Előző fejezet Következő fejezet

Köszöntő

 

Kettős évforduló kapcsán köszöntik e sorok Tilkovszky Lórántot: 70. születésnapja alkalmából gratulálnak kollégái, tanítványai, barátai, tisztelői, megemlékezvén arról, hogy 15 évvel ezelőtt kezdte el oktató munkáját a Janus Pannonius Tudományegyetem Történelem Tanszékén. Erre a másfél évtizedre Tilkovszky Tanár Úr ekképp emlékezik vissza: „Életem utolsó nagy ajándékaként kapcsolatba kerülhettem azokkal, akikhez mindig is szerettem volna közvetlenül szólni. A történelemkutatásnak nemcsak eredményeit ismertethettem meg hallgatóimmal, hanem talán érzékeltethettem velük azt az élményt is, amit számomra szakmám szenvedélyes szeretete és szorgalmas művelése jelentett. Reagálásukból, kérdéseikből, véleményükből sokat tanulhattam s egyre inkább tapasztalhattam e kapcsolat jótékony hatását történelemkutatói munkásságomra is".

Tilkovszky Lóránt történelemkutatói pályájának első nagyobb tudományos munkája „Az 1831. évi parasztfelkelés" 1955-ben jelent meg. A TIT-ben töltött évei alatt is alapvetően a reformkor kérdéseivel, s azon belül kiemelten a Széchenyi-birtokok gazdálkodásával foglalkozott. Szakmai pályafutásában az 196l-es év bizonyult döntőnek. Ekkor került a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetébe, ahol a kutatási feladatok „felparcellázása" során évtizedekre szólóan Magyarország 1919-1945 közti történetének tanulmányozása keretében bel- és külpolitikai problémákkal foglalkozott. Ezekkel összefüggésben két történelmi személyiség is korai s késői kutatásai tárgya: Teleki Pál és Bajcsy-Zsilinszky Endre.

Az 1960-as évek második felétől többször kutatott az akkori két német állam levéltáraiban, s Ausztriában. E gazdag forrásanyagok kiértékelése során vált egyértelműen kutatásai központjává a magyarországi német nemzetiség története. Ezt követően publikációi alapvetően e témakörben jelentek meg, s vált nemzetközileg is számon tartott rangos tudóssá, specialistává. Külföldi folyóiratokban, illetve gyűjteményes kiadványokban 31 publikációját közölték (17 németül, 3 angolul, 6 szlovákul); hazai folyóiratokban, tanulmánykötetekben 320 írása jelent meg, közülük 59 idegen nyelven (47 németül, 6 franciául, 4 angolul, 2 szlovákul). Monográfiái száma 18, ebből 4 német, 1 angol, 1 szlovák nyelven került kiadásra.

A Történettudományi Intézetben 1969-től 1985-ig tudományos főmunkatársként dolgozott, majd ezt követően tudományos tanácsadó. A történelemtudomány doktora fokozatot 1977-ben érte el „A német népcsoportpolitika és Magyarország 1938—1945" címen benyújtott értekezésével.

Több tucatnyi alkalommal szerepelt előadóként-résztvevőként nemzetközi történész konferenciákon, rendezvényeken, többek közt a német, osztrák, csehszlovák, lengyel történész vegyesbizottsági programok keretében. Számos külföldi egyetemen tartott előadást, így Grazban, Bernben, Amszterdamban. Részt vett az 1965. évi bécsi, az 1970. évi moszkvai, és az 1985. évi stuttgarti történész világkongresszusokon. 1987-ben, 1990-ben, 1996-ban 3 nagyobb tudományos konferencia foglalkozott Budapesten a magyarországi németség történetével. Mindhárom meghatározó szervezője s egyúttal előadója.

Több nagy kollektív munkában vállalt jelentős szerepet, így a német külügyminisztérium magyar vonatkozású aktáinak kiadásában, a Magyar Tudományos Akadémia történetének megírásában, a Magyarország története tízkötetes szintézis VIII. kötetének írásában és szerkesztésében, majd a magyarságkutatás, magyar nemzetfelfogás történeti alakulása tárgykörében folyt munkálatok egyik vezetőjeként. Tagja volt egy, az Egyesült Államokban megjelent „Magyarország története" szerzői munkaközösségének is.

1963-tól tagja, 1976—1980 között titkára volt a Tudományos Minősítő Bizottság történettudományi szakbizottságának. 1963 óta szerkesztőségi munkatársa a „Századok" történész folyóiratnak. Több éven át tagja volt a Magyar Történelmi Társulat igazgatóválasztmányának. 1985-1990 közt tagja az MTA kelet-európai és nemzetiségi komplex bizottságának és elnöke a Magyar-Csehszlovák Történész Vegyesbizottság magyar tagozatának, 1987-től 1990-ig elnöke a TIT Országos Nemzetiségi Tanácsának is.

Miután 1981-ben minisztertanácsi döntés született arról, hogy a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen az Állam- és Jogtudományi s a Közgazdasági Kar mellé a Tanárképző Főiskolából Tanárképző Kart kell szervezni, az úgynevezett „egységes tanárképzés" keretében Tilkovszky Lóránt 1982-től, az elsők közt vett részt a felmenő rendszerben bővülő egyetemi szintű történészképzés programjában. 1983-tól kinevezett egyetemi tanárként (másodállásban) 20. századi magyar, illetve nemzetiségtörténetet oktat. Nem utolsósorban az egyetemi katedra kihívásai, az eredményes, magasszintű oktatómunka követelményei, az előadások, szemináriumok tematikája folyamatos megújításának igénye miatt, illetve hallgatói ösztönzések révén is elmélyült, tematikájában bővült, s időben tágult Tilkovszky Lóránt kutatói érdeklődése. Az eltelt 15 év alatt számos nemzetiségtörténeti témájú színvonalas diplomamunka született irányításával. Nemcsak a hallgató kapott eközben szakszerű, mindig segítőkész támogatást a témakör nemzetközi hírű kutatójától, hanem a történész-kutató is számos információhoz jutott részben nemzetiségi származású tanítványai helytörténeti jellegű kutatásai, részben családjaik megélt történelme elbeszélése révén.

Tilkovszky professzor nemcsak előadásaival, szemináriumaival vett részt a pécsi történész hallgatók képzésében, hanem szigorlati, felvételi bizottsági elnökként, tanári továbbképzési programok rendszeres előadójaként is. Aktívan bekapcsolódott Pécs, Baranya megye, illetve a tágabb Dél-Nyugat-Dunántúl szellemi életébe is: a magyarországi nemzetiségi kérdés, különösen a németség története témaköréből az elmúlt években számos előadást tartott, vitafórumon vett részt, cikkei jelentek meg a helyi sajtóban, többször készítettek vele beszélgetéseket a helyi rádióban és TV-ben.

Tilkovszky Lóránt kimagasló kutatói-oktatói munkát tanúsítja e gyűjteményes kötet is, a példamutató tudós és professzor válogatott írásai közlésével fejezzük ki köszönetünket a Pécsett töltött évekért.

Kollégái, tanítványai, külföldi és magyar barátai, tisztelői, s a Janus Pannonius Tudományegyetem Modernkori Történeti Tanszéke munkatársai nevében:

Fischer Ferenc

tanszékvezető

egyetemi docens

Pécs, 1997. március

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet