Előző fejezet Következő fejezet

VII. POLGÁRI DEMOKRATIKUS FORRADALOM ÉS A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG

(1918-1919)

 

A több mint négy éve tartó I. világháború az Osztrák-Magyar Monarchia súlyos politikai, gazdasági és katonai kimerülését okozta. A tömegek békevágya, a nemzetiségek elszakadási törekvései, a frontokon és a hátországban forradalmasodó katonák és munkások összességükben fenntarthatatlanná tették a régi politikai, állami berendezkedést. Lényegében 1918 második felére a monarchia milliói nyilvánítottak bizalmatlanságot a régi rendszernek egyik vagy másik alapvető kérdésben, és kitárták lelküket, szívüket, gondolkodásukat szinte minden előtt, ami új. Az idő megérlelte a forradalmi változásokat, melyeknek folyama elsodorta a régi közigazgatást, elindította az alsó társadalmi osztályok-munkásság és parasztság-felemelkedését, megkezdte a földtulajdon-viszonyok demokratikus átrendezését és az ipar államosítását.

 

1. A közigazgatás átalakítása és a tanácsrendszer

A budapesti Nemzeti Tanács 1918. okt. 31-érc virradó reggelre magához ragadta a hatalmat, ezen a napon Károlyi Mihály elnökletével új kormány alakult. Mindennek híre természetesen gyorsan terjedt az országban. Kistarcsa község rendkívüli képviselő-testületi ülésén ezen a napon Záborszky Zoltán főjegyző „bejelenti, hogy kiütött a magyar forradalom, amely végre valahára meghozza a békét s az ország függetlenségét. Javasolja a képviselőtestületnek, hogy a község nevében fejezze ki örömét a történtek felett, csatlakozzon a forradalomhoz, s ebbeli elhatározását jelentse be a Budapesten ad hoc megalakult Nemzeti Tanácsnak." A táviratnak még aznap a Nemzeti Tanács elé juttatásával Kubasek József plébánost, Csicsiri János bírót és Haner Albert képviselő-testületi tagot bízták meg. Kerepes képviselő-testülete nov. 4-én tartott ülésén határozatilag csatlakozott a Nemzeti Tanácshoz.

Az ország településeinek képviselő-testületei már 1918 novemberében követelni kezdték a köztársaság kikiáltását a Nemzeti Tanácstól, Kistarcsa község is küldött ilyen táviratot 1918. nov. 4-15-c között.1 Végül a Nemzeti Tanácsa hazai tömegkövetelésnek engedve, az Országház kupolacsarnokában 1918. nov. 16-án kihirdette a népköztársaságot.

A polgári demokratikus forradalom első sikerei után nem állhatott meg, sőt voltak, akik már ekkor ettől is tovább tekintettek. Kistarcsa képviselő-testülete 1919 elején lemondott, nem győzve lépést tartani a változásokkal. A község néptanácsának alakuló ülése 1919. febr. 15-cn új közigazgatási szervet hozott létre. A gyorsan pergő események menetében ekkor a következők álltak Kistarcsa községeién, mint néptanácsi tagok és póttagok. Ifj. Pecsenyiczky József bíró, Greska Mihály, Bollog István, Fejcsik Ferenc, Szakatics Mihály, Sztarohorszky Mihály, Bachmann István, ifj. Kunyihár István, Farkas Mihály, Faragó Mihály, Sáry Károly, Bakos Kálmán, Walasik Rezső, ifj. Maiina Mihály, Sonnenschein Ede, Huck Sándor, Lopa-tovszky Gusztáv, Rapavi József, Batik Béla, ifj. Fogd István, Dóczi Zsigmond, Stockinger Ödön, Rapavi János, ifj. Roik Mihály, Szalay Jenő, Kovács Mihály, Gemeinen Károlyné, ifj. Grzsák István, Nagy Ferenc-József, Fazekas Mihály, Zombory Józsefné, Knopecz Rezső.

Ugyanekkor a néptanács kijelölte a pénzügyi, az élelmezési, a gazdasági és a népjóléti bizottságok tagjait is a saját köréből.2

Vix francia alezredes a budapesti antantmisszió nevében 1919. márc. 20-án jegyzéket adott át Károlyi Mihály köztársasági elnöknek, melyben hazánk újabb területeinek magyar katonai kiürítését követelte, és átadását a kisantant államok imperialista hatalmainak. Ez a jegyzék lehetetlenné tette a Károlyi Mihály vezette párt és csoport további országvezetését, hiszen ezek abban reménykedtek, hogy Magyarország demokratikus átalakítása, a nemzetiségekkel és szomszéd államokkal való jó viszony létrehozása megmenti hazánkat a feldarabolástól, de legalább a magyarlakta területeket az idegen uralom alá jutástól. Ezen a napon egyesült a két munkáspárt, az SZDP és a kommunista párt, március 21-én létrejött a Forradalmi Kormányzótanács és kikiáltották a Magyar Tanácsköztársaságot.

Dr. Földes István a helyettes belügyi népbiztostól megbízást kapott Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye ügyeinek intézésére, 1919. márc. 24-én, déli 12 órakor átvette hivatalát, mint a „belügyi népbiztos megyei megbízottja". Meghatalmazása a főispáni jogkör gyakorlására vonatkozott. Szerte a megyében - akár az országban - néptanácsokat kezdtek választani, melyek a kialakítandó munkás-paraszt hatalmat képviseljék a községekben és a városokban.

Kistarcsára március 25-én Gödöllőről és Mátyásföldről vörösőr katonák érkeztek, valaki vagy valakik bejelentése kapcsán, hogy az állítólag fellázadt faluban rendet teremtsenek. Nagy Ferencet, a kistarcsai néptanács elnökét fogják majd vádolni azzal a Tanácsköztársaság leverése után, hogy a községbe kihívta a Vörösőrséget. A vörösőrök ekkor fogságba ejtették Kubasek József plébánost, Csicsiri János bírót, Bellus József pénztárnokot és Sztaro-horszky Mihály esküdtet, mert állítólag a proletárdiktatúra ellen nyilatkoztak. A plébánost néhány óra múlva elengedték, a három utóbbit egész éjjel fogva tartották a gyári fogdában, más adat szerint a tűzoltó őrszobán. Másnap szabadultak.3

A meglehetősen izgatott légkörben 1919. márc. 26-án tartotta alakuló ülését a községi néptanács, mint már akkor nevezték, az I. szovjet. Elnöke Nagy Ferenc-József, aki a későbbiekben kettős keresztnevét már nem használta, nyilván a Habsburgok iránti ellenszenvből. Ezért, hol Nagy Ferenc, hol Nagy József néven találjuk meg a különböző névsorokban.

A kistarcsai I. szovjet tagjai a gyári munkásság részéről Ettenberger Lajos, Szalay Jenő, Boér Pál, Skopecz Rezső, Walasik Rezső, Cséry József, Horváth András, Zombory József, Bachmann Konrád, Bakos Kálmán, Hantics József, Német Károly, Lopatovszky Gusztáv, Ohanyul István, Stockinger Ödön, Bengyel Lajos, Richly Ferenc, Marék Ferenc, ifj. Maruszki István, Hoffenschen Rezső. A parasztság részéről ifj. Fazekas István, ifj. Tunkli Mihály (fogságból), Duchna (?) Ferenc, Boros József, Tóth Mihály, ifj. Roik Mihály, Tokaji János, Navrattil József alelnök, Kunyihár István, ifj. Csaja József, Adamcsek István, ifj. Baran Mihály.

A néptanács azonnal létrehozta a közigazgatási, élelmezési, lakásügyi és népjóléti, rendészeti, valamint pénzügyi bizottságokat. A korábbi jegyző, Záborszky Zoltán hivatalában maradt. A járási tanácsba kiküldték Cséry Józsefet, ifj. Tunkli Mihályt és Ohanyul Istvánt.4

Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye Ideiglenes Direktóriuma 1919. márc. 31-én lépett hivatalába. A már megalakult néptanácsok ekkortól általában 3-5 főből álló direktóriumokat választottak tagjaik sorából. A kistarcsai direktóriumról legkorábbi adatunk április 5-ről van.

Ezek után 1919. ápr. 8-án sor került Kistarcsán a II. néptanács (szovjet) megválasztására titkos szavazással és alakuló ülésére. Korelnök a paraszttanácsból Bollog István lett. Tagok a munkástanács részéről Franki Frigyes, Bodnár Béla, Liebl Jakab, Szalay Jenő, Sziblik Rudolf, Bakos Kálmán, Horváth András, Fejcsik Ferenc, Bachmann Konrád, Shopecz Rezső, Lopa-tovszki Gusztáv, Cséry József, Boér Pál, Mizsey Károly, Sztankovics Mihály, Ettenberger Lajos, Walasik Rezső, Nagy József, Huck Sándor, Zombory József, Dóczi Zsigmond. Tagok a paraszttanács részéről Tokai János, Sréder János, ifj. Maruszki István, ifj. Sréder Mihály, Adamcsek István, Kovács Mihály, Rapavi János, Tunkl Mihály (fogolytáborból).

A háromtagú direktórium Bodnár Béla, Bollog István a községi bevételek, kiadások utalványozója. Valasik Rezső politikai megbízott. Járási küldöttek Horváth András, Bollog István. Megválasztották még a közigazgatási, közélelmezési közrendészeti, népjóléti és lakásügyi, gyámügyi, valamint a mezőgazdasági bizottságot.''

A Gödöllői Járási Munkástanács alakuló ülésére Budapesten 1919. ápr. 12-én került sor, amelyen ellentétben a vármegyei választási bizottság döntésével, növelték a járási delegátusok számát a Budapestről és Rákospalotáról kiküldöttek számának rovására. Ezek szerint Kistarcsa 2, Kerepes 1 fővel képviseltethette magát. Az indoklás szerint „a gödöllői járásban oly erős munkásmozgalom van, és annyi régi jó elvtárs működik, hogy az odadelegálás teljesen felesleges, sőt szívesen delegálnak inkább a budapesti központi tanácsba néhány elvtársat." Az értekezleten Kerepesről Jankovics Béla vett részt, Kistarcsáról úgy látszik, senki. De a kistarcsai küldöttek nevét későbbről ismerjük azért. Kovács Mihály földműves és Fera József.7

Pest Vármegye Direktóriuma 1919. ápr. 9-én táviratban szólította fel a községeket, hogy jelentsék a megalakult tanácsok névsorát nyolc napon belül. Erre a felszólításra jelentette Kistarcsa a járási direktórium vezetőjének, hogy a járási politikai megbízott április 12-re új választást rendelt el, azért nem tudja megküldeni a névsort.8

Az 1919. ápr. 14-én megalakult néptanács (III. szovjet) névsorát végül is május 9-én jelentették, ez a valódi munkástanács július 31-ig működött, sajnos, Záborszky Zoltán ellenforradalmi érzelmű jegyző, aki mindvégig hivatalban maradt, ennek az üléseiről nem vett fel jegyzőkönyvet.

Míg a kistarcsai, isaszegi stb. munkástanácsok és direktóriumok jól betöltötték hivatásukat a munkás-paraszt hatalom gyakorlásában, addig Kerepes, Mogyoród stb. tanácsairól ezt már nemigen mondhatjuk el. A kistarcsai gépgyári munkásság öntudatához, forradalmiságához ugyanis nem mérhetjük sem Kerepes, sem Mogyoród nagyrészt paraszti társadalmának gondolkodását és törekvéseit.

Kerepes első néptanácsa csak 1919. ápr. 6-án alakult meg formálisan munkásokból és parasztokból.

 

Kerepes 1919. ápr. 6-án megalakult néptanácsa'"

Munkástanács Paraszttanács
1. LosoncziGéza 1. Fogd János
2. Zslebek István 2. Paulovics József
3. Csepeti János 3. Uhlaczki Mihály
4. Kuthán István 4. Ohád Mihály
5. Jankovics Béla 5. Németh Mihály
6. Potondi János 6. Rapavi Mihály
7. Dudek György 7. Venczel Mátyás
8. Kucsera Ágoston 8. Berta Mihály
9. Geri Károly 9. Varga Mihály
10. Dittler Ferenc 10. Tunkl János
11. Bleha István 11. Raucsik István
12. Feliinger Ferenc 12. ifj. Hofmann János
  13. Helembai Sándor

Kistarcsa 1919. ápr. 14-én megalakult néptanácsa''

Név Foglalkozás Vagyon
Az intézőbizottság tagjai:    
Lopatovszky Gusztáv vas-és fémmunkás 10 000 K. értékű ház
Bollog István földmunkás 20 000 K. értékű vagyon
Valaschik Rezső fényező munkás 9 000 K. értékű ház
A munkástanács tagjai:    
Károly József famunkás vagyontalan
Rácz József vas-és fémmunkás vagyontalan
Richli Ferenc vas-és fémmunkás vagyontalan
Csima Antal vas- és fémmunkás vagyontalan
Brankovits Albert vas-és fémmunkás vagyontalan
Cséri József vas- és fémmunkás vagyontalan
Mizsei Károly vas- és fémmunkás 10 000 K. értékű ház
Czibula Károly vas-és fémmunkás 10 000 K. értékű ház
Németh Károly vas- és fémmunkás vagyontalan
Leffelholc László vas-és fémmunkás vagyontalan
ifj. Maruszki István vas- és fémmunkás 7 000 K. értékű ház
Adamcsek István vas- és fémmunkás vagyontalan
Bognár Béla magán tisztviselő vagyontalan
Bognár Géza famunkás vagyontalan
Horváth András famunkás vagyontalan
BoérPál famunkás vagyontalan
Sztankovics Mihály famunkás vagyontalan
Stockinger Ödön sörgyári alkalmazott 12 000 K. értékű ház
Tokai János földmunkás vagyontalan
SréderJános földmunkás 8 000 K. föld és ház
Adamcsek Mihály földmunkás 14 000 K. föld és ház
Kovács Mihály földmunkás 9 000 K. föld és ház
Rapavi János földmunkás 5 000 K. föld és ház
Sréder Mihály földmunkás vagyontalan
ifj. Fazekas István földmunkás vagyontalan
Boros József földmunkás vagyontalan

 

Kerepes néptanácsának 1919. máj. 14-én jelentett névsora'2

Név Foglalkozás Szakszervezeti tagság Vagyon
Tunkli János földmíves földmunkás ház, 10 magyar hold föld, gazdasági felszerelés
Dudek György gyári lakatos fémmunkás vagyontalan
Kuthán István mészáros szocialista ház
Dittler Ferenc mérnök mérnökök vagyontalan
Losonci Géza kerékgyártó famunkás ház
Jankovics Béla kerékgyártó famunkás ház
Kucsera Ágoston vasesztergályos fémmunkás ház
Géri Károly lakatos fémmunkás ház
Potondi István lakatos fémmunkás vagyontalan
Zslebek István kovács szocialista ház. 2 magyar hold föld. cséplőgép, gazd. felszerelés
Csepeti János kőműves szocialista vagyontalan
Venczel János földmíves földmunkás vagyontalan
Varga Mihály földmíves földmunkás 8 magyar hold föld, gazdasági felszerelés
ifj. Hoffmann János földmíves földmunkás vagyontalan
Uhlaczi Mihály földmíves földmunkás ház
Berta Mihály földmíves földmunkás ház, 8 magyar hold föld
Helembai Sándor földmíves földmunkás ház
Raucsik István földmíves földmunkás vagyontalan
Ohád Mihály földmíves földmunkás ház
Német Mihály földmíves földmunkás vagyontalan
Paulovics József földmíves földmunkás vagyontalan
Fogd János földmíves földmunkás ház negyed része, 2 magyar hold föld
Bleha István kántor tanító ház
Nejirás(?) János asztalos famunkás ház
Szentpéteri Balázs gyári munkás vasmunkás vagyontalan
Rapavi Mihály földmíves földmunkás ház, 12 magyar hold, gazd. felszerelés
Feliinger Ferenc lakatos fémmunkás vagyontalan (kihúzva!)


A gödöllői járási politikai megbízott 1919. máj. 25-i jelentése szerint, melyet Pest Vármegye Direktóriumának küldött: „Kerepes község. A munkástanács polgárokból áll. Sürgősen proletarizálandó. Béresek, napszámosok panaszkodnak, hogy még a régi rendszer járja.""

Kerepes község direktóriuma 1919. máj. 14-én jelentette a néptanács névsorát, mely változást alig mutat a tanácson belül a munkásság javára. Sőt, Fellinger Ferenc lakatost áthúzással törölték a névsorból. Róla még lesz szó.


2. A földkérdés és a mezőgazdasági termelés

A magyar társadalom egyik legalapvetőbb feszítőereje a földnélküliség, a földínség volt, melynek gyökerei az 1850-70-es években fölülről végrehajtott jobbágyfelszabadításba nyúlnak vissza. Egyrészről a hatalmas birtokok, másrészről a mezőgazdasági népesség nagyrészt törpebirtokai, melyek már egy kis család eltartására sem voltak elegendők, álltak szemben egymással. A földosztásnál talán nem is volt nagyobb kérdés a korabeli Magyarországon, ez egyként áthatotta így vagy úgy a nagy politikusok, a mamutbirtokosok, a gazdag parasztok, a kisparasztok, a volt zsellérek és mindenféle napszámosok gondolkodását. Sok embert pedig kivándorlásra kényszerített már a századfordulón idegen földre, tengeren is túlra.

Kistarcsa képviselő-testületi közgyűlésén Záborszky Zoltán már 1918. febr. 20-án előterjesztette, hogy tekintettel a magas földárakra, ajánlatos volna néhány községi ingatlant árverés útján értékesíteni. „Eztanál (!) is inkább szükségesnek tartja, mert határunk amúgy is kicsiny s gazdáink földszerzési vágyát csak így lehetne kielégíteni." A képviselő-testület elfogadta a javaslatot és a Malomföldek, Kovácsföldek, Korcsmaföldek, valamint az ún. Községi földek eladását elhatározta.11

Az őszirózsás forradalom kitörése utáni napokból, 1918. nov. 1—2-ről a gödöllői járás fő-szolgabírája - többek között - Kerepesről jelentett zavargásokat, melynek a hátterében valószínűleg a földkérdés állt. A koronauradalom azonnali és megváltás nélküli felosztását már 1918 december elején követelték a gödöllői parasztok, és erre a célra földosztó bizottságot hoztak létre. Ezután Albertin, Kistarcsán és Kartalon született határozat a nagybirtokok felosztására. Kartalon egészen pontosan 1919. febr. 13-án népgyűlés mondta ki a földreformot, ha kell erőszakkal, fegyverrel is végrehajtva.14

Magyarország parasztságának ezek voltak a legelső földfoglalásra induló kitörései. Ezek sorában országosan az elsők között igen nagy jelentőségű a földmunkások és kisgazdák kerepesi csoportjának 1919. febr. 14-én népgyűlésen elfogadott 16 pontból álló földosztó határozata. A magyar parasztság ekkori történetében szinte egyedülálló határozat, mely igen nagy hozzáértéssel, szakszerűséggel szerkeszti meg az eljövendő szövetkezett parasztság körvonalait, a következő.

„Jegyzőkönyv a kerepesi földigénylő parasztoknak a koronauradalom felosztása ügyében tartott gyűléséről és határozatáról

Tárgy: a kerepesi volt koronauradalmi birtok felosztási tervezete és gyakorlati kezelése. Jelen voltak: a földmunkások és kisgazdák kerepesi helyi csoportja: Rapavi Mihály elnök, Venczel Mátyás alelnök, Dittler Ferenc titkár, és mintegy 250 földre igénnyel bíró hazatért katona, rokkant, hadiözvegy, gazdasági cseléd stb. földművesek.

Rapavi Mihály elnök üdvözli az egybegyűlteket, és kijelenti, hogy azért találtatott szükségesnek egy népgyűlés egybehívása, hogy a legközelebbi jövőben történő földosztással kapcsolatban, a kerepesi uradalom tartozékát képező minden néven nevezendő épületek, majorok és gazdasági felszerelések felett határozzanak, továbbá a már bevetett földek miként leendenek az új birtokosok (!) elosztandó - továbbá határozandó szarvasmarha-állomány felett, és mindazon dolgok felett, melyek az első gazdasági évben felmerülnek, és miképp, mily formák között fogják az új kisbirtokosok az egymás közti viszonyt szabályozni - ezután elnök felszólítja Dittler Ferenc titkárt, hogy olvassa elő az új kisgazdák között megállapított pontozótok szövegét.

Dittler Ferenc titkár felolvassa a leendő kisgazdák közötti megállapodás egyes pontozatait:

  1. Hogy mindegyik tulajdonos, illetve új birtokos még az idei tavaszon tulajdon földjét művelhesse, a rendelkezésre álló birtokterület felmérés szerint felosztandó, és a jövendő kisgazdáknak telekkönyv Heg átadandó.
  2. A birtok egyes táblája őszi gabonával már be van vetve, vagyis körülbelül 107 hold búza, 28 hold rozs, 52 hold árpa. A felosztáskor azok jutnak őszi gabonához, kiknek kimért földje ezekre a táblákra esik, tehát biztosítani kell, hogy az őszi gabonával bírók a termésfeleslegüket csakis az új társ kisgazdáknak adhatják el, kiknek őszi gabonaterület nem jutott, idegennek vagy másnak csak akkor eladható, ha a társaik azt megvenni nem kívánják . . .
  3. Az őszi gabonára az uradalom által fordított munka és vetőmag az új tulajdonosok által, az őszi termés betakarítása után megfizetendő.
  4. Mindenki a földjét egy tagban, egy helyen kapja ki, melynek helyét mindenki saját maga sorshúzás útján elnyeri, az egyforma nagyságú darabok egymás utáni sorrendben. A dűlőutak meghagyatnak, úgyszintén esetleg még szükséges új dűlőutak. Az egyes birtokra eső részt az új tulajdonos fizeti meg. (Az új dűlőutak elkészítésének költségeiről van szó.)
  5. A föld munkáját a mostani felszerelésekkel az új tulajdonosok végzik el, az ott lévő szántó géppel, ökör- és lóerővel, ezért használati díj fizetendő (törlesztéses tőke és kamat), alapul véve az egész gazdasági esztendőt. Ezen használati jog csak az első gazdasági évre szólde a gazdasági év végén, vagy akár a földosztáskor is, minden új kisgazda vásárolhat fölszerelést, igásállatot, közösen megállapított áron . . .

51a Az állatok gondozását, etetését az új birtokosok sorrendben végzik, egy vezető bizalmi felügyelete alatt.

  1. Tehenek, birkák használatra nem adatnak, csakis tulajdonul vásárolhatók meg az új tulajdonos által. - Tekintettel arra, hogy több az új gazda, mint az állatállomány, egy gazda csak egy félét vásárolhat, vagyis vagy ökröt, vagy lovat, vagy tehenet, azonban mindet sorshúzás útján, a többség határozatából, ez vonatkozik a felszerelésekre is.
  2. A gépek fenntartásáról a középbirtokos''' gondoskodik a közösség költségére, a közösség fenntartási és törlesztési költségek fejében használhatja a gépeket, a cséplésnél elsősorban az új birtokosok gabonáját csépelik díj nélkül. - Ezután idegen munkát is végezhet, melynek keresete részben a gépek törlesztésére, fenntartására szolgál, és az esetleges felmaradó részkereset, a többség határozata értelmében elosztható vagy tőkésíthető.
  3. A meglévő uradalmi épületek, magtár, istálló stb. átvizsgálás után átveendők, azok ára a használat módja szerint becsáron megváltandó.
  4. A majori tér, szérűskert (egy szó olvashatatlan!) és Ökörtelek - a jövő tanyák helye - közös birtokát képezi az új kisgazdáknak, mely terület háztelkekre felosztva az újgazdáknak eladható házépítés céljára, a telkek árát a kisgazdáknak meg kell fizetni külön, miután ezen területről a közösség erre a célra megvált.
  5. Az összes eszközök, gépek, épületek ára az uradalom vagyonleltári árában megváltandó. Az átvett takarmányt, gabonát stb. vetőmagvakat az 1918. őszi maximális áron.
  6. A felosztott birtokterület közti oly terület, mely szántóföld céljára fel nem törhető, buckás és eddig is mint legelő volt használatban, továbbra is kizárólag az új kisbirtokosoknak mint közös legelő díjtalanul szolgál.
  7. Az élőfa, akár gyümölcs-, akár más fa, mely az egyes földtagokon van, az illető tulajdonosoké, a meglévő gyümölcsös (diós) az összes új kisgazdák közös tulajdona marad, a hiány közös költségen pótlandó, annak gyümölcse, jövedelme, illetve termése pedig közösen és arányosan elosztandó.
  8. A középbirtok a törvény szerint lesz létesítendő, egy tagban kihasítva a közelben lévő, illetve Kerepes községben lévő és hozzátartozó lakás, gazdasági épületekkel együtt, továbbá a szükséges állat, gép- és eszközfelszereléssel az új tulajdonos használatára és költségére . . .
  9. A leendő új kisgazdák a föld kiméréséhez és kitűzéséhez egyetemlegesen díjtalanul segédkezni önként kötelezik magukat, csoportonként felváltva, amint a kiküldött bizottság kívánja.
  10. A földek gazdaságos művelése, irányítása, a földmunkák megindítása iránt intézkedések és minden néven nevezendő tanácsok adása, az új kisgazdák támogatása, költségek elosztása stb. stb. a középbirtokos teendője - kinek meghallgatása mellett az új birtokosok szótöbbséggel határoznak.

Ezen teendők végrehajtására, ha a köztársasági népkormány törvény útján vagy rendeleti úton más szervről nem gondoskodna, illetve nem intézkedik, hogy az új kisgazdákból titkos szavazás útján egy 12 tagú gazdatanácsot választ meg, mely számban a középbirtokosnak is helyet kell foglalnia, mely 12 tagú tanács mindaddig működik, míg a gazdasági viszonyok ezt megkívánják.

A titkár ezen 16 pontból álló megállapodás minden egyes tételét kétszer felolvasta, minden egyes tételét a lehető legnagyobb részletességgel megmagyarázta, többek hozzászólása után a már kívánt módosításokkal együtt egyenként egyhangúlag elfogadtattak.

Az így két ízben egyes tételenként elfogadott pontok: harmadszori olvasás után az összes jelenlévők az egész megállapodás 16 pontját egyhangúlag elfogadták.

Más tárgy nem lévén, a közgyűlés bezáratván, a jegyzőkönyv aláírása után nyomban hitelesíttetett.

Vida István

(olvashatatlan aláírás!)

Választmányi tagok, jegyzőkönyv-hitelesítők

A kerepest Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetségének helyi csoportja Rapavi Mihály elnök Venczel Mátyás, alelnök Dittler Ferenc, titkár"1''

A tavasz közeledése, a mezőgazdasági munkák idejének elérkezése a társadalmilag, jogilag rendezetlen földbirtokviszonyok közepette olyan magas feszültségben tartotta Kerepes népét egy karnyújtásnyira a tízezer holdas koronauradalomtól, hogy február 19-én az elemi erejű kitörés lecsillapítására Csizmadia Sándor, a híres szocialista költő, földmívelésügyi államtitkár a helyszínre érkezett. Ám Csizmadia államtitkárt Kerepesről távozásra kényszerítették fegyveres katonák.

A következő napon, február 20-án a gödöllői földosztó bizottság tartotta ülését, melynek viharosságától tartva, a gödöllői néptanáncs meghívta Csizmadia Sándor és Rácz Gyula államtitkárokat. Az ülés ,A földmívelő nép földhözjuttatásáról" szóló 1919. évi 18. néptörvényt akarta megtárgyalni, mely február 16-án jelent meg. Az ülés lefolyásáról bővebb ismereteink nincsenek, de nagyon higgadt ez sem lehetett.

A Népszava 1919. febr. 21-i számában cikket írt a kerepesi és gödöllői földosztó bizottságok üléseiről.16 Ebben - mintegy megelőlegezve azt - úgy kommentálta a dolgokat, hogy Kerepesen és Gödöllőn megkezdték a koronauradalom felosztását, a gazdasági felszerelést a megalakult termelőszövetkezet vette át. Ez több szempontból sem volt igaz. Egyrészt a kerepesi földosztó bizottság február 28-i ülése újabb határozatban követelte az állami birtoknak most már azonnali felosztását, mely határozatot - úgy mint az előzőt is - azonnal megküldték a földmívelésügyi minisztériumnak. A földosztást tehát még nem hajtották végre. Várták a minisztériumi jóváhagyást! A minisztérium 1919. márc. 7-én azután táviratilag értesítette a kerepesi csoportot, annak elnökét, hogy a kerepesi állami birtok bevetett területét, a mezőgazdasági felszerelést és az állatállományt megtérítés ellenében a földigénylők részére átengedi. A minisztérium nem tud termelőszövetkezetről, de igenis tud vagy 250 földigénylő parasztról, akik egytől egyig saját önálló paraszti gazdaságaikat akarják létrehozni.

És itt következik el a kérdés, ismerve a 16 pontos dokumentumot. Akartak-e szövetkezetet létrehozni a kerepesi parasztok? A kerepesi földművesek földínsége és földszerzési vágya nemcsak azért nem irányult termelőszövetkezet létrehozására, mert ez a szó a 16 pontos határozatban elő sem fordul, ez végül is formális kifogás, hanem azért, mert kifejezetten egyénenként kiosztott szántóföldekhez és megvásárolt állatállományhoz akartak hozzájutni. Ami persze nem zárja ki azt, hogy az „újkisgazdáknak", főleg az első mezőgazdasági évben, maradtak közös dolgaik. Ezeket azonban a jobbágy közösségek több évszázados önigazgatási-hagyományainak kereteiben és formáiban jól elrendezhették. Ilyenek a közös legelőhasználat (legelőbirtokosság) , a közös erdő (erdőbirtokosság), a közös gazdasági felszerelés stb. Még a 12 tagú paraszttanács, melynek sorában kötelezően foglal helyet a középbirtokos, mint magasan képzett szakember, sem áll távol a paraszti hagyománytól.

A 16 pontos, rendkívül értékes jegyzőkönyv szerint a kerepesi parasztság önálló, családi gazdaságokban akart termelni és nyilván értékesíteni. A terményértékesítésről nem esik szó a pontokban, éppen ez mutatja, hogy a résztvevők számára az értékesítés hagyományos paraszti formái teljesen természetesek voltak. Ezen nem akartak változtatni.

A Népszava által 1919. febr. 21-én az ország nyilvánossága előtt kikiáltott mezőgazdasági termelőszövetkezet tehát, a valóságban nemcsak azért nem jött létre, mert nem volt elég idő hozzá, hanem azért sem, mert az itteni parasztságnak szándékában sem volt. Sajnos, itt is tetten érhető a magyar szegényparasztság elképzelései, vágyai, harcai, valamint a doktriner szakemberek" által „megelőlegezett" jövő közötti tényleges eltérés.

Mindezek ellenére természetesen a Tanácsköztársaság kikiáltása előtti időben Pest megye északi részén kifejlődött, végbement földosztó, földfoglaló szándékok, mozgalmak és eredmények (Kerepes, Kistarcsa, Gödöllő, Aszód, Bag, Kartal, Hévízgyörk stb.) a megye parasztságának rendkívül forradalmi arculatát és erejét mutatják.17

Az állami birtokon (koronauradalom) kívül nagybirtok nem létezett más Kerepesen és Kistarcsán. A földosztó szándék így még a csekély egyházi földek tulajdonba vételére irányulhatott. Dr. Rovnyán János kerepesi plébános 1919. febr. 3-án Dányból érkezett Kerepes községbe, új szolgálati helyére. Az általa feljegyzettek, ha nem is érthetünk vele egyet, mindenképpen hitelesen mutatják a helyzetet. „Feldúlt kedélyeket találtam itt. A sokkal nagyobb számú munkásság - gyári és földműves -, a földtelenek, farkas szemmel néztek egymásra. A hangulat vallás, egyház s pap ellenes volt. A z osztálygyűlölet teljesen erőt vett a lelkeken, s ennek a forrongásnak középpontjában állott a koronauradalmi földnek a felosztása, a kevés gazdán kívül, mindenki akart részesülni benne. A hazatért katonák felfordították a helyzetet. Leginkább egy Fellinger, rokkant katona s gyári munkás, meg egy Helembai Sándor hazatért katona s Dittler nevű mérnök terror alatt tartották leginkább a gazdákat. Tanácsos volt részemről messzire tartani magamat a minden beavatkozástól a dolgokba, s teljesen passzíve viselkedni, ami sikerült addig, míg egy napon a fenn említett Fellinger nevű jött el hozzám, s meg kérdezte tőlem, hajlandó vagyok-e a papi földeket, amelyek még mindég a plébánia nevén állottak, a munkásságnak katasztrális holdanként 300 koronáért eladni, amire amikor azt válaszoltam, hogy nem rendelkezem azokkal, de ha rendelkeznék azokkal, nem volnék annyira őrült s ostoba, hogy olyan potom áron eladnám, amiáltal ennek az akkor legbefolyásosabb embernek a haragját magamra zúdítottam, annál is inkább, amikor azon kijelentésére, hogy ha nem adom oda a földeket, ahogy kérte, ingyen veszi el tőlem, mondottam, hogy ne erőszakoskodjanak így, mert ez birokra fog vezetni s valaki s valakik rövidebbet fognak húzni..."

Mindenesetre az egyházi földeket is kezelésbe vették Kerepesen a földigénylők. A plébános ezt így mondja el később. „Még Károlyi kormány alatt állítólag Búza Barna földművelési miniszter beleegyezésével egymás közt az aspirálók felosztották maguk között ígért (olvashatatlan szó) s koronauradalmi földeket, s a maguk között Dittler mérnök által kidolgozott terv szerint, de felosztották a plébániai földeket is az én megkérdezésem nélkül, de amennyiben ezt érvényesnek maguk sem vették, megállapodtak abban, hogy a bérletet a községi elöljáróságnak beszolgáltatják, az majd nekem továbbítja. Megjegyzendő, hogy ezen földosztás unicum volt az egész Magyarországon, mert másutt ilyen földosztás nem fordult elő. A communismus következetlenül maga elvéhez ezen földosztást helyben hagyta. "18 Az utolsó mondat célzás arra, hogy a Tanácsköztársaság nem kívánta földosztás útján tovább szaporítani az önálló parasztgazdaságok számát, hanem azonnal szövetkezeti paraszti osztályt akart létrehozni.

A kerepesi Földmunkások és Kisgazdák Országos Szövetségének helyi titkára, Dittler Ferenc az egyházi földek kezelésbe vételéhez a mátyásföldi járási direktórium (április folyamán itt és nem Gödöllőn volt a járás központja!) segítségét vette igénybe. Erőss János járási kiküldött azonban olyan eréllyel lépett fel a községben a plébános ellen, nomen est ómen, hogy ezzel majdnem zendülést keltett. Tunkl János kerepesi direktóriumi elnök, a helyi munkástanács határozata alapján maga volt kénytelen kérni április 17-én, „hogy Erőss János, mint a járási direktórium kiküldöttje községünkben ne jelenjen meg, mivel legutóbbi ittléte alkalmával a legnagyobb zavart idézte elő, ami községünkben soha nem fordult elő s községünk két tisztességes polgárát általánosítva sértette s a legnagyobb mértékben vallásos népet hitében sértette. "19

Itt kell megemlítenünk, hogy Kerepesen szocializálták a Pecz Ármin-féle kertészetet és faiskolát is. Ez az üzem a Népgazdasági Tanács Elnökség II. főosztálya (földművelés és állattenyésztés) Kertészeti Osztályának a felügyelete alá tartozott. Eddig ez az egyetlen szocializált kertészeti üzem, melynek pecsétje fennmaradt a Tanácsköztársaság idejéből. A pecsét felirata „Pecz Ármin-féle kertészet- és faiskola üzem Munkástanács".

Egy, a Tanácsköztársaság ideje alatt keletkezett jelentés szerint Kistarcsán 500 munkáscsalád, kerepesen 340 család részére volt szükség családi házhely parcellázásra, melyre azonban az idő rövidsége miatt már nem kerülhetett sor.20

Kistarcsán nem ismerjük az eseményeket a Kerepeshez hasonló részletességgel, mert adatok ilyen bőségben nem maradtak fenn. A kistarcsai földigénylők azonban csak a váci püspöki birtok területéből remélhettek földet, mert más nem állt a rendelkezésre. Kistarcsa szegény kisgazdái és földművesei" még 1920. jan. 5-én is alázatosan esedeztek a földművelésügyi miniszterhez, hogy a váci püspöki uradalomból 350 kat. hold földet feles bérbe vagy vétel útján juttassanak a község nincstelen lakosainak. A miniszter megkeresésére a váci püspöki uradalom jószágigazgatója 1920. febr. 19-én arról értesítette a minisztert, hogy a püspök addig, amíg a pénz értéke nincs biztosítva, nem tud tárgyalni a parasztok képviselőivel21

A földbirtokrendszer hatalmas társadalmi átalakításával küzdve, a magyar parasztság helytállt még a mezőgazdasági termelésben az 1919-es év folyamán az egész országban, Kerepesen és Kistarcsán is. A kistarcsai direktórium 1919. ápr. 27-én jelentette a járási direktórium felhívására, „Idei termés múlt évihez arányítva számokban ki nem fejezhetően kevesebbnek ígérkezik. Száraz takarmány és széna feleslegünk nem lesz." Kerepes direktóriuma szerint 1919. máj. 28-án a helyzet a következő: „a község határa teljesen be van vetve, azonban a késői vetés és rossz időjárás miatt az idei termés harmincz százalékkal kevesebb lesz. Az állat állomány figyelembe vételével kedvező időjárás esetén körülbelül húsz métermázsa borjú felesleg remélhető." Egy másik jelentés azt tudatta a járási direktóriummal, hogy a két községben feleslegesen megművelhető terület nincs.22

Az aratás és a cséplés ebben az évben az időjárás és a katonai helyzet miatt - bármikor várható volt a Tisza vonalán álló imperialista, hódító román hadsereeg támadása - korábban kezdődött a Duna-Tisza közén. Ohád Mihály, a kerepesi direktórium tagja 1919. júl. l-jén már azt jelentette, hogy „a csépléseket a közös szérűskertekben végzik, ugyanott végzik a lóval való nyomtatást és kézi hadárával való cséplést is. - A tűzrendészen óvintézkedések megtételéről már gondoskodás történt. "23

Kistarcsa direktóriumának nagyon értékes jelentése maradt fenn 1919. júl. 16-ról, Bollog István, Lopatovszky Gusztáv és Valaschik Rezső intézőbizottsági tagok aláírásával. Ez a jelentés részletesen tárja fel Kistarcsa társadalmi és mezőgazdasági helyzetét a Tanácsköztársaság utolsó hónapjának a közepén. Sajnos, Kerepesről hasonlóval nem rendelkezünk.24

Kistarcsa és Kerepes községek gazdasági helyzete és valószínűleg az egész országé sem volt olyan rossz négy év háború után a Tanácsköztársaság alatt, mint ahogy azt felületesen gondolnánk. Az ország egyáltalán nem állt a gazdasági összeomlás küszöbén. Másként nem lett volna lehetséges az, hogy a megszálló román hadsereg 1919. nov. 14-16-i kivonulásakor Budapestről és a Duna-Tisza közéről hatalmas zsákmánnyal - terményekkel, ipari és vasúti felszerelésekkel, műkincsekkel stb. - megrakodva távozzon. A román hadsereg szándékosan húzta az időt a kiürítéssel, hogy az 1919-es gazdasági év eredményét magával vihesse, az ország kirablása ekkor történt meg.

Olyan helyi tanút idézünk, aki teljes mértékben elfogult volt a Tanácsköztársaság ellen, dr. Rovnyán János kerepesi plébánost. Az ő vallomása ugyanis éppen ezért hiteles. ,A communista világot Magyarországon nyomban felváltotta a román világ, akik azon a czímen, hogy megtisztítják Magyarországot a communismustól, valósággal azért jöttek, hogy kirabolják azt. Általában azt tartják Magyarországon, hogy románok sokkal nagyobb kárt tettek nekünk, mint a communismus. Kerepesen aránylag a községi lakosoknak nem éppen nagy kárt okoztak. Néhány tehenet, egy pár lovat, csitkót elvittek, mást nem igen tettek. Annál több kárt tettek azonban a koronauradalomnak s magamnak, az előbbinek összes termését magban és takarmányban, nekem pedig visszavonuláskor éjszakai szállás idején minden elvihetőt elvittek. "25


Kistarcsa helyzete 1919. júl. 16-án

Lakosság: 2801 fő Állatállomány:
férfi 1336 ló összesen 140
nő 1465 csikó 1 éven aluli ebből 16
őstermelő férfi 309 szarvasmarha összesen 169
őstermelő nő 358 ebből tenyészbika 3
iparos, gyári munkás férfi 361 igás ökör 4
iparos, gyári munkás nő 82 fejőstehén 129
háztartásokhoz nem tartozó növendék marha 21
egyén (hadifogoly, átutazó) 2 borjú fél éven alul 12
  juh nincs
Mezőgazdaság: (1200 D öllel) sertés összesen 754
őszi búza 76 ebből tenyészkan 3
őszi rozs és kétszeres 402 tenyészkoca 114
őszi árpa 10 malac fél évesig 374
tavaszi árpa 38 hizlalásra összesen 163
zab 56 ebből saját szükséglet 163
burgonya 250  
tengeri 220  
egyéb termény 527  
benem vetett 330  
összes szántóföld 1909

 

Vagyis a románok elsősorban a kerepesi új kisgazdákat, a parasztság itteni legöntudatosabb, legforradalmibb rétegét fosztották meg első évi termésüktől, annak a földnek a legelső gyümölcsétől, melyért annyit harcoltak, küzdöttek és amelyet annyira akartak.

 

3. A munkásság és szervezetei

Budapest-Gödöllő közötti helyiérdekű vonal első része - mint láttuk - Budapest-Cinkota között 1888-ban egyvágányú gőzüzemű vasútként megépült, ezt 1900-ban meghosszabbították Kerepesig, a Kerepes-Gödöllő pályaszakaszt pedig 1911. nov. 25-én adták át a forgalomnak, ekkor már az egész vonal villamosüzemű volt.

A Budapesti Helyiérdekű Vasutak Rt. 1907-ben alapította Kistarcsán - mint már szó volt róla - a Gép- és Vasútfelszerelési Gyár Rt-t, melynek már a kezdet kezdetén 650 munkása volt, ebből 30 nő.

A Látóhegyi földeket 1911-ben Kerepes képviselő-testülete eladta a BHÉV Rt-nek téglagyár számára. Ezeknek az építkezéseknek, alapításoknak és intézkedéseknek a során Kistarcsán, Kerepesen és környékükön ugrásszerűen megváltozott a társadalom szerkezete, igen erőteljesen megjelent és fejlődött a helyi ipari és közlekedési munkásság, valamint a bejáró, kétlaki dolgozók és értelmiségiek rétege.26

Ez a munkásság az I. világháború alatt természetesen a szerveződés és a forradalmasodás útját járta a magyarországi munkásosztály részeként és Budapest közelségében a munkásosztály öntudatosabb felében foglalt helyet. Erjesztőként hatott rá a frontokról hazatért helyi munkás és paraszt katonák tömege. A kerepesi néptanács nevében Fellinger Ferenc, maga is rokkant katona, 1918. nov. 14-én a gödöllői járás főszolgabírójának jelentette, hogy a fiatal hazatért katonák nov. 17-én (vasárnap) zártkörű mulatságot akarnak tartani, „kijelentették, hogy ők a mulatságot megtartják tekintet nélkül arra, hogy az engedélyt megkapják vagy sem, miért is ajánlatosnak tartanám a mulatság engedélyezését. "27

Amint említettük már. Kerepesen Csizmadia Sándor földmívelésügyi államtitkárt 1919. febr. 19-én a helyi földosztó bizottság érdekében fegyveres katonák távozásra kényszerítették kíséretével együtt. A kerepesi néptanács tagjai közül Helembai Sándor érkezett a frontról, a kistarcsai néptanács tagjai közül pedig ifj. Tunkl Mihály jött haza hadifogságból.

Fellinger Ferenc említett levelében a főszolgabíróhoz még a bekövetkező rendbontás miatt aggódott, később az események során ő is a „rendbontók", azaz forradalmárok között található.

Ma még nem tudjuk pontosan, hogy a kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Gyár Rt. munkástanácsa mikor alakult meg, de annyi biztos, már 1918. nov. 18-án a kistarcsai képviselőtestület ülésén a munkástanács részéről jelen volt Klein Zsigmond és Nagy Ferenc, a későbbi munkástanácsi elnök.28"

Az egyre inkább forradalmasodó, balra tolódó munkástanácsok követeléseikben és szándékaikban túlmentek azon, ami megfelelt volna a polgári demokratikus kormány elvárásainak. Ezért a kormány rendeletileg akarta felszámolni, főleg azokat a munkástanácsokat, amelyek a kommunisták szavát követték a munkásellenőrzés és más kérdésekben. Helyettük hatáskör nélküli üzemi választmányok alakítására adott utasítást 1919. febr. 11-én.

A munkásság ezekről a választmányokról, melyek csak sóhivatalként" működtek volna, hallani sem akart. A kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Gyár Rt. igazgatósága 1919. márc. 10-én Böhm és Garami szociáldemokrata miniszterektől kért segítséget saját munkásai ellen, akik az üzemi választmány megalakítását megtagadták.

Jelentjük, hogy a gyár összmunkássága az 1071. ME. szám alatt az üzemi választmány megalakítására vonatkozó rendeletet nem respektálja.

A munkásság által december hó folyamán megalakított munkástanács, illetőleg egy hatos bizottság, melynek mandátuma az összmunkássággal történt írásbeli megállapodás értelmében az üzemi választmányra vonatkozó rendelet megjelenéséig volt érvényben, folyó hó 8-án lemondott, ennek dacára a munkásság az üzemi választmány megválasztását megtagadta, és állandó gyülekezéssel, terrorisztikus fellépésével és követeléseivel az ország érdekében amúgy is nagy áldozatokkalfenntartott termelést lehetetlenné teszi, sőt a vezető egyéneknek a termelés folytonossága érdekében kifejtett ténykedését megakasztja, és azok személyi biztonsága is veszélyeztetve van. Minthogy ily körülmények között az üzem, illetőleg termelés fenntartása lehetetlen, tisztelettel kérjük . . .hogy még a mai nap folyamán leghathatósabban akként méltóztassék intézkedni, hogy ezen terrorisztikus fellépések leszereltessenek. "29 Ez volt a helyzet 1919. márc. 10-én.

A Tanácsköztársaság kikiáltása után természetesen már nem fenyegette a kistarcsai Gépés Vasútfelszerelési Gyár Rt. munkástanácsát a feloszlatás veszélye. Pest megye északi részén az aszódi Magyar Lloyd Repülőgépgyár és a mátyásföldi repülőgépgyár munkásai mellett a kistarcsai gépgyár dolgozói a legfejlettebb forradalmi rétegek közé tartoztak.

A kistarcsai munkástanács pecsétje szerint ekkor már „ELLENŐRZŐ MUNKÁSTANÁCS Gép- és Vasútfelszerelési Gyár r. t. A Magyar Tanácsköztársaság tulajdona x KIS-TARCSA x" nevet viseli. Munkásai védelmében pedig öntudatosan és súllyal lép fel, mint azt még tárgyalni fogjuk.29"

 

4. Küzdelem a jó közellátásért és a lakáshelyzet megjavításáért

Az I. világháború utáni két forradalom Magyarországon súlyos, de nem reménytelen örökségként vette át az ország közellátásának és a lakáshelyzetnek megjavításra váró feladatát. Ezek a kérdések már az őszirózsás forradalom első napjaitól kezdve előtérbe kerültek.

A kerepesi néptanács már 1918. nov. 14-én - tekintettel a közelgő télre - intézkedést kért a gödöllői járás főszolgabírójától. Miszerint „A főerdőmérnök úr által szóbelileg tett ígéretet, hogy a község szegény lakosságának a kiutalt galyfát olcsóbban fogják a megállapított árnál számítani, kérem ezen jelzett olcsóbb árt az itteni főerdőőrrel a központból tudatni, hogy a fát már abban az árban adja ki; és kérünk intézkedést, hogy a Gödöllői erdőgondnokság mielőbb ebben intézkedjék."

A néptanács ugyanebben a levélben azt is közölte, „Tudomásomra jutott, hogy a Kistarcsa község lakosai rekvirált sertéseket vágtak le a község lakosainak ellátására, (állítólag a kerepesi állomásról vagonból 30 darabot!). Kérem szíves értesítését és intézkedését, hogy Kerepes község ennek legalább felét megkapja."

Zavarok mutatkoztak a tejellátás terén is, mely abból keletkezett, hogy a kerepesi tejtermelő gazdák eladható tejmennyiségüket, nyilván a magasabb ár vonzása miatt, nem Kerepesen értékesítették. Ez ügyben panasz érkezhetett a gödöllői főszolgabíróhoz, mert annak 1918. nov. 29-én kelt levelében ezt olvashatjuk: „ A községben lakó munkásság, mely a mai zavaros időkben a közrendnek és közbiztonságnak legerősebb támaszát képezi, méltán van elkeseredve azért, mert a termelő gazdák a tejtermékeiket nem neki adják el, hanem kiviszik a községből. A község s főleg a vagyonos gazdák személy- és vagyonbiztonsága érdekében felhatalmazom az elöljáróságot, hogy mindazon tejmennyiségeket, amelyek szabályszerű szerződéssel nincsenek lekötve, a községben igénybe vegye és a községi közélelmezési bizottság közben jötte mellett az ellátatlanok közt aránylagosan kiossza."31

Köztudott volt a környéken, hogy a kerepesi uradalmi magtárban nagy készletek vannak felhalmozva, melyeket a kerepesi földosztóbizottság határozatai alapján az új kisgazdák birtokba vettek. A gödöllői járási gazdasági szakbiztos 1919. ápr. 19-én utasította a kerepesi néptanácsot, hogy a gödöllői állami gazdaság részére kiadjon 96 q búzát, 72 q rozsot, 120 q árpát és 92 q zabot, valamint 100 q csöves tengerit. A kerepesi direktórium a megkeresésére 1919. ápr. 21-én azt válaszolta, hogy a járási gazdasági szakbiztos átiratában felsorolt gabonamennyiség nem is áll a rendelkezésére, a készlet sokkal kevesebb (vetőmag, kommenció stb.) és az is az aratásig gazdasági és élelmezési célra okvetlenül szükséges Kerepesen és környékén. „Kérjük a járási Direktóriumot, hogy a készlet egyenlőre a kerepesi magtárban maradjon és ha szükségesnék látszik, máshová való szállítása, csakis a Gödöllő Járási Direktórium felhatalmazása alapján történjen. Pontos leltárt a legközelebbi napokban beküldjük."

Kerepes község néptanácsa, hogy mentse a helyzetet, április 27-én a következő levelet küldte a járási direktóriumhoz: „Kérjük, hogy községünk 1526 teljesen elláttatlan lakossága részére a helybeli volt koronauradalmi magtárból május hóra járó tiszta rozs búzát (személyenként 10 kgr) kiutalni szíveskedjék, mivel az őrlés iránt a legsürgősebben kellene intézkednünk."

A leltár beküldésére április 29-én ismét felhívták Kerepes munkástanácsát, majd a május 6-án kelt jelentés kézhezvétele után május 20-án az aktát irattárba tették. Gödöllőről nézve, Czeczulics János visszaemlékezése szerint: „Tovább nehezítette a közellátási helyzetet, hogy a gabona jelentős része a koronauradalom kerepesi magtáraiban volt. A kerepesi munkástanács viszont olyan rendelkezést hozott, hogy amíg a kerepesieket teljes egészében ki nem elégítették gabonával, a község határán túl egy szemet sem engednek vinni. A raktárakat fegyveresen őrizték.32

Kerepes községi direktóriuma nevében Losonczy Géza direktóriumi tag 1919. jún. 15-én a vármegyei direktórium rendeletére jelentette, Kerepesen malom és daráló nincs, kivéve egynéhány gazda kézi kukoricadarálóját. Gabonát őröltetni tehát a kerepesieknek más faluba kellett menniük.33

A jobb közellátás biztosítása érdekében a kistarcsai direktórium már 1919. ápr. 5. előtt kéréssel fordult a Budapest környéki Közellátási Bizottsághoz, hogy illetékességi területét terjessze ki Kistarcsára is. A bizottság támogatásával együtt a kérelmet továbbította április 5-én a Közélelmezési Népbiztossághoz.

A Vörös Újság 1919. máj. 23-i számában számolt be arról, „A budapesti lakásmizéria s a gyáraknak Budapest környékén való fekvése arra kényszerítette a munkásságot, hogy a Budapest közelében fekvő községekben keressen magának lakást. Az ott lakó munkásság élelemmel és közszükségleti cikkekkel való ellátását a közellátási népbiztosság a Budapest környéki Közellátási Bizottságra bízta." A bizottság területi illetékessége május elsejéig 28 községet foglalt magában, május elsejétől újabb 10 községet csatoltak hozzá, július elsejétől fogva pedig működési körét újabb községekre terjeszti majd ki, közöttük van Kistarcsa és Kerepes is.34

A kistarcsai gépgyár egyik munkása is a Budapestről kiköltözők közül lehetett, úgy látszik közelebb akart kerülni munkahelyéhez. Ám ez nem volt olyan egyszerű . . . Érdekében a gépgyár Ellenőrző Munkástanács a május 14-én írt levelében lépett fel az isaszegi direktóriumnál.35 „Trásy János Elvtársunk gyárunkban dolgozó kovács, aki a tizedik munkásezred első zászlóaljának katonája jelenleg azonban munkára kötelezett, alanti Munkástanács előtt azon sérelmét adta elő, hogy isaszegi házában, amelyhez a bemutatott szerződés szerint a tulajdonjog feltétlenül megilleti, fenti direktórium a teljes beköltözést akadályozza.

Figyelmeztetjük a Direktóriumot a forradalmi kormányzótanács rendeletére, mely szerint fizikai munkások és tisztviselők családi házai semmiféle formában nem kommonizálhatók, továbbá figyelmeztetjük a Direktóriumot, hogy nevezett elvtársunk a proletár hadsereg tagja és mint ilyennek mindenféle zaklatástól, jogai csorbításától mentesnek kell lennie."

Az egész ellátás, közhangulat jellemzésére ismét teljesen elfogult tanúnkat idézzük, a kerepesi plébánost. „A községi lakosság nagyon meg volt elégedve a communismussal. A vörösöknél sok pénz volt s azt ugyan szórták a nép között, méreg drágán vásárolták a helybeliektől az ennivalót, jóval többet is adtak, mint amennyit kértek, a menyasszonyi tánczokban befolyt 3000-6000 korona; tejnek 1 literéért 20 koronát is fizettek; a kerepesi nép töbsége visszasírja a commonismust."36

Ez már akkor bekövetkezhetett, amikor Gödöllő felől augusztus 3-4-én átvonultak Pest felé a királyi román hadsereg csapatai. A gödöllői járás főszolgabírája pedig már 1919 őszén tömegével kapta a járás községeiből a panaszokat és a védelem kérést sürgető leveleket a Foton és Mogyoródon állomásozó francia gyarmati katonaság, köztük szenegáli muzulmán négerek zaklatásai, rekvirálásai és fosztogatásai miatt.37

A kép azonban mégsem volt olyan idillikus, mint ahogy a kerepesi plébános látta. Ismerjük a gödöllői járás direktóriumának elnöke, Wojticzky Gyula 1919 májusában kelt levelét a Belügyi Népbiztossághoz.38 „Kerepesen az erődítési munkálatok elvégzésére kiküldött 15 mérnök és technikus a községgel szemben olyan követeléseket támaszt, hogy a lakosság között ez a legnagyobb felháborodást szüli. Az adatok a következők: személyenként 4 drb ágylepedőt követelnek, naponta 8 liter tejet, ez teljesíthetetlen, f. hó 7-én megettek 145 drb tojást és 5 kg. húst - 8-án ugyancsak 5 kg húst kaptak s estére ezen kívül egy bárányt is követeltek - naponként megkapják a 8 lt. tejet, amit Kerepes község Bpestre szállított tejből kénytelen elvonni. Azon kívül juhsajt és hasonló élelmiszereket követelnek. Ezen dolgok miatt órák hosz-szat veszekednek telefonon a község vezetőségével. Kérjük a Belügyi népbiztosságot, utasítsa őket, hogy ma a nehéz élelmezési viszonyok közepette, ne csupán az evésen rágódjanak akkor, amikor őket erődítési munkához vezényelték ki."

 

5. Politikai helyzet, új eszmék, új kultúra felé

A kistarcsai gyárban a szociáldemokrata párt működött, valószínűleg már a gyár alapítása, 1907 óta.

A Vörös Újság 1918. dec. 18-i tudósítása szerint "A kommunista igazságok felébresztették a munkásokban azt a természetes forradalmiságot, amelyet meg nem ölt, de ellankasztott a szociáldemokrácia messiásváró prédikációja. Hatalmas értekezletek zajlottak le Újpesten, Kispesten, Ganz-Fiat, Magyar-Fiat, Északi Főműhely, Ganz vagongyár, Mátyásföldi repülő, Kistarcsa, különböző szakszervezetek és pártszervezetek munkásai között, melynek eredményeképp immár megalakultak az összes ipari szakmák kommunista szervező bizottságai. "39

Ezeknek a szervező bizottságoknak munkája nyomán még jóval a Tanácsköztársaság kikiáltása előtt, lehet, hogy már 1918 decemberében a Kommunisták Magyarországi Pártjának helyi szervezete megalakult a kistarcsai gépgyárban. És ez egyáltalán nem volt csekélység, hiszen a Tanácsköztársaság előtt az egész országban 62 vidéki szervezete volt a pártnak, ebből az egyik Kistarcsán. Más vélemény szerint 1919. jan. 20-febr. 15. között Kistarcsán még a szociáldemokrata párt helyi szervezete működött, de amelyikben már a baloldali szociáldemokratáké, vagy a kommunistáké volt a vezető szerep.40

A kistarcsai gépgyár munkástanácsa éber szemmel figyelte nemcsak Kistarcsán a munkásosztály és hatalma ügyét, hanem a környéken is. Ennek során a gyár minden egyes munkása érdekében, ha kellett, nagy szigorúsággal lépett fel, mint tette azt Trásy János gyári kovács isaszegi lakásának ügyében.41

Az új eszmék, mindenekelőtt az osztálynélküli társadalom megteremtésébe vetett hit, áthatották az embereket. Nagy Ferenc, a kistarcsai munkástanács elnöke 1919 nyarán népgyűlés előtt „hangoztatta, hogy már vagyonos osztály nincsen, minden vagyon közös, a vagyont fel kell osztani. "n Mint láttuk, ezek a törekvések elsősorban a nagybirtok és nagytőke ellen irányultak, de megmutatkoztak a közép- és kispolgári rétegek lakásainak az igénybevételével is.

A földosztás az egyházi birtok ellen is irányult országszerte, ez természetes. Ám a proletárforradalom egyházellenességét nemcsak a feudális földtulajdon elleni támadás táplálta, hanem a kommunista világnézet ateista volta is, melynek gyökerei a francia felvilágosodásig nyúlnak vissza. Az új világnézet ebből kifolyólag elsősorban az ifjúság nevelése és oktatása, valamint a közintézményekben elhelyezett vallásos jelképek eltávolítása terén ütközött össze az egyházzal, mint a régi vallásos világkép hordozójával, védelmezőjével.

Kistarcsa község néptanácsa 1919. márc. 26-i alakuló ülésén, a megalakulással kapcsolatos dolgokat most nem számítva, tulajdonképpen egyetlen határozatot hozott csak Horváth András elvtárs javaslatára, a községben lévő iskolákban a vallásoktatás eltörlését azonnal elrendelte. Kerepesen ugyanakkor a hittantanítás folytatódott, bár „a gyermekeket nem imádkoztattuk nagyobb s felesleges kellemetlenségek elkerülése végett. "43

A vallásos jelképek eltávolítása avval kezdődött, hogy a Kistarcsára 1919. márc. 26-án megérkezett vörösőrség egyik tagja a községháza irodájának a faláról levette a keresztet és elhajította. Ez az eset majd a Nagy Ferenc és Skopecz Rezső elleni vádpontok között fog szerepelni. Kerepesen az iskolai tantermek faláról leszedték a keresztet, a szentképeket és a bibliai jeleneteket ábrázoló reprodukciókat. Rovnyán János kerepesi plébános evvel együtt úgy érezte a Kerepesen 1919 júliusában állomásozó vöröshadseregről: „Nagyon jóban voltam legfőbb parancsnokukkal, Blizsek N., sok minden félét sikerült megakadályoznom, többek között . . . nem volt szabad a templomban garázdálkodni, amit eleinte megkíséreltek."44

Az új eszmék azonban nem merültek ki csupán a régiek elutasításában. Az igen nehéz forradalmi és honvédő háború viszonyai között olyan szociális gondoskodás elemei kezdtek kibontakozni - például - a lakásügyben, az ifjúság- és gyermekpolitikában, amelyekre korábban nem sok példa adódott.

Kistarcsán, úgy látszik, még az őszirózsás forradalom idején Gyermekbarát Egyesület alakult, ennek kérésére a helyi néptanács 1919. febr. 15-én a hadiárvák ruhaakciójához 1000 koronát, egy mesedélutánhoz 200 koronát utaltatott ki.45

A Közoktatásügyi Népbiztosság ifjúmunkás propaganda ügyosztálya jelentést készített a Tanácsköztársaság első hónapjában végzett munkájáról. Ennek során az Ifjúmunkások Országos Szövetségével közölte, ifjúmunkás csoportot szerveztek - többek között - Gödöllő, Kistarcsa, Kispest, Mátyásföld, Pestújhely, Rákoscsaba, Rákoskeresztúr, Rákosliget és Rákosszentmihály községekben. Kistarcsán 1919. ápr. 12-én rendszeres szakoktatás keretében előadás hangzott el az ifjúmunkások helyzetéről.46

Az új eszmék a régiekkel csaptak össze a kor legnagyobb költője, Ady Endre költészete és személye körül fellépése óta. Ady Endre a tisztító forradalmat sóvárogta, késztette és emelte, s a forradalmak emelték őt. Az egész magyar nemzet, különösen legjobbjai gyászolták 1919. jan. 27-én bekövetkezett halálakor. Mindenki érezte, egyetlen örököse a magyar nemzet, s az örökség súlyosan gazdag.

A szocialista forradalom és a nemzet területi épségének megóvásáért folytatott harc közepette Ady Endre emlékestet rendeztek a budapesti Városi Színházban (a mai Erkel Színház) 1919. júl. 6-án. Ekkor már Tanács-Magyarországot harapófogóba zárták az ellenforradalmi, imperialista kisantant államok hadseregei.

Nem tudjuk pontosan mikor, de ebben az időben Kistarcsa egyik településrészének telektulajdonosai lakóhelyüket Ady telepnek nevezték el. Sajnos, a lakótelepet még nem sikerült helyileg azonosítani. A tulajdonosok közössége tehát hitet tett Ady és a forradalom mellett. A kistarcsai Ady telep telektulajdonosai egy bagatell ügyben a képviselő-testülethez fordultak a Tanácsköztársaság leverése után. Az ellenforradalmi hangulatban az 1919. szept. 11-i ülésen „Egyben felhasználja a képviselő-testület az alkalmat arra, hogy tiltakozását fejezze ki a kérvényezők által megjelölt .Ady telep" elnevezés ellen, amely a községrésznek önkényesen adódott s felhívja az egyesületet, hogy a telepnek valamely más, hazafias vonatkozású elnevezést adjon s elhatározását jóváhagyás végett a községi elöljáróságnál jelentse be." Adyra, mint már az időpont előtt annyiszor, ismét rásütötték a hazafiatlanság bélyegét, ezúttal a kistarcsai községházán. Neve ezek után Kistarcsán a helynevek közül elenyészett.

A kommunista és szocialista munkáseszmék megnyilatkozásának legnagyobb napja Magyarországon az első szabad május elseje megünneplése volt. A gödöllői járás munkásságának és parasztságának ünnepségét Gödöllőn rendezték meg. Ez volt az a fórum, ahol összeseregelve a járás népe hatalmas felvonuláson haladt a mai Szabadság úton az Erzsébet-parkba. A Gödöllő és Vidéke közölte a nap programját, innen tudjuk, hogy a kistarcsai dalárda kétszer is énekelt és Nagy Ferenc, a kistarcsai munkástanács elnöke beszédet mondott. Sajnos, a beszéd szövege nem maradt fenn, vagy még lappang valahol.

A kerepesi Hoffman János alakja a mai napig nem homályosult el a mostani öregek emlékezetében. „Hoffman János feltétlenül a pozitív ember szerepét tölti be emlékeimben, 1919-ben, amikor olyan nyolc éves gyermek voltam, Hoffman felnőtt, aktív politizáló személyiség. Népbiztos, a Korona Uradalom területéből földet osztott a kerepesieknek is. Akkor ettem először tejberizsát, amikor ő ebédet osztott az árvagyerekeknek, én is az voltam, Kerepesen a volt intézői lakban. Ezt az épületet ő 1919 májusában már Kultúrháznak nyilvánította és a község kezelésébe adta miután az intéző családjával együtt elmenekült." „Hoffman János szerette az embereket, szerette a népet, szerette a zenét, az 1920-as években fúvószenekarban játszott.47


6. Harc a forradalom belső megszilárdításáért

Amikor Záborszky Zoltán főjegyző javaslatára Kistarcsa község képviselő-testülete 1918. okt. 31-én táviratilag bejelentette csatlakozását a budapesti Nemzeti Tanácshoz, azon nyomban megalakította a polgárőrséget, tekintettel a forradalmi időkre, az őrség már aznap este 8 órától megkezdte működését. Fellinger Ferenc 1918. nov. 14-én nemzetőrségnek nevezi Kerepesen a helyi belbiztonsági alakulatot és panaszkodik, „még ez ideig kifizetve nem lett, ha ezek kifizetve nem lesznek, úgy félő, hogy ezen emberek e miatt rendbontók lesznek. "48

Kistarcsa képviselő-testületi ülésén 1918. nov. 18-án Záborszky jegyző bejelentette, a forradalom első napjaiban felállított nemzetőrséget (most már ez a neve!) kormányrendelet alapján fel kell oszlatni. De a közbiztonság és vagyonbiztonság védelmében polgárőrség felállítását javasolja, melynek ellátására 1 % vagyonadót vessen ki a képviselő-testület. Vele ellentétben mások a „soros" polgárőrség felállítását javasolták. Hosszas vita után, mivel a képviselő-testület vagyonadó kivetésére nem jogosult, mégis elfogadják a főjegyző indítványát. A polgárőrség megszervezésére a képviselő-testület részéről Greska Mihály, Purth Gyula, a nemzeti tanács részéről Maiina József, Tunkli Mihály, a munkástanács részéről Klein Zsigmond és Nagy Ferenc tagokat kijelöltek.49

A kistarcsai néptanács 1919. febr. 15-cn kénytelen volt foglalkozni a házról házra való, soros polgárőrséggel - végül is ez jött létre! -, mert az őrködést nem mindenki teljesíti. Szigorú ellenőrzést és pénzbüntetést helyez kilátásba azok számára, akik hanyagok a szolgálatban.50 A Kistarcsán 1919. márc. 26-án megalakult I. néptanács (szovjet) rendészeti, az 1919. ápr. 8-án megválasztott II. néptanács (szovjet) közrendészeti bizottságot hozott létre.51

Az isaszegi Vörösőrség azonban úgy találta, hogy pl. Kistarcsán „megbízhatatlan egyének kezében fegyver van, sőt az ottani direktórium sem egészen megbízható." Állításukat nem tudjuk, mire alapozták. Mindenesetre a helyszínre Budapestről sürgősen politikai biztost küldtek.52

A Magyar Tanácsköztársaság Forradalmi Kormányzótanácsa 1919. márc. 25-én IV. számú rendeletével elrendelte a proletárállam új igazságügyi apparátusának, a forradalmi törvényszékeknek a megszervezését. A rendelet alapján, mivel az semmilyen formában sem korlátozta a forradalmi törvényszékek számát és székhelyét, a különböző városi és községi munkástanácsok előterjesztésére az igazságügyi népbiztos nevezte ki az új szerv tagjait, illetve vádbiztosait. Kistarcsán is alakult ilyen forradalmi törvényszék, működéséről eddig semmit nem tudunk.53

A kerepesi községi biztonsági alakulatról kevés adattal rendelkezünk. Nem ismerjük a létszámát, a fegyverzetét, de cselekedetei sokkal markánsabban világítják meg az arcát, mint a kistarcsainak. Ez a fegyveres erő „katonákból" állt, amivel nem akarjuk azt mondani, hogy a kistarcsaiban nem volt egy katona sem és a kerepesiben egy „civil" sem. A kerepesi karhatalmi fegyveresek a földosztó bizottság érdekében távozásra kényszerítették Csizmadia államtitkárt és éjjel-nappal őrizték a gabonaraktárakat, egy szem gabona sem szállítható el a községből, ez ügyben a kerepesi néptanács időt húzó levelezésbe keveredik a járási direktóriummal. Teheti, mert úgy látszik, a kerepesi - valószínűleg gazdafiakból és újgazdákból alakult fegyveres csoport csakis a néptanácsnak és a földosztó bizottságnak engedelmeskedik, ha ezt nagyon diszkréten teszi is. Egyébként természetesen vörösőrségnek nevezik.

A kistarcsai Gépgyár felfegyverzett munkásságának az 1919. jún. 24-i ellenforradalmi puccskísérlet idején országos feladat jutott osztályrészül. Ezen a napon az ellenforradalom hírére Böhm Vilmos szociáldemokrata hadügyi népbiztos, a Vörös Hadsereg főparancsnoka a kistarcsai Gépgyár munkásszázadait Gödöllőre rendelte, hogy a teljesen megbízható kistarcsaiakkal erősítse meg a Vörös Hadsereg főparancsnokságának a védelmét.55/a

 

7. Forradalmi honvédelem

Az imperialista királyi román hadsereg 1919. ápr. 30-án a Tisza keleti partjára zárkózott fel, kivéve a szolnoki (tiszajenői) hídfőt. A csehszlovák imperialista csapatok május 2-án bevonultak Miskolcra, ugyanezen a napon a Vörös Hadsereg visszavette a románoktól Abonyt. Május 3-án ellenforradalmi felkelést vert le a Vörös Hadsereg utcai harcokban Szolnokon.

Május 4-én a Forradalmi Kormányzótanács az újjászervezett Vörös Hadsereg főparancsnokává Böhm Vilmost, vezérkari főnökévé Stromfeld Aurélt nevezte ki. Három hadtest alakult Cegléd, Székesfehérvár és Hatvan székhellyel, később a negyedik Budapesten. Május 4-én Stromfeld a Vörös Hadsereg főparancsnokságát Gödöllőre helyezte és innen irányította a dicsőséges északi hadjáratot, melynek során számos községet, várost és többségükben magyaroklakta területeket szabadított fel a Tanácsköztársaság hadserege.

Mindezek során a Pest-Kerepes-Hatvan országút - mint már annyiszor a történelemben - ismét kiemelkedően fontossá vált. Az északi hadjárathoz felvonuló csapatok fő közlekedési területévé. A feladat, a cél - a forradalmi honvédelem - nagysága mellette igazán eltörpülnek azok az események, amelyek miatt Lovicsek, a gödöllői járási direktórium elnöke, nyilván a kerepesiek bejelentése alapján, panaszt tett 1919. máj. 10-én a Vörös Hadsereg főhadiszállásán Gödöllőn.

„Van szerencsénk a következő feljelentést megküldeni a főhadiszállásnak. A Gödöllő Bpesti országúton közlekedő egyes teher autók vörös katonái és soffőrjei Kerepes községben fegyverrel a kézben követelnek élelmiszert s amikor azt megkapják illetve a megtámadott átadta, fizetés nélkül eltávoztak. Továbbá kiürített boros üvegeket dobálnak a falun keresztül, úgyszintén 3 drb kézi bombát is ledobtak Kerepesen, mely azonban szerencsére nem robbant fel. -

Járásunk községeinek lakosai között, különösen Kerepesen a legnagyobb felháborodást szülte a katonák ezen eljárása, kérjük ezen katonák szigorú büntetését. "

Az irat fogalmazvány, valószínűleg el sem küldték a címzetthez. Hiszen ezekben a napokban hatalmas toborzás folyt a Vörös Hadseregbe, a Gödöllő és Vidéke május 4-én parancsot közölt, minden katonailag kiképzett proletár vonuljon be Budapestre, a fővárost hadműveleti területté nyilvánították. A gödöllői járási direktórium május 9-én felhívást intézett a községi munkástanácsokhoz. „Elvtársak a proletár haza veszélyben van, a bojárok fehérgárdái a magyar köztársaságot rohamozzák. Proletártestvéreink, a Vörös Hadsereg katonái Pest vármegye határán védőbástyaként állnak őrt és forradalmi elszántsággal proletártestvéreikért a legvéresebb harcokat vívják. A kiket a proletárok az egyes járások és községek vagy kerületek élére állítottak, azoknak a sorsdöntő órákban a proletár öntudat és kötelességteljesítés ragyogó példáit kell szolgáltatnia. Gyáva bitang, aki helyét elhagyja. Fegyelmet tartani, a forradalmat, a szocializmust, a proletárhazát fegyverrel védeni a legnagyobb, legszentebb parancs. A vörös vármegye eddig is kitett magáért! Direktóriumi tagok, szovjet hivatalnokok teljesítsétek kötelességeiteket. "55

Május első hetében mintegy 44 ezer munkás állt be a Vörös Hadseregbe. Ez azonban, sajnos, nem volt elégséges a sokszoros túlerőben lévő román, csehszlovák és jugoszláv hadseregek ellen, bár a proletár hadsereg a május 30-án megindult északi hadjáratban olyan vitézül harcolt, hogy tettei a magyar hadtörténelem dicsőséges lapjain foglalnak helyet.

Vöröskatonának lenni azonban nemcsak a túlsúlyban lévő külső ellenség miatt volt nehéz. A belső reakció hatalmát még nem vesztette el helyileg sem. Így fordulhatott elő Kerepesen 1919 májusában a következő eset. „Öreganyámék mesélték el többször is, én magam is ott voltam, hogy az intéző lánya, amikor a Fő utcán jött hintóval Pest felől, kiköpött a kocsiból az úton masírozó vöröskatonákra. Ezért egy katona ráfogta a fegyverét, de az oda érkező tiszt lefogva kezét igazoltatta a kocsin ülőket, fölvette az adatokat, mondván, majd a bíróság ítélkezik maguk fölött, de sok jóra ne reménykedjenek. Ezek után az intézőék elmenekültek."

A Forradalmi Kormányzótanács május 31-én közzétette XCIX. sz. rendeletét a 18-45 év közötti „dolgozó férfiak" általános védkötelezettségéről. Ennek alapján a Hadügyi Népbiztosság a sorozásokat egyelőre csak Budapestre és a Duna-Tisza közére rendelte el. A gödöllői járási direktórium június 3-án szólította fel a községeket, nyilatkozzanak, sorozóbizottság kiküldése szükséges-e, vagy a direktóriumok elegendők a sor alá eső munkások megfelelő helyre való irányításához. A kerepesi direktórium nem tartotta szükségesnek sorozóbizottság kiszállását, a kistarcsai válaszát nem ismerjük. A járási direktórium 1919. jún. 19-én értesítette a kerepesi direktóriumot, hogy a sorozás jún. 20-án lesz Gödöllőn, figyelmeztesse az érdekelteket, meg nem jelenés esetén forradalmi törvényszék fog felettük ítélkezni. A kistarcsai sorköteleseknek ugyanilyen feltételek mellett június 28-án Cinkotán kellett jelentkezniük.*

Egy korabeli kimutatás szerint a budapesti I. vörösezred váci zászlóaljának gödöllői 1 százada 1 szakaszának kerepesi 2. raja 22 főből állt. A 2. raj vöröskatonáit Kerepes (1720 lakos), Mogyoród (1973 lakos) és Kistarcsa (1732 lakos) községekből sorozták. Jelenleg még nem tudjuk, ezek a vöröskatonák hol kerültek harcba.

A kistarcsai Gépgyár önállóan hozott létre munkásszázadokat 1919 júniusában, ahogy a katonai helyzet egyre inkább romlani kezdett. A dolgozók kezdetben a gyár melletti focipályán gyakorolták a fegyverforgatást. Köztük volt az akkor 8 éves Fuló Lajos édesapja is, aki fia nagy örömére mindig hazavitte a puskáját, nyilván így tettek a gyár összes felfegyverzett munkásai.

Sengel Mihály visszaemlékezései szerint 1919 júniusában „az üzemben is kezdték kialakítani a munkásszázadokat. Vass József, aki 1914-től dolgozott az üzemben, 3 századot képezett ki, ebből 2 a Tiszához ki is ment, egy század pedig Tölgyesi József szerint, aki 1916-tól dolgozott az üzemben, és a III.. századba tartozott, ők a mogyoródi állomáson húzódó árkokban voltak elhelyezve, addig amíg az árulás nem történt meg. Őnekik Csillag nevezetű volt a parancsnokuk. "57

A Vörös Hadsereg tiszai offenzívája július utolsó napjaiban összeomlott. Augusztus l-jén Stromfeld Aurél ismét megjelent Gödöllőn, hogy mentse, ami még menthető. Az I. hadtest ekkor még sikeresen végrehajtotta támadási parancsát és kiverte a románokat Szolnokról, de addigra a román hadsereg már elérte a Miskolc-Budapest vasútvonalat és lovassága bevonult Jászberénybe. Az I. hadtestet Szolnokon a bekerítés veszélye fenyegette, ami később be is következett.

Mikor a Vörös Hadsereg hátrálása Miskolc felől megkezdődött, trén-alakulatok haladtak át Kerepesen Pest felé. Valószínűleg augusztus 2-án a kerepesi erődítési munkákhoz kivezényelt kb. 800 fő vöröskatona szintén visszavonult Budapest irányába és szétszóródott.58"

Augusztus 3-án Jászberényből a Kóka-Isaszeg vonalon haladva román katonaság szállta meg Gödöllőt, augusztus 4-én pedig hazánk fővárosát. Azok a földsáncok, drótakadályok, melyekről már többször szó volt és amelyek a Hatvan-Kerepes-Budapest útvonalat zárták volna el Kerepesnél, semmilyen akadályt nem képeztek az ellenség útjában. Valószínűleg azért, mert el sem készültek.

 

8. Az ellenforradalom hatalomra jutása és a megtorlás

Amikor Záborszky Zoltán főjegyző 1919. júl. 31-re dátumozva megsemmisítette a kistarcsai I. és II. szovjet üléseinek jegyzőkönyveit, akkor helyileg is elkezdődött az ellenforradalom. Valószínű azonban, a főjegyző visszadatálta a megsemmisítést, későbbi számonkérésre gondolva, hogy „érdemeit" növelje. Augusztus 2-án még a Vörös Hadsereg katonái és vörösőrök tartózkodnak Kistarcsán, a munkáshatalom még létezett! Biztosan csak ezután semmisítette meg Záborszky a jegyzőkönyveket. Bátorsága egyébként is csak fokozatosan jött meg, augusztus 5-én jegyezte fel a jegyzőkönyvbe, hogy az április 14-én megalakult III. szovjet üléseiről egyáltalán nem vett fel jegyzőkönyvet.59

Az ellenforradalom nemcsak avval kezdődött el, hogy a közigazgatási rend és apparátus nyomban visszaállt az 1918. okt. 30-i állapotba, hanem azzal is, hogy a fizikai megtorlás is azonnal elindult. A környéken az első áldozat a Besnyőn dolgozó munkástanácsi megbízott, Illés István volt, akit aug. 4-én román katonák lőttek agyon a besnyői réten. A honi ellenforradalom ugyancsak felkészült a fegyveres leszámolásra. A Budapesti Csendőrkerületi Parancsnokság 1919. okt. 6-i összesítője szerint a PPSK megyében állomásozó karhatalmi katonai alakulatokból 163 fő Kerepesen és 8 fő Kistarcsán tartózkodott. A Kerepesen beszállásolt 163 katona létszáma messze megelőzi a megyében a községekben elhelyezett katonák számát.60"

Decsy József, a gödöllői járás főszolgabírója 1919. nov. 3-án jelentette a kormánybiztosnak a járás kommunistáival szemben alkalmazott eljárást és módszert.............. a kommunista uralom bukása után, mihelyt a román megszálló sereg Budapestre való utazást megengedte, a helybeli járásbíróság vezetője, dr. Téchy Gyula táblabíróval bementem a Pestvidéki államügyészség vezetőjéhez, akivel abban állapodtunk meg, hogy minden községben alakittassék egy bizottság, amely a proletárdiktatúrában szerepelt egyének működését részletesen felülbírálva a feljelentést a csendőrség útján megteszi, megjelölve azokat, akiket letartóztatásra méltónak tart. Ezen megállapodást haladéktalanul közöltem a községi elöljáróságokkal, aminek az eredménye az lett, hogy a mellékelt jegyzékben felsoroltak lettek letartóztatva, és ellenük a feljelentés megtéve."

A gödöllői járásban augusztus 18-ig 336 személyt tartóztattak le, ebből 61 gödöllői, 5 kistarcsai, kerepesi egy sem. A kistarcsaiak mind a váci börtönben voltak fogva tartva.61

A gödöllői járás főszolgabírójának 5260/1919. sz. leirata a községekben az elöljáróságot és képviselő-testületet az 1918. okt. 30. előtti állapotba helyezte vissza. Kistarcsa képviselőtestülete ezek után 1919. szept. 11-én tartotta első ülését, melyen Záborszky főjegyző magamentegető, szerepét előnyösen feltüntető beszédet tartott. „De ugyancsak folytonos éberségemnek és jelenlétemnek volt tulajdonítható az is, - bár a volt direktóriumtól sem vonható meg ennek érdeme - hogy községünkben nagyobb mérvű erőszakosságok nem voltak s hogy közönségünk élet és vagyonbiztonsága nem szenvedett csorbái."

A képviselő-testület elhatározta ekkor „az esetleg elkövetett jogtalanságokért a volt direktóriumot és munkástanácsot, illetőleg annak tagjait egyetemlegesen anyagilag is felelőssé teszi s felhatalmazza az előjáróságot, hogy szükség esetén azok vagyonára bűnügyi zárlatot vezettessen. " Egy későbbi ülés azonban úgy találta, „a község anyagi alapjait károsodás nem érte és ezért a szokásos intézkedésre nincs szükség. "62

Az ellenforradalmi korszak képviselő-testülete azt állapította meg Kistarcsán, hogy a munkástanács testületileg és egyénileg is anyagi szempontból feddhetetlen volt. Ettől elfogadhatóbb és hitelesebb bizonyítványra a forradalom tisztaságára és erkölcsösségére nézve nincs is szükség.

Bollog István direktóriumi tag „vágóbiztosi" állásáról (a mészárszék felügyelője) 1920. máj. 21-én lemondott, majd lemondását visszavonta, amikor is a képviselő-testület „kifejezi azon óhajtását már most, hogy Bollog István - a kommunizmus alatt tanúsított viselkedése miatt vágóbiztosul tovább ne alkalmaztassék." Bollog azonban megmaradt vágóbiztosnak, sőt az 1920. szept. l-jén lezajlott tisztújításon közfelkiáltással esküdtté választották, szept. 7-én pedig a községi pénztárnoki állásra jelölték többek között, de nem ő kapta a legtöbb szavazatot.63

A kistarcsai kommunisták közül csak Nagy Ferencet állították a Pestvidéki királyi törvényszék elé izgatás és egyéb bűncselekmények vádjával. A főtárgyalást Budapesten tartották meg 1920. júl. 3-án, Fazekas Endre budapesti ügyvéd, mint védő, valamint Lakatos Júlia, Adamcsek Vendel, Bellus József, Csicseri János, Kubacsek József, Sztarohorszky Mihály, Keserű János, Donáth Mór, Knyihár Mihály, Cseri József tanúk jelenlétében.

Dr. Haán Béla kir. curiai bíró bírósága a következő ítéletet hozta. „Nagy Ferenc vádlott, 46 éves, rom. kath. vallású, jászkiséri születésű, kistarcsai lakos, magyar állampolgár, bűnös a Btk. 172. §2. bek. ütköző s az 1912. évi LXIII. t. c. 19. §-a szerint minősülő két rendbeli izgatás bűntettében, amelyet úgy követett el, hogy Kistarcsán, 1919. évi március hó 25-én tartott gyűlésen, mint a munkástanács elnöke, nagy számú közönség előtt azt hangoztatta, hogy „még az anyák kebelén fekvő kisdedeket is kiirtják, ha nem engedelmeskednek a proletárdiktatúrának", továbbá Kistarcsán 1919. évnek a nyarán, közelebbről meg nem határozható időben gyűlésen, többek jelenlétében, mint a munkástanács elnöke beszédet tartva, hangoztatta, hogy már vagyonos osztály nincsen, minden vagyon közös, a vagyont fel kell osztani, -szóval az ún. tanácsköztársaság fenntartása érdekében a munkásosztályt a polgári és vagyonos osztály elleni gyűlöletre, a tulajdon jogintézménye ellen izgatta; bűnös továbbá a Btk. 323. §-ába ütköző négy rendű személyes szabadság megsértésének vétkében, amelyet úgy követett el, hogy Kistarcsán 1919. évi március hó 25-én, mint a munkástanács elnöke, a Gödöllőről és Mátyásföldről elhívott vörös őrökkel Bellus József községi pénztárnokot, Csicseri János községi bírót, Kubacsek József rk. plébánost s Sztarohorszky Mihály községi elöljárót, kistarcsai lakosokat törvényellenesen elfogatta, letartóztatta, és az által, hogy Kubacsek Józsefet pár óráig, míg a többieket estétől dél tájig, több, mint tizenként órán át a gyári fogdában fogva tartatta, személyes szabadságuktól ezen időre megfosztotta és az életük, valamint testi épségük tekintetében, sorsuknak bizonytalansága folytán, szabadulásukig állandó, súlyos lelki és fogva tartásuk által testi sanyargatásnak tette ki; bűnös továbbá a Btk. 350. §-ába ütköző s a 353. § 1. 2. pontjai szerint minősülő három rendű zsarolás bűntettében, amelyet úgy követett el, hogy Kistarcsán, 1919. évi március hó 26-án, mint a munkástanács elnöke, tehát az úgynevezett tanácsköztársaság közege, a közhivatalnoki minőség színlelésével, azon célból, hogy magának és az ú.n. tanácsköztársaságnak jogtalanul vagyoni hasznot szerezzen, Bellus József, Csicseri János s Sztarohorszky Mihály kistarcsai lakosokat, a proletárdiktatúra szervei intézkedéseinek végrehajtásában megnyilvánuló közismert általános fenyegetéssel, fejenkint 2400 kor. kékpénz megfizetésére kényszerítette."

Mindezekért Nagy Ferencet a királyi törvényszék hétévi fegyházra, mint főbüntetésre, továbbá tízévi hivatalvesztésre és ugyanannyi évi politikai jogainak felfüggesztésére ítélte. Ugyanekkor a korábban felmerült lopás bűntettének a vádja alól felmentetek. A felmerült perköltségek megfizetésére kötelezték, de tekintettel vagyontalanságára, azokat behajthatatlanoknak nyilvánították. Az ítéletet azonnal jogerősnek nyilvánították. A fegyházbüntetés idejébe természetesen beszámították azt a tíz hónapot, melyet a vádlott előzetes letartóztatásban már eltöltött.

Az ítélet indoklási részében némileg árnyaltabban tűnnek fel a proletárdiktatúra kistarcsai eseményei és az, hogy Nagy Ferenc ellen emelt vád mindenképpen felfújt, túlméretezett, alig tartható fenn. Ugyanakkor az is kiderül, Nagy Ferenc egyes-egyedül súlyos meggyőződésből, lelkiismerete szerint, világnézete alapján tette mindazt, amivel vádolják. Más oka ezenkívül nem volt rá.

Vád alá helyezték még Skopecz Rezsőt, akit a gyári munkásság küldött a kistarcsai I. és II. néptanácsba, a III.-ban már nem szerepelt.

Skopecz Rezsőné született Petrovics Mária vallomása Záborszky Zoltán volt kistarcsai főjegyzőről. „1919. évben férjem a kistarcsai gyárban dolgozott. Egyik nap azzal jöttek hozzám, hogy férjemet letartóztatták. Érdeklődésemre a vezérigazgató azt mondta, hogy ez a községi elöljáróság intézkedésére történt. Négy napig a csendőrségen volt fogva, majd Budapestre vitték. Ezen ügyben a községházára mentem, Záborszky főjegyzőhöz érdeklődni férjem ügyében. Az volt a válasza, hogy ne lázítsak, mert engem is elvisznek. Csak 6 hét eltelte után tudtam az ügyészséghez eljutni. Az ügyészségen azt a felvilágosítást adták, hogy férjem vallás elleni izgatással van vádolva. Az ügyészségen kiadtak egy nyilatkozatot, hogy azt írassam alá a plébánossal. Azonnal közöltem a főügyésszel, hogy a plébános nem fogja aláírni a nyilatkozatot. Azt válaszolta, hogy akkor a főjegyzővel írassam alá.

Hazajöttem és elmentem a plébánoshoz, ő nem akarta aláírni, így a főjegyzőhöz mentem be. A kérelmem elmondása után megtagadott minden segítséget és azt mondotta, hogy ne lázítsak.

Férjem érdekében több tanút hallgattak ki, akiknek vallomását a főjegyző nem küldötte be az ügyészséghez. A további vád az volt, hogy férjem 13 egyént felakasztatott."

Ez az utóbbi vád teljes képtelenség, maga Záborszky Zoltán mondotta az 1919. szept. 11-én megtarott képviselő-testületi ülésen, hogy senki életében nem esett kár a községben a Tanácsköztársaság ideje alatt.64

Kerepes képviselő-testülete a Tanácsköztársaság bukása után először 1919. aug. 17-én jött össze rendkívüli ülésre, amely örömmel vette tudomásul, hogy a járási főszolgabíró rendelete alapján visszaállt az 1918. okt. 30-i állapot. Kulina Béla h. jegyző ekkor bejelentette a községi direktórium távozása után, aug. 1-től aug. 17-ig a község vezetését „a gödöllői térparancsnokság által kinevezett ideiglenes elöljáróság látta el." Mostantól kezdve viszont a kerepesi lakosság kívánságára Tunkl Mihály lesz a bíró a lemondott Gróf Mihály helyében.

A képviselő-testület azonnal nekilátott a községi pénztár felülvizsgálatának. ,,Előadó jegyző bejelenti, hogy a községi direktórium a Pecz Ármin féle kölcsönt, amit Fellinger Ferenc erőszakolt ki még nem fizette ki, s így az ideiglenes elöljáróság a munkástanács pénztári maradványából a község részére átvett 11 000.- Kor. visszafizette, Fellinger Ferenc által a helyi vörös őrség részére átvett, illl. önkényűleg megtartott 4000.- K. visszafizetése iránt a helybeli csendőrőrs Parancsnokság útján pedig a bpesti volt vörös kerületi parancsnokságot megsürgette." A képviselők ragaszkodnak a tartozásnak, ha kell bírói úton való megtérítéséhez.

Ugyanekkor a munkástanács naplójának a megvizsgálása során - tehát volt ilyen! - megállapították, a direktórium az aratók részére kimért bor után literenként 3 Korona adót vetett ki, melyet Szignárovits Ferenc vendéglős már befizetett, de Deák Péter kocsmáros még azzal hátralékban van. Határozatot hoztak, hogy Deák literenként csak másfél koronát fizessen.

A kerepesi képviselő-testület 1919. dec. 18-án, ekkor már Lovcsck Béla a jegyző, aki Pécelről települt át, megállapította, hogy a munkástanács 9772 K. 20 fillérrel károsította meg a községi közgazdasági alapot és elhatározta, hogy bűnügyi zárlat elrendelésére az alispánhoz fog folyamodni.

A Polygén Város Építő R. t. az 1920. febr. 20-án megtartott kerepesi képviselőtestületi ülés elé terjesztette kérését, hogy tőle „a kommunizmus alatt elvett" vízhordó lajtot a község önköltségi áron, 640 koronáért vásárolja meg. Az olcsó árajánlat miatt a község a lajtot megvásárolta.

Az 1920. júl. 30-i képviselő-testületi közgyűlés foglalkozott a szolgabírónak 5456/1920. sz. rendeletével kiadott kérelemmel, melyben Losonczy Géza és Tunkl János volt néptanácstagok a 9772 K. 20 fillér marasztalt összeg megfizetése alól felmentésüket kérték. A képviselőtestület a kérvényt elutasította. A közgyűlés 1921. okt. 7-én ismét tárgyalta az alispán 11320/ 1921. sz. rendelete alapjána Tanácsköztársaság alatt a községnek okozott kár megtérítését.65

„Főjegyző részletesen ismerteti ezen rendeletet, s bejelenti, hogy a volt direktóriumi tagok szabálytalan és helytelen gondolkodása folytán a közgazdasági alapnak okozott s a 22/919. kgy. sz. határozatban megállapított 9772 kor. 20. fillér kár összeg Tunkl János és Losonczi Géza ingatlan vagyonára telekkönyvileg bekebeleztetett, minekután az alispáni rendelet értelmében most már csak a kárösszeg behajtása, illetve a község jogi képviselete iránt kell intézkedni. Bemutatja egyúttal Tunkl János és Losonczi Géza kérelmét, amelyben nevezettek az okozott kár alóli felmentésüket kérik.

Pecz Ármin képviselő javasolja, hogy a községi elöljáróság szólítsa fel még egyszer utoljára a volt direktóriumi és munkástanács tagokat a kérdéses összegnek együttes kiegyenlítésére s csak ha ezen felszólítás nem vezetne eredményre, úgy a per indíttassék meg, elsősorban Tunkl János volt direktóriumi elnök ellen s csak másodsorban Losonczi Géza, Kucsera Ágoston, Dudek György, s ifj. Hofman János volt direktóriumi tagok ellen, akiknek a per folyamán jogukban áll az összes volt munkás és paraszttanács tagokat perbehívni.

Javasolja, hogy a per vitelével a vármegyei főügyész úr bízassék meg."

A képviselő-testület Pecz Ármin javaslatát, akinek kertészetét a Tanácsköztársaság idejében szocializálták, egyhangúlag elfogadta.

 


Jegyzetek:

  1. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 13/1918., Kerepes képv. kgy. jkv. 32/1918. és MMTVD V. 341.
  2. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 7/1919. - Walasik Rezső később Várira magyarosított, az 1920-1930-as években szobafestő és mázoló, majd kocsmáros volt Gödöllőn. Lovag Stockingcr Ödön később a Gizella-fürdő vezetője Gödöllőn.
  3. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 1916-1924. 80. és MSZMP KB Pl Arch. Pestvidéki kir. törvényszék ir. 1/1920 -B 5464.
  4. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 1916-1924. 72-73. - Bachmann Konrád 1882-1982-ig élt, sírja a kistarcsai temetőben látható.
  5. PmL, PPSK vm. Direktóriumának ir., A belügyi népbiztos megyei megbízottjának és PPSK vm. Ideiglenes Direktóriumának ir. no. 111.
  6. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 1916-1924. 74-75.
  7. PmL, tk. ir. 76.
  8. PmL, A Gödöllői Járás Direktóriumának ir. 3170/1919.
  9. PmL, PPSK vm. Direktóriumának ir. Eln. ir. 61/1919. 266-267. p.
  10. PmL, A Gödöllői Járás Direktóriumának ir. 3170/1919.
  11. PmL, PPSK vm. Kormányzótanácsi biztosának ir. 1919. Gödöllői Járás no. 7. és Vigh, 1979. 61.
  12. PmL, PPSK vm. Direktóriumának ir. Eln. ir. 61/1919. 218-219. p.
  13. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 6/1918.
  14. Asztalos, 1979. 135.
  15. MMTVD V. 522-524.
  16. Népszava 1919. febr. 21.
  17. Mészáros K.: Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság parasztpolitikája. Bp., 1966. 85., Vigh, 1979. 50, 52,125., MMTVD V. 522-524.
  18. Kerepes, História Domus
  19. PmL, A Gödöllői Járás Direktóriumának ir. 3772/1919.
  20. Réti L A Magyar Tanácsköztársaság központi szervei és pecsétjeik. Bp., 1970. 45. PmL, PPSK vm. Kerületi Mezőgazdasági Műszaki Hivatal ir. 1919. 33/1919., 169/1919.
  21. Vigh K.: Az ellenforradalom hatalomra jutása és rémuralma Pest megyében. In: Pest megye múltjából 1.364.
  22. PmL, A Gödöllői Járás Direktóriumának ir. 4044/1919. és ld. 20. jegyzet.
  23. PmL, A Gödöllői Járás Direktóriumának ir. 4628/1919.
  24. Uo. 4807/1919.
  25. Kerepes, História Domus sz. n.
  26. Dr. Unyi B.: 1986-ban jubiláló vasutaink. Vasút, 1986/1. 9. és PmL, Kerepes képv. kgy. jkv. 32/1911.
  27. Iratok, 1918-1919. 63.
  28. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 14/1918.
  29. MMTVD V. 636., Vigh, 1979. 43.
  30. Etele, 1969. fénykép
  31. Iratok, 1918-1919. 62-63, 82-83.
  32. PmL, A Gödöllői Járás Direktóriumának ir. 3600/1919. és PmL, Fábri M.: A tanácsok megalakulása és működése Gödöllőn. Kézirat 55.
  33. PmL, A Gödöllői Járás Direktóriumának ir. 5064/1919.
  34. PmL, A belügyi népbiztos megyei megbízottjának és PPSK vm. Ideiglenes Direktóriumának ir. no. 111., Iratok, 1918-1919. 315-316.
  35. Etele, 1969. fénykép
  36. Kerepes, História Domus
  37. PmL, Gödöllői Járás Főszolgabírójának ir. 1706/1919., 1719/1919., 2246/1919. és 2528/1919.
  38. PmL, A Gödöllői Járás Direktóriumának ir. 3782/1919.
  39. MMTVD V. 354.
  40. Csiffáry G.: A Kommunisták Magyarországi Pártja egri szervezete 1919. márc. 21. előtt. Archívum 10. Eger, 1981. térkép és Vigh, 1979. 43.
  41. Etele, 1969. fénykép
  42. MSZMP KB Pl Arch. Pestvidéki kir. törvényszék ir. 1/1920. - B. 5464.
  43. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 1916-1924. 72-73. és Kerepes, História Domus sz. n.
  44. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 32/1919. és Kerepes, História Domus sz. n.
  45. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 15/1919.
  46. MMTVD V/l. 283,285.
  47. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 31/1919., Műnk. Alm. 28. ésTunkli István (1911. aug. 29.-) visszaemlékezése 1986. márc. 15., feljegyezte Mihalik Mihály.
  48. Iratok, 1918-1919. 63.
  49. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 14/1918.
  50. Uo. 11/1919.
  51. Ua. és 72-73.
  52. Etele, 1969.13., Vigh, 1979.157. - Vigh Károly valamilyen okból felcserélte a helyszíneket!
  53. PmL, tk. ir. 204.
  54. a. Böhm V.: Két forradalom tüzében. Bp., 1946. 289.
  55. PmL, A Gödöllői Járás Direktóriumának ir. 3782/1919.
  56. Gödöllő és Vidéke 1919. máj. 4., Vigh, 1959.132.
  57. Tunkli István (1911. aug. 29.-) visszaemlékezése 1986. márc. 15., feljegyezte Mihalik Mihály, és PmL, A Gödöllői Járás Direktóriumának ir. 3988/1919., 4551/1919.
  58. Etele, 1969. a 24-25. oldal közötti melléklet. - Futó Lajos (1910-) és Sengel Mihály visszaemlékezése 1977. okt. 25-én a kerepestarcsai községi pártszervezet irodájában tartott ülésen.
  59. Kerepes, História Domus sz. n.
  60. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 1916-1924. 73-75.
  61. Munk. Alm. 45 Pásztor, 1985. 77.
  62. PmL, PPSK vm. főisp. ir. 760/1919., Vigh, 1959. és Pásztor, 1985. 285.
  63. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 19/1919., 21/1919., 37/1919.
  64. Uo. 5/1920., 13/1920.
  65. MSZMP KB Pl Arch. Pestvidéki kir. törvényszék ir. 1/1920. -B. 5464. és Kistarcsa NB 76/1947 NB sz
  66. PmL, Kerepes képv. kgy. jkv. 1/1919., 3/1919., 4/1919., 22/1919., 5/1920., 44/1920. és55/1921.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet