|
|
Az MTA Földrajztudományi Intézetében már az 1980-as évektől folynak kutatások a hazai cigányság területi elhelyezkedéséről, településtörténetéről. Az 1996-98-ban kialakuló akadémiai Kisebbségkutató Műhely és a stratégiai kutatások keretében e vizsgálatokat is szintetizálják, tovább folytatják.
A hazai cigányság társadalmi súlya már csak lélekszámánál fogva is jelentős. Népességszámuk a becsült adatok alapján meghaladja hazai nemzetiségeink összlétszámát, s ez Európa több mint 3 milliós cigány népességének 12%-át jelenti. Ez különösen akkor tűnik magasnak, ha figyelembe vesszük, hogy hazánk lakossága az európainak mindössze 2,2%-a.
A fogalom pontos körülhatárolása nagy nehézségeket rejt magában, s ez a fogalomzavar vezethetett el ahhoz a statisztikai káoszhoz is, ami eleve lehetetlenné tett bármilyen átfogóbb vizsgálatot az elmúlt időszakban. A cigányok saját nyelvi, kulturális identitászavarát, illetve a cigány öntudat statisztikai gyengülését jól tükrözi például, hogy az 1980. évi népszámlálás idején mindössze 27 915 fő vallotta magát cigány anyanyelvűnek az akkor kb. 340 ezer főnyi hazai cigány népességből, s csupán 1,8%-uk (6404 fő) vallotta magát cigány nemzetiségűnek.
A szakirodalomhoz hasonlóan munkánk során mi is a következő definíciót fogadtuk el: cigány az, akit a nem cigány környezete — különböző ismérvek (például életmód, antropológiai jelleg) alapján — cigánynak tart.
A magyarországi főbb, nem magyar etnikumok népességszáma
| Nemzetiségek | Népszámlálás (1980) | Becslés minősítés | Népszámlálás (1990) | ||
| nemzetiség | anyanyelv | nemzetiség | anyanyelv | ||
| Németek | 11 310 | 31 231 | 174 948 | 30 824 | 35 511 |
| Szlovákok | 9 101 | 16 054 | 79 878 | 10 459 | 12 745 |
| Délszlávok (horvátok, szerbek, szlovének) | 18 431 | 27 062 | 47 254 | 16 525* | 23 157 |
| Románok | 8 874 | 10 141 | 14 290 | 10 740 | 8 730 |
| Cigányok | 6 404 | 27 915 | 341 000 | 142 683 | 48 072 |
1. táblázat
* szlovén adat kivételével
Magyarország cigány lakosságának megyék szerinti eloszlása
| Megye | Cigányok száma | Cigányok aránya | ||||
| 1893 | 1978 | 1984 | 1893 | 1978 | 1984 | |
| Baranya | 3 978 | 22 000 | 23 495 | 1,32 | 5,00 | 5,43 |
| Bács-Kiskun | 4 446 | 10 000 | 10 200 | 1,14 | 1,70 | 1,81 |
| Békés | 3 817 | 9 000 | 9 896 | 1,07 | 2,10 | 2,31 |
| Borsod-Abaúj-Zemplén | 8 698 | 56 000 | 73 906 | 2,13 | 6,80 | 9,23 |
| Csongrád | 2 878 | 6 000 | 7 360 | 0,88 | 1,40 | 1,62 |
| Fejér | 2 076 | 5 000 | 6 214 | 0,90 | 1,30 | 1,47 |
| Győr-Moson-Sopron | 2 052 | 4 000 | 38 880 | 0,72 | 0,80 | 0,90 |
| Hajdú-Bihar | 3 680 | 17 000 | 21 990 | 1,14 | 3,10 | 3,98 |
| Heves | 3 255 | 17 000 | 18 013 | 1,43 | 5,00 | 5,20 |
| Jász-Nagykun-Szolnok | 5 125 | 21 000 | 21 815 | 1,50 | 4,80 | 4,94 |
| Komárom-Esztergom | 1 501 | 6 000 | 6 765 | 0,63 | 1,90 | 2,09 |
| Nógrád | 2 356 | 16 000 | 17 665 | 1,67 | 6,40 | 7,45 |
| Pest | 3 456 | 20 000 | 22 119 | 0,87 | 2,10 | 2,25 |
| Somogy | 2 111 | 20 000 | 20 548 | 0,73 | 5,40 | 5,75 |
| Szabolcs-Szatmár-Bereg | 8 331 | 36 000 | 41 770 | 2,53 | 7,00 | 7,13 |
| Tolna | 1 995 | 11 000 | 10 396 | 0,77 | 4,10 | 3,88 |
| Vas | 2 065 | 6 000 | 6 614 | 0,95 | 2,10 | 2,33 |
| Veszprém | 1 417 | 7 000 | 7 030 | 0,55 | 1,60 | 1,80 |
| Zala | 1 111 | 6 000 | 8 987 | 0,47 | 2,50 | 2,84 |
| Budapest | kb. 600 | 30 000 | 41 337 | 0,12 | 1,40 | 2,90 |
| Magyarország | 64 948 | 325 000 | 380 000 | 1,08 | 3,04 | 3,56 |
2. táblázat
A cigányság részletes összeírására 1893 óta nem került sor hazánkban, legfeljebb időnként próbálkoztak lélekszámuk becslésével több-kevesebb sikerrel.
A második világháború végén, a nyilas hatalomátvétel után jelentős számban estek a hitleri fasizmus áldozatául. A közvetett adatok, valamint a háborús vérveszteséget követő szükségszerű demográfiai folyamatok alapján törvényszerűnek tekintjük, hogy a második világháború után a hivatalos diszkrimináció megszűnésével és az életkörülmények rohamos javulásával összhangban egy lassan csillapodó demográfiai forradalom zajlott le a hazai cigányság életében. A mai államterület cigány lakosainak száma az elmúlt száz év alatt több mint hétszeresére nőtt, s ez egyértelműen a háborút követő négy évtized rendkívül magas születési arányával és egyre csökkenő csecsemőhalandóságával magyarázható. Ez a gyors népességszaporulat, amellett hogy jelentősen megnövelte a cigányság országon belüli súlyát (az 1893. évi 1,08%-ról 1985-re 3,7%-ra), egy rendkívül fiatal korösszetételt is eredményezett.
A nagyarányú népességmozgás ellenére a cigányok múlt század végi területi eloszlása viszonylag kevéssé változott. Tovább növekedett az észak-magyarországi és dél-dunántúli tömörülések súlya, ezáltal markánsabbá vált térbeli eloszlásuk korábbi egyenlőtlensége is.
A falusi nem agrár munkahelyek elégtelensége és az extenzív iparosítás a fiatal, munkaképes cigányok körében is nagyarányú vándormozgalmat váltott ki, Budapestre, a borsodi, nógrádi és dunántúli iparvidékekre irányulva. Ezt tovább fokozta az az 1961-ben napvilágot látott MSZMP-határozat, amely előírta a cigánytelepek felszámolását és az egészségtelen putrikban lakó cigányoknak az adott településre való beköltöztetését.
Az 1960-as évek közepétől, a tanácsi hálózaton keresztül megvalósított telepfelszámolási akció — amely az akkori cigányság kétharmadát érintette —, annak ellenére, hogy szándékában a cigányság életszínvonalának emelését szolgálta, a cigányoknak a nem cigány (magyar) környezetbe való szétszórásá-val tulajdonképpen egy erőszakos — de mint utóbb kiderült, sikertelen — asz-szimilációs kísérletet valósított meg.
A hazai cigányoknak a putrikból a megüresedett falusi házakba való erőltetett betelepítése végzetes ballépés volt, mert nem csak a két etnikum közötti feszültségeket élezte ki, de egy olyan nagyarányú lakáspiaci eróziót is elindított a falvakban, amely a korábbi szelektív elvándorlást meneküléssé fokozta.
A cigányok régiók szerinti megoszlása figyelemre méltó változáson ment át az elmúlt száz év során.
Magyarország cigánynak minősített népessége (1984-1990)
 |
1. ábra
A cigányságnak 1893-ban még közel felét tömörítő Alföld az 1980-as évek közepére alig 30%-uknak ad otthont, és csökkent a Dunántúl relatív súlya is a fenti időszak alatt, 28,3%-ról 23,4%-ra.
A leglátványosabban Budapest és Pest megye növelte részarányát, és az 1893. évi 6,2%-ról 1986-ra 18,5%-ra nőtt az itt élő cigányok országos aránya.
Észak-Magyarország tradicionálisan nagyszámú cigányt koncentráló térség — 27,7%-uk élt itt —, s a régió részarányának növekedését csak az 1980-as évek közepén a munkaerőpiac itteni beszűkülése lassította le.
Mindez csak a cigányok részarány szerinti megoszlására vonatkozik, hiszen abszolút számban valamennyi régióban növekedést regisztrálhattunk.
A megyei adatokat vizsgálva kitűnik, hogy lényegében véve négy megyében (Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Baranya, Pest) és a fővárosban él az ország cigányságának több mint fele. A legnagyobb számban Borsod-Abaúj-Zemplén (75 ezer) és Szabolcs-Szatmár-Bereg (44 ezer) megyében élnek, s ebben a két megyében a legmagasabb az össznépességen belüli arányuk is, Borsodban 9,2%, Szabolcsban 7,1%.
Az elmúlt négy évtized országos méretű foglalkoztatási átrétegződése és a vele járó urbanizálódás a cigányságot sem hagyta érintetlenül. Jóllehet többségük még ma is falvakban él, de az elmúlt időszak hatalmas méretű ipari beruházásai, melyek főként nagy tömegű, alacsonyan kvalifikált munkaerőt igényeltek, tömegével vonzották a cigányokat a városokba, elsősorban Budapestre és a jelentősebb ipari központokba (Miskolc, Ózd, Salgótarján, Oroszlány). Ennek során a városlakó cigányok aránya az 1893. évi 13,3%-ról 1986-ra 41,1%-ra nőtt.
Hagyományos településterületeiken a városlakó cigányok aránya ma is nagyon alacsony (Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 15,3%, Heves megyében 15,5%, Baranya megyében 26,4%), ami azt is jelzi, hogy a szülőhelyüket elhagyó cigányok a múltban rendre a megyéjükön kívül eső városokat és ipari koncentrációkat választották végső céljuknak.
Az életkörülmények színvonala a termelőágazatok fejlettségének, a településhálózati adottságoknak, a közlekedési helyzetnek, a jövedelmi viszonyoknak stb. függvénye. A kedvezőtlen életkörülmény és az ezzel együtt járó hátrányos helyzet relatív fogalom, melyet a lakosság is elsősorban relatív helyzetként él meg. A hazai cigányok hátrányos helyzete sok esetben kettős. Társadalmi annyiban, amennyiben alacsony képzettségük, nagy családjuk s a velük szemben táplált előítélet megfosztja őket a társadalmi mobilitásba való bekapcsolódás lehetőségétől, ugyanakkor többségük egy földrajzi hátrányt is elszenved, ami a gazdasági centrumtól távol eső, hátrányos helyzetű lakóhelyükből következik.
Magyarországi cigány önkormányzatok (1999. január 16.)
 |
2. ábra
*
Sokáig tartotta magát az a nézet, miszerint a szocialista viszonyok között nem létezik etnikai alapon érvényesülő egyenlőtlenség és térbeli elkülönülés. Ennek éppen az ellenkezője bizonyosodott be az elmúlt évtized(ek) során, amikor az elnéptelenedő kistelepülések és a hanyatló városrészek mágnesként vonzották a cigányok tömegeit. Ez a gettósodási folyamat, ami a szó eredeti értelmétől eltérően nemcsak a városokban, hanem egész régiókban jelentkezik, térbelileg a cigányság fokozatos elkülönülését eredményezi a társadalom nagyobbik felétől.
|
|