Előző fejezet Következő fejezet

Oláh Mara (Omara)

 

Részlet Oláh Mara bemutatkozójából: „1945-ben születtem Monoron. Apám zenész cigány volt, anyám edényfoltozó beás cigány családból származott. A két család között dúló, a származási és életmódbeli körülményekből fakadó veszekedések miatt gyermekkorom állandó vándorlással telt el. Anyámmal hol Monoron laktunk, hol anyai nagyszüleimhez költöztünk Mogyoródra. Az iskolából VI. osztályos koromban kimaradtam, s csak asszony koromban fejeztem be az általános iskolát. Tizenkilenc éves koromban férjhez mentem egy magyar fiúhoz, amit az anyósom annyira ellenzett, hogy édesanyám úgy halt meg, hogy a nászasszonyát nem is ismerte. 1967-ben lányom született. Gyermekem közgazdasági szakközépiskolát végzett, sportlövőként sikeresen szerepelt a versenyeken. Csaknem egész életemben takarítónőként dolgoztam, először bejárónőként, később önálló kisiparosként. Házat építettünk, majd elcseréltük, és Budapestre költöztünk. Életem során több súlyos betegségen estem át. Daganataimat az orvosok makacsul hangoztatott panaszaim ellenére csak késve ismerték fel. Több ízben operáltak. Életemnek egyik ilyen válságos időszakában, anyám hirtelen halála után, 1988-ban kezdtem el festeni. Végzetes fejgörcsöket éreztem. Egy ilyen fejgörcsös napon papírt és ceruzát kértem a kislányomtól, mert úgy éreztem, hogy rajzolnom kell. Ekkor kezdődött el a festészetem, mert mire készen lettem a képpel, ami Sophia Lorent ábrázolta, a fejgörcseim elmúltak, mintha nem is lettek volna. A rokonságom a festés miatt hülyének tartott. Több mint száz képet festettem. Ezeket elajándékoztam, csak egy festményt tartottam meg, amelyik a szemműtétemet ábrázolta. Ezt a képet 1991 novemberében bevittem a Nemzeti Galériába, hogy mondjanak véleményt, érdemes-e tovább festenem. A szakemberek további munkára biztattak. Ezt követően kezdtem meghívást kapni különböző kiállításokra. 1992 nyarán a Cigány Módszertani Központ meghívott a Cigány Képzőművészeti Alkotótáborba, Balatonalmádiba. 1992-ben csoportos kiállítást szerveztem Monoron, az unokabátyám vendéglőjében, melyet az akkori honvédelmi miniszter, Für Lajos nyitott meg. Ez emlékezetes maradt számomra, mert ismerőseim azt mondták, hogy megeszik a kalapjukat, ha a miniszter eljön a Mara kiállítására. Nemcsak ő jött el, hanem későbbi önálló kiállításaimat miniszterek, államtitkárok, híres festőművészek nyitották meg, és még az amerikai nagykövet is megtisztelt jelenlétével, abból az alkalomból, hogy a lakásomon megnyitottam az első magyarországi cigány magángalériát 1993-ban.”18

 

  1. Daróczi Ágnes – Kalla Éva – Kerékgyártó István (szerk.): Roma Képzőművészek III. Országos Kiállítása 2000

 

Mara Oláh (Omara)

 

An excerpt from the introduction of Mara Oláh: ‘I was born in 1945 in Monor. My father was a musician; my mother came from a Beás tinker family. I spent my childhood with constant wanderings the two families argued because of their origin and lifestyle diferences. We lived in Monor with my mother, or we moved to my maternal grandparents in Mogyoród. I dropped out of school at sixth grade and I could only inish it when I became a wife. I married to a Hungarian boy at the age of 19. My mother-in-law was so much against the marriage that my mother passed away without meeting her. My daughter was born in 1967. She inished an economic high school and successfully performed at rile shooting competitions. I have been working nearly all my life as a cleaner, irst as a charwoman then as an independent entrepreneur. We built a house then swapped it and moved to Budapest. I have had several serious health problems. Despite my obstinate complains the doctor found my tumours late. I had several operations. In a critical phase of my life, after my mother’s sudden death, I started to paint in 1988. I had horrible headaches. Then on one of those headache days I asked for paper and pencil, because I felt like drawing. My painting started then and when I inished my picture, which depicted Sophia Loren, my headache disappeared, as if I never had one. My relatives considered me crazy because of the painting. I painted hundreds of pictures. I gave away most of them and kept only one which was about my eye surgery. I took this picture to the National Gallery in 1991 to ask their opinion, if it was worth painting. The experts encouraged me to work. After this I started to receive invitations to diferent exhibitions. In the summer of 1992 the Gypsy Methodology Centre invited me to their Gypsy Art Camp in Balatonalmádi. In 1992 I organized a collective exhibition in Monor at my uncle’s restaurant, which was opened by Lajos Für the Minister of Defence at that time. That day was memorable, because my acquaintances told me that they would eat their hats if the Minister came to Mara’s exhibition. Not only he came, but my other exhibitions were opened by ministers, secretaries of state and famous painters. Even the American ambassador honoured me with attending the opening of the irst gypsy private gallery at my lat in 1993.’

 

Oláh Mara: Mara galériája / Mara’s gallery

 

Oláh Mara: Elköltöztünk a cigánytabánból (1956) /We moved from the gypsy Tabán

 

Oláh Mara: Mara háztűznézőben (1964) / Mara visiting her future in-laws

 

Oláh Mara: Szülés (1967) / Giving birth

 

Oláh Mara: Műtét (1968) / Operation

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet