Előző fejezet Következő fejezet

IX. A SZOCIALIZMUS KEZDETEI

(1945-)

 

1. A felszabadulás

A Szovjetunió Vörös Hadserege 1944. okt. 29-én indította meg támadását az Alföldön, melynek célja Budapest felszabadítása volt. A 2. Ukrán Front balszárny-közepe közeledett északkeletről a Gödöllői-dombság felé, ennek 2. gárda gépesített hadteste 1944. nov. 17-18-án kijutott a Galga folyó déli partjához a Tura-Hévízgyörk vonalon. A vele együttműködő 7. román gyalogos hadtest csapatai ekkor elérték a Dány-Valkó általános vonalat és gyakorlatilag szembekerültek az Attila védőöv keleti külső vonalával.

Az Attila védőövet a német és magyar csapatok a lakosság és a munkaszolgálatosok munkájának a felhasználásával 1944 szeptemberétől építették ki Budapesttől keletre félkörívben. A védőöv 2. állásának első árokvonala a Somlyó hegy gerincén, Helvécia-teleptől északkeletre, a Bolnoka-tetőtől, Kerepestől, Kistarcsától keletre, a nagytarcsai Látó-hegynél délnyugatra fordulva húzódott. A védőöv első és második állásait nagyrészt magyar csapatok szállották meg október második felében, közöttük kisebb német erők helyezkedtek el, mint például Kerepestől és Kistarcsától keletre a 13. német páncélos hadosztály részei.

A 7. román gyalogos hadtest általános támadása dec. 5-én indult meg Isaszeg elfoglalására, azonban dec. 12-ig csak a község felét sikerült birtokba venniük, amikor is az arcvonal mozgása itt leállt dec. 26-ig. A 7. román gyalogos hadtest 2 gyalog és 1 lovas hadosztályból állt, összesen mintegy 9 ezreddel rendelkezett.

A Vörös Hadsereg 30. lövész hadtestének három lövészhadosztálya (25. gárda, 151,155. v.) közül a 151. lövészhadosztály állt szemben az Attila védőöv II. állás első árkával a Kerepcs-Fót terepszakaszon, miután dec. 12-én felszabadította Gödöllőt. Vele szemben a 271. német népi gránátos hadosztály, a Feldherrnhalle Waffen-SS (FHH) páncélgránátos hadosztály részei és több különböző német és magyar zászlóalj sorakozott fel védelemre. Kerepes északkeleti kijáratánál a Bolnoka alatt német páncéltörő lövegek és aknavetők voltak tüzelőállásban kevés gyalogsággal. Az Újfalu szélén egy német ágyú állott, amelyik dec. 10-23. között minden este 10—11 óra között Isaszeg irányába tüzelt.

Szívós harcok árán a szovjet hadsereg egységei dec. 12-26. között már beékelődtek helyenként az Attila védőöv árokvonalába. Súlyos harcok bontakoztak ki különösen Duna-keszi-Fót-Mogyoród körzetében. Ugyancsak a valkói, gödöllői erdőkben, melyeknek az útjait, nyiladékait a védők elaknásították, torlaszolták, bevágták vagy felárkolták. A legsúlyosabb harcok a Juharos-tetőn voltak.

Kerepes és Kistarcsa nem esett a harcok sűrűjébe, bár területét tüzérségi tűz érte és jelenlös anyagi károk keletkeztek az épületekben. A településeken utcai harc nem folyt, ami mind között a legszörnyűbb szokott lenni. Végül Kerepest a 151. szovjet lövészhadosztály szabadította fel északkeletről 1944. dec. 28-án. Kistarcsát pedig ugyanezen a napon keletről a 7. román gyalogos hadtest és az említett szovjet alakulat, melyeknek működési sávhatárjuk éppen Kerepes és Kistarcsa között húzódott. A 151. lövészhadosztály parancsnoka D. P. Podsivajlov vezérőrnagy volt.

A szovjet fél számára az erőviszonyokban valamelyes javulás állt be, amikor 1945. jan. 2-án a 30. lövészhadtest ismételten megkapta a 36. lövészgárda hadosztályt és azt harcba vethette Gödöllő-Cinkota irányában Zugló felszabadításáért. A 3. számú országút (ma 30-as!) igen fontos hadtáp-utánszállítási útvonallá vált ezután. A Zugló ellen ütközetbe vetett 36. gárda lövészhadosztály is ezen vonult 1945. jan. 2-3-án, de itt vonult keresztül a dunai átkelést biztosító pontonos-hidász műszaki csapatok főereje is.1

A felszabadulás eseményeit, mintegy madártávlatból, így ábrázolja a hadtörténeti irodalom a maga pontosságra törekvő módszereivel és eszközeivel. Ám a hatalmas viharban lévő falu népe, netán a község különböző pontjairól állva vagy a pincéjében reszketve másként és mást lát és vés emlékezetébe, ami a hadtörténész számára, aki az egészet vizsgálja, szinte közömbös. A továbbiakban naplók és visszaemlékezések segítségével próbáljuk bemutatni a helyi eseményeket.

A légitámadások során megsebesült Brancs János HÉV-kalauz, kerepesi lakos Budapesten és 1944. ápr. 3-án meghalt a Szent László kórházban, ő volt a háborúnak első kerepesi civil áldozata. Heik János kerepesi kőműves légitámadás következtében halt meg Vecsésen ápr. 13-án. Szovjet repülők szept. 13-án légiharcot vívtak német és magyar repülőkkel Kerepes légterében, ekkor bomba esett az erdőbe és az uradalmi major szélére, Kerepes községre nem. De Kistarcsán e harc következtében leégett három ház és meghaltak hárman.

Az állandó katonai beszállásolás miatt 1944. márc. 31-én befejeződött Kerepesen a tanítás és az új tanév csak szept. 15-én kezdődhetett meg. Csak minden második napon tanítottak, mert a német katonaság két tantermet hagyott meg az iskolának. Az öt tanítóból Polákovics Béla igazgató tanító, Édes József kántortanító és Nagy Géza tanító szeptemberben bevonultak katonai szolgálatra, Noszal Béla is elment okt. 7-én.

A fasiszta nyilas kormány 1944. nov. 5-én elrendelte Kerepes és Kistarcsa, valamint környéküknek kiürítését. „Döbbent félelem szállta meg a községet. Vác felé volt az irányítás. A lakosság ismerve már az előttünk menekülők s visszajövök elbeszéléseiből a nyomorúságot, úgy határoztak, hogy maradunk, csak a főjegyző-jegyző-orvos, postamesternő mentek el. Közben a megszálló németek kimentek, helyettük egy tüzérhadosztály jött Tiszapolgárról. Az állandó ágyúszó, mely Soroksártól-Vecséstől ide hallatszik, igen nyugtalanító. Ma nov. 8-án az anyakönyvekkel együtt minden fontos okmányt elások a hátsó pincében. "2

November 30-án éjszaka igen sok német páncélos és gépkocsi vonult Pest felé az országúton (ez a 23. német páncélos hadosztály lehetett, ekkor távozott el Gödöllőről a német harckocsijavító csoport is).3

December első napjaiban a katonai parancsnokság elhagyta Kerepest, csak német SS-katonák, nagyon kevés magyar tüzér és kb. 70 nyilas pártszolgálatos maradt vissza „tartani a frontot". December 12-én érték a községet a szovjet tüzérség első belövései, dec. 17-én a plébánia két lövést kapott. A templomtornyot két találat érte, de ezek csak a vakolatot és a zsalugátereket rongálták meg. A templom színes mozaikablakaiból 10 szelvény tört össze. Ezeket a károkat 1945-46-ban kijavították. Kerepesen összesen mintegy 50 ház rongálódott meg a harcok során. A község tüzérségi tűz, főleg aknatűz alatt tartása dec. 28-án ért véget.4

Somló Sári művésznő, írónő, „nagyságos asszony" a sorsdöntő napokat kerepesi lakásából és pincéjéből szemlélte végig és élte át. Naplót vezetett az aknatűz közepette védett zugokban meghúzódva. Tanúsága és vallomása a felszabadulás napjairól érzékletes és egyedülálló.

„1944. november 22. Az elmúlt hét annyira kínos volt - hogy óránként vártam a muszkát. Remegtek az ablakok, óriási ágyúdörrenések, rémhírek garmadával. Aláaknázták a kerepesi község három kis patak fölötti országúthídját is. Nem elég az elvesztett csaták, hanem még hozzá a tönkre rombolt városok, községek, épületek, vagyonok. Förtelmes dolog a háború. Valamikor álmodoztam, hősi, vitéz tettekről. . . csatákról, győzelmekről - nem ilyennek gondoltam ..."

„Ma már Gödöllőre csak átszállással lehet menni HÉV-en. A nagyvasúton egyáltalán nem. Remeg a ház, ahogy a német tankok és hernyótalpasok erre mennek most. . . azért, mert a MÁ V vonalát már felrobbantották."

„1944. december 8. Gonosz és kritikus nap van . . . egész nap bömbölnek az ágyúk, gépfegyverek . . .fenn voltam és valami ennivalóról iparkodtam gondoskodni-zsír alá folytottam (így!) üvegekbe egy s mást - mert úgy érzem közel van a pincében élés ideje."

„Újabb katonaság érkezett - de ezek menekülnek - Isaszeget feladták, iszonyatos erővel támad az orosz - illetve - a poros és végkimerüléssel érkezők szerint - mindenütt románokkal áll a harcz . . . még rosszabb . . . Ezért tanulok oroszul? Lám erre nem gondoltam . . . de talán románnal boldogulok francia alapon. Alighogy lenyeltem az ebédemet iszonyú erős légi tevékenység indult meg- felettünk hatalmas robbanások, - vagy öt ízben kellett már délelőtt is a pincébe menni - mert egészen alacsonyan, pontosan a ház fölött - egyenesen a konyhaablaknak

  1. mintha be akarta volna törni - száguldottak és dobtak aknákat - erős hatalmas robbanások
  2. amilyen hirtelen és váratlanul jön - úgy elmúlik. Sokszor újult meg a riasztás is - a sirénák mindegyre búgtak.

Alkonyodik - és mintha csendesedne a tevékenység. 4 óra felé jár az idő. A főhadnagy (Fövenyi?) csendes sympatikus, lejött, a gyerekeket hozza a pincébe. A tegnapi napot olyan rettenetesnek mondja - hogy az a pokollal egyenlő. Méteres távolságra hullottak egymás mellé az orosz aknák pillanatnyi szünet nélkül - alig tudta az embereit valahogy is menteni. Körül voltak véve  hasoncsúszva aknarobbanások között menekültek - németek az első aknarobbanások hallatára hátráltak - ők maradtak a rettenetes tűzben . . . így aztán egész csapattestek vezetőstül átmennek - az országút egyik oldalán a német harczikocsik egész hosszú sora - a katonák beszélgetnek, cigarettáznak, mi 400-an voltunk 24 emberről tudok, aki megmaradt. Egyik csapattestnek sincsen vele a konyhája - második napja nem ettek ..."

„1944. december 11-én. 40 kocsi áll az udvarban, ember ember hátán, 80 darab ló és muníciótárszekerek-tüzéreksomogyiak, gyalogosok, . . .este illetve sötétben csak 4 óra volt tegnap vasárnap - már tudtam, hogy ma hétfőn - nem fogok Pestre mehetni  Médyhez, Mucihoz -csak gondolatban, de annál többet. . . tehát - vissza a beszámolás fonalához . . . átlag 10 percenként jönnek a támadások - az egész környék megdermedve a föld alatt a pincékben, szomszédoknak minden holmija itt, zsákok zsákok hátán - minduntalan abba kell hagyni, géppuskával lőnek, a fák magasságára ereszkednek le az ellenséges gépek itt az udvaron lövik a gulyáságyút - eddig sebesülés nem történt, most dél van, reggel óta így megy, remeg a föld."

„Ismét támadás volt. . . lecsapnak pontosan a ház fölött pokoli zajjal robbanó golyókat használnak - így mondják . . . Fenn voltam, egy Szőts nevű főhadnagy ült a konyhában és kenyérrel egy darabka szalonnát evett, nem tudom mikor jött, lehettek vagy húszan legénységiek a konyhán körülvették, halkan mondott egy s mást, hogy kerítették be őket, hogy adta meg magát a balszárny - megint volt disznóság . . . mentik a bőrüket és feláldozzák a bajtársaikat. Keservesen nézett ki, borostás arca, fáradt tekintete, sápadtsága - egy forró teát adtunk neki - Dobokay kijött és mégis fűtve van a tisztek szobája . . . vannak most egy szobában vagy 8-an. Teljesen tanácstalanok, minden oldalról körül vagyunk zárva, csak Pestre mehetnek, illetve Pest felé, de ott már oroszok várják."

„Most jön egy őrmester és azt mondja, hogy a telefonba bekapcsolódott az ellenség - és 4 magyarul (?? magyarok . . .) kérdezték: Merre vannak a magyar hadosztályok? Saját érdeketekben kérdezzük . . .

Napsütéses derült idő van - és ezért van támadás szünet nélkül. . . Felszólítottam a századost (a nevét még nem tudom), hogy adjon parancsot a szekereknek - hogy oszoljanak szét, menjenek más irányba is, ki a szérű felé vagy más udvarokra - hát így összelőnek itt, összetörnek itt mindent - ezeket vadásszák . . .

Erre ő azt felelte - hogy hogyne, azonnal, igaza van nagyságos asszonynak, azonnal intézkedem . . . és megtörtént. . . már szedelőzködnek és kevesbedik a számuk. Hála Istennek. "

(Délután) „Elaludt a villany egy akna becsapódásától, amelyik a kert végében a Kiszellek mellett Nagyék házát találta teletalálattal. Két magyar katona az áldozat! Meghaltak a szegények

- nem mentek fedezék alá -. Töllünk (így!) rohant a vöröskeresztes orvos - megmenteni nem tudta őket. Állítólag az úton haladt 4 német katona, azokat akarták eltalálni."

A lakás siralmasan néz ki, az összes ablakok romokban, szerencse, hogy a nagy táblákat kiszedtem, felsőket is a belsőt - de a külső az áldozatul esett... a ház mintha szitává lőtték volna - csupa juk (így), ablakok golyótól vagy szilánkoktól apró kerek lyukakkal kilődözve ... a konyha ablak ép - ma még - hajnali szürkületben már hozzáfognak a puhításhoz jönnek . . . az oroszok elérték a Bolnokát, túl vannak a Patkón - Beöthyék kertjében közvetlenül az üvegveranda előtt beásták az ágyút!!! nahiszen! Ott mi lesz? . . . Hullanak az aknák szüntelenül már elfásultunk, nem is halljuk ..."

„Egyik ágyút nem dolgoztatták - a németek ott termettek, kérdőre vonták őket - ők azt mondták, hogy dolgozik az ágyú - erre elvitték - hátrább felállították és erősen dolgoztatták -panasz, hogy még az ágyúkat is elviszik - két német jön - Ferflucht - ott állnak az ágyúk és nem dolgoznak ..."

(1944. dec. 14.) ,A magyarok lehúzódnak az állomás felé-kisebb fegyverekkel dolgoznak az oroszok - azt jelenti, hogy nyomulnak előre, de közben óriási aknák robbannak, nem értem, mire jó az? Hiszen már itt nincsen katonaság . . . Hajnali öt óra, Préberné jön le a pinczébe nagy felindulással - a németek fosztogatnak - betörtek mindenfelé . . . Vargáék és Wencselék (Venczelék) hízóit már elvitték egy hangot sem adtak ki a disznók . . . hogy csinálják valyon? (így!) ... Ágyneműek és egyéb élelem hiányzanak félek, hogy ide lejönnek  de reménylem, hogy inkább ott történik a baj - ahol nincsenek . . . Ezek ugyan ott voltak, de csak éjfélig vigyáztak, aztán elbutak azok is szegények - a bunkerekbe . . . Itt voltak egészségügyi kirendeltségek, még tegnap befordult egy-egy német, aztán egy magyar - de mára már semmi - ma elfoglalják Kerepest. Tegnapra valami ellentámadásra készültek - úgy látszik, nem tudták megvalósítani . . . Ha körül vannak zárva - talán nem védik Pestet? Bár feladnák - mostmár úgyis menthetetlen . . . csak áldozatok lesznek - és utcai harcok persze, őket nem fogja érdekelni."

(1944. dec. 15.) „Bizony tévedtem - Kerepest még nem foglalták el. . . úgy látszik elfordultak - le Szilasligetnek folyt tegnap este a harcz - szüntelen döngetéssel - éjszakára azonban egészen szokatlanul elnémult minden - nagy ritkán egy-egy távolabbi hang - de nem voltak a rettenetes akna becsapódások . . . én bámulok rajta, hogy ez a ház még áll! Hát ez hatalmasan meg van építve, hogy ez kibírja . . . reméltem, hogy itt nem lesznek ilyen erős harczok, bizony vannak. Ha Pestnek szembe állok, akkor egészen távol balra - már Rákos körül hangzanak a lövések jobbról megkerülték a bolnokai részben a síkságot és az erdőből lőnek idegemen vissza, tüzérségi párbaj folyik - úgy, hogy a lövedékek a major felől vágódnak kertünkön át - keresi az ellenség azt az egy ágyút, amelyik nem tágít. Este egy és még egy honvéd jöttek ide - tüzérek, elei bújnak - kifújni magukat - persze mindegyik harcellenes, nem akarnak harcolni."

„Reggel egynegyed kilenc óra van - most. Nagy erővel indult meg a harcz . . . megint az a szörnyű és egészen közeli becsapódások. Istenem csak kibírjuk! Tudom, hogy imádkoznak értem - mindenki azért könyörög, hogy bár feladnák a falut. Két nap előtt lementek Tárcsára - tegnap visszazavarták őket a németek - állítólag már minket, magyarokat?"

,Állítólag egy gyújtólövedék esett a Rapavi vágóhídjára? Nem tudtam, hogy itt olyan is van - és égett egész nap."

,Akik itt voltak eddig, azok itt is vannak - de valyon (így!) ki él? . . . hátha már van halott közötte? Szegény Oravecznek a feleségét az akna halálra sújtotta, a fia súlyosan megsebesült-ő könnyebben. A templomszolgáét. A törvénybíró Vargát elvitték katonának - a kis Varga Pistiről sem tudok. Bergék háza kapott egy találatot - különösebb baj nélkül. Ablak ott sincs egy sem. A vaskapunkat behúzattam az országútról ide a kertbe, mert oda kivágta az akna. Léda és a kecske megvannak. (Léda egy szép fehér ló.)"

(1944. dec. 16.) „Eddig Gödöllő irányából jöttek a lövések-most már Szilasliget felől, tehát a pincze bejárata veszélyessé vált. Egy akna robbanás volt éjjel - tompa és erős, azt hittük, hogy a hidak egyikét repítették fel - de nem - mára még állnak, épek."

(1944. dec. 17.) „Ma tehát éppen elkészültem a főzéssel korán reggel-azaz délelőtt jönnek a németek! kiabálnak a fiúk! Nagyságosasszony kérem gyorsan, gyorsan, rabolnak, törnek fel mindent! Itt vannak az udvarban! Kimegyek a konyhából - egy hófehér bőrruhában, hófehér bőr sapkában - géppisztollyal a kezében egy másik sokkal rosszabb kinézésű - megy előre, ott tart már az istállónál. Hallt! Kiáltok rá - megfordul - was wollan sie? Kann ich dienen mit etwas. Erre a kutyák rá! Az kirántja a revolverét és ráfogja - odaszaladok - ez persze fütyülő lövegeső közepette történik - kutyáimat megmentem, és barátságosan kérdezem ettől a rablógyilkos kinézésű, piszkos arczú, fekete kezű, szürke viaszosvászon köppenyben (így!), szíjakkal és puskával a vállán előttem álló partizántól - Megzavarodik - ötöl hatol-ja-ja alsoquartier - ???! die deutschen officieren sind fort - sie barauchen schon kein quartir nicht. . . Wahren hier officieren? Ja natürlich, und heute kommen sie zurück-bringen mir allerlei von Budapest. . .Ah.'so so?!... dann gehenvirweiter - ezzel sarkon fordulnak - mennek és amint megfordul látom, hogy a jobb kezében hátrafelé a czombjához szorítva egy fényes hosszú tőrt tart, de amint előre ment látszott - lehet, hogy a bajonettje volt, de olyan szokatlan hosszúságú volt, a másiknak a géppisztoly felhúzva a kezében, elmentek - én barátságosan köszöngettem nekik."

„Ezt megelőzőleg jöttek mondani, hogy a németek törik fel Bertáéknál az ólat - siessenek - átmentek - erre megléptek - dühösek - de szegény Rosmüllerné 4 tyúkját lefejezték, az udvarán találta a fejeket - nincs is neki több. Elfeledtem leírni, hogy tegnap volt az első német rablótámadásom, akkor egy veres képű S. S. katonai kitüntetéses katona jött - elöl a két metszőfoga egymáson keresztbenőve - ezer közül megösmerném ..."

(1944. dec. 18.) „Teljesen megfoghatatlan, hogy az orosz vagy a román vagy mi van itt ellenségképpen-miért nem jön be a községbe? Itt a katonaság már napok (óta) csak az utolsó partizán rablók által van képviselve. Nagyon figyel az ellenség minden moccanást - amint a legkisebb mozgást vagy árnyékot vagy fényt észleli, azonnal heves tüzelésbe kezd. Házunk már olyan, mint a szita. Venczelék háza két találatot kapott és a kis ház Fejeséknél szintén egyet - oka az a bedöglött nagy teherautó, amelyik pont a kapunk előtt áll - a németek itt hagyták - elejét elvitte a gránát. Az döntötte ki a kaput is."

(1944. dec. 19.) ,A helyzet változatlan folytonos ágyúzás, gépágyú, gépfegyver, puska, egyszer-egyszer repülők - és aknák  hullanak - olykor egy-egy kis szünettel - aztán elölről kezdődik - semmi előre nem megy - lehetetlen, hogy előőrsei lennének az orosznak - mert akkor tudnia kellene, hogy a községet 8 napja kiürítették - hát miért nem jön be? Nincs embere? Vagy nincs utánpótlása? Vagy nincs mersze? Itt garázdálkodnak a német rablók - a lakosság elpusztul és az épületek még jobban. Ezt a pincze életet sokáig nem lehet folytatni - mert egészségtelen."

„Levertek vagyunk-mert karácsony itt fog érni bennünket. . . hiába minden remény-addig ez már nem változik. Ha eddig 10 nap eltelt Kerepes ostromával - ami nevetséges - hát akkor tavaszig sem ér véget Budapest ostroma - és én?"

(1944. dec. 20.) „Ma nagy erővel támad az orosz . . . repülőtámadások egymás után -félek Pest ellen is. Abból az irányból erős robbanások hallatszottak . . . teljesen hír nélkül vagyunk - nagyon nehéz. Minduntalan hívnak - „Nagyságos asszony kérem gyerünk gyorsan -németek!. . . Persze föl - és szóval tartani vagy vitatkozni velük . . . ma nem rablók járnak ilyenkor, amikor itt a sorkatonaság, akkor sehol sincsenek - egyik stuttgarti fiú, ő hozza elő -szégyen gyalázat, hogy vannak a német csapatok mögött útonállók, halljuk, hogy rabolnak és lopnak! Ez szégyen a német népen, a német nemzeten - ezt fogjuk követelni, hogy kitisztogassák a hadseregből."

„Na - most betetőződik azt hiszem a keresztút! Pontosan a ház mellett Andrásiék és a mi kerítésünknél végig építik a németek a favédelmi vonalat! Ágyút helyeznek ide? Nem tudják biztosan, de gépfegyvert egész biztosan. Ma át akartak törni az oroszok, de mint mondják ők visszaverték, ezért most második vonalat építenek ide - ezt nem gondoltam, azt hittem a határba döntik el a harcz kimenetelét - nem pont a község derekánál. - Itt keresztül a falu közepén húzzák ezt a védelmi vonalat. Mondtam, hogy itt vagyunk a pincében - azt felelték, hogy menjünk ki belőle. Ezt persze könnyű mondani, de nehéz elintézni. Tele értékekkel és holmival ez a pincze - ha ezt itt hagyjuk, akkor kár volt eddig is itt maradni. Nem tudom, hogy ezt nem e a ;: zsákmányolás reményében adják, ezt a tanácsot? . . . Ez a ház az aknát kibírja - a bombát nem - a gépfegyvert biztosan - de itt a falu közepén, ha áttör az orosz - alighanem fognak megállhatni. "

(1944. dec. ?1.) „Ma visszajöttek a németek-este itt várták be a besötétedést- voltak vagy 30-an. Ásókkal, szekercékkel - tisztek jöttek, mentek és vizsgálgatták a futóárkokat - ma úgy látom folytatják, de kint a legelőn és a szérűnél. Éjjel nagy akna robbanások és belövések voltak

- keveset aludtam, mert mikor elhelyezkedtem, ugattak a kutyák  azonnal föl- a betörőket megfékezni  de szép holdvilág volt és a kutyák valakit kifelé terelhettek, mert jöttek vissza - teljes győzelemmel."

„Tanulom az oroszt, de nehezen megy - azért már sokat beverkliztem, félek, ha meg kell szólalnom, semmi sem fog eszembe jutni."

(1944. dec. 23.) „Tegnap nagy repülőzúgás volt délután, hosszasan tartott, amerikai gépek tűntek fel és nem lőtték őket. . . itt híreket hordtak, hogy egy német katona azt mondta volna, hogy jönnek angolok és akkor német is orosz is „zurück" . . . ezt nem egészen értem . . . de mindenféle fantasztikus megoldásokat látnak ebben reménykedők . . . viszont a bunker ásók itt az előkertben azt mondják, hogy 30 évig fog tartani, mert miért ne tartson? . . .

Ma nagyon hideg van, fázik kezem, lábam.

Egészen érthetetlenül nagy harczi csönd ... a vihar előtt?

A németek az ünnepekre jósolnak orosz offenzívát.

Egy tábori csendőr volt itt - szerinte nincsenek Nagytarcsán az oroszok. Törvénybíró Varga máris visszatért Dunántúlról - az ördög sem ösmeri ki magát. Itteniek szerint a Komlónál (a régi komlóültetvény az erdő előtt) vannak az oroszok - és Szilasligetet elfoglalták - Kerepes alsó része pedig állítólag teljesen csöndes, csak itt a felsővéget lövik állandóan, két hét óta. Öreg honvédek járnak, meg vannak fagyva és enni kérnek, szánalmasan néznek ki. Most hallom, hogy Bergéktől az összes ajtókat leszedték, elvitték és a katonai bunkerbe beépítették. Szegény öreg Bertáné magán kívül van. Bizony ellentállni nem lehet. Maga előtt tartja a géppisztolyt és ide oda lóbálja felhúzott ravasszal - pillanat - és minden ellentállásnak vége."

(1944. dec. 30.) „Két napja nem írtam illetőleg 4 napja, mert annyi volt az esemény, hogy lehetetlen volt.

A fejem fáj és félek, nem fogok tudni helyesen beszámolni mindenről - deczember 28 volt iszonyatos éjszaka után és még iszonyatosabb nappalok után, - hajnalban berontott a törvény-bíró - Itt vannak az oroszok - lehet feljönni! Szabadok vagyunk.' Fel a pinczéből!. . . Nyomban utánna Tihanyi erdész. Dicsértessék a Jézus! Tessék felsétálni, megszűntek a harczok, a németek az éjszaka meglógtak - véget értek az akna esők! Most már minden rendben lesz, nincs mitől tartani! Rend lesz kérem, rend! Nincs itt most már se német, se magyar, se nyilas csirkefogók! Jönnek rendes emberek! Tessék Nagyságosasszony szépen felmenni a lakásba és nyugodtan folytatni az életet. Hát ne csodálkozzon senki - ha azok után, amit átéltünk, amit sem leírni, se elbeszélni, sem jelzőkkel színezni nem lehet - csak átélni lehet - ha azok után - örömujjongva fogadtuk a hírt, hogy - megszűnik az - ami eddig volt. . . hogy mi lesz aztán? Arra senki sem gondolt - csak öreg Fejesné szemében láttam pár keserű könnyet-mert összeszorult a szívünk és átéreztem a szörnyű valóságot - Magyarország - ez az én kis talpalatnyi Magyarországom

ez nincs többé. Mindenkinek akkor veszett el az ország - amikor a szülőföldje elvész - vagy az otthona. Az a haza - az az ország, amihez vonzódik, amit a magáénak érez. Elveszett a falum . . .? Elveszett a haza . . . megértem az alföldi bakát, aki letette a fegyvert, mert elveszett az Alföld . . . a kaposvári honvédet itt - aki földre szegzett szemmel mondta, nem harczolok, mert elveszett Somogyország . . .

Vissza a naplóhoz . . . tehát: a tömeg örömrivalgva tódult fel a pinczéből - mindenki oroszt akart látni. . . hát egyelőre nem látott, de látott 5 darab román járőrt. Ezek a községházán átvették a telefon és postán a sürgöny és egyéb hivatalokat - aztán beállítottak egy rádiót jöttek-mentek a hírhordók - és eltelt a nap - este nyugodtabban feküdtünk le magunk miatt, de nem én, aki a szörnyűséges támadást hallgattam Pest ellen."

„Ma délután ez a kedves Bellácska jött el hozzám . . . az első lény, akivel valami egyébről is tudtam beszélni, mint az evés és az ellopott jószág . . . és a legújabb - a románok rémtettei. . . a leányok irtózattal s szökdösnek ide-állítólag elvittek már több leányt. . . Tehát a románok még különbek, mint a németek voltak, nagy a kiábrándulás - és most azzal vigasztalják egymást, hogy majd jönnek az oroszok és azok lesznek a gentlemannok . . .!!! Reméljük a legjobbakat . . . egyelőre nagyon nehéz a helyzet. ">

Kistarcsán egy másik ember, Bellus József főjegyzőhelyettes véste emlékezetébe a történteket, miközben községéért, népéért aggódó felelős hivatalnokként végezte munkáját az igen megnehezülő körülmények között.

A községet 1944. szept. 13-án éjjel érte az első légitámadás, ekkor ért Kistarcsára a háború, három romboló és 8 gyújtóbomba hullott a belterületre. Egy épület lakhatatlanná vált, 15 pedig kisebb mértékben sérült meg. A szept. 18-án este fél tíz órakor bekövetkezett második légitámadás következtében már 80 ház sérült meg és 16 vált lakhatatlanná. Ekkor vesztette életét a Pozsonyi utcában Rozbora Jánosné és két „hadiárva", egy öt- és hétéves leány testvérpár. Ezeken felül két súlyos és két könnyebb sebesülés történt. A szept. 19-i éjjeli bombázás során a bombák az Alsó-Rét dűlőbe és a legelőre estek, a belterületen kár nem esett.

A fasiszta Szálasi-kormány kiürítési parancsa (1944. nov. 3.) végrehajtására László Károly kistarcsai főjegyző és az internáló tábor parancsnoka 8-10 lovas kocsit sorakoztatott fel a templomtól a községházig terjedő útfélen nov. 5-én. Ám Maruszki István és Adamcsek István szorgalmazására és mindenki megelégedésére Bellus József este a kocsikat hazaküldte a főjegyző rosszallása mellett. László Károly ezután eltávozott Kistarcsáról.

Az 1944. nov. 16-án kiadott II. számú kiürítési rendelet értelmében Kistarcsáról a 18-42 éves férfiakat Ipolydamásd és Vámosmikola községekbe kellett volna költöztetni, hosszas és szenvedélyes vita után az elöljárósági gyűlés elhatározta, hogy nem hajtja végre a kiürítési parancsot. A szervezett és általános kiürítés így elmaradt, csak néhány család költözött el a következő napokban.

A Vörös Hadsereg 1944. nov. 10-én Gombát, nov. 11-én Tápiószele-Haleszt (a mai Tápiószőlős) szabadította fel. A gödöllői főszolgabírói hivatal nov. 11-én Kistarcsára költözött, hogy közelebb legyen a fővároshoz, a megye központjához. November 20-án, hétfőn Harsányi László főszolgabíró Kovács György községi bíró lakásán este utasította Bellus Józsefet, hogy dobszó utján hívja fel a lakosságot a lövészárkok kiásására.

Az ezek után történteket Bellus József így mondja el. „November 22-én, szerdán, hasonlóan az előző napokhoz, reggel 8 órára a községházára a munkahelyemre mentem. Fél 10 óra körül dr. Nits István tb. szolgabíró benyitott az irodámba mondván: „Itt van Endre, hív, jelentkezz nála!" Azonnal mentem és jelentkeztem (a mostani Tanácsháza 1. sz. irodában): „Parancs!" Mire Endre: „Vedd kabátodat, kalapodat és menj az udvarra a kocsimhoz. Az irodámból kilépve a folyosón találkoztam Újvári Lajosnéval, aki azt kérdezte: Hová Józsi?" „Talán az akasztófára" - volt a válaszom. A lépcsőkön leérve egy géppisztolyos tábori csendőr állt elém ahogy a kocsi felé mentem. "A törvény nevében foglyom, ha szökni próbál, lövök." mondotta. Mindjárt jött Endre. Beültünk a kocsiba és Kerepesre mentünk a csendőrlaktanyába. Itt őrizetbe vettek és du. 4 órakor 2 csendőr Budapestre vitt a HÉV villamoson. A Hadik laktanyába este fél 6 órakor egy főhadnagy vett át a csendőröktől. Személyi adataim bejegyzése után egy szakaszvezető az alagsorban lévő egyik egyes cellába zárt. Innen másnap reggel 9 órakor egy nyilaskeresztes karszalagos zászlós fekete színű személykocsin - amint azt az ott lévő őrizetesektől tudtam meg - a Mirabelle szállóba vitt. Átadott egy rendőrnek, aki a vallásom felől érdeklődött, majd egy századoshoz vezetett, aki kérdezte, milyen ügy? Az iratokat átnyújtva - kgy - válaszolta.

Egy heti fogvatartás után, nov. 28-án, kedden kihallgattak. Egy olyan eligazító útvonal rajzot kértek, melynek alapján kérdezés nélkül a lakásomhoz tudjanak eljutni. Ezt elkészítettem, amely Budapest-Baross tér-Kistarcsa Apponyi utca 2. szám alatt lévő házam közötti útvonalat tüntette fel. Nov. 30-án, csütörtökön délután fél 3 órakor egy rendőr 4-5 nevet olvasott fel, köztük az enyémet is. A százados szobájába mentem, itt visszakaptam a pénztárcámat, irataimat és „vigyázzon magára" figyelmeztetéssel elengedtek. Elbocsátó igazolást kértem, de nem kaptam. A rendőr rámszólt: „Menjen, örüljön, hogy elmehet." A HÉV keleti végállomáson Antal Imre (Zrínyi u. 12. sz.) lakossal találkoztam. Délután negyed 5 órakor értem haza kimerülten, megfázva, meggyötörve, betegen 10 napig feküdtem. Nem csoda hiszen egy szobás szállodai garzon lakásban 38-42 ember volt összezsúfolva, ahol állva, esetleg ülve lenni 7 napon át, napi egyszeri étkezéssel, mely kb. 4 dl. krumplileves és 6-7 dk. kenyérből állott, mely körülmény nemcsak testi, de a családért való aggodalom, lelki gyötrődést, idegkimerülést is előidézett. "

Az időközben visszatért László Károly főjegyző dec. 10-én végleg elhagyta a községet, ettől kezdve a község irányítása Bellus József vállára nehezedett, aki dec. 11-től vette át a hivatalát. December 10-én Csornád, dec. 11-én Veresegyház, dec. 12-én Szada, Gödöllő, dec. 13-án Fót, dec. 14-én Mogyoród szabadult fel. A front nyugatról és északról közeledett a mai Kere-pestarcsafelé.

Még dec. 10-én, vasárnap délután a házában ravatalozott ifj. Gróf Mihály temetésekor három repülőgép mélyrepülésben támadta a falut gépfegyvertűzzel, de emberéletben nem esett kár.

„Dec. 11-én Kovács Gusztáv és Piacsek Terézia házasságkötésénél du. 3 órakor a jelenvoltak részére felejthetetlen esemény zajlott le. Az anyakönyvvezetői vállszallagot nem találtam sehol. A menyasszony a nemzeti színű „LÉGÓ" karszallagokat bontotta szét és varrta össze, amíg én az anyakönyvi bejegyzést végeztem. A szokásos hivatalos szöveg mondásában: „. . . hogy egymással házasságot. . ." jutottam, ekkor nagy robbanás rázta meg a községháza ablakait. Az irodából az utcára mentünk és láttuk, hogy a szemben lévő Csaja József házának jobboldali kerítését akna találat érte. Az akkor arra menő középkorú asszony - Szabári Istvánné szül. Dvaiglazova Katharina - kisebb sérülést szenvedett.

Visszatérve folytattam az anyakönyvvezetői teendőket. A furcsa zeneszó mellett megkötött házassághoz egymást megbecsülő, jól megértő, szeretetteljes, boldog életet és a születendő gyermekekben sok örömet kívántam. Kívánságom megvalósult, mert tudomásom szerint 41 év elteltével mais boldogan együtt élnek."

A dec. 28-i felszabadulásig még igen sok akna és egyéb tüzérségi lövedék hullott a Sportpályára, a Fonógyár épületeire. Dec. 19-én aknarobbanás áldozata lett Tóth István 48 éves férfi (Rózsa u. 8.), akivel négyre emelkedett a polgári halottak száma.

December 28-án „a reggeli órákban a mostani Tsz-tanya irányából román csapatok jöttek, fél 7 órakor egy civil ruhás egyén nyitotta ránk a pince ajtót. Jól beszélt magyarul. Kért, hogy vezessem el a lövészárokig. Közvetlenül utánunk jött egy 25-30 fős gyalogos román csapat. Elmentem velük a Komáromi utca végén húzódó lövészárokig. Visszafele jövet további egymás után jövő három 20-25 fős gyalogos csoporttal és egy 6-8 lovas kocsival találkoztam. Mire visszatértem a házamat román katonákkal megszállva találtam. Kb. húszan voltak, köztük egy százados, 1 orvosfőhadnagy, aki jól beszélt magyarul és egy őrmester. A főhadnaggyal 11 órakor az Egészségházba kellett mennem. Az Egészségház már fel volt dúlva. Keresgélés után a főhadnagy egy doboz injekciót talált-úgy emlékszem Salvarsan volt-, amit magához vett.

Délutáni órákban jöttek a szovjet csapatok. Községünkben harc nem volt. Du. 2 órakor tolmáccsal egy szovjet főhadnagy jelent meg lakásomon. Az alábbi feladatok teljesítésére adta ki a parancsot:

  1. Német ajkú lakosság összeírása dec. 29-én 12 óráig.
  2. Állatállomány és őszi vetésterület összeírása jan. 5-én délig.
  3. A lakosság-létszám megállapítása jan. 12-én délig.

Ezt a feladatot a község területén biztosított szabad mozgással lehetett elvégezni. Ezért orosz és román nyelvű karszalagot hordtam, valamint el voltam látva román parancsnokság által aláírt magyar és orosz nyelvű fényképes igazolvánnyal."

,A szovjet parancsnokság egyik tisztje az akkori községi bírót -sztaroszta - Kovács Györgyöt és engem, mint megbízott községi jegyzőt utasított, beszéljünk a községben lévő papokkal; teljesítsék feladatukat: harangozzanak, végezzék a templomi szolgálatot, mert Kistarcsán megszűnt a háború. Ez a szovjet tiszt szorgalmazta az iskolákban a tanítás megkezdését. "6

 

2. Az élet újraindulása, pártok és szervezetek

a) A községek tényleges helyzete

Az új év már nem találta áléltságban Kistarcsa és Kerepes 1944. dec. 28-án felszabadult népét, bár e helyzet minden korábbi megpróbáltatástól rosszabb volt, mint amit az utolsó két-három generáció megélt.

Romok éktelenkedtek szerte, az átvonuló hadseregek által igénybe vett épületek tönkrementek, használhatatlanokká váltak a polgári élet számára. Sok mindent elborított a szenny és a szemét, egyesek járvány veszély tői tartottak. A pesszimisták szerint évtizedek kellettek volna az ország újjáépítéséhez, ám ezek nem számoltak avval a lelkesedéssel és örömmel, mely minden háború túlélőit elönti a béke beköszöntésekor, és áldozatos munkára, nehéz tettek önzetlen végrehajtására serkenti őket.

Természetesen a tényleges helyzet felmérésével kellett kezdeni. Különböző szervek kértek jelentéseket a községek vezetőitől. Ezek közül jelentőségével kiemelkedik a kistarcsai Nemzeti Bizottság (NB) átfogó, helyzetfeltáró jelentése 1945. febr. 25-én a közellátási kormánybiztos számára.7

,A község területe 1676 kat. hold, mely területből szántóföldi művelés alatt 1000 kat. hold áll. Szőlő területe 41 kat. hold, a rét területe 68 kat. hold, a legelő területe 207 kat. hold, 360 kat. hold pedig részben beépített, részben pedig föld-adó alá nem eső vízmosás és egyéb területe.

A község lakosságának jelenlegi száma: 2966

Ellátott lakosság száma: 596

Így az ellátatlanok száma: 2370

Az elmúlt években a kenyérfejadag 20, illetve 25 dekás, a testi munkások részére 35, illetve 40 dekás, valamint a nehéztesti munkás részére 55, illetve 60 dekás volta mellett 2800-2850 ellátatlanok figyelembe vételével a községbe havonként a budapesti malmokból 215-220 q kenyérlisztet és 55-60 q finomlisztet hoztunk be.

A vetésterületi adatok szerint 1944. évi cséplési idényben 450 hold kenyérgabonából 4,5 q holdankénti átlagot számítva 250 q a kb. termés eredmény. Cséplési adatok ezidő szerint rendelkezésünkre nem állanak.

Az 1944. év őszén őszi rozzsal és őszi búzával bevetett terület kb. 230 kat. hold, melynek elvetésére felhasználtatott kb 250 q, így maradt 2000 q kenyérgabona a lakosság részére. Az ősz folyamán csak 3-4 termelő mintegy 20 q gabonát szolgáltatott be az itt állomásozó 38-as gyalogezred részére. Más terménybeszolgáltatás nem történt.

A termelők részére megállapított évi 240 kg. fejadag mellett az ellátottak részére az évi szükséglet 1,440 q. Ennek figyelembe vételével 560 q a maradvány a többi ellátatlan lakosság részére.

December, január és február hónapokra lisztellátásban a község már nem részesült. E maradvány tehát ez utóbbi három hónap szükségletét sem fedezte volna.

Az őstermelő lakosság részére öt hónapra számítva személyenként a múltban megállapított 20 kg-os fejadag mellett csak havi 10 kg-os kenyérgabona fejadagot, a szükséglet így is 300 q. E szükséglettel szemben az őstermelőknél kb. 330-340 q készlet mutatkozik.

Az elmúlt évben a burgonyavetés területe kb. 100 kat. hold volt, melynek termése kb. 2000 q-ára tehető, mely termés az őstermelő lakosság háztartási, állattartási céljait és vetőmag szükségletétfedezte volna. A nagyobb számú német és magyar katonák, valamint a községben tartózkodó több ezer-főnyi román katonaság a burgonyakészlet nagyrészét, valamint más terményeket is felélte.

E tavasz folyamán, miután az őszi vetés területe kicsiny, nagyobb részt tavaszi vetőmagokra van szükség. így a csekély burgonya készletből csak az őstermelő lakosság ellátása biztosítható. A burgonya vetőmagi része veremben van, melynek áttételeséről és vetőmagként való felhasználásáról még nem győződhettünk meg.

A község lakosságának a kb. 20%-át kitevő őstermelő Budapest közelségére való tekintettel nagyobb részt zöldségfélék termesztésével foglalkozik, így paradicsom, uborka, borsó, bab és tök termesztésével.

Amennyiben a közélelmezési viszonyok megengedik, úgy községünk ellátatlan lakossága részére legfőképen liszt, zsiradék és burgonya félékből kérnénk támogatást."

Kistarcsa község állapota és fejlődése - mint láttuk - századunkban elválaszthatatlan a területén kibontakozott nagyipartól. A béke első napjaiban a gyár helyzetét is fel kellett mérni, a gyárért nemcsak saját dolgozói aggódtak, de mindkét község, sőt a környékük is. Kápolnai László, a Kistarcsai Fésűsfonógyár Részvénytársaság üzemi bizottságának elnöke 1945. márc. 23-án jelentette a gyár helyzetét a kistarcsai NB-nek, elsősorban azért, mert az NB 10 főt engedélyezett a gyár őrzésére, a többi munkást kirendelte községi közmunkára.8

Kápolnai László szerint a rendelkezésre álló egy szakmánnyal kb. 4 hónap alatt tudja a gyárat üzemképessé tenni. Gyorsabb ütemre azonban nincs is szükség, mert hiányzanak a motorok, a bőrök (szíjak) és a magasfeszültség. Időközben Erdei István, az SZDP országos titkára, aki beszélt a hódmezővásárhelyi központtal, azt az üzenetet küldte, hogy a hiányzó motorokat és anyagokat rövid időn belül a gyár rendelkezésére bocsátják.

Addig is (1945. febr. 7-től) a raktáron lévő és a házkutatások során visszakerült fonalak közül 1320 kg különféle anyagot válogattak szét és tettek fonásra alkalmassá. (Kb. 3500 kg anyag válogatása még hátra van.).......... a Nemzeti Bizottság legutóbbi látogatása alkalmával módjában volt meggyőződni, ezen anyagok nagyrésze a rombolás, fosztogatás és széthurcolás következtében a zsíros, mosott gyapjú, valamint különböző műrostok és színek keverékéből áll, tehát ezen anyagok szétválasztása, szortírozása és bálázása szakszerű munkát és felügyeletet igényel."

Kápolnai László jelentése szerint a legutóbbi napokban a házkutatások eredményeként visszahordott anyagokat ismét megdézsmálták a gyárban, ezért az éjjeli őrséget, melyet korábban megszüntettek, ismét vissza kellett állítani. A délutáni és az éjszakai őrség az egész gyárban 7 fő, ebből 4 ember napról napra házkutatásokat folytat, 3 fő a szükséges munka ellenőrzését végzi az üzemben.

Rajtuk kívül dolgozik a gyárban 1 lakatos, 1 kazán- és csőhálózat-javító, 2 kőműves 2 napszámossal, 1 raktáros a mellé beosztott 4 nehéz testi munkással, 1 villanyszerelő egy segédmunkással, egy főt az MKP küldött üvegezésre, 1 fő asztalos. A gyár dolgozóinak teljes létszáma 54 fő (35 férfi, 19 nő). Közülük csak 6 fő bocsátható el, azok is az alkalmi munkások közül. Kápolnai László kérte az NB-t, hogy a gyár rendbehozatalára megtarthasson 29 férfit és 19 nőt.

Az MSZDP 1946 januárjában helyi szervezetei útján országos felmérést végeztetett a községekben a háborús pusztítások, a földreform, a gazdálkodás, a munkafeltételek, valamint a politikai és kommunális viszonyok jobb megismerése céljából.9

A kérdőívet mindenhol a helyi SZDP-párttitkár töltötte ki. Ezek szerint Kerepes lakossága 3700, Kistarcsáé 3250, ebből háborús halott és távol maradt Kerepesen 200, Kistarcsán 150, Kerepesen a háborús károk kismértékűek, Kistarcsán háborús károk az épületekben és az állatállományban keletkeztek. Mindkét község közlekedése jó, Kerepes egészségügyi ellátottsága normális, Kistarcsáé kielégítő, Kerepes vizet ásott kútból nyer, Kistarcsán jó az ivóvíz, mindkét községben villany és elemi iskola van. Kerepesen a pártok közötti viszony kifejezetten jó, míg Kistarcsán ugyanez súrlódásokkal terhelt. A nincstelen lakosság általános ellátottsága Kerepesen hiányos, Kistarcsán pedig egyenesen rossznak mondható.

Kerepesen még két évvel a felszabadulás után is jelentékeny volt a kenyérgabona-ellátatlanok száma. Perger Ferenc helyettes jegyző 1946. okt. 2-án kelt jelentése szerint a következő volt a helyzet. (A létszámadatok kiegészítve egy ugyancsak Perger Ferenc által készített 1947. jún. 30-i jelentés adataival.)10

 

Kerepes népessége 1946-1947

 

1946 1947
1-12 éves gyermek 522 580
Terhes anya (a terhesség 4. hónapjától) 22 10
Szoptatós anya (szülés után egy évig) 56 24
70 éven felüli (1947-ben 60 éven felüli) 74 321
Lakosság összesen 3750 3751

 

Kerepes kenyérgabona ellátatlanjai 1946-ban

Ellátatlanok összesen 2359
Ebből 4 hónapon felüli terhes 22
Szoptatós anya 1 éven aluli gyermekkel 56
Nehéz testi munkás 103
A többi ellátatlan 2090

 

A helyzet mélységes súlyosságára mutat Kerepesen, hogy a terhességek száma a 3. békeévben már a felére csökkent, és hogy 1946-ban az összes terhes és szoptatós anya az ellátatlanok között volt.

b) A pártok és szervezetek megalakulása és tevékenysége

Kistarcsa képviselő-testülete 1944. aug. 28-án tartotta utolsó közgyűlését a háború befejezése előtt, amelyen jelentéktelen dolgokkal foglalkozott. Kerepes képviselő-testülete ugyancsak 1944. jún. 27-én ült össze utoljára. A közigazgatási apparátus vezetői, mint láttuk, általában elmenekültek a front közeledtére, de maga a képviselő-testület otthon maradt. így annak ellenére, hogy vezetők távoztak el a falvakból, nem volt akadálya a közigazgatás folyamatosságának, főleg új, baloldali emberek bevonásával, akik korábban nem kaptak kellő helyet a községek életében, vagy éppen üldözöttek voltak, mint a kistarcsai dr. Barabás Andor, a későbbi gödöllői járási főjegyző.

Kerepesen már 1945. márc. 29-én „ötös bizottság" alakult a község irányítására Peregi zsófialigeti szoc. dem. párti HÉV-lakatossal az élen.11

Ezt követően alakultak meg a községekben a Nemzeti Bizottságok (NB), Kistarcsán 1945. febr. l-jén, Kerepesen később, melyek a spontán bizottságoktól átvették az ügyek intézését. A kistarcsai NB alakuló ülésén az MKP részéről jelen volt Tölgyesi János, Csonka István, Kabai Rudolf és Rudas István, a kistarcsai parasztság, a Gazdakör részéről megjelent Kovács György elnök, Sztancsik János alelnök, a község lakosságából kb. 220-230 ember jött el. Jelen volt még Bellus József helyettes jegyző. A kilenctagú NB-ba négy kommunistát (Óvári Mihály, Kóbor Béla, Ondrisek János, Szlavkovszki Miklós), három őstermelőt (Kovács György, id. Kovács József, id. Rapavi József), egy iparost (Kertész Miklós szabómester) és egy értelmiségit (Dinka József plébános) választottak. Később az NB tagsága jelentős mértékben kicserélődött. Feltűnő, hogy az SZDP ezen az ülésen ott sem volt, csak 1945. márc. 21-én delegált az NB-be.négy tagot (Antal Imre, Boér Péter, Huszka Mihály, Rudolfszki József). Ugyanezen az ülésen felszólították az őstermelőket, hogy alakítsák meg politikai pártjukat, mert csak ilyen formában foglalnatnak helyet az NB tagjai sorában.

 



A kerepest és kistarcsai Nemzeti Bizottság pecsétje 1945-ből

 

A Nemzeti Parasztpárt (NPP) helyi szervezete 1945. ápr. 8-án jött létre, ápr. 13-án delegált három tagot az NB-be (Tölgyesi Mihály, Legéndi János, ifj. Navratil István). Ezen az ülésen választották meg az NB vezetőségét, elnöke Szlavkovszki Miklós lett 6 szavazattal (Boér Péter is 6 szavazatot kapott, sorshúzással döntöttek!), alelnöke Rapavi József és jegyzője Antal Imre.

A Kistarcsa és Környéke Iparosok és Kereskedők Demokratikus Köre 1945. ápr. 15-én tartotta alakuló ülését, ápr. 22-én delegált két tagot (Szakatits Mihály, Ondrisek János) az NB-be. Ebből a körből nőtt azután ki a Kistarcsa és Környéke Általános Ipartestület, melynek működési területe Kistarcsa, Kerepes, Csömör és Nagytarcsa községekre terjedt ki. Nem sokáig volt életben, 1948. máj. 28-án tették közzé az ipartestületek megszüntetéséről szóló (6110/1948.) kormányrendeletet.

A kistarcsai NB saját kebelén belül Beszolgáltatási Bizottságot hozott létre 1945. szept. 15-én. (Tagjai: az elöljáróság, az MKP részéről Ondrisek János, az SZDP részéről Pelikán Tivadar, a Kisgazdapárt részéről Szabó László, - sajátos módon ebbe a bizottságba a Parasztpárt, NPP nem jelölt senkit!)12

A Nemzeti Bizottságok - mint láttuk is - a spontán alakulások után a településeken létrejövő politikai pártok kiküldötteinek szervezetévé formálódott át és közigazgatási szervként működtek. Kistarcsán az NB összetétele a két munkáspárt egyesülése után a következő volt.


Kistarcsa Nemzeti Bizottsága 1948-ban

1. Túri Lajos elnök MDP
2. Paluska Lajos alelnök MDP
V Alpár Miklós tag MDP
4. Porgesz Zsigmond tag MDP
5. Rékási Antal tag MDP
6. Piacsek Győző tag MDP
7. Huszka Mihály tag NPP
8. Busa Ignác tag NPP
9. Rapavi József tag FKP
10. Kovács György tag FKP

 

Kistarcsán és Kerepesen az SZDP tulajdonképpen szervezetileg nem szűnt meg a háborús események idejében, de úgy látszik, a kommunista párt egy lépéssel előtte járt gyors megalakulásával és aktivizálódásával. Az MKP Pest környéki pártszervezeteinek első értekezletén 1945. jan. 24-én Kistarcsa képviselője, Tölgyesi János elmondta, hogy a kistarcsai pártszervezetet egy régi illegális sejt hozta létre.13

Sándor Márton visszaemlékezése szerint a kistarcsai MKP-szervezet csak februárban jött létre a Petőfi utcában. A fenti ellentmondás látszólagos és abból ered, mint maga is elmondja: „A második internálásomból 1945. január közepén kerültem haza. Nem sokkal később megalakítottuk a kerepesi kommunista pártot. Ebben a pártban több elvtárs volt Kis tárcsáról, mint Kerepesről. Tudni kell, hogy a zsófiai terület több mint fele Kerepeshez tartozott. A Rákóczi krt. volt a választóvonal. Ezen az alakuló ülésen ki lett mondva, hogy minél előbb Kistarcsán is meg kell alakítani a Pártot, amint az erősödés ezt lehetővé teszi." Végül 1945 februárjában alakult meg az MKP Kistarcsán, a Petőfi utcában.I4 Mint láttuk azonban, az MKP a kistarcsai NB alakuló ülésén, 1945. febr. 1-jén már jelen volt, és Szlavkovszki Miklós az MKP részéről 1945. febr. 21-én bejelentette az NB ülésén, hogy a Fésűsfonó Gyárat, annak tulajdonjogát a kommunista párt lefoglalta.15

 

A kerepesi és kistarcsai rendőrség pecsétje 1945-ből

 

Hogy az SZDP mikor újította fel politikai tevékenységét, nehezen deríthető fel. Az biztos, hogy 1945. márc. 21-én delegálta tagjait az NB-ba és ápr. 22-én jelentette be ugyanott, hogy párthelyisége a Deák F. u. 13-ban van.16

A Független Kisgazdapárt (FKP) 1945. márc. 24-én alakult meg Kistarcsán, ekkor párthelyiségének a községháza tanácstermét jelölték ki, de ápr. 22-től már a Hangya Szövetkezet épületében (Széchenyi u. 32.) tartotta összejöveteleit.17

A Nemzeti Parasztpárt (NPP) 1945. ápr. 8-án jött létre, párthelyisége a régi Gazdakör (Rózsa u. 53.) épületében volt.18

A pártok megalakulását és kezdeti tevékenységét Bellus József megbízható, objektív szemlélő így mondja el. ,A felszabadulást követően legelőször a Kommunista Párt szerveződött. A szervezésben élen jártak Tölgyesi János, Bazsó Pál, Ondrisek János, Csonka István, Báder József, Ondrisek István, Óvári Mihály. Gyűjtőívvel járták a falut. Nagyon sokan aláírták, de ezek közül csak páran lettek a Pártba felvéve. Kezdetben titkárok voltak Szlavkovszky Miklós, Fazekas Mihály. Szívós tevékenységet fejtettek ki a Nyilaskeresztes Párt tagjainak az internáló táborba való begyűjtésével. Többen részt vettek a polgári rendőrségben.

Másodikként a Szociáldemokrata Párt szerveződött. Megszűnéséig elnöke Boér Péter volt, titkára Antal Imre, pénztárosa Gots József. Végrehajtó Bizottság tagjai: Czövek László, Kovács Mihály, Magos Márta. Nyilvántartott tagdíjfizetők száma: 120 volt.

Mindkét pártszervezetben rendszeres vezetőségi és taggyűlés volt. Az állami ünnepeken, május 1-én nagy számmal vettek részt. Az újjáépítésben tevékenyen vettek részt." A többi pártban rendszeresnek mondható pártélet nem folyt.

Ezek a pártok indultak 1945- és 1947-ben a nemzetgyűlési választásokon a hatalomban való részesedésért, a szavazatok megszerzéséért. A küzdelemben a pártokra leadott szavazatok arányai mutatják a szavazók politikai állásfoglalását, illetve számításait a községekben is a jövőre nézve.

 

Kistarcsa szavazatai 1945-, 1947-ben

Pártok 1945 % 1947 %
Kisgazdapárt 815 44,68 299 15,27
SZDP 595 32,62 531 27,12
MKP 326 17,88 434 22,17
NPP 88 4,82 118 6,02
Demokratikus Néppárt - - 238 12,16
Pfeiffer párt - - 187 9,55
Balogh párt - - 94 4,82
Schlachta párt - - 56 2,89
Összesen: 1824 100 1957 100

Mint látható, 1945-ben a Kisgazdapárt és az SZDP volt a legbefolyásosabb párt Kistarcsán a szavazatok 77,30%-ával, a Kommunista Párt a harmadik helyet szerezte meg a szavazatok 17,88%-ával. Ha a két munkáspárt eredményét együttesen vesszük, akkor 50,50%-ot kapunk, ami már ekkor is abszolút többség volt.

Az új polgári pártok 1947-re akarva-akaratlanul a Kisgazdapártot és az SZDP-t gyengítették oly mértékben, hogy az SZDP elsősége (bár fogyása!) mellett a Kisgazdapárt az elsőből a harmadik helyre szorult vissza, miközben az MKP jelentősen növelte szavazatainak és százalékának arányát és ezzel a második helyre került.19

Az első nemzetgyűlési választások napján, 1945. okt. 6-án egyébként Kistarcsán 180 tagja volt az MKP-nak (ebből 25 nő), Kerepesen 119 (ebből 25 nő). A gödöllői járásban készült kommunista előrejelzés szerint az MKP Kistarcsán 40%-ot, Kerepesen 30%-ot, az SZDP-vel közös listán 80, illetve 60%-ot remélt. Ezzel szemben a tényleges eredményt az előzőekben láttuk.

 

A kommunista párt, a szociáldemokrata párt, a kisgazdapárt, a nemzeti parasztpárt és a MA DISZ pecsétjei a koalíciós időből

 

A gödöllői járásban egyébként a két párt eredménye 1945-ben a következő volt: SZDP 15,5% és MKP 14,8%.20

Kerepesen 1945. okt. 6-án a Kisgazdapárt 723 (43,79%), az SZDP 714 szavazatot (43,24%) és az MKP 214 szavazatot (12,96%) kapott. Kistarcsán tehát valamivel a járási átlag fölött, Kerepesen pedig valamivel a járási átlag alatt szavaztak a Kommunista Pártra, döntő fölénye volt mindkét községben a Kisgazdapártnak és az SZDP jobban állt Kerepesen, mint Kistarcsán, elsősorban az MKP rovására.

A gödöllői MKP jelentése szerint általános jelenség volt a választások előtti időben, hogy a többi párt válogatás nélkül vett fel tagjai sorába bárkit súlyának növelése érdekében. Kerepesen még az is előfordult, hogy egy körözés alatt álló fasiszta került be a koalíciós pártok egyikébe. Kerepes képviselő-testületéből ugyancsak ki kellett zárni 1945. okt. 28-án Sztankovics János képviselőt volt Magyar Élet Pártja (MÉP), az 1930-1940-es évek kormánypártjában való tagsága miatt.21

Ez a küzdelem végül a polgári és parasztpártok felmorzsolásával és a két munkáspárt egyesülésével ért véget 1948. jún. 12-én, amikor létrejött a Magyar Dolgozók Pártja (MDP).

A helyi közigazgatási teendőket a Nemzeti Bizottságoktól az újraalakított képviselő-testületek és elöljáróságok vették vissza, meghagyva ekkor az NB-knek a politikai természetű tevékenységet. Az új képviselő-testületeket országosan a 14/1945. M. k. sz. rendelet értelmében kellett összeállítani. Kistarcsán 1945. ápr. 14-én tartották meg az ideiglenes községi képviselő-testület alakuló-tisztújító és községi tisztviselőket választó közgyűlését. Kistarcsán egy nappal előtte NB-ülésen dőlt el, hogy a pártok lényegében milyen arányban fognak részt venni az új képviselő-testületben. Kerepesen ugyanez 1945. márc. 15-én zajlott le.22

A képviselő-testületek legfontosabb feladata volt a háborús pusztítások következményeinek a felszámolása, ennek irányítására újjáépítési bizottságot hoztak létre (Kerepesen 1945. ápr. 22-én, Kistarcsán 1945. jún. ?-án), ugyancsak ekkoriban alakították meg a községrendező és szépítő bizottságot is, melynek feladata a kulturális értékek felderítése, megmentése, a természeti környezet védelme, az utcanevek felülvizsgálata és megváltoztatása politikai szempontból.23

 

Kistarcsa község képviselő-testülete 1948-ban

1. Alpár Miklós MDP
2. dr. Kondor József MDP
3. dr. Markó Andor MDP
4. Turi Lajos MDP
5. Kóbor Béla MDP
6. Porgesz Zsigmond MDP
7. Sebestyén József MDP
8. Szőke György né MDP
9. Galáth Gusztáv MDP
10. dr. Somlyói Mihály MDP
11. TóthJánosné MDP
12. Sengel Mihály MDP
13. Ondrisek István MDP
14. Sövegjártó Nándor MDP
15. Gróf József NPP
16. Gombás István NPP
17. Busa Ignác NPP
18. Huszka Mihály NPP
19. FerenczJános NPP
20. Tanács János NPP
21. Kovács György FKP
22. Rapavi József FKP
23. Burillák Ferenc FKP
24. Sz.Bellus József FKP
25. Berta István FKP
26. G. Fazekas István FKP
27. ifj. Kovács József FKP
28. Gyimesi József FKP
29. Kindl Rezső MDP
30. Tanács István bíró FKP
31. Szabó László tbíró FKP
32. Boros István esküdt FKP
33. Tárnyik József esküdt FKP
34. Tanács József esküdt FKP
35. Vida István esküdt FKP
36. dr. Tibold József orvos MDP
37. dr. Fodor Lajos állatorvos MDP

 

Kistarcsa község alkalmazottai 1948-ban

i. BeuusJözset főjegyző MDP
2. Czirmay Dezső aljegyző FKP
3. Horváth Ferenc irodatiszt MDP
4. Bárdos Ilona irodatiszt MDP
5. Csákvárí Margit jegykezelő MDP
6. özv. Gonda Istvánná jegykezelő MDP
7. Bese Gabriella munkaerő-nyilvántartó MDP
8. György Ákos gazdanyilvántartó MDP
9. Sövegjártó Nándor adóellenőr MDP
10. Csendes Mihály altiszt MDP
11. Kamarás Mihály   NPP
12. Bolyáki Sándorné 13. Kővágó György szülésznő fertőtlenítő párton kívüli MDP
14. Kovács Mihály 15. Kamarás János húsvizsgáló éjjeliőr párton kívüli FKP
16. Rapavi István éjjeliőr NPP
17. Farda Menyhért 18. MiháliPál mezőőr párton kívüli
19. Fazekas Mihály J0. Tanács István mezőőr mezőőr bíró párton kívüli párton kívüli FKP
!1. Szabó László tbíró FKP

Nemcsak politikai és közigazgatási szervek, hanem társadalmi-szakmai szervezetek is létrejöttek a társadalom szerkezetében rejlő igények és törekvések folyományaként. Ezek egyik része a polgári, illetve parasztpolgári rétegek szervezeteinek folytatásaként tulajdonképpen csak újraalakult szervezet volt. Bellus József kistarcsai főjegyző - például - 1945. ápr. 4-én hívta fel a kistarcsai önálló Iparoskör vezetőségét a másnapi megbeszélésre. Ez az Iparoskör tehát ekkor már életben volt. Április 8-án új vezetőséget választott, „mely vezetőség irányítása mellett a kör demokratikus működése biztosítottnak látszik", ezért 1945 őszén működésének korlátozására nem került sor.

A kistarcsai Gazdakör működését 1946. aug. 17-én vizsgálta felül az NB, egyesületi életének továbbfolytatásához és az új alapszabályzathoz hozzájárult. Nem egészen egy év múlva, 1947. jún. 26-án megalakult a Parasztszövetség kistarcsai helyi szervezete, mely a Gazdakör örökébe lépett.

Polgári kori örökség volt a Magyar Vöröskereszt-központ által újjászervezett kistarcsai helyi vöröskeresztfiók is. Ugyancsak ide kell sorolnunk a Kisgazdapárt által 1945. júl. 21-én szorgalmazott Tűzoltó Testület megalakítását is, melynek itt régi hagyományai voltak. Nem volt előzménye, de polgári-munkás mentalitást fejezett ki a Jóbarátok Asztaltársaság Takarékegylet Kistarcsán, a Baracsics-féle vendéglőben működött, tisztikarát 1948. jan. 10-én választotta meg. Kölcsön folyósításaira 0,5% kamatot számított!24

A paraszti osztály új erejét és régi igényét fejezték ki a földreformmal kapcsolatos szervezetek, melyekkel egy másik fejezetben foglalkozunk.

A helyi munkásság is a régi hagyományokon alakította ki, szervezte újjá önmagát. Kistarcsán 1945. szept. 7-én alakult meg a Textilmunkások Szabad Szakszervezetének csoportja (titkár Boér Pál, elnök Peisz Rezső). A következő hónapban már Szakmaközi Bizottságot hoztak létre, nov. 21-én, melyben az Építők Szakszervezete (Sengel Mihály, Piacsek Győző, Tölgyesi József, Nyerges József, Bóna Gábor), Földmunkások Szakszervezete (Gróf József, Ondrisek István, Ondrisek János, Huszka Mihály) és Textilmunkások Szakszervezete (Peisz Rezső, Imre Mihály) képviseltette magát. A Szakmaközi Bizottság elnöke Sengel Mihály, titkára Imre Mihály, jegyzője Ondrisek István lett.

Természetesen teljesen új volt a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság kistarcsai szervezete, ez 1946. aug. 25-én alakult meg. (Dr. Markó Andor titkár, Bajtai József jegyző és könyvtáros, Dobi Pál pénztáros, Abella Miklós, Szabó László, Szalóky László, Várkonyi József bizottsági tagok.)25

A „felnőtt" pártok és szervezetek mellett tömegével jöttek létre az ifjúság szervezetei, mutatva evvel is a forradalmi változásokban az ifjúság fokozott aktivitását. A Magyar Demokratikus Ifj úsági Szövetség (MADISZ) helyi működését 1945. nov. 24-én ellenőrizte az NB, ekkor a vezetőség közlése szerint 40 fiú és 26 leány tagja volt. A szövetségnek ökölvívó, birkózó, asztalitenisz szakosztálya működött és szervezés alatt volt a vitorlázórepülő szakosztály. Furcsának hat azonban a jegyzőkönyv mondata: Jelenlévők ígéretet tesznek, hogy a jövőben fegyelmezett és kifogástalan magatartást tanúsítanak." Ez a mondat már előrevetíti árnyékát az elkövetkezendő időknek, amikor a „fényes szellők" ifjúságának szervezeteit is felszámolták, lehetetlenné tették hatalmi úton.

A katolikus ifjúsági szervezetek, a Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete (KALOT) és a Katolikus Agrárifjúsági Leányszövetség (KALÁSZ) helyi szervezetei tulajdonképpen meg sem szűntek, csak tevékenységüket újították fel a felszabadulás után. A Belügyminisztérium azonban már 1945 nyarán felülvizsgálatot tartott (20.165/1945. BM. sz. rendelet) az egyesületek felett országosan.

A kistarcsai NB ennek értelmében 1945. szept. l-jén vizsgálta felül a KALOT és egyéb szervezetek helyi tevékenységét, ám ekkor nem hozott döntést a pártok megkérdezése nélkül. Szeptember 8-i ülésére érkezett be a pártok állásfoglalása, melynek összegezése szerint a kistarcsai KALOT „működésére vonatkozólag semmi olyat felhozni nem lehet, mely okok miatt a működése korlátozandó lenne". A KALÁSZ ugyanezt a minősítést kapta.

A kistarcsai 918-as számú Batthyány Cserkészcsapat korábbi parancsnoka, Gáborszky Ede szintén a régi hagyományokon szerette volna felújítani a cserkészéletet Kistarcsán, 1946. jún. l-jén az NB kérvényét elutasította. Ekkor Gáborszky a Magyar Cserkészszövetség országos ügyvezető elnökéhez, Márton Dezsőhöz fordult támogatásért, akinek levelére a kistarcsai NB azt válaszolta, hogy négy ifjúsági szervezet már működik a községben, többre nincs is szükség. A válasz természetesen nem lehetett kielégítő. Majd ismételt kérvényekre 1946. jún. 29-én az NB - Túri Lajos elnök távollétére hivatkozva - egyszerűen nem volt hajlandó tárgyalni az ügyet.

Ekkor azonban a baloldal már teljes támadásban volt a tényleges és potenciális ellenzék társadalmi bázisának felszámolására, ami a hatalmi harc fontos, döntő tényezője volt. Legelőször is 1946. jún. 25-én a kormány az egyesülési szabadság leple alatt elkövetett visszaélések megakadályozása és megtorlása érdekében valamennyi egyesületet, tekintet nélkül bármire, a belügyminiszter felügyelete alá helyezte. A támadás éle a katolikus szervezetek felé irányult, súlyosbodott a helyzet, amikor július elején Budapesten az Oktogonnál (jelenleg November 7. tér) egy fiatalember két szovjet katonát lelőtt, majd öngyilkosságot követett el, zsebében KALOT-igazolványt leltek. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB) közbelépésére Rajk László belügyminiszter júl. 4-én rendeletileg oszlatta fel a KALOT-ot, a cserkészszövetséget stb.26

Kistarcsáról 1948. máj. 22-én jelentette az NB a Magyar Ifjúsági Népi Szövetség (MINSZ) Pest vármegyei titkárságának levelére, hogy megalakult az Egységes Parasztifjúság Országos Szövetségének (EPOSZ) helyi csoportja, de mindjárt azt is hozzátette: „azonban a falusi ifjúság egyáltalán nem akar működni".21 És ez mélységesen igaz volt, valóban, ekkor már ez volt a helyzet, az egyre inkább bekomorodó kül- és belpolitikai valamint gazdasági helyzet nem tette lehetővé az ifjúság különböző rétegei lelkes és színes mozgalmának folytatását.

Kerepesen a Szociáldemokrata Ifjúsági Mozgalom (SZIM) és a KALOT aktivizálódott legelőször a front elvonulása után, a KALOT először az általános iskolában, a Várkonyi Zoltán által épített varroda kultúrtermében, majd a társadalmi munkával rendbe hozott Kossuth Kultúrházban (a korábbi koronauradalmi intézőlak), ahol megegyezés alapján felváltva működött a KALOT és a „Véber Terus Mozija".

A KALOT kerepesi szervezetének működését már 1946. febr. 22-én felülvizsgálta az NB. A KALOT vezetősége nevében Nagy Géza tanító igyekezett az egyletet védelmezni. „Ez az egyesület az, amely a sok szenvedéstől megingott lelkű ifjúságot lélekben is erős magyar férfiakká akarja tenni, hogy a demokratikus Magyarországnak igazi küzdőképes honpolgárokat adjon, kik mindenkor és mindenhol megállják helyüket; kik a terhek súlya alatt nem egykönnyen rogynak össze."

Munkáját azzal kezdte meg, hogy az arra rászoruló gyermekeket a téli, nehéz időkre kiteleltesse. Eddig már Kerepesről 35 gyermeket vitt ki és a legközelebbi vonattal ismét 12 gyermeket helyez ki vidékre. Ezekből látható, hogy minden munkája nemes, és a demokratikus Magyarország újraépítésében eddig is kivette részét.

Az 1946. évi február hó 24-i előadás tiszta bevételét is a gyermekteleltetési akcióra akarja fordítani a legényegylet, de a gödöllői járási rendőrkapitányság az engedély megadását a Nemzeti Bizottság hozzájárulásától tette függővé.

Végül a következő napon az NB úgy döntött, hogy ideiglenesen engedélyezi a KALOT helyi működését, de vezetőségének tagja Nagy Géza tanító továbbra nem lehet, mivel korábbi politikai magatartása miatt Nagy Géza feddésre ítélt közalkalmazott.28

A KALOT országos feloszlatása után, 1946. júl. 6-án engedélyezték a Katolikus Parasztifjúsági Szövetség (KAPSZ) működését, melynek helyi szervezetei létrejöttek Kistarcsán és Kerepesen is, ugyanazokat a fiatalokat tömörítve, akik korábban is dolgoztak a különböző ifjúsági mozgalmakban, jóformán csak a név változott.

Az MKP és az SZDP 1948. jún. 12-i egyesülése után létrehozta saját ifjúsági szervezetét, a Demokratikus Ifjúsági Szövetséget (DISZ), mely ettől kezdve Magyarországon az egyetlen ifjúsági szervezet volt.

c) A legszükségesebb intézkedések, a háborús károk felszámolása

A háborús pokolból megszabadult hazánk minden községében és városában a béke első napjaiban elemi szükségszerűség volt a háború szellemi és anyagi hordalékának az eltakarítása, a közbiztonság megteremtése és a közellátás megszervezése.

Mindezekkel egy időben arra is sürgős választ kellett adni, mert várták az emberek, hogy milyen lesz az új Magyarország. A hatalmi viszonyok bonyolultsága és eldöntetlensége (ami a győztes nagyhatalmak közötti viszony ideiglenességének a terméke volt) alapján természetesen széles körben mozogtak azok az elképzelések is, amelyek Magyarország társadalmi berendezkedésére, külkapcsolataira, politikai pártjaira és kulturális életére vonatkoztak. Talán egyedül az államforma kérdése - királyság vagy köztársaság - nem rendítette meg és fordította egymás ellen a nemzet nagy tömegeit. A nemzetgyűlés 1946. febr. l-jén el is fogadta a királyság intézményének eltörléséről és a köztársaság létrehozásáról szóló 1946: I. törvénycikket.

A kistarcsai Nemzeti Bizottság alakuló ülésén, 1945. febr. 1-jén a Kommunista Párt vezetősége nevében Tölgyesi János ismertette a párt programját és körvonalazta az új Magyarorszagot. „Örömmel köszöntöm a szép számmal megjelent hölgyeket és urakat. Megállapítom, hogy a 25 éves elnyomatásunk ellenére is a község lakói közül kikerülhettek vezetésre érdemesültegyének. Nem kell különösebben hangoztatni, mert hiszen mindenki tudja, hogy országunk a németek általi félrevezetés, valamint Szálasi köré csoportosult klikk működése folytán, a háború minden borzalmait keserűen áttapasztalva romokban hever. Célunk mindannyiunknak csak egy: eme bombatölcsérből minden hathatósabb segítséget nélkülözve kezünk munkájával az összefogás jegyében nemzetünket talpraállítani. . . Új életet kell teremteni. Minden új élet áldozatokba, nagy szenvedésekbe kerül.

Megnyugtatásul mondhatom, hogy a német propaganda és a Szálasi klikk hazugságai nemzeti vonatkozásban is megbuktak. A demokratikus kormány fenntartja a nemzeti szimbólumokat. A magyar nemzeti ima továbbra is a Himnusz „Isten áldd meg a magyart!" A zászlónk sem a vörösszínű, sarlós, kalapácsos ötágú csillaggal ellátott, hanem a piros-fehér-zöld színű. Teljes vallásszabadság van biztosítva. Vallási megnyilatkozásait mindenki szabadon gyakorolhatja a maga vallásában vagy felekezetében. Célunk dolgozók részére szabadság biztosítása. Jövőnk tőlünk függ, ezért csüggedés nélkül, erős akarattal lássunk hozzá a jobb jövőt formáló munkához. "29

A hitleri Német Birodalom ellenében elbukott Horthy-rendszer ellenforradalmi, feudál-kapitalista „hagyatéka" ugyanúgy nem volt kívánatos, mint a fasiszta, németbérenc Nyilaskeresztes Párt rövid, de annál szörnyűbb és pusztítóbb uralmának szellemi szemete. A fertőzés veszélyét nemcsak a testi, a szellemi egészség szempontjából is el kellett hárítani a lehető legsürgősebben.

Kistarcsa Nemzeti Bizottsága 1945. ápr. 22-én a Horthy Miklós út nevét Szabadság útjára változtatta Szlavkovszki Miklós javaslatára. Ugyanezen a napon a kerepesi NB megfosztotta a fasiszta Endre Lászlót kerepesi díszpolgárságától, és elrendelte ennek kidobolását az egész faluban. A Kisgazdapárt kérelmére a kistarcsai NB 1945. jún. 9-én az Apponyi utcát Bajcsy-Zsilinszky nevéről nevezte el. Ugyancsak eltörölték a jobbágyok és parasztok világában a feudális elnyomás jelképévé vált Verbőczy nevét is, és utcáját Táncsicsról nevezték el.

Egy 1948-as utcanév-felülvizsgálat szerint Kistarcsán az alábbi változtatásokat hajtották végre.

Apponyi utca = Bajcsy-Zsilinszky utca
Király utca = Ady Endre utca
Verbőczy utca = Táncsics utca
Horthy Miklós útja = Szabadság útja
Lord Rothermere utca = Bem utca
Endresz György utca = József Attila utca
Kenyérmező utca = Dózsa György utca

A kistarcsai NB 1948. dec. 4-én már az „irredenta" utcanevek megváltoztatását tárgyalta (Kolozsvári, Lőcsei, Kassai, Brassói, Iglói, Késmárki, Aradi, Eperjesi, Pozsonyi, Füleki, Rozsnyói, Uzsoki, Temesvári, Komáromi, Vereczkei és Erzsébet királyné utca), és arra az álláspontra jutott, hogy ezek a nevek történelmi jellegűek, nem fasiszták, a döntést a járási NB-ra bízta.

A kistarcsai NB 1945. júl. 7-i ülésén már arra is határozatot hozott, hogy „Fasiszta irányú, antibolsevista és antidemokratikus könyvek összegyűjtése. Lakosság dobszó útján a könyvek azonnali beszolgáltatására szigorú büntetés terhe mellett felhívandó. "30

A halott katonák eltemetése és az arra érdemeseknek fokozottabb kegyelet megadása is az elsőrendű feladatok közé tartozott. Ennek során Kerepesről egy halott szovjet katonát Gödöllőre szállítottak. A kistarcsai temetőben 32 román katonát hantoltak el, akik a Cinkota-Rákosszentmihály közötti akácos területén vesztették életüket.

A kistarcsai temetőben 8 magyar katonasír is található (ebből 3 fő ismeretlen). Kistarcsán , a nyilasok három magyar katonát lőttek agyon (ők az ismeretlenek!), akik - emlékezet szerint - valamilyen rajtaütést hajtottak végre, vagyis ellenállók voltak. Ezek exhumálására és díszsírhelyre temetésére 1945. ápr. 13-án hozott határozatot a kistarcsai NB a kommunista Szlavkovszki Miklós javaslatára. Az NB 1945. szept. 15-én Szabó Lászlót bízta meg a katonasírok rendbehozatalával.31

A felborult közbiztonság helyreállítására már 1944 utolsó napjaiban fegyvertelen rendőrség alakult Kistarcsán és Kerepesen, ez volt a „botos" rendőrség, mert botokkal szerelték fel magukat, tagjai elsősorban az MKP-ból kerültek ki. Választott rendőrparancsnoka a kerepesi Hoffman János volt, működési területe mindkét község. A gödöllői szovjet parancsnokság 1945 elején 10 db magyar-orosz nyelvű fegyverviselési engedélyt adott ki számukra. Ez a rendőrség gyűjtötte össze a bujkáló nyilasokat az Internálótáborba, amely 1945. márc. 21-én kezdte meg újból a működését. Ezekben a napokban látogatta meg Péter Gábor, akkor Budapest rendőrfőkapitánya, a kistarcsai Internálótábort.

Kerepesen a volt községháza épületét 1947. ápr. 12-én bérbe vette a Magyar Államrendőrség.32

A háború kényszerű örökségét, a sáncokat, drótakadályokat, a szerte heverő fegyvereket, lőszert és robbanóanyagokat sürgősen el kellett takarítani, mert emberi életet veszélyeztettek és gátolták a mezőgazdasági termelést a határban. A kistarcsai NB 1945. márc. 21-i ülésén az MKP helyi szervezete vállalta, hogy ez ügyben segítséget kér a gödöllői szovjet parancsnokságtól, de szükség volt emellett tetemes közmunkára is.

Kovács István kerepesi lakos - például -1945. jan. 5-én sérült meg aknarobbanástól, egy román katonaorvos kezelése alatt állt még hetekkel később is.

A legsúlyosabb gond valójában a közellátás megszervezése volt. A háborúban kimerült, a front átvonulásakor legyengült, éhező országra virradt rá az áldásos béke hajnala. Kistarcsán 1945. márc. 7-én az NB megállapította, hogy még 1944 őszén a kereskedők a hatóság által kiadott jegyeket nem vették figyelembe, jegy nélkül magasabb áron adták el áruikat, illetve elrejtették azokat. A meglehetősen nagy árukészletet a bejövő román csapatok vitték el. Az NB-nek ez a határozata alapját képezte később a kereskedők és iparosok engedélye felülvizsgálatának. A román katonaság egyébként elvitte az összes használható lovat, sok kocsit, kipusztult a tehén- és sertésállomány, alig maradt baromfi.

A Kistarcsai Fésűsfonógyár nevében özv. Szombath Jenőné azzal a kéréssel fordult az NB-hez 1945. ápr. 25-én, hogy az pénzben, de legfőképpen élelemben segítse a munkásokat, mivel „a volt fasiszta tulajdonosok az üzem pénzével együtt elmenekültek, így nekünk arra pénzünk, hogy az alkalmazottaknak fizetést adjunk, nincs". Az NB nem tudta teljesíteni a kérést.

Az 1945-ös aratás idejére már odáig fajult a helyzet, hogy Bellus József főjegyző az NB 1945. aug. 11-i ülésén a politikai pártok segítségét kérte országos központjaikon keresztül, mert......... a község határát Budapestről kijövő civilek és egyéb ismeretlen egyének nagyobb tömegben megrohanják és a különböző őstermelvényeket elhordják". Ugyanakkor, amikor élelemszerzés céljából a kistarcsai és kerepesi lakosok is a Dunántúlra, a Bácskába, a Tiszántúlra, de még Romániába is kénytelenek 8-10 fős csoportokban elutazni.

A közellátási gondok enyhítésére a kistarcsai NB 1945. máj. 24-én, majd jún. 30-án, a kerepesi NB jún. 23-án kérte a települések Nagy-Budapesthez csatolását közélelmezési szempontból, a kérés azonban visszautasításra talált. Akkor, amikor a gabonatermés Kistarcsán az előző évinek csak egynegyede volt egy 1945. aug. 4-i jelentés szerint. A vetőmagot leszámítva a 240 kg helyett az újonnan megállapított 150 kg-os fejadagját sem fedezte az őstermelő lakosságnak és még így is az NB-nek kellett intézkedni, hogy egy szem gabonát se vigyenek ki a községből.

Boér Pál az NB 1945. júl. 28-i ülésén Zsófia-liget gabona- és lisztellátásával kapcsolatban fejtegette, hogy mivel ott gazdák egyáltalán nincsenek, tulajdonképpen mindenki ellátatlan.

Közben, ahogy az ilyenkor lenni szokott, óriási méretekben felvirágzott a feketekereskedelem. Ennek letörésére 1945. júl. 25-én titkos pártközi értekezletre jöttek össze az FKP párthelyiségében a pártok képviselői. Az FKP részéről id. Rapavi József, Tanács István, Szabó László, Gerzsai Mihály, az SZDP részéről Boér Péter, Boér Pál, Gots József, Cseke László, az MKP részéről Fazekas Mihály, Tölgyesi János, Molnár Béla, az NPP részéről Gróf József, Ondrisek István, Huszka Mihály. A feketézők elleni harc sikeres megvívása érdekében Kistarcsa községet 6 körzetre osztották, sajnos a körzetek elhelyezkedését és határait nem ismerjük, csak feltételezzük, minden párt azt a részt vállalta, ahol befolyása nagyobb volt. (MKP I. és III., SZDP II., Szabad Szakszervezetek IV., FKP V. és NPP VI. körzet!)

Ám a következő év sem hozta meg a javulást ezen a téren - például -, alig lehetett tejhez jutni. Ma már hitetlenkedve olvassuk a kistarcsai Nemzeti Parasztpárt felháborodott hangú levelét az NB-hez. „S a nemzet gyilkosai azok, akik az apró gyermekek szájából kiveszik a tejet csak azért, hogy azt Bpesten feketén eladják. Ez a legnagyobb lelketlenség. Nem igaz, hogy olyan tehén legyen, amelyik csak két liter tejet adna. Feketén eladják, vagy ők fogyasztják el. A jövő generáció gyilkosai ezek, akik így cselekszenek."

Ennek a mérkőzésnek a csúcsa a feketézők, árdrágítók és árurejtegetők ellen a kistarcsai piacon felállított bitófa volt. A hatásos jelkép rémületet keltett, valószínűleg nem azokban, akiknek figyelmeztetésül szánták. Az akciót végrehajtó szerv vagy szervezet nem fedte fel magát. A kistarcsai NB 1946. aug. 3-i ülésén kapkodva és mendemondákra hagyatkozva sürgősen intézkedett az akasztófa ügyében. „A nemzeti bizottság egyhangúlag kimondja, hogy állítólag a kerepest MKP egyes tagjai által felállított bitófát azonnal eltávolítja. A pártvezetőséget Túri Lajos nemzeti bizottsági elnök személyesen fogja értesíteni e határozatról, valamint arról, hogy Kistarcsa község igazgatásába ne avatkozzanak. "33

Közben azonban csak-csak kibontakozott a helyi közellátás, ha nagy nehézségek árán és jellemtelen haszonlesők ellenére is. Rapavi József az NB 1945. ápr. 22-i ülésén bejelentette, hogy az olajütő megkezdte munkáját. Javasolta, hogy az őstermelők minden mázsa beszolgáltatott napraforgómag után 3 liter étolajat kapjanak. (A mag mázsája ekkor 200,- P, az olaj literje 25,- P volt.) Az NB ezt elfogadta. Ugyanakkor Csonka Istvánnak, az olajprés tulajdonosának használati díj iránti kérelmét elutasították, mondván, hogy úgyis visszakapja majd a prést, legvégül hónapokkal később Csonkának összesen 1 liter olajat utaltak ki használati díj fejében.

Kistarcsa közellátási gondjait csak növelte, hogy Budapest felszabadítása (Pest 1945. jan. 18. és Buda 1945. febr. 13.) után a 2. Ukrán Front egyik parancsnoki harcálláspontja a főváros közelébe került, Csömörre. A községet e célból kiürítették, márc. 18-án valóságos népvándorlás indult meg Csömörről, legtöbben Kistarcsára költöztek az ápr. 8-i visszaköltözhetőségig.

A tüzelőfa hiánya arra kényszerítette az NB-t, hogy Kovács Antal és Pásthy János sütödéjét felváltva üzemeltesse 1945 májusában, Rudolfszky József pékmester sütödéje, amelyik elsősorban a Kerepeshez, tartozó Zsófia-liget ellátására dolgozott, faszükségletének csak felét kapta Kistarcsáról, a másik felét Kerepesről kellett kérnie.

Éppen a közüzemek, közintézmények tüzelőanyag-ellátásának a megoldására jött létre a Kerepesi „Szabadság" Termelő és Értékesítő Szövetkezet, melynek iparengedélyéhez 1945. szept. 8-án járult hozzá a kistarcsai NB. Ezt az országban nagyon korai szövetkezetet a kényszerítő körülmények hatására hozták létre. „1945 nyarán fát kezdtünk termelni a Kerepes-Gödöllő közötti erdőben. Ez a Gödöllői Erdőigazgatóság felügyeletével történt. E fatermelésből fejlődött ki rövid idő alatt a fenti cégjelzett szövetkezet.

Elláttuk a két községet fával. Közben ideiglenes megoldással, fagerendák felhasználásával újjáépítettük a kistarcsai állomásnál fekvő vasúti hidat, melyet a németek felrobbantottak. A HÉV munkásai hozták rendbe a vasúti villamos vezetékeket, hogy megindulhasson a villamos közlekedés.

Megkezdtük az erdei tűzifa szállítását Budapestre. Büszkén mondhatjuk ma is, hogy mi kezdtünk először ilyen tevékenységet, szállítást a fővárosba vagonos tömegben. "34

A helyi megbízható kistarcsai kereskedők (Szabó László, Török Imre, Bodnár Géza, Várkonyi István) az NB-től 1945. aug. 11-én megbízást kaptak közszükségleti cikkek gyors beszerzésére egészen minimális haszon fejében. Kerepes képviselő-testülete 1945. okt. 28-án fejezte ki elismerését Vass József János kereskedőnek, mert nagymértékben segítségére volt a közellátás megszervezésében.

Kistarcsán a Phöbusz kérelmére a képviselő-testület 1945 júniusában vállalta a közvilágítás helyreállítása költségeinek a felét a közmunkák terhére.35

d) A politikai múlt felülvizsgálata és az igazoló eljárások

Még a debreceni Ideiglenes Nemzeti Kormány hozott rendeletet (14-15/1945. sz.) a közigazgatás újjászervezéséről és az állami alkalmazottak múltbeli magatartásának felülvizsgálatát végző igazoló bizottságok felállításáról, melyet 1945. jan. 4-én tettek közzé. Később a politikai múlt igazolását kiterjesztették szinte minden felnőttre és szinte mindenféle alkalomból, így például az iparengedélyek megadását vagy megvonását is ehhez kötötték. Az igazoló eljárásokat a falvakban a Nemzeti Bizottságok végezték.

A kistarcsai NB a súlyos ellátási gondok és anyaghiány közepette 1945. máj. 28-án vizsgálta felül a község területén az iparengedélyeket és szigorú határozatot hozott, sajnos névsorában nem tüntette fel az iparosok neve mellett az ipart is, pedig ez nagyon érdekes lett volna a helyi ipar összetételére, szerkezetére nézve.36'

 

A kistarcsai iparigazolványok, monopóliumok és telepengedélyek elbírálása

Meghagyva Kivizsgálandó Megvonandó
Fodor József Kiss Lajos Farkas János
Fittler János Nemes Károly Polgári Lövészegylet
Tóth József Megyeri István Fogd Ferenc
Csaba Ferenc Kiss István NagySándor
Szőke Károly Takács Mihály Megyeri Imre
Rudolfszky József Kindl Rezső Szuhai János
Táborhegyi Mihály Kindl Rezsőné id. Bodnár Géza
Veress József Gavenda Ferenc Nagy Lajos
Polohányi József Szabó László Szalay Istvánná
HollósiBéláné Kovács Lajos Szőke Fazekas György
Navratil István Baran Mihály Pálfy Bálint
Busa Ignác Csákvári Ilona Farkas József
Ondrisek János Zimmermann Józsefné Lázár Dezső
Váczy Pál Pásthy János Rucska Alajos
Könyves Mihályné Szöllős János Horváth Lajosné
Bóna Rozália Takács József  
Badrics Lázamé Faragó Jánosné  
Ivanics Mihályné Mohácsi János  
Hrustyinszky István Tumai Antal  
Báder József Naszódi József  
Triszka Pálné Kovács Lajosné  
Czitovszki Árpád if j. Bodnár Géza  
Óvári Mihály Stoller János  
Gajdos Nándorné    
Szabolcsfi Imre    
Baracsics Ferencné    

Meghagyva Kivizsgálandó Megvonandó
Kertész Miklós    
Pétervári János    
Gazdakör    
Szalkay István    
- Gálföldi István    
Oláh István    
Tilly András    
Varsányi Gyuláné    
Oláh Ferenc    
Maiina Mihály    
Várkonyi Istvánná    
Várkonyi István    
Benkovics Bálint    
Kovács Antal    
Szakatics Mihály    
Kovács Lajos    
Navratil János    
Vass János    
Bachmann Konrád    
László János    
Dabi Antal    
Gyarmathy István    

A kerepesi NB a kisiparosok engedélyének felülvizsgálatát 1945. máj. 24-én végezte el az ipar feltüntetésével együtt, mely jegyzék a felszabadulás előtti kerepesi kereskedő- és iparostársadalom összetételére és szerkezetére jól rávilágít.

 

 
A kerepest „Szabadság" Tsz pecsétje
 

A Baracsics vendéglő és a Skolnikovits kereskedés pecsétje

 

A kerepesi Nemzeti Bizottság állásfoglalása az iparigazolványok felülvizsgálatakor 1945. máj. 24-i ülésén

Az 1938. jan. 1. után kiadott igazolványokra nézve
Bartók Ferenc építési anyag kereskedő nem igazolható
B. Gróf Mihály kereskedő nem igazolható
Mészáros József kereskedő nem igazolható
Skolnikovics József cementáru készítő nem igazolható
Szakos Ferenc asztalos nem igazolható
Szepesvári Ágoston nem igazolható
Andrási Gyula fodrász nem igazolható
Kruslák János kereskedő nem igazolható
Kiss Gyula zöldségkereskedő nem igazolható
Moker Imre vendéglős nem igazolható
Szukics József cipész nem igazolható
Sztelek Ferenc szabó nem igazolható
Tóth István szobafestő nem igazolható
inczédi Gombos Gyula szeszfőzde felülvizsgálandó
Kncifel András vendéglős felülvizsgálandó
Marton Gyula mechanikus felülvizsgálandó
Oravetz Istvánná zöldségkereskedő felülvizsgálandó
Kiss László fa- és szénkereskedő felülvizsgálandó
Tupi Pál cipész felülvizsgálandó
Fogd József fűszeres felülvizsgálandó
Aschenbrenner Gyuláné szatócs felülvizsgálandó
Matuschek János kőműves felülvizsgálandó
Kuthán István mészáros felülvizsgálandó
f ber János építőmester felülvizsgálandó
Ozsváth Károlyné textilkereskedő felülvizsgálandó
Rusznyák József cipész igazolható
Kundra Sándor cséplőgépkezelő igazolható
Szálai István faesztergályos igazolható
Kökény Ferencné kocsmáros igazolható
Berta Márton szikvízgyártó igazolható
Boér Jenőné női fodrász igazolható
Az 1938. jan. 1. előtt kiadott igazolványokra nézve
Akkert Sándor trafikos felülvizsgálandó
Vattai Péter szatócs felülvizsgálandó
Wéber István kovács felülvizsgálandó
Trieb János fodrász felülvizsgálandó
Obendorfer József cipész felülvizsgálandó
Nyerges Ferenc építőmester felülvizsgálandó
Madarász József trafikos nem igazolható

Teljesen elképesztő a fenti névsorban Szukics József cipész „nem igazolhatósága". Ez a döntés csak úgy jöhetett létre, hogy ekkor még ismeretlen volt a Szukics család részvétele az illcnállásban, mellyel az „Életrajzok" fejezetben bővebben foglalkozunk.

A fasiszták, nyilasok felkutatása országszerte folyt, ennek a történelmi igazságszolgáltatónak a munkájában a Nemzeti Bizottságok szoros kapcsolatban álltak egymással, a rendőrséggel és egyéb szervekkel is. A hódmezővásárhelyi rendőrség politikai osztályának megkeresésére a kistarcsai NB a következőket közölte B. Szabó András volt kistarcsai nyilasvezér itteni tevékenységéről: „B. Szabó András foglalkozása kőműves, nyilas-keresztes pártszervezetének 1944. november és december havában itt tartózkodási ideje alatt vezetője volt. Ebben a minőségben László Károly volt községi főjegyzővel karöltve a kiürítési rendeletnek a legmesszebbmenőkig való végrehajtását karhatalmi erő igénybevételével és a párt fegyveres alakulatának közreműködésével érvényt kívánt szerezni. Szívén viselte különösen, hogy a községben lévő állatállomány az utolsó malacig elhajtassék, annál is inkább, mivel az itt visszamaradó lakosság kommunista érzelmű és akik itt maradnak, dögöljenek meg. Mint nyilaskeresztes pártvezető állandóan fegyverrel ellátva intézkedett a legutolsó időkig. Nevezett szedette össze minden hatósági rendelkezés ellenére a csillag viselés alól mentesített keresztény vallásra áttért zsidókat, akik közül Porgesz Zsigmond Kistarcsa Iglói u. 15. sz. alatti üveges hazajött és ő mondotta el, hogy erre vonatkozólag a nyilaskeresztes pártnak sem volt utasítás adva, mert őt Budapestről haza engedték. November 24-én a község tulajdonát képező írógépet is elvitték, így a községi hivatalt közvetlenül is megkárosította. A zsidóktól lefoglalt ingóságok árverését is nevezett intézte." A vizsgálat alatt álló személy tevékenysége azonban sokszor nem volt ilyen egyértelműen feltárható és elmarasztalható. Végvári István volt kerepesi csendőr Csonka Dezső NB-tag szerint „mint csendőr a baloldali emberekkel a legjobb viszonyban volt és figyelmeztette őket, ha feljelentés volt velük szemben". Ennek ellenére a kerepesi NB 1946. jan. 5-én újabb vizsgálatot rendelt el, és 1946. máj. 2-i ülésén javasolta Végvári B-listára helyezését, mert fasiszta és németbarát volt, ez indokolta a döntését.

Ennél sokkal bonyolultabb és hosszadalmasabb volt Klein Jenő fésűsfonógyári mérnök politikai igazolása, akit nyilaskeresztes szervezkedéssel vádoltak, előre megmondhatjuk, hogy alaptalanul. Kápolnai László és felesége 1946. nov. 2-án vallották a kistarcsai NB előtt: ,Annak idején, amikor a németek bejöttek Magyarországba két nappal később történt, hogy feleségem Pestre ment és amikor onnan haza felé jött, Mátyásföldön elfogták és Cinkotára egy gyűjtőbe vitték. Ekkor Klein Jenő mérnökhöz fordultam segítségért. 0 lejött velem Cinkotára a gyűjtőbe és onnan kihozta a feleségemet és hogy semmi bajunk ne történjen. Egészen haza, a lakásunkig elkísért. Ezzel feleségem életét mentette meg.

Egy másik alkalommal történt, hogy annak idején húst vettem és akkor egy illető feljelentésére detektív jött ki az Internálótáborból és átvizsgálta az aktatáskámat és valóban meg is találták benne a húst. Ekkor az Internálóba vittek, ahonnan szintén Klein Jenő mérnök mentett meg, illetve hozott ki. Ezzel saját életemet mentette meg."

Klein Jenő igazolásával kapcsolatos tanúvallomásokat már ismertettük a háborús éveket tárgyaló fejezetben, azok megismétléséhez itt tehát nincs szükség. A méltatlanul megvádolt mérnök 1946. nov. 9-én a számára kedvező tanúvallomásokról felvett jegyzőkönyv másolatát kérte, azonban az NB ezt megtagadta, mert az „ellentanúkat" még nem hallgatta ki. Ellenfelei tanúi 1946. nov. 23-án tettek az NB előtt vallomást, sajnos, személyes sérelmeiket (juttatások-bóli kimaradás, előléptetésnél való mellőzés, sőt Klein német nyelvtudása!) transzponálták át eléggé nyilvánvalóan a politikai szférába. Végül „Klein Jenő volt gyári mérnök igazolása (1947) jan. 16-án Budapesten Markó u. 25."megtörtént. (Klein Zsigmondot 1918. nov. 18-án, aki a gépgyári munkástanácsnak a tagja, a polgárőrség megszervezésével bízták meg. Vajon a két Klein milyen rokonságban van?)

És most álljon itt egy vitán felüli politikai igazolás a kerepesi Ellenbacher József részére, akinek ősei legkevesebb 1699-től jelen vannak a községben.

„Mi alulírottak felelőségünk teljes tudatában és a tiszta valósághoz híven készségesen kinyilatkoztatjuk a következőket:

Ellenbacher József 49 éves, kerepesi születésű, ugyanottani lakos, tetőemelő pallért mintegy két évtizede ismerjük és ez idő óta vele állandó érintkezésben voltunk és vagyunk. Ezért tudjuk, hogy nevezett, mielőtt a fasiszta korszak bekövetkezett volna, nyíltan szervezett szociáldemokrata munkás volt és amidőn a baloldali, de különösen a munkáspártok működése betiltatott, akkor is fenntartotta a teljes szolidaritást munkatársaival és mindig és állandóan szocialista és demokrata felfogásról és magatartásról tett tanúságot. Igazoljuk, hogy soha semmiféle ú. n. jobboldali mozgalomban részt nem vett, sőt az ilyenektől teljesen távol állott.

Nevezettnek ebbeli világnézeti és politikai felfogásábólfplyik, hogy izraelita vallású emberes honfitársaival szemben úgy jártéi, ahogy egy baloldali és demokratikusan, illetve emberségesen gondolkodó öntudatos munkásemberhez illik: így többek között bennünket alulírtakat a vészes időkben a legmesszebbmenőleg támogatott, mikor éheztünk, vállalva a kockázatot, élelemmel látott el, vagyonunkat elrejtette és becsületesen vissza is adta, sőt a gettóban is felkeresett bennünket, hogy híreket hozzon és vigyen és élelemmel lásson el. Meggyőződésünk az, hogy Ellenbacher József meg fogja állni a helyét a demokratikus Magyarországban és érdemes arra, hogy részesíttessék azokban a juttatásokban, melyekben csak megbízható baloldali emberek részesülhetnek.

A fent előadottak valóságát a magam Forbáth Ernő építőmester

részéről is megerősíthetem, mint a Forbáth izr. vall.

család régi barátja, és mert Ellenbacher Forbáth Róbert

Józseffel régi idő óta szintén érintkezés- a szoc. dem. párt tagja

ben állottam és őt mint derék szociáldemok- házmegbízott

rátát nagyra becsültem. Dr. Szladits Károly egyetemi tanár."

Az aláíró igazolók közül dr. Szladits Károly (Dunaszerdahely, 1871. dec. 27.-Bp., 1956. máj. 23.) nem kevesebb, mint a magyar magánjog egyik legjelesebb tudósa, a hágai nemzetközi választott bíróság tagja." A magyar magánjog nagy vonulatának második generációjához tartozott, aki inkább szintézisben, mint analízisben gondolkodó civiljogász volt.

e) A Szlovákiába való áttelepülés

A magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény értelmében - melyet a győztesek szorgalmaztak - a szlovákok csak annyi magyart telepíthettek át Magyarországra, amennyi szlovák nemzetiségűt sikerül toborozniuk a trianoni Magyarországon a Szlovákiába való áttelepülés-re. A magyar állampolgárok jelentkezése a szlovák agitáció és csábítás következtében 1945 őszétől már elkezdődött.

Kerepest az egyik szlovák agitációs körzeti központ helyéül jelölték ki, a toborzóiroda a Kökény-féle vendéglőben működött 1946 tavaszán, helybeli agitátor Raucsik István, aki Remekre magyarosított, ekkor már Budapesten lakott és maga nem települt át!

A Szlovákiába való áttelepülésre jelentkezésnek sok oka volt és ezek között nem az első helyen állt a szlovák nemzethez való tartozásnak az érzése. Például a kerepesi Pércsi János, akinek 720 kg gabona-beszolgáltatási kötelezettsége volt a községgel szemben, áttelepülni készült 1945 szeptemberében, azt hozva fel indokul, hogy a helyi Földigénylő Bizottság nem teljesítette földigényét. Az áttelepüléssel kapcsolatos agitáció és ellenagitáció, a viták és indulatok 1946 tavaszán csaptak össze leghevesebben, felborulással fenyegetve Kerepes község nyugalmát.

A kerepesi Nemzeti Bizottság 1946. márc. 23-án kénytelen volt rendkívüli ülésen foglalkozni a szlovák kitelepítési akcióval a községben keletkezett nyugtalanság miatt. Kapás István elnök foglalkozott evvel az egyetlen napirendi ponttal. „Ismerteti a kitelepítési akcióval kapcsolatban megjelent belügyminiszteri rendeleteket, amelyekből megállapíthatólag Kerepes is az egyik bizottsági központ székhelye. A bizottságnak jogában áll minden községben két propaganda gyűlést tartani, egyet a megérkezése után és egyet a propaganda befejezése előtt. A gyűléseken tiltva van magyarellenes agitációt kifejteni és ilyen kijelentéseket tenni. Ennek ellenére megtörtént, hogy Kerepesen a bizottság már eddig két gyűlést is tartott és a márc. 21-én megtartott második gyűlésen (de már az elsőn is) a Nemzeti Bizottsághoz és a községi elöljárósághoz beérkezett jelentések szerint Raucsik István kerepesi lakos szlovák nyelvű felszólalásában a magyar népre és a magyar demokratikus köztársaságra súlyosan sértő kijelentéseket tett, olyanokat, amelyek a magyar-csehszlovák szerződéssel ellentétben állanak és alkalmasak arra, hogy a község lakói körében nyugtalanságot keltsenek. Többek között azt mondotta, hogy a község lakói soha földet nem fognak kapni, mert a földreform során kiosztásra kerülő földeket oda fogják adni más község magyarjainak és a tótokat ebből kirekesztik. A tótokat itt mindig elnyomták, itt mindig csak ígértek és hazudtak és ma is csak hazudnak. A március 15-i ünnepélyen a tótok csak megtűrtek voltak és szerepet ott nem kaptak. A ki nem jelentkezik május 15-ig, az meg fogja bánni, mert az azután már magyar marad örökre és nem fog tudni a sorsán változtatni. A kiégett gyárakat, romba dőlt házakat a tótoknak kell majd felépíteni, itt fizetni kell majd a nagy jóvátételt, viszont Szlovákiának nem fog kelleni fizetni. A helyzet itt állandóan romlik és egy-két év múlva még rosszabb lesz, mint ma. "38

Egy 1946. szept. 4-i jelentés szerint a kitelepülni szándékozókról vezetett nyilvántartás a következő képet mutatta:

a jelentkezőkből visszamaradnak 108
végleges jelentkezők 113
Szlovákiában van 11
ismeretlen helyen van 9
hadifogoly 6
magyar állampolgár 221
magyar nemzetiségű 152
szlovák nemzetiségű 69

Természetesen a magyar állampolgárok megtartása érdekében, a kitelepülés és a kivándorlás ellen szintén jelentős agitáció folyt. Ebben a hazafias munkában Kerepesen főleg a katolikus ifjúsági szervezetek vettek részt eredményesen.

Legeredményesebb tevékenysége a helyi KALOT- és KALÁSZ-nak, a háborúban leszegényedett község lakossága érdekében, a kivándorlás elleni propagandamunkája volt-.

Akkor, amikor valóban sóért, cukorért stb. az ennivalóért vonatra kellett ülni, ülni? A vonattetőn és lépcsőkön zsúfolódva dél-délkeletre, főleg Romániába kellett utazni, pénz nélkül, csereberélni. Akkor az 1945-1946-os években a kivándorlási, kitelepítési mozgalmak idején (szlovákok, svábok, ruszinok stb.) ellenhatásként erőteljes hazafias érzések fölkeltésével, szülőföld iránti szeretet élesztésével stb. szerepeltek az akkori fiatalok a rendezvényeken. 1946. febr. 26-án, két műsorban, nappal és este „Petőfi bokréta" címen volt a kivándorlás ellenagitációja. Harsányi Lajos: Én nem megyek c. verse, melyet Zászlósi Laci mondott el, óriási hatással volt az általános iskola nagytermét betöltő hallgatóságra.

Pedig a Kökény Ferenc-féle vendéglőben, a kitelepítési propaganda főhadiszállásán (a Szignárovics vendéglőben is!) nem fukarkodtak a jövő-festéssel:

Turcsán István (a Lulu) még ma is emlegeti: „Tedi bugyetye meszo jeszty kegy vám muha szanye do poljoku." (Itt akkor esztek ti húst, ha a légy beleesik a levesetekbe.)

A kitelepítési vagy kivándorlási akció sikertelenségét mutatja, hogy 1947-ben a romos, leszegényedett ország közellátási nehézségeit érző, a nehéz körülmények között újjáéledő Kerepesről is csak 5 család ment ki, pedig külföldön többet ígértek nekik.

Magyarország javuló gazdasági helyzete és az ellenagitáció hatására a jelentkezők közül többen visszaléptek. Például a kistarcsai NB 1946. aug. 10-i ülésén megjelent Kapitány Mihályné (sz. Tanács Terézia) és Tanács Mihályné (sz. Ohanyal Mária) és kijelentették, hogy nem kívánnak kitelepülni Magyarországról. Egy 1947-es kimutatás szerint Kerepesről már csak 83 személy volt az áttelepülők listáján, ezek azután nagyrészt el is távoztak Szlovákiába.

Kerepesen és Kistarcsán az áttelepülés a Paraszka, Bakos, Tupi, Zsemler, Kalina, Gróf, Ambrózy, Lovicska, Mandur, Bereczki, Kuruc-Kovács, P. Vencel, Madarász, Kisgyörgy, Velencei, Konc, Zsiák, Turai, Helembai, Ellenbacher, Fogd, Skolnikovics, Kozár, Szentesi, Oravecz, Pércsi, Adamecz, Cserven, Berneczey, Gódor, Zlatnik, Tanács, Robotka családokat érintette, elment maga Dinka József kistarcsai katolikus plébános is. Kistarcsáról áttelepült a Pálinkás család, Navratil István, az NPP helyi titkára stb.40

Anélkül, hogy a nevek alapján viselőik nemzetiségére következtethetnénk, jól látható, hogy német (Zsemler, Ellenbacher, Fogd, Gróf) és magyar nevű családok is jócskán szerepelnek a névsorban. Ez nem is lehet másként Kerepesen, ahol a XX. század közepét megért lakosság alapját a XVIII. században bevándorolt magyar, német és szlovák telepesek alkották. Ám ezek a tények rávilágítanak a reszlovakizáció, a „gyertek haza szlovák testvéreink!" jelszó valódi tartalmára, hiszen mindenkit elfogadtak, tekintet nélkül nemzetiségére.

A nagy szlovák „nemzeti üzlet" abban volt, hogy a szegény magyarországi áttelepülők számának megfelelően, erőszakosan foszthatták meg a földjeiktől a jómódú magyar parasztokat Szlovákiában, és ezek földjeit, gazdaságait elsősorban nem a Magyarországról áttelepülteknek juttatták, vagyis nem teljesítették ígéreteiket, hanem azokba szlovákok és sok esetben cseh telepesek ültek, az utóbbiak a szlovákoknak nagy sérelmére.

A Kerepesről kitelepülök szinte kivétel nélkül nem rendelkeztek saját családi házzal és földdel, szinte mindannyian albérletben laktak, voltak közöttük magánosak is, csekély ingóságaikat - amit magukkal vihettek - gondosan számba vették. Az iratok fennmaradtak a mai napig és bizonyítanak. Búcsúztatásukkor állítólag elhangzott: Mehettek ti Szlovákiába is. Itt is szegények voltatok, ott is azok lesztek. A szlovák propaganda egyik mondata pedig így hangzott: „Minket nem ért úgy a háború, gyertek haza szlovák testvéreink, vár az anyaföld, kenyér van, cukor van."

A szlovák toborzás lezajlása után, egy 1950. márc. 2-i elöljárósági jelentés szerint Kerepes területén az idegen anyanyelvűek száma nem éri el az 5%-ot, az 1949-es népszámláláskor csak 17 személy vallotta magát szlovák anyanyelvűnek, a többiek - akik beszélik a szlovák nyelvet magyar anyanyelvűeknek mondták magukat.

Kistarcsa Nemzeti Bizottsága 1948. nov. 20-án foglalkozott a helybeli állami iskola igazgatójának levelével, mely szerint, ha 15 gyermek jelentkezik, akkor szlovák nyelvű tagozatot kell indítani az iskolában. Az NB azt válaszolta, hogy az igazgató járjon el a vonatkozó rendelkezések szerint. Erre azonban sem akkor, sem később nem került sor Kistarcsán és Kerepesen jelentkezők hiányában.41

A teljesebb igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a Szlovákiába áttelepültek nagy része ott gyökeret vert, és az elmúlt évtizedekben már családi házzal, lakással rendelkezik közülük sok. Csak néhány nevet említve: Kozárék, Gódorék, Skolnikovicsék, Trabalkáék, Vencelek és Kiszelek. A felsorolt családok, de mások is azóta tartják a kapcsolatot a Kerepesen és Kistarcsán és a környéken maradt rokonsággal, akik közül már alig beszél valaki szlovákul.

f) Az oktatás, a művelődés és a sport

A II. világháború átvonulását az iskolák még olyan községekben is megsínylették, ahol egyébként nem voltak harci cselekmények. A szemben álló hadseregek ugyanis előszeretettel vették igénybe ezeket az intézményeket különböző célokra.

Kerepesen 1944. okt. utolsó napjaiban megszűnt a tanítás, mert a német hadsereg lefoglalta az iskolát, a tantermek egy részét raktárnak használták, a másik részében lókórházat rendeztek be. Ennek következtében az osztálytermek padozata tönkrement, a vakolat lemállott, miközben az iskola teljes bútorzata, melyet az ablakokon keresztül dobáltak ki az udvarra, az időjárás miatt fokozatosan pusztult.

A „hetes bizottságot" felváltó Nemzeti Bizottság 1945. január elején hívatta Polákovics Béla római katolikus iskolaigazgatót, és megbízta a tanítás újraindításával. A hónap közepére sikerült négy tanteremben elindítani a tanítást, az ötödikben még ekkor is tatarozási munkát végeztek. "Az igazgató mozgósította a község lakosságát, hogy társadalmi munkával segítsenek rendbe hozni a tantermeket. Szívesen és örömmel jött mindaz, akit felkért. Az asszonyok kedélves tereferével tapasztottak, meszeltek és súroltak; a kőművesek a vakolatot hozták rendbe, a famunkához értők fűrészeltek, gyalultak, hogy minél előbb tapodhassák az apró gyermeki lábak a rendbehozott padozatot, és beülhessenek a kijavított padokba. "n - emlékezett vissza az eseményekre néhány évtized megszépítő messzeségéből Édes József tanító.

A háború hordaléka, a fel nem szedett akna, a fel nem robbant lőszer és kézigránát bőven hevert mindenhol az országban, mindezek izgatták a gyermeki fantáziát. Sok-sok gyermek balesetét, sőt halálát okozták. így volt ez Kerepesen is. Ezért a szülők kezdetben nem szívesen engedték iskolába gyermekeiket.

Az 1944/45-ös tanév végére öt tanteremben hat nevelő 304 különböző korú gyermeket tanított, az alsó tagozatos osztályokat osztottan, a felső tagozatosokat összevontan. Egy technikai dolgozó segítette az iskola működését.

Szilasligeten az állami elemi népiskolában nevelőhiány miatt csak hónapokkal később indulhatott meg a tanítás. Végül Liptai László indította el az iskolát, a nyolc osztály létszáma 72 tanuló volt, akiket összevontan oktatott a-b beosztású tanmenettel.

Az óvodát egy óvónővel és egy dajkával szintén sikerült újraindítani Kerepesen. Az 1945/ 46-os tanévre gondolva, a kerepesi „Szabadság" Termelőszövetkezet 5000,- Pengőt fel napközi otthon létesítésére, amiért a képviselő-testület 1945. aug. 5-én mondott köszönetet Sándor Mártonnak, a szövetkezet egyik vezetőjének.43 Az államosítás után, 1949-ben valósult meg a napközis óvoda.

A római katolikus iskola szomszédságában üresen álló leventeotthont a községi elöljáróság az oktatásügy rendelkezésére bocsátotta, kisebb átalakítással két szükségtantermet hoztak itt létre.

Polákovics Béla iskolaigazgató javaslatára a képviselő-testület elhatározta 1947. ápr. 12-én, hogy az uradalmi magtár épületét az iskola céljára igénybe veszi.44

Kistarcsán 1944. okt. 28.-1945. febr. 22-ig szünetelt a tanítás. A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége kistarcsa-kerepesi megbízottja, özv. Szombath Jenőné 1945. febr. 9-re iskolaügyi értekezletre hívta össze a községben tartózkodó pedagógusokat, az NB, a községi elöljáróság és a rendőrség képviselőit. Megjelentek:

Dinka József plébános (NB)

Bellus József főjegyző

Kosinszki Frigyes rendőrparancsnok

Szlavkovszki Miklós a „népőrség" részéről

Blum György a „népőrség" részéről

Asztalnok Róza állami tanító

Tárcsái Vilmosné állami tanító

Urbánfi Irén nyűg. állami tanító

Salamon Sándor gimnáziumi tanár

Salamon Sándorné állami tanító

Dr. Tibold József körorvos

Hegedűs Mária zöldkeresztes védőnő

Megyeri Margit állami óvónő

Budavári László római katolikus hitoktató.

A bizottság szemlét tartott az iskolában, „melyet használhatatlan, megrongált, feldúlt, piszkos, egészségtelen állapotban találtak, tele három hadikórház maradványaival." Az értekezlet a helyreállítási munkák vezetésével azonnal megbízta a kéznél levő legképzettebb pedagógust, Salamon Sándort, aki családjával együtt Kolozsvárról menekült, ott a református kollégium tanára volt. Budapesti lakásukból az ostrom elől Kistarcsára húzódtak.

Az értekezlet másnapján, 1945. febr. 10-én megkezdték a takarítást, a felújítást az iskolában, akkor még valóban forradalmi tempóban haladt a magyar valóság. A rendőrség rendelte ki a szükséges munkaerőt és az anyagok (mész, deszka, tüzelő stb.) megszerzését támogatta. Naponta átlag 14 munkás dolgozott az iskolán, de ezeken felül számosan jöttek önkéntesek, akik a fertőtlenítést és a WC kitakarítását végezték el. Összesen 8 tantermet és 8 egyéb helyiséget sikerült kitakarítani, kétszer lemeszelni, karbollal fertőtleníteni, és ebből 3 tantermet (a tüzelőhiány miatt csak ennyit) a tanításra teljesen előkészíteni, mindezt 12 nap alatt.

Az új beíratást, illetve nyilvántartásba vételt eközben február 15-16-án végezték el, 300 tanuló jelentkezett, kb. 360 lett volna a teljes létszám. A tantestületi értekezlet 1945. febr. 21-én elhatározta a tanítás megindítását a következő napon. A következő osztálybeosztásban állapodtak meg:

I. o.Egeli Károlyné Nagy Etelka állami tanító kb.70tanuló

II. o.Tarcsai Hajnal III. éves bölcsészhallgató kb.42tanuló

o.Salamon Sándorné Bartha Klára kb. 42 tanuló

o.Tarcsai Vilmosné Preszler Anna kb. 44 tanuló V-VI. o.

Asztalnok Róza kb.60tanuló

VII-VIII.o. kb. 30 tanuló

+ polgáristák, gimnazisták Salamon Sándor + 15 tanuló

A kistarcsai állami iskola tanerőinek a száma eredetileg 12 volt, de közülük ekkor csak 3 tartózkodott Kistarcsán, másik három hazatérése rövidesen várható volt. Hazatérésük után az psztálybeosztást ismét módosították.

Salamon Sándor 1945. febr. 25-én terjesztette be jelentését a Nemzeti Bizottsághoz, amelyben az iskola „békeidőbe illő" renoválását 1945. márc. l-re ígérte. Jelentésében hangsúlyozta: „A helyreállítás nagy erőfeszítést kívánt a község lakosságától és elöljáróságától, de mindnyájan a nevelés elsőrendű fontosságát tartották szem előtt, így vált lehetségessé, hogy a rendőrparancsnoktól a legidősebb közmunkásig mindenki nem remélt odaadással, igyekezettel fáradozott az iskola helyreállításán és a tanítás minél előbbi megindításán. "45 Mivel Salamon Sándor kolozsvári református tanár a maga és a felesége munkájáról egy szót sem ejt a jelentésében, úgy véljük, itt az utolsó alkalom, hogy jelezzük: Kistarcsán személyükben ekkor egy kicsi Erdély segített.

Kistarcsa Nemzeti Bizottsága 1945. márc. 24-én Asztalnok Rózát bízta meg az iskola igazgatói teendőinek ellátásával, 1945. ápr. 9-én Asztalnok Róza betegségére való hivatkozással kérte a megbízás alóli felmentését.

Sok diák járt be Kistarcsáról már ezekben az időkben is a fővárosba. A Nemzeti Bizottság 1945. okt. 13-án határozatot hozott, hogy a HÉV-tanulókocsi biztosítására megkeresi a cinkotai üzemi bizottságot.47

A Nemzeti Bizottság 1945 júniusában elhatározta a katolikus iskola takarítását is a közmunka terhére, bár úgy vélte, hogy a hiányzó bútorokat ez idő szerint anyaghiány miatt nem tudja pótolni.48

Az állami napközi óvoda takarítása még 1945 márciusában is folyt, ám ekkor Megyeri Margit kistarcsai állami óvónő jelentette az NB-nek, hogy az óvoda rendbehozatalát félbe kellett szakítani, mert azt a szovjet katonaság ismét igénybe vette. A szovjetek elvonulása után az óvónő az NB segítségét kérte 1945. ápr. 13-án az óvoda újbóli kitakarításához, melyben hamarosan megindult az óvodai élet.

Az óvoda 1946. febr. 2-án 250 000,- P adományban részesült a szakszervezetektől, ami nagyban javította a helyzetét. Gondok természetesen továbbra is voltak. Megyeri Margit 1946. febr. 5-én kéréssel fordult a kerepesi NB-hez támogatásért, hogy a zsófialigeti óvodába jelentkező szegény gyermekeket ne kelljen elutasítania. „Arra kérem Kerepes községet, hogy a mellékelt táblázat szerint, melyet minden negyedévben megismételünk, juttassa el a napközinek, hogy így a szegény gyermekeket és öregeket az éhhaláltól megmenthessük. Egyben kérem a Nemzeti Bizottságot, hogy tartson egy szegénylátogatást Zsófialigeten. Borzalmas nyomorban vannak a csecsemők is, kiket a rüh és a ruhatetü esz. Mi napköziben már 3 rühes, tetüs gyermeket megmentettünk, felöltöztettünk és telelni is elvittünk.49

Mindezek és mások is teljesen kimerítették a községek gazdasági erejét. Amikor az alispán gyűjtésre szólította fel a településeket a NÉKOSZ javára, Kistarcsa Nemzeti Bizottsága így jellemezte a kialakult helyzetet. ,A bizottság a gyűjtésnek eleget tenni nem tud, mert erre a célra a községben már volt gyűjtés és ezen összeg már befizetést is nyert. Egyébként is a község minden hatósági támogatás nélkül társadalmi úton tartja fenn a napköziotthonos óvodában már 1945. május óta az étkeztetést átlagosan 60 gyermek és 15 szegény elaggott egyén részére. Ezen kívül a hadifoglyok és Vörös Kereszt céljaira is az iskolák útján állandó gyűjtés van. A különböző budapesti és gödöllői iskolákba bejáró tanulók elárasztják gyűjtőívekkel a falut. A különböző gyűjtések már teljesen kimerítették a nép anyagi erejét. A község lakosságának majdnem 85%-a nincstelen gyáripari, építésipari és közlekedés vállalati kevés pénzért dolgozó munkás, míg a 15% szegényebb földműves. A községben 20 holdon felüli gazda csak 5 van, 10 holdon felüli 11, 5 holdon felüli 25, a többi mind törpe birtokos és a földreform során jutott földhöz. "50

Az országgyűlés államosította a felekezeti iskolákat az országban 1948. jún. 16-án az 1948: XXXIII. törvénycikkel. A kistarcsai NB 1948. júl. 31-én értékelte a volt egyházi iskola, a római katolikus belső felújítását. Ennek egyik tantermébe 18 darab modern, kétüléses, új pad került. A másik tanterem ekkor még üresen állt, és mindkettőből hiányzott az asztal, a szék és a szekrény.51

Ennek a hőskorszaknak kistarcsai pedagógusai a következők voltak a szolgálat kezdete feltüntetésével:52

Asztalnok Róza 1942. okt. 8.
Bajtay József 1932. júl. 13.
Balogh Lászlóné 1950. nov. 9.
Bartos L. Ákosné 1946. okt. 5.
Berta Gáborné 1945. okt. 15.
Búza Zsigmondné 1949. aug. 1.
Daniss Anna 1941.ápr.24.
Egeli Károlyné 1939. nov. 7.
Horváth Lászlóné 1950.ápr.21.
Kiss Árpád 1947. aug. 28.
Kiss Olga 1940. aug. 1.
Kopváry Ferencné 1949. szept. 16.
Kovács Dénes 1947. máj. 12.
Kőhalmy Jánosné 1950. máj. 18.
Orbán Margit 1938. jún. 30.
Probocskai Zoltánné 1948. szept. 1.
Raczky Pálné 1949. okt. 1.
Sidó Sarolta 1945. máj. 14.
Simich Gusztávné 1949. aug. 17.
Sütő Erzsébet 1948.jan.26.
Szecsányi Géza 1948. okt. 14.
Szecsányi Gézáné 1948. okt. 14.
Tarcsay Vilmosné 1928. szept. 26
Somhegyi Lászlóné 1941.jan.20.
Nagy Anna 1947. márc. 24.

A koalíciós idők művelődése a községekben jószerével a nagyobb pártok ifjúsági szervezeteinek a kereteire korlátozódott. E szervezetek fiataljai, akár a felnőttek, hetente egyszer, olykor kétszer-háromszor is összejöttek véleménycserére, politikai előadások meghallgatására, de még inkább a különböző ünnepek műsorainak megbeszélésére és begyakorlására. A pártok ifjúsági szervezetei versengtek az ünnepeken való jó szerepléssel aratható sikerért. Kerepesen az SZDP központja, otthona a volt koronauradalmi intézői lakásban, az MKP otthona a Balázsovics-féle házban volt.

A SZIM elsősorban az anyaközség fiataljait igyekezett összefogni a KALOT és a KALÁSZ mellett. A község központjában elhelyezkedő SZDP-otthon a SZIM otthona is volt. Az intézői lakásban színpadot és tánctermet alakítottak ki és számtalan előadást, bált rendeztek. Ez az épület, illetve terem a SZIM nevet kapta. Így vált közismertté. Ha kérdezték, hová mész, az volt a válasz, megyek a Szimbe. A SZIM társadalmi aktivitása felkeltette az őslakosság erős szimpátiáját. Az SZDP Munkásotthonának rendbetétele, kialakítása, az akkor nívósnak elismert színpadi előadások, táncmulatságok, a közéleti szereplések egy feltörekvő, egészséges ifjúság képét rajzolták fel a községi társadalom tablójára. Ez az ifjúsági szervezet tetemes munkával segítette a hadifogságban lévők családját, a hadiözvegyeket és hadiárvákat. A SZIM megszüntetésével veszteség érte - többek között - Kerepes község kulturális életét, épülete gazdátlanul maradt, évekig nem volt, aki gondozza, mígnem 1952-ben a tanács kultúrházzá nyilvánította.

A telepek (Szilasliget, Zsófialiget, Hollandia) lakossága elsősorban az MKP-t támogatta, ezeken a helyeken a MADISZ ért el sikereket.

Kerepesen filmvetítés a felszabadulás előtt a római katolikus iskolában volt két összenyitható teremben. A nézők iskolapadokon és kerti székeken foglaltak helyet. A keskenyfilmvetítő tulajdonosa Véber Teréz volt. A felszabadulás után a mozi a volt Diamant-házba költözött, és ott az üzlethelyiséget a lakószobával egybenyitva alakították ki a nézőteret. Ez volt a Véber Terus mozija. Á mozit 194-ban a földművesszövetkezet vette át, 1952-ben a MOKÉP tulajdonába került és a Kultúrházban folytatta működését. Itt a heti öt vetítés mindig telt ház előtt folyt egészen a tv elterjedéséig.

Kerepesen a községi könyvtár 1952-ben nyílt meg néhány értéktelen könyvvel, ami nem elégítette ki az olvasó embereket. A könyveket Szentgyörgyi István egy szekrényből kölcsönözte. A Gödöllői Járási Könyvtár 1953-ban letéti könyvtárat létesített a községben, egyik részét a kerepesi általános iskolában (565 db), a másikat a szilasligetiben (486 db) helyezte el, összesen 1051 kötet könyv állt ekkor az olvasók rendelkezésérc. A község könyvtárosai ekkoriban Édes József, Radványi Sándorné, Szilasligeten Varga Gyuláné. A Kultúrházban nyílt meg a kölcsönzés 1955 őszétől, a könyvtár 1960-ban a község tulajdonába került. Nagy Gézáné könyvtáros 1962-ig jól gyarapította az állományt, és számos embert nevelt rendszeres olvasóvá.53

A meglehetős eredmények mellett azonban bajok is mutatkoztak, melyek a túlfeszített társadalmi és gazdasági program következtében megsemmisült szabad idő folyományaként lehetetlenné tették a felnőtt népesség kulturálódását. A mégis megmaradt kulturális tevékenységet pedig szolgai módon alárendelték a politikai oktatásnak, falun pedig a begyűjtés végrehajtásának. Kerepes község tanácsülésén 1952. dec. 13-án Korda Gábor beszámolt az oktatási és népművelési állandó bizottság munkájáról. Maga sem látta a „kultúrmunkának" más értelmét, mint hogy segítse a begyűjtést, valamint ismertette és népszerűsítette ,A Szabadföld Téliesték oktatójellegű előadásait, hogy a hosszú téli esték kihasználása mennyi sok politikai és oktató jelleget ad parasztságunknak."

Időközben Kerepesen is kezdett gazdátlanná válni a kultúra. Az 1955. évi költségvetés tárgyalásakor Törő Géza tanácstag az 1955. máj. 28-i tanácsülésen kifogásolta, hogy a költségvetés megtervezésekor kulturális, sport, énekkar, színjátszás támogatására nem gondoltak. Ekkor azt a választ kapta, 1955. ápr. 1-től a kultúrház igazgatója önálló költségvetéssel rendelkezik.

Hovanyecz József kerepesi DISZ-titkár az 1955. jún. 25-i tanácsülésen beszámolt a DISZ kongresszusán hallottakról, egyben sérelmezte, hogy Kerepesen nincs DISZ-helyiség. Vagyis az ekkor már országosan egyetlen ifjúsági szervezetnek Kerepesen nem volt egyetlen szobája sem. Hovanyecz József az ifjúsági mozgalom eredményeként említette, a kerepesi néptánccsoport a megyei versenyen az első helyezést érte el.

Kerepes 1956-ban a gödöllői járás községeinek ápr. 4-i versenyértékelésén a II. helyezést érte el, amiért 5000,- Ft jutalmat kapott a község. A vb-elnök 1956. ápr. 20-án javasolta a tanácsülésen, hogy ebből az „összegből a Kultúrotthon kerítését hozzák rendbe, mivel a főútvonalon van, ne nézzen ki úgy, mint akinek nincs gazdája". Ugyanakkor 500,- Ft-ot helyezett kilátásba szabadtéri színpad megépítésére a Sportpályán.

Ezekben az években fordult a közép-európai ifjúság zenei ízlése a nyugati, elsősorban a dzsesszmuzsika felé, több-kevesebb ellenállást váltva ki a hivatalos közegekből, amelyek ebben is a nyugati, netán „imperialista" ideológiai behatolást szimatolták, nem minden alap nélkül. A „hivatalos" válasz ebben a térségben a mindenkori hagyományos népzene felmutatása és szembeállítása volt a dekadensnek, burzsoának bélyegzett könnyűzenével szemben. Ahogy Smeló István szerette volna megállítani a folyamatot a kerepesi tanácsülésen 1956. febr. 24-i felszólalásában: „. . . arra hozzunk itt határozatot, hogy az ifjúság körében a jampec táncokat megszűntessük, vele együtt meg kell, hogy szűntessük a jampec zeneszámokat is, mert jampec táncokat jampec zene nélkül nem tudnak táncolni. A bálokra népi muzsikusokat kell megfogadni"'.54 A kistarcsai NB 1945. febr. 21-én úgy vélte, hogy a kulturális élet megindításának első lépése a mozi üzembe helyezése legyen. Ezért felszólította Túri Lajos bérlőt a minél előbbi üzembe helyezésre, ami rövidesen meg is történt.

A kistarcsai NB 1945. nov. 16-án megalakította a Szabadművelődési Tanácsot, mely feladata szerint a község kulturális életét volt hivatva irányítani. Tagjai: Bóna Gábor (Nemzeti Parasztpárt)

Bloch Endre (MKP)

Kovács Mihály (SZDP)

Volent György (Kisgazdapárt)

Zentai Sándor (Szakszervezeti Tanács)

A kistarcsai Szabadművelődési Tanács 1948-ban

Bellus József elnök MDP
Bajtay József titkár MDP
Daniss Anna ügyvezető MDP
dr. Markó Andor tag MDP
dr. Tibold József tag MDP
Arnold Henrik tag MDP
Komjáthy Gyula tag MDP
Piacsek Győző tag MDP
Kiss Árpád tag NPP
Fogd István tag NPP
Burillák Ferenc tag FKP
Nagy Anna tag pártonkívüli.

 

A koalíciós pártok és egyéb szervezetek, valamint az ifjúsági mozgalmak kulturális programjaikat elsősorban a politikai, másodsorban a hagyományos egyházi-népi ünnepekhez kapcsolták Kistarcsán is. Fazekas Mihály NB-elnök 1945. dec. l-jén javasolta, hogy a község ünnepelje meg dec. 28-át, mert az a település felszabadulásának a napja. A következő év műsoros rendezvényeiből legyen itt ízelítő.

1946. ápr. 14. Iparos Kör előadása

ápr. 21. SZDP színielőadása

ápr. 22. KALOT táncmulatság

ápr. 28. Iparos Kör előadása

ápr. 28. KALÁSZ és KALOT együttes előadása

máj. 5. KALÁSZ és KALOT együttes előadása az anyák napjára

máj. 19. MÉMOSZ előadása

jún. 9. Iparos Kör előadása

jún. 10. Ifjúsági Nap

jún. 28-29. SZIM-programok.

Az előadások oly sűrűen voltak, s ha hozzászámítjuk a próbákat, a felkészülést is, hogy már-már akadályozták a szorgos építőmunkát és termelést. Ezért a kistarcsai NB már 1946. márc. 9-től korlátozó intézkedéseket hozott, nem nagy sikerrel. Még 1946. okt. 19-én is foglalkozott az üggyel: ,,/lz előadások és táncmulatságok igen sűrűn vannak tartva, mely körülmény a községben lévő és további időre fenntartani kívánt mozi létalapját támadja meg. A bizottság egyhangúlag azon a véleményen van, hogy a mozi feltétlenül fenntartandó. Ezért határozatilag kimondja, hogy Kis tárcsa község területén az egyesületek, politikai pártok és egyéb szervek havonta a község Ófalu részén és a Sínentúli részen egy-egy előadást, vagy táncmulatságot lehet rendezni. "56

Néhány év alatt Kistarcsán is, mint az ország községeiben, kialakult az a repertoár, forgatókönyv, amely hivatva volt a maga eszközeivel is reprezentálni a proletárdiktatúrát, az új hatalmi viszonyokat. Példaképpen álljon itt 1948-ból egy ünnepi műsor.

A nagy októberi szocialista forradalom 31. évfordulójának az alkalmából Kistarcsán a Magyar-Szovjet Művelődési Társaság helyi csoportja az alábbi műsoros ünnepnapokat rendezte meg.

A Rajk László rendőrlaktanya rendőrsége nov. 6-án délután fél háromkor 230 szegény iskolás gyereket látott vendégül uzsonnán. Az uzsonna kakaó kiflivel, ezután cukorkákból és csokoládéból álló csomagot kaptak a gyerekek. Délután fél négytől a Petőfi moziban az összes iskolás gyerek számára ingyenes mozielőadás volt.

November 7-én, vasárnap a Petőfi moziban délelőtt fél tizenkettőkor vette kezdetét az ünnepély.

  1. Megnyitó beszédet mondott Agárdi László fésűsfonógyári vállalatvezető.
  2. Csajkovszkij-románc. Csellón előadta Peisz Ottó, zongorán kísérte Peisz Ottóné.
  3. Majakovszkij: Komszomol-dal Leninről. Szavalta Takács Jenő.
  4. Orosz jelenet a honvédő háborúból. Előadta a Fésűsfonógyár SZIT-kultúrcsoportja.
  5. Ünnepi beszédet mondott Zsombor J. az Új Világ (a Magyar-Szovjet Társaság politikai és társadalmi hetilapja) szerkesztője.
  6. Pest vármegye terv és mezőgazdasági kiállítása emléklapjainak kiosztása során beszédet mondott Sengel Mihály NB-elnök.
  7. A Szovjetunió élete a nagy októberi szocialista forradalomtól napjainkig versben és dalban. Összeállította Bonyhádi rendőr fhdgy.
  8. Internacionálé.

A kistarcsai NB 1948. nov. 20-án teaesték megrendezését engedélyezte az összes még létező pártnak és tömegszervezetnek abból a célból, hogy a teljes bevételt a sztrájkoló francia bányászok megsegítésére fogják fordítani.57

Kerepesen a MÉMOSZ újította fel a sportolást, amikor a régi Kerepesi Munkás Testedző Clubot MÉMOSZ Sport Egyesület néven újjászervezte. Ez az egyesület rendezte meg a járási „mezítlábas focibajnokságot." Kerepes képviselő-testülete 1946. ápr. 6-án a Kántor-tanyai helyet, ahol korábban is volt sportpálya, átadta a MADISZ-nak sportcélokra.58

A Kerepesi Községi Sportkör 1948-ban benevezett a járási labdarúgó-bajnokságra, amit megnyert. A játékosok a vezetőség pénzén beszerzett felszerelésben játszottak. Mivel a sportkörnek öltözője nem volt, a vendégjátékosokat a magánházaknál fogadták, ott öltöztek, illetve tisztálkodtak. Ez a focicsapat 1952-ben a járási bajnokságon a harmadik helyezést érte el, 1953-ban megnyerte a bajnokságot, az 1954/55. évben pedig megkapta a legjobb járási sportkör címet a falusi spartakiádon.

Az öltöző kérdése úgy oldódott meg időlegesen, hogy a sportkörnek átadták a Csehszlovákiába áttelepült Berneczei család házát. A vályogból készült öreg épület azonban nem felelt meg a célnak, ezért a sportolók száma évről évre apadt, és az 1956-os évben a kör csendesen kimúlt.

A következő évben megválasztott új vezetőség Barna László elnök irányításával új lendületet adott a sportéletnek. Sportház építését határozták el 1958-ban, az alapja hamarosan el is készült, ennek ellenére az épületet csak 1962-ben adták át rendeltetésének. Ebben az évben a labdarúgó-szakosztály mellé férfi kézilabda-szakosztály alakult, 1963-ban sakk- és asztalitenisz-szakosztály. A sportkör támogatását 1967-ben átvette a termelőszövetkezet, támogatásával a sport ismét fellendült. Női kézilabda-szakosztály alakult 1967-ben. Azonban 1969-től, senkitől sem kapva támogatást, a sportéletben ismét hanyatlás következett be.58

A kistarcsai NB 1945. júl. 28-án azt állapította meg, hogy még egyik szervezet sem folytat sporttevékenységet, de a község tulajdonában lévő sportpálya a helyi sportegyesületeket fogja megilletni egyenlő rendelkezési joggal. Az NB 1945. aug. 4-én az országos sportnapon való részvételre hívta fel a MADISZ, a SZIM és a Kisgazda Ifjúság szervezeteit. A Kistarcsai Sport Club (KSC) alapszabályát 1946. aug. 10-én fogadta el az NB, 1947 augusztusában a községi sportpályát és épületeit a képviselő-testület a KSC-nek engedte át, amelyik ekkor két labdarúgócsapattal működött.

A kistarcsai Fésűsfonó Gyár Rt. Torna Club alapszabályát és működési engedélyét az NB 1947. aug. 2-án fogadta el, illetve vette tudomásul.

Tudunk róla, hogy a MÉMOSZ keretében működő Kistarcsai Munkás Testedző Egyesület megtartandó mulatságát 1949. jan. 29-én még engedélyezte az NB.

Az NB 1948. júl. 31-én egyébként községi sportbizottságot alakított a különböző sporttevékenységek összehangolására és elősegítésére. Tagjai ekkor Mikula Antal, a Rajk László rendőrlaktanya parancsnoka, Tud Lajos NB- és MDP-elnök, Bellus József községi főjegyző, MDP-tag, Váczi Pál hentes- és mészárosmester, MDP-tag, Zelcnák Árpád mázolómester, MDP-tag.60

 

A felújított kistarcsai sportklub pecsétje

 

3. A mezőgazdaság szocialista átalakítása

A parasztság földért folyó, nagyvonalúan „ezerévesnek" nevezett pere - mely frázis igen nagy történeti tudatlanságról árulkodik - új szakaszába lépett 1945 után, az új lehetőségek megnyílásakor. A magyar parasztság szemhatárán ekkor még a régi gazdák és a melléjük csatlakozó újgazdák milliom egyéni-családi gazdaságaiból összetevődő mezőgazdasági Magyarországnak várva várt reményteljes képe lebegett.

A fejlődés lehetőségei jelesen a szövetkezeti út, az előbbi modellnél azonban sokkal többet rejtett magában és tartogatott a jövő magyar mezőgazdasága számára. Tudták ezt már a két világháború között népben-nemzetben gondolkodó magyarok közül is többen, de a nyugat-európai mezőgazdaság és a szovjet példa is sok tanulsággal szolgálhatott.

Mindenekelőtt azonban földhöz kellett juttatni azokat a tömegeket, amelyek a mezőgazdaságból kívántak megélni, és a földhiány, a földszűke miatt eddig ezt nem tehették. Dinka József kistarcsai plébános 1945. febr. 10-én az NB ülésén elsőként vetette fel a földkérdést, javasolta, hogy a nincstelenek részére a legsürgősebben konyhakertet juttassanak. Az NB 1945. tebr. 21-én megállapította, a váci püspökség tulajdonát képező és saját kezelésében lévő Szarvaspusztai birtokról eltávozott a vezető ispán, de a cselédség a helyén maradt. A megműveléséhez izükséges gazdasági felszerelés (élő és holt) nem áll a rendelkezésre. Meg kell keresni a jószágigazgatót, hogy a kormány által megállapítandó haszonbérösszeg fizetése mellett a helybeli földművesek között a birtok kisbérletbe szétosztható legyen.

Az Ügetőverseny Egyesület tulajdonát képező, a Fésűsfonó Gyár melletti szántó eddig is kisbérletben volt kiosztva, ebből a területből esetleg az ipari munkáscsaládoknak zöldséges kertet lehetne osztani. Az NB 1945. márc. 24-én dobszóval hirdette ki határozatát, hogy az Ügetőverseny Egyesület földjét a munkások, hadiözvegyek és hadiárvák között kiosztja konyha- és zöldségeskert céljára.

Közben Bellus József főjegyző indítványára 1945. márc. 7-én elkezdték az üres beltelkek összeírását Kistarcsán, és kiigénylésükre felhívták a lakosságot.

A földreformról szóló 600/1945. sz. rendelet végrehajtási utasítása szerint a községben 1945. márc. 24-én Községi Földigénylő Bizottságot (FIB) hoztak létre, tagjai Sengel Mihály, Ondrisek István, Füstös Ferenc (MKP), Huszka Mihály, Mészáros János, Adamcsek István (SZDP), Bollogh János, Gombás István, Adamcsek Mihály (FKP).

A váci püspöki uradalom gazdasági intézője 1945. márc. 28-án az NB ülésén bejelentette, hogy a földreform végrehajtásáig bérlet vagy felesbérlet útján kéri a birtokot műveltetni. Az NB álláspontja, hogy a váci püspöki birtokot teljes egészében felosztja az igénylők között .i földreform során. Ezen az ülésen jelentkezett a budapesti rendőr-főkapitányság, hogy a Tarcsay Vilmos kántortanítótól és Rapavi Józseftől bérelt földet továbbra is fenntartja és műveléséről gondoskodik.61

A gödöllői járás főszolgabírójának felszólítására a kistarcsai NB jelentette a földosztás eredményeit 1945. ápr. 16-án. Eszerint a földreform során 225 holdat osztottak ki 196 igénylő között. A tavaszi vetés területe eddig 420 hold, az őszié 220 hold. Teljesen hiányzik a községben a vetőburgonya.

Az SZDP helyi szervezetei útján 1946 januárjában felmérte az egész országban a földreform utáni helyzetet. Kistarcsán és Kerepesen az SZDP-titkárok töltötték ki a felmérő lapokat. A földreform során kiosztott föld összesen Kistarcsán 325, Kerepesen 1302 hold volt. Kiosztatlanul maradt Kistarcsán 44, Kerepesen 150 hold. Kistarcsán 164 igénylő kapott, 25 igénylő nem kapott földet, Kerepesen ezek az adatok ismeretlenek. Nagybirtokkal kisajátított ipari létesítmény egyik községben sem volt. Megmaradt 100 kh-on felüli birtok egyik településen sincs.

Kistarcsán megelégedést keltett a földreform, Kerepesen nem. Kistarcsán a régi gazdák 15, az újak 350. összesen 365 holdat vetettek, Kerepesen a régiek 300, az újak 200, összesen 500 holdat vetettek. Az igaerőre rászorulókat Kistarcsán a Termelési Bizottság elégítette ki, Kerepesen erre egy traktort vettek igénybe. Vetőmagot Kistarcsán osztottak. Kerepesen helyi forrásokból volt. A régi gazdák mindkét helységben segítették az újakat, amivel tudták. Ipari növényt csak Kistarcsán termesztenek, cukorrépát. Kerepesen háziipari fonás van. Az újgazdák általános ellátottsága mindkét helységben rossz, Kistarcsán kénytelenek napszámba járni, Kerepesen nem. A nincstelen lakosság ellátása Kistarcsán rossz, Kerepesen hiányos.62

A földosztás, a dolog természeténél fogva, lázba hozta az egész társadalmat és nem ment viták, sőt ellenségeskedések nélkül. A kistarcsai NB 1945. júl. 26-án tárgyalta Farkas József szds., a 16/1. zászlóalj parancsnokának mérges hangú levelét, Ondrisek József honvéd családjának élelmiszerellátását és földhöz juttatását követelte. Ondrisek József (Kistarcsa, Rózsa u. 43.) 1945. márc. 4-én lépett a honvédség kötelékébe. Farkas százados indokait nem lehetett figyelmen kívül hagyni: „Mivel hadosztályunk volt az, amelyik fegyverrel a kezében először ment ki Ausztriába, hogy részt vegyen a németek elleni harcban és fent nevezett Bajtársunk az új demokratikus Hazáért életét is feláldozni - készen lévén - önként jelentkezett a harcra."

A Földigénylő Bizottságok működése az általános politikai pártharcokban egyre inkább megnehezedett. A kistarcsai NB utasította Huszka Mihály FIB-elnököt 1945.aug.4-én, hogy a földhöz juttatottakról sürgősen készítsen névjegyzéket a helyzet tisztázására. Kerepesen egyenesen újjá kellett alakítani a FIB-et már 1945. aug. 5-én, mert a FIB elnöke, Varga István lemondott, elhatározását „a cselédek erőszakos magatartásával" indokolta meg.

A kerepesi FIB új elnöke, Heik János 1946. jan. 12-én beszámolt az NB előtt arról, hogy a mogyoródi FIB a kerepesi uradalmi földek egy részét a mogyoródiak számára követeli. A vitában a Megyei Földbirtokrendező Tanács úgy döntött, hogy mogyoródiak nem kaphatnak földet a Kerepesen felosztandó területből. Ugyanakkor az MFT 1946. jan. 18-án figyelmeztette a kerepesi FIB-et, csakis földművesek szerepeljenek az igénylők között a listán és az állványozók ne, illetve utóbbiak közül csak azok kapjanak földet kiegészítésképpen, akiknek már úgyis van.

A kerepesi NB felhívta a FIB figyelmét a Pecz-örökösök birtokában lévő földek teljes kisajátítására, Balázsovics Dezső szőlejének igénybevételére és Szepesvári Gyula földbirtokának kisajátítására is, az utóbbit nyilas tevékenysége miatt bírósági ítélettel sújtották.63

Az új keretek között meginduló mezőgazdasági termelés előtt sokféle akadály tornyosult Kistarcsán is. „A földhözjuttatottak többsége a területből 1-2 holdat már bérelt. Nagy volt az öröm, amely hamarosan lelohadt, mert a föld művelése fogatok hiányában az első években komoly gondot okozott. 1945-ben a tavaszi vetés többségében kukorica volt. A szántást dr. Hetényi István megyei gazdasági felügyelő szervezésében sikerült szovjet fogatokkal időben elvégezni. A Ganz Gyár és Dömötör Lajosné tulajdonában lévő belterületből - Magyar, Fonó, Tűzoltó, Gyár és Völgy utca egy része - 70 házhely lett kiosztva. Az 1945/46. évi őszi-tavaszi vetésterv, mely figyelmen kívül hagyta a talaj adottságokat és százalékosan írta elő a vetési kötelezettséget, zavart idézett elő. Az 1-2 holdasok, közöttük többségében az úgynevezett újgazdák tiltakoztak, mert ők kis területükön gabonaféléket - ami érthető is volt nem akartak vetni. Ragaszkodtak a kukorica- és burgonyatermeléshez. Az így kiesett hiány a több szántófölddel rendelkezőket terhelte. A következő években előírt beszolgáltatást kötelezettség nem hozott megnyugvást, de ekkor már helyettesítő növények beadásával némi enyhülést eredményezett.

Megindult a felvilágosító munka az úgynevezett kétlakiság megszüntetésére. Nagyon nehéz feladat volt, mert néhány párttag is kétlaki volt. Tehát elsősorban saját magát kellett meggyőznie: vagy ipari, vagy mezőgazdasági területen fog dolgozni. Végleges megoldást a Tsz nagyüzemi gazdaság szervezés hozta meg." Addig azonban még hosszú és igen rögös volt az út.

A „kétlakiság" mint életforma céltáblául állítása 1951. jan. 29-én a kerepesi tanácsülésen imígyen történt meg az országos elvárásoknak és gyakorlatnak megfelelően. "Azon földtulajdonosok, kik ipari munkával foglalkoznak, nem tudják megvalósítani a szocialista mezőgazdasági tervgazdálkodást, hanem még mindig a régi egyoldalú gazdálkodást folytassák (!) és ezen egyoldalú gazdálkodás súlyos hátrányt jelent nemcsak azon gazdák számára, kik kimondottan földműveléssel foglalkoznak, hanem nemzetgazdaságunknak is. Idéznem kell Rákosi elvtárs szavait, amikor azt mondotta, hogy az ipari munkásságnak a föld az elmúlt rendszerben mentőöv volt, a mai demokratikus rendszerben pedig malomkő. Hogy a szocialista mezőgazdaságot Kerepes községben is kitudjuk (!) építeni, meg kell győzni a földdel rendelkező és a község területén lakó ipari munkásságot, hogy földjüket az államnak ajánlják fel, mertezen keresztül segítsük, úgy mint már említettem, a község dolgozó parasztságát, ezen keresztül nemzetgazdaságunkat is. A kétlakiság megszüntetésével kapcsolatban, mint mindenben, a tanácstagoknak kell példát mutatni és konkrét felajánlásokat tenni a föld lemondásával kapcsolatban."

A „kétlakiság" fenti helytelen értékelésére és hamis beállítására nem kell nagyobb bizonyíték, mint hogy a mai napig sem sikerült „felszámolni", valószínűleg azért, mert erre egy európai főváros körzetében nincs is szükség. Másrészt 1987 márciusában írom ezeket, amikor az országgyűlés az új földtörvény megalkotásán fáradozik, melynek szemlélete teljesen ellenkezik a rákosista nézetekkel és melytől a magyar társadalom és mezőgazdaság fejlődése várható.64

Az élelmiszer-ellátás 1946 őszén még mindig súlyos válságban volt, Pergcr Ferenc kerepesi jegyző jelentése szerint.

 

Kerepesi kenyérgabona ellátatlanok

 

1946.X. 1. 1946. XI. 1. 1946. XII.
Kenyérgabona ellátatlan 2359 2359 2303
Ebből 4 hónapon felüli terhes 22 28 ?
Egy éven aluli csecsemőt szoptató 56 62 7
Nehéz testi munkás 103 200 188
Testi munkás 110 151 85
Többi ellátatlan 2090 1918 7

 

Kerepes községben a kötelező beszolgáltatás, érthető okokból, akadozott, de 1946 őszén a faluban dolgozó állami végrehajtó tevékenysége folytán 452 q-ról 540 q-ra emelkedett. Tóth Lajos, a kerepesi adóhivatal vezetője 1950. máj. 9-én jelentette a Gödöllői Adófelügyelőségnek: „A lefoglalt cséplőgépek száma 1 db. (a cséplőgéphez tartozó elevátor, szíj, mérleg és tűzi- fecskendő lefoglalva nem lett, tekintve, hogy nevezett tartozás a zálogolás alkalmával 934 Ft-ot tett ki s ezen összegre maga a cséplőgép lefoglalása elég fedezetet biztosított.)"

Tóth Lajos - a községi tanács megalakulása után - kerepesi vb-titkár 1950. dec. 7-én az általános iskola nagytermében megtartott tanácsülésen ismertette a helyzetet, Kerepes a begyűjtési versenyben a járásban az utolsó, az adófizetésben majdnem az, az őszi mélyszántásban nagy a lemaradás, a község területén „régen vajúdó T. Sz. Cs. "-t létre kellene már hozni.

Mindezek mellett azonban meglehetős gyarapodás volt tapasztalható Kerepesen is, amit az állatok számadatai bizonyítanak Perger Ferenc vezető jegyző jelentésében, melyet az alispánnak küldött 1950. márc. 28-án.

Kerepes község állatállománya 1950 tavaszán65

Év Szarvasmarha Sertés Kecske Aprójószág
1945 36 89 178 163 320
1946 56 123 217 201 860
1947 64 142 276 210 1800
1948 71 186 312 234 2600
1949 74 194 325 266 3760
1950 87 305 461 240 4800

 

A növekvő társadalmi és gazdasági bajok enyhítésére az Elnöki Tanács 1953. márc. 24-én kiadott törvényerejű rendelete csökkentette a sertésbeadás mértékét (1953:4. sz. tr.), jún. 12-én kiadott törvényerejű rendelete (1953: 10. sz. tr.) törölte a beadás elmulasztása miatt kivetett kártérítéseket, elengedte a beadási hátralékokat és 10%-kai csökkentette a termelőszövetkezetek beadási kötelezettségét. A Minisztertanács aug. 2-án közzétett 1038/1953. sz. határozata egy katasztrális holdra emelte fel a termelőszövetkezeti tagok lehetséges háztáji földjének nagyságát. Aug. 23-án újabb minisztertanácsi rendelet csökkentette a parasztság adóját.

Ekkorra azonban már oly mélyre zuhant a magyar mezőgazdaság és a magyar parasztság életszínvonala, valamint tűrőképessége, hogy a felsorolt intézkedések csak tüneti kezelésnek bizonyultak, amelyek a szervezetet magát nem voltak képesek meggyógyítani.

A kerepesi tanács 1953. okt. 10-i ülésén többen vázolták a bajok forrásait és vállalták, „ha igazat szólsz, betörik a fejed". Hovanyecz István keserű szavakra fakadt. ,A kukorica beadás terén lemaradás oka az, hogy igen sok kukoricát vesznek be a tavalyihoz képest víztartalommal, továbbá nincsen paradicsomos láda, a sok paradicsom ott rohad el a földön. A dohány mag nem mindenkit érint. A vetéssel kapcsolatban, nem tudnak vetni, nincs mit, kerüljön börtönbe, mégis megmondja azt, amit tud a többi dolgozóról is, nincs is annyi vetés, amit mondanak, még egy sincsen meg."

Krausz József szerint: „Vetni nem tudnak, mert nincsen mit elvetni. A vetés terület sem annyi, mint amennyi be van jelentve, ez csak félrevezetés az állammal, ha kap 2 q vetőmagot, ebből terem 8qés2q jövőre visszaad, beadja a beadást, neki megint nem marad semmi."

Burik János MDP-titkár kifogásolta, hogy kevesen jelennek meg a tanácsüléseken és azok közül is többen ittasak. ,A cigány lopásokkal kapcsolatban nem történt semmiféle intézkedés ezideig, igen nagy mértékben megyén a lopás, a cigányok Zsófiában árulják a kukoricát, ők nem gazdálkodnak, ők nem árulhatják, csakis lopottat árulhatnak. A községi tanács, amennyiben nem hívja fel a rendőrséget, hogy egy kicsit nézzenek a dolog után, a minisztériumban fogjuk feljelenteni a rendőrséget."

A dolgozó parasztság, akár termelőszövetkezeti, akár egyéni, kiszolgáltatottságát csak fokozta, hogy a szövetkezetek ekkor nem rendelkezhettek saját gépparkkal, az egyéniek pedig nem voltak képesek gépeket vásárolni, mind a két réteg az Állami Gépállomások kényérekegyére volt utalva. Hovanyecz István 1953. dec. 12-i tanácsülési felszólalásában így jellemezte a helyzetet: ,A gépállomás vezetősége nem ellenőrizte eléggé a traktorosok munkáját, az őszi mélyszántással azért vagyunk annyira elmaradva, mert a gépállomástól nem kaptunk semmi segítséget, számtalan dolgozó paraszt a pénzét visszakapta, mert a traktor nem szántott." Szentgyörgyi István szerint: „. . . becsapva érezte magát az a dolgozó paraszt, aki decemberben visszakapta a pénzét azzal, hogy nem szántanak neki."

Az ellátási gondok eközben tovább növekedtek. Bubán Jánosné, a mártír özvegye a következőket mondta: „Szilasliget lakosságának nincsen burgonya és zsír, el kell menni Pestre egy félkiló zsírért, nincsen hús és zöldségáru a népboltban." Földiné azt panaszolta, hogy „Gödöllőn az üzletben nem szolgálták ki, megismerték a bőszoknyát, hogy nem odavaló, azt felelték, hogy mindenki ahova, vagyis amelyik községben tartozik, ottan kap zsírt."

A gépállomások és a kerepesi parasztság viszonya nem javult éveken keresztül. Varga István 1956. ápr. 28-án a tanácsülésen ismét szóvá tette: „A traktorok a földeken végigjárnak, a paradicsom földeket letapossák, kéri a gépállomás képviselőjét, Major elvtársat, hogy beszéljen ezekkel az emberekkel, hogy tudatlanságból, vagy bosszúból csinálják-e ezt a munkát." Javasolja ezek után Hovanyecz Istvánnal együtt, hogy a dűlőutak karbantartását ezután a gépállomás végezze, mivel az teszi tönkre.'*

Időközben termelőszövetkezetek alakultak a községekben. Kerepesen 1951 őszén a volt papi földeken 9 földhöz juttatott gazdaember 50 kh-on létrehozta a Kossuth Termelőszövetkezeti Csoportot (1951-1965), mely III. típusú besorolást kapott. A Kossuth Tsz Cs. 1953-ban állami tartalékföldben is részesült, ekkor 17 fővel 140 kh-on, 1955-ben 55 fővel 384 kh-on gazdálkodott.

Felszerelése kezdetben nem volt a szövetkezetnek, lova is csak Tihanyi József elnöknek volt, 1952-ben vásároltak még egy pár lovat. „Tihanyi József, Ruska Mihály és a pár hónapig elnök Horváth Ferencné és az egész tagság nehezen birkózott a nagyon mostoha körülményekkel, éppen csak fenntartotta magát a kis termelőszövetkezet. Erős kötődésüket azonban a közös gazdálkodáshoz, a kollektivizmushoz mutatta az is, hogy az 1956-os ellenforradalmi kísérlet alatt sem oszlott fel a gyenge, erőtlen kis szövetkezet. "67

 

A kerepesi Kossuth MgTSz és egyéni gazdák terméseredményei 1955-ben

Gabonaféle Vetésterület/kh Össztermés/q Átlagtermés/kg A tsz átlagtermés az egyéni %-ában
tsz egyéni tsz egyéni tsz egyéni
Búza 18 90 114,70 413 637 458 139
Rozs 25 346 233,52 1464 934 423 220
Őszi árpa 12 17 118,93 151 991 888 111,5
Tavaszi árpa 5 12 46,30 59 926 491 188,5

 

Major István tsz-agronómus és párttitkár helyzetjelentést készített az 1955. dec. 10-i állapotokról. Eszerint a tsz-ben 39 család, 51 fővel (32 férfi, 19 nő) vesz részt. Egy főre 8,2 kh., egy számosállatra 18,2 kh. jut. A taglétszám, de főleg az állatállomány a 384 kh-hoz képest igen alacsony. Egy tsz-tagra jutó munkaegységátlag 240, egy munkaegység értéke 38,- Ft. Ennek megfelelően például keresethez jutott.

Adamcsek Mihályné 375 m. egység 14 642,- -Ft
Horváth Ferencné 398 m. egység 15 522,- -Ft
ö. Kovács Jánosné 206 m. egység 8 034,- -Ft
Kundra Ferenc 318 m. egység 12 412,- -Ft
László József és neje 590 m. egység 23 010,- -Ft
Orosz Albert és neje 470 m. egység 18 230,- -Ft
Ruska Mihály 484 m. egység 18 637,- -Ft

Az egy munkaegységre jutó természetbeni részesedés, amelyik a 39,- Ft-ban benne van, a következő:

búza 1,10 kg bor 0,69 liter
rozs 1,80 kg szalma 1,57 kg
árpa 1,85 kg pálinka 0,23 liter
burgonya 0,35 kg készpénz 11,10 Ft


Ezenfelül fuvarozás, farészesedés, háztáji és egyéb apróságok, amelyek a 39.- Ft-ban nincsenek benne.

Major István ezzel szembeállította Hajósi József (Kerepes, Szabadság u. 151.) középparasztot,aki 15,5 kh-on gazdálkodik és saját bevallása szerint évi tiszta jövedelme 12 912,-Ft 30 fillér volt 1955-ben, pedig 5-6 családtaggal együtt dolgozik.68

A kistarcsai Új Barázda Termelőszövetkezet 1950. aug. 28-án alakult meg 160 kh-on 17 gazdával, elnöke Ondrisek József, volt községi bíró lett. Még ez év őszén állami támogatásként vetőmagot kaptak a földművesszövetkezettől (FMSZ), a péccli gépállomás pedig felszántotta a földjeiket. A vetőmag csávázását maga az elnök végezte el.

Kezdetben szántóföldi növénytermesztés, zöldségtermesztés és bolgárkertészet (3 bolgárkertésszel) tartozott a profiljukba. A beszolgáltatási rendszer ezt a termelőszövetkezetet is sújtotta. Ondrisek József elnöknek sokszor a pesti piacon kellett vásárolnia, hogy a hús-, a baromfi-, tojásbeadásnak eleget tudjon tenni.

A tagok 1952-től otthon csirkét neveltek a beszolgáltatás számára, 1954-től megnőtt a közös baromfiállomány is, 1952-ben építettek egy közös sertésólat 16 jószág hizlalására, 1953-ban 6 tehénnek istállót, 1954-ben sertésfiaztatóval bővültek, vettek 16 törzskönyvezett anyakocasüldőt, még ebben az évben közös siló is épült.

Az 1956-os tragikus események idején nehéz volt a közös vagyont összetartani, de a termelőszövetkezet végül is nem oszlott fel.69

Jelenleg mindezeknek a szövetkezeteknek és még másoknak is a Szilasmenti Mgtsz a jogutódja. A Kerepestarcsa székhellyel működő, országos hírű, nyugat-európai partnerekkel is gazdasági kapcsolatban lévő termelőszövetkezet és jogelődjeinek történetét dr. Horváth Péter írta meg a 30 éves évforduló alkalmából 1980-ban. Ez az igen részletes, jól szerkesztett mű felment bennünket attól, hogy a helyi termelőszövetkezeti mozgalmat mélyrehatóan tárgyaljuk. Ezután csak annyiban fogjuk érinteni, amennyiben feltétlenül szükséges lesz a települések történetével kapcsolatban.

 

4. Az 1956-os helyi események

Az 1950-es évek közepére hazánkban mély válság alakult ki a szektás-dogmatikus pártvezetés, tervutasításos gazdaságirányítás, a nép nagymértékben csökkenő életszínvonala, a „személyi kultusz" légkörében elkövetett törvénysértések, a mezőgazdaság szocialista átszervezése során elkövetett túlkapások és visszaélések, a szellemi élet területén bevezetett korlátozások stb. következtében.

A dolgozó osztályok és rétegek növekvő elégedetlenségét kihasználva, fokozódott a volt uralkodó osztályok tagjainak bel- és külföldi aktivitása, megnőtt a nyugati szervek Magyarország területére kifejtett antikommunista propagandája. Az MSZMP ideiglenes Központi Bizottsága 1956. dec. 8-án nyilvánosságra hozott határozatában az események négy alapvető okát tárta fel fontossági sorrendben: 1. a Rákosi-Gerő-klikk működése, amely 1948 őszétől letért a marxizmus-leninizmus elvi alapjairól; 2. a Nagy Imre és mögötte felsorakozott revizionista csoport tevékenysége; 3. a magyar kapitalista-földesúri ellenforradalmi erők hazai illegális, valamint nyugati emigráns erőinek törekvése; 4. a nemzetközi imperializmus behatása, amelyiknek céljai messze túlmutattak a magyar kérdésen.

A Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének ülése 1956. júl. 18-21-én fölmentette első titkári tiszte és politikai bizottsági tagsága alól Rákosi Mátyást, akinek nevével mindmáig elválaszthatatlanul összeforrt az 1948-1956 közötti időszak. Ekkor több - politikailag korábban mellőzött - személyt választottak a központi vezetőség tagjai közé: Kádár Jánost és Marosán Györgyöt. Kádár János a központi vezetőség egyik titkárává lett.

A községekben ezekből a jelenségekből elsősorban az általános életszínvonal romlása miatti felháborodás, a termelőszövetkezetek, illetve a kulákkérdés körül kibontakozó vita volt észlelhető már 1956 tavaszától.

Boros József, a kerepesi tanács vb-elnöke 1956. júl. 28-án tartott tanácsülésen így ismertette a helyzetet. „Pártunk K. V. megvizsgálta az osztályharc során elkövetett hibákat és megállapította, hogy helytelen volt a kulákokkal kapcsolatos rendszabályok mechanikus alkalmazása, így sok esetben személyi bosszúból, vagy egyszerű tudatlanságból nem egy középparasztot a kulákok közé soroltunk.

A középparasztokkal való szövetség megerősítése érdekében a legfontosabb és véleményünk szerint a legsürgősebb feladat, hogy ezeket a hibákat kijavítsuk és az igazságtalanul kulák listára tett középparasztokkal szemben megszüntessünk minden megkülönböztetést. Ezt követeli tőlünk a Párt politikája, a marxizmus leninizmusnak a helyi viszonyoknak megfelelő igazságos alkalmazása.

Ezt követeli tőlünk a dolgozó parasztság igazságérzete is.

A fentiek közé tartoznak az olyan emberek, mint például Csernák Mihály, Rapavi Mihály és Rapavi József.

A község véleménye az, a beszélgetések során, illetve a véleménykutatás során, hogy pl. Csernák Mihály, akinek ossz. földterülete 19 kh. rét 420 O-öl, így együtt20 kh. és 435 O-öl, szőlőjepedig 1290 O-öl, aranykorona tiszta jövedelme 149 korona és 4 fillér.

A bizottság megállapította, hogy soha cselédje nem volt, földjét családjával együtt művelte meg, csupán a középparasztokra jellemző időszaki dolgozót alkalmazott, mint például aratás vagy kapálás idején.

Kulák listára került 1948-ban 1 drb, szőlő miatt, ami 5x-ére lett szorozva, így érte el a 25 kh-at, de az aranykorona tiszta jövedelme nem érte el, a földet örökölte szüleitől. Az állampolgári kötelezettségeknek a mai napig mindég eleget tett. Államellenes megnyilvánulása vagy cselekedete ezideig nem volt.

Rapavi József jelenleg ossz. földje 9 kh. és 900O-öl, rét218D-öl, szőlő 129 O-öl, aranykorona tiszta jövedelme 102 korona és 21 fillér, a9kh. területből 3 kh. bérelt állami tartalék terület, így saját földterülete 6 kh. 1122 O-öl.

1949-ben került kuláklistára, amikor édesapjával együtt gazdálkodott, akinek volt 19 kh. 2400 O-öl földterülete és a szöllő, ami a szorzószámmal meghaladta a 25 hold földet.

Apja 1950 őszén meghalt, így a föld a testvérek között széjjel ment. Rapavi József is saját maga dolgozik, szintén tart időszaki dolgozókat, azonban az igazságot meg kell mondani mind a két oldalról. Pl. míg a másik két említettől különbözik abban, hogy már több esetben jöttek az aratóipanaszra a v. b. -hez, hogy a megegyezett bért nem akarja megfizetni utólag.

Állampolgári kötelezettségének legtöbbször felszólításra tesz eleget, magatartása gőgös embertársaival szemben. Ezen a magatartásán a jövőben változtatnia kell, hogy embertársai szeressék."

„Özv. Balázsovics Dezsőné szöllőbirtokos, akinek a községben felszabadulás előtt 15 kh. szöllője, egy villája volt, ami államosítva lett, ezen kívül családi háza, kb. 6-800 hl. befogadó képességű pince.

A felszabadulás után a 15 kh. szöllőből az állam 6 kh.-dat igénybe vett, ami jelenleg is állami tartalék terület, amit kis emberek bérelnek, a megmaradt 9 kh. szöllő területén 1952 tavaszáig gazdálkodott, amit az államnak felajánlott. A szöllőt állandóan munkásokkal dolgoztatta, úgy a felszabadulás előtt, mint után. 1953-ig rendőri felügyelet alatt volt állam ellenes kijelentései miatt. Fia 1950-ben nyugatra szökött és büntetve volt. "

„1952-ben került kulák listára B. Gróf Mihály és Fogd József, a végleges elbírálás előtt a megyei tanács v. b. felül vizsgálata alkalmával mentesítette mindkettőjüket, melyről hivatalos okmány van a községi tanács v. b. birtokában. "

Az első hozzászóló Hovanyecz István: „1948-ban, akkor amikor a kulákokat listára vették, ő is jelen volt, nem a v. b. tagok hibásak azért, hogy ezeket az embereket a kulák listára jogtalanul felvették, hanem a felsőbb szervek, akik elrendelték, most bocsánatot kérjünk?" Toldi Ferenc: „Kifogja ezt a hibát jóvá tenni?"

Drinóczki Mihály: „16 éve lakik a községben, már amikor ide került is gépkocsi vezető volt. A felolvasott személyeket 16 éve ismeri, mert ló nyírásra járt hozzájuk, a neki járó összeget szó nélkül kifizették. A földje arra van, amerre a Csernák Mihályé, nem tudott olyan korán felkelni, hogy ne találkozzon a családtagjaival valamelyikkel, a tény az, hogy rengeteget dolgozott, ő a részéről javasolja a kulák listáról való levételüket."

Sztahu Mihály őrnagy: ,Ji nézete az, hogy azokat az embereket, akik igazságtalanul lettek megbélyegezve már régen le kellett volna venni a kulák listáról, minden esetben nem a tanácson múlott, a véleménye az, hogy a társadalom fogadja magába őket, vegyék le a kulák listáról. Bellér Edével kapcsolatban az, hogy a báttyánál volt cseléd, aki igen piszkosan viselkedett vele szemben, 100 kh. földjüknél több volt, egyébként a család maga dolgozott."

Ifj. Varga Mihály: „. . .együtt volt azokkal az emberekkel gyermek, akik helytelenül lettek a kulák listára véve. Az igazság az, hogy mindig nagyon sokat dolgoztak, sokszor az ő útmutatásuk szerint dolgozott a falu népe."

Akkert Sándor: „Örömmel üdvözli a rendeletet, ami kimondja, hogy a megbélyegzett embertársainkat fel kell menteni és le kell venni a kulák listáról. Bellér Edével kapcsolatban annyit, hogy a telepen becsületes munkás embernek ismerik."

Toldi Ferenc: „. . . megállapítást nyert, hogy helytelenül lettek ezek az emberek kulák listára téve, akkor, amikor a rendelet megjelent, akkor kellett volna a tanácsnak a sarkára állni és ez a dolog nem történhetett volna meg."

Hajnóczi Gyula vb-elnökhelyettes: Javasolja, hogy Zentai Antal csak maradjon a kulák listán, mivel kizsákmányoló volt, cselédet tartott, éppen az ő lánya volt cseléd náluk és nem a legjobb bánásmódban részesítették."

Burik János MDP-titkár: „Csernák Mihály soha nem vágott fel arra, hogy gazdag volt, mindig szegény legények voltak a barátai, világ életében mindig sokat dolgozott családjával együtt, ő és családja már hajnalban kint voltak a mezőn és dolgoztak késő estig, vájjon megtette-e ezt Balázsovicsné, nem tette meg. Javasolja, hogy Csernák Mihályt, Rapavi Mihályt és Rapavi Józsefet a kulák listáról vegyék le, Zentai Antalt és Balázsovics Dezsőnét hagyják rajta."

Boros József vb-elnök Hovanyecz Istvánnak válaszolja: „hogy Kundra Sándor soha nem volt kuláknak nyilvánítva, a cséplőgépet saját kérelmére szállították el tőle."

Az ezek után megtartott szavazás eredményeként Csernák Mihály, Rapavi Mihály, Rapavi József és Lipták Béla agronómust törölték a kuláklistáról, továbbra is kuláknak minősítették Balázsovics Dezsőnét és Zentai Antal nagykereskedőt.70

A tragikus események kirobbanása előtt 1956. aug. 25-én ülésezett Kerepes község tanácsa. Vathy János az egyénileg dolgozó parasztok érdekében szólalt fel. Javasolja, hogy az egyénileg dolgozó parasztoknak adják meg azt, amit a TSZ-nek: műtrágyát és gépeket, akkor az is tud a termésátlagán növelni. . ." Kovács Mihály nem kevés bátorsággal jelentette ki: „Olyan adóterhek vannak, amit a dolgozó parasztság nem tud kifizetni, kéri, hogy azt csökkentsék. Neki 7 kh. földje van és nem maradt semmi most sem a családja részére."

Kerepes tanácsának következő ülése 1956. szept. 21-én és okt. 20-án volt, amint az 1957. jan. 15-én tartott vb-ülés jegyzőkönyvéből kiderül. Mindkettőnek a jegyzőkönyve hiányzik a bekötött jegyzőkönyvi sorozatból.

Kerepes község tanácsának Végrehajtó Bizottsága 1956. nov. 6-án már elfoglalta a helyét, és 1957. máj. 11-ig, amikor ismét ülésezett a tanács, összesen 15 ülést tartott. Az események helyi értékelését a vb már 1957. jan. 15-i ülésén megkezdte. ,A legutolsó Tanácsülés 1956. okt. 20-án volt megtartva, a 23-iki események következtében azóta nem volt, mivel az események úgy zajlottak, hogy meddő kísérlet lett volna az összehívása. Aminek oka, hogy 1956. okt. 29-én a községben, amikor a Nemzeti Bizottság választása volt a Tanács tagokat mellőzték, sőt ha jelöltek is egyeseket közülük, leszavazták azzal, hogy nem kell régi Tanácstag, mindannak dacára, hogy becsületes a község érdekit képviselő ember volt. Persze ez szervezetten volt irányítva a reakció részéről. így tehát ennek következtében a Tanácstagjaink között bizonyos sértődött hangulat uralkodott jogosan, ami most már enyhülőben van."

Végül 1957. máj 11-én összeült a kerepesi községi tanács, hogy szembenézzen a történtekkel. Értékeléséből derülnek ki az események. A kultúrotthonban 1956. okt. 29*én Boros József vb-elnök, Varga Mihály HNF-elnök ültek szemben ketten „a félrevezetett tömeggel, amikor sokan öntudatlanul a murci hevében kiabálták, hogy le a tanáccsal." A Nemzeti Bizottságba csak Fogd Józsefet és Drinóczki Mihályt választották be a tanácstagok közül. Eltávolították a vb-t (Boros József vb-elnök, Hajnóczi Gyula vb-elnökhelyettes, Hűli Sándorné vb-titkár és Sütő Sándorné) a helyéről 1956. okt. 31-én. „Majd utána a mikrofon bemondta, hogy a nép ellenségeit eltávolították a tanács kebeléből."

Szovjet katonák érkeztek a községbe 1956. nov. 4-e után, „hideg éjszakában több mintegy hétig kint aludtak a Major háta mögött egész a Patkóig, kint a hideg földön és vigyáztak az egész község nyugalmára és békéjére . . . Nem egy esetben, amire Dezsényi elvtárs is tanú, amikor az ellenforradalom következtében a forgalom szünetelt, hogy betegeket vittek be kórházba és szívesen siettek segítségünkre bármilyen baj volt.

A Községi Tanácsnak egészen a forgalom megindulásáig autót bocsájtottak a rendelkezésére, üzemanyaggal, hogy tudjunk Gödöllőről kenyeret, Sejpről és Hatvanból só, cukor, liszt és egyéb élelmiszereket biztosítani az akkori szűkös körülményekhez képest."

Boros József vb-elnök szerint „a Nemzeti Bizottság nem minden tagja volt ellenforradalmár és példának hozza fel a Kovács Mihály és Kálmán Vendel plébános esetét, akik nem mint ellenség viselkedtek velük szemben, hanem igyekeztek a rendet megtartani." Boros Józsefnek van j ó szava a parasztság felé, amelyik eddig kénytelen volt szűkölködni. „Meg kell dicsérnünk községünk dolgozó parasztságát, akik az őszi ellenforradalmi időkben és a tavaszi mezőgazdasági munkákban is gyönyörű eredményeket mutattak fel..." Egyben bejelenti, hogy 1957. május 14-től megindul Kerepesen a piac a Magtár előtti téren kedden és pénteken.

A helyi konszolidáció várva várt jelei ezek. Bár Gombos Sándor felszólalásában kifogásolta, hogy az egyénileg gazdálkodó tanácstagok távol maradtak erről a tanácsülésről.

Liptai László iskolaigazgató bejelentette, hogy tudomása szerint a tanítást a tragikus események után elsőnek Kerepesen indították el a gödöllői járásban.71

Kistarcsa tanácsülése 1956. aug. 30-i ülésén Rapavi József, Kovács György, Kovács József, Bellus Vendel, Huszka József, Pecsenyiczki Józsefné és Fogd Ferenc kulákokat törölte erről a megbélyegző listáról. Bellus József kistarcsai főjegyző visszaemlékezései szerint: ,A kulákokra kivetett progressziós teher teljesíthetetlenné vált. A beszolgáltatási kötelezettség és adóterhek csak növekedtek. A lefoglalt állatok és más vagyontárgyak elárverezéséből a tartozások kiegyenlítésére nem folyt be elegendő összeg. Azu.n. személyi kultusz megszűnte után ezeket a józan vezetés megszüntette. Azok, akik közvetlenül a felszabadulás után 3 éven át a Mezőgazdasági Bizottság oklevéllel is kitüntetett, példásan dolgozó tagjai voltak, 1948 augusztusában a közellátást veszélyeztető, szabotáló kulákokká és a haza ellenségeiként lettek megbélyegezve. Az elismerés helyett pénzbüntetés és börtön lett a jutalmuk. A tervkölcsön jegyeztetés még tűrhetően zajlott le, de a békekölcsön jegyeztetések minden évben nagyobb zajjal történtek. A kulákokkal szemben kegyetlenül, embertelen módon viselkedtek, sőt egyes jegyeztetők testi fenyítést is helyeztek kilátásba. Az ilyen magatartás feledésbe merült és az elkövetőknek nem lett bántódásuk. "72

Kistarcsán a tanács 1956. okt. 18-án ülésezett utoljára a tragikus események előtt, amikor semmi olyannal nem foglalkozott, ami azt mutatná, hogy érezte volna a bekövetkező események előszelét. A HÉV a budapesti események következtében 1956. okt. 24-*ől nem közlekedett. Valószínűleg 1956. okt. 25-én egy kb. 200 fős csoport vonult a Tanácsház elé a Kossuth-nótát énekelve, itt a Himnusz eléneklése után egy fiatalember olvasott fel beszédet.

Kistarcsán a Tanácsházra 1956. okt. 27-én a meghirdetett népgyűlés összejött. Sokan voltak, a tanácsterem, a folyosó, az udvar is megtelt, a tömegben volt néhány italos személy is. Nagyon sok volt a fiatal. A gyűlés célja egy héttagú Nemzeti Bizottság megválasztása volt. Bellus József beszédében igyekezett megnyugtatni a zajongó tömeget, majd ezután megválasztották az NB-t. Tagjai Veres József tanácselnök, Sengel Mihály, aki később az MSZMP első titkára lett, Csaja Mihály, aki járási tanácstag volt, Bellus József stb.

A tömeg szétoszlott, de a NB ott maradt tanácskozni, elsőrendű feladatának a közbiztonság és a közellátás megszervezését tekintette.

Vasárnap, okt. 28-án az előző nap megválasztott bizottság helyébe a tömeg másikat választott, így az NB okt. 29-re, hétfőre tervezett ülésére nem kerülhetett sor, mert az újabb bizottság Veres József tanácselnököt elmozdította hivatalából, aki jegyzőkönyvileg átadta az anyakönyveket, a tanács- és vb-ülési jegyzőkönyveket és az iratokat. Ez a bizottság nov. 5-ig volt a helyén, azután Veres József visszakerült a helyére és a hivatalt a felsorolt iratokkal együtt jegyzőkönyvileg visszavette.

A Pártházon és a Fésűsfonó Gyár kapuján lévő ötágú csillagot időközben eltávolították, más rendbontásra, kommunistaellenes megnyilvánulásra helyileg nem került sor.

Az októberi napokban a helyi MDP vezetősége a kistarcsai Rendőr Tanosztálytól kért fegyvereket, a tanosztály parancsnoka névsort kért, hogy tudják, kiknek adják ki a fegyvereket. A névsor kézhezvétele után a felsoroltakat, 15 személyt bevittek a Tanosztályra és 8-10 órás fogva tartás, illetve kihallgatás után őket szabadon engedték, de fegyvereket nem adtak számukra.

A Fésűsfonó Gyárban üzemi munkástanácsot választottak. Személyi bosszúra, bántásra nem került sor, sem anyagi károk nem keletkeztek, csak termeléskiesés, ami abból adódott, hogy kb. három hétig nem volt áramszolgáltatás.

Kistarcsán az események alatt az üzletek mindig nyitva voltak, az ellátásban fennakadás nem volt. November 5-én minden lecsendesedett és megszűnt a kistarcsai nemzetőrség fegyveres őrszolgálata is.

Az MSZMP vezetőségválasztó taggyűlésére Kistarcsán 1956. dec. 26-án került sor. Sándor Márton felszólalásában „Örömét fejezi ki, hogy hosszú idő után a munkásosztály magva, a régi elvtársak újra együtt vannak. Majd azzal folytatta, hogy új, igazi pártot akarunk, a régi hibákat kiküszöbölve. Az elmúlt 12 évnek súlyos hibái voltak a pártban. Aszerint bíráltak, hogy ki tud jobban talpat nyalni, az igaz bírálókat elnyomták, félreállították, kizárták a pártból azokat, akik véleményt mertek nyilvánítani."

Az értekezlet napján még a munkástanács befolyása alatt állt a kistarcsai Fésűsfonó Gyár, melynek működését Fabók János felszólalása szerint az egyetemisták állították le. Bognár István szerint a gyár állami igazgatóját a munkástanács váltotta le és menesztette.

Az MSZMP kistarcsai vezetőségválasztó taggyűlése Sándor Márton, Ondrisek József, Fabók János, Mészáros Gyuláné, Csonka Dezső, ifj. Ondrisek József és Balogh István tagokat választotta be a vezetőségbe.

Kistarcsa község tanácsa az októberi események után 1957. máj. 9-én ült össze, a felszólalók az események értékelése kapcsán nem beszéltek a helyi eseményekről, csak az országos történésekről.73

 

5. A népesség és a társadalom szerkezetének módosulásai

a) A népesség alakulása

A felszabadulás utáni első népszámlálás adatai szerint 1949-ben Kerepesnek 3684, Kistarcsának 3927 lakosa volt, az 1960. évi népszámláláskor Kerepesnek 3476, Kistarcsának 5592, az 1970. évi népszámláláskor Kerepesnek 4700, Kistarcsának 7359, az 1980. évi népszámláláskor pedig Kerepestarcsának állandó népessége 14 709, lakónépessége 15 421.74

Az első pillantásra úgy látszik, Kerepestarcsa erőteljesen szaporodik, ennek ellene mond ugyan Kerepes népességének csökkenése 1949-1960 között, de láthatóan itt is megindult a népesség növekedése az elmúlt negyed évszázadban. Vegyük azonban jobban szemügyre a két, majd egy településen a családok és a természetes szaporulat helyzetét.

 

A 15 évesnél idősebb népesség családi állapot szerint 1960-ban

 

Férfi Nőtlen Házas Özvegy Elvált
szám % szám % szám % szám % szám %
Kerepes Kistarcsa 1682 2664 100 100 672 1142 19,3 24,5 962 1449 76,9 71,9 39 47 3,1 2,3 9,0 26 0,7 1,3

 

 

Hajadon Házas Özvegy Elvált
szám % szám % szám % szám % szám %
Kerepes Kistarcsa 1794 2928 100 100 611 1036 14,8 16,4 964 1450 69,4 64,1 190 378 13,7 16,7 29 64 2,1 2,8

 

A 15 évesnél idősebb népesség családi állapot szerint 1970-ben

 

Férfi Nőtlen Házas Özvegy Elvált
szám % szám % szám % szám % szám %
Kerepes Kistarcsa 1763 2743 100 100 393 603 22,3 22 1299 2021 73,7 73,7 34 57 1,9 2,1 37 62 2,1 2,2

 

A 15 évesnél idősebb népesség családi állapot szerint 1980-ban

 

Férfi Nőtlen Házas Özvegy Elvált
szám % szám % szám % szám % szám %
Kerepestarcsa 5587 100 1002 18 4210 75,3 156 2,8 219 3,9

 

 

 

Hajadon Házas Özvegy Elvált
szám % szám % szám % szám % szám %
Kerepestarcsa 6199 100 759 12,3 4254 68,6 840 13,5 346 5,6

 

Már az maga rendkívül árulkodó a hazai gyermekszületések csökkenésére nézve, hogy az 1960. évi népszámlálásban még szereplő 6-9 gyermek, 10-15 gyermek rovatokat összevonták az 1970. évi népszámláláskor és 6-tól több gyermek rovatot alkottak belőle, ugyanis az élve születések rovatsorozat végén már ez is bőségesen elegendő. Az élve született gyermekek száma, a házas nők szülési „kedve" évtizedről évtizedre csökkent, minden valódi vagy látszatintézkedés ellenére, amelyik a gyermekszületések számát fellendíteni igyekezett.

 

A 100 nőre jutó élve született gyermek 1960-1980 között

 

 

1960   1970   1980

 

szám   % szám % szám % %
Kerepes Kistarcsa 224 213   100 100 190 186 84,8 87.3 177 79,0 83 81

Mint látjuk, az 1960-as állapotot 100%-nak véve, ami már maga is igen mérsékelt szaporodási ütem volt, Kerepes természetes szaporodása jobban csökkent, mint Kistarcsáé az elmúlt negyed évszázadban. A két település természetes szaporulatában beállt csökkenés 1980-ra 19%-os, ami 1987-re elérte vagy talán meg is haladta a 20%-ot. Vagyis egyötöd résszel születik kevesebb gyermek napjainkban, mint 1960-ban. Holott az 1968-tól elindult társadalmigazdasági fellendülés következtében az volna várható, hogy a népszaporulat is javuló tendenciát vegyen. Természetesen akkor, ha igaz volna a nők általános indoka, miszerint azért nem szülnek gyereket, mert a romló gazdasági körülmények között nincs biztosítva a felnevelésük.

Az nem szorul bizonyításra, hogy a sokgyermekes család típusa eltűnőben van. Az orális és egyéb fogamzásgátlók elterjedtsége következtében a családok Magyarországon valóban „megtervezhetik" gyermekeik számát, vagyis manapság a legritkább esetben születik gyermek terven felül vagy kívül. Hogy a „tervezésben" döntő szava van a nőknek, szintén nem kell bizonyítanunk. Ha tehát a családok gyermekei számának alakulását vizsgáljuk, kiderül, hogy a nők hány gyermeket tartanak ideálisnak, legalábbis a maguk számára. Nemzeti szempontok fel sem merülnek a kérdés kapcsán, viszont jócskán belejátszanak a női emancipáció „tételei", nevezetesen az, hogy sem a társadalomnak, sem az apának nincs joga beleszólni, hány gyermeket hoz a világra a nő, hiszen ez az ő magánügye. Szerencsére a főváros és a vidék gondolkozása között jelentős az eltérés, természetesen a vidék javára és becsületére.

 

A házas nők az élve született gyermekek száma szerint 1960-ban

 

Számuk Nincs gyermek 1 gyermek 2 gyermek 3 gyermek 4 gyermek 5 gyermek 6-9 gyermek 10-15 gyermek Összes született 100 nőre jutó gyermek
Kerepes 964 144 228 262 165 68 40 51 6 2155 224
Kistarcsa 1450 238 375 383 201 114 67 59 13 3084 213

 

A házas nők az élve született gyermekek száma szerint 1970-ben

 

Számuk Nincs gyermek 1 gyermek 2 gyermek 3 gyermek 4 gyermek 5 gyermek 6-több gyermek Összes született 100 nőre jutó gyermek
Kerepes 1316 181 391 425 193 57 28 41 2497 190
Kistarcsa 2031 296 605 676 233 110 49 62 3785 186

 

A házas nők az élve született gyermekek száma szerint Kerepestarcsán 1980-ban

Számuk Nincs gyermek 1 gyermek 2 gyermek 3 gyermek 4 gyermek 5 gyermek 6-gyermek Összes született 100 nőre jutó gyermek
4254 551 1225 1740 460 143 61 74 7528 177


A házasságban élő gyermektelen nők a házasságban élő nőkhöz viszonyítva 1960-1980

 

1960   1970   1980  
szám % szám % szám   %
Kerepes Kistarcsa 144 238 14,9 16,4 181 296 13,7 14,7 551   12,9

 

Táblázatunkból az derül ki, hogy csökken a gyermektelen házas nők számának aránya a házasságban élő nők arányán belül, vagyis egyre inkább fontosnak tartják a gyermeket és azért is, mert a meddőség bizonyos fajtái a megelőző korszakhoz képest az utolsó negyedszázadban fokozottabban lettek elháríthatok.

 

A házasságban élő 1 gyermekes nők a házasságban élő nőkhöz viszonyítva 1960-1980

 

1960 1970 1980
szám % szám % szám %
Kerepes Kistarcsa 228 375 23,6 25,8 391 605 29,7 29,8 1225 28,8

 

A házasságban élő 2 gyermekes nők a házasságban élő nőkhöz viszonyítva 1960-,

 

1960   1970   1980  
szám % szám % szám   %
Kerepes Kistarcsa 262 383 27,2 26,4 425 676 32,3 33,3 1740   40.9

 

A házasságban élő 3 gyermekes nők a házasságban élő nőkhöz viszonyítva 1960-1980

 

1960   1970   1980  
szám   % szám % szám     %
Kerepes Kistarcsa 165 201   17,1 13,7 193 233 14,7 11,5 460     10,8

 

Táblázatunkból végül is kiolvasható, hogy nő az egy- és kétgyermekes házas nők számának aránya az összes házas nők arányán belül úgy, hogy az egygyermekesek arányának növekedése 1970-1980 között kicsit visszaesett, miközben a kétgyermekeseké ebben az időszakban a megelőző növekedési ütemhez képest is jobban nőtt. Mint látjuk, a háromgyermekesek aránya meglehetősen csökkent. A szülési kedv tehát az egy- és háromgyermekes család felől is a kétgyermekes felé tendál.

A két társközségben ezek a folyamatok némileg eltérően játszódnak le. Kerepesen a gyermektelen házas nők aránya 1-2%-kal kevesebb mindig, mint Kistarcsán, ugyanakkor az egygyermekeseké Kistarcsán 1960-ban még magasabb 1-2%-kal, mint Kerepesen. A kétgyermekes nők aránya Kistarcsán fokozottabb ütemben nőtt 1960-1970 között, mint Kerepesen, és a háromgyermekes nők aránya Kistarcsán kevésbé esett vissza, mint Kerepesen, bár Kistarcsán arányát tekintve alacsonyabb volt.

 

Tényleges népszaporodás 1970-1980 között

Lakónépesség 1970-ben Term. szap. Élve született Halál Vándorlási különbözet Lakónépesség 1980-ban
szám 12 172 1069 2513 1444 2180 15 421
% 100 8,8 20,7 11,9 17,9 126,7

 

Kerepestarcsa közvetlen környékén 1970-1980 között csak Gödöllő, Csömör, Nagytarcsa és Pécel lakossága növekedett, elsősorban a jelentős bevándorlásból, és nem a természetes szaporulatból. Az összes többi település lakossága csökkenőben volt a csekély szaporodás, illetve a jelentős elvándorlás következtében.

b) Társadalmi változások népgazdasági ágak szerint

A felszabaduláskor öröklött társadalmi szerkezetet mutatja még nagyrészt az 1949-es népszámlálás, a földosztással együtt, vagy annak ellenére, hiszen a mezőgazdaság szocialista átszervezése és az iparosítás stb. nagy folyamatai csak ezután indultak el.

A hagyományos paraszti népesség döntő többsége a földreform után is csak törpe- és kisparaszti birtokkal rendelkezett. Az elkövetkező években a szocializmus legveszélyesebb ellenfeleinek kikiáltott kulákok aránya (kb. 18-20 hold fölött) már 1949-ben sem érte el Kerepesen és Kistarcsán a birtokkal rendelkező népességnek csak néhány százalékát. Az egész népességen belül pedig alatta maradt az egy százaléknak.

 

A paraszti gazdasággal rendelkezők 1949-ben

 

 

Népesség Gazdaság nélkül Gazdasággal rendelkező 0-1 1-5 5-10 10-25 25-
hold hold hold hold hold
Kerepes 3684 3125 559 185 264 83 26 1
100% 84% 15,2% 33,1% 47,2% 14,8% 4,7% 0,2%
Kistarcsa 3927 3599 328 96 157 44 28 3
100% 91,6% 8,4% 29,3% 47,9% 13,4% 8,5% 0,9%


A népesség foglalkozási főcsoportok szerint 1949-ben %-ban

 

Mezőgazdaság Ipar és bányászat Kereskedelem, bank Közlekedés Közszolgálat Egyéb Összesen
Kerepes 21,5 45,7 4,3 10,5 4,1 13,9 100
Kistarcsa 14,6 44,9 4,7 7,9 5,1 22,8 100

 

A nem mezőgazdasági népesség foglalkozási főcsoportok és vtszony szerint 1949-ben

 

Ipar és bányászat Ker., bankésbizt. Közlekedés Közszolgálat
munkás alkalmazott önálló segítő családtag kereső és eltartott munkás alkalmazott önálló segítő családtag kereső és eltartott munkás alkalmazott önálló segítő családtag kereső és eltartott munkás alkalmazott alkalmazott kereső és eltartott
Kerepes Kistarcsa 1476 1476 82 96 125 181 2 11 1685 1764 83 64 41 31 34 87 1 3 159 185 316 241 66 65 8 2 1 387 309 71 77 83 122 154 199

Adatainkból annyi látszik az első pillantásra, hogy Kerepes és Kistarcsa mezőgazdasági népessége 1994-ben már alacsonyabb volt az országos átlagnál, ipari népessége pedig magasabb ha ehhez hozzászámítjuk a közlekedést is, akkor Kerepesen a lakosság 56,2 /„-a, Kistarcsán 52 8%-a élt az iparból és közlekedésből, ami igen magas arany.

Az 1960-as népszámlálás a mezőgazdaság szocialista átszervezésének második szakasza előtti állapotot tükrözi, vagyis a mezőgazdaság szövetkezetek még csekély részét tömörítették a mezőgazdasági népességnek.

 

A mezőgazdasági népesség foglalkozási viszony szerint 1960-ban

 

Mg. népesség Alkalmazott Tsz fizikai tag szellemi Összesen Segítő családtag Önálló és segítője Kétlaki és segítője
Kerepes 422 52 37 8 45   250 74
Kistarcsa 296 37 24 2 26 1 210 23

A mezőgazdasági népesség aránya tovább csökkent 1949-1960 között a két községben, ami azonban nem a fejlett mezőgazdaságnak a jele, hanem annak a helytelen parasztpolitikának a következménye volt, amelyik a két időpont között zajlott, és annak a következménye, hogy a mezőgazdaságból kikényszerítettek a főváros közelében viszonylag könnyebben jutottak ipari munkához, mint az ország távolabbi vidékein élők.

 

A népesség és a keresők népgazdasági ágak szerint 1960-ban

 

 

Népesség száma Mezőgazd. Ipar Építőipar Közlekedés Kereskedelem Egyéb
szám % szám % szám % szám % szám % szám %
Kerepes Kistarcsa 3476 5592 422 296 12,1 5,3 1213 2587 34,9 46,3 616 396 17,7 7,1 325 522 9,4 9,3 158 355 4,5 6,3 742 1436 21,4 25,7

 

Az 1949-1960 közötti időben tovább nőtt az iparban, építőiparban foglalkoztatottak száma, együttesen elérte Kerepesen az 52,6%-ot, Kistarcsán az 53,4%-ot úgy, hogy az utóbbi helyen különösen az ipari foglalkoztatás növekedett. A közlekedésből élők aránya Kerepesen csökkent, Kistarcsán nőtt. Ha ezt az ágazatot is hozzászámítjuk az ipari népességhez, mint ahogy azt az 1949-es állapotok bemutatásánál is tettük, akkor Kerepesen 62%-a, Kistarcsán 62,7%-a él a lakosságnak a tágabb értelemben vett iparból és közlekedésből.

Az 1970-1980 között eltelt évtized tulajdonképpen az 1968-ban elindított új gazdasági mechanizmus hatékony korszakának az ideje, ennek a folyamatnak a kimerülése kb. 1979-1980-ban kezdett mutatkozni. Az 1980-as népszámlálás tehát mindenképpen az új gazdasági mechanizmusnak a társadalmi szerkezetre gyakorolt hatását rögzítette. Mindenekelőtt szembetűnő, hogy a mezőgazdasági népesség arányának fogyása az 1960-as évek elején megállt, sőt 1970-re némi növekedése tapasztalható, Kerepesen 12,1%-ról 12,3%-ra, Kistarcsán 5,3%-ról 6,9%-ra. Az 1970-1980 közötti időben a mezőgazdaságba valóságos visszaáramlás folyt a két községben, hiszen 1980-ra Kerepestarcsán 12,76%-ot ért el a mezőgazdasági népesség, ami sokkal egészségesebbnek mondható, mint a megelőző állapot.

Az ipari népesség növekedése 1960-1970 között tovább folyt, Kerepesen 34,9%-ról 44,4%-ra, Kistarcsán 46,3%-ról 51,3%-ra, ugyanakkor az építőipari népesség aránya Kerepesen csökkent, míg Kistarcsán valamelyest nőtt. A közlekedési dolgozók és eltartottjaik aránya mindkét községben emelkedett. Együttvéve a három ágazatot 1960-1970 között Kerepesen 62%-ról 67,7%-ra, Kistarcsán 62,7%-ról 71,1%-ra.

Az ipari népesség aránya növekedésének az üteme 1980-ra lefékeződött Kerepestarcsán, sőt az iparból, építőiparból való elvándorlás következett be kisebb részben a mezőgazdaság, nagyobb részben a szolgáltató ipar felé, amelyet sajnos az 1980-as népszámlálás szemérmesen „a nem anyagi ágak" címszó alá helyezett el, mely kategória eddig nem is szerepelt, de ekkor Kerepestarcsán máris 19,55%-a él a népességnek ebből az ágazatból, mely magában egyesíti a közhivatalnokot, a függetlenített párttitkárt, a maszek női fodrászt és zöldségest, az orvost stb. így meglehetősen heterogén csoportot hozva létre és teljesen önkényesen. Pedig a mai magyar társadalom belső feszültségei ebben a csoportban keletkeznek, vagy ezáltal jönnek létre. Ennek a kategóriának az aránya tovább növekedett 1987-re az országban és Kerepestarcsán is, és minden bizonnyal még ezután is növekedni fog.

 

A népesség és a keresők népgazdasági ágak szerint 1970-ben

 

 

Népesség szama Mezőgazdaság Ipar Építőipar Közlekedés, szállítás Kereskedelem Egyéb  
szám % szám % szám % szám % szám % szám %
Kerepes 3822 469 12.3 1697 44.4 458 12 433 11.3 268 7 497 13
Kistarcsa 6054 421 6.9 3103 51,3 551 9.1 645 10,7 589 9,7 745 12,3

 

A népesség népgazdasági ágak szerint Kerepestarcsán 1980-ban

Népesség száma Mezőgazdaság, erdőgazdaság Ipar Építőipar Szállítás, hírközlés Keres- kedelem Vízgaz- dálkodás Nem anyagi ágak együtt
15 421 100% 1968 12,76% 5181 33.6% 1669 10.8% 1856 12% 1528 9,9% 203 1.3% 3016 19,55%

 

6. Településfejlődés és kommunális ellátottság

A települések lakosságának gazdasági erejét, gyarapodását méltán be lehet mutatni, bizonyítani a lakások, családi házak, középületek építési adataival, az építési kedvvel és annak eredményeivel, amibe beleszámítjuk a régi lakások állagának korszerűbb, tartósabb, egészségesebb stb. anyagokra és módra való átépítését, kicserélését.

Az 1949-es népszámlálás szerint az épületek száma Kerepesen 1118, Kistarcsán 929, ezekből lakóház Kerepesen 940, Kistarcsán 805. A II. világháborúban megsérült Kerepesen 454, Kistarcsán 262 lakóház, vagyis Kerepesen a lakóházak 48,3%-a, Kistarcsán 32,5%-a. A sérült lakóházakból helyreállítottak 1949-re Kerepesen 416-ot (91,6%), Kistarcsán 250-et (95,4%), és újonnan építettek Kerepesen 19-et, Kistarcsán pedig 14-et. Vagyis a két községben 1945-1949 között a házépítésben kifejtett energia szinte teljes egészében a háborús károk kiküszöbölésére fordítódott.

Az 1945-1959 közötti években épültek ugyan új lakások, ezek közül Kerepestarcsán 542 volt használatban még 1980-ban, az akkor használatban lévő összes lakásnak a 11,9%-a. A lakásépítési láz 1960-1969 között kezdett kibontakozni, 1970-1979 között tetőzött, ebben az évtizedben összesen 1706 lakás épült, 1980-ban ez a fennálló lakásoknak a 37,6%-a. Azóta a lakásépítési ütem lassul, sőt meglehetősen csökken.

A lakások anyagaik szerint is hatalmas változáson mentek át. Bár 1949-1960 között még épültek Kerepesen tégla-, beton- vagy kőalapon vályogházak, arányuk Kistarcsán már ekkor elkezdett csökkenni. A vályogalapon vagy alap nélküli vályogházak aránya pedig 1949-1960 között mindkét településen fokozatosan csökkent, Kerepesen 33,3%-ról 25,4%-ra, Kistarcsán 25%-ról 12,5%-ra. Kerepesen 1970-ben már csak 12,2%, Kistarcsán csak 7% a vályogház vályogalapon. Az 1980-as népszámlálás már nem is tüntetett fel ilyen rovatokat, mert nem volt rá semmi szükség, a vályogházak eltűntek a lakóépületek sorából. Utolsó hírmondónak 1980-ban találunk még Kerepesen 16 vertföldes lakószobát, amelyik nyilván vályogházban van.

 

A lakóépületek felszereltsége 1960-ban

 

 

Lakóépület száma Ivóvízzel ellátott Szennyvízelvezető csatornával
saját vízvezeték saját kút telken kívülről
Kerepes 912 100% 19 2% 682 74,8% 211 23,1% 8 0,9%
Kistarcsa 1231 100% 62 5% 1041 84,5% 128 10,4% 55 4,5%

 

A lakások ivóvízzel való ellátása 1949-ben nagyrészt saját, kisebb részt nem saját telken lévő kutakból történt. Szennyvízelvezető csatornának ekkor még rovata sem volt a népszámlálásban, ez néhány lakásban 1960-ban tűnik fel, 1970-re Kerepesen a lakások 8,9%-a, Kistarcsán 19,4%-a rendelkezik vele. Kerepestarcsán 1980-ra a lakások 76,7%-a működtet szennyvízelvezető csatornát, és ekkorra a szervezett szemétszállításba már bekapcsolták a lakásoknak a 93,2%-át, 1970-ben ez a kommunális szolgáltatás még nem létezett.

A fürdőszobák számbavétele a népszámlálás során 1960-ban kezdődött el, ekkor Kerepesen a lakások 9,3%-a, Kistarcsán 18,3%-a volt fürdőszobás. A vízöblítéses WC-k 1970-től szerepelnek a népszámlálásokban, ekkor Kerepesen a lakások 7%-a, Kistarcsán 11,3%-a rendelkezik vele. Kerepestarcsán 1980-ra a lakások 62,5%-ában van WC.

 

A lakóépületek anyaga és vízzel való ellátottsága 1949-ben

 

 

 

 

 

 

Összesen Lakóház falazata és alapzata Lakóház tetőzete   Ivóvízzel ellátott vízvezeték Egyéb
kő, tégla, beton alapon vályog, sár alapon pala, cserép, bádog zsindely, deszka nád, zsúp saját kút nem saját kútból
kő, tégla vályog, sár vályog, sár
Kerepes 940 415 209 313 888   25 745 191 1
Kistarcsa 805 384 211 201 780 20 22 762 37 3

 

A lakóépületek anyaguk szerint 1960-ban

 

 

 

Összesen   Alapozás, falazás     Lakóház tetőzete  

 

kő, tégla, beton alapon vályog, sár alapon cserép, bádog zsindely, deszka nád, pala zsúp vályogház % zsindely, nád, zsúp %

 

tégla, beton vályog, sár vályog, sár
Kerepes Kistarcsa 912 1231 361 730 4 19 272 310 232 154 833 1168 7 4 37 47 25,4 12,5 0,8 0,3

 

A lakások felszereltsége, padozata 1960-ban

 

Lakások száma Vízvez. szám % Vili.-vezetékkel szám % Vízvezetékkel, villannyal ellátott lakások lakói A szobák közül meleg hideg padozatú vertf. Vertföldes padozatú konyha lakás lakója
Kerepes Kistarcsa 1012 1432 26 2,6 70 4,9 786 77,7 1321 92,2 100 260 2882 4973 897 1791 131 104 413 296 121 47 288 177 1042 726

 

A lakások rendeltetése, nagysága és helyiségei 1960-ban

 

 

 

 

Lakás egység 100 lakott lakásra jutó lakó Összes lakásból Szoba nélküli 1 szobás % Fürdőszoba száma % 100 szobára, helyiségre jutó lakó
1 szoba 2 szoba 3 szoba és több
Kerepes Kistarcsa 1018 1459 368 374 626 755 350 596 33 69 3 12 61,9 52,7 94 9,3 262 18,3 240 146 246 148

 

A lakóépületek anyaguk szerint 1970-ben

 

 

 

 

 

Falazat   Vályog, tégla, beton, kő alapon Sár falazatú alapozás nélkül Az utóbbiak %-a Lakóépület összesen
tégla beton   blokk, panel öntött vályog, sár
Kerepes Kistarcsa 829 1295 22 19   15 17 379 426 226 302 153 124 12,2 7 1256 1769

 

A lakóépületek felszereltsége 1970-ben

 

Vízvezetékkel Villanyvezetékkel Gázvezetékkel Szennyvízelvezető csatornával Lakóépület összesen

 

szám % szám % szám % szám % szám %
Kerepes Kistarcsa 1133 1703 90,2 96,3 95 285 7,6 16,1 - - 112 344 8,9 19,4 1256 1769 100 100

 

A lakások felszereltség szerint 1970-ben

 

Villannyal Gázzal Vízöblítéses WC Szennyvízelvezető csatornával Vízvezetékkel 1 Villannyal ellátott lakások lakói Gázzal Lakások összesen
Kerepes Kistarcsa 1291 1961 771 1419 90 222 126 373 378 1135 4234 7050 2835 5465 1429 2036

 

Lakások felszereltség szerint Kerepestarcsán 1980-ban

 

 

 

Villannyal Gázzal   Vízvezetékkel   Egyéb módon Vízöblítéses WC Szennyvízelvezető csatorna Szervezett szemétszállítás Összes
lakásban lakáson kívül épületen belül épület telkén telkén kívül épület telkén épület telkén kívül
4491 3873 3341 75 385 282 325 131 2839 3481 4231 4539

 

A lakások rendeltetése, nagysága és helyiségei Kerepestarcsán 1980-ban

Lakásegység összesen Lakás együtt Lakás lakott Lakás lakatlan Lakott egyéb lakásegység Lakók lakásokban Lakók egyéb helyen 100 lakott lakásra jutó lakó Személyi, Állami, tulajdonú Személyi %-a
4611 4539 4359 180 72 1490 269 342 4187 352 92,2

 

A lakások építési idejük szerint Kerepestarcsán 1980-ban

Összesen -1899 1900-1919 1920-1944 1945-1959 1960-1969 1970-1979
4539 100% 139 3% 257 5,7% 864 19% 542 11,9% 1031 22,8% 1706 37,6%

 

A háztartási gáz 1970-ben tűnik fel a népszámlálások rovatai között, ekkor Kerepesen a lakásoknak 54%-ában, Kistarcsán 72,4%-ában használnak palackos gázt, 1980-ban Kerepestarcsán összesen 85,3%-a a lakásoknak gázt használ.

További elemzések ugyanazt az eredményt hoznák, hogy Kerepestarcsán is, mint szerte az országban, hatalmasat léptünk előre a lakások és felszereltségük területén. Ha értő szemmel végigsétálunk Kerepestarcsán, azt is megfigyelhetjük, hogy az építkezések részben anyagpazarlók, hivalkodók és esztétikátlanok. Az épületek sokszori aránytalanságát, behemótságát természetesen nem ellensúlyozzák a díszes és gazdag kerítések, melyek mintha az örökkévalóságnak készülnének, és sok esetben giccsesek.

 

7. Az oktatás és a művelődés

Kerepes és Kistarcsa népességének társadalmilag öröklött iskolai végzettségét és műveltségét az 1949-es népszámlálás tárta fel, ez gyakorlatilag az iskolák államosítása előtti állapotot tükrözte. A különböző felekezeti és állami iskolákban a teljes népességnek Kerepesen a 14,3%-a négy osztályt, a 43,4%-a hat osztályt, a 3,5%-a nyolc osztályt végzett az elemi vagy népiskolában. Kistarcsán a teljes népességnek a 13%-a négy osztályt, a 44,5%-a hat osztályt, a 3,5%-a nyolc osztályt végzett el.

Kerepesen a középiskola négynél kevesebb osztályát a népesség 2,2%-a, négy osztályát a 10,3%-a, nyolc osztályát a 3,9%-a végezte el. Ugyanez Kistarcsán 3,1%, 11,6% és 4%. Mint látjuk, Kistarcsán az iskolázott népesség aránya és az iskolázottság foka valamivel jobb volt, mint Kerepesen.

Az 1949-es népszámlálás a 6 éven felüli népességből kimutatta az analfabétákat is, Kerepesen 3,5% és Kistarcsán 1,9%. Ennek a „klasszikus" analfabétizmusnak a felszámolása a következő évtizedben országosan megtörtént, vagyis mindenkit megtanítottak írni és olvasni az iskola követelményei szerint. Más lapra tartozik, hogy az 1970-1980-as évekre a népesség nagyobb része leszokott az írással-olvasással való élésről. Természetesen OTP-kölcsön igénylésekor, autóvásárláskor stb. mindenki képes aláírni a nevét, és ma már csak a cigánylakosság körében vannak olyanok, akik a buszok tábláiról nem tudják leolvasni, hová megy a busz. Hamis képet rajzolnánk, ha az analfabétizmus Jelszámolásával" akarnánk bizonyítani a fejlődést. Nem is beszélve arról, hogy az 1980-as években a „klasszikus" analfabéták száma újra nőni kezdett.

A kerepestarcsaiak iskolázottságának színvonala, annak szakadatlan emelkedése sokkal megbízhatóbb és erőteljesebb bizonyítéka mindannak, ami az elmúlt négy évtizedben végbement a magyar társadalomban és Kerepestarcsán is.

Az 1960-as népszámlálás, csak 11 évvel az államosítás után, már szép eredményeket mutat. Az általános iskola 1-5 osztályát 23,2%, a 6-7 osztályát 45,2% és a nyolc osztályát 20,9% végezte el a 7 évesnél idősebb népességből Kerepesen. Kistarcsán ugyanez 20,7%, 43% és 23,3%.

Az 1970-es népszámlálás szerint az általános iskola 1-5 osztályát 18,5%, a 6-7 osztályát 34,9% és a 8 osztályát 33,3% végezte el a 7 évnél idősebb népességből Kerepesen. Kistarcsán ugyanez 16,1%, 32,7% és 35,1%.

Végül 1980-ban a fenti kategóriákban Kerepestarcsán 14,7%, 22,2% és 28,5%. Amiből világosan kiderül, hogy 1960-1970 között egyre többen végezték el a nyolc osztályt. Ám 1980-ban a csak nyolc osztályt végzettek aránya lecsökkent, mivel ezek nagyobb része tovább tanult.

Középiskolába 1960-ban a 7 évesnél idősebb népességnek 2,5%-a járt, ezen felül a 4%-a érettségizett Kerepesen. Középiskolába járt Kistarcsán 3,6% és érettségizett 5,5%. Ugyanez 1970-ben Kerepesen 3,6% és 6,3%, valamint Kistarcsán 4,4% és 8%, Kerepestarcsán 1980-ban középiskolába járt, de nem fejezte be a 7 évnél idősebb népesség 3,3%-a, érettségizett 13,5%-a és a középfokú szakmunkásképzőt befejezte 12,7%-a, összesen középiskolába járt tehát 29,5%-a.

Az 1949-es népszámlálás nem tüntette fel a felsőfokú végzettséggel rendelkezőket. Ezek száma Kerepesen és Kistarcsán ekkor %-ban nyilván nem is volt kifejezhető. Az 1960-as népszámlálás szerint Kerepesen egyetemre, főiskolára járt, illetve oklevelet szerzett 45 fő, 1,5%; Kistarcsán 103 fő, 2%. Ugyanez 1970-ben Kerepesen csak járt felsőfokú intézménybe 12 fő, 0,2%; oklevelet szerzett 36 fő, 1,3%; összesen 1,5%. Kistarcsán ugyanez 55 fő, 0,8%; 100 fő, 1,5%; összesen 2,3%.

Kerepestarcsán 1980-ban 65 fő járt felsőfokú oktatási intézménybe, 0,48%; 443 fő szerzett oklevelet, 3,28%; ez összesen 3,76%. Mint látjuk, az emelkedés jelentős és az is figyelemre méltó, hogy a felsőfokú intézménybe bejutóknak egyre nagyobb hányada sikeresen, az oklevél megszerzésével fejezi be tanulmányait.

 

A népesség iskolai végzettsége 1949-ben

 

Népesség száma Elemi v. népiskola 8 | 6 | 4 osztályát végezte Középiskola 8 | 4 | 4- osztályát végezte 6 éven felül ír nem ír, és olvas nem olvas
Kerepes Kistarcsa 3684 3927 129 139 1599 1749 528 510 145 160 381 456 83 125 3223 3460 116 67

 

A 7 évesnél idősebb népesség iskolai végzettség szerint 1960-ban

 

Népesség száma Általános iskola 1-5 | 6-7 | 8 osztályát végezte Középiskola 1-4 oszt. végezte Érettségizett Egyetemre, főiskolára járt, oklevelet szerzett
Kerepes Kistarcsa 3072 4967 714 1029 1388 2139 642 1159 76 182 123 275 45 103

 

A 7 évesnél idősebb népesség iskolai végzettség szerint 1970-80-ban

 

7 évesnél idősebb 0 Az ált. iskola 1-5 6-7 8 osztályát végezte A középiskola 1-4 osztályát végezte Érettségizett   Egyetemre, főiskolára járt Oklevelet szerzett
Kerepes 4192 74 775 1463 1395 153 264   12 56
Kistarcsa 6626 84 1069 2169 2328 291 530   55 100
Kerepestarcsa 13 471 177 1981 2992 3837 449 1819 1708 65 443
  szakmunkásképző középfokú  

 

 
A kerepesi KALÁSZ 1948-ban. a magyar forradalom centenáriumán, aratóünnepen, sötét polgári ruhában Nagy Gézáné. a KALÁSZ vezetője
 
 
A kerepesi KALÁSZ és a KALOT együtt az 1948-as aratóünnepen, középen fekete mellényben Gróf Mihály, a KAPSZ helyi elnöke,ülő sorban középen Nagy Géza tanító és felesége
 
 

Kerepesi szüreti mulatság az 1940-es évek végén
 
 
 
 

A kistarcsai Fésűsfonó dolgozóinak ünnepsége 1953. aug. 20-án
 
 
A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár
 

A 4 tanteremmel bővített Vörösmarty úti 12 tantermes általános iskola
 


Somló Sári Madách-szobra a kerepesi községi könyvtárban. (A régi Nemzeti Színház részére készült. Az eredeti fehér carrarai márványból a csesztvei Madách-kúria emlékmúzeumában található.)
 
 
Kórház
 
 
A 60 férőhelyes óvoda, 60 férőhelyes megyei módszertani bölcsőde. Átadás éve: 1983
 
 
Kistarcsai községszélen épült mozi. Átadva: 1984
 

Kis boltok a Szabadság úton, a HÉV-megállóban
 

A 6 db tanácsi bérlakás a Széchenyi utcában. Átadva: 1985-ben
 

Kis boltok az Eperjes utcában 1984-85
 

Orvosi rendelő Szilasligeten és 2 db lakás. Épült 1985-86-ban
 


Jegyzetek:

  1. Bank L.: Harcok, hősök, hamvak. Aszód, 1984. passim és szóbeli kiegészítései, valamint térképei.
  2. Kálmán Vendel kerepesi plébános vallomása a História Domusban.
  3. Bank L.: Harcok, hősök, hamvak. Aszód, 1984. 53.
  4. Kálmán Vendel kerepesi plébános vallomása a História Domusban és a plébánia törzskönyve 15.
  5. Somló Sári: így éltem egykor - Kerepesen. Napló 1944. okt. 26-tól 1945. febr. 26-ig. Kézirat.
  6. Bellus József visszaemlékezései. Kevesen tudják, hogy Endre László apja, Endre (Anderhold) Zsigmond Fejér megyei főszolgabíró Lovasberényben országgyűlési pótválasztáson indult kormánypárti programmal önjelöltként, és bejutott a Magyar Parlamentbe.
  7. PmL, Kistarcsa NB ir. sz. n. 1945. febr. 27.
  8. PmL, Kistarcsa NB ir. Jegyzőkönyvek 45/1945. NB sz. hat.
  9. Orbán S.: Egy kérdőíves összeírás feldolgozása a mezőgazdasági népesség 1946. évi helyzetéről. Agrártörténeti Szemle 1966/1-2. táblázatok.
  10. PmL, Kerepes község ir. 1946., 1947. sz. n.
  11. Kerepes HDsz. n.
  12. PmL, Kistarcsa NB ir. Jegyzőkönyvek no. 1. és 38/1945., 43/1945., 111/1945., 114/1945., 167/1945., 327/1945. NBsz. hat.
  13. Blaskovits J.-Labádi L.: Az MKP Pest megyei szervezeteinek kiépülése a felszabadulás kezdetétől az 1945-ös országgyűlési választásokig. In: Pest megye múltjából I. Bp., 1965. 378.
  14. Sándor Márton: Történelem. Kézirat. Az MKP számára rövidesen kicsi lett a Petőfi utcai helyiség és ekkor átköltöztek a Fuchs-féle házba (Deák F. u. 6.).
  15. PmL, Kistarcsa NB ir. 19/1945. B. gy. sz.
  16. PmL, uo. 38/1945., 138/1945. NB sz.
  17. Uo. 66/1945., 138/1945. NB sz.
  18. Uo. 111/1945., 138/1945. NB sz.
  19. Bellus József visszaemlékezései.
  20. Blaskovits J.-Labádi L.: i. m. 399,404.
  21. Kerepes HD sz. n. és Blaskovits J.-Labádi L. i. m. 396. és PmL, Kerepes képv. kgy. jkv. 16/1945. kgy.sz.
  22. PmL, Kistarcsa és Kerepes képv. kgy. jkv. és PmL, Kistarcsa NB ir. 113/1945. NB sz.
  23. PmL, Kerepes képv. kgy. jkv. 3/1945., 4/1945., 9/1946. és Kistarcsa képv. kgy. jkv. 1/1945. kgy. sz.
  24. PmL, Kistarcsa NB ir. 85/1945., 266/1945., 316/1945., 348/1945., 36/1946. NB sz. és 1947., 1948. sz. n. - A kistarcsai Gazdakört a belügyminiszter 134.122/1945. sz. rendeletével egyszer már feloszlatta, 1945. okt. 13-án az NB erre való hivatkozással nem foglalt állást a kérdésben.
  25. PmL, Kistarcsa NB ir. 1945., 1946. sz. n. és 145/1946. NB sz.
  26. PmL, Kistarcsa NB ir. 322/1945., 348/1945., 363/1945., 101/1946., 104/1946., 116/1946. és 1946. sz. n., valamint Gergely J.: A katolikus egyház Magyarországon 1944-1971. Bp., 1985. 48.
  27. PmL, Kistarcsa NB ir. 29/1948. NB sz.
  28. PmL, Kerepes NB ir. 59/1946. és 1946. sz. n., valamint Mihalik Mihály közlései.
  29. PmL, Kistarcsa NB ir. Jegyzőkönyvek no. 1.
  30. PmL, Kistarcsa NB ir. 124/1945., 211/1945., 258/1945., 356/1945., 14/1948., 104/1948. és Kerepes NB ir. 5/1945. NB sz. - Endresz György a magyar repülés neves egyénisége. 1931. júl. 16-án 25 óra 40 perc alatt Amerikából az Atlanti-óceánon át leszállás nélkül Bicskéig repült. Több híres óceánrepülést hajtott végre. 1932. máj. 21-én Rómába repült az óceánrepülők kongresszusára, ennek során gépe lezuhant és életét vesztette. MÉLI. 424.
  31. Bank L.: Harcok, hősök, hamvak. Aszód, 1984. 55-56. és PmL, Kistarcsa NB ir. 112/1945., 325/1945. NBsz.
  32. Sándor Márton: Történelem. Kézirat és PmL, Kistarcsa NB ir. 52/1945. NB sz., PmL, Kerepes képv. kgy. jkv. 10/1947. kgy. sz.
  33. PmL, Kistarcsa NB ir. 32/1945., 48/1945., 164/1945., 252/1945., 293/1945., 305/1945., 124/1945. NB sz. és 1945., 1946. sz. n., valamint Kerepes NB ir. 15/1945. NBsz. és Kerepes képv. kgy. jkv. 1945. dec. 8. sz. n.
  34. PmL, Kistarcsa NB ir. 139/1945., 152/1945., 173/1945., 178/1945., 202/1945., 321/1945., 345/1945. és Sándor Márton: Történelem. Kézirat, valamint Bellus József visszaemlékezései.
  35. PmL, Kistarcsa NB ir. 307/1945. NB sz. és Kistarcsa képv. kgy. jkv. 2/1945. kgy. sz. és Kerepes képv.
  36. kgy. jkv. 1945. okt. 28-i ülés. * PmL, Kistarcsa NB ir. 205/1945. NB sz.
  37. PmL, Kistarcsa NB ir. 205/1945., 309/1945., 180/1946., 184/1946., 186/1946., 191/1946., 207/1946. és Kerepes NB ir. 1946. jan. 5-i és máj. 2-i ülés, valamint MÉL II. 789.
  38. PmL, NB ir. sz. n., Forró Józsefné (sz. Hovanyecz Mária) visszaemlékezései.
  39. PmL, Kerepes nk. ir. Biz. ir. 10/1946. B. sz. és Mihalik Mihály visszaemlékezései.
  40. PmL, Kistarcsa NB ir. 129/1946., 88/1947., 81/1948. NB sz. és Kerepes nk. ir. Szlovák áttelepülési ir. 1946-1948. passim.
  41. PmL, Kerepes nk. ir. Biz. ir. 10/1950. B. sz. - Kistarcsa NB ir. 91/1948. NB sz. és Forró Józsefné (sz. Hovanyecz Mária) visszaemlékezései.
  42. Édes József tanító 26 oldalas kézirata Mihalik Mihály birtokában.
  43. PmL, Kerepes képv. kgy. jkv. 8/1945. kgy. sz.
  44. Uo. 12/1947. kgy. sz.
  45. PmL, Kistarcsa NB ir. 4, 9/1945. NB sz.
  46. Uo. 56, 90/1945. NB sz.
  47. Uo. 351/1945. NBsz.
  48. PmL, Kistarcsa képv. kgy. jkv. 9/1945. kgy. sz.
  49. PmL, Kistarcsa NB ir. 71,103/1945., 15/1946. NB sz. és Kerepes NB ir. 60/1946. NB sz.
  50. PmL, Kistarcsa NB ir. 175/1946. NB sz.
  51. Uo. 54/1948. NB sz.
  52. PmL, Kistarcsa község elöljáróságának ir. limbus.
  53. Stógl István és Édes József visszaemlékezései.
  54. PmL, Kerepes község tanácsülési jkv. a megadott időpontokban.
  55. PmL, Kistarcsa NB ir. 23, 88/1945., 360/1945., 39/1947., 78/1948. NB sz.
  56. Uo. 374/1945., 67/1946., 86/1946., 45/1946., 57/1946., 179/1946. NB sz.
  57. Uo. 100/1948. NBsz., Rajk László (Székelyudvarhely, 1909. márc. 8.-Bp., 1949. okt. 15.)nevét 1948-ban vette fel a kistarcsai rendőrlaktanya, Rajk 1930. szept. 1. után itt volt internálva.
  58. Stógl István visszaemlékezései, PmL, Kerepes képv. kgy. jkv. 20/1946. kgy. sz. és PmL, Egyesületi alapszabályok levéltári gyűjteménye Kerepes no. 16. - A belügyminiszter 5641-848/2/1951. IV/5. e. sz. rendeletével feloszlatta a kerepesi MÉMOSZ Sport Egyesületet.
  59. Kovács ? visszaemlékezései
  60. PmL Kistarcsa NB ir. 274/1945., 290/1945., 133/1946., 71/1947., 50/1948., 9/1949. NB sz. és Kistarcsa képv. kgy. jkv. 12/1947., 38/1947., 57/1947. kgy. sz.
  61. PmL, Kistarcsa NB ir. 15/1945., 22/1945., 37/1945., 52/1945., 57/1945., 69/1945., 73/1945. NB sz.
  62. Uo. sz. n. és Orbán S.: Egy kérdőíves összeírás feldolgozása a mezőgazdasági népesség 1946. évi helyzetéről. Agrártörténeti Szemle 1966/1. táblázat.
  63. PmL, Kistarcsa NB ir. 296/1945. NB sz. és sz. n., Kerepes NB ir. sz. n. és Kerepes képv. kgy. jkv. 6/1945. kgy. sz.
  64. Bellus József visszaemlékezései és PmL, Kerepes tanácsülési jkv. 1951. jan. 29.
  65. PmL, Kerepes nagyközség ir. Bizalmas ir. 16/1950. B. sz., Kerepesi Adóhivatal ir. 210/1950., Kerepes község elöljáróságának ir. 875/1946., Kerepes tanácsülési jkv. 1950. dec. 7.
  66. PmL, Kerepes tanácsülési jkv. a megadott időpontokban.
  67. Uo. 1953. márc. 21.
  68. A kerepesi „Kossuth" Mezőgazdasági Tsz. helyzetjelentése 1955. XII. 10-ig bezárólag.
  69. Dr. Horváth Péter: A Szilasmenti Mezőgazdasági Termelőszövetkezet és jogelődeinek 30 éves története. Bp., 1980. 34-35, 38.
  70. PmL, Kerepes tanácsülési jkv. 12-17/1956. sz.
  71. Uo. és vb-ülési jkv. a megadott időpontokban.
  72. PmL, Kistarcsa tanácsülési jkv. 20-26/1956. sz. és Bellus József visszaemlékezései.
  73. Bellus József visszaemlékezései, PmL, Kistarcsa tanácsülési jkv. a megadott időpontokban és az MSZMP-ülési jkv. Sándor Márton tulajdonában.
  74. Ebben az alfejezetben az adatokat a tizenévenkénti népszámlálásokból vettük, ezek hozzáférhetők, P7prt nem ielzeteltük az alfejezetet.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet