Tájház régen: A házat 1914-ben építették. A baranya-tolnai dombság jellegzetes sváb építészeti formájában.
Az utcára merőlegesen a lakóház, majd keresztbe a gazdasági épület, benne a pajta és az istálló. A lakóház építési anyaga: a lábazat terméskő és tégla, a falak vályog és vert fal. A mennyezet fagerendás, viklis. A lakóházra jellemző az utcafronton két ablak és egy ajtó a folyosó végén. A folyosót faragott fa oszlopok tartják, az ablakokon kívül zsalugáter található.
A melléképületre jellemző, hogy mindig téglából épült, széles pajtakapuval.
A családnál az értéket a föld és az istállóban található állatok jelentették. A háznál lévő istállóban két pár ló, hét tehén, két csikó és tizenkét növendék jószág fért el. Minden portán ásott kút volt, ami az emberek és az állatok ellátását szolgálta.
A ház 2007-ben került az önkormányzat tulajdonába. Azon házak egyike, amelyen az elmúlt 70 év során semmilyen átalakítás nem történt.
A megvásárlást követően különböző pályázatok segítségével az önkormányzat igyekezett felújítani és megőrizni eredeti állapotában.
A lakosság pedig a berendezésben és a használati eszközöket bocsátotta a tájház rendelkezésére.
Jelenleg egy berendezett konyha és tiszta szoba valamint még két helyiség található.
Kialakításra került továbbá egy rendezvényterem, ahol különböző eseményeket többek között a Német Nemzetiségi Önkormányzat hagyományőrző disznóvágását tartják.
A tájház rendezvények, események helyszínéül is szolgál. A 2012-es falunapon „német lakodalmast” adtak elő a községben élő lakók. A képen látható lány Kleisz Bianka eredeti menyasszonyi ruhában van. A ruhának külön története van. Eredeti tulajdonosa Wolf Mihályné, született Wolf Katalin (a vagyon miatt unokatestvéri házasság volt) ebben a ruhában kötött házasságot 1934-ben. A férj a II. Világháborúban eltűnt. Wolf Mihálynét és családját 1948-ban kitelepítették a valamikori NDK területére. A 20 kilós batyuban helyet kapott a menyasszonyi ruha is. A ruha a család kihalásáig féltve őrzött kincs maradt, amit bizonyít a jelenlegi állapota.
A falu testvértelepülésében nyaraló diákok hozták ismét Nagyhajmásra, több ruhaneművel együtt.
Ezek után került a Tájházba.
Menyasszony feketében:
A ruha az 1930-as évek elején készült, a nagyhajmási szokásoknak megfelelően fekete anyagból, selyemből. Itt is látható a sváb lakosság spórolása, mivel ezt a fekete ruhát egyéb ünnepek alkalmával is felhúzhatta a tulajdonosa.
2012. Falunap:
Lakodalmas menet érkezése a Tájházhoz, ahol a menyasszony kikérése történik. A régi hagyományokat követve a vőfélyek borosüvegre tett kuglóffal, vidám rigmusokra szedett versekkel kérték ki a menyasszonyt. A zenekar kikérőjére jelent meg a menyasszony.
Tejeskanna – köcsög:
A faluház udvarán található köcsögfa.
Régen ezt nem díszként szolgált, hanem az elmosott edényeket szárították és tárolták ilyen fán. Mindennapi használati eszközök voltak. A tejeskannában szállították a csarnokba a tejet azok a gazdák, akiknek fejős tehenük volt. Reggel és este fejés után megszűrve kannákba téve vitték a lányok, asszonyok a csarnokba. Az otthon maradt tejet köcsögbe szűrve felállították, azaz állni hagyták egy pár napig. Ebből készült a tejföl, túró, az aludt tej és a vaj.
Lovas kocsi:
Ez a kocsi Ketterer Antal tulajdona volt. A család a mai időkig nagy becsben tartotta szétszedett állapotban. Rövid és hosszú oldalú, aszerint rakták össze, hogy mit akartak vele szállítani. A képen látható hosszú oldalú kocsival szénát, szalmát hordtak haza vele. Az itt látható ülés csak ünnepnapon, vendégségbe menetelkor lett használva. Ez egy rugós bőr ülés. Hétköznapokon egy egyszerű deszkát tettek keresztbe a kocsin és ezen ülve hajtották a lovakat.
Láda:
Festett fa láda, alapszíne kék, vagy barna volt. Kazettás festéssel, különböző motívumokkal, amit az elején helyeztek el.
Ez a láda az első (tiszta) szobában volt elhelyezve az udvarra néző két ablak között.
A család női tagjainak szoknyája, illetve alsó szoknyái voltak elhelyezve benne. A felső szoknyákat, amik rakottak voltak minden alkalommal, amikor levetették a hajlásokat, berakták (pliszérozott) és összekötözték. Így amikor elővették, hogy újra felhúzzák a szoknyát úgy nézett ki, mintha akkor lett volna bevasalva.
Ennek a ládának a belső felében van kialakítva egy kisebb tároló hely, amiben a család „kincseit” őrizték. Pl láncos óra, nyaklánc stb. A fedél belső felére írták a család fontosabb eseményeit (születés, esküvő, halál). Volt tulajdonosa Márkvár Jánosné született Schrauth Katalin 1932.
Használati eszközök:
A tájházhoz tartozó istálló is régi eszközökkel van berendezve. A paraszti gazdaság szükséges dolgai találhatóak itt. A képen szőtt zsákok és a kenderfeldolgozás eszközei láthatóak. A zsákokat monogrammal vagy teljes névvel látták el. A téli hónapok munkáihoz tartozott a vászon szövése, amit az asszonyok varrtak meg. Így készültek a ruházati, a lepedő, szalmazsák, asztalterítő stb. anyagai.
Az istállóban található még több típusú kukorica morzsoló, répadaráló, szecskázó, kötélfonó tiloló stb, és különböző kézi szerszámok.
A ház első szobája a tisztaszoba. Ezt csak kivételes alkalmakkor használták.
Az asztal az ágyterítővel azonos terítővel volt letakarva, amit még kézi készítésű csipkével is elkészítettek.
Elmaradhatatlan volt a biblia, amit szintén itt tartottak. Sok családnál ez volt az egyetlen olvasni való, ami generációkat is kiszolgált.
Régi szekrény: Eredeti berendezési tárgy, a ház volt tulajdonosának szekrénye. Aprólékosan kidolgozott, szépen megmunkált bútordarab. Igazi mestermunka.
Szobarészlet: Az első szoba volt a „szép szoba”, melynek 4 ablaka volt. Kettő az udvarra, kettő az utcára nézett. Az ablakok zsaluval voltak felszerelve. Az ágyak egymás mellett, magasan bevetve voltak. A szalma zsák, három párna és a dunyha volt a tartozéka. Ágyterítővel takarták le. A bölcső az anya mellett volt.
Konyha berendezése: A konyha általános berendezési tárgyai, a polc (stelázsi)az asztal, a sarokpad, beépített tűzhely, szekrény (kredenc). A berendezési tárgyakat általában sötétbarnára festették. Az edényeket a polcra vagy a falra akasztották. A bádogtányérokat és evőeszközöket az asztalfiókban tartották. A falak fehérre meszeltek és mindig tiszták voltak.
Asztal sarokpaddal: A konyha elengedhetetlen berendezési tárgya. Ha nagyobb volt a család, még gyékénnyel befont széket is használtak. Ha kisgyerek is volt a házban, neki magasított lábú szintén gyékénnyel befont széke volt.
Étkezések után a székeket az asztal mellől eltették.
Rokka, varrógép, vasaló: Az asszonyok téli munkaeszközei. A rokka a gyapjú feldolgozás egyik eszköze. A gyapjúból kötötték a család számára a meleg zoknit, pacskert, mellényt, pulóvert. A nők saját maguknak varrták a ruhákat, ezért a varrógép szinte minden házban megtalálható volt. A vasaló faparázzsal lett felmelegítve és így használták a ruhák vasalásához.
Német viselet: A nők bő rakott szoknyákat hordtak, egyszerre többet is. A szoknya bokáig ért. A blúz testre szabott, derékig érő. Alatta hosszú ujjú inget hordtak, a nyaknál magasan záródott. A kötény elmaradhatatlan kellék volt. Nyáron a hosszú ujjú blúzt mellény váltotta fel. Hűvösebb időben vállkendőt hordtak, selyem vagy gyapjú anyagból.
Idősebb nő viselete: A 30-35 év közötti nők már nem számítottak fiatalnak. Fekete öltözék, különösen ha gyászoltak, ezt követően nem hordtak már színes ruhákat. Fekete népviseletben maradtak, ezért koruknál idősebbnek néztek ki.
Viselet: A tehetősebb nők ruhái kasmírból, selyemből voltak. Általában a blúzt olyan anyagból készítették, mint a szoknyát. A kötény selyemből, pamutból vagy lenből készült, attól függően, hogy milyen ruhákhoz hordták. A kötényt csipkével vagy hímzéssel díszítették. Alsószoknyát a nők a legmelegebb időben is hordtak, legalább hatot. A vállkendő a hűvösebb idők kiegészítője. Készülhetett selyemből, pamutból vagy gyapjúból, színes virágkoszorú díszítéssel. A szélük rojtos volt, ugyanolyan színű, mint a kendő.
Szőlőprés: A borkészítés elmaradhatatlan kelléke a szőlőprés. Valamikor minden házhoz kisebb – nagyobb szőlőterület tartozott, ahol a család gyümölcs és borszükségletét termelték meg.
A tájház többi helysége rendezvények, kiállítások, programok helyszínéül szolgált.
Az itt felállított táblán esküvői fotók képeit láthatjuk. A község lakói a rendelkezésre álló képekből, rokonságtól kölcsönkért fotókból kiállítást szervezett.
A falunapon nagy érdeklődéssel nézték a községben élő és elszármazott lakók.
