Előző fejezet Következő fejezet

Tematikuscsoportok II.

 

foglalkozások és portrék

A cigány mesterségek megörökítése is már a korai időkre tehető. Kezdetben egy-egy művész még csak a saját cigány etnikai csoportjának jellemző foglalkozását vagy élethelyzetét mutatta be. A cigány etnikai csoportok közötti integráció jegyében azután már egy-egy alkotó (még nem képfolyamban) több karakterisztikus foglalkozást is megörökített, ezzel az egyes csoportokhoz tartozó emberek ideáltípusát megteremtve. Így a magyar cigányok muzsikálnak, a beások teknőt faragnak, az oláh cigányok lóval kereskednek, mint látható ez Orsós Teréznél. A következő lépésben már sorozatok készültek, annak minden szabályával együtt, azonos méretben, stílusban és technikával, mint például Ráczné Kalányos Gyöngyinél. Szentandrássy István ennél is tovább ment, mint időben, mint térben kiterjesztette érdeklődését, s azzal, hogy a fegyverkovácsot és a tábori zenészt, a medvetáncoltatót és a csengőöntőt egyaránt „sorozatba vette”, immár a cigányok közös európai történetének tipológiáját teremtette meg. Merőben új jelenségnek tekinthető azonban az, amikor több alkotó szinte egyszerre és egy időben már nemcsak hogy közös témát dolgoz fel, hanem azt majdnem azonos módon is ábrázolja. Két példát, a koldus és a bádogos feldolgozását mutatjuk be. Egyik esetben szinte ikonná válik egy őskép . Révész Béla 1908-ban, Erdélyben készített egy zsánerkép-sorozatot különböző foglalkozású cigány emberekről. Ennek a sorozatnak több darabján egy férfit, hátán lepedőbe burkolt kisgyermekével fényképezett. Egyik felvétel ezek közül szerepelt az 1989-es, majd az 1993-as fotóalbumunkban. Több alkotót is megragadott e kép, a koldus mintegy Krisztussá lényegült, s beleérezték a cigányság több évszázados üldöztetését, számkivetettségét, szegénységét. A bádogos ezzel szemben aktív szereplő, narratívája a helytállásról, a becsületes és kitartó munkáról, a mesterségbeli tudás birtoklásáról és a társadalomban való nélkülözhetetlenségéről szól. Az utóbbi évtizedben a hagyományos témákat választó harmadik generáció tagjai –így például Ferkovics József, Váradi Gábor, Kökény Róbert, Rudi Balázs Lajos és Varga László- közösen is arra törekszenek, hogy megteremtsék a cigány eszményi és tipikus alakját, pontosabban arcát, vagy arcait. A karakterisztikust: a bölcs, a sokat megélt, vagy a fiatal és szép, de egyaránt szerethető és barátságos etnikus embert.

 


 

Theme groups II.

 

crafts and portraits

The recording of gypsy crafts can be dated back to the ‘early times’. At irst, individual artists recorded the typical gypsy crafts or circumstances of the given ethnical group. Later, in the name of integration amongst the ethnical groups a few artists started to record some characteristic crafts – but these were individual pictures, not series – thus creating the idealised version of the people belonging to these groups. So the Hungarian gypsies played music, the Beás gypsies carved cradles, the Oláh gypsies traded horses, like in the works of Teréz Orsós. In the next phase series were painted. Based on certain rules, they had the same size, style and technique, like the series of Gyöngyi Rácz née Kalányos. István Szentandrássy progressed beyond when he expanded his interest in time and space by including the blacksmith, the military camp musician, the bear dancer and the cast bell maker in his series; creating thus the common European typology of the history of Gypsies. However, it is a relatively new phenomenon that several artists might work on one common topic nearly the same time and way. We would like to give two examples of recycling – the topics of beggar and tinsmith. In the irst case the original picture has almost become an icon. Béla Révész was taking genre pictures of diferent gypsy craftsmen in Transylvania in 1908. In several pictures of this series there is a man with his son on his back, wrapped into a sheet only. This photo is also in our 1989 and 1993 photo albums. Several artists were touched by this photo. In a way, they transformed the beggar to Christ and felt the centuries old persecution, exile and poverty of the gypsies. The tinsmith on the other hand became the theme of ‘active participation’; he talks about taking responsibility, honest and steady work, gaining knowledge of the trade and being indispensable in the society. In the last decade members of the third generation who choose traditional topics – for example József Ferkovics, Gábor Váradi, Róbert Kökény, Lajos Balázs Rudi and László Varga – consciously aim to create the ideal and typical gypsy; his face or more likely his diferent faces. The one which is characteristic: can be wise, who saw a lot, or young and beautiful, but nevertheless lovable and friendly, an ethnical human being.

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet