Előző fejezet Következő fejezet

II. FEJEZET

A község a Horthy-korban

 

1. A falu közigazgatási viszonyai

 

A románok kivonulása után hatalomra jutott ellenforradalmi rendszer visszaállította az 1918 októbere előtti közigazgatást. A község irányítását ismét a bíró és a jegyző, a járásét a főszolgabíró, a megyéét az alispán vette át. 1920. január 25-én újra nemzetgyűlési választásokat tartottak. A zirci választókerületben három jelölt indult. A háború előtti időszak képviselője Holitscher Károly a Kisgazda Párt, Letenyey Pál szintén a Kisgazda, míg Szemmelveisz Károly orvos a Keresztény Nemzeti Egység Pártja színeiben. Esztergáron, ahol 377 szavazásra jogosult volt (ez a választás általános választójog alapján történt, azaz minden felnőtt férfi szavazhatott), Letenyey 235 szavazattal fölényesen győzött, és a járás többi helységeiben is rá szavaztak a legtöbben, így elnyerte a mandátumot. Ebben minden bizonnyal nagy szerepe volt annak, hogy a kis birtokon gazdálkodók a Kisgazda Pártot érezték legközelebb magukhoz.42 Később, azonban az Egységes Párt jelöltjeként újra Holitscher indult, s mivel a szavazást nyílttá tették, nem is okozott gondot megválasztása. 1931-ben például a faluhatártól lovasbandérium, az első házaktól fúvós zenekar kísérte a képviselőjelöltet a népházhoz, ahol beszédet mondott. Nem is lehet csodálkozni az eredményen, Holitschert egyhangúlag megválasztották.43

Az élet külsőségeit tekintve visszazökkent a régi kerékvágásba, de sokkal nehezebb lett. Szinte minden családnak volt valakije, aki elesett, vagy fogságba került a háború során, a rekvirálások a gazdaságokat viselték meg, és súlyosbította a helyzetet a korona elértéktelenedése. Ennek esett kis híján áldozatul az új orgona is. Már 1919 elején fel kellett volna állítani, de Angster ahelyett, hogy leszállította volna, újabb négyezer koronát kért.44 Az ügy elhúzódott, és csak 1926-ban érkezett meg az orgona, amikor is az eddig befizetett pénzen felül még 50 millió koronát kellett ráfizetni.45

A községi költségvetés állandóan súlyos hiánnyal küszködött. Ezt pótadó (nem egyszer 100 %-os), és közmunka kirovásával próbálták enyhíteni, de mivel a lakosság is szegény volt, nem értek el komoly eredményt ezen a téren. Még a két kocsmáros is - Weisz Géza Kardosréten és Baumgartner Mátyásné Nagyesztergáron is az adók mérséklését kérte, pedig a vendéglátás mindig a legjövedelmezőbb tevékenységek közé tartozott.46 Községi bevétel volt az ingatlanvagyon bérbeadása, a vadászati haszonbér (665 kh erdőben egy évre 5 q búza), kereseti adó (iparosoktól), fogyasztási adók, illetékek, kéményseprési díj, körjegyzőség falura eső bevétele. Kiadásaik jelentős részét a bérek (körjegyző, kisbíró, bába, körorvos, levélhordó) illetve a nem faluban élő tisztviselők utaztatása, különböző szervezetek tagdíjai, irodai szükségletek, közegészségügyi költségek (pl. kutak fertőtlenítése), közművelődési és oktatási kiadások, szegényügyi költségek tették ki. Külön kezelték a szegényügyi és tűzoltó alapot is.47 Ha ezt összegszerűsítjük, akkor az 1924-es évben a bevételi oldalon 86 190 963 K, a kiadásin 74 898 105 K található, de a kép csalóka, hisz a tervezett bevételeket, nem mindig sikerült behajtani, míg a kiadások nem egyszer túllépték a tervezett kereteket. 1923-ban például 5 049 596 K hiány keletkezett (ebben nagy szerepe volt a korona gyors inflálódásának is). 1927-ben a teljesen elértéktelenedett koronát a pengő váltotta fel. Azonban ettől sem lett gazdagabb a község. 1929-re a költségvetés 7917 P hiányt tervezett, s mivel lejárt váltói is voltak, Zirctől kellett 4000 P kölcsönt felvenni, évi 10 % kamatra.48 A közmunkákat is amennyiben lehetséges volt pénzben váltatták meg a lakossággal. A főszolgabíró azon, kérdésére, hogy miként örökítik meg a háborús hősök emlékét azt a választ adták, hogy sem köz-, sem magánpénz nincs erre a célra, mert mindenki annyira el van adósodva, hogy örülnek, ha megélnek.49 A költségvetés egyensúlya csak a 30-as évek elején kezdett helyreállni, ekkor már rendszeresen maradt néhány száz pengő az év végi zárszámadásnál, sőt már beruházásokra is tellett.50

A község vagyona az 1938-as vagyonleltár szerint 4 épületből (iskola, népház, tűzoltószertár, hullaház), 2 kh 567 négyszögöl szántóból, 5 kh 121 négyszögöl rétből, egy faiskolából, egy dögtérből, valamint a kőszénkutatási jog és a vadászati jog bérbeadásából állt. Ez utóbbit Walla Tibor bérelte rendszeresen. Ingóságként csak egy páncélszekrényt és 7 hivatalos bélyegzőt, egy ollót, egy postatáskát, egy tintatartót, egy dobot és két hirdetőtáblát írtak össze, ezeket a bíró magánál tartotta.51 Nem éppen egy gazdag község képe bontakozik ki előttünk.

A két világháború között is tovább működött a tűzoltó egyesület, amelynek szép lassan az eszközállománya is gyarapodott. Bár egyenruha, sisak nem mindenkinek jutott, de volt egy kocsifecskendőjük, egy lajtos kocsijuk, és más tűzoltáshoz szükséges eszközzel is megfelelő számban rendelkeztek.52 Kardosréten viszont már nem állítottak fel tűzoltószervezetet, arra hivatkozva, hogy csak két kilométerre van Zirctől, és onnan hamar kiérnek a tűzoltók, és az iparoslegények, akik ottani lakosok, és esetleg be szervezhetitek lennének, csak télen vannak otthon, tehát nem érdemes őket kiképezni. Természetesen súlyos indok volt az is, hogy a falunak nem volt pénze még egy tűzoltócsapat felszerelésére.53 Csak 1933-ban került sor a kardosréti tűzoltószertár felépítésére, ezt a helyi munkanélküli kőművesekkel készítették el.54

 

Maier család (1910-es évek)

 

1925. január 2-án tárgyalta meg a képviselőtestület a 2580/924. számú főszolgabírói rendeletet, amely feloszlatta a zircvidéki körjegyzőséget (ebben a falu Porvával és Borzavárral volt együtt), és Nagyesztergárt közvetlenül a zirci jegyző alá rendelte. A Zircen található körjegyzői ház Esztergárt illető 1/3-t felajánlották Zircnek megvételre, és öttagú bizottságot (Purgly Pál, Mesterházy Nagy László, Áment György, Hanich Mihály, Redling Károly) küldtek ki a részletek egyeztetésére. Egyben azt is kérték, hogy azokat a veimi földeket, amelyek ugyan Olaszfaluhoz tartoznak, de tulajdonosaik kizárólag nagyesztergáriak, csatolják át a községhez.55 Az átcsatolás még ebben az évben megtörtént. A zirci jegyzőséghez pedig 1926. január l-jétől került a falu.56 Ebből némi bevétel is származott, mert eladták a Porvával és Borzavarral közös jegyzői lakást és irodát Zircen, és az árát (4000 P) takarékba téve annak kamataiból tudták fedezni a rendes kiadások egy részét.57 A két község közti egyezményben kikötötték, hogy Nagyesztergár fizeti a jegyző mindenkori írnokának bérét, lakbérét, családi pótlékát, és hozzájárul az irodai költségekhez. A Zirccel közös jegyző választásánál három szavazatot kértek az esztergáriak.

Egyébként minden fontos közhivatal a szomszédos Zircen működött, itt volt az adóhivatal, a járásbíróság, a csendőrőrs, az ipartestületi központ, a körorvos székhelye, a vasútállomás, a távírda és a posta. Pénzügyigazgatóság és törvényszék viszont már csak Veszprémben volt.58

Az 1931-es népszámlálás szerint Nagyesztergáron 764 lakos lakott, ebből 753 volt katolikus, 5 evangélikus (a Purgly család), 6 pedig református. Izraelita nem élt a faluban. Kardosréten 286 lakosból 275 római katolikus, 5 református és 6 izraelita volt, Flóramajorban 29 római katolikus, Putritanyán 9 római katolikus és 4 görögkeleti, a vasúti őrházban 4 római katolikus lakott. A falunak 153 háza volt.59

 

 

2. A község nagybirtokosai

 

A korszak elején kicserélődtek a falu nagybirtokosai. Walla Gyula, aki Ányos Elvirával kötött házassága révén Kardosrét felet birtokolta, 1920. január 6-án, 63 éves korában halt meg. A birtok irányítását egyetlen életben maradt fia, Walla Tibor vette át, de a tulajdonjogot meg kellett osztania két lánytestvérével, Margittal és Máriával. Súlyosan érintette még a családot a rendkívül magas örökösödési illeték is. Kardosrét másik felét, amely Ányos László leszármazottainak tulajdonában volt, és amelyet hosszú ideig Gaszner József bérelt, 1920-ban Mesterházy Nagy László nyugalmazott tábornok, hadbíró vette meg oly módon, hogy életjáradékot fizetett az Ányos örökösöknek.60

A faluban utolsó birtokos Ányos, dr. Ányos István, aki már régóta szívbeteg volt, 1919. szeptember 21-én hunyt el. Felesége Szűcs Ilona 1922-ben ezt írta róla fiának, Ányos Elemérnek: „Ezeket az utolsó sorokat 1921. április 21-én írom fiam, Ányos Elemér számára, hogy lapozván édesapja életrajzát, megismerhesse némileg annak műveltségét és magas képzettségének dús tárházát. Sajnos nem fog soha emlékezni arcának nemességére, szemeinek mélységes komolyságára és érces hangjának meggyőző erejére, de tisztelje és szeresse az emlékét, melyet én az özvegye állítok neki, mert ő volt a legjobb, leggyöngédebb apa és a legnemesebben érző szív."61 Szűcs Ilona adta be 1922-ben az Ányos család levéltárát a Magyar Országos Levéltárba is, ezzel megmentve az utókornak a család és Nagyesztergár történetének fontos forrásait.

A következő évben követte fiát a sírba az édesanya, Ányos Tivadarné, Kisfaludy Melanie is. A családi birtok, amely jócskán meg volt terhelve adósságokkal, Ányos Alice férje, Purgly Pál kezébe került. A Purgly család aktívan részt vett a falu életében. Az 1924-es bérmáláson például a Purgly-fiúk a helyi legényekből lovasbandériumot szerveztek, tanítottak be.62

A birtokosok élete természetesen könnyebb volt, mint a parasztoké, de az első világháború után romlott a gazdasági helyzetük. Cselédjük nem sok volt, inkább idénymunkásokat alkalmaztak. Fennmaradt 1927-ből Purgly Pál és munkásai szerződése, eszerint élelmiszert kaptak, de azt sem eladniuk, sem elküldeniük nem lehetett, disznót nem tarthattak, és aki engedetlen volt, izgatott, vagy kárt okozott, azt azonnal elbocsátották, a járandósága pedig visszamaradt.63 A háború előtt a Walla-lányok nevelője hét éven át Chrobok Mici volt, aki német létére jól megtanult magyarul is. Intézőt mind Purglyék, mind Walláék tartottak (nagy szenzáció számba ment, amikor 1916-ban Purglyék gazdaságát Bohuniczky Kálmán intéző mellett Kontúr Noémi segédtiszt vezette),64 de a gazdaság ügyeit maguk vitték. Purgly Pál gazdasági főtanácsosként értett a birtokvezetéshez, míg Walla Tibor Mosonmagyaróváron szerzett agrárvégzettséget. Maga Walla Tibor is kijárt kétkezi munkát végezni, ha kellett, sőt a gyerekei is már 10 éves koruktól besegítettek. Nagyot lendített a termelékenységen, hogy 1940-ben egy traktort vásárolt. Többletjövedelmet csak az idényjelleggel (burgonyabetakarítás után) működő szeszgyár jelentett a tulajdonos Walla és Purgly családnak. Telefon is csak a birtokosoknak volt, innen hívtak sürgős esetben segítséget, vagy nem egyszer a súlyos beteget is az urasági kocsi vitte be Zircre.65 Mindkét birtokos sokat segített a falu lakosainak. Idősebb Purgly Pál 1938. május 18-án hunyt el, és Nagyesztergár jótevőjét, az Ányosok méltó utódát sirathatta benne. A birtokot fia, ifjabb Purgly Pál örökölte.66

 

Urasági aratók (1940)

 

3. A község gazdasági és kulturális viszonyai

 

A nagybirtokosok rovására juttatott földet a gazdáknak az 1922-es Nagyatádi-féle földreform, megváltás ellenében mind a Purgly, mind a Mesterházy Nagy birtokból kerültek területek a gazdák, illetve a község kezébe.67 Ide akarták áttelepíteni a falu közepén lévő faiskolát, amely nem volt jó helyen, mert a házak között a kóbor baromfiak kárt tettek benne. A régi faiskolát kétszer is elárverezték, mert az első eredményét a vármegyei közgyűlés formai hiba miatt nem hagyta jóvá. A telekért mindkétszer Stenger János ajánlott legtöbbet, akinek vagyona jó részt amerikai keresményéből származott.68

 

Nagyesztergár veszprém vármegyei kisközség földrészletezési vázlata, (év nélkül)

 

A háború előtt, ha a gazdáknak szükségük volt valamilyen mezőgazdasági eszközre, vetőmagra, vagy bármilyen iparcikkre, be kellett menniük Zircre, mert a faluban, csak a kocsmában lehetett hozzájutni néhány alapvető élelmiszeripari cikkhez (zsír, cukor, dohány). Ezen az állapoton változtatott a Hangya Szövetkezet megjelenése. A Hangya értékesítési és fogyasztási szövetkezet volt, amelynek célja a falusi parasztság összefogása, és jobb ellátása volt. Szerte vidéken boltokat nyitott, felvilágosító előadásokat tartott, és segítette a gazdák munkáját nemcsak tanáccsal és a számukra szükséges cikkek forgalmazásával, hanem a terményeik felvásárlásával is. Azok a gazdák pedig, akik beléptek a szövetkezetbe, azaz részjegyet vettek, különböző kedvezményekben is részesültek.

Először 1918. június 16-án alakult meg a Zirc és Vidéke Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. 700 tagja 5103 üzletrészt jegyzett, közülük 47 volt nagyesztergári 522 üzletrésszel (a belépés 1 K, egy üzletrész 20 K volt). A szövetkezet elnöke Lővárdy Alajos, a ciszterci rend számvevője volt.69 A forradalmak azonban elsodorták a frissen alakult szervezetet.

1920. február 2-án azután megalakult az önálló nagyesztergári Hangya. Korencsy József az országos központ kiküldöttje tartott előadást a szövetkezés előnyeiről, olyan sikerrel, hogy 104 gazda azonnal 500 részjegyet jegyzett, és ezzel létre is jött a helyi szervezet. Elnöke Áment György hitközségi elnök, alelnöke Major Ferenc kántortanító, a felügyelő bizottság elnöke pedig Hanich Mihály bíró lett.70 Áprilisban már boltot is nyitottak a faluban.71

 

Neheli János családja (1943)

 

1928-ban Purgly Pál kezdeményezésére gazdakör alakult a községben. Az alapítótagok a következő gazdák voltak: Purgly Pál magyar királyi gazdasági főtanácsos, Keserű Péter, Keserű József, Kik] János, Haas Tamás, Bakstetler József, ifj. Redling Károly, Kitzberger Károly. Hanich Mihály, Hanich Lőrinc, Neheli János, Amberg Lőrinc, Loiberspek József, id. Redling Károly, Scheier Ferenc, Scheier János, Redling György, Bakstetter Antal, Deutsch Ferenc, id. Mika Antal, Istenes Ferenc, Kitzberger Flórián, Kitzberger József, Stenger János, Haas Ferenc, Keserű Ferenc, Valler Román, Scheier Vendel, ifj. Mika Antal, Majer Gyula.72

Munkájukat támogatva vett fel a falu államsegélyt, hogy tenyészkanokat és tenyészbikát vásárolhasson, ezzel elősegítve a gazdák állatállományának vérfrissítését.73 Ezt a tervet támogatta a gazdák másik szervezete, a legelőtársulat is.

A gazdakör szorgalmazására kezdődött meg a népház építése is. Purgly Pál levélben fordult Mayer János földművelésügyi miniszterhez, amelyben leírta a falu sanyarú helyzetét: az utak járhatatlanok, ipar nincs, a lakosság szegény, sok az analfabéta, az idősebbek még magyarul sem tudnak. Úgy vélte az új népház, ahol könyvtár is lenne, és felvilágosító előadásokat is tartanának sokban segítené a község művelődését és magyarosodását. A költségeket 22 831 P 94 fillérre tervezte. Ehhez kérte a miniszter anyagi segítségét is. Az ügyet Mayer Károly államtitkár karolta fel, és a gazdakör 12 000 P államsegélyt, valamint 4000 P államkölcsönt vehetett fel (ezt 200 P-s évi részletekben kellett 4 %-os kamattal törleszteni a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének). A többi költséget a gazdák állták, és a társadalmi munkából is kivették a részüket élen Hanich Mihály és Redling Károly Hangya-igazgatókkal.

A 200 négyszögöl telket a község ingyen adta, a népház terveit a Földművelésügyi Minisztérium Gazdasági Műszaki Hivatala készítette, a kivitelező pedig Kasper József építőmester volt. A könyvtárszekrényt és könyveket a Magyar Gazdaszövetség adományozta. Az építkezést 1929 augusztusában kezdték meg, és október 26-án már készen is voltak.74

Az ünnepélyes felavatásra 1929. november 25-én került sor. Délelőtt 10-kor istentiszteletet tartottak, fél 11-kor elénekelték a Hiszekegyet, majd felszentelték a népházat, melynek falán az építők emléktábláját is elhelyezlek. Ezen a földművelésügyi miniszter. Mayer Károly államtitkár, Körmendy-Ékes Lajos főispán, Horváth Lajos alispán, Bottka István zirci főszolgabíró és Purgly Pál mellett megörökítették annak a 114 helyi lakosnak nevét is, akik dolgoztak az építkezésen. Az avató beszédet Szokoly János zirci (és egyben nagyesztergári) jegyző tartotta. Ő is Purgly érdemeit emelte ki: „Három évszázad vihara tombolt el felettünk a község létesítése óta anélkül, hogy kulturális fejlődése érdekében valami maradandót alkotott volna, míg végre feltűnt Nagyesztergár község égboltozatának horizontján annak vezérlő csillaga, ki éleslátásával, szociális érzéstől áthatott lelkületével kijelölte azt az utat, amelyen a községnek haladnia kell. Ez a vezérlő csillag a községnek szeretett és népszerű nagybirtokosa: Purgly Pál úr Őméltósága. Az ő érdeme, hogy magas életkora ellenére ifjú hévvel fáradtságot és anyagi áldozatot nem kímélve önzetlenül közbenjárt az illetékes faktoroknál aziránt, hogy ezen Népház létesülhessen."75

 

Meghívó a Nagyesztergán Népház ünnepélyes felavatására (1928)

 

Ezután a meghívott vendégek, végül Purgly Pál beszéltek. Az ünnepség a Himnusz eléneklésével ért véget. A megjelent előkelőségeket (Körmendy-Ékes főispán, Horváth alispán, Bottka főszolgabíró, Gubicza Ferenc országgyűlési képviselő, stb.) Purgly látta vendégül, míg a többieknek táncmulatságot rendeztek, ahová 1 P volt a belépő. Ezt a népház felszerelésére fordították.76 A népházban kapott helyet a Hangya helyi szervezete is.

A kulturális élet jórészt a hitélettel függött össze, és mivel a tanítók szervezték, ezért főleg az ifjúságot érintette.

 

Barátnők: Keserű Katalin, Áment Mária, Bachstetter Anna, Hanich Mária, Graczinger Mária, Kikl Erzsébet, Wolf Mária (1930-as évek)

 

1920. június 27-én megalakult a nagyesztergári hitközségi tanács, amely segítette a plébános munkáját, és mozgósította híveket, amennyiben szükség volt anyagi vagy más irányú segítségükre, ellátta az iskolaszéki feladatokat is.77 Fontos szerepük volt új harangok beszerzésében. Kardosréten 1921 októberében avatták fel az új harangot, amely Mesterházy Nagy László ottani hitközségi elnök, valamint az Amerikába kivándorolt Déghy Mihály, a Valler és Schweger családok adományaiból lett elkészítve.78 Nagyesztergáron még várni kellett a harangzúgásra. Csak 1928-ban öntött ki a falu számára két harangot Szlezák László.79 A templomot 1923-ban renoválták (ehhez 100 ezer K-t a község, 300 ezret a magyar királyi vallásalap adott80), majd amikor 1937. július 21-én, délben villám csapott bele (súlyos kárt nem okozott, csak a bejárati ajtót hasogatta széjjel) újból felújították. Tipold Ferenc villámhárítót szerelt fel rá, belül képeket festettek Bányai Ödönnel, és a villanyt is bevezették. A szükséges gömbfákat az evangélikus Purgly Pál ingyen adta az egyháznak.81

1935-ben született meg az egyházközségi képviselőtestület. Elnöke Hanich Mihály lett, jegyzője Madáchy Károly tanító, pénztárosa Keserű Ferenc, a templomgondnok Hanich Ferenc, iskolagondnok ifj. Grácinger Lőrinc, temetőgondnok Redling Péter, a kardosréti kápolna és iskola gondnoka Schulmann Károly.82

Bár a falu lakossága hithű katolikus volt, erkölcseik gyakran botránkoztatták meg a sűrűn változó plébánosokat. 1920-ban az úrnapi templomdíszítéskor olyan botrányosan viselkedtek a fiatalok, hogy két évre betiltották a táncmulatságokat. Igaz, hogy a szigorú határozatot végül a falu elöljárói nem hajtották végre.83 A súrlódásokba az is belejátszott, hogy a lakosság nem volt elégedett mindegyik lelkipásztorral. Különösen Székely István volt népszerűtlen. A helyiek a vendéglősné ruhájába bújva kigúnyolták, és egy hurkát hurcoltak körbe oltári szentség gyanánt. Székely feljelentést tett, és a főkolompos Hanich Antalt a csendőrség hét, társait pedig háromnapi elzárással büntette. Székely még a kocsmát is be akarta záratni, de felettese, Csokonay Zsigmond esperes józanabb volt, és a vendéglős pártjára állt.84 Más papokat viszont szeretett a nép, különösen Rokonay Simonra emlékeztek vissza jó szívvel, mivel ő a második világháború alatt sokat tett a község gyerekeiért, főleg a leventékért.85

A tanítók is gyakran változtak. Elsősorban Kardosréten, ahol Czobor Miklós utódjául 1919 végén Kabdebó Gergelyt, az egykori székely huszárt választották meg. Nagy lendülettel fogott munkába, tanítványaival Kardosrétről bejárt misére Zircre, sőt még a telekkönyvi hivatalba is elvitte őket.86 Mégis, amikor 1923-ban egy évre behívták katonának, (helyére Bakonyváry Mária került helyettesként) majd visszatért, szabályos forradalom fogadta. Azt hozták fel ellene, hogy alkalmatlan és hanyag, de a tanfelügyelőség mégis visszahelyezte.87 Végül azonban győzött a község akarata: 1924. október 1-től Germán Mária kapott kinevezést. Gondot okozott, hogy Kardosréten nem volt megfelelő tanítói lakás. 1925-ben a vármegye közgyűlése elrendelte egy tanítói lakás felépítését, de a falunak nem volt pénze építkezni, albérletet pedig a lakáshiány miatt nem tudtak biztosítani. Az elöljáróság csak az 50 %-os pótadó 200-300 %-ra emelésével tudta volna előteremteni a szükséges összeget.88 A bevételek növeléséhez bevezették az egyházadót is. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 50 millió korona államsegélyt biztosított az épület felhúzásához. A kivitelezésre versenytárgyalást írtak ki. amelyet Wittmann Mihály zirci kőműves nyert meg, és 1926. október 3-án neki is állt a munkának, és 1927-ben átadták az új lakást.89

 

Major László ezüstmiséje után a hívekkel (1956.)

 

Nagyesztergáron két tanító volt. Major Ferenc, aki egészen 1928-ban bekövetkezett halálig szolgált a községben (34 évet tanított). Nagyon sokat tett az ifjúság nevelése mellett a felnőttek művelődéséért is. Szervezte a népakadémiát, ahol maga is tartott előadásokat, színdarabokat rendezett. Népszerű volt a faluban. Nyolc gyermeke volt, legifjabb fia, László katolikus pap lett, és 1924-ben Nagyesztergáron tartotta az első szentmiséjét.90 A háború után Szalay Sándor már nem tért vissza tanítani, egy év szabadságot kért, majd lemondott. 1921 szeptemberében Bartos Sándor váltotta fel.91 Egy év múlva ő is távozott, helyébe került a faluba Benedekné Sülé Józsa, aki sokat segített Majornak, és aktívan szervezte a lánytanulók foglalkozásait. Viszont Major halála után nem találtak azonnal megfelelő tanítót, utóda, Veilandics Mátyás rendetlen volt, pénzek és könyvek tűntek el a kezei között, ezért a község felmondott neki. Az őt követő tanítók sem maradtak sokáig. Végül az 1932-től alkalmazott Emmert László vált be. Lelkesen végezte dolgát, próbálta magyarosítani a fiatalokat (ő maga is Csabára magyarosította a vezetéknevét), és akkor sem lohadt a lelkesedése, amikor az iskolafenntartó egyházközség átmenetileg nem tudta kifizetni, és csupán 47 P államsegélyből kellett megélnie.92 A nagyesztergári iskola állapota sem volt jobb, mint a kardosrétié. 1929-ben már olyan leromlott volt, hogy nagyobb cső esetén a tantermekbe befolyt a víz. A felújítás 2749 P 52 f-be került, amelyet megint csak segélyből kellett fedezni.93 1937-ben újabb 10 330 P 60 f költséggel, jórészt államsegélyből sikerült az esztergári iskolát újjáépíteni, és kibővíteni.94

Több kísérlet történt ifjúsági egyesületek létrehozására is. Nagyesztergáron 1920-ban Székely Vilma tanítónő próbált meg leányegyesületet létrehozni, de az alig három hónapi működés után megszűnt.95 Benedekné 1923-ban olvasóegyletet hozott létre.96 1936. május 24-én volt a Szívgárda zászlószentelése Kardosréten, a zászlóanya tisztségét Walla Gyuláné vállalta magára.97 1940. február. 11-én alakult meg a községben a KALOT (Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete) helyi szervezete 38 alapító taggal, és 12 felnőtt pártolóval, majd ezt követte a leányok számára a KALÁSZ (Katolikus    Agrárifjúsági    Leányegyletek    Szervezete)   helyi    csoportja    is. Mindkettő célja a vallásos szellemű nevelés mellett a fiatalok művelődésének elősegítése, a gazdasági ismeretekbe való bevezetése volt. A KALOT világi elnöke Rozsnyói Lajos helyettes tanító lett, a KALÁSZ-t Magyari Imréné vezette.98

 

Francz Júlianna, Závori Mária, Kondor Katalin (1940)

 

Az első olyan pap, aki a falu népének szülötte, Redling János volt. Ő is itthon tartotta első miséjét 1936. június 28-án.99

A község képe nem sokat változott a korszakban. Az utak továbbra is kátyúsak voltak, többször kellett őket feltölteni. A kocsmák környékén bűz terjengett, ezért 1928-ban rendeletben kötelezték a tulajdonosokat beton pöcegödrök készítésére, ezzel óvták a kutak vizét is az elfertőződéstől.100 A kutakkal egyébként is sok gond volt, nemcsak iszaposodtak, hanem már 1933-ban felmerült az a gond, hogy a nagy autóforgalom szennyezi a közvetlen út melletti kutak vizét! Ezért ki akarták mélyíteni őket, és szivattyúval megoldani a víz kiemelését.101 1930-ban Loiberspeck József helyi iparos építette a hullaházat, c/./.el jelentősen csökkent a háztól temetés szokása.102

A házak jó része továbbra is zsúptetős volt. 1939-ben Kecske-hegyen ütött ki tűz, mert a közeli útépítésnél használt gőzhengerből szikra pattant az egyik tetőre. Az 1896 óta működő tűzoltóegylet tagjai Mayer Mihály parancsnok vezetésével hamar a helyszínre értek. Igaz, csak vödreik, csáklyáik, lajtjaik voltak, de megfékezték a vészt, csupán egy ház égett le, a többi megmenekült.103 Nagy beruházás volt viszont a villamos áram bevezetése. A község elöljáróságát 1927 elején kereste meg a Veszprém vármegyei Villamossági Szövetkezet, hogy lépjenek be, és vegyenek 360 db 100 pengős üzletrészjegyet. Az ajánlatot az egész megyét átfogó villamosítási terv keretében tették. A képviselőtestület elfogadta az ajánlatot, és évi 3100 kW áramfelhasználásra szerződést is kötött.104 Ennek értelmében a faluban 50 évig csak a szövetkezet szolgáltathatott áramot. A község köteles volt a vállalt kW-nyi áramot kifizetni, akkor is, ha nem fogyasztotta el. A szövetkezet kiépítette a közvilágítási hálózatot is, amelynek berendezései az 50 év leteltével a községre szálltak. Az áramot a Magyar Általános Kőszénbánya RT termelte. A szövetkezet főrészvényese pedig az amerikai Foreign Trade Securities Company Ltd volt. A falu elöljárósága annak ellenére írta alá a szerződést, hogy az egyértelműen hátrányos volt, mert a gazdák korán keltek, korán feküdtek, így nem volt szükségük sok világításra, a kisiparosok sem használták ki a rájuk tervezett mennyiséget. Azonban a vármegye közgyűlése 1928. szeptember 20-án mégis jóváhagyta az ilyetén módon megkötött szerződéseket. A szövetkezet pedig vállalta, hogy három éven belül kiépíti a hálózatot. A szolgáltatásért a következő árakat állapították meg kW-onként: magán célra 10 f, közvilágításra 8 f, háztartási áramra 6 f, kisiparra és mezőgazdasági motorra 5 f, cséplőgépre 3 f.105 Gondot okozott Kardosrét bekötése a hálózatba, ugyanis ott élt a lakosság 1/5-e, döntő részben iparosok, akik valóban ki tudták volna használni az áramot. Azonban a szövetkezet csak 10 kW-os transzformátorházat tervezett, és a vezetéket sem óhajtotta kivinni a pusztára. Hiába tiltakozott Mesterházy Nagy László, hiába szavazta le a képviselőtestület a szerződés ilyetén megvalósítását. Kardosrét még harminc évig (1961) áram nélkül maradt.106 Nagyesztergáron 1932-re épült ki a közvilágítás: 4 db 40 W-s egész éjjel égő, és 6 db 25 W-s fél éjjel égő lámpával. Mivel azonban még ezek költsége is elvitte a községi pótadó 10 %-át, ezért nyári hónapokban teljesen szüneteltették a közvilágítást.107

A falu körorvosa dr. Szemmelweisz Ferenc volt. A bábaasszonyi teendőket Rein Józsefné látta el, egészen 1935-ben bekövetkezett haláláig. Utána lánya, özv. Ringhoffer Józsefné Rein Emma pályázta meg az állást, és el is nyerte.108 A község 1937-től évi 150 P-vel járult hozzá a zirci egészségvédelmi körzet költségeihez, és támogatta a zirci Szent Erzsébet kórház fertőző pavilonjának építését is.109

 

Fellenbeck Istvánné és gyermekei (1930-as évek)

 

Nemcsak a falu külső képe volt szegényes, a lakosai sem dúskáltak az anyagi javakban. Nagyesztergáron inkább gazdálkodók, Kardosréten pedig iparosok (kőművesek, ácsok, tetőfedők) laktak. A szűkös megélhetés sokakat vitt orvvadászatra, mások kivándoroltak Amerikába, Kanadába. Kitörési lehetőség nem nagyon volt. A jó képességű gyerekek már az elemi iskolában hátrányba kerültek, mert az 1-3. és a 4-6. osztályokat összevonták, ami lehetetlenné tette a differenciált foglalkozást, aki pedig tovább tanulhatott volna, annak a szülei nem tudták vállalni a vele járó költségeket. A nehézségek ellenére is igyekeztek kellemessé tenni az estéket. Ilyenkor összejöttek a szomszédok, kártyáztak, énekeltek, a petróleumlámpa körül összebújva német könyveket olvastak. Sokan idegenkedtek a villanytól, és nem kötötték rá a háztartásukat a hálózatra. A népházban működött a falu első rádiója, itt rendezték a háromnapos farsangi bálokat is. Itt ismerkedtek a legények meg a leányok, de német leány vagy legény nem állt szóba magyarral, rátartiak voltak, nem ereszkedtek le a náluk is szegényebb magyarokhoz.110

Aztán hamarosan jött a második világháború, és nyíltan színt kellett vallani, ki magyar és ki német. Ennek pedig tragikus következményei lettek.

 

Veinper János és felesége

 


 

Lábjegyzetek:

  1. ZV 1920. január 31.
  2. História domus, 1931.
  3. História domus, 1919.
  4. História domus, 1926.
  5. VeML V. 425. Nagyesztergár kisközség iratai, képviselőtestületi jegyzőkönyvek (jkv.) 1924. január 12.
  6. VeML V. 425. Nagyesztergár kisközség iratai, háztartási iratok, számadási főkönyv, 1924.
  7. VeML V. 425. jkv. 1928. augusztus 16.
  8. VeML V. 425. jkv. 1927. szeptember 30.
  9. VeML V. 425. jkv. 1932. március 11. és 1933. március 10.
  10. VeML V. 425. Nagyesztergár kisközség iratai, háztartási iratok, Nagyesztergár vagyonleltára 1938-1945.
  11. VeML V. 425. Nagyesztergár kisközség iratai, háztartási iratok. A nagyesztergári tűzoltók vagyonleltára, é. n.
  12. VeML V. 425. jkv. 1927. március 8.
  13. VeML V. 425. jkv. 1933. május 13.
  14. VeML V. 425. jkv. 1925. január 2.
  15.  Nagyesztergár kisközség közigazgatási tájékoztató lapja, 1925.
  16. VeML V. 425. jkv. 1926. június 26.
  17. Magyarország helységnévtára 1933. Kiadja a Magyar Királyi Központi Statisztikai Hivatal, Bp. 1933.
  18. História domus, 1931.
  19. Urbánné Walla Katalin szóbeli közlése
  20. VeML XIII. 2. Az Ányos család iratai. Dr. Ányos István életrajza
  21. História domus, 1924.
  22. Középdunántúli Napló 1972. január 29.
  23. ZV 1916. november 15.
  24. Urbánné Walla Katalin szóbeli közlése
  25. História domus, 1938.
  26. VeML V. 425.. jkv. 1927. augusztus 16
  27. VeML V. 425.. jkv. 1927. szeptember 6.
  28. ZV 1918. június 22.
  29. ZV 1920. február 14.
  30. História domus, 1920.
  31. VeML V. 425.. Zirc nagyközség iratai. Fontosabb iratok. Nagyesztergár községben létesítendő népház építési iratai é. n.
  32. VeML V. 425. jkv. 1930. augusztus 14. és november 8.
  33. uo.
  34. Hangya- A magyarországi fogyasztási, értékesítő és termelő szövetkezetek lapja, 1928. december 13.
  35. VeML V.  425.. Zirc nagyközség iratai. Fontosabb iratok. Nagyesztergár községben létesítendő népház építési iratai, é. n.
  36. História domus, 1920.
  37. História domus, 1921.
  38. História domus, 1928.
  39. VeML V. 425.. jkv. 1921.június 23.
  40. História domus, 1938.
  41. História domus, 1935.
  42. História domus, 1920.
  43. História domus, 1932.
  44. Czverencz József szóbeli közlése
  45. ZV 1920. április 17.
  46. História domus, 1924.
  47. VeML V. 425.. jkv. 1925. március 8.
  48. VeML V. 425.. jkv. 1926. augusztus 28. és október 31.
  49. História domus, 1924. és 1928.
  50. VeML VI. 501. A Veszprém vármegyei községi és hitfelekezeti tanítói állások és azok javadalmazásának, a tanítók fizetéskiegészitö, tandíjpótló, személyi pótlék és korpótlék államsegélyének nyilvántartása. 1924
  51. História domus, 1937.
  52. VeML V. 425. jkv. 1929. július 15.
  53. História domus, 1937.
  54. História domus, 1920.
  55. História domus, 1923.
  56. História domus, 1936.
  57. História domus, 1940.
  58. História domus, 1936.
  59. VeML V. 425. jkv. 1928. június 7.
  60. VeML V. 425. jkv. 1933. június 30.
  61. VeML V. 425. jkv. 1930. július 2.
  62. Középdunántúli Napló 1971. december 5.
  63. VeML V. 425. jkv. 1927. március 8. és július 27.
  64. MOL K-150-III-14-Vm-1937-284975 Veszprém vármegye villamosításának iratai, Nagyesztergár villamosítási iratai.
  65. VeML V. 425. jkv. 1930. augusztus 14. és november 8.
  66. VeML V. 425. jkv. 1932. február 12.
  67. VeML V. 425. jkv. 1935. április 12. és november 23.
  68. VeML V. 425. jkv. 1936. május 9.
  69. Baumgartner Ferencné szóbeli közlése

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet