Előző fejezet Következő fejezet

Pongrácz Éva

Képzőművészeti képességfejlesztés cigány gyermekek körében

 

A képzőművészeti nevelés területei közül - melyek a technika (anyaggal való bánás), a képzőművészet nyelve, művészettörténeti ismeretek, tartalmi kérdések, valamint a képességfejlesztés - most csupán a legutóbbival kívánunk foglalkozni tanulmányunkban.

Vizsgálódásunk színterei egyrészt egy hagyományos munkáskerületben működő peremkerületi iskola, másrészt egy nemrég megszületett új lakótelepi nevelési központ iskolája. Mindkét objektumban képzőművészeti szakkör, illetve műhely keretei között folyik a képzőművészeti nevelés, általános iskolások körében, zömmel hátrányos helyzetű közegben. A tevékenységben résztvevő gyermekek jelentős része cigány származású, akiknek szülei a társadalmi beilleszkedés folyamatának különböző szintjein helyezkednek el.

Kezdetben azt hittük, hogy a cigánygyermekek képesség-fejlettségi állapota összefüggésben van környezeti helyzetükkel. Később kiderült, hogy - bár a környezet pozitív változása kétségtelen növeli a képességszintet - e gyermekek rendelkeznek olyan speciális pozitív adottságokkal, melyeket a képzőművészeti képességek fejlesztésénél feltétlenül figyelembe kell vennünk. Egyúttal reméljük, hogy a transzfer-hatás érvényessége alapján az iskolai nevelés-oktatás más területein is fejlettebb képességszintek alakíthatók ki e hátrányos helyzetű gyermekeknél.

A tanulókat, az iskolaközösségben sokszor kudarcokkal teli hátrányos helyzetű gyerekeket, meg akarjuk ismertetni az értékes emberi élet lehetőségeivel, formáival. Ennek egyik lényeges összetevője az alkotás és az önkifejezés. Ezeknek igen sok formája lehet, jelen esetben a képzőművészeti önkifejezés formáit vizsgáljuk. A tevékenység, az önkifejezés és az alkotás egyben munkaterápia szerepét is betöltheti.

Pszichés problémák, melyek rejtetten léteznek a gyermekekben, kimondottá válnak, és ha nem is oldódnak meg, mégis formát öltenek, konkrétan és sok feszültséget levezethetnek. A sikerélmény szerepe sem elhanyagolható.

A fejleszthető képességeket a képzőművészeti alkotás folyamatában két vonatkozásban érdemes nyomon követni. Vizsgálnunk kell egyrészt a gyermeki alkotásra motiváló képességeket (megfigyelés, emóciók), másrészt a gyermeki alkotást véghezvivő képességeket (intellektus, motorikus kifejezés). Mindezt a rajzolás, festés, illetve szövés folyamatában figyeltük meg. Kiinduló tételünk az volt, hogy a művészet nemcsak tükrözője a személyiségnek, hanem fejleszti egyúttal a gyermek teljes pszichikumát. így a művészet hatékony eszköze lehet a gyermeki személyiség gazdagításának. Következésképpen munkánk során egyrészt dekódoltuk a gyermekek alkotásait, megkíséreltük a gyermeki művészet értelmezését, ugyanis sejtettük, hogy alkotásaik során a gyermekek olyan üzeneteket is közölnek, melyek túlmutatnak a tárgy témáján. Ezt elsősorban Dalé B. HARRIS nyomán feltételeztük, aki szerint „sok mai pszichológus jutott arra a véleményre, hogy a rajzok és festmények, mint spontán megnyilvánulások feltárják a gyermek adott pillanatban   uralkodó  érzéseit és  érzelmeit,  de  ugyanakkor  a  személyiségként  ismert, mélyebben fekvő és tartós sajátosságokat is".1 Másrészt tapasztalataink alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy mindkét csoportbeli gyermekek akkor alkottak igazán szívből, ha nem a tanár mércéjével mértük őket. Ugyanis e mérce kívülről jönne, szemben a gyermekek belső igényeivel és értelmükkel.

Így alapvető módszerként fogadtuk el, hogy a gyermekek elsősorban a maguk örömére alkossanak, hogy pedagógiai munkánkban a kreativitást nem szociológiailag, hanem elsősorban pszichológiailag kell értelmeznünk. Alapelvünkké vált, hogy a gyermek tevékenysége során feltétlen „feltalálónak" érezze magát.

A cigány gyermekek olyan, a divergenciára jellemző kreatív adottságokkal rendelkeznek, melyeknek fejlesztése hosszabb távon a személyiségfejlesztés jelentős komponense lehet. Hogy ez mennyire így van, mutatják nemcsak a vizsgált gyermekek alkotásai, hanem azok a művek is, melyek a Luzsok-i (Baranya megye) cigány múzeum és tájház szobáiban láthatók. De ezt tanúsítják azok az illusztrációk is, melyeket Orsós Teréz komlói cigány festő festett a "Cigány bölcsődal" című kötetben2, vagy KALÁNYOS Gyöngyi a Cigány Biblia3 illusztrálása során.

Kérdés hogyan, milyen feltételek között fejleszthető a gyermekek alkotóképessége a képzőművészeti tevékenység során. - A legnagyobb tisztelettel fogadjuk a gyermekek őszinte megnyilvánulásait, és jelentőséget tulajdonítunk a legapróbb jelzéseknek is. Véleményünk szerint a gyermekalkotások a művészet legtisztább forrásának tekinthetők, mivel ezek a művek nem érdekből születnek meg, hanem minden esetben őszinte, igaz élményekből és közlésvágyból. Nem véletlen, hogy a XX. század nagyjai PICASSO, KLEE, MIRO, BRASSAI, BRAQUE, CHAGALL őszinte rajongással és tisztelettel fordultak a romlatlan ősművészetek és a gyermekalkotások felé.

Az ilyen jellegű képzőművészeti műhelyekben a gyermekek játszva, felszabadultan alkotnak, és örömüket lelik az alkotásban, a vezető pedagógussal együtt örülnek minden létrejött szépségnek, mert ezek a munkák spontán kifejezői az egyetemes emberi értékeknek.

A képi megfogalmazások sok esetben rokoníthatók az expresszionizmus, a szürrealizmus képi, formai világával. Végeredményben a gyermekek felrúgva az ábrázolási konvenciókat sok esetben gátlások nélkül közlik belső mondanivalójukat, is így stílusuk tulajdonképpen pszichorealizmus. Valójában erősítjük ezeket az önkifejezési, bátor, feloldott impulzusokat, és tevékenységünk során egyenrangú félként állunk a gyermek mellett, megszűnik a tanár-diák alárendeltségi viszony.

Emberi és szakmai értékrendünk azonos a gyermekével. A technikai, szakmai tanácsokat a pedagógus lehetőségekként tárja a gyerekek elé. Ezeket a tanácsokat nem szükséges elfogadni, sok esetben a gyermekek fedeznek fel maguktól már rég meglévő eljárásokat, variációkat, népművészeti jelentéstartalmakat hordozó motívum világot. így pl. a szövésnél a műhely belső értékrendje szinte megszabja a műhelyrendet. A gyermekek szabadon járkálnak ki és be, tevékenységüket tetszés szerint abbahagyhatják vagy folytathatják. A foglalkozásokon nem kötelező részt venniük, beszélgethetnek, egyszóval a legszabadabb önálló döntési joggal végezhetik kitűzött feladataikat, de tevékenységük alapja és lényege a közösség, melyben mindez játszódik és létrejön.

Egymást utánozzák, egymás tevékenységét elismerik, bírálják, más esetben közösen hoznak   létre   alkotásokat.   A   közösségi   értékrend   idővel   részévé   válik   az   iskola értékrendjének, majd az elismerés egyes esetekben egészen széles körben is érvényre jut. A társadalom elismerését a különböző szintű pályázatokon elnyert díjaik is kifejezik.

Szabad asszociációk

Gyermekeink szakköri foglalkozásaiban az élményhez tapadó asszociációk sűrítése játssza a vezető szerepet. Alkotásaik így pontosan az eleven élményháttér, valamint a nagy indulati feszültség által keltenek figyelemre méltó esztétikai hatást. Mindezt a gyermekek csodálatos formabontással, új és változatos ábrázolásmódokkal törekszenek elérni, akárcsak a felnőttek.

Megkíséreltük nyomon követni a gyermekek asszociációs élményvilágát az ismert szabad asszociációs próbával. Igaz, hogy a szabad asszociációk elsősorban általános lélektani-nyelvészeti törvényeknek engedelmeskednek, ezek pedig a szóbeli megszokásokat tükrözik vissza, mégis a próba során kialakult kapcsolatok sejtették velünk, hogy hasznos információkat kapunk az illető érzelmi beállítódására is. Ezért nem csupán az asszociációk típusait próbáltuk rendszerezni az eredmények elemzése során, hanem az érzelmi tendenciák, valamint az alkotóképességgel összefüggő kérdések tanulmányozását is célul tűztük.

A szabad asszociációs kísérletnek a kollektív változatát alkalmaztuk, amikor az adott jegyzék4 első 50 szavát használtuk fel. Szakköri foglalkozásunkon ez alkalommal 13 gyermek jelent meg, így velük végeztük el a próbát. Minden 4 másodpercben egy szót olvastunk fel a csoportnak. A gyermekek ezeket egy olyan lapra írták, melyre előzetesen rávezették a sorszámot 1-től 50-ig. Mindig a legelső szót írták le, ami eszükbe jutott. Ha semmi sem ötlött fel bennük egy hívószóra, akkor átugrottak azt a számot, s a következőt írták. A hívószavak a következők voltak:

asztal, sötét, zene, betegség, férfi, mély, lágy, enni, hegység, ház, fekete, birka, kényelem, kéz, kicsiny, gyümölcs, lepke, sima, rend, szék, szelíd, fütty, nő, hideg, lassú, vágyódni, folyó, fehér, szép, ablak, rugalmas, polgár, láb, pók, tíz, vörös, álom, harag, szőnyeg, leány, magas, munka, savanyú, föld, nehézség, katona, káposzta, kemény, sas, gyomos.

Az eredmények elemzése során először a leggyakoribb válaszokat kerestük meg. Két olyan hívószót találtunk, melyekre nyolc azonos asszociáció jött be, ugyancsak kettőt, melyre hét azonos válasz adódott, s végül hat hívószó váltott ki hat azonos reakciót a gyermekekben.

Összesen tehát tíz hívószavunk volt, melyekre nagy intenzitású volt e reagálás azonossága. (Az 5-ös, illetve 4-es erősségű azonosságot közepesnek tekintettük, a 3-ast, és a 2-est gyengének.) Az erős azonosságúakat (8, 7, 6) érdemes finomabb elemzés alá venni, ugyanis mind a hívószavak, mind az asszociációk igen jellegzetes megnyilatkozások a gyermekek alkotásaiban is.

Nyolc azonos válasz érkezett a következő két hívószóra:

lassú —> csiga; munka —» dolog.

Hét azonos válasz érkezett a következő két hívószóra:

ház—> épület; szék—> ülőhely.

Hat azonos válasz érkezett a következő négy hívószóra:

sötét—» az ég; lágy—» puha;

hegység—» magas; birka—»állat.

Ezután az egyező válaszok (8, 7, 6) asszociáció típusait vettük szemügyre:

Itt különösen figyelemre méltó, hogy mennyi természeti analógia jelentkezik a gyermeki asszociációkban, akárcsak alkotásaikban. Hasonlóképpen pregnánsan látszik az iskola oktató-nevelő hatására a rendkívül logikus besorolások sorozata a hívószavakra adott válaszokban, amely bizonyítja, hogy a konvergens gondolkodásmód is jelen van a gyermekeknél. Harmonikusan fejlődik együtt a divergenciával.

Színhasználat

Mivel e gyermekek szakköri tevékenységük során színekkel dolgoznak, kíváncsiak voltunk, hogy a hívó szavak között lévő színek milyen asszociációs hatást váltanak ki náluk. Kifejezetten a fekete, fehér és vörös szerepelt a listában.

Talán érdemes megjegyezni, hogy a cigány gyermekeink többnyire a természetben található asszociációkkal válaszoltak („róka, „hó", „nyúl" stb.)

A gyermekek asszociációinak eredetiség-indexe a következőképpen alakult: Minél alacsonyabb az index-érték, annál eredetibbek az asszociációk. Vártuk, hogy az életkorral, illetve a magasabb osztályhelyzettel párhuzamosan növekszik az eredetiség. Ez azonban nem nyert bizonyítást. Sőt e tekintetben cigány és nem cigány gyermekek között nincs lényeges különbség.

A továbbiakban feltételeztük még, hogy a gyermekek alkotásai különböző emóciókat fejeznek ki (vágyódás, szeretet, tapadás, iszonyodás, stb.), gyakran keresve valamiféle szürrealizmusnak azt az elvarázsolt belső világát, amelyet a gyermekeknek az ideovizuális belső modellek környezetükben készen nyújtanak. Környezeten itt elsősorban sajátos kultúrájukat értjük, melyet évszázados vándorlásuk, társadalomból való kivetettségük ülepített és alakított ki mint szociokulturális hagyományt. Talán éppen ezért ragadható meg pregnánsabban az esztétikum e gyermekek alkotásaiban, mert őket nem korlátozzák begyakorolt sablonok, a valóság külső mintája őket nem kényszeríti utánzásra, képzeletüket nem fékezi. Ideovizuális (képzetvezérlésű) ábrázolást említettünk az imént, amit mások intellektuális realizmusnak neveznek, mivel a gyermek nem úgy ábrázolja a dolgokat, ahogy látja őket, hanem az tükröződik az alkotásain, amit tud a dolgokról. E látszólagos paradoxon ismét nagyszerű pedagógiai lehetőségeket hordoz magában a kreatív képesség fejlesztésével a világ megismerésének irányába. Hisz az ábrázolás fejlődése-fejlesztése mindig az alkalmazott pedagógiai módszerek függvénye.

Felnőtt cigány származású művészek alkotásaiban nincs túlsúlyban a tanult technika, nem észleljük a sablonok halmozódását, hanem a látott valóság és a saját belső világuk összevetése tükröződik műveikben. Úgy véljük, ezt az irányt kellene követni a gyermeki alkotásokban is, ha meg akarjuk őrizni a cigány képzőművészeti kultúra értékes hagyományait. Valahogy úgy vagyunk az itt megnyilvánuló esztétikummal is, mint a cigány dalszövegek soraival. Önmagukban, önmagukért állnak, pillanatfelvételek a mindennapi életből, egyének vagy közösségek érzésvilágából, nem írnak le állapotot vagy helyzetet.

Két amerikai kutató - 150 négy és hét év közötti gyermekkel folytatott vizsgálatai alapján - arra a megállapításra jutott, hogy szoros összefüggés van a gyermek viselkedése és színhasználata között.5

Így pl. a sárga,narancs, piros színt használók általában nyílt, gyengéd személyiségek. A kék és zöld színekkel dolgozók többnyire csendesek, visszafogottabbak, kevésbé érzelmi típusúak. Végül a fekete, barna, sötét, bíbort alkalmazók az érzelmi stressz bizonyos formáját tükrözik.

Tapasztalataink szerint cigány gyermekeink jobbára az első típust reprezentálják.

Az idő tükrében nyilvánvalóvá válik, hogy a művészetekben a színek bizonyos jelentéstartalmak állandó hordozói. A népművész és a gyermek a telt, tiszta alapszíneket használja. Első helyen áll a piros, a vörös, melyek az élet színei, a vér jelképei. A szeretet és a szerelem jelképét hordozza, a felkelő és a lemenő Nap színei. Indiában Brahman a tűz feltalálója, és színe a vörös. A paleolit korban vörös vasföldből és az iramszarvas zsírjából készült festékanyaggal festette be testét a történelem előtti ember. A vörös szín nézése izgató hatással van a recehártyára és az idegrendszerre. Felhívó jelleget tartalmaz.

A sárga 33-szor ragyogóbb, mint a vörös. Az irokézeknél a sárga és a Nap szó egyet jelent. Az egyiptomiaknál az érett kalász sárga színét azzal magyarázták, hogy benne él a Nap szelleme. A bőkezűség és a tékozlás jelképe is. Az ember látta maga körül a sárga szín ragyogó sugárzását, élvezte melegét, érlelő bőségét, és az örömén túl megteremtette belőle a tékozlás jelképes színét. Nemcsak az ember, hanem a növények is keresik a tékozló sárga fényt. Később a sárga szín az irigység és az árulás jelképe is lett.

A zöld a termékenység színe, a növényvilág jelképe, a népművészetben a zöld az újjászületés és a folytonos élet színe. A középkorban a sátán köve a zöld smaragd volt. Később a nyugalom és az enyhülés, valamint a remény színének tartották.

A fehér a tisztaság, szüzesség és a béke jelentéstartalmát hordozza.

A fekete bajt, szerencsétlenséget, szomorúságot, halált jelképez.

A kék szimbolikus jelentősége az ősművészetekben kevésbé jelentős. Primitív kultúrákban nincs is szó a kék szín jelölésére. Az ausztráliai bennszülötteknél kék színnel jelölték az ismeretlen kiinduló pontú utakat. A végtelenség jelképe, a szellemi magasabbrendűség szimbóluma. A boldogság kék madara is szinte elérhetetlen. Az egyiptomi sírokban talált kék ékkőből faragott skarabeusok a lélek halhatatlanságát jelképezték. Az őskorban mágikus hatalmat tulajdonítottak a kék színnek, úgy vélték, hogy megtisztít.

A lila a szomorúság színe (keresztény mitológia) titokzatos érzelmeket kelt.

Magyarországon mélyreható kísérleteket végzett több mint ötezer személlyel TURÓCZI Mária. A színválasztás összefüggéseit kereste a személyiséggel. További elemzésünkben az ő munkásságára támaszkodunk.

A kék szín tetsző választása befelé fordulásra utal. A piros az ösztönlétre. A zöld a kapcsolatkeresést, kiegyensúlyozott érzelmi életet jelenti. A sárga és a narancs extroverzióra utal. A lila kiegyenlítő szín. A barna ösztönéletre utal, a fekete feloldatlan belső feszültségre.

TURÓCZI Mária 24 színt ad a vizsgált személyek elé, melyen a spektrum leglényegesebb színei szerepelnek. A színnégyzeteket fekete lapra helyezi. Ez a színek viszonylatait megváltoztatja. Mi szintén 24 színnel dolgozunk, de a színkártyákat kézbe adjuk és nem fekete lapon helyezzük el.

Már 7-8 évvel ezelőtt végeztünk ilyen vizsgálatokat cigány gyermekek körében. Az esetek 70%-ában elsőnek meleg színt, vöröset vagy annak rózsaszínbe hajló árnyalatait választották a gyerekek. Ez nyitottságra, melegségre való vágyat és az ösztönéletre való hajlamot mutat. A mellette tetsző színnek a kiegészítő színt választották, a zöld megfelelő árnyalatát. A kiegészítő szín választása impulzivitást, a végletek együttes jelentését mutatja, valamint az egyensúlyi állapot felé törekvést, annak megvalósulása nélkül.

A most végzett kutatásaink során is igen népszerű volt a brillantrózsa (parasztrózsaszín, vagy lilásrózsaszín) zöld komplementer színválasztás.

A bemutatott szövéseken, festményeken gyakran találkozunk a komplementer színkontraszttal. Következetesen felelgetnek egymásnak a színek: brillantrózsa-zöld, sárga­lila, narancs-kék.

Nézzük részletesen a vizsgált gyermekek tetsző, illetve nem tetsző színválasztásait. TURÓCZI Mária nyomán6 három kategóriában kérdeztük meg a gyerekeket:

  1. Legjobban tetsző
  2. Együtt tetsző
  3. Nem tetsző

A következőkben sorra vesszük a vizsgált gyermekeket úgy, hogy a három kategóriában csak a válaszokat adjuk meg.

 

P.M. 10 éves:

  1. narancssárga (mert a Napnak a színe),
  2. narancssárga-zöldessárga,
  3. szürke.
    „Narancs-önállótlanság,

Zöldessárga elmélyült érzelmi élet, kielégítetlen kultúraszeretet, aktivitás, befelé forduló érzékenység.

Szürke - belső szürkeség." (TURÓCZI, 1980.)

 

P.Z. 10 éves:

  1. narancssárga,
  2. narancs-lila,
  3. citromsárga.

„A narancsot és lilát választók nehezen nevelhető emberek, a narancs felületessége egyesül a lila önállótlanságával, ezért önálló munkára alig alkalmasak. Emellett szorongok, mert félnek minden külső hatástól. Ez kimozdítaná őket megmerevedett mozdulat­lanságukból.

Dekoncentráltak, figyelemképesség terén - a sárga szín nemtetszése túlhajtások elutasításának jele. Elmélyültség keresése, ingerlékenység." (TURÓCZI, 1980.)

Személyes tapasztalat: a legkitartóbb, legkövetkezetesebben dolgozó szövő. Alapos türelemmel és lelkesedéssel dolgozik. Sok esetben kér tanácsot, jó a kézügyessége, igen szorgalmas.

 

B.B. 10 éves:

  1. narancssárga (szép mert egy gyümölcs színe),
  2. narancs-liláspiros,
  3. a sötétkéket utálom.

„Narancs szín - önállótlanság, liláspiros (brillant) - vezetni vágyás, munkaszeretet, befelé fordulás. Ellentétek egymás mellett létére utal a két egymás mellett tetsző szín.

A sötétkék nemtetszése visszahúzódásra, aktív elzárkózásra, bizonytalanságra mutat." (TURÓCZI, 1980.)

 

B. J. 10 éves:

  1. narancssárga,
  2. narancssárga-piros,
  3. kék.

„Narancs-önállótlanság, piros: érzelmi élet kifelé irányul. Felfokozott érzelmi telítettség, az egész emberiségre kiterjedő szeretet. Rejtett tehetetlenség a fokozottan feszült effektív élet folytán.

Kék nem tetsző - visszahúzódás." (TURÓCZI, 1980.)

Személyes tapasztalat: aktivitás, nyitottság, kreativitás, következetesség, szorgalom, segítőkészség, fokozott közlésvágy, közösségi értékrend található nála.

 

K.É. 14 éves:

  1. nápolyi sárga (melegsárga),
  2. piros-fehér,
  3. a fekete nem tetsző.

„Melegsárga tetsző: a sportolók színe, feltűnési vágy, szalmaláng.

Piros-fehér: dacosság, jó értelmi képesség.

Fekete nem tetszés: önállótlanság." (TURÓCZI, 1980.)

Személyes tapasztalat: agresszivitás, durvaság, fokozott közlésvágy, uralkodni vágyás.

 

D. Gy. 9 éves:

  1. narancspiros,
  2. narancspiros-kékeszöld,
  3. kék nem tetszik.

„Narancspiros - önállótlanság, feltűnési vágy, társtalanság.

Kékeszölddel társítva: ösztön és érzelmi élet fegyelmezettsége, éles logika.

Kék nem tetszése: visszahúzódás, elzárkózás, bizalmatlanság." (TURÓCZI, 1980.)

 

O.M.I. 14 éves:

  1. piros,
  2. liláspiros-sárgászöld,
  3. lila.

„Piros tetsző - érzelmi élet kifelé fordulása, fokozott érzelmi, indulati telítettség. Lila nem tetsző: nincs életcél." (TURÓCZI. 1980.)

Személyes tapasztalat: segítőkész, barátkozó, közösségi, közlékeny, nem szorgalmas és kitartó a munkában, intrikus.

 

O.M.II. 14 éves:

  1. liláspiros,
  2. liláspiros-zöldessárga,
  3. a szürkét utálom a legjobban.

„Vezetni vágyás, munkaszeretet, elmélyült érzelmi élet, kultúraszeretet. Érzékenység. Szürke elutasítás - a belső szürkeség." (TURÓCZI, 1980.)

 

P.H. 9 éves:

  1. liláspiros,
  2. liláspiros-zöldessárga,
  3. barna.

„Barna szín nem tetszése: a tudat alatti perverz ösztöntörekvések elutasítása. A félelem szexuális zavarokra vezethető vissza. A másik nem iránti érdeklődés késik. Lelassult felfogás, félszegség." (TURÓCZI, 1980.) A többi ugyanaz., mint O.M. II.

Személyes tapasztalat: a szexuális érdeklődés fokozott. Feltűnési vágy. Erős szexuális beállítottság.

 

G.T. 9 éves:

  1. liláspiros,
  2. liláspiros-lila,
  3. kékeszöld.

„Liláspiros: vezetni vágyás, munkaszeretés.

Lila: sportszeretet, hiányzik az önálló állásfoglalás.

Kékeszöld nem tetszése: önbizalom hiánya." (TURÓCZI, 1980.)

 

D.I. 10 éves:

  1. világoskék,
  2. világoskék-narancssárga,
  3. liláspiros nem tetsző.

„Világoskék tetsző: szűkebb közösség, hivatás szolgálata. Munkában, eszmében kitartás.

Narancs: önállótlanság.

Liláspiros nem tetsző: sikertelenség miatt ingerlékenység. Jókedvű környezetéből kikerülve rosszkedvűség." (TURÓCZI, 1980.)

Személyes tapasztalat: fokozott közlésvágy, társasági beállítottság.

 

O.E. 14 éves:

  1. világoszöld,
  2. lila-világoszöld,
  3. sötétbarna.

„Világoszöld tetsző: elmélyült érzelem, kielégítetlen kultúraszeretet. Aktivitás. Befelé fordul. Érzékenység.

„Lila: sportszeretet. Hiányzik az önálló állásfoglalás.

Sötétbarna nem tetsző: lásd P.H.

Személyes tapasztalat: közösségi szellem, aktivitás, kitartás, munkaszeretet, dicséretre vágyódás, előrelátás, szorgalom.

 

Cs.É. 10 éves:

  1. lila,
  2. lila-citromsárga,
  3. szürke nem tetsző.

„Lila: sportszeretet, hiányzik az önálló állásfoglalás.

Citromsárga: a testkultúrát kedvelő sportolók színe, feltűnésvágy, gyűjtögetési hajlam, szalmaláng.

Szürke nem tetsző: belső szürkeség." (TURÓCZI, 1980.)

 

K.F. 12 éves:

  1. lila,
  2. piros-kék,
  3. fehér.

„Lila: sportszeretet. Hiányzik az önálló állásfoglalás.

Piros-kék: érzelmi élet kifelé irányul. Felfokozott indulati és érzelmi telítettség az egész emberiségre kiterjedő szeretetté változik. Rejtett tehetetlenség a fokozottan feszült affektív élet folytán.

Kék: passzív tehetetlenség.

Fehér nem tetsző: harc a nőiességgel." (TURÓCZI, 1980.)

Személyes tapasztalat: rossz képességű, többször bukott. Nagy akarással veti bele magát a szövésbe, hogy sikerélményt szerezhessen. Zárkózott, félénk, feszültséggel teli.

Összegezve a 14 személy választását:

választás

 

A tanulók színválasztása

A meleg színcsoport javára döntöttek 10:4 arányban. A 14 gyermek közül komplementer kontrasztot választ együtt-tetszőnek 10 gyermek. Ez szélsőségek együttlétére utaló jelenség.

Az elemzett személyek színválasztása bizonyos személyiségjegyekre utal, amely adatokat a már említett TURÓCZI Mária könyvéből vettük át és kiegészítettük néhány személyes tapasztalattal.

A színek szimbólumhordozó jelentése és a személyek színválasztása szintén érdekes összefüggésekre utal. Egyébként a színválasztás e sajátosságaival a mindennapi gyakorlatban is találkozunk. Gondoljunk csak a reklámtechnikai fogásokra vagy a díszlettervezők (színház, filmstúdiók, tv) színhatás-manipulációira, amikor irányítják a közönség érzéseit. Ismeretes, hogy pl. egyes vonalak határozottságot, keménységet jelentenek, az éles szögek vágyódást, szupernaturális képzeteket sugallhatnak a nézőkben.

Ha megtekintjük az előbbiekben említett luzsoki cigánymúzeumot, első pillantásra bizonyára különösnek tűnik az egyes képek élénk, szokatlan színezése, az esetleges vélt túldíszítettség, vagy zsúfoltság. Kiderül azonban, hogy a dísz nem sallang, hanem érzelmek kifejezéséi célozza, a zsúfoltság pedig az indulati telítettséget tükrözi, melynek során minden rendkívüli dolog megjelenhet a színen, bármilyen sűrítés lehetséges. Érdekes módon gyermekeink alkotásaiban ugyanez észlelhető.

Végül felvetődik a kérdés, hogy az ecset és a ceruza mellett zömmel miért építünk munkánk során elsősorban krétára. Tevékenységünk során sok technikával ismertetjük meg a gyermekeket, és különböző eljárásokat fedeznek fel önmaguk is. Valójában azokat a megnyilvánulásokat erősítjük, melyekben észrevétlenül is a szisztematikusabb, keményebb, következetesebb munkára tudjuk őket rávenni. A toll- és ceruzarajz nagyobb pontosságot igényel, mint a festés, de mivel szín nélküli, ezért kevésbé népszerű. A krétatechnika viszont egyesíti a grafikus megoldás szigorúságát és a festés színlehetőségeit, azért ragyogóan alkalmas technika a képességfejlesztésre.

Ugyancsak játszva ismerik meg a gyermekek a nagy odafigyelést igénylő szövést, amely igen nagy türelmet és következetességet igényel, de ugyanakkor a színes fonalak varázslata intuíciók kifejezésére is alkalmas e gyermekek tevékenységében.

Próbálkozásaink az interkulturális nevelési stratégiák egyikébe illeszthetők: a roma kultúra egyik ágának megőrzésével, ápolásával, fejlesztésével erősítjük e népcsoport identitástudatát, ugyanakkor felhívjuk a többségi csoportok figyelmét e kultúra értékeire a képzőművészet néhány területén, amely ugyanúgy része az európai kultúrának, akárcsak a magyar.

 

IRODALOM - REFERENCE

 

ALSCHULER and HATTWICK

1947     Painting and Pesonality. University of Chicago

CHOLI DARÓCZI JÓZSEF (Ford.)

1991      La biblake svunci evangeliumura. Cigány Kulturális és Közművelődési Egyesület, Pécs (Fenyvesi József, Kosztics László, Orsós Teréz és Ráczné Kalányos Gyöngyi illusztrációival)

CSENKI IMRE ÉS CSENKI SÁNDOR

1980     Cigány népballadák és keservek. Európa Könyvkiadó, Budapest

FRAISSE, PAUL

1965      A kísérleti pszichológia gyakorlati kézikönyve. Akadémiai Kiadó, Budapest

HARRIS, DALE B.

1963      Children's Drawings as Mesures of Intellectual Maturity. Harcourt, Brace an World.

HUNDSALZ, ANDREAS

1980     Zigeunerkinder. Eine sozialsychologische Untersuchung schurelevanter Verhaltensmekmale.

Peter D. Lang, Frankfurt am Main

PONGRÁCZ ÉVA—VÁRNAGY ELEMÉR

1996      Roma gyermekek képzőművészeti képességfejlesztése.  Zsámbéki Katolikus Tanítóképző

Főiskola Romológiai Tanszék: Zsámbék (A Hét Szabad Művészet Könyvtára)

SZEGŐ LÁSZLÓ

1980     Cigány bölcsődal. (Cigány költők versei gyerekeknek) Vál., szerk., utószó:

SZEGŐ László.

Móra Könyvkiadó, Budapest, 1980. 127 p. ORSÓS Teréz illusztrációival

TURÓCZI MÁRIA

1980     A színek világa és a személyiség. Szerző kiadása. Győr

A tanulmány részlet / The paper is part of: PONGRÁCZ Éva—VÁRNAGY Elemér: Roma gyermekek képzőművészeti képességfejlesztése. Zsámbéki Katolikus Tanítóképző Főiskola Romológiai Tanszék: Zsámbék (A Hét Szabad Művészet Könyvtára)

 

 

Pongrácz Éva

KÉPZŐMŰVÉSZETI KÉPESSÉGFEJLESZTÉS CIGÁNY GYERMEKEK KÖRÉBEN

Pongrácz Éva 1970-ben végzett Pécsett a Tanárképző Főiskola rajz-magyar szakán. Ezt követően Komlón tanította a cigány gyermekeket rajzolni, festeni, szőni, nagy-méretű közös képeket alkotni. A pécsi Apáczai Nevelési Központban tanít 1980-tól lakótelepi gyermekeket, köztük romákat is. Párhuzamosan a pécsszabolcsi Általános Iskolában vezet művészeti szakkört tehetséges cigány gyermekeknek. Jelenleg a pécsi Kreateam Stúdió vezetője, ahol tehetséges gyermekekkel a korábbi tevékenységek mellett térplasztikákat hegesztenek hulladék anyagból, külső és belső falfelületeket, murálékat festenek, látvány- és mozgásszínházat létesítenek, peformanceokat adnak elő.

Ebben a tanulmányában a cigány gyermekek körében végzett munkája során szerzett tapasztalatait összegzi. Ismerteti a tevékenysége során kialakított módszereket a gyermekek személyiségének fejlesztése érdekében, és bemutatja kutatási eredményeit, amelyek feltárják a gyermekek szabad asszociációinak és színhasználatának összefüggéseit személyiségi jegyeikkel.

Éva, Pongrácz

DEVELOPING ARTISTIC SKILLS AMONG GYPSY CHILDREN

Éva Pongrácz graduated from the Teacher Training College of Pécs in 1970, majoring in art and Hungarian language. She taught Gypsy children to paint, draw, weave, produce large collective pictures in Komló. Since 1980, she teaches children, including Roma children, living in housing estates and attending the Apáczai Education Centre in Pécs. Parallel with that, she has an art course for talented Gypsy children in the primary school of Pécsszabolcs. At present, she heads the Kreateam Studio of Pécs, in which, besides the earlier activities, she also directs talented children to do welded sculpture from scrap, paint interior and exterior walls with decoration, produce sight and movement theatre and performances.

In this paper she sums up her experiences gained in her work with Roma children. She describes her methods developed in the interest of improving the children's personality and presents her research results concerning the correlation between the children's free associations and colour use on the one hand and personality traits on the other.

  1. HARRIS 1963. :
  2. SZEGŐ1980.
  3. CHOLI DARÓCZI 1991.
  4. Lásd FRAISSE 1965. 264.
  5. ALSCHULER—HATTWICK 1947
  6. TURÓCZI 1980.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet