Előző fejezet Következő fejezet

VI. FEJEZET

Az 1956-os forradalom Nagyesztergáron

 

Az új idők jele volt, hogy 1956 májusában Vadász Józsefné ellen bírósági jeljárás indult, és helyébe ideiglenesen a volt pártitkárt, Réti Árpádot nevezték ki tanácselnöknek.377 Horeczki János tanácstag pedig kérte a személyi kultusz megszüntetését, mert úgy vélte, eddig a tanácstagok felette álltak a föbbieknek.378 A tanácselnökasszony 1956 júliusában kapta vissza posztját, mert tisztázták a vádak alól,379 de nem sokáig maradt elnök. A munkájával elégedetlenkedők, élükön Réti Árpáddal, több fórumon is támadták, és végül szeptember 11-én lemondott.380 Az ügy hátterében a felvidékiek és az őslakosok ellentéte húzódott, amely teljesen kettéosztotta a falut.381

Enyhült a kulákok elleni hajsza is. Több gazdag parasztot mentesítettek a kulák megkülönböztetés alól. Ez történt 1956 nyarán Csipszer Mihálynéval és Tóth Mihállyal is. Javasolták Hanich Mihály menetesítését is, mert földjeit részletre, saját keze munkájának eredményeként vette, segített a szegényeken, és ;a fiai be akarnak lépni a tsz-be.382

1956. októberében 23-án Budapesten kitört a forradalom. A népnek elege lett a kommunisták uralmából, és fegyvert fogott a szabadságáért.

Ennek híre 1956. október 26-án jutott le a dudari szénbányába. Műszak közben szóltak le a föld alatt dolgozóknak, hogy jöjjenek fel, mert forradalom van. Aztán bányászok menete indult el Zircre, azzal a céllal, hogy aztán onnan Veszprémbe vonuljanak tovább.383 A Kossuth-nótát énekelve vonultak át Nagyesztergáron, itt leverték a kommunista jelvényeket (az állami gazdaság kapuján lévő vörös csillagot),384 kivágták a zászlóból a Rákosi-címert, majd Márhoffer Gyula vezetésével ledöntötték a gazdaság udvarán álló szovjet hősi emlékművet.385 Ekkor sok nagyesztergári otthagyta a menetet, és hazament, a többiek Eplényig jutottak, ott a rendőrség visszafordította őket.386

A tanács megszűnt, és október 28-án megalakult a Nagyesztergári Forradalmi Tanács. Elnöke Redling Mihály lett, tagjai Jani Ferenc ács, és Dülk Károly állami gazdasági munkás, Nagy Zoltán iskolaigazgató, sőt még Kalmár L. Ferenc vb-titkár is belépett. November 1.-jén Redling lemondott, helyébe Wolf János földműves került.387

Igyekeztek jóvátenni az előző rendszer hibáit, Kitzberger Jakabnak visszajuttatták a postaépületet. Más birtokosoknak a földet - például a Stenger-tanyát Slepeczki Istvánná Stenger Erzsébetnek - bár volt olyan is, aki, mint Scheier Ferenc önkényesen foglalt földet.388 Redling István is visszakapta az addig tsz-kezelésben lévő darálóját.389 Ugyanakkor indulatok is gerjedtek, az utcán azt kiabálták: „Rokonait vissza! Csabát vissza!" - ami mutatja, mennyire ragaszkodtak plébánosukhoz és tanítójukhoz -, Tóth István a járási forradalmi tanácsnál kérte Koroncz plébános eltávolítását, mert szerinte túlságosan kiszolgálta a kommunistákat, és túl sok pénzt gyűjtött (igaz, a templomra). Hirtelen megnőtt a templomba járók száma, és az eddig egyházellenes emberek elhallgattak.390 Az indulatok elszabadulását jelzi, hogy a felvidékieket ki akarták ebrudalni, sőt verekedés tört ki köztük és a svábok között.391 A nép elégette a begyűjtési hivatal iratait, de más községi iratok (például ebadólajstrom) is erre a sorsra jutottak.392 A tsz feloszlott.393 Az FMSZ viszont fennmaradt, sőt sokat tett a falu ellátásáért, például Pestről külön kocsival hoztak 30 q sót.394

Az állami gazdaságban munkástanács alakult Dülk László egykori SS-katona vezetésével, aki ezért három évet ült a szegedi Csillagbörtönben, majd vontatósként dolgozott. Magához vette a párttaglistát, és később el is égette. Igyekezett megvédeni az MDP-tagokat, az embereket önfegyelemre intette, és éjjelente őrséget állított Réti Árpád párttitkár és Mracskó Sándor igazgató ajtaja elé.395 A pártszervezet megszűnt, Mracskó Sándor igazgató nem szállt szembe a munkástanáccsal, hanem együttműködött velük, azt mondta, „meg kell adni a népnek, amit akar, csináljanak, amit akarnak."  12 pontból álló forradalmi követeléseket írtak, és küldtek el a kormánynak, többek között a szovjet csapatok kivonását sürgetve; Elégették a könyvtár kommunista - Marx, Lenin, Sztálin, Rákosi által írt - könyveit, mondván „azok selejt könyvek, azokra az új rendszerben nem lesz szükség". 396 A munka leállt, a dolgozók sztrájkoltak, 20 hold répa ment tönkre, Dülk állítólag azt mondta, „Rohadjon meg, amíg egy orosz lesz ebben az országban, nem dolgozunk!"397 Ugyanakkor, Bognár Zoltánnak a járási forradalmi bizottság elnökének kérésére, 20 marhát vágtak le, és küldtek a harcban álló budapestiek élelmezésére. Megalakult a nemzetőrség is, ezt Csipszer László vezette. Mellettük 13 honvéd is volt a gazdaságban, őket is ellátták.398

1956. november 4-én a szovjet tankok bevonulása Budapestre véget vetett a szabadság illúziójának. A forradalom leverése után több menekülő csoport is megbújt ideig-óráig az állami gazdaság istállóiban.399 Hatan disszidáltak a faluból is: Veinper József, Baumgartner József, Kadosa József, Márhoffer László, Márhoffer Gyula, Márhoffer József400 A disszidenseket pénzért az állami gazdaság teherautója vitte a határig.401

A hatalomra kerülő Kádár-rendszer konszolidációja ellehetetlenítette a forradalmi szerveket. 1956 novemberében Wolf János 48 órás sztrájkra hívta fel a falu népét, de a rendőrség két dobolás után beszüntette az akciót, sőt visszadoboltatta.402 December végén az állami gazdaság munkástanácsa elismerte a Kádár-kormányt. Egyre inkább enyhült a kommunistaellenességük, Dülk januárban már meghívta a falu mellett állomásozó szovjet katonákat a konyhára, „mert hát ők is csak emberek, jól esik nekik a főtt étel."403 1957 februárjában a munkástanács felfüggesztette a működését. Februárban Németh László főagronómust elhelyezték Nagyesztergárról, Dülk Lászlót pedig március 3-án letartóztatták.404

Már három nap múlva 120 állami gazdasági dolgozó kérvényezte, hogy engedjék szabadon, érvként hozták fel azt is, hogy öt gyereke van. Mellette tanúskodott Réti Árpád a gazdaság párttitkára, és Turcsányi Lászlóné községi vb-titkár is. A zirci rendőrség végül bizonyítékok hiányában április 1.-jén szabad lábra helyezte.405

Azok ellen, akik vezető szerepet vittek az októberi eseményekben eljárás indult. A Veszprém Megyei Rendőrkapitányság Politikai Nyomozó Osztálya V. alosztálya ellenforradalmárrá nyilvánította Wolf Jánost, Jani Ferencet és Dülk Károlyt.406

A Veszprém Megyei Bíróság elé nyolcan kerültek: Tóth István, Tamási Pál, Wolf János, Németh László, Csipszer László, Nagy Zoltán, Kitzberger Gyula, Dülk László. 1957. augusztus végén kerültek előzetes letartóztatásba.

A vádirat - amely 1957. október 24-én készült el - a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedéssel vádolta őket, és az egyes vádlottakkal szemben következő vádpontokat tartalmazta:

Tóth István ellenforradalmi vezető volt a községben, ő vágta ki a Rákosi címert a zászlóból, kezdeményezője volt a hősi emlékmű ledöntésének. Széttépte a kiváló munkájáért kapott vörös zászlót, mondván, „ezért a piszkos vörös zászlóért kellett dolgozni tavaly nyáron szakadásig." Népgyűlésen követelte a felvidékiek kitelepítését, és az 1945-ben kiosztott földek visszaadását.

Tamási Pál aktív tagja volt a munkástanácsnak, október 26-án bement az iskolába, leszedte a Rákosi-címereket, és a Lenin képeket, és helyettük kereszteket tett fel, miközben azt mondta, „gyermekeinknek nem a kommunista elméletet kell tanulnia, hanem az Istenfélést." Részt vett a könyvégetésben is, ő hordta ki a tűzre a kiválogatott műveket. Szolga Gyula egykori párttitkárnak azt mondta, „Már rövidesen a te nyakadra is rákerül a nyakkendő és téged is fel fognak akasztani."

Wolf János, mint a forradalmi tanács elnöke követelte a szovjet csapatok kivonulását, november végén pedig kidobolás útján 48 órás sztrájkot hirdetett. 3 leventepuskát is beszereztetett Zircről és le akarta fegyvereztetni Szenté Gyula körzeti megbízott rendőrt.

Németh László főagronómus javasolta a 20 marha levágását és fővárosba küldését. Ausztriából a gazdaság kocsijával fegyvereket akart hozatni. 0 fogalmazta meg a 12 pontos forradalmi követeléseket.

Csipszer László, mint az állami gazdaság nemzeti őrségének parancsnoka részt vett a könyvek elégetésében, a felfegyverkezés mellett kardoskodott.

Németh László szervezte a tehenek szállítását, hozzátéve, „ha kell százat is levágatok, hogy az igaz ügyet megnyerjük". Támogatta a sztrájkot, a répára azt mondta, „hagyjuk a fenébe, több is veszett ebben a piszkos Rákosi-rendszerben."

Nagy Zoltán iskolaigazgató tagja lett a forradalmi tanácsnak és a munkástanácsnak is. Részt vett az iskola könyveinek kiválogatásában és elégetésében is. Még nagyobb bűnül rótták fel neki, hogy párttag volt, és októberben azt állította, csak kényszerből lett kommunista.

Kitzberger Gyula kísérte a tanácsházára lefegyverezni Szenté Gyulát és elzárta a községi tanács titkos iratait is.

Dülk László az MDP-tagokra azt mondta, „lesz itt mogyorózás", és megakadályozta az MSZMP megalakulását is, azzal fenyegetőzve, hogyha ez bekövetkezik, akkor „röptetés" lesz, azaz elbocsátja a párttagokat.

Az elsőfokú bíróság - Borbáth András bíró, Zsebe Lajos és Lukács József ülnökök - 1958. január 21-23-án tárgyalta az ügyet. 30 tanút hallgatott ki, akik mentő vallomásokat tettek, részben visszavonták az eddig vallottakat, részben rendőri ráhatásnak tulajdonították őket. A kijelentésekből - amelyekből azért valószínűleg elhangzott egy-kettő - nem sikerült egyet sem a vádlottakra bizonyítani.

Csipszer Lászlót a népi demokratikus államrend elleni izgatásért és társadalmi tulajdonú vagyon szándékos megrongálásáért 6 hónapi, Tamási Pált izgatásért 7 hónapi börtönre ítélték, mindkettőjük büntetését 3 évi próbaidőre felfüggesztették.

Csipszert a könyvek elégetésében marasztalták el. Tamásinak pedig azt rótták fel, hogy fegyveresen bekísérte Szenté őrmestert a tanácsházára, valamint, hogy részegen leverte a címereket az iskolában, és az igazgatón marxista könyveket keresett elégetés céljából.

Németh Lászlót, Dülk Lászlót, Wolf Jánost, Tóth Istvánt, Nagy Zoltánt és Kitzberger Lászlót, mint megtévesztett dolgozókat felmentették.

Az indoklás szerint Kitzberger Gyula, ugyan a nemzetőrség tagjai Tamási Pál, Szőke Károly és Nagy Miklós (nekik osztották ki a három leventepuskát) elkísérték hozzá Szenté Gyulát, de ő nem volt hajlandó lefegyverezni, hanem azt mondta, majd Zircen döntenek a dologról, így aztán a rendőr megtarthatta pisztolyát.

A többiekre sem sikerült rábizonyítani semmit. Németh László azt állította, csak stilisztikailag nézte át, mint főiskolát végzett ember a követeléseket, a tehenek levágására pedig nem ő, hanem közvetlenül Simon József igazgatóhelyettes adott engedélyt, és azokat nem is a Pesten harcoló „ellenforradalmároknak" szállították, hanem az éhező embereknek. Az állami gazdaságbeli sztrájkot pedig a dudari bányászokra fogták, mondván, azok nem hagyták őket dolgozni.

Wolf Jánost sem ítélték el, mert a sztrájkfelhívásának nem lett foganatja.

Nagy Zoltán azzal védekezett, hogy ő nem vett részt a könyvégetésben, sőt inkább elrejtette a marxista könyveket, nehogy elpusztítsák őket.

Molnár Béla ügyész Németh László és Dülk László esetében fellebbezett -arra hivatkozva, hogy részük volt a marhavágásban, és ezzel hűtlenül kezelték az állami tulajdont -, a többi esetben azonban sem ő, sem a vádlottak nem éltek ezzel a joggal, így Nagy, Csipszer, Tamási, Kitzberger, Wolf és Tóth ítélete jogerőre emelkedett.

Németh László és Dülk Károly pedig a Legfelső Bíróság elé került. Itt 1958. szeptember 9-én született ítélet. A Fehérváry Árpád, Lengyel Zoltán és Pethes László bírókból álló tanács Németh Lászlót teljesen felmentette, míg Dülk Károlyt izgatás bűnében bűnösnek találta. A röptetéssel fenyegetőzést, illetve azokat a kijelentéseit vette alapul, amikor azt hangoztatta, hogy pártra nincs szükség. Ezért 6 hónapi börtönre ítélték, de büntetését az 1957. augusztus 26. és 1958. január 23. közötti előzetes letartóztatásával kitöltöttnek vették. Mindkét ítélet 1958. október 8-án emelkedett jogerőre,407 ezzel Nagyesztergáron lezárult az 1956-os események utolsó fejezete is, lehetett felejteni, és a falut építeni.

 


 

Lábjegyzetek:

  1. VeML XXIII. 844. 1956. május 18,-i jkv.
  2. VeML XXIII. 844. 1956. június 15.-i jkv.
  3. VeML XXIII. 844. 1956. július 20.-i jkv.
  4. VeML XXIII. 844. 1956. szeptember 21.-i jkv.
  5. VeML XXIII. 844. 1956. szeptember 11.-i jkv.
  6. VeML XXIII. 844. 1956. június 19.-ijkv.
  7. Hertner Antal szóbeli közlése.
  8. História domus, 1956. október
  9. VeML XXV. 151. A Veszprém Megyei Ügyészség iratai, BÜL-299-1957
  10. Hertner Antal szóbeli közlése
  11. Forradalom és tanácsok: Adalékok Veszprém megye közigazgatás történetéhez. (1956)* (1982- 1990) Szerk: Zongor Gábor, Közigazgatási és Informatikai Szolgáltató Iroda, Veszprém, 2000. 78. és VeML XXIII. 844. 1957. május 14.-i jkv.
  12. VeML XXIII. 844. 1957. május 14.-i jkv.
  13. VeML XXIII. 844. 1957. január 13.-i jkv.
  14. História domus, 1956-os bejegyzése
  15. VeML XXIII. 844. 1957. május 14.-Í jkv.
  16. VeML XXIII. 844. 1957. január 13.-i jkv.
  17. VeML XXIII. 844. 1957. május 14.-i jkv.
  18. VeML XXIII. 844. 1957. július 3.-Í jkv.
  19. VeML XXV. 158 A zirci járási Ügyészség iratai 100/1957
  20. VeMLXXV. 151. BÜL-299-1957
  21. Középdunántúli Napló 1957. április 19.
  22. VeML XXV. 151. BÜL-299-1957
  23. Középdunántúli Napló 1957. január 11.
  24. A falubeliek emlékezete alapján
  25. Hertner Antal szóbeli közlése
  26. VeML XXV. 151. BÜL-299-1957
  27. Középdunántúli Napló 1957. április 19.
  28. Középdunántúli Napló 1957. április 19.
  29. VeML XXV. 158 A zirci járási ügyészség iratai 100/1957
  30. Zongor: i. m. 78.
  31. Az egész perre nézve: VeML XXV. 151. BÜL-299-1957

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet