|
|
 |
| 45. Cigányasszony gyermekével / Gipsy woman with her child |
| 1909. Nagy Miklós felv. |
 |
| 46. Cigányleány / Gipsy girl |
| Dicsőszentmárton, 1914. Divald Kornél felv. |
 |
| 47. Cigányok / Gipsies |
| Csiklovabánya, 1909. Nagy Miklós felv. |
 |
| 48. Cigány férfiak / Gipsy men |
| Beszterce-Naszód megye. 1860-as évek, Koller Károly felv. |
 |
| 49. Pihenő sátoros cigányok / Caravan-dwellers having |
| 1909. Nagy Miklós felv. |
 |
| 50. Kanalas cigányok / Spoon-maker gipsies |
| Szeben megye, 1908. Révész Béla felv. |
 |
| 51. Vándor oláh cigány / A wanderer Walach gipsy |
| Szeben megye, 1908. Révész Béla felv. |
 |
| 52. Cigányok / Gipsies |
| 1870 körül. Ismeretlen felv. |
 |
| 53. Vándor oláh cigány / A wanderer Walach gipsy |
| Szeben megye, 1908. Révész Béla felv. |
 |
| 54. Üstfoltozó vándor cigány / Kettle repairer wanderer gipsy |
| 1892. Schabinszky László felv. |
 |
| 55. Cigányok / Gipsies |
| Kassa, 1865 körül. Ismeretlen felv. |
 |
| 56. Cigánylegények / Young gipsy |
| Keszthely, 1905. Satrál Andor felv. |
 |
| 57. Cigány férfiak gyermekeikkel / Gipsy men with their children |
| Keszthely, 1905. Satrál Andor felv. |
 |
| 58. Néhai Balog Jancsi, Bihari János segédprímása / The late Balog Jancsi second violinist of Bihari |
| 1870 körül. Kallós Oszkár gyűjt. |
 |
| 59. Jézus Patikárius Ferkó gárdonyi prímás / First violinist from Gárdony, Jézus Patikárius Ferkó |
| 1870 körül. Kallós Oszkár gyűjt. |
 |
| 60. Magyari Imre prímás / Magyari Imre frist violinist |
| Debrecen, 1896. Kallós Oszkár gyűjt. |
 |
| 61. Farkas Laci zenész / Musician Farkas Laci |
| Nagykőrös, 1900 körül. Kallós Oszkár gyűjt. |
 |
| „ Fátyol Károly nagykárolyi 1848-49 tábori zenész / Fátyol Károly an army musician in Nagykároly, 1848-49. |
| 1870 előtt. Kallós Oszkár gyűjt. |
 |
| 63. Nő / Woman |
| Kaposvár, 1922 előtt. Madarassy László gyűjt. |
 |
| 64. Cigányasszony gyermekével / Gipsy woman with her child |
| Keszthely, 1905. Satrál Andor felv. |
 |
| 65. Cigányasszony gyermekével / Gipsy woman with her child |
| Balassagyarmat, 1921 előtt. Kemény György gyűjt. |
 |
| 66. Cigányvajda és felesége / Gipsy voivode and his wife |
| Dél-Alföld, 1929. „Singer fotóműhely, Neusatz" (Újvidék) |
 |
| 67. Cigánygyerekek / Gipsy children |
| Baranya megye, é.n. Ismeretlen felv. |
 |
| 68. Igazolványkép cigány családról / Passport photograph on a gipsy family |
| 1916-24 között. Hernai Béla felv. |
 |
| 69. Cigánycsalád / Gipsy family |
| Baranyavár, 1895 körül. Nagyszokolyai Béla gyűjt. |
 |
| 70. Cigánypár / Gipsy couple |
| Brassó megye, 1922. Simon Ferenc felv. |
 |
| 71. Kolompár család / A Walach-gipsy family |
| Zalaegerszeg, 1922 előtt. Madarassy László gyűjt. |
 |
| 72. Cigány család / Gipsy family |
| Kisvárda, 1921 előtt. Kemény György gyűjt. |
 |
| 73. Cigány család / Gipsy family |
| Kisvárda, 1921 előtt. Kemény György gyűjt. |
 |
| 74. Cigányok / Gipsies |
| Tamaörs, 1921 előtt. Györffy István gyűjt. |
 |
| 75. Cigányok / Gipsies |
| Nagymarton vidéke, 1921 előtt. Györffy István és Viski Károly gyűjt. |
 |
| 76. Cigánypár esküvői díszben / Gipsy couple dressed for wedding |
| Karcag, 1911. Ujházy Sándor felv. |
 |
| 77. Cigány jegyespár / Gipsy engaged couple |
| Jászapáti, 1921. Lakatos Antal felv. |
 |
| 78. Lakodalmas csoport / Wedding group |
| Kolozsvár környéke, 1929 előtt. Kelemen Lajos gyűjt. |
 |
| 79. Család / Family |
| Ajak, 1921 előtt. Kemény György gyűjt. |
 |
| 80. Gyermekravatal gyászoló csoporttal / Catafalque of a child with mourning people |
| Sarkad vidéke, 1929. Maár sarkadi fényképész felv. |
A puszták vadja nem iszonyodik ugy a vasketrecztől, mint a czi-gány a társadalmi kötelékektől, melyek az ó szemeiben rablán-czok... ő nem tűr rendet; a függetlenség érzete fellázad minden kényszer ellen.
A törvény szűk keretén belől meg nem fér; hanem, mintha örök átok üldözné, szüntelen utón van a nélkül, hogy valahol állandó nyugalmat találna.
Ennek egyszerű oka abban rejlik, mert puszta ukásokkal a szerecsent fehérre mosdatni nem lehet; a vadembert merev §§ által nem lehet megszelídíteni.
Parancsolni itt nem elég; mert a külhatás pillanat alatt elenyészik.
Nem testét kell lelánczolni a föld göröngyeihez, hanem szivéhez kell hozzá férni és azt felmelegíteni. Lelkére kell hatni és azt megnyerni.
Nevelni kell e népet. Vegyük fel őt embersorba; győzzük le előítéletét, hogy valaki megvetés tárgya azért, mert czigány. Nyerjük meg bizalmát a jó akarat által; ne csak hallja, de tapasztalja is a felebaráti szeretetet... Ne érezze magát szerencsétlennek, ha felénk közeledik.
Érezze, hogy a törvény őt nem csak sújtani képes, de oltalmazni is. Ne érintsük azt profán kezekkel, a mi előtte szent és kedves; ilyen anyanyelve, ilyen főképen családja. Fokonkint kell vele haladni, mint a kisdeddel, ha járni tanul. Ő mindentől fél, a mi reá nézve idegen, szokatlan. A mint a régitől egy lépést tágít, azt hiszi, hogy meg szűnt lenni, a mi eddig volt.
A vándorcigány a társadalom rétegeiben sokkal alantabb fokon áll, mintsem hogy egy ugrással - mint Minerva Jupiter fejéből, a mai kor színvonalára emelkedjék. Felfelé haladni mindig fárasztóbb, mint lefelé. Ő nem lát a világosságtól; mert szemei sötétséghez vannak szokva.
Zámolyi Varga, 1892.325.
Czigányban a munkaszeretet majdnem egészén hiányzik; helyét pedig a keletiek ismert lomhasága foglalja el, kik bálványaikat is fekvő helyzetbe teszik. Állani fárasztó volna reájok nézve. A czigány nem kedvelője a nehéz munkának; magát megerőltetni épen nem szereti.
Napszámba csak a végső szükségben áll be, mert kötve van a munkához; de nincs is köszönet dolgában, mert szüntelen a napot szidja, hogy miért nem siet?
Zámolyi Varga, 1892.139.
A czigány a tegnapra már nem emlékszik, a holnapra nem gondol; él a jelennek.
Ö betű szerint veszi az Írás e szavait: Ne aggódjatok, mondván; Mit eszünk, vagy mit iszunk, vagy mivel ruházkodunk?... Ne aggódjatok a holnap miatt, mert a holnapi nap majd gondoskodik magáról. Elég a napnak az ő baja.
Zámolyi Varga, 1892.193.
A szeszes italokat már gyermekkorában megszokja, azért a pálinka az ő pezsgője és főorvossága.
Ezt mindig szomjúhozza, azért ünnepélyeknél, lakodalom, keresztelés, gyűlések, vajdaválasztás, békekötéskor nem hiányozhatnak. Ha pálinkát ihatik, övé az egész világ, nem ismer senkit, vége minden respektusnak. Ilyenkor egyes embernek nem tanácsolnám, hogy látogatást tegyen a sátorokban. Nagyon örömest és hamar leissza magát, mert nem ismert mértéket, de szintoly hamar ki is józanul. Ez az ő jó napja, melyre szívesen visszagondol. A szeszes ital amúgy is zabolátlan nyelvét még inkább megoldja, és heves vérét czivakodásra tüzeli. A sátorosok mulatsága oly zajjal történik, mely elhallatszik a szomszéd falvakba. A helybeliek pedig mind talpon vannak, és szájtátva bámulják a tántorgó hősöket, kik tegnap még koldultak és valószínűleg holnap is azt teendik.
Zámolyi Varga, 1892.88.
Láttam egyszer, hogy tolvajsági gyanú miatt megesküdtek, mit is illy szertartással tőnek: földet vettek kezeikbe, sót hintettek rá, vizzel megöntözék, azután tenyerükben összegyúrták golyó alakra mit is késhegybe szúrván jobb kezük mutatóujját rátették s magokra rettentő átkokat mondottak.
Vasárnapi Újság, 1887.258
Az esküvő napján a karavánok a jelzett helyre összejönnek, ahol aztán gyorsan föl állítják sátorukat. A czigányok kört formálnak a mátka pár körül, belép a körbe a vajda, vagy a legöregebb czigány. és fölszólítja a mátka párt arra. hogy most a körül állóknak tettleg is bizonyítsák be határtalan szerelmüket. Rá adják az újpárra a szülei áldásukat, mire aztán következik az új pár részéről a nagy átkozódás, esküdözés, hogy ök egy mást soha el nem hagyják soha egymást a legnagyobb kinoztatás alatt sem árulják el. Egy-egy lakodalomban mely rendszerint hetekig is eltan. ha a csendörök meg nem zavarják őket. 100-150 baromfi is elfogy a másnemű húsfélék mellett, ami persze nem került pénzükbe. A lakodalmak végén rendszerint össze verekednek, a melyben az új pár viszi a vezér szerepet, de midőn egymást az egész karaván jól össze verte, - össze csókolóznak, s ezzel kész közöttük a békesség újra.
Horváth, 1979.
A keresztelés úgy megy végbe, hogy a karaván összes tagjai össze ülnek, és meg vitatják, hogy a kisdednek milyen nevet adjanak. Rendszerint a legutóbb elitélt vagy kivégzett czigány vagy czigánynönek a nevét adják a kisdednek, mivel ök a becsukott vagy kivégzetteket élő emlékezetben maradjon az illető, azért adják az ő nevét a kisdednek. Ez náluk a rendes keresztelés, megtörténik néha ugyan az is, hogy a legközelebbi községben levő pappal is meg kereszteltetik, de ez náluk nem föltétlen szükségesség; azzal meg egyáltalán nem is törődnek hogy a keresztelő-pap milyen vallású, minthogy ök mindig olyan vallásuaknak mondják magukat, a milyen a keresztelő pap vallása. Megtörténik az is. sőt igen gyakran, hogy az újszülöttet utazásuk alatt több községben az ottani papokkal megkereszteltetik.
Horváth, 1979.23.
Ha a karavánnak egy tagja meghal, azt a legközelebbi faluba szállítják, és ott olyan vallásúnak mondják magukat a milyen a község nagyobb részének a vallása, s a pap által el temettetik. Ilyenkor van sírás a karavánba néha napokig. Érdekes hogy a sírra egy lyukat csinálnak, és abba egy kis darab kenyeret tesznek melyet miután meg is sóztak, borral elöntik, igy azt be tömik földdel. - Ezt az ő hitük szerint azért müvelik, hogy a halott a másvilágon ne szűkölködjék.
A temetés után rendesen nagy halotti tort rendeznek a hol az elhunytnak lopásait, rablásait megemlítve dicsőitik, de a halotti tor is többnyire verekedéssel szokott végződni. Ha valamelyik czigány társukat üldözés közben a hatóság emberei lelövik, azt ha csak lehetséges magukkal viszik, és minden papi szertartás nélkül egy félre eső helyen eltemetik; - ha azonban a lelőtt egyént magukkal vinni nem tudják az üldözés miatt, akkor a holt testért soha sem jelentkeznek, azért, hogy meg ne tudják azt, hogy az illető melyik karavánhoz tartozott. Érdekes az is. hogy halottjaikat nem a sátor ki és bejárásánál viszik ki, hanem lebontják a sátort, és a keleti oldal felé eső részén viszik ki. Fzt azért teszik, hogy haza ne járjon a halott. -Halottaikat sós vizzel szokták meg mosdatni, és e mosdó vizzel az. állatokat mossák meg azután, azért, hogy azok egészségesek legyenek tőle.
Horváth, 1979.24.
A czigányok nem megvetői a tyúk és a többi szárnyas állat húsának sem, a melyeket úgy szereznek meg. hogy az egyik czigány asszon\- betolakodik a szobába vagy konyhába, felkínálkozik kártya vetésre vagy jövendő mondásra, melyet az illető tenyeréből vél kiolvasni, míg a künn maradt társnője az udvaron le kuporodva, a szoknyája alatt levő zsebből kukoriczát vesz elő, s az udvaron levő szárnyas állatok felé dobálja szemenként, a tyúkok észre vévén azt, felkapkodják a kukoricza szemeket, s mindig közelebb és közelebb jönnek a czigány asszonyhoz, úgy hogy már a kezével is elérheti, ekkor kezét felemelve magasságba, így ejt neki egy szemet, a melyet a tyúk midőn lehajolva a szemért el akar fogni, a czigány asszony macska ügyességgel elkapja, elharapja a nyakát, úgy, hogy az el sem károghatja magát, és gyorsan megfojtván, azt a szoknyája alá rejtve, melybe tíz darab is elférhet, gyorsan távozik vele.
Horváth. 1979.31
Wild animals of the plains fear less the iron cage than gipsies the social restrictions, which they consider chains... they don't accept rules; their sense of freedom tolerates no force. Gipsies can not remain within the boundaries of the law; they have to move on constantly, as if under a curse, without settling somewhere for a prolonged time. The simple cause for this is, that black people can not be made white by order; savages are not to be tamed.
Orders are not enough; the effects wear off in a minute. Not their body should be tied to the lumps of soil, but their hearts should be reached and made warm. Their souls should be touched and win over.
These people should be educated. Let's get them join us, conquer their prejudice, that someone is despised only for being gipsy.
Let's win over their trust with goodwill; they should not only hear about loving our fellow-men, but should feel and experience it too... They shouldn't feel our pity, when they approach us.
They should feel, that the law is not only for punishment, but also for protection. We shouldn't treat badly the things which are saint in their eyes: their language, their family. These things must be made one step at a time, how the little kids learn to walk. Gipsies are afraid of everything new and unusual. When he is one step ahead of the old things, he thinks that those have disappeared.
Wondering gipsies live on the lowest level of the society, it is impossible to get on the level of our times with a single jumplike Minerva did from Jupiter's head. Climbing up is always much harder than corning clown.
Gipsies can not see from the light, since their eyes are accustomed to the dark.
Zámolyi Varga, 1892.325.
Gipsies have no love for work; instead, they are sluggish as people of eastern nations, who portray even their idols in the horizontal position. Standing would be too tiresome. Gipsies don't like hard work: nor do they kill themselves over a job.
They undertake daywork as a last resolution, because it's binding; their work is not worth much, as they scold the sun all they, why couldn't it set sooner.
Zámolyi Varga. 1892.139.
Gipsies don't remember yesterdays, don't care about tomorrows, know only today. They take the words of the Bible literally: Don't worry, asking: What shall we eat or drink, what shall we wear?... Don't worry about tomorrow, for tomorrow-will take care of itself. Today has enough problems of its own.
Zámolyi Varga, 1892.193.
Gipsies are accustomed to spirits from their early childhood, that's why brandy is their champagne and most important medicine.
They are always thirsting for spirits, so there is no feast, wedding, christening, gatherings, election of voivode, peace-making, without it. When they have brandy, the whole world is theirs, nobody is appreciated, they have no respect for no-one. I wouldn't advice any individuals to enter their tent, at such times.
A gipsy man gets drunk quickly and gladly, because he doesn't know about moderation, but sobers up similarly quickly. This is his good day which will be remembered with pleasure. His normally inrestraint tongue is further loosened by the spirit, he is ready for violent quarrels. Gipsies of a caravan amuse themselves with so much noise, that it can be heard in nearby villages. Local people stay up and watch the drunken heros, who were begging for alms yesterday, and will probably beg again tomorrow.
Zámolyi Varga, 1892.88.
Once I witnessed them taking an oath as suspects of a theft, the following way: they took soil into their palms, salted and watered it, then shaped a ball of it, stuck a knife in it, placed their right forefinger on top of it and cursed themselves terribly.
Sunday paper, 1887.258
On the day of the wedding, caravans gather at a certain place and put up their tents in a hurry. They form a ring around the bride and groom, the voivode or the oldest gipsy enters the ring and ask the voting couple to prove their everlasting love. Parents bless their children, then the newly weds start to curse and take the oath repeatedly, that they will never part, that they will never betray each other, not even if tortured. Weddings generally last several weeks if not disturbed by the gendarmerie; 100-150 chicken is eaten in addition to other kinds of meat, but nothing was bought for money. Finally they usually have a fight, with the new couple as leaders, but after everybody was beaten up, they all kiss and peace is restored.
Horváth. 1979.
The process of christening is the following: all members of the caravan gather to discuss the name of the newborn. Usually, the name of a recently imprisoned or executed man or woman is given to the child, for they consider imprisoned or executed gipsies heros, they give their name to the child, so as they will be remembered by the members of the caravan. This is normal christening in a gipsy family. Sometimes the newborn is christened also by the priest of the nearest village, but it is not absolutely necessary; they don't care about the religion of the priest, they always claim themselves to be of the same religion as the priest. It happens, that during their journey, the newborn is christened several times in different villages, by different priests.
Horváth. 1979.23.
When a member of the caravan dies, the others take his/her body to the nearest village, where they claim to be of the same religion as the majority of the people of that particular village, so that the priest can not refuse the funeral. At such times, there is wheeping in the caravan sometimes for clays. It is interesting, that they make a hole on the grave and put a slice of bread in the hole, salt it and pour wine over it, then cover it with soil. According to their belief, it must be done, so that the dead won't be in need of food or drink in the other world. After the funeral, generally a funeral feast takes place, when the dead is praised by listing the thefts and robbery he/she was involved in. but these feasts usually end with a fight. If one of them is shot by officials during a manhunt, if it is possible, they take his body along and then bury him in a remote place, without any ceremony; but if they can not take the dead along - because of the manhunt - they never claim the body, so that officials wouldn't know, which caravan had he belonged to.
It is also very interesting, that the dead is not removed from the tent through the "door", but they pull down the tent and take out the dead body from the tent at its side facing Fast. This is done, so that they won't be hunted by the dead. They wash the dead with salty water, and then they wash the animals with that same water, so that they will remain healthy.
Horváth, 1979.24.
Gipsies don't say no to some chicken or other poultry, which they get the following way: one of the women forces her way into the room or kitchen, offering fortune-telling by cards or prediction from the palm, while her companion crouches down in the yard, takes some grains of corn from under her skirt and throws them to the fowl one by one. The hens notice the grains, come closer and closer to the woman, so that one of them is within reach, then the woman drops a grain from over the hen, and when it down for the corn, she catches it skillfully as a cat would, bites in two its neck without a sound, then hides it under her skirt, where there is enough place for ten chicken, then quickly departs.
Horváth, 1979.31
|
|