Hagyományos megélhetési módok / Traditional ways of living

KÉREGETŐK / BEGGARS

81. Vándorló cigányok / Wanderer gipsies

1910 körül. Ismeretlen felv.

82. Kóborló cigányasszony / Vagrant gipsy woman

1910 körül. Müllner János felv.

83. Kolduló cigányasszony / Beggar gipsy woman Lőrinci.

1928. (Gönyey) Ébner Sándor felv.

84. Cigányok / Gipsies

Csiklovabánya, 1909. Nagy Miklós felv.

85. Változatok a koldulásra/L Egy romániai kislány trükkjei a Nagykörúton / Versions for begging. The tricks of a Romanian girl in the Nagykörút/I.

Budapest, 1992. Bozzi Vera felv.

86. Pesti zsánerek / Genres from Pest

Budapest, 1991. MTI fotó, Demecs Zsolt felv.

A Szent István körúton kéregető kislány egymás felé deformálódó lábfejein a mínuszos hidegben sincs cipő, a csupasz betonon ücsörög, kész felfá-zás ránézni is. Aztán elmúlik néhány nap szép csendesen, és a kislánynak már csizmája van. Igaz, székhelyét arrébb tette pár kilométerrel, a Blahára, valahogyan a lábai is kiegyenesedtek, újabban viszont mankóval biceg, mert azért mégiscsak illik nyomorúságosan kinéznie egy koldusnak. Végül is oly mindegy, hogy mankóval álcázott egészségesek vagy bebugyolált lábú rövidtávfutók, netán csakugyan rokkantak könyörögnek alamizsnáért a járdán. Éhen halni egyikük se szeret.

The little girl, begging for alms on the Szent István boulevard, has no shoes on her deformed foots even when the temperature is below zero; she is sitting on the bare concrete; one catches the cold by only looking at her. Then after several days, the little girl already has boots. It's true, her hunting area has changed, it is the Blaha L. square now. Her legs have been straightened somehow, in turn she uses crutches now, for a beggar must be miserable-looking, anyway. It is all the same, that healty people disguised as sick by crutches, or sprinters with wrapped legs, or actually disabled gipsies are begging on the pavement. Neither of them like to starve to death.

87. Változatok a koldulásra/II. / Versions for begging/II.

Budapest, 1992. Bozzi Vera felv.

88. Romániából menekült gyerekek , Children escaped from Romania

Budapest, 1992. Bozzi Vera felv.

89. Kéregető cigánygyerekek / Beggar gipsy children

Budapest, 1935 körül. MFI fotó

90. Hegedűs koldus aluljáróban / Violin-playing beggar in a subway

Budapest, 1992. Váraljai Szandra felv.

MUTATVÁNYOSOK / SHOWMEN

91. Vándor majomtáncoltató bulgár cigány / Wanderer monkey-leader Bulgarian gipsy

Déva, 1905. Szabó Imre felv.

92. Oláh medvetáncoltató cigányok Walach bear-leader gipsies

Pusztanagybajom, 1900. Jankó János felv.

93. Medvetáncoltató cigány / Bear leader-gipsy

Brassó vidéke, 1910. Adler Artúr felv.

A mutatványosokat a nem-cigányok gyakran „istóriás'-oknak, saját maguk pedig foglalkozásuk alapján „búcsúsok", „ringlisesek", „kettyesek", „bazárosok"-nak nevezik magukat. Számbelileg többen vannak a köszörűsöknél. Egymáshoz sok rokoni szállal kapcsolódnak, s ennek következtében meglepően pontosan tudják, hogy az országban éppen hol élnek nagyobb számban mutatványosok. Szemben a köszörűsökkel, drótosokkal, már alig beszélnek cigányul. Szerintük már két generációval ezelőtt is inkább németül beszéltek, s őseiket is Németországból származtatják.

Az egyes családok kizárólag egy meghatározott körzetben mozognak, az ország területét vásárok és bucsuk szempontjából gyakorlatilag felosztották egymás között, de még így is nagy a konkurrenciaharc - saját maguk is főként ennek tudják be a korükben tapasztalható meglehetősen éles anyagi különbségeket. Felső rétegük életkörülményeit tekintve gyakorlatilag asszimilálódott, kevésben különböznek a nem-cigány környezettől.

Showmen were often called "story tellers" by non-gipsies, while they called themselves "pilgrims", "carousel-men", "shooting gallery-men", "bazaar-men". There are more of them then knifegrinders. They are related to each other, so they know surprisingly well, which parts of the country are living a number of other showmen. In contrast to the grinders and menders, these people can hardly speak the Romany language. They tell you when asked, that the last two generations spoke German instead, and they are of the opinion, that their ancestors came here from Germany.

Each family moves in a certain district; the country was actually divided among them in regard of fairs and dedication festivals, but competition is still strong - they put it down to this fact, that there are big differences between the families in terms of money. Upper-class showmen are actually assimilated, there is only a slight difference between them and non-gipsies.

Matolay. 1977.30-31.

91. A verklis / The organ-grinder Budapest,

1930-as évek. Szabó Lajos felv.

95. Cigány család karavánkocsija / Caravan-cart of a gipsy family

Aszód környéke, 1930-as évek. MFI fotó.

JÓSLÓK / DIVINERS

96. Menyecske / Young wife

Békés megye, 1913- Kohár Ernő felv.

97. Rostaforgató cigányasszony / Gipsy woman turning a riddle

Zengővárkony, 1930. (Gönyey) Ébner Sándor felv.

98. Szerelmi varázslás ráolvasással / Love magic art

Őrtilos, 1964. Eperjessy Ernő felv.

A jóslónak el kell hitetnie azzal a személlyel, akinek jósol, hogy a kártyák állása és a mondott értelmezés valóban az élet és a sors jövendőjét mutatja meg. Nyilvánvaló, hogy a jóslónak fel kell mérnie, hogy a vele szemben álló személynek mik a preferenciái, életének melyek azok területei, amelyekben a tudása bizonytalan, ahol sikertelensége megmutatkozik, ahol félelmeik meghúzódnak, melyek azok a területek, ahol retteg a jövőtől és ahol a jósló megerősítheti és hitelesítheti a másik felet. A jósló abban képes megerősíteni az embereket, hogy jelenlegi társadalmi, anyagi és társas létük nem végérvényes, hanem ennél csak jobb lehet, és abban mozgósítják az embereket, hogy az önmagát beteljesítő jóslat elvének érvényesülésével megszerezhető és megszervezhető a jóslás során felvázolt pozitív jövőkép.

The fortune-teller have to convince the person, for whom she makes predictions, that the position of cards and its interpretation is truly showing the future life and fate. It is clear, that the fortune-teller must assess the preferences of the person standing in front of her, what are the spheres of his/her life, where his/her knowledge is uncertain, where he/she is unsuccessful, what are the spheres where he/she fears the future and where the fortune-teller can confirm and authenticate the other party. The fortune-teller is able to confirm, that the present social, financial situation of people and their partnerships are not definitive, but it can be improved, and they mobilize people in a sense, so that by the success of the principle of predictions that come true, it is possible to obtain and arrange the positive image of future, as outline by the fortune-teller.

Szuhay, 1991-56-57.

99. Planétát húzó nyúl / A rabbit for having fortune told

Budapest, 1947. Ismeretlen felv.

100. Erdélyből jött sorsjegyárus / A Transilvanian boy selling lottery tickets

Budapest. 1991- Hajtmanszki Zoltán felv.

101. Utcai szerencsejátékosok / Street gamblers (unknown photographer)

Budapest, 1947. Ismeretlen felv.

Szeme, szája nevet, de szíve két lakat között van. Megmondom, mi vár magára. Egy nagy út előtt áll. A házasélete nem úgy sikerült, ahogy elképzelte, de ne keseredjen el, mert nagy jövő vár magára. Akiről azt gondolja, hogy már elfelejtette, az még mindig várja magát vissza. Tenyeréből mutatkozik további életútja. El ne mulassza azt az utazást, ami a közeljövőben fog önre várni. Ezen az úton sok megpróbáltatás éri, hivatalos emberek elé fog kerülni, de szerencsésen fog végződni. Még itt az is mutatkozik, hogy a családban hamarosan haláleset következik be, de nem a legközelebbi hozzátartozója hal meg. Azt látom, hogy a legnagyobb bánatot a házasság okozza. Könnyen változtathat rajta, ha nem sajnálja azt az összeget, amennyi szükséges ahhoz, hogy ez az ügye rendeződjön. Tegyen a tenyerébe 3x3 darab százast és mondja, hogy nem sajnálja. Ebből is látni, hogy önt jó szándék vezérli. Látom, hogy meg van győződve arról, hogy eddig is az igazságot mondtam.

Your eyes and lips are smiling but your heart is between two padlocks. I tell you what the future has in store for you. Your marriage didn't work out the way you wanted but don't despair, you have fine prospects. You think that you were long since forgotten by somebody who is still waiting for you. Your palm shows your further path of life. Don't miss the journey that lies ahead in the near future. You must expect many ordeals during this journey, you will meet official people but it will turn out well in the end. It appears that soon there will be death in the family, but it's not your next of kin who dies. I can see that your marriage distresses you most. It can be easily changed if you don't spare the sum needed to settle this matter. Place 3x3 hundred forint note on your palm and say you give it gladly. You seem to be well-meaning. I can see that you are convinced I told you the truth.

Rostás-Farkas - Kársai 1992.99.

102-103- Papagáj-planétás gyerekek/1-2. /
Children with parrot for having fortune told 1-2.
Budapest, 1992. Bozzi Vera felv.

CSENGŐÖNTÉS / BELLFOUNDING

104-112. Csengőöntés / Founding a bell
Tiszaigar, 1949. Bakó Ferenc felv.

A munka első fázisa a negatív öntőminta elkészítése. A negatívot nedves homokból állították elő. Az alsó és felső negatív egy-egy hengeralakú, bádogból erre a célra előállított edényfélében volt (a továbbiakban: köpönyeg). A földet egy kis darabon kalapáccsal elegyengették, majd pokrócot terítettek rá. A pokrócot feszesre kihúzták, ráöntötték a nedves homokot, és ráállították az alsó negatív köpönyegét. Ebbe beletették a minta-csengőt, majd a csengő és a köpönyeg közötti üreget kitöltötték homokkal. A homokot kalapács nyelével és fokával erősen letömködték. Az egészet felfordították, a fenékrészen a homokot késsel és kalapáccsal lesimították, levakargatták.

Ezután elkészítették a negatív felső részét is és a csengőminta tetején lévő lyukon szöget húztak át, hogy ez a csengőt rögzítse. A rendelő kívánságára díszítést is tettek rá: a külső szeggel vagy tűvel ráírták a rendelő nevét, vagy koszorút rajzoltak ki: ződágazták a mintát. Maga az öntés, a földben történt. Baltával lyukat ástak a földbe. A minta tetején, a negatív belsejébe levezető lyukra sárból kis csonkakúpot, papot gyúrtak és rátapasztották. Ekkor tették bele a negatívot a földbe és betemették úgy, hogy a negatív felett tányéralakú mélyedés maradjon, amelyből a pap kiállt. Ebben a homorú mélyedésben olvasztották meg később a rezet.

A mélyedés szélén alacsony sárfalat, kohót gyúrtak közepén újjal fúrt lyukkal úgy, hogy a lyuk a pap tetejével egy magasságban legyen. A kohó mögé a földre tették a fújtatót, amelynek szája a kohó közepén lévő lyukba illeszkedett. A pap körül a mélyedésbe parazsat és faszenet raktak, a tüzet fújtatóval állandóan élesztették. Amikor jól izzott a szén, fogóval rátették a rezet és a cint, hogy a tűzben megolvadjanak. A már folyékony fémet pálcikával megkavarták, kiszedték a parazsat, kipiszkálták helyéről a papot és a folyékony réz a nyíláson át lecsor-gott a negatívba. Félórát vártak a réz kihűlésére és kibontották a gödröt, kivették a formát. Széjjelverték a formát és kiesett belőle a csengő.

Bakó, 1992.75-76.

First phase of the work is to make the negative mould. It was made of damp sand. Each of the upper and lower negative was placed in a cylindrical pot-like holder made of tin for this special purpose (from here on: the casing).

The ground was levelled with a hammer, then covered with a blanket. They threw the wet sand on the outstreched blanket, and the casing of the lower negative was placed on top of the sand. The bell-mould was placed in the case, then the cavity between the bell and the casing was filled with sand. They pressed the sand with the handle and blunt end of the hammer, till it was dense enough. The whole thing was turned upside down, the sand at the bottom was smoothed and scraped with knife and hammer. After this, the upper part of the negative was formed and a nail was pulled through the hole on the top of the bellmould, thus fixing the bell. To order, ornaments were made: they wrote the name of the customer or drew a wreath of green leaves with the outer nail or pin.

The casting process itself took place in thge ground. They dug a hole in the ground with a hatchet.

A small frustrum of cone of mud (called the "pap" = priest) was put on the top of the mould, exactly on top of the hole, leading to the inside of the negative. Then the negative was placed on the ground and covered with soil in such a manner, that a plate-like depression remained, from which the mud cone stuck out. Later, in this depression was melted the copper.

At the edge of the depression, a low wall of mud, the furnace was erected with a hole made by finger, so that it was at the same level as the "priest". The bellows were placed behind the furnace, the mouth fitting properly into the slot of the furnace. The casting process started after all these were done. Ember and charcoal were put around the "priest" in the depression. The fire was constantly stirred with the bellows. When the coal was red-hot. with pliers, copper and tin were put on the fire to melt down. The already liquid metal was stirred with a stick, the ember was removed, the "priest" was prised out of its place, and the liquid copper ran down into the negative, through the hole. They waited for a half hour for the copper to cool, then opened the hole in the ground and removed the mould. They broke the mould and then the bell fell out.

Bakó, 1992.75-76.

113-115. Csengőöntés / Founding a bell
Tiszaigar, 1949. Bakó Ferenc felv.

116. Cigánykovács tűzfújtató kutyabőr dudával / Gipsy blacksmith with dogskin bellows

Patak, 1934. (Gönyey) Ébner Sándor felv.

fúrójavító cigányok / Gipsies who make and repair gimlets

Szuhahuta, 1954. Csilléry Klára felv.

A vasnak, bárhol lássa is, nem kegyelmez; a rajkó nagy örömmel szedi össze a rozsdás szegeket, elhullott patkódarabokat, letördelt pántokat, és nagy örömmel viszi haza apjának, aki összeolvasztja és feldolgozza.

A vasművészetet a czigány apjától tanulja, ki maga sem tud többet, mint a mennyit ósei négyszáz év elótt tudtak. A szenet magok égetik... Szerszámai annyira kezdetlegesek, hogy csakis 6 képes azokkal boldogulni.

Zámolyi-Varga, 1892.141.

Gipsies like to pick up pieces of iron everywhere; the little "rajko" (kid) is happy to find rusty nails, lost pieces of horseshoe, broken hoops, and brings them home to his father, who melts them down, then processes the iron.

They learn the art of iron from their fathers, who himself doesn't know more, than his ancestors four hundred years ago. They make charcoal themselves... Their tools are so simple, that only they can handle them successfully.

Zámolyi Varga, 1892.141.

118. Sátoros cigányok / Caravan dweller gipsies

Patak, 1934. (Gönyey) Ébner Sándor felv.

119-120. Csigacsináló készítés / Making a board for shell-shaped noodles
Tiszaigar, 1949- Bakó Ferenc felv.

121. Fúróárus öregasszony / Old woman selling gimlets.

Bekölce, 1953. Bakó Ferenc felv.

122. Vándor cigányok pihenője. Csoportkép / Wanderer gipsies having a rest. Group photograph

Bekölce, 1953- Bakó Ferenc felv.

ÜSTFOLTOZÓ / TINSMITH

123. Üstfoltozó cigány / Kettle repairer gipsy

Tiszaigar, 1958. Erdős Kamill felv.

124. Öreg üstfoltozó / Old kettle repairer

1930 körül. Vadas Ernő felv.

125. Cigánykovács munka közben / Gipsy blacksmith

Matolcs, 1928. Luby Margit felv.

126. Edényjavító cigány / Gipsy repairing pots

Zsennye, 1955. Dömötör Sándor felv.

127. Bádogos / Tinsmith

Kiskunhalas, 1961. Erdős Kamill felv.

128-130. Bádogos munka közben / Tinsmith
Tarany, 1984. M. Soós György felv.

131. Műhely részlete / Part of a workshop

Csongrád, 1940 körül. Glózner Mária felv.

Gyárak se bírják csinálni, amit mi csinálunk. Mert vegyük a sínszeget, mellyel a sínt fogják a talpfához - ha áztat rúdban leöntik, aztán vagdossák széjjel, letörik a feje. Hanem amikor mink szép csínjával megfogjuk, megizzítjuk - így e, nézzék -, idetesszük az üllőre, kihegyezzük, aztán az üllő szélén szépen lehajlítjuk a másik végit, három nagyot ütünk rá vagy négyet, aztán aprókat, hogy az a szép té formája meglegyen, egy szempillantás alatt kész van. És ez ám nem törik, inkább hajlik, odasimul a sínhez.

Bartos, 1958.5.

People are unable to do our job, even in factories. Let's see the rail spike which fixes the rails to the sleeper; when cast in rods and cut up afterwards, its head breaks off. But when we seize it very gently, heat it - there it is, look - place here on the anvil, sharpen it, then bend its other end down along the anvil's edge, strike it hard three times or four, then with tiny little hits give it a nice form, and the spike is ready in a trice. And this one doesn't break, it bends and clings to the rail instead.

Bartos, 1958.5.

132. Építkezésen dolgozó kovács / Blacksmith, working at building

1930-as évek. MFI fotó.

Jó időben szabad ég alatt, földön ülve, dolgozik. Az asszony, ha véletlenül otthon van, mellette ül és szítja a tüzet, melyet a rajkók is körülvesznek és bámulják apjok ügyességét. Készít pedig szegeket, patkót, élesít szántóvasat, ajtósarkat, závárt, vasgyűrűt, bicskát, pipaszurkálót, lakatot, ergérfogót; javít, drótoz üstöt, patkol lovat és kordováncsizmát, csinál fúrót, tek-nővakarót, czifra tésztametszőt, bográcsot, serpenyőlábat, pipafedelet.

Zámolyi Varga, 1892.142.

Nő nem jöhetett közel, nem nézhette az öntést, mert akkor nem sikerült. „Zatar tuke, na sordjol o cengövi" (Menj innen, nem ömlik meg a csengő!) - kiáltottunk arra, aki közel jött. Ezenkívül nagyon vigyáztunk arra is, hogy a fújtatót ne lépje át senki, mert akkor sem sikerült az öntés. Előző éjszaka nem volt szabad az asszonnyal együtthálni, mert ez is balszerencsét hozott.

Csengőöntés, ill. fújtatás közben énekeltek is az öregek. Akkor kezdték az éneket, amikor lekapták a bodzót és a réz kezdett lefolyni a homokmintába. Es ha ezt a „varázsdalt" mondták, biztosan sikeres lett az öntés.

Szokás szerint - ha a csengőöntés már sikeresnek látszott (ezt a megolvadt réz megfelelő hígságán már látni lehetett) - amikor a bodzót lekapta, akkor táncraperdült a csengőöntő. „Ha azt akarjuk, hogy jóhangú és szép, fényes legyen a csengő, akkor egy kis darab cint és egy kávéskanál szalmiákszeszt (?) tegyünk a réz közé közvetlenül az öntés előtt."

Erdős, 1962.120-121.

A tüzesen kovácsolt többféle szerszám és használati tárgy között a fúrócsinálás (fúró cigányul: fúrovo vagy plagyevi) látszik olyannak, melyet hagyományosan a cigányság a legrégibb idők óta folytat. Nagysága szerint a fúró lehet félcolos, háromnegyedes, négycolos és ötcolos fúru. A legkisebb fúrót szegfúrunak nevezték, „mert ha akácfából kerítést csinálnak, ezzel fúrják ki a szeg helyét". Minden fúróba markolatnagyságú, fa keresztnyél járt. Bizonyos büszkeséggel emlegették, hogy hármas fúrut is tudnak csinálni, vagyis háromágú fúrót, melyhez nem kellett nyél, mert „magábul van a nyél meghagyva". Kovácsoláshoz a fúrót háromszor tüzesitették meg. Először, az első melegítés után, a kalapács talpával meglaposították a fúró tollát a sínvas-üllő tetején. Másodszorra - ugyancsak a kalapács talpával — az üllő kupáján kikovácsolták a fúró hegyét, a fúrót tehát kihegyezték, vagy megkupázták. Harmadszorra a kalapács élivel az üllő tetején meghajlították a fúró hegyét, vagyis meghajlították a fúrónak a hegye és a szára közé eső részét, a tollát. Kovácsolás után megreszelték a fúrót. „A hegyibe használjuk a háromélű reszelőt, a tollához lehet félhátúval is, meg háromélűvel is" mondta Varga Gyula.

Bakó, 1992.80.

Felvettem a hátamra a szerszámosládát, oszt amikor megérkeztem egy faluba, akkor ügyi danoltam, meg ügyi kiabáltam.

Azt kiabáltam, hogy:

„Fotózni! Fenekelni!

Fóóóóótooooozni! Fenekeeeelni!"

Ezt kiabáltam.

Egy lyukas lábast úgy kell megcsinálni, hogy először a lyuk helyét megtisztítom. Ha kerek a lyuk, akkor árral, vagy reszelővel, ha hosszúkás a lyuk, akkor késheggyel. Akkor fogom a nyitszö-get, és ha hosszú a nyitszög, akkor kalapáccsal, de hidegvágóval elvágok velőié. Akkor beléteszem a lyukba belőlről a nyit-szeget a fejivei, akkor a drótot beteszem belül, ráfektetem a nyitszeg végit, és kívülről rákalapálom a nyitszöget. Rányito-lom. A szerszámaim kalapács, olló. Mán ilyen drótvágó meg lemezvágó  olló.  Fogó,  aztán  dobó.  Dobónak  nevezzük,  mert azon doboljuk az edényt. Akkor van áram, hidegvágóm, csipő-fogóm. Ezek vannak.

Na most, ha nagy a lyuk, akkor lemezből csinálok fótot. A lyukat kitisztítom, és ráteszem a fótot. Belőlről teszem rá a fótot. De előre el is szoktam én készíteni ilyen fotókat. És akkor ha belőlről rátettem, akkor a lyukon át szétnyitom a főt peremit, akkor kívülről szétkalapálom a fótot kalapáccsal. Ha még nagyobb lyuk van a lábason? Akkor két egyforma nagyságú lemezfótot készítek. Mindkettőt azon a helyen kilyukasztom. Ügyi azokba megyén a nyitszög. Az egyik fótot teszem be-lőlrül, a másik fótot teszem kívülről. Akkor a dobót ráállitom a belső fótra. A lyukba beléteszem a nyitszöget és kívülről a dobón rányitolom mint a kettőt. Ja! A két lemez köré szoktam tésztát tenni. Azt lisztből készítem vízzel. Kérek a háziasszony-tul egy kis lisztet. Sürüre megkavarom, a két lemez közé teszem és úgy nyitolom rá a két lemezt a lábasra. A tészta jobban összeköti a fótot.

Siska, 1979.

Hiszen a nyirettyű az a varázsvessző, a mely a czigányt vándorpatkányból emberré tette hazánkban, nem dicstelen tagjává egy dicső nemzetnek, itt-ott czivilizált vagyonos polgárrá is és a szellemi fensőbbség magas fokára emelte minden más országbeli fajsorsosai fölé, a kik, mint élő ethnografiai anachronismus és anatopismus lebegnek századok óta a természetbeli ősállapot és a kultúra között, attól elszakadva, ennek ellentállva. Hazánkban pedig a hegedű világhírt adott némelyikeknek, sok ezernek pedig elég bőven kenyeret és elég könnyű megélhetést.

Vasárnapi Újság, 1887.53.

A banda elsősorban a gazdagoké volt. De túlzás volna azt állítani, hogy kizárólag azoké, mert a cigányok abban az időben is annak húzták a nótát, aki fizetett. Kölesén nem volt divatban a szegényebb nép bandához való jogát korlátozó cigány-komenció, mint némely szatmármegyei faluban, - ami azt jelentette, hogy a bandának a természetbeniek és a pénz lefizetése után minden időben, minden esetben kötelessége a ko-menciót fizető gazda kívánságának eleget tenni. Ma azonban a zenekar kizárólag a dolgozó tömegeké. Nagy társas összejövetelein a munkások, parasztok és értelmiségiek szórakoztatását szolgálja. Nemzeti ünnepeken pedig a nép hazafias lendületének pompás kifejezője.

Kávássy, 1955.6.

A gyékényt a Taktában vágtam. Jó mély vízben. Vót úgy, hogy nyakigérő vizben vágtam a gyékényt. Vót nékem ehhez mindig jó éles sarlóm és azzal vágtam ki. Amikor kivágtam kihordoztam a viz szélire és akkor áztat a parton megfonnyasztottam. Akkor fogadtam fogatot és hazahozattam. Akkor még egy ideig itthon az udvaron kiterítettem fonnyadni. Kévékbe kötöttem és olyan helyre raktam le, hogy a gyikiny ne rökönyödjön meg. Amikor csinálni akar valamit az ember először kihasgatja a gyi-kinyt. Megpucolja. A gyikiny középső, vastag része a váz. Az olyasmi vastag-henger, mint a kisujjom. Ekkor a leveleket körömmel kettéhasítom. Ezekkel a szalagokkal szépen, sorba végigtekerem a váza gyikinyt. Körbe fonom. Amikor a kosár fenekit csinálom, akkor ezt a befont váza gyikinyt egymás mellé kanyarítom. Egy vékony szalaggal összevarrom. Amikor a szalag elfogyott, akkor a tővel eldugom és új szálat veszek és azzal fonom tovább. A gyékény vázát, másikkal toldom ki és így haladok tovább. Amikor kész a kosárfenék, akkor kanyarodok felfelé. Ha jó anyagom van, akkor két óra hossza alatt megcsinálok egy kosarat.

A kosárcsináláskor tehát fokozatosan felfelé kell vezetni, egymásra vezetni a fonott gyékénysort. így az felfelé bővül az a kosár.

A szegist amikor kész van a kosár, külön kell fonni és rávarrni. A varráshoz van nekem egy kovácsolt tüm. Ennek a lapjában van egy hosszúkás. Ebbe fűzöm belé a vékonyra hasított gyikinyt és azzal varrom fel az alsó és felső peremeket.

Siska, 1979.21-22

In fine wheather, the gipsy smith works outdoors, sitting on the ground. His wife, if she is accidentally at home, sits beside him and pokes the fire, surrounded by the children, who watch their father, how skillfully he works.

He makes nails, horseshoes, sharpens ploughshare, hinges, bolts, iron rings, jack-knives, pipe-cleaner, paddlock, mousetrap; repairs cauldrons, shoes horses and boots, makes gimlets, trough scrapers, fancy pasta chopper, stew-pot, frying-pan legs, pipe-lids.

Zámolyi Varga, 1892.142.

Women were not allowed to come close, so as not to disturb the casting. "Zatar tuke, na sordjol o cengovi" (Go away, otherwise the bell won't melt) - so we shouted, when someone came close. In addition, we had to watch that no-one stepped over the bellows, it also effected the success of the casting. It also meant bad luck, if we slept with our wives the previous night. During bell-casting and bellowing, old people usually sang songs. The singing started when the lid was removed and the copper started to run into the mould. If they sang the following magic song, the casting was always successful.

According to the custom - when the casting of the bell seemed all right (the caster knew it from the density of the melted copper) - then, when he removed the lid, the caster started to dance. "If we want the bell to have nice sound and a nice, sparkling surface, a piece of tin and a teaspoon of liquid ammonia (?) must be added to the copper just before casting."

Erdős, 1962.120-121.

From among the tools and utensils forged red hot, the making of a gimlet (in Romany language furovo or plagyevi) seems to be the traditional job of the Gipsies since the oldest times. The gimlet can be of 1/2", 3/4", 4/8", and 5". The smallest was called nail-gimlet "because when people make a fence of locust wood, they make holes for the nails with this gimlet." Each gimlet had a wooden cross-handle, the size of a palm. They were proud to be able to make three-pointed gimlets too, which didn't need handle, as the "handle was made of the gimlet itself. The gimlet was made red hot three times for forgeing. At first, after it was made red hot in the first time, the flat part of the gimlet was made by the bottom of the hammer, on the rail-iron anvil. At the second time, the point of the gimlet was forged with the bottom of the hammer, on the tongue of the anvil, thus the gimlet was made sharp. At the third time, with the edge of the hammer, the point of the gimlet was bent on the anvil, that is, the part of the gimlet between the point and the handle was bent. After forgery, the gimlet was filed. "The tip of the gimlet is filed with a three-edged file, the rest of the gimlet can be filed either with a half-back-file or with a three-edged one" - said Gyula Varga.

Bakó, 1992.80.

I put my tool-box on my back, and when I arrived in a village,

I sang and shouted:

"Mending! Patching! Meeeeeendiiiiiiing! Paaaaatchiiiiiing!

This is what I shouted.

A pot with a hole is mended so, that I clean the edges of the hole first. If the hole is round, with an awl or file, if it is oblong, with the point of a knife. Then I take the rivet, if it is too long, I cut it with a cold-chisel. I put the rivet in the hole, with its head facing inside, place the "dopo" (small anvil) inside the pot, place the end of the rivet on the anvil and hammer the rivet from the outside, that is, I rivet it. My tools are hammer,   scissors.   Not  ordinary  scissors,   but  wire-cutter  and plate shears. Pincers and "dobo". We call it "dobo", because the pots are drummed on it. Then I have awl, cold-chisel and pliers, That's all I have.

Well now, if the hole is big, I make a patch of a plate. I clean the hole, put the plate on top of it. I put on the patch from the inside. Sometimes I make such patches in advance. Then when I put it on from the inside, I open the rim of the patch through the hole, and hammer the patch from the outside. What if the hole is a lot bigger? Then I make two patches of the same size, pierce them at the same place. These will be the places of the rivets. One of the patches is put on from the inside, the other from outside. Then I place the small anvil on top of the inside patch. The rivets are placed in the holes and riveted on the anvil. Oh, yes... I forgot to mention, that I usually put a piece of pasta between the two plates. I made it myself of water and flour. I ask the woman for a handful of flour, stir it till thick, put between the plates and rivet the plates on the pot. The pastry sticks together the patches.

Siska, 1979.

The bow was the magic stick, which made gipsies human beings out of wandering rats in our country; made them not inglorious members of a glorious nation, sometimes made them even civilized, rich citizens, gave them the power of an intellectual life over their fellow-gipsies of any other country. These gipsies have been floating for centuries between the natural life of savages and the culture, as living ethnographical anachronism and anatopism, having parted with the former, resisting the later. In our country, the violin made some of them world-famous, supported many thousand of them and provided rather easy life for them.

Sunday paper, 1887.53.

The band belonged above all to the rich. But it wouldn't be fair to claim, that only to the rich, because gipsies always played for those, who could pay. There were no gipsy convention in Kölese, in contrast to some villages in Szatmar county, - the purpose of the convention was that after receiving payment from the master in money and kind, the band was obliged to satisfy the wishes of the master, at all times. Today, the band is exclusively of the working masses. It serves the entertainment of workers, peasants and intellectuals at large gatherings. On national holidays, it expresses the patriotic drive of the nation splendidly.

Kávássy, 1955.6.

I cut the bulrush in the Takta. In quite deep water. Sometimes I had to cut the bulrush in neck-high water. I've always had a sharp sickle to cut it. When all the bulrush was cut, I took it to the shore and let it dry up.

Then I got a carriage and took it home, then spread it on the ground in the yard to wither. Then bound it in sheaves and put in a place, where the bulrush will not get musty. When one wants to make something of it, the bulrush must be cut first, then cleaned. The thick middle part of the bulrush is the frame. It is a cylinder, something like my little finger. I cut the leaves in half with my nails. With these strings I tie the frame of the bulrush around. I weave it around. When I make the bottom of the basket, then this weaved frame of the bulrush is band together and sewn together with a thin ribbon. When I run out of the ribbon, I sew it up with the needle, then take another ribbon and go on. Then I add another frame to the first one and go on with the weaving. When the bottom is ready, then I take a turn upwards. If the bulrush is of good quality, it takes two hours to make a basket. While making the basket, the weaved bulrush-rows must gradually led upwards, thus the basket will be wider at the top. The border must be weaved separately, then sewn on. I have a forged needle for sewing. This needle has an ablong (hole) in its head. I thread the thin bulrush in this needle and sew on the upper and lower border.

Siska, 1979.21-22.

133. Teknőfaragás / Carving a trough

Baranya megye, 1895 körül. Nagyszokolyai Béla gyűjt.

A szentdomjáni faluvéget elhagyva jódarabig kell még gyalogol­ni egy keskeny ösvényen, hol kopárabb, hol fában gazdagabb ösvényen, amig elérjük a telepet. A hagyományos teknővájó te­lepeket a természettel való szoros kapcsolat és a társadalmon kívüliség kettőssége jellemezte. A gunyhók építésekor olyan ügyesen alkalmazkodtak a „domborzati viszonyokhoz", hogy az épületek csak közvetlen közelről vehetők észre. Nincs is olyan nézőpont, ahonnan az egész telep belátható, hanem elő­re haladva, újabb és újabb gunyhók bukkannak elő a fák közül. Általában a legközelebbi lakott településtől is viszonylag távol - gyakran több kilométerre — az erdőben vagy az erdő szélén alakultak ki. Ez a munkához szükséges fa közelségén kívül bi­zonyos minimális védettséget, menedéket is jelentett. Ugyanak­kor az uradalmi erdőkben lévő telepek a társadalmi kivetettsé­get is szimbolizálták, hiszen a terület gazdái ezt jelölték ki szá­mukra, ezt a távolságot tartották ideálisnak a nemcigány társa­dalomtól.

Havas, 1982.65.

After leaving the last houses of Szentdomján village, one can walk a good while along a narrow path now barren, then rich­er in trees, before reaching the colony. The duality of close relation to nature and their outcast status was characteristic of traditional trough-scooping colonies. When building the hov­els, they deftly adapted to the "configuration of the terrain", so that the hovels are visible only from close by. There is no point where the whole colony can be seen, but when walking on, further hovels emerge from among the trees. These colonies usually took shape rather far from nearest inhabited village - often miles away - in the woods or at the fringe of the forest. This way, the wood required by their job was at hand, besides, the forest provided some kind of protection. At the same time, the colonies of an estate were symbols of their casting out of the society, for these areas were designated by the masters of the estate, it were they, who regarded this distance from the non-gipsy society ideal.

Havas, 1982.65

TEKNŐVÁJÓK / TROUGH-MAKERS

134. Cigányputrik / Gipsy hovels

Bogyiszló, 1928. (Gönyey) Ébner Sándor felv.

135. Teknővájó cigány / Trough-maker gipsy

Bogyiszló, 1928. (Gönyey) Ébner Sándor felv.

136. Cigányasszony / Gipsy woman

Bogyiszló, 1928. (Gönyey) Ébner Sándor felv.

137. Teknővájó cigányok / Trough-maker gipsies

Berettyóújfalu, 1936. Tagán Galimdzsán felv.

A teknőkészítés legelső mozzanata az alkalmas fa kiválasztása. Általában két fajtából készítik árujukat: fűzfa és nyárfa. A nyers fából a legjobb dolgozni, mert ezt még könnyű faragni. A megfelelő hosszúságú - általában 140-160 cm - fatörzs lefüré-szelése után kettéhasítja a fatörzset, s ebből két teknőt tud készíteni. A hasítást ékek segítségével végzi.

A következő mozzanat a nagyolás, amikor kiszedi a félbevágott fa belsejét. A nagyolást végig a baltával végzi, így mélyíti ki a fatörzset. Egyszer bal, egyszer jobb oldalról vág a baltával, s így fokozatosan - egy-egy darabot kihasítva - halad a munkával. Az időközben kitompult baltát a fénkővel élesíti. Miután a belsejét kinagyolta, a két végét durván lefaragja gömbölyűre, és kiformálja a füleket is.

Ekkor veszi elö a kapocskát. A tisztálást a teknő belsejével kezdi. Először a szélesebb pengéjű kapocskával kezd dolgozni. Mivel a pengéje görbülő, ezért egyenletesen görbülő lesz a teknő belseje is. Miután belülről kifaragta a teknő egyik végét, az alját simítja le szintén a kapocskával. A teknő egyik felének lesi-mítása után megfordítja és a másik végét faragja egyenletesen görbülő formára.

A füleket és a teknő alját véglegesen a kétnyelű késsel alakítja ki. Ezzel gyalulja le a teknő hátulját, tetejét, s körül az oldalát. Ugyancsak ezzel faragja le teljesen simára a füleket, s adja meg a végleges formát.

Petercsák, 1950.5-6.

While making a trough, the first step is to choose the suitable timber. Troughs are usually made of two types of wood: willow and aspen. Fresh, plain wood is the best, as it can be carved easily.

After sawing off a trunk of suitable lenght - usually 140-160 cm - he cuts the trunk in half, thus he can make two troughs from one trunk. Splitting is done with the help of wedges. Next the inside of the half trunk is scraped out. This is made by the hatchet, deepening the depression. He cuts with the hatchet from the right, then from the left, thus gradually goes on with the work, splitting one piece at a time. The hatchet must be sharpened on the whetstone, whenever becomes blunt. After scraping the trunk, both ends must be roughly rounded and the handles cut.

Then he takes the cramp. Cleaning starts in the inside of the trough. First the cramp with the wider blade is used. As the blade is bending, the inside of the trough will be evenly bent. When one end of the trough is carved inside, its bottom is smoothed with the cramp too. After one side of the trough is smoothed, he turns it around and carves the order end evenly round.

The handles and the bottom of the trough is finished with the two-blade knife. With this he planes the back and top of the trough and the sides too. The handles are also finished with this tool, till the final form is achieved.

Petercsák, 1959.5-6.

138. Teknővájás, a teknő külső oldalát vonókéssel simítják le / Making a trough. The outside of it is planed with a draw-knife

Poroszló, 1965. Boross Marietta felv.

139-140. Teknővájó cigány munka közben / A trough-maker gipsy
Békéscsaba, 1979. Bencsík János felv.

141. Teknővájó cigány. A szakajtó belsejének kidolgozása / Trough-maker gipsy. The inside working out

Martonyi, 1934. Gunda Béla felv.

142. Vonyókéssel melencét faragó cigány / Gipsy, making trough with a draw-knife

Murakeresztúr, 1935. Seemayer Vilmos felv.

A gyerekkorom mindig ilyen famunkával telt el. Én 16 esztendős korom óta ezzel a famunkával foglalkozok. Én ebben is fogok meghalni. Azért szerettem csinálni ezt a munkát, mert ebbe nyőttem, meg ebbe' is halok meg, mert én ezen kivül más munkát nem csináltam sose.

Az én apám is teknővájó munkás vót. Az én anyám is teknővájó munkásnak a lyánya vót. Én is ezt a munkát folytatom végig. Ez fiurul fiúra megyen, meg ágrul-ágra minálunk ez a munka. Ré­gen, amikor még az a pengős világ vót, két-három pengő vót egy teknő, most meg 1100, meg 1300. Attul függ, milyen a vásár.

I spent my childhood woth doing such things of wood. Since I was 16, this is my job. I will do this till I die. I liked to do this job, because I was raised to do this and I will do this till I die, for I've been always doing this and nothing else. My father was also a trough maker. My mother was the daughter of a trough maker. I do this work all the time. This job is goes from father to son, from twig to twig, in my family. Once, when the money was "pengo", I was received 2-3 pengo for a trough, now I receive 1100, 1300 forint, it depends.

Siska, 1979.

143. Kanálfaragó cigány. A kanálnak való kihasítása / Spoon carver gipsy. Chopping the basic material.

Mánfa, 1961. Békéli Margit felv.

144. Kanálfaragó cigány. Nagyolás fejszével / Spoon carver gipsy. Preparatory carving with an axe.

Mánfa, 1961. Békefi Margit felv.

A mindennapi élelmet az asszonynak kellett biztosítani oly módon, hogy kisebb teknőkkel, kanalakkal járt rendszeresen faluzni. Ezeket élelemre cserélte. Ilyen viszonylatban érvényesült elsősorban a nemcigány társadalomnak a mesterséget lefokozó hatása. Egyrészt a teknővel való házalást koldulásnak minősítették, s ez annyira hatott a cigányokra, hogy a teknő csereértékéről gyakran megfeledkezve, maguk is félig-meddig ajándéknak tekintették a kapott élelmet. Másrészt ennek megfelelően a cserébe kapott ennivaló nem fedte az érte adott eszköz értékét. Kísérteties egyhangúsággal térnek vissza a legkülönbözőbb vidékeken ugyanazok az élelemféleségek. A választék hallatlanul szegényes, ami azért fontos, mert ez volt az egyetlen lényeges élelemforrás. Ez a probléma különösen akkor válik élessé, mikor a cserélés már valóban keveredik a tényleges koldulással.

Everyday food was the responsibility of women who regularly peddled in the villages with smaller troughs and wooden spoons. These were swapped for food. Hie contempt of the trade by the non-gipsy society was manifested in this act. Peddling was considered begging and it effected the gipsies in a way, so that they often forgot about the trade-in value of their troughs and more or less, they themselves regarded the received food as a gift. On the other hand, accordingly, the food received in return for the trough was not covering the value of the trough. The food supply was almost identical in different parts of the country. There was not much of a selection, and this is very important, since this was their only fundamental source of food. This problem gets more difficult when the swap and the actual begging are really mixed.

Havas, 1982.69.

145. Kanálfaragó cigány / Spoon carver gipsy

Mánfa, 1961. Békefi Margit felv.

146-149. Vályogvetés / Making adobes

Tiszaigar, 1949. Bakó Ferenc felv.

150. Vályogvetés / Making adobes

Tiszaigar, 1949. Bakó Ferenc felv.

A tisztáson vályogot vetnek. Mi kell hozzá? Agyag és szalma. Az eszközök: talicska, ásó, kapa, vető, vödör. Hat műveletet örököl a vályogvető cigány: a szintezést, a leásást, a locsolást, a kapálást, a törekezést és a tömörítést. Es még hármat, az utolsó fázist, magát a vetést. Talicskába rakják a kész sarat, egymás mellé öntik. A cigány vízzel teli vödröt hoz, a formálót két-három vetés után belül megvizezi, hogy sima oldalakkal csússzon ki a kész vályog. Már csak szárítani kell. Egy ügyes cigány kivethet naponta akár kétezer téglát is. Két-három nap alatt kész a házravaló. Azt mondják, hogy a visszeres lábnak jót tesz a sár. Igaz, úgy beleeszi magát a bőrbe, hogy még télen is látni, milyen magas sarat taposott a „vályogos".

Gipsies are making sun-dried bricks on the clearing. What do they need? Adobe and straw. The tools: wheelbarrow, spade, hoe, the mould, bucket. Gipsies who make bricks, inherit six operation:

levelling, digging, watering, hoeing, breaking the straw, and pressing till the adobe is solid. And three more, the last phase, the moulding of the brick. This is how they make it:

the gipsy brings a bucket of water, waters the inside of the mould after making 2-3 bricks, so finished adobes can slip out and have a smooth surface. They only need to be dried. A gipsy with considerable skill can make about two thou­sand bricks a day. It takes 2-3 days to make all the bricks needed for building a house. It is said, that mud is good for varicose veins. It's true, the mud is getting under the skin, so it can be seen even in winter, how deep was the mud, which the worker trod in.

Révész Tamás, 1977.93.

Vályogvetés / Making adobes

Hajdúböszörmény, 1969- MFI fotó.

152. Kemencetapasztó cigányasszony / Gipsy woman plastering up an owen

Nagydobrony, 1939. Dincsér Oszkár felv.

153. „Ördögmasina" Cigányok készítette hordozható tűzhely / "Devil's machine" a portable fireplace made of mud by gipsies

Tiszanána, 1963- Szentpétery Erzsébet felv.

Kilenc gyermekünk vót. Mindig itt laktunk ebben a házban. Amikor megnősültem, akkor is tapasztottam meg válykot vetettem. Csak ezt csináltam Tapasztottam, meg válykoztam.

A tapasztáskor elsübb a vakolatot leverjük. Ásóval, vagy ilyen vakolatnyeső kanállal. Akkor oszt sarat csinálunk. Hát legelsőbb leásózunk, elkészítsük a gödörbe a fődet. Utána beáztassuk. Az a főd ázik egy félnapig, egy napig. Utána meglocsoljuk és töreket teszünk bele. Akkor kétszer-háromszor átvágjuk kapával, ahogy kívánja a sár. Amikor kiszárad a sár a lehántott falat levizezzük, hogy mert akkor a sár jobban tapad a falra. Először csak durvábban vakoljuk a falat, utána pedig szépen finomitsunk. Persze ahhoz masabb sár kell, meg jobban át is kell dógozni a sarat. Akkor ügyi van ta-pasztóvasunk, oszt azzal rákenjük a vakolatot, osztán a simítást és kész.

We had nine children. We've been always living in this house. When I got married, I still plastered and made sun-dried bricks. I only did that. Plastering and working with adobe.

When plastering, first the old plaster had to be removed. With spade or with trowel, Then we make mud. First we dig a hole and prepare the soil in the ground. Then it is soaked in water. The soil is soaked for half a day, one day. Then it is watered and straw is threwn in. Then it is cut through twice or thrice with the spade, depends on the quality of the mud. When the mud is ready, the bare wall is dampened so that the mud will stick to the wall. First the wall is plastered only roughly, then it is smoothed. We need other kind of mud for that, is must be worked over again and again. We have this rowel, we smear the mud on the wall with it, then smooth it that's all.

Siska, 1979.

154. Téglavető cigányok / Brick-maker gipsies

Csíkszereda, 1911. Adler Artúr felv.

155. Téglavető cigányok / Brick-maker gipsies

Piliny, 1910. Nyáry Albert felv.

TÉGLAVETŐK / BRICK-MAKERS

A téglagyári cigány származású segédmunkásoknak ez a csoportja nagyjában és egészében ugyanazt a munkát végzi, mint a magyar segédmunkások, magatartás- és értékrendszerük azonban ennek ellenére gyökeresen elüt amazokétól. Bár pillanatnyi anyagi és társadalmi helyzetük rosszabb, mint a magyar segédmunkásoké, de szemben azokkal, nekik határozott életcéljuk s többé-kevésbé megvalósítható életprogramjuk van, s ez magatartásukat dinamikusabbá, értékelő gyakorlatukat pozitívabbá teszi.

Workers of gipsy origin working in brickyards do by and large the same work as Hungarian unskilled workers, but their behaviour and value judgement is fundamentally different. Though their present material and social status is worse than that of the Hungarian hands, but unlike them, gipsies have definite object in life and more or less realistic programs, thus their behaviour is more dynamic and have more positive attitudes.

Hankiss, 1980.75.

156. Vályogvető cigánysátrak / Tents of brick-maker gipsies

Nyírség, 1907. Timkó Imre felv.

158. Kerámia téglagyár / Earthen brickyard

Budapest, 1969- Ismeretlen felv.

159- Kép az újlaki téglagyárból / Scene from the brickyard in Újlak.

1930-as évek. Ismeretlen felv.

160. Magyar cigányok téglát vetnek / Hungarian gipsies making bricks

Csíkszereda, 1911- Adler Artúr felv.

161. Téglaformázás / Moulding bricks

Karcsa-Becsked, 1992. Szuhay Péter felv.

162-169- Téglavetők: a sárkészítéstől az agyagtéglákig / Brick-makers: from mudprocessing to baked clay bricks
Karcsa-Becsked, 1992. Szuhay Péter felv.

170-171. Téglavetők: a kemence és az égetés / Brick-makers: The kiln and the baking

Karcsa-Becsked, 1992. Szuhay Péter felv.

ZENÉSZEK / MUSICIANS

172. Cigánynegyed / Gipsy quarter

Brassó, 1910-es évek. Divald Károly felv.

„Ti, akik annyi mosolyt varázsoltatok az ajkakra, annyi könnyet fakasztottatok a szemekben; ti, akik zokogó hegedűiteket annyi századon át hűségesen megosztották a nemzet minden bújával és bánatával, minden örömével és dicsőségével: ti méltán meg­érdemlitek, hogy Írásban és képben is megörökítsenek bennete­ket és kedveseinek legszebb emlékei közt őrizzen a magyar.

Budapesten, 1896. április 20-án.

Báró Iplényi Blaha Lujza"

Markó, 1896.

"You, who have been bringing so many smiles to lips and so many tears in eyes of others; you, who shared your sobbing violins with every sorrow and grief, with every happiness and glory of the nation: you rightly deserve to be immortalized in writing and on photos, and to be remembered by Hungarians as one of their most treasured relics.

Budapest, April 20th 1896.

Baroness Iplényi L. Blaha

Markó, 1896.

ZENÉSZEK: GYEREKBANDÁK / MUSICIANS: BANDS OF CHILDREN

173. Gyerekbanda / Band of children

Patak, 1934. Fényes Dezső felv.

174. A nagybőgős / The dubble-bass player

Patak, 1934. Fényes Dezső felv.

175. Cigánygyerekek muzsikálnak és táncolnak / Gipsy children playing music and dancing

Hódmezővásárhely, 1900-as évek. Plohn József felv

ZENÉSZÉK: FALUSI BANDÁK / MUSICIANS: VILLAGE BANDS

176. Cigánybanda / Gipsy band

Nagyiván, 1911. Györffy István felv.

177. Cigány család cimbalommal és nagybőgővel / Gipsy family with a cimbalom and a double bass

Sarkad vidéke, 1929. Maár sarkadi fényképész felv.

ZENÉSZEK / MUSICIANS

178. Hegedűs cigány pucér fiával / Gipsy fiddler with his nude son

1935 körül. Kálmán Kata felv.

ZENÉSZEK: ÉTTERMI ZENEKAR / MUSICIANS:RESTAURANT BANDS

180. Horváth Laci bandája / The band of Horváth Laci

Nagykanizsa, 1900 körül. Kallós Oszkár gyűjt.

181. Kuka Béla zenekara / The band of Kuka Béla

Schewening, (Hollandia) 1900 körül. Kallós Oszkár gyűjt.

182. Sovánka Károly bandája / The band of Sovánka Károly

1900 körül. Kallós Oszkár gyűjt.

ZENÉSZTEMETÉS / FUNERAL OF MUSICIANS

183. Cigányprímás temetése / Funeral for a gipsy fiddler

Budapest, 1909" előtt. Müllner János felv.

184. Kóczé Antal sírjánál / At the grave of Kóczé Antal

Budapest, 1943. Scháffer György fotószalon

185. Magyari Imre temetése / The funeral for Magyari Imre

Budapest, é.n. Ismeretlen felv.

Minden cigány halottnak kijár a cigány temetés   A legszerényebb viszonyok között is 15-20 zenész verődik össze, egy-egy ismertebb prímás temetésén nem ritkaság, hogy 30-40 vonós működik közre. A zenekar, melynek mindenkor alkalmi prímása van a szertartástól távolabb, esetleg a temetőkapuban várja meg a temetési menetet. Mindig a koporsó után haladó gyászoló hozzátartozók mögött helyezkedik el. Kezdő számuk mindig egy gyászinduló, ez a mű szól a sirgodóng. Itt ismét átadják a szerepet az egyháziaknak, megvárják,  míg befejezik a szertartást és akkor korulveszik a sírdombot, vagy félkörbe állnak és a halott korát, nemét figyelembe véve muzsikálják a következő nótákat: „Lehullott a rezgőnyárfa... A pécskai ciganysoron... Erdő szélén nagy a zsivaj, lárma... Ha volt a halottnak kedvenc dala, azt is elmuzsikálták A bandában muzsikáló zenészek a gyászszalagot nem a kabátra tűzik, hanem a vonó csúcsára kötik.

It is the right of every gipsies dead to have a gipsy funeral. At the funeral of the poorest man gathers 15-20 musicians, but at the funeral of a well-known leader,  often 30-40 violin players participate.  The band, that always has a temporary leader, waits for the funeral procession a little bit farther from the ceremony, maybe at the gate of the  cemetery.  They always follow the relatives  behind the  coffin   The first number is always a funeral march, this they play till reaching the grave. Here they let the priest to conduct the ceremony, then make a circle or a semicircle around the grave and play the following songs considering the age and sex of the dead: "The leaves of the aspen fell down... In the gipsy row of Pecska There is a big noise, din at the edge of the forest    If there was a song the dead liked most, they play that too. Musicians playing in the band, wear the black band on the tip of the bow instead of their coats.

Molnár, én.44-45.

186. Farkas Gyula ciganyzeneszerzo, a Rajkó Zenekar karmesterének temetése / The funeral for gipsy componist Farkas Gyula, the dirigent of Rajkó Band

Budapest, 1990. MTI fotó. Friedmann Endre felv.

187. Utolsó útjára kísérik Farkas Gyulát pályatársai és tanítványai / The colleges and pupils of Farkas Gyula, at the funeral

Budapest, 1990. MTI fotó. Friedmann Endre felv.

ZENESZEK / MUSICIANS

188. Zenélő társaság / Musician company

19. század vége. Ismeretlen felv.

189. Mulató társaság / Carousing company

Miskolc, 1900-as évek. Forstné Váncza Emma festő és műintézete

190. A Défosz termékbetakarítási és beszolgáltatási ünnepe / The feast of harvesting and of produced delivered to the state

Tiszaigar, 1949. Keszegh István felv.

191. Búcsú alkalmával a falu párttitkárát köszöntik a zenészel

Domaháza, 1963. Molnár Balázs felv.

VÁNDORIPAROSOK / WANDERER CRAFTSMAN

192. Cigányborbélyok / Gipsy barbers

Hortobágy, 1902. Haranghy György felv.

193- Esernyőjavító cigány / Gipsy repairing umbrella

Csákánydoroszló, 1965. Csaba József felv.

194. Vándor esernyőjavító / Wanderer umbrella repairer

Serényfalva, 1992. Gózon Francisco felv.

A háború előtt a szintiek között még dívott az ún. „prásszapen" .tisztátlanság' szokása. Ez vonatkozott tárgyakra és személyekre is. Ha pl. a „szinteca" (a cigánynő) a földön lévő pohárhoz, edényhez szoknyájával hozzáért, vagy azon átlépett, abból addig senki nem ivott vagy evett, amíg alaposan el nem mosták. Ha valakire az árulás vagy egyéb becstelenség (hűtlenség, lóhús fogyasztása stb.) bélyegét sütötték, az „hi prászti" (nőnem) ill. „prászto" (hímnemben) .tisztátlan' volt. Kitaszítottként élt a szintiek között, sem őt, sem ruházatát, sem a hozzá tartozó tárgyait nem érintették. A „prásszapen"-t csak a szinti nagycsalád legöregebbje oldhatta fel. A nő szülés előtt és után is még 1-2 hónapig „prásszti" .tisztátalan' volt. Mások poharát, evőedényét nem érinthette, sajátját a „prásszapen" után meg kellett semmisíteni. A hő „prásszapen" alatt tésztát nem gyúrhatott, általában az ételkészítésnél csak közvetve vehetett részt. „Prásszti' volt a bába (hevámaca) is.

Before the war, the tribe of the "szinti" gipsies still recognized the custom of "prásszapen" "impure". This applied for things and persons. E.g., if the "szinteca" (gipsy woman) touched the glass or pots on the ground with her skirt, or crossed them, then no one was to eat or drink from those, before they were scrupulously washed. If someone was declared a traitor or dishonest (unfaithful, eating horse-meat etc.), then he/she was "hi praszti" (impure, feminin), or "praszto" (impure, male).

He/she was expelled from the "szinti" and neither he/she, nor his/her things were to be touched. "Prásszapen" could be lifted only by the oldest of the big family. Women before and after giving birth were considered "prásszti" for 1-2 months. She should not touch glasses, dishes of others, her things were to be destroyed after "prásszapen". During "prásszapen", women were not allowed to knead pasta, she was involved in preparing food only indirectly. The midwife (hevamaca) was also "prásszti".

Mészáros, 1980.5.

KÖSZÖRŰSÖK / GRINDERS

195. Vándorköszörűs / Wanderer knife grinder

Tépe, 1962. Erdélyi Zoltán felv.

196. Utcai köszörűs / Street grinder

Budapest, 1972. Győri Lajos felv.

197. Köszörűs a Hunyadi téren / Grinder in Hunyadi Square

Budapest, 1992. Hajtmanszki Zoltán felv.

MADZAGSZÖVŐK / STRING WEAVERS

198. Kasornyát kötő cigányasszony / Gipsy woman weaving "kasornya" (net for carrying dishes)

Rozsály, 1957. Béres András felv.

Régen a laposkötél készítése az öregasszonyok (és általában mindig a nők) munkája volt, ma cigányasszonyok készítik. Mint a népélet annyi más jelenségét, ezt a munkafolyamatot is már csak ök őrzik.

„Anyám is, még nagyanyám is csinálta. A borda is még az üvéké vót. Ki tuggya hány éves! Harminc éve csinálom én is rajta a la­poskötelet ruhaszárítani.

Még kicsi vótam, amikor először csináltam. Egy magyar asszony hozott ki fonalat kötélnek. Anyám nem vót otthon, dógozni vót. Én hozzáfogtam. Hol elrontottam, hol nem. Jött egy cigányasszony, az mutatta meg, hogy hogy csinájjam. Sok baj van evvel! Megviszálom a fonalat. Gombolyítom. Kötélnek teszem. Felszedem a kezemre, hogy ne kócozóggyon össze. Osztán egy fára tekerve a kötél szárait eggyenként befűzöm a bordába. Egyik szálat a jukba, másikat a hasadékba. Osztán a derekamra kötöm és kezdem a szüvést.

Sándor, 1958.4.

In old times, making flat ropes was the job of old women (generally the women), now it is made by gipsy women. Like so much else in the folklore, this is preserved only by them. "Mother and grandmother did it. I inherited the truss from them. Who knows how old is it? I've been working with it foi thirty years myself, to make flat ropes for hanging the cloths. I was very young, when I first made it. A Hungarian woman took here some yarn for rope. My mother wasn't at home, she went to work. I started to make it. I bungled it several times. Then came a gipsy woman and taught me how to make a rope. There are so many problems with it! I dampen the yard, wind il up, put the threads together, gather them up in my hand sc that the yarn would not tangle up.

Then I reel them on a piece of wood, every single yarn of the rope is thread into the truss. One yarn into the hole, the othei into the slot. Then I wind it around my waist and start to make the rope.

Sándor, 1958.4.

199. Madzagszövő cigányasszony / Gipsy woman weaving a band

Révleányvár, 1926. (Gönyey) Ébner Sándor felv.

200. Kasornyakötő cigányasszony / Gipsy woman weaving "kasornya"

Majtis, 1927. (Gönyey) Ébner Sándor felv.

199. Madzagszövő cigányasszony / Gipsy woman weaving a band

Révleányvár, 1926. (Gönyey) Ébner Sándor felv.

202. Madzagszövő tábla befűzése / Threading a weaving board

Erdőbénye, 1952. Szolnoky Lajos felv.

HAZIIPAROSOK / HANDICRAFTS

203. Meszelőkészítés tippanfűből / Making a lime-brush from "tippan" grass

Tiszaigar, 1949. Bakó Ferenc felv.

204. Tippanfésülés / Combing "tippan" grass

Tiszaigar, 1949. Bakó Ferenc felv.

205. Seprűs cigány / Broom-maker gipsy

Romoszhely, 1910. Adler Artúr felv.

206. Bordakötő cigány / Gipsy making loom-ribs

Hugyag, 1927. (Gönyey) Ébner Sándor felv.

KOSÁRKÖTŐK / BASKET WEAVERS

207. Gyékénykosárkötés / Bulrush-basket weaving

Balmazújváros 1931. (Gönyey) Ébner Sándor felv.

208. Gyékénykosárkötö cigány / Gipsy weaving a bulrush basket

Balmazújváros, 1931. (Gönyey) Ébner Sándor felv.

209. Kosárkötő cigány / Gipsy weaving a basket

Erdőbénye, 1952. Szolnoky Lajos felv.

210. Kosárfonók / Basket weavers Rimóc, 1934.

Fényes Dezső felv.

211. Kosaras cigány / Basket seller gipsy

Dicsőszentmárton, 1911. Adler Artúr felv.

212. Szilácskosarak szállítása / Carrying baskets of wooden straps

Szendrőlád, 1950. Szolnoky Lajos felv.

213-221. Szilácskosár készítés / Making a basket of wooden straps
Szendrőlád, 1993. Bozzi Vera felv.

222. Mesterség tanítása / Teaching the craft

Sajólád, 1992. Szuhay Péter felv.

HAZIIPAROSOK / HANDICRAFTS

223. Seprűkészítés / Gipsy making a broom

Tiszaszentmárton, 1991. Szuhay Péter felv.

224. Gyékényszakajtó készítése / Making a bulrush-basket

Köröm, 1992. Szuhay Péter felv.

225. Gyékényfonás / Weaving bulrush

Köröm, 1992. Szuhay Péter felv.

- A cigányok szeretnek lógni, jobban tudják, hogy mennyit kell dolgozniuk a családi pótlékért, mint én. Utána mint a madarak a dróton, úgy ülnek itt, hogy fáj a hasuk. Nem tehetek bilire senkit, így hát kiírom éíket három napra. Van köztük azért egy-kettő, aki rendesebb... - teszi hozzá elnézőbben. - De a zöme idegbeteg, epilepsziás, alkoholista. Ügy tudnak veszekedni meg hazudni, hogy az. nem emberi. Összeverekszik két társaság, s idevánszorognak a sebeikkel, mindegyikük homlokegyenest mást mond. nehéz velük boldogulni. Elkészülnek a látleletek, aztán mehetek a tárgyalásra, eltölthetek vele egy felesleges napot. Volt itt. kérem, olyan - élesedik a hangja -. aki a felesége fülét vágta le a nyílt utcán, részegen! Nemegyszer megyek ki éjjel a putrik közé, s félek, én mondom magának, hogy félek! Egy kétszer-kettes viskóban döglődnek heten-nyolcan. s a sérült ott fekszik harmadmagával részegen. Evőkanálnyi olajban gatyamadzag ég. pislákol a fénye, a táskát a nyakamba kell akasztani, mert le sem tudom tenni.

Révész Tamás. 1977.127-128.

- „Igaz. hogy a dorozsmai kocsmában piros csíkkal megjelölt poharakból ihattak a cigányok?" Igaz. De késeibb felülről betiltották. Faji megkülönböztetésnek minősült a csík. Azóta a csapos ügyel arra. hogy melyik pohárból ivott a cigány. Az én apám kubikus volt. Nem kényeztettek el. de én sem innék utánuk. Maga talán inna?

Kristóf, 1963.

Az egyre nagyobb ütemű társadalmi előrehaladás következtében szinte évről évre nő a távolság a fejlődésben megrekedt oláh cigányok és a magyar cigányok között, ami számos dologban szemmel is jé>l mérhető). Nem is tudom, hogy a lemorzsolódónak miként tudják majd behozni az egyre növekvő hátrányi: a szellemi hátrányt nehezebben, de az anyagi hátrányt talán a lókupeckedéssel. Mert ezek a hagyományos, úgymond nemzetiségi vagy törzsi színvonalon megrekedt közösségek valóban elsősorban munka nélkül szerzett anyagi javak révén igyekeznek „állni versenyt".

Látványosan szórják a pénzt, s minden létező) eszközzel azt kívánják a magyar cigányok bebizonyítani, hogy lám, nem a „robot" dönti el a jólétet, mert az okos cigány, aki megmarad ősei „szabad foglalkozásánál", legalább olyan jól él. mint a buta cigány, aki eladja magát valamelyik vállalatnak! Egy-egy cigány temetés és esküvői ezért kerül húsz-harmincezer forintba. Ezt inkább propagandának tartom részükről, mintsem puszta kedvtelésnek.

Békési, 1985.62.

- Ezek szerint a „cigány" jelző ön szerint csak az általános társadalmi fejlődésben megrekedt egyetlen cigánvrétegre vonatkozik?

- Igen... legalábbis azt hiszem, igen. Ökrös Eerenc vasöntő. aki példásan neveli a gyermekeit, aki a városban egy emeletes társasházban pontosan úgy él, mint ön vagy én. már nem tartható többé cigánynak. Igaz, bizonyos etnikai, antropológiai és genetikai jegyek ugyan még formailag megkülönböztetik őt a többi embertől, de a tudat szempontjából már egyáltalán nem. Szerintem minden ismertetőjelnek egyeznie kell ahhoz, hogv nyugodt szívvel rámondhassuk valakire: ez cigány! És még valami, ami igen fontos. Ö sem vallja magát annak, de mi és a közvetlen munkahelyi és lakóhelyi környezete sem, tehát nem is cigány!

Békési, 1985.72.

Végiglógják az egész, életüket, aztán amikor elérik a 60 éves kort, nyugdíjat is kapnak. Es akkor még ezeket karolja föl az állam! A mi gyerekeinknek meg kell küzdeni minden tégláért, ha azt akarják, hogy fedél legyen a fejük fölött. Nem tudom, mi a fenének kellet őket megbolygatni ott a telepen. Nekik nagyon is jé) volt az. Ha meg nem tetszik nekik, hát tessék, lehet beszállni. A szocializmusban nincs fajkülönbség, mindenki boldogulhat a maga erejéből! De csak a magáéból, nem a máséból.

Békési, 1985.114.

- Fantasztikus szokásaik és hiedelmeik vannak. Nem tudom, észrevette-e, a putrikban egész, éjjel égnek a pelróleummécsesek. a beköltözötteknél pedig legalább egy villanylámpa. Különben a temetés, s az azt követő halotti tor. a mennyegzőík, a börtönből szabadulók tiszteletére rendezett vigadalom, mind-mind féktelen érzelemvilágukról tanúskodik. Olyankor nem számít a pénz, szinte folyik a szesz, és mindenki az eszmélet-lenségig leissza magát, még a gyerekek is! A cigánytemelést például el sem lehet képzelni rendőri erősítés nélkül.

Békési. 1985.51.

„Megeszi a fene a zsírjukat. Egész nap itt ténferegnek a faluban, az ember már ki sem teheti a lábát miattuk a házból, mert ha kifigyelik, hogy nincsen odahaza senki, biztosan lába kél valaminek. Főleg nyáron, amikor nagymosás után az udvarra teregetünk. És szemtelenek is. mint a piaci legyek. Főleg a fiatalabbak. Olyan patáliát csapnak a nyílt utcán az emberrel, meg úgy mocskolódnak, ha valaki rájuk szól, hogy úgy zeng az utca. Legjobb ezeket csak levegőnek nézni, mert én azt mondom, kedves uram. nincsen ezek között egyetlen dologra hajié), becsületes ember se. Hazug nyelvvel meg ragadós kézzel jönnek már a világra is..."

Békési, 1985.48.

„Amikor a cigányok fizetést kapnak, és eljön a szombat, akkor négy meg hat par tyúkot is összevásárolnak. Megveszik a hozzávalókat is, aztán két-három napig megy a nagy kajálás szakadatlanul. Amikor alaposan kibélelték magukat, irány a Buci bár, vagy valamelyik közeli kocsma. Persze a következő hét végén már jóformán semmi nincs. Na ilyenkor kezdődik a kunyerálás. Mindenki megy a másikhoz, azokhoz, akik éppen fizetést kaptak. Ez aztán így megy hétről-hétre, örökké'. Itt a telepen elég sokan vannak, akik éppen nem dolgoznak sehol. Hát azoknak is csak enni kell, mégsem hagyhatjuk éíket fölfordulni. Különben itt a telepen soha nem lehet tudni, hogy ki mikor szorul a másikra. Ma ő, holnap talán én! De ebből is sokszor van baj."

Békési, 1985.170-n.

„Próbálkoztak itt már mindenfélével. A tanács három éve épített nekik egy WC-t. Nem telt bele fél év, széthordták a téglát. Tavaly aztán építettek nekik egy másikat, de betonból. Na hát ezt hordják el! De a fenekük úristenit. nem oda járnak ám sz..., hanem össze-vissza, ahogyan azelőtt szokták. Vagy itt van a kényszervágóhíd. Hetenkint visznek oda állatokat, ami meg nem alkalmas közfogyasztásra, másnap lovaskocsival szállítják a dögkúthoz. Igen ám. de ez az út a cigánytelep mellett visz el, s ott már várják a friss szállítmányt az. asszonyok. Harmincan is megrohanják a kocsit, mit ér velük szemben egy szál kocsis? A minap meg egy kényszervágott disznót csonkoltak meg, ellopták a négy sonkáját... Nem is emberek ezek kérem, hanem hiénák. Hogy nem fordulnak föl mégis a döghústól?

Úgy hallom a férfiakkal ma már nem sok baj van. rendesen dolgoznak. De az asszonyok? Hát az egy kriminális népség!"

Békési, 1985.49-50.

- Ha egy kölyök behajít valamit, elég, hogy figyelmeztessem vagy a fenekére verjek! Jönnek ám ásc'ival. kapával! Azóta ilyen gonoszok, mióta sokan vannak. Emlékszem, mikor kicsi voltam, kiálltunk az utcára, néztük, hogyan mérik ki nekik a portákat, most meg már elözönlötték a falut. Kimeszelni sem érdemes, mert a kölykök a vakolatot, az ablakot bekenik sárral. A szüleik nappal alszanak, éjjel meg lopni járnak. Mind azt mondja, nem az. én gyerekem vót, de mikor megütöm az ostorral a kölyköt, mindjárt van neki apja-anyja! Az öregeket mind agyonverném, a fiatalokat meg táborba zárnám - dolgozzanak, az anyjuk úristenit! Olyan nagy kan kölkök vannak itt, a kövek meg házmagasságban röpködnek...

Tamás—Révész, 1977.45.

„Ötszáz évig űzték, kergették és gyilkolták a cigányokat, és mi lett az eredménye? Kineveltek egy rendkívül élelmes és agyafúrt emberfajtát, amit az életösztön az üldözések közepette évszázadok é)ta csak arra tanít: hogyan tarthatom fenn a családom és önmagam életét egyik napról a másikra, sőt egyik percről a másikra, ilyen körülmények között? És ebben van a cigányság tragédiája (...). A fehér embereknek (a cigányok így nevezik a nem cigány származásút) igen nagy részük van abban, hogy a cigányok olyanok lettek., amilyenek."

Erdős. 1959.58

- Gipsies like to swing the lead, know better than me. how long they have to work to gel family allowance. After that, they just sit here like birds on a wire, and complain that their stomach is aching. 1 can't make people sit on the pot, so I give them a doctor's note for three days. There are a lew of them who are much more decent... - adds the doctor leniently. But mostly they are neurotic, epileptic, alcoholic. No one can quarrel and lie as they can. Two groups have a light, all come here with their wounds, each says a different story, it's hard to treat them. When the medical report is ready, I have to go to the hearing, my clay is wasted. I had a case, the guy cut off the ear of his own wife on the street, he was drunk. More than once I have to go out to the hovels and I'm afraid. 1 tell you, I'm afraid. There are 7-8 of them in a 2x2 shack, the injured person lies there with two others, all drunk. In a table-spoon of oil a piece of string is burning, it flickers, I have to hang my case in my neck, there's no place to put it clown.

Tamás Révész. 1977.127-128.

- "Is it true, that in the pub of Dorozsma, gipsies was allowed to drink only from glasses marked with a red line?"

- "Yes. it's true. But later it was forbidden "from above".

The red line was considered racial discrimination. From that time, it is the responsibility of the barman to know which glass drank a gipsy from. My father was a navvy. I wasn't spoiled, but even I wouldn't drink after them. Would you?"

Kristóf, 1963.

Due to the development of society at an increased pace, the distance between backward Wallachian and Hungarian gipsies is increased year by year, and this trend can be seen in many aspects. I can't imagine how could those, who are lagging behind, to make up for the still increasing drawback; it will be-harder to make it intellectually, but the material drawback maybe can be evened out with horse-dealership. The truth is. that these communities, still living on a so-called clan- or tribal level, try to be a match by getting material goods without work.

They throw their money around, they try to convince Hungarian gipsies in every possible way, you see. it is not "work" that provides good life, because the "smart" gipsy, who still lives the life of his free ancestors, is at least so much well off, as the "dumb" gipsy, who sells himself to a factor)'. This is why the cost of a gipsy wedding or funeral mounts to 20-30 thousand forint. I am of the opinion, that this is only propaganda on their part and not merely pleasure.

Békési, 1985.62.

- It follows, that in your opinion the attribute "gipsy" refers to one type of gipsies who leg behind the general development of society?

- Yes... or so I believe. Ferenc Ökrös, iron-founder, who brings up his children in an exemplary way. lives in a multi storey building of the town, just like you or me. can no longer be considered gipsy. It is true, that certain ethnic antropological and genetic features still distinguish them formally, but their approach to life is the same as that of the rest of us. All the special features must be evident for stating: this is a gipsy. And I tell you something else... it is very important. Neither he. nor us, the neighbours and fellow-workers consider him gipsy, so he is not.

Békési. 1985.72.

They spend their lives loafing about and when they reach 60, they get the pension. And the government takes up the cause of such people. Our children have to earn every single brick to build a house. I don't know what was it good for, to stir them up in their colony. It was good enough for them. Or if they don't like it. all right, they can join in. In socialism there is no racism, everyone can get on by his own efforts. But only by his own efforts, not bv the others'.

Békési. 1985.114.

- Gipsies have fantastic beliefs and habits. You probably noticed that there is light in the hovels all night long; they use oil lamps in the colony, but those who live in the village, have electric lamps. The following rituals indicate their unrestrained   emotions:   funerals,   funeral   feasts,   weddings,   feasts celebrating release from gaol ele. On such occasions they don't spare money, various alcohols are abundant, everyv-body gets very drunk, even children. For example, there is no gipsy funereal without reinforcing the police.

Békési, 1985.51.

"The well with them. They are loafing around the village all clay, one can hardly leave the house, because they are watching and when there is nobody around, something surely disappears.

Especially in summer, on washing-days, when we hang up the cloth in the yard to dry. Besides, they are as cheeky as a cock-sparrow. Especially the younger ones. They kick up a row with people so thai the street rings with it. It's better to cut them dead, for I tell you, my dear, there is not a single one among them, who is hard-working and honest. They are all born liars and thieves..."

Békési. 1985.48.

- On Saturdays after pay-day. gipsies buy 4 or 6 pairs of hen. They buy everything then a big feast takes place for 2-3 days. After having eaten themselves choke-full, they go the the Buci bar or one of the nearest pubs. Sure, there is nothing left by the next week-end. Then they start begging. Everyone visits those, who were just been paid. This goes on from week to week, for ever. There are many gipsies here without a job. they have to feed them too. we couldn't let them starve to death. Besides, in the colony here, one never knows who will be the next to need support. Today it's him, tomorrow maybe it'll be me. This often calls for trouble.

Békési, 1985.170-171.

"We tried everything. A toilet was built for them 3 years ago by the council. In a half year, all bricks were stolen. Last year, an other W.C. was built, this time from concrete. Now they carry away this one too. Well, I'll be damned ... they don't go there to sh.... but they relieve themselves here and there, like before.

Let's see the case of the emergency slaughterhouse. Animals are taken there every week, but if the dead animal is not suitable for consumption, they take it to the carrion pit. The problem is. they have to pass the gipsy colony on their way. and women are waiting there for the "fresh" supply. What can one driver do against 30 women? Recently, they cut up a pig, slaughtered at the emergency slaughterhouse, stole the four hams... They are not people but hyenas. How could they not die from the carrion?

As far as I know, there is not much problem with the men this days, they all have jobs. But the women! They are really dreadful.

Békési. 1985.49-50.

- If a gipsy kid throws something in, it's enough to warm him or slap his bottom, they all come with spades and hoes. They are vile, since there are many of them. I remember, when I was a child, we went to see how their lots were staked out; by now. the village is overrun by them. It's no use to whitewash the house, the kids take off the plaster, cover the windows with mud. Their parents are sleeping at daytime and go to steal at night. All of them say that it wasn't their child who made something wrong, but when I hit one whit the whip, his parents appear immediately. Old gipsies should be beaten lo death, the younger ones should be kept in camps - make them work, for heaven's sake!

Big, strong lads are loafing around here, and stones fly high...

Tamás Révész, 1977.45.

"Gipsies were chased, persecuted, killed for 500 years, and what for? The result is a quite resourceful and smart type of gipsies, who were taught by their instinct of life during centuries of persecution: how they can support themselves and their family from one day to the other, or from one minute to the other, considering the circumstances? And there lies the tragedy of the Gipsies. White people (non-gipsies are called so by gipsies) took their share in making the gipsies who they are."

Erdős, 1959.58.

ALKALMI GYŰJTÖGETŐK / GATHERING FOR FOOD

226. Ürgeöntő / Watering ground squirrels

1930-as évek. MTI fotó.

227. Hangyatojás kereskedő a budapesti városháza udvarán / Ant-egg seller on the yard of the town-hall

Budapest, 1910 körül. Milliner János felv.

A mezőgazdaság felé történő eltolódásnak egy másik lehetősége a közsi gi pásztorság volt. Ez a zaklatások előli menekülésnek és a megélheté forrás keresésének magányos, a közösségtől teljesen elszakadó módja. E érésének lehetősége is korlátozottabb volt, kevesebb embernek kínált 1 hetőséget, mert lényegesen kisebb munkaerő-felszívó piaccal rendelk* zett. Viszont hatásos védelmet jelentett, hiszen a csendőri erőszak else sorban a telepek, a közösségben élő cigányok ellen irányult. A közösséj pásztorságot ugyancsak a munkaerő olcsósága juttatta a cigányoknak, pásztorsággal együttjárt ugyan a lakás (pásztorház), de a fizetés termi szetben történt, és kizárólag a mindennapi élelemszükséglet kielégítéséi volt elegendő.

Other possibility of the shift towards agriculture was shepherding. It was the lonely way to hide from harassment and find a job for supportin themselves, and it meant total breaking away from their community. Th chance to get a job like this was limited, pastoral life offered fewer jot as its labour demand was significantly smaller. But then again, it meai effective protection, since the violence of gendarmerie was aimed pi marily against gipsies, living in colonies, in communities. Gipsies coul get the job of the shepherd, because their labour was cheap; thoug shepherds got a house (usually a hut), they were paid in kind and th; was enough only for the everyday food.

havas, 1982.79

228. Sulymot (vízigesztenyét) áruló asszony / Woman selling water chestnuts

Baja, Máriakönnye, 1973. Horváth Terézia felv.

229. Gomba szárítása és szállítása / Dehidrating and carrying mushrooms

Domaháza , 1951. Molnár Balázs felv

PÁSZTOROK / HERDSMEN

Tehénpásztor / Cow-herd

Tiszalök, 1975. Ismeretlen felv.

231. Pásztor hosszúfurulyával / Herdsman with a long flute

Rinyaszentkirály, 1932. Garay Ákos felv.

Juhászok, középütt a bojtárjuk, egy helybeli cigány / Shepherds and a local gipsy as the sheperd boy, in the middle

Bogyiszló. 1961. Boross Marietta felv.

NAPSZÁMOSOK / DAYWORKERS

233. Cigányasszony paprikafűzéreket fűz / Gipsy woman stringing paprika

Bogyiszló, 1961. Boross Marietta felv.

234. Kenderdörzsölő cigányasszony / Gipsy woman processing hemp

Kisar, 1927. (Gönyei) Ébner Sándor felv.

- Házakhoz jártam meszelni, tapasztani, takarítani, mosni, mindenfajta házkörüli munkát megcsináltam én, ami csak éppei került.

- Mivel fizettek a munkájáért?

- Szarral-huggyal, lelkem! Volt, aki kevéske pénzt is adott, de legtöbb ételmaradékkal, zsizsikes babbal, férges liszttel, romlott hússal, légyköpte sonkacsonttal, avas szalonnával, penészes, száraz kenyérrel bökte ki a szememet. Olyan dolgokká: amiket már az állatokkal se tudnak föletetni... Meg mindenfél elnyűtt ócska rongyokat adtak, ami már a zsidónak se kellett...

- I used to work at houses; whitewashing, plastering cleaning, washing, everything there was to do around th house.

- How were you paid?

- With shit and urine, my dear. Some people gave me a littl money, too, but mostly I got only scraps, weevil-infeste beans, wormy flour, rotten meat, infected bone of ham, rancid bacon, mouldy or dry bread. Food that was no good for the animals in the shed... They also gave me all kinds of wor rags, that even the jew would not take...

Békési, 1985.157.

233. Cigányasszony paprikafűzéreket fűz / Gipsy woman stringing paprika

Bogyiszló, 1961. Boross Marietta felv.

„- Akkor aztán elgyüttünk ide, ebbe a Kispeterdbe. Akkor itt aztán aratni köllött a parasztoknak. Kiadták a parasztok az aratást. Egy mázsa búzáért le köllött vágni a holdat. Mikor az elfogyott, az aratás, akkor megindult a részesgép. Csak dolgoztunk, csak dolgoztunk, mig el nem fogyott a cséplés. Voltunk akkor vagy hatan-heten cigányok meg szegények... Na és, akkor aztán, mikor az elfogyott, akkor meggyüt a favágás kint az erdőben. Akkor állandóan vágtuk a fát egész télen, mig ki nem tavaszodott. Mikor aztán kilevelezett a fa, megszűnt a favágás, jött a ritkítás. Mig nem jött az aratás, csak ritkitottunk, megjött megint az aratás, megint csak ezt csináltuk."

"At that time we came here to this Kispeterd. Here we had to gather in the crops for the peasants. The peasants gave the fields out for harvesting. For one quintal of wheat wheat grain, we had to cut one acre (Hungarian acre). When it was over, I mean the harvest, then threshing started. We worked on and on till all the crop was threshed. At that time, there were six or seven of us, gipsies, and other poor men... So when the threshing was over, we got the job of logging in the woods. Then we cut wood throughout the winter, till spring came. When the trees put out shoots, we stopped cutting wood and started to thin the forest. Till the time for reaping came, we just thinned the forest, all the time, then harvest was here again, and we started all over again."

Havas, 1982.79.

236. A munka bére / Wage for the work

Ipolytölgyes, 1961. Bene Zsuzsanna felv.

237-238. Beilleszkedtek a község életébe a bogyiszlói cigányok / Gipsies in Bogyiszló have adapted themselves to the community life

Bogyiszló, 1968. MTI fotó

239. Hagymaválogató napszámosok / Day-workers selecting onions

Makó, 1992. Horváth M. Judit felv.

HALÁSZOK / FISHERMEN

240. Kagylószedés / Collecting shells

Szeremle, 1950. Solymos Ede felv.

241. Horváth György által fogott 17 kilós harcsa / A catfish of 17 kg, caught by Horváth György

Csákánydoroszló, 1933. Csaba József felv.

242. Halászat emelőhálóval. Horváth Gyula cigány halász / Fishing with an elevating net

Csörötnek, 1966. Bárdosi János felv.

243. Halászat vesszőnyalábbal / Fishing with a bundle fo sticks

Csákánydoroszló, 1965. Csaba József felv.

ERDŐÍRTÓK / WOOD-FELLERS

244-245. Vákáncsosok / Gipsy woodmen

Debrecen-Haláp, I960. Béres András felv.

ERDŐTELEPÍTŐK / WOOD-PLANTERS

A vákáncsos: debreceni erdőtelepítő, aki az általa beültetett erdőparcellát (a vákáncsot) a fák felnövekedéséig gondozta és a facsemeték között saját szükségletére kapás növényeket termesztett. Az 1880-as években vezette be Debrecen városa az erdőtelepítés hatékony és egyben ingyenes módját, amellyel az akkorra már jelentékennyé váló munkanélküliségen is segíteni tudott. A város a sokgyermekes nincstelenek között 6-8 holdas irtásföldeket osztott ki erdőtelepítésre. Az elszegődött vákáncsosok lehetőséget kaptak kunyhó és ól építésére, és megengedték nekik, hogy a makkvetés vagy a faültetés sorközeibe kukoricát, burgonyát, tököt, babot vessenek. A termesztett növényekkel együtt a faültetést is megkapálták. 4-5 év múlva, amikor a telepítés annyira megerősödött, hogy a köztes művelést már nem lehetett folytatni, a vákáncsos új parcellát kapott telepítésre.

The "vákáncsos": people planting forest around Debrecen, who cared about the plot (the "vakancs") they planted till the trees were grown, and they grew root crops between the saplings for their own purposes. The effective and free of change method of forest planting was established in the eighties of the 19th century by the town of Debrecen, which also helped to solve the problem of considerable unemployment. Landless people with many children were given 6-8 Hungarian acres (1.42 English acres) for planting a forest. These people were allowed to build a shack and a sty or chicken-coop, and to sow corn, potato, marrow and beans between the lines of saplings. They hoed the plantation together with the crops. After 4-5 years, when the trees were so strong, that cultivation had to be stopped, the "vakancsos" was given a new plot for planting trees.

Selmeczi Kovács, 1982.463.

246-249. Vákáncsosok / Gipsy woodmen

Debrecen-Haláp, I960. Béres András felv.

BÉRMUNKÁSOK / WAGE-LABOURERS

250-253. Tollfosztás / Placking of feathers

Sajólád, 1992. Szuhay Péter felv.

254. Tollfosztás / Placking of feathers

Sajólád, 1992. Szuhay Péter felv.

PARASZTOSODÓK / BECOMING PEASANT

255. Állattartó gazdaság / An animal keeping farm

Kántorjánosi, 1991. Vass Klára felv.

256-258. Állattartó gazdaság / An animal keeping farm

Kántorjánosi, 1991- Vass Klára felv.

259. Zöldséges kert / Kitchen-garden

Tiszakanyár, 1992. Barati Gábor felv.

260. Burgonyatermelő gazdaság / A potato-cultivating farm

Pácin, 1992. Barati Gábor felv.

261. Virágkertészetben / In a flower-garden

Emőd 1992. Szuhay Péter felv.

262. „Csotrogány" - sajátkészítésű kistraktor / A self-made small tractor

Domaháza, 1992. Szuhay Péter felv.

LÓVÁSÁR / HORSE-MARKET

263-268. Lóvásár / Horse-market

Zalaegerszeg, 1992. Horváth M, Judit felv.

A kehes lovakkal úgy bánnak el, hogy abban a kehet beléndek maggal diófa levéllel vagy maszlagosredőszirom magjával elállítsák, hogy a ló fejét felkötik, s így száját ki nyitják s egy jó evő kanálnyi beléndek magot, vagy diófa levelet, avagy maszlagosredőszirom magot öntenek a ló torkába, utána egy marék szénát etetnek meg vele azért, hogy a beadott szer a gyomrába bejusson. Kzt a müveletet mindég a vásárba menés előtt eszközlik, s igy jól meg hajtván a lovat, torkát erőssen össze szorítják nehogy köhögjön.

Mikor ezt igy 15-20-szor ismételték s a ló magát jól kiköhögte be hajtják a vásárba, s aztán szakértő ember legyen az. aki a lóban ilyenkor a kehet felismerje. Tanácsos az ilyen kétes lovat megitatni, s észlelni fogjuk azonnal a változást.

Horváth, 1979.42.

Az oláh cigányok többsége, még a közelmúltban is. lókupec-kedéssel foglalkozott. Jelenlegi törvényeink szigorúan tiltják ezt az „árdrágító üzérkedés" fogalma alá eső foglalatosságot. A cigány tókupeceket a közvélemény — egyesek miatt, akik kehes és más gyógyíthatatlan betegségben szenvedő állatokat lelkiismeretlenül eladtak - csalóknak bélyegzi. Ez igazságtalan általánosítás. De tulajdonképpen miért is vásároltak a parasztok, fuvarosok és kocsisok cigánytól lovat és miért vállalták az esetleges „becsapás" kockázatát? A válasz a következő: a cigányok kiválóan értenek a lovakhoz, mondhatnám úgy is. hogy a „szakma mesterei". Az ügyes lőkercskedő egy szempillantás alatt kiválogatja a sok közül, hogy melyik a jó és egészséges ló, melyekből szépet mutató és erős példányok lesznek, ha történetesen 2-3 hónapig megfelelő módon abrakolja. Tehát nem beteg lovakról van itt szó, hanem soványról, gubancosról, elhanyagoltról, melyek a gazdájuk hozzá nem értése folytán váltak ilyenekké.

Ezenkívül a cigányok igen szeretik a lovakat és „nem is igazi cigány a cigány, lé) nélkül" - mondják.

Erdős, 1989.64.

„Az ember összekapar egy kis pénzt, mondjuk 20 ezer forintot. Kilesi, hogy mikor selejtezik a lovakat a téeszben. aztán megvesz belőlük egyet. Két-három hónapig tartja jő zöld takarmányon meg egy kis abrakon, naponta többször is simítja a szőrét, és ha az mégis ágaskodik, körülkötözi néhány hétig pokróccal. Megtanítja a lovat a cigányjelekre, amire nagyokat horkant, hegyesen fülel, okosan néz, megfeszíti magát... szóval szépen mutatja magát, amikor jön a vevő. A jó tónak robbannia kell... kelletnie kell magát, különben a cigány nyakán marad!"

Békési, 1985.87.

A cigányok akiknek a státusa a legszegényebb földnélküli paraszténál is alacsonyabb volt, akár használták a szarvasmarhát, akár nem, bizonyos felsőbbrendűséget éreznek a gádzsókkal szemben a városokon kedvelt állataikra vonatkozó ismereteik és szakértelmük jóvoltából.

A cigányok a gádzsók felett állnak abban a tekintetben is. hogy mint kereskedőknek nagyobb áttekintésük van a vásárok felett, és szélesebb kapcsolatrendszerrel rendelkeznek, mint a parasztok, akiknek egy vagy legfeljebb néhány környékbeli vásárral van kapcsolatuk. Az egyik informátorom például azt mondta, hogyha lovat akarok, forduljak hozzá segítségért,, felsorolja nekem azokat a városokat, ahova kapcsolatai vannak, ahol őt szívesen látják. Hz a helyi partikuláris kötöttségeken való felülemelkedés felsőbbrendűségei tudatot nyújt a cigányoknak a földhözragadt gádzsók felett.

Stewart, 1989.16.

A cigányoknál a „szerencse" véleményem szerint a hatékonyságukkal azonos. Méghozzá arról a hatékonyságról van szó, amely a kereskedelem, pontosabban a gádzsókkal való kereskedelem során érvényesül. A vásárban a cigány a gádzsóval áll szemben, ráveszi, hogy váljon meg a vagyonától, vagy értéken alul adja el a lovát. A cigány minden pillantása párbajra hívja ki a gádzsót, és minden konfrontáció kockázatvállalás. Ha sikere van, akkor szerencsés. A cigány gazdagsága, amit italra és a „testvérekkel" vak') nótázásra költ - a szerencséből származik. Minthogy önértékelésük középpontjában a szerencse áll, jó ideig eltartott, amíg sikerült azonosulnom velük. Mi a szerencsét a véletlennel azonosítjuk. A szerencse véletlen.

Stewart, 1989.19.

Broken winded horses are treated with henbane, walnut leaves, and seeds of the thorn apple; they tie the head of the horse up, open its mouth and throw a tablespoon of henbane seed, or walnut leaves, or thorn apple seed in, then a handful of hay to help the seeds to go down. This is always done before fairs; they whip the horse on and on. so it can not cough....

After repeating this 15-20 times and the horse had a lot of cough, they go to the fair; it takes a fine expert to detect the illness. It is a good advice to water suspicious horses, then the change will be noticed immediately.

Horváth, 1979.42.

Most Wallachian gipsy men took to horse-dealing even in recent years. According to our present laws, this speculation, which forces prices up, is forbidden. According to public-opinion, gipsies dealing with horses are swindlers, because some of them sold broken-winded horses or horses suffering from other incurable illnesses. It is unfair generalization. But actually why did peasanst, carters, and coach-men buy horses from gipsies, thus undertaking the chance to be cheated? The answer is the following: gipsies know all about horses there is to be known, they could be called "masters of their trade". Skilled dealers can choose valuable and healthy horses from among the lot in a minute, which will be beautiful and strong horses after 2-3 months of proper feeding. These are not ill horses, just skinny, unkempt, neglected creatures, whose masters didn't know how to treat them properly. Besides, gipsies love horses and say: "there is no real gipsy without a horse".

Erdős, 1989.64.

- "You save some money first, let's say 20 thousand forint, then watch for the opportunity when horses are discarded from the co-operative and buy one. You feed the horse for 2-3 month with good green fodder and some oats, smooth its hair several times a day, and if it still stands on end, you may try to wrap the horse in a blanket for several weeks. Teach the horse the gipsy signals, so that it will snore, prick up its ears, look around smartly, flexes its muscles ... in short, it looks good when a customer comes. Good horses must be explosive ... and (latint themselves, otherwise the gipsy can't get rid of them.

Békési, 1985.87.

The same gipsies, whose status was lower than that of the poorest landless peasant, whether they used cattle, or not, felt a certain superiority over the gadzso living in towns, regarding their knowledge and expertise in terms of their most liked animals.

Gipsies are above the gadzso also in that, that as dealers, have better view of the fairs, have wider relationships, than peasants, who know only a few fairs in the neighbourhood, at most. One of my informators said, for example, that if I want a horse, I have to turn to him, he can tell me all the towns where he has acquintances, w'here he is welcomed. That he can overcome the particular local restrictions, provides a feeling of superiority for the gipsy over the poverty-stricken gadzso.

Stewart, 1989.16.

For the gipsies, according to me. luck is identical with their effectiveness. More precisely, it is the effectiveness that is obvious while bargaining, especially while bargaining with the "gádzsós". In the fair, the gipsy is against the gadzso, makes him to part with his valuables, or to sell his horse at a lower price. Every glance of the gipsy is an invitation for duelling, and every confrontation is a risk. If he is successful, he is lucky. The money of the gipsy, that is spent on drinks and singing with his blood-brothers, is coming from luck. Since luck is in the centre of their self-esteem, it took me quite long to identify myself with them. Luck is accidental.

Stewart, 1989.19.

269. Pihenő a tűz mellett Éj Resting by the camp-fire

Kelet-Magyarország, 1975. Révész Tamás felv.

270. Éjszakai pihenő / Resting in the night

Szabolcs-Szatmár megye, 1980. Révész Tamás felv.

271-276. Lóvásár. Az alku / Horse-market. The bargaining
Martonvásár, 1992. Kása Béla felv.

Az ajánlattevés vagy -kérés színpadias gesztusokkal jár, az eladó a baljával megfogja a vevő kezét, és jobbjával belecsap, miközben például azt mondja: „adj negyvenötöt" (ez 45 ezer forintot jelent). Ezután egy széles mozdulattal visszahúzta a kezét, és elhelyezi nyitott tenyérrel, nagyjából a csípőjével egy-vonalban a „viszontcsapást" várva, ami majd az ajánlatot jelenti. Minden „csapás" nagy csattanásokkal jár, és ezzel a körülöttük levőknek is tudomására hozzák, hogy itt bizony pénz forog kockán. Az alkudozás során ezeket a színpadias gesztusokat mindkét fél többször is megismételheti; ez jelzi az alku folytatásának szándékát, és lényegében ez hozza létre magát az alkuhelyzetet. Ha az egyik fél azt akarja, hogy elkezdődjön az alkudozás, kihúzza a másiknak a kezét, és a sajátjával belecsap a tenyerébe.

Stewart, 1989.14

- Maguk mit tudnak a cigányok múltjáról?

- Azt beszélik, hogy a mi őseink valamikor Egyiptomból jöttek, mások meg azt, hogy Indiából.

- És maga melyiket tartja helyesnek?

- A cigánynak édes mindegy, hogy az öregek merről jöttek. Mi biztosan itt vagyunk és kész.

Békési, 1985.15.

Hogyha már cigány, akkor a gádzsó görbe szemmel néz rája, máma is csakúgy, mint régen. A cigány is azért nézi le egyike a másikát, én azt mondom, mert hogyha valakit nagyon lenéznek, az keres magának valakit, akit ő is lenézhet.

Bartos, 1958.40.

Egy-két esettől eltekintve, a cigányságot még ma is és holnap is az emberek tömege lenézi, megalázza, idegenkednek tőlünk. Nos, természetesen nálunk erre a cigánylakosság nagyobb része rá is szolgál. Hiszen „maroknyi" csoport, ami kb. 360 000 főből áll, nagy általánosságban átlagon aluli primitiv emberek, akik isznak, verekednek, lopnak, csalnak, jósolnak, stb. Tekintettel, hogy ezek az elemek vannak túlsúlyban, a rendesebben és becsületesen dolgozó cigányemberek becsületét, bizalmát sértik meg. Igen kellemetlenül érzem én is ezt, mert már élő példa volt rá, hogy nyíltan fejezték ki az emberek bizalmatlanságukat velem szemben is általánosítva arra, hogy már a magam fajtájú emberben sokszor csalódtak.

Az átlagon aluli cigányembert, aki erdőszélen, vízpartján nádból, sásból és zöldvesszőből sárral tapasztott kunyhóban éli le életét, nem volna szabad elkényeztetni esetenként komfortos lakásokkal. De olyan drasztikusnak sem volna szabad lenni, hogy egy ilyen primitív ember és családja szeme láttára a kis fészket, ami valóban primitív és egészségtelen, ledózerolják. Ilyenkor ezek az emberek vérszemet kapnak, lelkük megtelik bosszúval és váratlan helyeken, kiszámíthatatlan időben és kegyetlen módszerekkel próbálnak elégtételt szerezni családjuknak, önmaguknak (ölés, vérben forgatás, csonkítás, stb.).

Orsós, 1978.26-28.

Azon vannak, egyszóval, hogy a gádzsóhoz hasonlók legyenek, pedig a gádzsó az gádzsó marad, a roma meg roma. Messzirűl meglátni ezeken, hogy cigány, úgy is. A magáét közbe elfelejti, elhajítja magától, mást meg nem tanul a helyébe. Mint amikor az öreg Marci szegény még el-elmegy lakodalmat muzsikálni, csak a kis borocskájáért, aztán egyre azt hajtogatja, mikor rendelnek tűle: „Bizony kérem, az újat nem tudjuk, a régit meg már elfelejtettük." így igaz ez. Se nem gádzsó, se nem roma, csak ilyen se ide se oda népség a muzsikus.

Bartos, 1958.48.

Akárhány szegkovács azért is nem adja a gyerekit muzsikusnak, ha még olyan jó is a füle hozzá, mert nem embernek való bánás az, amit a kocsmában csinálnak velük. A múltban a legalja gádzsó odaköpött a prímás homlokára, aztán ráragasztotta a százast, vagy csak akkor lehetett a cigányé a nagy pénz, ha a vonójával földszedte a földről, vagy bőgőbe beleugrottak, mindegy volt, a cigány jó képet vágott hozzá, legyen meg a vendég uraknak a kedvük, és neki is meglegyen a lóvécskája, mert otthon ro-vel a hat kis csávó. Ma már nemigen tesznek meg velük ilyeneket, de vissza is kívánja sok roma azt a régi világot, mert azt mondják, hogy csak drága nagy rajóktól lehetett lóvét rodázni.

Bartos, 1958.40.

- Az biztos, hogy senki sem szeret cigány lenni, de mit tegyen, ha egyszer annak szülte az anyja a világra. Én azt mondom, hogy magyar vagyok, miért is szolgáltam akkor két esztendőt a magyar hadseregben, nem igaz? Le is tagadnám a cigányságomat, de nem lehet, rá van írva a képemre, nehéz minekünk, elhiheti.

- Maga szerint meddig cigány a cigány?

- Hű... ez aztán olyan dolog, mintha én azt kérdezném öntől, hogy meddig nyúl a nyúl! - neveti el magát.

Békési, 1985.175.

Én már tíz éve dolgozom különböző vállalatoknál kisebb-nagyobb kihagyásokkal, de mindig a magyarok közé törekedtem munkára, hogy ragadjon is rám valami. Tudok ám én viselkedni.  Engem már elhívtak a  munkatársaim a  saját házukba  is.

Mondták is nekem mindig: Nem vagy te valódi cigány, te, Lakatos, neked biztosan valami magyar ember volt az apád.

Békési, 1985.13.

- A magyar cigányok jelentős része élt a felkínált lehetőségekkel, munkába állt, és bekapcsolódott a szocialista társadalom építésébe. Pedig akkoriban mi sem voltunk az oláh cigányoknál előnyösebb helyzetben, valami folyton húzott engem is a könnyebb élet felé. Mégsem a régi, hanem a nehezebb és ismeretlen újat választottunk, aminek két évtized elmúltával meg is lett az eredménye. Ki tudja, miféle ősi átkot hordozunk mi magunkban, mi az, ami oly hamar megtöri a cigányok akaratát, s ha csak pillanatra is elcsüggedünk, száz évet lépünk visszafelé.

Békési, 1985.99.

- Jobb minket szanaszét ültetni a magyarok közé. Nem csinálják rosszul itt Öcsödön, csak már látnánk azokat a parasztházakat. A cigányok úgyis csak addig tartanak össze, amíg egy nagy kupacban rágják egymást. Nem engedjük mi itt egymást se gondolkozni, se dolgozni. Ha majd mindegyeknek lesz saját háza, kertje, meg jószága, akkor mindjárt kevesebb idő jut a traccso-lásra, a civakodásra, meg az ivásra... Akik innen elköltöztek, azok még látogatóba sem járnak vissza a telepre, annyira beleutálnak az itteni életbe, de minket sem szívesen látnak a házukban. Most már nem is járunk el hozzájuk. Minek?... Nekik már megvan a maguk dolga, de egyszer majdcsak nekünk is meglesz. Higgye el, csak az irigység beszél most belőlünk, és mérgesek vagyunk magunkra, amiért eddig nern iparkodtunk. Ez a teljes igazság!

Békési, 1985.18.

Mi ugyanúgy élünk, mint az öregjeink. Örülünk, ha naponta egyszer megtölthetjük a bendőnket, aztán lessük a sarkot, hogyan fogja a legyet a pók. Azok meg annyiszor laknak jól, ahányszor csak akarnak. Tele van a kamrájuk kolbásszal, sonkával, szalonnával. Jól teszik, ha megjátszák magukat velünk szemben, elvégre ők a burzsujok, mi meg a csórók! Mind jobban élnek azok, akik innék elköltöztek.

Békési, 1985.18.

- Hej, kedves uram, nagyon elmaradtunk mi magunktól igaz, de azért gondoljon csak bele az én helyzetembe. Amikor az embert hátulról húzzák, szemből meg ütik, haladhat-e előre?!

Nézze, én azért jártam ki a nyolc osztályt, mert vinni akartam valamire. Hát vittem? Itt a sok gyerek, örülök, ha jóllaktathatom őket...

Békési, 1985.127.

- Na milyenek a lovaim?

- Szépek, jóltápláltak, mintha soha nem lettek volna szekér elé fogva.

- Hát ez az, kérem szépen! Tessék majd egyszer akkor is errefelé jönni, amikor csak egyhetesek nálam. Csont és bőr mindegyik, kín rájuk nézni. Maguknak azért elárulhatom, mindegyiknek van valami hibája, csak azokat már nem látni. Miért nem látni?... Mert szépen elvakargatjuk, lesimogatjuk, leneveljük róluk. Na, látják, hát ehhez nincsen türelmük a magyaroknak. Azok csak ahhoz értenek, hogyan lehet tönkretenni, agyonhajszolni ezeket a szépségeket, mert nem szeretik a lovat. Szakadásig dolgoztatják, mintha traktort hajtanának. De a ló az nem gép! Élőlény... olyan, mint az ember, csak erősebb és okosabb nála!...

Békési, 1985.88.

- Azon felül, hogy a ló pénzt hoz a házhoz, miért szeretik a cigányok?

- Nem minden cigány szereti a lovat, csak mi, az oláhcigányok. Mi igaz cigányok vagyunk, a többiek már korcsok, kived-lett romungrók, úgy mondják az öregek, hogy a cigányság nagy utat tett meg idáig, és mindig lovakon, lovas szekereken jöttek, azon is éltek. A ló meg a cigány édestestvérek - veszi le a kalapját. - A ló szent állat, neki még lelke is van. Aki érti a nyelvüket, annak mindent elmondanak. A cigány érti a lovak nyelvét, hálásak is neki érte... Ló nélkül már nem lenne igazi cigány, cigány nélkül meg nem lenne igazi ló!... Ha lovak nem lesznek többé, cigány se lesz már többé!

Békési, 1985.80.

Offers are accompanied with stage-like gestures; the seller takes the hand of the buyer in his left hand, strikes it with his right hand, while saying this, for example: "give me fourty five" (it means 45 thousand forint). After this, he pulls his hand back with a wide motion, and holds it with palm up at waist-level, thus waiting for the "counter-strike", that will mean an offer. Every "strike" is made with much noise, so that all bystanders will know, that business is done here. These stage-like gestures may be repeated several times during bargaining; it signals that the parties are ready to continue the bargain, and this is the bargain-situation itself. If one of the parties wants to continue the bargain, pulls out the other's hand and strikes his palm with his own hand.

Stewart, 1989-14.

- What do you know about the origin of the Gipsies?

- Some say that our ancestors came from Egypt, others say we came from India.

- Which is right, in your opinion?

- Gipsies do not care, where were the old coming from. One thing is sure, we are here and that's it.

Békési, 1985.15.

If you are gipsy, people are looking down their noses at you, now much as long ago. One gipsy looks down on the other too, I say, for if someone is held in contempt very much, he, in turn, will want to look for someone to despise too.

Bartos, 1958.40.

With a few exceptions, gipsies are and will be despised, humiliated by most people, who have an aversion to gipsies. Well, of course, most part of gipsies in our country deserve it. They are a "handful" of people, approx. 360,000, who are generally speaking below average, they are primitive, like to fight, steal, cheat, tell fortune etc. Since these gipsies outnumber those, who work regulary and are honest people, the reputation and trust of the latter are offended. It is very embarrassing for me too,  as sometimes  people express their distrust openly,  the generalize, for they all were disappointed in gipsies. The primitive gipsy, whose home is at the edge of the forest, on the shore of rivers and ponds, who lives his life in shacks made  of reed,  sedge  and green twigs,  plastered  with mud,   I should  not  be  spoiled with  modern houses.   But the other extreme is equally wrong; his little nest, which is really primitive   and   unhealthy,   is   often  pulled  down  with   bulldosers before the very eyes of the owner and his family. At such times,   j these people become bold, their souls are filled with revenge,   j and they try to revenge themselves and their families at unex-   j pected places, at unexpected times and with great brutality, (murder, bloodshed, mutilation).

Orsós, 1978.26-28.

In short, they are anxious to resemble the "gadzso" (people other than roma, i.e. gipsy), but a "gadzso" remains "gadzso", a "roma" remains "roma". Anyway, it is easy to recognize the gipsies from afar. In the meantime, they forget or throw away their j own knowledge and do not replace it with something else. Like the old man Martin, poor guy, who still makes music at wedding now and then, for his share of wine, and keeps saying when people order songs: "Well, well, we don't know the new songs and forgot the old ones." That's how it is. Musicians are no "gadzso", no "roma", just a neither this nor that rabble.

Bartos, 1958.48.

Nailsmiths don't let their chlidren to become musicians, even if they have the talent, because of the treatment they get in pubs. In the past, crooks used to spit on the temple of the gipsy leader to fix a hundred forint note, or the musicians could have the money only if they could pick it up from the ground with their bows, or people jumped in the double bass, but whatever they did, gipsies had to smile; let them have their pleasure, for they needed the money, they had hungry children at home. Such things are rare nowadays, but some of them miss the old times, because only dear revellers were generous enough to give large tips.

Bartos, 1958.40.

- One thing is certain, no one likes to be gipsy, but what can we do if we were born gipsies. I tell you what, I am Hungarian, otherwise why would I serve in the Hungarian Army for two years, right? I would certainly deny my being gipsy but I can't, it is written on my face. It is hard for us, beleive me.

- For how long remains a gipsy gipsy, in your opinion?

- Well now ... you ask me such difficult questions, what would you say if I asked you, how long remains a hare hare? - and he bursts out laughin.

Békési, 1985.175.

I've been working for ten years at several companies with some interruptions, but I've always tried to get a job among Hungarians, so that I can learn something. By the way, I can behave myself good. My fellow-workers invited me into their houses, several times. They've always told me: Hey, Lakatos, you are not really gipsy, you probably had a Hungarian for father.

Békési, 1985.13.

- Many of the Hungarian gipsies seized the offered opportunity, got a job, joined in the work of building socialism. At that time, we were not better off than the Walachian gipsies, something always told me to live a lazy life. But instead of the old, we choose the new life which was harder and unknown, but we were rewarded after two decades. Who knows, what kind of ancient curse we're carrying, what is it that breaks the will of gipsies so soon and if we lose courage for a minute, we slide back again a hundred years.

Békési, 1985.99.

- It is better to place the gipsies among Hungarians. They do it right here, in Öcsöd, I hardly can wait to see those farmhouses. Gipsies only stick together till they live together in a colony and nag each other. Here we don't allow each other to think or work. When each of us will have a house, garden and cattle, there will be much less time for chatting, quarrelling and drinking... Those who moved out of the colony, never come back to visit us, they hate so much our life here, and they wouldn't invite us to visit their house. This days, we never visit them ... What for? ... They already have their own job, but someday we will have ours too. Believe me, we envy them and are angry with ourselves for not getting ahead. This is the truth.

Békési, 1985.18.

We live the same kind of life as our fathers did; we are happy to be able to fill our stomachs once a day, then just watch the spider catching flies in the corner. Other people can eat whenever they want. They have pantries full of sausage, ham and bacon. They are right to put on an act, after all, they are rich and we are poor. Those, who moved from here, all have a better life.

Békési, 1985.18.

- Why, it's true that we're legging behind you, but try to understand my circumstances. If you are pulled back from behind and slapped in the face from the front, how can you possibly go ahead? Look, I finished all 8 classes of preliminary school, because I wanted to achieve something. Then see, what happened? You can see many children around me, I'm glad if I can feed them properly...

Békési, 1985.127.

- How do you like my horses?

- They are nice, well-fed, as if they never pulled a carriage.

- That's right. Come and see them when they've spent only one week with me. They're nothing but skin and bone, it hurts to look at them. I tell you what, each of them has some kind of defect, but it can not be seen. Why not? ... Because we smooth it, curry-comb it away, and train them. You see, Hungarians have no patience for such things. They know only how to destroy, work these beauties to death, because they have no love for horses. They ride them into the ground as if they were tractors. Horses are no machines but living creatures ... like human beings, only horses are stronger and smarter...

Békési, 1985.88.

- Why is it that gipsies love horses, apart from the fact that they earn money?

- Not every gipsy loves horses, only us, Walachians. We are the only real gipsies left, others are degenerated "romungro". Old people tell us that the Gipsies have covered a very long distance till now; they've always travelled on horse-back and horsed carriages; those were their homes. Horse and gipsy are full brothers - he takes off his hat. Horses are saint animals, they have soul. They tell everything to those who speak their language. Gipsies understand horses and they are very grateful for that. Without horses, there would be no real gipsy, and no horse without gipsies ... If, someday, there will be no more horses, there will be no gipsies, either.

Békési, 1985.80.

KERESKEDŐK / TRADERS

277. Erdélyi vászonárus / Transylvanian linen salesman

1910 körül. Müllner János felv.

278. Teknővájó cigány / Trough-maker gipsy

Keszthely, 1915. Ismeretlen felv.

279. Házaló kereskedő / A door-to-door saleswoman

Valkó, 1953. Bakó Ferenc felv.

280. Cigány faedény árus / A gipsy saleswoman of wooden pots

Zalaapáti, 1909. Sági János felv.

281. Konyhaeszközárus / A gipsy saleswoman of kitchenware

Miskolc, 1961. Erdélyi Zoltán felv.

282. Cigányasszony tippanfűből kötött meszelőt árul a piacon / A gipsy woman selling lime-brush in the market

Tiszaigar, 1949. Bakó Ferenc felv.

283. Cigányok teknőt árulnak / Gipsies selling troughs

Kaposvár, 1909. Sági János felv.

284. Cserépáruló cigányasszony / Gipsy woman selling earthenware

1930. Kálmán Kata felv.

285. Kolompok a hídivásáron / Animal bells in the fair of Hortobágy-bridge

Hortobágy, 1919. Ismeretlen felv.

286. Utcai kosárárus / Street basket saleswoman

Budapest, 1988. Horváth M.- Judit felv.

287. A kosarak kínálata / The variety of baskets

Hatvan, 1988. MTI fotó, H. Szabó Sándor felv.

288. Megérkezett a kosár utánpótlás / the baskets have arrived

Buzsák, 1978. MTI Fotó, Ruzsonyi Gábor felv.

289. Kosárárus a Blaha Lujza téren / Selling baskets in Blaha Lujza Square

Budapest, 1988. Horváth M. Judit felv.

290. Feketepiac a Baross téten / Black-market in Baross Square

Budapest, 1980. Mészáros Lajos felv.

291. Az Ecseri úti piac költözés előtt / Flea-market before moving

Budapest. 1964. Langer Klára felv.

292. Fiatal cigányasszony használt ruhára alkuszik / Young gipsy woman bargaining for a used dress

Pécs, 1967. Eperjessy Ernő felv.

293. Állat- és kirakodóvásár / Live-stock and open-market

Sülysáp, 1982. MTI fotó, Fényes Tamás felv.

294. Agyneműárus a Kossuth téren / Selling bed-clothes in Kossuth Square

Budapest, 1993. Bozzi Vera felv.

295. Madonna-fejdísz árus / Selling head decorations of "Madonna-style"

Budapest, 1992. Horváth M. Judit felv.

296. Virágpiac / Flower-market, Budaörs

Budaörs, 1993. Bozzi Vera felv.

297. Virágpiac / Flower-market, Budaörs

Budaörs, 1993. Bozzi Vera felv.

298. Virágpiac / Flower-market, Budaörs

Budaörs, 1993. Bozzi Vera felv.

299. Virágárus kislányok egy budapesti aluljáróban / Flower salesgirls in a subway in Budapest

Budapest, 1991. Bozzi Vera felv.

300. A Kondorosi úti piac / Market in Kondorosi street

Budapest, 1992. Hajtmanszki Zoltán felv.

301. A Kondorosi úti piac kisebb telepének bejárata / One of the entrances of the market in Kondorosi street

Budapest, 1992. Hajtmanszki Zoltán felv.

302. Üvegvágó árus a Kondorosi úti piacon / Glazier seller in the market of Kondorosi street

Budapest, 1992. Hajtmanszki Zoltán felv.

303. Árus asszony a Hunyadi téri ócskapiacon / Saleswoman in the flea-market of Hunyadi-square

Budapest, 1992. Hajtmanszki Zoltán felv.

304. Hunyadi téri ócskapiac / Flea-market in Hunyadi Square

Budapest, 1992. Hajtmanszki Zoltán felv.