Előző fejezet Következő fejezet

Lange, Barbara Rose

Isteni rend és cigány identitás

 

A ZENEI STÍLUS HASZNÁLATI MÓDJAI EGY MAGYAR PÜNKÖSDI GYÜLEKEZETBEN 1

A kelet-európai etnikai csoportok nagy öntudattal gyakorolják hagyományaikat, ami annak köszönhető, hogy hosszú ideig kapcsolatban álltak folkloristákkal, és hogy a szocialista művelődésügy nagymértékben támogatta a folklór előadások színpadra vitelét. Úgy tűnik, ez a fajta öntudat néhány csoportot Kelet-Európában arra ösztönzött, hogy szándékosan megváltoztassa folkórját az uralkodó érdekekkel való kontaktus eredményeképpen. E. HUSEBY például felismerte, hogy Cserépfalu kálvinista lakosai a katolicizmus és a szocializmus külső erőivel való kapcsolat következtében önmeghatározásukat változtatták meg. DÉGH Linda jegyezte meg, hogy amikor a bukovinai székelyek letelepedtek Nyugat-Magyarországon, elkezdték népi kultúrájukat legkidolgozottabb elemeit gyakorolni, míg kevésbé színes jellegzetességeit elhanyagolták.2 Nemcsak a magyar kisebbségi csoportok, hanem a cigányság mint magyarországi kiebbség is tudatában van hagyományos előadói stílusa elemeivel, és tudatosan hasznosítja is ezeket, mint a többségi lakossággal való együttélés egy lehetséges stratégiáját.

Ez a tanulmány azt vizsgálja, hogyan alkalmazzák a magyarországi cigányok zenei stílusukat és szóbeli előadásmódjukat vallási környezetben. Egy Baranya megyei pünkösdi egyházat, az Isten Gyülekezetét választottuk ki kutatásunk tárgyául, mivel igen nagy számú cigány tagja, és jelentős számú cigány vezetője van.3 Az Isten Gyülekezetének tagjai nagy hangsúlyt fektetnek a zenei előadási stílusra, hogy elnyerjék a nem-cigányok elismerését, és hogy azonosuljanak vezetőiknek a vallásos ember számára megfelelő viselkedésről vallott nézeteivel. Ezek a nézetek a Szentség doktrínájában gyökereznek, mely éles választóvonal képez a világi és az egyházi szféra között. A hangsúlyozott zenei és szövegbeli elemek sztereotipizált jellegűek. Az erőeltolódás a cigányok és a nemcigányok között megmagyarázza mind a sztereotípiákat, mind a hagyományos népzenei elemek háttérbe szorítását.

Az Isten Gyülekezetének zenei stílusa

Magyarország fő egyházaival ellentétben, melyek formálisan képzett papsággal, hivatásos hangszeres zenészekkel és kórusokkal rendelkeznek, az Isten Gyülekezete a vulgáris, erősítés nélküli stílus híve, ami azon a hiten alapul, hogy Isten irányítja a tanulás folyamatát és adja a vezetéshez szükséges autoritást revelációkon keresztül. Amatőr hangszeres zenészek kísérnek egyszólamú, magyar nyelvű gyülekezeti éneket.4 Fő hangszer a szintetizátor, ezt díszítheti vagy ritmikai effektekkel egészítheti ki elektromos orgona, harmonika, dobok, kanalak vagy gitár.

Az Isten Gyülekezete zenei repertoárjának két forrása van. Egyik egy nyomtatott énekeskönyv; ezen kívül az egyház tagjai más dalszöveg-gyűjteményeket is használnak, melyeket „írott énekekként" tartanak számon, kéziratos füzetekben.5 Az „írott énekek" európai és amerikai vallásos énekfordításokból, más magyar énekeskönyvekből vett válogatásból és kb. nyolcvan magyar cigány eredetű dalból áll. A cigány kongregáció az írott énekeknek majdnem kizárólag a legutóbbi csoportjából választ zenét. Gyakran mollban szólnak, ereszkedő dallamnak. Majdnem mindegyik strofikus; négysoros, zárt dalformában. Gyakorlatban mégis gyakran „kórus" formát vesznek fel, azaz egy kétsoros szakaszt különválasztanak és megismételnek. A gyülekezet moderatoban adja őket elő, néhány dal vallásos tánc kísérőjéül szolgál.

Az Isten Gyülekezete zenéje nem tekinthető a cigányzenei műfaj részének, amint azt a magyar népzenekutatók megállapították. Mégis, ez a tanulmány abból az antropológiai feltevésből indul ki, hogy a kulturális kontextus hatással lehet az előadás formájára; „a zenei hang emberi viselkedési folyamatoknak az eredménye, melyeket azoknak az embereknek az értékrendje, attitűdjei és hiedelmei formáinak, akik az adott kultúrát alkotják".6 Az Isten Gyülekezetének stílusa részben a vezetők azon döntésének az eredménye, hogy a kulturálisan egyedi elemeket háttérbe kell szorítani. Bár a tudományos irodalom főként az oláh cigányokkal foglalkozik, felfedezései relevánsak ezen egyház soknemzetiségű kontextusában is.

 

A „rend" koncepciója

Az Isten Gyülekezete vallásának szerkezete hasonló a legtöbb protenstáns egyházéhoz, ahol, ahogy azt NAGY Olga megjegyezte, a kongregációs himnusz és ima a forrásai a transzcendens vallási tapasztalatnak, és a központi esemény a mise.7 A pünkösdi egyházakban a kongregációs ima és himnusz rendkívül fontosak, mivel Isten a Szentlélek alakjában manifesztálódhat olyan jelenségekben, mint spontán gyógyulás, „halleluja" kiáltások, vagy nyelveken szólás (olyan beszéd, melyet Istentől jövő, ismeretlen nyelvű üzeneteknek gondolnak).

Azoktól az alkalmaktól eltekintve, mikor szerintük a Szentlélek jelen van a gyülekezetben, a tagoknak nyugodtan és csendben kell maradniuk. A gyülekezet fenntart egy olyan időszakaszt az egyházi tagok számára, mikor egyénileg szövegeket mondhatnak és énekelhetnek.

Az egyház tagjai a bibliai fundamentalizmus hívei: úgy hiszik, hogy a Bibliában bizonyos kitételeket szó szerint kell követni.8 Hiszik, hogy egy hirtelen fordulattal azonnal felhagyhatnak korábbi életükkel, annak érdekében, hogy „szent emberekké" váljanak. Választóvonalat érzékelnek a „világ", a Sátán birodalma és a hívő között, aki arra rendeltetett, hogy Istennek engedelmeskedjen, így biztosítva helyét a Mennyországban halála után. A konceptuális felosztás a „világ" és a „hívő" között népi hiedelmek és narratívak lényeges forrása, melyeket a tagok és a vezetők személyes, informális beszélgetés szintjén felemlítenek mind istentisztelet alatt, mind azon kívül.9 A tagok és a vezetők folyamatosan ellenőrzik egymás viselkedését, keresve benne a „világiság" jeleit.

 

A sajátos népi előadási stílus háttérbe szorítása.10

Az az elvárás, hogy a gyülekezet viselkedjen „szent emberekhez" méltóan, gyakran ütközik a tagok valódi viselkedésével. Egyes esetekben a kritizált viselkedés jellemző a cigány népi előadásmódra, de nem tartják kívánatosnak, anélkül, hogy direkt szóbeli utalást tennének a cigányságra. Más esetekben a vezetők a nemkívánatos viselkedést egyszerre találják rendetlennek és a cigányokra jellemzőnek.

Egyik Baranya megyei helységben a gyülekezeti tagok kritizálták a zenészeket előadás közben, és tanácsokat adtak nekik. Ez a gyakorlat megszokott a különböző cigány etnikai csoportok között Baranya megyében, olyan világi zenei események alkalmával, mint a közösségi táncok; ezt KOVALCSK11 is feljegyezte Szlovákiában, oláh cigányoknál. Ennek ellenére „L." testvér a Baranya megyei kongregáció tagja úgy tartja, hogy a közbeszólások elvonják a figyelmet. Arról próbálja meggyőzni a gyülekezetet, hogy csakis Istenre gondoljanak az istentisztelet alkalmával, azt tanácsolja, hogy maradjanak csendben, és fogadják el, hogy csakis az egyetlen autoritás eszközölhet változtatásokat a zenészek előadási stílusában.

Szintén konfliktus kíséri a „bizonyságtételt", azt a személyes narratívot, melyet az egyház egy tagja mond el. A cigány etnikai csoportoknak különböző mesélési stílusuk van12, de a konfliktus egyetlen etnikai csoporton belül történt a Gyülekezetben.

Egy Békés megyei romungro kongregációban a tagok megjegyzéseket tettek a „bizonyságtétel" alatt. Egy Baranya megyei romungro misszionárius, „R." testvér illetlennek találta ezt a viselkedést, és azt tanácsolta a gyülekezetnek, hogy a szöveg elmondása közben maradjanak csendben (Békés, 1991 január).

Ahogy azt a fenti példák mutatják, a vezetők koncepciója a megfeleld kongregációbeli viselkedésről nem engedi a közbeszólásokat azon a módon, ahogyan azt néhány cigány etnikai csoport gyakorolja. Ezt GRABÓCZ Gábor és KOVALCSIK Katalin a „közösségi rítus karakterének" nevezte.13 Mégis, maga a kommunalitás eszméje nagyon fontos az Isten Gyülekezetében, mivel bibliai fundamentalizmusa a korai keresztény egyház spirituális egységének utánzását diktálja.14 A kongregáció mint „spirituális egység" ideálja motiválja a vezetőket, hogy a közösséget felszólítsák az egységes csend fenntartására.15 A gyülekezettől ezenkívül elvárják, hogy együtt, egyként énekeljen, így biztosítva azt, hogy a szövegimprovizáció és a dallambeli variációk, melyek az oláh lassú ének jellemzői16 teljességgel hiányozzanak.

A kongregáció szintén szándékosan kiiktatja a népi és a félpopuláris tánczenében használatos jelentés nélküli szavak, hangok használatát. Ebben fontos tényező az az elv, hogy a daloknak konkrét bibliai üzeneteket és vallásos tapasztalatokat kell közvetíteniük. Például „S." nővér lebeszélte családját a „pergetésről", és ezt azzal indokolta, hogy annak nincs értelme (Borsod-Abaúj-Zemplén, 1991 május). „G." nővér úgy tartotta, hogy ezek használata a jókedv jelzése a nem-hívő cigányok között, de a megtért cigányok számára ezek a hangeffektusok elvesztik értelmüket (Baranya, 1990 december). A „halleluja" szó, melyet a vezetők Isten jelenléte bizonyítékának tartanak, felváltja a hagyományos kiáltásokat, egyről három szótagos hosszúságra, mely a zenei szakaszok végén jelenik meg.17

A szájbőgőzés, mikor a zenészek szájukkal a bőgő hangját imitálják, szintén nem elfogadott. Ez egyáltalán nem meglepő, mivel ezt a magyarok és az asszimiláns cigányok világi társaságban is szabálytalannak és zavarónak tartják.18 A kutatás éve alatt a szerző csak egyetlen, pillanatnyi példáját halottá a szájbőgőzésnek, egy baráti zenei összejövetelen (Baranya, 1991 április). Másrészt, nemhivatalos zenei alkalmakkor több romungro és beás egyházi tag vallási énekeket szájbőgőzve ad elő. „R." testvér és „L." testvér is elmondta, hogy ritkán ők is szájbőgőztek, mivel nem akarnak nevetségessé válni (Baranya 1991 május).A tagok a fél-populáris zenéből származó zenei stílusjegyeket is világinak ítélik. „K." testvér a szintetizátort esztam fokozatra állítva kíséri a dallamokat, melyet a lakodalmas rockban is alkalmaznak. Mások ezt nem tartják megfelelőnek egyházi alkalmakra, jobban kedvelik a lágy, orgonaszerű tónust. „R." testvér szintén tiltja a gyors, ritmikus gitárjátékot, melyet a mostanában népszerű cigány népzenei együttesek játszanak. Egy alkalommal kifejezetten ezt a stílust demonstrálva kifejtette, hogy annyira rontás, hogy templomban megengedhetetlen (Békés, 1991 január).

 

A sztereotípiák használata

Míg a népzenei elemeket háttérbe szorítják, a vezetők szándékosan visszanyúlnak a cigányság témájához az evangelizációnak nevezett speciális alkalmakkor, mikor az összejövetelek fő tárgya a megtérés.19 Az evangelizáció a katarzison keresztülvezető folyamat. Cselekménysora, mely prédikációból, imából és zenélésből áll, arra szolgál, hogy elősegítse a kereszténységhez való megtérést. A zenei előadással együtt alkalmazott sztereotípiák hatásosan jelenítik meg a világ „reménytelenségét" és Isten jóságát; a vallásos megtérést hivatottak elősegíteni. Az Isten Gyülekezete több, külön erre az alkalomra kiválasztott dalt használ ilyenkor, melyeknek szövege egymás mellé helyezi a keresztény ideológiát és a „cigányság" sztereotípiáit. Erősítik a kontrasztot a világi és a szent szféra között, és arra is eszközül szolgálnak, hogy a nem-cigányok elismerését kivívják, mivel ők elhagyták „a világot".

Evangelizációkor „R." testvér egy isteni sugallatra írt dalt énekel (1. példa). A rongyos ruhájú, barna bőrű cigányok képzete számos magyar nótában és cigánydalban is felbukkan. Az egymás után következő versszakok a keresztény ideológia pozitív aspektusait mutatják be, mint megoldást ezekre a problémákra. „G." nővér egy másik dalnak a szövegét akkor komponálta, amikor egy másik evangéliumi egyházhoz tartozott. A dal „kis himnusz" formája felerősíti a kontrasztot a fájdalmas, világi cigányság, és a megtért „kereszténység" között (2. példa).20

Amikor „R." testvér cigány társait evangelizálja, a dalokat olyan állítások halmazának részeként használja, melyek arról szólnak, hogy nekik (a cigányoknak) különösen nagy szükségük van a megértésre. Hallgatói zeneszerzőként tisztelik, mivel a zenészek magas státussal rendelkeznek a cigány társadalomban, és ezért nagyobb figyelmet szentelnek JR." testvér bibliai üzenetének. Az a képzet, hogy a cigányokat lenézik a bőrszínük és a ruhájuk miatt, érzékenységük közös pontja, mely áthidalja a gazdasági, státusbeli, vagy etnikai csoportbeli különbségeket. A dal dallamában és ritmusában is az „összcigányság" kifejezője. A népszerű oláh cigány népzenei stílust követve, dallama erősen emlékeztet egy észak-magyarországi oláh cigány együttes világi énekére.21 ,,N." nővér szerint a dalt ritmusa is a cigánydalokhoz sorolja (Baranya, 1990 november).

Á tagok azoknak az idegen misszionáriusoknak is előadják a dalokat, akik evangelizálni érkeztek az Isten Gyülekezetébe. A szöveg témái tiszteletet keltenek, a világ gonoszságát dramatizálják, melynek az énekes hátat fordított. „R." testvér szintén tisztelet tárgya, mint vezető, mikor énekét idegen misszionáriusoknak adja elő. Azt mutatja meg, hogy saját jogán misszionárius, mivel a szöveg megtérésre buzdítja cigány társait. Az a tény, hogy isteni sugallatra kapta a dalt, azt mutatja, hogy „a Szentlélek felszentelte", és ezért Isten kiválasztotta, hogy vezetőként elismerjék a gyülekezetben.

 

Következtetések

Az Isten Gyülekezetének vezetői sztereotípiákat használnak annak megmutatására, nem tartoznak a megtért cigányokhoz. Sok magyar gyülekezeti tag úgy gondolja, a cigányok képtelenek elszabadulni a világi szférától. "L." testvér megjegyezte, hogy ő, és más cigány vezetők konzervatívak, attól tartanak, hogy az Isten Gyülekezetének magyar tagjai „világinak" ítélik viselkedésüket. Azáltal határolják el magukat ezektől a negatív feltevésektől, hogy elnyomják saját, egyedi folklórjukat.22 ,,L." testvér szerint az olyan népzenei jellemzők, mint a pergetés, a szájbőgőzés újra megjelennek, amint a cigányok nagyobb biztonságot és fennhatóságot nyernek a gyülekezeten belül (Baranya, 1991 augusztus).

Az a furcsa kettősség, melynek a gyülekezeti tagok alárendelik zenei előadásmódjukat, nemcsak vallásos hiedelmükkel áll összhangban, hanem a többségi és a kisebbségi kultúrák együttélésének dinamikájával is. G. GERMANI úgy tartja, hogy a dichotómia a marginalitás szisztematikus eleme, „egy kultúra erőszakos ráerőltetésének" következménye.23 R. Katz ezt a kényszert zenei nézőpontból vizsgálta, és úgy találta, hogy a szefárd zsidók elfogadták és eltúlozták azokat a jellemzőket, melyek a nyugati zenei koncepciók szerint egyediek voltak zenéjükben; „a csoport maga, szándéka ellenére nehezen képes ellenállni a domináns csoport kívülről jövő nyomásának".24 A stílusbeli manipuláció az egyik válasz erre a külső nyomásra.25

Az Isten Gyülekezetének cigány tagjai, mint elnyomott csoport, a zenei stílust közvetlenül és tudatosan a többséggel való együttélés stratégiájaként alkalmazzák. A rend fundamentalista keresztény koncepcióját elfogadva, manipulálják saját etnikumukról alkotott képzeteiket annak érdekében, hogy az idegenek, a magyarok, és más cigányok elismerését kivívják. Az Isten Gyülekezetének zenéjét tárgyaló tanulmányom bemutatja, hogy adaptálják a magyar cigányok zenei identitásukat az uralkodó elvárásokhoz, felcserélvén egyedi zenei stílusukat egy biztonságosabb, és több tiszteletet kiváltó társadalmi pozícióra.

 

1. példa

„VALAMIKOR KINT A NAGY VILÁGBAN"

Barna bőrünk meg rongyos ruhánk

Lenéz minket már az egész világ

Hova menjünk, hol találjunk vigaszt?

Vajon valahol lehet-e egy igaz.

 

Jézus szólt egy csodálatos hangon

- Gyermekeim, vajon ti hol vagytok?

Szeretlek én benneteket nagyon

Jöjjetek én új életet adok.

 

- Jöjjetek hát ti szegény cigányok

Vezet út ma fel a Golgotára

Bánjátok meg ti bűneitek

És megbocsájtok mindent Én tinéktek.

 

Köszönjük hát, úr Jézusom neked

A te csodás drága szent véredet

Amely megtisztít minden bűntől minket

És elvezet az örök dicsőségre.

 

Kérünk Urunk, halgass meg most minket

Szeretetet adjál a szivünkbe

Hogy utadon tudjunk hittel járni

És egy napon tégedet meglátni.

 

Hála, hála, hála, halleluja

Jézus Krisztus visszajön már hamar

Elvisz minket egy csodás szép országba

Hol mindig vele élünk boldogságban.

 

2. példa CIGÁNY VAGYOK

 

Cigány vagyok, nem bánom

Jézust a szívembe zárom

Cigány vagyok, nem szégyellem

Jézus meghalt énértem.

Kar: Hála, hála, halleluja, halleluja (4-szer ism.)

 

Cigány vagyok, nem bánom Halld meg kedves barátom

Jézus szeret téged is

Higgy benne és mennybe visz.

 

Cigány vagyok, nem bánom

A világtól megváltva

Isten nekem nagyot adott

Szent Lelkéből nekem adott.

 

Cigány vagyok, nem bánom

Jézust látni kívánom

Cigány vagyok, nem szégyellem

Jézus eljön énértem.

 

Cigány vagyok, nem bánom

Jézust látni kívánom

Cigány vagyok nem szégyellem

Jézus nekem mindenem.

 

Cigány vagyok nem bánom

Jézus elébe vágyom

Cigány vagyok, nem szégyellem

Szeret az én Istenem.

 

Jegyzetek a kottához:

* A ritmika az ütemen belül a szövegtől függően változik. A dallamsor változatlan marad.

** A zenei szakaszok között egy vagy két ütemnyi szünet van.

 

IRODALOM

LE COSSEC, PASTEUR CLEMENT

1985 „Phenomene pentecotiste ou reveil religieux". Études Tsiganes 1985 (1): 19-21.

 

DÉGH LINDA

1982 Kakasd revisited: ethnicity and folklore revival. In: Egle Victoria ZYGAS and Peter VOORHEIS, eds., Folklorica: Festschrift for Felix J. Oinas, Indiana University Uralic and Altaic Series Volume 141, Bloomington, In: Research Institute for Inner Asian Studies. 87-98.

 

DIÓSI ÁGNES

1988 Szeret az én Istenem. In: Cigányút, Budapest 64-80.

 

FODOR JÓZSEF

1984 A magyarországi kisegyházak története, elterjedtségük és befolyási övezetük, hitéletük és szocialetikai tanításaik főbb jellemzői. Budapest: Művelődési Minisztérium Marxizmus-Leninizmus Oktatási Főosztálya No. 62.

 

GERMANIGINO

1980 Marginality. New Brunswick, NJ: Transaction Books.

 

GLIZE RICHARD

1986 Les processus messianiques de l'Église Évangelique Tsigane. Chez le Rom de la banlieue nord-est de Paris. These de 3e cycle ď ethnologic Université de Paris VQ.

 

GLIZE RICHARD

1988 Pentecotistes, catholiqes, aspects des pratique religieuses, Études Tsiganes

1988 (2): 35-3.

 

GÖRÖG VERONIKA (szerk.)

1985 Berki János meséi. Hungarian Gipsy Studies 3. Budapest, MTA Néprajzi Kutató Csoport.

 

GRABÓCZ GÁBOR ÉS KOVALCSIK KATALIN (szerk. és gyűjtök)

1988 Mihály Rostás, a story-teller. Hungarian Gypsy Studies 5. Budapest: MTA Néprajzi Kutató Csoport

 

HAJDÚ ANDRÉ

1958 „Les tsiganes de hongrie et leur musique." Études Tsiganes 4 (1): 4:28.

 

HORVÁTH ZSUZSA

1979 „Megteltek mind Szentlélekkel: Az evangéliumi pünkösdi közösség egy gyülekezetéről." Világosság 19 (6): 380-386.

 

HUSEBY ÉVA VERONIKA

1984 Community cohesion and identity maintenance in rural Hungary: adaptations to directed social change. (Ph.D. dissertation, University of Michigan.)

 

HUSTAD, DONALD

1985 The explosion of popular hymnody. The Hymn 36: 159-167.

 

KATZ.RUTH

1970 Mannerism and cultural change: an ethnomusicological example. Current Anthropology 11 (4-5): 46*475.

 

KOVALCSIK KATALIN

1984. A szlovákiai oláh cigányok népzenéje. Ethnographia XCV 256-271.

 

KOVALCSIK, KATALIN

1988. A Beás cigány népzene szisztematikus gyűjtésének első tapasztalatai. Zenetudományi Dolgozatok. 215-233.

 

MERRIAM, LALAN

1964 The anthropology of music. Chicago: Norhwestem University Press

 

NAGY OLGA

1986 Vallásos élet Havadon. In: TÜSKÉS Gábor (szerk.) Mert ezt Isten hagyta. Tanulmányok a népi vallásosság köréből. Budapest 496-515.

 

NAGY OLGA

1989 A törvény szorításában. Budapest

 

SATO, ELLÁN B. L.

1988. The social impact of me rise of Pentecostal evangelism among American Rom. In Cara De SILVAJoanne GRUMET, and David NÉMETH, eds., Papers fromt he eighth and ninth annual meetings. New York: Gypsy Lore Society, North American Chapter. 69-94.

 

SILVERMAN, CAROL

1982 Everday drama: impression management of urban Gypsies, Urban Anthropology 11 (3-4): 377-398.

 

SZIGETI JENŐ

é.n. A magyarországi pünkösdi mozgalmak története. (Kiadatlan kézirat)

 

UJVÁRY ZOLTÁN

1980 Népszokások és népköltészet Debrecen.

 

WATERMAN, RICHARD

1952 African influences on American Negro music. In: Sol TAX, ed, Acculturation in the Americas. Chicago: The University of Chicago Press. 227-244. WILLIAMS,

 

PATRICK

1984 Pour une approche du phenomene pentecotiste chez les Tsiganes. Etudes Tsiganes

1984 (2): 49-51.

 

Lange, Barbara Rose

DIVINE ORDER AND GYPSY IDENTITY: THE USES OF MUSICAL STYLE IN A HUNGARIAN PENTECOSTAL CHURCH

Recent studies have demonstrated thet ethnic groups in a modern setting emphasize elements of their culture as a reaction to change. Along with other ethnic groupe in Hungary, Gypsies are also conscious of and deliberately utilize elements of their traditional performing style toward specific goals.

This study examines the issue of stylistic manipulation in a religious setting. A Pentecostal denomination in Baranya county, the Assembly of God, was selected for research because of the high percentage of Gypsies in its membership, its significant number of Gypsy leaders, and the congregational participation encouraged by the Pentecostal worship structure.

The study makes reference to both the vernacular and the folk performance styles of the Boyash, Vlach, and Romungros Gypsies. Examples are drawn largely from music. An anthropological approach is taken, emphasizing the cultural context which affects performances. Both the presence and the absence of culturally unique features are analyzed.

The study concludes that the Gypsy members of the Assembly of God choose to suppress or accentuate elements of musical performance style in order to conform to the ideas of their leaders about suitable behavior for religious people. These ideas stem from the Holiness doctrine, which mandates the emulation of divine order on earth. Gypsy ethnicity is specifically invoked for the purposes of evangelization.

 

Lange, Barbara Rose

O 'DEVLDXANO ŔINDO' THAJI 'ŔOMANI IDENTÍTAŠA' - MUZHÍAKE ŠTILUŠA ANDEK UNGRTKO RUSALJENGIKONGREGACIJA

Pala majpalutne fodimata maškár modernji krujalimata le etnická čoportura, le nacijake cinnimata kodolesa felelin pel tarSadalmoske boldimata, ke penge šajatnona kultúráké soskimata vazden anglal. Vel Ungroske ŕoma (kethane le kavere cinnimanca) phuttjarimasa phiraven penge purane sokasa.

Kodo ŕbdelas i serzökinja, ke sar trajij i muzika andral pej khangeri. Alosardas 'le Devlesko DjiUekezeto' (Baranja medja, Ungro), ke kodoles but ŕbmano tágo si. Tu suvas kodoleste, la službako ŕlndo txomarel le patjanen te len aktivno riso ande late. Pe kadaleste del pildi, vi bejaSicka, vi vlaxicka, vi rbmungrika anda la ljumaki muzika. Kothar teljarelpe, ke si jek antropologiko teza, pala savate o taršadalmosko krujalipe Saj del agoreste le artistika modura. I analiza buxljarelpe vi pel špecifikone somnonge sinjipe thaj nanjipe.

Pe agoreste pe kodo resel, ke le rbm andel 'Devlesko DjiUekezeto' kamen te megfele-lin penge rašanga vojake, thaj anda kado vadj anglal anen vadj palpate anen le štilušeska somnura. Kamen te karen la religijake manušesko kipo, so keren lenge le rasa. Kadaleske ideji cirdenpe andal k.n.-e 'Suntimaske doktrini', pala savende vi pej Phuv trubuj ťavel o Devlikano Rindo.


Jegyzetek:

  1. A tanulmány elkészítéséhez szükséges kutatást Baranya és Somogy megyében végeztem 1990-91-ben, egy amerikai Fulbrigt program keretében (for graduate research). A magyarországi Isten Gyülekezet nincs kapcsolatban az azonos nevű amerikai Pünkösdi egyházzal. Az egyház tagjai magukat cigányként nevezték meg, ezért a szövegben ezt az elnevezést alkalmazzuk a roma terminus helyett.
  2. DÉGH 1982
  3. Baranya és Somogy megyében az Isten Gyülekezete kb. 250 tagjának 80%-a cigány, hat felszentelt cigány lelkipásztorral. A cigány tagság kb. 70 %-a romungro, 25 %-a beás, és 5 %-a oláh cigány. A Vigília egyik különszámában (1981 október), MATOLAY Magda és DIÓSI Á. kiadatlan kutatása (1988) más magyar gyülekezeteket is tárgyal, melyek kifejezetten cigány tagokat kerestek A pünkösdi vallást a romák és a manouche között Franciaországban és az USA-ban vizsgálták Ott a pünkösdi mozgalom megtérők ezreit vonzotta, amely egy bennszülött vezetői struktúra kialakulásához vezetett, egy fél-független missziót is beleértve (GLIZE 1986, 1988, WILLIAMS 1984, le COSSEC 1985, SATO 1988).
  4. Egy tag egyénileg kísérletezett beás nyelvre történd fordításokkal.
  5. A nyomtatott énekeskönyv, a Hitünk Énekei két magyar pünkösdi gyülekezetben használatos. Hagyományos formában adták ki, tartalmaz eredeti magyar dalokat, amerikai, zsoltárokat, finn zsoltárokat, és részleteket magyar luteránus és kálvinista énekeskönyvekből. A Hitünk Énekei irodalma a magyar pünkösdi mozgalom alatt alakult ki, az amerikai Azusa Street Revival mozgalomból hazatért emingránsok kezdeményezésével. (SZIGETI é.n., FODOR 1984). Vallásos ének tartalma miatt az írott ének hagyománya kapcsolódik a magyar kultúra kéziratos könyveinek legkorábbról ismert típusához. Mégis, az írott énekek könyveit a tizenkilencedik századtól kezdve a falusiak által használt könyvekkel kell egy csoportba sorolni. Amint azt UJVÁRY megjegyzi „A népi kéziratos könyvekről az irodalomtörténet alig vagy egyáltalán nem vesz, tudomást... Mindkettőnél más a tartalmi elem, mások létrejöttük inditó okai, és más a szerepük egy bizonyos közösség életében." (UJVÁRY 1980.426)
  6. MERRIAM 1964.6.
  7. NAGY 1986.498.
  8. A kitételeket tartalmazzák a dohányzástól való tartózkodást, spontán gyógyulást, nyelveken szólást, és a templomban való táncot Az Isten Gyülekezete többek között a következő bibliai helyeket használják a hiedelmek és a gyakorlat alapjául: spontán gyógyulás, Lukács 5.24-25, 18.40-43; nyelveken való szólás, ApCsel 10.46-47, 19.2-6; dohányzási tilalom, János 2.15-17, Izsák 55.2; vallásos tánc, Zsoltárok 150.4.
  9. Rz az elemzés NAGY példáját követi, aki az erdélyi kálvinisták informális narratívak vizsgálta a keresztény tanításokon alapuló népi hiedelmek kutatásakor (NAGY 1989,1986).
  10. Annak érdekében, hogy csökkentsük azt a tendenciát az etnográfiában,hogy az adatközlőket egységes egészként jelenítjük meg, felhasználjuk az Isten Gyülekezete tagjainak és vezetőinek megjegyzéseit, azonban személyiségük védelme érdekében nem igazi nevük kezdőbetűjének felhasználásával. A kutatás helyére és idejére megyével és hónappal utalunk A gyülekezeti tagok a testvér szót használják egymás megszólítására, mivel Isten előtt egyetlen családnak tekintik magukat.
  11. UKOVALCSIK 1984.
  12. GRABÓCZ és KOVALCSIK 1988. GÖRÖG 1985.
  13. GRABÓCZ és KOVALCSIK 1988.34.
  14. ,,N." testvér, a gyülekezet segédlelkésze(???) (assistant head) a „spirituális testvérség" eszméjéből kiindulva fogadta a cigányokat egyenlőkként az Isten Gyülekezetben. HORVÁTH (1979. 385.) megjegyezte, hogy a cigányokkal szembeni rasszizmus hiányzott egy másik magyarországi pünkösdi gyülekezetben, az Evangéliumi Pünkösdi Közösségben is.
  15. A kongregációs ima, ahol a résztvevők egyidejűleg rögtönzött imákat mondanak el, fontos kivétel ez alól az elvárás alól.
  16. HAJDÚ 1958.; KOVALCSIK 1984.
  17. HAJDÚ 1958. 20. A „halleluja" kiáltás elfogadott jelenség az amerikai pünkösdi vallásban. Ennek az idegen stílusjegynek a könnyű átvétele támogatja R. WATERMANnak azt a feltevését, hogy szinkretizmus ott jelenik meg, ahol a zenei stílusok hasonlók.
  18. Egy cigány népi együttes vezetője elhagyta a szájbőgőzést, mivel úgy érezte, az megszakítja az előadás menetét. (Baranya, 1991 május).
  19. .JR." testvér azt állította, hogy az oláh cigányoknak el kell hagyniuk hagyományos viseletüket, mivel a külvilág azt a lopással, részegességgel, és más nemkívánatos viselkedéssel társítja. Hozzátette azt is, hogy a cigány identitásnak ezt a szimbólumát meg is lehet erősíteni, annak a nyilvános demonstrálására, hogy bárki megtérhet a kereszténységhez, és Isten kegyelme megmentheti (Baranya, 1991 január).
  20. A „diminutive hymn" terminust HUSTAD vezette be olyan vallási énekekre, melyek „kicsit hosszabbak, mint egy refrén, variációkkal ismétlik őket...ezeknek a refréneknek több,(lehetőleg korlátlan) ismétlési lehetőségük van, témájuk pedig rendszerint Isten dicsérete" (HUSTAD 1985.165).
  21. Jaj, de sukar ez a cigánylány, Sátoraljaúlyhelyi Cigányzenekar (Fekete lábú menyecske, Koncert Kiadó B7, Miskolc). Ez a dal a félpopuláris repertoárhoz tartozik, de szájbőgőzve, pergetve, és az oláh cigány zenei stílus más elemeivel díszítve adják elő.
  22. Ezt KOVALCSIK eredményei is alátámasztják; beás cigányok visszautasították, hogy hagyományos cigányzenét énekeljenek, mert a szomszédok azt gondolták, hogy részegek.
  23. GERMANI 1980.15.
  24. KATZ 1970.468.
  25. C SILVERMAN (1982), amerikai romákról szóló tanulmányában ezt a folyamatot „befolyásolási kezelésnek" („impression management") nevezte, a romák manipulálták saját magukról alkotott sztereotip képzeteiket, hogy kívülről anyagi javakat, roma társaiktól tiszteletet nyerjenek.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet