Előző fejezet Következő fejezet

Bada Márta

 

Részlet a festő önéletírásából2: „1951-ben születtem a Nógrád megyei Erdőtarcsán. Héttagú családból származom. Szüleim vályogvetéssel és rongykereskedéssel foglalkoztak. Az általános iskolát csak ketten jártuk ki, én és a húgom. A cigányközösség, a táj, a természet vett körül. Édesanyám elalvás előtt sokat mesélt. Nálunk az a szokás, hogy amíg el nem temetik a halottat, addig tart a virrasztás, a vigasztalás, és közben, aki régi történeteket ismer, az elmondja a többieknek. Talán azért vágyom vissza a gyermekkorba, mert az a környezet, amelyben most élünk, nem tetszik nekem. Ha végignézek az erdőn, nem a régi. Sem a növények, sem a vizek. Összetört a természet, miként az emberek is. Egykor azt sem tudták, hogyan segítsenek egymásnak. Ma már csak a pénz számít. 1963-tól 1976-ig a Budapesti Épületkerámiai Vállalatnál dolgoztam segédmunkásként, s a kézifestő műhelyben lehetőséget kaptam padlólapok tervezésére. Aztán a gödöllői Városgazdálkodási Vállalathoz kerültem, ahol takarítónőként dolgoztam. Iskolás koromtól festegetek. Remsey Iván és Mizser Pál festőművészek és László Lilla rajztanárnő segítő keze nyomán alakult ki festészetem. Több évekig dolgoztam, nem szóltak bele a munkámba, pedig tudtak volna szólni, mert azért jártak főiskolára, hogy ők tudtak volna nekem segíteni, hogy merre is menjek vagy mi az, ami nem jó benne, de azt mondta Remsei Iván, hogy nem akar engemet elrontani. Ők láttak bennem valami ősi tehetséget, hát aztán nem tudtam én azt fölfogni, hogy mi az az őstehetség. Mindenkinek a munkájába bele-belerajzolt vagy belenyúlt vagy megfogalmazta, hogy miért nem jó. Hát nálam is talált persze a színekbe egy kis hibát vagy nagyobbat, akkor azt megmagyarázta, hogy miért nem jó vagy miért tettem hozzá ezt a színt, mi jó hozzá, megbeszéltük. De hogy én milyen témát fessek vagy hogy hogy rajzoljam, azokat nem erőltette. Azt mondta, majd lassan fiam kialakul a te stílusod, csak sokat kell dolgozni. Hát így is volt, és akkor már lassan kialakult a stílusom és akkor a Képzőművészeti Gimnáziumba jelentkeztem, javasoltak a tanárok is, mert szerettem volna festő lenni. Aztán mondták, hogy a kézügyességem megvan, de sajnos az iskoláim nincsenek meg, mert kisegítő iskolába jártam, ezért nem vettek föl. Beszédhibás voltam, még most is észre lehet venni, hogy beszédhibás vagyok és akkor a többi testvéreim is mind kisegítő iskolába jártak.” 3

  1. Daróczi Ágnes – Kalla Éva – Kerékgyártó István (szerk.): Roma Képzőművészek III. Országos Kiállítása 2000
  2. Kőszegi Edit – Szuhay Péter: Cigány-kép – Roma-kép. Dokumentumfilm, 78 perc, Néprajzi Múzeum, 2002.

 

Márta Bada

 

An excerpt from the artist’s autobiography: ‘I was born in Erdőtarcsa, in Nógrád County in 1951. I come from a family of seven. My parents were making adobe bricks and collecting rags. Only two of us finished the elementary school – my sister and me. The gipsy community, the country and nature surrounded us. Before falling asleep my mother would tell us tales. When mourning the custom was to keep vigil, to be a solace until the burial of the deceased and during this time if somebody knew old stories, shared them. I do not like the surroundings we are living in now – probably that is why I long after my childhood. The forest does not look the same as before. Neither do the plants nor the waters. Nature is broken, just like people are. In the old days people were eager to help each other. Only money matters now. Between 1963 and 1976 I worked for the Budapest Ceramics Factory as an unskilled labour. At the hand painting workshop I had a chance to design floor tiles. Then I worked for the Town Management Company of Gödöllő as a cleaner. I have been painting since my school years. My painting evolved with the help of Iván Remsey and Pál Mizser artists, and Lilla László art teacher. I worked for years and they did not interfere with it, even though they could have since they attended college. They could have shown me the direction or told me what was wrong, but Iván Remsey explained me that he did not want to ruin me. They saw some kind of ancient talent in me – I could not grasp what that was at all. While teaching he corrected others, drew into their works and explained why something was wrong. Sometimes he found some smaller or bigger mistake in my colours, too. Then we discussed which colour is not good, or why I added a certain colour and what suited my work. But he never tried to influence me on the subject or how to draw. He said my style would form slowly, but I had to practice. It happened like that – I slowly found my style and applied for the High School of Fine Arts. My teachers supported me because I wanted to be an artist. Then I was rejected – they said I had the skill, but unfortunately I did not have the education required as I attended special school. So they did not accept me. I used to have speech defect and it can be still detected. At that time all my siblings attended special school.’

 

Bada Márta: Családom / My family

 

Bada Márta: Virrasztók / Watchers

 

Bada Márta: A családom / My family

 

Bada Márta: Cigány mese / Gypsy tale

 

Bada Márta: Ádám és Éva / Adam and Eve

 

Bada Márta: Szent család / Holy family

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet