Előző fejezet Következő fejezet

VÁNDORLÓK / WANDERERS

 

3. Vándorcigányok / Wandering gipsies
Nyitra megye, 1909. Lósy József felv.

 

4. Vándorcigányok / Wandering gipsies
Borsod megye, 1892. Schabinszky László felv.

 

Helyesen jegyzi meg felőlük Liszt Ferencz: Mint a falfű, mely az össze nem vakolt kövek között nő, ő is a többi népek csoportja közt létező hasadékokban tenyész.

Legtöbben csordaszámra ide-oda költöznek, mint a vándormadarak, és e nyugtalan, fáradságteljes nomád életet nevezi ő szabadságnak, mely az ő életeleme, és melyet fel nem cserélne a művelt világ kényelmével.

A természet ölében élő népek leginkább vonzódnak vizek, források, hegyek, barlangok, lombos fák, berkekhez és ezek köze­lében szeretnek letelepedni.

A sátor az ő édes otthona, hol legjobban érzi magát. Ez az, mit a letelepült is legnehezebben és így legkésőbben felejt el. Többeket visszaédesgetett a sátor vonzereje a tábori életre. Magyar őseink is, kik kunyhó és leveles szinek alatt laktak, sokáig megtartották, az új hazában is, a sátort.

 


 

Ferencz Liszt is right, when he writes: Like the grass that grows between not plastered stones, gipsies live in the cracks between other nations.

Most of them move here-and-there, like birds of passage, and they consider this restless, tiresome lifestyle freedom, which is their natural element and won't swap it for the conveniences of the cultured world.

People of nature tend to settle next to rivers, springs, hills, caves, leafy trees and groves.

The tent is their sweet home, they feel happy in it. This is, what takes more time and is hard to forget, when they finally settle down. Some were lured back to savage life by the tent. Why, our Hungarian ancestors, who lived under shacks and sheds covered with leaves, kept to put up tents in their new country, for a long time.

Zámolyi Varga, 1892.308.

5. Vándorcigányok / Wandering gipsies
Borsod megye, 1892. Schabinszky László felv.

 

6. Cigány sátortanya / Gipsy tents
Keszthely, 1905. Satrál Andor felv.

 

7. Cigánytábor Féltorony határában / Gipsy camp in the outskirts of Féltorony
Féltorony, 1909. Ismeretlen felv.

 

8. Sátoros cigányok / Gipsies with tent
Haraszti, 1910. Garay Ákos felv.

 

Valamikor a cigányok az egész családjukkal együtt vándoroltak; lovaik, szekereik voltak. Házakat nem építettek, mert állandóan az utakon éltek. Gyermekeik a szabad ég alatt születtek, s amelyik faluban világra jöttek, ott megkeresztelték őket, aztán mentek is tovább. Ha elérte a karavánt a tél, a sátraikat fölverték az erdőben, ott teleltek. A cigány férfiak fúrókat készítettek a parasztoknak, azok meg takarmányt adtak érte, szénát, kukoricát a lovaknak. A cigányasszonyok a faluba jártak és jósoltak, és amit kaptak, abból nevelték a gyermekeiket. A sátrakat úgy csinálták, hogy leverték a sátortartő karókat, arra föltettek egy gerendát, s arra a gerendára húzták ki kétoldalt a sátrat. Akkor a szekerük aláállt: A szekéren az élelmet tartották. És szalmát tettek le maguknak a földre, sok szalmát, vastagon, a szalmára meg ráterítették a dunnát. Nagyon nagy dunnájuk volt, abban aludtak. A sátor közepén raktak egy jó tüzet, ami egész nap égett. Hajnalra parázs lett belőle, s az melegítette őket, nem fáztak meg. A felnőttek a földre szórt szalmán aludtak a dunnában a gyermekeknek a szekéren volt a fekhelye. De akkoriban egészségesebbek voltak, mint most! Nagyon egészségesek voltak, soha nem voltak betegek!

 


 

Once gipsies wandered about with their families, they had horses and carriages. They didn't need houses, since they were always on the move. Their children were born in the open air, they were christened in the nearest village, then they hit the road again. Coming winter, the gipsies of the caravan put up their tents in the woods and passed the winter there. Men Bade gimlets for the peasants, who, in turn, gave fodder, hay and corn for the horses. Women were fortune-tellers and supported their children with food, received in the village. The m was put up the following way: The tent-posts were ham­mered into the ground, a beam was placed on top of them, ind the tent was streched on the beam on both sides. Then ihw drove the carriage under the tent. Food was kept on the rriage. They threw straw on the ground, a lot of straw, thick­ly .ind covered it with their duvet. Their duvet was very big, (key slept in it. There was a fire burning all day long in front o4 the tent. By dawn, there was enough ember to warm them, - :hey didn't get the cold. Adults slept in the duvet on the straw, but children slept in the carriage. At that time they were ■re healthy than this days. They were very healthy, never knew illnesses.

Bari, 1990.351.

 

9. Cigányok / Gipsies
Haraszti, 1910. Garay Ákos felv.

 

10. Cigánysátor / Gipsy tent
Erdély, 1900. Pápay Károly felv.

 

11. Cigánytábor. Üstkészítő vándorcigányok / Gipsy camp. Kettle-maker wandering gipsies
Dályok, 1895 körül. Nagyszokolyai Béla gyűjt.

 

12. Cigány férfiak és nők csoportja / Group of gipsy men and women
Dályok, 1895 körül. Nagyszokolyai Béla gyújt.

 

A czigánykérdés rendezése Pest vármegye törvényhatósági bi­zottságának 1939- évi szeptember hó 12-én tartott ülésében is tárgyalás alá került.

A kóbor cigányokat koncentrációs munkatáborokba kell össze­gyűjteni, munkára kényszeríteni, további szaporodásukat feltét­len megakadályozni. Ha munkát végezni nem akarnak, ennek kikényszerítésére a legszigorúbb eszközöket kell alkalmazni, vagy hasznos és munkás egyede lesz a társadalomnak, vagy elpusztul. Hihetőleg az utóbbi fog bekövetkezni, mert a szabad levegőhöz, szabad élethez szokott cigányság a tapasztalat szerint, amikor addigi korlátlanul mozgó és a szabad levegőhöz szokott életétől elvonják, rendszerint tüdővészbe esik és elpusztul.

Gesztelyi Nagy, 1940.27-28.

 


 

The settlement of the issue of gipsies was discussed also during the meeting of the Municipal Board of Pest County, held on September 12, 1939.

Rambling gipsies must be gathered in concentration camps, forced to work and their reproduction must be prevented by all means. If they don't want to work, they must be forced by the strictest means; either they become useful and active members of the society or they will die.

Presumably the later will be the case, since it is observed, that gipsies, who are used to open air and a free life style and then they are deprived of freedom of movement and the open air, often fall into tuberculosis and die.

Gesztelyí Nagy, 1940.27-28.

13. Cigány férfiak / Gipsy men
Mohora, 1910. Farkas Pál felv.

 

14. Kolompár cigány sátora / Tent of a walach-gipsy family
Zsid, 1909. Sági János felv.

 

15. Cigánypurdék kocsin / Gipsy kids on a car
1920-28. Balogh Rudolf felv.

 

16. Cigánypurdé / Gipsy kid
1920-28. Balogh Rudolf felv.

 

 
  17. Mesedélután a cigányoknál / Telling tales among gipsies
  1927. Balogh Rudolf felv.

 

18. Táncoló cigánygyerek / Gipsy kid dancing
1920-28. Balogh Rudolf felv.

 

19. Cigánylány lóháton / Gipsy girl on horse back
1920-28. Balogh Rudolf felv.

 

 

20-22. Sátoros oláh cigányok / Walach gipsies with tents
Kisterenye, 1959. Erdős Kamill felv.

 

 

23-25. Sátoros oláh cigányok / Walach gipsies with tents
Kisterenye, 1959. Erdős Kamill felv.

 

Kik és mifélék kérdi a törvény embere, mikor vallatásuknál szinte beleszédül a dádék körmönfont hazugságaiba. - Honnan jöttek, és hová mennek, kérdjük mindnyájan, kik láttuk a füstös képű marczona alakokat?... Miért nem dolgoznak, mint más becsületes ember? Miért kóborolnak örökké, mint a nyughatatlan őszi szél? Milyen setét a dádéknak a képük, ép olyan sötét a múltjuk is. Az egész világ ismeri őket mint czigányokat, és még sem ismeri senki. Itt élnek és járnak közöttünk, egy kis bagóért föltárják titkainkat, megmondják szerencsénket, szívünk szándékát, - tudják hol vannak az elásott kincsek, tudják a jövőnket, múltunkat, csak éppen magukról nem tudnak semmit.

Horváth, 1979.

 

A vándorczigányok karavánjai állandó és szoros nemzetségi, törzsbéli, vagy családi kötelékbe tartozó társak szerves társasága. Bizonyos ideig együtt kóborló czigányok még nem karaván. Gyakran megtörténik azonban; hogy a karaván egy része elválik egy időre, anélkül hogy külön új karavánt alkotna. A rendes társadalmi szervezeten kívül álló, s karavánhoz nem tartozó, akár magánosan, akár párosan vagy kisebb csoportokban kóborló czigányok tulajdonképen nem tekinthetők szoros értelemben vett vándorczigányoknak. hanem közönséges csavargók, milyenek minden fajból kerülnek.

Hermann, 1895.34

 

A czigány épen nem ugy Ítél maga felöl, mint minőnek mi tartjuk őt.

Csak a mi szemeinkben szánandó ő, mig, ha jóllakott, heverhet, füstölhet, egyikünkkel sem cserélne.

Igen, a t. olvasónak fogalma sincs azon hányaveti, pöffeszkedő fenhéjázás és hiúságról, mely Farao barna ivadékát, egytől egyig, eltölti. Gőgös, mint az arab.

Büszkeségének legfőbb tárgya ő maga; mint ezt járása, hetyke magatartása lépten-nyomon elárulja.

Arra büszke, hogy czigány; más a ki nem czigány, ő hozzá képest senki. Egeret fogathat vele, a ki dicséri és hiúságának hízeleg.

Zámolyi Varga, 1892.190.

 

Kétfajta cigányt kell megkülönböztetnünk: 1. a vándor, 2. a letelepedett cigányt. A kettő között ugyanis fontos különbségek vannak.

Az igazi ősi cigány jellemvonásokat, amelyek a faj lényeges sajátságait képezik, a vándorcigányban találjuk meg. Büszkeség, az indus fajra emlékeztető melancholia, az idegennel szemben való nagy zárkózottság, a kóbor élet iránti vonzalom, a természetért való rajongás, - mindezen tulajdonságok ma már csak a vándor-czigányokban találhatók meg, minthogy független életmódjuk mellett sokkal több faji jellemvonást őrizhettek meg, mint a letelepedett, szolgai sorsba került cigányok. A vándorcigány le is nézi elkorcsosult, elaljasodott testvéreit a letelepedett cigányokat és csak rabszolga sorsra jutott páriákat lát bennök, akik méltatlanok a nagy cigány nemzet nevére.

Fleischmann, 1912.7.

 

A megoldásra váró cigánykérdés alatt elsősorban azoknak a cigányoknak a társadalmi ügyét kell érteni, akik életüknek legnagyobb részét helyhezkötöttség nélkül, vándorlással, kóborlással, hasznos munka végzése nélkül töltik el s legnagyobb részben lopásból, másnak nehéz munkával szerzett keresményéből, azoknak minden rendelkezésre álló módon történő jogtalan megszerzésből (kéregetés, lopás, rablás, stb.) tartják fenn magukat. A cigányságnak ez a része az, amely a békés emberi társadalmat -mind személy, mind vagyoni tekintetben - legjobban, szinte tűrhetetlen módon veszélyezteti.

Gesztelyi Nagy, 1940.3.

 

A század eleji kóborcigány- (vagy oláhcigány)-vándorlás megszüntetése érdekében a belügyminisztérium intézkedett az alárendelt hatóságokhoz. A kérdőpontokra magányszemélyek is adtak választ, és a felterjesztésekből egy belügyminisztériumi előadó kivonatot készített. A lényeget így foglalta össze: Jelenszky Kálmán, vámosgyörki jegyző, 1907 július: Lótartás eltiltása: Kc>borczigányok összefogdosandők és lefény-képezendők. Férfiak és nők elkülönítendők, hogy a nemzés meg-akadályoztassék. A gyermek 7 éves korában gyermekmenhelyre helyezendő el. A férfiak katonai felügyelet alatt a duna-tiszai csatorna ásására volnának alkalmazandók.

Horváth, 1979.82

 

Az egy törzsbe tartozók között igen erős az összetartozási érzés. Egymást mindenben segítik, egymástól nem lopnak, egymást nem csapják be. Ezt a cigánytörvény (roniani kris) is tiltja. A törzsi, családi törvények betartására ügyelt a cigénytörvényszék. Ha valaki nem megfelelő módon cselekedett, vétett a törvény ellen, összeült a törvényszék (svato). Ha a család ellen vét valaki, ha más törzsből hozott asszonyt, becsapott valakit, adósságát nem adta meg, felesége elrosszult, a megszöktetett lányt elhagyta stb. esetekben ült össze az alkalmi törvény. Valaki kérésére hívták össze, s a legöregebb férfiakból állt. Feltették a kérdést, mit érdemel az illető? Mindenki szabadon elmondhatta a véleményét, majd a ..vajda" döntött. ítéletet mondott. Az ítélet ellen fellebez-ni nem lehetett. A döntést mindenki tiszteletben tartotta. A döntés tekintélyen, és a közösség összetartó erején alapult. A törvény elfogadása, mivel a törvényszéknek fenyítő joga nem volt, fejlettebb erkölcsi érzékre vallott. F társas-bíráskodásnak jellegzetes szertartásai, az eljárás lefolyásának bizonyos szabályai voltak. Az ítélet lehetett szigorú is. Van halálos és van megbocsátható bűn. Az árulás mindig halálos volt. (Pl. a bánomi ballada is erről szól.) A halálos bűn örök kizárást jelentett, a megbocsátható bűn néhány évi kizárást.

Rostás-Farkas- Kársai, 1992.a.57.

 

A közigazgatásnak a czigányok polgárosítását czélzö intézkedései oda irányultak, hogy megakadályozzák a czigányoknak az elkülönzött nagyobb tömegekben való élését és kényszerítsék őket arra, hogy a többi népességgel együtt lakjanak, tehát nem a községen kívül, annak külön részében, külön czigány városrészekben és utczákban, hanem szétszórva a községben, a többi lakosok során és lehetőleg ezekéivel egyfajtájú épületekben. Ezzel szemben a letelepedett czigányok, kivéve a teljesen rendes polgári foglalkozásúakat, pl. a rendes zenészeket, szeretnek együtt maradni s a többi lakosságtól elkülönítve, külön helyen, a községen kívüli telepen, vagy külön czigány negyedben, vagy utczában, többnyire a község szélén, rendetlen csoportban épült silány hajlékokban lakni.

Hermann, 1895.26.

 

A cigánykérdés alapja ott van, ahol a kivándorlásé. A magyar föld ma nem tud anyi embernek munkát adni, mint amennyit produkál. Ezen kell legelőször változtatni, s akkor megoldódik önmagától a cigánykérdés is. Igaz, hogy ma a cigányvadító közigazgatás is komplikálja a kérdést. Egy Szabolcs megyei esendői-őrmester e sorok írójának így magyarázta egy meghitt pillanatban a magyar cigánytelepítő metódust: Minden csendőrőrsnek megvan a maga körzete. Ha azon belül cigánykaravánra találunk, azt elverjük, és a szomszéd körzet határáig kísérjük. Ott a másik csendőrőrs akad reá, ez ismét elveri, és a szomszéd község határáig kíséri. S ez így megy a végtelenségig. Ott, ahol a cigányok munkaerejére gazdasági szükség van, a közigazgatási kérdés önmagától megoldódik. A szerepek megváltoznak. A közigazgatás fizikai brutalitását gazdasági kizsákmányolás váltja fel.

Bergstein, 1910.

 

Kegyelmes Míltóságos felsiges fohercseg úr!

Netesík megneheztelni hogy segíny csigány Ütemre felsíged jó lelkihezs fordulok csúkúlom kegyes kezsejit lábájit a mit as égés falu bizonyít becsületes munkás embír vótam kovács vájog vetű napsámos hejeslakós házsal nígy gyerekel azs postán pusta kocsis sémi hibánékd végezstem a mit kelet mígis felmonta a sógá-latot a tés pusta mester ur mivel hogy nem sabad nekie a Míltóságos fű ispektur úr azst parancsulta vuna hugy csigany nem sabad a pustán hasnálnyi a mivel ázs nem bizsalmas és neki báj les his azs urak közst is van élig aki nem bizsalmas csókólom ke-zsi lábát a tekintetes fűhercseg urnák mer hát halutam azs kegye-sígít azs nemzetsígem irányába hát a segíny dankó csigánytú se fordítja a kegyelmes jóságos orcsáját is tesík meg halgatnyi nagy panasom hát azsír a mir csigán Vagyok nem sabad nekem nígy neveletlen purgyimal ílni becsületes munkámeránt his én is vagyok ojan ember mit a parast a dankó csigán is sógája a hazsát a fijába áki M. Királyi hunvíd jolsván ű is sogája azs hazsát hűséges sível pedig legnagyobik kegyelmes urunkhozs fordulok mint jó egyedüli urunkhozs tesík meg parancsulni a pustán hogy a dankó meg azsír hogy csigán becsületes munkájátú el tiltani mé merjék netesík azs főbík ispektor urnák Kasán a ki lakik és ne haragudjanak csigánsagair az dankó segínre a legnagyobik álzsato-ságal kegyes kézs is láb csőkőlásál Dankó vagy becsületes nevemen Berki József.

József főherceg, 1890.31

 


 

Who are they, what are they, asks the official, when confused by the shrewd lies of the gipsies. - Where do they come from, where do they go, we all ask these questions, who have seen these smoky-faced, grim-looking guys... Why do they not work like other honest people? Why are they rambling about like the restless fall wind? Their faces are as dark as their past. All the world knows them as gipsies, yet, nobody knows them. They are living among us, for a couple of pennies tell our secrets and future luck, know our wishes... know where are hidden treasures, know our future and past, but they don't know a thing about themselves.

Horváth, 1979.

 

The caravans of the wandering gipsies are integrated groups of mates belonging to constant and closely-knit clan-, tribal or family bonds. Often happens, though, that part of the caravan parts from the rest for a while, without forming new, independent caravan. Gipsies rambling alone or in small groups, not belonging to caravans and to the normal society, are not considered - strictly speaking - wandering gipsies, they are only common tramps, who may come from any race.

Hermann, 1895.34.

 

Gipsies judge themselves differently than we judge them. A gipsy is pitiable only in our eyes, while he, when full and can loll about, smoking cigarettes, wouldn't swap his life for ours.

Yes, dear reader, you know nothing of the bumptious, arrogant, haughty manner and vanity, that is typical of each brown descendants of Farao. All of them are haughty as the Arabs. Main object of his pride is himself; it is manifested in his bearing, and cocky behaviour. He is proud to be gipsi; a non-gipsy is nobody compared to him.

He, who speaks highly of him and flatter his vanity, can get him do anything.

Zámolyi Varga, 1892.190.

 

 

There are two types of gipsies: 1. those who are wandering 2. those who settled. There are important differencies between the two types.

The original gipsy features, which are fundamental special features of the race, are to be found only in wandering gipsies. Pride, melancholie, reminiscent of the Hindu race, intense reserve towards strangers, attraction to rambling, worshipping nature, - all these features are typical only of wandering gipsies this days, since they were able to preserve much more feature of their due to their free life style, than those gipsies, who settled and became servants. The wondering gipsy looks down on his degenerated, debased brothers who settled and became servile pariah, unworthy of the name of the big nation of Gipsies.

Fleischmann, 1912.7.

 

The issue of gipsies to be resolved is primarily referring to the social issue of gipsies, who spend most of their lives wandering, rambling, without constraints and work, and support themselves by stealing, taking earnings of other people's hard work, illegally seizing the property of others in every possible way (such as begging, theft, burglary etc.) Gipsies are threatening most and almost intolerably the peaceful human society, both personally and regarding property.

Gesztelyi Nagy, 1940.3.

 

The Ministry of the Interior took measures to end the wandering of the wandering (or Wallachian) gipsies in early years of this century.  Subordinate authorities  and  individuals filled in the questionnaires, and from these materials a report was made by an official of the Ministry.

Important facts were summarized as follows:

Kálmán Jelenszky, town-clerk of Vámosgyörk, July 1907.: Horse breeding should be forbidden; wandering gipsies should be gathered and their picture taken. Men and women should be separated   to   prevent   their   reproduction. Children at age 7 should be placed in homes. Men could be used for digging the Duna-Tisza channel, with military supervision.

Horváth, 1979.82.

 

Gipsies of one tribe have a very strong sense of belonging together. They help each other,  won't steel from each other, don't cheat one another. These are forbidden by the gipsy law (romani kris) too.

The gipsy court of law saw that tribal and family laws were observed. If someone acted the wrong way and offended the law, the court of law (svato) assembled. Cause for assembly were the following: somebody offended the family, married a girl of another tribe, cheated, failed to repay his debt, his wife gone astray, he left the girl with whom he eloped etc. Somebody asked for assembling the court of law which was made up of the oldest men. They asked the people, what will be the appropriate punishment. Everybody had the right to give his opinion, then the chief of the gipsies delivered the sentence. Appeal wasn't granted. The resolution was respected by everyone. Decision-making was based on prestige and loyalty of the members of the community. It shows highly developed moral sense, that they accepted the law. since their court of law had no right for punishment. There were certain ceremonies typical of such common judgeing and certain rules for the procedure. The sentence might be severe. There are mortal and venial sins. Treachery was always considered a mortal sin (e.g. the ballad of Bánom tells a story about this). Mortal sins meant exclusion forever, venial sins meant exclusion for several years.

Rostás-Farkas - Kársai, 1992.a.57.

 

The measures taken by public administration in order to make gipsies more civilized, tried to stop gipsies from living in separated colonies and to force them to live among other people, not outside the village, or in a separated area of the village, nor in gipsy districts and streets of towns, but scattered among other villagers, preferably in similar houses.

In contrast to this, settled gipsies, with the exception of gipsies having normal civilian jobs as musicians, like to keep together, try to live separately from others, preferably on colonies outside the village, or in a separate street at the end of the village, in untidy houses of inferior quality.

Hermann, 1895.26.

 

The basic problem of the issue of gipsies is the same as that of emigration. Today. Hungary can not support as many people-as are reproduced. This must be changed first, then the problem of gipsies will be solved automatically. It is true, that the present public administration only makes gipsies wild and complicates the situation. During a heart-to-heart talk, one gendarme sergeant in Szabolcs county told me about the Hungarian methods for making gipsies to settle: Each gendarme post has its own district. If we find a gipsy caravan in our district, we beat them up and escort them to the boundary of the neighbouring district. There officials of the other gendarme post finds them, they are beaten again and escorted to the next boundary. It is repeated over and over again. At places, where economy requires the work of gipsies, this problem is solved automatically. Participants are changed. The physical brutality of the gendarme is followed by the economic exploitation.

Bergstein, 1910.

 

Your Excellency, the Honourable, Majestic Arch-duke!

Don't be mad at me, that a poor gipsy like me turns to your good heart, I kiss your hands and legs, the whole village can prove that I was always an honest working man; smith, adobe maker, day-worker, I had a nice house and four children, I was coachman in the puszta (plains), I did well what I had to, still the puszta master gave notice, because he can not employ gipsies in the puszta, so he was told by the inspector general, because they don't trust gipsies, and he will be in trouble; there are ones among the noble too, who can not be trusted, I kiss your hands and legs, Your Majesty, I've heard about your kindness to my tribe, that you don't turn away from the poor danko gipsies, please hear my complaints; just because I am gipsy, I don't have the right to work and live with my four kids, I am not worse than the peasant, the danko gipsies serve their homeland too, our sons are soldiers of the Hungarian Royal Army; I turn to you as our highest lord, please give orders, that the danko, just because he is gipsy, be not forbidden to work in the puszta by the inspector general who lives in Kassa, and don't be angry with the poor danko; kissing your hands and legs, your obedient servant, Danko, or my honest name József Berki.

Joseph arch-duke, 1890-31.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet