Előző fejezet Következő fejezet

VIII. KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

(1920-1944)

 

Az I. világháborút és a forradalmakat megélt Közép-Európa és abban a trianoni szerződéssel egyharmadára csonkított Magyarország összetett válság viszontagságai közepette kereste a kiutat a mindenoldalú stabilitás felé.

Ebből a feszült helyzetből egyrészt a dolgozó osztályok a forradalmak és forradalmi kísérletek révén igyekeztek kijutni, másrészt a forradalmi erők elleni küzdelemben új formája is megszületett a tőkés osztályuralom konzerválásának, a baloldali fordulatok megakadályozásának, melynek jegyében már a polgári demokratikus, liberális intézményeket és eszméket is igyekeztek felszámolni. Ezek az utóbbi törekvések általában a fasiszta, fasisztoid államberendezkedéshez vezettek, különösen a kelet-európai térségben fekvő országokban, melyek gazdasági gyengeségben és társadalmi elmaradottságban szenvedtek.

 

1. A társadalmi és gazdasági helyzet

a) A községi közigazgatás

A forradalmak előtti állapotra visszaállt községi közigazgatás mindenhol elsősorban a társadalmi berendezkedés biztonságának helyreállítására törekedett. Különösen a Budapest környéki ún. elővárosok és községek vezetői vették megelégedéssel az állambiztonsági intézkedéseket, hiszen ezeknek a településeknek munkásosztálya „kompromittálta magát" a főváros munkássága mellett a legjobban a két forradalomban. így volt ez Kistarcsán is.

Csak így érthető, Kistarcsa képviselőtestülete örömét fejezte ki 1919. dec. 2-án tartott ülésén afelett, hogy az államrendőrség részlegét kihelyezik a fővárosból, létrehozzák a cinkotal rendőrkapitányságot, melyhez Kistarcsa is tartozni fog. Legkevesebb 8 főből álló rendőrőrs mihamarabbi felállítását kérik a községbe, az irodáról, berendezésről, az őrhelyiségről a község szívesen gondoskodik. Egy fél évvel később a cinkotai rendőrkapitányság létrehozásának költségeihez 7500 koronával járultak hozzá.

Néhány év múlva, 1925-ben a m. kir. államrendőrség Cinkota és környéke kapitányságának közbiztonsági szolgálata hatásköréből kivonták Kistarcsát és a m. kir. csendőrség hatáskörébe utalták, legközelebbi csendőrőrs Kerepesen létesült. Ugyanebben az évben Kistarcsán újjászervezték a halódó éjjeliőri szolgálatot is, őrök ekkor Baran István és Szlifka József voltak.

Ám 1943. nov. 15-től Kistarcsán ismét a m. kir. államrendőrség vette át a közbiztonsági szolgálatot és ekkor szervezték meg a rendőrség toloncosztályát, melynek céljából az ún. Ganz-munkáslakásokból kitelepítették a munkásokat. A képviselő-testület 1943. dec. 14-én úgy határozott, hogy amíg felépül a rendőrlaktanya, addig a községháza tanácstermét átadják a 10 főnyi helyi rendőrségnek a mátyásföldi rendőrkapitányság javaslatára.1

A kistarcsai községházának, mint a helyi közigazgatás központjának külön története van. A község kezdetben nem volt abban az anyagi helyzetben, hogy községházát építsen vagy vásároljon, így különböző helyeken béreltek alkalmas, illetve alkalmatlan helyiségeket a hivatal számára.

Még a körjegyzőség idejében, 1912. nov. 25-én hívta fel a közgyűlés figyelmét a körjegyző „a nagyon siralmas állapotban levő - cigány putrihoz hasonló - hivatalos helyiségre," s kérte a közgyűlés sürgős intézkedését. Ekkor elhatározták, hogy Hideg János (2 szoba, konyha és kamra) lakóházát fogják kibérelni (Fő u. 10., most Széchenyi u. 24.).

A községháza 1918-ban már a Fuchs Jenő és Fuchs Ella tulajdonát képező boltban volt (nem azonos a sínen túli Fuchs pékséggel, az a fiók-bolt a jelenlegi PEVD1 helyén állt, Fő u. 37., most Széchenyi u. 41.). A képviselő-testület 1918. jún. 24-én tárgyalta a községháza ügyét: Fuchs Jenő és Fuchs Ella ajánlották, hogy megfelelő átalakítással a mostani üzlethelyiségből egy tanácstermet és egy hivatali helyiséget rendelkezésre bocsátanak. A bér felemelését kérik 800-ról 1400 koronára és ennek fejében hajlandók a bérletet 5 évre meghosszabbítani. A jegyző a javaslat elfogadása mellett volt, „annál is inkább, mert az egész községben nincs erre a célra alkalmas helyiség." Elhatározták, hogy 1918. aug. 1-től a bérösszeg felemelésével 5 évre megkötik a bérleti szerződést.

A községháza tulajdonosa 1921-ben Róna Márton volt, aki a bérletet ekkor fel akarta mondani érzelmi okokból. A képviselő-testület 1922. márc. 7-én tárgyalta újra az ügyet, Róna Márton nem akarta elvégeztetni a községháza szükséges tatarozását, mert a jegyző két helyiséget rekvirálás útján foglalt cl tőle. Jánossy Pál jegyző 1922. jún. 24-én kifejtette, „a saját hatás körében oldja meg a község hivatalos helyiségeinek sürgős - közérdekű - elhelyezését, annál is inkább, mert ha a tervezett országos újabb lakásrendelet életbe lép, úgy a jelenlegi háztulajdonos minden körülmények között fölmondási jogát gyakorolni fogja, mert az 1919. év tavasza óta, amikor a kommunista Direktórium önkényűleg s erőszakkal foglalta el a jelenlegi hivatalos helyiségeket az ő előzetes engedélye és hozzájárulása nélkül, rossz szemmel nézte ezt a különös eljárást és azóta a községi elöljárósággal is folyton hadilábon áll. " Ez a ház egykor Illyés Endre balmazújvárosi református pap tulajdona volt (Fő u. 30., most Széchenyi u. 64.) a jelenlegi katolikus plébánia épülete. A kistarcsai direktórium tehát működésének második felében átköltözött a Fuchs-féle házból (a mai PEVDI) a Róna Márton tulajdonát képező épületbe.

A képviselő-testület 1922. jún. 24-én elhatározta a községi kocsma és mészárszék igénybevételét községháza céljára, 1922. aug. 17-én döntöttek arról, hogy előzőleg a községi kocsma elhelyezéséről"gondoskodni kell. Az elöljáróság végül 1924-ben költözött át a volt községi kocsma és mészárszék épületébe, amelyben jelenleg is a községi tanács működik. (Széchenyi u. 33.).2

A községek egészségügyi ellátása rendkívül hiányos és szegényes volt az I. világháború utáni években. A legközelebbi orvos dr. Hunwald T. Antal csömöri körorvos volt, aki egyben a Gépgyár orvosa tisztet is betöltötte, 1922-től lépett a helyérc dr. Markó Andor OTI orvos.

Kistarcsa képviselőtestülete 1921. aug. 10-én ismét foglalkozott Kulin Géza okleveles gyógyszerész (Bokod, Komárom m.) személyes jogosítványú gyógyszertár felállításának engedélyezése iránti kérvényével, amelyet 1918. nov. 18-án egyszer már támogatott. A testület helyesnek ítélte gyógyszertár létrehozását, arra való hivatkozással, hogy a községben 1921. máj. 1-től magánorvos telepedett le. Kerepes és Nagytarcsa képviselő-testülete hozzájárulását adta egy kistarcsai gyógyszertár megnyitásához. Végül 1923. máj. 30-án Csonka Béla cinkotai lakos kapta meg a gyógyszertár felállításának engedélyét. Ez évben meg is nyitotta Patrona Hungariae néven gyógyszertárát (Deák F. u. 18.).

Kistarcsa képviselő-testülete 1926. máj. 4-én elhatározta, hogy kilép a csömöri orvosi körből, éppen a már működő gyógyszertárra hivatkozva, kimondta községi orvosi állás szervezésének a szükségességét. A megye hatósága azonban visszaosztotta Kistarcsát a csömöri körorvos hatáskörébe. A képviselő-testületnek mégis sikerült akaratát keresztülvinnie, 1927. okt. 12-én dr. Nagyőszi Strubcrt Ferenc valkói orvost körorvossá választották Kistarcsa és Nagytarcsa községekben. Dr. Pintér Nándor 1929-ben kezdte meg működését Kistarcsán, ekkor már három orvos gyógyított a községben és környékén.

 

A kistarcsai gépgyár „Haladás" dalkörének, a HANSZ-nak, Kistarcsa-Újfalunak, a légoltalmi ligának és az építőipari munkásoknak pecsétje a két háború között

 

Nagy lépést jelentett a közegészségügy területén a kistarcsai egészségház létesítése 1933-ban az Országos Közegészségügyi Intézet támogatásával, 1933. okt. 22-én adták át rendeltetésének, az egészségház 1937-ben a község tulajdonába került. A zöldkeresztes védőnői családlátogatáson felül orvosi rendelés is folyt itt, a felnőtt lakosság számára kétkádas fürdőszoba állt a rendelkezésre. Dr. Tibold József 1934. augusztusától 1949. márciusáig - haláláig - volt községi körorvos Kistarcsán.

Kerepesen 1933-tól gyógyított községi orvos, az első dr. Fetter (Fóty) György.

Az Országos Stefánia Szövetség kistarcsai fiókja 1930. máj. l-jén kezdte meg működését az anya- és csecsemővédelem terén. Védőnője az anyákat és gyermekeiket látogatva nem feledkezett meg a család többi tagjáról sem, és eredményes felvilágosító, valamint beteg-feltáró munkát végzett. Számos sápadt arcú férfi és asszony fogadta meg a tanácsát és kérésének engedve ment el Budapestre a Kistemplom utcai Tüdőbeteggondozóba, ahol tanácsokkal és gyógyszerekkel is ellátták. (A gondozó egyik orvosa dr. Erőss Jenő volt.) Sok kistarcsai tüdőbeteg köszönhette felgyógyulását a Stefánia Szövetség munkájának. Az Országos Közegészségügyi Egyesület jelszava ekkor az volt: ,Anyában gyermeket, gyermekben nemzetet, nemzetben hont védünk: rajta, rajta, rajta, amíg el nem késünk!"

A kistarcsai Stefánia Fiókszövetségnek 1930-ban 52 tagja volt, szinte valamennyien az ún. „művelt középosztályból", közöttük egy-két volt községi bíró és felesége, akik a módosabb parasztságot képviselték.

Az Országos Stefánia Szövetség kerepesi fiókszervezete 1935. aug. 28-án tartotta alakuló ülését. Elnöke Somló Sári, védője vitéz Inczédy Gombos Mihályné lett. Özvegy Petz Árminné kerepesi házában díjtalanul helyiséget bocsátott a fiókszövetség rendelkezésére rendelő céljára. Gombos Mihályné a védőnő részére házában lakást - világítással, fűtéssel - adott szintén ingyen.

A kistarcsai Stefánia Fiókszövetség tagjai 1930-ban

  1. Csonka Béláné, gyógyszerész neje, Kistarcsa
  2. Czaich Endréné, ny. igazgató tanító neje, Kistarcsa
  3. Czaich Endre, ny. igazgató tanító, Kistarcsa
  4. Csizmadia Gyula, rk. plébános, Kistarcsa
  5. Dömötör Lajos, ny. munkáspénztári igazgató, Kistarcsa
  6. Dömötör Lajosné, ny. munkáspénztári igazgató neje, Kistarcsa
  7. dr. Bartos Lajos, áll. elemi iskolai tanító, Kistarcsa
  8. dr. Bartos Lajosné, áll. elemi iskolai tanító neje, Kistarcsa
  9. Demecs Józsefné, bankhivatalnok neje, Kistarcsa
  10. özv. Baya Jánosné, áll. elemi iskolai tanítónő, Kistarcsa
  11. Fekete Gerzsonné, községi jegyző neje, Cinkota
  12. Fáy Aladárné, ny. községi főjegyző neje, Kistarcsa
  13. Jánossy Pálné, ny. községi főjegyző neje, Kistarcsa
  14. Kovács Józsefné, községi volt törvénybíró neje, Kistarcsa
  15. Rapavi Józsefné, volt községi bíró neje, Kistarcsa
  16. Komjáthy Jánosné, ny. színigazgató neje, Kistarcsa
  17. Macskássy Lászlóné, mozitulajdonos neje, Kistarcsa
  18. dr. Markó Andorné, orvos neje, Kistarcsa
  19. dr. Ondrejovics Jenőné, ny. törvényszéki jegyző neje, Kistarcsa
  20. Őry Ferencné, elemi iskolai tanító neje, Kistarcsa
  21. Rumbach Jánosné, rendőrtanácsos neje, Kistarcsa
  22. Szabados Jánosné, ny. MÁV főellenőr neje, Kistarcsa
  23. dr. Szalay Jenőné, ügyvéd neje, Kistarcsa
  24. Sorg Károlyné, építész neje, Kistarcsa
  25. Steckhardt Ferencné, művezető neje, Kistarcsa
  26. dr. Strubert Ferencné, községi orvos neje, Kistarcsa
  27. Urbantsék Irén, elemi iskolai tanítónő, Kistarcsa
  28. Veress Jolán, háztartásbeli, Kistarcsa
  29. vitéz Jeney Istvánná, magántisztviselő neje, Kistarcsa
  30. Kerekes Gézáné, tanítónő, Kistarcsa
  31. Tkalecz Vilmosné, kántortanító neje, Kistarcsa
  32. Varga Dezsőné, tanítónő, Kistarcsa
  33. dr. Anatl Ferencné, postamester neje, Kistarcsa
  34. Erhardt József, mérnök-cégvezető, Kistarcsa
  35. Erhardt Józsefné, mérnök-cégvezető neje, Kistarcsa
  36. Fekete Gerzson, községi jegyző, Cinkota
  37. Kovács György, községi bíró, Kistarcsa
  38. Kovács József, volt községi törvénybíró, Kistarcsa
  39. Kiss Árpád, tanító, Kistarcsa
  40. Maiina Mihály, Hangya üzletvezető, Kistarcsa
  41. dr. Markó Andor, orvos, Kistarcsa
  42. Nagy Jánosné, vármegyei tisztviselő neje, Kistarcsa
  43. Őry Ferenc, tanító, Kistarcsa
  44. dr. Sipos Ernő, cégvezető, Kistarcsa
  45. Sepeghy Géza, ny. igazgató tanító, Kistarcsa
  46. dr. Szalay Jenő, ügyvéd, Kistarcsa
  47. Vay Gabriella, háztartásbeli, Kistarcsa
  48. Veress Ferenc, községi jegyző, Kistarcsa
  49. dr. Strubert Ferenc, községi orvos, Kistarcsa
  50. ifj. Váczy Pálné, mészáros neje, Kistarcsa
  51. Morich Ervin, testnevelési tanár, Kistarcsa
  52. Morich Ervinné, testnevelési tanár neje, Kistarcsa

Az üresedésben lévő községi szülésznői állást 1921-ben Henisch Jánosné töltötte be, Budapestre költözése után, 1923-tól pedig Juhász Jánosné (sz. Takács Mária) lett a szülésznő, ahogy akkor mondták, a községi bába.

A kistarcsai Gépgyár fertőtlenítő kocsit tartott fenn, a gyár megszűnésekor ez a felszerelés a község tulajdonába került, körfertőtlenítő-állomás szerveződött. A fertőtlenítőgép kezelője Kővágó György, majd id. Csendes Mihály szakképzett fertőtlenítők voltak. Feladatuk volt a fertőző betegségekben elhaltak lakásainak, ruháinak fertőtlenítése, esetleg az utóbbiak megsemmisítése. A körfertőtlenítő-állomás hatáskörébe tartozott Kerepes, Csömör és Nagytarcsa.

A Községeket és Mezőgazdaságot Villamosító Rt. 1921-ben kereste meg Kistarcsa elöljáróságát a község villamosítása ügyében. Villany világítási Bizottságot hozott létre a községben (Király Andor gépgyári vezérigazgató, Rapavi József bíró, Jánossy Pál jegyző, Kovács József községi képviselő) az ügyek intézésére 1922-ben. Kistarcsán 1927-ben már 40 darab közvilágítási lámpa dacolt az éjszaka sötétjével. Ám a családi házakban a gazdasági válság, illetve pangás időszakában nehezen terjedt el a villanyvilágítás, kb. 10 év kellett hozzá, hogy a petróleumlámpák gyér fényét felváltsa a villanyfény. A községben Kistarcsa és Környéke Rt. néven villanyfejlesztő telep működött már 1930-ban.

Kerepesen is csak 1934-ben jelent meg a villany, az iskolába, a templomba és a plébániába vezették be legelőször és azután fokozatosan a családi házakba is.4

A kistarcsai képviselő-testület 1922. aug. 17-én határozta el vásárengedély megszerzését heti két alkalommal a kisebb állatok felhajtásával együtt. De 1927. jún. 30-án és 1932. nov. 3-án ismét kérelmezték szerdán reggelre és szombaton délutánra a piac tartásának engedélyét.5 Végül az engedélyt 1933. ápr. 12-én hirdették ki.

Kerepes és Kistarcsa egyesítésének gondolata először a megyei igazgatás legfelsőbb szintjén merült fel, a főszolgabírónak e tárgyban kiadott rendeletét Kistarcsa képviselő-testülete 1930. okt. 7-én tárgyalta és kereken visszautasította. Ugyanígy jártak el Kerepes képviselői is.

Az 1940-es években felmerült Zsófia-liget átcsatolása Kerepesről Kistarcsához, maguk a Zsófia-ligeti lakosok kérelmezték. A kistarcsai képviselőtestület 1943. szept. 4-én helyt adott a kérésnek, hogy Zsófia-ligetet, valamint a csömöri határ út-Csömöri út-HÉV-Hunyadi János út által határolt területet Kistarcsa községhez csatolják, hiszen tanügyi és postaigazgatás szempontjából már úgyis oda tartozik.

Kerepes képviselő-testületének ellenállásán azonban megbukott az akció és 1945. jún. 29-én a közellátási gondokra hivatkozva már Kistarcsa képviselő-testülete is úgy látta, hogy Zsófia-liget átcsatolása csak növelné az amúgy is tetemes gondokat, noha Zsófia-liget már teljesen összeépült Kistarcsával. A településrész lakossága azonban továbbra sem nyugodott, 780 fő aláírásával újabb kérvényt adtak be, melyre 1945. nov. 18-án Kistarcsa képviselő-testülete megint nemleges választ adott a súlyos anyagi helyzetre való tekintettel.6

b) Népesség és társadalmi tagozódás

Az I. világháborúban jelentős vérveszteséget szenvedett Magyarország népességét először az 1920-as népszámlálás mérte fel, majd ezt követően a tízévenként megtartott népszámlálások tárták fel a növekedést és változást. Az 1920-as népszámlálás a lakosság számára vonatkozóan visszatekintett egészen a „kiegyezésig."

 

A községek lakosságának száma 1869-194l-ig

Év Kerepes % Kistarcsa %
1869 1022 100 482 100
1880 1064 104 580 120
1890 1056 103 667 138
1900 1171 114,5 809 167
1910 1720 168 1732 359
1920 2114 209 2771 574
1930 3159 309 3326 690
1941 3544 346 3709 769

 

A két község nemzetiségi megoszlása a meglehetősen tarka eredet mellett sem volt bonyolult, a népszámlálások az anyanyelvre kérdeztek rá, ami inkább a származásra, mint a nemzeti öntudatra vonatkozott. így azután meglehetősen sokan vallották magukat Kerepesen szlovák anyanyelvűeknek, ami mellett jól megfért a magyar nemzethez való tartozás tudata.

Gép- és Vasútfelszerelési Gyár Rt. dolgozóinak nemzetisége 1920-ban

Magyar 513 87,5%
Német 24 4,0%
Szlovák 33 5,6%
Horvát 2 0,34%
Egyéb 14 2,3%
Összesen: 586 100%

 

A táblázatokból kibontható helyzetet azonban még sokminden árnyalta, például tudunk róla, hogy a Gépgyár szakmunkásai között voltak lengyelek (Dobrovolszky Alfréd, Lopatovszky Gusztáv, Kosinszky Károly és Drozdovszky József), de jöttek Csehországból és Morvaországból is, sőt Boszniából. Később pedig, a Fésűsfonógyár korszakában olaszok is települtek itt le, illetve kértek honosítás esetén felvételt Kistarcsa község kötelékébe.

A zsidókat Magyarországon nem tekintették nemzetiségnek, hanem kizárólag vallási közösségnek, így a népszámlálásokban a vallási rovatban találjuk őket, egyébként magyar anyanyelvűeknek vallották magukat.

 

Kerepes lakosságának anyanyelve, illetve nemzetisége 1920-1941

Anyanyelv, nemzetiség
1920 % 1930 % 1941 %
Magyar 815 38 2043 64,6 3412. 96,2
Német 7 0,3 36 1,0 19 0,5
Szlovák 1310 61 1062 33,6 98 2,7
Délszláv - - - - 3  
Egyéb 9 0,4 16 0,5 9 0,2
Összesen: 2141 100% 3159 100% 3544 100%


Kistarcsa lakosságának anyanyelve, illetve nemzetisége 1920-1941

Anyanyelv, nemzetiség
1920 % 1930 % 1941 %
Magyar 2657 95,8 3110 93,5 3605 97,2
Német 53 1,9 31 0,9 31 0,8
Szlovák 39 1,4 175 5,2 45 1,2
Délszláv 4 0,14 - - 2 0,05
Egyéb 18 0,6 9 0,2 25 0,6
Összesen 2771 100% 3326 100% 3709 100%

Egyéb vallások néhány tagját - görög katolikus, görögkeleti, unitárius stb. - nem vettük fel táblázatunkba, azért a közölt számadatok nem adják ki teljesen az össznépesség számát.7

Az alakulófélben lévő kistarcsai izraelita hitközség kérvényét felekezeti temető létesítésére 1924. dec. 18-án tárgyalta a község képviselő-testülete. Mivel a döntés meghozatalához nem voltak felkészülve, azt elhalasztották és 1925. febr. 9-én az 1794. évi 21263. sz. királyi rendeletre hivatkozva 300 négyszögöles területet átengedtek a községi földből izraelita temető céljára."

Ez a döntően katolikusnak és nagyrészt magyarnak mondható népesség a hagyományos paraszti építésmóddal és anyagokból létrehozott lakóházakról csak a két világháború között kezdett áttérni lassan a modernebb és egészségesebb anyagokból épített házakra. A vályog, vagy kő, esetleg tégla alapú vályog házak túlsúlyának csökkenése az új házak téglából való építésével következett be elsősorban, nem úgy, hogy a már meglévő parasztházakat átépítették volna.

 

Kerepes lakóházai anyaguk szerint 1920-1930

Anyag 1920 % 1930 %
Kőből, téglából 62 100 242 390
Kő, téglaalappa Vályog és sár 37 100 78 210
Vályog, sár 262 100 354 135
Fa és egyéb 8 100  15 187
Összes ház 369 100% 689 186%

 

Kistarcsa lakóházai anyaguk szerint 1920-1930

Anyag 1920 % 1930 %
Kőből, téglából 99 100 283 285
Kő, téglaalappa lvályog és sár 27 100 132 488
Vályog, sár 178 100 231 129
Fa és egyéb 15 100  20 133
Összes ház 319 100% 666 208%

 

Nagyon sematikusan természetesen paraszti, munkásosztályra és értelmiségi rétegre, valamint az uralkodó osztály- tőkések, földbirtokosok, járadékosok stb. -jelenlévő tagjaira tagolódott Kistarcsa és Kerepes társadalma. A népszámlálások azonban a termelési főágazatok adatainak számbavételével ettől sokkal bonyolultabb képet adnak.

A népszámlálásokban közölt jelentéktelen foglalkozásokat (pl. vándoriparos) nem vettük fel táblázatunkba, ezért a számok és százalékok összege nem adja ki teljesen a lakosság teljes számát és a 100%-ot.

A mezőgazdaságból élő népesség helyzetét alapvetően meghatározta a jelen lévő nagybirtok, amelyik egyrészt útját állta a földszerzésnek, másrészt bérletbe kiosztva mégis valamelyes biztonságot nyújtott a mezőgazdságból élők számára. Ezek a nagybirtokok mindenekelőtt a Magyar Királyi Koronauradalom Kerepesen (1925-ben 2021,1935-ben 2026 kat. hold) és a váci katolikus püspökség birtoka Kistarcsán (1925-ben 361, 1935-ben 327 kat. hold.)


Kerepes lakossága gazdasági főágazatok szerint 1920-1930

Főágazat   1920 % 1930 %
Őstermelő kereső 519 61,8 383 25,5
eltartott 805 424
együtt 1324 807
Ipar kereső 222 24.4 600 46,30
eltartott 302 863
együtt 524 1463
Kereskedelem kereső 23 2,6 60 5,0
eltartott 34 100
együtt 57 160
Közlekedés kereső 31 2.98 68 6,48
eltartott 33 137
együtt 64 205
Napszámosok kereső 21 1,77 66 3,79
eltartott 17 54
együtt 38 120
Házicseléd kereső 11 0.50 25 0,94
eltartott - 5
együtt 11 30
  kereső 880 100% 1202 100%
eltartott 1261 1583
együtt 2141 2785

 

Kerepes község földbirtoka (1935-ben 183 kat. hold), Kistarcsa község földbirtoka (1935-ben 284 kat. hold), a kerepesi közbirtokosság (1925-ben 422, 1935-ben 183 kat. hold) földjei egészítik ki ezt a sort. A Polygen Városépítő Rt. (Budapest) birtokában is volt 1925-ben 109 kat. hold.

Magánbirtok 100 holdon felül csak egy volt, Petz Ármin (1925-ben 132 kat. hold), majd özvegye (1935-ben 138 kat. hold) gazdasága.

Nagybérlők Lexa Ferenc és neje, akik a váci püspökség kistarcsai földjeiből 1935-ben 253 kat. holdat béreltek Szarvas-pusztán, ez a bérleti szerződés 1939. szept. 30-án járt le. özv. Petz Árminné birtokát teljes egészben bérelte 1935-ben Krausz Viktor és társa. Kerepesen működött 1937-ben Schuszter István 115 kat. holdas bérgazdasága is.

Kisbérlet Kistarcsán 72 és Kerepesen 94 volt: a kistarcsai községi földből 44, a kerepesi községi földből 36, a váci püspöki uradalomból 68 kat. hold volt rendszeresen kisbérletbe kiadva 1935-ben.

Ekkor már túl volt a magyar mezőgazdaság a Nagyatádi-féle földreformon, amelyik a földbirtokmegoszlás aránytalanságaiból fakadó feszültségeket volt hivatva eloszlatni, de csak tüneti kezelést nyújtott, amennyiben a nagybirtok uralmát nem kezdte ki Magyarországon.

A rideg, bár igen beszédes számok után nézzük meg, hogyan látták a községek korabeli vezetői a lakosság, elsősorban a parasztság helyzetét a világválság éveiben, mely hazánkat kifejezetten agrárválság formájában sújtotta. Alexy Rezső kerepesi plébános szorgalmasan figyelte a „nyája" állapotát és évente összegező jellegű sorokat vetett papírra. íme, ezt látta 1934-ben: „A nép szegénysége mellett sokat költ női ruhára. Fölébredt újból a föld szeretete. Mozgalom indult a gazdák körében, hogy a Koronauradalomtól örökbérletet szerezzenek. Bizonyosan a fővárosi munkaviszonyok romlásával kapcsolatos ez a visszatérés a mezőgazdasághoz. A termények, főként a paradicsom eladásával kapcsolatban, szükségessé vált Gazdakör alakítása. Minthogy attól kellett tartani, hogy a baloldal felé orientálódnak, azért jónak tartottam Katolikus Gazdakörbe gyűjteni őket, és egyelőre az elnökséget is vállaltam." Ez a Gazdakör 1934. mára 6-án alakult meg.

A gazdák ebben az évben tértek át a nagyobb arányú paradicsomtermelésre, amiből kb. 20 000 pengő folyt be a községbe."

Kistarcsán, ahol a művelhető föld kevesebb volt, mint Kerepesen, és ahol a Gépgyár felszámolása is sújtotta a lakosságot, a helyzet rosszabb volt. Bellus József jegyző visszaemlékezése szerint itt a paraszti birtokok megoszlása a következő képet mutatta.

I. 20-30 holdasok száma 6 földterületük 144 kat. hold
II. 10-20 holdasok száma 16 földterületük 220kat. hold
III. 5-10 holdasok száma 25 földterületük 180kat. hold
IV. 1-5 holdasok száma 58 földterületük 206kat. hold

Kistarcsa lakossága gazdasági főágazatok szerint 1920-1930

Főágazat   1920 % 1930 %
Őstermelő kereső 338 28,7 383 23,50
eltartott 458 400
együtt 796 783
Ipar kereső 556 54,6 569 42,40
eltartott 957 842
együtt 1513 1411
Kereskedelem kereső 40 3,5 77 5,68
eltartott 57 112
együtt 97 189
Közlekedés kereső 19 1,8 74 6,73
eltartott 31 150
együtt 50 224
Napszámosok kereső 52 3,0 94 6,28
eltartott 33 115
együtt 85 209
Házicseléd kereső 27 1,1 38 1,29
eltartott 4 5
együtt 31 43
  kereső eltartott 1127      
eltartott 1641
összesen 2771 100% 3326 100%

 

Az 1935-ös aszályos évet így jellemezte: ,A tavasz szép ígéretét június közepén szokatlan rekkenő hőség váltotta fel, amely 2 hétig tartott és a kalászosokat idő előtt megérlelte, beszárította. A kukoricát, a burgonyát s a többi terményeket fejlődésükben megállította. Olyan gyenge kukorica termés volt, hogy jobb módú gazdák is már novemberben levágták a h ízójukat, mert nem volt mivel tartani, hát még a harmadosnép . . . A szőlőtermés jó volt, de a tolvajok miatt kénytelen a nép korán szüretelni, ezért borukat csak ők bírják meginni."

Az 1936-os év már a válságból, a gazdasági pangásból való kilábolás jegyében telt el: A folyó év közepes termést adott, a munkásnépnek pedig elegendő munkaalkalma volt a fővárosi építkezéseknél, úgy hogy általában jó esztendőnek mondható. Nyomor nincs a községben.

 

A Nagyatádi-féle földreform adatai

 

Kerepes Kistarcsa
A földhöz juttatottak száma 40 46
A házhelyhez juttatottak száma - -
A kiosztott föld kat. holdban 18 61

 

A földbirtokviszonyok 1935-ben1

 

 

Kerepes Kistarcsa
A földbirtokok száma 1155 816
A földbirtoktagok száma 2252 1480
Az egy tagból állók száma 859 636
Az 1. kat. holdnál kisebb Száma % Kat.hold % Száma % Kat.hold %
Szántóföld nélküli 440   99   117   21  
Szántóföldes 430 75 152 5,6 552 81 145 7,50
1-5 kat. holdas 188 16,2 442 9,9 91 11,1 228 13,6
5-50 kat. holdas 92 7,9 1039 23,4 53 6,4 602 36,0
50-100 kat. holdas -   -   1 0,12 83 4,97
100-500 kat. holdas 3 0,25 674 15,2 2 0,24 589 35,3
500-1000 kat. holdas 1 0,08 723 16,3 -   -  
1000-3000 kat. holdas 1 0,08 1303 29,3 -   -  
A földbirtokok száma és területe 1155 100 % 4432 100% 816 100 % 1668 100 %

 

"Az 1-5 és 5-10 holdas gazdálkodók közül néhányan a javadalmasoktól bérelt földdel egészítették ki gazdaságukat. Többségük, az 1-2 holdasok, ún. kétlakiak voltak. Az iparban dolgoztak és a földművelést családtagjaik segítségével végezték.

A püspöki terület bérlője kalászos gabona vetéssel (búza, rozs, árpa, zab), kapás növények közül kukorica és burgonya harmados művelésben gazdálkodott. A gabona aratását a harmadosok tizedéből végezték. Az I-II. csoportbeli kisgazdák szántó területük kb. 40%-át, a III.

csoportbeliek szükségletük szerint kenyérgabonát vetettek. A többin kapás növények közül zöldborsót, kukoricát, burgonyát, paradicsomot, néhányan kisebb területen zöldbabot termeltek. Dinnyét majdnem minden őstermelő ültetett. Paradicsomot szerződéses termelésre mintegy 40 gazda ültetett.

A 15 holdon felüli gazdák a paradicsom és dinnye kivételével kapás növényeket, többen harmados részesművelésben, az aratást tizedéből, a réteken a szénának való fűkaszálást, a szőlőmetszést napszámbérben a férfiak, kapálást a nők végezték. A harmados részesművelést vállaló az ültetést, kapálás, betakarítási kézi munkáért a termény harmadát házhoz szállítva kapta. A gazda adta a vetőmagot, a trágyát és végezte a fogatos munkát. Éveken át egy-egy gazdánál szóbeli szerződés alapján ugyanazok a részes munkavállalók dolgoztak.

A 30-as évek végétől 1942 évvel bezárólag nagy mennyiségű paradicsomtermelés indult meg. A gazdák a csepeli Weiss Manfréd és a Kisperkátai Konzervgyár Sashalmon lévő gyárával kötöttek évenként 260-300 tonnára szállítási szerződést. Az ármegállapítás minden évben kemény küzdelemmel járt. Legemlékezetesebb az 1936. évi ármegegyezés. A termelők kilónként 5 fillért kértek, a konzervgyárak csak 3 fillért ígértek. A Pestkörnyéki Gazdakörök Szövetsége a Vármegyeháza nagytermében Szentjóbi Staub Elemér FM. h. államtitkár és dr. Viczián István pestmegyei főispán, mintegy 30 gazdaköri elnök és titkár megjelenésével értekezett. Többen a szerződés ellen szólaltak fel. Elképesztő volt az államtitkár felszólalása. Érdekelt termelő létére nem a kisgazdákat, hanem a konzervgyárakat támogatta, mondván: 3 fillérért is kifizetődik a termelés, csak az a hiba, hogy a pestkörnyéki gazdák nem tudnak paradicsomot termelni. így támogatta a kormány küldöttje az őstermelő parasztokat. Hosszas vita után 4 fillérben állapodtak meg.

A Jurcsek-féle - 1942. évi - beszolgáltatási rendelet megváltoztatta a termékszerkezetet, ugyanis előírta, hogy a beszolgáltatási kötelezettség 20%-át kenyérgabonában kell teljesíteni. A paradicsom helyett a kenyérgabona vetése került előtérbe. Az állattenyésztésre nem fordítottak kellő gondot. Csikónevelés nem volt. Tehénállomány is alacsony volt, leginkább 1-2 tehenet tartottak, 3-4 darabot mindössze 4-5 gazda tartott. Sertést már többen tartottak, hizlaltak, de inkább vásároltak, mint saját tenyésztésűt. A z állatállomány alacsony volta miatt kevés volt a szervestrágya, s így a szántóföldet nem terítve, hanem egyes kapás növények alá fészekbe rakva trágyáztak.

A műtrágyák használata nehezen terjedt, a gazdakörben tartott előadásokat elfogadva néhányan a nitrogén tartalmú pétisót alkalmazták. A gyakorlati tapasztalat növelte a használók számát és a pétisó mellé a szuperfoszfátot és kálisót is fejtrágyaként vetették.

A terményértékesítés a helyi és budapesti piacokon történt a kereslet-kínálat alapján kialakult napi áron. Jó árufelvevő volt a helybeli piac is. Néhány - a saját szükségletén felüli mennyiséget termelő - gazda a rozsot 50%-os liszthozamra őröltette korpa növelés céljából, amit állatok etetésére használtak.

A tejet naponta reggel és este házhoz szállítva és két gyűjtő útján értékesítették. Az értékesítést korlátozta a Marton-féle tejrendelet.

A termelésben az átlag hozamnál kimagaslóbb eredményeket elérők voltak: Pecsenyiczki József szőlő és gyümölcs, Tanács Mihály szőlő, id. Bellus József, Bellus Mihály, Gerzsai Mihály, Huszka József, Rapavi János dinnye, Rapavi József bogyós gyümölcsöse volt mintaszerű, kis tehenészete gyöngy kór mentes volt, mert teheneit minden évben oltatta. Sok éven át a mezőgazdasági bizottságnak oklevéllel is kitüntetett elnöke volt."'"

Mindkét községben jelentős volt a kisiparos-társadalom a szak- és szolgáltatóiparban. Kerepesen 1930-ban asztalos Krieger János és Szakos Ferenc, borbély Andrási Gyula és Tóth Imre, cipész Ambrózy Ferenc, Romár István, Kundra János, Petrovics Sándor, Rusznyák József, cséplőgép-tulajdonos Zslebek István, kovács Véber István, Zslebek István, szabó Ambruszt József, Gugi Béla, vegyeskereskedő és szatócs Benyó K-né, Bodnár B., Hercfelder Izidorné, Hoffmann Ferencné, Kutas Sándorné, Nagy Gyula, Szamek Dávidné, Szignárovics Ágoston, vendéglős Feitl Lajos, Rapavi György, Szenyovszky János, Szignárovics Ferenc.

 

   
   

A kistarcsai iparoskör pecsétjei a két világháború között

 

Kistarcsán 1930-ban asztalos Bachmann István, Szőke György, bádogos Kohn Miksa, hentes és mészáros Donek Sándor, Spitzer Samu, Takács József, id. Váczi Pál, ifj. Váczi Pál, kávéházat tart fenn Horváth Lajos, kocsmáros Adamcsek Mihály, Baracsics Ferenc, Faragó János, Hötczl Jánosné, Sengel György, kovács Kovács István, Mizsei Károly, Zima Imre, kőműves Csiki József, Szakatics Mihály, lakatos Oláh Ferenc, malomtulajdonos vitéz Csaba Ferenc, pék Bayer János, Kovács A., szabó Kertész Lajos, Liebermann Jenő, Várkonyi Imre, vegyeskereskedő és szatócs Eckstein Vilmos, Fuchs Jenő, Schlackta Imre, Tóth István, Vértes Filomen, villanyszerelő Wiener Sándor.

Mindezek a kisiparosok és a szomszéd községek iparosai 1931-ben megalakították a Kistarcsa és Környéke Iparoskört, első elnöke Szakatics Mihály kőművesmester volt, majd Csiki József, Kertész Miklós es Szalkay István következett. (Működött 1951-ig.)

A Kistarcsa és Környéke Iparoskör alakulása évében, 1931-ben elhatározta székháza felépítését a Toldi Miklós u. 1. számú telkén, a székházat 1934-ben ünnepélyesen felavatták és átadták rendeltetésének. Az iparosok közül kiválóbbak voltak Bachmann Konrád asztalos, aki sok tanoncot tartott (100 éves korában, 1982. febr. 15-én halt meg!). Szalkay István asztalos, aki temetkezési vállalkozó is volt egyben. A kőművesek közül nagyobb és színvonalasabb munkákra Kovács Lajos, Naszódi József és Szakatics Mihály vállalkozott. Mizsey Károly bognár az egyetlen volt a szakmájában, aki új kocsik készítését is végezte. A szabók közül Várkonyi Imre és Kertész Miklós 1926-ban a Gödöllőn rendezett ipari kiállításon számos kitüntetést nyertek, az utóbbi budapesti megrendelők számára is dolgozott.

 

A Kistarcsai Önálló Kisiparosok Köre tagjai 1932-ben

1. Szakatics Mihály 8. Bachmann Konrád
2. Navratil József 9. Bálint János
3. Alstádter Árpád 10. Bellovics József
4. Adamcsek Mihály 11. Csiki József
5. Adler Jakab 12. Csonka Béla
6. Armos József 13. vitéz Csaba Ferenc
7. Baracsics Ferenc 14. Druck Sándor
15. Diviaczky János 35. Pusztai József
16. Erhardt József 36. Rapavi József
17. ErőssJózsef 37. Rapavi György
18. Fülöp Károly 38. Rácz Béla
19. Farkas Sándor 39. Rácz Sándor
20. Jurás József 40. Szmatana József
21. Kovács Lajos 41. Takács József
22. Kovács István 42. Tilly András
23. Kocsis Gyula 43. Tumai József
24. KajtárJános 44. Tóth Sándor
25. Kovács József 45. Tischner István
26. Katona Mihály 46. Veress Ferenc
27. Kertész Miklós 47. Varga Dezső
28. Kohn Miksa 48. Verler Sándor
29. Martin Gyula 49. Vida Nándor
30. Mojsza János 50. Vogel Gyula
31. Molnár Károly 51. Simon Antal
32. Mizsei Károly 52. Pejtsik Gyula
33. Oláh Ferenc 53. Szalkay István
34. Polohányi Mihály    

Pejtsik Gyula 1920-ban még Kerepesen kapott 600 négyszögöles területet a községi legelőből malomépítés céljára. A Pejtsik testvéreknek az I. világháború előttről már volt egy malmuk Kistarcsán a Nagytarcsa felé vezető út bal oldalán, a jelenlegi tsz-tanyával szemben. A vízenergiát hasznosító malmot olajmeghajtásúra építették át a világháború után, 1938-tól fagázmotor működtette. (Ezt a malmot és a molnárházat 1951-ben lebontották!)

A felsorolt iparosokon kívül az 1930-1940-es években volt még Kistarcsán 5 fodrász, 2 kútásó, 1 kútgyűrű és cementáru készítő, 1 szikvízgyártó, 2 órás és 3 ingatlanközvetítő.

A kocsmárosok és vendéglősök közül Adamcsek Mihály, Baracsics Ferenc és Stoller János (Hangya) több helyiséggel és táncteremmel rendelkezett, ahol mulatságokat, esküvőket, gyűléseket és színjátékokat is meg lehetett rendezni. A kereskedők közül Fuchs Jenő gyarmatáru kereskedő két sütödével bírt, és a községi lisztelosztást is ő végezte hatósági megbízás alapján. Tüzelőanyag-kereskedés 5, épületanyag-kereskedés 2, háztartási bolt 2 és tejgyűjtő 2 működött Kistarcsán. Budapest közelsége, a jó beszerzési lehetőségek miatt, hiánycikk nem volt Kerepesen és Kistarcsán."

 

c) A gyáripar és a munkásság

A helyi gyáripar a két világháború között a Kerepesi Tégla- és Agyagárugyár Rt. (bérlő Heller Sándorné), a Kistarcsa és Környéke Villamossági Rt., a Gép- és Vasútfelszerelési Gyár Rt., majd utána a Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár Rt. vállalatokból állt. Ezek közül, mint már láttuk, a legjelentősebb a Gépgyár, majd a Fésűsfonó.

A Gépgyár fő termékei vagonkocsik, villamoskocsik a MÁV és a külföldi megrendelők számára még Puhlmann személykocsik voltak. Az 1920-as évek elején motorkerékpárt is gyártottak NOVA néven. A NOVÁ-t Jakab György gépgyári mérnök szabadalmaztatta.

A Gépgyár egy műszakban dolgozott, reggel 7-től délután fél 6-ig, féíórás ebédszünettel. A gyár területén a kantinon kívül nem volt ebédlőhelyiség, ezért több munkás nyáron, jó időben a műút melletti árokparton, a cseresznyefák árnyékában ebédelt.

A reálbérek az 1920-as években kielégítőek voltak, akkoriban a munkások gyermekei közül sokan elvégezték a polgári iskolát, voltak, akik érettségiztek és a munkásgyerekek ezután tanultak szakmát elsősorban a Gépgyárban, de másutt is.

A munkásasszonyok a háztartást vezették (1925-ben a Gépgyár 586 dolgozójából 558 férfi és 28 nő!), emellett aprójószágot, főleg kecskét és sertést tartottak saját szükségletre. A kecskeállomány leginkább 1921-1927 között növekedett meg, ekkor a nyáj őrzésére pásztort kellett már fogadni.

A háborús évek után fellépő ínség és nyomor Kistarcsa népét kevésbé próbálta meg az átlagosnál. Kistarcsa képviselő-testülete 1923. okt. 11-én tárgyalta megyei utasításra „az ínségnek közigazgatási úton való leküzdését" és a következő álláspontra helyezkedett: „Arra való tekintettel, hogy Kistarcsa községben jelenleg a munkára és keresetre való alkalom eléggé kedvező, és arra való tekintettel, hogy helyben közsegélyre szoruló alig van, és ha van is egynéhány, azok ellátása ezidőszerint még társadalmi úton, az áldozatkész nagyközség különös zaklatása nélkül is eszközölhető ..."

A Gépgyár igazgatósága szociális intézkedései közé tartozott, hogy 1924. dec. 18-án 8-10 hold közterületet kért a községtől a gépgyári munkások számára „aggok háza" létesítése céljából. A képviselő-testület 1925. febr. 9-én szótöbbséggel határozta el: „kistarcsai gépgyári munkások, de egyúttal a községbeli elaggott szegények részére is létesítendő aggok házában elhelyezettek ellátására szükséges élelmek termeléséhez megfelelő szántóföldnek átengedése iránti kérelmet, mint a magyar munkásság és községünk elaggott szegényei érdekében állót, örömmel üdvözli és örömmel teljesíti." (1 kat. hold 420 négyszögöles területet engedtek át ekkor a Gépgyárnak használatra.)12

A Gépgyár ugyan sosem érte el az első világháború előtti és alatti létszámát és termelésének mértékét, de az 1920-as évek közepén már mutatkoztak az ismételt fellendülés jelei. Ezt a folyamatot akasztotta meg a gazdasági világválság, amelyik számos vállalatot elsöpört, többek között a Gépgyárat is. A kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Gyár Rt. 1928. ápr. 30-án beszüntette működését, fennállásának 22. évében. Részvényeinek többségét a Ganz Danubiusz Rt. vásárolta meg, hogy felszámolja a Gépgyárat. A vasbetonból épült szerelőműhely kivételével minden épületét lebontották és anyagaikat értékesítették, ez egy ideig még munkához juttatta a gyár dolgozóinak kis részét. (A bontás során Tunkli István kistarcsai lakos 1934. jún. 12-én halálos balesetet szenvedett.)

A Gépgyár megszűnése után kb. 20 munkáscsalád helyben lakóházat épített magának, néhányan önálló iparosokká váltak közülük, többen Budapesten a postánál, a BSZKRT-nál és a BHÉV-nél helyezkedtek el. A villamos hetijegy ára 4 pengő volt, ám 20 pengős hat havi részletfizetéssel kerékpárt is lehetett vásárolni. Budapestre és a közeli munkahelyekre kerékpáron csapatokban közlekedtek Kistarcsáról és Kerepesről a munkások. Kistarcsán három kerékpárkölcsönző is működött, a heti használati díj 3 pengő volt, gyermekeknek egy órára 30 fillér, ugyanannyi, mint a mozijegy ára.

Kistarcsa képviselő-testülete 1930. okt. 7-i ülésén úgy találta, hogy már 150 család van munka nélkül, és ekkor létrehozta a Nyomorenyhítő Bizottságot, 1930. dec. 9-én már úgy vélték, hogy a munkanélküli családok száma elérte a 200-at.u

Ez az időszak volt a gazdasági válság mélypontja az országban, 1930. szept. l-jén a Magyarországi Szakszervezeti Tanács elhatározására Budapesten mintegy százezer főnyi tömeg vonult fel, melyet véres összeütközés követett a rendőrséggel. Rajk László és egyetemista társai is részt vettek a megmozdulásban. Ezután Rajk Lászlót letartóztatták és 1931-ben Kistarcsára internálták. (Rajk László iránti tiszteletből 1948-ban az egykori internáló tábor, melyben rendőrség működött, felvette a Rajk László Rendőrségi Laktanya nevet.

A Népszava megrázó erejű cikket közölt 1934. jan. 4-i számában "A halott falu" címmel a kistarcsai gépgyár megszűnésének helyi társadalmi következményeiről.14

„(Kistarcsa, január 2.) Odabenn a városban lassan már a sár is fölszárad, de itt kinn a falun még magasan áll a hó. Majdnem egészen fehér még, mintha most esett volna, még korom se igen lepi be. Nem füstölnek már a kémények, amelyekből korom hullhatna Kistarcsára, sőt ki tudja, mit építettek azóta ezekből a kéményekből. Mert a Kistarcsai Gép- és Vasútfölszerelési Gyárnak még az épületeit is lebontották a nyáron. Mindössze a szerelőműhely állt még. Az sem azért, mintha valaha még dolgozni akarnának benne. Csak azt vasbetonból építették, többe kerülne a lebontása, mint amennyit az anyagáért kapnának. Hát ezért hagyták meg. Ennyi maradt a gyárból, amelyben valamikor 5-600 ember dolgozott és amelyből ez a község megélt.

Először a munkásokat tették ki, azután a gépeket szerelték le, végül lebontották az épületeket. A tégla meg a vas túlélte az embert. Nemcsak a gyárban, egyebütt is. Például a munkáslakótelepen. A bevert ablakokon befúj a szél, de senki sem törődik vele. A lakások fele üres. Pedig aránylag nagyon olcsók a bérek, de nincs, aki kivegye. Az emberek elköltöztek nemcsak a telepről, hanem a faluból is. Mit csináljanak itt?

A sarkon lehúzott redőnyű üzlethelyiség. "Azonnal kiadó" - hirdeti egy kéziratos cédula, amely megsárgult és megfakult az időtől. Az elhanyagolt cégtábláról még le lehet olvasni: . . . és csemege. De ugyan mikor költözik ide új fűszeres?

Szakállas öreg férfi beszél. Panaszkodik, hogy fáj a lába. Reumás. Decemberben a nagy hidegben már alig tudta elviselni a piacon, ahol szappant, hajcsatot, fésűt, miegyebet árul.

- Nem csoda, nehezen szokja meg az ember az ilyesmit ebben a korban.

Mert nem mindig árult szappant. Tizenkét évig dolgozott a gyárban, mintasztalos. Az „üzemkoncentrációnál" átvette néhány hónapra a Ganz, aztán a többivel együtt kitette. De ő még szerencsés, mert van egy kis viskója és a kertben sok minden megterem. De azzal is baj van, mert húsz pengős adóhátralék miatt nyaggatják. Nem tudja, honnét vegyen elő annyi pénzt.

- Mit csinálnak a többiek?

- Eljárnak napszámba, ha akad. De lakatos, esztergályos nemigen tud jól kapálni, hát csak úgy tengenek-lengenek. Meg aztán nagyon sokan elköltöznek. Senki sem tudja, mi lett velük.

Sír a boltos is.

- Én is becsukok, mint a többi. Ki tud itt még vásárolni és ha vásárol, ki tud fizetni? Legalább 400 pengőm van kinn, sohasem fogom látni. Halott falu ez, kérem.

Délután 5 óra van, csend és sötétség. Minden száz méterre egy-egy villanylámpa az úton. Csak ezek világítanak, meg a hó: a lakásokból nem szüremlik ki fény. Végig a hosszú utcasoron alig három-négy ablakból világít egy-egy pislákoló petróleumlámpa. Itt-ott áll csak a kapuk előtt néhány szomorú ember, azután azok is betérnek.

Csak a HÉV hídja alatt sétál két feltűzött szurony ú csendőr. Némán, hangtalanul. Virrasztanak a halott falu fölött. . ."

A nehéz helyzetből való kiemelkedés jelei 1934-ben kezdtek mutatkozni Kistarcsán is, mint az egész országban. A Gépgyár még le nem bontott épületeit - szerelőműhely, asztalosműhely - olasz állampolgárok, Frederico Berzonetto és a Placido-testvérek vásárolták meg a Ganztól 1934-ben, és a szükséges munkálatok elvégzése után, 1935-ben beindult a Kistarcsai Fésűsfonógyár termelése, kezdetben 60 fővel. Az üzem ekkor 1800 selfaktor, 432 gyűrűs és 800 cérnázó orsóval rendelkezett. Havi teljesítménye 40-es bázison 10 000 kg kötő- és szövőfonal volt.

A hódmezővásárhelyi „NORCOC" cég, Kokron József és fia 1937-ben megvásárolta a gyárat az olaszoktól és újabb 60 fővel növelte a dolgozók létszámát. Ekkortól 800 selfaktor, 1232 gyűrűsfonó, 1200 cérnázó és 770 Streigan-orsóval termelt a gyár, valamint fésülő- és mosóüzem is létesült. A gyárban 1938. júl. 1-től bevezették az „Ingolstadt" német rendszerű „ technológiát és már 200 munkást foglalkoztattak. A hódmezővásárhelyi és kistarcsai gyárak között 1939-ben indult meg a vertikális termelés, Kistarcsán ekkor már 300 munkás dolgozott.

A teljes munkafolyamat a nyersanyagnak a gyártelepre való megérkezése után: válogatás, mosás, fésülés, előnyújtás, festés, gyűrűsfonás, orsózás, motringolás. A kártolt fonodái anyag végtermékéből származó hulladék is újra feldolgozásra került. A hódmezővásárhelyi és kistarcsai gyár együttes munkáslétszáma 1941-ben meghaladta a 600 főt.

Igazgatók Kokron József és Károly, a kistarcsai gyártelep vezetői Müller László, Wagner Péter, főkönyvelő Kápolnai László, művezetők Barna József, Barna István, Zentai Sándor, Weinczik Dezső, főmérnök Klein Jenő voltak.IS

A kerepesi munkások egy része a kistarcsai Gépgyárban, majd a Fésűsfonóban talált alkalmazást, legtöbben azonban Budapest és környéke építőiparában helyezkedtek el, szinte már hagyományosan. Kőművesek, ácsok, napszámosok és malterhordók kerültek ki közülük, az utóbbiak főleg fiatal lányok voltak. Az 1920-1930-as évek fordulójának gazdasági válsága természetesen sújtotta az építőipart is. Forró Józsefné (sz. Hovanyecz Mária), aki 15 éves korában maga is malterhordóként kezdte, így emlékszik ezekre az évekre: „Drága villamos, kicsi órabérek, kevés munkalehetőség. Nagyon sok szegény ember még abból a kis malackából vagy liba, kacsából is elvitt a pallérnak, csak hogy munkába állítsa, vagy tartsa őt."

Az 1933. aug. 1-15 között Gödöllőn megrendezett Cserkész Világtalálkozó (Jamboree) építkezései meglehetősen sok munkaalkalmat adtak a környék építőipari munkásainak. Egy 1933. júl. 4-i jelentés a munkások életkörülményeiről számol be. A Fővárosi Tejcsarnok építkezésén - például - a munkaadó Hock János ácsmester, keze alatt 22 ács dolgozik, ebből 4 kerepesi, órabér 46-50 fillér, munkaidő 14 óra, az emberek bódéban hálnak. Szervezett munkás nincs köztük, azért, mert azok felvételét, ha csak lehetett, kerülték a munkaadók!

Ezt a fajta építőipari munkáséletet kerepesi szemmel örökítette meg Forró Józsefné (sz. Hovanyecz Mária) visszaemlékezéseiben.

„1935 szeptemberébe betöltöttem a 15. évemet. Ideje volt komolyabb kereset után nézni. Édesapám elvitt az építőiparba maltert hordani. Nagyon nehéz volt a láda, alig bírtam. Mivel nagyon drága volt a villamos, ott kellett aludni. Ez a Szabolcs utcába volt egy koporsó gyárba. Egy nagy koporsó raktárba adtak helyet. Megint csak sírva fakadtam. Haza akartam indulni gyalog. Végül egy papírszállító autóba aludtunk a Kundra nénivel. Egyik este valami okból csak éjei 1 órakor jött meg az autó, mi meg a kapu előtt vártuk, majd megfagytunk, olyan hideg volt az éjszaka. Lassan megszoktam mindent. Dolgoztam a Rózsadombon, Kelenföldön, Vágóhídon, Óbudán és még nagyon sok helyen. Mindenhova gyalog jártam a Keletiből. Több ízbe a Kerepesi úti gumigyárba, itt nagyon szerettem dolgozni, mert közel volt. Ha a munkahelyen megengedték, akkor ott aludtam. Ez nagyon jó volt egyik részről, mert nem kellett annyit gyalogolni. Egy-két cementzsák alattam, fejem alatt egy szoknya, egy nagykendő a takaró. Esténként, ha lehetett, főztem egy kis vacsorát. Legtöbbször paprikáskrumplit csipetkével. Tejfölös nokedlit, vagy pirítós kenyeret. Egyszer egy vízszerelő mester annyira megkívánta a tejfölös nokedlit. Másnap jött a felesége, mondjuk meg neki, hogyan kell azt főzni. Csodálkozott a recepten. Az ország minden részéről voltak emberek az építkezésen. Nógrádiak, zalaiak, jászságiak, kerepesiek, vasmegyeiek. Fiatalok, idősek. Tótok, magyarok, svábok egyaránt. Esténként elbeszélgettünk, nótáztunk, mókáztunk. Olyan jól össze tudtunk szokni.

Egyik évbe május 1-én nem dolgoztunk. A pallér meg a kőművesek óbudaiak voltak. Mind mozgalmi emberek. Haza nem jöhettünk, mert nem volt pénzünk. Barátnőmmel elmentünk a várba. Megnéztük a koronázó templomot, ágyúkat, még az országos levéltárba is voltunk. Egy nagyon kedves, idős bácsi mindent megmutogatott, elmondott. Délután elmentünk az Alkotás moziba. Egy nagyon szép filmet láttunk. Lengyel film volt. Szabadság, szerelem, ez volt a címe. Utána csak annyi pénzünk maradt, ketten vettünk egy kiflit, de megérte.

Egyik helyen nagyon rossz volt, a nehéz munka mellett nagyon rossz volt a pallér is. Meg is szöktünk onnan egy-kettőre. Sikerült régi ismerősök közé kerülni, mintha csak haza értünk volna. Voltunk ott vagy tízen kerepesi lányok. Sok fiatalember is volt. Köztük kerepesi legények is. Kovács Pista, Kovács Jóska, Tanács Pista . . . Sokat huncutkodtunk. Lovag utcába az egyik fiúnak, Smeló Pistának ott volt a hegedűje. Két fillér hozzájárulással sokszor éjfélig is elszórakoztunk. Ottan csak két helyiséget kaptunk szállásra, úgy össze voltunk zsúfolva, alig fértünk el.

Ahonnan haza kellett járni, rohanás végig az utcákon. Egyszer megszólított egy rendőr. Kérdezte, mit viszek abba az edénybe. Bablevest, válaszoltam, nem akarta elhinni, megnézte. Többet sosem kérdezte. A Nádor utcába egy nagy bankot alakítottak át. Itt nagyon sürgős volt a munka. Örültem, mert lehetett órázni. Reggel 7 órától este 8-ig. Egy percig sem lehetett megállni. Sok volt a pallér. Egyiket Ficák úrnak szólítottam, nem tudtam, hogy ez csúfnév. Mondott az nékem olyat, ki a ficák, sosem felejtem el. Itten 20 P. 20 fillért kaptam, szombaton fizetést. 20 Pengőt haza adtam, 20 fillér zsebpénznek maradt. Már csak 10 fillér kell hozzá és megvan a mozijegy ára. Nagyon szerettem a mozit.

1937 tavaszán nagyon nehezen indultak be a munkák. Márc. 15. volt és még nem dolgoztam. Knul Marissal (Némethné) elindultunk gyalog. 3 napig jártuk Budapest zegét-zugát, míg végre sikerült Óbudán a Lajos utcában dolgozni. Hazafelé már tiszta hólyag volt a talpunk. Mit számított ez, van már kereset és ez a fontos. Hétfőn reggel 4 Pengőt kaptam villamosra és kosztra, ebből még 2 P. megspóroltam. Szinte hihetetlen, milyen hitvány koszton éltünk és milyen nehezet dolgoztunk. Fiatal voltam és bírtam, hiszen ezek voltak a szép ifjúság évei is.

Mivel az építőiparba sok volt a szervezett munkás, sőt még párttagok is, igen sokat tanultam tőlük. Megmagyarázták, miért kell sztrájkolni. Május elsejének jelentőségét. Titokba még az Internacionálét is megtanultam. Volt köztük egy Galambos Miska bácsi nevű kőműves, akitől sok könyvet kaptam olvasni. Olvasni már gyerekkoromtól szerettem. Akkor még kevés magamfajta lány olvasott-Szitát forgass, ne regényt. Úgy hódítsd meg a legényt. Ezt tartották még akkoriban.

Ez a Miska bácsi mindig biztatott, eljön az idő, amikor jobb sora lesz a munkásembereknek. Tovább kellett volna tanulnod, mondta sokszor. Ezt én is éreztem, de nem volt rá mód. "16

Az 1930-as évek Magyarországán sok nagyobb sztrájk zajlott le. Ezek között kiemelkedő helyet foglal el az 1935. júl. 25- aug. 21-ig tartó építőmunkás sztrájk, melyben kb. 10 000 budapesti és főváros környéki munkás vett részt. Általában fokozódott az egyes pártok tevékenysége is, ezen belül nőtt a munkásság szervezkedésének igénye a korlátozó intézkedések ellenére. A Keresztényszocialista Építőmunkások Országos Szövetsége kerepesi helyi csoportja -például-1936. febr. 2-án tartotta alakuló ülését.17

 

2. Politikai pártok és egyesületek

A két világháború közötti időszakban a politikai egyesületek és pártok tevékenysége vidéken a négyévenként megtartott nemzetgyűlési, majd országgyűlési választások körüli harcokban merült ki leginkább. Úgynevezett rendszeres pártélet alig folyt, bár a pártoknak általában voltak párthelyiségeik a községekben. A választások előtt az induló pártok kortesei toborozták a lakosságot a szavazáshoz, plakátok sűrű kiragasztásával és az ellenpárt plakátjaira való rára-gasztással, vagy azok letépésével folyt ez a küzdelem.

Az 1920 januárjában megtartott nemzetgyűlési választási hadjárat a jobboldal előretörését eredményezte. A cinkotai választókerület - amelybe Kistarcsa is tartozott - nemzetgyűlési jelöltjei:

  1. Friedrich István, 37 éves, miniszterelnök (1919. aug. 7- nov. 25.), hadügyminiszter (1919. nov. 26- 1920. márc. 15.), aki 1908-ban gépjavítóműhelyt, később Mátyásföldön vas- és gépgyárat alapított, Keresztény Nemzeti Egyesülés párti.
  2. id. Milcsevics János, 46 éves, Keresztény Nemzeti Egyesülés párti.
  3. Király Andor, 44 éves, kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Gyár Rt. vezérigazgatója, aki Kistarcsa fejlődéséért sokat tett, Országos Kisgazda és Földműves párti. (A fia, Miklós, Gödöllőn érettségizett, 1927-ben motorkerékpár-baleset érte a mátyásföldi repülőtéri HÉV-megállónál, a helyszínen meghalt, halálának emlékjele ma is látható.)

Kistarcsán a Keresztény Nemzeti Egyesülés Párt (KNEP) helyi szervezetére a személyes torzsalkodások voltak jellemzők Varga Dezső volt főjegyző és Veress Ferenc főjegyző között. A NEP saját szervezeteit a közigazgatási hatóságok közreműködésével akarta kiterjeszteni vidéken, ez nem járt sikerrel. Kistarcsa és Kerepes politikai életében a KNEP nem játszott meghatározó szerepet.

Az 1922. évi választási hadakozás alkalmával Kistarcsán a Szociáldemokrata Párt (SZDP) is sok plakáttal vett részt, ekkori egyik plakátja kb. 60x100 cm-es volt, felső harmadában óra, amelyik 12 órát mutatott, alsó harmadában gyermek, aki anyja felé nyúl, a szövege: „Tizenkettőt ütött az óra, anyám szavazz a szociáldemokratákra!" Az SZDP kistarcsai tevékenysége Ondrisek János, Ondrisek István, Sengel Mihály, Tölgyesi János és Sándor Márton nevéhez fűződik. Az 1940-es években meglehetősen nehéz körülmények között működött. Erről a „Háborús évek" című fejezetben közlünk egy dokumentumot.

De már korábban is előfordultak kisebb összeütközések a hatalom képviselőivel. A magyar királyi budapesti csendőrkerület kerepesi őrse, Sándor tiszthelyettes jelentette 1930. nov. 21-én, hogy a Népszava újság 264. számát a budapesti királyi törvényszék rendeletére Ze-lenák József (29 éves, római katolikus, nőtlen, Kistarcsa gyári lakótelep 10. pavilon, 80. ajtó alatti) lakostól a járőr az utcán lefoglalta, Zelenák a lapot felszólításra önként átadta. Zelenák a lapot már régen előfizeti, így került hozzá.

Az SZDP kerepesi helyi szervezetének vezetői a két világháború között Toldi Ferenc, Hermann Pál, Kapás István, Vass János, Konda István és Tunkli István. Konda István egy ideig a párt titkára is volt.

Az SZDP országos akciót hajtott végre 1932. ápr. 6-7-én, aminek keretében helyi szervei memorandumot adtak át a helyi hatóságok vezetőinek, melyben követelték az általános titkos választójogot, az egyesülési és gyülekezési szabadságot. Ez történt Kistarcsán is.

Tunkli István emlékezete szerint 1935-ben, márciusban a nagy választások előtt Szakasits Árpád titokban kinn járt Kerepesen, ekkor ő állt őrségben az illegális találkozó színhelyén. „Föl voltunk készülve, ha észre veszik az illegális összejövetelt, és veszélyhelyzet adódna, hogyan menekítsük ki."

A kerepesi SZDP által szervezett egyik építőipari munkásgyűlésről fennmaradt egy sajtótudósítás.

Az Építőmunkás című lap 1937. februári számában sorra vette a Budapest környéki építőmunkások helyzetét, ennek során Kerepesről írta: „Kerepes építőmunkássága február 14-én a Szepesvári-féle vendéglő helyiségében nyilvános építőmunkás-gyűlést tartott. Toldy Ferenc szaktárs, a gyűlés elnöke, szeretettel üdvözölte a szaktársakat, majd Török szaktárs behatóan foglalkozott az építőmunkások gazdasági helyzetével, rámutatván azokra a szörnyűséges állapotokra, amelyekben az építőmunkások élnek. Ismertette a munkanélküliség okait és meghatározta azokat a módokat, amelyek a munkanélküliség csökkentésére alkalmasak. Igen élesen bírálta a munkáltatóknak a legkisebb munkabér körül elkövetett visszaéléseit, valamint a kormánynak az építőiparral szemben tanúsított érzéketlen és antiszociális politikáját, amelyet főként azzal követ el, hogy nem nyúl hozzá erélyes kézzel az építőipari kartellek megrendszabályozásához. Ismertette a 48 órás munkaidő jelentőségét és végül figyelmeztette a jelenlévő szaktársakat, hogy ha azt akarják, hogy az építőipar területén rend legyen, hogy a béreket a munkáltatók betartsák és hogy a készülő új béremelési akció sikerrel járjon, több figyelmet fordítsanak a kerepesi szaktársak is a szervezkedésre. Az előadást (így), amelyet NEPisták és MOVEisták is végighallgattak, Toldy Ferenc szaktárs szervezkedésre buzdító szavaival ért véget. "17

A Keresztény Szocialista Pártnak nem volt helyi szervezete Kistarcsán. Az 1939-es választások alkalmával Kiss László plébános egyik beszédében azt hangoztatta: „Nem kell nékünk sem kaszás, sem nyilas kereszt, maradjunk meg Krisztus keresztjénél. "18

A Keresztény Szocialista Építőmunkások Országos Szövetsége kerepesi csoportja 1936. febr. 2-án alakult meg. Németh Gábor az országos elnök, így határozta meg az alakuló gyűlésen a célt: „Szükséges, mert az ország és munkásság érdeke kívánja, hogy az építőmunkások keresztény és nemzeti alapon legyenek gazdaságilag megszervezve. Nem politizál a szövetségünk, de gazdasági érdekeket minden törvényes eszközzel megvédi." A kerepesi csoport elnöke Újvári István, alelnöke Gróf István, titkára Legendi István, jegyzője Ohád István és pénztárosa Hitkó József volt.

 

A Keresztény Szocialista Építőmunkások Országos Szövetségének kerepesi csoportja 1936-ban1

Név Születési év Foglalkozás
Újfalvi István 1896 kőm íves
Ohád Mihály 1902 kőm íves
Tabacsek József 1907 kőmíves
Szűcs Sándor 1908 kőm íves
Hitkó József 1899 vasbetonszerelő
Legéndi István 1907 kőmíves
Sárvári Mihály 1906 kőmíves
Varga Tamás 1909 kőmíves
Ohád István 1904 ács
Kovács József 1908 segédmunkás
Tóth István 1905 festő és mázoló
Paulovics István 1910 kőmíves
Pintér Pál 1909 állványozó
Kundra Mihály 1910 kőmíves
Stogl János 1882 segédmunkás
Horváth György 1902 kőmíves
Turai Mihály 1909 kőmíves
Gróf István 1894 kőmíves
Mészáros Mihály 1909 kőmíves
Sárvári József 1909 kőmíves
Zlatnik István 1896 kőmíves
Nyerges Ferenc 1903 kőmíves
Sáska István 1913 vasbetonszerelő
Turai József 1912 vasbetonszerelő
Ohád János 1906 kőmíves

A Nyilaskeresztes Párt (Hungarista Mozgalom) helyi szervezete 1938-ban alakult meg Kistarcsán, vezetőségének tagjai Simon Károly, Fogd Mihály, Méhész János, Für Sándor. Egyik gyűlésüket 1939. máj. 18-án a kistarcsai Stoller-féle vendéglőben tartották, de általában semmilyen jelentőséggel nem bírtak a német megszállásig, 1944. mára 19-ig. Ezután működésük felélénkült. Részletesebben a Háborús évek című fejezetben olvashatunk róluk.20

Az ifjúsági szervezetek szorosan nem kapcsolódtak a nagy politikai pártokhoz, mivel elsődlegesen nem pártpolitikai szervezetek voltak, hanem az általános nemzeti célok - egészséges, kisportolt és harcképes ifjúság, keresztény-nemzeti gondolkodás-jegyében folytatták tevékenységüket.

Ezek közül a kerepesi Levente Egyesület 1924. dec. 5-én, a kistarcsai 1941. mára 26-án alakult meg. Kistarcsán 1943-ban épülőfélben volt a Leventeotthon és annak gondnoki lakása. A leventeélet - akárcsak mindenhol - nem nagyon állt másból, mint félkatonai jellegű testnevelési gyakorlatok, bizonyos közmunkák elvégzése és némi kultúrműsor összeállítása.


A kerepesi KALÁSZ vezetősége és alapító tagjai 1942-ben

Név Foglalkozás Tisztség Születési idő
1. Alexy Rezső rk. plébános elnök 1893
2. Sánek Izabella tanítónő vezető 1887
3. László Margit hivatalnok h.vezető 1915
4. László Márta hivatalnok h. vezető 1921
5. V. Gróf Mária háztartásbeli ifj. elnök 1924
6. Hoffman Mária háztartásbeli alelnök 1925
7. Stógli Mária napszámos titkár 1925
8. Brancs Anna háztartásbeli pénztáros 1924
9. Véber Ilona háztartásbeli könyvtáros 1926
10. Krausz Ilona háztartásbeli háznagy 1925
11. Andrási Rozália fodrásztanuló tag 1925
12. Bakos Anna háztartásbeli tag 1928
13. Baran Mária napszámos tag 1923
14. Bernecei Mária napszámos tag 1921
15. Berta Julianna napszámos tag 1927
16. Ellenbacher Julianna háztartási alkalmazott tag 1927
17. Faller Teréz napszámos tag 1926
18. B. Gróf Anna háztartásbeli tag 1927
19. B. Gróf Teréz napszámos tag 1925 (kihúzva!)
20. U. Gróf Mária napszámos tag 1927
21. V. Gróf Teréz háztartásbeli tag 1927
22. Gubcsó Teréz napszámos tag 1928
23. GyuriczaJuli napszámos tag 1925
24. Hoffman Ilona háztartásbeli tag 1927
25. Huszka Ilona háztartásbeli tag 1926
26. Kozár Mária napszámos tag 1925
27. Kundra Katalin háztartási alkalmazott tag 1928
28. Kundra Valéria háztartási alkalmazott tag 1925
29. Litkei Rozália házvezetőnő tag 1916
30. Losonczi Mária varrótanuló tag 1927
31. Mészáros Anna napszámos tag 1925
32. Remek Anna napszámos tag 1924
33. Rémi Anna háztartási alkalmazott tag 1927
34. SztaricsAnna háztartási alkalmazott tag 1924
35. Tanács Ilona napszámos tag 1927
36. Toldi Mária napszámos tag 1925
19. Turcsik Mária háztartásbeli tag 1928
37. Varga Mária háztartásbeli tag 1926
38. Véber Teréz napszámos tag 1926
39. Zacsik Mária napszámos tag 1925
40. Újfalvi Erzsébet gyári munkás tag 1924

 

Az ifjúság szempontjából jelentősebb volt a cserkészmozgalom. Kistarcsán a 918. sz. Batthyány-cserkészcsapat 1926 májusában alakult Huszár László r. kat. lelkész elnökletével. Szervezetileg két rajból állt, az egyikben 3, a másikban 2 őrssel, létszáma 30-35 fő, ezenfelül volt egy 8-10 fős farkaskölyök-falkája is. Az első cserkészavatást a Körtefa-dűlőben lévő kápolnánál rendezték meg a dunakeszi 109. sz. Magyarság cserkészcsapat fúvószenekarának közreműködésével 1926. okt. 31-én. Aznap este az Erhardt-kertben volt a tábortűz. Az ünnepélyes avatási napon a gödöllői járás valamennyi, 8 cserkészcsapata képviseltette magát egy-egy őrssel.

A kistarcsai Batthyány-cserkészcsapat fennállása idejében 10 alkalommal, egyenként kéthetes „nagytáborban" és 1933. júl. 31-aug. 16-ig a Gödöllőn megrendezett Cserkész Világtalálkozón (Jamboree) 35 fővel vett részt. Ezenkívül minden évben háromnapos „pünkösdi táborozást" és évi négy alkalommal másfél-másfél napos kirándulást rendezett a csapat.

A kistarcsai cserkészcsapat kulturális tevékenysége sem volt jelentéktelen. Néhány évig vonószenekara is volt. Ezenfelül az Iskolánkívüli Népművelési Bizottság előadásaihoz évente általában hat ízben adott kultúrműsort, melyekben szavalatok, melodrámák, ének- és zeneszámok, valamint színdarabok szerepeltek.

Kerepesen Sándor Márton, mint régi gimnazista cserkész, külön őrsöt szervezett saját vezetése alatt. Ennek a csapatnak a tagjai gépgyári ifjúmunkások, parasztfiatalok, középiskolások közül kerültek ki, és volt két egyetemi hallgatójuk is.21

A katolikus ifjúsági mozgalom, annak főleg parasztifjúsági szárnya az 1940-es években bontakozott ki vidéken. A Katolikus Leánykörök Szövetsége (KALÁSZ) kerepesi szervezete 1941. nov. 9-én, majd 1942. márc. 22-én alakult meg.

Kistarcsán a (KALÁSZ) helyi szervezete 1942. márc. 28-án alakult meg, elnöke Dinka József plébános, vezetője Megyeri Margit állami segédóvónő volt.

 

A kistarcsai KALÁSZ Katolikus Leány kör tagjai 1942-ben

Név Foglalkozás
1. Albinyi Margit napszámos
2. Baran Katalin dada
3. Baran Mária háztartásbeli
4. Bedrus Teréz háztartásbeli
5. Bellus Erzsébet háztartásbeli
6. Bellus Ilona háztartásbeli
7. Bellus Teréz háztartásbeli
8. Bellus Teréz háztartásbeli
9. Benyó Teréz háztartásbeli
10. Boilog Margit gyári munkás
11. Boilog Teréz gyári munkás
12. Bolyáki Mária tanuló
13. Boros Anna napszámos
14. Csaja Margit gyári munkás
15. Csaja Teréz gyári munkás
16. Csendes Erzsébet tanuló
17. Csicsiri Julianna tanuló
18. Farkas Mária háztartásbeli
19. Farkas Katalin háztartásbeli
20. Fazekas Mária napszámos
21. Fogd Erzsébet napszámos
22. Grezsák Júlia tanuló
23. HuszkaAnna háztartásbeli
24. Huszka Júlia háztartásbeli

Név Foglalkozás
25. HolovicsAnna gyári munkás
26. Jassó Katalin gyári munkás
27. Jassó Katalin gyári munkás
28. Kapitány Margit gyári munkás
29. Kerekes Ilona háztartásbeli
30. Kékeli Mária gyári munkás
31. Kovács Anna gyári munkás
32. Kovács Klári gyári munkás
33. Kovács Margit gyári munkás
34. Kovács Ilona háztartásbeli
35. Kovács Margit háztartásbeli
36. Lilik Teréz gyári munkás
37. Maruszki Ilona gyári munkás
38. Mercel Júlia háztartásbeli
39. Mihályi Margit gyári munkás
40. Nagy Zsuzsanna gyári munkás
41. Naszódi Ilona tanuló
42. Ohád Ilona napszámos
43. Ohád Teréz napszámos
44. Pintér Mária gyári munkás
45. Rapai Katalin gyári munkás
46. RapaviAnna napszámos
47. RapaviAnna napszámos
48. Rapavi Margit háztartásbeli
49. Róik Teréz napszámos
50. SengelAnna napszámos
51. SiposAnna háztartásbeli
52. SréderAnna napszámos
53. Szebelédi Teréz napszámos
54. Szilágyi Mária napszámos
55. Sztarohorszki Anna háztartásbeli
56. Takács Klári háztartásbeli
57. Tanács Mária gyári munkás
58. Táborhegyi Mária gyári munkás
59. Tunkli Katalin gyári munkás
60. Urbán Mária napszámos
61. Varga Ilona napszámos
62. VassAnna háztartásbeli
63. Vass Katalin háztartásbeli

*

... A Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek (KAL, KALOT) helyi szervezetei a leány-körök megalakulása után jöttek létre. A két katolikus ifjúsági szervezet tulajdonképpen átfogta Kerepes és Kistarcsa ifjúságának a nagyobbik részét. Tevékenységük igazi kivirágzása a felszabadulás után, a koalíciós időben következett be.

Név Foglalkozása Tisztsége
1. Alexy Rezső rk.esperes egyházi elnök
2. Édes József kántortanító pénztárnok
3. Alexy László tanító  
4. Nagy Géza tanító ügyvezető elnök
5. Polákovics Béla igazgató tanító  
6. Tóth István szobafestő-mázoló világi elnök
7. Brancs János tanonc kisbirtokos  
8. F.Gróf Mihálv segítő családtag ifjúsági einök
9. B. Gróf József segítő családtag  
10. F. Gróf Mihály segítő családtag  
11. K. Heik Mihály segítő családtag  
12. K. Heik János segítő csa' ádtag  
13. Heik Mihály segítő családtag  
14. Hovanyecz István kőmívestanonc  
15. Katók István 16. Kiss Sándor kisbíró egyetemi hallgató ifjúsági pénztárnok
17. Kiss Károly gimnáziumi tanuló  
18. Krieger István földmíves napszámos  
19. Krieger László földmíves napszámos  
20. Kundra Sándor községi kisegítő titkár
21. Legéndi Mihály kőmívestanonc  
22. Mészáros István fonógép munkás jegyző
23. Mészáros István kőmívestanonc  
24. Molnár József kisbirtokos, segítő családtag  
25. Molnár Mihály cipésztanonc  
26. Petrovics Dezső szobainas  
27. Rémi János fémöntőtanonc háznagy
28. Udvardi József tanuló  
29. Nagy Tibor gimnáziumi tanuló  

 

Kistarcsán 1943. szept. 26-án jött létre a helyi Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet. Alapító tagjai Bellus József földműves, Bellus László műszerésztanonc, Csaja Mihály földműves, Huszka József földműves, Rapavi Ferenc földműves, Sztancsik János földműves.22

A politikai pártok és ifjúsági szervezetek mellett szólnunk kell bizonyos hagyományosan polgári egyesületekről és egyletekről. Ezek társadalmi, területi csoportok érdekvédelmét képviselték, illetve községi, közösségi funkciókat láttak el önkéntes alapon, társadalmi munkában, vagy igen szerény juttatásokért és előnyökért.

A Kerepes-Helvétia Telepi Lakosok Egyesülete 1929. júl. 21-én alakult, 1930. febr. 12-én hagyta jóvá a belügyminisztérium az alapszabályát. Kezdetben 56 tagja volt, elnöke Hoffmann Géza okleveles bányamérnök, Erdélyből a román hódítás után menekült bányaigazgató, alelnöke Pataky János kultuszminiszteri irodaigazgató stb. Az alapszabály a szervezet célját a következőkben jelölte meg: "A telep lakosainak és telek tulajdonosainak tömörítése; gazdasági, kulturális és egyéb közcélú érdekei megvédése, fejlesztése céljából."

Név Foglalkozás Tisztség Lakhely
47. Szabó János székesfővárosi szolga rendes tag Helvétia-telep
48. Székely Aladár kereskedő rendes tag Helvétia-telep
49. Rinyó János szabó mester rendes tag Helvétia-telep
50. Wagner István mosónő rendes tag Helvétia-telep
51. özv. VassJánosné postakihordó rendes tag Helvétia-telep
52. Ignác Mártonné postatisztviselő rendes tag Helvétia-telep
53. Prekló Viktória székesfővárosi alkalmazott rendes tag Helvétia-telep
54. Szenyovszki János vendéglős rendes tag Helvétia-telep
55. Sárvári József lakatos rendes tag Helvétia-telep
56. Juszt Imre villamosvezető rendes tag Helvétia-telep

 

A Kistarcsa-Újfalu Társadalmi Egyesület 1930. okt. 12-én alakult meg, elnöke Kőszeghy Gyula, jegyzője Tuzsér Lajos volt. Célját ekként jelölte meg: ,A művelt társalgás, hírlapok és folyóiratok olvasása által a társasélet, szellemi fejlődés, nemzeti és erkölcsi alapon való előmozdítása. Tagjai számára állami, községi, vasúti kedvezmény illetve támogatás kieszközlése. Társadalmi és szellemi érintkezés fenntartása társas összejövetelek és felolvasások által. Könyvtár létesítése és a tagok szórakoztatása. A község közös érdekeinek megóvása és előmozdítása."

Az egyesület székhelye a Bethlen u. 14. szám alatt lévő, kis színpaddal ellátott, 60-70 férőhelyes bérelt épület volt. Általában havonta egy-egy irodalmi és kertgazdasági előadást rendeztek, évente 3-4 műsoros teaestet tartottak. Későbbi vezetői Hidas Frigyes elnök, Kováts Zoltán ref. lelkész alelnök, Cserháti Dimand Károly ügyvezető, Csákvári Zoltán, Csiky József és Huszár Mihály szervezők. Az irodalmi esteken Pőcze Lajos saját verseivel és novelláival szerepelt.

Ez az egyesület 1940. aug. 18-án feloszlatta önmagát, mert tagjainak legnagyobb része az időközben megerősödött MOVE Társadalmi és Sport Egyesületben fejtette ki tevékenységét.23

Tulajdonképpen termelési főágazatok szerint szerveződtek az országban az iparoskörök és gazdakörök. Az iparoskörökről már szóltunk az első fejezetben. Itt csak azt említjük meg, hogy a kistarcsai iparos-társadalom szervezetének célját így tűzte ki: ,A művelődés, a társalkodás, az egyes ipari szakok előmozdítása, szellemi ösztönzése, a hazai nyelv művelése, a szükséges helyi ipari intézmények létesítése vagy a meglévők támogatása."

A kistarcsai Gazdakör, mint a Falu Országos Földműves Szövetség helyi fiókszervezete 1928-ban alakult. Célja tulajdonképpen az egész országban elsődlegesen érdekképviseleti, valamint a mezőgazdasági és általános műveltségi ismeretek oktatása volt. A gazdákat kezdetben csak az anyagi természetű dolgok érdekelték, létrehozták a kártalanítási alapot, melyből az állatelhullásból eredő károsultakat segítették. Hatósági támogatással lehetősége nyílt a gazdáknak a különböző országos mezőgazdasági akciókban való részvételre: gyümölcsfacsemete-szállítás 1931-ben, magyar tarka üsző vásárlás 1932-ben, boros hordó vásárlás 1934-ben, fehér hússertés-kocasüldő, vetőburgonya, rézgálic akció stb. Ezek az előnyök fokozták a gazdák érdeklődését a mezőgazdasági és jogi szakelőadások iránt is.

A kistarcsai Gazdakör tagjainak többsége a Legeltetési Társulatnak is a tagja volt, ennek révén volt lehetséges, hogy 1933-ban felépült a Gazdakör székháza (a mai Rózsa u. és Ságvári u. sarkán lévő telken), ünnepélyesen adták át az Egészségházzal együtt egy napon, 1933. okt. 22-én.

Az épületben hentesüzletet és italboltot nyitottak, majd a gépgyári épületek lebontása után, 1935-1941-ig á mozi is itt üzemelt. Ezt a székházat a Gazdakör 1941 nyarán eladta és megvette a Széchenyi u. 90. sz. alatti épületet (jelenleg a tanács Építőipari Költségvetési Üzeme működik benne). Az új székházban tartották meg 1942 novemberétől 1943 februárjáig a 8. sz. állami kertészeti tanfolyamot, melynek vezetője Gál László gyümölcstermelési főintéző, előadói Gáli Imre méhészeti igazgató, Mayer Jenő gazdasági akadémiai tanár, a gödöllői állami burgonya kísérleti telep igazgatója és Bellus József gazdaköri titkár voltak. A tanfolyam végeztével 28 hallgató tett eredményes vizsgát, melyről bizonyítványt kapott. A záróvizsgát a Magyar Rádió közvetítette egyszeri ismétléssel.

A Földművelésügyi Minisztérium 403. számú Magyar Királyi Téli Gazdasági Tanfolyama 1943 decemberétől 1944 márciusáig zajlott, vezetője dr. Hetényi István megyei gazdasági felügyelő, előadói dr. Székely Béla, dr. Mészáros István, Gáli Imre és Bellus József. A tanfolyamon részt vett és „ezüstkoszorús gazda" bizonyítványt kapott 32 gazda. A Gazdakör elnöke ezekben az években Kovács György és Tanács József volt.

A Kerepesi Katolikus Gazdakör- mint láttuk az előző fejezetben - a katolikus pap kezdeményezésére jött létre 1934-ben, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy a gazdasági világválságból kiemelkedni kezdő társadalom helyi mezőgazdasági népességét távol tartsa az esetleges baloldali befolyástól.24

 

Név Foglalkozás Tisztség Lakhely
1. Hoffmann Géza bányaigazgató elnök Helvétia-telep
2. Pataky János irodaigazgató alelnök Helvétia-telep
3. Lipthay László állami tanító titkár Helvétia-telep
4. Szeless Gyula ny. postatisztv. jegyző Helvétia-telep
5. Ozsváth Károly pénztárnok pénztárnok Helvétia-telep
6. Szabó Gyula kőműves mester gazda Helvétia-telep
7. Közlik Lajos MÁV-intéző számv. elnök Helvétia-telep
8. Dr. Lusztig Zsigmonc orvos számv. biz. tag Helvétia-telep
9. Szakos Ferenc asztalos mester számv. biz. tag Helvétia-telep
10. Vig lmre áll. művezető számv. biz. póttag Helvétia-telep
11. Ambrus Ferenc szabó mester választm. tag Helvétia-telep
12. Ambruszt József szabó mester választm. tag Helvétia-telep
13. Cseke Elek gazdálkodó választm. tag Helvétia-telep
14. Boros Antal gazdálkodó választm. tag Helvétia-telep
15. HofferLászló művezető választm. tag Helvétia-telep
16. Kalivoda Antal cipész választm. tag Helvétia-telep
17. Mészáros József kovács választm. tag Helvétia-telep
18. Nagyszeghy István ny. tiszt. választm. tag Helvétia-telep
19. Patzkó Lajos ny. irodaigazgató Helvétia-telep  
20. Vati János kőműves mester választm. tag Helvétia-telep
21. Vatttai Tamás esztergályos választm. tag Helvétia-telep
22. Vali János szabó mester választm. tag Helvétia-telep
23. Hanig Gyula HÉV-pénztáros választm. tag Helvétia-telep
24. Winter Kurt mérnök választm. tag Helvétia-telep
25. Adler Zoltán szabó mester választm. póttag Budapest
26. Scher Sándor szabó mester választm. póttag Budapest
27. Hanauer Dezső borbély mester választm. póttag Budapest
28. Vass János iparos választm. póttag Helvétia-telep
29. Akkert Sándor cipész rendes tag Helvétia-telep
30. Bella György bankszolga rendes tag Helvétia-telep
31. Hulaj Ferenc hentes rendes tag Budapest
32. Hatházi Ferenc iparos rendes tag Budapest
33. Hlatki Márton iparos rendes tag Budapest
34. Juhász János iparos rendes tag Budapest
35. Kucsera József kőmíves rendes tag Helvétia-telep
36. Kucharek Alajos HÉV-lakatos rendes tag Helvétia-telep
37. Kutas Sándor kereskedő rendes tag Helvétia-telep
38. Mermező Péter szűcs rendes tag Helvétia-telep
39. Mándli István szabó mester rendes tag Helvétia-telep
40. Mándli Ferenc szabó mester rendes tag Helvétia-telep
41. Nagy Károly ügynök rendes tag Helvétia-telep
42. Paulovics István asztalos rendes tag Helvétia-telep
43. Tarnocki István cipész rendes tag Helvétia-telep
44. Schubert Mihály művezető rendes tag Budapest
45. Stettner Gyula lakatos rendes tag Budapest
46. Stettner Imre lakatos rendes tag Budapest

 

A Kerepesi Katolikus Gazdakör tagjai 1934-ben

1. Alexy Rezső 20. id. Rapai Mihály
2. László Béla 21. Huszka János
3. Gróf János 22. Hajósi Mihály
4. PribilEde 23. Varga István
5. Trabalka Ferenc 24. B. Gróf József
6. Hofman Mihály 25. Kundra Sándor
7. Heik János 26. ifj. B. Gróf Mihály
8. Mészáros Mihály 27. Varga János
9. Cserven István 28. Baran József
10. ifj.F. Gróf Mihály 29. ifj. Rapavi Mihály
11. Brancs János 30. ifj. GubcsóMihály
12. Krausz József 31. Sörös István
13. Zsemle Mihály 32. Veres Mihály
14. Heik József 33. Pintér János
15. Kundra István 34. Raicz József
16. ifj.F. Gróf Mihály 35. Faller István
17. ifj. Varga Mihály 36. Véber István
18. Kundra István 37. Palákovics Béla
19. Heik István    

Községi köz és szociális funkciókat láttak el a következő csoportba sorolható szervezetek. Ezek között a nagy múltra visszatekintő tűzoltótestületek. A kistarcsai Önkéntes Tűzoltótestület 1922-ben újjáalakult, két háború közötti vezetői Chruppa Antal, Demeter Ágoston és Kovács Mihály. Á testület a járási és megyei tűzoltóversenyeken több kategóriában is szerepelt egy-egy csapattal eredményesen, például 1930-ban két első díjat nyertek.

Az önkéntes tűzoltóság megerősítésére 1931. aug. 26-án elhatározták a „kötelező tűzoltóság" felállítását 24 fővel, a szervezéssel Demeter Ágostont bízta meg a képviselő-testület.

A kistarcsai képviselő-testületnek 1944. márc. 4-én mutatta be a létesítendő tűzoltószertár típustervét az előadó jegyző, mert - ahogy indokolta - „a jelenlegi tűzoltószertár az előírt kívánalmaknak nem felel meg, a tűzoltószerek elhelyezése csak szükségszerű megoldással biztosíttatott, mivel a községháza lejtős udvarának árokfelőli részén van elhelyezve, omladékos, vízmosásos árokpart közelében, ahol a föld - bár támfallal van megerősítve - állandó süllyedésnek van kitéve." A háború közelgő eseményei azonban megakadályozták az új tűzoltószertár létrehozását.

A Kerepesi Önkéntes Tűzoltótestület 1939. febr. 5-én fogadta el új alapszabályát. Elnöke ekkor László Béla községi jegyző, társelnöke Polákovics Béla kat. elemi iskolai igazgató, titkára Jeszenszky István községi aljegyző, pénztárosa Vastagh Alajos, orvosa dr. Fóty György községi orvos, ügyésze dr. Zankó Emil ügyvéd.25

 

A Kerepesi Önkéntes Tűzoltótestület tagjai 1940-ben

Név Foglalkozás
1. Beöthy János ny. jószágigazgató
2. Brancs Mihály kisbirtokos
3. Brenner Rezső magánzó
4. Édes József r. k. tanító
5. Fogd János kisbirtokos
6. dr. Wiedemann István községi orvos
7. V. Gróf Mihály községi bíró
8. Tóth Lajos községi aljegyző
9. Kundra István kisbirtokos
10. Kuthán István mészáros
11. László Béla községi főjegyző
12. Lipthay László állami tanító
13. Pejtsik Gyula malomtulajdonos
14. Polákovics Béla elemi iskolai igazgató
IS. Probocskai Zoltán tanító
16. Réti József ny. postaaltiszt
17. Szepesvári Ferenc vendéglős
18. Tóth István szobafestő
19. Vastagh Alajos községi irodatiszt
20. Varga József kisbirtokos
21. Wéber István kovács
22. dr. Zankó Emil ügyvéd
23. Zsemle Mihály kisbirtokos
24. Uzsoki Mihály kisbirtokos

Kistarcsán Polgári Lövészegylet alakult 1931. szept. 30-án, elnöke Salamon Árpád, titkára Öry Ferenc, működésére nézve nincsenek adataink. A kistarcsai Frontharcos Szövetség 1934. jan. 24-én küldött átiratot a képviselő-testülethez egy emléktábla elhelyezése ügyében, mert mint állította „a szabadságharc idején a II. hadtest az isaszegi csatához 1849. április hó 10- én itt fejlődött harcba." A képviselő-testület helyt adott a kérésnek és elhatározta az emléktábla elhelyezését a községháza falán, melyhez a Gépgyár bontásából a vállalkozó ingyen adott egy márványtáblát, vésetését pedig Zsámboky László kistarcsai polgár magára vállalta. Az ügyet 1929. máj. 25-én már tárgyalta Kistarcsa képviselő-testülete a Hadtörténeti Múzeum megkeresésére és támogatta. Persze a Hadtörténeti Múzeum helyesen csak annyit állított, hogy 1849. ápr. 10-én a községben tartózkodott a II. magyar hadtest, hiszen az isaszegi csata ápr. 6-án volt.

Ez a tábla ma is megvan és „Isaszegi csata" néven emlegetik. A felszabadulás után utolsó sorát: TRIANONI MEGCSONKÍTÁSUNKNAK 14. ESZTENDEJÉBEN olvashatatlanná tették.

Kifejezetten szociális célzattal jöttek létre és működtek a következő szervezetek. Kistarcsán 1930. márc. 16-án alakult meg a Faragó-féle vendéglőben a Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Nemzeti Szövetségének (HANSZ) környéki csoportja. Ugyanez Kerepesen 1935. aug. 18-án jött létre, oly módon, hogy a kerepesiek kiváltak a gödöllői HANSZ szervezetéből.

A Szociális Missziós Társulat helyi fiókot létesített Kistarcsán 1931. dec. 1-1932. márc. 31-ig, ebben a négy hónapban népkonyhát tartott fenn, amelyik 23 500 ingyen ebédet osztott ki a rászorulóknak, ezek legnagyobb többsége a gyári munkások közül került ki, a gazdasági világválság hazánkban ekkor érte el a mélypontját. A Missziós Társulat a népkonyha megszüntetésével nem fejezte be teljesen itteni tevékenységét, 1931-1936-ig az Iparoskör és a Spóregylet támogatásával a szegénysorsú nagycsaládok gyermekeinek karácsonykor cipőt és ruhaneműt osztott szét.

Itt kell megemlíteni, hogy az építőipari dolgozók köréből a téli időszakban 35-40 fő munkanélkülit a belterületi földutak és a külterületi dűlőutak gondozásával foglalkoztatott a kistarcsai elöljáróság. Munkabér címén ezek 1932 márciusában kenyérlisztet kaptak.

A gazdasági világválságból való kiemelkedés után Kistarcsa községe már éveken át képes volt támogatni a gödöllői Sokgyermekes Szegény Magyar Anyák Országos Szt. István Fiúotthonát is, például 1944-ben 75 pengővel.

A Légoltalmi Liga Kistarcsai Csoportjának 1938. jún. 26-án volt az alakuló ülése, további tevékenységéről nem tudunk, amikor 1944 nyarán elkezdődött a környék bombázása, tevékenységére nincsenek adatok.26

 

3. Iskolák, művelődés és sport

A kistarcsai róm. kat. iskola az I. világháború alatt két tanteremben és két tanerővel működött. Az I—II. osztályos tanulókat összevontan Purth Gyula kántortanító, a „pánrektor", a III-VI. osztályosokat szintén együtt Liptay László, majd Öry Ferenc tanította. Amikor 1927-ben megszervezték a harmadik tanítói állást és megépítették a harmadik tantermet, Kistarcsa .politikai községe" kinyilvánította, hogy mivel nem fenntartója és nem patrónusa az iskolának, ezért azt csak segélyben részesítheti. A tanítók ekkortól Purth Gyula, öry Ferenc és Molnár Ilona voltak. Liptay László Kerepesre a szilasligeti iskolába került át. Purth Gyula 1928-ban nyugdíjba ment, az utolsó kántortanító Kistarcsán Tárcsái Tkalecz Vilmos volt 1948-ig, az államosításig. Az iskola igazgatója természetesen a mindenkori katolikus pap volt.

Állami elemi iskola működött a Gépgyár lakótelepén két épületben. Az ún. „kisiskola" egy tanteremmel és igazgatói irodával és a három tantermes „barak iskola", ahol a gyári ipari tanoncok is tanultak. Igazgató 1944-ig dr. Szalay Jenő volt, tanítók Baja Jánosné, Bartos Lajos, Bartos Lajosné, Urbantsek Irén, Kiss Árpád. Majd 1930-tól növekedett a testület létszáma Bajtay József, Orbán Margit, dr. Nagyőszi Ferencné, Varga Dezsőné, Kerekes Gézá-né, Tarcsay Tkalecz Vilmosné tanítókkal.

Amikor a Gépgyár beszüntette működését, az általa 1913-tól fenntartott iskola sorsa kérdésessé vált. Kistarcsa képviselő-testülete 1927. okt. 10-én kijelentette, hogy az állami elemi népiskola fenntartásához nem tud hozzájárulni, mert arra eredetileg a Gépgyár vállalt kötelezettséget és az átszállt jogutódjára, a Ganz és Társa Danubiusz Gép, Wagon és Hajógyár Rt-ra, egyébként is a község a róm. kat. iskola összes kötségeit kénytelen viselni, noha nem is iskolafenntartó.

Végül a „barak iskola" épületeit lebontották és 6 tantermes iskolát alakítottak ki 1930-ban a posta melletti egyemeletes lakóépületből.

Kistarcsán az alispán rendeletére 1927. dec. 21-én elhatározták a gazdasági továbbképző népiskola felállítását, melynek külön iskolaszékét is megválasztották. A gazdasági továbbképző iskola támogatására 1943. máj. 4-én a képviselő-testület segélyt szavazott meg, tekintettel a legutóbbi téli kertészeti tanfolyam jó eredményeire, arra, hogy hét hét alatt 40 ezüstkalászos gazdát képeztek ki. Erről a tevékenységről a Gazdakör működése kapcsán már szóltunk.

Új iskola és óvoda céljára a község ifj. Rapavi György és társaitól, valamint Krnó Péter és nejétől vásárolt belterületi ingatlant, melyeknek szerződéseit 1928. márc. 8-án mutatta be a jegyző a képviselő-testületnek. Végül 1941-ben állami hozzájárulással felépült a napközi otthonos óvoda. A tisztiorvos véleménye szerint 1943-ban az óvoda már olyan túlzsúfolt volt, hogy feltétlenül szükségessé vált új óvoda megépítése, a képviselő-testület 1943. szept. 4-én és 1944. júl. 19-én ismételten leszavazta a nehéz anyagi körülményekre való tekintettel.27

A kerepesi róm. kat. iskolát 1924-ben látták el a negyedik tanteremmel, 1938-ban az ötödik tanteremmel bővítették és a nyitott folyosót zárttá alakították át.28

A művelődés Kistarcsán és Kerepesen is szétszórt színtereken folyt, a községházán, az iskolákban, az Iparoskörben, a Gazdakörben, a Hangya Szövetkezet helyiségeiben stb. Az első fejezetben tárgyalt pártok és szervezetek mindegyike folytatott valamilyen művelődési, kulturális és sporttevékenységet, sőt ebben versengtek is.

Már igen korán - az I. világháború után - felmerült a községi közművelődés központosítása. Az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület (AMKE) felhívására Kistarcsa képviselőtestülete 1926. dec. 31-én elhatározta egy községi „népház" létesítésének a megtárgyalását, amelynek gondolatát többszöri elhalasztás után végül is elfogadta 1927. jún. 30-án. Ekkor a már említett Rapavi-féle telek (9 parcella, összesen 1440 négyszögöl!) jött számításba, mint amelyen jegyzői lakot, orvosi lakást, esetleg községházát, anya- és csecsemővédő intézetet, állami iskolát és óvodát, valamint kultúr és népházat fognak építeni. Ez ügyben elhatározták, hogy államsegélyért folyamodnak. Végül is ez a népház nem jött létre a gazdasági világválság, majd a háborús évek miatt.

Ha helyileg nem is sikerült koncentrálni a közművelődést, szervezetileg létrejött annak irányító központja, a kistarcsai Népművelési Bizottság. Ez volt hivatva eszmeileg és anyagilag is felügyelni és támogatni az iskolánkívüli népművelést. Amikor a képviselő-testület 1925. márc. 18-án egyhangúlag megszavazta a filmszínház létrehozásának szükségességét, azt a Bizottság javaslatára tette és a moziengedélyt is a Bizottság birtokába adta. A képviselő-testület meglepően igen modern felfogásban indokolta döntését: ,A népművelési tevékenység egyik leghathatósabb eszköze a film, amely szórakoztat, gyönyörködtet, oktat, tanít és nevel: szóval a legnemesebb kulturális célok szolgálatában áll, megfelelő vezetés, irányítás mellett.

Tekintettel arra, hogy Kistarcsán is felette szükséges egy ilyen népművelési mozgóképszínház felállítása, mely a lakosság kulturális és szórakoztató igényeit, erkölcsi és anyagi hasznát egyaránt hivatva van szolgálni, a képviselő-testület hazafias érzéssel telten készségesen határozott a rendelkező rész szerint."

Egyébként az első mozielőadásokat Suplik József indította el a mostani községi könyvtár helyiségében (Deák F. u. 6.), kb. 80 férőhellyel. Ebben a moziban hetenként három előadást tartottak.

A mozgóképvetítés 1925-1935-ig a Gépgyár kantinjának kultúrtermében folyt, a néma filmek vetítésekor itt zongorázott Zsufka Viktor rúdugró bajnok. A mozit ezután áthelyezték a Gazdakör székházába (Rózsa u. 53.) 1935-1941-ig. Az Iskolán Kívüli Népművelési Bizottság 1941-ben moziüzemeltetési szerződést kötött Túri Lajos budapesti lakossal, aki felépíttette 1941-ben a mozi új épületét. Ez a mozi szombaton 2, vasárnap 3 előadást tartott és ügyes műsorszervezéssel általában telt házat ért el. Egy sorsdöntő vasárnap, 1944. márc. 19-én az első előadás megtartása után a német megszállók parancsának engedelmeskedve, a rendőrség a mozi további működését megszüntette. Bár még egy-két előadásra sor került, például 1944. máj. 22-én egy olasz kultúrfilmet vetítettek ingyen. A mozi épületét 1944 decemberében találat érte.29

A kor ízlésének megfelelően leginkább kedveltek voltak a színielőadások. Ezek megrendezéséhez Kistarcsa kitűnő személyi feltételekkel rendelkezett. A Nemzeti Színház művészei közül Gabányi László, Haris Győző, Losonczi Dezső és egy ügyelő, Tábori Imre itt lakott évtizedeken keresztül. A községben telepedett le 1926-ban Komjáthy János, a kassai Nemzeti Színház utolsó igazgatója, akinek az impériumváltozáskor el kellett hagynia Kassát, 1919 szeptemberében átvette a budai Várszínház, 1920-ban a miskolci színház vezetését. A felszabadulás után még két rövid szerepben hallható volt a Magyar Rádióban. Itt kell megemlítenünk a magyar operaéneklés nemzeti reprezentánsát, Simándi Józsefet, aki 1916. szept. 18-án született Kistarcsán.

A képviselő-testület már 1925. máj. 20-án elhatározta az I. világháborúban elesett kistar-csaiak emlékére „hősi szobor" felállítását, ám a szándékot még sokáig nem követte tett, anyagiak hiányában. A „hősi szobor" javára 1932 februárjában Tarcsay Vilmos és dr. Bartos Lajos által rendezett magyarnóta esten László Imre, Varga Imre, Utry Anna, Laurisin Irén, Laurisin Lajos énekesek, Laurisin Miklós zongoraművész gázsi nélkül léptek fel nagy sikerrel. Csak növelte a tömegsikert kistarcsai Rácz Pali cigányzenekara (apa és négy fia: Imre, Pali, Pista, Jóska), id. Magyari Imre cigányprímás vezetésével. A nótaest után farsangi bál következett, mindez a posta melletti iskolában.

Ugyancsak a „hősök szobra" javára rendeztek szabadtéri előadást 1936 augusztusában a Nemzeti Színház művészeinek, Orsolya Erzsi, Juhász József és Tapolczai Gyula közreműködésével. Végül az I. világháborús hősi emlékművet, ditrói Siklódy Lőrinc alkotását és Sidló Ferenc kiemelkedő művészi színvonalú Szent Imre-szobrát 1938-ban állították fel, az utóbbit a Szent István-év alkalmából.

Általában három-négy állandó színjátszó csoport működött Kistarcsán. Az iparos ifjak, a falusi legények és leányok és a sportklub játékosainak és hozzátartozóinak csoportja, esetenként a diákok Tarnai Liebl Béla vezetésével is színre vittek egy-egy darabot. Az előadások tiszta bevételeit az egyesületek saját céljaikra, illetve előre meghatározott és propagált célra fordították. Igen nagy sikere volt az ún. községi intelligencia által színre vitt .Aszalai Uram leányai" c. négyfelvonásos francia vígjátékának Komjáthy János rendezésében. Tiszta bevételét ennek is a „hősök szobrára" fordították.

A sikeresebb előadásokat általában közkívánatra megismételték, mint például az Iparoskör műkedvelői által bemutatott „Tabáni orgonák" c. operettet, 1935. máj. 12-én harmadszor, a „Csókos huszárokat", 1935. nov. 9-én először és 1935. dec. 25-én pedig másodszor. A kistarcsai Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) „magyar színtársulata" 1938. okt. 26-án mutatta be az „Elcserélt ember" c. háromfelvonásos darabot, melynek tiszta bevételét „a felszabaduló magyar testvéreink felsegítésére" szándékozott fordítani. A kistarcsai MOVE vezetői igen jól értesültek voltak a bekövetkező eseményekkel kapcsolatban, mert a magyar honvédség bevonulása a Felvidék többségükben magyarlakta területeire, csak 1938. nov. 5-én kezdődött meg. Ugyanezen a napon a kistarcsai Népművelési Bizottság az állami iskolákban Erdélyről tartott előadást vetítéssel egybekötve.10

A színjátszás mellett nagy jelentőségű volt a kistarcsai zenei élet. A kistarcsai Gépgyár

„Haladás" dalköre még 1912-ben alakult az igazgatóság tetemes támogatásával. A kistarcsai Haladás Dal- és Zenekör új alapszabályát 1927. máj. 24-én keltezték, jún. 26-án elfogadta közgyűlése, 1928. szept. 13-án jóváhagyta a belügyminisztérium. A kiváló hangerővel rendelkező dalkörből a kezdeti időszakból említésre méltó id. Boér Pál, aki karmesterként is működött, és fiai, Pál, Péter és Jenő.

Az 1927-ben megújuló dalkörnek 8 tagú vonószenekara is volt, Molnár Pál prímás, Váczy Pál, Gódor Gyula stb. Sajnos, a Gépgyár 1928. ápr. 30-án bezárta kapuit, kultúrtermét, kantin-ját és mindenét, a dalkörnek, a munkás színjátszó csoportnak, a zenekarnak egyik napról a másikra vége lett, támogatás hiányában. A zenekar fiatalabb tagjai a cserkészcsapatban muzsikáltak tovább.

A kistarcsai „Haladás" dalkör tagjai 1928-ban

Név
Tisztség Életkor Vallás Foglalkozás
Győry Béla elnök 38 izr. gépvezető főmérnök
Bölcsházy Elemér ügyv. elnök 28 ref. oki. gépészmérnök
Sziblik Adolf titkár 48 rk. művezető
Garaba János jegyző 25 rk. tisztviselő
Vértes Gyula I. pénztáros 54 á.h.e. irodafőnök
Huck Sándor II. pénztáros 56 rk. művezető
Károly Géza III. pénztáros 31 rk. asztalossegéd
Putz József I. ellenőr 31 rk. lakatossegéd
Dietrich Ede II. ellenőr 37 rk. géplakatossegéd
Liebl Jakab gazda 44 rk. vas-acélöntő
Lengyel Pál I. irattáros 27 rk. lakatossegéd
Pálfi József II. irattáros 25 ref. lakatossegéd
Egyed Antal I. zászlós 43 rk. lakatossegéd
Takács István II. zászlós 42 rk. lakatossegéd
Francsics Károly helytartó 39 rk. vendéglős
Jánossy Pál választmányi tag 54 á.h.e. községi főjegyző
Hirschl Péter választmányi tag 42 izr. üzemfőnök
Gracza Károly választmányi tag 36 rk. műhelyfőnök
Rostás Miksa választmányi tag 36 izr. műhelyfőnök
Dobrovolszky János választmányi tag 40 rk. főművezető
Jankovics Béla választmányi tag 46 rk. művezető
Morvay Károly választmányi tag 33 ref. művezető
Stackhard Ferenc választmányi tag 38 rk. tisztviselő
Várkonyi Imre választmányi tag 38 rk. szabómester
Légrádi János választmányi tag 45 rk. asztalossegéd
Papp Imre választmányi tag 30 ref. szerszámlakatos
Brattkovics János választmányi tag 42 rk. művezető
Löffelholcz László választmányi tag 34 rk. lakatossegéd
Molnár László választmányi tag 35 ref. lakatossegéd
Ács József választmányi tag 46 ref. fényező
Udvardy Mihály választmányi tag 29 rk. vas-acélöntő
Zombory József választmányi tag 35 rk. művezető
Budai Ferenc választmányi tag 41 rk. mintaasztalos
Schwarz Márton pótválasztmányi tag 48 izr. kovácssegéd
Dóczé Zsigmond pótválasztmányi tag 50 ref. géplakatossegéd
Kohajda Illés pótválasztmányi tag 44 rk. altiszt
Terelmes Károly pótválasztmányi tag 45 ref. bádogossegéd
Rozmayer József pótválasztmányi tag 48 rk. raktárnok
Háberl József pótválasztmányi tag 28 rk. szerszámlakatos

Itt kell megemlítenünk Tarcsai Tkalecz Vilmost, zeneakadémiai végzettségű okleveles zenetanárt, az utolsó kistarcsai kántortanítót, aki évekig vezette a „Haladás" férfikarát. Ernőd Tamás és más századforduló utáni költők verseit zenésítette meg. Legsikeresebb magyar nótája a „Vásárhelyi híres promehádon" kezdetű csárdás, melyet napjainkban is hallhatunk olykor-olykor a rádióban.

 

A Gép- és Vasútfelszerelési Gyár R. t. dalkörének vezetősége 1927-ben31

Hangnem Név Belépett Életkor Vallás Foglalkozás
I. tenor Kohn Dániel 1.14. 23 izr. lakatos
I. tenor Rucska Lajos 1.14. 25 á.h.e. cipész
I. tenor Lengyel Pál 1.14. 27 rk. lakatos
I. tenor Schwarz Márton 1.21. 48 izr. kovács
I. tenor Kuli János 1.21. 22 ref. villanyszerelő
II. tenor Dietrich Ede 1.14. 37 rk. géplakatos
II. tenor Károly Géza 1.14. 31 rk. asztalos
II. tenor Kuli Ferenc 1.14. 24 ref. lakatos
II. tenor Anger Lajos 1.14. 33 rk. gépész
II. tenor Guttmann Sándor 1.21. 25 izr. szabász
II. tenor Dóczé István 1.21. 21 rk. lakatos
I. basszus Nagy Károly 1.21. 29 rk. lakatos
I. basszus Pálfi Károly 1.14. 25 ref. lakatos
I. basszus Molnár László 1.21. 34 ref. lakatos
I. basszus Zelenák Ferenc 1.14. 22 rk. férfiszabó
I. basszus Skrek Illés 1.14. 30 rk. vasöntő
I. basszus Érsek László 1.21. 27 rk. lakatos
I. basszus Borst Gyula 1.21. 27 rk. mintaasztalos
I. basszus Zelenák Árpád 1.21. 20 rk. fényező
II. basszus Liebl Jakab 1.14. 44 rk. vasöntő
II. basszus Kohn Miksa 1.14. 48 irz. bádogos
II. basszus Légrádi János 1.14. 45 rk. asztalos
II. basszus Udvardy Mihály 1.14. 29 rk. vasöntő
II. basszus Simon Károly 1.14. 28 rk. fényező
II. basszus Érsek Sándor 1.21. 22 rk. mintaasztalos
II. basszus Beraxa János 1.14. 24 rk. fényező

A szűkebben vett polgári kultúra mellett a technikai civilizáció kulturális hatása is megjelent a községekben a két világháború között, itt most csak a villanyvilágítás elterjedésére utalnánk, melynek kulturális jelentősége nem szorul részletesebb bizonyításra. Voltak azonban apróbb dolgok is, melyek említésre méltók. A Singer Varrógép Rt. a kistarcsai iparoskörben 1936. okt. 18-19-én ingyenes kiállítást rendezett, varró és hímző tanfolyammal egybekötve. A Phőbus Villamos Művek kistarcsai kirendeltsége (Horthy Miklós u. 17.) szokásos év végi ingyenes villamossági bemutatóját tartotta 1938. nov. 21-1939. jan. 3-ig.

Újdonságnak számított a kistarcsai Népművelési Bizottság által meghirdetett fotópályázat 1941. ápr. 14-én, a „helybeli népviseleti, építészeti stb. témában." És ezek a csak modern technikai eszközökkel előállítható pályázati művek átvezetnek bennünket a népi kultúra, annak megőrzése, ápolása, fejlesztése gondolatához. A gondolatkör a XIX. századi hatalmas előzmények után és alapján a két világháború között új virágzásba bomlott.

A környéken a népi kultúra jeles megszállottja, a gödöllői Magyar Kázmér, 1928-ban népviseleti bemutatót szervezett Gödöllőn. Ezen részt vett Gödöllő, Mogyoród, Boldog, Zsámbok, Kerepes, Tura, Cinkota, Csömör és Szada parasztsága. Ez az összejövetel hozzájárult ahhoz, hogy a környék népében tudatosuljon saját kultúrájának értéke és színessége. Ebbe a jól előkészített talajba hullott később a Gyöngyös Bokréta mozgalom magja.

A kistarcsai Népművelési Bizottság 1937 július-augusztusában népi kézimunka tanfolyamot szervezett ingyen. A bizottság ajánlására és szervezésében a szegénysorsú menyasszonyoknak a község kelengyét ajándékozott, mint azt 1939. nov. 24-i dobolásból megtudhatta mindenki.

„Közzé teszi az elöljáróság, hogy Csaja Ilona kelengye segélyének ünnepélyes átadása és az azzal kapcsolatos lakodalmi ünnepség vasárnap délelőtt 10 órakor kezdődik. A község a lakosságot a lakodalmi felvonulásra tisztelettel meghívja. Tekintve, hogy a lakodalmi ünnepséget hangosfilmre veszik, lehetőleg mindenki nemzeti és népi viseletbe öltözködjék, ezen alkalomból mindenki nemzeti zászlóval díszítse ki a házát. A háza előtt eső utcarészt és a házat tisztogassa le. A bútor és kelengye segély a községháza tanácstermében közszemlére van kitéve. "32

Kerepesen a művelődés valamivel archaikusabb, népibb volt, mint Kistarcsán, még az 1930-as években is. Bár kétlaki munkássága igen nagyszámú volt (egy mondás szerint Kerepesről tán még a pap is bejár), de a háztartásban és helyben dolgozó asszonyok művelődési igényei lassan változva sok örökséget őriztek. És helyben nem lévén gyáripar, nem volt a népi hagyományokból kiszakadt, annak hátat fordító munkásság sem.

Ekkor még nevezetes citerások szolgáltatták a zenét a falusi mulatságokhoz. „Udvardi Rozi édesapja nagyon szépen citerázott, ott is sokszor összejöttünk. Karácsony első napján mindenki otthon volt. Istvánkor volt a legénybíró választás. Ezen áldomást fizettek, mulattak a legények. A lányok sétáltak. A legénybírók rendezték a mulatságokat, szedték a húsvéti tojást. Minden háznál 2 db tojást kaptak. Szilveszterkor mind ott voltunk a bálban."

Az év legkiemelkedőbb eseménye ebben a kulturális szférában a kerepesi búcsú Szent Anna napján, július 26-án „Nagy nap ez a községben. Valami új ruha minden lánynak volt. A fehér szoknyák is frissen vasalva. Már reggeltől jöttek a vendégek. Nagyon szép volt a búcsúi körmenet. 12 hófehér ruhás Máriás lány, a sok nép, sok idegen. Nagy ebédek, vendégségek. A tánc a községi kocsma udvarán volt. Rezesbanda fújta kivilágos kivirradtig. Nem csak legények, de leányok is jöttek más faluból. Repültek a szoknyák a hintón, ringispilen. Egy mézeskalács szív, egy kis cukorka, két pohár, ez volt a búcsúfia. Búcsúkor addig maradtunk a mulatságban, amíg akartunk."

Egyéb jeles napok a Május 1., amikor a kerepesi legények „májfát" állítottak szokás szerint a községháza, a jegyző háza elé, a templom kerítésére, és jó néhány lányos ház elé. Augusztus 20-án általában összejöttek az alsó és felső végiek és felmentek a Simó hegyre a budapesti tűzijátékot megnézni.

A kor kedvelt népszínművei természetesen itt sem hiányoztak, tanítók vezetésével tanulták be azokat. ,A mulatságok sokszor színművel voltak összekötve. Én is többször szerepeltem. Legtöbb emlék a falurosszához fűződik. Ebben Bátki Tercsi voltam. Még Szilasligeten is előadtuk. Nagyon jól sikerült, még jutalmat is kaptunk, 5 P. fejenként. A tanítónéni spejza volt az öltöző, de sokat összehuncutkodtunk ott is."

Szent István halálának 900. évfordulóját, az 1938-as évet országos Szent István-évnek nyilvánították, és nagy nemzetközi nyilvánosságot igyekeztek teremteni az ünnepségek számára. Budapesten 1938. máj. 25-én megkezdődött a XXXIV. Eucharisztikus Kongresszus az évforduló alkalmából. Kerepes község lakosságára a tervek szerint jelentős vendéglátást bíztak volna az országos rendezők, ám az egyre feszültebb nemzetközi helyzetben az erős Magyarországot és a magyar függetlenséget és területi épséget jelentő és jelképező Szent István nem keltett nagyobb visszhangot szomszédaink körében, a kisebbségben lévő magyarságot pedig megakadályozták az ünneplő anyaországba való jövetelben.

A kerepesi plébános így mondja el a történteket. „Mi is, mint Pest környéki község szerveztük a vendéglátást a külföldről jövők számára. Úgy volt, hogy Pozsonyból 300 résztvevő a mi falunkban lesz elszállásolva. Sajnos ez a szám éppen csak tizedrészére zsugorodott össze a német-cseh politikai feszültség miatt, mely éppen a Kongresszus napjaiban volt tetőfokán. így csak 30 pozsonyi magyar jött el hozzánk. A szent napokban itt laktak a Korona-telepen és saját autocarrjukon jártak be naponkint az ünnepségekre. De elmaradtak a Németbirodalom várt vendégei is, sőt mivel az ausztriai Anschluss márciusban megtörtént, elmaradtak az osztrákok is. Nem volt szabad résztvenniök, birodalmi tilalom volt rá." Mint láthatjuk, így töltődött Szent István öröksége antifasiszta erővel halálának 900. éves évfordulója körüli időben. Ugyanakkor az is tény, hogy a Német Birodalom vezetőinek ellenszenvét a magyar klérus Habsburgok iránti legitimizmusa táplálta.

Kerepesen az 1930-as évektől kezdve voltak mozielőadások. Kezdetben a róm. kat. iskolában két összenyitható teremben a nézők iskolai padokon és kerti székeken foglaltak helyet, hogy megnézzék a vetített keskenyfilmeket. A vetítőgép tulajdonosa Véber Teréz volt, ezért a mozit Véber Terus Mozija néven emlegették.33

A Kistarcsai Sport Club (KSC) - alakult 1911-ben - új alapszabályát 1922. szept. 30-án keltezték. A szabályzat szerint az egyesület célja „1. a test- 2. a bajtársi hűség ápolása." Ekkori elnöke Huszár László, későbbi elnöke Erhardt József, ekkori titkára Bikó (Fikó?) Lajos.

Felmerült egy köz- és strandfürdő létesítésének gondolata, 1926. júl. 22-én a képviselőtestület egy alakulóban lévő részvénytársaság számára ebből a célból 50 évi használatra átengedett 1 kat. holdat a községi rétből.

A képviselő-testület 1927. febr. 8-án az alispán javaslatára testnevelési bizottságot hozott létre. Az 1932-ben már jól működő sporttelep mellett lévő egyik új utcát Endresz Györgyről, a magyar hadi és óceánrepülés jeles alakjáról nevezték el. A híres pilóta 1932. máj. 21-én repülőszerencsétlenség áldozata lett Olaszországban.

Az épülőfélben lévő Leventeotthon és gondnoki lakás szükségességéről tárgyalt Kistarcsa képviselő-testülete 1943. szept. 4-én, mert „a szabadon álló épületet, valamint a sportpályát, annak kerítés állapotát állandóan felügyelet nélkül nem lehet biztosítani. A sportpályát a kerítésen átmászó, valamint a kerítéseket kitördelő utcagyermekek és csavargók állandóan rongálják, úgy, hogy ott tetemes károkat okoztak."

A sportpálya kibővítésére 1944. márc. 4-én hoztak határozatot, eszerint az Ügetőverseny Egyesület tulajdonát képező területből fognak igényelni egy részt a sportpálya bővítésére, a Levente Egyesület céljára és egy új utca nyitására.

A Kistarcsai Sport Club működése szünetelt az I. világháború alatt és 1941-1944-ig. Fellendülőben volt az 1920-as évektől elsősorban a labdarúgás terén. A Középmagyar Labdarúgó Alszövetség (KÖLASZ) területi beosztásában a Rákosvidéki vagy a Drassay csoportban rúgták a focit a KSC csapatai. Az 1920-1928-ig terjedő időben a KSC három csapattal vett részt a bajnoki küzdelemben váltakozó sikerrel az Alszövetség I. osztályában, ekkor még élvezték a Gépgyár hatékony támogatását.

Ezután az Alszövetség II. osztályában egy ifjúsági és egy felnőtt csapattal szerepelt. Legtöbb jó képességű játékosa a Balla (4 fő) és a Martin (3 fő) családból került ki. (A felszabadulás után Balla Károly a Játékvezetői Testület elnöke, főtitkára és öccsével, Bélával együtt a FIFA játékvezetője is volt.)

A II. világháború alatt a kistarcsai MOVE és Társadalmi Sportegyesület szakosztályainak keretében sportoltak a község fiataljai. A budapesti MOVE kerület I. osztályában a kistarcsai ifjúsági labdarúgócsapat 2. helyezést ért el 1942/1943-ban, és megnyerte a területi bajnokságot 1943/1944-ben. Az országos elődöntőben első három mérkőzését megnyerte, majd sajnálatos módon az FTC-től 9:3 arányú vereséget szenvedett és kiesett a küzdelemből. A legjobb egyéni teljesítményt elérő játékosa Tóth József (született 1926-ban), aki az 1943/1944. évi bajnoki idényben 86 gólt rúgott, és ezzel első lett az ifjúsági labdarúgók között. A csapat gólaránya 116:16 volt.

A szakosztályvezető és edző Balla Károly, majd 1932-1936-ig Bellus József, az I. csapat kapusa. Első osztályú proficsapatokban és külföldön is játszó kistarcsai labdarúgók Ditrich Jenő, Dóczé István és Göróg József. Mindezek a kiváló labdarúgók többségükben munkában edzett parasztifjak voltak.34

 

4. Háborús évek

A fasiszta Németország 1939. szept. l-jén megtámadta Lengyelországot, és evvel elindította pusztító útjára a II. világháborút, melyhez hasonlót méretekben, technikában, szenvedésben, kegyetlenségben, rombolásban, halottakban stb. még sohasem látott Európa és a nagyvilág. Ez a háború a kezdet-kezdetén még közvetlen hatását nem éreztette országunkban, de a kormányok részéről elejétől kezdve bevezetett korlátozó intézkedések, melyek egyre szaporodtak, máris belenyúltak a családok életébe. A fokozott hadigazdálkodásra való áttérés és a „szövetséges", sőt „baráti" Németország növekvő igényeinek a kielégítése átalakította a termelést, és ezen keresztül a társadalom szerkezetét és gondolkodását módosította.

Az 1940. aug. 30-i, ún. 2. bécsi döntéssel a Németország és Olaszország külügyminiszterei vezette döntőbizottság visszajuttatta Magyarországnak Észak-Erdélyt és a Székelyföldet, ahol a lakosság többségében magyar volt. Hazánkat már harmadszor öntötte el a nemzeti lelkesedés a trianoni igazságtalanságok „békés" megszüntetésének a folyamán. (1938. nov. 2. az ún. 1. bécsi döntés visszajuttatta hazánknak a Felvidék egy részét, 1939. márc. 14-18-ig a magyar honvédség megszállta Kárpátalját.)

Az országos lelkesedés közepette a községek a visszatért, visszacsatolt területek községei közül kerestek patronálandó, testvérközségeket. Kistarcsa a székely Torja (Háromszék vm., kezdi járás, 19 558 kat. hold terület, 1079 ház, 4391 színmagyar lakos) nagyközséggel vette fel a kapcsolatot. Kistarcsa „országzászlót" adományozott Torjának, melyet 1940. nov. 10-én ünnepélyesen avattak fel Budapesten, a Kelet szobránál (a mai Szabadság téren álltak az Észak, Dél, Nyugat és Kelet szimbolikus szobrai), nov. 13-án megáldották a kistarcsai katolikus és református templomban. A zászlót nov. 17-én adták át Torja népének a kistarcsaiak, a küldöttség nov. 15-én indult a Keleti pályaudvarról a 7,30-as gyorssal és másnap 12,30-kor érkezett Torjára.35

A hitleri Németország 1941. jún. 22-én hadüzenet nélkül, meglepetésszerűen megtámadta a Szovjetuniót, amellyel addig Magyarországnak rendezettnek mondható kapcsolatai voltak. (1941. márc. 20-án Moszkvában a Vörös Hadsereg székházában a szovjet kormány megbízottai 56 darab 1848-1849-es magyar honvédzászlót adtak vissza a magyar nemzetnek, 1941. máj. 2-12. között megrendezett Budapesti Nemzetközi Vásáron a szovjet pavilonnak nagy sikere volt, a Szovjetunió jóindulatúan kezelte Észak-Erdély visszatérését Magyarországhoz!)

A Szovjetunió megtámadása után Magyarország a fasiszta hatalmak oldalán belesodródott az egyre inkább kiterebélyesedő és elmélyülő háborúba, ráadásul egy olyan ellenséggel, mellyel szemben semmiféle területi követelése nem volt (ilyen felajánlott „jutalmat" Galíciában el sem fogadott), mellyel szemben a legcsekélyebb háborús ok nem létezett. Az eltérő társadalmi berendezkedés ugyanis nem lehet az. Ettől kezdve tömegek érezték már, hogy Magyarország katasztrófa felé sodródik. Tunkli István^ a feszült és bizonytalansággal teli napokra így emlékezik: „Szakasits Árpád sokat járt ide, 1934-ben is a nagy választások előtt a helyi SZDP irányítására. Kerepesen tartózkodott, én álltam őrt a kapu előtt. Fel voltunk készülve, ha észre veszik az illegális összejövetelt, és vészhelyzet adódna, hogyan menekítsük ki.

1941. június 30-án is Kerepesen járt Szakasits (június 22-én volt a Szovjetunió letámadása). Soha nem felejtem el, amit akkor mondott. „Gyerekek, hosszú háborúra és utána hosszú világforradalomra lehet számítani. "36

A hosszú háború pedig az első percektől kezdve szedte áldozatait. Kerepes község első hősi halottja Mikecs Arthur mérnök, 1941. aug. 11-én esett el az orosz fronton. (Magyarország a Kassát ért provokációs bombatámadás után, melynek tetteseit és felelőseit a mai napig nem sikerült kideríteni, 1941. jún. 26-án üzent hadat a Szovjetuniónak.)

Ettől kezdve a polgári lakosság körében a magyar honvédség számára különböző gyűjtéseket rendeztek, mint például Kistarcsán 1942. ápr. 19-én a „füst nélküli nap" keretében cigarettát gyűjtöttek a helyi leányegyesület tagjai.37

Az MSZDP kistarcsai helyi szervezete a legalitás körülményei között is állandóan ki volt téve a zaklatásnak, a megfélemlítésnek a hivatalos közegek által. Jól jellemzi ezt a majdnem törvényen kívüli állapotot az 1941. ápr. 28-án a kistarcsai eseményekről az MSZDP titkárságán felvett jegyzőkönyv, mely Sándor Márton zsófialigeti lakos, a helyi MSZDP elnök és Csonka István kistarcsai lakos, a helyi MSZDP titkár vallomását tartalmazza.

"Április 23-án, szerdán este 11410 órakor a kistarcsai pártszervezet helyiségében, Faragó vendéglőben, megjelent két csendőr és az asztalon fekvő központi titkárságtól kihozott szocialista énekeket, amelyekből több példány az asztalon feküdt, elkért egy pár darabot, majd az egészet összeszedte a helyiségben talált Népszavával együtt, majd az összes jelenlévőknek személyi adatait felvette. Ekkor lépett a terembe a pártszervezet elnöke, Sándor Márton, aki megkérdezte a csendőrtiszthelyettest, hogy mi a baj. Mire ő azt válaszolta, mutassak engedélyt, hogy ebben a helyiségben összejöhetnek. Mire Sándor elmondotta, hogy ezt a helyiséget annak rendje és módja szerint a gödöllői főszolgabíróságon bejelentette, azt a főszolgabírói hivatal tudomásul is vette. Ezt egyrészt onnan tudja, hogy a főszolgabírói hivataltól nemleges értesítés nem jött, másrészt pedig az akkor szolgálatban lévő tiszthelyettes megjelent a helyiségben, körülnézett és elmondotta, hogy ő a főszolgabírói hivataltól megkapta a végzést, amely szerint a Petőfi u. 22. szám alól a helyiség ide lett áthelyezve. Erre Körhegyi Ferenc tiszthelyettes azt mondotta, nem törődik vele, erről őneki nincsen tudomása és addig nem engedélyezi a helyiséget, ameddig új írással nem igazoljuk, hogy a pártszervezet itt tartózkodhat. Azután négy elvtársat, név szerint Sándor Mártont, Krausz Ferenc és Tibor, Ádler N.-t előállította a kistarcsai községházára. A községházán azután különböző dolgokról érdeklődött. Hány tagja van a pártszervezetnek, kik a vezetőségi tagok, hol tartsák (így) a könyveket stb. Továbbá kijelentette, hogy addig, ameddig ő Kistarcsán lesz, addig mozgalom nem lesz. Sándor elvtárs hivatkozott a törvényre és az engedélyre, és hivatkozott arra, hogy a csendőrnek elsősorban a törvényt kell tiszteletben tartani, mire ő kijelentette, hogy még a főbírói ítélettel is szembeszáll. Mire Sándor megkérdezte tőle, hogy miért száll szembe a főbírói határozattal, amire azt felelte, hogy ő már 1919-ben a bitófa alatt állt, és akkor megfogadta, hogy ezt a mozgalmat egész életén keresztül üldözni fogja. És kijelentette, hogy csak akkor lehet itt mozgalom, ha őt Kistarcsáról elmozdítják.

A vendéglősné leánya, Rácz József né felment a községházára érdeklődni az engedély iránt, mivel az este csendőrök voltak a helyiségben és azt mondották, hogy nincs tudomásuk, hogy itt engedélyezve volna a pártszervezet működése és ha megtűri az összejövetelt, abban az esetben a jogot megvonatja. Mire a főjegyző kijelentette, nincs tudomása, hogy a helyiség engedélyezve volna, hozzanak írást, hogy a párthelyiség engedélyezve van, ezt az írást kérte akkor, amikor ugyanez a főjegyző a vendéglősnő előzetes érdeklődése után javasolta a vendéglősnek, hogy csak nyugodtan adja oda a helyiséget. A főjegyző továbbá azt mondotta a vendéglősné leányának, hogy ha megtűri a pártszervezetet a helyiségben, hogy elveteti a jogot és talál rá módot, hogy a vendéglősnét internálni lehessen. A vendéglősné hajlandó továbbra is a helyiséget a pártszervezet részére kiadni, de arra kér bennünket, hogy írásbeli engedélyt szerezzünk a főszolgabírói hivataltól, mert máskülönben ki van téve a zaklatásnak. "38

A zsidótörvények szintén német nyomásra jöttek létre a magyarországi zsidóság „háttérbe szorítására", majd a német megszállás (1944. márc. 19.) után a zsidó etnikum megsemmisítésére törekedtek a fasiszta német megszállók, a velük együttműködő antiszemita magyarok, különösen a Nyilaskeresztes Párt, amelyik német segítséggel vette át a hatalmat Magyarországon 1944. okt. 16-án. Ezen a napon ért véget a Horthy Miklós kormányzó nevével fémjelzett, magát ellenforradalminak nevező, erős feudális vonásokkal terhelt kapitalista rendszer utolsó, negyedszázados korszaka.

Addig azonban a németek a magyarországi zsidóság deportálásának a kérdésében is, mint sok más ügyben, többször szembe találták magukat az ország vezetésével. Például 1944. júl. 6-án a kormányzó megszüntette a további deportálásokat, amiben része volt a szövetséges hatalmak diplomáciai nyomásának és katonai győzelmeinek, amelyek az 1944. jún. 6-i szövetséges partraszállás után következtek be a nyugati hadszíntéren. Ennek ellenére a nyáron a németeknek mégis sikerült az országból egy csoportot kicsempészni, a kistarcsai tábor 1220 zsidó foglyát.

A tábor idegen test volt Kistarcsa területén, elzárt életének és a döbbenetes eseményeknek részletes leírását ismerjük erről a nyárról. ,A németek - mint mondottuk - bevonulásuk napján azonnal összefogdosták a budapesti zsidókat, elsősorban a pályaudvarokon és a villamosmegállóknál. Úgy az érkezőket, mintáz utazni szándékozókat minden indoklás és igazolás nélkül összeszedték és elszállították a toloncházon keresztül Kistarcsára. Kistarcsán így 2000 embert zsúfoltak össze, akiknek az ellátásáról a Pártfogó Irodának kellett gondoskodni, . . . Kistarcsára március 25-e körül kiszállították a 280 túszt (prominens zsidók, ügyvédek stb.) is, akiket eddig a németek a Rökk Szilárd-utcai rabbiképző intézetben őriztek. A kistarcsai internálótáborban öt nagy emeletes pavilon volt, amelyből egyet lefoglaltak a németek a katonai foglyok számára. Itt őrizték ugyanis az egész német megszállás ideje alatt a német Wermacht és az SS fogházzal büntetett katonáit. Ezek részére külön német őrség volt, akik lefektettek külön telefonvonalat is a budapesti német parancsnoksághoz közvetlen összeköttetés céljából. A megmaradt 4 pavilonb'ól az egyikben voltak a régi őrizetesek (munkakerülők, csavargók, utcalányok, s esztendők óta internálást szenvedő kommunisták és szocialisták). A középső ún. nagy „B" pavilont lefoglalták a túszok számára. Ezeknek a neve a táborban rövidesen, éppen emiatt „bések " lett. Különleges elbánásban volt részük, munkára nem voltak kötelezve és a Rökk Szilárd-utcáról elvitt 10 fiatal rabbiképzős növendék takarított rájuk. Kivételképpen szalmazsákon, ágyon aludtak.

A második fogolykategória az ún. ,gestapósok" voltak. Ezek nem voltak túszok, de a németek fogták el őket, és a pestvidéki törvényszék fogházán keresztül kerültek oda, ahol rövidebb-hosszabb időt töltöttek. Ezeket Kistarcsára speciális német rabszállító autókon egy Lemke nevű SS tiszthelyettes, a pestvidéki fogház hírhedt főfoglára vitte . . .

A harmadik kategóriába tartoztak a magyar hatóságok által elfogott és Kistarcsára internált foglyok, továbbá a március 19-én és 20-án az állomásokon elfogott zsidók . . .

A tábor állandó létszáma 1500-2000 fő között mozgott. Az első nagy létszámcsökkenés április 28-án következett be. A zsidó tanács állandó kérésére a belügyminiszter elrendelte, hogy revízió alá vegyék azoknak az ügyét, akik ellen semmi más vád nem volt, mint az, hogy március 19-én és 20-án érkeztek Pestre, vagy akartak Pestről elmenni. Vegyes belügyi és rendőri bizottság szállt ki, kihallgatta az emberek százait, megállapította a tényállást, és közölte az internáltakkal, hogy szabadon lesznek bocsátva. Szabadonbocsátás helyett azonban április 28-án hajnalban megjelentek a Gestapo pribékjei, felverték az egész tábort, másfélezer embert bevagoníroztak és deportáltak. Ez volt az első magyarországi deportáló vonat. (Utasai között volt Vázsonyi János is.)

A deportált szállítmány távozása után a tábor létszáma 350-400 főre csökkent le. Ezt azonban hamarosan újabb letartóztatásokkal: csillag nem viselés, továbbá csillag nincs elég jól felvarrva, kávéházban talált zsidók, és más hasonló címeken, továbbá az ún. Gestapo-foglyok kiszállításával, ismét felduzzasztottak másfélezer főre. A tábor parancsnoka Vadényi István rendőrfelügyelő a körülményekhez képest emberséges és megértő magatartást tanúsított. Annál kevésbé lehet ezt elmondani helyetteséről, Jámborfi főfelügyelőről, aki saját maga is gumibottal verte az embereket. A tábor gondnoka Szemző Flórián, a helyettese Kenyér irodatiszt, rendesen viselkedtek. Komiszkodtak azonban a Gestapo emberei, akik nap mint nap jöttek ki autón, revíziót tartani. A táborhoz be volt osztva egy Varga nevű detektív-csoportvezető, akit azonban ismeretlen okok miatt június elején letartóztattak. Vele egyidejűleg letartóztatásba került a Pártfogó Iroda naponta kijáró tisztviselője, Gál Miklós is. Rövidesen ellene a főkapitányságon az eljárást beszüntették, a beszüntető végzést előtte felolvasták, de nem helyezték szabadlábra. Elvit ték a toloncházba, majd Sárvárra és onnan a nyár folyamán Németországba deportálták. Azóta nincs hír róla . . .

Július 12-én Vasdényei bizalmasan közölte Bródyval, hogy a Gestapo tisztjei tudtára adták, 14-én reggel egy újabb internáló vonat megy Kistarcsáról. Ebbe a küldeménybe Kistarcsa 1000 embert kell, hogy adjon, és további 500 embert a Rökk Szilárd-utcai kisegítő toloncház . . . A Tanács értesítette a kabinetirodát, a külföldi követségeket, a hercegprímást és mindezek akcióba is léptek. Ennek a közös munkának eredménye volt. A kormányzó hívatta Jarosst, aki kijelentette, hogy az egészről semmit sem tud, egy órán belül tisztázza a tényállást.

Rövidesen kénytelen volt elismerni, hogy a kormányzó akaratával szemben a németek folytatják a deportálást és pedig azért nem Budapesten, hanem a kistarcsai táborból, mert csendőrsegítséggel már nem rendelkeznek. Eichmannak, illetőleg Wislicenynek is mindössze csak 150 SS-pribék állt rendelkezésre és ennyi emberrel a 200.000 pesti zsidó ellen semmit sem mert elkezdeni. Ezért rohanták meg meglepetésszerűen a távoleső és csak néhány rendőrrel „védett" kistarcsai tábort.

A kormányzó utasította Jarosst, hogy ha kell, karhatalommal vessen véget a további deportációnak, ha pedig a vonat Kistarcsáról már elindult volna, ahol éri, tartóztassa föl és irányítsa vissza. Jaross Ferenczynek továbbítja a parancsot, ennek helyettese Lulay százados csendőreivel kivonul.

Az időközben elindított vonatot Hatvanban utolérte a visszafordítási parancs és így a vonat még aznap este visszaérkezett Kistarcsára. Mind az 1500 ember oda érkezett vissza, azok is, akik azelőtt a Rökk Szilárd-utcában, illetve Horthyligeten voltak."

Július 19-én azonban „váratlanul nagyobb Gestapo-különítmény szállta meg a kistarcsai tábort. Birtokukba vették a telefont és Vasdényeit nem engedték irodájából kimenni. . . Ezek után Novák kapitány elrendelte a sorakozót. Vasdényei időközben kapacitálni kezdte. Nóvák ragaszkodott az 1500-as transzporthoz, arra hivatkozva, hogy annyian fordultak vissza. Az 1500-ból azonban 17-én, tehát két nappal azelőtt, a belügyminiszter rendeletére 280 fő át lett helyezve Sárvárra, mivel Tárcsa túl volt zsúfolva. Vasdényeinek sikerült kialkudni azt, hogy azt a 280 főt leszámítsák, ne kelljen a német követelés szerint a B-pavilon túszait is átadni, és így 1220 emberrel indult el ismét a transzport . . .Az elszállítás rettenetes jelenetek közepette, a foglyok ütlegelése és bántalmazása mellett történt. Teherautókon Rákosra vitték, s ott 80-90-enként préselték vagonba a szerencsétleneket. A vonat útirányáról később jelentések érkeztek. (A transzport egyik tagjának, Pollák Sámuelnek útközben csodálatos módon sikerült a vagonból kijutni. Visszaszökött Kistarcsára azzal, hogy ott érzi legbiztosabban magát. Vasdényei újból felvette a standba. Pollák is beszámolt az út részleteiről.) Ugyanis kidobtak a vonatból cédulákat és ezeket jóérzésű emberek továbbították a Pártfogó Irodába. így kaptak üzenetet Mezőnyékről, Hidasnémetiről, Kassáról. A vonat gyorsvonati tempóban haladt és 12 óra alatt kicsempészték az ország területéről Auschwitzba. "39

A kistarcsai Fésűsfonó Gyár mikrotársadalmában is a fasiszta pusztító erőkkel csaptak össze naponta a dolgozók és vezetők nagy része.

Valamivel sikeresebben vívták meg harcukat, mint a táborban, hiszen sikerült a gyárat a Nyilaskeresztes Párt behatolásától megvédeni, elszabotálni a gyár berendezéseinek leszerelését, és külföldre hurcolását. Mindez csakis az összetartó munkásközösség, a régi SZDP-tagok, a kommunisták és a magyar hazafiak tevékenysége következtében volt lehetséges.

Klein Jenő fésűsfonógyári mérnök igazoló eljárásának tanúvallomásaiból jól kibontakozik a gyár legbelső élete, légköre a háborús években.40

Kápolnai László tanúvallomásából. „Klein Jenő mérnök tudomásom szerint elég jó magyarnak vallotta magát. Soha nem tapasztaltam semmi olyant, ami az ellenkezőjét bizonyította volna. Ő tudta rólam hogy szoc. dem. vagyok. A gyár gépeinek leszerelésében neki nem volt semmi része. Abban az időben, amikor a gépeket leszerelték, én már nem voltam a gyárban, azonban mindenről tudomásom volt. A gépek leszerelése felsőbb utasításra történt, ebben része neki nem lehetett, ő erre parancsot kapott. Pontosan nem tudom, hogy melyik katonai parancs nokságtól kapta az utasítást. Önkényesen ő ezt nem tehette. A nem fontos gépeket szerelték csak le. A gyárat is felrobbantották volna, ha ő ezt meg nem akadályozza.

Klein Jenő mérnök kérdésére, hogy igaz-e, hogy abban az időben, amikor megjelent az az utasítás, hogy ha a zsidók üzemben nem tudnak elhelyezkedni, akkor internálják, több zsidót vett fel a gyárba - tanú azt vallotta, hogy abban az időben nem törődve, hogy zsidó, többet vett fel."

Neinfeld László tanú a következőket vallotta. „Klein Jenő mérnök egy végtelen jó ember. Olyan nagy hálával tartozom neki, hogy feleségemet és családomat abban az időben elhelyezte és pénzbeli támogatást is adott. Én 1938. év óta ismerem. Azután én fogságba estem, és így a továbbit feleségem mondja el."

Neinfeld Lászlóné elmondj a, hogy „a legutolsó időben is mindig segítette és 7 éves gyermekemmel úgy bánt, mintha sajátja lett volna. Soha nem felejtem el, amit velem és gyermekemmel tett. Saját testvéréhez helyezett gyermekemmel együtt, ahonnan a nyilasok nem vittek el. Mindezekért nem fogadott el tőlünk semmit. Mi csak hálával tartozunk neki."

Osztsodál százados szerint ,A honvédelmi 17. osztály rendelte el a gyárak bénítását, a gyárak leszerelését és elszállítását. A gyárakban politikai szervezkedést nem volt szabad folytatni. Én csak egyszer voltam kint a gyárban, inkább csak összeköttetés útján tudtam ellenőrizni a gyárat. Szociális téren mindent elkövettünk a munkások érdekében és igyekeztünk a munkások érdekében mindenben eleget tenni."

„Ha valamely munkás a gyárból 10 napnál többet mulasztott, azokat a katonai parancsnokságnak kellett jelenteni. A hiányzókat egy hölgy tartotta nyilván, neki csak jelenteni kellett." „Volt idő, amikor rendeletet kaptak, hogy a munkásokat a napi 8 órai ledolgozott munkaidő után, ha azt a gyár megköveteli, továbbra is lehetett foglalkoztatni. Klein mérnök személyével kapcsolatban soha nem tapasztaltam egy munkás részéről sem ellenszenvet."

Adler Jakab tanú azt vallotta, hogy „engem és még több zsidót abban az időben Klein mérnök vett fel a gyárba. Ameddig ott voltunk, semmi bántódásunk nem volt. A legjobb bánásmódban részesített, sőt meg is dicsért engem, hogy magas koromnál fogva dolgozni akarok. Én négy hétig voltam csak a gyárban, azután eltávoztam. A gyárban, hogy volt-e nyilasszervező és ki volt, nem tudom. Én a munkámat végeztem, és mással nem törődtem."

Csűri Andrásné vallomása szerint „Klein mérnök a munkásokkal soha durva, goromba nem volt. Én választmányi tag voltam munkatársaim között. Mindig azt mondta, hogy a nyilas szervezkedéstől tartsuk magunkat távol. 1940. év óta dolgoztam a gyárban. A gyárban, hogy ki volt a nyilasszervező, nem tudom."

Németh Gyula gyári portás vallomásában állította: ,A munkásokkal mindig a legjobban bánt. Tudomásom van arról, hogy a gyár felrobbantását is ő akadályozta meg. A németek visszavonulása után a gyárnál elhelyezett gyújtózsinórokat én szedtem fel."

Szakatics Ilona tanú szerint „Klein mérnök a gyárban nem politizált és a gyáron kívül közelebbi összeköttetést nem tartottam vele fent. A gyárban a gépek leszerelése felsőbb utasításra történt. A menekülés, illetve a gyárból való távozásakor saját céljára élelmet nem vittel, az elvitt élelem a Hódmezővásárhelyre visszatért munkások élelmezésére lett fordítva. A munkásokkal jól bánt, és ha valamelyik munkásnak kevés volt a fizetése, kijárta, hogy magasabb legyen."

Az igazsághoz hozzátartozik, Klein Jenő mérnökről nem mindenki nyilatkozott az előzőekhez hasonló hálával.

Diamant Frigyes szerint „Klein Jenő antiszociális magatartást tanúsított. Amikor 1943. évi dec. 22-én a gyár karácsonyfa ünnepélyt rendezett, én ezt kifogás tárgyává téve azt mondtam Klein mérnöknek, hogy a fa és a világítással elfogyott villanyáram költségét inkább a szegény gyermekek között osztották volna szét. E megjegyzésemért, mint kommunista érzelműt a gyárból elbocsátott. Figyelmeztette Hold Ferenc és Semelmüller Ferenc munkavállalókat, hogy ne álljanak velem szóba. Nyilas szervezkedésről nem tudok, alkalmaztatásom ideje alatt a gyárban ilyen nem volt."

Matuz József vallotta, „1943. év nyarán az üzemből csendőrök vittek el a kistarcsai tolonc- házba, ahol rádió hallgatás miatt kérdeztek ki. Másnap reggel, amikor az üzembe mentem, Klein mérnök feltette a következő kérdést: Megtalpalták? Erre nem volt ok, volt a válaszom. 1943. év nyarán felhívást kaptam a gödöllői járási főszolgabírói hivataltól, hogy a rádiómat 48 órán belül szolgáltassam be. Ennek eleget tettem. Amikor másnap az üzembe bementem, Klein mérnök, Barna József és Barna István megkérdezték tőlem, hogy mi van a rádiómmal. Válaszoltam nekik: örülhetnek, magam vittem be.

Ugyancsak 1943. év nyarán történt, hogy a gyári alkalmazottaknak szövetet lehetett íratni. Én is írattam, de nem kaptam meg. Amikor ennek okát kutattam, Klein mérnök azt a választ adta, hogy az általam jegyzett szövet nem érkezett meg. Erre khaki színű szövetet kértem, de ilyet sem kaptam. Azt mondotta a mérnök, hogy nincs. Meggyőződtem az ellenkezőjéről. A raktárban volt elegendő mennyiség. Mindezekből azt állapítom meg, hogy velem szemben ellenséges volt."

Rékási Antalné, született Pijacsek Erzsébet elmondja „10 évig dolgoztam a gyárban. így megállapíthattam azt, hogy Klein mérnök a munkásokkal szemben ellenszenves volt. Az üzemben nagyon sokszor németül beszélt. Nyilas szervezkedésről nem tudok. Az én munkatermemben ilyen szervezkedés nem volt."

Zetl Györgyné született Berta Erzsébet tanú vallja: „8 évig dolgoztam a gyárban. Tapasztaltam azt, hogy Klein mérnök több munkással kivételezett. Például harisnya kiosztáskor először a kedvenceit engedte válogatni, és csak azután a többi munkást. Nyilas szervezkedést, agitációt, hogy folytatott-e, arról nincs tudomásom. Nem osztotta ki a felhalmozott nyári ruhaneműt és a gyárban felhalmozott zsírt."

Arany Tóth Ernőné, született Styavina Margit állítja, „Klein mérnök németbarát volt. Erre abból következtetek, mert férjem, aki a vállalatnál 18 éve volt már alkalmazva a lakatos műhelyben, nem lett előléptetve, hanem Windberger nevű egyén lett felvéve mesternek, aki azelőtt a gyárban nem is volt alkalmazva. Állandóan hajtotta a munkásokat a munkában. Lármázott, kiabált a munkásokkal. Ruhaanyag, tüzelőanyag és élelmezés terén kivételezett. Politikai tevékenységről nem tudok, hogy nyilas szervezést irányított volna, ilyenről nincs tudomásom."

Sándor Márton, az SZDP Kistarcsa-Zsófialiget helyi pártszervezetének elnöke (1941— 1944-ben) is vallomást tett. .Ágostonné és leánya, valamint Oláh Lajos nevű munkavállalóknak megbízást adtam, hogy a gyárban SZDP szervezkedést kezdjenek meg. Amikor erről a gyár vezetősége értesült, ezen munkavállalókat elbocsájtotta. Ekkor jelentette volna ki állítólag a gyár vezetősége, hogy a gyárban egyedül csak nyilaspárti szervezkedés lehetséges."

A háború pedig feltartóztathatatlanul közeledett Magyarország, benne Kistarcsa és Kerepes felé. A halál teljes drasztikumában jelentkezett Kistarcsa képviselő-testületének 1944. márc. 4-i ülésén, amikor a „temetkezések és holttestek körüli eljárásokat" tárgyalták. ,A község megfelelő hullaházzal, avagy ravatalozóval nem rendelkezik, a községünk lakosságának mintegy 70%-a szoba-konyhás lakásban lakik és a hullának ott történő felravatalozása már közegészségügyi szempontból sem tűrhető tovább és elsőrendű közegészségügyi érdeket képez, hogy különösen a fertőző betegségekben elhaltak minden esetben a ravatalozó helyiségbe szállíttassanak. Különösen tarthatatlan a jelenlegi állapot; a m. kir. toloncosztály letelepedésével az úgynevezett Ganz munkásházakból kitelepített mintegy 200 család elhelyezésével egyes házak annyira túlzsúfoltak, hogy 6-8 gyermekes család, Vagy több család együtt, egy szoba-konyhás lakásban zsúfolódik össze, avagy sokan fészerekben, vagy kamrákban húzódtak meg. Igen fontos és döntő körülmény az is, hogy a m. kir. államrendőrségi toloncosztályban elég gyakran előforduló halálozások folytán szintén nélkülözhetetlen a községi ravatalozó helyiség igénybevétele.41

Az 1944. márc. 19-én hazánkat birtokba vevő német hadsereg katonái április 27-én éles lőgyakorlatot tartottak Kerepesen, a Fintó-majortól egészen a kistarcsai határig. A háború ebben a két községben ekkor jelent meg közvetlenül. A kistarcsai képviselő-testület 1944. júl. 19-én jónak látta elhatározni a községi óvóhely megépítését.42


A Kerepesi Hovanyecz család az 1930-as évek elején, Hovanyecz István és Faller Anna szülők, Anna, István és Mária gyermekek

 


A kerepest Zlatnyik család az 1930-as évek elején
 

A kerepesi ifj. Hoffman István,

felesége Srakány Júlia, gyermekük Pityuka

 
 
Zacsik Mária és Mészáros Anna kerepesi lányok 1943. augusztusában
 
 
Ohád Teréz és Tarai István 1943-ban
 
 
A kerepesi „gazdag" Csernák családból Mária (Gróf Lászlóné) 1939 körül
 
 
Kerepesi kontyviselet
 

Öltöztetés Kerepesen az 1930-as években
 

A kerepesi Anna-napi búcsú (1938. júl. 31.) „Mária-lányai".

Balról Kundra Teréz, Huszka Anna, Hovanyecz Mária, Helembai Mária, Faller Mária,

Knul Mária, Gubcsó Mária és Nagy Júlia, nem látszik a Mária szobor túloldalán Brancs Teréz

Hoffman Teréz, Krausz Teréz és Huszka Mária

 

Zslebek István kovácsmester és cséplőgép-tulajdonos az 1930-as évek elején munkásaival
 
 
Jónás, Szalay és Lukács építőmesterek, valamint munkásaik Budán (Himfy u.), köztük sok kerepest, középen Helembai Sándor, volt direktóriumi tag
 

Építőmunkások a budapesti Pongrácz utcában, felső sorban lányok, balról Hovanyecz Mária, Tanács Rozália. Nagy Júlia és Helembai Mária
 
 
Kerepesi községháza. Balról id. Pivarcsik Pál elöljáró ő járt a faluban legtovább gatyában. Mellette Zsemhcr Mihály pénztárnok, középen sötét öltönyben László (Laucsek) Béla jegyző
 

Özv. Szarnék Dávidné vegyeskereskedése Kerepesen, télidőben hitelre is adtak

a szegény embernek

 


Rapavi János hentesüzlete,

az ajtóban Gróf József hentes,

balról Kundra Andrásné,

Sárvári József és Tanács Józsefné

 

A gépgyárnak és utódjának, a fésűsfonónak levélpapír-fejlécei a két világháború között
 

A kistarcsai tűzoltók szertáruk előtt, és pecsétjük 1920-ban
 
 
Kerepesi majális a Kiserdőben 1929-ben, a „kicsik" és a „nagyok"
 

 
A kerepesi Ellenbacher István és fúvószenekara az 1930-as években
 

Polákovics Mihály plébános, Bleha György kántortanító a kerepest gyerekekkel 1911-12 körül
 


Dr. Keresztury Jánosné (Nagy Margit) tanító a kerepesi gyerekekkel 1929-30 körül
 

 
Sánek Izabella 1939-ben végzett III. osztályával Kerepesen
 
 
Brancs János (1924-1944) villamoskalauz, aki 1944. jún. 5-én légitámadás áldozata lett Budapesten
 

Jegyzetek:

  1. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 33/1919., 2-3/1920., 31/1920., 23-24/1925., 103/1943. kgy. sz.
  2. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 58/1912.. 8/1918., 27/1921., 30/1922., 47/1922., 59/1922. kgy. sz. és Bellus József visszaemlékezései.
  3. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 15/1918., 24/1921., 58/1921., 34/1922., 46/1922., 33/1923., 40/1923., 36/1926., 16/1927., 2506 kig./1927., 58/1944. kgy. sz., PmL, Egyesületi alapszabályok levéltári gyűjteménye. Kistarcsa no. 9., Kerepes no. 10., Bellus József visszaemlékezései, Kerepes HDsz. n. és PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 1933. okt. 22-i ülés.
  4. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 70/1921., 4/1922., 47/1927., 103/1927. és Kerepes HD sz. n.
  5. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 61/1922., 68/1927., 75/1932., 24/1933. kgy. sz. és Magyarország címtára. Bp., 1931. 402.
  6. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 64/1930., 43/1943., 11/1945. kgy. sz.
  7. Az 1920. évi népszámlálás. Bp., 1923., Az 1930. évi népszámlálás. Bp., 1932., Az 1941. évi népszámlálás. Bp., 1976. megfelelő községsoros adatai. Ebben a fejezetben a továbbiakban a felsorolt népszámlálások adatait már nem jegyzeteltük.
  8. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 46/1924., 5/1925., 34/1925., 53/1925. kgy. sz.
  9. Magyarország földbirtokosai és földbérlői. Bp., 1925. 216., Magyarország földbirtokosai és földbérlői 1935. Bp., 1937.201., Magyarország földbirtokviszonyai az 1935. évben. Bp., 1936.174-175,176-177., Országos Mezőgazdasági Címtár II. Bp., 1937. 280-282.
  10. Kerepes HD sz. n., PmL, Egyesületi alapszabályok levéltári gyűjteménye. Kerepes no. 6. és Bellus József visszaemlékezései.
  11. PmL, Kerepes képv. kgy. jkv. 29/1920. kgy. sz., Magyarország címtára. Bp., 1931. 387, 402. és Bellus József visszaemlékezései.
  12. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 53/1923., 44/1924., 3/1925., 32/1925. kgy. sz.
  13. Bellus József visszaemlékezései és PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 65/1930., 76/1930. kgy. sz.
  14. Dok. Pest m. 1890-1945. 209-210.
  15. Bellus József és Rétsági Péter visszaemlékezései.
  16. Dok. Pest m. 1890-1945. 201. és Forró Józsefné (sz. Hovanyecz Mária) visszaemlékezései.
  17. Magyarország története 8. Bp., 1976. 646-647. és 640-641. közötti térkép. - PmL, A Gödöllői Járás főszolgabírójának ir. 11 332/1930. - PmL, Egyesületi alapszabályok levéltári gyűjteménye. Kerepes no. 9.
  18. Pásztor M.: A fehérterror néhány jelensége - Pest megye 1919-1920. Bp., 1985. 184., Bellus József és Tunkli István visszaemlékezései, Dok. Pest m. 1890-1945. 219-220.
  19. PmL, Egyesületi alapszabályok levéltári gyűjteménye. Kerepes no. 9. -A szervezetet a belügyminiszter 1948. márc. 22-én feloszlatta.
  20. PmL, Kistarcsa nk. ir. Dobolási könyv 89. és Bellus József visszaemlékezései.
  21. PmL, Egyesületi alapszabályok levéltári gyűjteménye. Kerepes no. 4., Kistarcsa no. 17. és Kistarcsa képv. kgy. jkv. 59/1943. kgy. sz., valamint Bellus József visszaemlékezése.
  22. PmL, Egyesületi alapszabályok levéltári gyűjteménye. Kerepes no. 12-13., Kistarcsa no. 18,21.
  23. PmL, Egyesületi alapszabályok levéltári gyűjteménye. Kerepes no. 5., Kistarcsa no. 12, 16. és Bellus József visszaemlékezései.
  24. PmL, Egyesületi alapszabályok levéltári gyűjteménye. Kistarcsa no. 14. és Bellus József visszaemlékezései, valamint PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 1933. okt. 22-i ülés.
  25. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 42/1931., 49/1932., 18/1944. kgy. sz. és Bellus József visszaemlékezései, PmL, Egyesületi alapszabályok levéltári gyűjteménye. Kerepes no. 11.
  26. PmL, Egyesületi alapszabályok levéltári gyűjteménye. Kistarcsa no. 10,13,20., Kerepes no. 8. és Kistarcsa képv. kgy. jkv. 23/1929., 7/1934., 56/1943. kgy. sz., valamint Bellus József visszaemlékezései.
  27. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 114/1927., 115/1927., 117/1927., 135/1927., 3/1928., 5/1928., 50/1931., 26/1943., 57/1943., 57/1944. kgy. sz. és Bellus József visszaemlékezései.
  28. Kerepes HD sz. n.
  29. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 57/1925., 133/1926., 5/1927., 30/1927., 32/1927., 43/1927., 55/1927., 99/1927., Kistarcsa dobolási könyv 324. és Bellus József visszaemlékezései.
  30. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 59/1925., Magyar Életrajzi Lexikon I. Bp., 1967. 959. - A lexikon nem ismeri Komjáthy János halálának helyét és idejét! - PmL, Kistarcsa dobolási könyv 5,68,69. - A SzentImre-szobor talapzata eredeti hibából megrepedt és a szobor 1944 nyarán a ledőlés szélén állt, kijavításával Jelinek Ferenc kőfaragómestert bízták meg. PmL. Kistarcsa képv. kgy. jkv. 41/1944. kgy. sz. és Bellus József visszaemlékezései.
  31. PmL, Egyesületi alapszabályok levéltári gyűjteménye. Kistarcsa no. 8. és Bellus József visszaemlékezései.
  32. Ujváry F.: Bokréták a Galga völgyében, h. é. n. 7., PmL, Kistarcsa dobolási könyv 24,41,70,108,160, 175.
  33. Forró Józsefné (sz. Hovanyecz Mária) visszaemlékezései. Kerepes HD Alexy Rezső plébános bejegyzése és Mihalik Mihály közlései.
  34. PmL, Egyesületi alapszabályok levéltári gyűjteménye. Kistarcsa no. 7.
  35. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 94/1926., 24/1927., 61/1932., 59/1943., 14/1944., 89/1944. kgy. sz. és Bellus József visszaemlékezései.
  36. PmL, Kistarcsa dobolási könyv 152-154.
  37. Tunkli István visszaemlékezése 1986. márc. 15-én, feljegyezte Mihalik Mihály.
  38. PmL, Kistarcsa dobolási könyv 223. és Kerepes HD sz. n. Dok. Pest m. 1890-1945. 243-245.
  39. Ránki Gy.: A németek szerepe a magyar zsidóság elpusztításában. In: Az 1944. év históriája. História évkönyv 1984. 67. és Lévai J.: Fekete könyv a magyar zsidóság szenvedéseiről. Bp., 1946. 182-185.
  40. PmL, Kistarcsa NB ir. 180/1946. NB sz.
  41. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 21/1944. kgy. sz.
  42. PmL, Kistarcsa dobolási könyv 321. és Kistarcsa képv. kgy. jkv. 55/1944. kgy. sz.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet