|
|
Előzmények
Előjáróban két fontos tényt kell rögzítenünk. Magyarországon - szemben más hazai kisebbséggel - a legnagyobb hazai kisebbséget kitevő romáknak nincs és az elmúlt időszakot tekintve nem is volt kulturális és közművelődési bázisintézménye, közelebbről közgyűjteményi és közművelődési intézményrendszere. A Néprajzi Múzeum e felismerésből is következően először 1989-ben, majd 1993-ban a magyarországi cigányság életét (életmódját, kultúráját, történetét) bemutató kiállítást rendezett, 1998-ban pedig Romák Közép és Kelet-Európában címmel nemzetközi kiállításnak adott otthont. E kiállításokat úgy is felfoghatjuk, mint a magyarországi kulturális közéletben egy, a roma kultúra reprezentációját közvetítő, egymással párhuzamosan futó vállalkozások egyik szálát. Az elmúlt évtizedekben többen és többször megfogalmazták egy roma kulturális intézményrendszer, és közelebbről egy roma közgyűjtemény felállításának szükségességét. Elég, ha csak ERDŐS Kamill 1959-60-as elképzelésére vagy a Cigány Kulturális Szövetség tervezetére vagy a későbbiekben a Magyar Művelődési Intézet Szász János és Daróczi Ágnes által megfogalmazott 1992-93-as koncepciójára utalunk. (Ez utóbbi koncepció az egykori Szovjet-Magyar Baráti Társaság Semmelweis utcai székházába álmodott egy közművelődési és közgyűjteményi komplexumot.) Ezzel párhuzamosan az 1988-89 után megalakult politikai és kulturális roma- és cigány szervezetek hol egymástól függetlenül, hol egymással összefogásban, ám kevesebb koncepcionális háttérrel egyaránt megfogalmazták a lehetséges roma közgyűjtemény fontosságát. Konferenciát tartott több ízben erről a Cigány Tudományos és Művészeti Társaság is. Az Antall-kormány időszakában a Művelődési és Közoktatási Minisztérium Határontúli és Kisebbségi Főosztálya költségvetésében már kapott egy jelentős összeget (több mint 100 millió forintot) a roma művelődési hálózat támogatására, ám ebből valójában nem került hasznosításra vagy felhasználásra semmilyen pénzösszeg. ANDRÁSFALVY Bertalan minisztersége idején mindössze a J amis Pannonius Egyetem Bölcsészettudományi Kard kapott volna romológiai tanszékalapításra keretet, melyet azonban a roma szervezetek és a szolidáris értelmiségiek tiltakozására végül is nem indítottak be. A Horn-kormány időszakában Radó Péter foosztályvezetősége idejében újra napirendre került a roma intézményrendszer felállításának kérdésköre. Az MKM Határontúli és Kisebbségi Főosztálya, noha alapvetően a közoktatás modernizálásában és finanszírozásában jelölte meg a romák támogatásának prioritását, némi pénzt más roma intézmények támogatására is betervezett. 1994 őszén ezért döntött a főosztály arról, hogy a Minoritás Alapítvány égisze alatt létre kell hozni egy roma kutatóközpontot (melyet 1995 őszén az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat előbb felügyelete alá vont, majd később magába olvasztott) és a Néprajzi Múzeum támogatásával meg kell kezdeni egy roma néprajzi adatbázis megteremtését. Ez volt az első lépés, mely végül is lehetőséget teremtett arra, hogy a Néprajzi Múzeumban elinduljon egy roma gyűjtemény megalapozását biztosító munka. Az eredeti minisztériumi kiindulás már 1995-ben egy kölcsönös megállapodás értelmében megváltozott, hiszen az adatbázis koncepciója egy gyűjteményfejlesztési koncepció elfogadására módosult. Az MKM Kisebbségi Főosztálya végül is 1995 óta támogatja a Néprajzi Múzeumot egy roma gyűjtemény kialakítása érdekében. Ebbe a munkába kapcsolódott be a Soros Alapítvány roma programja és immár ötödik esztendeje támogatja a múzeum ilyen irányú törekvéseit. A Roma Múzeum megalapítására tett további próbálkozások azonban ettől függetlenül folytatódtak. 1996-ban egy pécsi roma szervezet kapott GÉMES Balázs közreműködésével az MKM Kulturális Örökségek Főosztályától ideiglenes múzeumalapítási engedélyt Erdős Kamill Cigány Múzeum néven. Ezt követően haláláig MÁNDOKI László vezette a pécsi Rácz Aladár Közösségi Ház részét képező EKACIM-ot. Időközben az OCKÖ is elkészítette a maga tervezetét, mely jogi alapjait egy 1997. októberi kormányhatározat teremtette meg. Az Országos Cigány Művelődési Központ többfunkciós intézménye e tervek szerint tartalmazott volna egy közgyűjteményi részleget is. Végül is Országos Cigány Információs és Művelődési Központ néven jött létre intézmény Budapesten, a Gyömrői úton. A Néprajzi Múzeum Roma Múzeumot előkészítő munkacsoportja mindezektől függetlenül végzi a maga gyűjteményfejlesztői munkáját. Fontos megemlíteni, hogy a Magyar Művelődési Intézet egy jelentős roma képzőművészeti gyűjteménnyel rendelkezik, a Fővárosi Cigány Szociális Művelődési és Módszertani Központ jogutódja a Romano Kher pedig több mint 500 roma képzőművészeti alkotást őriz.
A Roma Gyűjtemény és egy esetleges Roma Múzeum viszonya
Egyelőre bizonyítás nélkül fogadjuk el azt a kiindulópontot, hogy Magyarországon szükség van Roma Múzeumra, másrészt pedig egy múzeum megalakításához elengedhetetlen egy jelentős gyűjtemény. Ebből következően a Néprajzi Múzeum munkacsoportja egyelőre az intézmény keretein belül egy olyan gyűjtési, archiválási és feldolgozói munkát végez, mely a későbbiekben alapja lehet egy Roma Múzeum törvényi megalakításának. A különböző támogatásból vásárolt tárgyak és eszközök ilyenformán letéti leltári számot kapnak és mindaddig a Néprajzi Múzeum gyűjteményeit jelentik, amíg e vágyott intézmény nem jön létre. Az új intézmény létrejöttével a különböző gyűjteményi egységek darabjai kiszakadnak a múzeum gyűjteményeiből és immár egy új intézmény törzsanyagát képezik. Nem érdemes találgatásokba és feltételezésekbe bocsátkozni, hogy ki fogja vagy kinek kéne ezt a közgyűjteményt létrehoznia, majd fenttartania és működtetnie. Legvalószínűbb az a konstrukció, hogy mégiscsak az államnak, közelebbről a kormányzatnak és még közelebbről a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának kell az alapítást megtennie és a működést vagy saját szakintézményére vagy az OCÖ-re bíznia. Szintén csak a teljesség kedvééit érdemes megjegyezni, hogy a Néprajzi Múzeum vezetői és az egykori MKM magas beosztású tisztségviselői között különböző elképzelések fogalmazódtak meg, többek között az a verzió, hogy egy ideig a Néprajzi Múzeum filiájaként működjön egy Roma Gyűjtemény, illetve múzeum, mely a későbbiekben - mint annak idején a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum - önálló intézménnyé válhatna. Hangsúlyozom, ezek a tudomány- és kultúrpolitikai kompetenciánkat meghaladó szempontoktól függetlenül a Roma Gyűjtemény épül és fejlődik, egyelőre a Néprajzi Múzeum keretén belül. Az szintén egy később megválaszolható kérdés, hogy mi történik akkor, ha valóban létrejön egy önálló Roma Múzeum, folytatódik-e a Néprajzi Múzeum gyűjteményfejlesztő-és feldolgozó munkája, amely immár a Néprajzi Múzeum saját hatáskörében végzett - roma kultúra reprezentációjának - dokumentálása marad.
Szükség van-e Roma Gyűjteményre, illetve Múzeumra
Ha abból a megfontolásból indulunk ki, hogy Magyarországon a múzeumi hálózatnak elég cizellált és differenciált rendszere alakult ki és az országos gyűjtési és hatáskörű; történeti-, néprajzi-, képzőművészeti közgyűjteményektől kezdve az egyes szaktárcákhoz tartozó gyűjteményeken és megyei fenntartású, többfunkciós múzeumokon keresztül egészen a helyi vagy foglalkozási csoportok anyagaival bezárólag szinte az egész társadalom gazdasági, politikai, kulturális tevékenysége, a különböző társadalmi- és foglalkozási csoportok életmódja reprezentálható, azt a választ adhatjuk, hogy valójában nincs szükség Roma Múzeumra, hiszen a különböző múzeumok gyűjteményei evidens módon kéne, hogy foglalkozzanak a különböző szakterületeken azokkal az emberekkel, illetve azok kultúrájával, akiket cigánynak vagy romának mondanak, vagy akik magukat cigánynak vagy romának mondják, s azokkal az intézményes kulturális formákkal, melyeket történetesen roma emberek hoztak létre, és egy közös megállapodás alapján valamilyen szinten romának vagy romásnak tartanak. Ebből következően a képzőművészeti gyűjteményeknek ugyanúgy őrizniük kell a roma képzőművészeti alkotásokat - a Nemzeti Galériának a roma magas művészet művészi objektivációit, a Naiv Művészetek Múzeumának az autodidakta és naiv művészetről szóló válogatást - feltételezve, hogy e művészeti alkotások formális logikai közössége az alkotások vagy az alkotók roma azonossága. Úgyszintén a néprajzi gyűjteményeknek - melyek egyaránt dokumentálják a népi kultúrát, mint osztályjellegű kultúrát és a népi kultúrák különböző etnikus megjelöléssel illethető osztálykultúrából következő változatát. Ilyenformán egy néprajzi gyűjteménynek evidens módon kell tartalmaznia olyan mesterségek dokumentációját, amelyeket jobbára a 18. század vége óta cigány vagy roma kézművesek gyakoroltak, illetve készítettek. Szintén megnyugtató volna a helyzet, ha a különböző magyarországi gyűjtemények és múzeumok állandó és időszaki kiállításain a magyarországi cigányok kulturális teljesítménye, a cigányok helye a magyarországi nemzeti kisebbségek rendszerében, a cigányok, mint legnagyobb hazai kisebbség és a többség viszonyának, netán konfliktusainak vagy éppen a különböző cigány etnikai csoportok körében zajló kulturális integrációnak a bontakozó cigány/roma nemzeti kultúra megkreálásának folyamata valamilyen szinten a magyarországi közgyűjteményekben tanulmányozható volna.
Tekintve, hogy ezen előfeltevések a legritkább esetben teljesülnek, s látható módon a magyarországi cigányok körében nemcsak, hogy az ezzel szembeni elégedetlenség jelenik meg, hanem pontosan megfogalmazódik annak a vágya és szükséglete, hogy azok az emberek, akiket Magyarországon cigánynak neveznek, vagy akik magukat cigánynak, romának tartják, azok számára az etnikus kultúra és identitás önreprezentációjának kifejezésére alkalmas tér és intézmény álljon rendelkezésükre.
Ebben a megfontolásban, egy az etnikus, illetve a bontakozó nemzeti kultúrát reprezentáló intézmény a társadalmi egyenlőséget, a roma kultúra a társadalom más etnikai csoportjaival egyenrangú kultúrájának elismertetését, a romák történeti tudatának kiteljesítését és identitásuk erősítését érheti el. E kulturális intézmény tehát - alapvetően betagolódva egy több évszázados intézményrendszer struktúrájába - az önkifejezés és a társadalmi egyenrangúság terepét jelentené.
A cigányok, romák kultúrájával foglalkozó etnográfus, antropológus és szociológus azzal egészítheti ki ezt az érvelést, hogy egy ilyen múzeumnak ezen túlmenően az is funkciója lehet, hogy feltárja, hogy a mindenkori többség és annak hatalmi, politikai, tudományos és művészeti szervezetei és intézményei hogyan gondolkodnak a romákról, hogyan ábrázolják, esetleg törvényeikkel és rendelkezéseikkel hogyan befolyásolják a romák életét, illetve a mindenkori többség széles tömegeinek tudatát. Ebben az értelemben tehát ez a lehetséges múzeum a többségről is, a többség mindenkori gondolkodásáról is szól, mely akarva akaratlanul befolyásolta a cigány etnikai csoportok etnikus folyamatait, a munkamegosztásban betöltött szerepüket, a társadalomhoz fűződő viszonyrendszerüket.
Az egyik megfogalmazás alapvetően az önreprezentációt tartja szem előtt, célközönségként alapvetően a romákat jelöli meg, a másik megközelítés ezt kiegészíti és éppenhogy a társadalmi viszonyrendszerbe ágyazottan kívánja vizsgálni mind a kulturális érintkezéseket, mind az etnikus folyamatokat, mindezt úgy, hogy célközösségként egyszerre jelöli meg a romákat és a többséghez tartozókat.
Ez utóbbi megközelítés kiegészíthető azzal is, hogy a múzeumban a kultúra interpretációjában a lehetséges társadalmi konfliktusok mintegy oldó-hárító eszközét látja, s úgy véli, hogy a társadalmi előítéletek kezelhetők egy közöttünk élő „egzotikus nép" megismertetésével. E megfontolások késztettek minket arra, hogy értelmét lássuk egy többfunkciós, a romákkal foglalkozó gyűjtemény, múzeum létrehozásának.
A Roma Gyűjtemény, illetve Múzeum koncepciója
A Roma Gyűjtemény, illetve Múzeum valójában a múzeum a múzeumban strukturális elvet fogalmazza meg, amennyiben azt mondja, hogy mint leendő múzeumnak tartalmaznia kell a tárgyi gyűjteményeken túlmenően olyan gyűjteményeket, amelyek a klasszikus néprajzi vagy más múzeumi rendszerben segédgyűjteményeknek számítanak, melyek ugyanakkor önálló intézményi egységként is felfoghatók. E koncepció másfelől olyan múzeumi tevékenységeket von egybe, melyek a hazai munkamegosztásban akár különböző múzeumokhoz, illetve intézményekhez is tartozhatnak. A feltáró munka összegzését követően ki kell dolgozni azt a gyűjtési koncepciót, mely lefedi a magyarországi cigányság társadalom- és kultúrtörténetének különböző etnikai és rétegződésbei i típusait, valamint a jelenkori társadalom változatosságának, megosztottságának lenyomatait. Ebben a koncepcióban feltehetően nemcsak az ipari társadalmat megelőző kézműves technikák segítségével létrejött tárgyakat kell gyűjtenünk, hanem az ipari civilizáció tömegtermelésének, a tömegkultúrának származékait is. Vagyis ahhoz, hogy az életmódtörténet jelenkorig követhető mechanizmusait, kényszereit és önálló döntéseit pontosan dokumentálhassuk, nem engedhetjük meg a finnyásság luxusát. Természetesen a kultúraelmélet ingoványos terepén találjuk magunkat, hiszen a cigányság kultúrájának vannak etnikus és vannak osztályjellegűként -pl. a szegénység kultúrájaként - értelmezhető aspektusai. Mindenféle tárgygyűjtés - különösen a jelenkori állapotok rögzítését szolgáló törekvések - elengedhetetlen kísérő jelensége a kulturális és természeti környezet, valamint az emberi cselekvések, a tárgyhasználat pontos fotó- és filmszerű dokumentálása. A tudatos tárgygyűjtést mintegy meg kell előzze egy nagyobb mintavétel alapján való dokumentálás, majd az ebből való szűkebb mintavétel és elemzés. Ennek segítségével mondhatjuk meg az egyes vagy kollekcióként bekerült tárgyak valódi társadalmi jelentését, azt, hogy variánssal vagy invariánssal van dolgunk, azt, hogy a tárgyak illetve együtteseik egyes egyéneket, családokat, vagy nagyobb kulturális, foglalkozási, etnikai csoportokat reprezentálnak.
Elsőrendű feladatunk az antropológiai megközelítés szem előtt tartásával annak a folyamatnak vizsgálata, elemzése, tudományos feldolgozása és kiállítási interpretálása, mely a szemünk előtt zajlik, vagyis a cigányság etnikai csoportjai közötti kulturális integráció és a cigány nemzeti kultúra megkonstruálása, mintegy a cigányság mitológiájának, történelemszemléletének és közös kulturális köznyelvének kidolgozásával. Ebből természetesen óhatatlanul az is következik, hogy a cigányság politikai és kulturális mozgalmait ugyanúgy kutatnunk kell, mint a mindennapok „népi kultúráját". Vegyük közelebbről szemügyre a Roma Gyűjtemény, illetve Múzeum ideáját, valamint a folyó munkákat.
I. Tárgyi gyűjtemények
1. Néprajzi Gyűjtemény
Ez a gyűjtemény alapvetően a klasszikus néprajzi gyűjtemények szerkezetét követi. Ebben a gyűjteményben többek között a hagyományos cigány mesterségek tárgykörébe tartozó tárgyegyütteseket gyűjtjük, munkaeszközöket és a tevékenység nyomán létrejött áruforgalomba kerülő végtermékeket, itt a fémművességtől a teknővájókon keresztül számtalan mesterséget regisztrálunk. így ezek a tárgycsoportok egyszerre lefedik a Néprajzi Múzeum önálló gyűjteményi egységeiként számontartott mesterség, táplálkozás, állattartás, földművelés - gyűjtemények darabjainak egy részét. Ugyancsak ebbe a gyűjteménybe soroljuk a mindennapi, saját használatra készült darabokat, melyek akár a művészkedés, akár a barkácsolás kategóriájába tartoznak.
Gyűjtjük a viseleti egységeket is, valamint a szokások és hiedelmek tárgykörébe tartozó tárgyiasult kulturális megnyilvánulásokat.
A gyűjtemény jelentősebb darabjai: piliscsabai romák által készített kovácsoltvas bútorok, a nagykanizsai teknővájók munkái, taranyi bádogos-szerszámok, győri iszkápás-mühely, kisbajomi kosársorozat, különböző oláh cigány törzsek női- és gyermekviseletei.
2. Kultúrszociológiai Gyűjtemény
Ezt a gyűjteményi egységet az egykori Munkásmozgalmi Múzeum vagy a megyei múzeumok életmódtörténetet dokumentáló törekvéseit reprezentáló gyűjteményeként is felfoghatjuk. Abból a megfontolásból indulunk ki, hogy hosszú időn keresztül, de a mai napig is egyes tudományterületekre jellemző módon a cigányság kultúráját alapvetően nem mint etnikus kultúrát, hanem mint osztály- illetve rétegkultúrát, mint szegénységkultúrát írták le. Az természetesen egy további kérdés, hogy ezeket a korábbi megfontolásokat hogyan tudjuk a későbbi etnikai folyamatokra, a nemzeti kultúra megfogalmazására vonatkoztatni, illetve hogyan tudjuk az ezekre gyakorolt hatását igazolni. A gyűjtés és archiválás elsősorban épp azt a célt szolgálja, hogy a tudományos előmunkálatokat követően valóban egy egykézben sűrűsödő anyag birtokába kerüljünk. Ebbe a gyűjteménybe azokat a tárgyakat és tárgyegyütteseket gyűjtjük, amelyek a cigány háztartások tárgyi környezetébe, tárgyi világába tartoznak, függetlenül attól, hogy ezek a gyáripar, a tömegtermelés által előállított darabok, vagy saját készítésű vagy netán mások használatából átvett tárgyak. A lényeg mindenesetre a tárgyegyüttesekben van és abban, hogy ezekkel jól reprezentálhassuk a különböző vagyoni, foglalkozási és életforma csoportok tárgyi világát. Jelentősebb tárgycsoport a 80-as évekből egy tisztaszoba bútorzata és berendezési kellékei.
II. Képzőművészeti Gyűjtemény
E gyűjteményi egység kialakítása során tudatosan vállaljuk azokat a párhuzamosságokat, amelyek a különböző képzőművészetet gyűjtő muzeumok és gyűjtemények között jönnek létre. Éppen a képzőművészetben fellelhető reprezentációt a tárgyi anyagra vonatkoztatható interpretációként szeretnénk kézzelfoghatóvá tenni egy koncentrált gyűjtemény kialakításával.
1. Cigány képzőművészek alkotásai
Ebben a gyűjteményi egységben azoknak a roma alkotóknak (a szakmai közéletben sokszor naiv vagy autodidaktának is nevezett művészeknek) alkotásait gyűjtjük, akik képeikben és szobraikban a cigányság történeti múltját, ősi mesterségeit, hiedelemvilágát és életérzését örökítették meg. Ezzel párhuzamosan elkezdtük a roma képzőművészek CD ROM kataszterének összeállítását, amelyben a magyarországi közgyűjteményekben, alapítványokban, kulturális egyesületekben és egyéb intézményekben, közhivatalokban fellelhető műalkotások reprodukcióit, adatait és műleírásait rögzítjük.
A mintegy 250 darabból álló gyűjteményben tíznél több alkotással szerepel: BADA Márta, BALÁZS Lajos, CSÁNYI János, FERKOVICS József, GYÜGYI Ödön, KOSZTICS László, OLÁH Jolán, ORSÓS Teréz, RÁCZNÉ KALÁNYOS Gyöngyi, SZENTANDRÁSSY István, VARGA László.
2. A magyar képzőművészet „cigány képe"
Ebben a gyűjteményi egységben elsősorban azokat a 19. században és 20. sz. első felében készült kvalitásos és másodvonalbeli, a népszerű és tömegmüvészet műfajába sorolható alkotásokat gyűjtjük, melyek egyfelől a társadalomban élő cigányképet fogalmazzák meg, sokszor zsánerképek és képzőművészeti toposzok, közhelyek formájában, másfelől azonban ezek sok esetben a későbbi képzőművészeti köznyelvet is befolyásolják, akár a cigány alkotók témaválasztását is. Így grafikákat, festményeket, selyem- és gobelinképeket gyűjtünk, melyek egyszerre szolgálhatták a tudományos megismerést és leírást, és egyszerre válhattak a társadalom többsége számára mindennapi lakásdísszé. A közvetlen megvásárolható műalkotásokon kívül archívumot készítünk, mely a magyarországi közgyűjteményekben és magántulajdonokban fellelhető nem romák készítette, ám romákról szóló alkotásokat veszi számba. A gyűjtemény közel 40 alkotásból áll.
III. Levéltár- és kézirattár
1. Levéltár
Ebben a gyűjteményben a magyarországi levéltárak cigányokra vonatkozó iratainak, összeírásainak másolatait gyűjtjük és archiváljuk, elsősorban abból a célból, hogy egy helyen lévén az anyag, a kutatók a későbbiekben könnyebben hozzáférhessenek a romákról szóló történeti forrásokhoz. Jelentősebb anyag: a Mária Terézia-féle, 1770-es években végrehajtott cigányösszeírás.
2. Dokumentumtár
Ebben az egységben a családi és egyéni irattárak, hagyatékok gyűjtése során bekerült anyagokat archiváljuk és őrizzük. Jelentősebb anyag: LÁSZLÓ Mária-hagyatéka.
3. Kézirattár
Ez a gyűjteményi egység azokat a kéziratokat tartalmazza, amelyek különböző intézmények keretén belül készült különböző kutatások során keletkeztek, ám nem publikálták őket, vagy pedig a munkacsoport felkérésére és megbízásából készültek. Jelentősebb anyag: BEREY Katalin telepkutatása.
IV.Kisnyomtatvány tár
Ebben az egységben a romákkal kapcsolatos művészeti, tudományos, közéleti és politikai eseményekhez kapcsolódó meghívókat, plakátokat, programfüzeteket, levelezőlapokat gyűjtjük és archiváljuk. E gyűjteményi egységen belül a vicc- és élclapok cigányábrázolásainak vicceit és karikatúráit rendezzük algyűjteménybe.
V.Filmtár
Ez a gyűjteményi egység egyszerre megint leképezi egy létező intézmény, a Filmtudományi Intézet archívumát és a filmkészítő stúdió funkcióját.
1. Filmgyűjtemény
Ebben a gyűjteményi egységben az elsősorban Magyarországon, de másodlagosan bármely országban készült, romákról szóló film- és videoanyagot gyűjtjük és archiváljuk. Egyaránt érdeklődésünkre tart számot az a játékfilm, ahol a cigányok akár csak epizód- vagy mellékszereplők, s azok a játékfilmek, melyeknek maguk a főszereplői ők. Ugyancsak fontos megjelenítési eszköz a dokumentumfilmek immár végeláthatatlan sora. E gyűjtemény külön alegységét jelenti azon videoanyagok sora, melyeket romák, vagy romák megrendelésére és megrendezésében nem romák készítenek (home video).
2. Filmstúdió
Ebbe a gyűjteményi egységbe a munkacsoport által készített filmek, illetve videotanulmányok tartoznak, melyek elsősorban a hagyományos mesterségek, életút interjúk, közösségleírások, szokások és életformák dokumentálásának tárgyköréből válogatnak. Szoros összefüggésben áll a Filmstúdió tevékenysége mind a képzőművészeti, mind a tárgyi gyűjtemény egyes egységeivel, értelemszerűen azokkal, amelyeknek látható tárgyi végtermékei is vannak. A 320 órányi forgatott anyagon kívül 40 kisfilmet állítottunk össze, illetve elkészült a Romák Közép- és Kelet-Európában című kiállítás filmje.
VI.Fotótár
1. Fotógyűjtemény
Ebben az egységben elsősorban a Magyarországon, de más országokban is készült cigányokról szóló archív- és jelenkori fotóanyagot gyűjtjük és rendszerezzük. E gyűjteményi egység alatt hozzákezdtünk egy CD ROM fotóarhívum kialakításához, tekintettel arra, hogy számtalan felvételt sem eredeti, sem negatív formájában nem lehet már begyűjteni, viszont akár könyvekből, akár kölcsönfelvételekből számítógépes rendszerre felvihető ez az anyag. Jelentősebb sorozat: KALLÓS Oszkár hagyatéka.
2. Fotódokumentáció
A munkacsoport által végzett terepmunkák, gyűjtések során készült felvételek, illetve tudatos program alapján készülő dokumentumok együttese e gyűjtemény, mely közel 3500 felvételből áll.
VII.Hangtár
1. Zenei Gyűjtemény
Elsősorban a hazai és másodsorban más országokból származó zenei felvételek (kiadványok: lemezek, kazetták, CD-k, kották) gyűjtése és archiválása; a hagyományos folklórzenétől az intézményesült cigány zenén át egészen a dzsesszig e részlet féladata.
2. Műsorgyűjtemény
Ebben a gyűjteményben elsősorban a hazai rádióműsorok gyűjtése és archiválása folyik a Cigány Félórától más rádióműsorokban elhangzott interjúkig, beszélgetésekig.
3. Egyéb hanggyűjtemény
Ez a gyűjteményi egység a munkacsoport által készített, a terepmunka során felvett tematikus és életútinterjúk együttesét tartalmazza.
VIII.Könyv- és folyóirat tár
A tudományos kutatás nélkülözhetetlen eszköze a könyvészeti gyűjtemény, a könyvtár. Ebben a könyvtárban egyrészt megtalálhatók kell, hogy legyenek a cigányokról szóló tudományos értekezések, szakfolyóiratok, az újságok cigányokról szóló kiadásai és a romák által szerkesztett közéleti, kulturális és politikai lapok, valamint a publikált cigány irodalom széles köre.
Roma Múzeumra várva
Arra törekszünk, hogy gyűjteményünk minél nagyobb nyilvánosságot kapjon. A munkacsoport fennállása alatt készült el a már említett Romák Közép- és Kelet- Európában című nemzetközi kiállítás. Addig is, amíg egy önálló roma intézmény létre nem jön, a Néprajzi Múzeum Roma Gyűjteménye alkalmas arra, hogy anyaga vándormúzeumként az ország különböző pontjai és intézményei - művelődési házak, kisebbségi önkormányzatok, oktatási bázisok, múzeumok között vándoroljon. Ugyancsak elvi lehetőségként számolhatunk azzal is, hogy az általunk gyűjtött egyes műalkotásokat tartós kölcsönzésbe adjuk át olyan intézményeknek, szervezeteknek, ahol biztosított a tárgyak folyamatos kiállítása, látogatottsága és őrzése. Csak az elmúlt években gyűjteményünk kisebb-nagyobb egységeit többször adtuk kölcsön. Békésre LABANCNE MILAK Brigitta képeit vittük, Szekszárdon, majd Tamásiban a beás képzőművészek alkotásait állítottuk ki, Budapesten - mindkét évben - a Fészek Klubban a Fészekrakó Romák a Fészekben rendezvény keretén belül ugyancsak tárlatot rendeztünk gyűjteményeinkből. Több roma művész, így VÁRADI Gábor, VARGA László, BALOGH BALÁZS András, OLÁH Jolán, KOSZTICS László, ORSÓS Teréz gyűjteményes kiállításához adtuk gyűjteményünk számos darabját. Több alkalommal pedig a Magyarországi Cigány Információs és Művelődési Központban rendeztünk átfogó kiállítást. A Pataki Művelődési Házban a Roma Képzőművészek III. Országos Tárlata kiállításához járultunk hozzá. Két alkalommal fotókiállítást rendeztünk a Diákszigeten. Legnagyobb vállalkozásunknak a Soros Alapítvány 15 éves születésnapján az ELTE TTK lágymányosi épületében megrendezett kiállításunkat tekinthetjük.
Mindezek biztosítják azt, hogy gyűjteményünk darabjai nemcsak raktárainkban várják a Roma Múzeum megalakítását, hanem tevékenyen reprezentálják a roma kultúrát.
Precedents
There are two important facts to be mentioned in the first place. In Hungary, unlike the smaller minorities, the largest minority - the Rom - have, and in the past period had, no basic institution of culture and public education, more precisely, a network public collections and educative institutions. This recognition also contributed to the Museum of Ethnography's staging of an exhibition presenting the life (way of living, culture, history) of the Gypsies in Hungary first in 1989, then in 1993. This exhibition may be seen as one of the parallel courses on the cultural scene in Hungary aiming to convey the representation of Roma culture. In the past decades many scholars on many occasions declared the need of a network of Roma cultural institutions and a public collection. Let it suffice to refer to Kamill ERDŐS's ideas of 1959-60 or the plan of the Gypsy Cultural Association, or later, the conception of the Hungarian Institute for Culture formulated by János SZÁSZ and Ágnes DARÓCZI in 1992-93. (The latter envisioned a cultural centre and collection in the former house of Soviet-Hungarian Friendship in Semmelweis street.) The Roma and Gypsy cultural and political organizations set up after 1988-89 also voiced, with lesser or greater conceptional background, the importance of a possible Roma collection. Several conferences were held on the topic by the Gypsy Society of Culture and Education. During the Antall cabinet, the Roma cultural network received a considerable allocation (over 100 million forints) from the Department of Hungarians outside Hungary and Minorities of the Ministry of Culture and Education (MCE), but no amount of it was practically used. When Bertalan ANDRASFALVY was the minister, only Elemér VÁRNAGY was to have got some money to organize a Department of Romology at the Janus Pannonius University in Pécs, which was eventually foiled upon the protest of Roma organizations and sympathizing intellectuals. When Péter Radó was the department head during Horn's government, the issue of the Roma institutions was raised again. MCE's Department of Minorities defined the priority of supporting the Rom in modernizing and financing the public education, but some money was also appropriated for Roma institutions as well. Therefore, in autumn 1994, the Department decided that under the aegis of the Minoritás Foundation a Roma research centre was to be set up (later brought under the supervision, then devoured, by the National Government of the Gypsy Minority [NGGM]), and a Roma ethnographical data base was to be created with support from the Museum of Ethnography. That was the first step to allow for work to be launched at the Museum in the interest of a future Roma collection. The original rationale of the ministry was altered back in 1995 upon a mutual basis, the idea of the data base being changed to collection development. The MCE Department of Minorities has supported the Museum of Ethnography in its efforts to set up the Roma collection since 1995. This project was joined by the Roma programme of the Soros Foundation supporting the museum's relevant efforts for two years now. Attempts to set up an autonomous Roma Museum has not stopped, however. In 1996, through the good offices of Balázs GÉMES, a Roma organization of Pécs got temporary permission from the MCE Departmen of Cultural Heritage for the foundation of a museum with the name Kamill Erdős Gypsy Museum, which is part of the Aladár Rácz Community Centre now. In the meantime, the NGGM also prepared their plan on the legal basis of a government decree of October 1997. The multifunctional institution of the National Gypsy Culture Centre would also have a public collections section. Decree or no decree, no work on this project has been heard of yet. The team of the Museum of Ethnography in charge of preparing the Roma Museum are doing their collecting work independently of the above moves. It is important to note that the Hungarian Institute for Culture has a significant Roma art collection, and the successor to Budapest's Gypsy Social Cultural and Methodological Centre, Romano Kher, preserves over 500 works by Gypsy artists.
Interrelation between the Roma Collection and a possible Roma Museum.
By now, let us accept as a maxim that in Hungary there is need to set up a Roma Museum, and again, that a considerable collection is indispensable for its foundation. Consequently, a team of the Museum of Ethnography are doing collecting, archiving, analyzing work that would lay the foundations for the enactment of a Roma Museum. The objects purchased on a diversity of funds are given inventory number and constitute part of the collections of the Museum of Ethnography until the desired institution is established. The moment the new institution has been set up, these collection segments get severed from the museum to constitute the central stock of the new museum. It's no use pondering who will or should establish, then maintain and run this public collection. It is, however, most likely to be founded and run by the state, more precisely the government and even more concretely by the Ministry of Cultural Heritage, or a special agency of it, or to be entrusted to the care of the NGGM. For the sake of completeness, it is worth mentioning that the leaders of the Museum of Ethnography and the senior officials of the former MCE proposed different ideas, including the variant that the Roma Collection should be run as the subsidiary of the Museum of Ethnography for some time, and should become independent later, as was the case with the Ethnographic Skanzen at Szentendre. I must stress, however, that irrespective of the science and culture political viewpoints beyond our competence, the Roma Collection is growing, now within the Museum of Ethnography. It is another unsettled question whether the Museum's contribution to collecting and elaborating work will continue after the establishment of the Roma Museum, or it will be restricted to documenting its own representation of Roma culture.
Is there any need for a Roma Collection and Museum?
If we start out from the fact that in Hungary there is an intricate and differentiated network of museums starting with national public collections of history, ethnography, arts through collections supervised by special ministries and country governments to collections of local or occupational importance that represent the economic, political and cultural activity, the diverse social and occupational groups of almost the entire society, then we may give a negative answer, saying: it is unnecessary to have a separate Roma Mueum, since the collections of various museums ought naturally to include people and their culture called Roma or Gypsy, and the institutional or cultural forms created by Gypsies or generally conceived as Gypsy or in Gypsy style. Accordingly, the fine arts collections - the National Gallery' - ought to preserve art works by Roma artists, the Museum of Primitive Artists ought to have a selection of self-taught and naive artists' works, presuming that the formal logical community of these works or creators is their Roma identity. This applies to ethnographic collections as well that document folk culture as a class culture and its variants derived from various ethnic designations of the folk cultures. Thus, it is self-evident for an ethnographic collection to document crafts that have been pursued or objects that have been made primarily by Gypsy artisans since the late 18th century. It would also be reassuring to know that in permanent and temporary showings of various Hungarian collections and museums the cultural performance of the Rom in Hungary, their place among the rest of the minorities, the relations, sometimes conflicts between the Rom as the largest single minority in Hungary and the majority, and the process of cultural integration among various Gypsy ethnic groups and the emergence of Roma national culture were available for studying at a variety of levels. Obviously, these requirements are very rarely met, and it is apparent that not only the dissatisfaction of the Hungarian Rom with the above condition, but also the desire and need of adequate space and institutions for self-representation are expressed, so that people termed or identifying themselves as Gypsies should have appropriate conditions to express their ethnic culture and identity. Viewed in this light, an institution representing their ethnic and strengthening national culture could achieve social equality, the acknowledgement of Roma culture as equivalent with the culture of other ethnic groups of the society, the improvement of a sense of history among the Rom and the reinforcement of their identity. Integrated in a centuries-old system of institutions, this institution could be the venue of self-expression and social equalization. Ethnographers, anthropologists and sociologists dealing with Roma culture may also add to the above argumentation that a museum like that would also have the function of exploring how the given majority and their organs of power, politics, science and art conceive of the Rom, how they represent them, and how they influence the life of the Rom and the attitude of the broad masses of the majority with their acts and ordinances. In this sense, the prospective museum would also be about the majority, the mentality of the given majority which willy-nilly influenced the ethnic processes of Gypsy groups, their role in the division of labour, their relations to society. One of the conceptions focuses on self-representation, designating the Rom as the target audience, while the other wishes to examine both the cultural interactions and the ethnic processes embedded in the entire social network of relations so that it addresses both the Rom and the majority. One may add to the latter conception that a museum, with its interpretation of culture, is a sort of lightening rod or catalyst of possible social conflicts, claiming that the social conflicts can be handled by acquainting the majority with an „exotic people" living among us. All these considerations have led us to conclude that a multifunctional museum and collection dealing with the Gypsies would be meaningful.
The conception of the Roma Collection and Museum
The Roma Collection and Museum would be a 'museum within museum', in that its conception stipulates the setting up of other collections apart from the central stock of objects which are auxiliary collections in classical ethnographic or other museums but can also be seeen as independent institutional units. This conception also combines various museal activities that may belong to different museums and institutions in the sharing of tasks nationwide. After the synthesis of exploratory work, a conception of collecting work has to be worked out to cover the social and cultural history of various ethnic groups and social strata of the Hungarian Rom as well as the contemporary variations. Under this programme, we will have to collect in addition to the artifacts made by the pre-industrialization crafts, the mass produced goods of industrial civilization, of mass culture as well. In order to be able to document precisely the mechanisms, constraints and autonomous decisions in the history of their way of living up to the present, we cannot afford to be choosey. We are aware that we enter the marshy region of cultural theory for the culture of the Rom have aspects that can be interpreted as ethnic features and others that derive from social class status, e.g. the culture of poverty. An indispensable additional task to the collection of objects -especially those of the present - is to document accurately the cultural and natural environment, the human actions and use of artifacts in photos and films. Purposeful collection of objects is to be preceded by documentation on the basis of a broad sample, from which a narrower sample and its analysis is to be deduced. This would enable the ethnographer to define the real social meaning of a single object or a set of objects, whether it is a variant or invariant, whether an object or set represents individuals, families or larger cultural, occupational or ethnic groups.
The first priority is to study, analyze, scientifically elaborate and interpret for exhibitions the contemporary process of the cultural integration of various ethnic groups of the Rom and the creation of the Gypsy national culture including the moulding of their mythology, sense of history and common standard language, with a stress on the anthropological approach. From this it follows that we have to investigate the political and cultural movements of the Rom just as seriously as the „folk culture" of everyday life. Let us take a close look at the idea of the Roma Museum and Collection.
I. Collections of objects
1. Ethnographic collection
It is basically patterned on classical ethnographic collection. It includes sets of objects belonging to the traditional Gypsy occupations, working tools and the artifacts to be sold, ranging from metal-working to tub-making and many other crafts. This stock of objects also tallies with the separate units of the Museum of Ethnography such as crafts, diet, baskets, stockbreeding, farming. This stock includes the goods made for everyday use by the Gypsies, which may be art or just whittling. Costumes as well as the material manifestations of customs and beliefs are also collected.
The major pieces of the collection are: wrought iron furniture items made by the Piliscsaba Romas; works by tub-carvers in Nagykanizsa; tools of Taranya tinkers; a ship-nail workshop equipment from Győr; a set of baskets from Kisbajom; costumes of women and children of various Vlach Gypsy tribes.
2. Collection of cultural sociology
This collection may be seen as part of the one-time Museum of the Labour Movement or as the sections of county museums representing the history of ways of living. For a long time up to our day, certain disciplines of science have typically described the culture of Gypsies as a class or stratum culture or the culture of the poor, instead of ethnic culture. It is a further moot question how these earlier considerations can be applied to the later ethnic processes, to the definition of national culture, and how their influence upon the latter can be verified. Collecting and archiving is primarily aimed to gather all relevant material in one focus. This collection contains objects of the material environment of the Gypsies irrespective of the fact whether they were mass products or made by themselves or borrowed from others. The point is the ensemble of objects and their ability to aptly represent the material surroundings of Gypsy groups of various financial standing, occupation and way of life. An ensemble of objects of significance is the furniture and accessories of of a living room.
II. Fine arts collection
In improving this collection, we are aware of the parallel features of various other museums and collections of fine art. We wish to direct attention to artistic representations as interpretations of the material stock with this concentrated collection.
1. Works by Gypsy artists
This section includes works by Roma artists (tagged primitive or self-taught in the art historical literature) whose pictures and sculptures perpetuate the historical past, ancient trades, beliefs and world view of the Gypsies. We have started to compile the CD ROM cadaster of Roma artists with reproductions, particulars and descriptions of the works by Roma artists in public collections, foundations, cultural association and other institutions, offices.
In the collection of over 250 items, more than 10 works represent Márta BADA, Lajos BALÁZS, János CSÁNYI, József FERKOVICS, Ödön GÜGYI, László KOSTICS, Jolán OLÁH, Teréz ORSÓS, Gyöngyi KALÁNYOS-RÁCZ, István SZENTANDRÁSSY and László VARGA each.
2. The image of the Gypsy in Hungarian art
This stock rallies mainly 19th and early 20th century works, both artistically exquisite and mediocre, some in the popular or mass art category, that formulate the image of the Gypsy prevalent in the society often in genre pictures and artistic topoi or commonplaces. Also, they often influenced the subsequent colloquial language of art and even the choice of the theme of Gypsy artists. We collect graphics, paintings, silk and gobelin pictures that served scientific presentation and home decoration for the majority at the same time. Besides the purchased works, an archive is developed about the works by non-Roma creators about the Rom in public and private collections in Hungary. The collection consists of some 40 pieces.
III. Archives and collection of manuscripts
1. Archives
This section collects copies of documents, census records concerning the Rom in Hungarian archives, with the primary aim of having all information in historical sources at one place for future research. Material of great significance: Gypsy census carried out by Maria Theresa in the 1770s.
2. Collection of documents
This section includes material from family and individual archives and estates. Important set of materials: Mária LÁSZLÓ's bequest.
3. Collection of manuscripts
We gather manuscripts here that were produced in researches within various institutions but remained unpublished, or again, were written upon commission from the museum team. Important materials: Katalin BEREY's field researches.
IV. Collection of leaflets
This section includes invitation cards, posters, programmes, postcards connected with artistic, scientific, public or political events concerning the Gypsies. A subgroup includes jokes and caricatures about the Rom in comic papers.
V. Film collection
This collection is modelled on the archives and function of an existing institution, the Institude of Cinematography and film studio.
1. Collection of films
This section collects film and video material about the Gypsies made first of all in Hungary, and secondarily in any country. Feature films in which Gypsies are only episodists or secondary characters as well as those in which they are the protagonists are collected alike. The endless row of documentaries also have an important share. A subgroup includes video material made, directed or commissioned by Gypsies (home video).
2. Film studio
This department includes films made by the team members as well as video studies chiefly documenting traditional crafts, interviews about careers, description of communties, customs, ways of living. The activity of the film studio is closely connected to certain sections of the arts department and other collections of visible products. In addition to film strips lasting some 320 hours, 40 short films were compiled and the film about the exhibition Roma People in East and Central Europe was completed.
VI. Photo Collection
1. Collection of photos
This section collects and systematizes photos, old and contemporary, made of Gypsies in Hungary and also in other countries. Within this section, a photo archive on CD ROM has also been launched as many shots cannot be obtained either in the original or in the negative, but can be put into the computer from books or lent copies. Important series: Oszkár KALLOS's bequest.
2. Photo documentation
Field work, collecting work by the team members are also documented by photos, and documents made upon preliminarily worked out programmes are gathered here. This collection has nearly 3500 shots.
VII. Sound collection
1. Musical collection
Music recordings made in Hungary in the first place and elsewhere also (records, cassettes, CDs, scores) are collected and archived, from traditional folklore through institutionalized Gypsy music to jazz.
2. Broadcast programmes
This section collects and arranges radio programmes broadcast in Hungary in the firstplace, including interviews, conversations in the Gypsy Half Hour and other radio talks.
3. Other sound material
There are interviews about themes and lifepaths recorded by the work team during field work.
VIII. Collection of books and periodicals
No scientific research can do without a library. This one must include all scholarly papers, periodicals, dailies concerned with Gypsies, political and cultural papers edited by Gypsies, as well as the broad stock of Gypsy literature.
Awaiting a Roma Museum
Our aim is to make the collection as widely publicized as possible. The work team has organized the mentioned exhibition Roma People in East and Central Europe. Until an independent Roma institution is set up, the Roma Collection of the Museum of Ethnography will serve as an itinerant material to be shown at different parts and institutions of the country: cultural homes, minority governments, educational centres, museums. Another theoretical possibility is to give some of the art works in our collection on long-term loan to institutions or organizations which can ensure their permanent showing, publicity and preservation. In the past few years smaller or greater units of the collection were loaned out. The pictures of Brigitta MILÁK-LABANC went to Békés, works by Boyash artists were exhibited at Szekszárd and then at Tamási, in Budapest's Fészek [Nest] Club, selections from our collection were shown in two years with the title Nest-building Romas in the Nest [i.e. club]. Several pieces were given from the collection to exhibitions of the collected works of Roma artists such as Gábor VARADI, László VARGA, András BALOGH BALÁZS, Jolán OLÁH, László KOSZTICS, Teréz ORSÓS. We have staged several exhibitions at the Informational and Cultural Centre of the Rom in Hungary. In Pataki Culture Centre we contributed works to the 3lrf National Exhibition of Roma Artists. There were two photo exhibitions staged on the Students Island. Our greatest undertaking so far was the exhibition held at the Lágymágyos Building of ELTE University, faculty of sciences on the 15th anniversary of the SOROS Foundation.
All this ensures that the pieces in the collection will not wait in storerooms gathering dust but actively represent Roma culture until the Roma Museum is realized.
|
|