Előző fejezet Következő fejezet

Kovalcsik Katalin

Karácsonyi köszöntés a beás cigányoknál

 

A karácsonyi köszöntés a beás cigányoknál néhány évtizeddel ezelőtt még elterjedt szokás volt. Román tájszóval koringyál ásnak nevezik, amit köszöntésnek vagy áldás mondásnak fordítanak le.

A hagyomány őrzésében fáziskülönbség van a nagyobb tömegben élő dunántúli és az ún. ticsán. azaz a Tisza melleit élő. néhány családból álló szórvány beásság között.

A Dunántúlon élő beások már hosszabb ideje elszakadtak a román nyelvterülettől, ezért nyelvük és kultúrájuk szigeti jellegei öltött.

Az újabb hatások elsősorban a magyarok, másodsorban pedig (főként a határszéli területeken) a délszlávok felől érik őket.

Ezért már eltűnőben vannak kultúrájuk azon elemei, amelyek a környező lakosságtól teljesen idegenek (mint például a közösségen belüli törvénykezés), vagy már háttérbe szorultak (így a jeles napokhoz fűződő népszokások). Ez az oka annak, hogy ma már a karácsonyi köszöntés is elsősorban a gyermekek szórakozása, illetve pénzkereseti forrása.

Egészen más a helyzet a ticsánoknál. Az idősebb korosztály tagjai még emlékeznek arra. hogy szüleik Nagyvárad környékéről jöttek az 1910-es évek elején a mai Magyarország területére. Ezután főleg Szabolcsban időztek, majd Tiszafüred (Heves megye) környékén telepedtek le. A mai középkorúak egy része innen is továbbindult, és családonként szétszóródott szinte az egész ország területén.

Az idősebb ticsánok tehát nem azt a családi használatra szánt, erősen redukált szókincsű román nyelvet beszélik, amit a dunántúliak, mivel itt-tartózkodásuk óta meg nem lelt el annyi idő. hogy román szókészletük jelentősen lecsökkent volna. A középkorúakra viszont itt is jellemző a nyelvi elszegényedés, melynek folyamatát a családok szétköltözése tovább gyorsítja.

Bár a rohamos változások a ticsánok hagyományait, többek között a karácsonyi szokásokat is érintik, az idősebb nemzedék még ragaszkodik hozzájuk.

Elbeszéléseik alapján képet nyerhetünk arról, hogy hogyan zajlott régebben, gyermek- és ifjúkorukban a karácsony megünneplése, es miben változott meg mára.

A szokás megtartásában segítségükre volt, hogy korábban Szabolcsban éltek, ahol a környező lakosság k igényt tartott arra, hogy a cigányság betlehemezéssel. illetve karácsonyi énekekkel köszöntse. Ezért a ticsánok zenei hagyományában még manapság is fontos helyet foglalnak el a karácsonyi énekek.

A továbbiakban azt mutatjuk be. hogyan köszönti a karácsonyt a két beás csoport. A szokás leírása után a köszöntő szövegek különböző típusait vesszük szemügyre, majd legvégül magukat a dalokat, amelyek a román kolindák (karácsonyi énekek, beás változatban: korinda) különböző típusaihoz tartoznak.

A szokás leírása

A ticsánoknál a felnőttek már karácsony előtt e»y héttel elkezdik uvakorolni a karácsonyi énekeket. A

A ticsánoknál tehát a karácsonyi köszöntés a legutóbbi időkig a felnőttek tiszte volt, a gyermekek tőlük tanulták meg a szokást és a dalokat. Ez az oka. hogy az ő repertoárjuk viszonylag gazdag, összesen öt korindából áll (az egyik a dunántúliaknál is ismert más szöveg- és dallamváltozatban), és az előadásmód is igényes. A Dunántúl déli részén ellenben már a legöregebbek is úgy emlékeznek, hogy csak a gyermekek jártak köszönteni.

A Baranya megyei Magyarmecskén és a mellette levő Gilvánfán - amely mára már beás falu lett - a rokon gyerekek sötétedés után gyűlnek össze. Házról házra járnak, és mindenhol ajándékot: süteményt és elsősorban pénzt kapnak. A köszöntést karácsony első napjának reggelén is folytatják. Összesen két korindát ismernek, azonos szöveggel, de ezeket is kiszorítják más. alkalomhoz nem kötött énekek. A magyarmecskei Orsós Lászlóné''' szerint már gyermekkorában is inkább táncdalokat énekeltek citerakísérettel. Az ajtó előtt köszöntek: Bună szárá! (Jó estét!), majd elkezdtek énekelni, táncolni. A mai gyerekek harmonika-kísérettel énekelnek. Van egy zenész is, aki ,.muzsikával", azaz hegedűvel szokott körbejárni. Ha a felnőttek meglátogatják egymást, ők csak szöveges köszöntőt mondanak.

A Dunántúl többi részén sem énekelnek már karácsonykor korindákat, de néhány faluban a 70-es. 80-as évekig még eljártak köszönteni. A Tolna megyei Nagydorogon Ignácz István az 1980-as évek elején vett részt utoljára köszöntésben. Kizárólag férfiak mentek, a nőknek ezalatt otthon kellett maradniuk, hogy jelenlétükkel nehogy szerencsétlenséget hozzanak a szomszédaikra. A férfiak, de különösen a fiúgyerek köszöntője jelentette a szerencsét. Tolna és Zala megyében több faluban még ismerik a Baranyában énekelt korinda változatait. A Nagydoroggal szomszédos Szedresen az idősebbek négysoros, a fiatalabbak kétsorossá szűkült tonnában tudják, Zala megyében pedig más szövegekkel. A családok általában összegyűlnek karácsony este, és az alkalomhoz nem kötött dalokat éneklik, illetve szöveges köszöntőket mondanak.

A köszöntő szövegek típusai

A köszöntő szövegeknél általános követelményként fogalmazták meg. hogy az köszönt jól. aki minél jobban ..cifrázza": azaz minél több jókívánságot tud mondani. Az egyik legteljesebb változatot a szedresí KONRÁD Imre diktálta le. aki 1987-ben néhány hónapig részt vett a gyűjtött beás anyag földolgozásában is. Az ö változata a következő:

Köszöntő férfi:

 

A szövegek első része mindig a köszönés és a hálaadás a boldog karácsonyért. A máj (nyelvjárási változatban: mai; baj, bűi) szó a beásoknál a férfiak megszólítására szolgál (lásd román bre, brea, 'hé, lm, tyil, hej). Mindig hangsúlyosan, sokszor hosszan kitartva, kiáltásszerűen ejtik. A jókívánságok általánosan ismertek a változatokban. A „Bocsássatok meg, hogy nem tudok többet!" fordulat a mái-említett „cifrazásra" vonatkozik: a köszöntő sajnálkozik, hogy több jókívánság nem jut az eszébe.

Néhány változat dunántúli beásoktól:

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

IRODALOM - REFERENCES

 

BARTÓK BÉLA

1966 Volksmusik dcr Rumünen von Maramures.. Elhnumusikologische Schriflen. II. Faksimile - Nachdrucke. Herausgeben von D. Dille. Budapest: Editio Musica

1967 Carols and Christmas Songs (Colindc). Rumanian Folk Music IV. Edited by B. Suchoff. (2nd ed. 1975) The Hague: Martinus Nijhoff

DOBSZAY LÁSZLÓ - SZENDREI JANKA

1988      A magyar népdaltípusok katalógusa. 1/A-B. Budapest: MTA Zenetudományi Intézet. Also see in English: Catalogue of the Hungarian folksong types. I. Budapest: MTA Zenetudományi Intézet, 1989. DRAGOI, SABIN é.n.        303 Colinde. Craiova: Scrisul Románesc S.A.

KOZMA. EVA

1987      Cîntecc populare lonıâneşti din Ungaria. Magyarországi román népdalok. Romanian tunes in Hungary. Budapest: Tankönyvkiadó

KOVALCSIK KATALIN

1994      Florilyc da primâvarâ. Tavaszi virágok. Beás cigány iskolai énckcskönyv (hangkazettával). Spring flowers.  Singing sclıoolhook for Boyash children (with  cassette).   Pécs:  Gandhi Középiskola-Fii cu noi

MARTIN, EMÍLIA

1987      Sârbâtori calendaristice la románii din judetul Bichis. /)  Békés megyei románok napiári ünnepei. Calendar holidays of the Romanians in Békés county. Budapest: Tankönyvkiadó

MEDAN, VIRGIL

1979      Cîntecc epice. Epikus dalok.  Epic songs. Cluj-Napoca: Comitctiil Judetean dc Cultura şi Educatie Socialistâ

MİRZA. TRAIAN - SZENIK ILONA - PETRESCU. GHEORGHE - DE.IEU. ZAMFIR -BEJINARIU, MIRCEA

1978      Folclor muzical din zona Huedin. Hiiedin környéki népzene. Folk music around Hiiedin. Cluj-Napoca: Comitctiil de Culturâ si Educatie Socialist;! al Judetului Cluj et al.

ORSÓS ANNA

1997      Bcás-magyar kéziszótár. Boyash-Hungarian Dictionary. Kaposvár: Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola

VARGYAS LAJOS

1976      A   magyar  népballada  és   Európa.   1-11.   Budapest:   Zeneműkiadó.   Also   sec   in   English: Hungarian ballads and the European ballad. Budapest: Akadémiai Kiadó. 1983.

A Zenetudományi dolgozatok 1990-9l-es kötetében megjelent azonos című tanulmány új adatokkal bővített változata. A variant complemented with more recent data of an article of identical title published in Zenetudományi dolgozatok 1990-91.


  1. A Bartók kötetetek román szövegeinek átírásán csak az. / példa 3-4. sorának utolsó szótagjánál változtattam, ahol az i betű külön szótagol alkot, ezért mellékjellel való ellátása zavaró. A cigány szövegekben a helytelen elválasztásokat javítottam. Néhány kottánál a kottaíró program szűkebb lehetőségei miatt változtatni kellett a díszítések kottaképén: a nyolcad-tizenhatod párt tartalmazó egységeket csak zászlós kottával lehetett leírni.
  2. DOBSZAY-SZENDREI 1988.375.
  3. VARGYAS 1976. II. kötet. 98.
  4. DOBSZAY-SZENDREI 1988.375-376
  5. Az egyes versszakok többször ismétlődnek.

 

Christmas Greeting among the Boyash Gypsies in Hungary

 

Christmas greeting was a prevalent custom among Boyash Gypsies a few decades ago. In conserving the tradition, there is a phase shift between the large masses of Boyashes living in Transdanubia and the Boyash island of a few families, the titans i.e. those living along the Tisza.

The Transdanubian Boyashes have long severed their ties with the Romanian-speaking areas, thus their language and culture constitutes an island. More recent influences come chiefly from surrounding Hungarians, and along the southern borders, from South Slavs. This explains why elements of their culture that sharply differ írom that of the environment (e.g. intra-comtnunal jurisdiction) have disappeared or are on the wane (e.g. folk customs associated with calendar holidays). That is why the Christmas greeting is mainly children's entertainment and a source of income today.

The situation is quite different among the titans. The elderly still remember that their parents had moved to their Hungarian habitat from around Oradea (in Hung. Nagyvárad) in the early 1910s. After a sojourn mainly in North-Eastem part of Hungary, in Szabolcs county, they eventually settled around Tiszafüred (Heves county)- Some of the middle-aged went further, scattering all over the country by family. The old titans thus do not speak the Romanian of a strongly reduced vocabulary designed for family use, which is used by the Transdanubiaiis, because their stay here was not long enough to erode their lexicon. But even here the middle-aged are typically losing their vocabulary and this process is also accelerated by the splitting up of big families. Though the rapid changes also affect the traditions of the titans including the Christinas customs, the older generations still insist on them. Their recollections reveal how in their childhood and youth Christmas used to be celebrated and how it has changed by now. The preservation of the custom was facilitated by their former residence in Szabolcs, where the surrounding population also required the Gypsies to celebrate Christinas with nativity plays and songs and Christinas songs. In this way, the Christmas songs still have an important place in the musical tradition of the tit'ans.

In the following, it will be presented how the two Boyash groups greet Christinas. After the description of the custom, the various types of greeting texts will be examined, followed by the songs which belong to various types of Romanian colindas (Christinas songs; Boyash variant: cor in Jα).

Description of the custom

Among ticeans. adults begin to practice the Christinas songs a week before the feast. Mihály Serbán1 living in Egyek (Hajdú county) narrated the greeting of Christmas in the following way:" ., We gather and discuss which house [we'll go to]. For instance, we come here, well, here 's the family. Then this is locked, this door. Then we say: Slobod-ii Dumn'izo [set] pomenim May we glorify [lit. mention] God? - They say inside: Slobod [it] I You ma\\ -We just begin with this [song]: Şi n'e lasct gazda-a easel May the host let us go inside. Then, when we haw said it, there are some, out of mischief, loo, who don't open the door but wait out the whole. Some let us tell half of it or a quarter, then let us in. He opens the door, lets us in, and then we tell it all inside. Thenwegoin. and take a seat, anddrink. " They always begin the mentioned song outside the door, and sing the rest by the table. The sequence is not fixed from here, the Christmas songs in Romanian are sometimes dotted with Hungarian ones. „Here we don't go to Hungarians, only in Szabolcs [we did].  There I used to say [Hungarian C Ivistmas songs]: In the middle of the market, and: Shepherds of the herd, that's the fashion there even today. But here, we only sct}: it so, among ourselves. The Hungarians here don '1 even know the song. "

Two age groups go round to greet others. First the young ones set out to visit their parents, then the parents return the visit. There is no separation by gender, and the children are taken along.

,. // 's done so that first the young people seek out the old folks, then comes our turn, in the family Then we go to all houses. We sing it at every house at Christmas ew. We begin and recite it, around sewn, half past seven, eight. They first come to us, then we go with them, that's the sequence, to every house. One here, the other there, like that. And we also go when it 's not the family but good friends, or I don 7 know, we go. They come to its. They even come before we go, these goodfriends, and greet us. The ones we are older than. " When Mihály Serbán was young, the Christmas eve festival was much greater. Now they just sit and watch TV. Then, .,// lasted to 4-5-6 o'clock in the morning. Then finally a place was decided upon where we should slay. It was the last house. You wouldn 'I leave from that house, we'd stay there. "

Mrs János Borsos living at Poroszló4 described  the custom in a similar way, but instead of the television, she blamed the emergence of the social differences among the Rom for the disintegration: ,, Last year, mine, this little one here also went [with us], she said the words after us. Now she has said: 'Mummy slum 'I we go to say the greeting'.''' 'We shan 'I, son.' No one has come to us, we won't go anywhere. So it is now: the rich don't go to the poor, the poor don't go to the rich, now exer\:one '.y too good, you blow how it is, just like among the Hungarians. "

Thus, until most recently, Christmas greeting was the duty of adults among the ticeans from whom the children leamt the customs and the songs. That is why their repertory is relatively rich consisting of five colindas (one is known by the Transdanubians in another variant of text and tune), and the style of performance is also of a high standard. By contrast, in southern Transdanubia even the oldest people recall that only children have always gone around to say the greetings.

At Magyannecske in Baranya county and neighbouring Gilvánfa. a Boyash village by now, children of the same kinfolk gather after dark. They go from house to house, getting cakes and money everywhere. They continue the greetings in the morning of Christmas day. They only know two colindas of identical text, but these are also being replaced by other songs not associated with any occasion. Mi's László Orsós of Magyarmecske recalls, they used to sing dance tunes to zither accompaniment when she was a child. They saluted the house outside: Buna sanıl (Good evening!), then they began to sing and dance. Today, children sing to the accompaniment of the accordion. There is a musician who goes round with his violin. If adults go and see each other, they only recite greeting texts.

No corindas are sung any longer at Christmas in the rest of Transdanubia, either, but in some villages the custom was alive up to the 70s, '80s. At Nagydorog in Tolna County, István Ignácz6 last participated in the greeting custom in the early 1980s. Only men went, the women having to stay at home, lest they should bring ill luck to their neighbours. The greeting by men, especially by boys, brought good luck. In several villages in Tolna and Zala counties variants of the corindas sung in Baranya are still known. At Szedres next to Nagydorog the elderly know it in four-line version, the younger ones shortened to two lines. In Zala. other texts are sung to it. The families usually gather on Christmas eve, and sing songs not connected to calendar holidays and recite greetings without tunes.

Types of the texts of greetings

When speaking about the texts of the greetings, it was a generally formulated requirement that to be a good greeter you must "embellish" it nicely, that is. you should know as many greetings as possible. One of the fullest variants was dictated by Imre KONRÁD of Szedres, who took part for a tew months in 1987 in elaborating the collected Boyash material. His variant is the following:

Man saying the greeting:

Buna d'imin'ata, mâi! Har sâ fiie,               Good morning, ay! Let us say thanks

ca-n' ajuns criş'unu-sta, mai! Cu                that we have lived to see this Christmas, ay!

pace şî cu sânâtat'e, şî cu voie,                  With peace and health, high spirits,

 
 
 
 
 
 
 
 
 

  1. B. 1937 Téglás (Hajdú c). Coll. K. KOVALCSIK. 1980. AP 16488/a Since all the data were collected by me. hereinafter I only give the initials of my colleagues: Zsuzsanna BÓDI: Zs.B.. Tibor DERDÁK: T.D.. János IGNÁC/.: J.I.. István NEMI- III: I.N. I he numbers following the collection data refer to the number or" recording as catalogued in the sound archives of the Institute tor Musicology of the Hungarian Academy of Sciences.
  2. Condensed text. The additions and occasional lapses are given in square brackets (in the Boyash texts). In transcribing the Box ash texts I was helped by Endre TÁLOS and Dezső Attila HALÁSZ.
  3. In the Hungarian version ol'the article, the transcription is practically identical with the oncography as used in Boyash school education in Hungary' (ORSÓS 1997). In the English translation, the transcription of the Romanian dialect oi'I luiigaiy is adhered to: palatal consonants: d'. l'. n'. ş', t'. The pronunciation off is similar to c of Serbian and Croatian. Open vowels: e, o: semivowels: i, u. In prosaic texts, accents are marked by underlining.
  4. Nee Ilona Lingnrár. b. 1952 Máriabesnyö(Pest). 1989. Mgt. 5588/A-l 1.
  5. Nee Mária Ignác/, b. 1921 Gilvánfa (Baranya). l/N.-T. D. 1988. AP 16141/m.
  6. B. 1933.-111994.
  7. DOBSZAY - SZENDREI 1992.349.
  8. VARGYAS 1983. 120.
  9. DOBSZAY- SZENDREI op.cit. 349.
  10. Certain stoplıes repeated several times.

 

Dallamtáblázatok 1-6.

 


 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet