Előző fejezet Következő fejezet

VI. A KAPITALIZMUS KIBONTAKOZÁSA ÉS VÁLSÁGA

(1850-1918)

 

1. A felszabadult jobbágyok és a föld sorsa

Az Európa legreakciósabb hatalmai, Oroszország és Ausztria hadseregei által levert magyar szabadságharc után berendezkedő neoabszolutizmus döntötte el, hogy a polgári forradalom eredményeiből mit tart meg és hogyan. Kistarcsán 15,25, Kerepesen 33,25 telek úrbéri állományú föld volt ekkor a gazdák birtokában. Fényes Elek 1851-ben így jellemezte a községeket. Kerepes „Pest m. tót-magyar falu, Pesthez egy postaállomásnyira a kassai országúiban. 708 kath., 7 evang., 8 zsidó lak. Kath. paroch. templom, Postahivatal, Vendégfogadó, határa hegyes és homokos, tölgyes erdeje szép, dohányt termeszt, de rétje kevés. A gödöllői uradalomhoz tartozik, mellynek itt 333 hold majorsági szántóföldje van, de rétje nincs, s legelője is az erdőkben. " Kistarcsa „Tótfalu, Pest-Pilis megyében, a pest-kassai országút mellett, Pesthez 1112 órányira, völgyben 444 kathol. lak., kik Kerepesre járnak templomba. Határa dombos, s jobbára homokos, szántóföldjei középszerűek, szőlője is csekély, de legelője jó. Van egy vendégfogadója. Bírja a váci püspök."'

A szabadságharc katonai leverése ellenére sem volt fenntartható a feudális rend korábbi szerkezete, a földesúr-jobbágy alapvető viszony. Ezt a meghatározó osztályviszonyt kívánta megszüntetni I. Ferenc József császár nyílt parancsa, amelyik 1853. márc. 2-án jelent meg ,A z úrbéri kapcsolatból s ezzel rokon jogállapotból eredő viszonyok szabályozása iránti határozatokról" címmel. A császári pátens csupán az „úrbéri földbirtokot" ruházta fel „teljes tulajdoni s szabad rendelkezési joggal", ekkor lényegében csak a Mária Terézia-kori telki állomány vált volna a kibontakozó szabadparaszti földtulajdon alapjává. A peres úton lefolytatott úrbéri viszonyok felszámolásának során azonban a felszabaduló úrbéresek mindig igyekeztek több földdel felszabadulni, mint amennyi a szorosan vett úrbéres föld volt. Elsősorban az irt-ványföldeket sikerült megszerezniük részben, de néha a legelőkből, erdőkből stb. is többet kaparintottak meg pénzért vagy egyéb szolgáltatásért, mint amennyi feltétlenül járt volna.

A kerepesi jobbágyok és a Grassalkovich-uradalom között 1842-ben elindult úrbéri per folyamán 1848. júl. 22-én Gödöllőn kötött egyezséget 1850. dec. 16-án úgy, ahogy volt, helyben hagyták. Vagyis a forradalom leverését az uradalom nem használta fel arra, hogy a jobbágyokra nézve viszonylag kedvező úrbéri egyezséget felbontsa, és netán helyébe szigorúbbat kényszerítsen az úrbéresekre.

Az egyezséget rendkívüli fontosságára nézve teljes terjedelmében közöljük. ,Alol írottak egy részről Nagy Lónyai Lónyai János, úgy mint néhai Feő Méltóságú Gyaraki Hertzeg Grassalkovits Antal úr tömegeinek zárgondnoka, más részről Kerepes Község Elöljárói, külső telket, és Házat bíró polgárai, - azon rendbeszedési úrbéri pert, melly az uradalmi ügyvéd felperessége alatt a közlakosok ellen 1842ik évben kezdetett meg, mind bizonytalan eredményű, a kedélyeket inkább nyughatatlanító Urbéri pert, jelen barátságos, és megmásolhatatlan Szerződésünknél fogva megszüntetjük, és szabad beleegyezésünk szerint a következőkben állapodtunk meg".

 

Báró Sina Simon, aki a Grassalkovich-örökség nagy részét megvásárolta, így lett Kerepes földesura az 1850- 1860-as években

 

1. A Telkek számáról, és általános kiterjedéséről

Kerepes Helységben az I770ik évi úrbéri lajstrom behozatalakor 21. Telek lévén, annak belső telki illetősége tett 31. holdakat, a külsősége pedig Ilik Classisu lévén a Határ 26. Holdakkal a szántóföldekben, és 10. kaszással a Rétekben számítva tett - 756. holdakat, öszvessen pedig 787. holdat. A hitelesített Földkönyv szerint jelenleg van 33 1/4 Telek, melynek belső birtoka tesz 54 166/1200 holdat, külsősége pedig 1591 366/1200 holdat, öszvessen 1645 532/1200 holdat. A perhez csatolt osztályozati okirat azonban, tsak annyire fog tekintetbe vétetni a mennyire benne utasítás foglaltatik, a kihagyandó haszontalanok eránt, egyébként minden néven nevezendő földbirtok térmennyisége 1200 szögöllel fog számíttatni.


2. A szántóföldekről

Minekutánna az osztályozati kivonat a kihasítás alkalmakor a földminőműség meghatározása miatt tekintetbe nem fog vétetni, e miatt közössen történt a megállapodás, hogy egy telek szántóföldje, a határ silánysága miatt 26 holdról, 28ra emeltessen holdját 1200 négyszögöllel számítva, úgy mindazonáltal, hogy az osztályozati okiratban haszontalannak kitett földek, szántóföldnek be ne tudassanak - mi pedig a szántóföldeknek nyomásokba, és egyénenkénti felosztását illeti, az iránt kihasítás alkalmakor tekintetbe vévén e kifejtendő körülményeket, a földes polgárok többsége fog határozni, lesz pedig a szántóföldek öszvege 931. hold.

 

3. A kaszállókról

A Rét illetőség úgy mint eddig,ezután is szántóföldekben, vagy is rétpótlékokban fog ki adatni - 10 ember vágó Réthelyett 12/1200 négyszögöles holdat számítva egy telekre, önként értvén hogy a belső telki hiányok vagy feleslegek a rétföldekben fognak kiegyenlítetni. A kaszállak öszvege 33 1/4ed Telek utánn 399 hold lészen a belső telki illetőség pedig 33 H4ed hold öszvessen 432 1/4ed hold.

 

4. A legelőről

Kerepes község földet, és házat bíró polgárai ezen kérelemmel járulnak a volt Uradalomhoz, hogy azon esetre, ha nekik minden Telek utánn 22 hold legelő méretik ki, és a legelőből a homokos részek szám szerint kihagyatnak, úgy nem tsak hogy ő Hertzegsége kegyelmét köszönettel fogadják, de ezen kívül azon erdő részeket, mellyek a tervezeti Térkép szerint ezen legelő illetőségekben esnek, fajzás fejében örök időkre el is vállalják. - Melly keresőket ő Hertzegsége Tömegének zárgondnoka, olly megjegyzéssel méltányolta, hogy az e szerint legelő illetőségekbe esendő, s az osztályozási okirat és Földkönyv szerint mennyiségre nézve is már kijelelt, és megállapított homokos részben. Kerepes helységének polgárai szabadon rendelkezhetnek - a részökre esendő erdő használatát azonban tsak a törvényes korlátok közt élvezhetik. A legeltetés használatában a következők fognak részesítetni.

a) 33 1/4ed Telek után 33 218ad Telek
b) Harmintz öt Házas Zsellér 43/8ad Telek
c) Tisztelendő Lelkész Úr 1 Telek
d) Kántor 4/8ad Telek
e) Jegyző 4/8ad Telek
Öszvessen: 39 5/8ad Telek

hogy az itt jegyzett telkek kitétele, idővel Jelre ne magyaráztasson szükséges o Hertzegsége részéről még említeni, miszerint a fentebbi Telkek egyedül a legelőbéli illetőségre szorítkoznak s a szántóföldekkel és kaszáitokkal egyedül a volt Jobbágyok Telkei vannak öszvefüggésben, lesz pedig ez elkülönözött legelő, hasznos Térmennyisége 874 4l8ad hold.

 

5. Kenderföldekről

Eddig a volt Telkes Jobbágyok kender földeket bírtak 31 14/1200 holdat, jövendőre ő Hertzegsége részéről minden egész telkes polgárnak egy (:1200 szögöles:) hold fog adatni, melly után a kenderföldek öszvege 33 2/8ad hold lészen.

 

6. Zsellérekről

A Zsellérek szám szerint 35en vannak, kik eddigi törvényes birtokukban, t. i. 23149/1200 holdra kiterjedő belső telkeikben és 3 912/1200 holdnyi szérűskertjeikben meghagyatnak, s a fent kitett legelőbéli illetőséget kivéve a határ egyéb javadalmaiban nem részesítetnek.


7. A Helység Birtoka

40 holdban, vagy is régi urbáriomban érintett egy Telekben állapittatik meg.

 

8. Az Egyházi személyzet

Az az a Lelkész-kántor-harangozó és Templom gazda külbirtokai a volt Úrbériektől elkülönözve eddigi állapot szerint, kihagyván a haszontalanokat egyenlő Térmennyiségben fognak kihasítatni.

 

9. A Irt vám okról

Az irtványok jelenleg az egész határban szerteszéjjel találtatnak és 461 22411200 holdra terjednek, ezek Terméséből azoknak birtokossal emberemlékezettől fogva kiadták az 5ik részt, és azt a Hertzegségi szérős Kertbe be is hordták, azon felül 294 gyalog napot évenként szolgáltak. Minekutánna ezen szerződés szerint, a volt Urbériség jövendőre rendeztetni, és elkülönöztetnifog, önként következik, hogy az lrtványoknak régi helyeiktől meg kell válni, mivel az ő birtokuk is a volt Úrbériségtől már a jog külömböző természeténél fogva is rendeztetni, és elkülönítetni fog. Fen tartja pedig magának a Hertzegség, hogy az így elkülönözött, és illetőleg tagosított Irtványok visszaváltására nézve az 1832/óik évi Törv: czikkben megengedett modorban, bármikor is keresetet mozdíthasson. Lesz pedig jövendőre és az Irtványok helyett külön kiadandó szántóföldek Térmennyisége 461 224/1200 hold.

 

10. A volt úrbéri birtok elhelyezése eránt

Az előbbi pontokban elősorolt mindennéven nevezendő Térmennyiségek, a határban délfelé eső részben adattnak ki - az éjszaki és nagyobb részből erdős részek a Hertzegség tulajdoni lesznek. A volt jobbágyság részére ki adandó birtok éjszaki részének mintegy közepe táján fekszik a helység, a falu felső végitől kelet felé megyén több görbületekkel, az elkülönítő vonal az öreg szőllők megett, az erdő farkon, és Mogyorós erdőn keresztül, egész az Issaszegi határig, a falu felső végétől nyugottra pedig az ugy nevezett Szárhegy, és Majorsági táblák alatt lesznek az Irtványok egész a Mogyoródi útig, ezen utón bellyebb délfelé egész a Csömöri és Tartsai határ vonalig lesznek a Pesti utón felül eső többi polgári birtokok. - Egyébaránt a volt urbériség helyessebb környülírása tárgyában kihasítás utánn kimerítő iromány, és azt képező Térkép fog készítetni, jelenleg tsak a főbb tájékozási pontok érintettek.

 

11. Az Utak iránt

A Hertzegség Földmérőjét utasítandja, hogy czélszerű közlekedési és dűllő utakról, ugy szinte Temetőnek félholddal leendő szaporításáról gondoskodjon.

12. Végtére az Uradalom részéről kijelentetik, miképpen ezen költsönös szerződést tsak azon esetben esméri részéről kötelezőnek, ha részletes pontjainak taglalása, és megváltoztatása a t. ez: ítélő székek által nem szándékoltatik. - Külömben bármelly, ezen volt Jobbágyságra talán terhesnek tettsző egyes pontok megváltoztatásával, az egész szerződést megszüntettnek nyilványitja.

Ezen Szerződés az Uradalom résziről azon világos kijelentéssel helyben hagyatik, hogy minekutánna a 4ik pont tartalmánál fogva a kerepesi községnek, illetőleg ottani polgároknak az eddigi fajzás használata pótlásául a legelőben eső erdő részek örökbirtokképpen által adattak -ezentúl az uradalom az említett Kerepesi polgároknak, semmi szín alatt, akár épület, akár tűzifát adni köteles nem leend. Gödöllő, Július 22-én 848.

Mint látjuk, ez az úrbéri egyezség nem rendelkezett az irtványföldek tekintetében, azt a kérdést nyitva hagyta. A Pesti cs. és kir. első bíróság, mint úrbéri ítélőszék 1856. okt. 11-én az irtványok ügyében megkezdte a tárgyalást, nov. 26-án elrendelte, fel kell deríteni az öszes kerepesi irtvány-birtokost, mert a rendelkezésére álló összeírások óta azok személye nagyrészt megváltozott. Végül Kerepes község volt úrbéresei és báró Sina Simon, aki 1851-ben megvásárolta az örökösöktől, gróf Héderváry Viczay Károlytól a Grassalkovich-örökséget, megfelezték az irtványföldeket 1857-ben. Ez országszerte igen ritka eset volt, sőt miután az irtványokban ilyen módon megegyeztek, a földesúr az 1850 óta nem fizetett irtványbér 3000 forintos összegét elengedte a parasztoknak.3

A rendbehozott gödöllői és hatvani uradalmakat Sina György és fia, Simon 1864-ben eladták a „Société belgique du Credit fonciére et industrielle de Bruxelles" nevű belga banknak. Ettől a banktól, illetve a vele egyesült „General company for the promotion of Landkredit" nevű cégtől az 1867. márc. 22-én kelt szerződés értelmében a magyar állam 1,84 millió forintért megvásárolta a gödöllő-hatvani uradalmat (1868: V. te.) és azt koronázási ajándékként felajánlotta I. Ferenc Józsefnek. A császár nem fogadta el belőle csak a gödöllői Grassalkovich-kastélyt a hatalmas parkkal, és az uradalom vadászati jogát. A gödöllői uradalmat ekkor az elidegeníthetetlen magyar királyi koronajavak állományába vették fel, korabeli szóhasználattal az „a magyar Szent Korona birtokába ment."

Ez a koronauradalom ekkor a Gödöllő, Kerepes, Dány és Isaszeg községek határában fekvő majorságokból, és az egerszegi, besnyői, babati, szentgyörgyi, nyíregyházi, szentkirályi és kisbagi pusztákból állt. Ezekhez - többek között - még hozzávásárolták a nagyváradi káptalan szadai és veresegyházi erdőit, amelyeket ettől kezdve korona-erdőknek kezdtek nevezni a környéken. A gödöllői koronauradalom vadászati ügyeit 1874-ben az udvari vadászati hivatalra bízták. Az uradalom mezőgazdasági ügyei 1867-1890 között a Pénzügyminisztériumhoz, 1890-től a Földmívelésügyi Minisztériumhoz tartoztak.4

Az uradalmi „nagypolitika" miatt a tagosítás sokáig elhúzódott Kerepesen. Végül 1873. dec. 18—28-ig többszöri községi népgyűlés vitatta meg a községben a tagosítás végrehajtását, melyeknek eredményeként a következő megállapodás született: ,,a) hogy a szántóföldjeinket 3 tagban, a káposztást és rétet pedig külön egy-egy tagban fogjuk kivenni.

b) a legelő és erdő illetményt közösen az eddigi szokás szerint kívánjuk használni - megjegyezvén, hogy az erdőt és káposztaföldeket becsű szerint az egy tagosoktól részünkre át vesszük és használni fogjuk:

1. Hoffman Jósef x 19. Stógl Mihály né x
2. KosJánosné x 20. Rausik Mihály x
3. ör. Fokt Jósef 21. Tunkli Mátyás x
4. Tunkli Mihály 22. Misándi János x
5. Ellenbacher István 6. Gróf János 23. Ohád Jósef x
24. Faller István x
7. ör. Fiser János 25. Baran István x
8. Vágner László 9. legif. Gróf Mihály x 26. 27. Csernak Jósef ör. Raicz Mihály x Csepeli István x
10. Kriger Teréz x 28.
11. Kriger Anna x 12. Gubcso Pál x 13. Fera István x 14. Varga István x 29. 30. 31. 32. Csepeli Mihály x Csernák Mihályné x ör. Gróf Mihály x Busászki Jósef x zsellér
15. köz. Fogd Jósef 33. Brancs István
16. Stuhovszki Mihály 34. Laib Márton
17. Zlatnik Mihály 35. Berta Mihály
18. Zlatnik Vendel  

36. Berta Mihály közgyám ingatlanokkal bíró árvák érdekében 48. Molnár János x
    49. ifj. Kriger János
37. Tanács Vendel x   50. ZsemlerJósef
38. Csernák János x   51. Veber János
39. ifj. Gróf Mihály   52. Hoffman Mihály x
40. Berta István x   53. ifj. Rivcik János
41. Mészáros István   54. Fera István x
42. Filo Antal   55. özv. Fogd Mihályné x
43. Hoffman János x   56. Kovács Györgyné x
44. Rozmüller János x   57. Blaskovics Kata özv.
45. Oravecz János x   Ellenbacher Mihályné
46. Lovinics (?) Sándor   58. Ellenbacher Mátyásné x
47. Vágner Mihály x   FoktJósefbíró
  Jurányi Pál   Zlatniki Mihál tb.
  mint írni nem tudók   és Kriger János esküdt
  név aláírója.   Berta Mihály mint ellőljáró"

Végül a tagosítás Kerepesen 1874. júl. 5-én felvett jegyzőkönyv szerint ment végbe.

„Jegyzőkönyv

Felvétetett Kerepesen 1874ik évi Július 5én a volt jobbágyi birtokoknak kihasittasa tárgyában.

lör Az Iskola illetősége az urasági birtokok szomszédságában a határi dűlőből fog kiadatni, mely dűlő más néven Szárhegyi dűlőnek is neveztetik.

2or A kertek melletti dűlőben, az első szám a tábla dűlőnél kezdődik, és a Plébános úr mellett végződik, - sorshúzás útján ezen dűlő Filo Antalon fog kezdődni.

3or A Horváth réti és középső dűlőben fog a 2ik tag kiadatni, az első szám a felső végében, az utolsó szám pedig a középső dűlő felső végében leend. - sorshúzás útján a Horváthi dűlőben Mészáros Istvánon fog kezdődni, és a középső dűlőben Filó Antalon végződni.

4er A Kálvária megetti és Fekete berki dűlőben a 3ik tag fog kiméretni, - az első szám a dűlő alsó végén kezdődik, - sorshúzás útján Mészáros István lesz az első.

Sör A zsellérek irtásföldjén éjszakról, a tábla dűlő, ürge parti, szárhegyi, felső mogyoródi úti, Hosszú völgyi, és határi dűlőkből fog a 4ik tag kiadatni, oly formán: hogy az első szám kezdődik a zsellérek után az ürgeparti és Szárhegyi dűlőkben, innen a sorozat át megy a felső mogyoródi úti dűlőbe, az egy tagosokig, - át menve a hosszú völgyi dűlőbe az egy tagú birtokosoktól az uraság birtokáig, - innen a sorozat a határi vagy Szárhegyi dűlőben az iskola földjétől folytatódik, és az egy tagosok mellett végződik.

Megjegyzendő még az is: hogy miután Unger János sem zsellér sem jobbágy helyet nem bír, s egyedül irtás földje van, - de Unger Jánoson kívül több ilyen birtokos is van, - ezek irtás birtoka, a zsellérek és jobbágyok birtoka közt fog kiméretni, egyvégben.

Ezen dűlő sorshúzás útján Mészáros Istvánnal fog kezdődni.

6or A rétek osztása a Kis Tarcsai határ széltől kezdődik, mely sorshúzás útján  Glas János úron fog kezdődni.

7er A Káposztások osztása alul kezdve, sorshúzás útján Csernák Jósefen fog kezdődni, és Glas János úron végződni, felül pedig a zsellérek kapnak legelő járandóságukba egy kis darab káposztást, de csak azok, a kik azért legelőt adhatnak.

Ezzel a sorshúzás bevégeztetvén a jegyzőkönyv lezáratik. Kelt Kerepesen Július 5én 874. Utólagosan az határoztatott, hogy a Horváth réti és Középső dűlőkben az irtás földek fognak kiadatni. K. m. f


Fokt Jósef bíró x Csernák József
Filo Antal Tbíró X Molnár János
Gnák (?) János esküdt X legifj. Gróf Mihály
Kreiger János esküdt X Kriger István
Ellembacher István képviselő X ifj. Fogd József
Laib Márton X Berta István
Tunkli Mihály X Raicz Mihály
if Gróf Mihály X Gubcso Pál
Wagner László X Hoffman József
Berta Mihály X Csepeti Mihály
Szultnik Mihály X Ohád József
Mazaros István X Véber János
Zsemer Miha X Vágner Mihály
x Turai István X Hideg György
x Gróf István X Varga István
x Hoffman János Brancs István
  Véber György
  Turányi Pál, jegyző
  mint írni nem tudók névaláírója. "5

Kerepesen a jobbágyfelszabadítás, az önálló parasztgazdaságok kialakítása tehát úgy ment végbe, hogy a 4432 hold területből kb. 2000 hold (45%) a magyar királyi javak elidegeníthetetlen részévé deklarálódott, ez volt a korábbi allodiális terület. Ez a koronauradalom pedig áttörhctetlen falként meredt a kerepesi gazdák földszerzési vágya elé. A BHÉV kerepesi szakaszának megépítése körüli tárgyalások során 1882-ben Barber Simon zsidó tőkés szerzett meg egy 454 kh-os birtokot kiváló üzleti érzékkel. A rövidesen villamosított vasút a birtokán haladt át. Kerepes megállóhelye a község akarata ellenére Barber szőlői közé került, távol a lakosság számára megfelelő helytől. Jócskán növelte mindez birtokának az értékét, különösen a századforduló után, amikor Kerepesre és Kistarcsára a kispolgárság, munkásság kiköltözése megindult.

Barber Simon gazdasága 1897-ben a következő számadatokkal jellemezhető. Szántóföld 408, kert 0, rét 0, szőlő 1, legelő 41, erdő 2, földadó alá nem eső terület 2 stb., összesen 454 kh. Cselédek száma 9, vetőgép 1, rosta l,eke 18, szecskavágó 1, borona 3, henger 2 és igás szekér 8 darab. Az egy holdnyi szőlő már csak a filoxéra pusztítása utáni maradvány, korábban jóval több szőleje volt Barber Simonnak.6

Kistarcsának igen szűk területe, 1668 holdja volt, amelyből a jobbágyfelszabadítás és tagosítás után is a váci püspökségnek megmaradt a negyedrésze. Kistarcsa község és a váci püspökség között az úrbéri per előmunkálatai 1856. nov. 20-án kezdődtek meg. Az akkor felvett jegyzőkönyv igen részletesen tárja fel a jobbágyvilág utolsó évtizedeit Kistarcsán, és azt, hogy a volt úrbéresek a jövőt milyenné igyekeztek formálni.7

A felperes váci püspökség részéről Rudnyászky Ferenc uradalmi ügyész, az alperes Kistarcsa község részéről Fitos Ferenc helybeli ügyvéd, Csaja József bíró, Thurányi Pál kistarcsai jegyző és Bollók István telkes gazda vettek részt a tárgyaláson.

Az általános kérdések sorában tisztázták, Kistarcsán 15,25 jobbágytelek és 13 zsellér van. „A község részéről ezen jobbágytelkek száma a folytonos robot és désma szedés által még egyszerannyira szaporíttatott."

Kistarcsa fiókegyház, saját lelkésze nincs, csak egy katolikus tanítót tart, a fiókegyháznak a közlegelőből egy telek illetőség jár. A kistarcsai jegyzőnek a közlegelőből ugyancsak jár egy fél telki illetőség, mint a tanítónak is, aki egyben kántor.

Kistarcsán egész telkes gazda nincs az uradalom szerint, a község szerint az úrbéres földek egész és fél telekre vannak felosztva. Az uradalom szerint a zselléreknek úrbéri külsőségeik nincsenek. A község véleménye az, hogy a zselléreknek külső kender, káposzta és krumpli földjük van, „melyeket könnyebb megélhetésük tekintetéből nyertek."

Az uradalom azt állítja, a volt jobbágyok terjedelmes kertekkel és szérűskertekkel rendelkeznek, melyeket a rét illetőségükbe be kell számítani, a kender- és káposztaföldek pedig a kezükön nem úrbéresek. A község álláspontja az, némely gazdák valóban bírnak elkülönített szérűskertekkel, a falu közepén lévő kertek pedig a vízmosások meggátlása miatt lettek beültetve fákkal uradalmi engedély alapján. Tehát, mint saját „iparok" a rétbeli illetőségbe nem számíthatók be. A rétbeli hiány kiegyenlítésére egyébként is már igénybe vették a kertek mögötti kukoricásokat. A kenderföldek és káposztások pedig határozottan úrbéri természetűek, mert azokból a dézsmát mindig kiadták.

Az uradalom képviselője szerint jogtalan foglalás sem az uradalom, sem a jobbágyok részéről nem történt, irtványok nincsenek, elpusztult (üres) telkek sincsenek. Úrbéri természetű szőlők nincsenek, csakis kilenced alá eső szőlők. A szántóföldek három vetőre vannak osztva. Mindezekhez a község képviselőinek nincs mit hozzátenni.

Az uradalom képviselője helyesbítésként megjegyzi, hogy ugyan kijelentette, hogy a község részéről jogtalan földfoglalás nem történt, de mivel az „óúrbér" szerint a község, mint testület birtokában másfél hold szántó és két kaszásrét létezett, mindaz, amit ezen felül bírnak, foglalás.

A község cáfolatul veti, hogy csak tévedésből került bele az urbáriumba a másfél hold a másfél telek helyett. Ezt az is bizonyítja, hogy a község urbáriumában ez nincs is benne. A szóban forgó 30 kila alá eső földet a község a legrégebbi idő óta bírja.

Az uradalom szerint 1810-ben 617,5 hold földet haszonbérbe adtak a kistarcsai gazdáknak, ami által az nem szűnt meg majorsági föld lenni. Ellentétben a község állításával, az ezekről kiadott „ötöd dézsma" és a szolgáltatások nem úrbéres jellegűek voltak, hanem a szerződésből következtek.

Az uradalom és a község megegyezik abban, hogy a községnek Szent Mihály naptól Szent György napig bormérési joga van, és a kocsma épülete közös.

A község képviselői állítják, hogy a földbirtokosnak Kistarcsán majorsági földjei és rétjei soha sem voltak. Az uradalom képviselője szerint a váci püspökségnek Kistarcsán allódiális telke, szérűskertje és 617,5 hold szántóföldje van.

A község szerint egy kistarcsai fél telkes gazdára az úrbéri összeírás szerint évi 50 szekeres robotnap jutott, és azt legtöbbnyire a püspöki dézsmának az Alföldről Vácra való szállításával teljesítették.

A legelő nagyságának megállapítása és elkülönítése még az előzőektől is nagyobb vitát váltott ki. Az uradalom szerint Kistarcsán egy negyed telek műveléséhez 3 ló és két ökör volt szükséges. Alperes bemutatja és csatolja a rovásos összeírást, mely szerint a községben két úrbéri telket bíró nemes, a bíró, a jegyző, a pap, a kántor, két kisbíró és harangozó kimaradtak a számbavételből, pedig ezek mindannyian igás és fejős jószágokkal bírnak, kb. 30 darabbal.

 

A legelő jószágok darabszámai Kistarcsán

 

 

1847/48. évben 1855/56. évben
darab darab
98 98
Ökör 64 24
Fejőstehén 54 77
Tinó és borjú 35 35
Csikó 9 20
Sertés 12 62
Juh - -

A község állítása szerint 1855-ben és 1856-ban a határt a jég elverte, az árvíz a réteket eliszaposította, ennek következtében takarmányszűke miatt kénytelenek voltak marháikat eladni. Ezért ez az összeírás a legelő nagyságának a megállapítására nem alkalmas. Kérik figyelembe venni, hogy 1848 előtt, amikor az uradalmi tiszteket Alpárról Vácra, a püspökdézsmát Bicskéről, Szentmártonkátáról Vácra szállították, akkor az út minőségéhez képest és az időjárástól függően 4-6 marhát használtak vontatásra.

Az uradalom képviselője szerint a felperesnek közlegelője van a községben, mert Alsónémediről és máshonnan ősszel ürünyáját Kistarcsára hajtatta, ezek az uradalmi szérűskertben háltak, „fagyokban az úrbéri búzaföldeken is jártak", amelyek miatt a község többször panaszt is tett.

Az alperes szerint a községnek libalegelője van a falu alatt a káposztaskertek, a nid es a rétek által határolt területen, másrészt a falu felső részén, az urasági kocsma mellett. Agyagbányája van a Körmös alatt, kenderáztatója egy helyen és vályogvetője két helyen, a malom mellett és a közlegelőn. Ezeken kívül a temető megnagyobbításához egy holdat, a kormány által elrendelt faiskolához másfél holdat kérnek.

Az erdei haszonvételek az uradalom szerint a következőképpen jellemezhetők. Mivel a község határában erdő nincs, ezért a volt úrbéreseket faizás nem illeti meg az „óúrbér" végrehajtásáról szóló 5. pont szerint. A szentjakabi erdőből kiadott faizás csak szokásjogon alapszik. A szentjakabi erdő (tölgy, gyertyán, hárs és nyár) 60 évi vágásokra van felosztva (egy évi vágás 15,25 hold, 1200 négyszögöllel számítva). Az erdőt faizás szempontjából Szada 55/124, Kistarcsa 69/124 részben használja. Makkoltatás, legeltetés és gubacsszcdés sohasem volt megengedve. Mindezek ellenére az uradalom a faizást az eddigi gyakorlat szerint megajánlja, az eddigi szolgáltatások mellett.

Kistarcsa község képviselői az uradalom képviselője által elmondottakat teljes egészében tagadják. Habár erdő nincs Kistarcsán (és ezért nem jegyezték be a faizást az óúrbéri szerződésbe!) a község a szentjakabi tűzifa és épületfa faizásban a legrégibb időtől kezdve részesül, melyért a szolgáltatásokat 1848-ig teljesítették.

Az uradalom ezeket a faizásokat 1848 után úrbérieknek elismerte szerződésekben. Ezek alapján és az úrbéri pátens értelmében a község az úrbéri faizást a szükséges erdőrész kihasítá-sával és kiadásával kéri rendezni. Az uradalmi ügyész álláspontja szerint, ha netán ki is adják egyben az erdőrészt, abban csak a volt úrbéresek és a jegyző részesülhetnek, a pap és a kántor nem.

A volt úrbéres kistarcsai gazdák teljes névsorát az 1855/56. évre felvett országos közmunka-kötelezettségi összeírásból ismerjük.8 Az ebben szereplő családfők és családjaik szabadultak fel véglegesen a jobbágy állapotból, és lettek a kapitalizálódó Magyarország kistarcsai önálló gazdasággal rendelkező parasztgazdái.

Végül a váci püspökség és a kistarcsai volt úrbéresek között 1859. máj. l-jén jött létre az úrbéri egyezség az alábbiak szerint." A telekmennyiség 14,5 volt 1770-ben, egy telek (beltel11kek, szántó, rét) 37 holddal számítva összesen 564 250/1000 hold. A telekmennyiség 1859-ben 15,25, összesen 1196 76/100 hold. Különbözet (remanentialis) föld tehát 631 826/1000 hold, melyből a megállapodás szerint telkenként 25 hold számítva összesen 381 250/1000 hold a volt úrbéreseknél maradjon ingyen, a megmaradó rész, 250 567/1000 hold pedig váltság díjául a püspökséget illeti. Ily módon a kistarcsai volt úrbéresek kezén összesen 945 500/1000 hold lesz, a zsellérek birtoka marad a régiben, összesen 13 198/1000 hold.

A legelőből a telkes gazdáknak (egy telekre 13 holdat számítva) jár 198 250/1000 hold, a 13 zsellérnek egy nyolcad telekre számítva összesen 21 125/1000 hold.

A faizás egy telekre 5 hold erdő számítva, öszesen 76 250/1000 hold, a 13 zsellérre összesen 8 125/1000 hold, mindössze 84 375/1000 hold erdő lesz kiadva.


Kistarcsa község országos közmunka-kötelezettsége az 1855/56. évre

 

Házszám Név Igás jószág Házzal bíró 6 nap Hazátlan 3 nap Szolgál
más igavonó vontatási kézi napot
1. 2. 3. Thurányi Pál Pecsenyiczki Mihály Fazekas János 3   - 1 1 6 3 6
4. 5. Roik János Kovács Mártonné 3 3       6 6  
6. 7. 8. 9. 10. Grzsák András Farkas György Bellus Mihály Hideg János Tunkli István 3 3 2 2 3 4 2     6 6 12 8 6  
12. Tokai István 3       6  
13. Csicsiri János 3       6  
14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. Bollóg István Grzsák Mihály Roik Mihályné Sengel József Kovács György Zsák György Hutter János 2 3 3 2 2 2 2 2     8 6 6 4 4 4 4  
21. Greskó József 2 2     8  
22. 23. 24. Hideg György ifj. Rapavi János Mozolik András 3 2 1 1   10 6 6
25. 26. Maiina János Mészáros József 2 2       4 4  
27. 28. Fitos Ferenc Burillák Márton 2     1 4 3
29. 30. Varga Vendel Mészáros József 2     1 4 3
32. 33. Csaja István Bollóg Mihály Kardos József 2     1 1 4 3 3
36. Adamcsek János     1     6
37. 38. Benyó Mihály Berta Jánosné 3   1   6 6
39. 40. 41. 42. Rikter Mihály Treicsik Rezső (?) Rapavi György Huszka Mihályné Boros Pál 2 2 4 1 1 8 4 4 6 3
43. Misándi Istvánné 2       4  
44. 45. 46. öreg Fogd János ifj. Fogd János Bergman Adolf 2 2 2   1 4 8 3

 

Házszám Név Igás jószág Házzal bíró 6 nap Hazátlan 3 nap Szolgál
más igavonó vontatási kézi napot
    igavonó 6 nap 3 nap tási napot
47. Sréder Pálné 3 3     10  
48. Lucz György 2       4  
62. Uhlaczki György Uhlaczki Márton     1 J   6 3
51. Csicsiri Istvánné 2 2     8  
52. Takács József 2       4  
53. Tanács Mihály 3       6  
54. Tóth Pál 2 2     8  
55. Bollóg Györgyné 2       4  
56. Makkai György 2       4  
57. Burillák János Nagy Márton Sinkó György     1 1 1   6 3 3
65. Burillák András     1     6
58. Csaja József 2       4  
59. Csősz Pálné 2       4  
60. Kis András     1     6
64. Rapavi István     1     6
63. Rapavi Mihály 3       6  
Összesen: 98 24 11 10 244 96

 

Mindezek alapján a volt úrbéreseket megilleti összesen 1262 448/1000 hold föld, ehhez jön a község hivatalnokainak birtoka, temető, faiskola, agyagbánya, vályoggödör, összesen 201 233/1000 hold. A kihasítandó föld tehát összesen 1463 681/1000 hold. (Ezeket a holdakat 1200 négyszögöllel, azaz „kismagyar" holdban számolták.)

Az új, kapitalista kisparasztság ezután Kerepesen elsősorban az erdők rovására terjeszkedett, terjesztette ki művelt földjeit, 1855 után itt az erdőterület a felére sorvadt, miközben a szántó 60%-kal nőtt. A legelők csökkenése nem volt számottevő. A szőlőterület ez alatt majdnem a háromszorosára növekedett, amíg a filoxéra meg nem jelent.

 

Kerepes területe művelési ágak szerint

Év Szántó Kert Rét Szőlő Legelő Erdő Adómentes
1789 1815 9 34 73 711   1772
1855 1895 1933 1490 2437 2459 61 86 44 56 47 125 138 971 726 593 1540 801 858 286 238 242

Kistarcsán az adómentes terület talajjavítással és a homokok hasznosításával 1895-ig majdnem a felére csökkent. A szántóföld és a szőlő itt a legelő rovására terjeszkedett.


Kistarcsa területe művelési ágak szerint

Év Szántó Kert Rét Szőlő Legelő Erdő Adómentes
1789 1855 973 1090 1 78 105 24 24 460 275 - 132 156
1895 1130 33 77 67 351 11 283 4 88
1933 1134 44 40 240 4 139

 

Kistarcsánál 1895-ben P betűvel jelölték a puszta szőlőket, amelyeket a filoxéra tönkretett.10 Kistarcsán a tagosítást egyébként 1863-ban hajtották végre a már ismertetett egyezség szerint. Hátra volt még mindkét község számára a szőlődézsma. Kistarcsa volt úrbéresei a szőlő-dézsma-váltságra nézve 1871-ben egyeztek meg a váci püspökséggel, melynek összegét még abban az évben teljes egészében ki is fizették. Kerepes 1869-ben egyezett ki a szőlődézsma-váltság összegében, ennek kifizetését tíz évre vállalta, 1875 végéig teljesített hat évi részletet 600 forint híján, ekkor még négy év részlete hátra volt."

 

2. Munkák, termények és piacok

Kerepes és Kistarcsa a hagyományos termények termesztésével jutott át a XIX. század második felébe. Ezek közül kiemelkedő jelentőségű volt a gabona, a krumpli és a szőlő, a kerti vetemények közül a káposzta. Mindezek közül azonban csak a szőlő és a bor termelődött piacra kezdetben, a többi pedig önellátásra. Kerepes egy 1851-es adat szerint ugyan dohányt is termeszt, de nagy jelentősége ennek sem lehetett, mert később nem találkozunk vele.12

Kistarcsán az 1870-es években már a kántortanító kezelésében lévő 1200 négyszögöles faiskola szép eredményeket ért el, nemesített csemete eladása jövedelmező, a fácskákkal elsősorban a környéket látja el. Ugyanez mondható Wéber Ede kerepesi tevékenységéről 1882-től kezdve, a helyi gazdákat gyümölcsfaoltványokkal és szőlővesszőkkel látta el gazdaságából. Petz Ármin itteni faiskolája pedig ekkor már országszerte híres volt. Paulovics Mihály kerepesi plébános írta 1885-ben „Gyümölcs a házi kertekben fölötte sok, és kitűnő, az országos kiállításon gyümölcsömért nagy éremmel lettem kitüntetve. "13

A rohamosan kapitalizálódó Magyarország igen erőteljesen növekedő fővárosának közelében lévő falvak parasztsága soha nem látott értékesítési lehetőségek birtokába kezdett jutni a XIX. század második felében, főleg az 1867-es „kiegyezés" és a főváros egyesítése, 1873 után. Bizonyos értelemben rajta múlott, hogy ezeket a lehetőségeket hogyan aknázza ki. A helyi önellátásra berendezkedett paraszti gazdaságokat fel kellett váltania a nagyvárosi piacra való termelésnek. Eközben továbbra is meg kellett küzdeni az időjárás viszontagságaival, majd az új, kapitalizálódó mezőgazdaság jelenségeivel és törvényszerűségeivel.

Anélkül, hogy az elemi csapások felsorolásában a teljességre törekednénk, lássunk néhányatközülük. A kerepesi, kistarcsai és csíktarcsai határokat 1855. máj. 29-én úgy elverte a jég, hogy az elvetett mag mennyisége is alig jött vissza. Paulovics Mihály szavaival 1856. jún. 18-án „borzasztó nap Kerepes környékén olly iszonyú fölhő szakadás volt, millyenre még a most élők nem emlékeznek, harmad éve újonnan épített gyönyörű hidamat a hegyekről leomló árvíz elhordta, a kerten keresztül vonuló árkot 3 ölnyire szélesebbre mosta, méhesemet összedöntötte, oda minden gyönyörűségem . . . a Kistarcsai határt ismét lecsépelte a jég."

Pest felől a zivatar 1872. jún. 30-án jeget hozott, ezután a búza és bor nem lett, „nagy szükség" volt a jég miatt a faluban. Ezzel szemben karácsonykor a szabadban rózsák virultak.

Az 1876. év májusában „a már szépen kifejlődött és fölötte bő termést ígérő szőlőhegyet kétnapi fagy végképen lepörkölte, csak is a magasabban fekvő helyeken hagyván kevés szőlőt, mely ésszel silány bort adott."

Nagyon száraz tél volt 1883-84 fordulóján, sem eső, sem hó nem esett, a hideg nagy volt és tartós. Országos viharok és jégesők tették tönkre a jónak ígérkező termést Kerepesen, Kistarcsán is 1898. jún. 28-29-én. A nagy fagy 1900. ápr. 28-án pusztította el a szőlőket és gyümölcsösöket. Jégesők, jégverések gyérítették a termést 1900. máj. l-jén, jún. 2-án, 1901. aug. 17-én stb.

Az igazán nagy veszély azonban a filoxéra volt, Kerepesen 1886-ban tűnt fel először a "templom hegyi szőlőben". Ettől kezdve az egész ország bortermelése sínylette az új betegségeket. A gödöllői dombság egykori szőlőkultúráját pedig szinte lesöpörte a dombok déli oldalairól. A peronoszpóra 1891-ben és 1898-ban pusztított Kerepesen és Kistarcsán, 1899-től ezekhez járult a szőlőmoly. A két községben 1898-ban még sertésvész is volt.14

 

Kerepes és Kistarcsa mezőgazdasági adatai 1897-ben katasztrális holdban

 

 

Kerepes Kistarcsa Összesen
Kerepes Kistarcsa
Gazdaságok száma     253 112
Szántóföld 2517 1130    
Kert 69 33    
Rét 46 77    
Szőlő 99 35    
Szőlő (parlag v. kiirtott) 24 11    
Legelő 697 283    
Erdő 815 4    
Nem termő terület összes terület 149 88    
    4416 1651
Gazdaság iparvállalattal 1 -    
Műtrágyát használó gazdaság - -    
Lófogat egyes 20 7    
Lófogat kettes 45 28    
ökörfogat kettes 7 1    
ökörfogat négyes 5 3    
ökörfogat hatos 12 -    

 

Kerepesen 100 holdon felüli gazdaság nincsen 1910-ben, megemlítendő bortermeléssel Wéber János foglalkozott ekkor. Kistarcsán a váci püspökség szarvas-pusztai 392 kat. holdas (290 hold szántó, 83 hold legelő, 18 hold használatlan) gazdaságát Weisz Alajos, kistarcsai lakos bérelte.16

A közép- és kisparasztok számára egyes-egyedül a kertművelés hozta, illetve hozhatta meg a biztos megélhetést. A kerepesi plébános 1902-ben úgy látta, „évről-évre nagyobb a szegénység, s hozzá még a nép indolens és hanyag, nem igen törekszik, nem akarja követni a szomszéd községek példáját. Közel lévén a fővároshoz, konyha kertészetre adhatná magát s jó pénzen értékesíthetné terményeit, de a gabonán, krumplin és kukoricán" kívül mással nemigen foglalkoznak.17

Kistarcsa parasztsága mindig is szűkében volt földjének, ezért valamivel korábban kellett rátérnie a helyes útra, már csak a szorítóbb szükségből is. Itt „a kisgazdák a szomszéd községekben is több száz holdat szereztek és művelnek s erős a szántóföldi ugorka-, paradicsom- és zöldborsó termelésük." Kistarcsa valamivel közelebb lévén a fővároshoz, jobb értékesítési lehetőségekkel rendelkezett, melyeket csak növelt a Gépgyár ide települése 1907-től. A gyár előtt már az első világháborút megelőzően élelmiszer- és zöldséges üzletek nyíltak, elsősorban a gépgyári munkások számára.18

 

Gyümölcsfák 1897-ben

 

Kerepes Kistarcsa
Alma 227 157
Körte 452 230
Cseresznye Meggy Őszibarack 328 212 11 409 177 55
Kajszibarack Szilva 170 2185 99 777
Dió 263 120
Mandula 66 18
Gesztenye Szeder Összesen: 3 134 1 154
4051 2197

Állatállomány 1897-ben'*

 

Kerepes Kistarcsa
Bikaborjú 1 1
Üsző, tehén 188 160
Tinó, ökör Szarvasmarha 172 24
361 175
Mén 7 -
Kanca 68 17
Herélt Ló 75 79
150 96
Szamár 1 -
Öszvér - -
Kecske - -
Sertés 322 157
Juh 644 -
Baromfi 2028 1851
Méhcsalád 40 24

A községi piac létesítésének gondolatát Kistarcsán először Krajna János képviselő vetette fel 1911. máj. 13-án a közgyűlésen. Ekkor a piac helyéül a Krajna-féle szőlő melletti közlegelő sarkát jelölték ki. Ugyancsak az ő szorgalmazására utasította a képviselő-testület az elöljáróságot 1913. júl. 23-án, hogy a piac engedélyezéséhez szerezze be a szomszéd községek hozzájárulását.19

 

3. Közlekedés

A Pest-Kerepes-Hatvan stb. országút országos, illetve helyi fontosságáról ebben a könyvben már több szó esett. Most ismét csak azzal kapcsolatban említjük, hogy az 1849-1853 között működő Magyarországi Császári és Királyi Országos Építési Igazgatóság sokrendbeli munkái között elsőként törekedett az egységes útjelzések kialakítására. Ennek során megalkották a tervezett irány- és távolságjelző oszlop szabványrajzát a fótkerepesi, a csömör-mogyoródi, illetve a palota-mogyoródi utak kereszteződéséhez. Az útjelző oszlopok felállításáról nincs tudomásunk.20

Ezen az úton 1865. dec. 20-án I. Ferenc József császár Gödöllőre kocsizott az országgyűlés megnyitása után, eközben fél 9 órakor Kerepesen az urasági lak előtt megállapodott és lovakat váltatott, „üdvözöltetvén általam, és velem együtt az összesereglett nép által éljeneztetvén.

mind a kettőt szívesen vette, és megköszönte, 11 órakor vissza ment Budára a király." - írta a kerepesi plébános. Ezután I. Ferenc József számtalanszor átkocsizott Kerepesen és vadászott a környék erdeiben.21

„Közönségesebb" halandók - mint Petőfi is - a postakocsi járatokat vehették igénybe (delizsánsz) a Pest-Hatvan-Eperjes útvonalon. A Pest-Eperjes-i Gyorsutazási Intézet a pesti Vadászkürt vendéglőből (ismert és jelentős kávéház a Kishíd utcában) irányította forgalmát. Kocsijai Pestről hétfő kivételével naponta indultak reggel 5 óráig, első állomásuk Kerepes volt. A kerepesi postaállomás leltárát ismerjük 1850. okt 23-ról. Ekkor 14 váltóló állt itt a rendelkezésre, természetesen a szükséges felszereléssel együtt. Négy darab postasíp, egy pecsétnyomó és egy „író almáriom" segítette az intézkedéseket.

Nagyon fontos volt a 4 darab levélhordó bőrtáska. Ez a postaszervezet - mozgékonysága miatt! - tűzoltással is foglalkozott. Ennek eszközei egy négykerekű lajtos kocsi és még egy 10 akós vizeslajt, valamint vedrek, láncok, csáklyák és tűzcsapok.22

Ezt a posta- és személyszállító szervezetet tette elavulttá az 1867. máj. 19-én megnyitott Budapest-Hatvan-Salgótarján, majd az 1870. jan. 9-én átadott Hatvan-Miskolc közötti vasútvonal. Ettől kezdve ez az ún. északi magyar államvasút hordta az utasokat és a postát. Kerepes postaállomása megszűnt, utolsó postája Csömör lett.21

Az első vasútvonal a környéken közvetlenül nem érintette Kistarcsát és Kerepest, az a Rákos patak völgyében haladt. Ezért az 1870-1880-as években ezeknek a településeknek a közlekedése - nem számítva az országutat - időlegesen romlott. A javulás akkor kezdődött el, amikor 1886-ban megépült a Budapest-Cinkota egyvágányú gőzvasúi, melyet 1900-ban meghosszabbítottak Kerepesig. A vasút kiindulási pontja a Keleti pályaudvar déli oldala volt, az ún. külső Kerepesi út vége. Ennek a gőzvasútnak a mozdonyai 1900-1911 között a Szilas patak partján salakoltak, az összeégett és széthasadozott salaktömbök ott még ma is láthatók.

A Budapest Helyiérdekű Vasutak Rt. ajánlatával, hogy Kistarcsa község vásároljon meg 45 db 100 forintos törzsrészvényt, 1897. aug. 19-én és szept. 28-án foglalkozott a képviselőtestület és bár leszögezte, hogy a Budapest-Gödöllő HÉV létesítését kívánja, a község rossz anyagi helyzetére való tekintettel, lemondott a részvényvásárlásról.24

A kerepesi képviselő-testület „minden áron azt akarta, hogy az állomás a temetőhöz kerüljön, s habár kész volt a község képviselő testülete ezért áldozatot is hozni, t. i. a társaságnak ingyen területet adni, még sem sikerült a község terve, mert az állomást a szőlők alá helyezték. " „Nem a község érdeke vétetett figyelembe, hanem Barber Simon ide való földbirtokos érdeke, ki az ő tanyáját házhelyeknek parcelláztatta, s azt a közigazgatási bejárás alkalmával bemutatta, mivel a község kérelme úgy a Társaságnál, mint a Minisztériumban és a Megyénél figyelembe sem vétetett. "25

íme a számtalan országos panama közül egy kicsi Kerepesen, melynek folyományaként Barber Simon birtokából 1910-ben a Polygen Városépítő Rt. megvett 380 holdat 1260 koronájával holdját, és ezzel kezdetét vette Zsófia-Kertváros születése.2" Kerepes község lakossága ugyanakkor a mai napig szenvedi, hogy saját HÉV-megállója tulajdonképpen nincsen.

Időközben elkészült a HÉV Kerepes-Gödöllő közötti pályaszakasza, illetve villamosították az egész vonalat, és villamosvasútként adták át a forgalomnak 1911. nov. 25-én.

 

4. A községek társadalma, a munkásosztály kialakulása

Kerepes és Kistarcsa 1872-től egy körjegyzőséget alkotott, a körjegyző székhelye Kerepes. Kistarcsa képviselő-testülete időnként megkísérli az „önállóság" elnyerését, de 1889-ben is végül maga mondott le róla, mivel az a község terheit mértéken felül megnövelte volna. Kérték az önállóságot 1898-ban is, mivel a körjegyző ekkor a községtől a jegyzői földeket követelte, amit a korábbi körjegyzők nem vettek igénybe. Kistarcsa ekkor kisközségből nagyközséggé szeretett volna válni, de a megyei törvényhatósági bizottság megint a községi pótadó tetemes emelkedése miatt a kérést elutasította.27

Kerepes nagyközséget az 1870-es években így jellemezték: ,A község közepe táján van néhány csinos háza és kisebb rendű fogadója . . A házak közül ezelőtt sok sövényből fonott kéményre volt. Most kőkeményeket építenek." A leírás nyilván Kistarcsára is ráillett ekkor. Ezt bizonyítják a gyakori tűzesetek a községekben. Kistarcsán 1857. ápr. 18-án kilenc ház lett a lángok martaléka. Kerepesen 1893. ápr. 12-én délután 5 órakor támadt tűz Barta János házánál vigyázatlanságból, 15 ház égett le, ebből 13 már biztosítva volt. Különböző községek adakozásából bejött 900 forint, a házak hamarosan újjáépültek.28

A XIX. század második felére mindkét község lakossága gyarapodik a természetes szaporulat, valamint a betelepülés révén. A betelepülésen belül két folyamat játszódik le, az egyik a közlekedési és ipari munkásság bevándorlása szerte az országból, a másik a fővárosból kitelepülő tisztviselői, értelmiségi réteg.

 

Jelenlévő népesség 1850-191029

 

1850 1857 1870 1880 1890 1900 1910
Kerepes Kistarcsa 656 413 772 423 789 715 822 822 816 907 905 1075 1329 2123

 

Mint látjuk, Kistarcsán a lakosság növekedésének üteme gyorsabb, és különösen 1900-1910 között lendületes, ekkor eléri a 100%-ot, ebben az időszakban jön létre a Gépgyár. Kerepes lakossága 1850-1910 között növekszik 100%-kal. Kistarcsa ugyanebben az időben 500%-os lakossággyarapodást mutathat fel, ami országosan is igen ritka jelenség.

A parasztságról az előző fejezetben bőven volt szó, így ezt az osztályt most mellőzzük a tárgyalás során. Ennek az osztálynak az erkölcsi megítélése a helyi vezetők részéről igen jó 1857-ben: ,,. . . leszámítva a gyarlóságból származott általhágásokat, nagyobb szerű, nyilvános és törvény szerinti büntetéssel fenyítendő bűnök, vagy törvénytelenségek nem követtettek el; s így hála Isten! nem megyünk visszafelé." - írta mindkét községről a kerepesi plébános. A parasztcsaládokról ezután is többször elismerőleg nyilatkoztak a helyi papok.

Az általuk honorácioroknak nevezett dzsentri-tisztviselői réteggel azonban annál több bajuk volt: „meg van verve azon község, hol ezek megfészkelik magukat." - írta egyikük 1881-ben. Felháborodásának oka pedig az volt, hogy a dzsentrik alacsonyabb osztályból származó ágyasokat tartottak, akiknek gyermekei az akkori jogrend szerint törvénytelen születésűek voltak, lévén hogy az egyház által meg nem kötött, el nem ismert viszonyból születtek. A paraszti osztályban is előfordult törvénytelen gyerek, ennek oka, hogy a katonakötelezettség miatt a házasságot 22 év alatt a férfiaknak tiltották még az 1850-1860-as években.30

Paulovics Mihály kerepesi plébános, 1893-tól a váci székeskáptalan címzetes kanonokja, 1892-ben rendkívül elfogultan úgy látta, hogy főleg Budapest közelsége hat rombolólag a környék erkölcseire. Bár sem akkor, sem azóta nincs egyedül ezzel a véleményével: ,A hívek erkölcsi állapota tűrhető ugyan, hanem a közeli főváros erkölcstelenségének szele már itt is észlelhető. A fiatalság között már mutatkozik a kicsapongás, éjjelezés, engedetlenség, szomorú előjelei a bekövetkezendő erkölcsi pusztulásnak." - vetette papírra 1894-ben.

Utódja, Polákovics Mihály ugyancsak kizárólag erkölcsi síkon észlelve a korszak nagy társadalmi változásait, 1897-ben írta le először a história domusban a szocializmus szót: A erkölcsösség napról-napra hanyatlik, -a főváros közelsége a magában rejlő erkölcstelenség mételyét a közelfekvő helységekbe is beplántálja. A socialismus aspis feje itt is, habár szórványosan, mutatkozik. " Majd két évvel később: ,A hívek erkölcsi állapota évről évre rosszabb, a socialismus rákfenéje már itt is befészkelte magát. A fiatalság mind jobban és jobban romlik. Hiába annak a figyelmeztetés, hiába a szép szó és dorgálás. "32

 

Kerepes vallási megoszlása 1851-186733

 

1851 1854 1855 1860 1867
Katolikus Lutheránus Kálvinista Zsidó 620 4 7 659 5 4 10 657 5 4 12 730 5 4 10 856 11 3 15
összesen: Kat. iskolaköteles 631 ? 678 75 678 80 749 87 885 126

Ökörtelek vallási megoszlása 1867-ben

Katolikus 29

Lutheránus 3

Kálvinista 6

Összesen: 38

Kat. iskolaköteles 4

És valóban. Társadalmi-politikai téren ekkorra már elmúlt a korábbi idill, mint az 1861. márc. 26-án Gödöllőn megtartott oszággyűlési választások békés, templomi-zászlós, pántlikás, nótázó világa, melyről Kalma János fóti parasztgazda írta:................. a követ választók az választás napján meg jutalmaztattak, a dolog végével, minden perszona egy meszely bor, egy verdong sajt, egy karaj kenyérrel, noha annyi volt a nép, hogy fel számítani is sok lett volna, harmintz hat zászló volt." A harminchat zászló, harminchat falut jelent, köztük ott voltak a kistarcsaiak és kerepesiek is.33

A XIX. század végén egy új osztály, a munkásság jelentkezett már szervezett erőként Magyarországon. Kistarcsán, Kerepesen először a vasútépítésben, majd közlekedési alkalmazottként jelent meg helyből és máshonnan toborozva. A községek a megye utasítására már helyi munkásközvetítőket jelölnek ki, mint Kerepes 1900. júl. 1-én Kistarcsával egyetértésben Löffler Ede körjegyzői írnokot. A két község 1909. nov. 27-én már külön-külön választ munkásközvetítőt Purth Gyula (Kistarcsa) és Bleha István (Kerepes) személyében. Kistarcsán 1901. márc. 9-én már a helybeli igazolvánnyal rendelkező munkások közül 6 munkást jelölnek ki, akik a munkássegély véleményező bizottságot alkotják: Chovancsik István, Burillák Mihály, id. Medorcsik István, Farkas Márton, Berta József és id. Legéndi Mihály.34

Hogy mit akartak ezek a béresek, cselédek, kisparasztok közül kiemelkedő munkások ebben az időben, azt meglehetősen jól illusztrálja a kistarcsai Független Olvasókör 1905-ben, a közjogi válság idején keletkezett alapszabálya: "A kör célja: minden más országtól törvényesen független Magyarország alkotmányának társalgás közben a tagok közt való megismertetése; hazafias törekvés arra, hogy minden honpolgár jogait és kötelességeit megismerje s míg az előbbieket gyakorolni, az utóbbiakat betölteni törekedjék; politikai s hazánkat érdeklő, valamint községünk közgazdasági ügyeire vonatkozó kérdésekben egymást fölvilágosítani, a szellemi művelődést fejleszteni, a társadalmi életet kedélyesebbé tenni. "35

 

Kistarcsa vallási megoszlása 1851-1867-ben

 

1851 1854 1855 1860 1867
Katolikus Lutheránus Kálvinista Zsidó 420 4 2 423 6 7 422 6 7 435 6 7 425 2 7
Összesen: Kat. iskolaköteles 426 436 63 435 66 448 56 434 57

 

Kistarcsa határában 1907-ben kezdődött meg a Gép- és Vasútfelszerelési Gyár Rt. építkezése. Két év alatt kb. 600 más községből származó munkás telepedett le Kistarcsán és Kerepesen, ennek következtében csak a születések száma is évi átlagban negyvennel emelkedett. A hirtelen növekedés és változás próbára tette a helyi közigazgatást. „Az eddig alig elvétve előforduló kisebb polgári peres ügyek, mezőrendőri és egyéb kihágások, balesetvizsgálatok és bűnügyi nyomozások ma csaknem napirenden vannak, s ha hozzávesszük a folyton változó családtalan gyári munkásokkal felmerülő idegen adóbehajtási, újonczozási s egyéb apróbb levelezéseket. . .", akkor láthatjuk, hogy a két község vezetői kezdetben egyáltalán nem örültek a Gépgyárnak.

A Gépgyár pedig 1910 körül már 650 munkást (ebből 30 nő) foglalkoztatott, összesen 350 lóerős gépparkkal rendelkezett. Profilját a járművek készítése, fogaskerékmarás, vas- és acélöntés jellemezte. A gyár 22 954 m2-en terült el, 14 épületből állt, vele szemben munkástelep épült, összesen 5 földszintes és 6 emeletes lakóházzal. (Sajnos, a lakások számát nem ismerjük!) A telep nyilvános elemi iskolájában 42 gyermeket tanítottak.

Kistarcsa képviselő-testülete előtt 1908. dec. 16-án jelentette a jegyző, hogy a Gépgyár az 1907-es évet deficittel zárta, ezért kereseti adóval megterhelhető nem volt, és így nincs is lehetőség rá, hogy az általa is okozott növekvő községi kiadásokhoz és terhek viseléséhez hozzájáruljon. Javasolta, hogy keressék meg a részvénytársaságot ez ügyben, egy esetleges megegyezés reményében. Később a gyár természetesen nyereséges lett, részt vállalt a község kiadásaiból és jelenlétével átformálta Kistarcsa és környéke egész társadalmát.

Két év múlva ugyanaz a körjegyző már így ítélte meg 1911. márc. 20-án a Gépgyárat: „köztudomású dolog s így a képviselő testület minden egyes tagja jól tudhatja, hogy Kistarcsa község rohamos fejlődését, ingatlanainak reményen felüli magas áremelkedését s általában minden téren javuló anyagi viszonyait egyedül a gyárnak, s a vele kapcsolatos idegen forgalomnak köszönheti. "36

A Gépgyár valóban felverte elsősorban a munkástelkek árát. Kistarcsán a Tagosok-dűlőben 1913-ban egy konzorcium vásárolt területet, négyszögölenként 2 koronáért, majd azt 160-200 négyszögöles kis házhelyekre parcellázva, busás haszonnal adta tovább. Kistarcsán a családi házak száma 1910-1930 között 193-ról 666-ra növekedett, a növekedés tetemes része 1910-1920 közé esett. Kerepesen a Zsófia-, Helvécia- és más családiház-telepek létesítésével az adómentes terület majdnem 100 holddal nőtt. Kerepesen az eladási ár ekkor négyszögölenként elérte a 8 koronát is, Kistarcsán valamivel még magasabb is volt."

Az időben első kapitalista jellegű parcellázást a Barber Simon kerepesi birtokából vásárolt 25 holdon hajtotta végre egy „parcellázási részvénytársaság", melynek nevében Zsófia Kertváros Intézősége mutatta be a parcellázási tervet a képviselő-testületnek 1909. nov. 27-én. A tervet jóváhagyták, de kötelezték a részvénytársaságot az utcák és terek fásítására addig is, amig a közterület a község tulajdonába nem kerül. Ez a társaság 1910. okt. 29-én már Poly-gen Várost Építő Rt-nek nevezi magát, talán nem minden nagyképűség nélkül. Zsófia kertváros telepének parcellázását 1912-ben tovább folytatta a társaság, melyhez újabb tervet mutatott be a Széphegy telep parcellázási tervével együtt. A bemutatott terveket a közgyűlés 1912. márc.24-én jóváhagyta, azzal a kikötéssel, „hogy a parcellázott terület nagyságának megfelelőleg mindakét parcellázott területen a megfelelő nagyságú közhelyek, templom, iskola, óvoda, gyermekjátszó hely, piactér és temető hely parcellázó által kihagyandók és kijelölendők, továbbá az utak és utcák befásítandók, használható állapotba helyezendők."

A körjegyző 1910. okt. 29-én mutatta be a Kispolgárok Otthona Helvécia telep (Wéber tanya) parcellázási tervét a képviselő-testületnek. Ezen a telepen ekkor hat utcában 200 négyszögöles telkeket létesítettek. Itt is kötelezővé tették a templom, temető, óvoda, piac és játszótér kijelölését. Kerepes községe 1911-ben eladta a Látó hegyi földeket a BHÉV-nek téglagyár építése céljából.38

Mindez a társadalmi növekedés, változás életre hívta természetesen a helyi kisipart, elsősorban a szolgáltatások területén. A céhek megszüntetése, 1872 után megalakultak országszerte az ipartestületek, mint az iparosok érdekvédelmi szervezetei. Kerepes és Kistarcsa iparosai a Gödöllő és Vidéke vagy a Cinkota és Vidéke Ipartestületbe kérhették felvételüket. A Kistarcsai Iparoskör alapszabályára 1913. okt. 3-án került rá a belügyminiszteri jóváhagyás, elnöke ekkor Máthé Lajos, titkára Stockinger Ödön volt.39

A századfordulón olyan elengedhetetlenül szükséges községi polgári egyesületek, testületek és körök jöttek létre, mint az önkéntes tűzoltó testület, Kerepesen 1900-ban, Kistarcsán pontosan nem tudni mikor, de 1910-ben már biztosan működött. Purth Gyula kistarcsai kántortanító, községi képviselő volt a vezetője, aki 1911. márc. 13-án évi 200 korona segélyt kér a községtől, „mert a jelentkezők a saját ruhájukban és felszerelésükkel nem hajlandók részt venni" a tűzoltó gyakorlatokon és az oltásban. Mindkét tűzoltó testület alapszabályát 1912-ben hagyta jóvá a belügyminiszter.40

A kistarcsai gépgyár tisztviselői 1911-ben alapítottak kaszinót, alapszabályát 1912-ben hagyták jóvá. Célja „Oly érintkezési központot létesíteni, mely az igényeknek megfelelő társas szórakoztatás mellett a közérdekű célok és eszmék előmozdítását is szolgálja. A politika és felekezeti tevékenység a casinó működése köréből ki van zárva." Elnöke Sebestyén Lajos, titkára Wittmann Rezső volt.

Ahol a munkásság megjelent a századfordulón, ott hamar megalakultak a sport klubok is. Kistarcsán 1911-ben jött létre Kistarcsai Sport Club néven. Ezt követte az SZDP helyi szervezetének a kiépülése. Az SZDP XX. országos kongresszusán (1913. okt. 19-21.) jelentette a párt vezetősége, hogy a főváros környékén 1912. márc. 16. -1913. márc. 15-ig Dunaharasztin, Kistarcsán, Nagytétényben, Rákoskeresztúron, Rákosszentmihályon és Soroksárpéterin alakult meg a helyi pártszervezet.41

Baljós jelként fogható fel, hogy a Kerepesi „Szent István Király" róm. kath. Temetkezési Egylet megalakult, alapszabályát 1914. febr. 26-án hagyták jóvá. Ekkor már csak 4-5 hónap volt hátra az I. világháború kitöréséig.42

De addig még végbement egy igen fontos esemény a két kisközség életében. Az 1910-es népszámlálás adatai eredményeként Kerepes és Kistarcsa, mint egy körjegyzőség, állami segélyben volt részesíthető, ha a két község rendszeresíti a segédjegyzői állást. Kerepes képviselő-testülete 1911. ápr. 5-én elfogadta a lehetőséget, és 200 korona államsegély elnyerése esetén vállalta a 800 koronás állás létrehozását. Ez volt az első lépés a két község nagyközséggéalakulásának útján. Végül hosszas huzavona után 1913. nov. 10-én Kerepes képviselői elfogadták a nagyközséggé válást, feltételül szabva meg, hogy Hajlamász János körjegyző, a segédjegyző és gyakornok helyben maradjon és kártérítésként Kistarcsa a körjegyző fizetéséhez 10 éven keresztül még hozzájáruljon. Indokaik között említették, hogy pár évvel ezelőtt nagy anyagi áldozattal körjegyzői lakást építettek, 1911-ben pedig felépítették a községházát. Kerepes és Kistarcsa tehát nagyközséggé alakultak 1913.dec. 10-én megyei törvényhatósági véghatározattal. A belügyminiszteri legvégső határozatot 1914. jún. 29-én hirdették ki Kerepes képviselő-testületének közgyűlésén. Ekkor már csak napok voltak hátra a háború kitöréséig.43

 

5. Iskolák, egészségügy, művelődés és műemlékek

A kerepesi római katolikus iskola számára báró Sina Simon alapítványt tett 1857-ben 65 forint összegben, ebből 25 ft. könyvekre, 25 ft. díjazásra és 15 ft. tanítóra kellett, hogy fordítódjon. A határ tagosításakor, 1875-ben az egyik becslő, Körmendy István nem vette át 90 forintos becslési díját, hanem abból a legszegényebb sorsú iskolás gyermekek számára tankönyvekre alapítványt tett. Skolnikovics Mihály kerepesi plébános hasonló céllal 1876-ban 84 forintos alapítványt létesített.

A régi, XVIII. századi eredetű iskolaépület helyett a kántorlakástól elkülönített telken új, egy tantermes iskolát épített a község saját költségén 1871-ben. A második tanterem 1889-ben, a harmadik pedig 1907-ben létesült. Ezt az iskolát 1898-ban „cserép zsindellyel", azaz cseréppel fedték be, korábban szalmatetős volt. Ekkor Turai János az iskola gondnoka. A berendezést 1904-ben újították fel, 2 új asztal dobogóval, egy-egy szekrény, 2-2 szék, egy új kályha került használatba ebben az évben, és új illemhelyet is építettek.

Az önálló tanítói állást Kerepesen 1889-ben szervezték meg, az iskolaszék 300 ft. fizetést, 8 m3 hasábfát és egy bútorozott szobából álló tanítói lakást szavazott meg, 1897-ben 142 korona államsegéllyel a fizetést 800 koronában állapították meg, melyből fele-fele arányban részesült a kántortanító és a tanító. Ezt 1907-ben felemelték 1000 koronára.

Kerepesi tanítóvá 1897. aug. 31-én Berbuch Ferencet választották. A tanítás színvonalára nézve, sajnos, nincsenek forrásaink, de valószínű, hogy ez nem maradt el az országos átlagtól. Azt jegyezték fel 1884-ben: "Az iskola látogatás ez évben a törvény értelmének pontosan megfelelt. Octóber közepétől kezdve alig találkozott egy-két igazolatlan kimaradás. A magyar nyelv elsajátításában örvendetes haladás észlelhető." Az idézet láthatóan „jóindulatúan" ítéli meg a szeptember, október eleji hiányzásokat, hiszen ez az időszak a betakarítás ideje, amihez a gyermekmunkára is szükség volt. Az 1899. évi tavaszon olyan súlyos volt a torokgyík és vörhenyjárvány, hogy Kerepesen pár hétre be kellett zárni az iskolát.

Kistarcsán 1873-ban különítették el az iskolát a kántorlakástól, ekkor építette a község a saját költségén az első tantermet. A községi faiskola jövedelmének egy részéből a szegény sorsú iskolás gyermekeket látták el ettől kezdve tankönyvekkel. ,Azon nyomorúságos állapot, hogy 150 iskolás gyermek, egy tanteremben, egy tanító által okttattassék ez évben megszűnt, ugyanis nagy küzdés után, és a plébános áldozatával, második tanterem rendeztetett be, és önálló tanítóság szerveztetett" 1889-ben. Ekkor épült fel a második tanterem mellett a két szoba, konyha és kamrából álló tanítói lakás. Első lakója Purth Gyula képezdét végzett tanító lett, fizetése államsegéllyel kiegészítve 700 korona és két öl fa volt. Purth Gyuláné tanítónő lemondása után 1899-ben a második tanítói állásra Lojd Józsefet választották meg.

A kistarcsai iskola tantermeibe a kerepesi plébános 1893-ban saját pénzén két új vaskályhát vásárolt.

A váci püspökség leiratát a második tanterem és tanítói állás megszervezése ügyében Kistarcsa képviselő-testülete 1896. júl. 28-i ülésén tárgyalta; elfogadták, hogy a község évi 300 forintos hozzájárulása esetén a még szükséges összegről a püspökség fog gondoskodni. Az új tanterem és az új tanítói lakás 1898-ban felépült.

A harmadik tanterem 1908-ban már égetően szükségessé vált. Az iskolaszék javaslatát a megépítésére, a harmadik tanítói állás megszervezésére 1909. máj. 24-én a képviselő-testület csak úgy fogadta el, ha a Gépgyár az 1908. jún. l-jén hozzá intézett iskolaszéki megkeresésre az aránylagos terhek viselését vállalja. A Gépgyár azonban azt az utat választotta, hogy saját munkástelepén hozzon létre új iskolát. Végül a képviselő-testület 1914. júl. l-jén 23 000 korona tanügyi segélyt szavazott meg a kántorlak tanítói lakássá való átalakítására és az új iskolaépületre.44

Az 1891. évi XV. tc. értelmében a községekben óvodákat vagy nyári menedékházakat kellett volna felállítani. Kistarcsa képviselő-testülete 1892 szeptemberében a község rossz anyagi helyzetére való tekintettel elhárította magáról az óvoda, illetve a nyári menedékház létesítésének gondját. Ennek szükségességét végül is csak 1909-ben mondta ki a testület. Az 1910. ápr. 20-i képviselő-testületi ülés Purth Margit tanítónőképezdei növendéket bízta meg a nyári menedékház vezetésével. A körjegyző 1910. máj. 29-én mutatta be a képviselőtestületnek a nyári menedékház felügyelőbizottságának alakuló üléséről felvett jegyzőkönyvet és az 1910. évi költségvetést.45

Kerepes község képviselő-testülete 1909. nov. 27-én határozta el a nyári menedékház felállítását, mivel a faluban több mint 15 állandó gondozásban nem részesülő 3-6 éves gyerek van. A nyári menedékház felügyelőbizottságának a megalakítását 1910. máj. 26-án a községi iskolaszékre bízták. Ugyanekkor elutasították az állami óvoda létesítését, mert a községben erre alkalmas telket és az óvónői lakáshoz telket anyagi eszközök hiányában nem képesek vásárolni. A nyári menedékház felügyelőbizottsága alakuló üléséről felvett jegyzőkönyvet és az 1910. évi költségvetési tervet 1910. máj. 28-án mutatta be a körjegyző a képviselő-testületnek.46

A vallás- és a közoktatásügyi miniszter rendeletére ún. gazdasági ismétlő iskolát kellett volna felállítani a községekben, elsősorban a felnőtt ifjúság tovább nem tanuló tagjai számára, a magasabb pótadóra hivatkozással 1898. márc. 18-án ezt Kistarcsa képviselő-testülete lehetetlennek tartotta. A következő évben, mivel kötelezővé vált, az iskola kezelésébe a községi faiskolát átadták. Az iskola azonban mégsem jöhetett létre, mert 1908-ban a vármegyei közigazgatási bizottság megint kérte a gazdasági ismétlő iskola felállítását, anyagi erő hiányában ezt most is elvetették. Végül az 1910/1 l-es tanévre felállították, ki nem térhetve előle, 1910. máj. 29-én mutatták be a gazdasági ismétlő iskolaszék alakuló ülésének jegyzőkönyvét és az első év tervezett költségvetését.

Ennek az iskolának a felállításával volt kapcsolatos, hogy 1903-ban Purth Gyula községi képviselő indítványozta a képviselő-testületnek kérvény benyújtását gazdasági népkönyvtár adományának az elnyerésére. Nem tudjuk, mi lett a javaslat eredménye, de a községi könyvtár felállításának gondolata ekkor jelentkezett először.

Kerepes képviselő-testülete még 1910. nov. 10-én is azt határozta el, hogy a minisztériumtól meg kellene kérni a gazdasági ismétlő iskola létesítése alóli felmentést. Kerepesen nincs nyoma, hogy az iskola létrejött volna, a hamarosan bekövetkező első világháború egyébként is fontosabb és égetőbb gondok megoldására szorította az országot és a községeket.47

Az egészségügy az országban, Pest megyében rohamosan fejlődött korszakunkban. Pest megye területén az 1870-es években 47 orvosi körzet létezett, ebből a 37. Kerepes, Csömör, Mogyoród, Kistarcsa, Gödöllő községeket foglalta magában, a székhelye Kerepesen volt. Simonkovics Balázs körorvost említik 1881-ben.

Új körorvos megválasztására négytagú bizottságot küldött ki Kistarcsa képviselő-testülete 1903. jún. 27-én. Az egyik orvosi kör 1909-ben Kistarcsa, Csömör és Rákosszentmihály községekből állt. Az újabb rendezés során 191 l-ben Csömör, Kistarcsa, Kerepes közegészségügyi kör székhelyéül a főszolgabíró és a vármegye közegészségügyi bizottságának határozata alapján Csömörről Kistarcsára helyezték át a székhelyet 1913-ban.

Az országos kolerajárvány miatt 1910 őszén minden községben legalább két ággyal felszerelt járványkórházat kellett felállítani, így Kerepesen és Kistarcsán is. Ez év őszén még járványos száj- és körömfájás is dúlt a két községben.

A szülésznőtartás tekintetében 1891-ben Kistarcsa és Csíktarcsa egy körré alakult, a szülésznő székhelye Csíktarcsán volt. A szülésznő községi fizetése mellett minden szülés levezetése után 50 krajcár honoráriumban részesült, mely a szülőket terhelte. A szülésznő működésére községi szabályrendeletet alkottak 1893-ban. Kistarcsa 1899-ben már el akart szakadni Csíktarcsától, és Kerepessel szeretett volna egy szülésznői kört alkotni, mivel avval úgyis körjegyzőséget képez. Az 1910-es években Polyák Pálné híres kerepesi szülésznőként működött.

Ebben a korszakban az állatorvosok is körállatorvosként teljesítettek szolgálatot a községekben. Kistarcsa képviselő-testülete 1903. máj. 5-én küldött ki egy négytagú bizottságot a körállatorvos megválasztásához.48

A művészet iránti vonzódás (népművészet), sőt a művészetpártolás sem hiányzott a XIX. század második felének paraszti világából. A falvakban még ekkor nem vált el a mecénásság az egyházi célokat szolgáló művészettől, nem világiasodott el, kegyes alapítványok és adományok formájában jelentkezett. Ennyiben középkori eredetű keresztény keretekben mozgott, és még a századfordulón is barokk tartalmat és ízlésvilágot közvetített.

Kerepes község közepén, nem messze az országúttól állt a valószínűleg XVIII. századi eredetű Szentháromság-szobor az árok partján, a víz alámosta a romlandó szobrot, más helyre kellett szállítani. Az új Szentháromság-szobrot 1900-ban állították fel az iskola és a kápolna közötti téren. Csernák János jómódú gazda költségeihez 60 koronával járult hozzá.

A folyók, hidak, hajósok vízimolnárok, halászok védőszentjének, Nepomuki Szent Jánosnak - akit 1729-ben avattak szentté - kultusza igen népszerű volt a XVIII-XIX. századi Magyarországon. Glasz János pesti polgár, akinek Kerepesen is volt birtoka, 1863-ban a falu alsó végén állíttatta fel Nepomuki Szent János szobrát saját költségén. A plébános a szent ünnepén, 1864. máj. 16-án áldotta meg a szobrot valóságos népünnepély keretében.

Kistarcsa község déli végén helyeztette el Nepomuki szobrát Csaja István kistarcsai gazda, 1892-ben. A szobor egykor pontosan Sréder Mihály háza sarkánál állt. Huszka Mihály, a Kistarcsára elsők között beköltöző Huszka Mihály egyenes ági leszármazottja, 1883-ban egy kis kápolnát emeltetett a Kistarcsáról Kerepesre vezető gyalogút mellett a hétfájdalmú Szent Szűz tiszteletére.49

A középkori eredetű kerepesi Szent Anna templomban új orgonát készített Komornyik Ferenc pesti orgonakészítő 1862-ben, háromévi jótállással. A templom számára 1867-ben egy csillárt hoztak ajándékba a gödöllői Grassalkovich-kastélyból. Az oltárok száma ekkoriban három volt, de ebből csak kettő volt felszerelve. (Eredetileg öt oltár állt a templomban!) A templomot kifestették 1868-ban, és ekkor zárták le a kriptáját, ettől kezdve nem temettek ide. Újra tatarozták az egyházat és zsindelyezték 1897-, 1900- és 1903-ban. Paár János budapesti ékszerész, aki örömmel szokott Kerepesen nyaralni, 1906-ban hat ezüstözött gyertyatartót és 3 db aranyozott kelyhet adományozott a templomnak.

Hirtelen vihar kerekedett 1907. aug. 7-én reggel, fél hétkor villám sújtott a Szent Anna templom tornyára, ez hét helyen megrongálta a falakat és kisebb tüzet okozott, a lectio oldalán kigyulladt egy oltár. A tüzet sikerült hamar eloltani. Az uradalom tisztjei még aznap bezáratták a templomot, mert tornya életveszélyesen megrongálódott és a ledőléssel fenyegetett. Ezt a tornyot aug. 11-én a tető magasságáig lebontották.

Az országban ekkor már korszerű műemlékvédelem volt kibontakozóban, ezért csak értetlenül állhatunk a bekövetkező eseményekkel szemben, egy középkori eredetű gótikus templom felelőtlen megsemmisítése előtt. Ebben az ügyben elmarasztalható a koronauradalom legfelsőbb vezetősége, Kerepes elöljárósága, de még a váci püspökség is. Ugyanis mindezek egyetértettek a templom teljes lebontásában, és nyoma sincs a forrásokban annak, hogy legalább műemlék mivoltában védeni akarták, megmenteni igyekeztek volna.

A Földmívelésügyi Minisztérium, mint a koronauradalmak patrónusa, a gótikus templom anyagait egészében átengedte Kerepes községnek további felhasználásra. A képviselő-testület 1911. febr. 23-án hozott határozata szerint: „7. A régi Szt. Anna templom anyaga jövő hó 11-énd. e. 9 órakor tartandó nyilvános árverésen eladandó. Kikiáltási ára 500 K., bánatpénz ennek 10%-a. Árverés alá kerülnek az összes falak alappal együtt, de vevő köteles bánatpénznek elvesztése mellett az alapok helyét betemetni, a kriptákat sértetlenül épségben meghagyni, s a falakba esetleg beépített iratokat, pénz vagy ereklye tárgyakat az elöljáróságnak átadni. Árverés alá kerül a tetőzet összes anyagával a bolthajtás, összes ablakok és ajtók. A vételár a bontás megkezdése előtt, de legkésőbb f. év márc. 20-ig befizetendő. A lebontás vevő terhe és költsége."

Végül az árverést 1911. márc. 12-én tartották meg, az egész templomot megvette Slokinger Ödön 1605 Koronáért. Az épület teljes lebontása 1911. dec. 11-én kezdődött el. Kerepes község, láthatóan kihasználva a villámcsapás nyújtotta alkalmat, gyorsan szabadult meg középkori eredetű templomától, mely számára már régen terhes volt a következők miatt. Meredek hegyen, eléggé messze állt a falutól. Maga a plébános írta róla: „a hegy meredeksége miatt, főleg téli havas időben fölötte terhes és fáradságos a felmenetel. Esős, havas időben az isteni tisztelet a község közepén lévő kápolnában végeztetik." A rosszmájúak szerint a hegyről még a halottak is megszöknek, lecsúsznak, aminek az az alapja, hogy télidőben lovas szánon felvitt halottas koporsók többször leestek terhükkel a szánról és leszánkáztak a meredek hegyoldalon.

Ezek után nem csodálkozhatunk, ha az új Szent Anna templom helyét a község közepén jelölték ki. Először, 1908. máj. 6-án a kápolna területét találták alkalmasnak az új templom számára, 1910-ben a községi kocsma telke jött számításba. A képviselő-testület 1910. ápr. 4-én ezt még nem helyeselte, de amikor a kocsmát sikerült elcserélni a szomszédos koronauradalmi cselédházért és telekért, belement. Ezt a volt cselédlakást alakították át azután községházzá és tanítói lakássá Kerepesen.

A sok huzavona után végül 1911. szept. 4-én kimérték az új templom hossztengelyét, szept. 11-én elvégezték az első kapavágást, okt. 15-én letették az alapkövet, 1912 szeptemberében befejezték, okt. 13-án pedig felszentelték Szent Anna tiszteletére. A belső berendezést Hansel Róbert és fia budapesti cég végezte. Az új templom összesen 113 000 Koronába került.50

Kistarcsa középkori eredetű templomának romjait, melyek a község déli részén a temető mellett álltak, 1880-ban szétszedték és építőanyagul felhasználták az új templomhoz. „Hogy valaha, az ős korban volt Kis Tarcsának temploma, kétségtelenül bizonyítják a temető melletti romok; - a falak, két ívezet, a kőtorony kétségtelenül egy elpusztult templom romjai; - mikor pusztult el? miolta daczolnak e romok az idő viszontagságaival? Ki tudná megmondani! miután a szét szedett, és az új templom alapjába felhasznált köveken ennek semmi nyoma; valamint az eleven földig felszedett alapban legkisebb emlék, vagy írás nem találtatott."

A kistarcsai katolikus templom alapkövét 1880. máj. 18-án ünnepélyesen helyezték el. Peitler Antal váci püspök felszentelte az épületet okt. 3-án. A templom belső berendezését 1881-ben végezték el, az orgonát Bakos Károly ceglédi orgonakészítő építette. Helyi lelkészi állást Kistarcsán 1913-1914-ben létesítettek, a plébánia építéséhez a község 20 000 Koronával és telekkel járult hozzá.51

A XX. század első évtizedében helyileg is kibontakozott Kistarcsán a szervezett világi művelődés. Időben a legelső a kistarcsai Független Olvasókör, alapszabályát 1905-ben hagyták jóvá, melyet az előzőekben már idéztünk.

Az Olvasókör elnöke Sztancsik János, jegyzője Krausz Samu.

A Gép- és Vasút Felszerelési Gyár Dalköre alapszabályát 1909. nov. 22-én hagyta jóvá a belügyminiszter. tyA dalkör célja: tagjainak nemes szórakozást nyújtani, a dal művelése által a kedély és erkölcs nemesítését és művelését emelni, ezáltal a közművelődést és hazafias szellemet előmozdítani." Elnöke ekkor Sebestyén Lajos, titkára Frank Richárd. A munkásdalkör jelentős pályát futott be, és alakítólag hatott a kistarcsai társadalomra a továbbiakban, amiről még szó lesz.

Kezdeti nehézségekkel küszködött a kistarcsai „Fottball Club" 1914-ben. Úgy látszik, önkényesen birtokba vették a Gépgyár melletti közös legelőt, majd azután kérték ennek engedélyezését a községi képviselő-testülettől. A képviselők csak 1914-re engedélyezték a focipályát, ha befizeti a klub a bérleti díjat. A már folyó háborúra célozva azt a megjegyzést fűzték hozzá határozatukhoz: „az ifjúságnak most sokkal komolyabb helyen van alkalma erőit és tevékenységét kifejteni. "" A közbevetés életveszélyes volt.

 

6. Munkásmegmozdulások és az első világháború (1912-1918)

Az 1907-ben létrehozott kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Gyár Rt. munkásai eddigi ismereteink szerint először 1912-ben hajtottak végre bérmozgalmat. Kerepestarcsa egész területén időben ez volt az első munkásmegmozdulás.

A sztrájkot 1912. jan. 15-én kezdték a Gépgyár szerszámkészítői, ez hat hétig tartott és különösebb eredmény nélkül ért véget. Május 13-19. között robbant ki a gépgyári kovácsok bérkövetelési mozgalma, mely egy emlékirat benyújtásával kezdődött az igazgatósághoz. Ez a bérharc méreteiben és minőségében túlnőtt az előzőn, és egy időre a termelésnek szinte teljes leállásához vezetett.

A kovácsok az emlékiratban lényegében 4 fillér órabéremelést követeltek. Király Andor igazgató azonban korábbi ígérete ellenére csak néhány kiváló munkásnak emelte volna a bérét, az általános órabérjavítástól elzárkózott. A munkások ezt megtudva, kedvüket vesztve kezdtek el dolgozni, a termelés csökkent. Május 20-án (hétfő) az igazgató, hogy megmutassa hatalmát, 15 csendőrrel akart a gyárban „rendet csinálni." A csendőrök jelenléte a gyárudvaron csak tovább szította a munkásság elkeseredését, követelésükre a csendőröket visszarendelték, de az igazgató ezek után már hallani sem akart a béremelésről. Május 21-én (kedd) az összes kovácsot kizárta a gyárból, és hogy a többi munkást megfélemlítse, újból valóságos „csendőr-laktanyát" rendezett be a gyárban.53

Az 1912-es év első félévének kistarcsai munkásharcait így foglalja össze egy 1913-as jelentés.

„Kistarcsán: A gép- és vasútfelszerelési gyár r. t. munkásai között 2 ízben volt bérharc. Első ízben a gépgyári szerszámkészítők  számszerint 79-en - sztrájkoltak béremelést követelve. A mozgalom január 15-től kezdve 6 hétig tartott, eredményre azonban nem vezetett. Másodízben június és július hónapokban 6 hétig a kovácsmunkások állottak sztrájkban. A mozgalomban mintegy 65 munkás vett részt, akik a legkülönbözőbb követelésekkel léptek fel, számottevő eredményt azonban ezek sem értek el, amennyiben minimális órabér emelést már a sztrájk kitörése előtt ajánlott fel a gyárvezetőség. A mozgalom 800 munkás kizárásával ért véget.

Ez utóbbi mozgalomból kifolyólag a gyár vezetősége az üzem nagyobb részét beszüntette, s ennek folytán június 1-én 160 famunkást is kizárt. A tárgyalások folyamán a gyár vezetősége kijelentette, hogy anyagi téren hajlandó némi engedményeket tenni, de a bizalmi férfiakat nem veszi vissza.

Erre a bizalmi férfiak - mintegy 60-an - értekezletet tartottak, s abban állapodtak meg, hogy közülük 35-en eltávoznak a gyárból. A gyár vezetősége ezen megállapodást elfogadta s 25 bizalmi férfi visszavétele mellett az üzemet június 11-én ismét megkezdte. "54

Ekkor még két év volt hátra az első világháború kirobbanásáig. Ez a háború természetesen tovább rontotta a munkásság életszínvonalát. Kertay Kálmán és társai, gépgyári dolgozók 1915. augusztus első felében meghívót küldtek szét az érdekelteknek az alábbi szöveggel:

"A kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Gyár összes munkásai 1915. augusztus hó 16-án, hétfőn este 6 órakor, a Jószívű Kiss Sándor-féle vendéglőben gyári értekezletet tartanak.

Munkatársak! A munka- és bérviszonyaitok annyira rosszak, hogy a többi gyárakban dolgozó munkások kereseti viszonyai mellett nem jöhettek számításba. És mégis azt látjuk, hogy ezek a munkások állandóan küzdenek a jobb megélhetésért, ti pedig semmit sem tesztek a magatok érdekében. Meddig tűrtök még? Tehát ha ezen változtatni akartok, akkor az csak úgy lehetséges, ha valamennyien ott lesztek az értekezleten."

Decsy József gödöllői főszolgabíró karhatalommal akadályozta meg ezt a munkásgyűlést. Ám Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánjához küldött 1915. aug. 23-i jelentésében maga kérte a munkabérek rendezését, tekintettel arra, hogy a Gépgyár hadianyagot is termelt. „Bizalmasan értesültem, hogy a kistarcsai gépgyár munkásait a jelenlegi nehéz megélhetési viszonyokkal arányban nem álló alacsony munkabérekkel fizeti. Ebből kifolyólag a munkások elégedetlenkednek, összesúgnak s valamit terveznek. F. hó 16-án engedély nélkül gyűlést is akartak tartani, de ezt karhatalom kivezénylésével megakadályoztam.

Minthogy a kistarcsai gépgyár hadianyagokat gyárt, a hatóságokra nézve nem lehet közömbös, hogy munkásai dolgoznak-e, s nem elégedetlenek-e az ellátásukkal. Ennélfogva a tudomásomra jutottakat kötelességszerűen bejelentem Méltóságodnak, azon kérésemmel, hogy a katonai parancsnokság közreműködésével méltóztassék a munkabérek rendezése iránt lépéseket tenni."

A megye főispánja 1915. aug. 28-i leiratában arra szólította fel a főszolgabírót, hogy egy haladéktalanul összehívott értekezleten személyesen igyekezzen az ellentéteket elsimítani a Gépgyár vezetősége és a munkások között. Ezután a kistarcsai Gépgyár igazgatója a főszolgabíróval egyetértésben terjedelmes kimutatást állított össze a gyár munka-, bér- és értékesítési viszonyairól. Ezzel azt szándékozta bizonyítani, az adott anyagárak és a kincstári megrendelések alacsony árai miatt a vállalat nem képes magasabb bért fizetni a munkásainak. A főszolgabíró a gyár vezetősége által összeállított jelentések és kimutatások alapján, valamint arra hivatkozva, hogy „a munkások ez ideig nem éltek panasszal a munkabérek csekély volta miatt", elmulasztotta a békéltető tárgyalás egybehívását. Mint láttuk, utóbbi érve nem felelt meg a valóságnak, hiszen a gyár munkásai már 1912-ben is folytattak bérharcot némi eredménnyel."

A Vas- és Fémmunkások Lapja 1915. okt. 14-i számában így foglalta össze és így jellemezte a kistarcsai helyzetet: „Egy féltékenyen őrzött gyár" c. cikkében.

,A főváros közvetlen szomszédságában, Kistarcsán van a Budapesti Közúti Villamosvasút Részvénytársaság Gépgyára. Ennek a gyárnak minden rendű és rangú közege féltékenyen őrködik azon, hogy oda semmi világosság be ne hatolhasson, mert akkor a háborús profit veszélyben van. Van is okuk arra, hogy azt a gyárat minden rendelkezésre álló eszközükkel őrizzék, mert azt a szemérmetlen kizsákmányolást az ország legelhagyottabb részében álló gyárak sem gyakorolják oly nagy mértékben, mint éppen ebben a gyárban a munkásokkal szemben. A mai rettenetes drágaság mellett a gyár igazgatósága nagy kegyesen megengedi, hogy a munkások átlagosan 20, maximum huszonöt koronát megkeressenek hetenként. Ha valamelyik munkás nincs megelégedve ezzel a horribilis keresettel, azt egyszerűen becsukják. Ha pedig tömegesen akarnak tiltakozni ez ellen a gyalázatosság ellen, akkor rögtön akcióba léptetik azokat az eszközöket, amelyeknek segítségével nyúzzák meg a munkásokat. A gyárfalain most is ott függnek a különféle ukázok, hogy a munkásoknak éhség miatt mozgolódni szigorúan tilos, azonban az meg van engedve, hogy a munkás nehéz munkája mellett éhen haljon. A honvédelmi miniszter legutóbb kibocsátott világos rendeletét, amely akként szól, hogy a munkások bér- és kereseti viszonyait leszorítani nem szabad, ott semmibe sem veszik, panaszaikkal senkihez sem fordulhatnak, mert azok meghallgatásra nem találnak, hanem ahelyett goromba fenyegetésekből jut nekik bőven. A sok keserűség után a munkások a törvényes kereteken belül egy szabályszerűen bejelentett gyári értekezleten, amelynek semminemű politikai vonatkozása nem volt, akarták sanyarú helyzetüket megbeszélni. A gödöllői főszolgabíró azzal az indokkal tiltotta be, hogy a gyűlés csoportosulás jellegével bír, és a jelenlegi zavaros időben minden csoportosulás tilos. Úgy látszik, hogy a főszolgabíró még annyi időt sem vett magának, hogy a munkások bejelentését jól átolvassa, mert abban világosan fel van tüntetve, hogy az összejövetel tisztán gazdasági jelleggel bír, és így azon csak a gyár munkásai vehettek részt. Egyszerűen a következő végzéssel oldotta meg a kérdést . . .

Véghatározat

Kertay Kálmán és társai kistarcsai lakosok azon bejelentését, hogy folyó évi október hó 4-én hétfőn este fél 7 órakor a gépgyár munkásai helyzetének és kereseti viszonyainak megbeszélése tárgyában a Kiss-Sándor-féle vendéglőben népgyűlést tartanak, tudomásul nem veszem. Mert a jelenlegi zavaros időben minden csoportosulás, mely a közrendet veszélyezteti, kerülendő. Miről Kertay Kálmán és társai tudomás, (Így) és a kerepesi csendőrőrsöt értesítem.

Gödöllő, 1915. szept. 29. Olvashatatlan aláírás

főszolgabíró

Íme, itt láthatják a munkások, hogy nem a közrend, hanem Sándor Pálék féltékenyen őrzött wertheim szekrénye forog veszélyben, hu a főszolgabíró az értekezlet tartását megengedi. Hogy a kistarcsi gép- és vasútfelszerelési gyárban ilyen siralmas állapotok vannak, annak egyedül a munkások az okai, szégyen rájuk nézve, hogy az ipari munkások, a főváros tőszomszédságéiban, ahol Budapesten lakó munkások is dolgoznak, hogy ilyen nyomorúságos kereseti viszonyok vannak, mert legtöbbje szervezetlenül áll ezzel a kizsákmányolással szemben, azok ellen védekezni tunyák és gyávák. ""56

Nem érthetünk egyet a Vas- és Fémmunkások Lapja cikkírójával abban, hogy a Gépgyár munkásai „védekezni tunyák és gyávák." Az 1912—1915-ig lezajlott esetmények nem ezt igazolják, és vegyük számításba, hogy ennek az ország minden részéből összeverődött helyi munkásságnak még csak ez volt az első évtizede. De Kistarcsa község képviselő-testülete és főjegyzője sem becsülte le ennyire a gyár munkásait a maga módján, másként 1915. dec. 15-én tartott közgyűlésén sem vette volna jegyzőkönyvbe a következő sorokat: „Kistarcsán a csendőrség hiánya mind jobban és jobban érezhető, mert a rohamosan fejlődésnek indult, s immár 3000 lelket számláló községben a közbiztonsági szolgálatot jelenleg senki sem látja el s ez különösen a gépgyár s az ott előforduló munkásmozgalmak szempontjából feltétlenül hátrányos. "

A főjegyző ekkor kérte a képviselő-testületet, mondja ki, hogy Kistarcsán a csendőrőrs felállítása szükséges. ,,Minthogy pedig a gyár vezetősége részéről az irányban is tétetett írásbeli ígéret, hogy a csendőrség részére megfelelő lakóhelyiség, vagy ha az megfelelőnek nem bizonyulna, lakbér hozzájárulás is adatnék, ennél fogva az őrs létesítése a községre anyagi megterheléssel nem járna."

A község és a Gépgyár vezetősége között a háborús konjunktúra talaján szinte felhőtlen a kapcsolat ebben az időben. A Gépgyár 1915 nyarán ajánlatot tett, hogy a gyár mellett fekvő közlegelőből 14 kat. holdat fejlesztés céljára megvásárol 4800.- korona holdankénti árért. Az ügyben a képviselő-testület bizottságot küldött ki. Ez 1915. dec. 29-én Király Andor gyárigazgatóval egyezségre jutott, miszerint a gyár szélességében 120 méterre és hosszában egészen a kerepesi határig 5600.- korona kat. holdankénti vételáron a területet eladja. Erre azért volt lehetősége, mert az 1913. évi X. te. értelmében a lgelőtársulat még nem alakult meg.

A gyár hadfelszerelést is gyárt, hivatkozik rá Záborszky Zoltán főjegyző, az ügy elintézését ezért is tartja sürgősnek. „Községünket az a szerencse érte, hogy itt egy nagy gyár alakult, amely lakosságunknak nem csupán jó munka-alkalmat nyújt, hanem jó adóalany is, aki a község közterheit megkönnyíteni van hivatva. Mióta a gyár fennáll, azóta lett kis községünk naggyá, s egyedül annak köszönhető az a biztos remény is, hogy rövid időn belül még nagyobbá és virágzóbbá lesz. " A képviselő-testület 1916. jan. 14-i ülésén elfogadta Záborszky főjegyző javaslatát és 1916. febr. 15-i ülésén határozatilag el is adta a legelőt (14 hold 173 négyszögöl) összesen 79 005.- koronáért.57

A község és a Gépgyár vezetése közötti jó kapcsolatnak egyik apró, de nem lényegtelen jele volt az is, hogy a gyári munkásság részére a községházán ünnepnapokon is tartottak ügyfélfogadást, hogy a munkásoknak ne kelljen elkéredzkedniük a gyárból munkaidőben.

Az elöljáróság viszonya a községgel azonban romlandóban volt, 1915. júl. 21-én a képviselő-testület kénytelen volt tárgyalni arról, hogy a községben elharapódzott az elöljáróság sértegetése, amire korábban példa nem nagyon akadt. A néphangulat megromlását elsősorban a romló élelelmezési viszonyok okozták. Ugyanezen az ülésen hozták létre Kistarcsán a Közélelmezési Bizottságot.58

Kerepesen már 1914. aug. 13-án alakítottak egy Segélyező Bizottságot, 1915. júl. 8-án alakult meg a Jóléti és Közélelmezési Bizottság, főleg a lisztellátás körül felmerülő gondok enyhítésére. Tagjai Fáber Tódor gazdasági intéző, Palákovics Mihály plébános. Hajlamász János községi jegyző, Wéber Ede. Tanács István, Ellenbacher Mihály, Brancs Márton, Gróf Mihály és V. Gróf István. (Ugyanazok, mint az 1915. febr. 11-én létrehozott Mezőgazdasági Bizottság tagjai.) A képviselő-testület 1915. aug. 22-én azt állapította meg, hogy Kerepesen kb. 300 személy teljesen vagy részben ellátatlan, számukra 400 q gabona mennyiségig kért lisztkiutalást. Kerepesen 1917. okt. 22-én újjászervezték a Közélelmezési Bizottságot, tagjai ekkor Wéber Ede. Semsey Zoltán és Rattmann Gyula.59

 

 


   

   
Kerepes főutcája az 1. világháború idején
   


A Szepesvári-csárda mögött egykor állott gémeskút az I. világháború idején (jelenleg Madarász János u.) A kerepest Faller Mária lánykorában 1916-ban
   


Kistarcsai házaspár az 1. világháború idejében A kerepesi id. Hoffman Mihály és családja 1910 körül, egy nagymama, gyerekek: Mihály, István, József
   
   
Fuchs Jenő üzlete Kistarcsán a „Sínen-túl" 1912-ben
   

   
A kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Gyár Rt.
   
   
   
A kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Gyár Rt. munkáslakása
   

   
A kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Gyár Rt. óvodája
   

   
A kistarcsai Hangya Szövetkezet, előtte Liszkai József plébános és Purth Gyula kántortanító, a „pán rektor"
   
   
A kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Gyár Rt.
   

Helembai Sándor állványozó, kerepest direktóriumi tag 1919-ben. (A felvétel 1927-28-ból való)
   
A kistarcsai szovjet"pecsétje 1919-ből
   

   
Kerepes 1919-es néptanácsántik és direktóriumának pecsétjei
   

   
Kistarcsa 1919-es pecsétjei

 


 

Jegyzetek:

  1. Fényes E.: Magyarország geográphiai szótára. Pest, 1851. II. 203. és IV. 178.
  2. PmL, Kerepes úrbéri pergyűjteménye 1770-1874. sz. n. 1 Uo., Budapesti Hírlap 1857. febr. 1. és A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-
  3. 1914. Szerk.: Szabói. Bp., 1972.1. 98,101.
  4. Borovszky II. 87.
  5. PmL, Kerepes úrbéri pergyűjteménye 1770-1874. sz. n.
  6. r. Bodor A.: Budapest hatása a környékbeli földárak és művelési ágak alakulására. Bp., é. n. 44. és A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. Bp., 1897. II. 244-245.
  7. 7 PmL, Kistarcsa úrbéri pergyűjteménye 1770-1889. sz. n.
  8. Uo.
  9. Uo.
  10. Dr. Bodor A.: Budapest hatása a környékbeli földárak és művelési ágak alakulására. Bp., é. n. 44-45.
  11. Galgóczy, 1877.146,155-156.
  12. Fényes, 1851.11.203.
  13. HD sz. n., Borovszky II. 58.
  14. HD sz. n.
  15. A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. I. Bp., 1897. 306-309.
  16. Rubinek Gy.: Magyarország gazdacímtára. Bp., 1910. 509, 539.
  17. HD sz. n.
  18. Dr. Bodor A.: Budapest hatása a környékbeli földárak és művelési ágak alakulására. Bp., é. n. 44-45.
  19. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 19/1911., 35/1913. kgy. sz.
  20. Dr. Jasinszky I.: Fejezetek az útjelzők történetéből. In: A Közlekedési Múzeum Évkönyve VI. 1981— 1982. Bp., 1983.129-140.
  21. HDsz. n.
  22. PmL, Kerepes úrbéri pergyűjteménye 1770-1874. sz. n.
  23. Galgóczy III. 155.
  24. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 13/1897. kgy. sz.
  25. HD sz. n. 1900. márc. 5. és 1903. március első napjaiban bejegyezve.
  26. Bodor, é. n. 44.
  27. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 13/1903. kgy. sz.
  28. HD sz. n., Galgóczy, III. 155.
  29. KSH 1970. 21.438-439.
  30. HD passím
  31. Schematismus Cleri Vaciensis 1851. 70., 1854. 70.
  32. HD passim
  33. Kalma J.: Napló, Kalma Jánosé, áprtól Az 1851dik Évben. Kézirat a szerző birtokában 420-421.
  34. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 1900. júl. 1., 1909. nov. 27. és 2/1900. kgy. sz.. Kerepes képv. kgy. jkv.31/1909. kgy. sz.
  35. PmL, Egyesületi alapszabályok levéltári gyűjteménye. Kistarcsa no. 1.
  36. PmL, Kerepes képv. kgy. jkv. 34/1909. kgy. sz., Kistarcsa képv. kgy. jkv. 23/1908., 9/1911. kgy. sz. és Borovszky II. 135,153.
  37. Bodor 44-45.
  38. PmL, Kerepes képv. kgy. jkv. 38/1909., 25/1910., 16/1912., 20/1910., 32/1911. kgy. sz.
  39. PmL, Egyesületi alapszabályok levéltári gyűjteménye. Kistarcsa no. 5.
  40. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 6/1915., 16/1911. és Egyesületi alapszabályok levéltári gyűjteménye. Kistarcsa no. 4., Kerepes no. 1.
  41. MMTVDIV/1.636.
  42. PmL, Egyesületi alapszabályok levéltári gyűjteménye. Kistarcsa no. 3., Kerepes no. 2.
  43. PmL, Kerepes képv. kgy. jkv. 19/1911., 1/1912., 52/1912., 54/1913., 58/1913., 30/1914. kgy. sz.
  44. HD sz. n., Törzskönyv 52,141., Galgóczy II. 151., PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 5/1896., 22/1909. és 31/1914. kgy. sz.
  45. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 9/1892., 29/1909., 16/1910. és 29/1910. kgy. sz.
  46. PmL, Kerepes képv. kgy. jkv. 32/1909., 7/1910., 14/1910. kgy. sz.
  47. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 4/1898., 14/1899., 16/1908., 19/1909., 21/1910., 30/1910., 4/1903. és Kerepes képv. kgy. jkv. 34/1910. kgy. sz.
  48. Galgóczy, 1877. 242., HD sz. n., PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 13/1903., 3/1909., 6/1893., 11/1909., 8/1903. és Kerepes képv. kgy. jkv. 40/1811., 1/1913., 19/1913., 38/1910., 31/1910., 37/1910., 47/1913. kgy. sz.
  49. HDsz. n., Törzskönyv 42,134,139.-A szobor jelenleg a kistarcsai temetőben látható a következő felirattal: „Ezt a szobrot a réti kápolnában a hétfájdalmú Szűzanya tiszteletére állíttatta a Huszka család 1883-ban, melyet ide helyezett át a Huszka és Varga család 1985-ben."
  50. Törzskönyv 2-3., 4., 5., HD sz. n., PmL, Kerepes képv. kgy. jkv. 1/1910., 17/1910., 20/1910., 33/1910. kgy. sz. és Chobot, 1915. 223.
  51. HD sz. n., Törzskönyv 124., PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 23/1913., 15/1914., 19/1914. kgy. sz.
  52. PmL, Egyesületi alapszabályok levéltári gyűjteménye. Kistarcsa no. 1-2. és Kistarcsa képv. kgy. jkv. 44/1914. kgy. sz.
  53. Dok. Pest m. 1890-1945. 48-49., A Vas- és Fémmunkások Lapja 1912. máj. 23.
  54. Uo. 50-51.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet