TANULMÁNYOK

KIMLE TÖRTÉNETÉNEK VÁZLATA

Egy település történetének alapos, „mindenre kiterjedő" bemutatása nem könnyű feladat: egyes korszakokban a források hiánya, máskor meg éppen az adatok bősége állítja nehézségek elé a kutatót. így van ez Kimle esetében is: a régmúltról csak néhány régészeti lelet illetve okleveles említés „árulkodik"; a 16-18. századból már lényegesen több forrás tudósít, de egymástól erősen eltérő alapossággal és hitelességgel; az utolsó két évszázadból pedig már annyi adat ismert, hogy bemutatásukkor erős válogatásra kényszerülünk! Ezért jelen dolgozatunkban csupán vázlatát adhatjuk településeink gazdag múltjának: összefoglaljuk a középkor elszórt okleveles említéseit, a 16-18. századi forrásokból kiemeljük a lényegesebb információkat, a 19-20. századból pedig idézzük a legfontosabb leírásokat és adatokat, illetve megkíséreljük az utóbbi évtizedek történéseinek vázlatos időrendi áttekintését.

A feldolgozás módját tekintve egyszerre törekszünk olvasmányosságra és szakmai hitelességre: ezért dolgozatunk „főszövegében" kerüljük az idegen nyelvű idézeteket, valamint a sok rövidítést tartalmazó szövegek szó szerinti átvételét; a jegyzetekben viszont közöljük ezek fontosabbjait, és minden esetben utalunk az adatok „lelőhelyére" - lehetőséget biztosítva ezáltal a Tisztelt Olvasónak adataink ellenőrzésére, valamint a további kutatásra egyaránt. A jegyzetekben található alapos információk az „egyszerű olvasó" szemében talán túlzott tudományoskodásnak tűnnek; közlésük azonban mindenképpen szükséges, hiszen ezek teszik hitelessé a leírtakat. Ahogy falunk nagy szülötte, a Kossuth-díjas Kadocsa Gyula egyik munkájának előszavában megfogalmazta: „Az egyes kártevők tudományos (latin) nevének közlése a mű egyszerűségét semmiképp nem rontja, engem viszont igazol a szakemberek előtt, ..."1 Ebben a szellemben igyekeztünk elkészíteni dolgozatunkat, abban a reményben, hogy hasznos községtörténeti áttekintést adhatunk az érdeklődő kimleiek kezébe - ugyanakkor segíthetjük valamelyest a tudományos kutatást is!

A régmúlt

Településünk régmúltjáról szinte semmit sem tudunk; ennek ellenére fontosnak tartjuk, hogy néhány mondattal utaljunk az „írott történelem" előtti időszakra is!

Régészeti leletek bizonyítják, hogy a falu területe a honfoglalás előtt évezredekkel már lakott hely volt. Az 1882-ben életre hívott Mosonymegyei Történelmi és Régészeti Egylet egyik első jelentéséből tudjuk, hogy gyűjteménye kettő, Magyarkimle határában előkerült kőbaltával gyarapodott2 - azaz feltehetően már a kőkorszakban is élt itt ember. Bizonyosan lakott volt Magyarkimle területe a római korban: a magyarkimlei templom környékén az 1960-70-es évek táján előkerült római edénytöredékek és terra sigillaták - római kori vörös mázas, domború díszítésekkel ellátott égetett edények - erről tanúskodnak. Egyes feltevések szerint talán római őrtorony állhatott itt, mely a Duna egyik gázlóját védte3.

Településünk római-kori történetének megismeréséhez fontos adalékokkal járult hozzá az a leletmentő ásatás, melyet a mosonmagyaróvári Hansági Múzeum régész-igazgatója, Pusztai Rezső végzett 1973-ban:

• Novákpuszta határában, a Mórvető dülőben római kori őrtornyok törmelékkúpjait fedezte fel: ezen őrtornyok feltételezése szerint a limesen túli terület ellenőrzésére voltak hivatottak;
• Istvánpusztán római őrtorony helyét állapította meg;
• továbbá megtalálta a Kimle határában húzódó hadiút folytatását is.4

A község kedvező földrajzi fekvése miatt feltételezhető, hogy az avarok is megtelepedtek a vidéken. Régészeti leletek egyelőre nem bizonyítják ittlétüket; „megőrizte" viszont azt „A szigetközi lókísértet" című, az 1920-as években Gróf Lipót magyarkimlei lakos, magyaróvári gimnáziumi tanuló által gyűjtött monda, mely „Kimle vezér"-nek, az utolsó avar vitéznek és szellemhadának „állít emléket", bizonyítva: népeink emlékezetében évszázados hagyományok őrződtek meg - esetenként kisebb-nagyobb mértékben eltávolodva a történeti valóságtól.5

A szlávok ittléte viszont - szemben az avarokéval - több oldalról is bizonyítható. Pusztai Rezső az 1970-es évek elején egy szláv település maradványait tárta fel Darnózseli határában, a Novákpuszta irányába eső Parázsszeg dűlőben; e település véleménye szerint része lehetett annak a Mosoni-Duna mellett kialakult településláncnak, melynek része volt Novák és Kimle is.6 Megállapítását a nyelvtudomány is alátámasztja, mely mind a Novák (=újak, új telepesek), mind a Kimle helynév szláv eredetét bizonyítottnak véli - ez utóbbi esetében az 1210. évi első okleveles említés „Kamana" alakjából kiindulva, mely a szláv nyelvekben a „kő" szóval van összefüggésben.7

Az Árpád-kortól Mohácsig

Településeink írásos története az Árpád-kori királyok korában, a 13. század elején kezdődik. Egy 1208-ból származó oklevél említ egy Kewa nevű települést, melyet Major Pál -1878-ban megjelent munkájában - Horvátkimlével vél azonosnak;8 Ivánfi Ede viszont 1210-ből ismer egy forrást, melyben egy Kéwa helynév is előfordul: szerinte a környezet leírása alapján ez csak Magyarkimle lehetett!9 Ezen említés tisztázása további alaposabb kutatásokat igényel; jelen tudásunk alapján e kérdést eldönteni nem tudjuk.

Ismerünk viszont 1210-ből egy bizonyíthatóan hiteles okleveles forrást is. Ebben fordul elő a már említett Kamana névalak: Poth nádor és mosoni főispán kapja II. Endre királytól a "Kamana" nevű földet, mely a mosoni vár tartozéka. Györffy György 1998-ban megjelent munkája szerint az oklevél e név alatt a későbbi Horvátkimle határát írja le.10 Ugyanezen évből, 1210-ből ismert Novak első említése is, „A/ovac" alakban:11 az addig Győr vármegyéhez tartozó település ekkor lesz - amint arra August Ernst eisenstadti nyugalmazott levéltárigazgató is utal12 - Poth mosoni főispán birtoka, azaz Moson vármegye része.

Ezt követően néhány évtizedig nincs községeinkről okleveles adat. Elképzelhető, hogy a tatárjárás idején elpusztultak - de ez nem bizonyítható. Egy 1274 körül kelt oklevél említ egy Kemene nevű települést, mely Csánki Dezső véleménye szerint talán Kimlével lehetett azonos; e települést Kimlével véli azonosnak Györffy György is, megemlítve: itt idézik perbe a kiliti nemeseket Óvári Konrád ellen.13 Mások arról tudnak, hogy a „tatárok pusztítása után az Alföld mocsárvidékéről kunokat telepített ide" IV. László király 1279-ben.14 Ezt a történetet a „Kémleső mellett" birtokot kérő kunokról a helyi hagyomány is ismeri.15

Kimlével kapcsolatosan a 13. századból több adatról nem tudunk; Novák viszont két ízben is előfordul. Érsek Imre szerint 1273-ban foglalta el, vagy vette birtokba Héderváry István Novak falut; forrásra azonban - sajnálatos módon - nem hivatkozik.16 IV. László király 1284. február 6-án, Borostyánkő17 vára alatt kelt oklevelében viszont valóban előfordul e település neve: ebben a király megparancsolja a győri káptalannak, hogy küldje ki megbízottját, s ennek jelenlétében Zerk-i Jakab királyi ember járja be „Nowak" birtok határait és iktassa vissza Owar-i Konrád mestert annak birtokába, minthogy Heydricus fia János ezen örökölt birtokát élete végéig elfoglalva tartotta.18

A 14. század az előzőnél lényegesen szegényebb forrásokban: településeinkről mindössze egyetlen említés maradt fenn, ,Kyukemne" névalakban, 1365-ből.19 Érdekességképpen megemlíthetjük viszont azt a Györffy György által közölt adatot, mely szerint 1318-ban egy adásvételi ügyletben „Simon de Kemne", azaz Kemnei (Kimlei) Simon nevével is találkozhatunk;20 vagyis településünk neve ekkor már családnév formájában is létezett -talán éppen a falut birtokló család neveként.

1400 után viszont már meglehetősen gyakran fordul elő Kimle az oklevelekben - változatos névalakokban. 1403. június 5-én a pozsonyi káptalan előtt Saydek-i, más néven Kempne-i Detre fia Henrik - János, Márton és Vilmos nevű fiai nevében is - eladja Kyraly-fya-i Miklós fia Jánosnak 200 aranyforintért Moson megyében lévő Kakath nevű birtokát, kivéve a ,Kempne" faluban levő birtokrészeket és a hozzájuk tartozó szántóföldeket és más haszonvéteket, amelyeket megtart magának és utódainak.21 (Az említett „Kakath" nevű település Csánki Dezső szerint Káinok és Kimle vidékén feküdt.22 Valószínűleg a XV. század végén, vagy a XVI. században pusztult el; utolsó okleveles említése 1469-ből ismert.) 1414-ben ,Kemnie", 1451-ben ismét ,Kempne" 1485-ben ,Kempnie", 1486-ban pedig ,Kemnye" néven említi településünket egy-egy oklevél.23 1409-ben ,Kilsukempne", 1429-ben viszont "Belsewkempne" olvasható: ez mutatja, hogy ezidőtájt már bizonyosan létezett mindkét Kimle és Külső illetve Belső előnéwel különböztették meg a két falut egymástól - földrajzi helyzetükre utalva. 1483-ból ismert az első olyan írásos forrás, melyben a két Kimle neve együtt fordul elő: a latin nyelvű oklevél úgy fogalmaz, hogy ,"Kemne falu és a másik Kemne a népiesen Szigetköznek nevezett területen."24 Egy 1492-ben kelt forrásban „utraque Kemnye", azaz mindkét Kemnye formában található említés; míg egy évvel később, 1493-ban külön említik a két falut, "Kylsewkemnye" illetve ,Belsewkemnye" névalakban.

A 15. század elejéről ismertek az első adatok arra vonatkozóan, kik voltak ezidőtájt a települések birtokosai. Egy 1404. november 25-én a pozsonyi káptalan előtt felvett oklevélben „Wyena-i máskép Kempne-i Schaydekker Hanricus" mester felesége, Margit asz-szony említése olvasható,25 azaz ezidőtájt a Schaydekker család a Kempnei előnevet viselte - valószínűleg azért, mert itt volt jelentősebb birtokuk. Csánki Dezső kutatásaiból tudjuk, hogy 1409-ben a "Seide" család szerezte meg Külső-Kemnye ("Kilsukempne") egy részét; 1429-ben viszont már a másik falurészen is lehetett birtokuk, mert az ekkor már ,Kemnyei" néven szereplő család tagjai a Belső-Kemnyei előnevet is viselték.26 Hogy a Kemnyei család mely tagjai és meddig bírták Kimlét, azt pontosan nem tudjuk; Josef Ritt-steuer osztrák kutató egyik tanulmányából ismert, hogy a grófi címet viselő Kemnyei László özvegye, Barbara asszony 1482. július 21-én tett végrendeletet, melyben több vagyontárgyat hagyott a boldogasszonyi templomra.27 1483-ban viszont már ő sem él: egy ekkor kelt oklevél szerint a magbanszakadt (azaz fiú-utód nélkül elhalt) Kemnei László birtokait, közte a szigetközi "Kemnye" részeit is Nagylucsei Orbán győri püspök (egyben Mátyás király kincstárnoka) és testvérei kapták meg, Tankházi Bálint budavári udvarbíróval, valamint Illésházi Mátyással és Gergellyel együtt. 1489-ben viszont már a Nagy-lucseiek a település egyedüli birtokosai, megszerezve időközben a megnevezett társaik részeit is.28

Megemlíti még Csánki Dezső, hogy Kimle egy része Óvár várához tartozott - ezzel kapcsolatosan azonban nem közöl sem forrást, sem konkrét időpontot.29 Tudjuk viszont, hogy a 15. század folyamán Óvár és tartozékai több időpontban is a bazini és szentgyörgyi grófok tulajdonát képezték30 - így Kimle földesurai között az ő nevüket is megemlíthetjük.

Novak első 15. századi említése 1471-ben kelt; ezt követően viszont meglehetősen gyakran szerepel az oklevelekben: 1521-ig nem kevesebb, mint 15 forrásban fordul elő neve valamilyen formában! 1471. május 5-én a fehérvári káptalan előtt Hédervári Pál családi birtokrészeinek fele részét vejének, Marczaly Lászlónak 3000 aranyforint fejében zálogba adja: a felsorolt több tucatnyi birtok között "Nowak in Mosoniensi", azaz a Moson megyei „Nowak" is szerepel.31 Ezen zálogba adásból később hosszú, évekig elhúzódó per keletkezett, melynek során számos esetben állíttatott ki valamelyik fél oklevelet: így említik a települést ezen per kapcsán 1476-ban "Nouak", 1477-ben, 1478-ban és 1482-ben pedig "Nowak" névalakban.32 1482. november 16-án kelt az az oklevél, mely szerint Mátyás király előtt Nagylucsei Orbán győri püspök és kincstárnok, valamint testvére Balázs, továbbá Balázs és János gyermekei nevében is kijelentik, hogy mindazon jogokat, amelyeket Hédervári Pál birtokain bírtak, Hédervári Miklósnak és Ozsvátnak visszaadják: a felsorolásban ott van "Nowak" in Mosoniensf' is33 - azaz a Kimlén birtokos Nagylucsei család egy rövid ideig Novákot is bírta. Egy 1491. augusztus 26-án kiadott oklevél szerint II. Ulászló király Hédervári Miklós és fiai, Lőrinc és Ferenc kérésére összes birtokaikat, mivel okleveleik Ozora váruknak Miksa császár hadai által történt elfoglalása alkalmával elraboltattak s rongált állapotban adattak vissza, új adomány címén adományozza: a felsorolásban ismét ott van „Nowak" is.34

1500. május 10-én a székesfehérvári keresztesek konventje előtt Hédervári Ferenc a Rozgonyi Istvántól és feleségétől, Hédervári Katalintól kölcsönvett 20 ezer aranyforint biztosítékául leköti az oklevélben felsorolt birtokait - közte „Nowak"-ot is -, oly feltétellel: ha utód nélkül hal meg, örököljék; ha pedig utódai maradnak, azok csak a kölcsönösszeg lefizetése után léphetnek az említett birtokokba.35 Ezen ügylet is további bonyodalmakat, ezáltal újabb okleveleket eredményezett: ezekben találkozhatunk 1509-ben „Nowak", 151 l-ben - valószínűleg elírás következtében - „Mowak", 1513-ban pedig „Nouak"említésével.36 (Természetesen mindegyik Novákra vonatkozik.) Végül érdekességképpen említjük azt az 1521. április 10-én kelt oklevelet, melyben a székesfehérvári keresztesek előtt Héderwáry Ferenc, Nándorfehérvár várának kapitánya, azon 4000 magyar forint fejében, mely összeget Héderwáry Istvántól Nándorfehérvár szükségletére és zsoldosok fizetésére kölcsönvett, zálogul leköti szigetközi részbirtokait, oly feltétellel: ha Szent Mihály napjáig (szept. 29.) a kölcsönt visszafizetni nem volna képes - mivel kétséges, vajon viszszatér-e Nándorfehérvárról, kikerülve a törökök gyilkos fegyverét -, szigetközi részbirtokait, közte „Nowak"-ot is, Héderwáry István és fiai, Lőrinc és György vegyék birtokukba.37

Vagyis összefoglalva megállapíthatjuk: Novak neve a Mohács előtti fél évszázadban meglehetősen sűrűn olvasható a Héderváry család okleveleiben. Valószínűleg nem lehetett jelentéktelen település, hiszen a felsorolásokban mindig fontosnak tartották külön is megemlíteni, mint a család Moson megyében fekvő birtokát.

Pusztulások és újratelepítések

Talán a fenti címmel lehetne leginkább jellemezni azt a körülbelül kettő és fél évszázadot, mely településeink történetében a mohácsi csatavesztéstől Mária Terézia uralkodásáig terjed. A korszak első, Kimlére vonatkozó okleveles említése is e katasztrófával van összefüggésben: egy 1526. október 26-án Pozsonyban kelt oklevél tanúsága szerint Mária királyné azon 4000 aranyforint fejében, melyet az előbbi hadjáratra, hol férje, Lajos király is elesett, továbbá egyéb szükségleteire udvarmesterétől, Poók Jánostól kölcsönvett, elzálogosítja neki - két kisebb puszta mellett - Szent-Miklós, Lébény, Kemnye és Meczer birtokokat, melyeket Hédervári Istvántól váltott vissza, kinek néhai Bazini és Szentgyörgyi Péter, mint Óvár örököse, bizonyos összeg fejében zálogba adott.38

A történelemkönyvekből közismert a tény: a török sereg 1529-ben nagy támadást vezetett Bécs ellen. E hadjárat pusztításainak az útba eső vidékek nagy része áldozatul esett -így valószínűleg községeink is. Felix Tobler eisenstadti történész kutatásaiból tudjuk, hogy az 1531. évi adóösszeírás a későbbi Horvátkimlét az elmúlt években teljesen elpusztult és leégett községek között sorolja fel, ahol az összeíráskor mindössze 21 épen maradt házat találtak.39 Ugyanennyi ép házról tud ezen a „Nagkemlije" néven említett településen -melynek földesurai ezidőtájt a kisnemes Lipcsey család tagjai voltak - a következő évi adójegyzék is.40 Valószínűleg pusztulás érhette ekkortájt a későbbi Magyarkimlét is: az 1532. évi jegyzékben „Kiskemlye" néven említett faluban mindössze 3 elhagyott házat, 3 szegényt és 2 „füstöt" - feltehetően: lakott házat - írtak össze.41

Az elmondottak alapján jogosnak tűnik a feltételezés: a részben elpusztult, gyér lakosságú falvakba ezekben az években kerülhettek az első horvát telepesek. Hogy pontosan mikor, arról a szakirodalomban megoszlanak a vélemények. Mohl Adolf 1915-ben megjelent munkájában - a rendelkezésére álló források alapján - arra a következtetésre jutott, hogy a horvátok 1533-ban települtek le vidékünk elpusztult falvaiban.42 Ehhez közeli álláspontot képviselt Polány István is, aki 1943-ban közzétett tanulmányában azt írja: a horvátok betelepülése e területre 1533-34-ben kezdődött.43 (Megjegyezzük: így tartja ezt a helyi hagyomány is, hiszen 1984-ben állították a horvát emlékművet, a letelepedés 450. évfordulójára emlékezve!)

A kérdést - úgy hisszük - Felix Toblernek sikerült tisztáznia, aki az 1530-as és 1540-es évek összes fennmaradt adóösszeírását vizsgálat alá vette. Eszerint az 1533., az 1535. és az 1538. évi adójegyzékekben Nagykimle egyáltalán nem szerepel - talán a korábbinál is kisebb számú és szegényebb, adózni képtelen jobbágy lakta ezidőtájt -, csak 1542-ben említik ismét: ekkor egy „Imryche" nevű személy itt a birtokos, akit később Imre deáknak neveznek és 4 portát írtak itt össze. Az 1546. évi jegyzéket készítő adószedő pedig azt állapította meg a falu előző évekbeli bíráinak kikérdezése után, hogy az itt lakók 1542 és 1545 között egyik évben sem voltak adóztatva, az új házakra való tekintettel.44 Így egyetérthetünk Felix Tobler következtetésével: „A későbbi Horvátkimle újratelepülésének kezdete tehát az 1541. évvel kezdődhetett. " Majd hozzátesz még két érdekes adatot is: „Ezeknek az első telepeseknek a nemzetiségi hovatartozása nem ismeretes. A telepesek második hulláma 1547/48-ban érkezett Horvátkimlére: az 1548-as dikajegyzék ugyanis 8 újonnan épített épületről szól, amelyekről meglehetős bizonysággal mondhatjuk, hogy horvát telepesek építhették. "45 Az idézett mondatokból látható: a későbbi Horvátkimlére valószínűleg 1547-ben vagy 1548-ban érkeztek az első horvát telepesek!

Félix Tobler kutatásaiból részletesebben ismerjük a későbbi Magyarkimle e korszakbeli állapotait is. Eszerint az 1532. évi után az 1535., az 1536. és az 1538. évi adójegyzékben is szerepel „Kiskemlye" neve; azonban meglehetősen ritkán lakott lehetett, hiszen az előbbi két időpontban 2-2, míg 1538-ban 4 portát írtak csupán össze - az utóbbi esztendőben 4 szegény, 2 „libertinus", valamint a bíró mellett.46 Megjegyzi továbbá azt is: a Nagykimlén birtokosként említett kisnemes Lipcsey család egy udvarházat itt is bírt. A falu 1546. évi helyzetéről pedig ezt írja Tobler: „Az 1546-os magyaróvári urbáriumban (január elsején készült) 7 egész telek lakóit nevezik meg, köztük azonban még egyetlen horvát nevű sincsen; mellettük még 11 telek szerepel a tulajdonosok megjelenése nélkül (nyilván puszta telkek). Az 1546-os adólistán (az év második feléből) már 13 menekült zsellért írtak össze, akik kis kunyhókat építettek. Az 1546-ban a helységbe települt zsellérek nagyobb részt magyar származásúak voltak ... ",47 Vagyis Magyarkimlére valószínűleg később kerültek az első horvát telepesek.

Településeink birtokviszonyairól és állapotáról részletesebb képet kapunk Moson vármegye 1549. évi adóösszeírásából, melyet Maksay Ferenc nyomtatásban is közzétett.48 Eszerint a „Belsew Kemnew" névalakban említett Belső-Kemnyén, azaz a későbbi Ma-gyarkimlén, ahol a bécsi kamaragróf volt a földesúr, 9 adózó portát, 8 újonnan népesült jobbágytelket, 12 zsellért, valamint egy majorságot írtak ekkor össze; ez utóbbi tulajdonosát „Litteratus" Imre néven említik, aki talán a már korábban említett Imre deákkal lehetett azonos.49 Ugyanekkor a „Kylsewkemnew"-ként említett Külső-Kemnyén két földesúr osztozott: a Lipcsey család birtokán 3,5 adózó portát és 3 újonnan népesült jobbágytelket, míg Litteratus Imréén 3,5 adózó porta mellett 6 újonnan telepített jobbágytelket és 1 allo-diális telket vettek számba; emellett mindegyikük birtokán volt 0,5-0,5 „egyéb" kategóriába sorolt telek is.50

Érdemes utalnunk e korszakból egy másik, Thullner István által közzétett, 1552-ből származó forrásra is: ez a heiligenkreutzi ciszterci apátság levéltárában maradt fenn, egy 1629-ben készített másolatban.51 Ez a feljegyzés településeinkről - melyeket „Kölcsökem-nő" illetve „Belsőkemlő" néven említ - szinte teljességgel ugyanazokat az adatokat közli, mint az említett 1549. évi összeírás: a különbség csupán annyi, hogy a heiligenkreutzi forrás a bírók létéről is említést tesz (nem nevezve meg azokat); nem említ viszont egyik faluban sem lelkipásztort (Halásziban pl. igen)!52

Az 1550-es évek elején fejlődésnek induló falvak azonban nem sokáig élhettek békében: a későbbi Horvátkimlét 1557-ben a császári szolgálatban álló zsoldosok csaknem teljesen elpusztították. Az 1559. évi adójegyzék a települést „deserta", azaz „elhagyott", „pusztult" jelzővel említi. Hogy a pusztítás hosszabb időre is kihatott, arra külön is utal Felix Tobler: „A helység ismételt pusztulására mutat az adószedőnek egy megjegyzése 1567-ben: Jóllehet mindenki előtt ismeretes, hogy ezt a falut a királyi felség serege teljesen elpusztította, a szerencsétlenek mégis fizetnek "53

Hogy a későbbi Magyarkimlét érintette-e a pusztítás, nem tudjuk. Tény, hogy neve az óvári uradalom 1565. évi urbáriumának névjegyzékében szerepel, mégpedig a magyar települések sorában.54 Vagyis a faluban ekkortájt a magyarok alkothatták a többséget - bár a családnevek elemzése alapján Felix Tobler néhány családfőt már horvát nemzetiségűnek feltételez.55

Hogy az ezt követő évtizedekben hányszor pusztultak el településeink, és hányszor épültek újjá, nem tudjuk: ebből az időszakból alig maradt írásos emlék. Különösen veszélyeztetetté vált a terület az 1590-es években, hiszen 1594 és 1598 között Győr is török uralom alatt volt - így a törökök is gyakran pusztíthattak portyáikkal errefelé. Ezzel kapcsolatosan érdemes Thullner István egy mondatát idéznünk: „A hódoltsági állapotot jól jellemzi Mahmud pasa, győri beglerbég 1597. november 17-én a magas Portához írt felterjesztése, amelyben Kimle, Szent-Péter, Pandorf, Hegyeshalom elpusztult falvakat egyik nyugalomba vonult katonájának adományozta, hogy azokat felépítse. "56 Hogy az utalás melyik Kimlére vonatkozik, nem tudjuk; de hogy nem építette újjá az elpusztult falut, abban biztosak lehetünk, hiszen néhány hónappal később, 1598. március 29-én a magyarok visszafoglalták Győr várát - így a törökök visszavonulásra kényszerültek.

A 17. század első három évtizedéből falvainkról semmilyen írásos adatot nem ismerünk; az sem elképzelhetetlen, hogy éveken keresztül pusztult faluként lakatlanok vagy csupán nagyon gyéren lakottak voltak. Ez utóbbira következtethetünk abból az 1643-ból fennmaradt dokumentumból, mely a későbbi Horvátkimle 1630 körüli állapotairól ad hiteles leírást.57 1643-ban a győri székeskáptalan előtt megjelent „Puzta Kemlie" - már maga a név is árulkodó! - több elöljárója és kérték „megszálló levelük" újbóli írásba foglalását. A küldöttek közül kettőt név szerint is említ a forrás: Horuath Mihályt és Petrovicz Gergelyt. Ezen dokumentumot akkor nyerték el földesuraiktól, amikor ide települtek és pontosan tartalmazta kötelezettségeiket illetve kedvezményeiket. Tekintettel arra, hogy ez az írás a falu múltjával, akkori lakóinak mindennapi életével kapcsolatosan rendkívül fontos adatokat tartalmaz, az alábbiakban érdemi részét betű szerinti átírásban közöljük.

„Mi Zerdaheli Dersffy Judit, az Nemzetes es Vitezleo Jacoffy Ferencz Uramnak Szerelmes hazas tarsa, es Dersffy Maria, az Nemzetes es Nagysagos Eszterhass Gabornak megh hagiot Eözueggye, adgiuk mindeneknek tuttara, kivaltkeppen feő es Vicze Ispan Uraimnak, Szolga Bíraknak, es Esküiteknek, hogy az minemü falu helünk uolt Moson Uarmegie-ben Puzta Kemlie, szallítottuk megh ujonnan ily okkal; Hogy negy Eztendeigh ualo szabadsagot adunk nekik; az idő pedigh el teluen, tartozzanak minden Eztendeőben az feöl-des Uraknak minden haztul Eztendeőnkent Negy negy forentot fizetny Sz: Geörgy Napion. Azon kivöl ismet minden eztendeőben ket ket hordo Bort tartozzanak ki arulni ugy mint harmincz ket Akot. Hogy ha kívantatik pedigh Taborban ualo szekeret tartozzanak adni; Ezen kivöl, ha ualami Gyűles leszen arrais tartozzanak szekeret adni. Attuk pedigh ily okkal, hogy semminemű földi uetemenyekrül tiz Eztendeighlen Dezmat ne adgianak: Az minemű Nemes Uduarhely ott uagion annak az földeirül tartozzanak az negy Eztendeő ell teluen kilenczedet megh adny, ualamely pedigh ehez az Puzta faluhoz ualo halasto es folio uiz uagion azokban mindenekben szabadossak legienek. Az mi az Erdeő dolgat illeti az Biro rea uigiazzon, es az magok szüksegekre a menny kell annyt uigienek masoknak ki ne adgiak. Es eö magok közöt minden Eztendeoben szabadon Birot ualaztany, mint szinten egyeb heleken. Melynek nagyob bizonsaghara attuk peöczetes leuelűnket kezünk irasaual megh erősituen. Es ezen kiuölis az ki be akar jöny, szabadon be mehet ugian ezen szabad-sagh ala. Datum in Tarnocz die Octaua Maij Anno domini Millesimo Sexcentesimo trigesimo."

Eddig tart a dokumentum első része, melynek eredeti példányát - mely az utolsó, latinul idézett mondat szerint egy Tarnóc nevű településen kelt (Ung, Liptó és Nógrád megyében is volt ilyen nevű falu) 1630. május 8-án - Szerdaheli Dersffy Judit és Szerdaheli Dersfly Mária saját kezűleg írta alá. Az 1643-ban kiadott káptalani irat azonban - közvetlenül az előbbi után bemásolva - tartalmazza egy másik fontos oklevél másolatát is:

„En Nagy Luchay Doczy Menyhart eöreghbik Attyafi, uallom ez leuelemben az teőb Attyaflak kepekbenis, hogy iöttek hozzank Horuath Marton Biro, es Bakony Pal, keruen azon engem, hogy ők teöb polgarokkal, Puzta Kemlyet, Moson Varmegieben, megh akarnák szallani, es hogy szabadsagot adgiak nekik megh fől epülnek, es az uten Jembor Jobbagink akarnak lenny es az miuel regiül fogua ott szallo polgarok tartoztak az Uraknak szolgelni ökis igyeköznek; Tekintuen en hogy iob, emberek az puzta falut megh szálnak, hogy sem touabbigh maradgion, az mint eddigis sok Eztendeigh puzta volt. Attam ezeknek az szallo Embereknek, negy Eztendeigh ualo szabadsagoth, mely szabadsagh kezdetik Ezer hat szaz harmincz Uy Eztendeötül fogua, Ezer hat szaz harmincz negy Eztendeigh, hogy űket se Varmegieben ualo adokkal, az mire kerjükis az Nemes Varmegiet, se Tisztartonk es egyebfele szolgankis ne banczak; nagyob bizonsaghert ezt az leuelet magam akaratombul az teöb Attyafiak kepebemis, kit ükis megh alnak, pöczetemmel es kezem irasommal megh erőssitettem. Költ Bari Kastelban, Szent Ferencz Nap utan ualo penteken: Anno Millesimo Sexcentesimo trigesimo. Nagy Luchiay Doczy Menyhart mpria. "

Eddig a hosszabban idézett forrás, melynek utolsó sorából megtudhatjuk: 1630. október 11-én kelt és eredeti példányát az atyafiak nevében Nagylucsei Doczy Menyhárt írta saját kezűleg alá. A két értékes dokumentumból meglehetősen részletes kép tárul elénk Horvátkimle akkori helyzetéről. Megtudjuk: a telepítő földesurak egyfelől Szerdahelyi Dersffy Judit, Jacoffy Ferenc házastársa és Szerdahelyi Dersffy Mária, Eszterhass (azaz: Eszterhá-zy) Gábor özvegye, másfelől a Nagylucsei család tagjai voltak. A telepesek több hullámban érkezhettek a kedvezőnek ítélt feltételek, valamint az ígért engedmények miatt. A latin nyelvű - általunk ehelyütt nem idézett - bevezető szöveg említi még a falu lakói közül Horuath Márton bíró mellett Horuath Pétert is - vagyis a falut nagyobb részben bizonyosan horvátok lakták ez idő tájt. A dokumentum idézett mondatai a kötelezettségekről illetve az engedményekről aligha igényelnek magyarázatot.

Falvaink életében a 17. század közepe egy nyugalmasabb időszak lehetett: ezt mutatja talán az a tény is, hogy más forrásokban is találkozunk kimlei személyek említésével. A korabeli győri végrendeletek között pl. hat olyant találtunk eddig, melyekben kimleiekről is szó esik: közülük a legkorábbi 1646-ban, az utolsó 1658-ban keletkezett.

1646 januárjában végrendelkezett Győrött Horuat Sztanko, aki azt is megemlíti: egy „Kémlyen" lakozó szabólegénynek 3 forinttal tartozik.58 1653-ból három ilyen testamentumot is ismerünk: márciusban Odor Erzsébet említi „kemlei" Katona Jánost, aki 4 forinttal és 20 dénárral tartozik neki; áprilisban Varga Mihály írja, hogy „Kemlien egi Horuat-nal van 22 garas adossagom"; míg decemberben Sircy Ferenc írja: „Kemlien vagion 9 forint adossagh, ... ",59 Különösen érdekes Sosztarich Varga Mihály 1655-ben kelt végrendeletének egyik utalása: „ Tulso kemlej Mestari Janosnal harmad fel talljer adossagh vagion ";60 ez ugyanis az egyetlen a felsoroltak közül, amelyik nem általában Kimlére utal. Végül Landouich Szabo János 1658 januárjában kelt testamentumát említhetjük, aki két kimlei ügyletét is felsorolja: „Kémlén" lakozó Molnar János - akiért Győrött lakozó Gombkötő Dániel vállalt kezességet - tartozik neki malomkő árában 4 tallérral; míg egy másik „Kémley Embertűi" malomkő árában 8 tallért vett fel.61

Az említett elszórt adatokból számos következtetés levonható. Hogy csak néhányat említsünk:

• a faluban élő horvátok aktív kereskedelmi kapcsolatban álltak a Győrött élő horvát származásúakkal;
• Kimlén több malom is működhetett ezidőtájt;
• az ipari termékek egy részét - így a lábbelit - valószínűleg Győrött szerezték be az itt lakók, szabó viszont már helyben is akadt;
• végül: feltehetően kevés készpénzzel rendelkeztek, ezért említtetnek többnyire az adósok sorában.

Hogy a falu 1650 utáni fél évszázadáról viszonylag sokat tudunk, az leginkább az egyházlátogatási jegyzőkönyveknek köszönhető: ezek a két Kimlére vonatkozóan 1659-ből, 1663-ból, 1680-ból és 1696-ból maradtak fenn. A látogatást végző főesperesek mindegyik alkalommal alapos, számos részletre kiterjedő leírást adtak a templomok állapotáról és felszereltségéről, a plébános személyéről és munkájáról, bevételeiről, de a lakosság vallási életéről is. A latin nyelven írt értékes források teljes szövegű fordításait itt és most nem tehetjük közzé - több tucatnyi oldalt töltenének azok meg; csupán a legfontosabb adataikat kíséreljük meg az alábbiakban összefoglalni.

Az első egyházlátogatásra 1659. március 21-én került sor az akkor „Kémlye" néven említett Horvátkimlén.62 A falut ekkor több földesúr együttesen bírta; közülük a legnagyobb rész Lyppai János tulajdonában volt. A Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt templom a leírás szerint kicsi, de festményekkel szépen díszített. Benne egy nagyobb és két kisebb oltár, szószék és karzat található - ez utóbbi is fából, újonnan csinálva. A keresztelő medence kőből van, keresztvíz éppen nincs benne; a tabernákulum (szentségtartó) a falban található. A templomi felszerelések részletes leltárát itt nem sorolhatjuk fel; csupán megemlítjük, hogy egy latin nyelvű misekönyv, egy szertartáskönyv, három csengő, négy nagyobb és öt kisebb zászló, két fából készült kereszt és egy fából készült, aranyozott Szűz Mária szobor is szerepel a hosszú felsorolásban, a számos különböző színű és funkciójú miseruha, oltárterítő és egyéb mellett - vagyis a templom a jobban felszereltek közé tartozhatott ez idő tájt. A tornya viszont még fából készült és benne egyetlen harang volt található, melyet ugyancsak Szent Mihály tiszteletére szenteltek. A temető ekkor a templom körül volt.

A falu plébánosa Terbus János, horvát ember, akit dicsérnek hívei, hogy szépen mondja a szentmisét. A plébános műveltségét bizonyítja, hogy latin nyelvű Bibliája és breviáriuma mellett néhány további könyvét is felsorolta a vizitátor. Jövedelmeiről megtudjuk, hogy a fél telekkel bíró jobbágyok egy köböl árpát és egy köböl egyéb terményt, a negyed telken élők ennek felét adták évente neki; emellett kapott még évente 16-16 garast a jobbágyoktól, 10-10 garast a zsellérektől. Ehhez jöttek az egyházi szertartásokért fizetett díjak („stólapénz"): az esketésért 75 dénárt, a keresztelésért 25 dénárt, a „bevezetésért" -az idősebbek talán „egyházkelő" néven ismerik e szokást: a gyermekágyi korszak után az ifjú anya egyházi áldásban részesült63 - 10 dénárt, a „kis" temetésért 25 dénárt, az „öreg" temetésért 75 dénárt, ha pedig a temetéskor szentmisét is mondott és énekelt is, 1 birodalmi tallért kapott alkalmanként.

Megtudjuk, hogy két egyházfi, valamint egy tanító is működött a faluban - nevüket azonban nem közli a forrás. A tanító jövedelmeit viszont felsorolja: a féltelkes jobbágyoktól egy köböl, a negyedtelkesektől negyed véka búza járt neki; a közösségtől együtt kapott évente 3 forintot, a zsellérektől pedig még fejenként 10-10 dénárt; ehhez jött még esketéskor és keresztelőkor 5-5, temetéskor 10 dénár alkalmanként - viszont ő látta el a harangozó tisztét is.

A lakosságról megjegyezte a vizitátor, hogy azok mind horvátok és jó katolikusok, egy magyar telkes jobbágy kivételével, aki feleségével és családjával kálvinista - mindazonáltal a katolikus plébánosnak ugyanúgy szolgál, mint a katolikusok.

Az 1659. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv Magyarkimléről - melyet „Bellsző Kémlye" néven említ - lényegesen rövidebben szól.64 A templom a „Mennyekbe felvett Szűz Mária"65 tiszteletére van szentelve, de ez a dedikáció a protestáns lakosság körében elfelejtődött; az utóbbiak egyébként Verboi György prédikátor, valamint a bíró vezetésével megakadályozták, hogy bejusson a templomba, mely kívülről szépnek, jól megépítettnek tűnik. A temető a templom körül található.

Magyarkimle lakossága ekkor magyar és horvát, kb. egyenlő arányban. A magyarok mind kálvinisták, a horvátok jó katolikusok. A magyarok a prédikátoruknak tartoznak fizetni 35 forintot, 16 köböl rozsot, valamint házanként egy szekér fát; az itteni horvátok viszont a horvátkimlei katolikus plébánosnak fizetnek hazanként fél forintot. A stólát a kálvinisták prédikátoruknak fizetik: az esketésért 25 dénárt, az egyszerű temetésért 12 dénárt, az énekes temetésért 25 dénárt, a keresztelésért és az egyházkelőért 12-12 dénárt. A katolikusok plébánosuknak ugyanazokat a tételeket fizetik, mint Horvátkimlén.

A jegyzék három magyarkimlei katolikust név szerint is megemlít: Kotich Pétert, Horváth Pált és Mladesovich Mátét - ők tehát a legkorábbi név szerint ismert kimleiek sorába tartoznak, és valószínűleg mindhárman horvát nemzetiségűek.

A következő vizitációra négy évvel később, 1663. január 10-én került sor; a vizitátor Gorup Ferenc győri nagyprépost volt. A „Kémlye" néven említett Horvátkimle templomának állapotát és felszerelését csaknem ugyanúgy írja le, mint az 1659-ben felvett jegyzőkönyv; szolgál viszont néhány érdekes új adattal is.66 Így pl. megtudjuk, hogy Terbus János plébános 15 esztendeje szolgálja itt a híveket - azaz 1648 táján került ide. A féltelkes jobbágyoktól l-l köböl búzát és l-l köböl árpát kap: ez összesen 64 köböl gabonát tesz ki -azaz 32 féltelkes jobbágy van ekkor a faluban. Emellett kap minden háztól l-l csirkét és l-l sajtot, valamint a lakosságtól együttesen 41 forintot évente. A stóla díjtételei hasonlóak a korábban leírtakhoz. Megemlíti viszont a vizitátor, hogy filiája is van, „Belső Kémlye", ahol a katolikusok házainak száma 26: itt házanként 10-10 garast kap, ami összesen kb. 13 forintot tesz ki. Horvátkimle lakosai ekkor mindannyian horvátok és jó katolikusok.

Magyarkimlén az említett katolikusok mellett továbbra is élnek protestánsok, akiknek prédikátora a négy évvel korábban már említett Verbóy György; a vizitátor szerint azonban a lakosok között több a katolikus, mint az „eretnek". A templomot és környezetét meglehetősen romos állapotúnak írja le; megtudjuk viszont, hogy a szószék és a kórus köböl van, miként a templom tornya is, melyben egy harang található.67

1663-ból még egy érdekes adatot ismerünk településünkkel kapcsolatosan; Rupp Jakab egyháztörténeti munkájában ugyanis ez olvasható a győri jezsuita rendház és kollégium történetéről szóló fejezetben: „ 1663-ban Gorup püspök e társodának ajándékozta Mosony-vármegyébe keblezett Kemlei (Horváth-Kemle) faluját a Lippay János s György, s Miskey József uraktól szerzett nemes udvarhelylyel együtt.Jj68 Vagyis az 1663 januárjában egyházlátogatást végző Gorup Ferenc nagyprépost, címzetes püspök Horvátkimle földesura volt ezidőtájt! Hogy az ajándékozás 1663-ban valóban megtörtént-e, nem tudjuk; tény, hogy a győri katolikus főgimnázium történetét alaposabban feldolgozó Acsay Ferenc szerint 1672-ben adta Gorup püspök a jezsuita kollégiumnak „Puszta vagy Horvát Kemle nevű faluját, a hozzá tartozó nemesi udvarhellyel együtt".69 Két dolog azonban biztosra mondható: Gorup Ferenc horvátkimlei birtoklása korabeli levéltári forrásokban több esetben is említtetik; illetve: a falu ezidőtájt a győri jezsuiták birtokába került.70

Ez utóbbi tényt bizonyítja a következő egyházlátogatási jegyzőkönyv is, melyet 1680. május 8-án vetettek papírra. E forrás meglehetősen részletes leírást ad Horvátkimle korabeli állapotáról.71 Hogy a templomot mikor és ki építtette eredetileg, azt biztosan nem tudják a helybéliek: talán a Doczi család, mely sokáig birtokos volt a községben. Az viszont kiderül a jegyzőkönyvből, hogy „Farkas Pap", győri nagyprépost építtette romjaiból újjá a Héderváry család segítségével és Pisky János kalocsai érsek és győri püspök szentelte azt újra fel Szent Mihály arkangyal tiszteletére. Hogy mikor, azt nem említi; azt viszont igen, hogy a fából készült tornyocskában lévő két harangot Kollonics Lipót püspök - a későbbi esztergomi érsek - 1674-ben szentelte fel: az egyiket Szent Mihály arkangyal, a másikat Szent János evangélista tiszteletére.

A három oltárral, valamint fából készült szószékkel és karzattal bíró templom részletesen ismertetett felszereléseit ehelyütt nem sorolhatjuk fel; érdekes viszont az egyház jövedelmeit bemutató fejezet, melyben név szerint felsorolja a vizitátor, kinél milyen összegű kintlevőségek vannak. A többnyire kisebb, néhány forintos összegek közlését mellőzve csupán a neveket említjük: Hornyák György, Czeti Lukács, Kosz Mátyás, Ruch Vitus, Szalopeck Gál, Vertser Farkas, Kovachich Lőrinc, Ballasics István, Milkovicz János és Stipkovicz Mátyás. Vagyis a későbbi ismert horvátkimlei családnevek közül néhány már ott olvasható a jegyzőkönyvben.

Horvátkimle plébánosa 1680-ban Rorácz János: horvát nemzetiségű, de magyarul és németül is beszél, énekelni pedig magyarul és horvátul egyaránt szokott a szertartásokon. A plébánia jövedelme szegényes, földje nincs, így csak a hívektől nyert bevételek jelentenek a plébános számára jövedelmet. A féltelkes jobbágyoktól fél mérő búzát, fél mérő árpát, valamint 8 garast, 1 csirkét és 1 sajtot kap házanként; míg a zsellérektől negyed mérő búzát, ugyanannyi árpát és 8 garast. A stóla díjtételei hasonlóak a korábbi évekéhez.

Érdekessége e forrásnak, hogy az iskolamestert név szerint említi: a horvát nemzetiségű Strigovsich György tanít ekkor Horvátkimlén, de ő foglalkozik „Tulso Kimlye" gyermekeivel is. Fizetsége a községtől 8 forint készpénz, valamint a féltelkesektől fél köböl búza és egy kenyér, a negyedtelkesektől negyed köböl gabona, a házatlan zsellérektől 10 dénár; kap továbbá esketéskor 10 dénárt, keresztelőkor 5 dénárt, „nagy" temetéskor 3 garast, „kis" temetéskor pedig 2 garast alkalmanként. Magyarkimlén az egyházi ténykedéséért ugyanennyit kap; a tanításért pedig a jobbágyoktól l-l fertály gabonát, a zsellérektől 2-2 garast.72

„Puszta Kimlye" lakói egyébként 1680-ban a jegyzőkönyv szerint mind horvátok és jó katolikusok.

A „ Tulso Kimlye " néven említett Magyarkimle egyházáról a leírás rövidebb, de több új adatot tartalmaz, hiszen a korábbi időpontokban a vizitátorok csak kívülről vehették szemügyre a templomot. 1680-ban viszont már belülről is, hiszen a falu ekkor már ismét tisztán katolikus vallású: a végig katolikus horvátok mellett a magyarok mint újonnan megtértek és a katolikus hitben megerősítendők említtetnek. Áttérésükre tehát 1663 és 1680 között kerülhetett sor - talán az 1670-es évek elején, a nagy ellenreformációs hullám hatására.

A szépen és erősen megépített „templomocska" Szűz Mária látogatása tiszteletére van szentelve, miként a falazott toronyban lévő egyetlen harang is. Fából készült oltára szép és díszes. Felszereltsége lényegesen egyszerűbb, mint a horvátkimlei templomé: 1 feszület, 3 csengő, 1 tömjénfüstölő, 2 zászló mellett a szertartásokhoz szükséges kisebb eszközökből ugyanúgy 1-2 van csak többnyire, mint a különböző ruhadarabokból. Az egyház Horvátkimle filiája, az ottani plébános látja el. Az itteni plébániaépület nyomorúságos állapotban van a vizitátor szerint.73

Az 1680-ból származó, a fentiekben részletesebben ismertetett leírásnak különös jelentőséget ad a szomorú tény: három évvel később községeink elpusztultak! 1683-ban a török sereg még egy utolsó, nagy támadást vezetett Bécs elfoglalására; az egyesült keresztény seregek azonban megfutamodásra késztették őket. A menekülő törökök azután mindent elpusztítottak, ami útjukba került; ahogy Major Pál írja: "Kara Musztafának serege eszeveszetten megfutamodva özönlé el még azon s a következő napon megyénket, tűzzel-vassal pusztítva mindent, amit útjában ért. Megyénk községei közül csak Halászi és Feketeerdő maradt megkímélve, a többi a tűznek martaléka lőn."74

Hogy az 1683. évi török pusztításkor az itteni lakosság milyen arányban menekült el, vagy hogy hányan haltak meg, nem tudjuk. Tuba László azt írja, hogy 16. század közepén „idetelepült horvátok Bécs 1683. évi második ostromakor ugyancsak megritkultak, ezért 1685 után a Muraközből és a Dráva-Száva közéből érkeztek ide újabb letelepülők".75 Ezt említi Ács Anna tanulmánya is, megjegyezve: „Horvátkimle egyik legismertebb családja, a Megyimóri család ezidőtől számítja beköltözését, amint azt nevük is mutatja, a Muraközből (Medje Mure). "76

A 17. század utolsó egyházlátogatási jegyzőkönyve 1696-ból maradt fenn. Érdekessége, hogy ebben a forrásban említik először községeinket Horvátkimle illetve Magyarkimle néven. A győri jezsuiták birtokaként említett „Horvath Kemle" Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt templomának tornyocskája még fából van; a benne lévő két harang közül a nagyobbik Szent Mihály arkangyal, a kisebbik Szent Dávid tiszteletére van szentelve.77 A felszereléssel és miseruhákkal meglehetősen jól ellátott templom plébánosa ekkor Chernich János, aki Hidegségről származik, a győri szemináriumban tanult, a horvát és a magyar mellett valamennyire németül és „szlávul" is beszél. Bevételei kb. ugyanazok, mint elődeié voltak: sem a lakosoktól való járandóság, sem a stóla díjainak összege nem változott időközben. Tanítóként Strigonich György nevét olvashatjuk, aki talán azonos az 1680-ban említett Strigovsich Györgygyei - hogy mikor írták hibásan a nevét, vagy hogy esetleg különböző személyekről van-e szó, nem tudjuk. Horvátkimle lakossága ekkor 267 lelket számlál.

A másik falut 1696-ban „Tulso sive Magyar Keemle" néven említi a jegyzőkönyv.78 Mind temploma, mind annak falazott tornyában lévő egyetlen harangja Szűz Mária látogatása tiszteletére van szentelve. A templom felszerelése szegényes: l-l misekönyv illetve szertartáskönyv mellett csak a legszükségesebbek szerepelnek a felsorolásban. Jövedelme viszont jelentősebb, mint szomszédjáé: ezt mutatja az is, hogy a látogatáskor 243 forintja van kinn két megnevezett személynél - Radak György, Kussutar Mihály -, illetve a községnél. A híveket a horvátkimlei plébános látja el, miként a gyermekeket is az ottani skólamester tanítja. Hogy hányan éltek ekkor Magyarkimlén, nem tudjuk, mivel a jegyzőkönyv utolsó oldala hiányzik.

A 18. század első feléből csak egy egyházlátogatási jegyzőkönyvet használhattunk - az ebben olvashatókat azonban jól kiegészítik azok az elszórt adatok, melyek különböző forrásokban maradtak fenn.

E század első évtizedére esik a Rákóczi-szabadságharc, melynek eseményei környékünket is több ízben érintették.79 Hogy településünket sem kerülték el a többször felvonuló hadak, arra Ivánfi Ede is utalt munkájában, megemlítve pl. azt is: 1706 októberében Koháry István seregei jártak Kimlén; ugyanezen évben Schönproon ezredes labancai zsarolták Magyarkimle lakóit; 1709-ben pedig Heister fővezér lép fel, megtiltva katonáinak a zsarolást itt és a környező községekben.80 Vagyis biztosra mondhatjuk: településeink sokat szenvedtek az átvonuló hadak zaklatásaitól!

Valószínűnek kell tartanunk, hogy községeinkből is többen harcoltak Rákóczi seregében. A helyi hagyomány ismer egy horvát népdalt „a félszemű vitézről, aki lovát itatja a Dunában. Majd Óvár felé vágtat seregével, s mire feljön az esthajnalcsillag, hét anya hét fiát siratja."81 Sokak szerint Vak Bottyán lehetett ez a vitéz. Tény viszont, hogy egy kimlei kuruc vitézt név szerint is ismerünk. Thullner István munkájából tudjuk, hogy „1710. elején Heister labanc generális bosszúból 10 elfogott kurucot végeztet ki, közülük ötöt az óvári piacon"; ez utóbbi vitézek egyike a kimlei Somodi György volt.82

Községeink szabadságharc utáni állapotáról az 1713. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szolgál értékes adatokkal.83 A „Kymle Croaticum" néven említett Horvátkimle templomáról ezt írja ezen értékes forrás: „A község a jezsuita atyáké, őket illeti a kegyúri jog is. A helységnek csinos temploma van: szentélye és sekrestyéje boltozatos, kőből épített. Az épület egyéb részei deszkából készültek, padozata pedig tégla. Nem tudni, ki lehetett a templom első alapítója, azt sem, kinek a költségén épülhetett, annál kevésbé, mivel Győr elvesztése után sok éven át elhagyott volt. Lakói csak akkor kezdtek visszatérni, amikor Forgáz pap, győri nagyprépost a Héderváry család segítségével a végső pusztulástól megmentette és újjáépítette a községet. Igen valószínű, hogy a templom első alapítója Tót család (Tótiana Família) volt, mert hosszú időn át ők voltak az uraságok. Jogfolytonossága Püsky János kalocsai érsek idejétől számíttatik (1649-57-ig), aki Szent Mihály Arkangyal tiszteletére felszentelte. Rézből készült keresztkútja van. "84

Ezen hosszabban idézett leíráshoz meg kell jegyezzük: szinte szó szerint ugyanez a szöveg olvasható a templom múltjáról az 1680. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvben is -de két lényeges eltéréssel. Ott ugyanis ,,Forgáz pap" helyett „Farkas Pap", „Totiana Familia" helyett pedig „Docziana família", azaz Doczi család említtetik!85 Ez a család - amint arra már több ízben is utaltunk - valóban huzamosabb ideig birtokos volt a településen; és „Farkas" nevezetű győri nagyprépostot is ismerünk a 17. század első feléből, Wrachewich Farkas személyében.86

A felszerelésekkel és miseruhákkal jól ellátott horvátkimlei templom plébánosa 1713-ban a parndorfi származású Palisch Lőrinc, aki ekkor 36 éves, 14 éve szentelték pappá, az evangéliumot horvátul, németül és magyarul egyaránt felolvassa, de énekelni csak horvátul tud. Jövedelme a féltelkes jobbágyoktól fél mérő búza, fél mérő árpa, 8 garas, valamint l-l sajt illetve csirke házanként, míg a zsellérektől negyed mérő termény és 8 garas; emellett kap a közösségtől 8 öl fát évente. A stóla díjai: esketésért fél birodalmi tallér, kereszté-lésért 5 garas, a bevezetésért 10 dénár, a „kis" temetésért 20 dénár, az ünnepélyes, énekes temetésért egy birodalmi tallér.

Horvátkimle tanítója ekkor Sakai Pál, katolikus vallású magyar ember, aki saját házában lakik. A közösségtől évente 8 forintot kap, emellett a féltelkesektől fél-fél köböl búzát és l-l kenyeret, a negyedtelkesektől negyed mérő gabonát, a zsellérektől 10-10 dénárt; jár neki továbbá esküvőkor 10 dénár, keresztelőkor 5 dénár, „nagy" temetéskor 5 garas, „kis" temetéskor 3 garas. A falu lakossága ekkor 415 főt számlál, kicsiket és nagyokat együtt véve, akik horvát nemzetiségűek.

A másik települést e forrásban - nyilván elírásból - „Major Kymle" néven említik. Ekkortájt az Amade család tulajdonában lehetett, hiszen a templom támogatójaként Maria Magdalena Amode de Schizin van megnevezve. A kőből épített toronyban lévő két harang Szűz Mária látogatása illetve Szent János tiszteletére van felszentelve. „Ki alapította, ki szentelte fel a templomot, nem lehet tudni. Azt azonban emlegetik, hogy valamikor a Szűz Mária látogatása volt a templom titulusa, de hogy ez lett volna a templom felszentelési napja, nem tudható."87 - írja a vizitátor. A szószék fából, a kórus kőből és fából van. Felszereléséhez l-l misekönyv illetve szertartáskönyv mellett 1 kehely, 2 zászló, 6 fa gyertyatartó, 3 csengő és 1 kereszt mellett miseruhák, oltárterítők tartoznak. A híveket a hor-vátkimlei plébános látja el, ő vezeti a kereszteltek, a házasulok és az elhaltak anyakönyveit is. Magyarkimle teljes lélekszáma ekkor, 1713-ban 365 fő volt.

Ezen dokumentumokból úgy tűnik: az 1710-es években Horvátkimlén a horvát nemzetiségűek alkották a lakosság döntő többségét, Magyarkimlén pedig a magyarok. Ezt erősíti meg Josef Breu megállapítása is, aki Acsády Ignác adataira támaszkodva azt írja: 1715-ben Horvátkimlén a horvát hangzású családneveket viselők voltak többségben, Magyarkimlén viszont a szláv családnevek viselői 1715-ben és 1720-ban egyaránt erősen kisebbségben voltak.88 Magyarkimlét egyébként az 1715. évi összeírás is magyar falunak mondja.89

Az 1710-es évekből tudunk egy településünket érintő, kisebb mértékű elvándorlásról is. Mohi Adolf említést tesz arról, hogy 1718-ban horvátok érkeztek a Győr melletti Szentivánra, megjegyezve: „A más oldalról is eléggé támogatott hagyomány úgy tartja, hogy ezek a szentiváni horvátok a mosonmegyei Horvátkimléből vándoroltak a főapátság területére. "90 Ugyancsak a hagyományra hivatkozik a bencés rendtörténet - Szentiván a szent-mártoni bencések birtoka volt -, mely szerint 10 jobbágycsalád telepedett le 1718-ban a faluban: ,JE családok horvát és német anyanyelvűek voltak, s a hagyomány szerint részben a mosonyvármegyei Kimléből, részben pedig a horvátországi határszélről jöttek, ..."91 Foglalkozik e telepítéssel Gecsényi Lajos is: szerinte az 1718-ban és 1719-ben ide került 12 horvát család - közte a „Zsebetics" - „Mosón megyéből: Oroszvárról, Bezenyéről, Hor-vátkimléről, Dunacsunból jött új lakóhelyére, ahol csekély pénzbeli megváltásért az elköltözött magyar jobbágyok házaiba költözhetett". Megjegyzi továbbá, hogy 1719-ben a Győr megyei Táp községbe is került 11 horvát eredetű jobbágycsalád, közte kimleiek is.92

Összességében azonban azt kell mondanunk: e csekély mértékű elvándorlás aligha vetette vissza Horvátkimle fejlődését.

E korszakról szólva meg kell végül említenünk azt is: 1715-ben újra találkozhatunk Novák említésével. Ebben az évben készült az első összeírás a Szigetközről, melyben a hédervári uradalomhoz tartozó települések sorában ott olvasható Novak neve is.93

Az ezt követő néhány évtizedből alig tudunk valamit községeinkről. Csupán Bél Mátyás országleíró munkájának Moson megyével foglalkozó része ad hírt létükről az 1730-as évek végén, ismertetésüket két mondattal „elintézve": „Magyar Kimle magyar lakóitól kapta nevét, megkülönböztetésül a másik Kintiétől, amelyet lakóiról Horvátnak neveznek. Mindkettő az óvári uradalom birtokában van. "94 A második rövid mondat azonban valószínűleg nem helytálló: az 1742. évi összeírás szerint „Horvát-Kimle" gróf Illésházy József örököseinek birtoka volt.95 Bél Mátyásnak köszönhetünk viszont még egy fontos információt: munkájának végén közli ugyanis a megye településeinek magyar, német és horvát neveit is. Eszerint Magyarkimlét „ Ungarisch Kimling" illetve „ Ugarska Kemlja", míg Horvátkimlét „Kroatisch Kimling" illetve „Hravatska Kemlja" néven említik ezidőtájt az idegen nyelvű forrásokban.96

Mint számunkra adatot nem tartalmazó forrást, megemlíthetjük Moson vármegye 1754-56. évi nemesi összeírását is: az összeírtak között kimlei személy nem található.97

„Pusztulások és újratelepítések" - írtuk címként e fejezet élére, melyet az utolsó nagyobb telepítésre való utalással zárunk: ez a németek Magyarkimlére települése, melyre 1767 táján kerülhetett sor. Valószínűleg része volt ebben a község új földesurának: Magyarkimle 1766-tól Mária Krisztina főhercegnő, Albert Kázmér szász-tescheni herceg felesége magyaróvári hitbizományi uradalmához tartozott.98 Az újabb szakirodalom egybehangzó véleménye szerint a római katolikus vallású német telepesek Bajorországból érkeztek az 1767 utáni években;99 tény, hogy az 1773-ban készült adóösszeírás - amint azt részletesebben látni fogjuk - már tartalmaz német hangzású családneveket.100

A „hosszú" 19. század

Napjaink történetírásában a fenti elnevezéssel említik azt az időszakot, mely a 18. század végén - Európa történetében a nagy francia forradalommal - kezdődik, és az első világháborúig tart, jelezve: a társadalmi és gazdasági fejlődés tekintetében egy összefüggő időszakról van szó, melyet csak ritkán szakítanak meg „helyi" események. Településeink történetében mi a betelepítések lezárását értékeljük korszakhatárnak, hiszen innentől, az 1770-es évek első felétől beszélhetünk olyan folyamatos fejlődésről, melyet nagyobb, a lakosság többségét érintő katasztrófák már nem „akasztanak meg". Másrészt ezen időszaktól állnak rendelkezésünkre olyan, a korábbi évszázadokban még nem használható forrás-típusok, melyek egészen más bemutatást igényelnek a kutatótól. Hogy csak a legfontosabbakat említsük:

• megjelennek az évenkénti adóösszeírások, a családfők pontos névsorával, melyekből képet kaphatunk a lakosság mozgásáról, de vagyoni helyzetéről, foglalkozásáról is;
• egymás után készülnek a fontos országleíró munkák, melyek értékes adatokat közölnek településeink életéről is;
• mindkét Kunién rendszeressé válik az anyakönyvek vezetése, melyek a történeti kutatás számára fontos információkat tartalmaznak;
• a 19. század második felétől rendszeressé váló népszámlálások adatai lehetővé teszik a demográfiai folyamatok pontosabb bemutatását;
• a 19. század végétől pedig már a sajtó híradásaira is folyamatosan támaszkodhatunk.

A rendelkezésre álló források felsorolt bősége miatt e korszakban már jelen sorok írója sem törekedhet a teljességre, sőt erős válogatásra kényszerül: csak a fejlődési folyamat fontosabb elemeinek kiemelésére vállalkozhat.

Településeink birtokviszonyairól az 1767 után készült urbáriumok adnak viszonylag pontos képet. Magyarkimle ekkor Krisztina főhercegnő magyaróvári uradalmához tartozott. Az összes úrbéres száma 70 volt a faluban: közülük 40 telkes jobbágy, 16 házas zsellér, 14 pedig házatlan zsellér. Egy egész telekhez 24 hold szántó és 10 hold rét tartozott Magyarkimlén, ahol a telekátlag 0,67 volt - azaz átlagosan kétharmad jobbágytelken gazdálkodtak az itt élők, akik közül 10 személy egy egész teleknél nagyobb területtel rendelkezett. Feltünteti e forrás a belső telkek számát is: eszerint a telkes jobbágyok 39, a zsellérek 4 belső telekkel bírtak. A telkes jobbágyok által együttesen bírt szántó 761 hold, a rét 176 hold volt; míg a teljes úrbéres földterület 980 holdat tett ki.101

Az ezidőtájt gróf Illésházy János által bírt Horvátkimlén az összes úrbéres száma 92 volt: közülük telkes jobbágy 47, házas zsellér 23, házatlan zsellér pedig 22. Egy egész telekhez itt 26 hold szántó és 10 hold rét tartozott; a telekátlag 0,32 - azaz átlagosan egyharmad telken gazdálkodhattak a Horvátkimlén élők, kb. fele akkora területen, mint ma-gyarkimlei társaik. Részletesebb adatokat az ekkori birtokviszonyokról nem ismerünk; csupán annyit tudunk meg, hogy a Horvátkimlén művelt szántó-terület 1020 holdat tett ki.102

Hogy kik alkották a falu társadalmát, arról a korabeli adóösszeírások adnak képet. A legkorábbi horvátkimlei adóösszeírás 1774-ből maradt fenn: ebben 74 adózó háztulajdonos családfőt, valamint 38 lakót, azaz összesen 112 névet említenek.103 E családnevek döntő többsége horvát hangzású: Matkovics, Tomasics, Milkovics, Stipkovics, Jankovics, Bisics, Novics, Janisek, Megyimóri, Gyergyevics, Korkosilics, Miletics, Jakosics, Maksics, Czvitics, Kovasics, Linkovics, Vonyicsek, Pinterics, Sinkovics, stb.; mellettük csak néha fordul elő egy-egy magyar (pl. Virágh, Ambrus, Csizmadia) vagy német (pl. Tischler, Neuhauser, Schwab) vezetéknév.

Magyarkimle első adóösszeírása 1773-ból ismeretes.104 A jegyzékben 56 háztulajdonos és 20 lakóként élő családfő, azaz összesen 76 név szerepel. Közöttük a később jellemző német családnevek közül még csak az Eller és a Lurvig lelhető fel („Öller" illetve „Lurbig" alakban), és németes hangzású név is csak néhány - pl. Veitinger, Neumann, Majer, Furst, Schmidt - akad; a nevek többsége még horvát viselőre utal: Stipkovics, Santelics, Kerte-sics, Kovacsics, Selesovics, Marakovics, Krankovics, Glogovics, Csudits stb. Figyelemre méltó továbbá, hogy Magyarkimlén ekkor nem kevesebb, mint 7 családfő viseli a „Horváth" nevet. Vagyis e jegyzék alapján úgy tűnik: Magyarkimlén 1773-ban még a horvátok alkották a lakosság döntő többségét - így aligha helytálló az ez évben készült helységnévtár azon megállapítása, hogy Magyarkimle ekkor már német falu.105

Egy közösség életében fontos szerepe van a községi pecsét létének és használatának. Településeinken ez 1780 táján válik igénnyé: Horvátkimle legrégibb pecsétjét 1779-ből, Magyarkimléét 1782-ből ismerjük. Horvátkimle pecsétjét így írta le e tudományág szakértője, Néma Sándor: <Pecsétje ovális, poncolt vonallal határolt. Felirata egy csillaggal és ponttal szakaszolt „KRAVATISCH . KIMLING*". A pecsét ábrája lebegő, felfordított ekevas. Mérete: 17 mm x 16 mm.>106 Magyarkimle első pecsétjéről pedig ezt olvashatjuk: <Pecsétje poncolt vonallal határolt körpecsét. Körirata hat ponttal és egy csillaggal szakaszolt „G. VNGERISCR . GIMLIN . ANDER . D . *"; lehetséges feloldása G(EMEINDE) UNGARISC(HE)R + GIMLIN(G) + AN DER + D(ONAU) + *. A pecsét ábrája hullámos pólya felett ötágú, ötkelyhes virág. Pólya alatt három ágú, három kelyhes virág. A hullámos pólya a Mosoni Dunát jelképezi. Mérete: 24 mm. "107

Az első hivatalos magyarországi népszámlálást II. József rendelte el, így 1785-ből ismerjük először községeink pontos lélekszámát: Horvátkimlén ekkor 706 föt, Magyar-kimlén 528 főt számoltak össze.108

A 18. század végén megindul az országleíró munkák megjelentetése is. Az elsőt -melynek három vaskos kötete 1796 és 1799 között látott napvilágot - Vályi András készítette „Magyar Országnak leírása" címmel; ebben községeinkről betű szerint ez olvasható:

„KÉMLE. Horvát Kémle. Horvát falú Mosony Várm. földes Ura G Illésházy Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Magyar Óvártól 1 1/2 órányira, Magyar Kémlétől tsak a' Duna választya el, lakosai katolikusok, róna földgye két nyomásbéli, leg inkább kétszeres búzát, árpát terem, réttye, erdeje, szőleje nints, piatza M. Óváron, nagyobb részént fuvarozással, és kereskedéssel keresik élelmeket. "109

„KÉMLE. Magyar Kémle. Magyar, és német falu Mosony Várm. az Óvári Uradalomhoz tartozik, lakosai katolikusok, fekszik Óvárhoz 1 1/2, Győrhöz pedig 3 órányira, Horvát Kémlétől a' Duna külömbözteti, kiknek közös révjek van, sik határja nem nagy, két nyomásbéli, mellyen az őszi, és tavaszi vetés tűrhető módon meg terem, réttye, és legelője tsekély, erdeje is tsak bokros, piatzok Magyar Óváron. "110

Az idézett részletekhez - melyek a lakosság számát ugyan nem közlik, de egyébként jó leírást adnak eleink életéről - csupán egyetlen megjegyzést tennénk: Vályi András egyáltalán nem tesz említést Kimlén működő malmokról. Pedig Timaffy László kutatásaiból tudjuk, hogy a 18. században 11 malom működött a kimlei Duna-szakaszon111 - ahol már egy évszázaddal korábban is többen űzték e mesterséget.

A 19. századi adatok számbavételét két névtár „fellapozásával" kezdjük. Közülük a korábbit Lipszky János készítette 1808-ban: ebben mindkét település esetében megemlíti a „Kémle" illetve a „Kimle" formulát is, melyek elé kötőjellel kapcsolódik a „Horvát" illetve a „Magyar" jelző; míg német nyelven a „Kroatisch-Kimmling" illetve az „Ungrisch-Kimmling" változatokat használja.112 Ugyanezen forrás megemlíti „Novák" nevét is, mint Mosón megyében lévő pusztát.113

A másik fontos névtár korszakunkból az a jegyzék, melyet Bogár Ferenc állított össze 1821-ben a Győri Egyházmegye akkor kinyomtatott térképéhez. Ebben nagyobbik településünk „Horváth Kémle, Kroatisch Kimling" néven szerepel; megtudjuk továbbá, hogy van római katolikus elemi iskolája, hogy az itt lakók a horvát nyelvet beszélik, és földműveléssel, valamint fuvarozással foglalkoznak.114 „Magyar Kémle, Ungarisch Kimling" lakói viszont - akik ugyancsak földműveléssel és fuvarozással foglalkoznak - a magyar, a horvát és a német nyelvet egyaránt használják; és e településen is van rk. elemi iskola.115

A következő, Vályi Andrásénál lényegesen részletesebb és konkrétabb adatokat közlő országleíró munka 1821-ben látott napvilágot, Csaplovics János szerkesztésében. A német nyelvű kiadvány leírja, hogy „ Ungrisch Kimling (Magyar-Kémle)" egy félszigeten van, melyet a Duna ágai folynak körbe, mely folyó Horvátkimlétől elválasztja. A rk. káplánsággal bíró falut 530 rk. vallású, magyar és német nyelvű személy lakja, kik közül 35 jobbágy, 74 pedig lakó (azaz feltehetően házatlan zsellér). Szántóföldje 805 hold, rétje 184 napi munkával művelhető; van továbbá 3 malma és több kertje. Állatállománya 78 igás-ökör, 129 tehén, 95 ló, 9 disznó, 181 juh. Emellett megtudjuk azt is, hogy 1816-ban a házipénztárba 2758 forint 58 krajcárt, hadiadóként pedig 733 forint 3 krajcárt fizetett a község, mely a magyaróvári főhercegi uradalomhoz tartozó 11 település egyike volt ekkortájt.116

A gróf Illésházy család uradalmához tartozó Horvátkimléről („Croatisch-Kimling") megtudjuk, hogy 102 házában 731 katolikus lakik, kik közül 50 jobbágy. A rk. templommal és plébániával bíró községben 1108 hold szántóföld, 8 napi munkával művelhető rét és 6 Duna-malom található. Állatállománya 48 igásökör, 91 tehén, 25 borjú, 208 ló, 14 juh. A házipénztárba a község 1816-ban 2672 forintot, hadiadóként pedig 710 forint 24 krajcárt fizetett.117

Az 1810-es évektől kezdődően folyamatosan adatokat nyerhetünk községeink lélekszámáról a győri egyházmegye névtáraiból is - tekintettel arra, hogy a lakosság ekkortájt szinte kizárólag rk. vallású volt. Az 1823. évre kiadott névtárból pl. megtudjuk, hogy Hor-váth-Kimle régi plébánia, patrónusa a gróf Illésházy család, plébánosa Bursich Jakab, a hívek száma pedig 766, akik mindannyian katolikusok; míg Magyar-Kimle 1806-ban lett önálló plébánia, patrónusa a Vallásalap, plébánosa Parapatich János, aki 560 rk. hívőt lát el, akik a falu teljes lakosságát jelentik.118 Öt évvel később Horvátkimlén 840 rk. lakost vesznek számba, akik horvátul és magyarul beszélnek; míg Magyarkimle 610 lakosa a horvát és a német nyelvet használja.119

Az említett adatok viszonylagos pontosságát bizonyítja Nagy Lajos 1828-ban megjelent országleíró munkájának adatsora is: eszerint a ,Horváth Kimle, Kroatisch-Kimling" néven említett nagyobbik településen 124 házban 823, míg Magyar Kimlén (Ungarisch-Kimling) 82 házban 606 személy élt, akik mindannyian római katolikus vallásúak voltak; Novákon ekkor 2 házban 49 főt vettek számba.120

Hogy kik voltak ekkortájt községeink lakói, milyen volt valójában nemzetiség szerinti megoszlásuk, azzal kapcsolatosan érdemes egy pillantást vetnünk az 1828. évi országos összeírás névsoraira! Horvátkimlén egyértelműen a horvátok alkották a többséget, amit a családnevek aránya is jelez: Matkovits, Novits, Zaitsits, Gorgosilits, Sinkovits, Thomasits, Milletits, Milkovits, Linkovits, Krankovits, Stipkovits, Megyimóri, Jankovits, Györgyevits, Petsits, Kausits, Ludovits, Kovatsits, Voinesits, Sausits, Jaksits, Zsebedits nevet viselő családfők alkotják a névsor jelentősebb részét. Az 54 jobbágy, 66 házas zsellér és 15 há-zatlan zsellér mellett 8 iparűzőt is említenek a jegyzékben: közülük Valter József a varga, Veinzedler Pál a csizmadia, Nikovics Albert a kovács, míg további öt személy - Frank István, ifj. Frank István, Volfram Mihály, Neuhauser János és Türth (?) József- a molnár mesterséget gyakorolta.121

Az 1828. évi magyarkimlei névjegyzéket tanulmányozva megállapíthatjuk: a jellemző kimlei német nevek csaknem mindegyike megtalálható már benne. Így előfordul pl. a Lurvig, a Veiss, a Lang, a Pingitzer, a Rechnitzer, a Gruber, a Kroneisz, az Eller; de találhatunk további német hangzású neveket is, mint pl: Franauer, Rauvarter, Wagner, Nei-herz, Keiser, Peitelhauser, Maier, Stark, Neuman, Fuhrman, Hauer, Hebenstreit. Szép számmal vannak azonban horvát hangzású családnevet viselők is: Gerdesits, Benkovits, Stipkovits, Sutovits, Krankovits, Kolovits, Mladosits, Novits, Derkosits, Bisits, Modenits, Kurits, Kovasits, stb. Magyar családnév viszont alig akad a felsorolásban, mely 11 iparos nevét is tartalmazza: közülük Szamzon Pál a kovács, Oszli András a csizmadia, Tibaut Péter és Mladosits Mihály a szabó, Baarfusz József, Bezemeg Jakab, Kuntz János és Stoiker József a takács, míg Frank Mihály, König József és Trak (?) Mihály a molnár mesterséget űzte.

Falvainknak ezen adatokból is látható, folyamatosnak induló fejlődését visszavetette az 1831-ben tomboló kolerajárvány, mely Moson megyét is érzékenyen érintette. Rákóczi Tibor adatai szerint - melyeket a megyei főorvos jelentéseire támaszkodva közölt - Moson megye 56013 lakosa közül 5902 betegedett meg kolerában, közülük 2483 halt meg, azaz az összlakosság 4,4 százaléka!123 Rákóczi Tibor az ekkor 897 lelket számláló Horvátkimlén 134 megbetegedésről és 56 halálesetről tud - ez utóbbi a falu lakosságának 6,2 százalékát jelenti -, Magyarkimléről viszont semmilyen adatot nem közöl.124

A két plébánia halotti anyakönyveinek tanulmányozása után azonban a fenti adatokat részben pontosítanunk kell. Horvátkimle halotti anyakönyvében 1831-ben 84 halálesetet jegyeztek be: közülük 51 mellett szerepel a halál okaként a „cholera". Az első két halálozás augusztus 19-én illetve 25-én történt; a további 49 a szeptember 4. és október 23. közötti másfél hónapban. Az elhaltak között minden korosztály képviselve volt: 4 -4 tíz év alatti illetve 70 év fölötti jelentette a két végletet; míg a 11 és 40 év közöttiek közül 16 főt, a 41 és 60 év közöttiekből 20 fót, a 61 -70 évesek közül pedig 7 fót vitt el a járvány. Összehasonlítás céljából megjegyezzük: 1832-ben 9 fó - közöttük egy júliusban a bejegyzés szerint kolerában -, 1833-ban pedig 18 személy halt meg a faluban.125

Magyarkimle 1831. évi halotti anyakönyvében 51 bejegyzés szerepel: közülük 29 mellett szerepel a halál okaként a „cholera". Az augusztus 25-én elhalálozott Bisich Simon zsellér neve mellett olvasható latin nyelvű megjegyzés szerint ő volt a kolera első áldozata; míg az utolsó november 9-én halt meg. A járvány leginkább a felnőtt lakosságot érintette: a 31-40 évesek közül 7, az 51-60 éves korosztályból 8 főt vitt el; míg 4 fő a 10 év alattiak, 5 a 11-30 évesek, 2 a 41-50 évesek, 3 pedig a 60 év fölöttiek közül került ki. Összehasonlításképpen megjegyezzük: 1832-ben 12, 1833-ban 17 halálesetet jegyeztek be Magyar-kimlén.126

A járvány hatása természetesen lemérhető a lélekszámról szóló jelentésekben is: 1830-ban Horvátkimlén 897, 1832-ben viszont csupán 809 lakosról számol be az egyházi névtár; míg Magyarkimlén ezalatt 628-ról 542-re csökkent - e források szerint - a lakosság száma!127

1836-ban látott először napvilágot, majd 1841-ben második, javított kiadásban is megjelent Fényes Elek első országleíró munkája, melyben településeinkről az alábbi ismeretek olvashatók:

„Horvát-Kémle, Croatisch-Kimling, horvát f. a' mosonyi Duna jobb partján, Magyar Kémlével általellenben, 836 kath. lak., kath. parochia szentegyházzal. Van 30 4/8 negyedik osztálybeli egész jobbágytelke, 51 telkesgazdája, 448 hold harmadik, 661 hold negyedik osztálybeli szántóföldje, 8 embervágó rétje, 14 jármasökre, 26 tehene, 111 hámoslova, 14 sertése, 16 méhkasa, 6 dunamalma. F. U. Illésházy grófnő."

„Magyar-Kémle, Ungrisch-Kimling, hor.-ném. f. a' Szigetközben, a' mosonyi Duna mellett, 598 kath. lak, 's paroch. szentegyházzal. Van 28 harmadrendű egész jobbágytelke, 31 telkesgazdája, 92 hold harmadik, 713 hold negyedik osztálybeli szántóföldje, 184 embervágó rétje, sok káposztása, 2 dunamalma. Erdeje meglehetős. F. U. Károly főherczeg. "128

„Novák, Arakhoz tartozik, szép tehenészettel és birkatenyésztéssel. F. U. a' Viczay grófok. "129

Fényes Elek idézett adatainak pontosságával kapcsolatosan megállapíthatjuk: csaknem teljesen ugyanezen számadatok olvashatók községeink 1834/35. évre készült adóösszeírásában a művelt terület nagyságára, valamint az állatok számára vonatkozóan. Ez utóbbi források azonban pontosabban rögzítik a lakosságra vonatkozó adatokat: eszerint Horvát-kimlén 35 jobbágy, 42 zsellér és 8 lakó szerepel az adózó családfők jegyzékében, kiknek háztartásaiban 29 szolgát, 13 szolgálót, valamint 47, 16 évnél idősebb fiút és 10 ilyen korú lányt is összeírtak.130 Magyarkimlén ekkor 30 jobbágyot, 23 zsellért és 16 lakót vesznek számba az adózók sorában, kiknek háztartásaiban 8 szolgát, 3 szolgálót, valamint 28, 16 évnél idősebb fiút és 6 ilyen korú lányt említenek; míg az állatállományt 66 ökör, 44 fejős és 27 meddő tehén, 59 tinó, 14 borjú, 94 hátasió, 8 csikó, 12 sertés és 169 juh alkotta az összeírás időpontjában.131 Megtudjuk továbbá azt is: Magyarkimlén 75 ház és 8 iparos, Horvátkimlén 114 ház és 10 iparos volt 1834-ben.

Sem a földművelők számára, sem az állatállományra vonatkozó adatok nem változtak lényegesebben a következő évtizedben, de a házak száma is csak néhánnyal nőtt: 1846-ban Horvátkimlén 131, Magyarkimlén 76 házat említ az összeírás.132 Az iparosok száma sem nőtt, de személyük folyamatosan cserélődött: Horvátkimlén pl. 1846-ban Matits Antal kovács, Weinczettl Pál csizmadia, Adrikon András bognár, Janauschek Jakab szabó, valamint három azonos családnevű takács - Moor Simon, Mátyás és Antal, ez utóbbi takácslegény - és négy molnár - Naihauser Ferenc, Práisz József, Volfrám Mihály és Rizelburger (?) Antal - nevével találkozhatunk.

Az 1848-as forradalom eredményei - különösen a jobbágyfelszabadítás - természetesen községeink lakóit is érintették; de nem kerülték el őket a forradalmat követő szabadságharc eseményei sem. A helyi hagyomány is őrzi annak emlékét: a kimlei horvátok is Kossuth Lajos oldalán harcoltak! Róluk írja a három évtizede készült községtörténet: „Hűségüket az új hazához tények bizonyítják. ... 1848-ban sem Jellasicsot támogatják, a vérükből valót, hanem nemzetőrként védik a magyar hazát. "133 Hogy hányan vonultak be településeinkről, azt egyelőre pontosan nem tudjuk; hat kimlei férfiról viszont bizonyosan állíthatjuk, hogy a szabadságharc katonája volt. Nevük fennmaradását annak köszönhetjük, hogy 1867-ben bekerültek a Moson megyei honvédek igazoló jegyzőkönyvébe.134 Kik voltak ők?

A hat ismert személy közül 3 magyarkimlei, 3 horvátkimlei származású volt. A jegyzék készítésekor magyarkimlei kisbíróként ténykedő 47 éves Pingitzer József a szabadságharcban a 19. gyalog sorezred tizedeseként szolgált; míg két falubelije közül az ekkor 42 éves, napszámosként élő Stark Mihály tüzér, a 38 éves Janatha János bognár pedig vadász volt a harcok alatt. A három horvátkimlei mindegyike fiatalon vett részt a szabadságharcban, hiszen ketten 39 évesek, míg harmadik társuk csupán 38 éves 1867-ben: Ludovits János egykor a 39. honvédzászlóalj közharcosa volt, míg Milkovits István és Györgyovits Pál egyaránt köztüzérként szolgált. Ez utóbbiról megtudjuk azt is: a hadjárat során szerzett tüdőbaja miatt nehéz munkára ekkor már képtelen volt; később pedig azt is bejegyezték neve mellé, hogy 1875. február 17-én meghalt.

A felsoroltak mellett két további nevet is meg kell említenünk a 48-as honvédek sorából. Ezek egyike Krascsenits Kálmán, aki a szabadságharcban a 15. honvédzászlóalj főhadnagya volt: ő 1867-ben 38 éves, nős és Novákpusztán működik mint ispán - hogy mikor került ide, kötődött-e korábban is településeinkhez, egyelőre nem tudjuk. A másik Harangozó János, aki 1849-ben a 202. honvédzászlóalj századosa volt: ő ekkor községi jegyző Magyarkimlén - vele a „kimlei híres emberek" sorában külön is foglalkozunk.135

A szabadságharc helyi vonatkozásai kapcsán szót kell ejtenünk még egy kérdésről: volt-e hadi esemény községeink területén illetve vannak-e Kimlén eltemetett áldozatai a harcoknak? Németh Alajos 1986-ban készült községtörténeti áttekintésében ez olvasható: „A templom melletti téren álló Obeliszket az 1848-49-es szabadságharcban meghalt magyar és horvát nyelvű honvédek tömegsírja fölé emelték 1949-ben. A 48-as szabadságharc emlékét őrzik a régi hídfőnél talált lovassági pisztoly maradékok, a Művelődési Ház mögött talált fel nem robbant ágyúgolyó, és az a monda, amely a Nepomuki Szent János szobor előtti eseményről szól. "136

A „monda" pedig, melyet Németh Alajos 1981-ben id. Wertál Józseftől gyűjtött, így hangzik: „A régi Hídfőnél, ott, ahol a Nepomuki Szent János szobor áll, 48-ban csata volt. Mindezt nagyapám mesélte még nekem, aki abban az időben ugyanannyi idős volt, mint Ferenc József 718 éves/, és saját szemével látta, hogy a magyar katonák a szobornál letették a fegyvert az orosz lovasok előtt. " Az elmondottakhoz Németh Alajos 1986-ban hozzátette: „1981-ben, mikor ezt a történetet gyűjtöttem, történelmi érdekessége miatt a múzeumban, levéltárban bizonyítékokat kerestem az eset valós megtörténtére. Ez idáig megfelelő dokumentumokat fellelni nem sikerült." Utal viszont a fentebb már említett fegyver-töredékekre és az ágyúgolyóra, és megjegyzi azt is: „Major Pál a Mosonvármegye monographiája cimü munkájában magyar és horvát honvédek tömeg sírját jelzi a horvátkimlei templom mellett." Érdemes idéznünk Szeghalmy Gyula 1938-ban megjelent munkájának idevágó mondatait is: „A helység temploma mellett magas domb jelzi az 1848. évi szabadságharcban a falu körül elesett hősök sírhantját, hol sok száz hős katona vesztette életét és nyugossza örök álmát a hantok alatt. "137

E témával kapcsolatosan a magunk részéről két dolgot kell megjegyeznünk! Az egyik: semmilyen adatot nem találtunk eddig arra vonatkozóan, hogy Kimle térségében 1848-49-ben említésre méltó hadi esemény történt volna - nem tud erről a kérdést összefoglaló újabb tanulmány sem.138 A másik: megnéztük a kimlei halotti anyakönyvek másodpéldányait, található-e bennük utalás itt eltemetett katonákra. Magyarkimlén ilyen bejegyzést nem találtunk; Horvátkimlén igen - róluk viszont nagy valószínűséggel kijelenthető: nem csatában estek el! Az őket eltemető Grainer János horvátkimlei plébánosnak a halotti anyakönyvben tett német nyelvű bejegyzése szerint a 25 éves, az olaszországi Velence környékéről származó Enrico Gini és az Udine környéki, ismeretlen életkorú Osvaldo Bucco egyaránt kolerában halt meg 1849. június 21-én, és másnap temette el őket a horvátkimlei temetőben; a június 4-én 25 éves korában elhalt Franz Rössler esetében a halálokot nem közli Grainer, de az a tény, hogy még aznap el is temették, valószínűleg szintén a járványra utal; míg a negyedik számba jöhető személy a július 5-én elhalt, másnap eltemetett 56 éves losonci illetőségű kiszolgált katona, Scsibrani János.139 Vagyis: egyetlen olyan bejegyzést sem találtunk, mely harcban elesett, „magyar és horvát nyelvű honvédek" horvátkimlei eltemetésére, tömegsírjára utalna! A kérdés tisztázása további, alaposabb kutatásokat igényel.

Utalnak viszont e bejegyzések egy valóságosan meglévő veszélyre: a kolerajárvány pusztítására. Grainer János bejegyzései szerint ez Horvátkimlén már 1848 őszén jelentkezett: a november 6-án 18 éves korában elhalt Czibula Mátyás neve mellé ugyanis ezt írta: „Ezen a valóságos cholerának jelei látszottak." Ez évben még további három személy neve mellett áll a „Choleraban halt meg" megjegyzés: ez azért is érdekes, mert a szakirodalom leginkább 1849 nyarára teszi a járvány hazai pusztításának időpontját. Az 1849-ben Horvátkimlén elhaltak közül 22 név mellett szerepel a „Choleraban" megjegyzés: közülük a legkorábbi május 14., míg a többség, 18 eset a június 12. és július 19. közötti időszakra esik. Elképzelhető, hogy ennél többen estek áldozatul a járványnak, hiszen 1848-ban 45, 1849-ben pedig 84 személyt temettek el Horvátkimlén - míg 1850-ben 20, 1851-ben pedig 25 volt az elhaltak száma!

Hogy Magyarkimlén pusztított-e a járvány, nem tudjuk, mivel itt Parapatits János plébános nem tett megjegyzéseket a nevek mellé; valószínűbb, hogy nem vagy csak kisebb mértékben, mivel 1848-ban 13, 1849-ben 29 temetés volt „csak" a faluban.140

Az anyakönyvek számos egyéb, községtörténeti szempontból fontos megjegyzést is tartalmaznak; illusztrációképpen most csak két példát említünk. 1849. március 7-én halt meg Horvátkimlén a 64 éves Glogovatz Vida tanító, akinek neve mellett e megjegyzést olvashatjuk: „43 évig volt itt helyben Tanító, és Jegyző". Az a Parapatits János temette, akit két évvel később, 1851. május 12-én kísértek utolsó útjára Magyarkimlén: a 75 éves korában elhunyt plébános papi működésének ötven esztendejéből negyvennyolcat itt töltött, 1803-tól megszakítás nélkül szolgálván őseinket!

Községeink szabadságharc utáni, 1850 körüli állapotáról ad képet Fényes Elek újabb, 1851-ben megjelent munkája. Ez a „Horvát-Kémle (Croatisch-Kimling)" névalakban említett nagyobbik településünkről földrajzi fekvésének leírásán túl elmondja, hogy 860 rk. személy lakja; „ Van 30 4/8 egész úrbéri telke, s ezután 1109 hold szántóföldje, 8 hold rétje, 6 dunamalma. A lakosok főleg lovakat tartanak. Birja a szarvai uradalom, melly Poson vmegyében fekszik. "141! A horvát-német faluként említett, a magyaróvári uradalomhoz tartozó „Magyar-Kémle" ekkor 650 rk. lelket számlál; „Lakosai bírnak 28 telek után 713 hold szántóföldet, 184 hold rétet. Ezenkívül van sok káposztása, dunamalmai, meglehetős erdeje. "142 Míg a Viczay grófok földesurasága alatt lévő, Arakhoz tartozó Novák „szép tehenészettel és birkatenyésztéssel" érdemel említést.143

Hogy mennyire pontosak a Fényes Elek által közölt lélekszám-adatok? A lakosság számának alakulását e korszakban már meglehetősen jól nyomon követhetjük, hiszen rendszeressé válnak a népszámlálások. Más forrásokból tudjuk például, hogy Magyarkimlén 1850-ben 528 fő, 1857-ben 592 fő, míg ugyanekkor Horvátkimlén 911 illetve 972 fő volt a lakosság száma;144 Novákon viszont mindkét időpontban 51 fó lakott145 - azaz Fényes Elek adatai közel sem pontosak, de nagyságrendileg azért elfogadhatók.

Rendelkezésünkre állnak továbbá 1828-tól a település demográfiai változásainak - születések, házasságkötések és halálozások száma - évenkénti számadatai is.146 Ezeket azonban itt nem részletezzük: egyrészt a hely hiánya miatt; másrészt, mert a két Kimle adatait csak együttesen tartalmazzák; továbbá azért, mert a lakosság pontos száma úgysem számítható ki ezen adatokból, hiszen azt befolyásolta a be- illetve elvándorlók száma is.

Településtörténeti szempontból is fontos adatokat tartalmaznak azon feljegyzések, melyeket Harangozó János készített Pesthy Frigyes kérdőíveire válaszolva.147 Tekintettel arra, hogy a kérdések leginkább a helynevek iránt érdeklődtek és Kimle neveivel e kötetben külön tanulmányban foglalkozunk, Harangozó adataiból itt és most csak három érdekességet emelünk ki.

Az egyik: e válaszokból nyerünk először képet arról, mit tudtak az akkor itt élők őseik származásáról, idekerülésének körülményeiről. Magyarkimlével kapcsolatosan megjegyzi: <Honnan népesített ezen község, arról semmi hagyományi iratok nem léteznek, hanem hogy valaha ezen falut /: mellyet jelenleg nagyobb részit németek lakják .7 magyarok lakták: azt nem csak a' község neve „Magyar-Kimle" hanem némely öreg is bizonyítja, hogy ezen adatott öreg apjától számtalanúl hallotta, ...>. Hivatkozik továbbá a falu magyar hangzású helyneveire és családneveire; a németek idejöveteléről viszont azt írja: „...és csak időről időre a' környék német helységekből házasság által ide kiverettek és így elnémetesítetett ezen helység".148

Horvátkimléről viszont ezt írja: <Honnéd népesítetett ugyan bizonyosan nem tudatik, hanem a' tanultok azt állítják, hogy Bosniából, mivel ezen község lakósait - kikk horvátok valamint a' többi Mosony megyei horvátokat is, a' németek közönségesen „ Wasser Kroaten " szokták nevezni, e' helyet pedig „ Bosnier Kroaten ". - Itteni telepedésök történhetett Béla király idejében, midőn az ország Tatárok által elpusztítatott.>149

Harangozó János válaszaiból képet kapunk a települések szerkezetéről is: így megtudjuk, hogy Horvátkimle négy, Magyarkimle két utcából állt ekkortájt.150 Van továbbá még egy, történeti fontosságú mondata; Horvátkimle leírásánál megjegyzi ugyanis: <E' Község határjában létezik egy, Ő méltóságos Gróf Battyányi Josef Urnak tulajdon majorja, mely „Luizia Majornak" neveztetik és csak a' múlt 1865-ik évben épitetett.> Vagyis Harangozó Jánosnak köszönhetően egészen pontosan ismerjük Lujza-major keletkezésének idejét!

Nem szolgál viszont adattal e leírás Novákról - valószínűleg azért, mert ezidőtájt még nem tartozott Kim léhez. 1870-ben viszont már együtt szerepel a statisztikában Magyarkimle és Novák lakossága: a két településen együtt ekkor 706 fó lakott, míg Horvátkimlén 999 személy.151 Vagyis Novák az 1860-as évek második felében kerülhetett közigazgatásilag Magyarkim léhez.

Novákkal kapcsolatosan ezen időszakból még egy érdekességre kell felhívnunk a figyelmet, mely az 1870-es években készült kataszteri térképeken tanulmányozható. 1872-ben készült felmérés „Tekintetes Strasser Alajos és Zsigmond Urak NOVÁK SZIGETI" birtokáról;152 míg „Méltóságos Gróf Khuen Hederváry Károly úr Mosony megyében fekvő NOVÁK SZIGETI" birtokát 1879-ben mérték fel153 - mindkét felmérést ugyanazon személy, Bókay Lajos mérnök készítette. A két birtoktest egymás szomszédságában van; ugyanakkor a Strasser-birtok szomszédos „P. Novák"-kal is. Ugyanis „Novák Sziget" nem volt azonos „Novák Pusztával": az előbbi kb. Novákpuszta mai területén illetve attól Hédervár irányában feküdt, a mai település magjához közel egy kis „Major"-t jelölve; míg az utóbbi a jelenlegi Kimle illetve Darnózseli felé vezető utak által behatárolt területen.

A tekintélyesebbnek tűnő Strasser-birtok „méreteiről" nincs adatunk; a Khuen-Héder-váry Károlyhoz tartozó területről viszont tudjuk, hogy 229 kataszteri holdat tett ki, melyből kb. 138 kh szántóföld, 26 kh erdő, 5 kh nádas és mocsaras terület volt, míg 59 kh a „Vadászlak"-hoz tartozott - mely feltehetően a mai kastély helyén állott.

Kimle iskoláinak történetével e kötetben külön tanulmány foglalkozik - így az e témával kapcsolatos, az 1870-es évektől rohamosan szaporodó mennyiségű adatokat részletesebben nem ismertetjük; néhány „korai" adatot azonban fontosnak tartunk itt is megemlíteni, melyek az iskolatörténeti munka néhány állítását pontosítják.

1872-ben részletes ismertetés készült a sopron-mosonmegyei tankerület iskoláiról, mely értékes kimlei adatokat is tartalmaz. Megtudjuk, hogy „ Horvát-Kimle (Kroat. Kim-ling) " rk. népiskolájának egy tantermébe 118 iskolás jár; a tannyelv a horvát, a tanító Vim-mer János, aki 1812-ben született, 1831-ben lépett a tanítói pályára, míg a tanítói vizsgát 1836-ban Győrött tette le.154 „Magyar-Kimle (Ung. Kimling)" német tannyelvű rk. népiskolája ugyancsak egy tanteremmel működik; a tankötelesek száma 91, az iskolába járóké 82; a tanító Schachinger Ágoston, aki 1844-ben született és 1863-ban lépett a tanítói pályára.155 Ez utóbbi adatsor különösen érdekes, hiszen az iskolatörténeti tanulmány szerzői - ugyanúgy, miként a kimlei idősebbek - azt állítják, hogy 1886 előtt Magyarkimlén nem működött iskola, a gyerekek Horvátkimlére jártak át, és a falu első tanítója - ez évtől kezdődően - Szieber Ferenc volt. Ez utóbbi személy esetében is pontosíthatjuk működésének kezdetét: egy 1882-ben megjelent névtár szerint ugyanis ez időpontban már Sieber Ferenc volt a magyarkimlei tanító - míg Horvátkimlén ekkor is Wimmer János.156

Településeink lakóinak számáról, valamint gazdasági helyzetéről jó leírást kapunk Major Pál alapvető munkájából, melynek első része 1876-ban, míg a második 1884-ben látott napvilágot. Horvátkimlén - az 1880. évi népszámlálás adatai szerint - 170 házban 1005 fő élt; közülük vallását tekintve 988 katolikus és 17 izraelita, nemzetiségére nézve pedig 797 horvát, 90 magyar, 55 német, 5 pedig egyéb nemzetiségű. Magyarkimlén ekkor 91 házban 623 személy élt: közülük 621 katolikus és 2 izraelita illetve 495 német, 50 magyar, 41 horvát és 5 egyéb nemzetiségű.157

Pontos adatokat kapunk Major Páltól a községek területének művelési ágak szerinti megoszlásáról is. Eszerint - kerekített értékben158 - Magyarkimle területén 2309 kh szántó, 703 kh erdő, 227 kh legelő, 37 kh rét, 18 kh nádas, 14 kh kert és 7 kh szőlő található; míg Horvátkimlén 1315 kh szántó, 120 kh legelő, 31 kh kert és 8 kh rét - erdő és szőlő viszont egyáltalán nem!159 Közli Major Pál azt is, hogy Magyarkimlén a község 62,4 kh szántót és 49 kh egyéb területet, a jegyző 3,3 kh szántót, a lelkész 21,9 kh szántót és 0,2 kh egyéb területet, az iskola 7,1 kh szántót és 0,1 kh egyéb területet bír; míg Horvátkimlén 27,4 kh szántó és 6,1 kh egyéb terület a község, 4,1 kh szántó a jegyző, 1,4 kh szántó az egyház, 19,2 kh szántó a lelkész, 9,2 kh szántó és 0,1 kh egyéb terület az iskola tulajdona.160 Végül még egy adatát említjük: eszerint 1876-ban Horvátkimlén 374 darab, Magyarkimlén 3000 darab juhot számoltak össze a „poszto-merino" fajtából161 - ez utóbbiakat valószínűleg a nováki uradalom területén tartották.

Ami a lakosság számának további alakulását illeti, 1880-tól kezdődően tíz évenként rendelkezünk községeinkre vonatkozóan pontos, a nemzetiségi hovatartozást is mutató adatokkal. Az újabb források némelyike sajnos csak a mai Kimlére átszámított lélekszámot közöl162 - régebbi kiadványokban azonban fellelhetők még a két falu viszonyait külön-külön bemutató adatsorok is. A magyarkimlei németek számának illetve arányának alakulását pl. Völgyi József163 valamint Johann Schnitzer164 is közli - ez utóbbi részletesebb adataival további következtetésekre is módot ad. Schnitzer táblázatai szerint 1880-ban Magyarkimle 623 lakosából 495 fö (79,5 %) német volt; magyar mindössze 50 fő (8 %) volt, tehát ők még a horvátokhoz képest is kisebbséget alkottak. 1890-ben a - valószínűleg Novákkal együtt értendő - 736 lakosból 221 fő (30 %) már magyar, így a 489 német már csak 66,4 százalékot tesz ki. 1900-ra az arányok lényegesen nem változnak, 1910-re viszont már igen: az akkor említett 772 itt élőből már csak 409 fö (53 %) a német, viszont 338 fö (43,8 %) a magyar - vagyis a horvát illetve egyéb nemzetiségűek már csak 3,2 százalékát alkották a lakosságnak.165

Horvátkimlén az 1880-ban összeírt 1005 fö között csak 90 magyar (8,9 %) illetve 55 német (5,5 %) volt - vagyis a lakosság kb. 85 százalékát a horvátok tették ki. A következő évtizedekben - amint az Johann Schnitzer táblázataiból kitűnik - a magyarok száma folyamatosan, de lassú mértékben emelkedett, a németeké viszont ugyanígy csökkent: így 1910-ben a 156 magyar (15,7 %) és a 21 német (2,1 %) mellett még mindig a horvátok alkották az ekkor 991 fös lakosság több mint 80 százalékát!

Településeink e korszakbeli történetével kapcsolatosan két témakörre mindenképpen utalnunk kell: az egyik az ezidőtájt itt élt „kimlei híres emberek" hatása; a másik - az előbbitől aligha függetlenül - a két Kimle kulturális és egyesületi élete. Tekintettel arra, hogy a „híres emberek" életével és munkásságával külön tanulmányokban foglalkozunk, itt csak arra hívnánk fel a figyelmet: munkásságukkal, eredményeikkel és „köznapi cselekedeteikkel" nagyban hozzájárultak a falu életének alakításához, az itt élők neveléséhez, az itteni értékek megőrzéséhez; ugyanakkor messze földön ismertté tették Kimle nevét!

Ha pl. Harangozó János körjegyzőként az 1860-as években nem jegyzi fel a falu helyneveit és azok eredetének magyarázatát, ma bizonyára kevesebbet tudnánk e témáról.

Azzal, hogy Mersich Máté külföldön, idegen nyelven megjelent munkáira is odaírták, hogy a szerző Horvátkimle plébánosa, településünk is híressé lett; mint ahogy bizonyosan állíthatjuk: szerte az országban sokan kereshették a térképen, hol van az a Magyarkimle, ahová az „Őrangyal"-ban megjelent rejtvények helyes megfejtéseit be lehet küldeni vagy ahonnan az „Iskolások könyvtára" sorozatának darabjait meg lehet rendelni. A magyar-kimlei nyomda kiadványai országosan elterjedtek voltak és számon tartja azokat a külföldi szakirodalom is.166 Kadocsa (Kaufinann) Gyula személyében pedig az első, híressé vált kimlei születésű tudóst köszönthetjük, akinek neve számos lexikonba bekerült - és nevével együtt az is, hogy Magyarkimlén született!167

Gladich Pál esetében egyértelműen kimondhatjuk azt is: munkásságával közvetlenül is segítette Magyarkimle kulturális életének fejlődését. Nyomdájának termékei - amint azt Nagy Viola utóbbi években végzett gyűjtései is bizonyítják - eljutottak falubeli hívei kezébe is; nyilván azok tartalma is hatott rájuk. Sokat tett Magyarkimle zenei életének fejlesztéséért: zenekart szervezett - a szükséges hangszereket saját jövedelméből maga vásárolva meg -, mely a 20. század elejétől az első világháború kitöréséig működött, és amelyet az idősebbek még az utóbbi években is emlegettek, az ugyancsak híressé vált templomi énekkarával együtt.

De e sorban említhetjük mindazokat, akik életük jelentős részét e településeken töltötték lelkipásztorként, tanítóként - esetleg egy személyben jegyzőként is. Glogovácz Vida nevét már említettük, aki 1806-tól 1849-ben történt haláláig volt Kimle tanítója és jegyzője; az őt előbbi hivatalában követő Wimmer János 36 évig tanította a falu - egy ideig mindkét Kimle - gyermekeit. Parapatits János 1803-tól 48 éven át gondozta lelkipásztorként magyarkimlei híveit; míg Horvátkimlén 1837-től 42 éven át, Mersich Máté érkezéséig Grainer János lelkészkedett - aki egyébként 1892-ben mint a győri egyházmegye legidősebb papja halt meg, életének 92., áldozópapságának 67. évében,168 és a horvátkimlei temetőben pihen. Munkásságuk bizonyára nyomot hagyott falvaink fejlődésében - ne feledkezzünk meg róluk sem!

A 19. század utolsó évtizedeiben kezdődik hazánkban az egyesületi élet virágkora; az 1880-as években szervezik meg pl. az első községi tűzoltóegyleteket. A két Kimle közös tűzoltóegylete 1886-ban alakult meg; létrehozását Gladich Pál 100 forinttal, Mersich Máté 20 forinttal támogatta.169 (Megjegyezzük: ez utóbbi összeg is 3 mázsa búza árának felelt meg akkortájt!) De más egyesületek is alakultak: 1910-ből ismerjük pl. a Magyarkimlei Gazdakör alapszabályát - elnöke „természetesen" Gladich Pál volt.170

A 19. század második felének, illetve a 20. század első évtizedeinek helyi „gazdaságtörténetéről" alig tudunk valamit. A falvak határának művelési ágak szerinti megoszlásáról Major Pál 1880 körüli adatait ismertetve már szóltunk; látható, hogy mindkét Kimlén a szántó alkotja a döntő többséget - de Magyarkimlén jelentős az erdő (703 kh) és a legelő (227 kh) nagysága is. A Major Pál által közölt arányok nem sokkal ezen időpont előtt alakulhattak ki, hiszen az 1850-es évek táján még vettek újabb területeket művelés alá: erre utal, hogy mindkét Kimle határában található „Neurisz" (= új szegés, új törés) nevű dűlő. Azt viszont konkrétan tudjuk, hogy a magyarkimlei „kishatár"-ban lévő Cseregle nevű dűlőt 1856-ban osztották fel a helyi gazdák és „földeszsellérek" („Söldner") között - addig osztatlan legelő volt.171 Az egy lakosra jutó művelhető terület nagyságát tekintve jelentős az eltérés a két falu között: míg Horvátkimlén 1005 lakosra 1314 kh szántó jutott, addig a Magyarkimlén lakó 623 személyre 2309 kh - azaz egy főre csaknem háromszor annyi! Ez a tény nyilván hozzájárult ahhoz, hogy míg a magyarkimleiek döntő többsége meg tudott élni a mezőgazdaságból, addig Horvátkimlén többen lettek iparosok, kereskedők vagy éppen vasutasok.

Major Pál említi, hogy Magyarkimlén szőlő is volt, 6 kh 1272 négyszögöl területen; ez nagyjából megfelel a Harald Prickler által 1884-ből említett 4 hektárnyi szőlőnek.172 Hogy e szőlőt mikor telepítették, nem tudjuk; tény, hogy Prickler szerint 1865-ben Magyarkimlén még nem volt szőlő.

Arra vonatkozóan sincs adatunk, hogy a földtulajdon-viszonyok milyenek voltak a településen belül ezidőtájt. Nagyobb birtokkal csak kevesen rendelkezhettek: az 1897-ben megjelent gazdacímtár szerint 100 kh-nál nagyobb területtel csupán négy személy bírt. Horvátkimlén Krausz Lajos haszonbérlő, aki Batthyány József birtokán összesen 366 kh területen, valamint Megyimóri Pál, aki részben saját horvátkimlei, részben Moson községtől bérelt birtokán 348 kh-on gazdálkodott; míg Magyarkimlén a 110 kh-on gazdálkodó Grundtner György, valamint Novákpuszta új tulajdonosa, a négy településen 2454 kh-at bíró gróf Andrássy Aladár.173

E forrásunk ad némi képet a nagyobb gazdaságok felszereléséről is. Grundtner György „földmíves" 102 kh szántóföldből, 6 kh legelőből, valamint l-l kh kertből illetve rétből álló birtokán 4 cselédet foglalkoztatott, 23 szarvasmarhát, 9 lovat és 3 sertést tartott; míg a gazdaságában használt fontosabb eszközök és gépek rovatban 7 eke, 6 igás szekér, 3 boro-na, valamint l-l vetőgép, rosta, szecskavágó és henger szerepel neve mellett. Megyimóri Pál „földbirtokos tulajdonos" birtoka 172 kh szántóföldből, 160 kh rétből, 8 kh legelőből, 6 kh erdőből, valamint l-l kh kertből illetve „földadó alá nem eső terület"-ből állt; ezen 2 cselédet alkalmazott, 16 szarvasmarhát, 17 lovat és 8 sertést tartott, 9 ekét, 8 igás szekeret, 2 vetőgépet, valamint l-l rostát, szecskavágót és „trieur"-t (a magvakat osztályozó és tisztító gép) használt.

Az említetteknél nagyságrendekkel nagyobb volt gróf Andrássy Aladár nováki birtoka -1503 kh szántó, 406 kh legelő, 298 kh erdő, 2-2 kh kert illetve nádas, 60 kh rét, valamint 183 kh földadó alá nem eső terület -, melyen 49 cselédet foglalkoztatott, 174 szarvasmarhát, 26 lovat, 57 sertést, 1039 juhot tartott, míg gép- és eszközkészletét az alábbiak alkották: lokomobil 2, járgány 1, cséplő-szekrény 1, vetőgép 5, rosta 3, eke 75, trieur 1, szecskavágó 3, borona 12, henger 18, igás szekér 32.

Az iparosok számáról és megoszlásáról ezen időszakból alig vannak adataink. Konkrétumként csupán Timaffy László egy mondatát említhetjük, mely szerint a 19. század második feléből a Mosoni-Dunán „Kimlénél 7 malomra emlékezik Bertalan Lajos (1887) moso-ni vizesmolnár".174

E korszak Kimlével kapcsolatos adatainak zárásaképpen két kérdésre utalunk még röviden. Több feldolgozás is említi, hogy Mersich Máté összekülönbözött a helyi iskolaszékkel, ezért lett a horvátkimlei iskola állami iskola; ennek időpontját a kötetben olvasható iskolatörténeti dolgozat 1900-ra, az 1960-as években készült falutörténeti pályamunka175 az 1900-as évek elejére teszi. Ezzel kapcsolatosan megjegyezzük: a helyi sajtóban már 1889 őszén arról olvashatunk, hogy Horvátkimléről küldöttség ment a miniszterhez az iskola államosítása ügyében176 - hogy milyen eredménnyel, nem tudjuk.

A másik: köztudott, hogy a 19-20. század fordulóján országszerte százezrek kerekedtek fel és vándoroltak ki Amerikába - az itteni szegénység elől menekülve, a boldogabb megélhetés reményében. E hullám községeink közül valószínűleg Horvátkimlét érintette erősebben: tény, hogy 1893 szeptemberében arról tudósít a helyi lap, hogy a horvátkimlei elöljáróság intézkedéseket tesz a kivándorlás megakadályozására.177 Hogy hányan vándoroltak ki a két Kimléről Amerikába, annak felderítése további, alaposabb kutatásokat igényel;178 tudunk viszont számos olyan személyről, aki hosszabb-rövidebb tengerentúli tartózkodás után visszatelepült szülőfalujába - az angol nyelv valamilyen szintű ismeretével gyarapodva!

Érsek Imre leírásából viszonylag sokat tudunk Novak századforduló körüli állapotáról.179 Mint az elmondottakból már láthattuk, területének nagyobb része 1879-ben még gróf Khuen-Héderváry Károly, 1897-ben viszont már gróf Andrássy Aladár kezén volt. Ez utóbbiról írja Érsek Imre - aki egyébként Novak első tanítója volt -, hogy e területet „ csak vadászat céljából használta, csinos vadászkastélyt és erdészlakot épített rá e célból. Az erdésznek pedig pontosan be kellett számolnia a vadállományról, amelyek a határban szabadon futkostak és röpdöstek. Hány nyul, őz, róka, fácán, fogoly stb. kisebb-nagyobb emlős és szárnyas lelhető a vadászterületen. Erről tanúbizonyságot tehet a most is élő kerülő: Baldauf János."

Majd a továbbiakban ezt írja még Érsek Imre Novákról:

„ Vadászkastélya jelenleg épült újonnan kastéllyá. Ezen kastély melletti kút olyan jó ivóvizet tartalmaz, amilyent egész Szigetközben alig lehet találni. E vizből küldetett maga után Andrássy gróf oda, ahol éppen tartózkodott.

Iskolája 1911. évben épült, illetve az erdőőr lakása és istállója lett iskolává átalakítva.

Az utóbbi időben a birtokon több gyár épült, amelyek a birtok nyersterményeit jórészt feldolgozzák. Különben is Novák egyike Szigetköz legintenzívebb gazdaságának, ahol 1916 óta villanyvilágítás is van.

Erdei faiskolája az egész megyében híres. "

Ez a hangulatos és informatív leírás jó képet ad a település helyzetéről - egyben átvezet következő korszakunkba.

Két világháború árnyékában

Az első világháború jelentős emberveszteséget okozott községeinkben is. Érsek Imre 1924-ben megjelent munkájában felsorolja az egyes települések hősi halottait és eltűntjeit: Magyarkimléről 9 hősi halott és 10 eltűnt, Horvátkimléről 19 hősi halott és 11 eltűnt nevét említi - bár az utóbbi településen szerinte a hősi halottak és eltűntek száma együttesen 31.180 De más baj is van e jegyzékekkel: a horvátkimlei névsorokban pl. Weidinger József és Vojnisek Mátyás hősi halottként és eltűntként is említtetik; olvasható viszont a horvát-kimlei templom falán elhelyezett emlékművön legalább 20 olyan név, mely Érsek Imre egyik jegyzékében sem szerepel. Így Érsek Imre névsorait nem közöljük181 - álljanak itt emlékezésül az emléktáblákon olvasható nevek!

A horvátkimlei templom falán elhelyezett emléktábla szerint az első világháborúban az alábbi személyek haltak hősi halált a községből: Adora Simon, Farkas István, Farkas János, Farkas József, Farkas Lipót, Farkas Mihály, Frank József, Glogovác András, Glogovác János, Gyergyovits Márk, Janisek István, Jankovits Fülöp, Janisek Fülöp, Kemény Kálmán, Kocsis József, Krausz Pál, Krug Márton, Milkovits János, Megyimori János, Matkovits János, Milkovits Mátyás, Németh Flórián, Németh János, Németh Pál, Novits Mátyás, Pecsits Gábor, Roglin János, Roncai János, Stipkovits Fábián, Stipkovits Imre, Stipkovits János, Stipkovits József, Stipkovits Mátyás, Stipkovits Pál, Stokinger Mátyás, Szoldatits József, Tercz András, Tercz Antal, Terez Ferenc, Terez Gábor, Toma-sits Jakab, Vojnisek András, Vojnisek Antal, Vojnisek István, Vojnisek János, Vojnisek Mátyás, Weidinger József, Weinzettl Mátyás, Wolfram Ede, Zollner József.

Magyarkimle első világháborús áldozatai a magyarkimlei templom falán 1993-ban elhelyezett emléktábla névsorának sorrendjében: Krankovits Márk, Laáber Mihály, Rechnitzer János, Rechnitzer János, Derkositz Mihály, Varga János, Lurvig Károly, Króneisz János, Króneisz József, Króneisz Ferenc, Krausz János, Krausz István, Kimperger Ferenc, Eller Károly, Lehner János, Frank István, Szász Ferenc, Farkas Gyula, Lehner Mihály, Molnár József, Őri Kálmán.

Az 1918 októberi forradalom, majd az 1919. március 21-én kikiáltott Tanácsköztársaság hatása községeinkben is érződött. Az orosz hadifogságból nem sokkal korábban hazatért, a kommunizmus eszméit ott megismerő és Leninnel is kapcsolatba kerülő Pechó József magyarkimlei tanító aktívan bekapcsolódott az események alakításába. így érthető, hogy a vármegyei Munkás-, Katona- és Paraszttanács őt nevezte ki Magyarkimlére és Novákpusztára a község elöljárósága mellé népbiztosnak; míg Horvátkimle népbiztosa Fumics Rezső itteni főtanító lett.182 Pechó első tevékenysége e minőségében az volt, hogy március 23-án megalakította Magyarkimlén a Munkás- és Paraszttanácsot: a 15 főből álló testületben 7-7 munkás illetve paraszt kapott helyet, az elnök maga Pechó József lett.183 A következő hónapokban Pechó aktívan résztvett a vármegye, sőt a Nyugat-dunántúli Kerület politikai életében; e szerepléseiről életrajzát ismertetve szólunk részletesebben.

A Tanácsköztársaság bukása után, 1919. augusztus 24-én a magyaróvári ellenforradalmi katonaság Pechó Józsefet letartóztatta. A vád szerint több ízben izgatott a Tanácsköztársaság érdekében és vallásellenes izgatást is végzett; emellett egy korabeli újságcikk szerint azzal is vádolták, hogy a falut terroristákkal fenyegette és marhákat rekvirált.184 A tanúk vallomásai alapján a bíróság Pechót a zsarolás vádja alól felmentette, de bűnösnek találta izgatásban és kihágássá minősített vallásellenes izgatásban, és ezekért összbünte-tésül két és fél évi börtönbüntetésre ítélte, melyből három és fél hónapot a vizsgálati fogsággal kitöltöttnek vett.185 A vádirat ugyan nem említi, de - amint arra Tuba László a figyelmet felhívta186 - Pechó József a forradalom ideje alatt sokat tett a novákpusztai cselédek, valamint a közoktatás és közművelődés fejlesztése érdekében is.

A horvátkimlei népbiztossá kinevezett Fumics Rezső tevékenységéről - azon túl, hogy Németh József helybeli kisparaszttal együtt a járási tanácsba delegálták187 - közelebbről semmit sem tudunk. Tény viszont, hogy 1920 januárjában a Tanácsköztársaság alatti tevékenységéért bíróság elé állították; de a tanúk - nem utolsó sorban Mersich Máté plébános -vallomása alapján felmentették és szabadlábra helyezték, amint ezt a magyar és horvát nyelvű sajtó egyaránt tudtul adta.188

Településeink háború utáni lélekszámáról az 1920. évi népszámlálás adatai tudósítanak.189 Magyarkimlén ekkor 771 főt vettek számba: közülük 388 fő (50,3 %) német, 352 fő (45,7 %) magyar - horvátok tehát már alig éltek a faluban. Horvátkimlén viszont az arányok a korábbi évek adataihoz képest változatlanok: a 166 magyar (16,7 %) és a 15 német (1,5 %) mellett a horvátok az ekkor 993 fős lakosság több mint négyötödét alkották.

A két Kimle kapcsolatának alakulásában döntő változás következett be 1923 végén, amikor az addigi kompközlekedés helyébe elkészült az első állandó Duna-híd. A híd „keletkezéstörténete" szinte krónika-szerűen követhető a korabeli újságcikkekből. Az ötlet Novákpuszta új birtokosától, Mauthner Henriktől származott, aki a novákpusztai üzemek illetve a horvátkimlei vasútállomás közötti teherforgalom meggyorsítása érdekében iparvasútat szándékozott létesíteni ezen útvonalon. Ezzel kapcsolatosan készíttetett Mauthner egy tervet egy hat méter szélességű fahídról Kovács István magyaróvári városi mérnökkel; a terv 1922 májusában már készen volt.190 Egy hónappal később megtudjuk: a mintegy 8 km hosszúságú vasútvonal, valamint a híd megépítése mintegy 10 milliós költséggel járna, melyet Mauthner Henrik a sajátjából szándékozik fedezni!191 1922 szeptemberében arról olvashatunk, hogy amennyiben a terveket a miniszter jóváhagyja, a jövő tavasszal megkezdődhet a nagy építkezés.192 November végén viszont arról tudósít a lap: az engedélyek megérkezvén, a Duna-híd építése megkezdődött. „A hidat a győri utászzászlóalj egyik százada építi és felépítése előreláthatólag még a karácsonyi ünnepek előtt befejezést nyer. "193Ez utóbbira azonban még egy teljes esztendőt kellett várni: 1923. december 17-én adták át a közforgalomnak az új hidat.194 Ez valóban jelentős előnyökkel járt községeink fejlődésében - mint ahogy a kisvasút is, melyet a két község lakossága előnyös feltételekkel vehetett igénybe.

Községeink életének legrészletesebb leírása 1929-ből ismeretes.195 A terjedelmes forrást teljes egészében itt nem idézhetjük - korábban is csak községtörténeti érdekességeit tehettük közzé196 -, csupán a legfontosabb adataira utalhatunk.

Horvátkimlén ekkor 1001 lélek élt: közülük 885 horvát, 108 magyar és 8 német nemzetiségű; míg vallására nézve 985 katolikus, 12 izraelita és 4 evangélikus. Területe 1625 kh, melyből szántó 1349, rét 4, legelő 104, erdő 15, kert 3, nádas 6, terméketlen 127 kh. Kötött, homokos-agyag talaján főként búza, rozs, árpa, zab, tengeri, köles, burgonya és cukorrépa terem197.

Magyarkimlén ugyanekkor 808 fő élt: közülük 467 német, 341 magyar nemzetiségű illetve 779 római katolikus és 29 izraelita vallású. 3659 kh területéből szántó 2635, rét 6, legelő 75, erdő 620, kert 14, nádas 28, terméketlen 241 kh. Közepes minőségű talaján főként búza, rozs, árpa, zab, tengeri, cukorrépa, köles és burgonya terem. Erdeinek nagyobb részét Frigyes főherceg, gróf Khuen-Héderváry Károly és Mauthner Henrik bírja.198 A leírásokból képet kapunk falvaink egyesületi életéről is. Horvátkimlén Önkéntes Tűzoltó, Levente, Céllövő illetve Gazdaegyesület, valamint Dalárda működik; Magyarkimle Tűzoltó Egyesülete ekkor már önálló, a Levente Egyesület viszont Horvátkimlével közös.

Hasznos adatokat találhatunk a meglehetősen részletes címtárban is. Megtudjuk, hogy a körjegyző és anyakönyvvezető ekkor Posch Károly,, a mindkét községet ellátó körorvos pedig dr. Récsey Henrik, aki 1927 óta működik Horvátkimlén, előtte Mecséren ténykedett.

Magyarkimle plébánosa Reiter Mihály, aki 1922-ben került a faluba; míg Horvátkimlén az 1928 februárjában elhunyt Mersich Máté utódaként Fabiankovich Lőrinc lelkészkedik.

Megismerjük a községek elöljáróit is. Magyarkimlén Lurwig Pál a bíró, aki 1924 óta viseli e tisztséget, előtte községi pénztáros volt; a törvénybíró pedig Hanaszek Ignác, aki 1900 óta virilis tagja a képviselőtestületnek. A postamester teendőit 1911 óta Antal Andrásné végzi a faluban; míg a Tűzoltóegylet parancsnoka Horváth József.

Horvátkimlén Zsebedits Pál a bíró, akinek részletesebb életrajza érdekes falutörténeti adatokkal is szolgál: „ Őscsaládja Győrszentiván községből származik, de már édesatyja is Horvátkimle községben lakott. Édesatyja vezető szerepet vitt a község életében, 15 éven át bíró volt. Ő maga pedig 1907 óta megszakítás nélkül bírója a községnek. Az iskolaszéknek 20 év óta tagja, több ízben s jelenleg is elnöke. 1907-től a gazdaközösség elnöki, továbbá a helyi dalárda alelnöki, a Levente Egyesület alelnöki és az Önk Tűzoltó Testület pénztárosi tisztét tölti be ... " Mellette a törvénybíró Németh János, aki egyben - 1912 óta folyamatosan - a Tűzoltó Egylet parancsnoka is; a közgyám Stipkovich Mátyás, a postamester Horváth Béláné.

Aktívan részt vállalnak az egyesületi életben a községek tanítói is. A Magyarkimlén 1919 óta működő Meidlinger János a helybeli dalárda vezetője, az Önkéntes Tűzoltó Egylet alelnöke. Az 1923-tól Horvátkimlén tanító Andráskó János a Levente Egyesület fook-tatója - az oktató mellette a magyarkimlei vitéz Rugányi János -, a Céllövő Egyesület vezetője és a faiskola kezelője; míg az 1913 óta itt működő Horváth Béla az Önkéntes Tűzoltó Egyesület titkára, a Levente Egyesületnek pedig jegyzője.

Megtudjuk a címtárból azt is, kik voltak a községek jelentősebb földbirtokosai. Magyarkimlén az alábbi nevek alkotják a jegyzéket (zárójelben az általuk bírt föld nagysága kataszteri holdban): Grundmer György (60), Hanaszek Ignác (84), Eller Jakab (23), Gruber Frigyes (24), Grundmer Károly (27), Grundmer Mihály (30), özv. Jankovics Jánosné (31), Krankovich Tamás (39), Kroneisz Flórián (34), Kroneisz Lipót (26), Kroneisz Mihály (46), Lehner György (61), Lichtneckert János (65), Lunczer Dánielné (27), Lurwig Pál (75), Lurwig György (32), Lurwig Miksa (40), özv. Lurwig Jánosné (31), Megyimóri Mártonné (32), Nátz János (68), Rechnitzer János (34), Stipkovits János (30), Stipkovits Mátyás (31), Weisz András (34), Weisz Flórián (27), Zettl Alajos (31).

Grundtner Györgyről egyébként megtudjuk azt is: 23 éven át volt az Önkéntes Tűzoltó Egylet parancsnoka.

A horvátkimlei földbirtokosok névsorát gróf Pálffy Sándorné vezeti 330 kh területtel; majd az alábbi nevek találhatók még a listán: Frank János volt községi pénztáros (36 kh), Krankovits Pál, aki 1886 óta gondnoka az egyházközségnek (38 kh), Lengyel János (84), Lunczer Irma (33), Lunczer Lipót (35 hold), Megyimóri János illetve fia Fábián (60 mh), Megyimóri József (160 hold), Stipkovics Mátyás, (40 mh, ő a községi közgyám, a gazdaközösség és a dalárdaegyesület pénztárosa), Lengyel Máté (25 kh), Marosi Frigyes (23), Megyimóri István igazgató-tanító (85), Megyimóri Mátyás (70), Milkovics Pál (25), Németh János törvénybíró (81), Stipkovics Fülöp (21), Stipkovics Imre (31), özv. Zsebedits Fábiánné (40), Zsebedits Pál (61).

Ugyancsak izgalmas adatokat tartalmaz a betüsoros szakcímtár, melyből megtudhatjuk, milyen ipart kik űztek ezidőtájt községeinkben.

A magyarkimlei jegyzékben az alábbi nevekkel találkozhatunk:

Asztalosok: Molnár Pál, Eller István.

Biztosítási ügynökök: vitéz Rugányi János, Wertál Szaniszló.

Borbély: Schally Keresztély.

Cipész: Csermák Flórián.

Cséplőgéptulajdonosok: I. sz. Gőzcséplőtárs., elnök: Kroneisz Mihály; II. sz. Gőzcsép-

lőtárs., elnök: Sáling János. Mindkettő Clayton-Chuttleworth BHP.

Cukrász és cukorkakereskedő: Budin Ferenc.

Fűszer és vegyeskereskedő: Natz Frigyes, özv. Lunczer Dánielné, Gróf Simon, Knapp Lipót.

Férfiszabó: Weisz Ferenc.

Hentes és mészáros: Kenna Rezső.

Kőműves: Sugovits János.

Malomtulajdonos: Horváth Vilmos.

Traktortulajdonosok: Lurwig Pál, Kollovits Donát.

Vendéglős: Kenna Rezső hentes és mészáros.

A horvátkimlei betűsoros szakcímtárban viszont az alábbi nevek találhatók:

Asztalos: Németh János.

Baromfikereskedő: Lunczer Lipót, Németh Klára, Stipkovits Pál.

Bádogos: Sackmann János.

Bognár: Molnár Ferenc.

Cipész: Zsillári (!) István.

Cséplőgéptulajdonosok: I. sz. Frank János: Clayton-Shuttleworth 8 HP. Megyimóri

Fábián: Clayton-Shuttleworth 8 HP. Zsebedits Pál: Fordson traktor-cséplő 25 HP.

Dohánytőzsdés: Hatos András.

Férfiszabó: Mitring István.

Fűszer- és vegyeskereskedő: Németh András ... Ezen üzletének 1893 óta tulajdonosa.

Magyar-Francia Bizt. Társ.-nak 35 éve helyi képviselője.

Hentes és mészáros: Knapp Sándor ... 1922 óta önálló iparos helyben ...

Kovácsok: Farkas Miklós, Marschalek József.

Malmosok: Megyimóri János és társai.

Pék: Láng Jánosné. Sütödéje, mely 1864 óta áll fenn, 1881 óta van tulajdonában.

Vendéglősök: Lengyel János, Megyimóri Mátyás.

Végezetül e hatalmas adattárból a Novákpusztára vonatkozó adatokat említjük: az „iparvállalatok" sorában Mauthner Henrik szesz-, dextrin-, szirup-, szőlőcukor- és fa-edénygyára, továbbá műmalma szerepel. A vállalat üzemvezető mérnöke Chudoba Ernő, aki 1923 óta vezeti a Mauthner uradalom novákpusztai gyárait; az uradalom vezető gazdatisztje Révai Sándor, könyvelője Wéber Frigyes.

Bármennyire is részletesek a fentebb hosszabban idézett leírások és adatok, sok mindenről nem szólnak; ezen hiányok egy része az 1930. évi népszámlálás eredményeiből kideríthető.199 Megtudjuk pl., hogy Horvátkimlén 519 férfit és 475 nőt, Magyarkimlén 459 férfit és 405 nőt számoltak össze; hogy Horvátkimlén 855 fö, Magyarkimlén 774 fö tudott magyarul - vagyis községeinkben kétszáznál több volt a magyarul nem tudók száma; hogy a hat évesnél idősebb analfabéták száma Horvátkimlén 57, Magyarkimlén 48 volt. Megtudjuk továbbá azt is, hogy mindkét községben 55-55 volt a náddal vagy zsúppal fedett házak száma; hogy Horvátkimle 196 házából 49 épült kőből vagy téglából, 80 kő- vagy tégla-alappal, vályogból vagy sárból, 67 pedig alap nélkül, vályogból vagy sárból épült -míg Magyarkimle 123 háza közül 54 épült kőből vagy téglából, 11 szilárd alapon vályogból vagy sárból, 58 vályogház pedig szilárd alap nélkül.200

Pontos adatokkal szolgál az 1930. évi népszámlálás a külterületi lakott helyekkel kapcsolatban is. A Horvátkimléhez tartozó Lujza-majorban ekkor 59 magyar nemzetiségű, rk. vallású személy él; közülük 43 ír és olvas. Novákpusztán és Máriamajorban ekkor 327 főt számoltak össze: közülük 315 rk., 2 evangélikus, 10 pedig izraelita vallású; nemzetiség szerint a 324 magyar mellett l-l német, tót és „egyéb" található.201

A községek foglalkozási viszonyairól Szeghalmy Gyula 1938-ban megjelent munkájából nyerünk adatokat. Eszerint Horvátkimle 994 lakosából 805 őstermelésből, 72 iparból, 40 alkalmazotti fizetésből, 37 pedig nyugdíjból él;202 míg Magyarkimlén - Novákpusztát és Máriamajort is ide számítva - 675 személynek az őstermelés, 114 főnek pedig az ipar nyújt megélhetést.203 Ez utóbbival kapcsolatosan közöl egy figyelemre méltó adatot Völgyi József ugyanezen évben megjelent munkája is: „Novákon keményítő, szesz és dextrin gyártására berendezett üzemeket találunk, melyek teljes üzem esetén, a nyári és őszi hónapokban körülbelül 80 embert tudnak foglalkoztatni. "204

A későbbiek szempontjából fontos utalnunk az 1941. évi népszámlálás eredményére: Magyarkimle 842 lakosából 390 fő vallotta magát ekkor német anyanyelvűnek.205 Mielőtt e számokból a németség arányának további „romlására" következtetnénk, fel kell hívnunk a figyelmet az 1930. évi népszámlálás már említett adatára: Novákpusztán és Máriamajorban ekkor 324 magyar élt! Azaz: Magyarkimle, a falu tényleges lakossága korszakunkban 500-550 körül mozgott. Ezt igazolják az egyházi névtárak adatai is: 1928-ban pl. 520 katolikus, 15 izraelita, valamint l-l református illetve evangélikus személy élt az „anyaközségben".206 Figyelemre méltó ugyanakkor az is: míg német anyanyelvűnek 390 magyarkimlei vallotta magát 1941-ben, addig német nemzetiségűnek csak 78 !207

A két világháború közötti időszak oktatás- illetve művelődéstörténetével itt nem foglalkozunk: az előbbiről Nagyné Andirkó Julianna és Nagy Viola, az utóbbiról Króneisz Orsolya dolgozatában olvashatunk érdekes adalékokat. Felhívjuk viszont a figyelmet arra: e korszak mindennapi életének megismeréséhez jó adatokat közöl a helyi sajtó! A két Kim-lével illetve Novákpusztával foglalkozó cikkek százait itt és most nem idézhetjük; csupán néhány érdekesebb témát említünk. (Korábban ezen írásokból néhányat már közöltünk.208)

1922 nyarán arról olvashatunk, hogy ,Magyarkimle község korcsmájának átalakítására pályázatot hirdetett, melynek eredményeképpen a munkálatokat a győri Schlichter cég kapta egymillió koronáért'.209 Egy hónappal később arról tudósít a lap, hogy Hackl Antal magyarkimlei adminisztrátor helyébe Reiter Mihályt rendelte a győri megyés fő-pásztor.210 1922 novemberében a horvátkimlei harangszentelésről ad előzetest a „Moson-vármegye": megtudjuk, hogy a háborúban elveszettek helyett Sopronban öntetett 3 új harang közül ,Jcettőt a község lakossága közadakozásból, egyet pedig Krankovics Pál helybeli gazda saját költségén csináltatott'211

1923 elején azt adja hírül a lap, hogy „Gébits Anna tanítónőt a horvátkimlei községi iskolához rendes tanerőnek választotta az iskolaszék"212 Ez év nyarán egy másik hír kapcsán megtudjuk: az első dunai öntözőművet ,Mauthner Henrik földbirtokos Horvátkimléhez tartozó novákpusztai gazdaságában rendezték be, hol az uradalom keményítőgyárának burgonyatermelését fokozzák a rendszeres öntözésekkel"'.2I3 Két héttel később arról olvashatunk, hogy „a győri és győrvidéki méhészegyesület tagjai július 22-én Hor-vátkimlére rándultak ki, hol megtekintették Mrutz Gyula méhészegyesületi alelnök, horvátkimlei lakos mintaszerű méhesét. ...A kirándulóknak a házigazda tartott hatalmas méhészeti ismertető előadást'.214

Időben egy évtizedet ugorva, az 1930-as évek közepéről említünk néhány tudósítást. 1934 márciusában pl. ezt olvashatjuk: „Vámszedési jog a kimlei hídon. A kereskedelmi miniszter Mautner Henrik novákpusztai földbirtokosnak a Magyarkimle és Horvátkimle közötti Dunahídon a hídvámszedési jogot meghosszabbította, illetve engedélyezte további 20 évre vagyis 1953 május 31-ig."215 Ez év októberében megtudjuk: ,4 földmívelési miniszter közelmúltban kelt rendelete alapján az egyesített vármegye összes községi faiskoláit ki kell irtani, mert a magyarkimlei faiskola kivételével valamennyi kaliforniai pajzstetűfertőzéssel van tele"215 1935 januárjában arról értesülünk, hogy azon Moson megyei községek - köztük mindkét Kimle -, melyek korábban díszpolgárukká választották dr. Darányi Kálmánt, mint kerületük országgyűlési képviselőjét, most lelkes hangú üdvözléssel keresték fel őt, földművelésügyi miniszterré történt kinevezése alkalmából.216 Ez év áprilisában pedig egy rövidhír tudatja: Magyarkimle községben serényen folyt a népművelési munka egész télen át. A kulturmunkát Reiter Mihály plébános vezetésével a tanítói kar végezte. Minden vasárnap este előadások voltak, melyek részben komoly ismeretterjesztő részből, részben vidámabb, mulattató részből állottak"217

Van néhány olyan témakör, melynek kutatására különösen alkalmas forrás a helyi sajtó. Ilyen pl. a községek elöljáróságainak vizsgálata, hiszen a tisztújításokról rendszeresen hírt adott a „Mosonvármegye". 1935-ben pl. megtudjuk, hogy Horvátkimlén a bíró Farkas János, a törvénybíró Lengyel Máté, a közgyám Krug József lett, míg esküdtnek Stipkovich Simont és Glogovátz Mihályi választották. Magyarkimle ugyanekkor megválasztott tisztikara: Sáling János bíró, Kroneisz Mihály törvénybíró, Wertal Szaniszló közgyám, Krankovits Tamás és Pingitzer András esküdtek.218

Különösen sok hírrel szolgál a sajtó annak, aki az önkéntes tűzoltóegyletek múltját kutatja, hiszen tűzesetekről ugyanúgy rendszeresen beszámol, mint pl. a tűzoltóversenyek eredményeiről. Olvashatunk az egyletek ünnepeiről is: 1925 októberében pl. arról, hogy a Horvátkimlei Önkéntes Tűzoltó-Testület a községi búcsú alkalmából tartja zászló-felavatási ünnepélyét;219 1936 szeptemberében pedig több ízben is tudósít arról, hogyan készül a magyarkimlei tűzoltóegylet 50 éves fennállásának megünneplésére220 - hogy azután az ünnepség lefolyásáról is részletes beszámolót adjon.221 És olvashatunk a gyászos eseményekről is: 1927 áprilisában pl. Weisz János magyarkimlei tűzoltóparancsnok váratlan haláláról és temetéséről ad hírt a lap, méltatva az elhunyt érdemeit is.222

Végezetül egy érdekes tudósításra hívjuk fel a figyelmet, mely ,A horvátkimlei hősi halottak fáinak avatása" címmel jelent meg 1934 júniusában.223 Ebből megtudjuk: a templom és a temető közötti út két oldalára a fákat két évvel korábban, tehát 1932-ben ültették, minden első világháborúban elesett horvátkimlei férfi emlékére egyet-egyet. ,A község áldozatkészsége most minden fa előtt kis oszlopokat állított, rajta egy táblán az idegenben pihenő hősi halott neve és az a hely, ahol a haza védelmében hősi halált halt.'' Ezt a kegyeletes emléket június 24-én avatta fel Pintér László kanonok, országgyűlési képviselő egy szép ünnepség keretében, melynek fényét szavalatok és énekek is emelték.

E hír kapcsán még egy, valószínűleg kevésbé ismert adatot említhetünk: Csóka Györgyné közléséből tudjuk, hogy a magyarkimlei temetőben elültetett 14 gesztenyefa az első világháború magyarkimlei áldozatainak emlékét őrzi! Az 1930-as években május utolsó vasárnapján, a hősök napján itt emlékeztek meg a háborúban elesettekről.224

A községeink számára a 2. Ukrán Front csapatainak átvonulásával 1945. április elsején225 véget érő, de hatását még évekig éreztető második világháború súlyos áldozatokat követelt falunktól is. A hősi halált haltak emlékét ma már mindkét Kimle templomának falán emléktábla őrzi; álljon itt nevük, emléküket így is megőrzendő!

Horvátkimle második világháborús hősi halottai az emléktáblán megörökített sorrendben: Gorgosilits Mátyás, Németh Ferenc, Tolnai József, Jankovits János, Tomasits Pál, Gyergyói Pál, Stipkovits Mihály, Dreczkó Rudolf Farkas Mihály, Pecsits István, Tomasits Mihály, Tóparti István, Farkas Mátyás, Lengyel Mátyás, Terez István, Farkas János, Zsajnovits Fülöp, Bisits István, Frank Mihály, Kaszás József, Adóra István, Wurcinger István, Weidinger Ferenc, Weinzettl Pál, Stockinger Ignác, Krankovits Mátyás, Stipkovits Ferenc, Behon István, Stipkovits József, Weidinger János.

Magyarkimle második világháborús áldozatai, a magyarkimlei templom falán elhelyezett emléktáblán megörökített sorrendben: Weisz Mátyás, Lurvig Mihály, Kumrits János, Weisz Alajos, Sáling György, Zettl István, Rugányi Arnold, Csermák Flórián, Kimperger Mihály, Lang Ferenc, Weisz István, Eller Pál, Molnár András, Tercz Feri, Zettl György, Zettl Imre, Szédelyi Márton, Kugler Ferenc, Lunzer Ferenc, Lunzer Júlia, Gróf Sándorné, Knap Lipót, Knap Regina, Eller Viktória. A magyarkimlei emléktáblára került fel a világháború négy novákpusztai áldozatának neve is: Wermuth Lajos, Erdős József, Mészáros János, Tolnai József.

A világháború alatti helyi eseményekről jelenleg még meglehetősen keveset tudunk. Thullner István és Husz János kutatásaiból ismert, hogy 1941. június 22-én - a környék német községei közül szinte utolsóként - Magyarkimlén is szerveződött Volksbund-csoport, 28 taggal.226 Tudjuk róluk, hogy a következő év nyarán részt vettek egy Lébényben rendezett gyűlésen227 - helyi tevékenységük részleteit azonban még nem ismerjük. Számuk azonban a helyi németekének csak kis töredékét tehette ki - akiknek többsége magyar érzelmű volt. A magyarkimlei németek egy csoportja a honvédelmi miniszterhez küldött levelében nyilvánította ki: a magyar hadseregben kívánnak szolgálni, nem az SS-ben!228 Ezt támasztja alá a témára vonatkozó szakirodalom egyik megállapítása is: „Érdekesen alakult az SS behívóval rendelkező két magyarkimlei lakos esete. Ők nem tettek eleget a behívóparancsnak, mert a községi jegyző a magyar hadsereg kőszegi székhelyére küldte őket, és nem az SS kiegészítő parancsnokságra. "229

E kérdéssel kapcsolatosan értékes adatokat tartalmaz az a Mosonmagyaróváron, 1948. június 5-én kelt „Nyilatkozat", melyet hét magyarkimlei férfi írt alá, és az alábbi szöveget tartalmazza:

<Alulirott Kroneisz Mihály, Grundtner Mihály, Zetl István, Hanaszek István és Lurvig Pálföldmives magyarkimlei lakosok a következő nyilatkozatot tesszük:

1944. szeptember 14-én, amikor Magyarkimle községben is, ugy mint az egész országban, a sváb községekben elrendelték a német SS sorozást, mi Magyarkimle községben egy kérvényt irtunk, amelyet a község német nyelvű, de magyar nemzetiségű férfiai aláirtak azzal, hogy a német sorozást ezzel megszüntessék Magyarkimle községben. Ezen kérvényt alulírottak, mint a község küldöttsége elvittük Budapestre az akkori honvédelmi Miniszteriumba és ott tiltakoztunk a német sorozás ellen és kértük a Miniszteriumot, hogy szüntet-tessék meg Magyarkimle községben a német SS sorozást és kérésünkre a Minisztérium községünkben megszüntette ezen sorozást.

Dacára a fenti kérelmünkre való sorozás megszüntetésének 1945. évben, amikor a német és a volt magyar fasizmus a legádázabb erőszakot alkalmazta a katonák összefogására, Magyarkimle községben 52 darab SS behívót kézbesítettek ki, melynek folytán Bécsbe kellett volna a behívott egyéneknek bevonulni. Erre a községben ismét egyöntetű akarattal, tekintettel arra, hogy a német anyanyelvű és magyar nemzetiségű svábok semmilyen körülmények között sem voltak hajlandók ezen behivójegyekre SS katonának bevonulni 42 német anyanyelvű és magyar nemzetiségű egyén behívóját éjnek idején összeszedettük, - azért éjjel, hogy a Volksbundisták tudomást ne szerezzenek erről. - Ezen behívó-jegyeket ismét egy küldöttség, amelynek tagjai alulirott Kroneisz Mihály, Lurvig Miksa és Frank Károly voltunk, elvittük az akkori Kőszegre költözött Honvédelmi Miniszteriumba és ott ismét kértük, hogy ezeket az egyéneket, 42 személyt mentsék fel az SS bevonulás alól. Kérésünket a Miniszterium ekkor is elfogadta és a 42 egyén bevonulását megszüntette és a velünk vitt 42 SS behivójegyet tőlünk átvette azzal, hogy a községünkből a behi-vójegyet kiküldő parancsnokság még karhatalmi eszközökkel sem vonultathat be senkit és erről a Miniszterium az SS behívójegyeket kiküldő parancsnokságot is értesítette. Az 52 drb. behívóra községünkből ekkor csak 10 volt Volksbundista egyén vonult be. Kőszegre utazásunk alkalmával Magyarkimle községben ekkor egy német alakulat volt, amelynek egy alkalmi gépkocsiján indultunk el Kőszegre hazug beállítás mellett, mert a németek kérdezték utunk célját, amire mi azt mondottuk, hogy Kőszegen a Miniszteriumban traktorhoz üzemanyagot akarunk igényelni a tavaszi szántások elvégzéséhez.

Mi a volt küldöttség tagjai, valamint a kérvény volt aláírói, német anyanyelvű és magyar nemzetiségű egyénei a fasizmus legnagyobb terrorjának is ellenálltunk, ami akkor nagy veszélyt jelentett reánk, mert a volt Volksbund tagjai azzal fenyegettek meg bennünket, hogy ha majd a németek győznek, minket Magyarkimle községből a magyarokkal együtt Ázsiába visznek a „ Magyarok őshazájába " azért, mert ellenük mertünk dolgozni.

Mi mint a volt küldöttség tagjai a felsorolt érdemeinket kérjük okiratilag megerősíteni, mert a fasizmus legnagyobb üldözései alatt is hitet tettünk magyarhüségünk mellett. Ezen érdemünkkel a most minket vagyonilag sulyosan érintő sváb rendelet reánk vonatkozó intézkedéseinek megszüntetését, illetőleg ennek méltányos elbírálását kérjük, hogy vagyonúnkban tovább is megmaradhassunk és szorgalmas munkánkkal, valamint demokratikus gondolkozásunkkal Magyarhazánk felépítésében továbbra is, mint eddig részt vehessünk.

Mosonmagyaróvár, 1948. évi június hó 5. >230

(Alatta sorrendben az aláírások: Kroneisz Mihály, Grundtner Mihály, Zettl István, Hanaszek István, Lurvig Pál, Lurwig Miksa, Frank Károly.)

Érdekes adatra bukkantunk a zsidóüldözés megyei dokumentumait összefoglaló kötetben: az életük veszélyeztetésével zsidókat bújtató és élelmező személyek sorában olvasható a magyarkimlei Laáber Mátyás és felesége neve is!231 (E tevékenységük elismeréseképpen 1996-ban Izrael államtól „A Világ Igazainak elismerése" - Jad Vasem - kitüntetésben részesültek; a kitüntetést leszármazottaik vehették át a Budapesten rendezett ünnepségen.232)

Keveset tudunk arról is, hogyan indult meg az élet 1945 tavaszán falunkban. A Horvát-kimlével szomszédos hercegi és grófi birtokok az állami gazdaság tulajdonába mentek át; a faluban mindössze 245 hold földet osztottak ki.233 Novákpusztán a Mauthner-uradalom -melynek tulajdonosa külföldre távozott - a volt gazdasági cselédek között felosztásra került: átlagosan 8-10 hold jutott belőle egy-egy családnak.234 A földosztás azonban nem ment zökkenőmentesen; egy a korszakkal foglalkozó tanulmányban pl. ezt olvashatjuk: „Amikor a földosztás késése miatt a horvátkimlei gazdák az ugaron hagyott Bartha-féle birtokot bevetették, a bérlő pedig - aki időközben előkerült - a gazdáktól a termés felét követelte, illetve a bevetett föld felszántásával fenyegetőzött, a Mosonmagyaróvári Nemzeti Bizottság erélyesen védelmére kelt a horvátkimlei gazdáknak, pedig azok nem is tartoztak a Mosonmagyaróvári Nemzeti Bizottság hatáskörébe. "235

Alig van adatunk a községeken belüli pártviszonyokról. Zielbauer György kutatásai szerint Magyarkimle 1945 őszén azon német községek sorába tartozott, melyekben a Szociáldemokrata Pártnak nem volt helyi szervezete.236 A Magyar Kommunista Párt aktívan tevékenykedett községeinkben: 1946 tavaszán pl. arról olvashatunk, hogy „az MKP ma-gyarkimlei szervezete tiltakozott a nemzeti bizottság összetétele miatt, mert olyanok kerültek be, akik a Volksbund tagjai voltak, illetve bírósági eljárás alatt álltak".237 A Független Kisgazdapárt helyi ténykedését nem ismerjük; érdekes adat viszont, hogy Vida István budapesti történész szerint e párt egyik országgyűlési képviselője, dr. Rab Károly orvos 1945-ben Horvátkimlén élt - személyéről azonban semmi közelebbit nem tud a jeles kutató.238

Magyarkimle kitelepítés előtti lakosságáról fontos adatokkal szolgál az 1945 őszén tartott választásokra készült választói névjegyzék.239 E jegyzék 224 választásra jogosult ma-gyarkimlei személy nevét, születési helyét és idejét, foglalkozását valamint házszámát tartalmazza. Részletes elemzésére itt nincs lehetőségünk, csupán a születési helyek megoszlására hívjuk fel a figyelmet: a 224 személy közül 120 Magyarkimlén született; 21 Horvátkimlén - ők többnyire házasság révén kerültek ide; míg további 83 személy más településen: 5-5 fő Mosonban illetve Mosonszentmiklóson, 4-4 fő Lébényben illetve Héderváron, 3-3 személy Mecséren, Kunszigetben, Ásványrárón, Máriakáinokon illetve Jászladányban, míg több tucatnyi közelebbi és távolabbi település van egy vagy két esetben említve.

Magyarkimle történetének egyik legdrámaibb időszaka zajlott 1945 őszén és 1946-ban, a helyi német lakosság egy részének kitelepítésével. E témakör feldolgozására már számos kutató kísérletet tett - mégsem tudjuk pontosan, hogyan zajlott le és hány embert érintett. Az akkor még kényesnek számító témával elsők között foglalkozó Fehér István könyvében a magyarkimlei eseményekről ezt olvashatjuk:

„Az előkészítő munkában október folyamán tovább folytatódott a németek nagyobb arányú összeköltöztetése, amelyre korábban rendeletet hoztak. Az összeköltöztetés - más szóval a lakóhelyről való kitelepítés - sok helyen rendkívüli bonyodalmakkal, ellentmondásokkal járt. Nem volt elszigetelt jelenség a tettlegesség sem. Drámai percek játszódtak le Magyarkimlén 1945. november 7-én, amikor a nem igazolt németek más községbe való áttelepítését kívánták végrehajtani. A kitelepítés biztosítására 20 rendőrt vezényeltek ki. A kitelepítést irányító miniszteri biztos dobszó útján akarta kihirdetni a felsőbb hatóságok döntését. A kisbíró nem merte megkezdeni a dobolást, mert a németek megfenyegették. Félreverték a harangot, tüzet jelző veszélyt trombitáltak. Majd mintegy 200-an botokkal, karókkal, vasdarabokkal felfegyverkezve a községházára vonultak, ahol megfenyegették a kitelepítési biztost, követelve a kitelepítés felfüggesztését. Az egyik telepítési felügyelő karhatalmi erősítést kért a megyei főkapitányságtól. A jelenlevő 20 főnyi rendőrség parancsnokát megtámadták, fejbe sújtották, mire az fegyverét használta s az egyik támadót agyonlőtte. Az összeköltöztetést november 7-én nem is tudták végrehajtani. "240

Hogy pontosan így történt-e, nem tudjuk. A falubeliek, az események egykori szemtanúi évtizedekig nem beszéltek - nem beszélhettek - erről; akik később emlékezni próbáltak rá, eltérően idézték fel a történteket. A korabeli szociáldemokrata sajtó „Géppisztolyos svábok fegyveres zendülése Magyarkimlén" címmel tudósít - két héttel az események után;241 míg egy másik lap december végén arról ír, hogy Magyarkimlén a kitelepítési listára került volksbundisták és nem volksbundisták támadást indítottak a rendőrök és a telepesek ellen.242 Tény, hogy az eseményeknek valóban volt egy halálos áldozata: a 26 évesen megölt Weisz Gyula a magyarkimlei temetőben nyugszik.

Nincs pontos adatunk arról, hány embert érintett Magyarkimlén a kitelepítés. Fehér István szerint 1946 nyaráig 50 főt telepítettek ki a településről;243 ennyi szerepel Thullner István és Husz János táblázataiban is, azonban egy lényeges megjegyzéssel: „A mosonszol-noki gyűjtőtáborba szállított ismeretlen számú személy nélkül."244 Ugyanők írnak arról is: Dunacsunyból négy uszályból álló zsúfolt vontatvány indult Németország felé, melynek utasai között magyarkimleiek is voltak.245 Zielbauer György szerint a környékünkön 1946 júniusában befejeződő kitelepítés Magyarkimléről 65 főt érintett246 - ezt az adatot eddigi levéltári kutatásaink alapján elfogadhatónak találjuk: egy 1947-ben a Magyarkimléről kitelepített ingatlantulajdonosokról készült névjegyzék ugyan 74 nevet tartalmaz, de közülük kb. 8-10 ceruzával bizonytalanul át van húzva.247 Ők talán maradhattak? (A jegyzék tételes behasonlítását még nem állt módunkban elvégezni.)

Az említett adatokból látható: nem annyira a Magyarkimléről kitelepített németek magas száma, mint a kitelepítés, és az annak végrehajtása során elkövetett túlkapások lélektani hatása vezetett a helyi német közösség létének gyakorlati megszűnéséhez! Ez utóbbira utal a 2280/1946. M. E. sz. rendelettel elrendelt délszláv összeírás eredménye is. 1946 márciusában az összeíró biztosok Horvátkimlén 1119 személyt írtak össze, akik mindannyian magyar nemzetiségűnek vallották magukat; míg anyanyelv szerint 461 magyar, 657 horvát és 1 egyéb nyelvű volt közöttük. Ugyanekkor Magyarkimlén 891 személyt vettek számba, kik az összeírás szerint mindannyian magyar nemzetiségűek voltak, nyelvükre nézve pedig 881 magyar és 10 horvát248 - vagyis 1946 márciusában az említett előzmények után senki nem merte magát Magyarkimlén német anyanyelvűnek vallani!249

Az eseményekkel kapcsolatosan két dologra kell még felhívnunk a figyelmet. Az egyik: tudunk arról, hogy Magyarkimlén 1946. február 5-től belügyminiszteri rendelettel elrendelték a községi önkormányzati testületek működésének szüneteltetését és csak 1946. szeptember 7-től kezdték meg újból működésüket ezen testületek250 - ez bizonyára összefüggött a kitelepítés körüli bonyodalmakkal. A másik: a kitelepítettek helyére magyar anyanyelvűek érkeztek a környező falvakból, az ország távolabbi részeiből, de a Szlovákiából áttelepítettek közül is; hogy hányan, és pontosabban honnan, annak kiderítése további kutatásokat igényel.

Az utolsó fél évszázad rövid krónikája

Településünk történetének 1948-tól kezdődő, e sorok írásának idejéig tartó utolsó fél évszázadának jelenleg még csak vázlatos feldolgozására sem vállalkozhatunk: a korszak több tucat folyómétert kitevő iratanyagát ugyanúgy nem tudtuk még kutatni, mint ahogy a több ezer sajtótudósítás feldolgozása is várat még magára. Ezért az alábbiakban - hogy ezen időszak a településtörténeti vázlatból teljességgel ki ne maradjon - csak egy rövid időrendi áttekintést közlünk, Kimle fontosabb történéseit egy-egy mondattal felidézve.

1948: A magyarkimlei rk. elemi iskola államosítása;

a két Kimle iskoláinak egyesítése.

1949: Megalakul Magyarkimlén a Rákóczi Tsz.251

1951: Horvátkimle községi könyvtárat kap.252

A körjegyzőség megszűnik,

Horvátkimle önálló anyakönyvi kerület lesz.253

Magyarkimle villamosítása.254

1952: Horvátkimle villamosítása.255

1958: Ravatalozó épül a magyarkimlei temetőben.

Az iskolában - országosan az elsők között - bevezetik a politechnika oktatását.

Horvátkimlénél megkezdődik a Hanság lecsapolása.256

1959: Megalakul a horvátkimlei Kis-Duna Tsz.

A novákpusztai Búzakalász Tsz egyesül a magyarkimlei Rákóczi Tsz-szel.

Magyarkimle a mosonmagyaróvári járás első szocialista községe lesz.

1961: Ravatalozó épül Horvátkimlén.

Befejeződik az iskolák körzetesítése.

1962: Magyarkimle községi könyvtárat kap.257

1964: Horvátkimlén elkészül az iskola négy új tanterme.258

1966: Horvátkimle és Magyarkimle egyesítése Kimle néven (szept. 30.).259

Átadják a két Kimlét összekötő új Duna-hidat.260

1968: Kialakítják Kimle új községi könyvtárát a hídépítők felvonulási épületéből.261

A Rákóczi Tsz minisztertanácsi kitüntetésben részesül.262

1969: Öt új tantermet kap a kimlei iskola.263

1970: A Rákóczi Tsz és a Kis-Duna Tsz egyesülése.264

1974: Elkészül a Művelődési Ház (átadás: aug. 20.).265

1976: A dunántúli falusi színjátszó-együttesek minősítő versenye Kimlén.266

Az első megyei olvasótábor Novákpusztán.267

Kimlén sportöltöző épül társadalmi munkában.268

1978: Megalakul a Horvát Nemzetiségi Énekkar.

1983: Falusi színjátszók országos találkozója Kimlén.269

1984: Megkezdi működését Kimlén a TRANSPACK.270

1986: A „Csepű-lapú gongyola" televíziós vetélkedőt Kimle nyeri meg.

Megjelenik a „Kimlei Helytörténeti Füzetek" I. és II. száma.271

1988: Elkészül a tornacsarnok.272

1991: Kiépül a kábeltévé-hálózat.273

Megjelenik a Kimlei Hírmondó első száma.

Megalakul a Falufejlesztés Alapítvány.

A novákpusztai kastélyt a Kimlei Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány üzemelteti ifjúsági táborként.

1992: Megkezdi működését a fiókgyógyszertár.

A telefonhálózat-bővítés és a vízberuházás megkezdése.

A Mediawave Nemzetközi Filmfesztivál egy napra Novákpusztára költözik.

A Falufejlesztés Alapítvány autóbuszt vásárol.

1993: A szennyvízhálózat kiépítésének megkezdése.

A horvátkimlei keresztút felszentelése.

A felújított magyarkimlei templom felszentelése.

A magyarkimlei világháborús hősök emléktáblájának megáldása.

Mersich Máté emlékművének megáldása.

Megkezdi adását a Falutévé.

Átadják a Horvát Klub új épületét.

Sportcentrumot adnak át Károlyházán.

1994: Fogászati szakrendelő kialakítása.

Kimle - Cartigliano testvérfalu-szerződés aláírása Kimlén.

Kimle címerének és zászlajának felszentelése.

Kerékpárút épül Magyarkimle és Horvátkimle között.

A falu világítási hálózatának korszerűsítése.

1995: Vakok nemzetközi csörgőlabdatornája Kimlén.

1996: Új orvosi rendelő átadása.

Cartigliano - Kimle testvérfalu-szerződés aláírása Olaszországban.

Megalakul a Vállalkozók Klubja.

1997: A Hydro Central Europe kimlei műtrágyagyára megkezdi működését.274

1998: Megkezdődik a gázhálózat kiépítése.

Sági Tamás 7. o. tanuló országos tanulmányi versenyt nyer földrajzból (tanára: Króneisz Flóriánné).

 

A rövid időrendi áttekintés után - melynek tételei még hosszan bővíthetők lennének -álljon itt még néhány, a felsorolásban nem említett név illetve adat!

Az egyesített község vezetői:

1966 - 1985: Farkas Márk tanácselnök

1985 - 1990: Nagyné Andirkó Julianna tanácselnök

1990 - 1995: Kárpáti Zsolt polgármester

1996 - 1998: Eller Gizella polgármester

1998 -              Zelhofer Ernő polgármester

VB-titkárok illetve jegyzők:

1966-1981: Takács Adolf VB-titkár

1981-1988: Gáli Péter VB-titkár

1988-1991: Póczáné Kovács Zsuzsa VB-titkár, majd jegyző

1991 - 1998: Dr. Rigó Katalin jegyző

1998 -              Fehérné Bodó Mariann jegyző

A község képviselő-testületének tagjai:

1990 - 1994: Baán Miklós, Bálint Edéné, Bertalan Iván, Fehér István, Gál Tibor, Króneisz Flórián, Lurvig Károly, Vojnisek Mátyás, Zöldné Csehi Margit.

1994 - 1998: Baán Miklós, Babos László, Fajkusz Attila, Frank Fábián, Gál Tibor, Grundtner Gábor, Komjáti László, Tomasits Károly, dr. Tóth Ernő.

1998 -               Bereczk László, Fényi Istvánné, Mayer Béla, Nagy Károlyné, Novits Pál, dr. Ördögh Vincéné, Schmuk János, Susovits József, Tóthné Mihályi Mária.

A Horvát Kisebbségi Önkormányzat tagjai:

1994 - 1998: Stipkovits Jánosné (elnök), Baán Józsefé, Farkas István, Németh Erzsébet, Ronczai Jánosné.

1998 -              Stipkovits Jánosné (elnök), Farkas Mátyás, Novits Mátyás, Ronczai Jánosné, Stipkovits Mátyás.

A Német Kisebbségi Önkormányzat tagjai:

1998 -               Grundtner Gábor (elnök), Fazekasné Lurvig Mária, Gálné Eller Mária, Grundtner Alajos, Krankovits Antal.

Az 1966-ban egyesített Kimle statisztikai adatait az évente megjelenő statisztikai évkönyvek immár csak együtt közlik; ezért rendkívül fontosak azok a kiadványok, melyekben a külterületi lakott helyek legfontosabb adatai külön is szerepelnek. Ilyenek pl. az országos helységnévtárak, melyek az utóbbi fél évszázadban kb. évtizedenként jelentek meg. Az alábbiakban a három utolsó kiadás kimlei adatait foglaljuk röviden össze.

1973-ban Kimle központi belterületén - azaz Magyarkimlén és Horvátkimlén - 441 lakóház 459 lakásában 1804 személy élt; ugyanekkor Novákpusztán 50 lakóház 65 lakásában 308 főt, Károlyházán 49 lakóház 77 lakásában 331 főt,  a MÁV-lakótelepen 13 lakóház 22 lakásában 88 főt tartottak nyilván; míg a kisebb külterületi lakott helyek közül Dióstelepen 39 fő, Irmamajorban 9 fő, Kertésztelepen 5 fő, Lujzamajorban 1 fő, Máriamajorban 8 fo, Ráblmajorban 46 fo, Rákóczitanyán 11 fő, Szigetben 1 fó élt - a Vesszős-erdei csőszház pedig már lakó nélkül említtetik.275

Egy évtizeddel később a kép már lényegesen egyszerűsödik: a központi belterületen 1901 főt, Novákpusztán 296 főt, Károlyházapusztán 138 főt, MÁV-lakótelepen 350 főt, Irmamajorban 22 fót, Ráblmajorban 19 főt, míg Dióstelepen 6 fót említenek.276 E számokból - figyelembe véve, hogy a vasút Kimle felőli oldalán épült házakat ezúttal a MÁV-lakótelephez sorolja a forrás - látható: a kisebb külterületi lakott helyek lélekszáma fogy, némelyik immár lakatlan; míg a nagyobb lélekszámú településrészeké tovább nő.

Az említett folyamat az 1990-es évek első felére befejeződik. Az 1995-ben megjelent helységnévtár már csak a három nagyobb településrészt említi: a központi belterületen 616 lakóház 621 lakásában 1915 fö, Károlyházán 104 lakóház 141 lakásában 532 fö, míg Novákpusztán 73 lakóház 73 lakásában 313 fó él ekkor.277

A történeti áttekintésben nem esett szó az egyesített Kimle negyedik településrészéről, Károlyházáról: ennek oka, hogy ez a terület történetileg nem volt Kimle része! Kialakulásáról - mely valószínűleg a 19. század második felére tehető - egyelőre nagyon keveset tudunk. Uradalmi major lehetett, talán a magyaróvári főhercegi uradalom része. Az idősebb kimleiek „ Winter" néven is szokták emlegetni e területet; talán egy ilyen nevű család bírta vagy bérelte? Tény, hogy a 19. század végéről tudunk egy Winter György nevű személyről, aki településünkhöz kötődött és a módosabbak közé tartozhatott: mindkettőt mutatja, hogy 1889-ben a magyar- és horvátkimlei önkéntes tűzoltóegylet farsangi bálján 9 forint 50 krajcárral fizetett felül278 - ami akkortájt jelentősebb összegnek számított.

Az országos helységnévtárakból az 1920-as évektől kísérhetjük figyelemmel e településeket. 1926-ban Horvátkimle külterületi lakott helyeként csak Lujzamajort említik; Károlyházapuszta és Ráblpuszta ekkor Mosonhoz, Kisnyilas pedig Lébényhez tartozik.279 Ugyanez a közigazgatási beosztás 1933-ban is; ez évből azonban lakosság-adatokkal is rendelkezünk: Lujzamajorban 59 fó, Károlyházmajorban 75 fö, Rabimajorban 65 fö, míg Kisnyilason 78 fó élt ekkor.280 Az 1942-ben megjelent helységnévtár a külterületi lakott helyekkel nem foglalkozik;281 az 1951. évi pedig nem említ Horvátkimlén külterületi lakott helyet.282 így az egyesítés előtti utolsó részletesebb leírás 1956-ból ismert: ekkor Lujzamajor mint Horvátkimle, Máriamajor mint Magyarkim le, Dióstelep mint Lébény, míg Károlyházmajor, Ráblmajor és MA V lakótelep mint Mosonmagyaróvár külterületi lakott helye említtetik.283

Megjegyezzük továbbá azt is: a Károlyháza elnevezés az egyesítés utáni években tudomásunk szerint nem volt a köztudatban; az emberek inkább „Állami Gazdaság" néven emlegették e településrészt.

Kimle jelenéről

Az első pillantásra talán furcsának tűnik, hogy a település történetének áttekintését jelen viszonyainak ismertetésével zárjuk. De gondoljunk arra: ha Kerekes Sámuel és Enye-dy Barnabás nem ad községeinkről részletes leírást 1929-ből,284 vagy Szeghalmy Gyula nem közli munkájában az 1930-as évek végi állapotok leírását,285 ma alig tudnánk valamit ezekről az időkről! Ezért tartjuk fontosnak, hogy írjunk néhány sort az 1990-es évek második felének jelenéről is286 - néhány évtized múlva legyen némi kiindulópontjuk az akkor e korszakot kutatóknak.

Kimle lakóinak száma 1996 végén 2862 fó volt. A településen az ivóvíz-, valamint a szennyvízcsatorna-hálózat már kiépült: az előbbihez 894, az utóbbihoz 566 lakás csatlakozott eddig. Távbeszélő-fővonallal 458 előfizető rendelkezett ekkor a községben. Az új orvosi rendelő ez évben készült el; a fogorvosi rendelőt a művelődési házban alakították ki. Fiókgyógyszertár, védőnői szolgálat, szociális étkeztetés, házi szociális gondozás, valamint állatorvos működik a faluban. A lakosság ellátását szolgálja továbbá 28 kiskereskedelmi bolt - közülük 8 vegyesbolt -, 17 vendéglátóipari egység, valamint a TÜZÉP-telep is.

Az aktív korú lakosság 30 %-a a mezőgazdaságban, 25 %-a az iparban, 10-10 %-a a kereskedelemben illetve értelmiségi pályán, 20 %-a egyéb területen dolgozik. A helyben munkát adó mezőgazdasági szövetkezetek mellett jelentős a vállalkozások száma is: 1997-ben 6 Rt, 13 Kft, 2 Bt, valamint 121 egyéni vállalkozás működött Kimlén - az előbbiek közül 8 külföldi vegyesvállalat! A legjelentősebb gazdasági társulások ezidőtájt: LAJTAHANSÁGI RT, HIDRO-HUNGARY RT, ELMKA, STARPACK KFT, DESIGN KFT, SZÜB GMK. A helyben foglalkoztatottak mellett meglehetősen sokan ingáznak Győrbe illetve Mosonmagyaróvárra, és egyre többen dolgoznak Ausztriában.

Kimle két óvodájában 11 óvoda-pedagógus 141 gyermeket, nyolcosztályos általános iskolájában 30 pedagógus 234 tanulót oktatott 1997-ben. A Művelődési Házban egy főállású népművelő szervezi a falu kulturális életét: a házban amatőr együttesek (néptánc, színjátszó, citera, tambura), tanfolyamok, klubok és alkotókörök működnek, rendszeresek a szórakoztató és ismeretterjesztő rendezvények, és hetente kétszer nyitva tart a mintegy 11000 kötetes, német és horvát nyelvű állományt is tartalmazó könyvtár. A hagyományokat ápolja az 1980-as évek közepén alapított horvát klub; híres immár a felnőtt, és egyre gyakrabban szerepel az ifjúsági horvát énekkar is. A falu kulturális életét több alapítvány is támogatja.

Kimle lakosságának döntő többsége (98 %) római katolikus vallású; mellettük néhány evangélikus, baptista és jehovista család lakik a községben. A nemzetiségi kisebbségek aránya 1997-ben: horvát 10 %, német 2 %, vend 20 fő. A falu lélekszáma lassú mértékben, de növekszik. A fiatalok szívesen telepednek itt le, és egyre több külföldi vásárol házat. A születések száma viszonylag magas, így a falu „fiatalodik".

A két sportpályán, valamint az egykori kiváló sportvezető-iskolaigazgató Holló László nevét viselő, 1988-ban átadott sportcsarnokban labdajátékokra, tornára van lehetőség; nyáron a két kemping egyikében kajak-kenu kölcsönzés is működik. Kimle felnőtt labdarúgócsapata a megyei első osztályban szerepel.

Károlyházán 1997-ben 559 fő élt; jelentős részüknek a LAJTA-HANSÁGI RT. ad munkát. Az utóbbi években korszerűen átépített, aluljáróval és peronokkal rendelkező vasútállomás mellett működik a transzformátor-állomás, melynek nevezetessége, hogy az első nagyfeszültségű villamosvezeték kiépítése Budapest és Kimle között történt! Károlyházán önálló sportklub működik - férfi és női focicsapattal -, és épül az automata tekepálya is. A sportépületben orvosi vizsgáló működik.

Novákpuszta lélekszáma jelenleg 335 fő. A településrészen klubkönyvtár, valamint orvosi vizsgáló működik. Egy pulykanevelő ad munkát az itt lakók egy részének, kiknek többsége ingázó.287

Látnivalók, nevezetességek:

A Sarlósboldogasszony tiszteletére szentelt, 201 m2 alapterületű magyarkimlei templom a 13. században épült; barokk stílusban 1692-ben bővítették; az 1992-ben befejezett műemléki helyreállítás románkori kapubélletet és néhány lőrés-szerű ablakot hozott felszínre.288 A Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt, 224 m2 alapterületű horvátkimlei templom jelenlegi formáját 1780-ban nyerte el;289 de korábbi eredetről „árulkodnak" a szentély gótikus részletei. Mindkét templom külső falán emléktábla örökíti meg a világháborúk helyi áldozatainak neveit.

A horvátkimlei templom környéke számos látnivalót kínál. Közvetlenül mellette látható Mate Mersic-Miloradic 1993-ban állíttatott, Balázs Árpád fafaragó által készített emlékműve; a közelében álló, 1949-ben emelt obeliszk az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc hőseire emlékeztet; néhány méterre ettől a horvátok itteni letelepedésének 450. évfordulóján felállított emlékmű található. A templomtól a temető kapujáig vezető út két oldalán 1932-ben ültettek gesztenyefasort az első világháborúban elesett horvátkimlei hősök emlékére; e fasorban állították fel 1993-ban a keresztút fából faragott stációit, melyeket Balázs Árpád készített Krepsz István rajzai alapján - közös alkotásukat Pápai Lajos megyéspüspök szentelte fel. A horvátkimlei temetőben nyugszik a község híres plébánosai közül Mersich Máté és Grainer János; de itt pihen a két falu nótaszerzőként is híressé vált kiváló orvosa, dr. Orosz József is.290

A magyarkimlei temetőben értékes régi síremlékek sora található. Itt nyugszik a falu plébánosai közül Gladich Pál, Parapatits János, Rómer József Alajos - Rómer Flóris öccse -, és Somogyi Gyula; de itt nyugszik - jeltelen sírban - a falu 1860-as évekbeli körjegyzője, a 48-as honvédszázados Harangozó János is. A Szent Kereszt tiszteletére szentelt temetőkápolna - melyet a helyi hagyomány szerint a „kimlei kincses molnár" által ellopott kincsekből építettek újjá291 - 1881-ben épült.292

A település köztéri szobrai közül a magyarkimlei templom közelében lévő Szentháromság-szoborra hívjuk fel külön is a figyelmet. Megemlítendő továbbá a novákpusztai kastély, mely ifjúsági táborként, majd szállóként működött; 1997-ben eladás alatt állt.293

A község természeti környezete kiváló túra-lehetőségeket kínál: Károlyháza határában a Hansági Tájvédelmi Körzet kezdődik; a Mosoni-Duna két partja is védett terület, a kisrégióra jellemző növény- és állatvilágával.

Végezetül

Vázlatos falutörténeti áttekintésünknek végére értünk. Tudjuk, hogy sok mindenről egyáltalán nem szóltunk; más témákról pedig csak nagyon érintőlegesen. Alig érintettük pl. a községek helyi önkormányzatának történetét, pedig e téren meglehetősen jó forrásadottságokkal rendelkezünk: az 1770-es évektől napjainkig szinte folyamatosan összeállítható lenne - levéltári források alapján - a két Kimle elöljáróinak névsora. Az anyakönyvek forrásértékére éppen csak utaltunk néhány kiemelt példával; statisztikai módszerekkel történő feldolgozásuk számos adattal szolgálna a települések demográfiai viszonyaira - de a bennük fellelhető egyedi bejegyzések is fontos ismereteket tartalmaznak. Alig érintettük az egyesületek működését - pedig a helyi tüzoltóegyletek múltjának bemutatására már 1986-ban ígéretet tettünk.294 (A helyi egyesületek múltjának kutatása annál inkább fontos lenne, mert az 1945 előtt működött egyesületek országos címtára egyetlen kimlei egylet létéről sem tud.295)

A feladatokat, az izgalmas kutatási témákat még hosszan sorolhatnánk. Ehelyett azonban inkább reményünket fejezzük ki: talán akad e sorokat olvasva és a kötetben közölt rövidebb-hosszabb írások példáján felbuzdulva néhány olyan fiatalabb - vagy éppen idősebb -személy, aki kedvet kap a további búvárkodáshoz és pályamunkája, szakdolgozata vagy disszertációja témájául Kimle történetének egy-egy kisebb szeletét választja. Esetleg ahhoz kap indíttatást, hogy papírra vesse saját életén, tapasztalatain keresztül a felu történetének általa megélt időszakát. Vagy csak azért fog tollat, hogy leírja és e sorok szerzőjének tudomására hozza: bizonyos dolgok másként történtek meg, esetleg ezzel kapcsolatos dokumentumok vannak tulajdonában.

Ha a felsoroltak közül bármelyikre néhány példa akadna, azt tartanánk munkánk legnagyobb jutalmának!

Jegyzetek

1. KADOCSA Gyula: Mezőgazdasági növényeink fontosabb állati ellenségei. Életmódjuk, kártevésük és az ellenük való védekezés. Bp., 1923.4. o.
2. Az adatot említi: VÖLGYI József: Szigetköz. Győr, 1937. 27-28. o.; az egyesület tevékenységéről ld. SŐTÉR Ágost: A Mosonymegyei Történelmi és Régészeti Egylet Emlékkönyve 1882-1898. Magyar-Óvár, 1898.
3. Lásd pl. NÉMETH Alajos: Kimle története, 6. o. In: Kimlei Helytörténeti Füzetek II. Kimle, 1986. 5-8. o.; Barangolások Mosonmagyaróváron és környékén. Szerk. Böröndi Lajos. Mosonmagyaróvár, 1997-1998. 79. o.
4. DÁVID Lajos: Jelentés a Győr-Sopron Megyei Múzeumi Szervezet 1973. évi működéséről, 346. o. In: Arrabona 16. köt. Győr, 1974. 329-351. o.
5. A monda szövegét közöltük a Kimlei Helytörténeti Füzetek I. számának 5-6. oldalán.
6. PUSZTAI Rezső: Jelentés a Damózseliben talált szláv település próbaásatásáról, 62. o. In: Arrabona 16. köt. Győr, 1974. 45-62. o.
7. A helynevek eredetéről a mai nyelvtudomány által hitelesnek elfogadott magyarázatot ad KISS Lajos „Földrajzi nevek etimológiai szótára " című munkája (1. kiadás: Bp., 1980.); Kimléről a 334. oldalon, Novákról - Mátranovák kapcsán - a 412. oldalon szolgál magyarázattal.
8. MAJOR Pál: Mosonymegye monographiája. I. füzet. Magyar-Óvár, 1878. 115. o.
9. IVÁNFI Ede tudós piarista szerzetes-tanár volt, a 19. század utolsó évtizedeiben a magyaróvári piarista gimnáziumban működött. Mosón vármegye történetét bemutató munkája nyomtatásban nem jelent meg; kézirata a mosonmagyaróvári Hansági Múzeumban tanulmányozható. A két Kimlére vonatkozó részeket közzétettük a Kimlei Helytörténeti Füzetek II. számának 21-25. oldalain.
10. Az „Árpádkori Új Okmánytár" című kiadványra hivatkozva (6. köt. 342. o.) ezt használja fel KISS Lajos is (i.m. 334. o.); legújabban ld.: GYŐRFFY György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. IV. köt. Bp., 1998. 152. o.
11. Győr megye és város egyetemes leírása. Szerk.: Fehér Ipoly. Bp., 1874. 481. o. (Forrása: Fejér György:Codex diplomaticus regni Hungáriáé ecclesiasticus ac civilis. I-XLII. köt. Buda, 1829-1844., III. köt. 2. rész 472. o.)
12. ERNST, August: Die Grafen Poth bis zum Verlust der Herrschaft Ungarisch Altenburg. Eisenstadt, 1956.17. o.
13. CSÁNKI Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. III. köt. Bp., 1897. 681. o. illetve GYÓRFFY Gy. i. m. IV. köt. 152. o.
14. Barangolások Mosonmagyaróváron és környékén, 79. o.; HALLER János: Mosón vármegye történelmi földrajza (1941). Szerk.: Tuba László. Mosonmagyaróvár, 1998. 193. o.
15. A Szülőföldünk a Kisalföld pályázat 1967. és 1969. évi versenyére érkezett helytörténeti munkák átdolgozott, gyűjteményes kötete. Szerk.: Szabó Zsigmond. Győr, év nélkül, 212. o. (A továbbiakban: Szülőföldünk a Kisalföld.) A Kimle történetét bemutató pályamunka szerzői: Cseh Júlia, Holló László, Ludván István, Takács Adolf és Vida Péter.
16. ÉRSEK Imre: Szigetköz története. Községeinek eredete. Magyaróvár, 1924. 10. o.; Novákpusztára vonatkozó teljes leírását közöltük a Kimlei Helytörténeti Füzetek II. számának 14. oldalán.
17. Ma: Bernstein, Burgenlandban (Ausztria).
18. Az Árpád-házi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. II. köt. 2-3. fllz.  1272-1290. Szentpétery Imre kéziratának felhasználásával szerk.: Borsa Iván. Bp., 1961. 331-332. o.
19. CSÁNKI D. i. m. III. köt. 681. o.
20. GYŐRFFY Gy. i. m. IV. köt. 152. o.
21. Zsigmondkori oklevéltár II. (1400-1410). Első rész (1400-1406). Összeáll.: Mályusz Elemér. Bp., 1956. 291.o.
22. CSÁNKI D. i. m. III. köt. 681. o.
23. A Kimlére vonatkozó összes 15. századi említést ld.: CSÁNKI D. i. m. III. köt. 681-682. o.
24. Ugyanott; a szöveg eredetiben: „Poss. Kemne et altéra Kemne intra insulam vulgariter Zygetkhez".
25. Zsigmondkori oklevéltar II. köt. Első rész, 416. o.
26. CSÁNKI D. i. m. III. köt. 695. o.
27. RITTSTEUER, Josef: Frauenkirchen - Heiligtum auf dem Heideboden, 119-120. o. In: Jahrbuch 1967 der Diözese Eisenstadt, 118-124. o.; a tanulmány szövegében „... Barbara, die Witwe des Grafen Ladislaus von Kimle (Ungarn) " említtetik.
28. CSÁNKI D. i. m. III. köt. 693. o.
29. Uo. 682.0.
30. Uo.690. o.
31. A Héderváry-család oklevéltára. Közli: Radvánszky Béla, Závodszky Levente. I-II. köt. Bp., 1909-1922 I köt 363. o.
32. Uo. I. köt. 400., 406., 412., 416. illetve 430. o.
33. Uo. I. köt. 437. o.
34. Uo. I. köt. 468. o.
35. Uo. I. köt. 490-493. o.
36. Uo. I. köt. 512., 521. illetve 531. o.
37. Uo. I. köt. 572-574. o.
38. Uo. I. köt. 602-604. o.
39. TOBLER,  Félix:   Horvát betelepülés  Mosón  megyébe  a  XVI.   században,  54.  o.  In:   Tanulmányok Mosonmagyaróvár és vidéke történetéhez. Szerk.: Gecsényi Lajos. Győr, 1979. 53-69. o
40. Uo. 63,o.
41. Uo.64. illetve 68.0.
42. MOHL Adolf: Horvátok bevándorlása 1533-ban. Székfoglaló értekezés. Bp., Szent István Társulat, 1915. 18. o.
43. POLÁNY István: Nyugatmagyarország néprajzi története, ül. rész. Hely nélkül, 1943. 29. o.
44. TOBLER, F. i. m. 63. o.
45. Uo. 64. o.
46. Uo.68.0.
47. Uo. 64. o.
48. Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. I-II. köt. Szerk., bev.: Maksay Ferenc Bp   1990
49. Uo. 489-490. o.
50. Uo. 491.0.
51. THULLNER István: Mosón vármegye. Helytörténeti olvasókönyv (kismonográfia). Győr - Mosonmagyaróvár 1993. 130-131. o.
52. Uo. 131.0.
53. TOBLER, F. i. m. 64. o.
54. THULLNERI. i. m. 131-132. o.
55. TOBLER, F. i. m. 68. o.
56. THULLNERI. i. m. 133. o.
57. Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára (a továbbiakban: Győri Megyei Levéltár), Győri Székeskáptalan Hiteleshelyi Levéltára. Felvallási jegyzőkönyvek 9. köt. 72-74. o. (Jelzete: XII/lb/9.) E fontos forrásra dr. Gecsényi Lajos, az intézmény akkori igazgatója   hívta fel figyelmemet néhány évvel ezelőtt; önzetlen segítségét ezúton is köszönöm!
58. Győri Megyei Levéltár. Győri Székeskáptalan Hiteleshelyi Levéltára. Végrendeletek könyve 2. köt. 362. o. (A végrendelet szövegét lásd: HORVÁTH József Győri végrendeletek a 17. századból. II. köt. 1631-1654. Győr, 1996. 128-129. o.)
59. Uo. Végrendeletek könyve 3. köt. 30., 29. illetve 50. o.
60. Uo. 3. köt. 98-99. o.
61. Uo. 3. köt. 165-167. o. (Az utóbbi két végrendelet szövegét közli: HORVÁTH József: Győri végrendeletek a 17. századból. III. köt. 1655-1699. Győr, 1997.25. ül. 46-48. o.)
62. BÚZÁS, Josef: Kanonische Vísitationen der Diözese Raab aus dem 17. Jahrhundert. I-IV. köt. Eisenstadt, 1966-1969. IL köt. 112-113.0.
63. Erről részletesebben lásd: TÁRKÁNY SZŰCS Ernő - TÁTRAI Zsuzsanna: Asszonyavatás. In: Magyar Néprajzi Lexikon 1. köt. Bp., 1978. 149-150. o.
64. BÚZÁS, J. i. m. II. köt. 113. o.
65. A szövegben: „...ecclesia Beatae Mariae Virginis Assumptae".
66. BÚZÁS, J. i. m. II. köt. 183-184. o.
67. Uo. 184-185. o.
68. RUPP Jakab: Magyarország helyrajzi története fö tekintettel az egyházi intézetekre vagyis nevezetesb városok, helységek, s azokban létezett egyházi intézetek, püspökmegyék szerint rendezve. 1. köt. Pest, 1870.431. o.
69. ACSAY Ferenc: A győri kath. főgimnázium története. I. rész. A jezsuita korszak, 39. o. In: Értesítő a Pannonhalmi Szent Benedek-Rend Győri Főgimnáziumáról az 1895-96. isk. év végén. Győr, 1896.1-173. o.
70. Ugyancsak 1672-re teszi az adományozás időpontját Bedy Vince is. (Vö.: BEDY Vince: A győri székeskáptalan története.  Győr,   1938.  432.  o.)  A  Győri  Székeskáptalan Hiteleshelyi  Levéltárában  őrzött  felvallási jegyzőkönyvekben ezidőtájt szinte folyamatosan találkozunk Gorup püspök nevével.
71. BÚZÁS, J. i. m. in. kőt. 204-206. o.
72. Uo.207. o.
73. Uo.206.0.
74. MAJOR P. i. m. I. füzet 129. o.
75. TUBA László: Kimle, 115. o. In: Győr-Moson-Sopron megye települései. Szerk.: Tuba László. Győr, 1994. 115-116.0.
76. ÁCS Anna: Borbálázás Horvátkimlén, 346. o. In: Arrabona 31-33. köt. Győr, 1994. 345-360. o.
77. BÚZÁS, J. i. m. IV. köt. 211-213.0.
78. Uo. IV. köt. 213-214.0.
79. Erről részletesebben lásd: SÁRY István. A Rákóczi-szabadságharc Győr-Sopron megyei eseményei. Győr, 1976.; valamint: SÁRKÖZY Zoltán: II. Rákóczi Ferenc kora Győr és Mosón megyében. Győr, 1954.
80. Kimlei Helytörténeti Füzetek II. 23. o.
81. Szülőföldünk a Kisalföld, 212.0.
82. THULLNERI. i.m. 32.0.
83. BÚZÁS, Josef: Kanonische Visitationen der Diözese Raab aus dem Jahre 1713. Eisenstadt, 1981. 8-11. o.
84. Fordította: Mihály Ferenc; közölte: Németh Alajos. (In: Kimlei Helytörténeti Füzetek II. 5. o.)
85. Vö.: BÚZÁS, J.: Kanonische Visitationen der Diözese Raab aus dem 17. Jahrhundert. ül. köt. 204. o.
86. Vö: BEDY V. i.m. 401.0.
87. Kimlei Helytörténeti Füzetek n. 7. o.
88. BREU, Josef: Die Kroatensiedlung im Burgenland und in den anschliefienden Gebieten. Wien, 1970.111. o.
89. Idézi: POLÁNYI. i. m. 18. o.
90. MOHL A. i. m. 8. o.
91. A Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története. 5. köt. A Pannonhalmi Főapátság története. Ötödik korszak. 1709-1802. Bp., 1907.281.0.
92. GECSÉNYI Lajos: Győr megye gazdasági-társadalmi helyzetének néhány kérdése a XVII-XVni. század fordulóján, 388. o. In: Arrabona 19-20. köt. Győr, 1977-1978. 381-396. o.
93. TIMAFFY László: Szigetközi krónika. Mosonmagyaróvár, 1975.20. o.
94. BÉL Mátyás: Az újabbkori Magyarország földrajzi-történelmi ismertetése. Mosón vármegye. Ford. Mihály Ferenc. Mosonmagyaróvár, 1985. 79. o.
95. MAJOR P. i. m. I. füzet 149. o.
96. BÉL M. i. m. 107. o.
97. Idézi: THULLNERI. i.m. 152-153.0.
98. Községi és városi pecsétek Győr-Moson-Sopron megyében a XVII-XVIII. században. Szerk.: Gecsényi Lajos. Bevezetés, pecsétek leírása: Néma Sándor. Győr, 1996. 129. o.
99. Lásd pl.: THULLNER István - HÚSZ János: A mosonmegyei németek kitelepítése 1945-1946. (Az elűzetés.9 Mosonmagyaróvár, 1997. 101. o.
100. Győr-Moson-Sopron Megye Mosonmagyaróvári Levéltára (a továbbiakban: Mosonmagyaróvári Levéltár), IV. A. 5O5.b/74. Magyarkimle 1773-1810.; „Conscriptio Possessionis Magyar-Kimle in Anno 1773 peracta. "
101. Az úrbéres birtokviszonyok Magyarországon Mária Terézia korában. I. köt. Dunántúl. Szerk.: Felhő Ibolya. Bp., 1970. 168-169.0.
102. Uo. 166-167. o.
103. Mosonmagyaróvári Levéltár, IV. A. 505/b/43. Horvátkimle 1773-1810.; „Conscriptio Possessionis Horváth Kimle in Anno 1774 peracta. "
104. Lásd a 100. sz. jegyzetet!
105. Magyarország helységeinek 1773-ban készült hivatalos összeírása. Bp., 1920.137-138.0.
106. Községi és városi pecsétek Győr-Moson-Sopron megyében a XVII-XVIII. században, 123. o.
107. Uo. 129. o.
108. Uo. 123. illetve 129. o.
109. VÁLYI András: Magyar Országnak leírása. I-m. köt. Buda, 1796-1799. II. köt. 336. o.
110. Uo.
111. TIMAFFY L. i. m. 106. o.
112. LIPSZKY, Joannes: Repertórium locorum objectorumque in XII tabulis Mappae Regnorum Hungáriáé, Slavoniae, Croatiae, et confiniorum militarium Magni item Principatus Transylvaniae occurrentium. Budae, 1808. 250., 298. és 398.0.
113. Uo.464. o.
114. BOGÁR, Franciscus: Repertórium ad mappám episcopalis Dioecesis Jaurinensis. Jaurini, 1821. 11. o.
115. Uo. 16.o.
116. CSAPLOVICS, Johann von: Topographisch-statistisches Archív des Königreichs Ungern. I-II. Wien, 1821. II.köt. 231-232. o.
117. Uo. II. köt. 235. o.
118. Schematismus venerabilis cleri almae dioecesis Jaurinensis pro anno a Christo nato 1823. Győr, év nélkül. 64-65.o.
119. Schematismus venerabilis cleri almae dioecesis Jaurinensis pro anno bissextili MDCCCXXVIII. Győr, év nélkül, 71. illetve 73. o.
120. NAGY, Ludovicus: Notitiae politico-geographico-statisticae inclyti Regni Hungáriáé, partiumque eidem adnexarum. I-II. köt. Buda, 1828-1829.1. köt. 203-204. o.
121. Mosonmagyaróvári Levéltár, IV. A. 5O5.a/26. „16. Possessionis Horváth Kimle Indyto Comitatui Mosoniensi adjacentis Regnicolaris Rectificatoria Portarum Conscriptio Anno 1828 peracta. "
122. Mosonmagyaróvári Levéltár, IV. A. 505.a/36. „26. Possessionis Magyar Kimle Indyto Comitatui Mosoniensi adjacentis Regnicolaris Rectificatoria Portarum Conscriptio Anno 1828 peracta. "
123. RÁKÓCZI Tibor: Adatok az 1831. évi kolerajárvány Mosón megyei történetéhez, 76. o. In: Tanulmányok Győr és vidéke történetéből. Győr, 1978. 71-78. o.
124. Uo. 77.0.
125. Mosonmagyaróvári Levéltár. Anyakönyvi másodpéldányok. Horvátkimle. Házasulandók - Halotti 1827-1895.(jelzete: IV. B. 917/39).
126. Vö.: Schematismus venerabilis déri almae dioecesis Jaurinensis pro anno communi MDCCCXXXI, 77. és 79.o.illetve Schematismus venerabilis déri almae dioecesis Jaurinensis pro anno communi MDCCCXXXUL 77 és 79.o.
127. FÉNYES Elek: Magyar országnak, 's a' hozzá kapcsolt tartományoknak mostani állaporja statisztikai és geographiai tekintetben. 2. javított kiadás. Pest, 1841.1. köt. 187. o.
128. Uo. I. köt. 188. o.
129. Uo. I. köt. 190. o.
130. Mosonmagyaróvári Levéltár. Adóösszeírások. Horvátkimle 1810-1848. (jelzete: IV. A 505/b/44)-   Horváth-Kimle 1834/5 ".
131. Mosonmagyaróvári Levéltár. Adóösszeírások. Magyarkimle 1815-1847. (jelzete: IV. A. 505/b/75); „A Magyar Kimlei Helységnek Őszveirása az az 1834/5 Esztendőre. "
132. Uo. „Horváth Kimle Ao 1846/7" illetve „Magyar-Kimle 1846/47."
133. Szülőföldünk a Kisalföld, 212-213.0.
134. Mosonmagyaróvári Levéltár. „Az 1867 és 1868 években M. Ovarott igazolt 1848/9 évrőli Mosón megyei honvédek névsorozata. " (A jegyzék vezetését 1867. augusztus 25-én kezdték meg.)
135. Életéről és pályájáról röviden lásd: BONA Gábor: Kossuth Lajos kapitányai. Bp., 1988.251-252. o.
136. NÉMETH A. i. m. 6. o.
137. Kimlei Helytörténeti Füzetek 1.14-15. o. ül. SZEGHALMY Gyula: Dunántúli vármegyék. Bp., 1938. 585. o.
138. Vö.:   RÁKÓCZI  Tibor:   Moson  megye   1848/49-ben.   In:   Tanulmányok  Mosonmagyaróvár  és  vidéke történetéhez. Győr, 1979. 91-106. o.
139. Mosonmagyaróvári Levéltár. Anyakönyvi másodpéldányok. Horvátkimle. Házasulandó - Halotti 1827-1895.(jelzete: IV. B. 917/39), 1849. év.
140. Uo. Magyarkimle. Házasulandó - Halotti 1827-1895. (jelzete: IV. B. 917/70).
141. FÉNYES Elek: Magyarország geographiai szótára. I-IV. Pest, 1851. II. köt. 198. o.
142. Uo.
143. Uo. III. köt. 145. o.
144. PÁLHÁZY László: Magyarország községeinek és városainak népessége az 1850., 1857. és 1870. években. Az 1980. évi államigazgatási beosztás szerint. Bp., 1984. 146. o.
145. Uo. 147. o.
146. A népmozgalom főbb adatai községenként. 1828-1900. 1. köt. Fejér megye, Győr-Sopron megye, Komárom megye. Bp., 1972.; a kimlei adatokat ld. a 70., 78-79., 92-93. illetve 106-107. oldalakon.
147. A kéziratos válaszokat az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára őrzi.
148. Uo., Magyarkimle 1866. május 8-án készített leírása, 5. pont.
149. Uo., Horvátkimle 1866. május 8-án készített leírása, 5. pont.
150. Erről részletesebben a helynevek kapcsán szólunk.
151. PÁLHÁZY L. i. m. 146. o.
152. Győri Megyei Levéltár. Térképgyűjtemény. Gy. m. U. 198/1-3.
153. Uo. Gy. m. U. 200.
154. NÉMETH Ferenc: Kimutatás a sopron-mosonmegyei tankerület 1872-ik évi népiskolai állapotáról, s a hivatalban lévő néptanítók s tanhatósági személyek névtára. Sopron, 1872. 64. o.
155. Uo. 67. o.
156. A Győregyházmegyei katholikus tanitóképezdék és népiskolák 1882-ben, 14. o. (A kiadvány a „Schematismus venerabilis cleri almae dioecesis Jaurinensis pro anno domini 1882 " című névtár függelékeként jelent meg.)
157. MAJORP. i.m. II. füzet 32. o.
158. Az adatokat négyszögöl-pontossággal lásd: Kimlei Helytörténeti Füzetek II. 12. o.
159. MAJOR P. i. m. II. füzet 26-27. o.
160. Uo. II. füzet 35. o.
161. Uo. II. füzet 185. o.
162. Vö. pl.: Szülőföldünk a Kisalföld, 212. o.
163. VÖLGYI J. i. m. 43. o.
164. SCHNITZER, Johann: Staristisches über das Deutschtum in Rumpfungarn, 122-123. o. In: BLEYER, Jákob:Das Deutschtum in Rumpfungam. Bp., 1928. 89-193. o.
165. 1910-ben a magyarok és németek mellett 24 horvát és 1 tót élt Magyarkimlén (vö.: THULLNERI. i. m.224-226. o.).
166. LEHMANN, Michael: Das deutschsprachige katholische Schrifttum Altungarns und der Nachfolgestaaten 1700-1950. Mainz, 1975.
167. Megjegyezzük: arra már a 18. század elejétől tudunk példákat, hogy kimlei származású fiatalok gimnáziumi tanulmányokat folytattak. 1705-1707-ben pl. két kimlei magyar fiú, Kovács György és Kovács István végezte a győri jezsuita kollégium alsó bárom osztályát (vö.: ACSAY F. i. m. 98. o.). Arról azonban már nincs adatunk, hogy magasabb tanulmányokat végeztek volna.
168. Schematismus venerabilis cleri almae dioecesis Jaurinensis pro anno domini 1894,191. o.
169. Mosonymegyei Lapok I. évf. 1888.25. sz. 115. o.
170. Mosonmagyaróvári Levéltár. Egyesületi alapszabályok 167. sz.
171. Vö.: Győri Megyei Levéltár. Térképgyűjtemény. Gy. m. U. 201.
172. PRICKLER, Harald: Adalékok a szőlőművelés történetéhez Mosón megyében, 27. o. In: Tanulmányok Mosonmagyaróvár és vidéke történetéhez. Győr, 1979.21-51.0.
173. A Magyar Korona országainak gazdaczimtára. Bp., 1897. 92-95.0.
174. TIMAFFY L. i. m. 107. o.
175. Szülőföldünk a Kisalföld, 212. o.
176. Mosonymegyei Lapok II. évf 44. sz. 1889. okt. 27. 238. o.
177. Uo. VI. évf. 36. sz. 1893. szept. 3.146. o.
178. 1907-ben egy sajtócikk kb. 20-20 főre teszi az utóbbi években Magyarkimléről illetve Horvátkimléről Amerikába kivándoroltak számát. (Kivándorlás Mosonmegyéből. In: Magyaróvári Hírlap, 1907. nov. 24.2. o.)
179. ÉRSEKI. i.m. 10 -11. o.
180. Uo. 37.o.
181. E névsort lásd: Kimlei Helytörténeti Füzetek II. 15. o.
182. Községi népbiztosok. In: Mosonvármegye 1919. mára 30.2. o.
183. Forradalmi évek tüzében (1917-1919). Szerk. Dávid Lajos. Győr, 1970.202. o.
184. A bolsevista tanító. In: Dunántúli Hírlap 1919. dec. 28. 3. o.
185. ítélet egy tanító felett. In: Mosonvármegye 1919. dec. 28.3. o.
186. TUBA László: Magyaróvár és vidékének munkásmozgalma 1919. augusztus 1. - 1929., 21. o. In: Tuba László- Lukács Albin - Bacsó András: Mosonmagyaróvár és vidéke munkásmozgalmának története 1919. augusztus 1.-1945. Győr, 1982. 7-94. o.
187. Szülőföldünk a Kisalföld, 213.0.
188. Mosonvármegye 1920. jan. 18.2.0. illetve Nase Novine 1920. jan. 24. 4. o.
189. SCHNITZER, J. i. m. 122-123. o.
190. Mosonvármegye 1922. máj. 4. 2. o.
191. Uo. 1922.jún.4.2. o.
192. Uo. 1922. szept. 3. 3. o.
193. Uo. 1922. nov. 26. 2. o.
194. A kimlei Dunahíd és a nováki kisvasút. In: Mosonvármegye 1923. dec. 19. l.o.
195. KEREKES   Sámuel   -  ENYEDY   Barnabás:   Győr-Moson-Pozsony   közigazgatásilag   egyelőre   egyesített vármegyék és Győr sz. kir. város részletes ismertetője és monográfiája az 1929-1930. évekre. Bp., év nélkül.
196. Kimlei Helytörténeti Füzetek II. 15-19. o.
197. A Horvátkimlére vonatkozó adatokat ld: KEREKES S. - ENYEDY B. i. m. 90-92. o.
198. A Magyarkimlére és Novákpusztára vonatkozó adatokat ld.: uo. 90-92. o.
199. Az 1930. évi népszámlálás. I. rész. Demográfiai adatok községek és külterületi lakott helyek szerint. Bp., 1932.
200. Uo. 88-89.0.
201. Uo.250.0.
202. SZEGHALMY Gy. i. m. 585. o.
203. Uo. 587. o.
204. VÖLGYI J. i. m. 52. o.
205. FLACH, Paul: Das ungarlandische Deutschtum im Spiegel der amtlichen Volkszahlung vom 31. Január 1941.München, 1979. 15. o.
206. Schematismus venerabilis cleri almae dioecesis Jaurinensis pro anno Domini 1928, 37. o.
207. THULLNER I. - HUSZ J. i. m. 61.0.
208. Kimlei Helytörténeti Füzetek I. 24-28. o. ül. uo. II. 28-31. o.
209. Mosonvármegye 1922. aug. 3. 2. o.
210. Uo. 1922. szept. 7. l.o.
211. Uo. 1922. nov. 16.2.0.
212. Uo. 1923. jan. 7.2. o.
213. Uo. 1923.jul. 15.3.0.
214. Uo. 1923.jul.29. 3.o.
215. Uo. 1934. okt. 4. 2. o.
216. Uo. 1935. jan. 24.2. o.
217. Uo. 1935. ápr. 4. 3. o.
218. Uo. 1935.jun.22.2.o.
219. Uo. 1925. okt. 1.3.0.
220. Uo. 1936. szept. 6.3. o. illetve szept. 20.4. o.
221. Uo. 1936. szept. 30. 1-2. o.
222. Uo. 1927. ápr. 10. 3. o.
223. Uo. 1934.jun.29.2. o.
224. Adatközlő: özv. Csóka Györgyné szül. Króneisz Teréz (Magyarkimle, 1920); a gyűjtés ideje: 1991.
225. DÁVID Lajos: A népi demokratikus forradalom Győr-Moson megyében 1945-1948. Győr 1975 17 o
226. THULLNER I. - HUSZ J. i.m. 40. o.
227. Uo.43.0.
228. A levél egy példányára nagyapám, Horváth József (Magyarkimle,   1886-1955) hagyatékában sikerült rábukkannom.
229. THULLNERI. -HUSZ J. i. m. 47. o.
230. Ezen értékes dokumentum egyik, özv. Csóka Györgyné által őrzött példányának másolatához Eller Gizella közvetítésével sikerült hozzájutnom. Mindkettőjük segítségét ezúton is köszönöm!
231. GECSÉNYI Lajos - VARGA Imréné: Dokumentumok a zsidóság üldöztetésének történetéhez. Iratok a Győr-Sopron megyei levéltárból. I-n. Bp., 1994.1. 101-102. o.
232. VÁRKONYI Endre: A Világ Igazainak elismerése. In: Új Élet 1996. máj. 15.3.0
233. Szülőföldünk a Kisalföld, 215. o.
234. Uo. 216.0.
235. A felszabadulás és a népi demokratikus újjászületés kezdetei Győr, Mosón és Sopron megyékben 1944-45.Győr, 1974. 70. o.
236. ZIELBAUER György: Adatok és tények a magyarországi németség történetéből (1945-1949). Bp., 1989. 53. o.
237. A felszabadulás és a népi demokratikus újjászületés kezdetei Győr, Mosón és Sopron megyékben 1944-45,43.o.
238. Dr. Rab Károly személyének azonosításához segítséget kérve Vida István az 1990-es évek elején levelet intézett Kimle polgármesteréhez is, melyet a Kimlei Hírmondó 3. - dátum nélkül megjelent - száma közölt. (10. o.)
239. Mosonmagyaróvári Levéltár, V/8. „Magyarkimlei körjegyzőség 1945" iratcsomó, „Névjegyzék a nemzetgyűlési választókról. Magyarkimle. I. szavazókör. "
240. FEHÉR István: A magyarországi németek kitelepítése 1945-1950. Bp., 1988. 70-71. o.
241. Népszava 1945. nov. 20. 4. o.
242. Dunántúli Szabad Nép 1945. dec. 28.
243. FEHÉRI. i. m. 112.0.
244. THULLNERI. - HUSZ J. i. m. 61-62.0.
245. Uo. 66. o.
246. ZIELBAUER Gy. i. m. 65. o.
247. Névjegyzék a 12.330/1945. M. E. számú rendelet végrehajtása során Magyarkimléről kitelepített ingatlan tulajdonosokról. (Győri Megyei Levéltár. F 61. Magyarkimle, Földrendezés, 1945.)
248. Mosonmagyaróvári Levéltár. Magyarkimlei körjegyzőség, 319/1946. sz.; „A délszláv nemzetiségi összeírás községi összesítő íve. "
249. Ezen értékes összeírás létére Tóth Ágnes kecskeméti kutatótársam hívta fel figyelmemet, aki maga is könyvet írt a kitelepítésekről, a magyarkimlei eseményekre is utalva. (Vö.: TÓTH Ágnes: Telepítések Magyarországon 1945-1948 között.  A németek kitelepítése,  a belső népmozgások  és a  szlovák-magyar lakosságcsere összefüggései. Kecskemét, 1993.) Segítségét ezúton is köszönöm!
250. A magyar településhálózat területszervezési változásai 1945 és 1990 között. Összeáll., bev.: Petrikné Vámos Ida. Bp., 1996. 247. o.
251. Az 1967 előtt történt, külön nem jelölt események adatait a „Szülőföldünk a Kisalföld" című kötetben megjelent községtörténeti pályamunkából vettük.
252. Könyvtári Minerva I. köt. Szerk. Faragó Lászlóné. Bp., 1965. 463. o.
253. Győr-Sopron megye anyakönyvi kerületei. 1895-1978. Szerk. László Tamás, Váraljai Jenő. Győr, 1978. 22. o.
254. Magyarország város- és feluvillamosítási kézikönyve (1888-1956). Bp., 1957. 100. o.
255. Uo. 93. o.
256. A témával számos cikk foglalkozott azidőtájt; pl.: BALÁZS Mihály: Harc a legnagyobb úrral. In: Köznevelés 1958. 14. sz. 333-334. o.; SURÁNYI Imre: Egy délután Horvátkimlén, ahol a Hanságot zabolázzák. In: Népművelés 1959. 9. sz. 15. o.
257. Könyvtári Minerva I. köt. Bp., 1965. 463. o.
258. Iskolaavatás. In: Kisalföld 1964. aug. 30. 3. o.
259. A magyar településhálózat területszervezési változásai 1945 és 1990 között, 216. o.
260. A híd részletes és szakszerű leírását lásd: MENTES Zoltán - GALGÓCZI József: Győr-Moson-Sopron megyei hidak története. Győr, 1993. 19. o.
261. Könyvtáros 1967. 12. sz. 725. o., 1968. 5. sz. 286-287. o.
262. F. F.: A kiváló kimleiek. Nehéz a legjobbnak még jobbá lenni. In: Kisalföld 1968. jún. 1.3.0.
263. Cs. A.: Mindenki ünnepe Kimlén. In: Kisalföld 1969. szept. 11. 1. o.
264. /Dömötör/: Az elsők között a kimlei Rákóczi. Utoljára egyedül. In: Kisalföld 1970. febr. 1.
265. M. Zs.: Hármas ünnep. Művelődési házzal gyarapodott Kimle. In: Kisalföld 1974. aug. 19.
266. BICSKEI Gábor: A középpontban a falusi színjátszás. In: Népművelés 1976. 3. sz. 33-34. o.
267. Novákpusztán rendezik meg. Az első megyei olvasótábor. Százhúsz fiatal résztvevő. In: Kisalföld 1976. máj.27. 2. o.
268. Sportolók társadalmi munkában. In: Kisalföld 1976. máj. 28. 5. o.
269. Az eseménnyel mind előzetesben, mind utána tucatnyi újságcikk foglalkozott. (Lásd pl.: WALLINGER Endre:Újjászületik-e falun a színjátszás? Gondolatok a falusi színjátszók I. országos találkozója után. In: Dunántúli Napló, 1983. jún. 11.; (m - ó): Közösségteremtő játék. In: Magyar Nemzet 1983. máj. 21.)
270. Vö.: Vámszabadterületi társasági szerződés. Év végéig érvényes. In: Esti Hírlap 1989. máj. 24.
271. A két kiadvány a sajtóban több ismertetést is kapott. (Kisalföld 1986. mára 24., ápr. 10., dec. 24.; Magyar Nemzet 1986. júl. 26., 1989. máj. 29.)
272. HAVASRÉTI Béla: Hídon innen, hídon túl. Csepű, lapu, gongyola. In: Népsport 1988. jún. 7. 9. o.; LÁSZLÓ László: Politechnikai és tornaterem készült Kimlén. In: Építő 1988. szept. 2.
273. Az utóbbi évtized adataiért Eller Gizella polgármesternek mondok köszönetet!
274. Hydro-üzem Kimlén. In: Magyar Hírlap 1997. szept. 16.
275. A Magyar Népköztársaság Helységnévtára. 1973. Bp., 1973.442-443. o.
276. A Magyar Népköztársaság helységnévtára 1985. Bp., 1985.256. o.
277. A Magyar Köztársaság helységnévtára. 1995. Bp., 1995.428. o.
278. Mosonymegyei Lapok n. évf. 10. sz. 1889. márc. 3. 51. o.
279. Magyarország helységnévtára 1926. Bp., 1926. 12., 151., 164., 237.0.
280. Magyarország helységnévtára. 1933. Bp., 1933.23. o.
281. Vö.: Csonka-Magyarország közigazgatási helységnévtára 1942. Bp., 1942.
282. Vö.: Magyarország helységnévtára. 1951. Bp., 1951.
283. Magyarország helységnévtára 1956. Bp., 1956. 179., 326., 408., 424., 428. és 537. o.
284. Vö.: KEREKES S. - ENYEDY B. i. m. 90-92., 105-107. o.
285. Vö.: SZEGHALMY Gy. i. m. 585., 587. o.
286. A statisztikai adatok forrása: Győr-Moson-Sopron megye statisztikai évkönyve  1996.; az ennél frissebb adatokat Eller Gizella polgármesternek köszönöm.
287. A település jelenéről néhány további adatot illetve mutatószámot közöl: HORVÁTH József: Kimle, 677. o. In:Győr-Moson-Sopron megye kézikönyve. Szerk.: Tuba László. Győr, 1998. 675-677. o.
288. Győregyházmegyei almanach. Schematismus Dioecesis Jauriensis. Győr, 1995. 119. o
289. Uo. 118-119.0.
290. LESZLER József: Nótakedvelőknek. Bp., 1986. 267. o. Vö.: A kimlei kincses molnár. Bűnök bűnhődése. In: Kimlei Helytörténeti Füzetek 1.6-9. o. A mondát 1931-ben Gróf Lipót magyarkimlei gimnazista gyűjtötte; első közzétevője Ruff Andor volt.
291. Schematismus venerabilis cleri almae dioecesis Jauriensis pro anno Domini 1928, 37. o.
292. Kimle látnivalóira több kiadvány is félhívja a figyelmet. Pl.: Vendégváró. Látnivalók Győr-Moson-Sopron megyében. Kirándulások Burgenlandban és a Csallóközben. Főszerk.: Bedécs Gyula. Debrecen, 1996. 69. o.; Győr-Moson-Sopron megye Információs Atlasza.  '96. Szerk.: Nagy Kálmán. Győr,  1995.   102-103. o.; Barangolások Mosonmagyaróváron és környékén, 79-81. o.
293. Vö.: Kimlei Helytörténeti Füzetek 1.4. o.
294. Vö.: A magyarországi egyesületek címtára a reformkortól 1945-ig. I-III. köt. Vidéki egyesületek és körök 1-3.Szerk. Pór Edit. Bp., 1988. 604-605. o.