Előző fejezet Következő fejezet

A FELSZABADULÁSTÓL NAPJAINKIG

POLITIKAI HATÁROZATOK, ÁLLAMIGAZGATÁSI INTÉZKEDÉSEK ÉS HATÁSUK ÉRTÉKELÉSE

 

A következőkben közzétett dokumentumok1 a cigányság helyzetét, problémáit, fejlődését kísérik figyelemmel az utóbbi negyedszázadban. A válogatás tartalmazza 25 év összes alapvető, nyilvánosságra került párt- és állami határozatát, döntését, illetve egy, ezek megvalósulását értékelő írást.

1. A források olvasását követően az Olvasónak hiányérzete támadhat, kérdések fogalmazódhatnak meg. Vajon miért ezeket és csak ezeket válogattuk ki? A kérdés teljesen jogos. Összeállításunk közel sem teljes, méghozzá több szempontból. Egyrészt hiányoznak az 1945-1961 közötti időszakra vonatkozó források, másrészt csupán a legfontosabb párt- és állami döntéseket, határozatokat, valamint az e határozatok végrehajtásának lehetőségeit elemző tanulmányt tettük közzé. Válogatásunkat több dolog indokolta:

1945 és 1961 között alig találtunk a cigányságra vonatkozó forrást. Összesen négy cikk és egy statisztikai kiadvány foglalkozik közvetlenül a cigányokkal. Kálmán András tanulmánya2 nem jellemző az adott korszakban. [A cigányság problémáit ugyanis a nemzetiségi kérdések közé sorolja.] Galambos József cikkében3 csupán egészségügyi szempontból foglalkozik a cigányság helyzetével. Pogány György és Bán Géza közös tanulmányát4, bár először ad átfogó képet a magyarországi cigányság helyzetéről, sem célszerű közölnünk, mivel a közzétett adatok alapjául szolgáló módszertani eljárás megalapozottsága erősen vitatható. Pongrácz Zoltán cikke5 pedig egyáltalán nem közöl országos jellegű, hitelt érdemlő konkrét adatokat. A Központi Statisztikai Hivatal 1960. évi népszámlálásra vonatkozó adatai6 jelölik a magukat cigány anyanyelvűnek valló, illetve a nyelvet beszélők számát, de nem adja meg a magyar anyanyelvű cigánylakosság számát.

Az előzőekben említetteken túlmenően nem feledkezhetünk meg Erdős Kamill munkásságáról, hiszen ő a felszabadulás utáni modern, tudományos megalapozottságú ciganológia első hazai úttörője. Erdős ténylegesen, a hétköznapok valóságában is, ismerte a cigányság helyzetét, problémáit. Ez a kitűnő tudós azonban elsősorban néprajzzal és nyelvészettel foglalkozott. A cigányság általános helyzetével, bizonyos problémáival kapcsolatos gondolatait részben idéztük a bevezetőben.

Joggal hiányolhatja az Olvasó azt, hogy legalább részleteket nem közöltünk a cigányság magyarországi helyzetével foglalkozó, az MTA Szociológiai Kutató Intézete által készített 1971-es vizsgálatból. Korábban már emiitettük, hogy a szakembereknek komoly fenntartásaik vannak a kutatás során alkalmazott mintavétellel, így az egész kutatás módszertanával kapcsolatban. Erre tekintettel eltekintettünk a kutatás eredményeinek részletes bemutatásától. A vizsgálat legfontosabb adatait és megállapításait egyébként a bevezetőben idéztük.

A dokumentumok, források összeállításánál messzemenően törekedtünk arra, hogy egyrészt országos és átfogó képet adjunk a cigányság helyzetéről, a velük kapcsolatos állami-politikai döntésekről, másrészt arra, hogy ez a kép objektív, tárgyilagos és elfogulatlan legyen. Ezért mellőztük a helyi jellegű vizsgálatok, cikkek, döntések, források, valamint - az egyébként szép számmal készült és többségükben igen színvonalas - riportok, szociográfiák közlését.

Külön figyelmet érdemelnek a jelentős néprajzi, nyelvészeti és ciganológiai kutatások is. Részkutatásokról lévén szó, e tanulmányok közlése nem feladatunk, de a téma iránt érdeklődő olvasó olyan problémákkal szembesülhet, amelyek megoldása nagymértékben segítheti a cigányság életét.7 Olyan írásokra gondolunk itt, mint a cigánygyerekek kétnyelvűségével, az iskolakezdéskor meglevő nyelvi hátrányainak csökkentésével foglalkozó cikkek [pl. Réger Zita: Cigányosztály, „vegyes" osztály - a tények tükrében. Valóság, 1978. 8. sz.] stb.

A bevezetőben utaltunk arra, hogy 1968 óta működik a Tárcaközi Koordinációs Bizottság, illetve megyei [fővárosi] szinten a koordinációs bizottságok. Ezek rendszeresen beszámolnak a cigányok helyzetéről. E dokumentumok azonban nem nyilvánosak, így nem állt módunkban közölni őket. Az is igaz viszont, hogy a közzétett állami politikai döntések, határozatok figyelembe vették, feldolgozták és több helyen utaltak is ezekre a beszámolókra, és más vizsgálatokra is. Így a legfontosabb megállapításokat, adatokat tartalmazzák a kötetünkben szereplő források.

2. A dokumentumok átolvasásakor több fejlődési folyamat kísérhető figyelemmel.

Először is a cigányság társadalmi helyzetének -foglalkoztatottsági, iskolai végzettségi, jövedelmi szintjének, lakáshelyzetének - pozitív irányú változása. Egyben azt is érzékelhetjük, hogy mind a mai napig e tényezők alakulása jelenti a kérdéskör alfáját és ómegáját.

Megfigyelhetjük, hogy a politikai döntések, az útmutatások is alapvetően ezekre a tényezőkre koncentrálnak. Az állami politika alakulásával kapcsolatban az is figyelemre méltó, hogy egyre árnyaltabbá, differenciáltabbá és sokszínűbbé válik. Erre utal például az is, ahogy a cigányok mint társadalmi csoport definiálásával kapcsolatos felfogás alakult, az a folyamat, melynek során a politikai felfogás eljutott a vitatható réteg fogalomtól az etnikai csoport kategóriájáig. Szintén ez a differenciálódás figyelhető meg a telepek felszámolását célzó politika, valamint az ezzel kapcsolatos jogszabályok változásánál is. Ma már az is teljesen egyértelmű, hogy a cigányság felemelkedésében döntő szerepe, feladata van a cigány értelmiségnek.

Az is lépten-nyomon felbukkan e határozatokban, hogy a cigányság felemelkedését egyik leginkább gátló társadalmi jelenség a még ma is makacsul továbbélő előítéletek rendszere.

Az elmúlt 25 év kétségtelenül történelmi jelentőségű változásokat hozott a cigányság helyzetében, dinamikus fejlődésnek lehettünk tanúi. A problémákat azonban még közel sem sikerült megoldani. A korábbi állami és politikai elképzelésekkel ellentétben ez az idő kevésnek bizonyult arra, hogy a cigányság évszázados elmaradottságát teljesen behozza. Például: a mai napig nem sikerült a telepeket teljesen felszámolni, a cigánygyerekek iskolai végzettségi szintje - a vitathatatlan eredmények ellenére - még jelentősen elmarad a társadalmi átlagtól, vagyis a felzárkózási folyamat még közel sem tekinthető befejezettnek. Óriási feladatok állnak még a társadalom előtt.

 

A CIGÁNYLAKOSSÁG HELYZETÉNEK MEGJAVÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS EGYES FELADATOKRÓL. Az MSZMP KB Politikai Bizottságának határozata 1961. június 20.

I

  1. Hazánkban mintegy 200 ezer cigány él az egész ország területén szétszórtan. Életmódjuk és a társadalomba való beilleszkedésük szerint három csoportot alkotnak:
    1. A beilleszkedett cigányok elérték a lakosság átlagos gazdasági és kulturális színvonalát, felhagytak a cigány életformával, jobbára szétszórtan élnek. Ide tartozik a cigánylakosságnak kb. 30%-a.
    2. A beilleszkedésben levő cigányok [további 30%] külön telepeken, a falu vagy város határában, putrikban élnek, többnyire csak alkalmi munkát végeznek; kulturális színvonaluk igen alacsony.
    3. A be nem illeszkedett [félig letelepedett és vándor] cigányok jelentős többsége egyáltalán nincs munkaviszonyban, kerüli a tisztességes munkát, máról holnapra él, ill. a társadalom terhére élősködik. Lakóhelyüket gyakran változtatják, a legalacsonyabb kulturális színvonalon élnek; túlnyomó többségük írástudatlan. - Ebbe a csoportba tartozik a cigánylakosság mintegy 40%-a. [Egyes megyékben, pl. Bács-Kiskun és Zala megyében 60-70%-a.]
  2. A kapitalista társadalomban a cigányokat kiközösítették, kölcsönös bizalmatlanság és az előítéletek mély szakadéka keletkezett a cigányok és a nem cigány lakosság között. Hazánk felszabadulásával a cigányok a társadalom teljes jogú tagjai lettek, s a kedvező fejlődési feltételek pozitív hatással voltak a cigány lakosság leghaladottabb elemeire. Ezek száma azonban még igen kicsi, és csak lassan növekszik. Többségük még máig sem tudott megszabadulni a múlt terhes örökségétől.
    Jogszabályaink ugyan nem tartalmaznak olyan rendelkezést, amely a cigánylakosság hátrányos megkülönböztetésére alapot adhatna, mégis -különösen falun - még mindig előítéletek falába ütköznek, s helyenként sok önkényeskedésnek vannak kitéve. A közhiedelem pl. azt tartja, hogy a cigányok többsége bűnöző, holott a bűnügyi statisztika tanúsága szerint csak alig valamivel nagyobb közöttük a bűnözők aránya, mint a nem cigány állampolgárok között. Az emberek nagy része ma még szinte babonás idegenkedést érez a cigányokkal szemben. Sok szülő tiltakozik, ha gyermeke mellé cigánygyermeket ültetnek az iskolában.
    A cigánylakosság helyzetének alakulásában a munkának és a letelepedésnek meghatározó szerepe van. E két előfeltétel megteremtése azonban ma még igen sok akadályba ütközik.
    A munkaképes cigány lakosságnak jelenleg kb. 33%-a van állandó, 32%-a alkalmi jellegű munkaviszonyban, 35%-a pedig egyáltalán nem dolgozik. Többségüknek nincs szakképzettsége. A fiatalok nagy része csak két-három osztályt végzett, sok esetben még ennyit sem - így nincs lehetőségük szakma tanulására. A vállalatok és a szövetkezetek többsége elzárkózik felvételük elől még akkor is, ha munkaerőhiánnyal küzd. A tervteljesítésre és arra hivatkoznak, hogy a többi dolgozó elutasítja a cigányokkal való együttes munkát. Előfordul, hogy egyes vállalatoknál, szövetkezeteknél a munka elosztása és bérezése, valamint más jogok gyakorlása terén is hátrányos megkülönböztetésben részesülnek.
    A cigánytelepek száma 2100. Ezek rendszerint egészségtelen, ősztől tavaszig szinte megközelíthetetlen területen [erdők, mocsarak mentén] vannak, s lakóik emberi lakásra alkalmatlan építményekben, helyenként földbe vájt kunyhókban élnek. A cigánytelepek kommunális ellátottsága rendkívül alacsony szintű, egészségügyi viszonyaik ijesztőek. A hiányos és rossz vízellátás, árnyékszékek hiánya s az elhanyagolt környzet különféle fertőző betegségek melegágya. Egyre több azoknak a cigányoknak a száma, akik emberibb életkörülmények, jobb viszonyok után vágyódnak, azonban - különösen vidéken - még gyakori a lakosság idegenkedése, sőt kifejezett tiltakozása a cigányoknak a község belső területére való költözése ellen.
    Nagyon nehezíti a beilleszkedést a kulturális elmaradottság is. Az írástudatlanok száma mintegy 60 ezerre tehető. A most folyó tanévben kb. 6 ezer cigánygyermek maradt távol az iskolától. A beiratkozott gyermekek közül csak mintegy 13% jutott el az általános iskola felső tagozatába. Igen nagy a túlkoros cigánytanulók száma, a hiányzási átlag magas, tanulmányi eredményük rendkívül alacsony. A szülők általában nem fordítanak gondot a gyermekek tanulására, otthonukban pedig a tanulás elemi feltételei is hiányoznak. Ez annál is súlyosabb, mivel a fő figyelmet éppen a cigányfiatalok nevelésére kell fordítani, őket kell mielőbb kivonni a cigány életmódból. A fiatalok könnyebben megértik társadalmunk lényegét és helyzetük megváltoztatásának szükségességét.
  3. A probléma megoldása iránt a társadalmi érdeklődés növekszik. Az utóbbi években a tanácsi végrehajtó bizottságok tanulmányozták és megtárgyalták a területükön élő cigánylakosság helyzetét, foglalkoztak átne-velésük lehetőségeivel, terveket készítettek, amelyek számos konstruktív javaslatot és intézkedést tartalmaznak. Ugyanakkor - esetenként - helytelen, erőszakos intézkedések is előfordulnak. [Például Veszprém megyében.]
    A cigánykérdés megoldásával kapcsolatban még számos helytelen nézet érvényesül. Sokan nemzetiségi kérdésként fogják fel, és javasolják a „cigány nyelv" fejlesztését, cigány nyelvű iskolák, kollégiumok, cigány termelőszövetkezetek stb. létesítését. Ezek a nézetek nemcsak tévesek, de károsak is, mivel konzerválják a cigányok különállását és lassítják a társadalomba való beilleszkedésüket.
    A Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége - bár ért el bizonyos eredményeket azzal, hogy segített a tanácsok és egyes társadalmi szervek figyelmét a problémákra irányítani - nem alkalmas arra, hogy a cigánylakosság átnevelésében jelentős szerepet töltsön be.

II

A Politikai Bizottság a jelentést tudomásul vette, és az alábbi határozatot hozta:

1. A Politikai Bizottság megállapítja, hogy a cigány lakosság elkülönülésének megszüntetése és beilleszkedése társadalmunkba - már csak e réteg nagy száma és súlyos elmaradottsága miatt is - fontos társadalmi ügy. E folyamat meggyorsításához megvannak a feltételek, azonban ez a feladat ma még a párt-, az állami és az érdekelt társadalmi szervek munkájában nem kapja meg a szükséges figyelmet.

A cigánylakosság felé irányuló politikánkban abból az elvből kell kiindulni, hogy bizonyos néprajzi sajátossága ellenére sem alkot nemzetiségi csoportot. Problémáik megoldásánál sajátos társadalmi helyzetüket kell figyelembe venni és biztosítani kell számukra a teljes állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az ezek gyakorlásához szükséges politikai, gazdasági és kulturális feltételek megteremtését.

Fokozatosan el kell érni, hogy a cigányok a lakosság többi részétől nem elkülönítetten állandó lakóhelyeken települjenek, állandó munkához jussanak, egészségügyi körülményeik javuljanak és emelkedjék kulturális színvonaluk.

Fel kell venni a harcot a lakosság körében még ma is élő helytelen nézetek ellen, amelyek megnehezítik a cigányok beilleszkedését, társadalmi, gazdasági és kulturális felemelkedését.

Intenzív felvilágosító munkát kell folytatni mind a cigányok, mind a lakosság más rétegei között. Ebben, valamint a cigányok politikai és kulturális nevelésében a Hazafias Népfront mellett vegyen részt a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Vöröskereszt, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat, valamint a sajtó, Rádió, Televízió is.

 

A CIGÁNYLAKOSSÁG HELYZETÉNEK JAVÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS EGYES FELADATOK VÉGREHAJTÁSÁNAK TAPASZTALATAIRÓL. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának állásfoglalása [1968. június]

I

A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának 1961. VI. 20-i határozata8 megszabta a cigánylakosság helyzetének megjavításával kapcsolatos feladatok elvi alapjait és a széles társadalmi összefogáson alapuló nevelő munka irányvonalát. A párthatározat nyomán az egyes államigazgatási és társadalmi szervezetek feladatainak koordinálására létrehozott Társadalmi Bizottság különböző intézkedésekkel segítette elő az elmaradott cigányrétegek társadalomba való beilleszkedésének a meggyorsítását; a megyei és alsóbb szintű tanácsi és párt-vb-k intézkedési terveket készítettek; a 2014/1964. (V. 4.) sz. kormányhatározat megteremtette a cigánytelepek felszámolásának anyagi alapjait.9

Az elmúlt két-három évet az állami intézkedések, ezen belül is a telepek felszámolásával kapcsolatos felmérő és előkészítő munkák jellemzik. A munka súlypontja a tanácsoknál a művelődésügyi osztályokról az építésügyi osztályokra tevődött át. A tanácsok igen sokat tettek, de nem mozgósították eléggé a társadalmi erőket, így a társadalmi segítség, a nevelő munka nem tartott lépést az állami intézkedésekkel.

A társadalmi szervezetek közül főleg a Magyar Vöröskereszt és a Nőtanács tevékenykedik, néhány helyen a Hazafias Népfront és a szakszervezetek is. Legkevésbé aktivizálódott a KISZ; a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa eddig még nem foglalkozott a problémákkal.

A cigányokkal szembeni előítélet különböző megnyilvánulásai még mindig előfordulnak, a kétoldalú nevelő munka nem elég hatékony. A cigányok átnevelése, elmaradottságuk, több évszázados káros szokásaik, magatartásuk megváltoztatása az anyagi feltételek biztosítása mellett is hosszú, türelmes munkát kíván.

A különböző erőfeszítéseket a cigányok nem egyformán fogadják. A beilleszkedőben levő réteg élni kíván a lehetőségekkel, maga is részt óhajt venni sorsának javításában. Sokan vannak azonban, akik passzív szemlélői az érdekükben tett intézkedéseknek, sőt gátolják a helyes törekvéseket. Sok cigánycsalád fejlődése megindult, de többségük helyzetében lényeges változás még nem következett be.

II

1. a/ A munkába helyezést kedvezően befolyásolja a több munkaalkalom, a cigányok növekvő munkakészsége. A korábbi évekhez viszonyítva minden megyében többen jelentkeztek munkaközvetítésre, és nőtt az állandóan dolgozó cigányok száma. Az 1962-1963-as adatokhoz képest néhol 10%-os a növekedés.

Az arány ennek ellenére sem kielégítő, mert a nem dolgozók száma még mindig magas, sőt némely megyében az utóbbi években növekedett. Például Fejér megyében 1962-ben 21%, 1965-ben 17%, 1968-ban 24%; Békés megyében 1964-ben 18,2%, 1968-ban 20,9% a nem dolgozók aránya. Somogyban 35%, Veszprémben 37% nem dolgozik. A csak időszakosan dolgozók számaránya is igen magas. Békésben 60%, Borsodban 50,4%.

A munkába bevont dolgozók számának emelkedése nem jelenti a probléma megoldásának számottevő előrehaladását, mert az csak az évről évre munkaképes korba lépő fiatalok számarányát ellensúlyozza. Pest megyében például évi 2% átlagos munkaerő-növekedés van. Így, bár növekedés tapasztalható a rendszeresen dolgozók számában, a számbeli növekedés csak viszonylagos. Ugyanis az 1966-ban dolgozó 3865 fő a munkaképes férfiak 57,9%-a, s az 1968-ban dolgozó 4074 fő a munkaképes férfiak 57,7%-a; tehát a három év alatti 209 fős növekedés, a számarányok emelkedése miatt, 0,2%-os csökkenést jelent. Heves megyében évente átlag 1,8%, míg Szabolcsban évi 5,5% a keresőképesek számának átlagos emelkedése.

b/ Az országszerte megnyilvánuló munkaerő-kereslet ellenére a cigányok munkába helyezése nem mutat kellő előrehaladást. Ennek okai:

2. A cigánytelepek felszámolását, a lakáshelyzet javítását fokozott gonddal segíti az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Pénzügyminisztérium és az Országos Takarékpénztár a 2014/1964. (V. 4.) és a 2047/1967. sz. kormányhatározatban előírt kedvezményes lakóházépítési akció lebonyolításával.10 Eddig évente 800 lakás építéséhez biztosítottak pénzkeretet.

A kedvezményes akcióban 1965-1967-ig összesen 2170 ház épült, így évente a telepi lakosoknak 1,3%-a jutott lakáshoz. További 460 lakást juttattak az általános építési kölcsönakció keretében árvízkárosultság címén, bérlakás és szövetkezeti lakás kiutalásával. A fenti 2630 lakásnak mintegy felét kapták a cigányok.

A kezdeti fejlődés ellenére további problémák:

Ez a célkitűzés bővült egy másik szemponttal: a városfejlesztési program megvalósítását akadályozó, fő közlekedési útvonalak, vasútvonalak, üdülőterületek, idegenforgalmi települések mentén levő telepek gyorsított ütemű felszámolásának az igényével, tekintet nélkül arra, hogy az ott lakók rendelkeznek-e a szükséges anyagi és társadalmi feltételekkel. Ez 86 telepen 2897 lakás felszámolását jelenti. Ez utóbbi telepek gyorsabb megszüntetése érdekében a 2047/1967. sz. kormányhatározat csökkentette a kedvezményes lakásépítési akció feltételeit. Az akció eredeti célkitűzéseinek, nevelő hatásának, mozgósítóerejének a megtartása érdekében szükséges lenne kettéválasztani az egyedi igények támogatását a tömegesen, válogatás nélkül áthelyezni szükséges telepi lakosok ügyeitől.

3. Az egészségügyi és szociális helyzet javítását az Egészségügyi Minisztérium és az egészségügyi szakterület állandóan napirenden tartja. A tanácsok igen nagyra értékelik a Magyar Vöröskereszt tevékenységét, mely kiterjedt hálózatán keresztül jelentős segítséget nyújt a cigánytelepek tisztasága, a telepen lakók egészségügyi felvilágosítása, szociális és családvédelmi problémáik megoldásában.

A sokoldalú intézkedések és a felvilágosító munka hatására akadnak már eredmények is: csökken a csecsemőhalandóság; az élveszületések száma igen kedvező; mindinkább igénybe veszik az egészségügyi szakszolgálatot, mind több gondot fordítanak a környezet- és személyi tisztaságra.

Néhol még bizalmatlanok az egészségügyi dolgozókkal, s a kötelező szűrővizsgálatokon, védőoltásokon nem jelennek meg, a KÖJÁL által biztosított tisztálkodási lehetőségeket nem veszik igénybe.

Az illetékes egészségügyi szervek minden erőfeszítése és segítségnyújtása ellenére továbbra sem kielégítő a telepek közegészségügyi állapota: rossz a vízellátás; nincs árnyékszék; szennyezett, rendezetlen a telepek környéke; a személyi tisztaságnak sokszor minimális lehetősége sincs, emiatt sok a fertőző megbetegedés.

Gyökeres változás csak a telepek felszámolásától várható. Addig is átmeneti intézkedésekkel még többet lehetne javítani, ha az egészségügyi szakterület javaslatait az egyes tanácsok anyagilag jobban támogatnák. Jó példa erre Bács-Kiskun megye, ahol minden KÖFA-alapból történő vízügyi beruházás 10%-át a cigánytelepek egészséges ivóvízellátásának a biztosítására fordítják.

Életkörülményeik arányszámukat jóval meghaladóan vetnek fel szociálpolitikai kérdéseket, a tanácsoknak súlyos gondot okozva. Ezek: a segélyezettek nagy száma, ingyenes egészségügyi ellátás, az állami gondozottak kb. 25-30%-os, a nevelőotthonokban élő cigánygyerekek kb. 50%-os aránya, a bűncselekményekből eredő kártételek, a kolduló cigánynők és -gyerekek.

4. A művelődés területén a legfőbb probléma a cigánygyerekek beiskolázása, az általános iskola elvégeztetése, szakmai képzettség biztosítása.

A tanulók iskolába járását sok helyen - különböző szociális juttatásokkal, a cigány szülők szemléletének javításával - szorgalmazzák a tanácsok, a szülői munkaközösségek, a társadalmi szervezetek.

A fenti célkitűzések megvalósítását célozza a 112 598/1962., a 102 668/1962. és a 18 435/1967. III. sz. művelődésügyi miniszteri utasítás.11 Az utasítások lehetővé teszik az átmeneti jellegű külön osztályok és térítés nélküli napközis csoportok szervezését, a térítésmentes óvodai csoportok, illetve az iskolás kor előtti féléves előkészítő tanfolyamok engedélyezését.

Az utasítás hatálybalépésekor a megyék több helyen szerveztek cigányosztályokat, azok száma a szükség szerint emelkedett. 1962-ben 70, 1963-ban 94 cigányosztály működött. Az ilyen osztályokban tanuló gyerekek tanulmányi eredményei jobbak, mert a pedagógusoknak módjuk van a tananyag más ütemezésére, az otthoni tanulás hiányának a figyelembevételére. A többéves tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ezek az osztályok eredményesek, fenntartásuk, és ahol szükséges, szervezésük továbbra is indokolt.

A tanácsok sok helyen, bár arra szükség volna, nem biztosítanak anyagi alapot a cigányosztályok működtetéséhez. így rossz szociális helyzetük, a szülők nemtörődömsége, az iskolák és a tanácsok engedékenysége miatt a cigánygyerekek legtöbbje az alsó tagozatban megreked. Ez további fejlődésüket, beilleszkedésüket, szakmatanulásukat akadályozza. A rendelkezésünkre álló adatok szerint Békés megyében 1496 tanulóból 630 [44%] túlkoros. A tanulók 24,4%-a első osztályos, 4,5% jutott el a nyolcadik osztályig. Csongrádban 1967-ben 915 tankötelesből négy végezte el a nyolc osztályt; Győr megyében kb. 2%, Szabolcsban 1-2% jut el a nyolcadik osztályig. Tolnában az 1872 tankötelesből 68,8% alsó tagozatos. Megyénként rendkívül aránytalanok a gondok is: míg Csongrádban 915 tanköteles cigánygyerek van, Szabolcsban csaknem a tízszerese, 8250 cigánygyerek taníttatását kell megoldani.

Számbeli növekedésük miatt ez a probléma egyre súlyosabbá válik.

A megyék eddigi akciói, kezdeményezései, a javuló tendenciák ellenére sem elegendőek.           \

5. Összefoglalva: A párthatározat nyomán pozitív fejlődési folyamat indult meg, az elért eredmények azonban a megtett erőfeszítések ellenére sem kielégítőek. Változatlanul a szociális, egészségügyi, lakásügyi, kulturális problémák dominálnak, melyek megoldása rendszerint meghaladja a tanácsok lehetőségeit. Ennek főbb okai:

Mindezek a problémák újbóli, hangsúlyozottabb felvetését indokolják.

III

A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának 1961. VII. 20-i határozata helyesen szabta meg a cigánylakosság helyzetének megjavitásával, a társadalomba való beilleszkedésük meggyorsításával kapcsolatos feladatokat. A határozat végrehajtása azonban az elért eredmények ellenére sem kielégítő. Társadalmunk egészének ütemes fejlődése és a cigányok elmaradottsága, a számbeli növekedésük közötti ellentmondás a problémákat egyre inkább elmélyítik és megoldásukat sürgetik.

Az eddigi gyakorlat tapasztalatai szerint a párthatározat végrehajtásában, a problémák megoldásában az irányítás ma még kulcskérdés, tehát a tanácsok irányító tevékenységének hatékonyságát és anyagi lehetőségeit tovább kell növelni.

A párthatározat következetesebb, egyöntetűbb, felelősebb végrehajtása néhány szervezeti és egyéb intézkedést tesz szükségessé:

  1. Tekintettel a probléma sokoldalúságára, ezen belül a munkaügyi, építési, egészségügyi problémák növekedésére, valamint a tanácsi szervek jelentős szerepére ezek megoldásában, a Művelődésügyi Minisztérium mellett működő cigányügyi társadalmi bizottságot - értékelve eddigi tevékenységét - át kell szervezni. A Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya mellett egy társadalmi koordinációs bizottságot kell létrehozni, melynek segítségével a Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya hangolná össze a tanácsok és a társadalmi szervezetek ez irányú munkáját. A bizottságba a Pénzügyminisztérium, az Országos Tervhivatal, a Belügyminisztérium, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium és a Művelődésügyi Minisztérium képviselőjét célszerű bevonni.
  2. A koordinációs bizottság vizsgálja meg, hogy az új gazdaságirányítási rendszer miben segíti elő és miben hátráltatja a cigányok helyzetének a javítását, és ennek tanulságai alapján készítsen egy, a népgazdasági tervhez kapcsolódó perspektivikus tervet, amely összehangolja a munkába állítás, a lakáshoz juttatás, az egészségügyi és a politikai, kulturális nevelő munka feladatait.
  3. Fokozni kell a társadalmi és tömegszervezetek bevonását, illetőleg a pártszervezetek ellenőrző tevékenységét. A cigányfiatalok nevelésének ügyét fontos, felelősségteljes társadalmi feladatnak kell tekinteni, melyhez a szükséges feltételeket mindenütt biztosítani kell. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottsága erre kérje fel a társadalmi és mozgalmi szervezeteket.
  4. A munkaügyi helyzet javítása érdekében szükséges az ipari és mezőgazdasági üzemek, vállalatok figyelmét ismételten felhívni a cigánydolgozók foglalkoztatására, munkába helyezésük politikai jelentőségére. A cigányok munkára nevelését az eddiginél jobban kell szorgalmazni.
  5. A lakáshelyzet javítása, a telepek felszámolásának meggyorsítása érdekében meg kell vizsgálni, hogyan lehetne a gyorsított ütemben felszámolandó telepek lakóinak lakáshoz juttatását a kedvezményes lakóházépítési akción kívül más forrásokból megoldani, a következő ötéves tervben arra külön pénzügyi alapot teremteni. Növelni kell a jelenlegi évi 800 lakáskeretszámot az egyes megyék igényei és lehetőségei alapján. Az építési kölcsönösszeg terhére az eddiginél több eladó, beköltözhető lakóház vásárlását kell engedélyezni.
  6. Az idevonatkozó határozatok betartásával, illetőleg további intézkedésekkel - túlkoros osztályok létesítésével és fenntartásával, ingyenes napközis ellátással, bentlakásos iparitanuló-otthoni férőhelyek növelésével - biztosítani kell a cigánytanulók szociális helyzetéből adódó hátrányok csökkentését az általános iskola elvégzése és a szakmai képzés biztosítása érdekében.

IV

Az Agitációs és Propaganda Bizottság a jelentést tudomásul veszi és megállapítja, hogy a Politikai Bizottság 1961. június 20-i határozatának végrehajtása nem kielégítő mértékű. Különösen lassú az előrehaladás a cigánylakosság munkába állítása, letelepítése terén. A határozat végrehajtását gátolja, hogy a feladatok koordinálása nem a legalkalmasabb helyen, a tanácsokat irányító szervnél összpontosul. Az Agitációs és Propaganda Bizottság javasolja a Politikai Bizottságnak, hogy 1961. évi határozatát módosítva - mely a Művelődésügyi Minisztériumot tette felelőssé e munka összefogásáért -, a Minisztertanács Tanácsszervek Osztálya mellett jöjjön létre egy tárcaközi koordinációs bizottság a tanácsok és a társadalmi szervezetek tevékenységének irányítására a cigánykérdés megoldásában. A Közigazgatási és Adminisztratív Osztály a Művelődésügyi Minisztérium közreműködésével egy hónapon belül terjessze a Politikai Bizottság elé az erre vonatkozó javaslatot.

Az MTA Szociológiai Kutatócsoportja vegye feldolgozási programjába a cigányság helyzetének beható vizsgálatát, és egy éven belül tegyen jelentést az Agitációs és Propaganda Bizottságnak.12

A Művelődésügyi Minisztérium jelentését és javaslatait mint az Agitációs és Propaganda Bizottság állásfoglalását meg kell küldeni azoknak a megyei pártbizottságoknak, ahol nagyobb számban él cigánylakosság. Az Agitációs és Propaganda Bizottság felkéri a megyei párt- és tanácsirányító szerveket, hogy vizsgálják meg saját területükön a PB-határozat végrehajtásával kapcsolatos problémákat, és tegyenek szükséges intézkedéseket a helyzet javítására.13

 

A MAGYARORSZÁGON ÉLŐ CIGÁNYLAKOSSÁG HELYZETÉRŐL.Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának állásfoglalása [1974. június 11.]

A Magyarországon élő cigánylakosság helyzetével a Politikai Bizottság utoljára 1961. június 20-án foglalkozott, s ennek nyomán megfelelő határozatot hozott.14 E határozat megjelenése óta az egyre kedvezőbbé váló politikai, társadalmi és gazdasági helyzet hatására folyamatosan tovább javultak a cigánylakosság élet- és munkakörülményei. A legutóbbi reprezentatív felmérés mintegy 320 ezerre becsüli a jelenleg Magyarországon élő cigányok létszámát.15 1961-ben 200 ezer cigánylakos élt Magyarországon.

A Politikai Bizottság határozata és az annak nyomán született központi intézkedések kedvezően éreztették hatásukat a cigánylakosság helyzetének javításában.

A munkaképes cigánylakosság mind jelentősebb többsége ma már állandóan dolgozik; évente mintegy ezer cigánycsalád jut kedvezményes lakásépítéshez vagy házvásárláshoz; egyre több cigánygyermek vesz részt iskola-előkészítő tanfolyamon, jár óvodába, részesül ingyenes vagy igen kedvezményes általános iskolai napköziotthonos ellátásban. Ha nem is kielégítő mértékben, de növekszik az általános iskolát végzettek száma. Mind több arra rászoruló cigányember részesül rendszeres szociális segélyben vagy más szociális juttatásban, ellátásban; javulnak egészségügyi viszonyaik.

Fejlődik társadalmi beilleszkedésük. Növekszik azon cigány értelmiségi vagy más foglalkozású személyeknek a száma, akik elmaradott embertársaik felemelkedését hajlandók segíteni; gyarapszik a közmegbecsülésben részesülő és a közéletben valamilyen formában részt vevő cigányok száma; tanácstaggá választják őket: a társadalmi szervek kollektív testületeiben is helyet kapnak; a különböző munkahelyeken kisebb-nagyobb vezetői posztokat töltenek be.

Csökkenő azoknak a munkahelyeknek a száma, ahol származásuk miatt hátrányos megkülönböztetésben részesítik őket. Egyre inkább csak az amorális vagy aszociális magatartású cigányszemélyeket ítélik, illetve marasztalják el, mérséklődik a cigányok általános elmarasztalása is.

A cigánylakosság helyzetének javulása mellett ugyanakkor az is megállapítható, hogy a fejlődés üteme nem kielégítő, az előrehaladással párhuzamosan a problémák egyelőre tovább növekednek, s egyre jelentékenyebb társadalmi hatásuk. Ennek oka abban található meg, hogy a szaporodásuk aránya jelentősen nagyobb, mint a helyzetük javítását célzó intézkedések hatása. A lakáskörülmények a cigánylakosság egészét tekintve alapjában véve ma sem jobbak, mert az új házak építésével és lakások vásárlásával csak e népesség szaporodásából eredő problémák csökkentését tudtuk elérni. Következésképpen legalább annyian élnek szociálisan nem megfelelő körülmények között ma is, mint tíz évvel ezelőtt. A keresőképesek mintegy egyharmada változatlanul nem mozdul el a beilleszkedés irányába, 15-20%-uk nem dolgozik, sőt, kerüli a munkát, megtartja régi életformáját, életfelfogását, s mindinkább elszakad és egyre jobban szembekerül a társadalom haladó rétegeivel, kívül reked a társadalmi felemelkedésen, és úgyszólván naponta újratermeli saját maga nyomorát. E családokban legtöbb a gyermekek száma, legnagyobb az analfabetizmus, legrosszabbak a lakás- és életkörülmények, e családokból a gyermekek nem vagy rendszertelenül járnak iskolába, majd kimaradoznak onnan, e réteg tagjai gyakran vétenek az állam írott és a társadalom íratlan törvényei ellen.

Nagymértékben nehezítik a cigánylakosság társadalmi helyzetét és beilleszkedését a még mindig meglevő kölcsönös előítéletek.

II. A CIGÁNYLAKOSSÁG HELYZETE

1. Munkakörülményeik, foglalkoztatottságuk

A Politikai Bizottság 1961. évi határozata megállapítja, hogy a munkaképes cigánylakosság 33%-a állandó, 32%-a alkalmi jellegű munkaviszonyban áll, 35%-a egyáltalán nem dolgozik. Ehhez viszonyítva jelentős a fejlődés: jelenleg a 15—19 éves cigány férfiak háromnegyed része állandó, 5,7%-uk ideiglenes munkaviszonnyal van alkalmazásban. A nők foglalkoztatása is fejlődik, bár nem elég kedvezően: a 15-54 éves korú cigány nők 30°„-a kereső.

A cigány keresők zöme [60%] az építőiparban, valamint rakodó- és szállítómunkásként, illetve takarító- és segédmunkásként, 13%-a a mezőgazdaságban dolgozik. Az összes mezőgazdaságban foglalkoztatott cigányok csupán 5%-a termelőszövetkezeti tag.

A cigány lakosság 78%-a falun él, ahol a fő foglalkozási lehetőség a mezőgazdasági munka, ugyanakkor a termelőszövetkezetek gyors ütemű technikai és technológiai fejlődése az időszaki alkalmazottak és alacsony szakmai műveltségűek számának mintegy 40-50%-os csökkenését idézte elő, ezért a termelőszövetkezetek cigányokat egyre nehezebben tudnak foglalkoztatni. A cigányok nagy része sem kötődik szívesen a termelőszövetkezetekhez, különösen a gyenge adottságú termelőszövetkezetek nem tudnak számukra állandó jövedelmet és szociális ellátást biztosítani. Továbbra is oka a cigányok többsége termelőszövetkezetektől való távolmaradásának a termelőszövetkezet vezetői és tagjai egy részének cigányokkal szembeni fenntartása, előítélete.

Az állami gazdaságokban, erdőgazdaságokban és az élelmiszeriparban növekszik az állandó munkaviszonyban levő cigányok száma. E helyeken szervezettebb, szociálisan jobb körülmények között dolgozhatnak, állandó keresethez jutnak, s a cigány dolgozók irányában inkább mutatkozik megértés.

Az elmúlt 10-12 év során a falun élő cigányok az ipari munkahelyek felé törekedtek, mert a megnyíló ipari munkaalkalmak a cigányoknak nemcsak a biztos jövedelmet jelentik, hanem az egyenjogúság elnyerésének jobb lehetőségét is.

E réteg gyorsabb ütemű iparba áramlását azonban főként a letelepedési nehézség hátráltatja, és hozzájárul az is, hogy a falusi cigányság nagy részénél a mezőgazdasági idénymunkából származó jövedelem viszonylag jelentős, és ezért nem törekszik lakóhelyétől távoli állandó munkahely vállalására. A falutól való elszakadás talajtalanná, gyökértelenné tenné őket.

Az állandó munkaviszonyban álló cigány munkások egy részéről a munkahelyek vezetőinek és a nem cigány munkatársak többségének jó a véleménye. Növekszik a cigány törzsgárdatagok száma, s a szocialista brigádok némelyikében is ott találhatók. Ugyanakkor sok kifogás alá esik az idénymunkát vállalók magatartása.

A cigányok foglalkoztatási nehézségeinek könnyítése érdekében a tanácsi munkaügyi szervek a munkaközvetítés során fokozottabban törődnek részükre munkaalkalmak biztosításával. A cigány foglalkoztatottak száma állandóan növekszik, de még sok személynél nincs meg a munkakészség, ezért kerüli a munkát. Sok a fizetés utáni hiányzó és a munkafegyelmet megsértő közöttük. Gyakori az olyan eset is, hogy csak a családi pótlék fizetéséhez szükséges munkanapok számát dolgozzák le.

A velük szemben táplált előítélet miatt gyakran a munkahelyen nem segítik beilleszkedésüket, munkájukat, sőt egyes helyeken nem foglalkoztatják képzettségüknek megfelelő munkakörben sem.

2. A cigánylakosság települési viszonyai, lakás- és egészségügyi körülményei

A Politikai Bizottság határozatának megjelenése óta kedvezően fejlődtek a cigánylakosság egy részének lakás- és egészségügyi körülményei. Ezt nagyban segítették a kormánynak 1964-ben és az azt követő években a szociális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolása érdekében hozott határozatai. E határozatok azokat a kedvezményes feltételeket is megszabják, amelyek alapján e telepek lakói új ház építésével vagy vásárlásával megfelelő körülmények közé juthatnak.

A telepek felszámolása, illetve a szociális körülményeknek meg nem felelő lakásban lakó cigánycsaládok számára új lakások építése, illetve meglevő lakások vásárlása 1964-ben megkezdődött. A III. ötéves tervben évenként átlagban 800-1000 új lakás épült, illetve került megvásárlásra központi segítséggel.

A IV. ötéves tervidőszakra a kormány 10 000 [+ 10% tartalék] lakásépítési, illetve -vásárlási keretet biztosított központi erőforrásból. A 10% tartalékkeretet a kormány 1970-ben a Szamos menti árvízkárok helyreállítására bocsátotta rendelkezésre.

Az 1971-1973. években összesen 7484 központi keret állott a tanácsok rendelkezésére, s ebből új lakások építésével, illetve házvásárlással összesen 4855-öt létesítettek. A tanácsok ezenkívül saját erőforrásaik és kiutalások révén összesen 580 cigánycsalád számára tették lehetővé, hogy jobb lakásokba költözzenek.

A III. és IV. ötéves terv idején hazánkban mintegy 14 ezer-15 ezer, főként telepen élő család jutott jobb lakáshelyzetbe. Ez a mennyiség jóformán csak arra volt elegendő, hogy ellensúlyozza e népréteg természetes szaporulatát, hogy ne romoljanak tovább a szociális követelményeknek meg nem felelő telepeken lakók lakáskörülményei.

Ma már világosan látszik, hogy a kormánynak az a célkitűzése, hogy a 15 éves lakásépítési terv keretében a telepek felszámolást nyerjenek, a jelenlegi konstrukció mellett még akkor sem lenne lehetséges, ha az előirányzatot minden évben teljes mértékben teljesítenénk, mert nem elégségesek a telepek belátható időn belül történő felszámolására. A meglevő lehetőségeket többek között azért nem tudjuk megfelelően kihasználni, mert az érvényben levő hitelösszegből vagy vásárlási keretből az állandóan emelkedő építési költségek és vásárlási árak miatt nem lehet már megfelelő házat építeni, illetve lakást vásárolni, még az építtető által az építési költség 10%-ának hozzáadásával sem. A másik fő ok, hogy a cigányok nagy része nem képes megbirkózni az építéssel járó kötelezettségekkel, ezért már sok meglevő szerződés is felbomlik vagy nem fizetik vissza a hiteleket. Jelenleg a telepeken már egyre inkább a nagyon gyenge anyagi körülmények között élő nagycsaládosok és jövedelemmel szinte nem rendelkező idős, beteg emberek maradnak, akik saját erőből semmi áldozatra nem képesek. Igen gyakori, hogy a putrikban élő 2-3 generációból egy legalább ott marad, s így a putrik felszámolását ez a körülmény is hátráltatja.

Probléma az is, hogy a cigánylakások építésére igen nehezen akad vállalkozó; gyakori az építő szerv részéről a visszaélés; helyenként hiányos a tanácsszervek előkészítő, ellenőrző munkája.

A cigány építtetők olykor egy idő múlva jogtalanul eladják a házat és visszaköltöznek a telepre. Sokan vannak, akik nem vállalnak munkát, hogy ne kelljen teljesíteniük az építéssel járó kötelezettségüket.

A cigánylakosság munka- és életkörülményeinek, valamint egészségügyi kulturáltsága fejlődésének hatására 1961 óta előrehaladás mutatkozik a cigányok egészségi állapotában, a telepek egy részének közegészségügyi viszonyaiban: csökken a cigánycsecsemők halandósága; kezdik jobban igényelni az egészségügyi szolgálatot; kissé nagyobb gondot fordítanak a személyek és a környezet tisztaságára.

Számos megyében a tanácsok a telepek tisztán tartásával, jó ivóvíz biztosításával javítják a telepek közegészségügyi helyzetét; gondot fordítanak a cigányoknál jelentkező szociálpolitikai jellegű problémák megoldására.

A cigányság elmaradott rétegeinél azonban nem kielégítő, sőt sok helyen súlyos az egészségügyi, közegészségügyi és szociális helyzet. A cigánylakosság 63%-a olyan telepeken lakik, amelyeken a 40 ezer egészségtelen lakás nem felel meg az elemi higiéniai követelményeknek sem. Körükben az egészségtelen élet- és munkakörülményeik miatt gyakori a meghűlés, a fertőző betegség. A csecsemőhalálozás a javulás ellenére is kétszerese a nem cigány átlagnak. Igen sok a 35 éven felüli leszázalékolt vagy krónikus betegség miatt munkaképtelen cigányember.

Egészségügyi kulturáltságuk elmaradottsága miatt sokan nem teljesítik a kötelező egészségügyi előírásokat, nem veszik igénybe a felkínált lehetőségeket. Eddig kevés eredménnyel járt a családtervezésre, születésszabályozásra vonatkozó felvilágosítás. A cigány népességnél az 1971. évi reprezentatív felmérések szerint az 1000 főre jutó élveszületések száma 38 körül volt. Ennek az állapotnak a fenntartása sem népesedési, sem szociálpolitikai szempontból nem tekinthető célravezetőnek, mert a cigány szülők egy része - éppen a tudatilag elmaradottak - az egymás után születő gyermekek után járó gyermekgondozási segélyre építik létüket. Ugyanakkor a nagyszámú gyermek nevelésének, gondozásának, eltartásának nem képesek eleget tenni.

Emiatt is állandóan nő az állami gondozásba vett cigánycsecsemők és -gyermekek száma.

A cigánylakosságot rászorultságuk esetén ugyanazokban a szociális juttatásokban részesítik, mint az egyéb rászorult személyeket, egyre nagyobb számban részesülnek különböző segélyekben, szociális kedvezményekben.

A szociális otthonokban és az öregek napközi otthonaiban a férőhely hiánya, a velük szembeni szemlélet és nem kellő beilleszkedési készségük miatt azonban alacsony a cigányöregek száma.

3. A cigánylakosság kulturális helyzete

a/ Iskoláztatás. A rendelkezésre álló adatok alapján az 1957/58. tanév végén az általános iskolák 27 ezer cigány tanulót tartottak nyilván. [Ez az összes tanulók 2,2%-át tette ki.] Ezeknek akkor 88,3%-a járt alsó tagozatba, a felső tagozatba pedig 12%-a.

A Művelődésügyi Minisztérium által történt adatfelmérés szerint az 1970/71. tanévben az összes tanulók mintegy 5%-a volt cigány, s a felső tagozatba már a cigány tanulók 30,8%-a felkerült.

Változatlanul továbbra is a fő probléma, hogy a cigánytanulók többsége nem jár folyamatosan, rendszeresen iskolába, sokan nem végzik el az általános iskolát.

A hagyományos életformát élő cigány szülők nemhogy segítenék gyermekeik iskolába járását, hanem visszatartják őket, vagy nem képesek gyermekeik számára megfelelő feltételeket biztosítani. Komoly problémát jelent a cigánygyermekek számára az otthoni elmaradott környezet, szegényes a szókincsük és a tárgyismeretük, valamint gyenge az egészségi állapotuk. Sok helyen a rossz utak és a telepek nagy távolsága akadályozza a cigánygyermekek iskolába járását.

Az iskolákban nem mindenütt szorgalmazzák a cigánygyermekek iskolába járását. Elterjedt a cigánygyermekek elfogadható okok nélküli iskolába járás alóli végleges vagy ideiglenes felmentése. A törvénytelen felmentéseket a szülők és az iskolák egyaránt kezdeményezik, a tanácsi szakigazgatási szervek pedig több helyen nem lépnek fel ellene kellő határozottsággal. Ugyanakkor az igazolatlan mulasztás miatti szabálysértési eljárások számos esetben indokolatlanul elmaradnak. Az értelmi fogyatékosságot megállapító gyógypedagógiai áthelyező vizsgálat után egyre gyakrabban kisegítő iskolába, ennek kihelyezett osztályaiba iskolázzák be a cigánygyermekeket. Sok helyen cigányosztályt jelent a túlkoros osztályok létrehozásának gyakorlata is. A kisegítő, túlkoros osztályok, valamint az átmenetileg szervezett külön cigányóvodák és cigányosztályok segítik a cigánygyermekek előrehaladását.

Nem helyeselhető azonban az egyre gyakrabbá váló azon törekvés, hogy a cigánytanulókat még az általános iskola felső tagozatában is együtt tartják, elszigetelik a nem cigány tanulók környezetétől. Ez később is nehezíti társadalmi beilleszkedésüket.

A cigányok lakta települések többségében nem működik óvoda, általános iskolai napközi otthon, ahol étkezésben részesülhetnének. Tapasztaltunk olyan magatartást is, hogy egyes tanácsszervek a rendelkezéseket szó szerint értelmezve, nem engedélyezik azon cigánygyermekek napközi otthonba történő felvételét, akiknek mindkét szülője „nem dolgozik".

Nem kielégítőek az iskoláknak és a munkahelyeknek a cigányfelnőttek iskolai rendszerű oktatásba való bevonására irányuló erőfeszítései.

b/ A cigánylakosság iskolán kívüli nevelése, művelése. A felnőtt cigánylakosság műveltségi helyzetének elemzése, kutatása, vizsgálata a közművelődési és tudományos szervek részéről még nem történt meg. Ugyanakkor az ún. „kulturális fehér foltok" [területek és rétegek] elmaradottságának felszámolására való törekvés a közművelődés területén fontos feladat. Így a cigánylakossággal való törődés nem elkülönítetten, hanem mint a tudatilag elmaradott, műveltségi feltételek szempontjából hátrányos helyzetben levők közművelődési problémái kerültek előtérbe.

A közművelődési könyvtárak fejlesztésénél több helyen figyelembe vették, hogy azok a cigánylakosságot is vonzáskörzetükbe fogadhassák. Az ilyen körzetekbe telepített könyvtári egységekben arra törekedtek, hogy minél nagyobb számmal legyen olyan irodalom [mese, ifjúsági mű, romantikus regény], amely a tapasztalatok szerint leginkább felkelti a cigánylakosság érdeklődését. A szakszervezeti könyvtárak egy részében [építőipari munkásszálláson] ugyancsak figyelembe vették a szállások összetételét. Az olvasni tudó, főleg iskolás korú fiatalok látogatják a könyvtárakat, gyakran tartanak ott felolvasásokat.

Több községben a művelődési otthonok keretében érdeklődésüknek és nevelésük céljának megfelelő előadásokat, műsorokat szerveznek: néhány községben a cigánylakosság a műkedvelő művészeti mozgalom aktív résztvevője, sőt, önmaguk hoztak létre olyan együtteseket. Néhány megyében a cigányok számára külön klubot alakítottak, ahol számukra esteket, bálokat, táncos rendezvényeket szerveznek. Egyes helyeken szívesen vesznek részt a szakkörök munkájában, s körükben nagy népszerűségnek örvendenek az egészségügyi tárgyú felvilágosító, ismeretterjesztő előadások. Néhány helyen a ház körüli teendők helyes ellátásának megismertetésére is tanítják őket. Közismert, hogy a városi peremkerületi és a falusi mozik látogatói között magas a cigányok száma.

A tanácsi és szakszervezeti szervek közművelődési intézményeinek fent ismertetett tevékenysége sajnos még nem általános.

4. A sajtó, a rádió és a televízió munkája

Az utóbbi években egyre többet foglalkozik a sajtó, a televízió s a rádió a cigánylakosság társadalmi beilleszkedésével. Üjraéledőben van az etnográfusok, a nyelvészek, a zenetudósok, a színház, a tánc és film szakemberei részéről a cigány népművészet termékeinek gyűjtése, feldolgozása, életük művekbe öntése.

A központi kommunikációs eszközök által közöltek, az írók írásai, a művek gyakran tartalmaznak a Politikai Bizottság és a kormány által képviselt elvekkel nem egyező álláspontokat.

A Politikai Bizottság által rögzített elveket az állami, társadalmi szervekben működők sem értelmezik mindig egységesen. Ezért az ide kapcsolódó kérdések magyarázata, indokolása, érvelése nem mindig egyértelmű, vagy elmarad, esetleg nem kielégítő.

Főként a Budapesten élő cigány értelmiségiek, ciganológusok és egyetemisták állnak elő az utóbbi időben politikai, kulturális jellegű kérdésekkel, követelésekkel, hogy pl. alakuljon cigányszövetség: a különböző, cigánylakosság ügyeivel foglalkozó szervekbe, bizottságokba kerüljenek be cigányok is, hogy rétegük érdekeit képviselhessék: induljon politikai, kulturális, ismeretterjesztő, felvilágosító hetilap; létesüljön Budapesten cigányszínház; ahol cigánygyermekek többségben vannak, folyjék kétnyelvű oktatás.

Egyesek megkérdőjelezik a Politikai Bizottságnak azt az álláspontját, hogy a Magyarországon élő cigánylakosság egy sajátos népréteg, azt tartják, hogy nemzetiség, s a nemzetiségnek kijáró jogok illetik meg.

5. A cigánylakosság állampolgári kötelezettségeinek teljesítése

A beilleszkedés kezdeti szakaszán levő vagy a még be nem illeszkedett cigánylakosságra jellemző, hogy jogaik hangoztatása mellett hajlamosak állampolgári kötelezettségeik elmulasztására. Különösen anyagi természetű tartozásaik [lakásépítési hitel törlesztésének hátraléka; kereseti, házadótartozás stb.] és különböző, elég nagy tömegben jelentkező kisebb-nagyobb szabálysértések jelzik, hogy állampolgári kötelezettségüknek közülük sokan még nem vagy hiányosan tesznek eleget.

6. A cigánylakosság helyzetének javításával foglalkozó szervek tevékenysége

a/ Az 1968-ban a kormány által létrehívott Tárcaközi Koordinációs Bizottság eddig évenként 2-3 alkalommal megtartott ülésén e kérdéskört felölelő összes ügyekben hozott állásfoglalásokat. Ezek az állásfoglalások segítik a minisztériumok, országos hatáskörű szervek, valamint a tanács és társadalmi szervek a cigánylakosság helyzetének javításával, beilleszkedésükkel kapcsolatos tevékenységét.16

Működése óta tizenkét megyei tanács végrehajtó bizottságát számoltatta be ez irányú tevékenységéről, illetve vizsgálta azok munkáját. A bizottságot eddig minden illetékes minisztérium, illetve társadalmi szerv tájékoztatta e téren kifejtett tevékenységéről. A beszámoltatások és kölcsönös tájékoztatások hasznosan segítették a bizottság és az érdekelt végrehajtó szervek további tevékenységét.

A bizottság többször tett javaslatot központi állami és társadalmi szerveknek a jelentkező feladatok és problémák megoldása érdekében.

A bizottság elnöke több ízben folytatott tárgyalást a menetközben felmerült problémák megoldásáról; véleménycserét a főhatóságok, társadalmi szervek vezetőivel.

A bizottság legutóbb 1973-ban az MTA Szociológiai Kutatócsoportjának a cigánylakosság körében végzett felmérése alapján értékelte a cigánylakosság helyzetét, s az ahhoz kapcsolódó állami társadalmi tevékenységét, majd a helyzetüket érintő, lényeges kérdésekben foglalt állást, amit az illetékes központi és megyei szerveknek megküldött. A bizottság állásfoglalásai, javaslatai, intézkedései mind a központi, mind a területi szerveknél hatékonyan segítették a cigánylakosság érdekében kifejtett tevékenységet.

b/ A megyei, városi, községi, tanácsi testületek és a megfelelő szintű koordinációs bizottságok is jelentős határozatokkal, intézkedésekkel és állásfoglalásokkal segítik e munkát. Legtöbb megye és település középtávú és ezen alapuló éves intézkedési tervet, programot készít a helyben jelentkező feladatok megoldására. A különböző helyi szervek együttműködése e téren is fejlődő, ha nem is kielégítő.

c/ A központi állami szervek közül a Belügyminisztérium, az Egészségügyi Minisztérium, az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Munkaügyi Minisztérium, a Művelődésügyi Minisztérium; a társadalmi szervek közül a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, valamint a Magyar Vöröskereszt Országos Elnöksége működik közre a cigánylakosság helyzetének javításával kapcsolatos tevékenységben.

III. KÖVETKEZTETÉSEK

1. A Politikai Bizottság 1961. június 20-i határozatának meghozatala óta folyamatosan tovább javult a cigánylakosság helyzete: a fejlődés üteme megélénkült; folytatódik a cigányság helyes irányú differenciálódása, növekszik a beilleszkedettek rétege; egyre szűkebb térre szorul vissza és mérséklődik a cigányokat általánosan elmarasztaló megítélés.

A helyes irányú fejlődés azonban nem kellő ütemű, az előrehaladással párhuzamosan egyes problémák tovább növekednek. A keresőképes cigányok mintegy egyharmada még nem mozdult el a beilleszkedés irányába, nem dolgozik, megtartja régi életformáját, elzárkózik a kedvező hatások elől. Sok a munkafegyelem ellen gyakran vétő, már dolgozó cigány munkavállaló. A munkahelyek egy része elzárkózik a cigány munkavállalók alkalmazása elől. Nagyon kevés a szakképzettségre szert tett cigánydolgozó.

Az egészségtelen telepi élet- és lakáskörülmények változása is lassú ütemű fejlődést mutat, még nem megoldott a telepek felszámolása.

A cigánygyermekek közül változatlanul viszonylag igen kevesen végzik el az általános iskolát, s igen elenyésző a továbbtanuló fiatalok száma. A cigánylakosság felnőtt rétegének iskoláztatása, iskolán kívüli nevelése, művelése a cigánylakossággal való foglalkozás egyik leggyengébb pontja.

Nem kellően irányított és összehangolt a központi kommunikációs eszközök s más publikációra és információra hivatott szervek a cigánylakosság beilleszkedését, s helyzetének javítását segítő tevékenysége.

Az állami és társadalmi szervek egyes központi és helyi szervei tevékenységében is gyakran fellelhetők e tekintetben az összehangoltság és rendszeres tevékenység hiánya, az idevonatkozó nézetek nem kellő egysége.

2. A Politikai Bizottság 1961. június 20-i határozatában foglaltak továbbra is érvényesen szabják meg a követendő elveket, legfőbb tennivalókat. Az állami és társadalmi szervek továbbra is az abban foglaltak figyelembevételével, következetesen hajtják végre a feladatokat.

a/ A cigánylakosság helyzetének javítása érdekében: - a Tárcaközi Koordinációs Bizottságnak továbbra is feladata a cigánylakosság helyzetét, a központi és helyi szervek ez irányú munkáját rendszeresen áttekinteni, s a szükségnek megfelelően észrevételeket tenni, javaslatokat adni, a felmerülő időszerű kérdésekben koordinálni, illetve állásfoglalásaival az érdekelt szerveket befolyásolni, azok számára segítséget nyújtani. Tervszerűen folytatni kell a megyei tanácsi szervek beszámoltatását, munkájuk ellenőrzését és segítését;

b/ Abban a felvetődött elvi, szemléleti kérdésben, hogy a Magyarországon élő cigánylakosság sajátos néprétegnek vagy nemzetiségnek tekintendő-e, az álláspont továbbra is az lehet, amit a Politikai Bizottság említett határozata tartalmaz: a cigánylakosság „bizonyos néprajzi sajátossága ellenére sem alkot nemzetiségi csoportot; problémáinak megoldásánál sajátos társadalmi helyzetüket kell figyelembe venni, s biztosítani kell számukra a teljes állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az ezek gyakorlásához szükséges politikai, gazdasági és kulturális feltételek megteremtését."17

Az Alkotmány e jogokat a cigánylakosság részére is biztosítja, ugyanakkor az eddiginél határozottabban érvényt kell szerezni a kötelességek teljesítésének is.

Nem támogathatók egyes cigány értelmiségieknek és ciganológusoknak azok a törekvései, hogy létesüljön cigányszövetség, cigányhetilap induljon, Budapesten cigányszínház jöjjön létre.

Nem indokolt a cigány tanulók által nagyobb számban látogatott iskolákban a kétnyelvű oktatás bevezetése, mert a cigány nyelv fejlettségi foka nem alkalmas tudományos anyag közlésére, ezen túlmenően a cigánylakosság mintegy háromnegyed része már csak magyar nyelven beszél. A cigányul és román nyelven beszélők az ország különböző területein szétszórtan, legalább tízféle, egymástól eléggé eltérő dialektusban beszélnek.

Az eddiginél tervszerűbb és átfogóbb munkával célszerű elvégezni a Magyarországon élő cigányok kulturális, eredeti népművészeti értékeinek feltárását, összegyűjtését, megőrzését, közreadását, az e téren folyó különféle kutatótevékenység egyeztetését.

c/ A megyei [fővárosi] szintű állami és társadalmi szervek rendszeresen vegyék számba megyéjük [főváros] cigánylakosságának helyzetét.

Dolgozzák ki az V. ötéves tervre vonatkozó idevágó terveiket és intézkedéseiket.

A megyei koordinációs bizottságok rendszeresen értékeljék a városok és községek cigánylakossága helyzetének javításához kapcsolódó tevékenységét, s segítsék a feladatok összehangolását, végrehajtását.

A munkaerő-foglalkoztatásban érdekelt helyi párt-, állami és társadalmi szervek a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termelő gazdaságokkal és üzemekkel együttműködve, tegyenek intézkedéseket arra vonatkozólag, hogy több cigány munkaerő vállaljon állandó jellegű munkát.

A helyi tanácsi szervek a társadalmi szervek közreműködésével biztosítsák a még meglevő telepeken a normális élethez szükséges alapvető feltételeket, s az ott élők bevonásával gondoskodjanak arról, hogy azokon állandóan rend legyen; szervezzenek a telepek számára is tisztasági mozgalmat.

A helyi szervek hatékonyan támogassák az egészségügyi, közegészségügyi és szociálpolitikai szervek cigánylakosság érdekében végzett tevékenységét; gondoskodni kell arról, hogy a szociális otthonokba az arra rászoruló cigányöregek és -betegek is nagyobb számban kerüljenek be. A helyi szervek kiemelten foglalkozzanak a cigánygyermekek iskoláztatásával. A tanácsi szervek más szervekkel közösen és anyagi lehetőségüktől függően létesítsenek minél több olyan szociális intézményt [kollégium, egész napos iskola, kedvezményes napközi otthoni ellátás stb.], amelyben a cigányok által sűrűn lakott települések hátrányos helyzetben levő gyermekei átmenetileg intenzív nevelésben, oktatásban részesülhetnek.

A munkahelyek külön is segítsék a cigányfiatalok továbbtanulását, szakmai oktatását, munkahelyi továbbképzését.

A cigányfiatalok iskolán kívüli nevelésével, művelésével mind a tanácsi, mind az ifjúsági szervezetek segítsék társadalmi beilleszkedésüket.

A tanácsi szervek, az iskolák a munkahelyekkel együtt nagyobb erőfeszítéseket tegyenek annak érdekében, hogy a cigány felnőtt dolgozók iskolai rendszerű oktatás keretében pótolják hiányzó ismereteiket. A munkahelyek vezetői az eddiginél célszerűbben és sokkal többet tegyenek a tudatilag s kulturálisan elmaradott dolgozóik szakmai neveléséért, ezen túlmenően juttassák hozzá őket a kultúra eszközeihez, s tervszerűen szervezzék őket a kulturális rendezvényekre.

A tanácsi és társadalmi szervek a rendőrséggel, más bűnüldöző szervekkel szorosabban, tervszerűbb, állandó kapcsolatot építsenek ki a cigánylakosság bűnözésének megelőzése érdekében. Kapcsolják be ebbe a megelőző tevékenységbe az iskolákat, a gyermekvédelmi, szociálpolitikai szerveket, intézményeket is.

Az állami és társadalmi szervek a pártszervezetek segítségével hassanak oda, hogy minél több cigányfiatal és -felnőtt vegyen részt a közéletben, különösen a cigánylakosság helyzetét érintő kérdések megtárgyalásában.

d/ A pártszervezetek, különösen a propaganda- és agitációs tevékenységük kapcsán irányítsák, segítsék elő és ellenőrizzék a cigánylakosság helyzetének javítását, társadalmi beilleszkedésük folyamatát.

A pártbizottságok időnként tűzzék napirendre a megyei, illetve a település cigánylakossága helyzetének értékelését s az ahhoz kapcsolódó feladatok végrehajtását.

V.

1. Az Agitációs és Propaganda Bizottság megtárgyalta és tudomásul vette a cigánylakosság helyzetének javításával foglalkozó Tárcaközi Koordinációs Bizottság jelentését a Magyarországon élő cigánylakosság helyzetéről. Megállapította, hogy a Politikai Bizottság 1961. júniusi határozata óta a cigánylakosság helyzete tovább javult, még akkor is, ha a társadalom általános kulturális színvonalához képest még ma is jelentős a lemaradás. Az előrehaladást mutatja a foglalkoztatottak, a beilleszkedők számának gyors emelkedése, az iskolai oktatásban részt vevők számának növekedése, valamint a szemléletben is jelentkező változás. A Tárcaközi Koordinációs Bizottság létrehozása 1968-ban helyes lépés volt, javult a helyi szerveknek a cigánylakosság érdekében végzett munkája.

A bizottság nem tartja szükségesnek, hogy a cigánykérdésben új határozat szülessen, mert a Politikai Bizottság 1961. júniusi határozatában megfogalmazott elvek és legfőbb tennivalók ma is helytállóak, megfelelő iránymutatást adnak a további munkához.

2. A cigánylakosság helyzetének további javítása érdekében elsősorban az alábbi feladatokat kell megoldani:

Legfontosabb feladat a munkaképes cigányok további bevonása a termelőmunkába, mert elsősorban ez segíti elő beilleszkedésüket a társadalomba, s ez szolgálja legjobban élet- és kulturális színvonaluk emelését, életformájuk megváltozását.

Különös gondot kell fordítani a cigánygyerekek iskoláztatására. El kell érni, hogy az iskolaköteles korúak minél nagyobb számban járjanak iskolába, végezzék el az általános iskolát, s az arra alkalmasak kapjanak támogatást a továbbtanuláshoz. A külön cigányosztályok létrehozását az óvodákban és az általános iskola alsó tagozatán abból a szempontból kell mérlegelni, hogy ez elősegíti-e a hátrányok behozását. Ezt a helyzetet -egyéni mérlegelés alapján is - csak addig szabad fenntartani, amíg nem gátolja a cigánygyermekek beilleszkedését a közösségbe. A rendszeres munkát vállaló felnőtt cigányokat ösztönözni kell arra, hogy a felnőttoktatás keretében elvégezzék az általános iskolát és szakmát tanuljanak.

További segítséget kell nyújtani a cigánytelepek felszámolásához és a telepen kívül élő cigányok lakásproblémáinak megoldásához. A bizottság javasolja annak megvizsgálását, hogyan lehetne a falvakban megüresedett házakat felhasználni a cigányság lakáshelyzetének enyhítésére, figyelembe véve munkába állításuk lehetőségét is.

A helyi szervek fordítsanak figyelmet a cigánytelepek egészségügyi ellátásának javítására, beleértve az egészségügyi felvilágosító munkát is.

Vizsgálni kell azokat a módszereket, melyek elősegítik a cigányság kulturális érdeklődésének felkeltését.

3. Az Agitációs és Propaganda Bizottság továbbra is szükségesnek tartja a cigánysággal szemben jelentkező előítéletek elleni eszmei harcot, csakúgy, mint a cigánylakosság körében végzendő felvilágosító, politikai nevelő munkát, a társadalommal szemben még meglevő fenntartásaik leküzdését.

4. A cigányság problémáinak megoldásában, környezetük formálásában sokat tudnak segíteni azok a cigányok, akik már beilleszkedtek a társadalomba. Elsősorban olyan cigányszármazású pedagógusokra, orvosokra, gondozónőkre van szükség, akik vállalják a cigányság közötti munkát. Elő kell segíteni azt, hogy a közmegbecsülésnek örvendő, közéleti tevékenységet vállaló és arra alkalmas cigányok képességeiknek megfelelő szerepet kapjanak a közéletben.

5. A Politikai Bizottság határozatának megfelelően a cigányságot a jövőben sem kell nemzetiségi csoportnak tekinteni. A fő feladat továbbra is a társadalomba való beilleszkedésük elősegítése. Ezért az Agitációs és Propaganda Bizottság nem támogatja az elkülönülési törekvéseket, nem helyesli önálló cigányszövetség megalakítását, cigánysajtó, cigány nyelven tanító iskola, cigányszínház stb. létrehozását.

6. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala az Agitációs és Propaganda Bizottság állásfoglalása alapján dolgozzon ki irányelveket a további feladatokról a helyi tanácsok számára, azokban a kérdésekben pedig, amelyekben a koordinációs bizottság saját hatáskörében nem dönthet, kérje a Minisztertanács határozatát.18

 

A MAGYARORSZÁGI CIGÁNYLAKOSSÁG HELYZETÉRŐL19. Az MSZMP KB Politikai Bizottságának határozata [1979. április 18.]

Az MSZMP Politikai Bizottsága 1961-ben megtárgyalta a Magyarországon élő cigányokról szóló jelentést, és határozatában kijelölte a társadalmi beilleszkedésüket előmozdító legfontosabb tennivalókat.20

A határozat végrehajtására tett eddigi intézkedések pozitív hatással voltak a cigányok életkörülményeire: lényegesen kiterjedt foglalkoztatottságuk, lakás-, művelődési és közegészségügyi viszonyaik kedvezőbbé váltak. Társadalmi beilleszkedésük erőteljes differenciálódást indított el közöttük.

Az általában kedvező tendenciák azonban nem azonosan érintették az egész cigánylakosságot. A telepeken lakók életkörülményei ma is rendkívül súlyosak. Jelentős számú cigány él a társadalmi átlagszint alatt. Viszonylagos elmaradottságuk nem mérséklődött a megtett intézkedések arányában.

Indokolt a cigányok helyzetének ismételt elemzése, a tennivalók meghatározása, de különösen a cigányok beilleszkedésének elősegítésére fordítható anyagi, szervezeti, társadalmi erők koncentrálása.

I. A CIGÁNYLAKOSSÁG DEMOGRÁFIAI JELLEGZETESSÉGEI, TERÜLETI ELHELYEZKEDÉSE

A magyarországi cigánylakosság létszámáról, élet- és munkakörülményeiről nincsenek pontos adatok. Az 1961. évi jelentés 200 ezer főt említ. A tanácsok 1978. évi beszámolói alapján jelenlegi számuk legkevesebb 320 ezerre tehető. A népesedési tendenciák alapján várható, hogy lélekszámuk 1990-re 400 ezer-450 ezer lesz. Élveszületési arányuk 1971-ben [32 ezrelék] majdnem kétszerese volt a nem cigány lakosságénak. Újabb megyei vizsgálatok szerint a születésszám csökkenő tendenciájú, de még mindig magas.

A családok átlagos lélekszáma [4,52] mintegy 40%-kai magasabb, mint a nem cigány családoké. A családokban az eltartottak száma közel háromszorosa az országos átlagnak.

A cigánylakosság területi megoszlása egyenetlen. Viszonylag nagy számban élnek Budapesten, illetve a főváros övezetében, a Dél-Dunántúlon [különösen Baranya, Somogy megyében], az északi országrészben [Borsod és Szabolcs megyében], míg Nyugat-Dunántúlon jelenlétük alig észrevehető.

Többségük falvakban, kistelepüléseken lakik. Az utóbbi években erőteljesebbé vált beáramlásuk a városokba. A beáramlás magyarázata főként az itt kinálkozó jobb munkalehetőségekben, a lakáshoz jutás nagyobb esélyeiben, a kedvezőbb iskoláztatási feltételekben és abban rejlik, hogy a városokban kevesebb előítélettel kell szembenézniük. 1961-ben a félig letelepedett és vándorcigányok aránya kb. 40% volt. Ez a réteg ma már megszűnőben van.

1. Foglalkoztatottság, jövedelmi viszonyok

A cigányok életében a foglalkoztatottság kiterjedése hozta a legnagyobb változást. 1961-ben a munkaképes cigánylakosság 33%-a állandó, 32%-a alkalmi jellegű munkaviszonyban volt, 35°,',-a pedig egyáltalán nem dolgozott. A megyei tanácsok felmérése szerint jelenleg a munkaképes cigány férfiak 80-90%-a dolgozik. A foglalkoztatottak 85-90 százaléka állandó munkaviszonyban van, 10-15%-a alkalmi és idénymunkás. A munkaképes korú cigány nőknek csak 30%-a kereső, míg az országos helyzet a hasonló korú nőknél 63%. A cigány nők munkába állítását akadályozza a kiskorú gyerekek nagy száma és a kis településeken a női munkaalkalmak, illetve a gyermekintézmények hiánya. Megoldatlan a munkaképes korba lépő 15-18 éves cigányfiatalok foglalkoztatása.

A foglalkoztatottak 30-40%-a az iparban, 20-30%-a az építőiparban, 20%-a mező-, erdő- és vízgazdálkodásban, 15%-a egyéb ágazatokban dolgozik. Döntő többségük ma is szakképzetlen segédmunkás. A különösen nehéz, piszkos munkát rendszerint cigányok végzik. Egyes vállalatoknál ún. cigánymunkakörök [darukötöző, udvarsöprögető, kocsimosó, utcasöprő, csatornatisztító] kezdenek kialakulni. Szellemi foglalkozású cigány nagyon kevés akad.

A foglalkoztatás terén oldódtak a cigányokkal szembeni előítéletek. Munkába állításukkal szemben nagyobb mérvű idegenkedés főként a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben és a kereskedelemben tapasztalható.

A cigányok foglalkoztatása terén ma a munkaviszonyban való megtartás, a munkafegyelem megszilárdítása és a termelőmunkához szükséges alapismeretek megtanítása a legfőbb gond. A cigányfiatalok munkára nevelésében, társadalmi beilleszkedésük elősegítésében nagy szerepe van a Magyar Néphadsereg alakulatainak. Alacsony iskolai végzettsége és az átlagosnál rosszabb fizikai állapota miatt azonban igen sok cigányfiatalt nem hívnak be katonának.

Általában nincs különbség az azonos munkakörben és munkakörülmények között dolgozó cigányok és nem cigányok munkabére között. Ennek ellenére a cigánycsaládok egy főre jutó jövedelme - a szakképzetlen munkával elérhető alacsony keresetek, az egy keresőre jutó nagyszámú eltartott miatt - az esetek többségében mélyen az országos szint alatt van.

A munkáltatók egy része ma már figyelmesebben törődik cigánydolgozóival [segíti lakásgondjaik megoldását, bevonja őket a felnőttoktatásba stb].

2. Lakáshelyzet

Jelentősen csökkent a telepek, illetve a telepeken élő cigányok száma. 1961-ben kb. 70%-uk élt szociális körülményeknek meg nem felelő telepeken, putrikban, most 25%-uk. 1965-1977 között 16 ezer lakás építéséhez, vásárlásához vettek igénybe kedvezményes OTP-hitelt. Más úton [tanácsi lakáskiutalások, árvíz- és belvízkárok pótlásához nyújtott kedvezmények révén] további 8100 lakáshoz jutottak. Tetemes azoknak a cigánycsaládoknak a száma, amelyek saját erőből építettek, illetve vásároltak házat.

Ennek ellenére ma is 81 ezer ember él szociális követelményeknek meg nem felelő, elkülönült telepeken, igen nehéz anyagi és elviselhetetlen lakáskörülmények között. A telepek melegágyai a bűnözésnek, okai a gyerekek iskolázatlanságának, a betegségeknek és a fertőzési veszélynek. A nem telepen élők jelentős részének lakáskörülményei is nyomorúságosak.21

Az utóbbi években a cigány nyomortelepek felszámolása lelassult. Ennek oka anyagi, szervezeti és szemléletbeli problémákban kereshető. Az építési költségek, a ház- és telekárak jelentős emelkedése miatt a hitel összege [1978-ban 140 ezer forint] ma már a szerény igényeket kielégítő lakások építéséhez sem elegendő. A telepeken élők - akiknek többsége nagycsaládos, alacsony keresetű segédmunkás, illetve idősebb ember - nem tudják előteremteni a hitel kiegészítéséhez szükséges összegeket [kb. 50 ezer-80 ezer Ft].

Különösen nehéz a falvakban élő cigányok lakáshelyzetének javitása [nincsenek tanácsi bérlakások, nincs célcsoportos lakásépítés, a tanácsok a telepek felszámolásával kapcsolatos költségekre csak utólag kapnak támogatást]. Az objektív nehézségeket szubjektív hibák is növelik. Egyes helyi tanácsok nem fordítanak elég gondot a telepek felszámolására. Több helyen halogatják a házhelyek kiutalását és magas telekárat követelnek. A lakóhelyi beilleszkedést a helybeliek előítéletei is nehezítik.

3. Oktatás, művelődés

1961-ben a felnőtt cigánylakosság 40%-a írástudatlan volt. A tanköteles korú gyerekeknek csak 13%-a jutott el a felső tagozatba és csupán 2-3%-a végezte el a nyolc osztályt.

A Politikai Bizottság határozata óta szervezeti, szociális és pedagógiai intézkedések segítik a cigány tankötelesek hátrányos helyzetének javítását. Egyre több gyereket vonnak be óvodába és iskolára előkészítő tanfolyamra. Anyagilag is ösztönzik a cigány tanulókat oktató pedagógusok munkáját, s rendszeresek a pedagógiai-módszertani tapasztalatcserék. Az iskolába járókat szociális kedvezményekben részesítik.

Az utóbbi nyolc évben 18 ezerrel nőtt az iskolába járó cigánygyerekek száma, és elérte a 77 ezer főt. Becslések szerint a gyerekek 80-85%-át beírják az első osztályba. Az összes tankötelesnek kb. 25%-a a felső tagozatba is eljut, és a nyolc osztályt elvégzi mintegy 15%-uk. Az eredmények mindenekelőtt a beilleszkedett, illetve a beilleszkedés útjára lépett családok gyerekeinél mutatkoznak.

Ma is súlyos gond azonban, hogy az óvodás korú cigánygyerekeknek csupán 20-30%-a jár óvodába, szemben az országos 84%-os aránnyal. Az iskolás korúak közül sokan tanulnak eleve hátrányos oktatási feltételek között: többségükkel képesítés nélküli pedagógusok foglalkoznak, rosszul felszerelt iskolákba, összevont osztályokba járnak. A gyerekek mintegy 20-30%-a nem tud jól magyarul. Napjainkban 15-17 ezer tanköteles korú hiányzik az iskolákból, ezek többsége cigánygyerek. Az általános iskolába beiratkozott cigánygyerekek több mint 70%-a nem végzi el a nyolc osztályt. Az összes cigány tanuló több mint fele túlkoros abban az osztályban, ahová jár. A gyógypedagógiai intézményekben tanulóknak gyakran egyharmada cigány.

A nyolc osztályt végzett cigány tanulók közül kevesen jutnak el szakmunkásképzőbe, elenyésző a középiskolában vagy felsőoktatási intézményben tanulók száma.

A közművelődésben - főként az általános iskolát végzettek és a már munkaviszonyban álló, beilleszkedett rétegek létszámának emelkedésével - szerény fejlődés ment végbe. Többen vesznek részt munkahelyi

képzésben, továbbképzésben [főként azok a formák vonzóak, amelyek az általános iskolai végzettség megszerzését összekötik a szakképzéssel], gyakrabban látogatják a művelődési intézményeket, élnek a művelődés intenzívebb formáival. Népszerűbbek az egészségügyi ismeretterjesztő előadások, a cigányokról szóló, velük kapcsolatos [történetükkel, folklór hagyományaikkal foglalkozó] rendezvények. A telepeken élő felnőtt cigányok többsége azonban igen keveset tud a körülötte zajló világról.

4. Közegészségügy, járványügy

A telepeken javult valamelyest az egészségügyi helyzet. A járványos betegségek visszaszorultak. Az egészségnevelés bizonyos részeredményeket mutat fel. A munkában nagy segítséget adnak a Vöröskeresztaktivisták.

A telepeken uralkodó kritikus lakáskörülmények, a hiányos táplálkozás, a rendszertelen tisztálkodás, a rossz öltözködés azonban a cigányok egészségi állapotára rányomja bélyegét. Több a koraszülés, a csecsemők kisebb átlagsúllyal születnek, mint a nem cigány csecsemők, nagyobb arányú a csecsemőhalandóság; a felnőttek is gyakrabban betegszenek meg, mint a nem cigányok. Sok közöttük a 10—15 éves munkaviszony után leszázalékolt 30-40 éves ember. A cigányok átlagos életkora ma is mintegy 10-15 évvel alacsonyabb az országosnál; az átlagosnál gyakoribb betegségekhez társul az ugyancsak nagyobb fokú alkoholizmus. A kötelező védőoltásokról igen sokan távol maradnak.

A felnőttvédelmi szociális gondoskodás intézményeit [öregek napközi otthona, szociális otthon, házi szociális gondozó szolgálat] a cigány rászorulók alig veszik igénybe.

5. A cigányok állampolgári magatartása, megítélésük a közvéleményben

A társadalmi beilleszkedés előrehaladása lényegesen megnövelte azt a réteget, amelynek állampolgári magatartása megfelel a társadalmunkban kialakult, megkövetelt normáknak. Közülük ma már többen részt vesznek a közéletben is. Leginkább a helyi tanácsokban kapnak szerepet. Számuk azonban alacsonyabb, mint a cigánylakosság aránya. Kevés munkahelyi vezető kerül ki a cigányok közül.

Igen sok beilleszkedett cigány szégyelli és letagadja származását; sérelmesnek tartja a megkülönböztetett bánásmódot. Mások viszont vállalják származásukat, és kezd kialakulni bennük egyfajta cigányetnikai tudat. A cigányok körében is élnek előítéletek, nacionalista indulatok a nem cigányokkal szemben.

A telepeken élő, szociálisan elmaradott, legszegényebb emberek magatartására a befelé fordulás, a hátrányos helyzet fásult tudomásulvétele jellemző. Az ő körükben élnek leginkább a régi cigány életforma maradványai. A törvényes rend és az együttélés szabályainak megsértői rendszerint közülük kerülnek ki.

A jogsértők elleni rendőri fellépés a cigánylakosság beilleszkedését is segíti, ezért a Belügyminisztérium folyamatosan értékeli a cigányszemélyek bűnözését. Nyilvántartása szerint a cigánylakosság bűnözési aránya 1974-1977 között kétszer akkora volt, mint az ország lakosságához mért aránya. Feltűnően nagyarányú a fiatalkorú cigánylakosok bűnözése. Az összes fiatalkorú elkövető 16,3%-a cigány.

Társadalmunkban ma még gyakori a félelem és az elzárkózás főként a betelepedésekkel, munkavállalásokkal szemben; a szórványosan előforduló vegyes házasságokat a közvélemény elítéli. Elterjedtek az olyan vélekedések, hogy a cigányok erőszakosak, élősködők, alkoholisták, bűnözők, nem szeretnek dolgozni stb. A „cigány" szó általánosan pejoratív, megbélyegző értelmezésben él. Esetenként a faji előítélet durvább megnyilvánulásai is előfordulnak.

A cigányok társadalmi felemelésére irányuló erőfeszítéseket sokan eltúlzottnak, a cigányokat azokra érdemtelennek tartják. Életkörülményeik megváltoztatását kényszerítő intézkedésekkel, szankciókkal vélik megoldhatónak.

Tömegkommunikációs fórumaink rendszeresen és általában politikai törekvéseinknek megfelelően foglalkoznak a cigányok helyzetével. Előfordulnak azonban hangsúlytévesztések is: gyakrabban teszik szóvá a cigányok körében mutatkozó antiszociális megnyilvánulásokat, és kevesebb figyelmet fordítanak a cigánylakosság körében észlelhető pozitív változásokra. Viszonylag ritkábban bírálják az előítéletek következtében elkövetett visszaéléseket.

A cigányok ügyét-sorsát szívén viselő, jelentős számú nem cigány értelmiségi körében létezik egy szűk csoport, amelynek nézeteiben keveredik az újbaloldali demagógia és a cigány nacionalizmus.

A kutatók és a cigányértelmiségiek egy részében élnek olyan nézetek, hogy a cigányokat - eltérően a Politikai Bizottság 196l-es határozatától - nemzetiségnek kellene tekinteni. Ebben a kérdésben nem indokolt megváltoztatni az 196l-es határozat álláspontját.

1967 óta működik a Nemzetközi Cigány Bizottság mint nemzetközi cigányegyesület. Nem tartozik a hivatalosan elismert nemzetközi szervezetek közé, de kapcsolatban áll nemzetközi szervezetekkel [UNESCO, Russell-bíróság]. Hazánkban a cigányoknak átfogó érdekképviseleti szerve nincsen, és szervezett módon nem kapcsolódhatnak a bizottság munkájához. Esetenként magánemberek lépnek fel a magyarországi cigányok nevében. A bizottság keresi a legalizált kapcsolatok felvételének lehetőségét hazánkkal.22

6. Cigánykérdés a párt-, állami és társadalmi szervezetek munkájában

1968-ban a Minisztertanács mellett Cigány Tárcaközi Koordinációs Bizottság alakult.23 A bizottság és a később létrehozott megyei bizottságok eredményesen dolgoznak. A pártszervek és -szervezetek esetenként, a tanácsok rendszeresen foglalkoztak az illetékességi körükbe tartozó cigánylakosság helyzetével. Elismerésre méltó a Hazafias Népfront-bizottságok és a Vöröskereszt-szervezetek munkája.

Jelentős azoknak a pártszerveknek és KISZ-szervezeteknek, tanácsoknak a száma, amelyek nem súlyának, társadalompolitikai jelentőségének megfelelően foglalkoznak a cigánykérdéssel, a nyomortelepek megszüntetésének ügyével. Sok az általánosságokban kimerülő előterjesztés, gyakori a problémák formális kezelése. A határozatok végrehajtásának ellenőrzése nem kap elég figyelmet. Kevés helyen alakult ki összehangolt tevékenység az érdekelt szervek között. A cigánylakosság társadalmi tudatának, szokásainak, erkölcsének hiányos ismerete is nehezíti a nevelőmunkát. Nem támaszkodnak eléggé a már beilleszkedett dolgozókra, aktívákra, a cigány értelmiségre.

Néhány kutató hosszabb ideje foglalkozik a cigányság szociológiai, néprajzi, nyelvészeti vizsgálatával és jelentős szakismeretre tett szert. E kutatásokat, amelyek eddig esetlegesek voltak, a jövőben jobban kell koordinálni.24

 

II. FELADATOK

A cigánylakosság társadalmi beilleszkedésének gyorsítása végett elsősorban a következő feladatok megoldására kell összpontosítani.

1. További erőfeszítéseket kell tenni a foglalkoztatási szint emelése,mindenekelőtt a munkaképes korba lépő fiatalok foglalkoztatásának javítása végett.

El kell érni, hogy az idény- és alkalmi munkások közül minél többen vállaljanak állandó munkát. A munkahelyi vezetés, a munkahelyi párt-és társadalmi szervezetek, a szocialista brigádok segítsék a cigánydolgozók munkahelyhez kötődését. Az alkalmas cigány dolgozókat minél nagyobb számban fel kell venni termelőszövetkezeti tagnak. A munkahelyeken szervezett szakmai képzésbe, továbbképzésbe be kell vonni a megfelelő cigánydolgozókat. Az arra érdemesek számára biztosítani kell az előmenetel, a munkahelyeken betölthető tisztségek elnyerésének lehetőségét.

2.  Az országos lakásépítési program keretében erőfeszítéseket kell tenni a rászoruló cigánylakosság lakásprogramjának megoldása érdekében. Folytatni kell a telepek felszámolására irányuló munkát.

Felül kell vizsgálni és szükség szerint módosítani kell a lakáshoz jutás szervezeti, anyagi feltételeit. A kedvezmények odaítélésekor, a szociális helyzeten túlmenően, mérlegelni kell a munkavállalást, illetve a végzett munka minőségét. Fokozottan kell élni az üresen álló falusi házak megvásárlásának lehetőségével, indokolt esetben szükségmegoldáshoz is kell folyamodni.

3.  A cigánylakosság műveltségi viszonyainak javításában a cigányfiatalok oktatását-nevelését központi feladatnak kell tekinteni. Ezért a tanácsok, a párt- és a társadalmi szervek közreműködésével, fokozatosan biztosítsák óvodai felvételüket, illetve bevonásukat az iskola-előkészítő tanfolyamokra. Oldják meg a cigány tankötelesek nyilvántartását és beiskolázását. Segítsék elő, hogy rendszeresen járjanak óvodába, iskolába.

A helyi körülményeknek megfelelően továbbra is indokolt speciális cigányosztályok, napközis csoportok és kollégiumok működtetése, de biztosítani kell, hogy akik már részt tudnak venni a normál osztályok munkájában, azok együtt tanuljanak a nem cigány gyerekekkel. Tovább kell javítani mind az óvodákban, mind az általános iskolákban oktatásuk speciális pedagógiai módszereit, eljárásait, e feladatokra a pedagógusok felkészítését s mindebben a pedagógiai és más tudományok részt vállalását.

Az érintett tanácsok gondoskodjanak róla, hogy a napközi otthonokba, kollégiumokba, a diákétkeztetésbe a tényleges igények alapján megfelelő számban kerüljenek be a cigányok gyerekei is. A szociális, a gyámügyi és a nevelési segélyeket mindenekelőtt a kiskorú és a továbbtanuló gyerekek támogatására ítéljék oda. Ezeket a szülők magatartásától függően célszerű esetenként az óvodai, a napközi otthoni, a tanulószobai és a kollégiumi költségek térítéseként átutalni.

Javítani kell az általános iskolát sikeresen elvégző cigány tanulók pályaorientálását. Növelni kell a szakmunkásképzőkben és a középiskolákban továbbtanulók számát. Annak érdekében, hogy a cigányok társadalmi beilleszkedését minél több cigány értelmiségi - főként pedagógus, népművelő, orvos - segíthesse, nagyobb támogatást kell biztosítani a felsőoktatási intézményekbe felvett cigány hallgatók számának növeléséhez.

A felnőtt lakosság körében végzett közművelődési munkában jobban tekintetbe kell venni a befogadók műveltségi színvonalát, reális szükségleteit. A nem cigány lakossággal közös művelődési alkalmak és formák mellett - ahol ez célszerűnek látszik - támogatni kell a homogén cigány művelődési közösségek [folklóregyüttesek, klubok, szakkörök] munkáját. A magyar és az egyetemes kultúra elsajátításának szervezésével egyidejűleg lehetőséget kell teremteni az értékes cigányhagyományok felkutatására, ápolására.

4.  Minden olyan községben, ahol nagyobb számban élnek cigányok, az egészségügyi szervek létesítsenek aktívahálózatot, amelybe a cigányokat is vonják be. Az egészségnevelés középpontjában a családtervezés, a gyermeknevelés, az alapvető higiéniai követelmények megismertetése és megtartatása álljon.

A terhes- és csecsemőgondozást, a gyermekek védőoltását és a szűrővizsgálatokon való részvételt általánossá kell tenni. A házi beteggondozás ellátására a cigánylakosság köréből is aktívákat kell igénybe venni.

A Magyar Vöröskereszt egészség- és családvédelmi munkája során külön gonddal foglalkozzék a cigány lakossággal.

5. A cigányok társadalmi, közéleti aktivitásának kibontakoztatása érdekében az állami szervek és a tömegszervezetek, valamint a tömegszervezetek  egymás  közötti  sajátosságainak figyelembevételével  megfelelő munkamegosztást kell kialakítani. A lakó- és munkahelyeken egyaránt fokozni kell a szakszervezeti, KISZ- és párttaggá nevelő munkát az arra érdemes cigányok körében. Bátrabban kell kezdeményezni közéleti megbízatásukat. Néhány érintett megyében létesítsenek cigányszármazású személyekből álló konzultatív bizottságot. A Hazafias Népfront-bizottságok a cigányok lakta területekről [községekből] az arra alkalmas cigányok bevonásával építsenek ki aktívahálózatot. A párt-, társadalmi szervezetek és a tömegkommunikációs fórumok helyes orientálással, politikai nevelőmunkával segítsék a cigányokkal szembeni előítéletek oszlatását. Törekedjenek a cigányok helyzetének reális bemutatására, tárják fel a cigányok felemelkedésében végbement fejlődést; a beilleszkedett réteg helytállását a szocialista építőmunkában.

A központi sajtó mérsékeltebben, a megyei lapok szükség szerint gyakrabban foglalkozzanak a cigányok helyzetével.

 

III. HATÁROZAT

A Politikai Bizottság a jelentést tudomásul veszi. Megállapítja, hogy a cigánylakosság társadalmi beilleszkedésének meggyorsítására tett intézkedések összhangban vannak 1961. június 20-i határozatával. Az intézkedések számottevő eredménnyel jártak. Lényegesen kiterjedt a cigányok foglalkoztatása, javultak lakás-, művelődési és közegészségügyi viszonyaik. A társadalmi beilleszkedés folyamata erőteljes differenciálódást indított el körükben.

A kedvező folyamatok kibontakoztatása, a beilleszkedést akadályozó régebbi és új keletű problémák elhárítása megköveteli, hogy az érintett párt-, állami és társadalmi szervek, az üzemek és a vállalatok a jövőben is megkülönböztetett figyelemmel és az ügy sajátosságának megfelelő módszerekkel foglalkozzanak a cigányok társadalmi beilleszkedésének előmozdításával.

A Politikai Bizottság egyetért a jelentésben kiemelt feladatokkal, amelyek megoldása során a következő elvekből kell kiindulni.

A Politikai Bizottság ajánlja a Minisztertanácsnak, hogy tűzze napirendre a cigánylakosság helyzetét, és határozza meg az állami szervek időszerű feladatait.25 Ezt követően történjék nyilvános közlés arról, hogy az illetékes párt- és állami szervek áttekintették a cigánylakosság helyzetével foglalkozó korábbi állásfoglalásaik végrehajtását. Ebben tájékoztatni kell a közvéleményt a cigánylakosság helyzetének javításában elért jelentős eredményekről, továbbá arról, hogy az illetékes szervek megfelelő intézkedéseket hoztak annak érdekében, hogy a cigánylakosság életkörülményeiben, társadalmi beilleszkedésében kibontakozott egészséges folyamat folytatódjék.

A SZOT és a KISZ illetékes testülete tárgyalja meg a cigányok körében végzendő tennivalókat. A Politikai Bizottság egyetért azzal, hogy a Nemzetközi Cigány Bizottsággal, ha ilyen igény felmerül, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa tartsa a kapcsolatot.

 

A MAGYARORSZÁGI CIGÁNYLAKOSSÁG HELYZETE ÉS AZ IDŐSZERŰ FELADATOK [1984]

[Az Agitációs és Propaganda Bizottság 1984. október 2-i ülésén tárgyalta meg a KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának jelentését, amelyet az alábbiakban ismertetünk.]

Az MSZMP Politikai Bizottsága legutóbb 1979-ben tárgyalta meg a Magyarországon élő cigányság helyzetét, és határozatában megjelölte a cigányság társadalmi beilleszkedését szolgáló legfontosabb teendőket.

A határozat nyomán életbe léptetett intézkedések hatására a hazai cigánylakosság életkörülményei javultak, és fő vonásait tekintve kedvező irányú átalakulás jellemzi társadalmi helyzetét is. A cigányság körében további differenciálódás ment végbe. Növekedett részvétele a saját helyzetének megváltoztatására irányuló erőfeszítésekben. Az alapvetően pozitív tendenciák ellenére a cigánylakosság egyelőre a társadalom legkevésbé kvalifikált rétegeibe illeszkedik be. Az elért eredmények alapján a korábbiaktól eltérő feszültségek is keletkeztek. Ezzel összhangban a teendők súlypontjai is változóban vannak. A lakosság körében a cigányság társadalmi beilleszkedésével párhuzamosan nem csökkentek az előítéletek. Az utóbbi években a cigánylakosság társadalmi helyzetének és beilleszkedésének egyes kérdéseiről - így elsősorban etnikai csoportként való megítéléséről - visszatérő viták is folytak.

Mindez együttesen indokolja a cigánylakosság helyzetének és fejlődési távlatainak, ezen belül elsősorban az Agitációs és Propaganda Bizottság illetékességi körébe tartozó kérdéseknek ismételt áttekintését, a Politikai Bizottság 1979. évi határozata óta eltelt időszak tapasztalatainak elemzését, a fejlődés új vonásainak vizsgálatát, a tennivalók újbóli meghatározását.

I. A CIGÁNYLAKOSSÁG DEMOGRÁFIAI JELLEMZŐI, FOGLALKOZTATÁSA, ÉLETKÖRÜLMÉNYEI

Az illetékes állami és pártszervek - különösen az 1979-es határozat óta - testületi üléseiken rendszeresen áttekintik a területükön élő cigányság élet- és munkakörülményeit, szociális ellátásának alakulását. Ezeknek az elemzéseknek a megállapításaira támaszkodva a következőkben foglaljuk össze a hazai cigánylakosság helyzetének főbb jellemzőit.

1. Magyarországon a cigányság alkotja a legnagyobb lélekszámú, sajátos kultúrával, tradíciókkal rendelkező társadalmi, etnikai csoportot. A magyarországi cigányok száma a tanácsi adatok szerint 1983-ban 350-360 ezerre volt becsülhető. A korábban jellemző igen magas termékenység csökkenése és a megkezdődött asszimiláció miatt ez a szám alacsonyabb, mint amivel a Politikai Bizottság számára készített 1979. évi jelentés számolt. Létszámuk azonban így is nagyobb, mint a hazánkban élő nemzetiségeké együttvéve.

A cigányság területi elhelyezkedése az utóbbi időben állandósult. Mintegy 70% -a falvakban lakik. A nagyobbrészt még az 1970-es években végbement migráció hatására aránya az ország északkeleti részeiben és egyes nagyvárosokban növekedett. A fiatalok körében - a kistelepüléseken hiányzó munkaalkalom és a lakásgondok miatt - változatlanul erős a városokba törekvés. Ma az ország településeinek mintegy 62%-án élnek cigányok. Borsod-Abaúj-Zemplén és Szabolcs-Szatmár megyében él a cigányság mintegy harmada.

Továbbra is jellemző, hogy a cigányság körében a gyermekek aránya magasabb [38%], az öregeké pedig jóval alacsonyabb [10%], mint ezeknek a körcsoportoknak az összlakosságon belüli aránya [21, illetve 22%]. 2. A munkaképes korú cigány férfiak 85%-a már 1979-ben is dolgozott. Ez az arány, amely megegyezik a nem cigány férfiak foglalkoztatási színvonalával, mára állandósult. A további 15%-on belül a cigányok között a munkaképtelenek, leszázalékoltak és a nem dolgozók aránya nagyobb, az össznépességen belül viszont ebben a csoportban a továbbtanulók teszik ki a többséget. A nők foglalkoztatottsága 1979 óta jelentősen emelkedett: a cigány nők 53%-a állandó munkaviszonyban áll, vagy rendszeresen idény-, illetve alkalmi munkát vállal [az országos átlag 78%]. A korábbi időszakhoz képest nőtt a mezőgazdaságban foglalkoztatott cigányok aránya, és egyre többen vállalnak munkát közülük a szolgáltatásokban is.

Az aktiv keresők fele segédmunkás. A szakmunkások aránya az összlakosságbeli aránynak negyede, a nem fizikai dolgozókénak fele. A százalékos arányokat a következő táblázat tartalmazza:

  Cigányság Összlakosság
Segédmunkás
51,2%
12,2%
Betanított munkás
23,8%
25,7%
Szakmunkás
7,7%
29,5%
Fizikai összesen
82,7%
67,4%
Nem fizikai
17,3%
32,6%

A felnőtt cigány lakosságnak változatlanul csak mintegy 10-12%-a rendelkezik szakképesítéssel, a többi nyolc osztályt, illetve zömük ennél is kevesebbet végzett. Az egy keresőre jutó eltartottak száma - a családban élő nyugdíjasokat és a nem dolgozó nőket is beleértve - 1971 óta 2,24-ról 1,3-re csökkent, de még mindig így is jóval magasabb, mint az összlakosság körében [ahol ugyanattól az időtől számítva 0,82-ról 1,13-ra nőtt]. A nyugdíjasok nélkül a cigányság körében egy keresőre 1,5, az összlakosság körében 0,6 eltartott jut.

A cigányság anyagi helyzete a történelmi elmaradottság és kirekesztettség, körülményeihez képest jelentősen javult, gazdasági hátrányát sikerült csökkenteni. Megyei adatok és egyéb tapasztalatok alapján mintegy 20-25%-ra becsülhetjük azoknak a cigánycsaládoknak az arányát, amelyek anyagi életkörülményeiket tekintve felzárkóztak az átlagos [olykor kivételesen annál magasabb] életszínvonalhoz; 40-55% lehet azoknak a családoknak az aránya, amelyek a létminimum szintje körül élnek, illetve valamilyen szempontból hátrányos helyzetűek. A cigányság fennmaradó 20-25%-a igen rossz anyagi körülmények között, halmozottan hátrányos helyzetben él.

A népgazdaság előtt álló feladatok, a munka bonyolultabbá válása az egész társadalommal - így a cigánylakossággal szemben is - magasabb követelményeket támaszt. Fennáll annak a veszélye, hogy a cigányság -a kvalifikáció és az iskolázottság alacsony foka, a kedvezőtlenebb egészségi állapot stb. következtében - e követelményeknek az összlakosságnál kisebb mértékben tud csak megfelelni. Ezért fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy a foglalkoztatásban és az életszínvonalban, életkörülményekben bekövetkezett pozitív elmozdulás a cigányság erőfeszítései révén az új körülmények között is tovább folytatódjék.

3. A cigányság lakáskörülményeinek alakulását is a differenciálódás jellemzi. Egy részének jelentősen javultak a lakáskörülményei: bővítette, komfortosította lakását, és a korábbi gyakorlattól eltérően nagyobbakat épített. Ugyanakkor az elmúlt évtizedekben készült kis alapterületű lakások számottevő része zsúfoltabbá vált. Új, nagyrészt vagy teljesen cigányok által lakott települések, településrészek jöttek létre.

Folytatódott a cigánytelepek felszámolása. Az 1979. évi 81 ezerrel szemben 1983 végére 33 ezerre csökkent a telepen élők száma. Többségükben olyan emberekről van szó, akik a létminimum szintjén vagy az alatt élnek, hitelre anyagi fedezetük nincs, szociális lakásra lennének jogosultak, de ahol laknak, ott nem vagy csak nagyon kis számban épülnek szociális lakások.

A telepek felszámolásának üteme megyénként eltérő: Vas és Győr-Sopron megyében már nincsenek telepek, Baranya, Somogy, Tolna, Veszprém és Zala megyében a tervidőszak végéig tervezik ezek megszüntetését. Néhány megyében még az ezredfordulóig sem zajlik le ez a folyamat. A kommunális ellátottság hiányosságai egyes településeken azzal a veszéllyel járnak, hogy új telepek jöhetnek létre.

A cigányság kirekesztettségének, elkülönültségének csökkenésével, társadalmunkba történő integrálódásával, a vele való érintkezés gyakoribbá válásával egyidejűleg tartalmukban változtak, de erősödtek is a cigánysággal kapcsolatos előítéletek. Ahol a cigányok élet- és munkakörülményei az őket körülvevő társadalmi környezethez hasonlóak, a lakóhelyi és a munkahelyi beilleszkedés és befogadás kevesebb konfliktussal, előítélettel terhes. A társadalom jelentős hányada hajlamos a cigányságnak az életkörülményekben, a képzettségben és a művelődésben mutatkozó elmaradottságát részben vagy egészben e réteg saját hibájának tekinteni. E szemléletet a tömegtájékoztatás - különösen a bűnözésről szóló híradásokkal - gyakran még erősíti is. A cigánysággal kapcsolatos feszültségek, előítéletek a gazdasági nehézségek, az életszínvonal alig észlelhető változásainak közepette várhatóan továbbra is fennmaradnak; enyhítésükre, illetve megszüntetésükre minden eszközzel törekedni kell.

5. A cigánygyermekek oktatásában, nevelésében az elmúlt öt év legjelentősebb eredménye, hogy amíg a hetvenes évek közepén még alig volt cigánygyermek az óvodákban, az 1980-1983-as tanévekben az óvodákba beíratottak aránya elérte a cigánygyermekek 3-5 éves korosztályának 50-60%-át. Az óvodás cigánygyermekek aránya azonban területenként jelentős eltéréseket mutat: Szabolcs-Szatmár és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 50% alatt van, a többi megyében 60-80% között mozog. Több más ok mellett az óvodai előképzés hiányának is tulajdonítható, hogy a hatéves cigány kisgyermekek viszonylag nagy hányada -1983-1984-ben 16%-a - iskolaéretlenség miatt nem kezdhette meg tanulmányait. Ennek ellenére a cigánygyermekek száma a beiskolázott összes tanköteles korú tanuló között némileg emelkedett, arányuk azonban nem változott számottevően [jelenleg 6,8%]. A cigánygyermekek 8,1%-a korrekciós osztályban kezdi meg tanulmányait.

1971-ben a cigánygyermekeknek még csak 15,3%-a, jelenleg körülbelül a fele végzi el 16 éves koráig a 8. osztályt. A cigánytanulók többsége a felső tagozatban, fokozatosan morzsolódik le, legtöbben a 6. osztály körül maradnak ki az iskolából. Számos olyan iskola van, ahol az utóbbi években a cigánygyermekek már hasonló arányban végzik el a nyolc osztályt, mint a nem cigány társaik. Ugyanakkor vannak iskolák, ahol a cigánygyermekek még ma is megrekednek az alsó tagozatban, illetve ritkaságszámba megy, ha valaki elvégzi közülük a nyolc osztályt. Bizonyos, hogy nem a gyermekek képességei különböznek, hanem az iskolák ellátottságának személyi, tárgyi és intézményi feltételei, amelyek sokszor éppen a leginkább rászoruló körzetekben hiányoznak. Eltérőek a pedagógusok módszerei, illetve a gyermekekhez való viszonyuk, valamint a cigánycsaládoknak az iskolához fűződő kapcsolatai is. A napközibe felvett cigánygyermekek száma emelkedő tendenciát mutatott az elmúlt években: 1983-1984-ben csaknem 43%-os volt köztük a napközis tanulók aránya; kb. ugyanannyi, mint az összes tanuló között.

A veszélyeztetett gyermekek aránya a cigányok között 37-40%, a nevelőotthonban elhelyezett gyermekeknek mintegy fele cigány. A gyógypedagógiai intézményekbe járó cigánygyermekek száma és aránya ezeken az intézményeken belül az utóbbi 10 évben évről évre emelkedett [1974-1975-ben a gyógypedagógiai intézményekben tanulók 24,1 %-a volt, 1983-1984-ben 36%-a; a cigány tanulók között a gyógypedagógiai intézményekbe járók aránya az 1974-1975-ös 11,7 százalékról 1981-1982-re 15,2 százalékra emelkedett]. A rohamosan emelkedő arány az esetek nagy részében a szociális-kulturális és a nyelvi hátrány helytelen, gyógypedagógiai esetként való minősítésére vezethető vissza; s annak is tulajdonítható, hogy a közoktatásban e hátrányok leküzdésére mindmáig nem alakultak ki megfelelő speciális programok, módszertani útmutatók.

Az utóbbi évek eredménye, hogy az általános iskolát sikeresen elvégző cigányfiatalok közül egyre többen [jelenleg kb. 37 százalék] tanulnak tovább, elsősorban szakmunkásképzőkben, kisebb számban középiskolákban. Az 1980-1982. években a továbbtanuló cigányfiatalok száma a gimnáziumokban 200, a szakközépiskolákban 300, a szakmunkásképzőkben pedig 3000-3500 körül volt. A továbbtanulóknak mintegy fele lemorzsolódik. Pozitív változást jelent, hogy a cigány tanulók szakmaválasztási skálája szélesedik. Néhány megyei felmérés szerint már 50-60 szakmában tanulnak cigányfiatalok. Ha nem is nagy számban, de fokozatosan kerülnek ki soraikból felsőfokú végzettségű szakemberek is.

A cigányfiatalok továbbtanulási szándékát jelzi az is, hogy sokan igyekeznek közülük munka mellett pótolni hiányzó képzettségüket. 1982-ben 5882 cigányfiatal járt a dolgozók általános iskolájába, 586 pedig középiskolába.

A megyék többségében az óvodai, iskolai oktatás keretein túlmenően nyári táborokban, hétközi kollégiumokban, szakkörökben, gyermekklubokban is foglalkoznak egy-egy cigány gyermekcsoporttal.

A cigánygyermekek nevelésének és oktatásának eredményei mind a szükségestől, mind a lehetségestől elmaradnak. Ennek következtében jelentős arányban újratermelődik az alacsony végzettségű, kvalifikálatlan réteg. Ez az egyik alapvető akadálya annak, hogy ma a cigányság egésze a társadalomba jobban beilleszkedjen.

Ebben a folyamatban az előrehaladás nem kielégítő. Ennek egyik oka, hogy a közoktatás nem készült fel kellően a korábbiaknál nagyobb létszámú s a területileg is koncentráltabban jelentkező cigánykorosztályokkal összefüggő teendőkre, és a tanácsok sem gondoskodtak kellő mértékben az ilyen iskolák működési feltételeinek javításáról. Késve és nem megfelelően tisztázódtak a cigánynyelvűség kérdései, hiányoznak - főként az óvodákból és az iskolák alsó tagozataiból - a cigány nyelven értő pedagógusok. A közoktatás erőfeszítéseit központilag sem fogták eléggé össze, hiányzott a módszertani útmutatás. Mindez részben arra is visszavezethető, hogy azokat a tudományos kutatásokat, amelyek a cigánygyermekek óvodai és iskolai nevelését voltak hivatottak elősegíteni, nem szervezték meg jól, és nem hangolták össze megfelelően. A cigány nyelv és kultúra kutatásában is nagy az elmaradás, gyakoriak a téves, elveinkkel összeegyeztethetetlen megközelítések.

A közművelődési intézmények céltudatosabb munkával segítik a cigányok művelődését. A korábbiaknál nagyobb részüket - elsősorban a fiatalabbakat - sikerült a művelődés valamilyen formájába bevonni.

6. A megyei beszámolók szerint az életkörülmények kedvező változása, a rendszeres jövedelem, a jobb lakáskörülmények következtében a cigányok egészségügyi állapotában - születés, halálozás, megbetegedések, munkaképtelenség stb. - is tapasztalható javulás. Töredékes felméréseken kívül azonban nincsenek átfogó ismereteink a cigánylakosság egészségügyi állapotáról, az e téren mutatkozó problémák megoldásának, enyhítésének eszközeiről.

A különböző tapasztalatok, az egyes részkutatások eredményei, a néphadsereg kiegészítő parancsnokságainak adatai azonban egybehangzóan arra utalnak, hogy a hazai cigányság nagy részének egészségi állapota ma is kedvezőtlen. Ezt támasztják alá a cigányság egy részének környezetében tapasztalható rossz higiénés körülmények, az alkoholizmus és a dohányzás elterjedtsége, az egészségtelen, rendszertelen táplálkozás stb., amely körükben a hazai átlagnál lényegesen rövidebb várható életkort valószínűsít.

7. A cigányok társadalmi, közéleti aktivitása valamelyest emelkedett. Ma már a megyék többségében cigányok is részt vesznek a megyei koordinációs bizottságokban. Az utóbbi években jelentősen nőtt a Hazafias Népfront és a Vöröskereszt szervezeteiben tevékenykedő cigányok száma. Az 1980. évi választások alkalmával kb. 150-nel több - összesen 440 - cigány tanácstagot választottak meg, mint az azt megelőző tanács választások alkalmával. [Így a cigány népességnek 0,12%-a tanácstag: ez egyötöde az összlakosságbeli aránynak.]

8.  A cigánylakosság körében az országos átlagnál kétszer magasabb azoknak az aránya, akik összeütközésbe kerülnek a törvénnyel. [A bűnelkövetők foglalkozásbeli és iskolázottsági sajátosságait figyelembe véve azonban az összlakossághoz viszonyítva nincs számottevő különbség.] A cigány bűnelkövetők között az átlagoshoz képest több a nő és a fiatalkorú.

A súlyos, erőszakos bűncselekmények jelentős részét elkülönülten élő, elmaradott szociális helyzetű bűnöző családok tagjai követik el. Viszonylag nagyszámú bűnöző kerül ki a városokba vagy azok agglomerációs övezeteibe költözött szakképzetlen, alkalmi munkát végző, a társadalom perifériájára szorult fiatalok közül is. A bűnözési aktivitás azonban egy-egy területen nem a cigánylakosok számával arányos, hanem sokkal inkább attól függ, hogy vállalják-e a rendszeres munkát vagy sem, s a velük szemben megnyilvánuló előítéletek mennyire tartják magukat. A szabálysértések és bűncselekmények elkövetésének gyakorisága szorosan kapcsolódik az egyes rétegek iskolázottsági szintjéhez, ezért jelentősebb javulás az iskolázottság emelkedésétől, valamint a bűnmegelőző tevékenység hatékonyságának további növelésétől várható.

9. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala mellett létesült, a cigánylakosság helyzetével foglalkozó Tárcaközi Koordinációs Bizottság és a megyei tanácsok mellett működő bizottságok rendszeresen figyelemmel kísérik a cigánysággal kapcsolatos határozatok végrehajtását. Rendszeres munkájuknak köszönhető, hogy a cigányság demográfiai, foglalkoztatásbeli sajátosságairól, lakáshelyzetéről, a fő problémákról viszonylag megbízható, területileg is differenciált képpel rendelkezünk. Erősítésre szorul a bizottságnak a művelődési, valamint az egészségügyi tárcával folytatott koordinatív tevékenysége.

A megyei tanácsok mellett működő bizottságok tevékenysége révén a helyi tanácsok többsége megfelelő figyelmet fordít a cigánylakossággal összefüggő feladatok végrehajtására. A megyei pártbizottságok és a pártszervek, illetve -szervezetek továbbra is esetenként, a Hazafias Népfrontbizottságok és a Vöröskereszt-szervezetek pedig folyamatosan - a cigányokat is bevonva munkájukba - foglalkoznak az illetékességi körükbe tartozó cigánylakosság helyzetével.

A KISZ-bizottságoknak és -szervezeteknek a cigányifjúság politikai nevelésével, összefogásával kapcsolatos munkája továbbra is esetleges.

A cigánysággal foglalkozó kutatások helyzetét 1982-ben áttekintette a Társadalomtudományi Koordinációs Bizottság és az MSZMP KB Művelődéspolitikai Munkaközössége. Ezt követően a cigánykutatások koordinálására, irányítására tanács létesült.

A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat 1983-ban országos cigány ismeretterjesztő munkabizottságot alakított, melynek munkájába cigányokat is bevonnak.

II. A CIGÁNYSÁG TOVÁBBI TÁRSADALMI BEILLESZKEDÉSÉVEL KAPCSOLATOS FELADATOK

Az elmúlt két évtized koncentrált társadalmi erőfeszítéseinek eredményeként a társadalmi munkamegosztásba való bekapcsolódás, a rendszeresebb jövedelem, a lakáskörülmények lényeges megváltoztatása, az egészségügyi higiénés körülmények javulása, az urbanizálódás, az iskolázást jellemző új arányok alapjaiban megváltoztatták a cigányság tömegeinek évszázadokon át konzerválódott életmódját. A cigányság megváltozott életkörülményei között az elmúlt öt-hat évben egyre inkább kirajzolódtak, érzékelhetőbbé váltak azok az új feszültségek, amelyek az elért eredményekkel együtt jellemzik ma a hazai cigányság helyzetét.

1. Az 1960-as évek elején a beilleszkedés mindenekelőtt az elkülönült, társadalmon kívüli élet [szegregáció] megszűnését jelentette [törvények elfogadása, társadalmi munkamegosztásba való bekapcsolódás, emberi körülmények]. E szakaszban a szocialista államnak a cigánysággal kapcsolatos politikáját elsősorban a többi állampolgárral azonos jogok és kötelességek biztosítása és érvényesítése határozta meg. Ebben az értelemben a cigányság döntő többsége beilleszkedett.

Az 1980-as évektől a beilleszkedés elsősorban és egyre inkább a társadalmi struktúrában való arányosabb elhelyezkedésre irányul.

A foglalkoztatással kapcsolatban ma már nem az a fő gond, hogy a felnőttek vállaljanak és kapjanak munkát, hanem hogy ne rekedjenek meg a segédmunkásszinten; a munkamegosztásban elfoglalt helyük, a cigányság összetétele közelítsen a nem cigány társadalmi környezethez. Az oktatásban ma már nem a beiskolázás a fő probléma, hanem az, hogy több cigány kisgyermek kerüljön be az óvodába is. Az iskola vegye figyelembe a cigánygyerekek sajátos hátrányait, például hogy mintegy 30%-uknak nem magyar az anyanyelve, érje el, hogy többen végezzék el közülük a nyolc osztályt, és végül teljesebb értékű általános iskolai képzettség birtokában tanulhassanak tovább.

A lakáshelyzet javítása mind kevésbé jelenti csupán a telepek felszámolását. Amilyen mértékben a cigánycsaládok felzárkóznak életszínvonalukban a hazai átlaghoz, olyan mértékben jelentkeznek a lakosság más rétegeihez hasonló gondok és teendők a cigánylakosság többségének lakáshelyzetével kapcsolatban is.

Két évtizedes fejlődés eredményeként lényegében megszűnt a cigányság fizikai értelemben vett társadalmi kirekesztettsége, lényegesen javultak anyagi körülményei. A cigányság többségének helyzete egyre inkább azonos más hátrányos vagy többoldalúan hátrányos helyzetű családokéval, illetve társadalmi csoportokéval. Az átlagok nyilvánvaló javulást mutatnak, ugyanakkor mindkét irányban megmutatkozó jelentős eltéréseket is takarnak. Ebben az időszakban az ország lakosságának életszínvonalában is minőségi változás következett be, így a különbség a cigányság és az összlakosság életkörülményeiben és életszínvonalában ma is számottevő.

A cigánysággal kapcsolatos politikai és állami feladatok zöme - indokoltan - a hatvanas és a hetvenes évek folyamán a súlyos elmaradottság felszámolására, a szociális helyzet javítására irányult. A Politikai Bizottság 1979. évi határozata megtartotta ezt az elemet, de emellett a művelődési helyzet javítását jelölte ki második súlypontként. Bár e határozatban a szociális helyzettel, a foglalkoztatással, az életkörülményekkel kapcsolatban megfogalmazott feladatok lényegében továbbra is érvényesek, a cigányság érdekeit jobban szolgálná és a társadalmi környezet véleményalkotását is pozitívan befolyásolná - de a kialakult helyzetnek is inkább megfelelne -, ha a kedvezőtlen helyzetű személyek, családok anyagi támogatása, életkörülményeik javítása az általános, intézményesen kiépített szociálpolitika keretében valósulna meg.

A társadalmi beilleszkedési zavarok [a bűnözés, az alkoholizmus, a veszélyeztetettség stb.] mértéke szoros összefüggésben áll a halmozottan hátrányos helyzettel. A cigányság körében nagyobb arányban tapasztalható deviáns magatartás elsősorban a körükben kiterjedtebb hiányos iskolázottsággal, az alacsony vagy hiányzó szakmai képzettséggel, a rendszertelen és alacsony jövedelemmel, a rossz lakásviszonyokkal, a beilleszkedés konfliktusaival kapcsolatosak, nem pedig a cigányság etnikai jellemzőivel. A deviáns magatartásmódokat - az azokat kiváltó elsődleges okokkal összekapcsoltan - a szociálpolitika keretében lehet eredményesen megelőzni és szervezetten kezelni.

A szociális elmaradottság és a társadalmi beilleszkedési zavarok szociálpolitikai kezelésmódja - közvetett úton - lehetővé tenné, hogy a cigányság további felemelkedését egyre inkább a pozitív irányú változásokra támaszkodva, a cigányság társadalmi öntevékenységére is építve segítsük elő.

2. A cigányság társadalmi beilleszkedése a mai magyar társadalom szerkezetének legalsó, legkevésbé kvalifikált, legkevesebb műveltséget hordozó szintjén zajlik. Ha ez a folyamat állandósul, hosszabb távon maga is előidézője lehet a cigánysággal szembeni előítéletek fennmaradásának és újrakeletkezésének, valamint a cigányság körében ma nagyobb arányban előforduló deviáns magatartásnak. Ezért minden lehetséges eszközzel arra kell törekedni, hogy a cigányság társadalmi beilleszkedése a hazai társadalmi struktúra minél szélesebb felületein, egyre nagyobb arányban a szakmunkás, az alkalmazotti és az értelmiségi rétegekben menjen végbe. Ennek feltétele a cigányság iskolázottsági, művelődési szintjének fokozatos emelkedése.

A hazai cigányság társadalmi beilleszkedésének folyamatában az utóbbi időben - és várhatóan az előttünk álló hosszabb időszakban is - a cigányság fiatal nemzedékeinek iskolázása és kulturális színvonala a fejlődés meghatározó csomópontja és egyben leginkább konfliktusokkal terhelt területe. A végbement anyagi felemelkedés talaján, a társadalmi beilleszkedés kialakult jellemzői mellett, napjainkra az oktatás és a művelődés vált a cigányság társadalmi segítségének fő színterévé.

3. A cigányság két - szabadon választható - módon illeszkedhet be társadalmunkba: a cigány kultúra megőrzendő értékeinek, hagyományainak megtartása révén, valamint önkéntesen vállalt asszimiláció útján. Elsősorban a cigány értelmiség, de egyre inkább más rétegek körében is mutatkozik igény a beilleszkedés előbbi változatának megvalósítására. A társadalmi környezet bizonytalanul ítéli meg e törekvéseket, holott a cigányság etnikai csoportként történő meghatározása, valamint az 1979-es politikai bizottsági határozatnak ebből következő, a cigány kulturális hagyományokat felkaroló elemei erre elvileg lehetőséget adnak. Ahhoz, hogy a cigány etnikai hagyományok a cigányság erre igényt tartó körei számára beilleszkedést segítő pozitív erővé válhassanak, szükség van a cigánykultúra feltárásának és ápolásának erőteljesebb támogatására, intézményes gondozására és terjesztési lehetőségének megteremtésére.

A hagyományok feltárása és ápolása a cigány etnikai csoporttal kapcsolatos ismeretek hiányos volta, e hagyományoknak a cigány értelmiség körében tapasztalható különböző - helyenként túlzásokba hajló - értelmezése, valamint az etnikai sajátosságoknak az elmaradottsággal való téves azonosítása miatt nagy hozzáértést, körültekintést igénylő feladat.

AZ AGITÁCIÓS ÉS PROPAGANDA BIZOTTSÁG ÁLLÁSFOGLALÁSA

Az Agitációs és Propaganda Bizottság tudomásul veszi a cigánylakosság helyzetéről és az ebből adódó időszerű feladatokról szóló jelentést.

Megállapítja, hogy a Politikai Bizottság 1979. évi határozata továbbra is megfelelő elvi-politikai kereteket nyújt a cigányság társadalmi beilleszkedéséhez. Az elmúlt húsz év során a cigányság történelmileg rövidebb idő alatt a társadalmi kirekesztettség állapotából a magyar társadalom szerkezetébe beilleszkedő, a társadalmi munkamegosztásba bekapcsolódó csoporttá vált. Társadalmunk továbbra is igényli a cigányság részvételét és erőfeszítéseit saját felemelkedésének megvalósításában, s ehhez a feltételeket a lehetőségekhez mérten biztosítja. Kulturális öröksége, megőrzésre méltó hagyományai, nyelvi sajátosságai alapján a cigányság etnikai csoportot alkot. A cigánylakosok a Magyar Népköztársaság állampolgáraiként vállalhatják e hagyományokat, megőrizhetik etnikai identitásukat. Társadalmunk azt igényli, hogy a kulturális örökség feltárása és ápolása a társadalmi beilleszkedés folyamatát segítse.

A beilleszkedés jelenlegi szakasza bonyolultabb és hosszabb idő alatt megoldandó problémákat állít a cigánylakosság, valamint az állami és társadalmi szervek elé. E szakasz legfontosabb feladatai a cigányságnak a társadalmi szervezetbe való arányosabb integrálódását szolgálják. Ezt elsősorban az iskolázottsági, műveltségi szint emelésével, a foglalkoztatásban kibontakozott pozitív folyamatok kiterjesztésével, továbbá a cigánykultúra, a hagyományok megőrzendő értékeinek felkarolásával lehet és kell elősegíteni.

A hátrányos és többoldalúan hátrányos helyzetben levő családok és csoportok anyagi támogatását, a társadalmi beilleszkedési zavarok kezelését az általános, intézményes szociálpolitika keretében kívánatos megoldani. Ennek kiépüléséig a cigánysággal kapcsolatos szociálpolitikai problémákkal a jelenlegi keretek között kell foglalkozni.

E fő célok elérése érdekében az Agitációs és Propaganda Bizottság az illetékességi körébe tartozó és a vele szorosan összefüggő témákban az alábbiakat javasolja:

1. A cigánylakosság művelődési színvonalának javítását, a cigányfiatalok oktatását és nevelését továbbra is központi kérdésnek kell tekinteni. A bizottság javasolja, hogy a Művelődési Minisztérium dolgozza ki és terjessze elő a cigánygyermekek szociális-kulturális és nyelvi hátrányát csökkentő speciális programjait. Ezek - elsősorban az óvodai nevelés során, valamint az általános iskola alsó tagozatában - vegyék figyelembe a cigánygyermekek területileg is differenciált nyelvi adottságait, teremtsék meg az átmenetet a magyar nyelven történő oktatásukhoz.

Meg kell szüntetni a cigánygyermekek gyógypedagógiai intézményekbe való átirányításának eddigi helytelen gyakorlatát; ezt az iskolatípust a valóban gyógypedagógiai nevelésre szoruló gyermekek számára kell igénybe venni.

A bizottság felkéri a Művelődési Minisztériumot, segítse a tanácsokat abban, hogy javuljanak azoknak az iskoláknak a tárgyi, intézményi és személyi feltételei, ahol a cigánygyermekek nagyobb tömegben tanulnak. Fontosnak tartja, hogy a kedvező tapasztalatok általánossá tételével jelentősen javuljon azoknak a cigányfiataloknak az aránya, akik az általános iskolát tankötelezettségi körön belül elvégzik. Ösztöndíjak biztosításával és egyéb eszközökkel emelni kell a középfokú oktatási intézményekben tanulók számát.

Az iskolai tananyagokban kapjanak helyet a cigányság kultúrájára, értékes hagyományaira vonatkozó ismeretanyagok.

Segíteni kell a szakképzetlen cigányfiatalokat a munka melletti tanulásban.

Az anyagi és erkölcsi ösztönzés eszközeivel célszerű elősegíteni, hogy a cigánygyermekek nevelésében minél több, a cigányság által beszélt nyelveket értő pedagógus vegyen részt.

A pedagógusok - így elsősorban az óvónők és tanítók - felkészítésében kapjanak helyet a cigányságra vonatkozó, előítéletektől mentes, a nevelőmunkában alkalmazható ismeretek. A pedagógusképzésben és a cigánysággal kapcsolatos kutatásban fel kell lépni a helyenként megmutatkozó előítéletekkel, az elveinkkel összeférhetetlen nézetekkel szemben. A bizottság javasolja, hogy ösztöndíjakkal és más eszközökkel támogassák a tehetséges cigányfiatalok felső fokú tanulási szándékait. Közülük azokat, akik erre elhivatottságot éreznek, vonják be 3 cigányság társadalmi beilleszkedését célzó feladatok megvalósításába.-

2. A bizottság javasolja, hogy a kidolgozás alatt álló szociálpolitikai koncepcióban kapjon megfelelő súlyt a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű cigánycsaládok és -csoportok - az érintettek saját erőfeszítésével is számoló - szociális támogatásának programja. Fogalmazzák meg a cigányság körében is tapasztalható társadalmi beilleszkedési zavarok kezelésének módozatait. A bizottság figyelmébe ajánlja az Országos Tervhivatalnak és a Magyar Tudományos Akadémiának, hogy mindezeket érvényesítse a VII. ötéves terv szociálpolitikai koncepciójában, illetve a távlati elképzelések kimunkálásában.

3. Az országos lakásépítési program keretében szükségesnek látszik meggyorsítani a legelmaradottabb területeken a cigánytelepek felszámolását. A bizottság javasolja, hogy az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium fordítson megfelelő figyelmet a cigányok által lakott új településrészek kommunális ellátottságának színvonalára.

4. A bizottság egyetért azzal, hogy az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal - a cigánylakosság helyzetével foglalkozó tárcaközi bizottsággal együttműködve - kísérje figyelemmel a foglalkoztatásban elért eredmények megőrzését; számolva a népgazdaság mai feltételeivel, dolgozzon ki javaslatot a cigányság foglalkoztatási helyzetének további javítására.

5.  A bizottság javasolja, hogy az Egészségügyi Minisztérium készítsen - a gyógyító-megelőző munkában alkalmazható - áttekintést a cigánylakosság egészségi állapotának fő problémáiról, megoldásuk eszközeiről.

6. A bizottság egyetért azzal, hogy a Művelődési Minisztérium a cigányság megőrzésre méltó kulturális hagyományainak ápolására, valamint közművelődési és tudományszervezési feladatok ellátására létesítsen önálló múzeumot, vagy a meglevő múzeumok egyikét bízza meg ezzel. Továbbra is segítse elő a cigányság sajátos szükségleteinek megfelelő közművelődési tevékenység kibontakozását.

7. A cigánysággal kapcsolatos kutatásokat - a létesítendő múzeummal együttműködve - a Társadalomtudományi Koordinációs Bizottság által életre hívott tudományos tanács hangolja össze.

8.  A bizottság felkéri a Művelődési Minisztériumot, hogy a Hazafias Népfront Országos Tanácsával és a Minisztertanács Tanácsi Hivatalával együttműködve 1985. augusztus 31-ig dolgozza ki javaslatait a cigányság kulturális értékeinek megőrzésére. Vizsgálja meg a további társadalmi beilleszkedést szolgáló cigány kulturális szövetség létrehozásának és egy cigányságnak szóló lap indításának feltételeit.

A fenti feladatok megfelelő szintű megoldása érdekében meg kell nyerni a cigányság politikánkat értő, támogató tagjait, valamint a cigánykultúra, -hagyományok hozzáértő ismerőit.

9.  A tömegtájékoztatás intézményei az Agitációs és Propaganda Bizottság jelen állásfoglalását figyelembe véve végezzék a közvéleményformáló munkájukat. A televízió, a rádió és a sajtó olyan műsorpolitikát folytasson, olyan cikkeket közöljön, amelyek segítik a cigányság beilleszkedését és társadalmi befogadását.

10. A Minisztertanács Tanácsi Hivatala mellett működő, a cigánylakosság problémáival foglalkozó Tárcaközi Koordinációs Bizottság és megyei bizottságai kísérjék figyelemmel, hogy a különböző tárcák keretében, valamint a helyi állami és társadalmi szerveknél folyó tevékenység feleljen meg a cigánysággal kapcsolatos politikánk elveinek, mozdítsa elő a cigánylakosság további felemelkedését.

11. A pártszervek és pártszervezetek, a társadalmi szervezetek a cigánysággal kapcsolatos feladatok megváltozott jellegét figyelembe véve folytassák munkájukat. A megyei pártbizottságok, valamint a pártszervek és a pártszervezetek továbbra is rendszeresen tűzzék napirendre a területükön élő cigányok helyzetének vizsgálatát, biztosítsák a társadalmi beilleszkedésükhöz szükséges politikai feltételeket, tudatosítsák az ezzel összefüggő feladatokat.

[Közreadja: a KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztálya.]

 

A CIGÁNYLAKOSSÁG ELMARADOTT RÉTEGEIVEL KAPCSOLATOS KÖZMŰVELŐDÉSI TEVÉKENYSÉG SZERVEZÉSÉHEZ. Irányelvek és módszertani ajánlások [1977]

A cigánylakosság elmaradott rétegeinek [a cigánylakosság nagyobb hányadának] műveltsége ma is rendkívül alacsony színvonalú az ország lakosságának általános műveltségi állapotához viszonyítva. A cigánylakosság beilleszkedésének egyik nélkülözhetetlen feltétele elmaradott rétegei alapműveltségének kialakítása és fokozatos gyarapítása, s ezáltal munkakultúrájának és életmódjának fejlesztése. A közművelődési munkának együtt kell haladnia a szociális felemelkedésük érdekében tett erőfeszítésekkel. A cigánylakosság beilleszkedésének meggyorsítása társadalmi érdek.

A Kulturális Minisztérium ezért a következő irányelveket és módszertani ajánlásokat teszi közzé.

I.

1. A cigánylakosság sajátos népréteg, amelynek fejlődése, társadalmi beilleszkedése hosszabb folyamat, a beilleszkedés tehát fokozatos lehet és különböző módon mehet végbe. A közművelődési tevékenység során különösen figyelemmel kell lenni a cigánylakosság egyes rétegeinek:

2. A közművelődés eszközeivel is segíteni kell a lakosság körében általában meglevő kölcsönös előitéletek felszámolását.

A mindennapi életben fellelhető előítéletek fő okai a cigánylakosság jelentős részének elmaradott életmódjában és erkölcsi normáiban rejlenek. Megszüntetése, a szociálpolitikai erőfeszítések mellett, türelmes meggyőző és felvilágosító munkát kíván.

Sok esetben az értelmiség körében fellelhető és a cigánysággal szemben megnyilvánuló áltudományos előítéleteket kell leküzdeni, de folyamatos felvilágosító munkát kell végezni kisebb értelmiségi csoportok cigányromantikára támaszkodó - így a cigányok érdekeit félreismerő -szeparatista törekvéseivel szemben is.

-------------------------------------------------------------------

3. A közművelődési munka tervezése előtt reálisan fel kell mérni a cigányság különböző csoportjainak műveltségi szintjét. Kiindulási alapként jelenlegi műveltségüket kell tekintetbe venni, de csak a valóságos, a társadalom egésze szempontjából hasznos, a beilleszkedést segítő kulturális értékekre szabad támaszkodni, és ezekre kell az új műveltségelemeket építeni.

4. A közművelődési tevékenység során számolni kell a beilleszkedés két útjával:

-  közvetlen beilleszkedés útját kell szorgalmazni elsősorban, tehát a magyar nyelv, a magyar kultúra, az egyetemes emberi kultúra elsajátítását, a nem cigány lakossággal közös, együttes művelődési alkalmak és fonnák megteremtésével;

-  de támogatni kell a beilleszkedést közvetett úton segítő kezdeményezéseket, módszereket is ott, ahol inkább így vagy kizárólag így számolhatunk a cigánylakosság művelődési igényeinek és szokásainak fejlődésével.

[Például ahol a cigány nyelvet beszélők magyar nyelvi kultúrája alacsony fokú; elkülönülten, telepeken élők, akikkel szemben erős előítéletek élnek, s akik maguk is elzárkóznak a nem cigány lakosságtól; vagy ahol erős csoportöntudat alakult ki.] Ez a közművelődésben esetenként a cigánynyelv felhasználását jelenti; támaszkodást a cigánykultúra értékes elemeire; s átmenetileg homogén cigány művelődési közösségek munkájának támogatását.

II

1. A közművelődés szempontjából a cigánylakosság négy nagy rétegével kell számolni:

- A putritelepek és egyéb elkülönült településrészek legalsó szociális szinten élő lakói ma még a cigányság zömét jelentik. Hozzájuk a hagyományos módszerekkel nem lehet eljutni. A közművelődés azonban nem mondhat le róluk, de sajátos módon, módszereit a valósághoz és a kitűzött célhoz szabva kell közelednie feléjük. A cigánylakosságnak ez az elmaradott rétege feltételezi a legtöbb és leginkább körültekintő munkát a közművelődésben is.

- A kiemelkedőben levő, az általános iskola néhány osztályát elvégzett, beilleszkedésre törekvő réteg a közművelődés szempontjából nagyon fontos. Életmódjuk, értékeik, kitűzött céljaik szempontjából eltávolodtak a legalsó szociális szinten élőktől, de teljes beilleszkedésüket gátolják még meglevő anyagi és műveltségbeni hátrányaik, valamint a nem cigány lakosság előítéletei.

A közművelődésnek ez a réteg a bázisa. Rokoni, baráti kapcsolataikon keresztül összeköttetésben állnak a legelmaradottabb cigánynépességgel, példájuk húzó hatása nagy. Megfelelő módszerekkel a közművelődési tevékenységbe könnyebben bevonhatók, sőt legaktívabb tagjaira, mint szervezőre, propagandistára lehet számítani a legalsó szinten élők körében.

- Az átlagos szinten iskolázott, jó anyagi körülmények között élő cigányok művelődési gondjai azonosak a hasonló szinten levő [általában hátrányos helyzetű rétegnek nevezett] nem cigány lakosság gondjaival. Közülük legtöbben nem vállalják a közösséget a cigányok más rétegeivel, igyekeznek teljesen hasonulni új környezetükhöz. A közművelődésnek minden eszközzel támogatnia kell ezt a törekvést, amellett, hogy a legnagyobb mértékben ki kell használnia azoknak a segítségét, akik életmód- és műveltségbeli felzárkózásuk mellett szívesen vállalkoznak az elmaradottabb cigányrétegek körében végzett közművelődési munkára.

- A cigányszármazású értelmiség ma még nagyon kis számú, de lassan növekszik. Egy részük nem vállalja cigány származását és nem vesz részt a közművelődési munkában. Feltehető, hogy az előítéletek gyengülésével közülük is egyre többen aktivizálódnak. A közművelődési munka irányítása és szervezése során támaszkodni kell mindazokra, akik hajlandók értelmiségi hivatásukból adódóan közreműködni a cigánylakosság művelődésének fejlesztésében.

2. A közművelődésben feltétlenül figyelemmel kell lenni a cigányság nyelvi [magyar, román és cigány] csoportjaira, valamint egyéb csoportképző tényezőkre [hagyományos foglalkozás, törzsi szervezet maradványai stb.]. Számításba kell venni a településtípusonkénti eltérést is [város, falu, kis település, szórvány stb.].

3. A közművelődésnek elsősorban a mindennapi életben való eligazodáshoz kell segítséget nyújtania.

Fontos az analfabetizmus felszámolása, az alapismereti tanfolyamok anyagának elsajátíttatása, az állampolgári jogok és kötelességek, a hivatalokban, intézményekben való eligazodás módjának megismertetése. Különösen a rájuk vonatkozó intézkedések [pl. lakásépítési kedvezmények igénybevétele] megismertetése fontos. Kiemelt jelentősége van a munkára nevelésnek, a munka értékének, jelentőségének, társadalmi és egyéni hasznának megvilágítását szolgáló ismeretek terjesztésének.

- Jóllehet, az életmódot alapvetően a családi és kommunális infrastruktúra határozza meg, mégis erőfeszítéseket kell tenni az életmódnak a közművelődés útján való megváltoztatására [főzési, higiéniai ismeretek, barkácsolás, varrás, kötés, horgolás, gyermekápolási ismeretek, építkezési módok propagálása stb.].

- A mindennapi ismereteken túl elsősorban olyan művelődési tevékenységet kell elősegíteni, amely az önismeretet szolgálja. A kitűzött társadalompolitikai céloknak csak úgy nyerhetők meg, ha megismerik saját helyzetüket a társadalom egészének tükrében. Lehetőségeik, szociális állapotuk, a velük szembeni előítéletek okainak feltárása önálló erőfeszítésre ösztönözheti a ma még passzív, szociális juttatásokból tengődő réteget is. A cigányság eredetét, múltját feltáró, történeti útjának tanulságait és kultúrájának valós értékeit megismertető művelődési tevékenység sokat segíthet a kisebbrendűségi érzés oldódásán, önbizalmat ad, önállóságra és felelősségre nevel.

- A politikai, egészségügyi felvilágosító munkát, a bizonyos képzettséget, más művelődési szokásokat feltételező tudományos ismeretterjesztő előadásokat az ésszerű fokozatosságot megtartva, megfelelő szemléltetéssel is kiegészítve kell a közművelődési programba illeszteni.

- Természetesnek kell vennünk, hogy a legnagyobb tömeget a szórakoztató jellegű rendezvények vonzzák. Arra kell törekedni, hogy a szórakozásra építve ébresszünk más igényeket is. [Nincs értelme tehát pl. a „cigánybálok" felszámolásának, inkább tegyük színvonalasabbá ezeket.]

- A közművelődés tartalmának tervezésekor meg kell vizsgálni, hogy él-e valamilyen folklór a közösségben; ahol van, erre lehet támaszkodni, mivel azonban a cigány folklór kérdése nagyon bonyolult, felhasználása csak gondos értékelés, kritika alapján hozhat pozitív eredményt. Különösen vigyázni kell arra, hogy ne népszerűsítsenek „kávéházi" zenét cigány folklórként. Minden elmaradott rétegnél fennáll az a veszély, hogy a kultúra irányába tett tétova lépések elakadnak a más rétegek által már elhagyott, szellemi erőfeszítésre nem ösztönző, csupán felszínes érzelmi kielégülést nyújtó termékeknél [divatjamúlt, érzelgős slágerek; szirupos olvasmányok és filmek stb.]. A folklórt lehet ezzel szemben a legjobban felhasználni. A folklór művelése elősegíti az önismeret fejlődését és a nem cigányok szemében is értékelt, ilyen módon tehát az előítéletek leküzdésének egyik eszköze. Nem szabad azonban kizárólagosan csak a cigány folklórra koncentrálni. A folklór általában mint műveltség alkalmas e célra.

4. A művelődési formákat a csoportok sokrétűségének megfelelően differenciáltan kell alkalmazni.

Általánosságban érvényes azonban néhány alapelv.

Annak a közönségnek, amely nem rendelkezik határozott igényekkel, kialakult művelődési szokásokkal, a foglalkozásokat meg kell tervezni. Ebből a szempontból tehát kötött programra van szükség. A szigorúan megtervezett program megvalósítása azonban legyen kötetlen, mert a konvencionális kötött foglalkozásokhoz nem szokott közönség nehezen bírja el a kötöttséget.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a cigányságnál ma nem játszik olyan nagy szerepet a korcsoport, mint a nem cigányok körében. Számítani kell tehát arra, hogy a rendezvényeken a gyerekektől az öregekig minden korosztály részt vesz; a formát és a tartalmat ehhez kell igazítani.

Különös figyelmet érdemel a cigányság fokozott vizuális és zenei fogékonysága. Körükben általános népszerűségnek örvend a mozi, s egyre több cigánycsalád rendelkezik televízióval. Mindezt a közművelődési munka során fel kell használni az általános műveltség fejlesztése érdekében.

 

III

A közművelődés néhány területével kiemelten kell foglalkozni.

1. Az oktatás és közművelődés kapcsolata a cigányság esetében különösen fontos. A cigányság nagy része olyan kis településen él, ahol az egyetlen hely az iskola, ahol a felnőttek részére is lehet rendezvényt tartani, és e falvakban a közművelődési teendők ellátása javarészt a pedagógusokra hárul. Mivel az általános iskolai képzést joggal tartjuk a probléma sarokkövének, különösen fontos a szülők nevelése. A művelődési otthon - ahol van és működik - szabadabb időgazdálkodású, eszközökben [vetítő, magnetofon stb.] jobban felszerelt, jobban igénybe tudja venni a központi [pl. TIT, Egészségügyi Felvilágosító Központ, tv, rádió, sajtó stb.] kulturális szolgáltatásokat, általában kapcsolódik a könyvtárral, tehát a szülők nevelésében sokat tud tenni.

Gyakori probléma, hogy a szülői értekezletekre nem mennek el a cigányszülők. Ha ezt valamilyen művelődési otthoni rendezvénnyel kapcsolják, nagyobb a népszerűségük, amint ezt néhány jó kezdeményezés mutatja.

A napközi otthoni tevékenységet is változatosabbá lehet tenni művelődési otthoni foglalkoztatással. A művelődési otthonok feladata, hogy a gyermekfoglalkoztatás keretében általában is különös figyelmet fordítsanak a cigánygyermekek színvonalas foglalkoztatására.

Ma még kevés cigánygyerek végzi el eredményesen az általános iskolát. Annál fontosabb, hogy akik elvégzik, tovább tanuljanak, illetőleg tovább művelődjenek. A megyei művelődési központok kiállításokkal, üzemlátogatásokkal segítsék a Pályaválasztási Tanácsadó Intézet munkáját. Különös gondot kell fordítani a tehetségek felkarolására és segítésére. Ennek érdekében az iskolán kívüli művelődés valamennyi lehetőségét fel kell használni.

2. A felnőttoktatás terén a fő gond a nagyfokú analfabetizmus. Az alapismereti tanfolyamok szervezésében, az iskola mellett az eredményes munkához a közművelődési intézmények vagy központi kulturális szolgáltatások igénybevétele elkerülhetetlen. A felnőttoktatásra minden kínálkozó lehetőséget meg kell ragadni. Motiváló ereje nagyobb, ha összekapcsolják a betanított szakma vagy szakmunkás-képesítés szerzésével. E téren főként a zömmel cigányokat foglalkoztató ipari munkahelyekkel, illetőleg a szakszervezetekkel fontos kapcsolatot teremteni. Fel kell használni a felnőttoktatásra és szakképzésre a munkásszállásokat is. A művelődési otthonok főleg abban segíthetnek, hogy helyet és szolgáltatást nyújtanak az iskolák oktató-nevelő munkájához, valamint művelődési közösségeikben propagandát fejtenek ki. A céljutalmazás kiterjesztése indokolt a felnőttoktatásra és az alapismereti tanfolyamokra is, de ki kell dolgozni a garanciális ellenőrzési módokat. A felnőtt nők oktatását megnehezíti, hogy tanulásukat nem motiválja a munkahelyi presztízsnövekedés vagy az anyagiak, mivel a cigány nők foglalkoztatása alacsony szintű. Ennek ellenére igen fontos területe kell legyen a felnőttoktatásnak, mert a gyerekekkel ők vannak otthon.

Sajátos formaként alkalmazható az általános iskolai cigánytanulók számára szervezett nyári olvasótábor, ahol alapvetően az iskolai anyaghoz kapcsolódva, de jóval szabadabban, gazdagabb kiegészítő anyaggal segítenék az iskolai munkát.

3. Nagy gondot kell fordítani a közművelődési tevékenység során az egészségügyi felvilágosító munkára. Ennek érdekében a közművelődési intézményeknek, illetőleg a népművelőknek rendszeresen együtt kell működniük a Vöröskereszt szervezeteivel, az egészségügyi intézményekkel, illetőleg az egészségügyi dolgozókkal.

4. Sokat lendítene a cigányok művelődésének ügyén a könyvtárhálózat

céltudatos alakítása. Mindenhol meg kell vizsgálni, hogy a közművelődési könyvtár hatósugara eléri-e a telepeket. Ha nem, és a telep felszámolására a közeljövőben nincs remény, fontolóra kell venni fiókkönyvtárak kialakítását a telepen, illetőleg meg kell szervezni a mozgóellátást. A művelődési autók, bibliobuszok lehetőleg vigyenek komplex programokat. A cigányok által használt könyvtárakban az állományépítésnél figyelemmel kell lenni a speciális igényekre, és az átlagnál nagyobb példányszámban kell beszerezni mese-, gyermek- és ifjúsági irodalmat, cigány írók műveit, cigányokról szóló könyveket, valamint alapfokú ismeretterjesztő műveket. Különös gondot kell fordítani az állományvédelemre [fóliák, filmolux használata]. Mivel a cigányok által kölcsönzött könyvek intenzívebb használatnak vannak kitéve, indokolt a letéti állomány átlagnál gyorsabb cseréje. Az olvasószolgálatban különös türelemmel kell foglalkozni a cigány olvasókkal. A gyermekek számára csoportos foglalkozásokat kell szervezni és ezekben a játékos módszerekre, énekre, zenére, rajzolásra, bábkészítésre építeni. A könyvtári szakfelügyelet megyénként vizsgálja meg a cigánylakosság könyvtári ellátásának helyzetét és a megyei híradókban számoljon be a tapasztalatokról.

5.  Különös figyelmet érdemelnek a cigányklubok, mivel napjainkban ezek fejlődésének lehetünk tanúi. A klubmozgalom általános fellendülésén túl a csoportöntudat növekedését is jelzi ez a folyamat. Homogén közösséget létre lehet hozni ideiglenes jelleggel didaktikai okokból, ha a közművelődési munkát ilyen formában találjuk a legeredményesebbnek. Ilyenekre ott van szükség, ahol a nem cigány lakosság egyelőre elzárkózik a befogadástól, vagy pedig a műveltségi szintben olyan különbségek vannak, hogy nincs értelme a vegyes formát erőltetni. Az ilyen klubok megalakulását közművelődési szakember kezdeményezze. Létrejöttek és létrejöhetnek azonban cigányklubok, a csoportöntudat növekedésének megfelelően, spontán kezdeményezésre is. [Esetenként a kiemelkedőben levő rétegnél, valamint a már kiemelkedett városi cigányok és a kis számú értelmiség körében.]

A cigánykluboknak helyenként lehet alkalmas cigányértelmiségi vezetője. Legtöbb esetben azonban nincs olyan cigányértelmiségi, aki sikeresen tudná vezetni a közösséget. Ha nincs cigány klubvezető, különösen fontos, hogy a vezetőségbe vagy a választmányi tagok közé cigányok kerüljenek és véleményüket, igényeiket vegyék is figyelembe. Vigyázni kell, hogy a cigányklub ne szigetelődjék el a művelődési otthon tevékenységének egészétől. Bár az ismeretterjesztés elsőrendű fontosságú, didaktikailag a szórakoztató jellegű, játékos, kötetlen rendezvényekből célszerű kiindulni. A cigányklubok vezetőit speciális továbbképzésben, tájékoztatásban kell részesíteni.

A megyei [fővárosi] tanács végrehajtó bizottsága művelődésügyi osztálya végezze el a klubok pontos számbavételét. A klubok anyagi támogatását a művelődési otthonok költségvetésében kell előirányozni, de fel kell hívni a klub tagjait foglalkoztató üzemeket céltámogatásra. Ugyancsak fel kell hívni a Megyei Ifjúsági Alap figyelmét a cigányklubok támogatására.

6.  Az amatőr mozgalom cigányokra való kiterjesztésének vannak biztató példái. A cigány folklóregyüttesek, irodalmi színpadok produkcióinak az előítéletek leküzdésében komoly szerepük van. Nem szabad azonban „agyonszerepeltetni" őket. A folklór a művészeti tevékenység egészébe ágyazódjék. A megyei [fővárosi] tanácsok végrehajtó bizottsága művelődésügyi osztálya figyeljen arra, hogy kitüntetéseknél, pályázatokon, vetélkedőkön az arra érdemes egyének vagy együttesek egyenlő eséllyel jöjjenek számításba. A folklóregyüttesek munkáját segédanyagokkal [lemez, kotta, magnófelvétel stb.] kell segíteni. Vigyázni kell, hogy az amatőr tevékenység ne oldódjék fel a könnyű műfajban, de kerülni kell az egzotikum keresését is. Az együttesek műsorában szerepelhetnek cigány alkotók művei is, de ügyelni kell arra, hogy a magyar és egyetemes kultúra értékei is kapjanak helyet.

A klubok és amatőr együttesek vezetői azon legyenek, hogy a közösség tevékenysége nyúljon át a klub és az együttes keretein, egyrészt úgy, hogy a tagok egyéb művelődési formákban is vegyenek részt, másrészt úgy, hogy közvetítők legyenek a klubon kívüli cigányokhoz.

Megfelelő vezetés mellett a homogén csoportok működése nem jelent elzárkózást, hanem csoportos felzárkózást. A megalapozott igények teljesítésének megtagadása viszont kedvez a nacionalista érzelmek keletkezésének.

IV

1. A cigányok számára rendezett programok szervezésébe feltétlenül be kell vonni magukat a cigányokat is. Gyakori, néha alaptalan vád ellenük az, hogy nem becsülik meg azt, amit kapnak. Ennek oka - ha így van -elsősorban az, hogy az intézményt vagy berendezését nem érzik magukénak. Ezért fokozott figyelmet kell fordítani felelősségérzetük felkeltésére. Számos pozitív példa azt mutatja, hogy a saját munkával készített berendezést óvják, tehát a társadalmi munka - ha valóban magukénak érzik az eredményét - nevelő hatású. Arra is sok példa van, hogy a rendbontások miatt sokat szidott cigánybálokon a saját maguk állította felügyelet mellett lényegesen kevesebb a rendbontás, mint általában.

2. Az érdekelt helyi tanácsok cigányokra vonatkozó terveiben kapjon helyet a közművelődési ellátásuk is. A művelődési házak éves munkatervükben külön pontban határozzák meg a cigánylakossággal kapcsolatos feladataikat. A megyei [fővárosi] tanács végrehajtó bizottságának művelődésügyi osztálya állapítsa meg, hogy hol szükséges külön terv készítése; ezek koordinálását, végrehajtásának ellenőrzését lássák el. Gondjaikat és eredményeiket közvetítsék a cigányügyi koordinációs bizottságoknak és szorgalmazzák, hogy vitassák meg a közművelődés helyzetét is.

A közművelődés távlati és középtávú tervezése során figyelembe kell venni a demográfiai helyzet várható alakulását, valamint azt, hogy a cigányok egy része városok külterületeibe, illetve apró falvakba költözik. A jövőben több kis falu népességcseréjére lehet számítani, ezért a kis települések kulturális ellátásának tervezésénél ezt a szempontot is tekintetbe kell venni.

3. A cigányok körében végzett értékes közművelődési munka legyen a bérek és tiszteletdíjak megállapításánál, a jutalmazásoknál és a kitüntetések felterjesztésénél kiemelt szempont.

4. Megoldást kell találni a helyiségproblémára is. Azokban a falvakban, ahol a lakosság javarészt vagy egészében cigány, illetve ez várható a jövőben, a meglevő közművelődési intézményeket változatlanul fenn kell tartani, és fejlesztésükről, kivételes esetekben újak létesítéséről az igényekhez, célokhoz és lehetőségekhez mérten gondoskodni kell. Abban az esetben, ha a cigánytelep válik állandó településsé, indokolt kisebb művelődési intézmény [klub, klubkönyvtár] létesítése a telepen. Az ilyen intézmény tevékenysége a település egészét ellátó nagyobb intézmény munkájához kapcsolódjék.

A művelődési otthonok mindent tegyenek meg az ésszerűség határain belül, hogy a művelődési otthoni tevékenységben a cigánylakosság kulturális ellátása is helyet kapjon. Ahol erre nincs mód [pl. művelődési otthon híján], ott az iskola épülete jöhet számításba. Szükség szerint igényelni kell a vendéglátóipar helyiségeit is. Adott esetben [néhány helyen már van gyakorlata] megfelelő színvonalú magánházat is fel lehet használni művelődési célokra. A szabadtéri akciók is eredményesek lehetnek. Feltétlenül fel kell használni a munkásszállások nyújtotta lehetőségeket is.

A közművelődési dolgozók keressék a hagyományostól eltérő, a cigányok művelődési szokásaihoz igazodó hatékony módszereket. A mobil ellátásban rejlő minden lehetőséget ki kell használni abból a célból, hogy a legelmaradottabb rétegekhez is eljussanak a műveltség javai.

5. Ügyelni kell arra, hogy a tömegkommunikációs eszközök hatása a

cigányok minél szélesebb körében érvényesüljön. Segíteni kell őket abban, hogy rádió- és tv-készülékhez jussanak, illetve biztosítani kell számukra a közös rádióhallgatást és tv-nézést.

6. A cigánylakosság művelődése ügyében különösen fontos a tanácsok, illetőleg szerveik együttműködése a társadalmi szervezetekkel és a vállalatokkal, termelőszövetkezetekkel.

A KISZ, Hazafias Népfront, Vöröskereszt, Szülői Munkaközösség, Gyermekvédelmi Albizottság stb. tartsa napirenden a cigányok művelődésének ügyét és aktív tagjait igyekezzék megnyerni, tisztséggel, szervező- és propagandamunkával megbízni.

[18 336/1977.]

Pozsgay Imre s. k.

kulturális miniszter

 

A CIGÁNYLAKOSSÁG HELYZETÉNEK JAVÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS TOVÁBBI FELADATOKRÓL

1016/1979. (VII. 12.) MT számú határozat

A Minisztertanács jóváhagyólag tudomásul veszi a hazánkban élő cigányok helyzetéről, társadalmi beilleszkedésük elősegitéséről, valamint az ezzel kapcsolatos korábbi határozatok végrehajtásáról szóló jelentést.

Megállapítja, hogy a cigánylakosság helyzetének javítása és társadalmi beilleszkedésének elősegítése érdekében tett központi és helyi intézkedések számottevő eredménnyel jártak, amiben kiemelkedő szerepe van a társadalom részéről megnyilvánuló tevékeny támogatásnak. A további előrehaladás elősegítésére a Minisztertanács a következőket határozza:

1. a/ A munkaképes korú cigánylakosság foglalkoztatásának elősegítésére a jövőben is nagy gondot kell fordítani. Elsődleges feladat: állandó munkában tartásuk és szakképzésük javítása. A vállalatok, szövetkezetek és más gazdálkodó szervek a rendelkezésükre álló anyagi és erkölcsi ösztönzőkkel segítsék cigányszármazású dolgozóik állandó munkahelyhez kötődését. Ösztönözni és támogatni kell az általános iskolát végzett cigánygyermekek szakmunkástanuló-intézetekbe történő beiskolázását, illetőleg felvételét.

b/ Arra kell törekedni, hogy mind több nő és munkaképes korba lépő - tovább nem tanuló - fiatal vállaljon és kapjon állandó munkát. A községekben is javítani kell a munkavállalás feltételeit, különösen a termelőszövetkezetekben az állandó munkaviszony, tagsági viszony lehetővé tételével.

c/ A munkahelyen szervezett szakmai, politikai képzésbe, továbbképzésbe be kell vonni az arra alkalmas cigány dolgozókat, lehetőséget biztosítva ezzel az előmenetelükhöz. Gondoskodni kell róla, hogy az arra érdemes cigányszármazású dolgozók - a munkahelyen és a közéletben -politikai, gazdasági és társadalmi tisztségeket töltsenek be.

2.  A szociális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolása érdekében az országos lakásépítési program, illetőleg a VI. ötéves terv lehetőségeinek keretén belül további erőfeszítéseket kell tenni. A telepek felszámolásának eddigi rendszerét alapjaiban továbbra is fenn kell tartani, de egyes rendelkezéseket a fejlődés igényeinek megfelelően módosítani kell.

A tanácsok szervezetten nyújtsanak segítséget a lakások megépítéséhez mindazokban az esetekben, amikor azt az építtető nem tudja vállalni.

3.  a/ További intézkedésekre van szükség a cigánylakosság műveltségi színvonalának emelése érdekében, ezzel is segítve beilleszkedésüket.

b/ A gyermekintézményi hálózat fejlesztése során különös figyelemmel kell lenni azokra a településekre, ahol sok a hátrányos helyzetű gyermek. Ösztönözni kell a szülőket arra, hogy gyermekeiket helyezzék el a gyermekintézményekben [óvoda, napközi otthon]. Lehetővé kell tenni, hogy a hátrányos helyzetű cigánygyermekek az igényeknek megfelelően kapjanak helyet akkor is, ha az anya - a több gyermek miatt - nincs állandó munkaviszonyban. A helyi körülményeknek megfelelően továbbra is indokolt speciális cigányosztályok, napközis csoportok és kollégiumok működtetése, de biztosítani kell, hogy akik már részt tudnak venni a normál osztályok munkájában, azok együtt tanuljanak a nem cigány gyerekekkel.

c/ A szociális, a gyámügyi és a nevelési segélyeket a rászoruló kiskorú és a továbbtanuló gyermekek támogatására indokolt odaítélni. Ezeket, a szülők magatartásától függően, célszerű esetenként - kivételesen - az érintett intézmények költségtérítéseként átutalni.

Meg kell szüntetni azt a helytelen gyakorlatot, hogy cigánygyermekeket indokolatlanul felmentenek a tankötelezettség alól.

A cigánygyermekeket - tanulmányaik befejezése érdekében - társadalmi összefogással, pártfogóhálózat szervezésével is segíteni kell.

d/ Rendszeresen értékelni kell a cigánytanulók oktatásával, nevelésével kapcsolatos kísérleteket, tapasztalatokat. A gyakorlatban bevált módszereket általánossá kell tenni az óvodákban, iskolákban, napközi otthonokban; a speciális foglalkozásokra fel kell készíteni a pedagógusokat. A cigány anyanyelvű gyermekekkel - iskola előtt vagy mellett - úgy kell foglalkozni, hogy mielőbb elsajátítsák a magyar nyelvet is. Gondoskodni kell a pedagógiai és más tudományos kutatások eredményeinek folyamatos hasznosításáról.

e/ Több segítséget kell adni ahhoz, hogy a tehetséges, szorgalmas cigányfiatalok bekerüljenek egyetemre, főiskolára és azt eredményesen el is végezzék: minél több közülük származó értelmiségi működhessen közre a cigányok társadalmi beilleszkedésének előmozdításában.

f/ A cigánylakosság helyzetével foglalkozó bizottságokba - a helyi társadalmi szervekkel együttműködve - nagyobb arányban kell bevonni cigányszármazásúakat és jobban kell támaszkodni közreműködésükre. Ennek érdekében a megfelelő tájékoztatást és a szükséges segítséget biztosítani kell részükre.

g/ A cigánylakosság iskolán kívüli művelődését is alapvetően a művelődési alkalmak és lehetőségek keretében kell szervezni. A magyar és az egyetemes kultúra megismerésének elősegítésével egyidejűleg lehetőséget kell teremteni az értékes cigányhagyományok felkutatására, ápolására. Ezért a közös művelődési alkalmak és lehetőségek mellett - ahol erre megalapozott igény van - támogatni kell a cigány művelődési közösségek [folklóregyüttesek, klubok, szakkörök stb.] munkáját is.

4. Tovább kell fejleszteni a cigánylakosság egészségügyi és szociális ellátását. Következetesen érvényt kell szerezni a kötelező közegészségügyi előírásoknak [pl. védőoltás, szűrővizsgálat]. Ahol viszonylag nagyobb számban élnek cigányszármazásúak, ott az egészségügyi szervek a Vöröskereszttel és más társadalmi szervezetekkel közösen építsenek ki aktívahálózatot, amelyben cigányok is részt vesznek. Meg kell szervezni az idős rászorultak házi beteggondozását, a terhes- és csecsemőgondozást.

5.  A tömegkommunikáció eszközei továbbra is segítsék elő a még meglevő előítéletek eloszlatását. Törekedjenek a cigánylakosság helyzetének reális bemutatására, tárják fel a felemelkedésükben végbement fejlődést, a beilleszkedett réteg erőfeszítéseit, helytállását a szocialista építőmunkában.

6. A Minisztertanács felkéri a Szakszervezetek Országos Tanácsát, a Kommunista Ifjúsági Szövetséget, a Hazafias Népfront Országos Tanácsát, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát, az Országos Nőtanácsot, a Vöröskereszt Országos Vezetőségét, hogy - továbbra is - segítsék elő a cigánylakosság helyzetének javítását, gyorsabb ütemű társadalmi beilleszkedését és működjenek közre a határozatok végrehajtásában.

7. E határozat a kihirdetése napján lép hatályba.

Lázár György s. k.,

a Minisztertanács elnöke

 

A CIGÁNYLAKOSSÁG HELYZETÉNEK JAVÍTÁSÁVAL KAPCSOLATOS TOVÁBBI FELADATOKRÓL. MÉM-TOT-MEDOSZ-ÉDOSZ együttes felhívás 1979

A cigánylakosság életkörülményeiben, társadalmi beilleszkedésükben a központi és helyi - a vállalatok, a mezőgazdasági üzemek, az állami és társadalmi szervezetek által tett - intézkedések hatására számottevő kedvező változás következett be az elmúlt években. Ez tükröződik a cigányok foglalkoztatása, beiskolázása és iskolai, szakmai előmenetele, lakáskörülményeik és egészségügyi helyzetük javulásában. A fejlődés azonban még nem minden tekintetben kielégítő. A további előrehaladás elősegítése érdekében a következőkre hívjuk fel a minisztérium felügyelete és szakirányítása alá tartozó gazdálkodó szervek és intézmények, a megyei tanácsok mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályai, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek területi szövetségei, a szakszervezetek megyei bizottságai és az üzemi szakszervezeti testületek tisztségviselőinek figyelmét.

 

1. A CIGÁNYLAKOSSÁG FOGLALKOZTATÁSA ÉS MUNKÁRA NEVELÉSE ÉRDEKÉBEN

- A cigánylakosság beilleszkedésének és gazdasági felemelkedésének fontos feltétele fokozatos munkába vonásuk. Ezért a tárca területéhez tartozó valamennyi szervnek a jövőben is nagy figyelmet kell fordítani a felvilágosító, nevelő munkára, megteremteni foglalkoztatásuk lehetőségét. Munkába állításukat lehetőleg azokon a területeken, helyeken kell biztosítani, ahol élnek. A gazdálkodó egységeknek arra kell törekedniök, hogy a telephelyeik vonzáskörzetében lakó cigány dolgozókat állandó munkaerőként foglalkoztassák. Munkaviszony létesítésénél ne tegyenek különbséget cigány és nem cigány dolgozó között, ezért lehetőleg ne külön brigádban vagy munkacsapatban, hanem a többi dolgozóval együtt foglalkoztassák őket.

- A mezőgazdasági termelőszövetkezetek a jövőben teremtsenek több lehetőséget foglalkoztatásukra. Minden cigánylakta községben és termelőszövetkezetben más-más elgondolás szükséges munkába állításukhoz. Ahol szükséges, ott tűzzék napirendre a cigányok foglalkoztatásának kérdését. Az ülésre hívják meg a község cigánylakosságának vezetőit, illetőleg képviselőit. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek a tagfelvételnél, illetve munkaviszony létesítésénél segítsék a cigány dolgozókat.

- A vállalatok, mező- és erdőgazdasági üzemek gazdasági és társadalmi vezetői lépjenek fel a cigányokkal szemben esetenként megnyilvánuló előítéletek ellen.

- A munkahelyet gyakran változtató, főleg a munkaviszonyait kilépéssel megszüntető cigányszármazású dolgozókat célszerű olyan munkakörben, illetve munkahelyeken foglalkoztatni, ahol a munkafegyelemre való nevelés leginkább biztosítható. Ebben nagy szerepük lehet a szocialista brigádoknak. A szocialista brigádtagok tanácsokkal és példamutatásukkal segítsék elő a munkahelyi szabályok, ezen belül a munkavédelmi és -  különösen az élelmiszert feldolgozó üzemekben - a higiénés előírások megismerését és betartását.

- A munkában kitűnt cigányszármazású dolgozókat példaként kell állítani a cigányság kevésbé fejlett rétegei elé.

- A gazdálkodó egységek társadalmi és gazdasági vezetői a cigány dolgozókat a munkában való elhelyezkedésük után is folyamatosan kísérjék figyelemmel.

- A nagy létszámú családdal járó gondok enyhítése érdekében - mivel egy keresőre több eltartott jut - szükséges a cigány nők fokozott munkába állítása, ezért falun is elő kell segíteni, hogy minél nagyobb számban állandó munkaerőként dolgozhassanak. Ahol ilyen feltételek nem biztosíthatók, szorgalmazzák a vállalatok és a gazdaságok az idénymunkába történő fokozott bevonásukat.

 

2. A CIGÁNYLAKOSSÁG KÉPZÉSE ÉS TOVÁBBKÉPZÉSE ÉRDEKÉBEN

-  A cigánylakosság képzésének és továbbképzésének előfeltétele az általános iskolai végzettség megszerzése. Ezért a gazdálkodó egységek segítsék cigány dolgozóikat az általános iskola elvégzésében. Támogassák anyagilag és erkölcsileg a betanított munkás-, illetőleg a szakmunkásképzésben részt vevőket.

- A nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkező fiatalokat ösztöndíjjal is segítsék, hogy mezőgazdasági és élelmiszeripari szakközépiskolákba bekerüljenek.

- Törekedni kell arra, hogy a képesítéssel rendelkezők végzettségüknek megfelelő munkakörben dolgozzanak.

- Az üzemek társadalmi szervezetei a politikai és ismeretterjesztő előadások látogatására vonják be a cigány dolgozókat.

- A magasabb végzettséggel rendelkező cigányszármazású dolgozókat javasoljuk bevonni az üzemekben az oktatást, a pályaválasztást előkészítő bizottságokba, hogy személyes példamutatásukkal is elősegítsék a cigányszármazású dolgozók képzését.

- Helyes, ha az üzemi közművelődési bizottságok és a munkahelyi közművelődési intézmények [művelődési otthonok, könyvtár, ifjúsági klub stb.] az eddigieknél jobban támaszkodnak a cigány dolgozók közre működésére is.

- A tanulás és képzés terén fokozottabb figyelmet kell fordítani a cigány nők beiskolázására is. Az általános iskola elvégzése során a mezőgazdasági és élelmiszeripari vállalatok hívják fel a figyelmüket a területükön meglevő munkalehetőségekre és az ehhez szükséges szakképesítés megszerzésének módjára.

 

3. A CIGÁNYLAKOSSÁG SZOCIÁLIS HELYZETÉNEK JAVÍTÁSA ÉRDEKÉBEN

A cigányság köréből - létszámarányukat figyelembe véve - kevesen rendelkeznek megfelelő lakással. Az egészséges életmódhoz - szemléletváltozáshoz - hozzátartozik a megfelelő lakás. Ezért a gazdálkodó egységek nyújtsanak segítséget egyrészt a helyi tanácsoknak a különösen exponált telepek felszámolásában [építőipari kapacitás átengedése, fuvar stb.], másrészt a cigányok lakásépítéséhez, illetve -bővítéséhez. Lakásépítésnél, illetőleg -vásárlásnál építési kölcsönnel, adminisztrációs munkákban való közreműködéssel [pl. hivatalos eljárásokban], bontási anyagokkal, fuvarozással stb. segítsék cigány származású dolgozóikat.

- A vállalatok, gazdaságok a területükön esetleg felszabaduló szolgálati lakások odaítélésénél vegyék figyelembe a velük munkaviszonyban álló, rendszeresen dolgozó cigánycsaládokat is.

- Segítsék elő a területükön dolgozó cigányok gyermekeinek felvételét az üzemi gyermekintézményekbe.

- A nagycsaládos cigányokat - szociális rászorultságuk esetén - célszerű a segélyezésnél kiemelten kezelni.

-  Szorgalmazzák a cigány dolgozók körében a szociális létesítmények nagyobb mértékű igénybevételét [üzemi konyha, üdülő stb.].

A gazdálkodó és költségvetési intézmények vezetői a cigánykérdés megoldása érdekében problémájukkal, javaslataikkal keressék fel a megyei tanácsok mellett működő cigányügyi koordinációs bizottságokat. A megyei koordinációs bizottságokkal együtt felelősséggel és eredményesen foglalkozzanak a cigánylakosság életkörülményeinek javításával. Vizsgálják meg az esetleges elmaradás okait és a helyzet ismeretében jelöljék meg a konkrét feladatokat.

Felhívjuk a középirányító szervek - trösztök, központok, megyei mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályok -, a MEDOSZ és az ÉDOSZ megyebizottságok, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek területi szövetségi vezetőinek figyelmét, hogy széles körű tevékenységükkel segítsék elő a cigánylakosság helyzetének javítását. Ennek keretében fokozottabban ellenőrizzék az 1016/1979. (VII. 12.) Mt.h. számú határozatban és a jelen felhívásban foglaltak végrehajtását. Esetenként számoltassák be a gazdálkodó egységeket ez irányú tevékenységükről.

 

KOZÁK ISTVÁNNÉ DR.: A CIGÁNYLAKOSSÁG HELYZETÉNEK JAVÍTÁSA ÉRDEKÉBEN HOZOTT KÖZPONTI HATÁROZATOK VÉGREHAJTÁSÁT AKADÁLYOZÓ TÉNYEZŐK [1982]

1. BEVEZETÉS

A cigány lakosság helyzetének javítása érdekében hozott központi és az azt követő helyi intézkedések eredményeként a cigányok életkörülményeiben jelentős kedvező változások mentek végbe. Ezek azonban nem érintették egyformán az egész cigányságot. Sokuk életszínvonala még mélyen a társadalmi átlag alatt van. Különösen rossz körülmények között élnek a telepen lakó cigányok. Gondokat okoz a cigányság igen alacsony iskolázottsága, műveltségbeli lemaradása. Az előrelépés üteme tehát nem ad okot elégedettségre. Ebben szemléleti okok, a szűkös anyagi és személyi feltételek, valamint különböző szintű irányító munkában tapasztalható hiányosságok is közrejátszottak.

Az általános helyzet megítélésénél figyelembe kell venni, hogy a cigányság tömegei számára a felemelkedés tényleges lehetősége a felszabadulást követően mintegy másfél-két évtizedes fáziskéséssel érlelődött meg, amikor az emberek tömeges mobilitásának, társadalmi, gazdasági, kulturális felemelkedésének lendülete már lelassult.

Szocialista társadalmi rendszerünk a cigányok számára is megnyitotta az emberhez méltó élet megteremtésének elvi lehetőségét. Alkotmányunk minden magyar állampolgár számára egyenlő jogokat biztosít a munkához, a tanuláshoz, felemelkedéshez stb. Az egyenlő jog azonban nem jelent mindenki számára egyenlő lehetőséget. A törvény adta esély csak a változás kezdetét jelentette, a társadalomnak a cigányokhoz való viszonyát fejezte ki az egyenjogúság deklarálásával.

Ismeretes, hogy a felszabadulást követő 10-15 évben az extenzív iparfejlesztés nagy tömegek [közel egymillió ember] számára tette lehetővé a felfelé ívelő, sőt részben a többlépcsős mobilitást is. A cigányok nagyobb tömegeit azonban számos tényező akadályozta abban, hogy e folyamatba bekapcsolódjanak. A cigányok többsége analfabéta vagy félanalfabéta volt; a falvakon, városokon kívül eső cigánytelepeken lakott, már ez is korlátozta, hogy eljusson hozzájuk a politikai, gazdasági, társadalmi változások hatása jelentőségének megértése.

A felemelkedés lehetőségeit egyéb szubjektív tényezők is korlátozták. A felszabadulás előtti társadalmi rendszerben a cigányok és nem cigányok között olyan mélyen beidegződött ellentét alakult ki, amelyet nem lehetett rendeletekkel, határozatokkal rövid időn belül felszámolni. Ez megnyilvánult egyrészt a cigányoknak a nem cigányokkal szembeni bizalmatlanságában - amit jól kifejez egy régi cigány közmondás: „Ne higgy az idegennek, mert mosolyog, a hátad mögött viszont törvényeket csinál, hogy felakasszon" -, másrészt a cigányokkal, munkájukkal szemben megnyilvánuló bizalmatlanságban. Ebben az időszakban a vállalatok, szövetkezetek jelentős része elzárkózott foglalkoztatásuktól, még akkor is, ha munkaerőhiánnyal küzdött. Állandó munkavállalási lehetőségüket az is korlátozta, hogy lakóhelyük közelében nemigen volt számukra folyamatos munkaalkalom. A cigányok mintegy 80%-a a falusi lakossághoz tartozott, ahol szinte az egyetlen munkalehetőség a mezőgazdaságban volt. Mint ismeretes, 1945-ben a falusi társadalom átalakulása, a szegénység felszámolása a földosztással kezdődött el, viszont a cigányok - kevés kivételtől eltekintve - kimaradtak a földosztásból, holott közvetlenül a felszabadulás előtt sokan közülük mezőgazdasági napszámból tartották fönn magukat. Azután pedig, mert nem volt földjük, nem vették fel őket a szövetkezetbe.

A mezőgazdaság szocialista átszervezése következtében viszont a paraszti réteg jelentős hányadának munkaereje is felszabadult, 1949 és 1963 között közel 900 ezer ember ment át a mezőgazdaságból az iparba ooi-gozni. Ezek a tényezők is hozzájárultak ahhoz, hogy a cigányok többsége az 50-es években csak alkalmi munkát vállalt, illetve kapott. Ezért azoknak a forradalmi átalakulásoknak a sodrából, amelyek a 40-es évek végétől az 50-es évek végéig a nagy tömegeket megmozgató társadalmi foglalkozási átrétegződésben is megnyilvánultak, a cigányok kívülrekedtek. Többségükben a társadalmi munkamegosztás hivatalos keretein kívül, mindenféle alkalmi munkából, a természet nyújtotta lehetőségekből tartották fenn magukat. Ugyanakkor a hagyományos cigányfoglalkozások még a nagyon szűkös megélhetést is egyre kevesebb embernek biztosították.

A 60-as évek elején jellemző állapotok:

- Becslések szerint a cigányság 70%-a szociális követelményeknek meg nem felelő telepeken, lakás céljára alkalmatlan építményekben [putrikban] élt, embertelen körülmények között. E telepek többsége a települések közigazgatási határán kívül esett, sokszor több kilométer távolságra, a kommunális és infrastrukturális ellátottság szinte teljesen hiányzott.

- A munkaképes korú cigánylakosságból csupán 33%-nak volt állandó munkaviszonya, következésképpen a cigánycsaládok többségében a létbizonytalanság és az ezzel együtt járó életforma uralkodott.

- A felnőtt cigányok többsége analfabéta volt. A tanköteles korú gyermekek egy része egyáltalán nem járt iskolába, akik jártak, azoknak is csak 13%-a jutott el az általános iskola felső tagozatába, és csupán 2-3%-uk tudta elvégezni a nyolc osztályt. Az óvodákban csak elvétve akadt cigány kisgyermek.

- Az egészségtelen lakáskörülmények, a hiányos táplálkozás, a tudatlanság egészségi állapotukra is rányomta bélyegét, ami egyes betegségek gyakoriságában, a korai munkaképtelenné válásban, a nagyarányú csecsemőhalandóságban, a gyermekek fejlődési visszamaradottságában, a korai öregségben is megnyilvánult.

Sajátos helyzetük miatt tehát a cigányok többsége nem tudott lépést tartani az általános fejlődéssel; ezért az életszínvonalbeli, életmódbeli különbségek az 50-es évek végére már élesen kirajzolódtak a cigány- és a nem cigány lakosság között.

 

2. A CIGÁNYLAKOSSÁG HELYZETÉVEL KAPCSOLATOS ÁLLAMI IRÁNYÍTÓ MUNKA

Alapvető párt- és kormányhatározatok

Az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1961-ben tekintette át átfogóan a cigányok helyzetét és hozott határozatot helyzetük javítására, társadalmi beilleszkedésük elősegítésére. A párt úgy értékelte, hogy a cigánylakosság elmaradottságának felszámolása társadalompolitikai kérdés, amelyet csak az egész társadalom összefogásával lehet megoldani.

A párthatározatban megfogalmazott főbb feladatok és célkitűzések a következők: „Problémáik megoldásánál sajátos társadalmi helyzetüket kell figyelembe venni, és biztosítani kell számukra a teljes állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, az ezek gyakorlásához szükséges politikai, gazdasági és kulturális feltételek megteremtését.

Fokozatosan el kell érni, hogy a cigányok a lakosság többi részétől nem elkülönítetten, állandó lakóhelyen települjenek, állandó munkához jussanak, egészségügyi körülményeik javuljanak és emelkedjék kulturális színvonaluk. Fel kell venni a harcot a lakosság körében még ma is élő helytelen nézetek ellen, amelyek ma is nehezítik a cigányok beilleszkedését, társadalmi, gazdasági, kulturális felemelkedését. Intenzív felvilágosító munkát kell folytatni mind a cigányság, mind a lakosság más rétegei között."

A Politikai Bizottság határozatát követően 1964-ben kelt az első kormányhatározat, amely az ún. szociális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolását, illetve az ezzel kapcsolatos intézkedéseket, feltételeket szabályozta. A cigányok foglalkoztatásának, a cigánygyermekek oktatásának, nevelésének kérdéseivel, egészségügyi és szociális körülményeikkel a kormány 1976-ban foglalkozott először, a cigányok helyzetének javításával komplex módon foglalkozó első nyilvános határozat azonban csak 1979-ben jelent meg.

Az állami tevékenység koordinálása

1957-től 1961-ig a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetsége foglalkozott a cigányok helyzetével. Az 196l-es PB-határozat a szövetséget megszüntette; helyébe az Országos Cigányügyi Bizottság lépett. A bizottság - éppúgy, mint elődje - a művelődésügyi miniszter felügyelete alatt állt, következésképpen minden, a cigányokkal kapcsolatos ügyet a művelődésügyi miniszternek kellett [volna] koordinálnia. E bizottságok bár értek el eredményeket, de hatáskör hiányában több tárcát érintő kérdésekben megfelelő koordinációt, irányító munkát ellátni nem állt módjukban, működésük nem lehetett elég hatékony. Ezért a kormány ez utóbbi bizottságot is megszüntette, és helyette 1968-ban létrehozta a Tárcaközi Koordinációs Bizottságot.

A cigányok helyzetének javítása egyaránt vet fel foglalkoztatáspolitikai, oktatáspolitikai, szociálpolitikai, lakáspolitikai, egészségügyi stb. feladatokat. Ezek összehangolása tanácsi feladat, ezért került e munka koordinálása a Minisztertanács Tanácsi Hivatalához. A TKB elnöke a Tanácsi Hivatal elnöke.

A TKB tagjai az ügyben leginkább érintett főhatóságok - a Munkaügyi, Művelődési, az Egészségügyi, az Építési és Városfejlesztési, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi, a Belügyminisztérium, valamint az Országos Tervhivatal - legalább miniszterhelyettesi rangban lévő képviselői lettek. Megjegyzem, hogy 1980-tól, a minisztériumi összevonásokat követően, a Művelődési és az Egészségügyi Minisztériumot, valamint a Munkaügyi Minisztérium jogutódját csak főosztályvezető képviseli. A bizottsági tagokon kívül állandó meghívottként részt vesz a TKB munkájában a Pártközpont, a KISZ, a Népfront, a Vöröskereszt egy-egy képviselője és néhány cigány kulturális közéleti személyiség.

A cigánylakosság helyzetével foglalkozó TKB közvetlenül a Minisztertanács alá tartozó javaslattevő, koordináló szerv, hatáskörét is ez a tény határozza meg. A TKB éves munkaterv alapján 2-3 alkalommal ül össze, ötévenként beszámoltatja a megyei tanácselnököket a megyéjükben élő cigányok helyzetéről, a körülményeik javítására tett intézkedésekről, a megoldásra váró feladatokról, a gondokról, tájékoztatót kér a témában érintett főhatóságoktól, javaslatot tesz központi intézkedésekre. A TKB állásfoglalásokkal, javaslatokkal segíti a tárcák, a társadalmi és tömegszervezetek, de főképpen a tanácsok ez irányú munkáját.

A 70-es évek elején a megyei tanácsoknál a TKB mintájára megyei koordinációs bizottságokat hoztak létre. Az eredeti tervek, illetve javaslatok felvetették a Tárcaközi Koordinációs Bizottság mellett egy önálló csoport létrehozását is, amelynek tagjai - a titkársági teendőkön túl -elemző, javaslattevő, koordináló, szervező és ellenőrző feladatokat is elláttak volna. [1971-ben az MTA Szociológiai Kutató Intézete is indítványozta egy hasonló feladatkörű, néhány főből álló országos hatóság felállítását.] 1976 novemberében egy főt neveztek ki az előbbi feladatok ellátására; ugyanő [a TKB titkára] irányítja a megyei cigányügyi titkárokat is, akiket 1977-től neveztek ki. Tizenegy megyében főállásban, a többi megyében osztott munkakörben látják el a kérdéskörrel kapcsolatos feladatokat.

A megyei koordinációs bizottságok, amelyek irányítás híján több megyében megszűntek, a cigányügyi titkárok kinevezése után újjászerveződtek, és azóta folyamatosan működnek.

A feladatok végrehajtásában érintett tárcák és a tanácsok irányító tevékenysége

Az Építési és Városfejlesztési Minisztérium a telepek felszámolásával kapcsolatos feladatokat, a feladatok végrehajtásához szükséges feltételeket a Pénzügyminisztériummal, az Országos Takarékpénztárral és a Tanácsi Hivatallal közösen határozatokban, rendeletekben szabályozta. 1976 óta évente beszámoltatja a megyéket és tájékoztatja a TKB-t a telepek felszámolásának menetéről. A kérdésnek 1964 óta a minisztérium ugyanazon főosztályán felelős szakreferense van.

Hasonló a helyzet a Belügyminisztériumban. A bűnözéssel, illetve annak megelőzésével kapcsolatos irányító feladatok már több mint 20 éve egy kézben összpontosulnak. A megyékben cigány „vonalvezetők" vannak, akik a cigánylakosság helyzetéről, ezzel kapcsolatos határozatokról, irányelvekről, a cigányok bűnözésének alakulásáról és a vonatkozó feladatokról folyamatosan tájékoztatást kapnak. Ezek a vonalvezetők tagjai a megyei koordinációs bizottságoknak.

A Népművelési Intézetben 1978 óta van a cigányok közművelődésével foglalkozó személy.

A többi főhatóságnál nem ilyen kedvező a helyzet. A Munkaügyi Minisztérium, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, az Egészségügyi Minisztérium, a Kulturális Minisztérium és az Oktatási Minisztérium irányelvet, felhívást, illetve körlevelet adott ki az irányítása alá tartozó ágazatnak a cigányüggyel kapcsolatos munkájához. E főhatóságoknál azonban a cigánykérdésnek nincs állandó felelős ügyintézője, nem történik meg a központi határozatok végrehajtásának folyamatos számonkérése, ezért előfordul, hogy a TKB-nak az illető főhatóságot képviselő tagja nem tájékozott eléggé a maga területén a cigányság helyzetét érintő kérdésekben.

A megyei tanácsoknál működő koordinációs bizottságok tagjai között az utóbbi 3-4 évben cigányok is vannak. A bizottságok beszámoltatják a községeket és a megyei szakigazgatási szerveket. Tájékoztatást kérnek a jelentősebb számú cigányt foglalkoztató üzemektől, vállalatoktól, valamint a társadalmi és tömegszervezetektől. A tagok a megyei cigányügyi titkár irányításával célvizsgálatokat végeznek vállalatoknál, intézményeknél, és részt vesznek a helyi tanácsoknak a cigányok helyzetével foglalkozó testületi ülésein. A megyei cigányügyi koordinációs bizottságok a végrehajtó bizottságnak számolnak be tevékenységükről.

Következtetések

A cigány lakosság hátrányos körülményeinek felszámolására hozott 1961. évi párthatározatot követően állami vonalon az irányítás jelenlegi rendszere, a - ma is szűkös - személyi feltételek csak fokozatosan, 10-15 év alatt, illetve nagyobbrészt az utóbbi 5-6 évben teremtődtek meg. Azokon a településeken, ahová az 1961. évi párthatározat betűi 15-20 évvel ezelőtt eljutottak, ahol a helyi vezetők - ha kellett, az előítéletekkel is szembeszállva - egyszerre többféle módon segítették az elmaradottság felszámolását, ott ma már nincs „cigánykérdés". A megyei cigányügyi titkárok kinevezése előtt azonban a párt- és kormányhatározatok a TKB állásfoglalásai, a vonatkozó rendelkezések, utasítások, irányelvek még a 70-es évek közepén sem jutottak el mindenütt a községi tanácsokig, munkáltatókig, iskolákig stb., ahol pedig ezeket végre kellett hajtani.

Nem véletlen, hogy az utóbbi években felgyorsultak azok a folyamatok, amelyek a cigányok életét pozitív irányban változtatják meg. Például a telepek felszámolása, a gyermekek felvétele az óvodákba, az iskolai felmentések minimálisra csökkenése, a cigányok bevonása a közművelődésbe stb.

Annak érdekében, hogy a tárgykörben hozott kormányhatározatok maradéktalanul megvalósuljanak, illetve, hogy a cigányok életkörülményei gyorsabb ütemben javuljanak, szükséges:

- hogy azok a feladatok, amelyeknek végrehajtása társadalmi összefogást igényel és a legnagyobb nyilvánosság előtt zajlik, nyilvános határozatokban kerüljenek megfogalmazásra;

- hogy a határozatok meghozatalával egy időben biztosítsák a végre hajtásukhoz nélkülözhetetlen anyagi, személyi, tárgyi feltételeket;

- hogy minden érdekelt tárcánál legyen egy-egy olyan szakember, aki a szakterületre vonatkozó információ alapján elemzi a helyzetet, javaslatot tesz a megfelelő intézkedésekre, ellenőrzi az idevonatkozó határozatoknak és a tárca intézkedéseinek a végrehajtását, valamint ellátja a tárcán belül és kívül a kérdéssel kapcsolatos koordinációs feladatokat.

Úgy gondolom, sokat segítene egy érdekképviseleti szerv is, ahol egyrészt a cigányok maguk is „harcolnának" jogaik érvényesítéséért, illetve mozgósítanák az elmaradott cigányokat az állampolgári kötelességek betartására, jogaik érvényesítésére, felhívnák figyelmüket lehetőségekre stb.

Szükséges lenne továbbá, hogy egy szerv vagy intézmény összefogja, irányítsa és koordinálja a tárgykörrel kapcsolatos tudományos kutatásokat, teremtsen fórumot a tapasztalatok kicserélésére, vitákra s a szakmailag és politikailag megalapozott kutatások eredményeire támaszkodva tegyen javaslatokat a központi irányító szervek számára a gyakorlati intézkedések meghozatalához.

 

3. A SZOCIÁLIS KÖVETELMÉNYEKNEK MEG NEM FELELŐ TELEPEK FELSZÁMOLÁSA

A szociális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolásáról szóló 1964. évi kormányhatározat a végrehajtást a 15 éves lakásfejlesztési terv időszakára irányozta elő, vagyis a telepeket 1980-ig kellett volna felszámolni. A határozat kimondta azt is, hogy újabb telepek kialakulásának megakadályozása céljából az építési övezetben lehetőség szerint szétszórtan kell az építkezők részére telket biztosítani.

A szociális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolásának lehetőségei

a/ Az áttelepítési lehetőségek elsődleges és alapvető formája, ha a dolgozó családok erre a célra biztosított kedvezményes OTP-hitel igénybevételével építési vagy üresen álló családi ház vásárlási akció útján oldják meg a lakásproblémájukat.

Az OTP-hitel összege - 35 év visszafizetési kötelezettséggel, kamatmentesen - a családiház-építés esetén 180 000 Ft, házvásárlás esetén pedig 100 000 Ft.

Az OTP-hitel igénybevételének feltételei:

b/ 1980-tól a megyei célcsoportos lakáskeret terhére csökkentett komfortfokozatú, félkomfortos hagyományos igényszintű, alacsonyabb felszereltségű, olcsóbb és alacsonyabb lakbérű tanácsi bérlakásokat lehet építeni a községekben is azok részére, akik önhibájukon kívül hitelképtelenek, ezért a kedvezményes magánerős lakásépítésben vagy -vásárlásban részt venni nem tudnak.

c/ Az előbbieken túlmenően minden egyéb lakásellátási formát fel kell használni a telepek felszámolásához.

d/ A megyei OTP-hitelkeretnek eredetileg 5, 10, majd 1982-től 15%-át - a megyei tanácselnök kijelölése alapján - telepen kívül, de a telepiekhez hasonló körülmények között élő családok kaphatják.

A végrehajtás helyzete

1964-ben, az első országos felméréskor 222 ezer fő, 55 400 család élt a szóban forgó telepeken, lakás céljára alkalmatlan építményben. A telepek felszámolását elsősorban az erre a célra biztosított OTP-hitel igénybevételével kellett végrehajtani, emellett fel kellett használni minden egyéb lakáshoz jutási lehetőséget a telepen élők elhelyezésére.

1964 és 1980 között a telepfelszámolás a következőképpen alakult.

A központi kedvezményes OTP-hitelkeret igénybevétele

  Előirányzat Felhasználás Maradvány
  db családi ház    
II. ötéves terv
800
237
563
III. ötéves terv
5 224
4 436
788
IV. ötéves terv
11000
5 782
5 218
V. ötéves terv
11000
7 347
3 653
Összesen
28 024
17802
10 222

 

Az OTP-hitel igénybevételével tehát összesen a jelzett időszak folyamán 17 802 család költözött épített vagy vásárolt családi házba. Az előirányzott keretnek azonban csupán 63%-át használták fel a tanácsok.

Az egyéb formában történő lakáshoz jutásról részletes adataink nincsenek, de a fentivel közel azonos lehet azoknak a családoknak a száma, amelyek belvizes kölcsönnel, munkás- és bányászlakás-építési akció keretében és saját erőből költöztek el a telepekről jobb lakáskörülmények közé. A telepeken élők számát az is csökkentette, hogy az utóbbi években a telepeken élő cigányok körében is megindult az áramlás a városokba, ahol nagyobb eséllyel, előbb és kedvezőbb feltételekkel juthatnak lakáshoz, egyúttal munkavállalási lehetőségekhez.

Másfelől a telepeken élők száma növekedett az új családalapítások és a természetes szaporulat révén, továbbá azzal, hogy olyan lakóterületek, amelyek a 60-as évek elején még nem minősültek szociális követelményeknek meg nem felelő telepnek, időközben ilyenné váltak.

Mindezek alapján 1981 végén a szociális követelményeknek meg nem felelő telepeken még mintegy 10-15 ezer család [50-55 ezer fő] él.

A telepek felszámolása, a családok lakáshoz juttatása a cigányok beilleszkedésének, életszínvonaluk emelkedésének alapfeltétele. A tapasztalatok bizonyítják, hogy akik jobb lakáskörülmények közé kerültek, azok többségének az egész életmódjában pozitív változás következett be. Az életmódváltásra jellemző, hogy a kertes házakban sokan foglalkoznak zöldség- és gyümölcstermesztéssel, állattenyésztéssel. Sok helyen a szoba-konyhás lakást bővítették, komfortosították.

A telepeken élők egészségtelen lakás- és szociális körülményei viszont lehetetlenné teszik az életmód pozitív irányú változását. A telepeken általában ma is teljesen hiányzik a kommunális és infrastrukturális ellátottság; ennek megteremtésére nem is törekedtek a tanácsok, mivel a telepek felszámolását tűzték ki célul. A putrikban elfogadhatatlan a zsúfoltság, nem ritka, hogy az egy fekhelyre jutó személyek száma - a lakótér kicsi alapterülete miatt - a hármat-négyet is eléri.

További gond, hogy mivel a jelenlegi jogszabályok csak a négynél több, szociális követelményeknek meg nem felelő cigány-„lakást" magába foglaló egységet minősítik „telepnek", az OTP-hitel igénybevételére a szétszórtan élő családoknak korlátozott lehetőségük van, noha lakás- és szociális körülményeik hasonlóak a telepiekéhez.

Egyre égetőbb a falvakban élő családalapító cigányfiatalok lakásgondja is, akik szüleikkel, testvéreikkel, családjukkal élnek együtt többnyire 30-40 m2 alapterületű, szoba-konyhás „CS" [csökkentett értékű] lakásban. Kezdő, szakképzetlen munkásokról van szó, akik más lehetőség hiányában sok helyen a „CS" lakáshoz ragasztanak vagy az udvaron húznak fel putriszerű építményeket, esetleg városban élő rokonaikhoz költöznek, ahol belátható időn belül nagyobb esélyt látnak lakásproblémájuk megoldására.

A telepfelszámolást lassító tényezők, illetve az O TP-hitel igénybevételének korlátai

a/ A telepen élők között egyre csökken a hitelképes családok száma. Sok a nyugdijas, a rokkant, leszázalékolt vagy munkaképtelen családfő, vagy az olyan nagycsaládosok, akiknek nincs meg a 18 ezer forint előtakarékosságuk, illetve nem tudják vagy nem merik vállalni a hitel felvételével járó visszafizetési kötelezettségeket, s így az OTP-hitelakcióba nem vonhatók be.

b/ Tovább szűkíti a hitel igénybevételének lehetőségét, hogy a szóban forgó építési hitel összege nem fedezi még egy nagyon szerény kivitelű szoba-konyhás ház építését sem. A vállalatok egyre ritkábban és nagyon korlátozott mértékben tudnak támogatást adni dolgozóiknak. így azoknak a keveseknek, akik össze tudják szedni a 18 ezer forintot és vállalnák a hitel visszafizetését, ezenfelül még a kivitelezési költség [jelenleg minimálisan 230-250 ezer forint] és a hitelösszeg közötti különbözetet [50-70 ezer forint] is elő kellene teremteniük. Mindez nem várható el éppen a leghátrányosabb anyagi helyzetben lévő emberektől.

c/ Sok helyi tanács már nem rendelkezik ingyenesen juttatható építési telekállománnyal, s a kisajátításhoz nincs pénzügyi fedezetük. Ez különösen súlyos gondot okoz azokban a megyékben, ahol még jelentősebb számban élnek telepeken, pl. Szabolcs-Szatmárban és Borsodban.

d/ Mivel a telepfelszámolással kapcsolatos tanácsi ráfordításokhoz csak kiemelt telepek esetében adható központi támogatás, a nem kiemelt telepek esetében a telepek felszámolásával és a telek-előkészítéssel járó költségfedezet biztosítása nincs megoldva.

e/ Vannak olyan települések, ahol nincs vállalkozó épületek kivitelezésére, amely üzleti szempontból gazdaságtalan feladat.

f/ A házvásárlásra nyújtható OTP-hitel összege is alacsony. A teleppel rendelkező települések egy részén 100 ezer forint körül már nem kapható megfelelő családi ház. A vételár és a hitelösszeg közötti költségkülönbözet előteremtése ugyanolyan nehéz, mint az építés esetében.

g/ A szüleikkel, testvéreikkel zsúfolt körülmények között élő fiataloknak és mindazoknak, akik nem telepen élnek, de lakás- és szociális körülményeik indokolják, a megyei tanácselnökök javasolhatják hitel igénybevételét. A gond az, hogy megyénként eltérő arányú a probléma, ugyanakkor egységesen minden megye a telepfelszámoláshoz biztosított hitelkeret legfeljebb 15 - korábban 10 - %-át használhatja fel ilyen célra. Megjegyzem, hogy többnyire azok a megyék kerültek hátrányos helyzetbe, amelyekben a telepfelszámolás előrehaladott. [Például Tolna megyében már csak 160 család él telepen, de legalább 100 család él szétszórva hasonló körülmények között.] Kialakult az a paradox helyzet, hogy mivel a telepen élők egy része hitelképtelen - ezek lakásproblémáját csak állami bérlakással lehetne megoldani -, a keret egy része megmarad, ugyanakkor a rászorulókon nem tudnak segíteni.

h/ A helyi tanácsok sem mindenütt szorgalmazzák a telepek felszámolását [van olyan település, ahol még el sem kezdték], mivel ez rengeteg pluszmunkával jár, amihez nincs minden tanácsnál megfelelő ügyintéző. A sok munkát az okozza, hogy a telepeken élő felnőttek többsége analfabéta vagy félanalfabéta, járatlan az építéssel kapcsolatos ügyintézésben, az építkezés szervezésében [ami még a tanultabb embereknek is elég bonyolult], ezért mindezt helyettük el kell végezni.

i/ Az előítéletek is korlátozzák, hogy a cigányok a telepekről kikerüljenek. Előfordul, hogy az üresen álló házat cigánycsaládoknak nem adják el, vagy tiltakoznak az ellen, hogy a szomszéd telekre cigányok építsenek házat.

Következtetések

A telepfelszámolás ütemének meggyorsítása, de legalább szinten tartása érdekében:

- Az építési hitelt olyan szintre kellene emelni, hogy az jobban közelítse meg a kivitelezési költségeket. [Megjegyzem, hogy a telepfelszámolás kezdetekor az akkori OTP-hitelből még felépíthető volt a ház.]

- Fel kellene oldani a „kiemelt" és a „nem kiemelt" telepi kategória közötti megkülönböztetést, mivel ma már mind a telepeken élők, mind a tanácsok szempontjából minden telep felszámolása kiemelt fontosságú kell hogy legyen [nemcsak azoké, amelyek „jól látható" helyen vannak]. A sorrendiséget a lehetőségek szabják meg, vagyis az, hogy hol teremthetők meg a feltételek. Szükséges lenne, hogy a 100 ezer forint lakásvásárlási hitelt felemeljék és engedélyezzék annak területenkénti differenciált nagyságrendű felhasználását. Nevezetesen: a megyén belül a biztosított hitelkeretből az átlagszint tartása mellett az átlagnál több és kevesebb hitel is adható legyen, mivel a házak eladási értéke a települések típusától is függ. A megyei elnöki keretet megyénként a szükségletekhez igazodóan kellene megállapítani.

- Nem utolsósorban: elengedhetetlen, hogy minden megyei és helyi tanácsnál is felismerjék a szociális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolásának fontosságát, s legalább az adott lehetőségeket megkeresve és kihasználva segítsék azok eltüntetését.

A telepfelszámolást akadályozó tényezők általában ismertek az „illetékesek" előtt. Azok feloldásának legnagyobb gátját abban látom, hogy -mint általában minden területen - sok az illetékes: a telepek felszámolásáért az ágazati felelős az építési és városfejlesztési miniszter; a pénzügyi és személyi feltételek biztosítása a pénzügyminisztertől, ill. a tanácsoktól függ; a végrehajtás ütemét pedig - a tanácsi önállóság jogán - a megyei és a helyi tanácsok állapítják meg. Az is a megyei és a helyi tanácsokon múlik, hogy saját pénzügyi alapjukból segítik-e a telepek felszámolását vagy sem.

A tanácsok munkáját egyaránt tükrözi a telepfelszámolás üteme és minősége. Néhány olyan megyében például, ahol háromszor-négyszer annyi cigány élt telepen, mint más megyékben, sokkal előbbre tartanak a telepfelszámolásban az utóbbiaknál. Hasonlóan nagy különbségek vannak megyénként és településenként az épített házak minőségében is. Ugyanazon OTP-hitel segítségével egyes területeken elfogadható alapterületű, 2-3 szobás családi házakat építenek, másutt a felépült házak alig jobbak a putriknál.

Az eredeti tervek szerint a cigányokat a nem cigánylakosság között, szétszórtan kellett volna telepíteni. Ezt az elvet a következők miatt nem lehetett megvalósítani:

- Azokon a településeken, ahol a lakosság 10-20%-a vagy még nagyobb hányada cigány, eleve nem lehetett szó széttelepítésről, mert nincs annyi szétszórt építési telek. A 2-3 utcából álló aprófalvakban szintén korlátozottak a lehetőségek a széttelepítésre.

- A szűkös anyagiak miatt figyelemmel kellett lenni arra is, hogy a kivitelezési költségek alacsonyabbak, ha egymás mellett több ház épül egyszerre, mint ha szétszórtan épülnek.

- Sok helyen a cigányok is szívesebben élnek egymás mellett, mint a nem cigányok között „kiközösítve". Igaz, hogy ellenkező törekvés is van, ahol egyes családok mindenáron szabadulni akarnak a többi cigánytól, ez azonban keveseknek sikerül. Ahol ugyanis a cigányok házvásárlás útján jutottak otthonhoz, az esetek nagy részében a szomszédok hamar elköltöztek, a házak eladási ára csökkent, és előbb-utóbb újabb cigányok költöztek a szomszédba. Így váltak egész utcák házvásárlás révén cigány utcákká. [Egyébként a vásárolt házak jelentős hányada öreg, tönkrement építmény, amelyet a cigányok is csak azért vesznek meg, mert így sokkal egyszerűbb lakáshoz jutni, mint építkezés révén. Aki igazán jól jár, az sok esetben csak az eladó, mivel másnak nemigen tudta volna az öreg házát eladni.]

-  Tény az is, hogy számos településen szubjektív okokból kerültek a cigányok a település egyik széléről a másikra.

Az az elképzelés tehát, hogy a cigányok széttelepítéssel beolvadnak, asszimilálódnak a többségi társadalomba, objektív és szubjektív okok miatt nem valósulhatott meg.

Tapasztalataim szerint, az ún. cigányutcákban lakók felemelkedése, beilleszkedése konfliktusmentesebb, mint ahol az egy cigánycsalád elől a szomszédok elzárkóznak, a gyermekeket nem engedik barátkozni. Nem csoda, ha ezek a családok „egy kis melegségért" visszajárnak a telepre. Persze sikeres lakóhelyi asszimilálódás is van, de ez a ritkább. A legelmaradottabb rétegnél viszont az új utcákban is 1-2 év alatt telepi állapotok lesznek uralkodók. Különösen ott, ahol kerítés, járda, víz, villany nélkül adják át a házakat. Szembe kell nézni azzal is, hogy a telepen élő családok közül számosan nincsenek felkészülve a kulturáltabb lakáskörülményekre. Nincs igényük rá, nem is tudnak mit kezdeni vele.

Azokat a családokat, amelyek a telepen a szó szoros értelmében a földön éltek, ágyuk, asztaluk, székük a föld volt, meg kell, illetve meg kellene tanítani a lakás használatára. Aki sáros, földes kunyhóban nevelkedett, az nem érthet a padlós vagy parkettás lakás karbantartásához. A vízvezeték, a WC, a villany, a gáztűzhely használatát mind-mind új ismeretként kellene megtanítani. Sok családnak szüksége lenne arra, hogy megtanítsák őket a racionális gazdálkodásra, főzésre, mosásra stb. Valamint számos olyan kötöttségre, ami a telepen ismeretlen volt. A kertes házhoz jutókat a kertműveléshez és kisállattartáshoz szükséges tudnivalókra is fel kellene készíteni. Ez a jövedelemnövelő lehetőség mellett rendszerességre nevelne, aktivizálásra ösztönözne. Az átköltözésből csak akkor alakulhat ki új életforma, ha arra az átköltözők fel vannak készülve. Ehhez olyan családgondozói hálózatra lenne szükség, amely a konkrét életmódokra építve tanítaná meg az elmaradott családokat arra, hogyan lehet emberibb, kulturáltabb körülményeket teremteni otthonukban. Ennek viszont előfeltétele családgondozók megfelelő kiképzése és családgondozói státusok biztosítása tanácsoknál.

 

4. A CIGÁNYOK FOGLALKOZTATÁSA, JÖVEDELME, A TÁRSADALMI JUTTATÁSOKBÓL VALÓ RÉSZESEDÉSE

A cigányok foglalkoztatásával kapcsolatban célkitűzés volt, hogy „fokozatosan minden munkaképes cigány férfi munkavállaló legyen, és növekedjen a rendszeresen foglalkoztatott nők aránya". Ezt a célkitűzést sikerült a leghamarabb teljesíteni, mivel a 60-as években és a 70-es évek elején is nagy volt a munkaerő-kereslet. Az átlagbér-szabályozás abban tette érdekeltté a vállalatokat, hogy kvalifikálatlan munkaerőt vegyenek fel alacsonyabb bérért, mert így tudták ellensúlyozni a béremeléseket és a megengedett szinten tartani a bérszínvonalat. Ennek része volt abban, hogy már a 70-es évek elején a cigány férfiak foglalkoztatása hasonló arányú volt, mint a nem cigányoké, és a nőknek is 30%-a dolgozott. A cigány férfiak között azóta nőtt az állandó munkát vállalók aránya, és 10-15%-ra csökkent az alkalmi munkásoké. A cigány nőknek pedig 45-50%-a rendszeres és további 20-30%-uk alkalmi, ill. időszaki munkavállaló.

Ezek a változások, bár jelentősen növelték a cigányok létbiztonságát, nem szüntették meg a nagy anyagi, gazdasági különbségeket köztük és a nem cigányok között a következők miatt:

- A cigányok többsége ma sem végzi el a nyolc általánost, következésképpen csak segéd-, legfeljebb betanított munkát tudnak vállalni. [A cigány férfiaknak csak 10-12%-a, a nőknek 4-5%-a rendelkezik szakképzettséggel.]

- A cigány nőknek napjainkban is kisebb hányada van folyamatos munkaviszonyban, mint a nem cigányoknak. Nehezíti helyzetüket, hogy a községekben nincs mindenütt folyamatos munkalehetőség, továbbá nincs mindenütt bölcsőde, óvoda, napközi, ami feltétele az anyák munkavállalásának. Szakképzetlenségük következtében [de sajnos sokszor azért is, mert cigányok] alig van munkaválasztási lehetőségük. Sok helyen olyan munkát kínálnak fel nekik, amit egyetlen nő sem vállalna. Azok az asszonyok, akiknek a férje távol dolgozik és csak hetente-kéthetente jár haza, több kiskorú gyermek mellett akkor sem nagyon tudnának folyamatos munkát vállalni, ha lenne munkaalkalom és gyermekintézmény is. Sok fiatal cigány kislány az iskolapadból kikerülve 14—16 évesen már gyermekszüléssel kezdi „felnőtt" életét [vagy éppen ezért kerül ki az iskolapadból]. Van, akinek nem is éri meg állandó munkát vállalni, mert alkalmi munkával is lehet annyit keresni, és ez nem jelent állandó kötöttséget, kiszolgáltatottságot.

- Az előbbiekkel függ össze, hogy a cigányok életében jelentős szerepe van az alkalmi, időszaki munkának. Sajnálatos, hogy a közvéleményben [de sok munkáltatónál is] olyan értékítélet alakult ki, hogy az alkalmi munkásokat mélyen megvetik, majdhogynem deviánsnak tartják, holott társadalmunknak nagy szüksége van a munkájukra, konzervgyárakban, mezőgazdasági üzemekben stb. Ők is szocialista társadalmunkat építik, és azt hiszem, nem túlzás azt mondani, hogy a munkáltatók szempontjából az egyik leghatékonyabb munkaerőt jelentik. Ugyanis csak addig foglalkoztatják őket, amíg van folyamatos munka, bért is ennek alapján kapnak, vállalaton belüli munkanélküliségről, teljesítmény nélküli bérkifizetésről esetükben szó sem lehet. Ezek az emberek többségükben ki vannak zárva a béren felüli juttatásokból [jutalom, nyereségrészesedés, prémium stb.], holott sok esetben - az alkalmi munkát igénylő munkafolyamatoknál - a „vetéstől az aratásig" tulajdonképpen majdnem minden munkát ők végeznek.

Az alkalmi munkások nem részesülnek a vállalati kulturális, szociális juttatásokból sem. Öregségükre pedig nem jár nyugdíj, mert úgy szerepelnek, mint akik nem dolgoztak, holott sok esetben előfordulhat, hogy egész életükben több és nehezebb munkát végeztek, mint akik állandó alkalmazásban állnak.

- Hasonló megítélésben van részük az ún. hagyományos cigány foglalkozásból élőknek: gyógynövénygyűjtőknek, csigaszedőknek, gombaszedőknek, fémgyűjtőknek, rongygyűjtőknek, köszörűsöknek, szerződéses állattartással foglalkozóknak; vagy például az ismét kialakuló napszámos rétegnek, amelynek munkája iránt a keresletet a hétvégi kiskertek, szőlők megművelésének igénye hozta létre.

- A cigányok többsége tehát szakképzettséget nem igénylő munkakörben dolgozik, következésképpen jövedelmük is az átlag alatt van. Ugyanakkor, mivel többségük nagycsaládos, az egy főre jutó átlagos jövedelem tekintetében még jóval nagyobb a különbség köztük és a nem cigányok között. Az MTA Szociológiai Kutató Intézetének 1971. évi felmérése szerint a dolgozó cigányoknak közel háromszor annyi embert kellett eltartaniok, mint a nem cigányoknak. A 100 keresőre jutó eltartottak száma a magyarországi háztartásokban 82, a cigány háztartásokban ugyanakkor 224 volt. A mai helyzetről nincs pontos adatunk, de becslésünk szerint - bár a különbség csökkent - még ma is igen nagy.

- Hazánkban a bérjellegű jövedelmek mellett jelentős szerepük van a társadalmi juttatásoknak. Szociálpolitikánk a társadalmi juttatások széles körét, azok legkülönbözőbb formáit foglalja magába. Mivel ezeket a juttatásokat más-más kritériumok alapján és más-más csatornákon kapják a jogosultak, nagyon nehéz annak megállapítása, hogy egy-egy társadalmi réteg vagy csoport milyen mértékű társadalmi juttatásban részesül.

Nehezíti a tisztánlátást, hogy ebben a vonatkozásban semmiféle felmérés nem készült a cigányokról. Ezért arra, hogy a cigányok milyen hányada részesül az egyes juttatásokból, és hogy ezek csökkentik-e a szociális különbségeket a cigányok és más társadalmi csoportok között, csak egyéb tényezőkből és a személyes tapasztalatok alapján következtethetünk.

A családi pótlék a munkaviszonytól, mértéke pedig a gyermekek számától függ. Mint már szó volt róla, a cigány férfiak 10-15%-a alkalmi és időszaki munkából tartja el magát és családját, következésképpen gyermekei után családi pótlékban nem, illetve nem folyamatosan részesül. Nem kapnak családi pótlékot a kiskereskedői, kisipari, gyűjtői engedéllyel rendelkezők, a munkaképtelen családfők és azok a leányanyák sem, akiket a szülők tartanak el.

A jelenlegi helyzetben előfordul tehát, hogy olyan családok is kaphatnak családi pótlékot, ahol annak összege a gyermek zsebpénzének töredéke, ugyanakkor olyanok is kimaradnak e juttatásból, ahol az „a mindennapi kenyeret" jelentené. A cigányok között ez utóbbiak aránya jelentős lehet. Véleményem szerint a családi pótlékot nem a munkaviszony jogán, hanem a gyermek létezése jogán kellene biztosítani.

Eléggé széles körben elterjedt vélemény, hogy a cigányok a családi pótlékért szülnek sok gyermeket. Ilyenek is vannak, de nem ez a jellemző. A cigányoknak akkor is sok gyermekük volt, amikor nem volt családi pótlék, és ma is nagyobb a gyermekszám azoknál, akik alkalmi, időszaki munkából vagy valamilyen hagyományos cigány foglalkozásból élnek, mint ahol a családfő folyamatos munkaviszonnyal rendelkezik. Egyébként is a gyermeknevelési költségeknek a családi pótlék általában csak kisebb részét fedezi. Azokat a gyermekeket viszont, akiket szüleik csupán vagy nagyobbrészt családi pótlékból tartanak el, inkább sajnálni, mint irigyelni kellene. Nem értek egyet azokkal a véleményekkel, hogy a családi pótlékkal kell a folyamatos munkára ösztönözni az embereket. A folyamatos munkavállalást a munka anyagi és erkölcsi elismerésével, a munkásember megbecsülésével kell elérni akkor is, ha az utcaseprő, konzervgyári munkás vagy vagonrakodó cigány vagy nem cigány.

Gyermekgondozási segélyre az utóbbi években a cigány nők közül is egyre többen jogosultak, de a folyamatos munkaviszonnyal nem rendelkező nők arányából [45-50%] arra lehet következtetni, hogy jelentős részük nem veheti igénybe ezt a juttatást. Főleg azért, mert sokan nagyon fiatalon kezdenek szülni, majd pedig jön egyik gyermek után a másik. Megfontolandó lenne, hogy „fiatalkorúak" esetében, 18 év alatt akkor is adható legyen gyermekgondozási segély, ha a fiatalkorú nem volt még munkaviszonyban. Ez olcsóbb is, emberségesebb is lenne, mint az, hogy - „a gyermek megélhetése biztosításának hiányában" - elveszik ezektől a fiatal anyáktól gyermeküket állami gondozásba.

Lényegében a gyermek bölcsődei, óvodai, napközi otthoni elhelyezésének lehetősége is az anya munkaviszonyához van kötve, ezért a cigánygyermekek ezeket az intézményeket jóval kisebb arányban veszik igénybe, mint a nem cigányok, következésképpen a cigányok az állami támogatás e formájából is az átlagnál kevésbé részesülnek. Bár a cigánygyermekeket egy központi rendelkezés szerint akkor is fel lehet venni a gyermekintézményekbe, ha az anya a több gyermek miatt nem dolgozik, de érthető, hogy ezzel a kivételes lehetőséggel csak ott tudnak élni, ahol a dolgozó nők gyermekeit már felvették, és még marad férőhely.

Mivel a családi pótlék, a gyermekgondozási segély és a gyermekintézmények [bölcsőde, óvoda, napközi] igénybevétele független a szociális rászorultságtól, ezért az állami támogatás formái nem csökkentik az egy főre jutó fogyasztási különbségeket, sőt valószínű, hogy a cigányok között a gyermekek nagyobb hányada van „megfosztva" e juttatásoktól, mint a nem cigányok között, s a nem cigányok között is nagyobb arányú a hátrányos helyzetűek „megfosztottsága", mint a jobb körülmények között élőké. Persze ebben a vonatkozásban kölcsönös okozati összefüggés is van; aki hátrányos helyzetű, lehet, hogy helyzeténél fogva [tehetetlensége miatt, vagy mert nincs lehetősége rá] nem részesül e javakból, ugyanakkor ennek következtében is hátrányos helyzetű lesz. Például a megfelelő táplálkozásnak vagy az óvodai nevelésnek a hiánya sok cigánygyermeknél egész életre szólóan determinálja a hátrányos helyzetet.

A segélyfajták közül a rendszeres nevelési segély és a rendszeres szociális segély az, ami az előirt feltételek megléte esetén folyamatos biztos juttatás. Az előbbivel az a probléma, hogy az odaítélésnek olyan kritériumai is vannak [pl. a megfelelő lakáskörülmények], amelyek alapján sok esetben a leginkább rászorulók kimaradnak e juttatásból. Szemléleti problémák is nehezítik, hogy egy-egy családon, gyermeken e pénzügyi forrásokból segítsenek. Vannak olyan tapasztalataim, hogy az ügyintézők egy része minden segélykérőt lumpen, élősködő, segélyre érdemtelen embernek tart. A támogatások kritériumait úgy kellene meghatározni, hogy ne az egyes hivatalos személyek szubjektív értékítéletén múljon, hogy ki jogosult valamilyen segélyre, az ügyintézéssel pedig csak megfelelő felkészültségű és szemléletű embereket szabad megbízni.

Sok zavart okoz az a széles körben elterjedt hiedelem, hogy a cigány lakosság nagyon sok támogatást kap az államtól, illetve többet, mint a lakosság más rétegei, csoportjai. Tény, hogy a cigányok a tanácsi szociális segélyeket, a rokkantsági nyugdíjat, csecsemők és gyermekek a kórházakat és az állami gyermekotthonokat nagyobb arányban veszik igénybe, mint más rétegek. Az „állami támogatás" azonban nem szűkíthető le kizárólag a szociális jellegű juttatásokra, szolgáltatásokra, ellátásra. Hazánkban a közvetett és közvetlen állami támogatásoknak számtalan egyéb csatornája is van. Például a szakszervezeti üdültetés, a közép- és felsőoktatási intézmények tanulóinak képzése, ösztöndíja. Egyes lakossági szolgáltatások vagy a színházjegy, a könyv, a hanglemez stb. stb. is mind „állami támogatást" hordoznak. Vagyis sokféle olyan, államilag dotált termék, szolgáltatás, járandóság van, amelyekből a cigányok - éppen szociális helyzetük miatt - a lakossági átlagnál, illetve számarányuknál sokkal kisebb mértékben részesülnek. A lakosságnak nyújtott állami támogatások leszűkített értelmezése zavarja a tisztánlátást, növeli a feszültséget a hátrányos helyzetűek és más rétegek között.

Sokszor éppen olyanok sokallják a rászorulók szociális támogatását, akik maguk természetesnek vélik, hogy más csatornákon maximálisan részesüljenek a kedvezményekből, juttatásokból. Ezek a jelenségek viszont újabb feszültségeket szülnek.

 

5. A CIGÁNYGYERMEKEK OKTATÁSA, NEVELÉSE

A cigánygyermekek oktatásával, nevelésével foglalkozó kormányhatározatok végrehajtásában tapasztalható a legnagyobb lemaradás, ami a következő okokkal magyarázható:

- Az Oktatási Minisztérium „tanácsadói" a cigánygyermekek oktatásának, nevelésének ügyében hosszú időn keresztül olyan emberek voltak, akik tele vannak a cigányokkal szembeni előítéletekkel. Ez rányomta bélyegét a minisztérium intézkedéseire, illetve - több vonatkozásban - azok hiányára, továbbá a tudományos kutatásokra is, amelyeknek „eredményei", sajnos, főiskolai jegyzetekben is napvilágot láttak.

- Nem készült olyan oktatási stratégia és módszertani anyag, amely segítséget nyújthat a speciális hátrányok felszámolásához.

- Az oktatási kormányzat ma sem veszi figyelembe azt, hogy a cigány gyermekek 30%-ának nem magyar az anyanyelve, pedig ezzel is összefügg, hogy tanulási és szociális kapcsolódási nehézségek, beilleszkedési zavarok tömege jelentkezik a gyermekeknél.

- Az Oktatási Minisztérium intézkedett arról, hogy cigányiskolák, -osztályok, napközis csoportok létesíthetők, de ezeknek az intézményeknek a központi ellenőrzése és működési feltételeik normatív szabályozása elmaradt. Ezért fordulhatott elő, hogy a cigányosztályok többsége tartósította a gyermekek szegregációját és újratermelte az elmaradottságot.

- A cigánygyermekeket oktató pedagógusok a nehéz munka elismeréséért céljutalomban részesülnek, a céljutalom mellé azonban módszertani segítségre is szükségük lenne az eredményesebb oktatáshoz. Az e célra készült jegyzetek alkalmatlanok, sőt kimondottan kártékonynak bizonyultak. Ezért is került sor betiltásukra.

A felsorolt tényezőkkel is összefügg, hogy a cigánygyermekeknek 60%-a ma sem tudja - tanköteles koron belül - elvégezni a nyolc osztályt, továbbá, hogy míg az általános iskolások között 6% - a gyógypedagógiai intézményekben 32% - az arányuk, a szakközépiskolákban viszont már csak 0,3% , a gimnáziumokban pedig o,2%.

Azok a cigányfiatalok, akik csak néhány osztályt végeztek, sőt sikerült az iskolát teljesen elkerülniük [mert ilyenek is vannak!], vagy pedig a bizonyítvány mögött nincs tényleges tudásuk, az életbe kikerülve állandó kommunikációs zavarokkal, kisebbségi érzéssel küszködnek. [Például a munkahelyre bekerülve, nem tudják elolvasni a hirdetéseket, felhívásokat, a jogaikat és kötelességeiket tartalmazó kollektív szerződést, sokszor azt sem értik meg pontosan, mit várnak el tőlük. A konfliktusokat fokozza, ha környezetük nem belátó, és állandóan - sokszor akaratlanul is -megalázza, megsérti őket tudatlanságukért.] Ez is oka, hogy növekszik a munkakerülők, a börtönbe jutók és az ideggondozásra szorulók száma a cigányfiatalok között.

Az oktatás, a nevelés hiányosságai tehát egész életre szóló hátrányos helyzetet, szociális problémákat eredményeznek.

Végezetül - nem lebecsülve a történelmi jelentőségű utat, amelyet a társadalom segítségével az utóbbi évtizedekben a cigányság megtett - a korábbiak mellett hangsúlyozni kívánom: nehezíti az előrelépést, hogy a tanácsok és egyéb szervek nem mindenütt foglalkoznak a kérdés jelentőségének megfelelően a telepek felszámolásával, a cigánygyermekek óvodai, napköziotthoni elhelyezésével, a cigányifjúsággal, általában a cigányok életkörülményeinek javításához szükséges feltételek megteremtésével. Nem mindenütt összehangolt az érdekelt tanácsi, gazdasági és társadalmi szervek tevékenysége. A cigánylakosság életkörülményeinek, társadalmi tudatának, szokásainak, erkölcsének hiányos vagy téves ismerete is nehezíti a nevelőmunkát. Gyakran formális a cigányok közéleti szereplése [szerepeltetése], tájékoztatásuk jogaikról, kötelességeikről, lehetőségeikről.

Sok helyen nem igénylik, nem veszik igénybe a már beilleszkedett cigányok véleményét, segítségét. A cigányság helyzetének javításával foglalkozók társadalmi elismerése sem mindenütt megfelelő. Ezek a tényezők is közrejátszanak abban, hogy a kívánatosnál és lehetségesnél lassúbb az előrehaladás a cigánylakosság életkörülményeinek javulásában.

 

Lábjegyzetek:

  1. Az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának határozata a cigánylakosság helyzetének megjavításával kapcsolatos egyes feladatokról [1961. június 20.]. Id. mű, 602-605. o.; Az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Bizottságának állásfoglalása a cigánylakosság helyzetének javításával kapcsolatos egyes feladatok végre hajtásának tapasztalatairól [1968. június]. A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1967-1970. Kossuth Könyvkiadó 1974. 165-172. o.; Az MSZMP Központi Bizottsága Agitációs és Propaganda Bizottságának állásfoglalása a Magyarországon élő cigánylakosság helyzetéről [1974. június 11.]. A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1971-1975. Kossuth Könyvkiadó 1978.781-796. o.; Az MSZMP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának határozata a magyarországi cigánylakosság helyzetéről [1979. április 18.]. A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1975-1980. Kossuth Könyvkiadó 1983. 1003-1013. o.; „A magyarországi cigánylakosság helyzete és az időszerű feladatok" című jelentés e kötetben kerül először nyilvánosság elé; Irányelvek és módszertani ajánlások a cigánylakosság elmaradott rétegeivel kapcsolatos közművelődési tevékenység szervezéséhez. Művelődésügyi Közlöny,  1977. 7. sz. 199-203. o.; A Minisztertanács 1016/1979. (VII. 12.) számú határozata a cigánylakosság helyzetének javításával kapcsolatos további feladatokról. Magyar Közlöny, 1979. 47. sz. 683-684. o.; A cigánylakosság helyzetének javításával kapcsolatos további feladatokról a MÉM-TOT-MEDOSZ-ÉDOSZ együttes felhívása. Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Értesítő, 1979. 25. sz. 827-828. o.; Kozák Istvármé dr.: A cigánylakosság helyzetének javítása érdekében hozott központi határozatok végrehajtását akadályozó tényezők. Szociál politikai Értesítő, 1984. 2. sz. 11-35. o.
  2. Kálmán András: A magyar cigányok problémája. Társadalmi Szemle, 1946. 8-9. sz. 656-658. o.
  3. Galambos József: A cigánykérdés megoldása. Orvosok lapja - Népegészségügy, 1947. 36. sz. 1446-1450. o.
  4. Pogány György-Bán Géza: A magyarországi cigányság helyzetéről. Budapest 1957. 31. o. Kézirat. [Országos Széchényi Könyvtár.]
  5. Pongrácz Zoltán: A cigányság Magyarországon [Részlet egy készülő könyvből]. Alföld, 1960. 4. sz. 130-133. o.
  6. Központi Statisztikai Hivatal: 1960. évi népszámlálás. Bp. Statisztikai Könyvkiadó 1961. V. kötet. Demográfiai adatok. 200. old., XII. kötet. Összefoglaló adatok. 39-334. o.
  7. Atéma bibliográfiáját lásd Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Tematikus szociológiai kisbibliográfiák sorozata IV., 15., 20. sz.
  8. A határozatot lásd A Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai 1956-1962. Kossuth Könyvkiadó 1973. Második, bővített kiadás. 519-521. o.
  9. A cigánytelepek felszámolását, a lakáshelyzet javítását szolgáló 2014/1964. (V. 4.) és a 2047/1967. Korm. sz. határozatban előírt kedvezményes lakóház-építési akció lebonyolításával [lásd Határozatok Tára 1964/7. sz., valamint ugyanott, 1967/27. sz.] eddig évente 800 lakás építéséhez biztosítottak pénzkeretet.
  10. Lásd e dokumentum 2. sz. jegyzetét.
  11. A művelődésügyi miniszter fenti utasításai részletesen szabályozzák a cigánygyerekek beiskolázása terén megoldandó teendőket. Azokon a helyeken, ahol egyes cigányszármazású tanulók iskoláztatása a normál osztályokban és az iskolai napközi otthoni csoportokban nem oldható meg, ott térítésmentesen, átmeneti jelleggel, osztályonként legalább 15 fő esetén külön tanulócsoportot, napközi otthoni csoportot kell szervezni. Ezek azt a célt szolgálják, hogy az abban tanuló gyermekek egy-két év után tanulmányaikat a normál osztályokban eredményesen folytathassák. Az 1967. évi utasítás pedig többek között felhívja az illetékes helyi szervek figyelmét arra, hogy ezen a területen „az iskolai munka egyik legfőbb feladata legyen a cigány tanulóknak - a velük való differenciált foglalkozás alapján - az iskolai közösségbe való beillesztése, a hátrányos tanulmányi helyzet kiküszöbölése és a legalapvetőbb egyéni higiénia kialakítása. A külön osztályba és napközi csoportba való beosztáshoz az iskola minden esetben kérje a szülő hozzájárulását. Az utasítás a továbbiakban a helyi állami szerveknek e kérdéskörrel kapcsolatos feladatait tartalmazza.
  12. Az MTA Szociológiai Kutatócsoportja széles körű vizsgálódásokat folytatott a fenti határozat szellemében. Az elemző munkálatok alapján kidolgozott javaslataikkal az illetékes állami szervek foglalkoznak. Ezek az ajánlások kiterjednek a települési viszonyok javítására, a munkához való viszony és a megfelelő munkahelyek javítására, illetve feltételeinek javítására, a cigánylakosság általános kulturáltságának növelésére, valamint a témával összefüggő egyéb társadalmi kérdésekre.
  13. A dokumentum egyes pontjainál elhagytuk a feladat szervezeti megoldásáért felelős állami szervek, főhatóságok, intézmények jegyzékét.
  14. Lásd a Magyar Szocialista Munkáspárt határozatai és dokumentumai. 1956-1962. Kossuth Könyvkiadó 1973. Második, bővített kiadás. 519-521. o.
  15. 1976-ban mintegy 350 ezer volt a Magyarországon élő cigánylakosság száma.
  16. A cigánylakosság helyzetével foglalkozó Tárcaközi Koordinációs Bizottság - amely a 3347/1968. Korm. számú határozat alapján 1968-ban alakult - ülésein beszámoltatja a megyei tanácsok elnökeit a végzett munkáról, tájékoztatást kér a minisztériumok, főhatóságok vezetőitől, valamint a Hazafias Népfronttól, a KISZ KB-tól és a SZOT vezetőitől. Állást foglal, javaslatokat tesz a tárcáknak jogszabályi rendezésre, irányelv kiadására, intézkedések megtételére. Iránymutatást ad a megyei tanácsoknál működő, a cigánylakosság helyzetével foglalkozó koordinációs bizottságoknak. Tevékenységéről és a cigánylakosság helyzetéről 1974-ben tájékoztatta az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságát. Ugyanebben az évben az Országgyűlés Kulturális Bizottsága is megtárgyalta a cigánylakosság helyzetét. A Tárcaközi Koordinációs Bizottság 1976-ban a kormánynak számolt be tevékenységéről és a cigánylakosság helyzetéről.
  17. Lásd az 1. számú jegyzetben említett kötet 521. oldalán.
  18. Irányelv kidolgozására nem volt szükség, mivel a kormány 1975-ben foglalkozott a további tennivalókkal. A főbb feladatokat a következőkben jelölte meg: 1. Gondoskodni kell a cigány nők és az alkalmi munkából élő cigányok munkába állításáról és az ehhez szükséges feltételek megteremtéséről. 2. Fel kell számolni azokat a telepeket, amelyek a szociális követelményeknek nem felelnek meg. Az ott élőket megfelelő lakáshoz kell juttatni. 3. A cigánygyermekeket óvodai ellátásban kell részesíteni, illetve ahol erre nincs mód, ott iskola-előkészítő tanfolyamokat szervezzenek a cigánygyermekek segítése érdekében. 4. Teremtsenek egészségvédelmüknek megfelelő feltételeket, javítsák körükben az egészségügyi felvilágosító munkát. 5. A feladatok végrehajtásában támaszkodni kell a már beilleszkedett, iskolázott cigányokra, törekedni kell arra, hogy a közéleti tevékenységet is vállaló cigányok megfelelő megbízatáshoz jussanak.

A cigánylakosság helyzete fokozatosan javult az utóbbi évtizedben. így pl. 1965-1975 között több mint 13 ezer cigánycsalád költözött új vagy jobb lakásba, ezenkívül 5500 családnak juttattak átmeneti lakást. Csökkent a cigánytelepek száma, azonban további intézkedések szükségesek, mivel még mintegy 28 ezer lakás nem felel meg a minimális szociális követelményeknek sem. Az V. ötéves tervidőszakban a kormány 11 ezer lakás kedvezményes megépítéséhez nyújt lehetőséget a cigánycsaládoknak. Ezt a számot a tanácsok a helyi lehetőségekhez mérten növelhetik. [Népszabadság, 1977. június 8.]

  1. A Politikai Bizottság határozatának alapját képező jelentést a KB Tudományos, Közoktatási és Kulturális Osztályának előterjesztésében 1979. január 4-i ülésén megvitatta a KB Agitációs és Propaganda Bizottsága, és az ott elhangzottak alapján véglegesített dokumentumot tárgyalta a PB.
  2. Lásd Az MSZMP határozatai és dokumentumai 1956-1962. 2. kiad. 519-521. o. 1968-ban a KB Agitációs és Propaganda Bizottsága foglalkozott a kérdéssel. Lásd Az MSZMP határozatai és dokumentumai 1967-1970. 165-172. o.
  3. Számos állami rendelkezés született a cigánytelepek felszámolására, a lakáshiány csökkentésére és fokozatos megoldására. Ezek között lásd 2/1965. (II. 18.) ÉM-PM sz. együttes rendelet a szociális követelményeknek meg nem felelő telepek felszámolásáról [Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye 1965. 368-371. o.]; 2/1968. (I. 11.) ÉM-PM sz. együttes rendelet az előbbi módosításáról és kiegészítéséről [ugyanott, 1968. 344—345. o.]; 1019/1970. (VI. 4.) Korm. sz. határozat az árvíz- és belvízkárosult, szociális követelményeknek meg nem felelő telepeken élő családok lakásépítéséről. [Ugyanott, 1970. 272. o.]
  4. A KB Agitációs és Propaganda Bizottsága 1974. június 11-i ülésén javasolta: „A cigánylakosság helyzetével foglalkozó Tárcaközi Koordinációs Bizottság vizsgálja meg, milyen módon lenne célszerű megemlékezni a fasizmus áldozatául esett cigányokról, és javaslatot terjesztett a Bi/nttság elé." KIsö ízben a 30. évfordulón tartottak ilyen megemlékezést, 1974. július 31-én Budapesten, amelyen részt vett a Nemzetközi Cigány Bizottság képviselője is. Akkor merült fel, hogy a rendezvényt rendszeressé kellene tenni. Az Agitációs és Propaganda Bizottság elfogadta a Tárcaközi Koordinációs Bizottság javaslatát: 1. ötévenként legyen ünnepi megemlékezés a Hazafias Népfront Országos Tanácsának szervezésében az összes érdekelt szerv bevonásával Várpalotán; 2. helyezzenek el emléktáblát Várpalotán, azon a helyen, ahol 1945 januárjában több mint száz cigányt lemészároltak a fasiszták.
  5. A cigánylakosság helyzetével foglalkozó Tárcaközi Koordinációs Bizottság - amely a 3347/1968. Korm. sz. határozat alapján 1968-ban alakult - ülésein beszámoltatja a megyei tanácsok elnökeit a végzett munkáról, tájékoztatást kér a minisztériumok, főhatóságok vezetőitől, valamint a Hazafias Népfronttól, a KISZ KB-tól és a SZOT vezetőitől. Állást foglal, javaslatokat tesz a tárcáknak jogszabályi rendezésre, irányelv kiadására, intézkedések megtételére. Iránymutatást ad a megyei tanácsoknál működő, a cigánylakosság helyzetével foglalkozó koordinációs bizottságoknak.
  6. A témának nagy irodalma van már Magyarországon. Ezek közül lásd: Etnikum? Faj? Réteg? - Adalékok a „cigányság" fogalmához [Világosság, 1973. 1. sz. 34-44. o.]; Beszámoló a magyarországi cigányok helyzetével foglalkozó 1971-ben végzett kutatásokról [MTA]1976.; A cigányság társadalmi beilleszkedéséről [Valóság, 1962. 6. sz. 72-81. o.]; A cigány lakossághelyzetének egyes kérdései [Állam és Igazgatás, 1970. 1. sz. 70-78. o.]; a Napjaink c. folyóirat úgynevezett cigányszáma [1974. 10. sz.]; A magyar cigányok problémái [Társadalmi Szemle, 1976. 8-9. sz.]; Hann-Tomka-Pártos: A közvélemény a cigányokról [Tömegkommunikációs Kutatóközpont 1979.].
  7. Ennek nyomán született az 1016/1979. (VII. 12.) sz. minisztertanácsi határozat a cigánylakosság helyzetének javításával kapcsolatos további feladatokról. [Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye, 1979. 444-445. o.]

 

  
Előző fejezet Következő fejezet