Előző fejezet Következő fejezet

Balázs Gusztáv

A kelet-magyarországi cigányok tánckultúrája

 

A cigányokról szóló több mint tízezer cikk, adalék, könyv, pamflet,1 amely Európában való megjelenésüktől az 1980-as évekig világszerte napvilágot látott, azt bizonyítja, hogy a cigányok - pozitív vagy negatív értelemben - a tollforgatók legnépszerűbb témái közé tartoztak és tartoznak.

E tetemes publikáció arra enged következtetni, hogy a „cigányság az a nép, mellyel - világviszonylatban - eddig legtöbbet foglalkoztak."2 Azonban a legtöbb cikkírót, tudósítót, művészt elsősorban titokzatos, romantikus, „szabad és vad" életformájuk, a megszokott életmódtól, szokástól, nyelvtől való különbözőségük késztette írásra, ábrázolásra, melyek révén nem alakulhatott és nem alakult ki igazi kép a cigányságról."3 S mivel a cigányok írásbeliségéről nem beszélhetünk, saját dokumentumok az utókorra nem maradtak,4 így kissé óvatosan kell bánni a kortárs leírásokkal.

A hazai cigányság iránti tudományos érdeklődés kezdetét a 18. század végére datálhatjuk. Az alapkérdés az volt, hogy tulajdonképpen kik ők és honnan jöttek? De akkor már erre maguk a cigányok sem tudtak válaszolni. Magától érthetődően addig a tudományos felkészültségű kutatók sem foglalkoztak velük, mivel a „16-17. század magyar társadalmában a cigányság nem szembetűnő etnikum, hanem a társadalom alsó rétegeibe mosódó, azokkal egy tekintet alá vett közösségek halmaza."5

E kérdés megoldásában a nyelvi összehasonlító vizsgálatok segítettek előre lépni. A választ WÁLI István debreceni teológus adta meg elsőnek, aki a hollandiai tanulmányínja során (1753-54) malabári (Délnyugat-India) diáktársai beszédének bizonyos szavait hasonlónak találta a magyarországi cigányok beszédéhez. Erről hazajövetele után meg is győződött.6 Véletlenszerű megfigyelését, felfedezését SZÉKELY Sámuel jelentette meg 1776-ban az „Anzeigen "7 (Közlemények) című folyóiratban. E nagyfontosságú felfedezés azonban elkerülte a tudósok figyelmét. Egyedül H.M.G. GRELLMANN reflektált rá az 1783-ban a cigányokról8 írt több nyelvre lefordított alapvető művében, amelyben az „Anzeigen" adatain kívül figyelembe vett valamennyi, addig megjelent, hiteltérdemlő közleményt, és mindenekelőtt a magyarországi és erdélyi cigányokra vonatkozó közvetlen értesüléseket."9 így egyes német tudósok J.C.Ch. RÜDIGER10 mellett GRELLMANNAK tulajdonítják a cigányok Indiából való származásának felfedezését.

A tudományos nyelvi összehasonlító vizsgálatok után, amelyek bebizonyították a cigányok Indiából való származását és egyben megerősítették WÁLI felfedezését, a következő nagy kérdés az volt, hogy mikor és milyen körülmények között jutottak el Európába és Magyarországra. E kérdés ma is nyitottan áll. Megbízható adatok csak a 15. század elejétől, Európában és Magyarországon való megjelenésüktől vannak. Akkor hol voltak előtte? - tehetjük fel a kérdést. A cigányokkal foglalkozó kutatók egybehangzó véleménye alapján, Európában való megjelenésük előtt hosszú időt (évszázadokat) töltöttek Perzsiában, Kis-Ázsiában, Görögországban, amelyet az európai cigány nyelv dialektusaiban található perzsa, örmény, török, görög, szláv eredetű alapszókincs bizonyít.11 E kérdésről Rüdiger VOSSEN Zigeuner (Cigányok) című művében a következőképpen vélekedik: „A cigányok vándorlása nem egyszerre és nem egy csoportban indult el, hanem különböző időközönként kis csoportokban." A vándorlás kezdetének időpontját Krisztus után 5-11. századra helyezi. Okát nem a velük született vándorlási ösztönben, - ahogyan ezt korábban feltételezték és a romantika képviselői ma is állítják - , hanem rajtuk kívülálló tényezőkben látja. Ezek lehettek háborús események, száműzetések és gazdasági okok (kezdeti gyűjtögető tevékenység, vándor-kézműipari kényszer, szállítási szolgáltatások, vagy a kézműipari termékeknek piac és vevőkör keresés, vagyis a túlélés stratégiája).

Vándorlásuk Perzsián, Kis-Ázsián, NagyGörögországon és a délszláv területeken keresztül történt. Kis-Ázsia és Nagy -Görögország területén két évszázadot töltöttek el (9-llsz.), ahol valószínűleg meg is maradtak volna, de az Oszmán birodalom terjeszkedése (a 11. századtól) állandó támadása elől tovább vándoroltak, menekültek. Erről a területről két irányba indultak el. Egyik részük Egyiptom irányába, másik részük pedig a balkáni területek felé. Így jutottak el 1348-ban Szerbiába, 1370-ben Moldáviába, 1416-ban Erdélybe, Brassóba.12 Ettől az időtől kezdve jelennek meg tömegesen Magyarországon és Magyarországon keresztül Európa többi államában, „melyet a városi jegyzőkönyvekben a Keletről jött szegény vándorokról tett bejegyzések és a nekik folyósított segélyek regisztrálják. "13

Tehát a cigányok a 14. században már jól ismert vendégei voltak hazánknak,14 de tömeges megjelenésük a 15. század elejére tehető.

A magyarországi cigányság történetéről dióhéjban ennyit szerettem volna elmondani.

A 18. század végétől az eredet és nyelv feltárása mellett a kutatók az életmód és szokások kutatásához is hozzákezdtek. A különböző lapok, tudományos és népszerű kiadványok rendszeres témájává vált a cigányság életének, szokásainak leírása.

Milyen tényezők késztették a magyar társadalmat e szemléletváltozásra? - Az egyik ilyen tényező az a rideg politikai felismerés volt, hogy a korszerű abszolutista államvezetés nem tűrhet olyan alattvalókat, akiket sem adózás, sem robotmunka végzése, sem pedig katonáskodás céljából nem lehet nyilvántartani.

A második; a polgári nemzetté válási folyamat kapcsán a tudományos érdeklődés a különböző nyelvek és népek eredetének tisztázása felé fordult.

Harmadik tényezőként pedig a kor meghatározó irodalmi áramlatát, a romantikát kell kiemelni.15

Tehát a polgárosodás felé tartó magyar társadalom hajlott arra, éppen a romantika hatására, hogy kuriózumként kezelje a cigányságot, romantikus történeteket írjon vagy olvasson róla.16 A kutatók „soha nem hallott, egzotikus érdekességek lejegyzésére törekedtek és e csupán fantasztikus varázslások, szokások, babonák mindenképpeni keresése mellett, elsikkadt a valóban értékes, bár szürkébbnek tűnő, mindennapi élet."17

A 18. század végétől egészen 1934-ig a cigányság kutatói a lehetséges kutatási területek (nyelv, eredet, életmód, szokás, hitvilág, mese, népzene, népdal, népballada, foglalkozás, építészet) szinte mindegyikével foglalkoztak, s e témákról kisebb-nagyobb terjedelmű cikkeket, tanulmányokat közöltek. Azonban sajátságos tényként kell megállapítanunk, ezekben cigánytáncokra vonatkozó leírásokat hiába keresünk, ez a terület kívül esett a kutatók érdeklődési körén. Életmód- vagy szokásleírásokban található ugyan néhány értékes megjegyzés romantikus ábrázolások közepette, de ezek semmiképpen sem foghatók fel tudományos igénnyel megírt leírásnak.

A cigánytánc milyenségét RÉTHEI 1924-ben megjelenő monográfiájából sem tudhatjuk meg, holott a mű az akkor még élő összes táncfajtáról bő leírást ad. Továbbá akkor már letelepedett cigányokként éltek azok az adatközlők akiktől tíz év múlva felbecsülhetetlen értékű táncokat gyűjtöttek.

A cigányok táncára 1934-től kezdve figyeltek fel, a tánckutatás pedig 1936-tól datálható. Ettől az időtől kezdve vannak olyan adataink, amelyeket zenei és néprajzos szakemberek, továbbá koreográfusok tudatosan gyűjtöttek és dolgoztak fel a helyszíni megfigyelések alapján.

Az első cigánytánc gyűjtés GÖNYEI Sándor nevéhez fűződik, aki 1936-ban LUBY Margit javaslatára a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Porcsalmán filmszalagra rögzítette az ottani cigányok táncát és botolóját.

„Az 1950-es évek elejéig a tánckutatók és koreográfusok abban a tudatban voltak, hogy van egy filmre rögzített, a cigányok által táncolt kardtáncnak tűnő botos táncunk, amelyet csak az a néhány porcsalmai öreg cigány tudott, de ezeken kívül más nem tudhatja azt. "18

Ezt a tudatot az 1950-es évek elején a Népművészeti Intézet keretében elinduló közösség kitartó munkája cáfolta meg.

Az új kutató nemzedék - ANDRÁSFALVY Bertalan, BERKES Eszter, BÉRES András, BORBÉLY Jolán, JAKAB Ilona, LÁNYI Ágoston, MAÁCZ László, MARTIN György, PESOVÁR Ernő, PESOVÁR Ferenc, POLÓNYI Pétemé, VARGA Gyula, VÁSÁRHELYI László - az elődök tapasztalatait is felhasználva azt vallotta és magától érthetődőnek tartotta, hogy minden nemzetiség, minden népcsoport tánckincsével foglalkozni kell. Ez nem valami tudatos ideológiai gondolkodás következménye volt, hanem BARTÓK Béla és KODÁLY Zoltán gyűjtési módszerének átvétele, vagyis; ha egy területen a kutató valamilyen megörökítésre méltó hagyományt, kultúrkincset talál, azt mindenképpen meg kell menteni, örökíteni, különösen ha az, az utolsó pillanatban történik.

Az első jelentős eredményeket e téren a fent felsorolt tánckutatók Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében végzett, nehézséget nem ismerő áldozatos munkája hozta meg. A munkacsoport 930 filmfelvételt készített, melyből 680 táncfelvétel volt. Az anyagban 360 cigánytánc és 200 cigánybotoló található.

E fiatal kutató csoport tagjai közül néhányan az 1958-ban megjelent beszámoló után sem álltak le. Folytatták a gyűjtést és a gyűjtött anyag feldolgozását, publikálását. Sőt a cigány táncok gyűjtését kiterjesztették az egész magyar nyelvterületre. Így egyre jobban megmutatkoztak az országhatárainkon belüli cigánytáncok táji különbségei, úgy formai, mint funkcionális és zenei eltéréseik. Azonban a kutatókat elsősorban a cigány botolótánc izgatta. Ezt tükrözik MARTIN György: Hajdútánc-Botolótánc,19 ANDRÁSFALVY Bertalan: Párbajszerű táncainkról20 Martin György: A botoló nóta,21 Páratlan és asszimetrikus ritmusok tánczenénkben,22 A botoló és zenéje23 című tanulmányai. De a cigánytánc (szóló és páros) törvényszerűségeinek megállapításai sem maradtak el. Ebben ugyancsak MARTIN György24 jeleskedett először, de PESOVÁR Ernőnek25 sem jut kevesebb szerep a páros cigánytáncok feldolgozásában.

Az utóbb említett három néprajzkutató kiváló ismerője a magyarországi cigánytáncoknak. Azonban munkájuk során ők sem nyújthattak teljes képet a cigánytáncok törvényszerűségeiről, európai kapcsolatairól, hiszen tudományos munkájuknak ez a terület csak egy kis részét képezte. Ezzel kapcsolatban MARTIN György, az 1983-ban elhunyt neves tánckutató véleménye a következő volt:

„... a magyarországi cigányság öntudatosulásával a cigány értelmiségből ki fog termelődni egy olyan gárda, akik közül néhányan, az egyes tudományágak területén, így elsősorban a néprajzban, el fogják végezni azt a munkát, amelyet eddig nem cigányok kívülről próbáltak több-kevesebb sikerrel elvégezni. "26 Ezek után rátérnék a Magyarország keleti részén élő cigányok táncainak és azokat kísérő zenéknek az általános jellemzésére, bemutatására.

A tánc és a zene mindig fontos szerepet töltött be az emberek életében. Át- meg átszőtte ünnepeiket, de munkás hétköznapjaikat is gyakran színesebbé tette. A múltban a fiatalság szinte egyetlen szórakozása volt. A táncalkalmak jelentették a fiatalok ismerkedési lehetőségeit s a társas érintkezés formái is.27

Nem volt ez másképp a cigányoknál sem. Azonban néhány különbségre mégis rá kell mutatnunk:

  1. Míg a nem cigány fiatalok csak bizonyos alkalmakkor hódolhattak a tánc iránti szenvedélyüknek, addig a cigányoknál a táncolás bármikor, bárhol előfordulhatott és előfordul ma is.
  2. A cigánytánc ma is elevenen él és hagyományozódik nemzedékről nemzedékre. Nem úgy mint az őket körülvevő közösségeknél.
  3. A harmadik ilyen jelentős különbség, hogy a cigányoknál vannak olyan alkalmak amikor bizonyos dalokat (hallgató dalok - lóki gilji) nem énekelnek el -mivel ezek valamilyen erős érzelmi kapcsolatot idéznek fel az emlékezetükben. Azt mondják: „Adi na giljábaráu, ke kadi mori chorri dej giljabarlas!" (Ezt nem énekelem el, mert ezt a szegény anyám énekelte!) Ilyenek például: Volt nekem egy öreg anyám (Nyírvasvári)

Harangoznak a templomban (Nagyecsed) A táncra vonatkozóan ilyen kivétel nincs. Sőt a legutóbbi időkig fennmaradt az a szokás, mely szerint ha jó táncos halt meg, meghagyta, hogy a sírjánál táncoljanak egy utolsót az emlékére.

Milyen táncokat láthatunk és gyűjthetünk ma a kelet-magyarországi cigányoknál?

  1. románo kheljipo (cigánytánc)
  2. gázhikáno kheljip (cigánycsárdás)
  3. kánák róljáhá khelen (cigánybotoló)

A következőkben ezeket szeretném röviden bemutatni, a hozzájuk tartozó zenével együtt.

A cigánytánc szólisztikus jellegű, amiből az következik, hogy csoportosan nem táncolják. Ez alól kivétel a mai cigánytánc együttesek színpadi produkcióinak záró képe. A táncra az egyéni előadásmód, az improvizáció, a szabadon táncolás a jellemző.

Formái: szóló férfi, szóló női, valamint páros cigány tánc.

 

SZÓLÓ FÉRFI CIGÁNY TÁNC

Az idősebb férfi generáció szerint, az a jó férfi táncos, aki sokat figurázik és keveset csapásol. Figuráival gyönyörködteti a nézők szemét s csapásolásaival a fülét.

Aki viszont sokat csapásol és keveset figurázik, arra azt mondják, hogy csak „veri magát". Az idősebbek tánca lassabb, nyugodtabb és átgondoltabb mint a fiataloké. Keveset ismételnek, csapásoló figuráik ritmusai egyszerűbbek, kargesztusaik gazdagabbak. Kedvtelésből táncolnak. A fiataloké gyorsabb, ezáltal virtuózabb hatású, egy-egy figurából a legkülönbözőbb variánsokat hozzák létre, többet ismételnek, csapásoló figuráik az egyszerűbb ritmusúaktól a bonyolultabbakig terjednek. A táncuk az önszórakoztatás mellett versenyjellegű is.

Alapmotívumaik: a kezdő, a trompf a hátra vágó és a felverő mindkét korosztálynál megegyeznek. A „pityengetés"- tehát az ujjakkal való csettingetés — a cigánytáncnál elengedhetetlen.

 

SZÓLÓ NŐI CIGÁNY TÁNC

A női cigány tánc szolidabb, sokkal visszafogottabb a férfi cigány táncnál. Éppen e szolidabb, egyszerűbb, szerényebb, de karjátékokban gazdagabb, leheletfinom csípőmozgással teszi táncát izgalmassá, amellyel a férfi motívumkincsben gazdag, virtusko-dó jellegű táncát teszi teljessé. Tánc közben nem néz a partnerére. A férfi még csak-csak, de a nő egyáltalán nem. Szinte végig szemlesütve, saját lábát figyelve táncol. Már csak azért sem néz a partnerére, mert az rendszerint „idegen"férfi. A cigány nők életében - legalábbis az eddigi gyűjtéseim és tapasztalataim alapján - a kacérkodásnak nincs helye.

Míg a páros táncban alig használnak fel 3-4 motívumot, addig a szóló táncban ennek a 2-3 szorosát is tapasztaljuk.

 

PÁROS CIGÁNYTÁNC

„A páros cigánytánc a páros táncok fejlődésének azt a prim érebb fokát őrzi, amikor tánc közben nő és férfi soha sem fogódzik össze, hanem egymással szervben, egymás körül táncolnak anélkül, hogy egymást érintenék. "26 Táncukra játékos csalogatás, versengés jellemző, melynek célja; a „megcsalás" vagyis olyan helyzetet teremteni tánc közben, hogy egyikük és főképpen a nő, zavartkeltő mozdulatokkal irányváltoztatásokkal, „támadásokkal, visszavonulásokkal" a táncpartnere háta mögé kerüljön, anélkül, hogy az védekezni tudna. E táncolási mód következménye, hogy táncközbeni szabadabb, oldottabb, lazább viselkedésük eltér a nem cigány páros táncokban megfigyelt mozgásvilágtól. Míg az utóbb említett páros táncokban az irányító szerep általában a férfiaké, addig a páros cigánytáncban ez épp fordítva van. Ugyanis a férfi tánca nagyban függ a nő táncától. A nő a „megcsalásra" való törekvésével megszerzi az irányító szerepet, s a férfi ha nem akarja, hogy szégyenbe maradjon a nézők előtt, „védekezésre" kényszerül, amellyel aláveti magát a nő irányító szerepének. Azonban mindezektől függetlenül, táncuk harmonikusan egymáshoz igazodó és egymást kiegészítő. A páros cigánytáncban mindkét fél motívumkincse szegényebb mint szóló formában. Ez a fentiekben leírt „megcsalásra" való törekvés, a „támadás-védekezés" táncjátékból fakad.

 

A CIGÁNYTÁNCOK ZENEI KÍSÉRETE

A cigánytáncot úgynevezett pergető dalokkal, tánc alá való dalokkal (kheljimáski gilji) kísérik, amelyek legtöbbször szöveg nélküliek. Mit jelent az, hogy pergető dal, pergetve énekel? Ha meghallgatunk egy ilyen tánc alá való dalt azt tapasztaljuk, hogy az énekes, adatközlő egy gyönyörű dallamot énekel olyan „halandzsa" szöveggel, amelyből esetleg csak annyit értünk, hogy rá-tá-tá-tá-ri-ri-ri-na sá na-na- alomálo-malomá. Vagyis különböző szótagokat, szótagcsoportokat fedezünk fel, amelyeket az adatközlő nyolcad, tizenhatod, néha harmincketted ritmusban gyorsan egymásután pergetve énekel. Ezt nevezzük pergetésnek. Amely ugyanazt a gyakorlatot követi mint a szóló hegedű díszítő játéka, apraja, cifrája. A táncdalok szövegeinek hiányossága -amely gyakran előfordul -, nem zavarja az előadót. Ilyenkor más dalokból átvett, szótagszámra megegyező szövegekkel, szöveg maradványokkal vagy pergetéssel egészíti ki a dallomok, dallamsorok lezárását. Ezeket a dalokat vokális ritmuskísérettel az úgynevezett szájbőgőzéssel, brúgózással támasztják alá, melynek egyszerűbb fajtái lényegében a vonós zenekari kontrakíséretnek a megfelelői.

„A vokális tánczenei kíséret mellett, különböző alkalmi hangszerpótló megoldások egész sora is fokozza a cigány táncok kifejező erejét és hatását."29) Ilyenek például: a vizeskanna ütögetése, fa-, vagy fémkanalak castagnetta-szerű használata, fateknő ütögetése, asztallap vagy ajtólap dörzsölése vagy ütögetése stb. A kíséret-ritmus nagyon fontos e tánc alá való daloknál. Mert legtöbb esetben a táncos inkább ezeket veszi figyelembe. Az ilyen táncosra szokták azt mondani, hogy „kótja-fütjére khelel" (kótára-füttyre táncol) Vagyis nem a dallam a fontos, hanem a ritmuskíséret.

 

A CIGÁNYCSÁRDÁS, CIGÁNYOS CSÁRDÁS

A cigánytáncok bemutatása hiányos lenne a lakodalmakban táncolt csárdásforma nélkül. E csárdásforma, a „helyi csárdás régiesebb, virtuózabb verziója, melyben a cigánytánc formakincsét is hozzáigazítják az újabb párostánc tempójához, metrumához. "30 E táncfajtát maguk a cigányok sem tartják sajátjuknak, ami az elnevezésből is kitűnik. Azt mondják „gázhikánes the khelen" (magyarul táncolni) Idegensége abból is kitetszik, hogy csak lakodalmakban cigányzenészek muzsikájára táncolják. Azonban a hangulat tetőfokán a vokális kíséreti mód sincs kizárva.

Ma művelői közé leginkább azokat az 50-60 év közöttieket sorolhatjuk, akik ezt fiatal korukban - amikor még a helyi tánchagyomány virágkorát élte - eltanulták, ellesték. A helyi tánchagyomány felmorzsolódásával azonban a cigányok körében is feledésbe merült e táncfajta. Éppen ezért ma már a helyi csárdás virtuózabb, gazdagabb változataival, archaikus formáival csak néhány idősebb cigány adatközlőnél találkozhatunk. A tánc két részre tagolódik; a csendes részre, amelyet ők „jampinak" neveznek (ez az 50-es évek páros divattánca volt) és a frissre. A két rész közötti határvonal ugyanúgy, ahogy a tiszai dialektus fenthangsúlyos csárdásában, elmosódik.31

 

CIGÁNY BOTOLÓ

A észak-keleti terület cigányságának tánckészlete cigány botolóval is kiegészül. „A cigány botoló a középkori gyökerű, európai fegyvertáncok egyik legépebb típusa, amelynek történeti kapcsolatai a 16-17. századi - a kelet-európai népek tánckultúrájának összefonódásáról tanúskodó - hajdútánchoz - vezetnek. "32 Hogy Magyarországnak miért éppen ezen a területén maradhatott meg a régi keleteurópai fegyveres-botos táncok legrégibb és legépebb típusa, az e terület történeti, gazdasági és földrajzi helyzetével magyarázható. Ugyanis a történelem viharos évszázadai itt kevesebb nyomot hagytak mint az ország más területein. Erdős, vizes, mocsaras területein a földművelés szinte lehetetlen volt, így a szilaj és félszilaj-állattartás virágzott a legutóbbi időkig. A török hódoltság idején a független Erdély és a császári Magyarország közötti átmeneti terület.33 Az erdélyi juhászok migrációján kívül a cigányok észak felé irányuló vándorlása is ezen a területen keresztül történt. Tömeges vándorlásuk a századforduló körül újra megnőtt. Ez az az időszak, amikor a vizes, mocsaras területek lecsapolása következtében az itt élő - addig halászatból, vadászatból, pásztorkodásból élő emberek - kezdenek áttérni a lecsapolt területek megművelésére. Ezt a foglalkozásváltást és vele együtt a falvak terjeszkedését, újjáépítését összefüggésbe lehet hozni az akkor tömegesen ideérkező vályogvetéssel, téglavetéssel, tapasztassál, fémmegmunkálással foglalkozó cigányok letelepedésével. Munkájuk által a már letelepedett cigányok ezen a területen sokkal jobban összenőttek, közelebb kerültek az itt élő nem cigány lakossághoz és a parasztságba beolvadt juhászokhoz, gulyásokhoz, kondásokhoz, akik a szilaj és félszilaj állattartás intenzívvé válásával kénytelenek voltak a földművelésre áttérni. Ezen a területen, a cigányok korai letelepedése következtében több katonaviselt cigány férfivel találkozhatunk, mint az ország más részein.34

A fent felsorakoztatott néhány földrajzi, gazdasági, történeti szempont nagyban hozzájárni ahhoz, hogy a feltett kérdésre választ kapjunk. „A botoló táncoknak funkcionális formai és zenei sajátosságait figyelembevéve számtalan változatát ismerjük.35

Ilyenek például:

  1. két férfi botol egymással,
  2. két férfi közé beugrik a nő,
  3. három vagy négy férfi botol és közöttük táncol a nő,
  4. egy férfi botol az eszköz nélküli nővel,
  5. csak egy férfi botol,
  6. egy nő botol.

E formákból kettőt szeretnék bemutatni:

  1. amikor két férfi botol és közöttük táncol a nő,
  2. és amikor csak egy nő botol.

Az első forma az összes közül a legarchaikusabb. Vagyis; „amikor a tánc funkciója a küzdelem, ami tartalmi vonásait is alapvetően meghatározza. Az eszközkezelés ennél a formánál soha nem öncélú, hanem a tánc lényegét a küzdelmet szolgálja. Az eszköz forgásmódjai, a forgatás, a vágás, az ütés, a szúrás módjai, ha sok esetben játékos, stilizált formában is, de fegyverszerűek. "36 A másik formát azért választottam ki, mert a botoló táncok közül ez az első táncgyűjtésekből való. GÖNYEI Sándor gyűjtötte 1936-ban Porcsalmán. Ez a dátum mérföldkő a cigánytáncok és botolók gyűjtésében, mert a cigánytáncok történetében ez az első mozgófilm-felvétel Magyarországon. A botoló táncokhoz tartozó bot alá való nóták zeneileg a legarchaikusabbak közé tartoznak. Hét vagy nyolc szótagos asszimetrikus, 3/8-os ritmusú dallamok is, amelyeket csak botolókhoz használnak. Ezek a dallamok is, mint a pergető dallamok mindig énekelt előadásúak. A botoló nóták szövege nagyobbrészt magyarul hangzik el. Cigány szövegű botoló ritkábban fordul elő. A szöveget gyakran pergetéssel váltják fel. Ezeket a dalokat legtöbb esetben csak a botoló cigányok ismerik, a nem botoló cigányok alig, a nem cigányok pedig egyáltalán nem.

A dolgozatban leírt összes táncfajta videokazettán saját tulajdonomban megtalálható.

 

IRODALOM

N.N

1776 Allergnádigst-privilegierte Anzeigen, aus sámmtlich-kaiserlich-königlichen Erblándern. Jahrgang VI. Wien, 87-88.

 

ANDRÁSFALVY BERTALAN

1963 Párbajszerű táncainkról. Hungarian Duelling Dances. Ethnographia LXXLV. 55-83.

 

BALÁZS GUSZTÁV

1993 Botoló a szatmári cigányoknál. Tlie Stick-dance of the Gypsies of Szatmár County. In:BARNA Gábor-BÓDI Zsuzsanna

(szerk.): Cigány Néprajzi Tanulmányok 1. 255. 261. Budapest

 

ERDŐS KAMILL

I960 Cigánykutarók. Gypsy researches. In:VEKERDI József (szerk. ):Erdős Kamill cigány tanulmányai. 107-110. Békéscsaba

 

GRELLMANN, HEINRICH MORITZ GOTTLIEB

1783 Die Zigeuner. Dessau-Leipzig.

 

JOHN, SAMPSON

1983 In einer klassischen Studie über den Dialekt walissischer Zigeuner. In: VOSSEN, Rüdiger (szerk.): Zigeuner. Frankfurt

 

MARTIN GYÖRGY

1959 Hajdútánc-Botolótánc. Haiduck-dance. Stick-dance. In: Fiúk Évkönyve. 134-136. Budapest

1968/a A botolónóta. Proporció gyakorlat nyomai a magyar néptáncban és a népi tánczenében. Tlie Stick-dance Tune. Traces

of Proportion Exercises in Hungarian Folk Dance and its Music. In:BÓNIS Ferenc (szerk.): Magyar Zenetörténeti Tanulmányok.

201-221. Budapest

1968/b Páratlan és asszimetrikus ritmusok tánczenénkben. Odd and Asymmetric Rhythms in Hungarian Dance Music.

Táncművészeti Értesítő 2; 26-42.

1980/a A botoló és zenéje. Stick-dance and its Music. In TELKES Lajos (szerk.):

Magyar nép-tánchagyományok. 125-145. Budapest

1980/b A cigányság hagyományai és szerepe a kelet-európai népek tánckultúrájában. Traditions and Role of the Gypsies in the

Dance Culture of East European Peoples. Zenetudományi Dolgozatok 67-74.

1981 A magyarországi cigánytáncokról tartott előadás. (A hangfelvétel a dolgozat írójának tulajdonában van). Lecture on tlie

Gypsy Dances of Hungary, (audio-recording possessed by tlie author)

 

MARTIN GYÖRGY-PESOVÁR ERNŐ

1958 A Szabolcs-Szatmár megyei monografikus tánckutató munka eredményei és módszertani tapasztalatai. Results and

Methodological Findings of the Monographic Dance Research of Szabolcs-Szatmár County. Ethnographia LXXIX. 424-436.

 

MEZEI BARNA

1986/a A cigányok megjelenése Magyarországon. Tlie Appearance of Gypsies in Hungary. In.:MEZEY Barna-POMOGYI László-

TAUBER István (szerk.):A magyarországi cigánykérdés dokumentumokban 1422-1985. 5-12. Budapest

1986/b A cigánykérdés a feudális társadalomban. Tlie Gypsy Question in a Feudal Society. In: MEZEY Barna - POMOGYI

László-TAUBER István (szerk.):A magyarországi cigánykérdés dokumentumokban 1422-1985. 12-19. Budapest

1986/c A tudományos kutatás kezdetei. Tlie Beginnings of Scientific Research. In.: MEZEY Barna-POMOGYI László -TAUBER

István (szerk.): A magyarországi cigánykérdés dokumentumokban 1422-1985. 138-148. Budapest

 

PESOVÁR ERNŐ

1980 Régi páros táncaink főbb típusai. Tlie Major Types of the Old Couple Dances. In:LELKES Lajos (szerk.): Magyar

néptánchagyományok. Budapest

1985 A csárdás kialakulásának szakaszai és típusai. Stages in the Evolution of the Csárdás and its Types. Ethnographia XCVL

1; 19.

 

PESOVÁR FERENC

1978 A magyar nép táncélete. 77/e Dances of the Hungarian People. Budapest

 

RÜDDIGER, JACOB CARL CHRISTOPH

1872 Von der Sprache und Herkunft der Zigeuner aus Indien. Leipzig

 

SZABOLCSI BENCE

1959 A XVI. század magyar tánczenéje. Hungarian Dance Music in the 16th Century. In:BÓNIS Ferenc (szerk.): A magyar

zene évszázadai I. 157-208. Budapest

 

SZALAY BÉLA

1914 Cigánytörténeti adatok. Data of Gypsy History. Ethnographia 98-93.

 

VÁGH MÁRIA

1983 A romológiai kutatások története. A History of Romological Research. In:SZEGŐ László (szerk.): Cigányok, honnét j

öttek - merre tartanak? 25-26. Budapest

 

VEKERDI JÓZSEF

1982 A magyarországi cigánykutatás története. A History of Gypsy Research in Hungary. Debrecen (Folklór és etnográfia 7.)

 

VOSSEN, RÜDIGER

1983 Zigeuner. Frankfurt/M, Berlin, Wien

 

 

Gusztáv Balázs

The Dance Culture of East Hungarian Gypsies

 

All the articles, remarks, books, pamphlets numbering over ten thousand1 that have been published since their appearance in Europe until the 1980s throughout the world prove that - both in a positive and a negative sense - Gypsies have featured among the favourite topics of the men of letters.

The abundance of publications might prompt the conclusion that „the Rom is the very people who have been devoted most attention worldwide."38 However, most of the authors, reporters, writers were attracted by their mysterious, romantic „free and wild" way of life, they were inspired by their deviation from the familiar way of living, customs, language, hence no authentic image of Gypsies could evolve".39 Since Gypsy literacy was practically non-existent, documents were thus not bequeathed to posterity,40 so contemporaneous accounts must be taken with a grain of salt.

Scientific interest in the Gypsies of Hungary dates back to the late 18th century. The central question was who they were and where they had come from. But at that time, not even the Gypsies could give the answer. Obviously, until then scholars had failed to investigate them, since „in the Hungarian society of the l6th-17th centuries the Rom was not a conspicuous ethnicity but a set of communities merged with the lower strata of society and considered to belong there".41

The approach towards the answer was promoted by comparative linguistic researches. The first to give the answer was a theologian of Debrecen, István WÁLI, who during his study tour of the Netherlands found the language (i.e. some words) of his fellow students from Malabar (South-western India) similar to the speech of Hungarian Gypsies. Back home he checked this experience.42 His random observation and discovery was published by Sámuel SZÉKELY in the periodical „Anzeigen" in 1776.43 However, this momentous discovery was overlooked by scholarship. The only scholar to respond was H.M.G.GRELLMANN in his essential work on Gypsies44 translated into several languages, for which he relied, apart from the data in the „Anzeigen", upon all the so-far published reliable works, and first of all on first-hand information concerning Gypsies in Hungary and Transylvania.45 Hence certain German researchers attribute the discovery of the Indian origin of Gypsies to GRELLMANN, besides J.C.Ch. RÜDIGER.46

Their Indian origin having been proven by comparative linguistic researches and WÁLI's discovery confirmed, the next great question was when and under what circumstances they got into Europe and Hungary. This question is still unsettled today. Reliable data about their appearance in Europe and Hungary do not go back earlier than the beginning of the 15th century. Where were they before that, one might ask. There is consensus among Gypsy researchers that prior to their emergence in Europe, they spent a long time (centuries) in Persia, Asia Minor, Greece, verified by the basic vocabulary of Persian, Armenian, Turkic, Greek, Slavic origin.47 Rüdiger VOSSEN proposes the following on this question in his work Zigeuner (Gypsies): „Gypsies did not start migrating all at once in a single group, but at different times, in small groups." He dates the beginning of their migration to the 5th-llth centuries A.D. He appears to find the reasons, not in an innate wandering instinct as was earlier presumed and is still declared by the adherents of romanticism, but in external factors such as war events, exiles and economic causes (initial plant-gathering activity, itinerant trades upon pressure, transporting services, seeking markets and clientele for the products of the crafts, that is, strategies of survival).

Their peregrinations took them across Persia, Asia Minor, Greater Greece and Southern Slav areas. They spent two centuries in Asia Minor and Greece (9th-llth c.) where they would certainly have stayed put, had the Ottoman expansion (from the 11th c.) not sent them fleeing. They departed in two direction. One part went to Egypt, the other to the Balkans. Thus they arrived in 1348 in Serbia, in 1370 in Moldavia, in 1416 in Transylvania, in Brassó.48 From then on they appeared in masses in Hungary and the rest of the European states „ recorded in the municipal registers under entries about poor wanderers coming from the East and about aid given to them."49

Gypsies were thus well known guests in Hungary in the 14th century,14 but on a mass scale they arrived in the early 15th.

So much could I sum up in a nut-shell about the history of Gypsies in Hungary.

Towards the end of the 18th century, scholars began to probe into their way of living and customs, besides origin and language. The description of Gypsy living and customs became regular topic of various papers, scientific and popular publications.

What factors combined to effect this change in the attitude of the Hungarian society? One was the sober political recognition that an up-to-date absolutist state administration should not put up with subjects that could not be registered for taxation, free labour or military services.

The other contributory factor was the scientific interest taken in the origin or various languages and peoples as a result of the process of becoming bourgeois nations.

Thirdly to be mentioned is the mainstream of literature at that time, romanticism.51

Hungarian society on the way to embourgeoisement was thus inclined, exactly upon the influence of romanticism, to handle Gypsies as curiosity, to write or read romantic stories about them.52 Researchers „aimed at registering never-heard-of exotic peculiarities, and the truly valuable though drabber everyday life was overshadoived by this insistence on fantastic wizardry, customs, superstitions."52

From the late 18th century to 1934 researchers of the Rom addressed themselves to nearly every possible research field (language, origin, way of life, custom, beliefs, folk music, folksong, folk ballad, occupation, architecture), presenting articles and studies of various depth. Most regrettably, however, descriptions of Gypsy dances are sought in them in vain, this area falling beyond the scope of scholarly interest. One may come across some valuable remarks in accounts on way of life or customs with romantic illustrations, but they are in no way elaborate scientific analyses.

Nothing can be learnt of the Gypsy dance from RÉTHEI's monography of 1924, although it details all the then existing dances, and the informants from whom ten years leater invaluable dances were collected were already settled Gypsies.

Attention was first drawn to Gypsy dance in 1934 and dance research began in 1936. Since that time, data have been consciously collected and elaborated by musical and ethnographic experts as well as choreographers on the basis of on-the-spot observation.

The first Gypsy dance collection is associated with Sándor GÖNYEI, who in 1936 filmed the Gypsy dance and stick-dance at Porcsalma, Szabolcs-Szatmár-Bereg county, upon the initiative of Margit LUBY.

„Until the early '50s dance researchers and choreographers were in the belief that we have a sword-dance-like stick dance performed by Gypsies and recorded on film, which was known by a few old Gypsies in Porcsalma, and apart from them no one else knew it."54

This view was disproved by the team starting work in the early '50s under the aegis of the Folklore Institute.

The new generation of researchers - Bertalan ANDRÁSFALVY, Eszter BERKES, András BÉRES, Jolán BORBÉLY, Ilona JAKAB, Ágoston LÁNYI, László MAÁCZ, György MARTIN, Ernő PESOVÁR, Ferenc PESOVÁR, Mrs Péter POLONYI, Gyula VARGA, László VÁSÁRHELYI - also relying on the experience of their predecessors, professed and regarded it as self-evident that the dance stock of every nationality, every ethnic group must be studied. This was not the result of some conscious ideology but the adoption of Béla BARTÓK's and Zoltán KODÁLY's method of collection, namely: should the researcher in an area come across any sort of custom, culairal value worth preserving, he must save, register it, especially when it seems to be the last minute for doing so.

The first major achievement was the result of the above researchers selfsacrifising work in Szabolcs-Szatmár-Bereg county. The team made 930 film recordings, of which 680 show dances. The material includes 360 Gypsy dances and 200 Gypsy stick-dances.

Some of the young researchers resumed work after the report of 1958, too, collecting and publishing the material. They extended the collection of Gypsy dances to the entire Hungarian-speaking area. The differences between Gypsy dances within the borders, their formal and functional and musical divergences took more and more definite outlines. The greatest appeal to researchers was, however, possessed by the Gypsy stick-dance. This is revealed by György MARTIN's Haiduck-dance - Stick-dance,55 Bertalan ANDRÁSFALVY's About our duelling dances,56 György MARTIN'S The Stick-dance,57 Odd and asymmetric rhythms in our dance music58 The stick-dance and its music59 Nor were the specificities of the Gypsy dance (solo and couple dance) left in obscurity. The first to distinguish himself in this field was again György MARTIN,60 but Ernő PESOVÁR's role61 in the examination of the couple dances of Gypsies was just as significant.

The last-mentioned three ethnographers knew very well the Hungarian Gypsy dances, yet this topic being only a fraction of their scholarly interests, they could not provide an all-round picture of the laws and European relations of Gypsy dances. The notes dance researcher György MARTIN, who died in 1983, said about that:

„... with self-awareness increasing among the Rom of Hungary, the Gypsy intellectuals will produce a team some of whom will carry out the work in various branches of sciences, especially ethnography, done till now more or less successfully from the outside, by non-Gypsies. "62

Let us now turn to the review the general features of the dances and the accompanying music of Gypsies in eastern Hungary.

Dance and music have always played an important role in people's lives. They were inseparable from the holidays but often lent colour to the drab workdays, too. In the past, it was almost the only entertainment for the youth. Dances were the occasions for getting acquainted, for social intercourse.63

So was it with the Gypsies. However, some striking differences must be pointed out.

  1. While young non-Gypsies could only indulge in dancing on certain occasions, Gypsies could, and can, dance anywhere, at any time.
  2. Gypsy dances are still highly viable and are passed down from generation to generation, unlike in the surrounding communities.
  3. As the third major difference, certain songs (slow songs - loki gilji - for listening) are not sung on certain occasions, for they recall some strong emotional connection. They say: „Adi na giljábaráu, ke kadi mori. chorri dej giljabarlas!" (\ won't sing it, for my poor mother used to sing it.)

For example: Volt nekem egy öreg anyám [I used to have an old mother] (Nyírvasvári) Harangoznak a templomban [The bell tolls in the church] (Nagyecsed)

As for dancing, no such exceptions exist. What's more, until quite recently when a good dancer dies, he/she has willed that a last dance should be danced in his/her memory at the grave.

What dances can be seen and collected today among East-Hungarian Gypsies?

  1. románo kheljipo (Gypsy dance)
  2. gázhikáno kheljip (Gypsy csárdás)
  3. kánák róljáhá khelen (Gypsy stick-dance)

Let me introduce them briefly, together with the music played in accompaniment.

The Gypsy dance is soloistic, so it is not danced in groups. The only exception is the closing scene in stage productions of Gypsy dance ensembles. The dance is characterized by individual performance, improvisation, free dancing.

Its forms are: solo man's dance, solo woman's dance, couple dance.

 

MAN'S SOLO GYPSY DANCE

The older generation of men have it that a good male dancer is the one who makes many figures and few slaps. He delights the viewers' eye with his figures and their ear with his slaps. One who makes many slaps and few figures are said „to beat himself'. The dance of the elderly is slower, calmer, more sophisticated than that of the young men. They make few repetitions, the rhythms of their slapping figures are simpler, their arm gestures are richer. They dance to their own pleasure. Young men's dancing is faster, thus more virtu-osic; they create a whole range of variations from a single figure, they repeat more, their slapping figures range from those in simple rhythm to more complex ones. Besides entertaining themselves, they also compete with one another.

The basic motifs: the kezdő, trompf hátravágó és felverő are identical in both age groups. Snapping the fingers is also indispensable with the Gypsy dance.

 

SOLO FEMALE GYPSY DANCE

The female Gypsy dance is far more sedate and reserved that the men's. It is precisely the more settled, simple, modest dancing rich in arm gestures and subtle hip movement that turns her dance exciting and into a complement to the man's vistuosic performance abounding in motifs. The woman does not look at her partner during dancing. Men sometimes do, women never. She dances throughout with downcast eyes, watching her feet. Not looking at her partner is justified for he is usually a „stranger". The life of Gypsy women has no room for coquetry, as my researches and experiences so far convinced me. While in the couple dance she only uses 3 or 4 motifs, in the solo 2 or 3 times as many are used.

 

GYPSY COUPLE DANCE

„The Gypsy couple dance preserves a more primary stage in the development of couple dances, when man and woman never hold each other ivhile dancing but dance face to face, around one another, without touching. "64 Typical of the dance is the playful luring, rivalry, whose aim is „betrayal", that is, creating a situation during dancing in which one of them, mostly the woman, gets behind the back of the other one via confusing movements, changes of direction -„advances and retreats". Accordingly, their freer, more relaxed and casual behaviour differs from the movements in non-Gypsy couple dances. While in the latter the guiding role is the man's, in the Gypsy dance it is vice versa. The man's dance largely depends on the woman's. The woman, trying „to betray" her partner, gains control, and the man is forced to „defend himself " subjecting himself to the woman's control, if he does not want to remain in disgrace. In spite of all that, their dance is harmoniously adjusted and complementary to one another. The motivic stock of both partners is poorer than in the solo dance. This derives from the ambition „to betray," from the game of „attack-and-defence."

 

THE MUSICAL ACCOMPANIMENT TO GYPSY DANCES

Gypsy dances are accompanied by so-called rolled songs, songs to dances (kheljimáski gilji), most frequently without text. What does rolled song, rolling mean?

When one listens to a dance song like that, one finds that the singer sings a beautiful tune to nonsense text of which one at most one makes out ra-ta-ta-ta-ri-ri-ri-na sa na-na alomálo-malomá. That is, various syllables, syllable groups can be detected, sung fast rolled in eighth, sixteenth, sometimes 32nd rhythm. That is called rolling. It corresponds to the practice of the ornamental figurations, short decorative figures of the solo violin. The frequent defectiveness of aance tune texts does not embarrass the performers. They borrow passages of the same syllable number from other songs, or text fragments, or else, they round off the lines rolling. These tunes are supported by the so-called oral bass, whose simpler variants correspond to the contra of string orchestras.

„Besides voical dance music accompaniment, various random instrument-substituting solutions increase the expressivity and effect of Gypsy dances. "65 Such are: tapping the water can, using wooden or metal spoons as castagnetta, beating a wooden tub, nibbing or beating the table board or door, etc. The rhythm of the accompaniment is very important for the dance tunes, since dancers often adjust to them. Such dancers elicit the remark: „kótja-füthére khelel" (dances to notes-whitling). Not the tune, but the rhythmic accompaniment is what counts.

 

GYPSY CSÁRDÁS

The list of Gypsy dances would be incomplete without the csárdás danced at weddings. This form of is csárdás.

„an older, more virtuosic version of the local csárdás in which the motivic stock of the Gypsy dance is adjusted to the tempo and meter of the more recent couple dance. "66

Gypsies themselves regard it as alien to them, shown clearly by its designation: „gházikánes the khelen" (to dance Hungarian). That it is not indigeneous is obvious from the fact that they dance to the music of Gypsy musicians at weddings. When, however, spirits rise to the highest pitch, they often switch over to vocal accompaniment.

Today it is mostly danced by those 50-60-year-olds who learnt it in their youth when local dance culture had its hayday. Therefore today only a few olderly Gypsy informants can be found who perform the virtuoso, richer variants, more archaic forms of the local csárdás. The dance divides into two parts: the quiet part called „jampi"(a fashionable couple dance of the '50s) and the fast part. The dividing line between the two is blurred, just as in the csárdás of the Tisza dialect.67

 

GYPSY STICK-DANCE

The dance repertoire of Gypsies in north-eastern Hungarian also includes a Gypsy stick-dance.

„The Gypsy stick-dance is one of the most intact types of European weapon dances rooting in the Middle Ages, whose historical'ties can be traced to the 16th-17th century Haiduck dance, a merger of the dance cultures of East European peoples. "68

One can adduce historical, economic and geographical reasons to explain why the oldest and most complete type of old East European weapon dances could survive in this of all regions of Hungary. The tempestuous centuries of history left fewer marks here than anywhere else in the country. In the swampy woodlands agriculture was nearly impossible, so nomadic or semi-nomadic animal breeding flourished until recent times.69 Besides the migration of Transylvanian shepherds, the Gypsies also wandered northward across this area. Their migration assumed mass proportions again around the turn of the century. That was when the marshlands having been drained, people formerly engaged in fishing, hunting, herding began to change over to cultivating the drained areas. This occupational shift and the ensuing expansion, reconstruction of villages can be related to the mass influx and settlement of Gypsies well-versed in adobe-making, brick-baking, mud-wall building, metal-working. Owing to their work, Gypsies settled here became more close and intimate with local non-Gypsies and with the assimilated shepherds, cattle herds, swine-herds who were forced to switch to agriculture as nomadic and semi-nomadic animal husbandry became intensive. Due to the early settlement of Gypsies in this region, there are more ex-servicemen among them than anywhere else in the country. 70

The above-outlined geographic, economic, historical implications suggest the answer to the above questions. „With regard to functional formal and musical characteristics, innumerable variants of the stick-dance are known. "71

They are as follows:

I picked these two forms as the first is the most archaic, that is „the function of the dance is fighting that basically determines its contents. The handling of the instrument is never arbitrary but serves the point of the dance, fighting. The grips of the stick, the modes of turning, cutting, hitting, thrusting are all weapon-like, even if often in playful, stylized forms."72 I chose the other because it comes from the first dance collection. Sándor GÖNYEI collected it at Porcsalma in 1936. This date is a milestone in the collection of Gypsy dances and stick-dances, as it was the first moving picture recording of Gypsy dances in Hungary. The tunes accompanying the stick-dances belong to the most archaic layer of the music repertory. They include 7- or 8-syllabic, asymmetric tunes in 3/8 rhythm. These tunes, like all rolled tunes, are performed vocally. Most of the texts to stick-dance tunes are in Hungarian. Stick-tune texts in Romani are rarer. The text often ends in rolling. These songs are in most cases only known by stick-dancing Gypsies, those Gypsies who can't dance the stick-dance are hardly familiar with them, while non-Gypsies do not know them at all.

All the dance types described here are recorded on video casettes in my possession.

 

 

Balázs Gusztáv

LE ORIENT-UNGRIKONE THEMESKE ROMENGE KHELYIMASKO SITTY

 

Pala skurto rodimaska pecipijako pherdaldikhipe, anda o sittyskiripe shaj pinzhardyuvas le orient-ungrikone themeske romenge khelyimasa, thaj kadaleske gilyiutna petrechisaripo.

Kaj le unyi khelyimaske falura - pasha le pinzhardimaske motivura-kakal vazdel avri o iskiritori:

Mursliano korkori-khely: phurimatostar sakaver angledinyimasa Zlmvlyikauo korkori-kliely feder kovloj le murshikane khelyimastar, o dozhenutno khely kaj le zhuvlya andel motivumura maj barvalo si Dozhenutno romano khely

- e le „marimaski-losarimaski" koreografija huravardyol opre, thaj la zhuvlyakoj o anglunyimo.

Gazhikano khelyipo

- thanutnyi chardasho majpuranyi, majvirtuozutno kaveripoj, andel abava pe romengi muzika khelenla. O khelyipo pe duje riga ulavdyol: loki („jampi") thaj sigo.

Rovlyako khelyipo

- andre sikavel le khelyimaska formako opreashipesko phuvrigako,pecipijako, thaj kaver- soske sasoskepen.

 

   
1. Szóló férfi cigány tánc Solo men's Gypsy dance 2. Cigányos csárdás Gypsy csárdás
Nyírmihálydi, 1989- Fotó: Balázs Gusztáv
   
   
3. Női cigány tánc Women's Gypsy dance Kántorjánosi, 1977. Fotó: Végső Miklós
 
 
4. Cigány botoló Gypsy stick-dance
Nyírmihálydi, 1989. Fotó: Balázs Gusztáv
 
 
5. Páros cigány tánc Gypsy couple dance Kántorjánosi, 1977. Fotó: Végső Miklós

Jegyzetek:

  1. VOSSEN 1983. 10.
  2. ERDŐS 1989. 107.
  3. VOSSEN 1983. 10.
  4. MEZEY 1986/c 139.
  5. MEZEY 1986/b 12.
  6. VEKERDI 1982. 1.
  7. Allergnádigst-privilegierte Anzeigen... 1776. 87-88.
  8. GRELLMANN 1783.
  9. VEKERDI 1982. 6.
  10. RÜDIGER 1872.
  11. JOHN 1983.
  12. VOSSEN 1983. 309.
  13. MEZEY 1986/a 7.
  14. SZALAY 1914.
  15. VÁGH 1983. 25-26.
  16. MEZEY 1986/c 138.
  17. ERDŐS 1989. 108,
  18. MARTIN György előadása 1981. /hangfelvétel a szerző tulajdonában/
  19. MARTIN 1959.
  20. ANDRÁSFALVY 1963-
  21. MARTIN 1968/a
  22. MARTIN 1968/b
  23. MARTIN 1980/a
  24. MARTIN 1958, 1980/b
  25. PESOVÁR E. 1980.
  26. MARTIN 1981. /idézett előadás/
  27. PESOVÁR F. 1978. 13.
  28. MARTIN - PESOVÁR E. 1958. 434.
  29. MARTIN 1980/b 70.
  30. MARTIN 1980. 71.
  31. PESOVÁR E. 1985. 19.
  32. SZABOLCSI 1959. 157-208.
  33. ANDRÁSFALVY 1963- 58.
  34. BALÁZS 1993.
  35. MARTIN - PESOVÁR E. 1958. 428.
  36. MARTIN - PESOVÁR E. 1958. 428.
  37. VOSSEN 1983. 10.
  38. ERDŐS 1989. 107.
  39. VOSSEN 1983. 10.
  40. MEZEY 1986/c 139.
  41. MEZEY 1986/b 12.
  42. VEKERDI 1982. 1.
  43. Allergnadigst-privilegierte Anzeigen... 1776. 87-88.
  44. GRELLMANN 1783.
  45. VEKERDI 1982. 6.
  46. RÜDIGER 1872.
  47. JOHN 1983.
  48. VOSSEN 1983. 309.
  49. MEZEY 1986/a 7.
  50. SZALAY 1914.
  51. VÁGH 1983. 25-26.
  52. MEZEY 1986/c 138.
  53. ERDŐS 1989. 108.
  54. MARTIN'S lecture, 1981. (audio-recording of author)
  55. MARTIN 1959.
  56. ANDRÁSFALVY 1963.
  57. MARTIN 1968/a
  58. MARTIN 1968/b
  59. MARTIN 1980/a
  60. MARTIN 1958, 1980/b
  61. PESOVÁR E. 1980.
  62. MARTIN 1981. (quoted lecture)
  63. PESOVÁR F. 1978. 13.
  64. MARTIN-PESOVÁR E. 1958. 434.
  65. MARTIN 1980/b 70.
  66. MARTIN 1980. 71.
  67. PESOVÁR E. 1985. 19.
  68. SZABOLCSI 1959. 157-208.
  69. ANDRÁSFALVY 1963- 58.
  70. BALÁZS 1993.
  71. MARTIN-PESOVÁR E. 1958. 428.
  72. MARTIN-PESOVÁR E. 1958. 428.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet