Előző fejezet Következő fejezet

Balogh Balázs András

 

„Kassán születtem 1940-ben. Onnan kerültem el, mikor a zsidókat, meg a cigányokat deportálták. Anyámat, apámat elvitték a németek, engem valahogy kimentettek, így kerültem Sátoraljaújhelyre, a nagyanyámhoz. Amikor ő meghalt, én menhelyre kerültem, majd nevelő szülőkhöz adtak, akik iskola helyett koldulni küldtek. Unalmamban kezdtem rajzolgatni, festegetni. Víz-, olaj és zománcfestékkel próbálkoztam, papírokra, lemezekre festettem. Kevesebb fantáziaképet csinálok, inkább a napi életet festem meg, amit valaha a cigány telepen magam is tapasztaltam. A témáimat előbb megrajzolom, és beszélgetek magamban velük, csak aztán festem ki őket.” 9 – írta kiállítási bemutatkozása elé. Egy videó-interjúban pedig ekképp folytatta: „Ez a kép az én elképzelésem szerint, meg amit úgy én magamban elgondoltam, ez azt jelenti, az egésznek a témája, tudniillik van egy olyan telep, ahol a cigányházak nem úgy vannak, mint a régebbi telepeken, hanem ilyen földbe vájt kunyhók, és egyszerűen csak úgy le van fedve, mintha egy háznak a teteje volna. És itt lehet látni ezeket az oszlopokat, arra vannak rátéve a rossz lemezek, meg amit éppenséggel találtak a cigányok. És itt kint, onnan a ház előtt ezek jönnek hazafelé, itt ez az asszony, cigányasszony hozza a batyuba, amit a koldulásból összeszerzett, itt a féri, a cigányember föltöri az utolsó kiló kenyeret, mert azt mondja a gyerekének – itt a gyereke mellette –, hogy fiam, lassan már kenyérből se eszünk eleget. Ennek ez a lényege. Az a lényeg az egészbe, hogy lehet, hogy már holnapra még kenyér se lesz. Úgyhogy ilyen helyzetbe vannak most. Ezt szeretném megmutatni a világnak száz év múlva is, meg ötven év múlva is – aki még él –, hogy lássák meg, tudják meg, hogy ilyen is volt. És ha egy kicsit jobban odafigyelnek, akkor megtalálják benne az én lelkivilágomat, megtalálják benne az én testvéreimet, rokonaimat. Bizony. Én mondom, én beszélgetek velük és velük élek.”10

  1. Daróczi Ágnes – Kalla Éva – Kerékgyártó István (szerk.): Roma Képzőművészek III. Országos Kiállítása 2000
  2. Kőszegi Edit – Szuhay Péter: Cigány-kép – Roma-kép. Dokumentumfilm, 78 perc, Néprajzi Múzeum, 2002.

 

Balázs András Balogh

 

‘I was born in Kassa in 1940. I left the town when the Gypsies and Jews were deported. The Germans took my mother and my father, but I was saved somehow and taken to my grandmother to Sátoraljaújhely. When she died I was taken to an asylum, then I had foster parents, who sent me to beg instead of school. I was bored so I stared drawing, painting. I tried watercolours, oils and enamel paint on paper and metal sheets. I paint few fantasies instead I paint daily life as I experienced it once at the gypsy colony. I irst draw my topics and start talking to them in myself then I paint them’ – as he wrote in the preface of his exhibition introduction. He continued it in a video interview: ‘This picture is based on my imagination and my ideas. It means…the topic is this colony, where the gipsy houses are not like in the old colonies. They are just burrows and simply covered as if they were the roof of a house. And you can see these columns with the tin sheets on them and whatever else the gipsies found. Outside you can see them coming home, here’s the woman, a gypsy woman bringing what she could collect from begging in a bundle. Here’s the man, the gypsy man breaks the last loaf of bread and says to his child – here’s his child, next to him – he says my son, soon we won’t have enough bread, either. That’s the point. The point is that maybe there will not be bread for tomorrow, if things go like this. This is their present situation. This is what I would like to show to the world a hundred years later, even ifty years later, to see and understand that our life was like that. And if they pay a little attention they can discover my spirituality in these pictures and can ind my siblings and my relatives in them. Yes, I am telling you; I speak to them and live with them’.

 

Balogh Balázs András: Életfa / Tree of life

 

Balogh Balázs András: Megint elzavart az uram / My husband sent me away again

 

Balogh Balázs András: Ők már nem halnak éhen / They will not die from hunger

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet