Előadásomat a kunszentmártoni anyakönyvi kutatásaim alapján akartam megírni, írás közben azonban Józsa László barátomtól, helytörténeti kutatótól - Dósa József egykori plébános hagyatékából - olyan anyagot kaptam, amely bizonyította az anyakönyvek alapján már kialakult feltevéseimet, és amely engem is levéltári kutatásra sarkallt. Mondandómat ezért átrendeztem, és szóban inkább azokat az általánosabb következtetéseimet mondom el, amelyek a további kutatást befolyásolhatják, s az anyakönyvi kutatásaim eredményeit inkább az írásos változat mellékleteként adom közre.
Munkám alapjául azonban mégis Kunszentmárton — a török után főként a Jászságból újratelepült, egykor a Nagykunsághoz tartozó város - római katolikus anyakönyvei szolgáltak, amelyeket 1718-tól céduláztam ki: a házasultak anyakönyvét 1888-ig, a halottakét 1840-ig, a kereszteltekét pedig 1828-ig. Adataim nem adhatnak teljes képet a cigányságról, mert csak a cigánynak bejegyzetteket vettem számításba, és mert mindig voltak az ottani tanácstól be nem fogadott, éppen kitoloncolt, de azután mégis visszatérő cigányok.1 Ilyen válogatás után maradt 165 házasságkötés (az összes házasság 1,667 %-a), 363 keresztelés (2,091 %) és 330 haláleset (2,059 %). Az anyakönyvekben sok a szórványadat, pontosabb genealógiát csak 5-6 családról lehetne összeállítani (ennyi családot írtak össze egyébként már 1778-79-ben2), az előforduló családnevek száma meghaladja a 150-et.
Az első kunszentmártoni cigányok a megszállókkal együtt, azok szolgájaként, a Jászságból érkeztek3, az újratelepülés első évtizedeiben 8 (?)4 cigány házaspártól 12 gyermeket kereszteltek, és a keresztszülők (s a násznagyok is) vagyonos emberek: Gyenes Albert bíró, Ambruzs István kántor, Radics Gergely, Szabó István stb. későbbi redemptusok.5
A Jászságból a 18. sz. elején kitelepülök hangadói ott jövevények (horvát, szerb, szlovák) voltak,6 s egyes cigány családok már kapcsolatban lehettek velük: a megszállás vezetője Radics István, a cigányok között már 1724-ben volt Rácz (alias Mutyila) családnevű, a redemptusok között volt Horváth-Gergulits, és a Horváth név a cigányok között sem ritka.
A kovács mesterséget űző cigányok viszont - szintén a Jászság közvetítésével - inkább Egerből érkezhettek: „A mohamedán vallásról katolikusra tért volt török alattvalók Egerben" c. tanulmány7 az 1690-es évekből feltűnően sok - főként török nemzetiségű -cigány kovácsot említ, s névanyaguk sokban azonos a Kunszentmártonban találtakkal.8 Ezek keresztkomái, násznagyai inkább a redemptusok szegényebb rétegéhez tartoznak.
Magyarul bizonyosan beszéltek már a 18. sz.-ban is, mert a cigány nyelv használatát tiltották;9 ma Szolnok megyében 2000-re tehető a cigányt anyanyelvként beszélők száma.10 Ilyen mondatok azonban napjainkig hallhatók: „Nem értem rá, bátyám, bálát vágtunk." „Dik mán, hogy avel a dzsukhel!" „Bekerelt/ elpurdelt a csávó."
A 18-19. sz. fordulóján két irányű tendencia figyelhető meg: néhány cigány házaspárnak minden gyermekét ugyanaz a redemptus házaspár keresztelte (fordítva sohasem), de a zenélésből élő, most már domiciliatusnak jegyzett cigányok egyre inkább egymás közül választották a násznagyot és keresztkomát. Ez utóbbi azonban csak 1860 után vált általánossá, miután a cigánytelep kialakult: először a Gödrök11 nevű településrészen, majd a napjainkban megszűnt Putri-ban12.
1862-ig u.i. a cigányok - a közhiedelemmel ellentétben - magyarok lakta utcában, elszórtan, nem egyszer a magyarokkal azonos számú házban laktak („in serie domorum, juxta seriem, in arenda"), s ez más jászkun településre is érvényes.13 1786-ban pl. Kunszentmártonban cigányok laktak a 84., 198., és 356. számú házban, 1852 - 1869 között pedig a 21., 22., 101., 122., 173., 252., 278., 359., 448., 474., 475., 500., 560., 601., 747., 1020. számú házban és a Kertek 8.-ban. Az 1857. évi összeírásban14 a tulajdonossal egy oldalon találjuk Burka Pál és Babos Mária „másféle szolgák"-at, egy másik házban viszont - külön oldalon - két cigány „napszámos" családot írtak össze. Burka Pál nyilván bérese, udvarosa, esetleg tanyása volt a háztulajdonosnak, a két cigány napszámos család pedig árendálta a házat.
Felteszem, hogy a családdal patriarchális viszonyban élő cigányok voltak először a disznótorban megjelenő alakoskodók, és feldolgozandó kérdésnek tartom a cigányoknak a lakodalom bizonyos mozzanataiban játszott szerepét (kalácslopók, maskurások, szennyesek,15 kakasnyakvágás,16 lakodalmi halottas játékok17), az újévi, névnapi stb. köszöntök, a farsangi bőgőtemetés elterjedését.18
Kunszentmártonban a cigánygyerekek szívesen fogadták fel nevelt gyereknek, 1741-ben, 1767-ben cigány „orphana"-t temettek, 1778-ban a jászladányi cigány apáknak nem adták vissza gyermekeiket,19 1758-ban a „cantor cziganyának Leanykaja"-t temették, az 1778 - 79-es összeírásban - az egész Jászkunságban - csaknem minden 10 évnél idősebb cigány gyerek már famulus volt.20 A cigány házasságok 8-10 %-a - feltehetően - vegyes házasság Aalán már 1755-ben előfordult, de bizonyosan 1783. V. 11-én). 1809-ben Zsiga János szentesi újmagyar muzsikust befogadta a város, mert „muzsikus kevés van, úgy, hogy két bandát sem formálhatnak."21
A város is hasznukat látta, mert a cigányokat - jórészt ingyenes - nagyobb és apróbb munkára kötelezték: 1801-ben favontatás,22 1807-ben téglaégetés,23 s még 1822-ben is mészoltás, levélhordás, rabok kísérése24 (török időktől származó szokásjog alapján?). A magyarok és cigányok közötti kapcsolatra, a cigányok hagyományőrző szerepére mutat rá PALADI-KOVÁCS Attila is.25
Ezek a kapcsolatok hatottak népköltészetünkre: névcsúfolóink alaprétege csaknem azonos a cigányprédikációk rigmusaival,26 de főként a szókincsünket bővítették. Mintegy 100 olyan magyar szót találtam, amelyek vitathatatlanul cigány eredetűek, s nem az argóból kerültek a magyar nyelvbe. Csak néhány olyan szó megemlítésére van idő, amelyet a TESz.27 ismeretlen eredetűnek tart, de a cigány szótárból28 eredeztetni lehet: bandzsa.
a./ Az etimológiákhoz: a m. bandzsa - bandzsal a cig. bango „görbe", bandyol „görbül"; a m. barbulya „nagybőgő és nagygereblye" (már csak az ETSz. tartalmazza) a cig. baro „nagy" előtagból és a cig. bulho „széles, tág, bő" vagy balaji „teknő" utótagból; a bárzsing utótagja a m. zsiger, amely a cig. zhigara „éhkopp", zhinzha „iny" szavakkal áll kapcsolatban, és eredeti jelentése „a kérődzők első, nagy gyomra, bendője" volt; a m. csalamádé a cig. chal- „elég, genug", .jóllakott" előtagból és a cig. mai „rét, mező" utótagból; a cig.. csoze a cig. Shoshojeshtyi bandzsal, barbulya (ETSz.), bárzsing, csalamádé, csoze, gercsa, pimasz (v. ö.: cig. bimasko = pofátlan). A magyar uzsgyé sem összetétel, mert van cigány ushtyel „felkel". Néprajzi szempontból megvizsgálandó a cserkabolás (= tojásra festett minta)29 eredete is. Ha tudomásul vesszük ennek a mozgékony népnek a létét, jónéhány - különösen szerb -horvát és talán török - jövevényszavunk átvétele szóföldrajzi vagy hangváltozásbeli problémájának a megoldásához is közelebb juthatunk (pl. alvé= törökméz30).
A más településekkel való kapcsolat vizsgálata azért is fontos, mert általában az egy kompániához21 tartozók házasodnak egymással. A legtöbb vidéki házosságot gyomai és endrôdi cigányokkal kötötték, a második helyen (de csak a 19. századtól) Szentes áll, a harmadikon Cibakháza, ill. a Jászság, ezután Csépa és Csongrád következik. Nyilván a vallás is szerepet játszik, mert a közeli Öcsödről egyetlen házasságkötést találtam, pedig ott sok cigány él.32 A két Kecske közül is a katolikus Újkécskével volt kapcsolat. (Az összes vidéki házasságkötést az 1. sz. táblázat tartalmazza, a településeket a térképvázlat.)
Egyéb bejegyzések még a következő helyeket említik: Arad m.. (Szelénd?) 1808., Bessenyô\Xs\ék.l) 1812., Uáramaros m. 1786., Nagyabony (1777., 1778.), (N&gy)kanizsa 1818., Szokol (Szabolcs m.) 1764., Tószög 1796. és Tiszainoka 1807.
A másfélszáz családnév legtöbbje magyar szavakból, a magyar névadásnak megfelelően, már a vizsgált időszakban keletkezett, s csak néhány ismeretlen etimonű név között fordulhat elő cigány eredetű: Banya - Benye - Vanya, Bokros, Czola, Csinye, Csiliga, Dina, Firm, Gini, Ivic, Kapcson, Káté, Motyila, Nana - Náni - Náno, Nédó, Pisa, Pólya -Pólya, Pocha - Puka, Puzma - Posoma, Ruha (?), Soki - Sukké, Szarokán - Szarukán -Szoroka, Sztojka, Sztojekán, Vankó, Vona. Feltűnő 1864-ben a S Öt-hús családnév. (A teljes családnév-anyagot a 2. sz. táblázat, a névgyakoriságot a 3. sz. táblázat tartalmazza.)
Az anyagból nem bizonyítható, hogy a 18-19. sz. fordulóján cigánynak nem jelzett Karvas családnév a cig. karvachi= „kukorica" szóból származik-e, noha a cigányok között volt Kukoricza családnevű, és Karvas Apolló rendszeresen volt cigánygyerekek keresztanyja.
A Czigány családnév a betelepülés első évtizedében gyakori volt, azután már csak 1761-ben bukkant fel, felváltotta pl. a Gergely (az apja keresztneve) és a Török. A Zsiga, Lala, Márkus - Mákos családnevek a vizsgált időszakban alakultak keresztnevekből (a Dina, Nédó is vizsgálandó), tehát apanevek.33 A Babos jelentése nem bizonyítható, de valószínűbbnek tartom a „pettyes" származtatást.
A kunszentmártoni cigány családnevek főként abban különböznek a magyarokétól, hogy csak elvétve fordul elő „helynév + -ŕ" képzős típus, pedig ez a magyaroknál 27 96-kal az első helyen állt.34
„(cigány nemzetség)"-ből; a m. gercsa a cig. girtyano „torok, gége" szavakból. A pontosabb egyeztetéshez részletes, nyelvjárásokat is bemutató cigányszótárra lenne szükség!
b./ Gyakoribb igék a cigányból: avél, batramáskodik, bazsal, bazsavél, burkol „eszik",cirdel, csalavei, csóréi, csucsujgat, dikhél, dzsal, dzsanél, kajál, kamatyol (?) „coitál", kamei, kerei, kojtol, kúrei, kutyei, lazsukál, lúpál, malavel, márel, merel, múrel, muráéi, pátyol, piál, purdel, szunyái, vakgrál
Eredetük szerint a leggyakoribb cigány családnevek közül apanév 31,489 % (Bódi, Farkas, Zsiga, Lala, Mákos, Dániel, Károly), népnév 20,425 % (Rácz, Horváth), tulajdonságot jelöl 19,148 % (Babos, Kiss), foglalkozást 18,723 % (Lakatos, Kolompár) és ismeretien 10,212% (Nédó, Pólya). (V. ö.: 3. sz. táblázat)
A ritkább családnevek között viszonylag sok a magyarokéval azonos név (Biró, Gácsi, Gyenes, Huszár, Kardos, Nagy, Szabó, Szántó stb.), egy részük a gazda - szolga viszonyból származik.
1. sz. táblázat
3. sz. táblázat
(Célszerű külön vizsgálni, mert időben és arányokban eltérések mutatkoznak.)
|
Vőlegény | Mennyasszony | összes | ||
Rácz | 1770-1846 | 19 | 1769 -1869 | 23 | 42 |
Lakatos | 1763 -1883 | 19 | 1794 -1870 | 18 | 37 |
Babos+ | 1770 -1846 | 16 | 1769 -1869 | 19 | 35 |
Bódi | 1753 -1882 | 14 | 1814 -1878 | 6 | 20 |
Farkas | 1771 -1888 | 10 | 1777 -1824 | 3 | 13 |
Nédló | 1842-1883 | 7 | 1764 -1884 | 5 | 12 |
Pólya | 1817 -1826 | 2 | 1865 -1883 | 10 | 12 |
Zsiga | 1816 -1865 | 5 | 1804 -1850 | 7 | 12 |
Kiss | 1811 -1871 | 5 | 1840 -1883 | 5 | 10 |
Lala | 1753 -1759 | 3 | 1737 -1785 | 5 | 8 |
Mákos+ | 1804 -1826 | 3 | 1782 -1839 | 5 | 8 |
Dániel+ | 1761 -1809 | 4 | 1825 -1836 | 3 | 7 |
Kolompár+ | 1743 -1844 | 4 | 1820-1830 | 3 | 7 |
Horváth | 1814-1862 | 2 | 1834 -1842 | 4 | 6 |
Károly+ | 1823 -1832 | 2 | 1852-1878 | 4 | 6 |
115 | 120 | 235 |
+ Kihalt családnevek
The study examines the 165 marriages, 363 christenings and 330 deaths of Gypsies, registered in the Roman Catholic registers of Kunszentmárton.
The marriages are characterized by frequent exogamy (45,45%) including 37 settlements. In the choice of the day of the marriage it is remarkable that there are 19 registrations on Thursdays.
There are 34 first names for boys and 23 for girls; the phenomenon of choosing names from the Old Testament: Ábrahám, Ádám, Dániel, Jónás and the name Farkas differs from the choice of Hungarians.
Family names were often missing at the beginning of the 18th century, their development, consolidation is shwn by the material. Striking is the family name Sűt-hús (Roast meat) in 1864 (!). Family names originating from Gypsy common nouns may be found in the family names that the author could not etymologize: Búgár, Csiliga, Korhó, Pólya, Puzma, Sirok, Suki, Szarokán, etc. From among the nearly one hundred and fifty family names the most frequent are Rácz, Lakatos, Babos, Bódi, Farkas and Nédó.
In the 18th century Hungarians and Gypsies had closer links - it may also be true for the whole country - and separated only at the turn of the 18th and 19th centuries. Consequently, Gypsy language (and some customs as well?) had a greater influence on Hungarian than assumed before, and the author derives several Hungarian words of so far unknown origin directly from Gypsy: bandzsa, bárzsinq, csoze, gercsa, etc.
O tanulmanji analisarel le 165 románe colaxarimata, 363 bolimata thaj 330 merimata, save andel Kunsentmartoneske romicko katoliko matrikula si andre skirime. But-i i egzogamija (45,45%) ande 37 gavende. 19 žoji si maškar le colaxarimata. 34 murSikane thaj 23 žuvljikane nava Saj arakhas. Le kesave nava, sar Ábrahám, Ádám, Dániel, Jónás thaj o Farkas nav (andaj Purani Colax) naj kodol nava, so le ungra alosarnas. Pel 18tone berSeSeltoski angluni paS butvar nas inke familijake nava, o anjago sikavel andre, ke sar avile kadala anglal. Dičol opre o Süt-hus familijako nav anda 1864. O serzövo či žanglas te arakhel kadalengi etimologija: Búgár, Csiliga, Korhó, Pólya, Puana, Sirok, Szarokán t.k.md. Le majbutvarutne nava (maškár le 150) sas: Rácz, Lakatos, Babos, Bódi, Farkas thaj Nédó.
Ando 18th šelto le rom thaj le ungra ande majtange kethanephandimaste torájonas sar adjes, thaj kado féri le ieltosko boldimo sindjile bikethane. Anda kado o serzövo pe kodo gindij, ke majbut ž'akanak bipinžarde eredetoske ungrika vorbi Saj aven vorta andaj románi šib.(kede sar: bandzsa, bárzsing, csoze, gercsa, t.k.md.)
Jegyzetek: