Előző fejezet Következő fejezet

I. rész

Ki a cigány? Tradíciók és hátrányok


KOCSIS KÁROLY-KOVÁCS ZOLTÁN

A cigány népesség társadalomföldrajza

 

Az MTA Földrajztudományi Intézetében már az 1980-as évektől folynak kutatások a hazai cigányság területi elhelyezkedéséről, településtörténetéről. Az 1996-98-ban kialakuló akadémiai Kisebbségkutató Műhely és a stratégiai kutatások keretében e vizsgálatokat is szintetizálják, tovább folytatják.

A hazai cigányság társadalmi súlya már csak lélekszámánál fogva is jelentős. Népességszámuk a becsült adatok alapján meghaladja hazai nemzetiségeink összlétszámát, s ez Európa több mint 3 milliós cigány népességének 12%-át jelenti. Ez különösen akkor tűnik magasnak, ha figyelembe vesszük, hogy hazánk lakossága az európainak mindössze 2,2%-a.

 

A cigányság etnikai definiálása

A fogalom pontos körülhatárolása nagy nehézségeket rejt magában, s ez a fogalomzavar vezethetett el ahhoz a statisztikai káoszhoz is, ami eleve lehetetlenné tett bármilyen átfogóbb vizsgálatot az elmúlt időszakban. A cigányok saját nyelvi, kulturális identitászavarát, illetve a cigány öntudat statisztikai gyengülését jól tükrözi például, hogy az 1980. évi népszámlálás idején mindössze 27 915 fő vallotta magát cigány anyanyelvűnek az akkor kb. 340 ezer főnyi hazai cigány népességből, s csupán 1,8%-uk (6404 fő) vallotta magát cigány nemzetiségűnek.

A szakirodalomhoz hasonlóan munkánk során mi is a következő definíciót fogadtuk el: cigány az, akit a nem cigány környezete különböző ismérvek (például életmód, antropológiai jelleg) alapján cigánynak tart.

 

 

A magyarországi főbb, nem magyar etnikumok népességszáma

Nemzetiségek Népszámlálás (1980) Becslés minősítés Népszámlálás (1990)
nemzetiség anyanyelv nemzetiség anyanyelv
Németek 11 310 31 231 174 948 30 824 35 511
Szlovákok 9 101 16 054 79 878 10 459 12 745
Délszlávok (horvátok, szerbek, szlovének) 18 431 27 062 47 254 16 525* 23 157
Románok 8 874 10 141 14 290 10 740 8 730
Cigányok 6 404 27 915 341 000 142 683 48 072

1. táblázat

* szlovén adat kivételével

 

 

Magyarország cigány lakosságának megyék szerinti eloszlása

Megye Cigányok száma Cigányok aránya
1893 1978 1984 1893 1978 1984
Baranya 3 978 22 000 23 495 1,32 5,00 5,43
Bács-Kiskun 4 446 10 000 10 200 1,14 1,70 1,81
Békés 3 817 9 000 9 896 1,07 2,10 2,31
Borsod-Abaúj-Zemplén 8 698 56 000 73 906 2,13 6,80 9,23
Csongrád 2 878 6 000 7 360 0,88 1,40 1,62
Fejér 2 076 5 000 6 214 0,90 1,30 1,47
Győr-Moson-Sopron 2 052 4 000 38 880 0,72 0,80 0,90
Hajdú-Bihar 3 680 17 000 21 990 1,14 3,10 3,98
Heves 3 255 17 000 18 013 1,43 5,00 5,20
Jász-Nagykun-Szolnok 5 125 21 000 21 815 1,50 4,80 4,94
Komárom-Esztergom 1 501 6 000 6 765 0,63 1,90 2,09
Nógrád 2 356 16 000 17 665 1,67 6,40 7,45
Pest 3 456 20 000 22 119 0,87 2,10 2,25
Somogy 2 111 20 000 20 548 0,73 5,40 5,75
Szabolcs-Szatmár-Bereg 8 331 36 000 41 770 2,53 7,00 7,13
Tolna 1 995 11 000 10 396 0,77 4,10 3,88
Vas 2 065 6 000 6 614 0,95 2,10 2,33
Veszprém 1 417 7 000 7 030 0,55 1,60 1,80
Zala 1 111 6 000 8 987 0,47 2,50 2,84
Budapest kb. 600 30 000 41 337 0,12 1,40 2,90
Magyarország 64 948 325 000 380 000 1,08 3,04 3,56

2. táblázat

 


A cigányság helyzete a második világháborút követően

A cigányság részletes összeírására 1893 óta nem került sor hazánkban, legfeljebb időnként próbálkoztak lélekszámuk becslésével több-kevesebb sikerrel.

A második világháború végén, a nyilas hatalomátvétel után jelentős számban estek a hitleri fasizmus áldozatául. A közvetett adatok, valamint a háborús vérveszteséget követő szükségszerű demográfiai folyamatok alapján törvényszerűnek tekintjük, hogy a második világháború után a hivatalos diszkrimináció megszűnésével és az életkörülmények rohamos javulásával összhangban egy lassan csillapodó demográfiai forradalom zajlott le a hazai cigányság életében. A mai államterület cigány lakosainak száma az elmúlt száz év alatt több mint hétszeresére nőtt, s ez egyértelműen a háborút követő négy évtized rendkívül magas születési arányával és egyre csökkenő csecsemőhalandóságával magyarázható. Ez a gyors népességszaporulat, amellett hogy jelentősen megnövelte a cigányság országon belüli súlyát (az 1893. évi 1,08%-ról 1985-re 3,7%-ra), egy rendkívül fiatal korösszetételt is eredményezett.

A nagyarányú népességmozgás ellenére a cigányok múlt század végi területi eloszlása viszonylag kevéssé változott. Tovább növekedett az észak-magyarországi és dél-dunántúli tömörülések súlya, ezáltal markánsabbá vált térbeli eloszlásuk korábbi egyenlőtlensége is.

A falusi nem agrár munkahelyek elégtelensége és az extenzív iparosítás a fiatal, munkaképes cigányok körében is nagyarányú vándormozgalmat váltott ki, Budapestre, a borsodi, nógrádi és dunántúli iparvidékekre irányulva. Ezt tovább fokozta az az 1961-ben napvilágot látott MSZMP-határozat, amely előírta a cigánytelepek felszámolását és az egészségtelen putrikban lakó cigányoknak az adott településre való beköltöztetését.

Az 1960-as évek közepétől, a tanácsi hálózaton keresztül megvalósított telepfelszámolási akció — amely az akkori cigányság kétharmadát érintette —, annak ellenére, hogy szándékában a cigányság életszínvonalának emelését szolgálta, a cigányoknak a nem cigány (magyar) környezetbe való szétszórásá-val tulajdonképpen egy erőszakos — de mint utóbb kiderült, sikertelen — asz-szimilációs kísérletet valósított meg.

A hazai cigányoknak a putrikból a megüresedett falusi házakba való erőltetett betelepítése végzetes ballépés volt, mert nem csak a két etnikum közötti feszültségeket élezte ki, de egy olyan nagyarányú lakáspiaci eróziót is elindított a falvakban, amely a korábbi szelektív elvándorlást meneküléssé fokozta.

 

A cigányság térbeli megoszlása hazánkban

A cigányok régiók szerinti megoszlása figyelemre méltó változáson ment át az elmúlt száz év során.

 

 

Magyarország cigánynak minősített népessége (1984-1990)

1. ábra

 

A cigányságnak 1893-ban még közel felét tömörítő Alföld az 1980-as évek közepére alig 30%-uknak ad otthont, és csökkent a Dunántúl relatív súlya is a fenti időszak alatt, 28,3%-ról 23,4%-ra.

A leglátványosabban Budapest és Pest megye növelte részarányát, és az 1893. évi 6,2%-ról 1986-ra 18,5%-ra nőtt az itt élő cigányok országos aránya.

Észak-Magyarország tradicionálisan nagyszámú cigányt koncentráló térség — 27,7%-uk élt itt —, s a régió részarányának növekedését csak az 1980-as évek közepén a munkaerőpiac itteni beszűkülése lassította le.

Mindez csak a cigányok részarány szerinti megoszlására vonatkozik, hiszen abszolút számban valamennyi régióban növekedést regisztrálhattunk.

A megyei adatokat vizsgálva kitűnik, hogy lényegében véve négy megyében (Borsod-Abaúj-Zemplén, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Baranya, Pest) és a fővárosban él az ország cigányságának több mint fele. A legnagyobb számban Borsod-Abaúj-Zemplén (75 ezer) és Szabolcs-Szatmár-Bereg (44 ezer) megyében élnek, s ebben a két megyében a legmagasabb az össznépességen belüli arányuk is, Borsodban 9,2%, Szabolcsban 7,1%.

 

A cigányság urbanizálódási folyamata

Az elmúlt négy évtized országos méretű foglalkoztatási átrétegződése és a vele járó urbanizálódás a cigányságot sem hagyta érintetlenül. Jóllehet többségük még ma is falvakban él, de az elmúlt időszak hatalmas méretű ipari beruházásai, melyek főként nagy tömegű, alacsonyan kvalifikált munkaerőt igényeltek, tömegével vonzották a cigányokat a városokba, elsősorban Budapestre és a jelentősebb ipari központokba (Miskolc, Ózd, Salgótarján, Oroszlány). Ennek során a városlakó cigányok aránya az 1893. évi 13,3%-ról 1986-ra 41,1%-ra nőtt.

Hagyományos településterületeiken a városlakó cigányok aránya ma is nagyon alacsony (Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében 15,3%, Heves megyében 15,5%, Baranya megyében 26,4%), ami azt is jelzi, hogy a szülőhelyüket elhagyó cigányok a múltban rendre a megyéjükön kívül eső városokat és ipari koncentrációkat választották végső céljuknak.

 

A hazai cigányság életkörülményeinek területi jellemzése

Az életkörülmények színvonala a termelőágazatok fejlettségének, a településhálózati adottságoknak, a közlekedési helyzetnek, a jövedelmi viszonyoknak stb. függvénye. A kedvezőtlen életkörülmény és az ezzel együtt járó hátrányos helyzet relatív fogalom, melyet a lakosság is elsősorban relatív helyzetként él meg. A hazai cigányok hátrányos helyzete sok esetben kettős. Társadalmi annyiban, amennyiben alacsony képzettségük, nagy családjuk s a velük szemben táplált előítélet megfosztja őket a társadalmi mobilitásba való bekapcsolódás lehetőségétől, ugyanakkor többségük egy földrajzi hátrányt is elszenved, ami a gazdasági centrumtól távol eső, hátrányos helyzetű lakóhelyükből következik.

 

Magyarországi cigány önkormányzatok (1999. január 16.)

2. ábra

 

*

 

Sokáig tartotta magát az a nézet, miszerint a szocialista viszonyok között nem létezik etnikai alapon érvényesülő egyenlőtlenség és térbeli elkülönülés. Ennek éppen az ellenkezője bizonyosodott be az elmúlt évtized(ek) során, amikor az elnéptelenedő kistelepülések és a hanyatló városrészek mágnesként vonzották a cigányok tömegeit. Ez a gettósodási folyamat, ami a szó eredeti értelmétől eltérően nemcsak a városokban, hanem egész régiókban jelentkezik, térbelileg a cigányság fokozatos elkülönülését eredményezi a társadalom nagyobbik felétől.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet