|
|
Bár községünkben csak néhány hónapig élt, mégis a „híres kimleiek" között kell megemlítenünk Rómer Flórist, aki több tudományágban is jelentőset és maradandót alkotott. A tudós bencés szerzetes szerteágazó életművével több tucatnyi nagyobb tanulmány foglalkozott már; az alábbiakban mi nem vállalkozhatunk többre, mint hogy a legfontosabb feldolgozások adatainak összesítésével vázlatát adjuk életrajzának, felhívjuk a figyelmet jelentősebb munkáira, „kinagyítva" azt a rövid időszakot, melyet Magyarkimlén töltött.
Rómer Ferenc 1815. április 12-én született Pozsonyban, jómódú iparos-szülők gyermekeként.1 Gyermekkorát e városban töltötte és alsóbb iskoláit is itt végezte, két év kivételével: ezek egyikét Trencsénben töltötte azzal a tudatos szándékkal, hogy a szlovák nyelvet elsajátítsa, egy évet pedig Tatán tanult, hogy a német nyelvben is gyakorolja magát. így szüleinek gondoskodó nevelése és saját szorgalma révén már gyermekkorában megtanult magyarul, németül és szlovákul.
Tizenöt évesen lépett be a bencés rendbe: itt kapta a „Flóris" nevet, melyen később ismertté vált. A próbaévet Pannonhalmán töltötte, majd Győrött két évig filozófiát, azután Bakonybélben pedagógiát tanult. Már ekkortájt élénken érdeklődött a természet, a növény-és állatvilág iránt, valamint itt kezdett rajzolni és festeni is. A pedagógia befejezése után négy esztendeig Pannonhalmán teológiát hallgatott. Itt három tanár volt rá óriási hatással: a történész Maár Bonifác, a nyelvész Guzmics Izidor - Kazinczy Ferenc barátja, tőle származik a „Pannonhalma" elnevezés is -, és a könyvtáros Czinár Mór, aki az okleveleknek is kiváló szakértője volt. E nagyszerű tanároknak köszönhető széles körű tudományos érdeklődésének kialakulása.
1838-ban szentelték pappá; még ebben az évben megszerezte a doktori címet is. Tanári működését a rend győri gimnáziumában kezdte, ahol először magyar és latin nyelvet, majd a következő tanévtől természetrajzot és természettant is tanított. Ezidőtájt kezdett kémiával, csillagászattal és gazdászattal is foglalkozni. Pedagógusként új módszereket vezetett be: ma is korszerűnek tekinthető újítása például a szemléltető oktatás bevezetése.
Óráit szívesen tartotta a természetben, ahol mindent illusztrálni is tudott. Később rengeteget tett az iskolai szertárak, állat- és növénygyűjtemények létrehozásáért és fejlesztéséért.2
Közben megismerkedett a tudós koroncói plébánossal, a később a kanonoki címet is elnyerő Ebenhöch Ferenccel;3 e barátság hatására kezdett régészettel és művészettörténettel is foglalkozni. Ekkor már leginkább a régi templomok iránt érdeklődött: Rómer kutatta például elsőként a lébényi templom történetét és művészeti értékeit is.
Tanári munkájának elismerését jelzi, hogy 1845-ben - harminc évesen! - már a pozsonyi akadémián tanított természetrajzot. Előadásainak óriási sikere volt. Itt is szemléltetett: saját költségén botanikus kertet létesített, a kiváló madárszakértőtől, Petényi Salamontól pedig megtanulta a madarak kitömésének módját. 1847-ben rábízták az ifjú József főherceg nevelését, ami ebben a korban óriási elismerést jelentett. 1848-ban ismét felajánlották neki a fényes állást, de a forradalmi események miatt nem fogadta el, mert, mint írja:
„a haza parancsolt - előbb önkénytesnek, majd rendes utásznak csaptam fel és elhagytam a kolostort, a fényes udvari szolgálatot, hogy a pozsonyi kaszárnyában a magyar király katonái közé, közlegényképpen beálljak"4 Nevét is magyarosította: „Római" néven harcolta végig a szabadságharcot, és lett közlegényből kinevezett kapitány. Különösen műszaki feladatoknál, sáncmunkáknál vették nagy hasznát. Felhívást intézett tanítványaihoz is, hogy álljanak be honvédnek! Képességei elismeréseképpen kapitányi rangban tanárrá nevezték ki a katonai akadémiára, de ezt az állást már nem foglalhatta el: fogságba esett, hónapokig Pozsonyban volt hadifogoly, majd „a fegyveres zendülésben való részvétele miatt vasbilincsben töltendő nyolcz évi várfogság"-™. ítélték.5
Bécsben, majd két évig Olmützben, később, 1852-től Josefetadtban raboskodott. A fogságban sem hagyta el magát: matematikával és mérnöki tudományokkal foglalkozott, valamint tanulta a francia nyelvet. Emellett szorgalmasan levelezett is; az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattára 34 darab, Rómer Flóris által a börtönben - 1849. december 22. és 1852. augusztus 6. között - írt levelet őriz: közülük hetet édesanyjának,6 huszonhetet pedig barátjának, Gratzl Józsefnek címzett.7
1854. április 4-én szabadult a börtönből. Mivel tanári jogait nem kapta azonnal vissza, Pannonhalmán, majd Bakonybélben élt, azután pedig néhány évig főúri családoknál nevelősködött.
Életének erre az időszakára esik magyarkimlei működése is. Magyarkimlén volt plébános ugyanis Rómer Flóris öccse, Rómer József Alajos. Róla tudjuk, hogy 1817. június 1-én született, azaz két esztendővel volt fiatalabb Flórisnál. Az 1838/39. tanévben a Győri Papnevelő Intézet negyedéves hallgatója volt.8 1840-ben szentelték áldozópappá a Győri Egyházmegye szolgálatára,9 1847-ben pedig mint a nezsideri plébánia egyik káplánját említik.10 1851 nyarán került Magyarkimlére adminisztrátorként, majd 1852 januárjában lett az egyházközség plébánosa. A plébánia anyakönyveiben 1851 augusztusában szerepel először, mint keresztelő pap.11 Rómer Flóris egyik, 1852. május 21-én kelt levelében arra kéri barátját, Gratzl Józsefet: ha ír Kimlére, küldje el az ő előzetes üdvözletét is.12 Feltételezhetjük, hogy kiszabadulása után Flóris többször meglátogatta öccsét Magyarkimlén; az viszont bizonyos, hogy 1857-ben egy ideig itt is élt.
Hogy pontosan mikor jött Rómer Flóris Magyarkimlére és meddig működött itt, nem tudjuk. „1857-ben beteg plébános öcscséhez siet s halála után egy ideig ő gondozta a magyarkimlei hívek lelkiállapotát" - írja Börzsönyi Arnold.13 Szinnyei József szerint viszont Jelkészöccse halála után, 1857-ben" jött Rómer Magyarkimlére.14 Itt tartózkodásának időpontját valamelyest pontosíthatjuk a kereszteltek anyakönyve segítségével: ebben 1857. június 29-én még Rómer József Alajos szerepel keresztelő papként, augusztus 18. és szeptember 4. között öt alkalommal Rómer Flóris, a következő, 1857. november 4-én kelt bejegyzésnél viszont már Kerner János.
Még pontosabb adatokat nyerhetünk a magyarkimlei plébánia halotti anyakönyveiből. E forrás szerint 1857. augusztus 8-án két temetés is volt, mindkettőt Rómer József Alajos végezte; kettő nappal később, augusztus 10-én viszont ő halt meg - nyilván váratlanul; őt augusztus 12-én temette el Haidenwolff kanonok, höfflányi plébános. A neve mellé bejegyezték az anyakönyvbe: Rómer József Alajos 40 évet, 2 hónapot és 10 napot élt mindössze, és a rábízott magyarkimlei híveket hat esztendőn keresztül szeretettel szolgálta. A következő elhunytat 1857. augusztus 17-én már Rómer Flóris temette. Ezenkívül öt alkalommal végzett még gyásszertartást Magyarkimlén: augusztus 18-án, 19-én, 20-án, valamint szeptember 2-án és 14-én. Tehát szeptember közepén még Magyarkimlén tartózkodott; szeptember végén azonban már valószínűleg nem: szeptember 30-án már Grainer János horvátkimlei plébánosnak kellett temetnie Magyarkimlén. (A teljesség kedvéért megjegyezzük: esketnie nem kellett Rómer Flórisnak, ugyanis 1857-ben Magyarkimlén február 23. és november 25. között senki nem házasodott.) Az adatokat összefoglalva tehát megállapíthatjuk: Rómer Flóris magyarkimlei tartózkodása és működése nagy valószínűséggel 1857. augusztus 12. körül kezdődhetett és kb. szeptember közepéig tartott.
Az 1857. augusztus 10-én, 40 esztendős korában meghalt Rómer József Alajost a magyarkimlei temetőben, a temetőkápolna bal hátsó sarka mellett helyezték örök nyugalomra. Rómer Flóris pedig öccse halála után egy időre itt maradt a plébánián, és végezte a lelkipásztori feladatokat. Ahogy Börzsönyi Arnold írja: "A község örömmel megválasztotta volna lelkipásztorának, de ezt, valamint a magyaróváriaknak plébánosukká való meghívását a hatóság meghiúsította.'''15 Szinnyei József ehhez még azt is hozzáteszi: „... a szerzetes-honvédet veszedelmes embernek tartva ,.."16 így Rómer Flóris nem lett - nem lehetett - huzamosabb ideig kimlei; távozása viszont a magyar tudománynak - amint azt az alábbiakban látni fogjuk - jelentős hasznára vált.
1857 végén Rómer Flóris már ismét a bencés rend győri gimnáziumában tanított: ekkor éppen német nyelvet, mennyiségtant és természetrajzot. Emellett megalapította a gimnázium régiségtárát, bővítette az állatgyűjteményt és meteorológiai megfigyeléseket is végzett. 1859-ben megalapította a győri múzeumot, a mai Xántus János Múzeum elődjét.17
Ettől kezdve olyan óriási lendülettel végezte szerteágazó, eddig is sokirányú tevékenységét, hogy itt tudományos munkáiból csak a legfontosabbakat tudjuk kiemelni. 1859-ben egy nagyobb kirándulást tett a Bakonyban: ennek eredményeképpen jelent meg 1860-ban Győrött híressé vált könyve, "A Bakony".18 Ez a mű olyan kirobbanó sikert aratott, hogy még abban az esztendőben a második kiadása is napvilágot látott!19 1861-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választotta. Akadémiai székfoglaló előadásának címe: Magyarország földtani és terményi állapotáról a középkorban". Ugyancsak 1861-ben indított Győr vármegye főlevéltárnokával, Ráth Károllyal közösen egy sorozatot „Győri Történelmi és Régészeti Füzetek" címmel, melynek 1869-ig megjelenő füzeteiben nagyon sok értékes, ma is nélkülözhetetlen tanulmány és közlemény látott napvilágot. Egyik legszorgosabb szerzője maga Rómer Flóris volt, akinek nem kevesebb, mint 54 munkája jelent meg e folyóiratban: tanulmányok, forrásközlések, kisebb közlemények, főként régészeti, valamint egyház- illetve művészettörténeti jellegű témákban.20 Meg kell jegyezzük: e kezdeményezés országosan is úttörő volt, hiszen a „Győri Történelmi és Régészeti Füzetek" volt az első magyar nyelvű történettudományi szakfolyóirat; a „Századok", a Magyar Történelmi Társulat időszaki kiadványa csak hat évvel később, 1867-ben indult.
Közben 1861-ben Rómer Flóris Pestre költözött, mert felajánlották neki a Magyar Tudományos Akadémia megüresedett levéltárosi állását. Emellett azonban tanított is: a pesti katolikus főgimnázium igazgatója volt hét éven keresztül és a természetrajz tanára. Közben sokat utazott: kutatott, ásatásokat végzett és előadásokat tartott. Különös érdeklődéssel kutatta a középkori harangokat, azok feliratait, valamint a középkori magyar templomok régi falfestményeit - ez utóbbi témáról könyvet is írt.21 Sokasodó egyéb feladatai mellett is aktív régész maradt: több ásatási munkában személyesen is résztvett. 1868-ban a régészet rendes egyetemi tanárává nevezték ki a pesti egyetemen - 1860-tól már tanított itt mint egyetemi magántanár, majd rendkívüli egyetemi tanárként működött -, az általa írt "Műrégészeti kalauz" pedig a régészetet hallgatók első magyar nyelvű egyetemi tankönyve lett.22 1864-től 1873-ig Rómer Flóris szerkesztette a legfontosabb magyar régészeti szakfolyóiratot, az Archeológiái Közlemények"'-et; de ő indította útjára másik fontos régészeti folyóiratunkat, az Archeológiái Értesítő"-t is 1868-ban, és 1872-ig ezt is ő szerkesztette.23 Rendszeresen és aktívan szerepelt tudományos tanácskozásokon: az orvosok és természetvizsgálók évente megtartott vándorgyűlésein egy ideig ő végezte a régészeti csoport titkári teendőit is.
1869-től a Nemzeti Múzeum őre lett, melynek kiállításához magyar és német nyelven kalauzt állított össze, anyagát pedig állandóan gyarapította. Támogatta vidéki múzeumok alapítását is. 1872-ben a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagjává választotta. Közben továbbra is rengeteget utazott: hazai kutatásai mellett ezidőtájt Olaszországban, Németországban és Dániában tett nagyobb tanulmányutat. Az általa kutatott témák sora meglehetősen nagy területet ölel fel: a római korból fennmaradt kőemlékek feliratai ugyanúgy érdekelték, mint például a magyar templomok régi keresztelő medencéi. De foglalkozott könyvtörténettel is: kutatta a régi könyvtárak maradványait, különösen a Mátyás király híres könyvtárából származó Corvinákat.
Jelentős mértékben Rómer kezdeményezésének volt köszönhető, hogy 1876-ban Budapesten rendezték meg az ősrégészeti világkongresszust. Ez alkalomból több ezer darabból álló kiállítást rendezett és francia nyelven emlékkönyvet adott ki.24 Közben adatokat gyűjtött a hazai ötvösség történetéhez és 1877-ben ő tett javaslatot az 1872-ben megszüntetett céhek iratanyagának és tárgyi emlékeinek megmentésére is.
1875-ben pápai engedéllyel kilépett a bencés rendből és a Besztercebányai Egyházmegye papjaként működött tovább. Néhány évvel később pedig Nagyváradra került irodalmi kanonoknak. Itt is aktív szervezőmunkát folytatott: nagy szerepe volt a Biharmegyei Történelmi és Régészeti Társulat létrehozásában. Több külföldi régészeti kongresszuson is jelen volt: utoljára az 1880-ban Lisszabonban tartott összejövetelen. Útja során Spanyolországot is érintette és Madrid értékeit is tanulmányozta. Még élete utolsó évtizedében is aktív tudós volt: több cikket közölt vidéki és fővárosi lapokban, emellett Zala megye középkori történetén is dolgozott.
Közben vidékünkkel sem szakadt meg a kapcsolata: a Mosonmegyei Történelmi és Régészeti Egylet tagjai közé lépett és haláláig támogatta az egylet munkáját.25
1888-ban még ott volt a természettudósok tátrafüredi közgyűlésének résztvevői között. Ugyanezen évben, Nagyboldogasszony ünnepén még bemutathatta aranymiséjét. 1889. március 18-án halt meg Nagyváradon.
Élete és működése óriási hatással volt kortársaira és az utókorra egyaránt. Szülővárosában már halála után nem sokkal utcát neveztek el róla, emléktáblát kapott és ércből öntött mellszobrot. Több településen őrzi emléktábla, utcanév vagy dombormü emlékét. Győrött a Széchenyi tér sarkán, a Xántus János Múzeum épületével szemben áll szobra, melyet a neves művész, Borsos Miklós készített. A tudományos világ „a magyar régészet atyja" jelzővel illeti. Termékeny munkásságának „méreteit" jelzi, hogy Szinnyei József életrajzi lexikonában a folyóiratokban megjelent dolgozatainak csupán a címei öt teljes oldalt töltenek meg; emellett mintegy 30 önállóan megjelent munkát, valamint 12 nagyobb kéziratot is hagyott az utókorra.26 Műveinek eredeti kiadásai ma a könyvgyűjtők féltve őrzött ritkaságai; de mondandójának fontosságát és értékét jelzi az is, hogy az elmúlt évtizedben ismét jelent meg válogatás műveiből,27 „A Bakony" című munkája pedig hasonmás kiadásban látott újra napvilágot.28
Jegyzetek
|
|