|
|
Immár csaknem évtizede annak, hogy Sandra JAYAT franciaországi cigány festőművész és költő Párizsban megrendezte a Cigány Képzőművészek I. Világkiállítását.1 A kiállítást, melynek fő védnöke a francia kulturális miniszter volt, a Conciergerie-ben mutatták be. Sebtében összekapkodott, kissé egyenetlen, ám mégis sok meglepetéssel szolgáló, impozáns kiállítás volt ez.2 A kiállítás összképében markáns erővel jelentkezett a magyarországi cigány képzőművészet. Az egyes országokból érkezett művészek számarányát tekintve a magyarországi cigány képzőművészek szerepeltek a legnagyobb számban, pontosan öten, név szerint BALÁZS János, BADA Márta, BARI Károly, PÉLI Tamás, és PONGOR BERI Károly. Ám nem csupán számszerűségét tekintve emelkedett ki a kiállítás összképéből és keltett figyelmet a magyarországi cigány képzőművészet, hanem elementáris ereje, karakteres volta, a cigányság etnikai sajátosságait, képzelet- és élményvilágát kifejező sajátos képi gondolkodásmód és színvilág miatt is. A többi országokból is szerepeltek kiváló művészek, de a jellegzetesen cigány képzőművészeti nyelv születését a legtisztábban és legszuggesztívebben a magyarországi anyagban fedezhették fel a látogatók. Az Európa más országaiból érkezett művek között sok volt az olyan alkotás, amelyik ilyen vagy olyan stílust követett jól, rosszul vagy kiválóan, ám a művészetük cigány volta nem nyilvánult meg eléggé, vagy éppen csak színezte a hatást. Akadtak olyanok is, akik éppenséggel átvett stílusfordulatokat, konvenciókat ismételtek némi modorossággal, s találkozhattunk két olyan művésszel is, aki a modern művészet történetének jeles személyisége, például az expresszionista Otto MÜLLER és a Szovjetunióból Párizsba vándorolt nonfiguratív művész, Serge POLJAKOFF. A párizsi kiállítás idején már mintegy 15 cigány képzőművész tevékenykedett Magyarországon, s így akár az öt kiállítónál több alkotó is képviselhette volna a magyarországi cigány képzőművészetet, ugyanis legalább még négyen-öten megütötték azt a színvonalat, ami mérceként érvényesült.
* Megjelent: Közös út-Kethano Drom 1993. 2-3; 29-32., 52-55.
Mi az oka, magyarázata annak, hogy a cigány képzőművészet éppen Magyarországon bontakozott ki leggazdagabban és legerőteljesebben?
Valószínű, hogy - az egyes gátló és hibás politikai, kulturális-politikai intézkedések ellenére - a magyarországi körülmények voltak a legkedvezőbbek a cigány értelmiség, a cigány művész értelmiség létrejöttéhez, és ezen belül a képzőművészeti tehetségű alkotók jelentkezéséhez és kibontakozásához. A hagyományos cigány kultúra maradványai elevenebben éltek itt, mint a nyugat-európai országokban, s az életforma-váltással járó civilizálódás és egyéni ambíciók hangsúlyozottabban jelentkeztek mint a kelet-európai országok többségében. Az ötvenes-hatvanas években elkezdődő drasztikus életforma-váltás felébresztette az igényt a magyarországi cigányságban ennek a hagyományos kultúrának felmutatására, megörökítésére. S a festeni, faragni kezdő alkotók nem voltak teljesen egyedül, bátorítóan hatott rájuk a hatvanashetvenes években a Ki mit tud-ban és az új népművészeti mozgalomban feltűnt zenészek, énekesek, és a cigány költők és írók jelenléte, legfőképpen azonban egy zseniális cigány spontán alkotóművész, a salgótarjáni BALÁZS János bátorító példája.3 A magyarországi autodidakta cigány képzőművészet gyors kibontakozásának legfőbb ösztönzője BALÁZS János festői tevékenysége, üstökösként felívelő pályája, felszabadító hatása volt. Példájával azt sugallta, hogy lehet iskolai képzettség nélkül is kiemelkedni, s nem kell okvetlen számukra túlságosan komplikált és szemléletüktől idegen ábrázolásmódokat megtanulniuk, lehet spontán módon is, a belső látás, a fantázia törvényei szerint alkotni.
Az első magyarországi cigány művész BALÁZS János. Annak ellenére az, hogy valójában néhány cigány alkotó már évekkel, évtizedekkel őelőtte is foglalkozott faragással, festéssel. HORVÁTH Vince 1937-ben faragta meg első szobrát, s azt tervezte, hogy ha majd száz szobra lesz - világkörüli útra indul velük. KISS József keszthelyi cigány zenész 1951-ben kezdett festeni, s fokozatosan elsajátította a látványszerű, realisztikus portréfestés módszerét. FENYVESI József 1958-tól három éven át járt képzőművészeti szakkörbe és utána szabadidejében több-kevesebb folyamatossággal festett.
Ismertségük azonban csupán közvetlen környezetükre szorítkozott. S egyikük sem képviselt olyan elementáris erőt, mint BALÁZS János, aki egy új, minden ízében eredeti alkotói világot teremtett, mutatott fel, s egymaga polgárjogot szerzett a cigány képzőművészetnek. BALÁZS János 1968-ban kezdett festeni. Pécskődombi cigány diák barátai, hallván arról, hogy BALÁZS ifjúkorában rajzolt és verseket írt, színes ceruzát, majd festéket hoztak neki, hátha újra kedvet kap az alkotáshoz. A rajzeszközök fölébresztették benne a kifejezésvágyat, s az évtizedeken át felgyülemlett tapasztalat, visszafojtott mondandó robbanásszerűen tört fel belőle, lázas sietséggel festette belső vízióit, s nyolc év alatt egy hatalmas, három-négyszáz műből álló, szerves összefüggésrendszert alkotó életművet hozott létre. Festői tevékenységét 1971-ben fedezte fel egy salgótarjáni építész és képzőművész Szatmáry Béla. BALÁZS János néhány hónap alatt az érdeklődés középpontjába került, ismertté lett az egész országban, a kíváncsi értelmiségiek, sznobok, műgyűjtők és képpel üzletelő sarlatánok tolongtak körülötte, kizökkentve őt remeteségéből, nyugalmából. BALÁZS expresszív, víziószerű művészete, szabad szín- és formaalakítása serkentően hatott a képzőművészeti tehetséggel rendelkező cigányokra, a naiv és spontán expresszív látásmódú alkotókra, s megpróbálkoztak a festéssel, rajzolással és faragással. Csupán BALÁZS szűkebb pátriájából, Salgótarjánból, illetve Nógrád megyéből négy cigány alkotó jelentkezett az évek során.
Így SZOMORA Kálmán faszobrász, BALOGH BALÁZS András, OLÁH Jolán és RADICS Szilveszter festők, az első három salgótarjáni lakos, a negyedik pedig Nógrád megyében, Zabaron él. 1977-ben a Népművelési Intézet szervezésében Daróczi Ágnes kezdeményezésére. Karsai Zsigmond rendezésében és Lakatos Menyhért író közreműködésével nyílt meg az Autodidakta Cigány Képzőművészek I. Országos Kiállítása4 Ezen a kiállításon már 12 cigány képzőművész mutatkozott be, tehát nyolc évvel BALÁZS János felfedezése után már olyan sok cigány képzőművész munkálkodott szerte az országban, hogy belőlük, műveikből nagyhatású csoportkiállítás volt szervezhető. Évtizedekkel ezután az 1989-ben megrendezett Autodidakta Cigány Képzőművészek II. Országos Kiállításán már tizenhatan szerepeltek annak ellenére, hogy ketten, HOCK Lajos és KALÁNYOS Lajos abbahagyták a festést és a hivatásos cigány képzőművészek, például SZENTANDRÁSSY István vagy a grafikusként is figyelemreméltó BARI Károly költő nem csatlakoztak a kiállításhoz.5 S végül napjainkban mintegy harminc cigány képzőművész tevékenykedik szerte az országban.
A harminc alkotó között, a naiv és más spontán alkotásmódokhoz sorolható festők, grafikusok, szobrászok mellett, vannak olyanok is, akik a hivatásos művészet irányzataihoz kapcsolódnak. Az első főiskolát végzett magyarországi cigány képzőművész, PÉLI Tamás szerepe a hivatásos művészet területén ugyanolyan meghatározó, mint a spontán alkotásmódok terén BALÁZS Jánosé.6 Az elmúlt másfél évtized tapasztalatai azt mutatják, hogy az intézményes képzésbe a cigány alkotók nem tudnak igazán sikeresen bekapcsolódni, részint azért, mert az egyes intézményekben nem vették figyelembe azokat a sajátos szociális, lélektani, képi gondolkodási sajátosságokat, amelyek a cigány fiatalokat jellemezték, részint pedig azért, mert ők maguk sem tudtak azonosulni az iskolai oktatás szellemével és követelményével. Így marad ki például a főiskoláról PALOTAI Lajos és így hagyta ott a Képző- és Iparművészeti Gimnáziumot TÚRÓ Zoltán, aki szaktantárgyakból eredményesen munkálkodott, de megbuktatták matematikából. Érthető ezek után, hogy a hivatásos művészet irányába tájékozódó-fejlődő fiatalok a hivatásos cigány képzőművészekben találtak mesterükre.
A képzésnek a régebbi századokhoz hasonló mester-tanítvány formái alakultak ki. Egy-egy fiatal alkotó megkereste a számára rokonszenves cigány képzőművészt, vagy éppen a mester fedezett föl egy-egy új tehetséget. Ez az intézményes oktatási formáktól különböző módszer rendkívül eredményesnek bizonyult.
SZENTANDRÁSSY István például PÉLI Tamás tanítványaként és barátjaként sajátította el a hivatásos művészet eszközeit, a szükséges mesterségbeli tudást. A 70-es évek végén PÉLI nagyméretű pannót készített a főként cigány fiataloknak otthont adó tiszadobi Gyermekvárosban, az egykori Károlyi-kastélyban. Útjára SZENTANDRÁSSY is elkísérte. SZENTANDRÁSSY, aki maga is állami gondozottként nőtt fel, kötelességének érezte, hogy segítse a tehetséges cigány gyermekek kiemelkedését. A tiszadobi Gyermekvárosban figyel fel SZENTANDRÁSSY egy rajzolgató gyerekre, GÜGYI Ödönre, akit azután nem téveszt szem elől, s aki az ő tanítványaként vált egyéni arculatú grafikussá. TÚRÓ Zoltán előbb a Barcsay Gyermek Képzőművész Körben tanult, majd a már említett egy évi képzőművészeti gimnáziumi tanulmányok után PÉLI és SZENTANDRÁSSY tanítványaként vált ígéretes, pályakezdő festővé. PÉLI és SZENTANDRÁSSY programszerűen támogatják a fiatal pályakezdő cigány gyerekeket. SZENTANDRÁSSY otthona időnként afféle spontán magániskolává válik, ahol cigány és magyar fiatalok dolgoznak a mesterrel együtt gondolkodva.
Az utóbbi években a cigány képzőművészeten belül jelentkezett egyfajta naturalisztikus, a látványfestészethez kapcsolódó törekvés. Ez az igény bizonyos fokig egyfajta „félretájékozottság" következménye. Néhányan úgy vélik, hogy a naturalisztikusan részletező ábrázolási mód magasabbrendű, mint a naiv, vagy spontán expresszív alkotásmód, a fantázia törvénye szerint megvalósuló kifejezésmód. Szerencsére a példaképet nem a múlt századvégi, századeleji fáradtan naturalista festészetből veszik, hanem jóval élőbbről. A példakép MARKÓ Károly, akinek finom naturalizmusa, stilizációja közel áll a cigány alkotókhoz.
A magyarországi cigány képzőművészetben különböző kifejezésmódok érvényesülnek. A következőkben szeretnénk végigkövetni ezeket az alapvető vonulatokat, elemezni a látás- és kifejezésmódbeli sajátosságokat és az ezekkel kapcsolatos művészetpedagógiai és kritikai problémákat.7 Meggyőződésünk, hogy csak egy elemző kritikai megközelítés segítheti a jelentékeny eredményeket elért, de új problémákkal találkozó cigány képzőművészet további bontakozását.
Nearly a decade has passed since the French Gypsy painter and poet Sandra JAY AT organized the First World Exhibition of Gypsy Artists8 The show under the patronage of the French minister of culture was staged at the Conciergerie. Arranged in a hurry, with minor inequalities, it was an impressive exhibition having much surprise in store.9 Hungarian Gypsy art was a conspicuously marked hue in the overall exhibit. The Gypsy artists coming from Hungary outnumbered all the other countries with their 5-strong team: János BALÁZS, Márta BADA, Károly BARI, Tamás PÉLI and Károly PONGOR BERI. However, Hungarian Gypsy art rose above the average and attracted much attention not only by its numeric representation, but on account of its elementary character, singularity, special mentality and colours expressing the ethnic peculiarities, imagination and experiences of the Gypsies of Hungary. Outstanding artists were present from other countries as well, but the genesis of a specific Gypsy artistic idiom was more purely and suggestively discerned in the Hungarian collection. Works from other European countries included many that aligned themselves with one or another style - poorly or excellently, but their Gypsy singularity remained hidden or merely tinged the overall effect. There were some who repeated in quite an affected manner borrowed stylistic motifs or conventions, while there were two artists who have distinguished places in the history of modern art: expressionist Otto What explains that of all countries it is in Hungary that Gypsy art has developed most richly and powerfully?
Most probably, despite some mistaken or hindering political, cultural political moves, the circumstances in Hungary were the most beneficial for the emergence of a Gypsy intellectual and artistic stratum, for the appearance and unfolding of the talents of Gypsy artists. Remnants of traditional Gypsy culture were more alive than in the West European counties, and civilization and individual ambitions entailed by the change in the way of life were more marked here than in the majority of East European countries. The radical transformation of their way of living in the '50s and '60s kindled the demand in Hungarian Gypsies to show up, perpetuate their traditional culture. Those starting to paint or carve were not alone, they were encouraged by the appearance of musicians, singers in the competition series Who Knows What? and in the new folk art movement, by the Gypsy poets and writers, and first and foremost, by the example of an ingenious Gypsy artist, János BALÁZS of Salgótarján,10 The greatest impetus for the rapid development of the art of Hungarian self-taught Gypsy artists came from the painting, the meteoric career, liberating influence of János BALÁZS. His example suggests that one can excel without schooling, that one need not learn overcomplicated alien modes of representation, that one can create spontaneously, following the dictates of inner vision, of imagination.
The first Hungarian Gypsy artist is János BALÁZS, in spite of the fact that some Gypsies took to painting or carving years, even decades before him. Vince HORVÁTH carved his first sculpture in 1937 and planned to travel around the world when he had completed a hundred. A Gypsy musician of Keszthely, József KISS began painting in 1951 and gradually acquired the skills of spectacular, realistic portraiture. From 1958 József FENYVESI attended art circles for three years and then painted more or less continuously in his free time.
However, they were only known in their closest neighbourhood and none represented such an elementary force as János BALÁZS, who created a new, perfectly original world, bringing acknowledgement to Gypsy art by himself. János BALÁZS began painting in 1968. Hearing that he used to draw and write poems in his young years, his Gypsy friends in Pécskődomb brought him colour pencils, then paint, that he might feel like painting again. The drawing tools aroused the desire for self-expression and the experience, suppressed messages accumulated for decades burst out of him. He painted his visions in a haste and within eight years he produced a huge organic life-work of 3-400 pieces. His painting was discovered by an architect and artist of Salgótarján, Béla Szatmáry in 1971. In a few months' time BALÁZS was pushed into the limelight, surrounded by a swarm of curious intellectuals, snobs, art collectors and sham dealers, who shattered his hermitage and peace. BALÁZS's expressive, visionary art, his free handling of colour and form was stimulating for talented Gypsies, artist of a naive and spontaneous expressiveness, and encouraged them to paint, draw or carve wood. In the following years, four artist appeared in BALÁZS's native region, Salgótarján and Nógrád county. They are wood carver Kálmán SZOMORA, and painters András BALOGH BALÁZS, Jolán OLÁH and Szilveszter RADICS, the first three living in Salgótarján, the last mentioned in the village of Zabar in Nógrád county. Organized by the Institute of Popular Culture upon the initiative of Ágnes Daróczi, curated by Zsigmond Karsai and contributed to by the writer Menyhért Lakatos, the 1st National Exhibition of Self-Taught Gypsy Artits was staged in 1977.11
This exhibit presented 12 Gypsy artists. Thus, 8 years after the discovery of János BALÁZS so many Gypsy artists were active throughout the country that an influencial group exhibit could be designed from their output. More than a decade later, in 1989, the IInd National Exhibition of Self-Taught Gypsy Artists involved 16 artists, although two of the earlier batch, Lajos HOCK and Lajos KALÁNYOS had given up painting, and some professional Gypsy artists like István SZENTANDRÁSSY and the poet, also an outstanding graphic artist, Károly BARI did not join the exhibit.5 At present, some thirty Gypsy artists are working in Hungary.
Among the thirty artists, there are some, besides the naive and spontaneous painters, draughtsmen, sculptors, who joined the professional artistic trends. The first art graduate of Gypsy origin was Tamás PÉLI, whose role in professional art is just as decisive as is János BALÁZS's in spontaneous creation.13 Experiences of the past fifteen years or so have revealed that Gypsy artists could not adapt themselves to institutional training successfully, partly because the institutions failed to take into account the peculiar social, psychological, visual and mental specificities characterizing Gypsy young people, and partly because they failed to identify with the spirit and requirements of teaching. That is how Lajos PALOTAI dropped out of the Academy and Zoltán TURÓ left the Secondary School of Applied Arts. TÚRÓ had good results in the professional subjects but was floored in maths. Quite understandably, young Gypsies with affinities to art found their masters in professional Gypsy artists.
Master-and-pupil patterns of training - typical of earlier centuries - developed again. A young artist sought out a Gypsy artist he felt most closely drawn to, or conversely, the master discovered a young talent sometimes. This form of education so different from the institutional proved highl effective.
István SZENTANDRÁSSY, for example, learnt the instalments and craftsmanship of professional art as the pupil and friend of Tamás PÉLI. In the late '70s PÉLI made a large mural for the former Károlyi castle, now the Children's Town at Tiszadob mostly for Gypsy children. SZENTANDRÁSSY accompanied him. Himself brought up under the care of the state, SZENTANDRÁSY felt it a personal duty to help the rise of gifted Gypsy children.
SZENTANDRÁSSY took note of a scribbling child, Ödön GÜGYI in the Children's Town of Tiszadob. He kept his eye on him since then, and as his pupil, GÜGYI has become a graphic artist with an individual profile. Zoltán TÚRÓ first learnt at the Barcsay Art Circle for Children, before the mentioned year at the secondary school for art. Eventually, as a pupil of PÉLI and SZENTANDRÁSSY, he has become a promising young painter. PÉLI and SZENTANDRÁSSY have programmes in support of starting young Gypsy artists. The latter's home is sometimes like a spontaneous private school where Gypsy and Hungarian young people work and think together with the master.
In recent years a new, naturalistic trend connected to spectacular painting has appeared within Gypsy art. It is partly derived from a sort of „misinformation". Some believe that a detailed, more naturalistic representation is superior to naive or spontaneous expression dictated by the laws of imagination. Fortunately the model they have chosen is not from the turn-of-the-century fatigued naturalism, but from much earlier. Their example is Károly MARKÓ, whose subtle naturalism and stylization is felt familiar by Gypsy artists.
Various modes of expression are present in Hungarian Gypsy art. These main currents will have to be suveyed, the peculiarities of vision and expression analyzed and the related art pedagogical and critical problems thrashed out.14 It is our conviction that only thorough analytic criticism can precipitate the further development of Gypsy art already having many achievements to its credit but encountering novel problems again.
O iskiritori katkar-kutkar, ba xurdes iskiril pa le ungrikone themeski artistika, pa kadalaki pecipija, xurdes vorbil pa kadalaki faca, thaj rodyimata kerel pa kodi, ke sostar tumna pe o Ungriko them vazdas pes avri kade barvalyes le romengi artistika.
Mashkar le ungrikone themeske romane artistura te ulaven trubul ekh naivo thaj ekh pestar kerdyilyi expresszivno lenija, anda jekh, ekh krisatar linyi artisticko, thaj ekh autodidaktiko lenija. Karing e anglunyi lenija o BALÁZS János ashel majanglal, o naivno, expresszivno, sunosko makhléyari ashel, kon zor, thaj troma das; opreslobodisardas le romane makhlyarden mashkar le terno roma. Le profesionalnone makhlyardenga lenija o PÉLI Tamás dromardas, kon ande e Hollanda pe le Krajeski Akademija las peski diploma.
Le ungrikone themeski rományi artistika ande le 70. bersha las pesko drom, thaj aba akanak kam karing le 30 zhene si le romane artistura save kadi butyi keren ande o them.
Balázs János: Apostoli látomás (fotó: Tóth Jolán)
 |
 |
| Orsós Jakab: Apáca | Horváth Vince: A keresztvivő Jézus |
 |
 |
| Kosztics László: Anya Gyermekével (I.) | Kosztics László: Anya Gyermekével (II.) |
 |
 |
| Jézus az Olajfák hegyén | A szenvedő Krisztus |
 |
|
| Jézus és Júdás | |
| Péli Tamás Jézus-festményei (Fotó: Szelényi László) | |
Jegyzetek:
|
|