró, Iván Tréger és Lorencz Kegtr, vagyis a németek a község helyi közigazgatását a kezükben tartották, és a különböző terheket - a magyarok szerint - egyoldalúan a nem német lakosságra hárították.

 

Kerepes családfői 1699-17157

1699 1715
Ballágh, Hancz Arthoffer György Berta István bíró
- Csánki János
Ellenpochr, Thomas Elepach Tamás
Fajér, Vitus (kihúzva) -
Farkas István Feldhoffer József zsellér
Frischnoller, Andreas (kihúzva) -
Genká János -
Grueber, Sebastian -
Hartl, Hancz -
Hoffmaister, Paul -
- Homer János
Horváth András Horváth András
Horváth István -
Jerhfel,Christian -
- Kátai György
Kegtr, Lőrinc polgár -
Kindich, Iván -
- Kuracsik Márton
- Lampor Mátyás
Lukács György -
Lukács Mihály Madarász András
Majer, Michael -
- Maj sok János
Notl.Jorg -
- Ohad Lőrinc
Oláh György -
Oláh János -
Orenprugtr, Martin -
Orthoffer,Matthias -
Paiter Lőrinc (kihúzva) -
Péter János -
Porshalt, Michael (kihúzva) -
- Posta György zsellér
- Praj ér Márton
Raiz János -
Rais, Martin Sembil, Jerh Gergely Schempigl György (1718)
Singler, Andreas "
Sidemperger, Volff Spilomonn, Hancz Gasper Spilmon Gáspár (1718)
- Stocher Mátyás
- Szemlér Ferdinánd zsellér
- Szepesi Mihály
Tirstinger György zsellér Tocht Krisztián zsellér
Tóth István -
Tóth István -
Tóth János -
Tréger, Iván bíró -
1699 1715
- Turcsán János
Vainsongch, Thomas -
- Varga Tamás
Veréb János -
Vettl. Gallus -

 

Ez a jobbágy népesség a Pest megyén átvonuló Kollonich és Ebergényi császári ezredek számára 1697-ben már 11 szekér széna, 10 mérő takarmány (zab), 14 font hús, 5 icce bor és saját erdejéből 124 szekér fa hadiadót volt képes teljesíteni. Ugyanakkor a kivetett adókból részleteket engedett el PPS vm. hatósága, nyilván kénytelenségből, mert az adókivetés mértéke túlzott volt, és mert a kerepesiek hozzáfogtak templomuk építéséhez, illetve újjáépítéséhez. Amiről már volt szó.8

Ivan Tréger kerepesi bíró 1700. aug. 24-én rendelte ki a jobbágyokat saját erdejükbe, hogy - többek között - diófákat döntsenek ki, amelyek az oltár felépítéséhez voltak kiszemelve. A kerepesi plébános ekkor Schleret Péter. Az adatok szerint tehát a többségében római katolikus - a németek is! - jobbágyközösség temploma újjáépítéséhez összefogott erőfeszítésbe kezdett.9

Kerepest azonban 1702 első évnegyedében, vagy az előző évben valamilyen csapás érte, mert PPS vm. közgyűlési jegyzőkönyve szűkszavúan „a kiállott veszedelmekre való tekintettel" a falu portióját 3 évre előre csökkentette. Sajnos nem derül ki, hogy milyen veszedelemről van szó, katonai feldúlásra vagy tűzvészre gyanakodhatunk.10 És valóban, ha az 1702-1703-as év számadatait összehasonlítjuk, szinte mindenben csökkenés állt be - csak a juhállomány növekedett. Az igás ökrök száma 91-ről 64-re esett, ami ebben a korban egy jobbágyfalu számára igen tetemes kár és a termelőeszközökben nagy veszteség.

Kerepes azonban úgy látszik, még így sem képes 150 ft 61 dénár adóját teljesíteni. Bár 1703. jún. 17-én Spilmonsder Gáspár és Kech Lőrinc 38 forintot, 1703. máj. 7-én Spilmonsder Gáspár és Treger János 40 forintot, majd 42 forintot fizettek be, 1703. okt. 8-án még mindig tartoznak 30 forint 61 dénárral, amit már csak a közben kuruccá lett megyehatóság hajthat be rajtuk, ha tud.12

Ez az adózó népesség alapvetően két rétegre, telkes jobbágyokra és zsellérekre tagolódott. Helyi vezetői voltak a bíró és a polgár (subjudex), valamint a plébános. Az 1700. aug. 24-én az erdőben favágás közben kirobbant veszekedés kapcsán, úgy látszik, hogy nagy hatalmú tagja volt a helyi közösségnek a postamester, aki puskával fenyegette meg Elepacher Tamást, s ha a plébános le nem fegyverzi, talán le is lövi.

A kerepesi postamester, akit 1697-ben említenek először és akinek nevét nem tudjuk, 1703-ban kb. 100 birkát, 6 igásökröt, 8 tehenet birtokolt, és övé volt a serfőzde is, amelyik ekkor peres eljárás alatt állt, és 1702-től már nem is vették fel az összeírásokba. A serfőzde tehát már a kuruc szabadságharc előtt megszűnt. Magát a postaszervezetet Magyarországon az 1690-es évek elején már megszervezték, illetve a Paar család privilégiumát képező osztrák fő-postamesterség tevékenységét kiterjesztették hazánkra. Ez a postaszervezet ekkor még személyszállítással nem foglalkozott. A Pest-Hatvan-Kassa-Eperjes postaút első állomása Pesttől számítva Kerepes volt. Az állomásokon mindenekelőtt pihent lovak, étel és ital várta a váltáshoz érkező lovas legényeket. A postamesteri hivatalban bizonyos írásbeli munka is folyt, naplót vezettek stb. Ez az első osztrák postaszervezet megszűnt a kuruc szabadságharc alatt, legalábbis a minket érdeklő területen, a szatmári béke, 1711 után újjá kellett szervezni.13

Kerepes jobbágysága is, az adatokból láthatóan, elsősorban az állatállomány növelésére törekedett, és nem is minden eredmény nélkül. A saját ökrök száma, a tehenek száma és a növendék szarvasmarhák száma 1699-1702 között megkétszereződött, a lovaké megháromszorozódott. A juhok száma 1699-1703 között majdnem meghatszorozódott, a bárányoké pedig majdnem két és félszer lett több ez alatt az idő alatt.

A növénytermesztésben elért eredmények is jelentősek 1699-1703 között. Legmutatósabban a búzatermesztés számai emelkednek, mintegy kétszeresére növelték a vetésterületet a tárgyalt időszakban. Ezenkívül termesztettek még árpát, zabot, kölest is.

Az állattenyésztésben és a szántóföldi növénytermesztésben is azonban valamilyen okból éles visszaesés mutatkozik 1702-1703 között, tehát még a kuruc szabadságharc Pest megyébe érkezése előtt. Ennek az oka nyilván az a „kiállott veszedelem", amelyet 1702. márc. 29-i jegyzőkönyvében említ PPS vm. nemesi közgyűlése, de amelyet pontosabban jelenleg nem tudunk megnevezni és bemutatni.

Kerepes jobbágyközösségének ebben az időben még nem volt elég ereje létrehozni malmát, a korszak tipikus községi ipari üzemét, így a kerepesieknek a szomszéd falvak malmát kellett felkeresniük, ha őrletni akartak. Már említettük a serfőzdét, amelyik 1702-ben már nem működött. Meg kell említenünk még itt az 1703-ban összeírt 2 pálinkafőző üstöt (vasfazekat), amelyek két jobbágygazda birtokában voltak.

 

Kerepes népessége és gazdálkodása 1699-170314

 

 

1699 1700 1702 1703
1. A népesség
jobbágy 31 32 42 41
zsellér ? ? 20 6
feleség 9 31 41 39
özvegy ? 7 - 1
növendék fiú (család) 34 10 7 9
2. Az állatállomány
saját ökör 48 53 91 64
uzsorás ökör - - - -
9 16 29 23
tehén 41 54 78 70
növendék szarvasmarha 38 26 70 ?
juh és kecske 58 60 110 339
bárány - 40 58 96
sertés 7 7 2 33
hízó ökör 7 7 7 -
ménesbeli ló 7 7 7 1
nyájbeli juh 7 7 7 59
méhcsalád 31 47 7 ?
3. A növénytermesztés
urna bor 5 - 39 -
mérő búza 47 72 102 72 (elvetett)
mérő köles 11 31 23 -
mérő árpa 7   65 65
mérő zab 7 7   17
4. Az ipari tevékenység
malom - - - -
serfőzde 1 1 - -
pálinkafőző üst - 7 7 2

 

Az 1699-es név szerinti összeírásból és más adatokból megfigyelhető, hogy Kerepes helyi közigazgatását a németek tartják a kezükben, bíró Tréger János, polgár Kegtr Lőrinc ekkor. Spilmonsder Gáspár, Kech Lőrinc és Tréger János 1703 első felében adókat fizetnek be a megyén, tehát biztos, hogy ők a helyi elöljárók.

A magyar és német lakosság között megfigyelhető bizonyos eltérés a gazdálkodás tekintetében is 1699-ben. A németek, bár meglehetős állatállománnyal rendelkeznek, ebben az évben szinte semmi szántóföldi művelést nem végeztek. Spilmon Gáspár Hanz 7 ökör, 4 ló, 2 tehén; Vainsongch Tamás 2 ökör, 2 tehén; Kindich János 4 ökör, 1 tehén; Orenprugtr Márton 6 ökör, 1 ló, 2 tehén stb. birtokában semmilyen gabonát nem vetett. Az összes juh is a németek kezén van, Hortl Hanz 60 juh és Jeshfel Krisztián 40 bárány tulajdonosa. Nyilvánvaló, hogy a németség elsősorban az állattartásra alapozta gazdaságát.

Gabonatermeléssel Kerepesen 1699-ben kizárólag a magyarok foglalkoznak. Genka János 13, Lukács Mihály, Farkas István és Péter János 12-12, Tóth István 7, Horváth András, Horváth István, Tóth János 6-6 stb. pozsonyi mérőnyi búzavetést végzett. Két pozsonyi mérő vetőmag kellett kb. egy magyar hold (1000-1200 D-öl) bevetéséhez, ennek megfelelően 6,5-3 magyar hold között vetettek búzát Kerepesen a felsorolt tehetősebb magyar gazdák. Többnyire ugyanők vetettek még árpát is, az összes, 47 méhcsalád szintén a szántó-vető magyarok tulajdonában volt.

 

2. Frontvonalban

Mint tavaszi hóolvadás, mely kezdetben az ereszekről lógó, csillogó jégcsapok csöpögésével indul meg és napok múlva már a hegyekből lezuhogó, megsokasodó vizekkel az egész országot behálózza erekkel, patakokkal felduzzasztva a folyók, folyamok hömpölygését, akként áradt szét 1703 tavaszán a kuruc szabadságharc serege és eszméje.

PPS vm. hatósága 1703 nyarától kezd felkészülni a kuruc szabadságharc ellen. Ennek érdekében Szolnok vár megerősítéséhez 2000 karó beszolgáltatását és leszállítását terheli rá a helységekre, a karók hossza 2 öl, vastagsága egy ököl kell legyen. Kerepes 80, Gödöllő 100 karót köteles Túráig szállítani, ahová koncentrálják azokat, majd innen más helységek fogják Szolnokra fuvarozni. Ugyanekkor az 1703. júl. 25-i közgyűlés 400 katona kiállítását rendeli el a „béke megőrzése céljából", Kerepesre 1, Gödöllőre 5 kiállítandó katona jut. PPS vm. közgyűlése 1703. szept. 27-én elrendelte a személyes nemesi felkelést, valamint a főpapok, bárók és főnemesek birtokai arányában kötelező katonaállítást. Kerepes, mint a nagyváradi káptalan birtoka után egy gyalogos katonát kell kiállítani. PPS vm. hatósága 1703. okt. 1-én a Budán állomásozó Koháry-csapatok számára élelmiszerkivetést készít, és a budai hadi komisszió levelére a szekereket és munkásokat már nem Szolnok várához küldi, hanem Budára, mivel szept. 21-én a kurucok ostrommal bevették Szolnok várát. Az utóbbi két, adó- és robotkivetésben Kerepes helység már egyáltalán nem szerepel.14 Lehet, hogy Kerepes többnyire német lakossága már ekkor, 1703. szeptember végén eloszlott a közeledő kurucság elől, mellyel nem tudta azonosítani magát.

Pest megyében 1703. szeptember elején tűnnek fel az első kuruc csapatok. Kezdetben a nemesi megye a szervezkedő kurucságot rablóknak, tolvajoknak, kóborlóknak igyekezett beállítani a parasztok előtt, amire látszólag némi alapot szolgáltatott, hogy a kurucok soraiban, sőt alsóbb vezetőik között is számos, név szerint is ismert, korábban a parasztvármegye által üldözött kóborlót, fosztogatót lehetett találni. Azokban a napokban, amikor II. Rákóczi Ferenc fejedelem kiáltványban szólította fel Pest megyét a csatlakozásra, a parasztság előtt még nem világosodhatott meg a szabadságharc célja, mert idő kellett ahhoz, hogy elváljék: a korábbi latorból, malefaktorból, sarcolóból ki lesz az igazi kuruc vitéz. A futótűzként terjedő kuruc szabadságharc első megtorpanása éppen Pest megyében, Pest és Buda falai alatt, valamint az ekkor nagyrészt rácok lakta Csepel-sziget mentén következett be. Bottyán János ekkor még labanc parancsnok -1703 őszén és telén a Duna vonalát őrizte Budától Komáromig a kurucok ellen, de erőfeszítései ellenére 1703 novemberétől már Szabó Máté hatvani ezereskapitány zászlóaljai állandó védelmi szolgálatot láttak el a Duna bal partján. Első jelentősebb győzelmét Szabó Máté serege 1704. január 13-án aratta, amikor az Üllő és Ócsa közötti Pakonypusztán „Öt zászlóallya ráczot összvetört", ahogy a nagykőrösiek írták.15

Az általános sikerek hatására és annak reményében, hogy Magyarország ismét visszanyerheti önrendelkezését, hogy ismét kezébe veheti saját sorsának irányítását, a kuruc szabadságharc helyzete megerősödött 1704 első hónapjaiban Pest megyében is. Szabó Máté seregében egy valószínűleg 1704 májusában keletkezett kimutatás szerint a váci járás 48 helysége közül 43 szerepel összesen 669 katonával. Sajnos Kerepest egyetlenegy önkéntessel sem írták össze ebben a névsorban.16

Ennek csak egy oka lehet, hogy Kerepes német és magyar lakossága elhagyta faluját 1703-ban, melynek súlyos indítékát ma még csak sejtjük. Gondolunk a Szentendre-Buda-Ráckeve környéki rácok pusztító portyáira, amelyek Vácig, Veresegyházig, Fótig, Kókáig, Tápiószecsőig és Szentmártonkátáig hatoltak el. Valóságos frontvonal keletkezett, ami a szabadságharcnak szinte egész idejére megmerevedett nagyjából a felsorolt helységek vonalán.

Tóth András váci járási szolgabíró 1705. aug. 16-án kelt jelentésében írta le járása falvainak állapotát: „Engemet a Végre a N: Vármegye ex mittálván; hogy Mel. Gr. Urk eő Nsagok Parancsolattya szerint, mindeneket executionalis kénszericsek (: adjungálván bizonyos kato-nákatis mellém:) kellett két hétig azon katonákkal az puszta elszélledet Helységbelieket Or-dodi Ur directiója alá hajtanom, adtam a katonákk flo. Rs. 4 fáratságokért magamis költöttem, mint hogy Puszták voltak a Helységek többire Erdőkön kellett fel keresnem eőketflo. 4 majd diurnumomat Várom az N: Vármegye szokot gratiájábul remélvén sok éhezésimet félelmes szerencsélkedésimet méltó respectusban venni Méltóztatik. "17

A császáriak mindvégig kezükben tartották Pestet és Budát, Rabutin generális hadserege 1707. jan. 21-én vonult be Budára Erdélyből-Debrecenből jövet. Portyázói nyomban nekiláttak az elcsigázott, leharcolt hadsereg erőnléti állapotának feljavításához, és - többek között kifosztották a domonyiakat. 18

PPS vm. boldogi közgyűlése 1707. nov. 23-án a kassai konventusra készülő Szarvas Jánost, Pataky Gáspárt arra utasította, hogy kérjen adócsökkentést, mert sok helység elnéptelenedett. Csak a váci járásból az 1703-as évhez képest 15 falu hiányzik, főleg Pest körül hatalmas ívben: Dunakeszi, Kerepes, Nagytarcsa, Pécel, Maglód, Ecser stb. mind lakatlan.19 És ez már így is maradt az 1711. április 30-án megkötött szatmári békéig.

 


 

Jegyzetek:

  1. PmL, Intimata inutilia 1691. no. 6. és 1692. no. 7.
  2. Kosáry, 1965. 17.
  3. PmL, PPS vm. Kgy. jkv. 7. k. 9-10.
  4. PmL, Instantiae sine resolutione VI. fol. 5.
  5. Uo. I. fol. 8.
  6. Uo. IV. fol. 7., Kosáry, 1965. 32.
  7. PmL, CP II. 26. fol. 72/a-b. és PmL, CPI. 1.
  8. PmL, Acta politica-miscellanea 1697. no. 2., PPS vm. Kgy. jkv. 7. k. 493., 599, 605 és 661.
  9. PmL, Instantiae sine resolutione III. fol. 18-19. és Chobot I. 223.
  10. PmL, PPS vm. Kgy. jkv. 7. k. 686.
  11. PmL,CPII.22,29/b.,32,39.
  12. PmL, Processus terminati 1703. p. 13. és PmL, PPS vm. Kgy. jkv. 7. k. 904.
  13. PmL, Instantiae sine resolutione III. fol. 18-19., CP II. 39. és PPS vm. Kgy. jkv. 7. k. 213. - Borosy,
  14. 1985. 3099. reg.
  15. PmL, PPS vm. Kgy. jkv. 7. k. 848,851-853, 881-882, 890-892 és 895-896.
  16. Hornyik J.: A ráczok ellenforradalma 1703-1711. Századok 1868. 610., Borovszky I. 364.
  17. Kosáry, 1965. 66-76.
  18. PmL, Rationes perceptorales 1704-1707. p. 24.
  19. Horváth, 1983. 32-33
  20. Kosáry, 1965. 57.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet