Előző fejezet Következő fejezet

Magyar és cigány bűnelkövetők a börtönben*

Egy kutatás tapasztalatai

 

I. A KUTATÁS SZÜKSÉGESSÉGE, ELŐKÉSZÍTÉSE

A kutatást az tette szükségessé, hogy hazánkban a cigányság problémája mára igen szövevényes össztársadalmi, országos és nemzeti problémává vált. Az előző évszázadok és az utolsó évtizedek dokumentumainak, valamint a kortársi kutatásoknak retrospektív áttekintése során megállapítottuk, hogy kriminológiai értelemben a cigányság elkövetői csoportként, sértetti csoportként, diszkriminációtól szenvedő csoportként és a többségi társadalom bűnözési félelmeitől terhelt csoportként mutatkozik relevánsnak.

Mind a négy részterületről elmondható, hogy elméleti megközelítések gazdagon, empirikus kutatási eredmények ellenben alig vagy egyáltalán nem állnak rendelkezésre'. A kutatás kriminológiai szempontból főként az 1. és a 3. részproblémát helyezte a középpontba, ugyanakkor kísérletet tett a cigány etnikumból származó elkövetői kör társadalmi helyének a korábbiaknál pontosabb meghatározására2.

A kutatást alapos előkészítő munka előzte meg, amelynek során főbb vonalaiban áttekintésre kerültek a cigányság történetének, jelenkori társadalmi helyzetének lényegi meghatározói, a korábban készült statisztikai és kutatási anyagok, valamint felvettük a kapcsolatot a korábban kutatásokat folytatókkal, a meghatározó jelentőségű cigány szervezetekkel és tekintélyes vezető személyiségekkel. Utóbbiak számára már 1996 végén sajtótájékoztatóval egybekötött találkozón mutattuk be a kutatás tervezetének alapvonalait, fő céljait, elképzelt módszereit3. A kutatásra Tari Ferenctől, a BVOP4 akkori parancsnokától kaptunk engedélyt. A kutatás terepéül egy Budapesthez közel eső településen elhelyezett BV intézményt választottunk. Az intézmény parancsnoka és beosztottjai munkánkat a törvényesség kereteinek szigorú betartása mellett mindvégig teljes mértékben támogatták.

1998 tavaszán próbakutatást végeztünk, amelynek célja az időközben vázlatban elkészített kérdőívek tesztelése, valamint az elítéltek részvételi hajlandóságának megfigyelése volt. A próbakutatás céljára a teljes tervezett munkaanyagból néhány fontosabb mozzanatra vonatkozó kérdéssort emeltünk ki, és személyes interjú keretében vettük fel a válaszokat. Az interjúk során szerzett többrétű benyomásainkról munkanaplót vezettünk.

* A kutatás a Soros György által létrehozott Open Society Support Foundation Research Support Schenie kutatási ösztöndíjának felhasználásával készült.

 

1. Előfeltevések

A kutatáshoz nem alakítottunk ki „kemény" előfeltevéseket, mert ezek óhatatlanul befolyásolták volna a kutatás eredményeit. „Puha" feltevéseinket a korábbi ismeretekből deriváltuk, tekintetbe véve azt is, hogy a cigánysággal és a cigány bűnelkövetőkkel kapcsolatban számos feltevés, legenda, előítélet van forgalomban a társadalomban és a bűnüldözés köreiben is. A cigányság döntő többségét szegény peremcsoportként definiáltuk, amely a leghátrányosabb helyzetben lévő magyar népességrészként valószínűsíthetően kénytelen a törvényesség határán mozogva biztosítani megélhetését. A korábbi statisztikák elemzéséből valószínűsítettük, hogy létezik a cigányság körében egy hivatásszerűen, vagy félig hivatásszerűen bűnözést folytató csoport, amelyről feltételeztük, hogy szerkezete, motívumai nem különböznek lényegesen a hasonló magyar alvilági csoportokétól. A cigányoknak a büntetésvégrehajtásban való felülreprezentációja mint általánosan vélelmezett, de alapjában bizonyítatlan és arányaiban ismeretlen mozzanat, kutatásra várt. A cigányok által megvalósított bűnelkövetéssel kapcsolatban három elmélet fogalmaz meg operacionalizálható okokat. Egyik szerint a cigányok bűnelkövetése egy sok évszázados életmód integráns része, egyfajta kulturális hagyomány (a kultúra fogalmát itt a legszélesebb értelemben használva). A második szerint bűnelkövetésük oka csupán a szegénységben keresendő. A harmadik értelemben a cigányság felülreprezentációja a bűnözésben a modernizációs folyamat negatív kísérő jelensége. Előfeltevéseinkben egyik teória mellett sem köteleztük el magunkat, azt azonban korábbi kutatásaink alapján feltételeztük, hogy a cigányok cselekményeinek nincs etnokultu-rális tartalma, jellege. Elképzelhetőnek tartottuk, hogy a cigány elítéltek hátrányos helyzetük miatt további hátrányokat szenvednek el a rendőri és a büntetőeljárásban, valamint, hogy diszkrimináció előfordulhat a büntetésvégrehajtásban is.s

 

2. Az- előkutatás6

Az előkutatásban megállapítottuk, hogy a cigányok aránya a börtönben mintegy 35-40%.7 Életkoruk alacsonyabb a többségi társadalomhoz tartozó elkövetőkénél, nagy arányban nősek, és fiatal koruk ellenére több gyermeket nevelnek háztartásukban, mint a nem cigányok. Mind a cigány szülők, mind a megkérdezettek körében erős migráció mutatkozik a főváros és Pest megye irányába. Döntő többségüknek nem volt szakmája, de többségük rendelkezett legális jövedelemforrásokkal is. Bűnelkövetésükben a testi épség elleni, más erőszakos és vagyon elleni cselekmények dominálnak. Igen nagy arányban vannak közöttük bűnismétlők, de az igazságszolgáltatásban nem akadtunk diszkrimináció nyomára. Interetnikai kapcsolataikban erős asszimilációs hajlandóság működik, saját csoportjukat összességében negatívan ítélik meg. A többség társadalom azonban még nem nyitotta ki feléjük a befogadás kapuit.8

 

3. A kérdőív

Az előkutatás tapasztalatai alapján véglegesítettük a kutatásban felhasználandó kérdőív tartalmait. A kérdőívet igyekeztünk úgy megszerkeszteni, hogy minél tartalmasabb információk legyenek kiszűrhetők belőle és részeiben vagy egészében megismételhető, illetve más tömeges kutatásban felhasználható legyen. Ennek eredményeképpen egy meglehetősen terjedelmes, 9 oldalas kérdőív keletkezett, amely 8 fejezetben összesen 164 — 154 zárt és 10 nyitott — kérdést tartalmazott. Néhány esetben a zárt kérdéssorban több válasz is megengedett volt. Egyes kérdéseket a válaszok ellenőrizhetősége és finomítása érdekében más formában újra feltettünk. A vizsgálat megkezdése előtt szóban és a kérdőívek elején írásban is felhívtuk a résztvevők figyelmét arra, hogy a válaszadás önkéntes és a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályok betartásával történik.

A kérdésekre adott válaszok feldolgozásának célja kétfajta komparatív metszet kidolgozása volt. Az egyik metszetben a megkérdezettek sajátosságait szüleikkel, esetenként korábbi felmenőikkel összehasonlításban vizsgáltuk. A másik metszetben az egyes etnikai csoportok jellegeinek különbségeit és a változások irányait vetettük össze. Ennek eredményeként egy - virtuális grafikaként elképzelve - háromdimenziós kutatási mező keletkezett, amely egyszerre regisztrálja az etnikai csoport társadalmi helyzetét és minőségi elmozdulását az időten-gely mentén az egyes nemzedékekben, így téve lehetővé szociális változások9 összehasonlítását. Módszerünket annyiban tekintjük újszerűnek, hogy hazánkban a kriminológiai területen nemzedéki összehasonlító vizsgálat eleddig csak elvétve készült, különösen nem több etnikai csoport szinkronikus tanulmányozásával. Ez azért is nagy hiány, mert ilyen vizsgálatoknak az USA-ban századunk 20-as éveitől hagyománya van.10

 

II. ADATFELVÉTEL ES FELDOLGOZÁS

A véglegesített kérdőívek segítségével 1999 nyarán a kiválasztott börtönben, több részletben a férfi fogvatartottak körében survey-kutatást végeztünk. A lekérdezés reprezentatív volt. A kutatás helyéül szolgáló börtön minőségi és mennyiségi mutatóit tekintve átlagos magyar fegyintézet. A fogvatartottak teljes állományát felvettük, nem tettünk kivételt sem etnikai hovatartozás, sem korcsoport, sem az elítélés alapjául szolgáló cselekmények szerint. A kérdőívezés etnikai kutatásra irányuló célját a résztvevőkkel nem közöltük. A kérdőíveket az értékelhetőség szempontján túlmenően utólag nem szelektáltuk.

A felvétel időpontjában a parancsnokság tájékoztatása szerint a vizsgált fegyintézet börtönrészlegében 188 elítéltet tartottak fogva. Ennek megfelelően az előkészítés folyamán maximálisan ekkora mintával számoltunk. Végül 160 elítélt vállalta a kutatásban való részvételt.

Értékelhetetlennek tekintettük azokat a kérdőíveket, amelyeket a megkérdezett egyáltalán nem töltött ki, vagy értékelhetetlen, zagyva információkat adott. A kérdőíves felvételkor is kitűnt, hogy néhány megkérdezett írás-olvasási problémával küzd: Egyesek számára a többiek segítséget nyújtottak, érthető módon azonban az egész - eléggé terjedelmes - kérdőív kitöltését nem vállalhatták át. Némely esetben az adatfelvételen való megjelenés célja - mint kitűnt - nem a korrekt válaszadás volt, inkább a szabadidő változatosabbá tétele. A megkérdezettek között, mint kiderült, több (összesen 8) külföldi - román, szerb, ukrán, albán és orosz - állampolgár is volt. Ezek többsége (5 fő) nyelvi akadályok miatt nem volt képes értelemszerűen kitölteni az ívet. A nyolc külföldi állampolgár közül 3-an - 2 román és 1 szerb állampolgár - teljesen kitöltötték az ívet. Szövegértésük és helyesírásuk alapján okkal feltételezhető volt, hogy ezek magyar nemzetiségűek, vagy magyar közösségekkel szoros kapcsolatban éltek, bár nemzetiségükként nem a magyart jelölték meg. Ezzel szemben egyikük a kérdőíven külön megjegyzésben tudatta is magyar nemzetiségét. Tekintettel arra, hogy a kutatás nem irányulhatott külön a külföldi állampolgárok nemzetiségi és szociális jellegeinek feldolgozására, ezeket a személyeket a vizsgálat feldolgozásában nem vettük figyelembe.

A felvételen való részvétel iránti készség igen nagyfokú volt, és a válaszadók döntő többsége határozottan törekedett arra, hogy értékelhető információkat nyújtson. A felvétel eredménye 147 értékelhető kérdőív volt, amelyek összesen mintegy 25 000 alapadat feldolgozását tették szükségessé.

Teljes börtönnépesség Összes megkérdezett Értékelhetetlen ív, (vagy idegen állampolgár) Értékelhető kérdőív
188 fő 160 fő 13 147

A feldolgozás folyamán eredményeinket folyamatosan szembesítettük a rendelkezésre álló, és összehasonlítható eredményeket tartalmazó más kutatásokkal. (Lásd a jegyzetek között.) Mivel a szociális jellegekre vonatkozó eredmények összehasonlítására nem állt rendelkezésre nem bűnelkövető kontrollcsoport, eredményeinket, ahol szükségesnek látszott, a Kemény István nevéhez fűződő kutatásokkal vetettük egybe.

A feldolgozásban szereplő, táblázatban összesített adattömeg szélértékeit csak különösen indokolt esetekben közöljük, hiszen nem az egész minta kumulált mutatóira, hanem elsősorban az etnikai csoportok összevethető jellemzőire voltunk kíváncsiak. A táblázatokban szereplő százalékokat egy tizedesjegyig adtuk meg, a szöveges részekben közölt adatokat a könnyebb áttekinthetőség érdekében minden esetben kerekítettük.

 

III. ÁLLAMPOLGÁRSÁG, NEMZETISÉG, ÉLETKOR

Az idegen állampolgárok kiszűrése végett az első kérdéscsoport elején feltettük az állampolgárságra vonatkozó kérdést. A következőkben ennek megfelelően az értékelhető 147 fő fogja képezni az összes megkérdezettek 100%-át.

1. Ki a cigány?

Az etnikai hovatartozás kérdése mint elméleti és módszertani probléma

Tekintettel arra az elvre, hogy az identitás mai ismereteink és demokratikus társadalmi normáink szerint szabad választás kérdése, más hasonló kutatásokkal szemben11 a mi kutatásunkban az etnikai hovatartozás meghatározása önbevallással történt. Ebből az alapelvből, mint látni fogjuk, kiindulás-, kutatás- és feldolgozás-módszertani nehézségek is fakadtak.

Hiszen a politikai korrektség, mint elsődleges szempont nevében lehet ugyan ragaszkodni a szabad identitásválasztás elvéhez, ez azonban kutatásmódszertani alapelvként egymagában nem állja meg a helyét két lényeges okból. Ez egyik ok a valamely csoporthoz való tartozás vagy csatlakozás mélyebb, kommunikációs rétegében keresendő. Ugyanis a csoporthoz való tartozás két alapvető mozzanatot foglal magában: az oda-tartozás, illetve csatlakozási szándék deklarálását az egyén részéről, valamint annak megerősítését, illetve elfogadását a csoport részéről. Az egyén odatartozási, vagy csatlakozási deklarációja elégtelen, sőt önveszélyes a célcsoport elfogadása vagy megerősítése nélkül, hiszen az egyén ilyenkor két csoport kitaszítottjává válhat, ami súlyos identitásválságot eredményezhet. A fent mondottak egyaránt érvényesek szociális csoportváltás - rétegváltás - és etnikai identitásváltoztatás esetében, az utóbbi esetben viszont rendszerint kiélezettebben és több nemzedékre áthúzódóan jelentkezhetnek negatív háttérhatások. A másik ok a szocializáció mintáinak kultúrgenetikus öröklődésében lelhető fel. Ezek teljes lecserélődése az asszimiláció útjára lépetteknek csak a harmadik nemzedékében következik be. Ennek megfelelően a kutatásmódszertanban célszerűnek látszott — a politikai korrektség szem előtt tartásával — a két elv megfelelő mértékben súlyozott ötvözetének alkalmazása.

Mai, nem teljesen homogén nemzetiségi viszonyainkat figyelembe véve és a korrekt kutatási módszertan betartásának érdekében feltételeztük, hogy az elítéltek között lehetnek nem magyar nemzettudatú elkövetők is. Ezért a kérdőívben felajánlottuk a Magyarországon honos jelentősebb nemzetiségek (német, szerb, horvát, román, bolgár, szlovák, lengyel, kárpátukrán/ruszin, szlovén/vend) listáját a fogvatartottak nemzetiségi hovatartozásának (ön)meghatározására. (Nem iktattunk be külön izraelita csoportot, mivel hazánkban a zsidó közösség önmagát vallási kisebbségként definiálja.) Az eredmény azt mutatja, hogy a magyar állampolgárságú bűnelkövetők közül a magyar és cigány nemzetiségen kívül senki sem definiálta önmagát más nemzetiségűnek. Ez arra a körülményre vezethető vissza, hogy a magyarországi nem magyar nemzetiségek etnikai tudata az elmúlt évtizedekben igen erősen meggyengült, ami oda vezetett, hogy a döntő többség esetében lezajlott az etnikai hovatartozás, illetve a nemzettudat cseréje is, pontosabban a csoporttudatok hierarchiájában a magyar - tehát az állampolgári hovatartozás - önmeghatározásként az első helyre került, az etnikai identitás pedig hátrébb sorolódott. Meglepő módon a viszonylag nagy számú, szomszéd nemzetekből kiszakadt magyarországi nemzetiségek sem képviseltették magukat a megkérdezettek között, ami arra mutat, hogy - legalábbis döntő többségük - nem azonosítja magát (illetve nem feltétlenül) anyanemzetével. Ennek, mint nem kriminológiai kérdésnek az okait itt nem kutatjuk tovább, csupán annyit kívánunk megjegyezni, hogy érdemes volna mélyebb tanulmányozás alá vonni a magyarországi nemzetiségek rapid asszimilációjának okait és a szomszéd országok asszimilációs törekvéseinek gyakorlati kudarcát12. Kriminológiai szempontból az egyéb nemzetiségek jelenléte a fogvatartottak esetében már a kutatás kezdetén indifferensnek látszott, és előfeltevésként meg is fogalmazódott, hiszen a magyarországi nemzetiségi és vallási kisebbségek szociális tekintetben teljesen integráltnak tekinthetők.

Tekintettel arra, hogy a kérdőívezés elsősorban, már a célcsoport kiválasztásával is, a kriminológiai kutatás céljait tartotta szem előtt, figyelembe kellett vennünk azt a körülményt, hogy a szabad identitásválasztáson túlmenően a származás és azzal szoros kapcsolatban a szocializálódás körülményei mélyen befolyásolják a későbbiekben a normakonform vagy normasértő magatartáshoz való viszonyt. Másrészről szerettünk volna - ha csak egy szűk szegmensen belül is - képet nyerni arról, folyik-e egyáltalán valamiféle asszimilációs folyamat a cigányság és a többségi társadalom között. Kíváncsiságunkat legfőképpen az indokolta, hogy a jelenleg hozzáférhető publi-kus kutatások a roma kisebbség esetében az asszimiláció problémáját egyáltalán nem tematizálják, és a cigányságot, illetve a többségi társadalmat teljesen zárt, egymás viszonylatában szeparált entitásokként kezelik. Az etnikai csoportok egymás mellett élésének sajátosságait ismerve, az előkutatás eredményei ellenére is gyanítható volt, hogy a cigányok és a többségiek (magyarok) között van bizonyos átjárás, létezhet ingadozó vagy kettős identitás, a rokoni/származási kapcsolatokat megőrző identitásváltás. Ezért kísérletet tettünk annak megfigyelésére, mekkora a magukat már a többségi társadalomhoz soroló cigány származásúak aránya. Feltettük tehát a kérdést: Ha Ön nem cigány/roma, vannak-e cigány rokonai? (sok/néhány /nincs) Ennek eredményeképpen egy viszonylag széles asszimilációs sávra bukkantunk, ahol a megkérdezettek magyar nemzetiségűnek mondják magukat, de kisebb vagy nagyobb mértékben cigány rokonsággal rendelkeznek, amely szociális környezetként hihetőleg meghatározó szerepet játszott a korábbiakban vagy játszik mindmáig életükben. Annál hihetőbb ez, mivel ezekben az esetekben számon tartott rokonságról van szó, a-mellyel a kapcsolattartás folyamatosnak mondható.

2. Etnikai megoszlás: magyarok, cigányok, asszimilánsok

A fenti megfontolásokra való tekintettel tehát magyarokat, cigányokat és asszimilánsokat különböztettünk meg, a két utóbbi csoportot, ahol szükséges, együttesen cigány származású, vagy etnikai érintettségű csoportnak fogjuk nevezni. Az etnikai megoszlás így a következőképpen alakult.

Etnikai megoszlás

Összes válaszadó (fő/%)
Magyarok Asszimilánsok Cigányok
147 64 22 61
100% 43,5% 15% 41,5%

Ebből adódóan több kérdés is felmerült. Elsősorban az, vajon a többségi társadalom felől a kisebbség vagy a kisebbség felől a többségi társadalom irányában mozog-e az asszimiláció folyamata. Az asszimilációs mozgások kutatása az elmúlt évtizedekben rávilágított arra, hogy különböző etnikai csoportok együttélése esetén az asszimiláció legtöbbnyire kétirányú. Fő iránya rendszerint a létszámban és kulturális tekintetben domináns etnikum irányába halad, különösen akkor, ha a domináns etnikumhoz tartozás jelentős előnyökkel kecsegtet a társadalmi és gazdasági státuszt, illetve annak változását illetően. Az asszimiláció a jelentősen hátrányos helyzetű etnikumok esetében is kétirányú. Ilyenkor a kisebbség oldaláról különösen erős asszimilálódási törekvés mutatkozik a domináns etnikum irányába. Kivételt képezhet ez alól a kisebbség értelmisége és/vagy politikai elitje - ha van -, amely bizonyos körülmények között szélsőséges elzárkózást mutatva az asszimiláció iránt, zárt öndefiníciót alakít(hat) ki. A domináns etnikum kisebb, deklasszálódó csoportjai ugyan feloldódhatnak a kisebbségben, ez azonban jóval kisebb mértékű és gyorsaságú folyamat. Álláspontunk szerint a cigányság esetében is tendenciaszerűen az előbb ábrázolt mozgásról van szó. Ezért módszertanilag elfogadható az a premissza, miszerint az asszimilációs sávban elhelyezkedő tömeget egészében a cigányság felől a magyarság felé tartó csoportként kell definiálnunk.

Így szembekerültünk azzal a feldolgozás-módszertani problémával, hogy ellentmondásba került egymással a szabad identitásválasztás és a származás által meghatározott szocializációs minták elve. Egyszerűbben szólva az asszimilációs sávban lévő fogvatartottak besorolásának problémája vetődött fel. A probléma megoldására több variáció kínálkozott.

A szabad identitásválasztás elvét szem előtt tartva az asszi-milánsnak nevezett csoportot a többségi társadalomhoz tartozók közé kellett volna sorolnunk. Ez esetben a többségi társadalomhoz tartozók az összes megkérdezett 58,5%-át, míg a cigányok 41,5%-át adták volna. így a cigányok aránya a BVOP 1995-ban végzett reprezentatív kutatásában kimutatott eredményhez - önbevallás alapján mintegy 30-40% - állna közel13. A származás által meghatározott szocializáció elve szerint viszont az asszimilánsoknak a romák csoportjába kellene sorolódniuk. Utóbbi esetben a többségiek a megkérdezettek 43,5%-át, míg a romák a megkérdezettek 56,5%-át adták volna. A romák aránya ebben a közelítésben igen közel áll a gyakorlati bűnüldözőkkel és a börtönszemélyzettel folytatott beszélgetésekben általuk megadott, körülbelül 60%-os nagyságrendhez14. Ez azt jelzi, hogy a bűnüldözői és börtön-szakmai körben a megítélés döntő szempontja továbbra is a származás, illetve a külső szemlélő nézőpontja. Ez a szemlélet nem teljesen irreleváns, különösen, ha feltételezzük, hogy egybe esik a társadalom nagyobbik részének besorolási módszerével. De azért sem, mert a származásra utaló látható jegyek, akarjuk vagy nem, továbbra is releváns kriminalisztikai mozzanatként jönnek számításba. A két fenti megoldási lehetőség egyikének vagy másikának kizárólagos alkalmazása mindenképpen sértette volna valamelyik vezérelvünket, és torzította volna a kutatás eredményeit. Kínálkozott a lehetőség, hogy az asszimilációs sávot tovább differenciáljuk aszerint, hogy a megkérdezett sok vagy csak néhány cigány rokonról számolt be, és utóbbiakat a többségiekhez soroljuk. Hiszen elvben feltehető, hogy a csupán néhány cigány rokonnal rendelkezők már jócskán eltávolodtak a cigányságtól.

Az eljárás azonban önkényesnek tűnik, mivel az eltávolodás csak az identitásválasztásra egyértelműen igaz, a szocializációra nem feltétlenül, hiszen nem tudható, hogy a neveltetésben a cigány vagy a magyar befolyás volt-e meghatározó. Ezért az asszimiláns csoport egyben tartása látszott célszerűbbnek. Felmerült annak lehetősége is, hogy az eredményeket alternáló módon, az asszimilánsokat egyszer az egyik, másszor a másik csoportba számítva mutassuk be. Ezt a lehetőséget azért kellett elvetnünk, mert áttekinthetetlen nagyságú adattömeget eredményezett volna, miközben a kutatás heurisztikus értékét nem növelte volna lényegesen. Ezért ahhoz a — számunkra legvonzóbb - megoldáshoz folyamodtunk, hogy feloldottuk a cigány és a magyar csoport merev szembeállítását, és az asszimilációs sávhoz tartozók eredményeit minden kérdéscsoporttal kapcsolatban a két másik csoporttól elkülönítve adtuk meg. Ez részben azzal az előnnyel járt, hogy nem kellett e-rőszakot tennünk a kutatási eredményeken sem a szabad identitásválasztás, sem a származás meghatározta szocializáció elvének javára, részben azzal, hogy az asszimiláns csoport elküiönítésével differenciáltabb képet kaphatunk ennek a csoportnak a jellegeiről.

A továbbiakban asszimilánsnak nevezett csoporttal kapcsolatban mindenképpen meg kell jegyeznünk, hogy tagjairól nem tudjuk pontosan megállapítani, hogy kicsodák valójában, ezért feltételezésekre vagyunk utalva. Feltételezésünk szerint az asszimilánsok csoportja további alcsoportokra bontható. A feltehetően az asszimiláns csoport kisebbségét alkotó valódi asszimilánsok között főként a magyarságba asszimilálódó vagy asszimilálódott cigányokat, kisebb részben a cigányság felé asszimilálódó magyarokat találunk. Előbbiek esetében az identitásváltás nagyobb hányada lezajlott, az új csoporthoz való tartozás igénye megfogalmazódott, a befogadás gesztusa a többség részéről folyamatban van, vagy már megtörtént. Az asszimilánsok zöméről azonban feltételezhető, hogy esetükben az asszimiláció látszólagos, vagy kezdeti mozzanatánál tart, miközben ők befejezett tényként beszélnek róla. Látszólagos asszimilánsokon vagy azokat értjük, akik anyagi javaikat tekintve jelentős felemelkedést tudhatnak maguk mögött, és asz-szimilációra készülve megfogalmazták igényüket az identitásváltásra, vagy azokat, akik voltaképpen cigányok, de súlyosan hátrányos múltbeli vagy jelenkori körülményeik mellé „súlyosbító" elemként társuló cigányságukat lehetőleg eltagadják. A látszólagos asszimilánsok mindkét csoportjára egyaránt jellemző, hogy befogadási igényüket a többség (még) nem méltányolja, elutasítja. Bár a fenti elméleti fejtegetés a probléma mélyebb megértéséhez elkerülhetetlen volt, a kutatásra gyakorlati következményekkel nem járt. Elképzelhetőnek tartjuk e körülmények későbbi vizsgálatát. Meg kell jegyeznünk, hogy véleményünk szerint az asszimiláns csoport nagyobb részét a többségi percepció továbbra is cigányként érzékeli, amit a börtönnépesség cigány részére vonatkozó, közszájon forgó 60%-os becslés is alátámaszt.

Elvileg a csoporthovatartozások további finomítását célozta, hogy a vegyes származásúak számára felkínáltuk ennek jelzését (félcigány; negyedcigány). Mivel negyed részben cigány származásút nem találtunk, joggal feltételezzük, hogy ezek az asszimilációs sáv azon részében helyezkednek el, amely néhány cigány rokonról számolt be. Ez annál is valószínűbb, mert ez esetben csupán valamelyik nagyszülői pár volt cigány, így az identitásképzésben a magyar azonosságtudat válhatott meghatározóvá. Mint fentebb jeleztük, a szocializációra ez nem feltétlenül igaz. Félig cigány származásúnak 6 fő vallotta magát. Mivel a keveredés további szabályszerűségeinek kutatása nem volt célunk, nem firtattuk, hogy a szülők közül az apa vagy az anya volt-e cigány származású. Ezek a válaszadók fenntartás nélkül cigány azonosságtudatúnak mondották magukat, így besorolásuk egyértelműen a cigány csoportba történt.

Összességében meg kell állapítanunk, hogy a börtönben fog-vatartottak között a cigány származású csoport - még ha az asszimilánsokat le is számítjuk - a maga mintegy 42%-ával rendkívül magas arányt képvisel, népességszámához képest rendkívüli mértékben felülreprezentált. Az asszimilánsok figyelembevételével részarányuk meghaladná az 50%-ot. Ez a kimagasló adat több mint elgondolkoztató, és rámutat arra, hogy a cigány népesség problémája ma a magyar társadalom és politika legfontosabb, kiemelten kezelendő kisebbségi kérdését jelenti.

Egyes vélekedések szerint különbség tapasztalható az egyes cigány szubetnikumok szociális és magatartásbeli jellegei között. Az állítást nem látjuk feltétlenül bizonyítottnak, még kevésbé egyértelműen bizonyíthatónak, de a későbbiekben kísérletet lehet tenni elkülönített vizsgálatunkra. A szubetnikai hovatartozás mindazonáltal meghatározó szerepet játszik a romák identitásképzésében és identitásaik struktúrájában. Ezt bizonyítja, hogy a roma megkérdezettek a félig cigány származásúak kivételével szinte mindannyian megjelölték szubetnikai hovatartozásukat. Így (az asszimiláns csoport figyelembevételével) a cigány alcsoportok vonatkozásában következő megoszláshoz jutottunk:

Cigány származásúak és asszimilánsok

 

Összes Asszimiláns Félcigány Beás cigány Oláh cigány Magyar cigány
83 22 6 7 19 29
% 100% 26,5% 7,2% 8,4% 22,9% 35%

Mint ahogy a hazai cigányság létszámáról sincsenek megbízható adataink15, az sem tudható pontosan, milyen arányokat képviselnek ezen belül az egyes szubetnikumokhoz tartozók. Becsült adatok szerint a hazai cigányság legnagyobb létszámú alcsoportja a magyar cigányoké (kb. 70%), további 20%-ot tesznek ki az oláh és 10%-ot a beás cigányok'6. A fogvatartottak körében a beás és az oláh cigány csoport aránya körülbelül megfelel a cigány csoportban elfoglalt népességi arányuknak. A magyar cigányok aránya a cigány fogvatartottak körében országos népességi arányuknak csupán a fele. Ha ezek az arányok a cigány bűnelkövetők teljes körében irányadónak tekinthetőek, ahogy feltételezzük, akkor ez mindenképpen a magyar cigányok csekélyebb elkövetési hajlandóságát mutatja. E mögött magasabb fokú integráltságuk állhat, amelynek kezdetei a 18. század közepétől formálódó Regulatio Cigarorum-ig nyúlnak vissza.17 A magyar cigányokkal összehasonlítva jóval kevésbé tekinthető integráltnak a számban utánuk következő o-láh cigányok csoportja. A beások viszonylag kicsiny létszámú, tradicionálisan élő csoportja a teljes roma népességben és annak bűnelkövetői köreiben sem játszik jelentős szerepet.

A szubetnikai arányokra vonatkozó ingadozó becslések és az integráltság, modernizáltság imaginárius szintje együttesen túl „puha" tényezők, semhogy elméletet építsünk rájuk. Érdemesebb hát a rendelkezésre álló adatokhoz ragaszkodva következtetések után nézni. Az igen kétséges hitelességű népességarányok figyelmen kívül hagyásával az — itt — 5 csoport összehasonlításából bizonyos aspektusban az tűnik ki, hogy egyenes arányosság áll fenn az integráltság foka és a bűnelkövetési hajlandóság között, hiszen a cigány etnikai közegből származó elítéltek között a magyar cigány és az asszimiláns elítéltek együttes aránya 62%.

Ez a kultúrkonfliktus-elmélet képviselőinek véleményét látszik alátámasztani, miszerint egy integrációban lévő kisebbség esetében minél haladottabb fokú a mobilizáció és modernizáció, illetve az azzal együtt járó belső dezintegráció és státuszbizonytalanság, annál erősebb a deviáns - adott esetben a bűnel-követői - hajlandóság. Ez a magatartás az elmélet szerint különösen a vagyon elleni cselekmények területén jelentkezik és a többségi társadalom anyagi és szimbolikus javainak megszerzésére, a szociális szakadék áthidalására irányul. Tehát a modernizáció egyfajta, szükségszerű kísérőjelenségeként értelmezhető.

 

3. Átlagéletkor és életkori struktúra

A továbbiakban arra voltunk kíváncsiak, milyen eltérés mutatkozik a magyar és a cigány elkövetők életkori sajátosságaiban.

 

A fogvatartottakátlagéletkora etnikai csoportonként

Összes   Magyarok   Asszimilánsok Cigányok
31 év   34 év   33 év 28 év

A felmérés tanúsága szerint a fogvatartottak átlagéletkora 31 év. A többségi elkövetők valamint az asszimilánsok csoport átlagéletkora nagyjából megegyezik. Ezzel szemben a cigány elkövetőit átlagosan mintegy 6 évvel fiatalabbak náluk. Kutatásunk ezen a ponton revideálta az előkutatásban kapott eredményt, ahol is 10 év korkülönbség mutatkozott. Az életkori struktúra az egyes csoportokban következőképpen alakul.

Fogvatartottak életkori struktúrája

Életkori csoportok Összes fö/% Magyar Assszimiláns Cigány
20 alatt (1979 után született) 1:0,6% 0:0% 0:0% 1:1,6%
20-30 (1968-78 közt született) 76:51,7% 24:37,5% 12:54,5% 40:65,6%
31-40 (1958-67 közt született) 47:32% 25: 39% 4:18,2% 18:29,5%
40 felett (1958 előtt született) 23:15,7% 15:23,5% 6:27,3% 2:3,3%

A teljes minta tekintetében a fogvatartottaknak több mint 50%-a 20 és 30 közötti, további 32%-a 30 és 40 közötti volt. Vagyis a bebörtönzöttek 84%-a életkorban 20 és 40 közé esik. Ez megfelel annak az általános tapasztalatnak, hogy a bűnözői karrierek a 30. életév táján jutnak csúcspontjukra, majd 40 éves kor felett hanyatlásnak indulnak18. Ez a kép tükröződik vissza a többségi társadalomhoz tartozó elkövetők korszerkezetében, ahol a 20-30-as és a 30-40-es korosztály egyaránt 40%-os arányban van jelen. Ezzel szemben a cigány csoportban az életkori struktúra is arra utal, hogy fiatalabb elkövetőkkel van dolgunk. A cigányoknak mintegy 66%-a 20 és 30 életév közötti. Ebből arra következtethetünk, hogy a cigányok körében a bűnözői karrierek korábban kezdődnek, viszont korábban is érnek véget. A jelenséget az magyarázza, hogy a cigányság körében a felnőtté válás is korábban következik be, mint a magyar referenciacsoportban. Körükben a 14-16 éves fiatalemberek és a 12-14 éves leányok már felnőttként vagy kvázi felnőttként gondolkodnak és cselekszenek.

Az asszimiláns csoport a két másik csoport között helyezkedik el. Körükben a fogvatartottak több mint felét a 20 és 30 közöttiek teszik ki. Tehát részükről a többségi társadalom felé való elmozdulás a bűnelkövetők életkori struktúrájában is tükröződik.

Az életkori szerkezet vizsgálatakor nem mellékes annak alakulása az egyes, cigány etnikai térhez kötődő alcsoportokban. Ezért ezt külön vizsgálat tárgyává tettük.

 

Cigány származásúak és asszimilánsok átlagéletkora alcsoportok szerint (év)

 

Összes Félcigány Beás cigány Oláh cigány Asszimiláns Magyar cigány
83 6 7 19 22 29

 

  27 év 28 év 28 év 33év 29 év

A táblázatban foglaltak tanúsága szerint a cigány származásúak alcsoportjaiban nem mutatkozik az átlagéletkor tekintetében jelentős fluktuáció. Az egyes csoportokban tapasztalható átlagéletkor 27 és 29 év között váltakozik.

 

IV. SZÜLÖK, ISKOLÁZOTTSÁG, FOGLALKOZÁS

A kérdőívezés idevágó blokkjaiban elsősorban a megkérdezettek az iskolázottság és a munkához való viszonyának mutatóira, ezek részletesebb körülményeire és változásaira voltunk kíváncsiak.

 

1. Szülők halálozása

Tekintettel a fogvatartottak viszonylag fiatal - 31 éves -életkorára, feltételeztük, hogy szüleik nagyobb részt ma is élnek, esetleg aktívan tevékenykednek. Miután a gyermeknem-zés legaktívabb időszaka a 20. és a 30. életév közé esik, a szülők átlagos életkorát becsülhetően 50-60 éves kor körül kell meghatároznunk. A szociális helyzet igen lényeges mutatójának tartjuk az egyes korcsoportok halálozási arányát. A szülők megléte vagy viszonylag korai elhalálozása mindenképpen lényeges momentum a következő generáció indulási esélyei tekintetében is. Ugyanakkor annak a ténynek az ismeretében, hogy a cigány népesség átlagéletkora mintegy 10 évvel alatta marad a többségi népességének, elvben arra lehetett volna számítani, hogy a cigány fogvatartottak szülei szignifikánsan kisebb arányban lesznek életben, mint a többségi populációból származó elkövetők esetében. Ezzel szemben azonban figyelembe kellett venni, hogy a cigány börtönnépesség esetében a-lacsonyabb az átlagéletkor, és az egész cigány népesség esetében jóval alacsonyabb az aktív gyermeknemző életkor is mindkét nem esetében.

A válaszadó szülei ma is élnek vagy meghaltak

 

Magyarok Asszimilált sok Cigányok Összes
Összes válaszadó: fő és % 64:100 % 22:100% 61:100%  
Mindkét szülő él 22:34,4% 8:36,4% 23:37,7% 36,2%
Egyik szülő sem él 19:29,7% 6:27,3% 13:21,3% 26,1%
Csak az apa él 3:4,6% 3:13,6% 7:11,5% 9,9%
Csak az anya él 20:31,3% 5:22,7% 18:29,5% 27,8%

A felvétel tanúsága szerint nem mutatkozik szignifikáns különbség a két élő és a két halott szülővel rendelkezők aránya között az egyes népességi kategóriákban. A megkérdezettek 26%-a esetében egyik szülő sem él, ami meglehetősen magas mortalitási mutatóra utal egy 50-60 éves népességi csoport esetében. A két élő és két halott szülővel rendelkező cigány csoport jobb, és a magyar csoport negatívabb értéke a cigány szülők minden bizonnyal alacsonyabb, illetve a magyar szülők csoportjának átlagosan magasabb életkorából adódik. (Emlé-keztetőleg: a megkérdezett magyarok 15%-a 40 évesnél idősebb, a megkérdezett cigányok 65% 30 évnél fiatalabb volt.) A magyarországi férfiak korai és magas halálozási mutatóit ismerve kevéssé csodálkozhatunk azon, hogy a megkérdezettek átlagosan 28%-ában csak az anya él.

 

2. Iskolázottság változása az előző nemzedékhez viszonyítva

A megkérdezettek körében az iskolai végzettség általános szintje nagyon vagy viszonylag alacsony. A szülők és a saját iskolai végzettség tekintetében azt tapasztaltuk, hogy a magyar fogvatartottak zömét közel egyenlő arányban adják a 8 általános iskolai osztályt végzettek és a szakmunkás képzettséggel rendelkezők. A várakozásoknak megfelelően a szülői pár férfitagjainak végzettsége rendszerint egy fokkal megelőzi a nőkét, akik jobbára - 40%-ot közelítve - csupán az általános iskolát fejezték be. Az iskolázottsági szint változását vizsgálva a táblázat jól mutatja, hogy a magyar megkérdezettek körében szüleikhez képest jelentősen csökken azok száma, akik nem fejezték be a 8. osztályt. Ennek ellentettjeként az apák nemzedékéhez képest az utódok - megkérdezettek - körében valamelyest emelkedik az általános iskolát befejezők aránya. Valamelyest csökken viszont a szakmunkásvizsgát szerzők aránya, míg az érettségizettek aránya stagnál. A megkérdezettek körében elvétve találunk felsőfokú végzettségűt is. A magyar megkérdezettek döntő részében az apákhoz viszonyított iskolázottsági szint stagnálása vagy bizonyos csökkenése jellemző.

A megkérdezettek iskolai végzettsége csoportonként a szülőkkel való összehasonlításban19

Etnikai csoportok
Magyarok Asszimilánsok Cigányok
Ossz. válaszadó: fő/% 64:100% 22:100% 61:100%
Családtagok Apa Anya Válaszadó Apa Anya Válaszadó Apa Anya Válaszadó
Kisegítő iskola 1:1,5 %         2:9 % 2:3,3 % 2:3,3 %  
Kevesebb 8 osztálynál 3:4,7 % 7:11 % 2:3,1 % 2:9 % 4:18,2 %   12:19,7 % 28:45,9 % 19:31,1 %
8 osztály 27:42 % 37:57, 8% 29:45,3 % 8:36,4 % 11:50 % 7:31,8 % 42:68,9 % 29:47,5 % 39:63,9 %
Szakmunkásképző 28:43, 8% 17:26, 6% 27:42,2 % 10:45, 5% 5:22,7 % 12:54,5 % 5:8,2 % 2:3,3 % 2:3,3 %
Technikus 1:1,5 %   -   1:4,5 %        
Érettségi 4:6,2 % 3:4,7 % 4:6,2 %     1:4,5 %     1:1,6 %
Felsőfokú végzettség     2:3,1 % 2:9          

Lényegesen rosszabb kép bontakozik ki a cigányok körében, ahol a fogvatartottak körében a befejezetlen, vagy éppen csak a befejezett általános iskola a jellemző - közel 71%-os arányban20. Az iskoláztatási adatok abszolút értékeit csoportonkénti összehasonlításban vizsgálva azt látjuk, hogy a cigány csoportban a csak 8 osztálynál kevesebbet végzettek aránya 10-szer nagyobb, mint a magyar csoportban, és a csak 8 osztályt végzettek aránya is jelentősen meghaladja a magyaroknál tapasztalt arányokat. Ezzel szemben a szakmunkás végzettségűek aránya a magyar csoportban regisztrált érték 10%-át sem éri el2'. Ez azt jelenti, hogy a cigány csoportot még a bűnelkövetőkön belül is rendkívül aluliskolázottnak kell minősítenünk, hiszen zömüket egy teljes iskolai fokozat választja el magyar sorstársaitól. Ez a fokozat pontosan az a lépcső - vagyis a szakképzettség -, amely a társadalmilag elfogadható életre már egyáltalán valamilyen eséllyel kecsegtet22.

A cigány megkérdezettek csoportjában az apák iskolai végezettségéhez hasonlítva a csak 8 osztályt befejezők aránya 69%-ról 64%-ra, a szakmunkás végzettségűek aránya 8-ról 3%-ra csökken. A két tényező csökkenése a 8 osztálynál kevesebbet végzők arányának növekedésében ellentételeződik: ez az apákhoz képest a megkérdezett utódok esetében mintegy 50%-kal növekszik. Vagyis a cigány fogvatartottak között apáikhoz viszonyítva az iskolázottság stagnálása (esetleg enyhe csökkenése) tapasztalható, ami össztársadalmi hasonlításban nagymérvű viszonylagos csökkenést jelent.

Az asszimiláns csoportban ezzel szemben a képzettségi szint valamelyes növekedését látjuk. A nyolc osztálynál kevesebbet végzettek - a csekély számú kisegítő iskolást leszámítva - eltűnnek, és szüleikhez képest csökken a csak 8 osztályt végzettek aránya is. Igen jelentősen növekszik viszont a szakmunkás végzettségűek aránya, amely egészében magasabb, mint a magyarok körében. Egészében az asszimiláns csoport iskolázottsági színvonala messze meghaladja a cigány csoportét és a magyarok képzettségi szintjéhez áll közel.

A képzettség tekintetében összehasonlítás tárgyává tettük a cigány csoport két legnépesebb alcsoportját, a magyar és-az oláh cigányokat.

 

A megkérdezett magyar és oláh cigányok iskolázottsága összehasonlításban

Etnikai csoportok
Magyar cigányok Oláh cigányok
Összes válaszadó: fő és % 29:100% 19:100%
Családtagok Apa Anya Válaszadó ,_   Apa Anya Válaszadó
Kisegítő iskola       2:10,2% 2:10,5%  
Kevesebb 8 osztálynál 6:17,2% 15:51,7% 6:17,2% 4:21% 8:42,1% 5:26,3%
8 osztály 20:69% 12:41,4% 20:69% 13:68,4% 9:47,4% 14:73,7%
Szakmunkásképző 3:10,3% 2:6,9% 2:6,9%      
Technikus            
Érettségi     1:3,4%      
Felsőoktatási végzettség            

Ebben a körben igen pregnánsan látszik a képzettségi szint stagnálása. Mindkét cigány csoportban az általános iskolai végzettségűek teszik ki a fogvatartottak derékhadát 70% körüli arányukkal. A jobban iskolázott magyar cigány megkérdezettek 17%-a apáihoz hasonlóan 8 osztálynál kevesebbet járt iskolába, 69% elvégezte a 8 általánost, a szakmunkás végzettségűek aránya az apákhoz képest valamelyest csökken. Az oláh cigányok körében nem találtunk sem a szülői, sem. az utód nemzedékben szakmunkás végzettséget. Az apák nemzedékéhez képest valamivel többen végzik el az általános iskolát, de nő az azt befejezni nem tudók aránya is.

Az iskolázottság változását - növekedését és csökkenését -, az egyéni életutakban is vizsgáltuk. Az összehasonlítás alapja továbbra is a családok mértékadó tagja, vagyis az apa iskolázottsága volt. Ennek eredményeképpen megállapítható, hogy a magyar csoportban az iskolázottság 30% esetében csökkent, miközben csak alig több mint 20% esetében nőtt. Vagyis a trend egyértelmű csökkenést mutat. A cigányok csoportjában a csökkenés és a növekedés közel azonos, tehát az iskolázottsági szint változatlan maradt. Az asszimilánsok csoportjában az iskolázottság csekély növekedése regisztrálható.

 

A megkérdezettek iskolázottsági szintjének változása az apa iskolázottságához képest

Etnikai csoportok
Magyarok Asszimilánsok Cigányok
Összes válaszadó: fő/% 64:100% 22:100% 61:100%
  Csökkent Nőtt Változatlan Csökkent Nőtt Változatlan Csökkent Nőtt Változatlan
  19:29,7 % 15:23,4 % 30:46,9 % 4:18,2 % 5:22,7 % 13:59,1 % 13:21,3 % 14:22,9 % 34:55,8 %
Abszolút változás - 6,3% + 4,5% + 1,6%

Mindkét csoportban látható, hogy a növekedés és a csökkenés - a várhatónak megfelelően - egyaránt igen kis mértékű ugrásokban, eggyel az apák szintje feletti vagy alatti mező irányában történik. A változások jellemzően a befejezetlen és a befejezett általános iskola, valamint kisebb részben az általános iskola és a szakmunkás végzettség között történnek. Több szint átugrása lefelé, vagy felfelé csak kivételesen fordul elő.

Az anyák képzettségi szintjéhez képest tapasztalt változás jelentősebb. A cigány és az asszimiláns csoportban egyaránt 46% körül mozog azok aránya, akik anyjukhoz képest magasabb végzettséghez jutottak. A magyar csoportban ez valamivel kevesebb. Figyelembe kell azonban ismét vennünk, hogy a cigányok és az asszimilánsok esetében a növekedés az anyák be nem fejezett általános iskolai tanulmányaihoz képest a 8 osztály elvégzését jelenti. A magyar csoportban ezzel szemben a 39%-os növekedésen rendszerint valamilyen szakképzettség megszerzését kell érteni, ami lényegesen nagyobb ugrásnak tekinthető. A magyar csoportban a csökkenés leszámítása után 23,4, az asszimilánsok esetében 27,5, a cigányok között 36,1%-os abszolút növekedést tapasztalhatunk, amit a két utóbbi csoportban az alacsonyabb kiindulási szintről való elrugaszkodás magyaráz.

 

Iskolázottsági szint változása az anya iskolázottságához képest

Etnikumok
Magyarok Asszimilánsok Cigányok
Összes válasz adó fő/% 64:100% 22:100% 61:100%
Változás Csökkent Nőtt Változatlan Csökkent Nőtt Változatlan Csökkent Nőtt Változatlan
Értéke 10:15,6 % 25:39 % 29:45,4 % 4:18 % 10:45,5 % 8:36,5 % 6:9,8 % 28:45,9 % 27:44,3 %
Abszolút változás +23,4% +27,5% +36,1%

Összegezve megállapítható, hogy a megkérdezettek egészében lecsúszó, vagy megrekedt, iskolázottságát tekintve kilátástalan helyzetű csoportot alkotnak. Mindhárom vizsgált alcsoportjukban a szülőkre az alacsony iskolázottság a jellemző, amely az utódok nemzedékében stagnál, vagy piaci értékét tekintve romlik. Ez a mai hazai munkaerőpiacon fokozott súlyú esélyvesztéssel jár együtt, és az ennek eredményeként fellépő kilátástalanság-érzéssel súlyosbodva valamennyi csoportban a deviáns magatartásformák kialakulásának irányába hat. Ezt erősíti az utóbbi tíz esztendőben lezajlott társadalmi átalakulás, amelynek folyamán a gyenge esélyekkel rendelkező szociális csoportok esélytelensége mind nyilvánvalóbbá vált, a szociális polarizáció felerősödött, a leszakadók számára az emberhez méltó élet lehetősége megkérdőjeleződött. Ugyanakkor a piacgazdaság megjelenésével megszaporodtak az elsajátítható javak, amelyek az elkövetési alkalmak egyre szélesebb és vonzóbb palettáját kínálják, és különösen azok számára csábítóak, akik egyszer már ezek közelébe jutottak.

 

3. Szülők foglalkozása és a foglalkoztatottság változása a megkérdezettek között

A következettben a szülőit foglalkozási struktúráját vizsgáltuk függetlenül attól, élnek-e vagy sem. Táblázatunkból kiderül, hogy a nők mindhárom csoportban igen magas számban tevékenykednek háztartásbeliként. A háztartásbeli nők aránya a magyarok és az asszimilánsok között egyaránt hozzávetőlegesen az összes egyharmada. Ezzel szemben a cigányok csoportjában mintegy a duplája, közel 70%. Tehát mindhárom, - de leginkább a cigány - csoportról elmondható, hogy a házastársak munkamegosztásában egyfajta tradicionalitás jellemző. A megkérdezettek családját szemmel láthatóan csak részben érte el a szocialista időszakban érvényesülő teljes foglalkoztatottságra és a nők munkába állítására irányuló törekvés. A nők esetében a háztartásbeli státusz negatív következményei jól ismertek. Ezek között mindenek előtt a rendkívül alacsony jövedelem, az esetlegesen meglévő képzettséggel elsajátított készségek leépülése, és ezzel az újbóli munkába állásra való esélyek csökkenése említhető.

Apák és anyák (korábbi vagy mai*) foglalkozása

Etnikai csoportok/
Magyarok Asszimilánsok Cigányok
Foglalkozás Apa Anya Apa Anya Apa Anya
Háztartásbeli   21:33,3% - 8:36,4%   41:69,5%
Nem dolgozik/ott - 2:9%   3:5,1%  
Alkalmi munkás 4:6,4% - 1:4,5%   8:13,6% 6:10,2%
Segédmunkás 13:20,6 11:17,5% 5:22,7% 1:4,5% 18:30,5% 4:6,8%
Betanított munkás 7:11,1% 14:22,2% 6:27,3% 8:36,7% 20:33,9% 7:11,9%
Szakmunkás 31:49,2% 11:17,5% 6:27,3% 1:4,5% 6:10,1% 1:1,7%
Vállalkozó 4:6,3% 3:4,8% 2:9% 2:9% 4:6,8%  
Tisztviselő 2:3,2% 1:1,6%   1:4,5%   -
Szellemi 2:3,2% 2:3,2%   1:4,5%    
Összes válaszadó fő/% 63:100% 22:100% 59:100%

* Ha még aktív munkatevékenységet folytatnak. A %-os értékeket egy tizedes jegyre kerekítettük.

 

Az asszimilánsok és a cigányok szülői csoportjában egyaránt találunk elenyésző' számban olyan apákat, akik nem folytattak/folytatnak pénzkereső munkatevékenységet. Kikövetkeztethetjük, hogy a munkátlan életmód a szülőit nemzedékében nem tekinthető' jellemzőnek. A csekély számú nem dolgozó esetében bizonyosak lehetünk abban, hogy maguk és családjuk megélhetését valamilyen illegális tevékenységből fedezték. A kérdőív tanúsága szerint a 4 nem dolgozó apa közül 3 esetében a megkérdezett az apa börtönviseltségéről tudósít. A férfiak legtöbbjének mindhárom csoportban volt állandónak tekinthető' munkahelye, ahogy ez a szocialista időszakban - amire a szülőit aktív életkorának nagyobbik hányada esik -, elvárható volt.

Egyébként a foglalkoztatási struktúra megfelel az iskoláztatási szerkezet alapján várhatónak. Vagyis az asszimilánsok csekélyebb, a cigányok jelentős mértékű elmaradása tapasztalható a magyar csoporttól. A magyarok között a két legalacsonyabb foglalkoztatási kategóriába (segéd és betanított munkás) együttesen az apák 32, az asszimiláns apák 50, a cigány apák 65%-a esik. Ezzel szemben a szakmunkás csoportban ugyanez a megoszlás 49, 27 illetve 10%-ot mutat. A magyar és az asszimiláns szülői csoportban egyaránt találunk csekély mértékben olyanokat, akiknek a szülei irodai vagy esetleg szellemi tevékenységet folytattak. Ez a réteg a cigány csoportban teljesen hiányzik.

A foglalkozatási struktúra egészét tekintve a fogvatartottak szülei annak alsó egyharmadában helyezkednek el. A megkérdezettek szüleire vonatkozó foglalkoztatási struktúra alján a cigányok foglalnak helyet, ami nyilvánvalóan egyben — elvileg — a legszerényebb jövedelmi viszonyokat is jelenti. Annál is inkább, mivel az anyák döntő többsége háztartásbeli és a cigány csoportban igen magas a gyermekek száma.

Ezt követően a megkérdezettek foglalkozási területének változását vizsgáltuk az apákhoz viszonyítva. Szembetűnő, hogy mind a magyar, mind a cigány csoportban, közel azonos, mintegy 8%-os mértékben nő azok száma és aránya a szülőkhöz viszonyítva, akik börtönbe kerülésük előtt nem tanultak, és nem volt munkahelyük. Ezzel szemben az asszimiláns csoportban u-gyanez felére csökken.

Szembeötlő', hogy a magyar csoportban erősen növekszik, az asszimilánsban erősen, a cigányban kisebb mértékben csökken a kvalifikációt nem igénylő tevékenységet végzők aránya. Ennek megfelelően a magyarok körében csökken a szakmunkát, vagy más kvalifikált munkát végzők aránya, a cigány csoportban ugyanez tapasztalható kisebb mértékben, míg az asszimiláns csoportban növekszik a szakképzettséget igénylő tevékenységgel pénzt keresők aránya.

 

Apák és megkérdezettek foglalkozása összehasonlításban

Etnikai csoportok/ Magyarok Asszimilánsok Cigányok
Foglalkozás Apa Válaszadó Apa Válaszadó Apa Válaszadó
Nem tanult/dolgozott   5:7,8% 2:9% 1:4,5% 3:5,1% 8:13,3%
Tanuló volt   3:4,7%   -   1:1,6%
Alkalmi munkás 4:6,4% 11:17,2% 1:4,5% 5:22,7% 8:13,6% 18:30%
Segédmunkás 13:20,6 9:14% 5:22,7% 3:13,6% 18:30,5% 12:20%
Betanított munkás 7:11,1% 5:7,8% 6:27,3% 2:9% 20:33,9% 8:13,3%
Nem dolgozik, vagy kvalifikálatlan munkát végez, 38,1% 46,8% (+8.7W 63,5% 49,8% (-13,7%) 83,1*4 76,6% (-6,5%)
Szakmunkás 31:49,2% 20:31,2% 6:27,3% 8:36,3% 6:10,1% 5:8,3%
Vállalkozó 4:6,3% 9:14% 2:9% 3:13,6% 4:6,8% 7:11,6%
Tisztviselő 2:3,2%       .  
Szellemi 2:3,2%          
Rokkant nyugdíjas   2:3,1%     - 1:1,6%
Öregségi nvugdíjas            
Kiegészítő  jövedelem szociális segélyekből és más járadékokból   11:17%       20:33,3%
Kiegészítő tevékeny-gégként illegális ipart/kereskedelmei űz   11:17%   9:40,9%   15:25%
F6 vagy kiegészíts te-vékenységként hűnö-zik   14:21.9%   4.18.2%   18:3(1%
Összes visszaadó fő/% 63:100% 64:100% 22:100% 22:100% 59:100% 60:100%

* Ha még aktív munkatevékenységet folytatnak. A %-os értékeket egy tizedes jegyre kerekítettük.

** A válaszadó saját bevallása szerint

Mindhárom csoportban 5-8%-kal növekszik a vállalkozók száma, róluk nem tudjuk eldönteni, hogy valójában iskolázásra épülő foglalkozást folytatnak-e.

A foglalkoztatási struktúra vizsgálata kapcsán kitértünk annak vizsgálatára is, milyen gazdálkodási vagy igazgatási területen dolgoztak vagy dolgoznak a megkérdezettek szülei, és ez hogyan változott a megkérdezettek csoportjaiban. A válaszok közül csak a releváns területeket emeltük ki. Így a következő kép bontakozik ki.

 

Az apák (korábbi vagy mai*) és a megkérdezettek mai** foglalkozási területe összehasonlításban

Etnikai csoportok
Magyarok Asszimilánsok Cigányok
Munkaterület Apa Válaszadó Apa Válaszadó Apa Válaszadó
Ipar 25:43,1% 21:36,2% (-6,9%) 9:42,9% 7:35% (-7,9%) 19:38,8% 15:28,8% (-10%)
Mezőgazdaság 14: 24,1% 13:22,4% (-1,7%) 4:19% 4:20% (+1%) 20:40,8% 19:36,5% (-4,3%)
Egyéb 19:32,8% 24:41,4% (+8,6%) 8:38% 9:45% (+7%) 10:20,4% 18:34,6% (+14,2%)
Kumulált változás   4%   5,3%   9,5%
Összes válaszadó fő/% 58:100% 58: 21:100% 20: 49:100% 52:

* Ha még aktív munkatevékenységet folytatnak. A %-os értékeket egy tizedes jegyre kerekítettük.

**A börtönbe kerülés előtt.

 

A megkérdezettek apái körében a két domináns foglalkoztatási terület az ipar és a mezőgazdaság volt, ezen a két foglalkozási területen mozgott az apák — sorrendben — 67, 62 és 65%-a. A magyar és az asszimiláns apák körében az iparban foglalkoztatottak aránya egyaránt 43%, a mezőgazdasági dolgozóké 20-24 % között mozog. Valamivel alacsonyabb a cigány apák körében az ipari dolgozók száma, szignifikáns eltérést mutat viszont a mezőgazdasági munkások aránya, amely közel duplája (41%) a magyarok és asszimilánsok körében tapasztalt megfelelő aránynak. Nyilvánvalóan azért, mert a szülők generációja nagyobb részt vidéki, falusias lakóhelyen élt vagy él ma is. A mezőgazdaságban - és vidéken - foglalkoztatottak körében alacsonyabb jövedelmi színvonal volt elérhető már a Kádárkorszak utolsó évtizedében is, különösen a nem kvalifikált munkakörökben. Még inkább így van ez ma. Tehát a cigány családok a foglalkoztatottság helye és a gazdálkodási terület tekintetében is hátrányosabb helyzetben voltak, mint a magyar elkövetők szülei. A magas ipari foglalkoztatottság mögött minden bizonnyal nagy élőmunka igényű munkahelyek álltak, amelyeken a vizsgált csoport alacsony képzettségi szintjét figyelembe véve igen gyenge jövedelem realizálódott. Az asszimiláns szülők foglalkoztatási terület szerinti megoszlása két lényeges mozzanatra mutat rá. Körükben kiugróan magas az egyéb, - tehát javarészt szolgáltatási (pl. közlekedés, egészségügy, közigazgatás) - területen dolgozók aránya, a két mások csoport értékeihez viszonyítva viszont alacsonyabb a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya: vagyis a modernizáció jeleként jelentős részük erősen távolodóban van a hagyományos munkaterületektől, ami egyben a rurális lakhelyhez való kötődés, illetve az ottani - eredeti - közösségbe való beágyazottság lazulását is jelenti. Az asszimiláns csoport szüleinél a szolgáltatásban végzett tevékenység mindkét nem esetében jobbára a közlekedés, egészségügy és kereskedelem területein folyik. Összegezve: a megkérdezettek apái nagyobb részben ipari vagy mezőgazdasági területen folytattak viszonylag vagy nagyon alacsony képzettséget igénylő és alacsony jövedelmet biztosító tevékenységet.

A válaszadók körében jelentős változás tapasztalható mindhárom csoportban a szülők nemzedékéhez képest. Az iparban foglalkoztatottak arányában - valószínűleg összefüggésben a nagyipar leépülésével — jelentős visszaesés mutatkozik mindhárom csoportban. A visszaesés a magyar és az asszimiláns csoportban 7%, a cigányok körében 10%. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya mindhárom csoportban csak igen csekély csökkenést mutat, csak a cigány csoportban haladja meg a 3%-ot. Az egyéb terület a megkérdezettek körében már nem annyira (köz)szolgáltatást, sokkal inkább - 50-60%-ban - kereskedelmet jelent. Mindhárom csoportban jelentős, a magyar csoportban 10%-os, az asszimilánsban 7%-os, a cigányban 14%-os az ilyen irányba való elmozdulás. Tehát mindhárom csoportra igaz, hogy a szolgáltatói/kereskedelmi tevékenység az általános tendenciával egybevágóan erősödik a termelésben - 1. és 2. gazdasági szektor - való részvétel rovására. A foglalkozási területen tapasztalt kumulált változás figyelembevételével a magyar és az asszimiláns csoportban a teljes változás közel együtt halad (4-5%), míg a cigány csoportban ennek a duplája (10%).

 

4. Szülők és a megkérdezettek megélhetése

A szülők jelenlegi megélhetését vizsgálva a válaszok a magyaroktól kiindulva az asszimilánsokon keresztül a cigány csoportig egyfajta foglalkoztatási lejtőt mutatnak. Míg a magyarok csoportjában az aktív korban lévő apák 55%-a, addig a cigány csoportban csak mintegy 44%-a folytat kereső tevékenységet. A cigány csoportban kapott érték így is messze meghaladja az 1993-1994. évi MTA-felmérésben közölt átlagos 26,2%-os foglalkoztatottsági arányt.23 Még szembetűnőbb a különbség, ha figyelembe vesszük, hogy a fogvatartottak átlagéletkorára tekintettel apáik életkora 50 év körül mozoghat vagy meghaladja azt. Hiszen ebben a korcsoportban az MTA-felmérés az átlagtól erősen csökkenő foglalkoztatottságot jelez. Az eltérés mögött elméletileg több ok húzódhat meg. Nem kizárt, hogy az MTA-felmérésben közölt adat a viszonylag kis mintavétel miatt a cigány népesség egészére nem tekinthető irányadónak24, túl nagy torzítást mutat. Kevéssé valószínű, hogy a munkaerőpiaci helyzet változása és a megtett intézkedések hatására a cigány férfiak átlagos foglalkoztatottsága 1994 és 1998 között majdnem 10%-kal, sőt korspecifikusan jóval afölött bővült volna. Valamelyes bővülés természetesen elképzelhető, hiszen egyes helyeken foglalkoztatási programok indultak. Harmadrészt elképzelhető, hogy a cigány elkövetők szülei esetében o-lyan alcsoporttal van dolgunk, amely igen határozottan igyekszik kitörni súlyosan hátrányos helyzetéből, keményen harcol felemelkedése érdekében és ebben a „harcban" masszívan alkalmazza mind a legális mind a normasértő eszközöket. Vagyis nagy arányban előfordulhat, hogy az aktív munkatevékenységen feketemunkát kell érteni. Összességében hasonlatos képet mutat, és hasonló kérdéseket vet fel a munkaképes korú magyar apák foglalkoztatottsága is.

 

Munkaképes korban lévő apák és anyák jelenlegi megélhetési forrása

Etnikai csoportok/ Magyarok Asszimilánsok Cigányok
Megélhetési forrás Apa Anya Apa Anya Apa Anya
Aktívan dolgozik 11:55% 12:41,4% 5:50%   14:43,8% 4:13%
Munkanélküli ellátás 4:20% 5:17,3% 2:20% 2:20% 6:18,8% 3:9,7%
Szociális segély   1:3,4%   2:20% 3:9,3% 7:22,6%
Rokkant nyugdíj 5:25% 11:37,9% 3:30% 5:50% 9:28,1% 12:38,7%
Nincs jövedelme       1:10%   5:16,1%
Összes válaszadó fő/% 20:100% 29:100% 10:100% 10:100% 32:100% 31:100%

Az aktívan dolgozó anyák aránya a cigány csoportban azért olyan alacsony, mert többségük eleve háztartásbeli. Mindhárom csoportban 20% körüli a munkanélküli ellátásban részesülők aránya, tehát azoké, akik nem túlságosan régen kerültek ki a munkanélküli járadék köréből. A magyar csoportban szociális segélyből élőt csak a nők között találtunk, ott is csak elenyésző mértékben. Ezzel szemben az asszimiláns és a cigány csoportban a megkérdezettek anyái kb. 20%-ban ezt tekintik fő jövedelmi forrásuknak.

Mindhárom csoportban igen magas mind a férfiak, mind a nők körében a rokkantnyugdíjasok aránya. A férfiak körében átlagosan 28%, a nők körében 42 %, ami az átlagosan 31 éves korú mintavételben az aktív életkorú szülők igen rossz egészségi állapotára utal, még akkor is, ha elfogadjuk a 94-es MTA-kutatás álláspontját, miszerint a rokkantsági ellátás igen nagy arányban menekülő út a munkanélküliség elől. Különösen érvényes ez a cigány csoportra, amelyről megállapítottuk, hogy a szülők életkora alacsonyabbra tehető, mint a magyar csoport esetében. A rokkantsági ellátásban részesülő szülők aránya mind a férfiak, mind a nők tekintetében kiemelkedően magas az asszimilánsok körében. A jelenségre nem tudunk egzakt magyarázattal szolgálni. Az ilyen köztes csoportoknál általánosan tapasztalt jelenség a korai halálozás, illetve a korai és súlyos egészségromlás. Magyarázatképpen felmerülhet egyrészt az etnikai identitásváltással kapcsolatos konfliktushelyzetek folyamatos stresszkeltő hatása, de még inkább az, hogy esetükben egyúttal társadalmi státuszváltásról, feltörekvésről vagy annak kísérletéről is szó van. Az ezzel együtt járó fokozott megerőltetés, különösen, ha identitásválsággal társul, súlyosan egészségromboló hatású lehet. Természetesen ez még nem kielégítő magyarázat sem az adott helyzetre, sem arra, miért tapasztalunk az asszimiláns csoportban a rokkant anyák esetében 10%-ot meghaladó többletet a két másik anyai csoporthoz képest. Valószínűleg figyelembe kell venni azt is, hogy az asszimiláns csoport magasabb civilizáltsága következtében eredményesebben tudott élni a rokkantság nyújtotta menekülés lehetőségével.

Egyik csoport esetében sem találtunk az apai körben jövedelemmel nem rendelkezőket. Az asszimiláns csoport anyái esetében azonban 10%, a cigány anyák esetében 16% a semmilyen jövedelemmel nem rendelkezők aránya, ami az anyák eltérő mértékű, de mindkét csoportban magas háztartásbeli státuszával függhet össze.

 

5. A munkavállalást kiegészítő jövedelemforrások

A megkérdezettek megélhetésének fő forrását a foglalkoztatásra vonatkozó adatok mutatják. Külön kigyűjtöttük azokat, akik megélhetésük lényeges forrásai között megemlítettek segélyekből, nem legális munkavégzésből vagy bűnözésből származó jövedelmeket. A válaszadók bevallása alapján ezek jelentősége a magyar csoporttól a cigányok felé haladva növekszik.

 

A megkérdezetteknek a (legális) munkavállalást kiegészítőjövedelemforrásai

Etnikai csoportok/
Magyarok Asszimilánsok Cigányok
Kiegészítő jövedelemforrások Válaszadó Válaszadó Válaszadó
Szociális segélyekből, és más járadékokból 11: 17% 3:13.6% 20:33,3%
Illegális ipari/kereskedelmi tevékenységből 11:17% 9:40,9% 15 25%
Bűnözésből* 14:21,9% 4:18,2% 18:30%
Összes válaszadó fő% 64:100% 22:100% 60:100%

* A válaszadó saját bevallása, szerint

A magyar és az asszimiláns csoportban a segélyek fontossága közel azonos, a cigány csoportban annak 2-szerese. Az asszimiláns csoport kiemelkedik a fekete gazdasági tevékenység tekintetében. Ez egyébként magas fokú integráltságára utal, hiszen a csoport tagjai rendelkeznek az ehhez szükséges kvalitásokkal, készségekkel és információkkal. A bűnözés megélhetési forrásként való fontossága a magyar és az asszimiláns csoportban közel azonos, a cigány csoportban azonban jóval meghaladja azt.

Összességében úgy tűnik, hogy mindhárom csoportra - illetve egy részükre - igaz, hogy a legális munka, a feketegazdasági tevékenység, a szociális juttatások, valamint a bűnözés egyénenként nyilván eltérő mértékben, de egyaránt fontos szerepet játszik a megélhetés forrásai között. E négy forrás bizonyos fajta rendszerré, a megélhetés pilléreivé szerveződik, amely vélhetően a cigány csoportban a legcsiszoltabb, olyannyira, hogy -mint látni fogjuk - sokszor jelentős anyagi előrelépést is lehetővé tesz.

A fenti adatok természetesen csak a bűnözésre vonatkozó konkrét - persze továbbra is önbevalláson nyugvó - információkkal összevetve válnak világosabban értelmezhetővé.

 

V. LAKÓHELY, MIGRÁCIÓ, MOBILITÁS

1. Lakóhely

Az alábbi táblázat az elítéltek lakóhely szerinti megoszlását mutatja csökkenő sorrendben. A fogvatartás helyének kijelölését a BVOP elosztó helye végzi. Az elosztásban két fő szempont érvényesül: a börtönök szabad férőhelyei szerinti arányos elosztás, valamint az, hogy a mindenkori fogvatartott a lehető legközelebb kerüljön lakhelyéhez. Alszempontként e kettőhöz járul még a dolgozó elítéltek esetében a munkahely valamely szakma iránti igénye. Ennek megfelelően az elítéltek lakhely szerinti megoszlása alapján szigorú szabályszerűséget felállítani nem lehetett. Az adatfelvétel helyéül szolgáló fegyintézet börtönrészlege átlagos magyar végrehajtási hely, így annak összetétele is feltételezhetően megfelel az átlagos összetételnek. Ezért tendenciák kimutatására alkalmasnak tartható. A magyar csoportban a legtöbben a fővárosból valók, valamint Pest, Borsod-Abaúj-Zemplén, Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megyei illetőségűek. Az asszimiláns csoportban Pest és Borsod-Abaúj-Zemplén megye vezeti a sort, ezeket egy széles középmezőny követi. A cigány csoportban a vezető Borsod-Abaúj-Zemplén és Hajdú-Bihar megyét szintén magas arányokkal Jász-Nagykun-Szolnok és Nógrád megye követi. Budapest és Pest megye csak a középmezőnyben foglal helyet.

 

Lakóhely szerinti megoszlás

Magyar
Asszimiláns Cigány
Pest 9:14,8% B.A.Z. 3:13,6% B.A.Z. 11:18,3%
Budapest 9:14,8% Pest 3:13,6% Hajdú-Bih. 11:18,3%
B.AZ. 6:9,8% Baranya 2:9% Jász-N-Sz. 8:13,3%
Bács-Kiskun 5:8,2% Fejér 2:9% Nógrád 8:13,3%
Hajdú-Bihar. 5:8,2% Győr-M-S. 2:9% Bács-Kisk. 4:6,9%
Békés 4:6,6% Hajdú-Bih. 2:9% Somogy 4:6,9%
Szabolcs-Szatmár 4:6,6% Heves 2:9% Budapest 3:5%
Fejér 3:5% Szabolcs-Sz. 2:9% Pest 2:3,4%
Somogy 3:5% Békés 1:4,5% Szabolcs-Sz. 2:3,4%
Jász-Nagykun-Sz. 2:3,2% Jász-N-Sz. 1:4,5% Zala 2:3,4%
Komárom-E. 2:3,2% Komárom-E. 1:4,5% Baranya 1:1,7%
Vas 2:3,2% Veszprém 1:4,5% Csongrád 1:1,7%
Veszprém 2:3,2% Bács-Kisk.   Fejér 1:1,7%
Zala 2:3,2% Csongrád   Heves 1:1,7%
Heves 1:1,6% Nógrád   Veszprém 1:1,7%
Nógrád 1:1,6% Somogy   Békés  
Tolna 1:1,6% Tolna   Komárom-E.  
Baranya   Vas   Tolna  
Csongrád   Zala   Vas  
Gyór-Moson-S.   Budapest   Gyór-M-S.  

2. Migráció az elítéltek és szüleik nemzedékében

Kísérletet tettünk az elítéltek családjában honos migrációs magatartásának felületi vizsgálatára. Rákérdeztünk a nagyszülői a szülői és a megkérdezetti generációk megyék, illetve a főváros szerinti lakhelyére. Ez természetesen csupán a jelentősebb, tehát régiók (megyék) közötti mozgásra utal, és nem foglalja magában a falu és város közötti elmozdulásokat.

Azt tapasztaltuk, hogy a szülői generációban és a válaszadók generációjában a migráció összesített és átlagos szintje 20%. Vagyis az elkövetők, illetve szüleik közel negyede mutat fel jelentős földrajzi mobilitást. A szülői generációban a legnagyobb, közel 30%-os helyváltoztatási hajlandóság a magyar csoportban található, míg az asszimiláns csoporton áthaladva a cigány csoport felé ez jelentősen — mintegy harmadára csökken. A megkérdezettek körében a migráció a magyar csoportban erősen csökken, (és alatta marad az asszimiláns csoporténak). Ezzel szemben az asszimiláns és cigány csoport helyváltoztatási hajlandósága a szülői generációhoz képest hasonló arányban - az asszimiláns csoportban a cigány csoport mutatóját valamelyest meghaladó mértékben - erősödik.

Migráció a szülők és a megkérdezettek nemzedékében csoportonként

Magyar Asszimiláns Cigány
Szülő Válaszadó Szülő Válaszadó Szülő Válaszadó
18:28% 13:20,3% 4:18,2% 5:22,7% 7:11,5% 9:14,8%
Változás -7,7%* +4,5% +3,3%

* A zárójelben megadott +/- jel a válaszadók körében a migrációnak a szülői generációhoz viszonyított változását jelzi.

Tendenciaként mindhárom csoportban megállapítható, hogy a megyéket átlépő földrajzi elmozdulások a munkavállalással és megélhetéssel összefüggésben, nagyobb részt az ország keleti részében, a kevésbé fejlett területekről a fejlettebbek (iparo-sodottabbak) irányába és viszonylag kis lépésekben, egy-egy megyés ugrással történnek. Szabolcs megyéből a vándorlás részben Borsod, részben Hajdú-Bihar felé, Békésből szintén Hajdú megyébe, illetve Bács-Kiskunba tart; a Dunántúlon az agrár jellegű Zala, Somogy és Tolna megyékből Fejér és Baranya irányába mozog. A magyar megkérdezettek körében a migrációs hajlandóság csökkenése, valamint a két másik csoportban érzékelhető növekedése arra enged következtetni, hogy a két utóbbi csoport mobilizációja és „helykereső" magatartása erősödik. Feltételezhető, hogy a földrajzi mobilizációval összefüggő státuszbizonytalanság, stressz- és konfliktushelyzetek jelentős szerepet játszanak bűnelkövetésükben is.

A migráció regionális és mennyiségi vonatkozásait szemlélteti a következő táblázat, amely (megkérdezettek és) százalékok szerint mutatja a három csoport három generációjának megyénkénti lakhelyeit, illetve ezek változását. Az adatok ez esetben nem csak az elvándorlást, hanem az odavándorlást is figyelembe veszik, tehát a terület vonzerejére is rámutatnak.

 

A megkérdezettek éskét felmenő generációjuk lakhelye megyék szerint

Etnikum Magyar Asszimiláns Cigány
Nemzedék/Lakhel y Nagyszülő Szülök Válaszadó Nagyszülő Szülök Válaszadó Nagyszülő Szülők Válaszadó
Baranya 1:1,7% 1:1,7%   1:4,5% 2:9% 2:9%     1:1,7%
Bács-K. 6:10,3% 5:8,6% 5:8,2%       3:5,3% 4:6,6% 4:6,9%
Békés 3:5,2% 4:6,9% 4:6,6% 1:4,5% 1:4,5% 1:4,5% 1:1,7%    
B.A.Z. 9:15,5% 8:13,8% 6:9,8% 2:9% 3:13,6% 3:13,6% 10:17% 12:20% 11:18,3%
Csongrád                 1:1,7%
Fejér 3:5,2% 2:3,4% 3:5% 1:4,5% 1:4,5% 2:9% 1:1,7 2:3,4% 1:1,7%
Györ-M-S       1:4,5% 2:9% 2:9%      
Hajdú-B. 7:12% 5:8,6% 5:8,2% 3:13,6% 2:9% 2:9% 11:19% 11:18,3 % 11:18,3%
Heves .   1:1,6% 1:4,5%   2:9% 2:3,4% 1:1,7% 1:1,7%
Jász-N-Sz. 2:3,4% 2:3,4% 2:3,2% 3:13,6% 3:13,6% 1:4,5% 7:12% 7:11,7% 8:13,3%
Komár-E.   3:1,7% 2:3,2% 1:4,5% 2:9% 1:4,5% 1:1,7%    
Nógrád 1:1,7% 1:1,7% 1:1,6%       6:10,3% 6:10% 8:13,3%
Pest 6:10,3% 8:13,8% 9:14,8% 2:9% 3:13,6% 3:13,6% 2:3,4% 2:3,4% 2:3,4%
Somogy 3:5,2% 2:3,4% 3:5% 1:4,5% 1:4,5%   4:6,9% 5:8,3% 4:6,9%
Szabolcs-Sz. 6:10,3% 6:10,3% 4:6,6% 3:13,6% 2:9% 2:9% 7:12% 5:8,3% 2:3,4%
Tolna 2:3,4% 1:1,7% 1:1,6% 1:4,5%     1:1,7%    
Vas 1:1,7% 1:1,7% 2:3,2%           .
Veszprém 2:3,4% 2:3,4% 2:3,2%     1:4,5% 1:1,7% 2:3,4% 1:1,7%
Zala 2:3,4% 2:3,4% 2:3,2%       1:1,7% 1:1,7% 2:3,4%
Budapest 4:6,9% 5:8,6% 9:14,8% 1:4,5%       2:3,4% 3:5%
Összes válaszadó 58 58 61 22 22 22 58 60 60

A táblázatban foglalt összesítésből deriváltuk a következő' táblázatot, amely arra igyekszik választ adni, hogy az egyes csoportok megkérdezettjei és szüleik a megyék esetében elvándorlást vagy bevándorlást mutatnak-e, illetve hogyan viszonyulnak egymáshoz az egyes csoportokban tapasztalt folyamatok. Az asszimilánsokat és cigányokat az előbbi csoport igen kis létszáma miatt ez esetben, mint cigány származásúakat, kivételesen együtt kezeltük.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a magyar és a cigány/asz-szimiláns csoportban egyértelmű elvándorlási trend tapasztalható. Nyilvánvalóan a korábbi iparosítással függött össze, hogy ez alól a cigány szülők csoportja bevándorlóként kivételt képezett. Ugyancsak egyértelmű mindkét csoportban az elvándorlás Hajdú-Biharban (a szülői generációban) és Szabolcs-Szatmárban, ahol minden csoportban erős elvándorlás mutatkozik. Mindkét csoport részéről erős bevándorlási tendencia mutatkozik a főváros felé, de ugyancsak jelentős a Pest megyébe irányuló migráció. Bács, Békés, Fejér, Komárom és Somogy megyékben a magyar és a cigány/asszimiláns csoport viszonyában ellentétes migrációs trend zajlik. Bács megyében a magyar szülői nemzedék elvándorlása ellenében a cigány szülői nemzedék bevándorlása tapasztalható, ezzel ellentétes tendencia látszik viszont Békés megyében. Fejér megyében a magyar szülői nemzedék elvándorlásával szemben a cigány szülői nemzedék bevándorlása volt jellemző. Komárom megyében a magyarok mindkét nemzedékének bevándorlásával szemben a cigány/asz-szimiláns megkérdezettek elvándorlása áll.

A cigány fogvatartottak és szüleik interregionális migrációja

A táblázatban foglalt összesítésből deriváltuk a következő' táblázatot, amely arra igyekszik választ adni, hogy az egyes csoportok megkérdezettjei és szüleik a megyék esetében elvándorlást vagy bevándorlást mutatnak-e, illetve hogyan viszonyulnak egymáshoz az egyes csoportokban tapasztalt folyamatok. Az asszimilánsokat és cigányokat az előbbi csoport igen kis létszáma miatt ez esetben, mint cigány származásúakat, kivételesen együtt kezeltük.

Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a magyar és a cigány/asz-szimiláns csoportban egyértelmű elvándorlási trend tapasztalható. Nyilvánvalóan a korábbi iparosítással függött össze, hogy ez alól a cigány szülők csoportja bevándorlóként kivételt képezett. Ugyancsak egyértelmű mindkét csoportban az elvándorlás Hajdú-Biharban (a szülól generációban) és Szabolcs-Szatmárban, ahol minden csoportban erős elvándorlás mutatkozik. Mindkét csoport részéről erős bevándorlási tendencia mutatkozik a főváros felé, de ugyancsak jelentős a Pest megyébe irányuló migráció. Bács, Békés, Fejér, Komárom és Somogy megyékben a magyar és a cigány/asszimiláns csoport viszonyában ellentétes migrációs trend zajlik. Bács megyében a magyar szülól nemzedék elvándorlása ellenében a cigány szülól nemzedék bevándorlása tapasztalható, ezzel ellentétes tendencia látszik viszont Békés megyében. Fejér megyében a magyar szülői nemzedék elvándorlásával szemben a cigány szülői nemzedék bevándorlása volt jellemző. Komárom megyében a magyarok mindkét nemzedékének bevándorlásával szemben a cigány/asz-szimiláns megkérdezettek elvándorlása áll.

 

Elvándorlás és bevándorlás az egyes megyékben magyarok és a cigány származásúak viszonylatában

Etnikum
Magyar Cigányok és asszimilánsok együttesen
Nemzedék/ Lakhely Szülők Válaszadó Szülők Válaszadó
Baranya   Elvándorlás Bevándorlás Bevándorlás
Bács-Kiskun Elvándorlás   Bevándorlás  
Békés Bevándorlás   Elvándorlás  
B.A.Z. Elvándorlás Elvándorlás Bevándorlás Elvándorlás
Csongrád       Bevándorlás
Fejér Elvándorlás Bevándorlás Bevándorlás  
Győr-M-S.     Bevándorlás  
Hajdú-Bihar Elvándorlás   Elvándorlás  
Heves   Bevándorlás Elvándorlás Bevándorlás
Jász-N-Sz       Elvándorlás
Komárom-E. Bevándorlás Bevándorlás   Elvándorlás
Nógrád       Bevándorlás
Pest Erős bevándorlás Bevándorlás Bevándorlás  
Somogy Elvándorlás Bevándorlás Bevándorlás Elvándorlás
Szabolcs-Sz.   Erős elvándorlás Erős elvándorlás Erős elvándorlás
Tolna Elvándorlás   Elvándorlás  
Vas   Bevándorlás    
Veszprém   - Bevándorlás .
Zala       Bevándorlás
Budapest Erős bevándorlás Erős bevándorlás   Erős bevándorlás

Ha eltekintünk az egyértelmű el-, illetve bevándorlási övezetektől, a szülői nemzedékekben viszonylag világosan kirajzolódik az a fővárosból jól ismert tendencia, hogy a magyarok és a cigányok földrajzi mobilizációja ellentétes irányú. Tehát joggal következtetünk arra, hogy az elvándorló magyarok helyét, munkavállalói státuszát és lakókörnyezetét cigány, vagy közelebbról-távolabbról cigány származásúak veszik át. 

A két alapvető etnikai csoport szülői generációjában ellenétes migrációt felmutató megyék
Nemzedék/ Lakhely Magyar szülők Cigány és asszimiláns szülők
Bács-Kiskun m. Elvándorlás Bevándorlás
Békés m. Bevándorlás Elvándorlás
B.A.Z. m. Elvándorlás Bevándorlás
Fejér m. Elvándorlás Bevándorlás
Somogy m. Elvándorlás Bevándorlás
A két alapvető etnikai csoport megkérdezetti generációjában ellentétes migrációt felmutató megyék (folytatás)
  Magyar megkérdezettek Cigány és asszimiláns megkérdezettek
Baranya m. Elvándorlás Bevándorlás
Komárom-E. m. Bevándorlás Elvándorlás
Somogy ni. Bevándorlás Elvándorlás

A tendencia - kevésbé pregnánsan - ugyancsak tetten érhető a megkérdezettek generációjában, különösen Baranya, Komárom és Somogy megyékben. A megkérdezettek körében az ellentétes migrációs folyamatot ez érintett megyékben a fenti táblázat alsó része mutatja.

 

3. Megkérdezettek és szüleik lakhelye településtípusok szerint

A fogvatartottak és szüleik generációjának csoportonkénti és településtípusonkénti megoszlását a következő táblázatban gyűjtöttük össze.

A magyar szülői csoport az adatok tanúsága szerint jóval nagyobb hányadban városlakó (56%), és igen nagy arányban (mintegy 40%) nagyvárosokban él. A cigány és asszimiláns csoport szülei közel azonos mértékben (kb. 60%) nem városias településeken, jobbára kisebb falvakban laknak vagy laktak. A megkérdezettek generációjában a városlakó magyarok aránya 10% növekedést mutat, ám az átlagot jóval meghaladó, mintegy 25-27%-nyi - drasztikus - emelkedés jelentkezik a megkérdezett cigányok és asszimilánsok között a városlakók arányában.

 

A szülők és a megkérdezettek lakhelye településtípusonként

Etnikai csoport Magyar Asszimiláns Cigány
Lakóhely Szülők Válaszadó Szülők Válaszadó Szülők Válaszadó
Tanya 3:4,7% 1:1,6% 4:18%   1:1,6% 1:1,6%
Falu 17:26,6% 11:17,7% 11:50% 8:36,4% 20:32,8 9:14,8%
Nagyközség 8:12,5% 9:14,5% 2:9% 3:13,6% 16:26,2% 13:21,3%
Kisváros 10:15,6% 13:21% 1:4,5% 5:22,7% 7:11,5% 12:23,5%
Nagyváros 26:40,6% 28:45,2% 4:18% 6:27,3% 17:27,9% 25:41%
Összes 64:100% 62*: 100% 22:100% 22:100% 61:100% 61:100%

* A 64 válaszolóból 2 hajléktalant találtunk.25

Még szemléletesebben mutatja ezt a következő táblázat, amelyben a fő településtípusonkénti változást ábrázolja.

 

A szülők és a megkérdezettek lakhelye fő településtípusonként

Etnikum
Magyar Asszimiláns Cigány
Lakóhely Szülő Megkérdezett Szülő Megkérdezett Szülő Megkérdezett
Község .39% 32,2% 59% 50% 60% 36,1%
Város 56% 66,2% 22,5% 50% 40% 64,5%
Nagyváros 40,6% 45,2% 18% 27,3% 27,9% 41%

Szemléletesen látszik, hogy az asszimiláns és a cigány megkérdezettek csoportjában a nagyvárosba költözés növekedésének aránya duplája vagy még több, mint a magyar csoportban tapasztalt arány. Mindhárom csoportban csökken a falusias lakóhelyen élők aránya, de legerősebben a cigány csoportban, a-hol a szülők generációjához képest csaknem megfeleződik. A kisebb falvakból a magyar megkérdezettek körében is elvándorlást látunk, az asszimiláns és a cigány megkérdezettek esetében az ilyen településekről való elvándorlás jóval (és egymáshoz hasonló mértékben) meghaladja a magyarok elvándorlását.

Tehát levonhatjuk azt a következtetést, hogy a megyék, illetve régiók közötti migrációhoz igen intenzív mozgás társul az egyes településtípusok között, mégpedig a falusias települések irányából az urbanizáltabb vagy erősen urbánus településformák irányába. A cigány és az asszimiláns csoportban a megkérdezetteknek egyaránt 35-36%-a költözik más típusú lakóhelyre szüleihez képest. Ezzel szemben ez az arány a magyarok körében csupán mintegy 20%. A magyarok körében viszonylag lépcsőzetes migráció tapasztalható, az elvándorlók rendszerint szüleik lakhelyénél eggyel fejlettebb településtípusba költöznek, vagyis faluból nagyközségbe, nagyközségből kisvárosba és így tovább. Még így is viszonylag magas (28%) azok aránya a költözők között, akik több lépcsőfokot ugranak át. Az asszi-miláns és cigány csoportban a migránsok körében sokkal nagyobb ugrások tapasztalhatóak, hiszen a költöző asszimilánsok 33%-a kerül tanyasi vagy falusi környezetből kisvárosokba, a cigányok költözők 38%-a falusi környezetből nagyvárosba kerül. Figyelemreméltó, hogy a cigány költözők 50%-a költözésekor több településtípust ugrik át.

 

4. A lakásviszonyok és változásaik az egyes csoportokban

Mindhárom csoportban a legjellemzőbb lakásfajta a családi ház, a magyar csoportban 69%-ban, az asszimilánsok 77%-ában, a cigányok 66%-ában ilyenben laktak a szülők. A cigány csoportban is csak elenyésző mértékben találtunk olyan szülőket, akik putriban laktak: 2 család. A fejlettebb településtípusok felé irányuló vándorlással a családi ház mint jellemző lakásfajta ugyan megmarad, de jelentősége csökken. A magyar megkérdezettek körében 61%, az asszimilások körében 55%, a cigányok körében 64% lakik ilyenben. A családi házat követi gyakoriságban a bérlakás és az öröklakás. A cigányok között viszonylag gyakori a szükséglakás (16%), ilyet viszont a másik két csoportban nem találtunk26.

Miután a családi házas lakásfajta dominál, mind a szülők mind az elkövetők generációjában viszonylag nagy - a magyar átlagot jelentősen meghaladó -, lakásnagyságokkal és szobaszámokkal találkoztunk. Bár a megkérdezettek generációjában az átlagos lakásnagyság alig - legfeljebb átlag 2-3 m -rel - változik a megelőző nemzedékhez képest, jelentősen nő az egy főre eső lakóterület, ami a megkérdezettek körében a szülők általában jónak mondható lakásviszonyaihoz képest is jelentős javulást mutat.

A szülők és a megkérdezettek lakásméretei (önbevallás alapján)

Etnikai csoport Magyar Asszimiláns Cigány
Lakás jellegei Szülök Válaszadó* Szülők Válaszadó Szülők Válaszadó
Átlagos lakásméret 81,5 m2 82 m2 74,5 m2 71 m2 68 m2 71m2
Átlagos fő/lakás* 4,7 fő 2,2 fő 9,2 fő 3,6 fő 6,5 fő 4,5 fő
Átlagos m/fő 17,3 m2 37,3 m 8,1 m2 19 m2 10,5 m2 15 m2
Átlagos szobaszám 2,5 2,5 2,5 2,5 2,5 2,5
Komfort 2,9 3,6 2,5 2,75 2,27 3
Felszereltség 3,5 3,8 3,3 3,45 3,1 3,8

* A megkérdezettek között 2 hajléktalant találtunk.

** Magyarországon ma átlagosan 2,5 fő jut egy lakásra (KSH).

A legjobb helyzetben a magyarok vannak. Ha hihetünk a válaszadóknak, átlagosan több mint 30 m2 jut egy főre. Tehát a szülői generációhoz viszonyítva a magyar válaszadók körében legalább kétszeresére növekszik az egy főre eső lakótér nagysága. Az asszimilánsok esetében valamelyest alacsonyabb átlagos lakásnagyság mellett hasonló történik, bár az egy főre jutó lakásnagyság csak 20 m2 a válaszadók körében. A sor végén, mint általában, a cigányok állnak. A cigány válaszadók körében csak 15m2 az átlagos lakásnagyság, ami 1,5-szeres növekedést jelent, vagyis lakásaik kb. egyharmaddal nagyobbak, mint szüleiké volt. A 71 m2-es lakásnagyság a magyar átlag feletti, az egy főre jutó 15 m2-es lakótér, valamint a szobák száma pedig eléri a magyar átlagot. A szóban forgó cigány csoport esetében már a szülők generációjában is pregnánsan mutatkozó emelkedő trend volt megfigyelhető a cigányság széles tömegeihez képest, a válaszadók nemzedéke pedig a lakások legfontosabb mutatói tekintetében lassan elérik a magyar átlagot.

A lakás komfortfokozatát és felszereltségét egy-egy négy fokú skálán mértük. A komfort mérésében, a villany, a vízvezeték, a szennyvízcsatorna és a fürdőszoba szerepelt l-l ponttal, a felszereltségben a rádió, a TV, a mosógép/centrifuga és a hűtőszekrény megléte szintén l-l ponttal. A komfort tekintetében nem számoltunk a központi fűtéssel, hiszen a vidéki lakások jelentős százalékát ma is kályhával fűtik, másrészt a fogalom valójában többféle fűtésmódot takar, ezért nem tekinthető mérvadónak. A felszereltségben nem vettük figyelembe a telefont, mert az még néhány évvel ezelőtt is luxusnak számított és csak esetlegesen fordult elő.

Összességében a szülői generációban tapasztalt komfort mindhárom csoportban kielégítőnek mondható. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy majdnem mindenütt volt villany és vezetékes víz. Rádiót és TV-t szinte mindenhol találunk, ezek megléte fontosabbnak tűnik a mosógépnél és a hűtőszekrénynél.

Mindhárom csoport válaszadói generációjában jelentős előrelépést tapasztaltunk a szülőkhöz képest mind a lakások komfortját, mint felszereltségét tekintve. A komfortfokozatban a magyarok és a cigányok csoportjában körülbelül egyforma ugrás mutatkozik. Ezzel szemben az asszimiláns csoportban a fejlődés lényegesen lassúbb mindkét területen. A szülői generáció értékei a cigány csoport szülő értékeit meghaladják, de a válaszadói generációban már nem érik el a cigány csoport által produkált értékeket. A cigány csoport nagyobb mértékű vagyo-nosodására utal, hogy a felszereltség tekintetében a szülői generáció a legalacsonyabb értéket produkálja, majd a válaszadói generációban ez eléri a válaszadó magyar csoport szintjét, vagyis a két csoport kiegyenlítődik.

Jogosan feltételezhetjük tehát, hogy a cigány fogvatartottak a cigányságnak ama rétegéhez tartoznak, amelyik az elmúlt évtizedekben rendkívül erős földrajzi mobilitást mutatott fel és jelentős vagyoni változásokon esett át. Bizonyos értelemben ez a csoport az elmúlt évtizedek folyamatainak nyertese, hiszen a korábbiaknál fejlettebb, jobb lakóhelyet talált, gyors ütemben javított lakásviszonyain és vagyoni helyzetén.

 

5. A lakások belső környezete

A lakások berendezettsége

Lakás belső minősége (berendezés)
Magyar Asszimiláns Cigány*
  Szülő Válaszadó Szülő Válaszadó Szülő Válaszadó
Lepusztult   1: 1,64%   - -  
Szegényes 3:4,6% 2:3,1%   1:4,5% 3:5,2% 2:3,5%
Egyszerű 17:26,6% 13:20,3% 8:36,4% 8:36,4% 18:31,6% 12:21%
Rendes, tiszta 35:54,7% 32:50% 12:54,5% 9:40,9% 32:56,1% 30:52,6%
Újszerű 7:11% 13: 20,3% 2:9% 4:18,2% 3:5,2% 9:15,8%
Luxus 2:3,1% 3: 4,6%     1:1,8% 4:7%
  Válaszadói csoportokban a lakásminőség változása
Változás (+,-,0, fő, %) +:16: 25% - :8 12,5% 0:40 62,5% + : 5 22,7% -: 5 22,7% 0:12: 54,5% + :16: 28% -:4: 7% 0/0:37 65%
Átlagos változás + 12,5 0 +21%

* A cigányok közül 4 megkérdezett nem adott értékelhető felvilágosítást, így 57 válaszadó válaszát vettük figyelembe.

A lakások belső minőségét tekintve a magyar csoportban meglehetős állandóság mutatkozik a két generáció között. A szülők zöme, 80%-a egyszerű, vagy rendes/tiszta (lásd táblázat!) környezetben nevelte gyermekeit. A megkérdezettek mintegy 60%-ának viszonyai nem változnak szüleihez képest, 25% viszonyai javulnak. A szülők generációjához képest megduplázódik a korszerű minőségben berendezett lakások aránya. A megkérdezettek 70%-a rendesen vagy egyszerűen berendezett lakást tudhat maga mögött, 20% pedig újszerűnek mondja lakása minőségét.

Az asszimiláns csoport viszonyai kisebb eltérésekkel hasonlónak mutatkoznak a magyar csoporthoz. Az egyszerű viszonyok között élők aránya változatlan marad, viszont itt is megduplázódik az újszerű berendezéssel rendelkezők aránya. A lakberendezés minőségének javulása azonban kevésbé egyértelmű, mint a magyar csoportban, hiszen 5% lefelé, és ugyanennyi felfelé mozdult el szülei viszonyaihoz képest. Ebben a körben van egy szembetűnően lecsúszó csoport, hiszen a szülői generációban nem találtunk kimondottan szegényes körülményeket, a megkérdezettek majdnem 5%-a viszont már ilyenek között él.

A cigány csoport esetében rögtön szembetűnik, hogy a megkérdezettek szüleinek zöme, több mint fele a magyar szülőkhöz hasonlóan tiszta/rendes viszonyok között élt, az újszerűség azonban csak felükre jellemző. A szegényes körülmények aránya megfelel a magyar szülők körében tapasztalt aránynak. A megkérdezettek nemzedékében a magyar megkérdezettekre jellemző szintre csökken a szegényes körülményekről tudósítók aránya, a maguknak luxus körülményeket teremtők aránya majdnem kétszeresen meghaladja a magyar csoportban tapasztalhatót miközben a szülők generációjában elmaradt attól.

A három csoport közül a legnagyobb arányú - a magyar csoportét meghaladó - javulás a cigány csoportban következik, ahol a megkérdezettek 28%-ának javultak a körülményei szüleihez képest. Az átlagos (tehát a romlást is figyelembe vevő) változás is itt a legnagyobb: a magyar csoportét majdnem kétszeresen meghaladó javulást tapasztalunk, miközben az asszimiláns csoportban a javulás és a romlás kiegyenlíti egymást. Míg a magyar és az asszimiláns csoportban jelentős lecsúszás is mutatkozik, a cigány csoportban a lecsúszók aránya csak fele-harmada a két másik csoporténak.

 

6. A lakókörnyezet jellege

A lakókörnyezet minősége

Lakókörnyezet/ Etnikai csoport
Magyar Asszimiláns Cigány*
Nemzedék Szülő Válaszadó Szülő Válaszadó Szülő Válaszadó
Lepusztult         1:1,8%  
Szegényes 1:1,64% 2:3,1%     2:3,5% 2:3,5%
Egyszerű 22:34,4% 18:28,1% 8:36,4% 6:27,3% 18:31,6% 14:24,6%
Rendes, tiszta 29:45,3% 25:39% 12:54,5 % 13:59% 25:43,9% 24:42,1%
Újszerű 12:18,8% 19:29,7% 2:9% 3: 13,6% 11:19,3% 15:26,3%
Luxus           2:3,5%
  Válaszadói csoportokban a lakásminőség változása
Változás (+,-,0) + :14 21,9% -:9 14% 0:39 60,9% + :4 18,2% - :2 9% 0:12 54,5% + :15 26,3% - : 4 7% 0:38 66,6%
Átlagos változás +7,9% +9,2% +19,3%

* A cigányok közül 4 megkérdezett nem adott értékelhető felvilágosítást, így 57 válaszadó válaszát vettük figyelembe.

A lakókörnyezet változása tekintetében a magyar csoportban ismét inkább stabilitás tapasztalható: közel ugyanolyan mértékben látunk változásokat, mint a lakásminőség esetében. Valamelyest növekszik a lecsúszó, szegényes környezetbe kerülők aránya a szülői generációhoz képest. Mintegy 10%-kal emelkedik a szülőkhöz képest az újszerű épített környezetben lakók aránya.

Az asszimiláns csoportban sem a szülők, sem a megkérdezettek nem élnek szegényes környezetben. Az elmozdulás alapvetően az egyszerű felől a rendes/tiszta, illetve az újszerű lakókörnyezet felé történik. Ez már a szülői generációban is szembetűnően komoly értéknek számított. Mind a magyar, mind az asszimiláns csoportban 20%-körüli azok aránya, akik javítanak a helyzetükön, de mindkét csoportban kirajzolódik egy ezzel ellentétes folyamat is.

A cigány csoport zömét az egyszerű és a rendes/tiszta környezetben élők adják (65-75%). Ezek aránya mindkét generációban többé-kevésbé hasonló a másik két csoport értékeihez. A szegényes lakókörnyezetben élők aránya mindkét generációban alacsony, a megkérdezettek körében változatlan a szülőkhöz képest. Az újszerű környezetben élők aránya mindkét generációban szintén körülbelül megfelel a magyarok értékeinek. A cigány megkérdezettek körében már jelentkezik a luxus jellegű lakókörnyezetben élők csoportja, amivel a másik két etnikai csoportban nem találkozunk. A szüleikhez képest helyzetükön javítók aránya meghaladja a két másik csoportban mértet, a rosszabb környezetbe kerülők aránya viszont messze elmarad attól. Az átlagos változás a másik két csoporthoz viszonyítva kétszeresen pozitív tendenciát mutat.

Táblázatunk arról tanúskodik, hogy a cigány csoportban igen erőteljes, a magyar és az asszimiláns csoportnál erőtelje-sebb, pozitív irányú életmód és környezetváltozás zajlik, amelynek meglétére a megkérdezettek szüleinek nemzedékében is megalapozottan következtethetünk. Ennek kitüntetett jele - mondhatni egyfajta státuszszimbóluma - a szép, nagyméretű, igényesen berendezett lakás és az igényes lakókörnyezet felé törekvés. A megkérdezettek körében a lakás és a lakókörnyezet büszkeség tárgya, amire abból is következtethetünk, hogy a kérdőívet egyébként hiányosan kitöltők is — kevés kivétellel - nyilatkoztak lakásviszonyaikra vonatkozóan. E tekintetben a magyar tendenciával párhuzamos fejlődést látunk, ahol a lakás színvonala az életminőség fokmérője.

VI. A MEGKÉRDEZETTEK CSALÁDI KÖRNYEZETE GYERMEKKORBAN,

A NEVELTETÉS KÖRÜLMÉNYEI

 

1. Szülők együttélésének keretei

Mindhárom csoportban a döntő együttélési forma a házastársi kapcsolat (80-85%). Az asszimiláns csoportban az élettársi kapcsolatot nem találtuk jellemző formának.

 

A szülők családi állapota

Szülők
Magyar Asszimiláns Cigány
Házasságban éltek 51:83,6% 19:86,4% 47:79,6%
Élettársi kapcsolatban éltek 5:8,2% 2:9% 9:15,3%
Apa/anya új élettárssal élt 5:8,2% 1:4,6% 3:5%
Összes válaszadó 61: 100% 22:100% 59:100%

A cigány szülők csoportjában is, a magyar normáknak megfelelően, a hivatalos házasság dominál. Tehát az élettársi kapcsolatnak több kutató által is dokumentált dominanciája az általunk vizsgált cigány csoport szüleinél nem volt egyértelműen jellemző, bár arányában kétszer annyi cigánynál találkozunk vele, mint magyarnál.

 

2. A megkérdezettek nevelői

Két felnőttből álló családban nevelkedik a válaszadók - sorrendben - a magyarok 88,2%-a, az asszimilánsok 78,2%, a cigányok 81,6%-a.

 

A megkérdezett neveltetés nevelői környezete szerint

Ki nevelte?*
Magyar Asszimiláns Cigány
Szüleim együtt neveltek 41:69,5% 13:59% 40:66,7%
Apám mostohaanyámmal 2:3,4%   2:3,3%
Anyám mostohaapámmal 9:15,3% 4:18,2% 7:11,6%
Anyám egyedül 5:8,5% 2:9% 2:3,3%
Apám egyedül 1:1,7% 1:4,5%  
Állami gondozásban (is) volt 6:10,1% 5:22,7% 17:28,3%
Nevelőszülőknél (is) volt 1:1,7% 1:4,5% 8:13,3%
Testvéreim állami gondozásban voltak 3:5%   2:3,3%
Összes válaszadó 59:100% 22:100% 60: 100%

* A családban nevelkedő gyermekek is kerülhettek időlegesen állami gondozásba vagy nevelőszülőkhöz

Egyik vér szerinti szülőjével nevelkedik az egyes csoportok 10,2; 13,5 és 3,3%-a. A teljes és sértetlen (tehát vérszerinti apa és anya együttélésén nyugvó) családban nevelkedők aránya a magyar és a cigány csoportban hasonló: 70, illetve közel 70%. Ennél jóval kevesebb az asszimiláns csoportban. Mint várható volt, a cigány csoportban a legmagasabb az egykori állami gondozottak aránya.27 Az állami gondozás ideje tapasztalat szerint általában 1-3 év, utána a gyermek visszakerült a családjába. Az állami gondozás csak néhány megkérdezett esetében terjed ki hosszabb időre, vagy a teljes gyermek és kamaszkorra.

 

3. A gyermekek száma a családban

A testvérek számát illetően a magyar csoportban kiegyensúlyozott kép mutatkozik. Legjellemzőbb, hogy a két szülőnek összesen 2-5 gyermeke van. (Ahol 1 testvér van, ott 2 gyermek van a családban!) A válaszadók 22%-a még ötnél is több testvérgyermekről számol be (általában 6-7). Mindenesetre jellemzően igen nagy családokról van szó, hiszen 53%-ukban 3-nál több gyermek van a családban vagy kapcsolódik hozzá.

 

Testvérek száma

Testvérek* száma
Magyar Asszimiláns Cigány
0 7:10,9% 1:4,5% 2:3,3%
1 9:14% 2:9%  
2 14:21,9% 4:18,2% 1:1,6%
3 7:10,9% 4:18,2% 4:6,5%
4 8:12,5% 2:9% 8:13,1%
5 5:7,8% 2:9% 3:4,9%
Több 14:21,9% 7:31,8% 43:70,5%
Válaszadók száma 64:100% 22:100% 61:100%

* Édes- fél- vagy mostohatestvér

 

Segédtábla:

A szülők gyermekeinek száma összesen (a testvérek számából számolva)

Gyermekek száma
Magyar Asszimiláns Cigány
1 7:10,9% 1: 2:3,3%
2 9:14% 2:9%  
3 14:21,9% 4:18,2% 1:1,6%
4 7:10,9% 4:18,2% 4:6,5%
5 8:12,5% 2:9% 8:13,1%
Több mint 5 19:29,7% 9:40,9% 46:75,4%
Válaszadó 64:100% 22:100% 61:100%

Az asszimiláns csoportban a jellemző minta a 3-4 gyermekes család, 32%-ban azonban 6-nál több gyermek van a családban. Egészében az asszimilánsok a magyar családok nagysága felé közelítenek.

Nem így a cigány csoport, amelyben a 6 gyermeknél többel rendelkező családok meghaladják a 70%-ot, ami mai viszonyok között már igen-igen nagy családnak mondható. Ezek között azonban számosat találunk, ahol szélsőségesen magas, 10-15 főt is eléri a gyermekek száma.

Önmagában a gyermekek száma azonban - hiszen a fél- és mostohatestvéreket is beszámítottuk -, nem árulja el a szülői család aktuális nagyságát. Hiszen egyrészt az édes fél- és mostohatestvérek életkorban jelentősen eltérhetnek egymástól, másrészt nem feltétlenül élnek ugyanabban a családban. A testvérek száma azonban jelzi, hogy hányféle oszlik a család jövedelme.

Egy iskolázottsága után ítélve igen alacsony jövedelemtermelő képességű népesség tehát igen magas gyermekszámot produkál.

Ha azonban együttesen figyelembe vesszük a migráció pozitív irányait, a lakáshelyzet és a lakókörnyezet javulását, valamint a magas gyermekszámot, el kell gondolkoznunk azon, hogy a családok jövedelemtermelő képessége sokkal nagyobb, mint azt iskolázottsági szintjük indokolná. A megélhetés területén, tekintettel jövedelmeik sokirányú megoszlására, viszonylag szerény körülményeik ellenére is igen sikeresek. Ebben véleményem szerint csak másodlagos szerepet játszanak a segélyek és szociális juttatások, fontosabb a minden piaci szegmenst, legális, féllegális és illegális jövedelemforrást kiaknázó leleményesség.

 

4. A neveltetés részletesebb körülményei

Boldog gyermekkor

Magyar
Asszimiláns Cigány
Igen Nem Igen Nem Igen Nem
46: 75,4 15:24,6% 15: 79% 4:21% 33:73,3% 12:26,6%

 

A megkérdezettek 75-80%-a etnikai hovatartozástól függetlenül boldog gyermekkorról emlékezik meg. Az 1-2% eltérések jelentéktelenek, véletlen tényezőre vezethetőek vissza. Nem elhanyagolandó tényező azonban, hogy a válaszadóknak minden csoportban közel negyede, - de legtöbben mégis a cigány csoportban - boldogtalan gyermekkorról számolnak be. Tehát jelentős hányaduk felnőtt korában is őrzi a gyermekkori rossz emlékeket.

Annak felderítése érdekében, milyen tényezők hatására fordul szembe a személyiség gyermek- és fiatalkorban az uralkodó normákkal, megpróbáltunk tisztázni néhány lényegesebb motívumot a szülőkhöz, a lakókörnyezet társadalmához, az iskolához való viszonyról, valamint a szülők családjának életviteléről. Ennek érdekében az alábbi táblázatban szereplő kétértékű kijelentésekből álló kérdéssort tettük fel a megkérdezetteknek. A kérdések úgy voltak összeállítva, hogy azonos vagy közel azonos tartalmú, illetve egy-egy mozzanatot elmélyítő kérdésekre többször is választ kellett adni, hogy ezzel segítsük a feldolgozásnál körültekintőbb tájékozódást: az illem diktálta válaszok kiszűrését. A kérdésekkel érzékeny személyes és érzelmi mezőket érintettünk, ami abból is jól kitűnik, hogy a többi kérdéshez viszonyítva szignifikánsan romlott a válaszadási hajlandóság. A megkérdezettek közül sokan csak hiányosan vagy egyáltalán nem töltötték ki azt a kérdéssort, amelyik érzelmileg kényelmetlen, vagy a családra szégyenletes momentumokra emlékeztethette a válaszadókat.

Ennek eredményeképpen távolról sem tudunk olyan egyértelmű képet rajzolni a válaszokból, mint a korábbiakban, sokkal inkább ingatag alapokon nyugvó, közvetett módszerrel szerzett konklúziókhoz jutottunk, amelyeket bizonyos óvatossággal kell fogadnunk.

 

 

A három csoport általános összehasonlíthatósága érdekében a szürke sorokban szereplő 15 mutatót összesítettük. Ennek eredményeképpen ismételten kirajzolódott a magyaroktól a cigányok felé irányuló, már ismert lejtő, hiszen a kumulált értékek alapján a magyar csoport 62, az asszimilánsok 58, a cigányoknak csupán 44%-ánál mutatkoznak jónak mondható viszonyok. A kifejezetten negatívnak tekinthető összviszonyok uralkodtak a magyar családok 12, az asszimilánsok 8 és a cigány családok 15%-ában. Tehát a leginkább negatív viszonyok a cigány családokban uralkodtak, érdekes viszont, hogy a negatív családi viszonyok tekintetében a magyar családok megelőzik az asszimilánsokat.

A magyarok mintegy 70%-a szeretetteljes szülői attitűdről számol be, a maradék 30%-nál feltehetőleg ez nem állt fenn, 12% kimondottan elhanyagoltnak tudta magát. A gyermekek 50%-át nem bántalmazták, 20% viszont gyakori bántalmazásról tudósít. (Tehát ebben a csoportban, de valószínűleg a társadalom széles rétegeiben is, a családok 50%-ában jelen van a gyermekek testi fenyítése vagy bántalmazása.) 40%-uk nem kapott segítséget a tanulásban. 30% esetében kiderül, hogy csak az anyja szerette és csak őt szerették viszont, ugyanez az apákra vonatkozóan 20%. Ez mindenképpen viszonylagossá teszi a fenntartás nélküli (mindkét) szülői szeretetre vonatkozó 70%-os értéket. 10% kimondottan ellenségesen nyilatkozik az apjáról. Ez arra enged következtetni, hogy a családok 50-60%-ában a gyermek ambivalens érzelmeket táplált valamelyik szülő iránt, aki rendszerint az apa volt. Ez azért ad okot aggodalomra, mert fiúgyermekek esetében a társadalmilag releváns minták és értékek közvetítésében az apák különösen kitüntetett szerepet játszanak, márpedig vizsgálatunkban kizárólag férfi elítélteket kérdeztünk meg.

A magyar válaszadók közel 60%-a a család légkörét jónak ítéli (egyetértés volt), 20% kimondottan konfliktusosnak látja szülei házasságát. A fennmaradó 20%-ról szintén feltehető, hogy gyakran előfordultak egyenetlenségek, viszont a közvetlen lakókörnyezettel a döntő többség kiegyensúlyozott viszonyt ápolt.

A magyar válaszadók 50-60%-ánál nem volt problémás alkoholfogyasztás, 25% esetében viszont az apa erősen italozó életmódot folytatott, a fennmaradó 25%-ban az alkohol kisebb-nagyobb jelentőséggel jelen lehetett. 40%-ban nem volt jellemző a nőkkel szembeni brutális bánásmód, 10%-ban igen, a fennmaradóban nem eldönthető, csak sejthető időnkénti jelenléte. Elképzelhető, hogy éppen a szégyenkezés miatt nem kaptunk választ 50%-tól. Az apák közel 70%-ban szabadidejükben családjukkal foglalkoznak, a fennmaradók feltehetően kevésbé. A szerencsejáték (kártya) csak kis mértékben (10%) van jelen.

A magyar válaszadók 80%-a rendszeresen látogatta az iskolát és 60-65%-uk jól érezte magát az iskolai közegben, tanáraikról kellemes emlékeket őriznek, tehát 40%-ra - viszonylag magas arányra - ennek ellenkezője igaz. 15-20% egyértelműen kerülte az iskolát és rendszeresen csavargott. Az apák 13%-áról tudjuk, hogy volt börtönben. A testvérek kb. az apák egyharmadának arányában válnak börtönviseltté.

A magyar válaszadók 63%-ban a család számára a szülők jövedelme tisztességes megélhetést nyújtott, a fennmaradók esetében megélhetési gondokkal kell számolnunk, amelyet egyéb jövedelmekkel hidaltak át, hiszen csak 11% panaszkodik nélkülözésről, (vö: a fogvatartottak megélhetését tárgyaló részeket!)

Az asszimilánsok a magyarokat meghaladó arányban számolnak be feltétlen szülői szeretetről. 50% szintén nem emlékszik bántalmazásra. Az elhanyagolást és bántalmazást elszenvedők jóval kevesebben vannak, mint a magyar csoportban, viszont a válaszadók kevesebb segítséget kaptak a tanulásban. Összességében a válaszadók 50-60%-ban itt is ambivalens módon viszonyultak az egyik szülőhöz, illetve az hozzájuk. Az apjukkal rossz viszonyban lévők aránya hasonlít a magyar csoporthoz.

A válaszadók 77%-ban jó családi légkörre emlékeznek és 90%-ban jó volt a viszony a szomszédsággal is. A magyar csoportnál valamivel alacsonyabb a kimondottan konfliktusos családok aránya. Ez esetleg arra utalhat, hogy az asszimilánsok családja a maguk szintjén kínosan igyekeznek megfelelni a társadalmi elvárásoknak.

Az alkoholfogyasztással kapcsolatos szokások többé-kevésbé megfelelnek a magyar csoportból ismert viszonyoknak. Az apák közel 20%-a - valamivel kevesebben, mint a magyar csoportban - italozó életmódot folytatott. A nőkkel szembeni brutalitás is valamivel kevésbé jelentkezik, mint magyar csoportban. A szerencsejáték alig nagyobb mértékben játszik szerepet.

A magyar csoporthoz igen közel áll a rendszeresen iskolába járók és az iskolát kerülők aránya is, viszont valamivel kisebb azok aránya, akik az iskolában jól érezték magukat. Tanárairól 80% kellemes emlékeket őriz. A magyar csoporthoz hasonlóan alacsony (5%) a tanáraik vagy társaik által kiközösítettek aránya, viszont a magyar csoporthoz képest csak egyötöd a csavargó hajlamúak aránya. A börtönviselt apák, anyák és testvérek aránya a magyar csoport arányaihoz közel áll, de annál valamivel negatívabb.

A magyar csoportnál valamivel kisebb a szülői keresetből rendesen megélők aránya, de csak 9% nélkülözött, tehát jelentős pótlólagos jövedelmeknek kellett lenniük.

Összességében az asszimiláns csoport mutatói nagyjából, kis eltérésekkel, megfeleltethetőek a magyar csoport jellegeinek, e-gyes mozzanatok esetében pozitívabbak annál.

A cigány csoport válaszadói szintén 70%-ban számolnak be arról, hogy szüleik szerették őket - úgy látszik ezt a kérdést a legtöbben „illemszerűen" igennel válaszolják meg. A két másik csoporttal összevetve azonban itt a legmagasabb a szüleik által kifejezetten „elhanyagoltak" aránya (15%). A két másik csoportnál jóval többen számolnak be arról, hogy nem bántalmazták őket a szüleik. A tanulásban segítséget kapók aránya messze elmarad mindkét másik csoport értékeitől. A válaszolók 50-60%-ának esetében ambivalens az egyik szülőhöz való viszony. A két másik csoportot meghaladó arányban találkozunk az anyai szeretet hiányával, illetve az apa elutasításával.

A jó és rossz családi légkör arányai kb. megegyeznek a magyar csoportban tapasztalhatóakkal, azonban a másik két csoportnál valamivel alacsonyabb a szomszédsággal jó viszonyban lévők aránya.

Az egyáltalán nem italozó apák aránya ebben a csoportban csupán 36%, tehát a feltehetően viszonylagos rendszerességgel, de még a közösség által tolerált módon italozó apák aránya 44%, míg a kimondottan italozó életmódot folytatók aránya 20%, mint a másik két csoportban. Az asszimiláns csoportéval azonos, de a magyar csoportnál jóval alacsonyabb a nem italozó nők aránya. Tehát vélelmezhetően ebben a csoportban játszik a legjelentősebb szerepet az alkoholfogyasztás.

Ebben a csoportban a legalacsonyabb a nem bántalmazott, és a legmagasabb a rendszeresen bántalmazott nők aránya, vagyis vélhetően a családok 60%-ában időnként előfordult az asszonyok bántalmazása. Az apák a másik csoportoknál jóval kisebb arányban töltik szabadidejüket családjukkal, és feltehetőleg jóval többen űznek szerencsejátékot.

A két másik csoporthoz viszonyítva 20-30%-kal kevesebb gyermek látogatta rendszeresen az iskolát, 35%-uk sejthetően több-kevesebb rendszerességgel járt iskolába, míg 15%-uk ott csak mutatóban fordult elő. (A rendszertelen iskolalátogatást a megkérdezettek minden bizonnyal úgy értették, hogy „alig".)

Az iskolai összbenyomás tekintetében a másik két csoporttal szemben kevesebben érzik jól magukat. A tanárok velük szembeni magatartásával kapcsolatban a másik csoport értékeinél 2-3-szor többen számolnak be negatív élményekről, megaláztatásról, az iskolatársakkal kapcsolatos vélekedés egybeesik a két másik csoportban tapasztalhatóval. Az adatokból arra lehet következtetni, hogy a válaszadók több mint 60%-a szabadidejében nem családi körben volt, esetleg csavargott.

Mind az apák, mind az anyák, mind a testvérek tekintetében sejthető, hogy a két másik csoportnál 2-3-szor többen voltak börtönben, mint a másik két csoportban. A családtagok átlagosan 3-3,5-ször nagyobb gyakorisággal kerülnek börtönbe, mint a magyar családokban.

A szülők jövedelméből alig 30% - a magyar családok fele aránya — élt meg tisztességesen, bár csak 20% számol be nélkülözésekről. A megélhetési források ismeretében alaposan feltételezhető, hogy a fennmaradó 50% esetében jelentős pótlólagos jövedelem jelentkezett.

Összességében a gyermekkori családi és környezeti mikro-struktúrák tekintetében egyfajta, a magyar csoporttól a cigány csoport felé mutató lejtő figyelhető meg a három csoport összehasonlításában. Az asszimilánsok valamivel gyengébb mutatókkal rendelkeznek, mint a magyarok, de egészében együtt haladnak velük. A cigányok egyértelműbben kirajzolódó lemaradással követik őket.

 

VII. A FOGVATARTOTTAK KÖRÜLMÉNYEI ÉS ÉLETMÓDJA

1. Családi állapot és gyermekek

A családi állapot felvételéből kiderül, hogy a válaszadók körében 60-80%-os a párkapcsolatban élők aránya: a magyarok körében azonban jóval kevesebb, mint a másik két csoportban. Ez arra utal, hogy a stabil párkapcsolat létesítése az asszimiláns és a cigány csoportban korábbra esik.

Családi állapot

Családi állapot
Magyar Asszimiláns Cigány
Nőtlen 26:43,3% 5:23,8% 13:22,4%
Élettárssal él 16:26,6% 7: 33,3% 33:56,9%
Nős 3:5% 4: 19% 9:15,5%
Elvált 12:20% 5:23,8% 3:5,2%
Özvegy 3:5%    
Összes válaszadó 60:100% 21:100% 58:100%
Párkapcsolatban él/t 34:56,6% 16:76% 45:77,6%

A magyar csoportban, a magasabb átlagéletkor ellenére a legnagyobb hányadot a nőtlenek teszik ki. Az asszimiláns és cigány csoportban a nőtlenek aránya ennek csak a fele. Ellentétes tendencia mutatkozik az élettársi együttélések tekintetében. A magyar csoporthoz képest az asszimiláns és cigány csoportban az élettársi kapcsolatok aránya erősen növekszik. Míg az asszimiláns csoportban csak valamivel magasabb, a cigány csoportban 2-szeres a magyar csoportban tapasztaltnak.28

A fentiekből részben következik, hogy a magyar csoportban alacsony a nősek aránya, ez azonban a aránylag fiatal átlagéletkor ellenére 16-19% a másik két csoportban. Az elváltak aránya a magyar és az asszimiláns csoportban 20% körül mozog, míg a cigány csoportban elenyésző.

A szülőkkel összehasonlításban vizsgáltuk a párkapcsolatban élők megkérdezettek kapcsolatának minőségét.

 

A párkapcsolatban élő szülők és a válaszadók családi állapota összehasonlításban

Etnikai csoport
Magyar Asszimiláns Cigány
Nemzedék/ Együttélés jellege Szülők Válaszadó Szülők Válaszadó Szülők Válaszadó
Házasságban éltek 83,6% 52,9% 86,4% 42,8% 79,6% 26,6%
Élettársi kapcsolatban éltek 16,4% 47% 13,6% 33,3% 20,3% 73,3%
Házasságban élők arányváltozása -30,7% -43,6% -53%
Élettársi viszonyban élők arányváltozása +30,6% + 19,7% +53%

A táblázatból jól látszik, hogy a párkapcsolatban élők körében szüleikhez képest 30-50%-kal csökkent a házasok aránya és 20-50%-kal - a cigány csoportban a legnagyobb mértékben, 50%-kal - növekedett az élettársi kapcsolatban élőké. A párkapcsolatok területén ez, az általános magyar fejlődéssel párhuzamosan, de azt meghaladóan a hagyományos együttélési minták fokozódó gyengülését jelzi.

 

2. A gyermekek számának változása a megkérdezettek szüleinek generációjához viszonyítva

A három csoport összehasonlításában szembetűnik, hogy a magyar csoport felől a cigányok felé haladva egyre növekszik a gyermekkel rendelkező válaszadók aránya.

A magyar csoportban a válaszadók 45-50%-ának, az asszi-milánsok 40-45%-ának nincs sem saját, sem nevelt gyermeke. 23%-uk egy saját vagy nevelt gyermekkel rendelkezik. 16%-nak két saját gyermeke van, de alig 10%-uk neveli maga. A három vagy több gyermekkel bírók aránya rohamos csökkenést mutat. Erőteljesen növekszik viszont a szülői generációhoz képest az 1 gyermekesek aránya, töredékére esik vissza a három vagy annál több gyermeket nemzettek aránya.

A gyermektelen asszimilánsok értékei a magyar csoportéhoz közelítenek, de jóval nagyobb arányban van egy gyermekük, akit a magyaroktól valamelyest elmaradó arányban nevelnek maguk. A kétgyermekesek és a családjukban két gyermeket nevelők arányai egybeesnek a magyar csoportnál tapasztaltakkal. A magyar csoportnál jóval alacsonyabb a három és négy gyermekesek aránya, egyben töredékére csökken a szülői nemzedékhez képest, öt vagy több saját gyermekekkel bírót nem is találtunk. E tekintetben is erőteljes az igazodás az asszimilánsok részéről a többségi társadalom attitűdjeihez.

 

Gyermeke száma a szülők és megkérdezettek családjában,valamint utóbbiak saját gyermekei

Csoport
Magyar Asszimiláns Cigány
Gyermek-szám Szülők gyermekei összesen. Válaszadó családjában Válaszadó saját gyermekei Szülők gyermekei összesen. Válaszadó családjában Válaszadó saját gyermekei Szülők gyermekei összesen. Válaszadó családjában Válaszadó saját gyermekei
0   32:50,8% 29:46%   10:45,5% 9:40,9%   22:36% 20:32,8%
1 10,9% 14:22,2% 15:23,8% 4,5% 4:18,2 8:36,3% 3,3% 9:14,7% 12:16,7%
2 14% 6:9,5% 10:15,8% 9% 2:9% 3:13,6%   12:16,7% 17:27,8%
3 21,9% 6:9,5% 5:7,9% 18,2% 3:13,6% 1:4,5% 1,6% 8:13,1% 6:9,8%
4 10,9% 2:3,2% 2:3,1% 18,2% 2:9% 1:4,5% 6,5% 1:1,6% 2:3,2%
5 12,5% 1:1,5%   9% 1:4,5%   13,1% 6: 9,8% 4:6,5%
5-nél több 29,7% 1:1,5% 2:3,1% 40,9%     75,4% 4:6,5%  
Válaszadók száma/ % 63: 100% 22:100% 61:100%

 

A cigány csoportban a két másik csoporthoz viszonyítva jelentősen csökken a gyermektelenek és az egy gyermekesek aránya (33%, ill. 17%). A két gyermekesek aránya viszont messze, háromszorosan, a három gyermekesek aránya pedig valamelyest meghaladja a másik két csoport értékeit.29 A szülői generációhoz képest erőteljesen megnövekszik az egy-három gyermekesek aránya, erőteljesen csökken viszont a sokgyermekesek aránya. Ez azt jelenti, hogy a cigányok körében, bár továbbra is viszonylag nagy családokról van szó, csökkenőben van a gyermekszám és vele a családnagyság. Ok ebben a tekintetben is távolabbról követik a két másik csoportban zajló változásokat.

E tendenciák értelmezésében figyelembe kell azt is venni, hogy viszonylag fiatal generációról van szó, - ezt jelzi a gyermektelenek magas aránya is mindhárom csoportban -, amely a következő évtizedekben további gyermekeket fog nemzeni.

 

3. A gyermekek elhelyezése a fogvatartás idején

A gyermekek elhelyezése a fogvatartás ideje alatt mindhárom csoportban döntően, 80-85%-ban a jelenlegi, vagy volt feleségnél/élettársnál történik.

 

Gyermekelhelyezés a fogvatartás idejére

Gyermek elhelyezése
Magyar Asszimiláns Cigány
Rokonoknál 2:5,8%  
Nagyszülőknél 3:8,8% 1:5,5% 6:13,6%
Jelenlegi feleség/élettársnál 22:64,7% 11:61,1% 35:85,3%
Volt feleség/élettársnál 5:14,7% 3:16,6%  
Állami gondozásban 2:5,8% 3:16,6% 3:6,8%
Válaszadók száma 34 18: 44:

A cigány és a magyar csoportban hasonló arányban fogadják be őket a nagyszülők vagy más rokonok. Az asszimiláns csoportban kiugróan magas az állami gondozásba kerülők száma, amit nem tudunk egyértelműen magyarázni. Figyelembe kell venni, hogy esetükben túl kicsi a minta ahhoz, hogy egy egész transzetnikai csoportot reprezentáljon. Az asszimilánsokkal kapcsolatos eddigi megfigyelések közé illeszkedő magyarázatként kínálkozhat, hogy ez a köztes helyzetbe került csoport egyrészt „modernizációs" effektusként, másrészt etnikai okokból is fokozottan építi le rokoni kapcsolatainak „családi" jellegét, vagy éppen mindkét oldali rokonságuk gyanakvással figyeli őket, sőt elfordul tőlük, amit az etnikai identitásváltás esetében más csoportoknál is igen gyakran tapasztalunk.

 

4. A megkérdezettek magánéletének színterei

Az életvitel tekintetében lényeges és meghatározó szerepet játszanak azok a színterek, ahol egy csoport mindennapi tevékenysége zajlik. Ezek általában és fontossági sorrendben a munkahely, a család, a baráti vagy ismeretségi kör, valamint az utóbbival való időtöltés helye, amely igen gyakran valamely szórakozóhelyhez kötődik. Az összehasonlíthatóság érdekében itt csak magánélet két alapvető színterét vettük figyelembe.

 

A magánélet fő szinterei

Etnikai csoport
Magyar Asszimilans Cigány
Család 43:72,8% 13:65% 45:81,8%
Baráti kör/szórakozóhely 16:27,2% 7:35% 10:18,2%
Összes: 59:100% 20:100% 45:100%

Azt tapasztaltuk, hogy az élet fő színtere mindhárom csoportban a család, azonban igen jelentős szerepet játszik a baráti körben vagy a szórakozóhelyeken eltöltött idő is. A táblázatban látható adatokból nem vonhatunk le messzemenő következtetéseket, azonban feltűnik, hogy az asszimilans csoport esetében mennyivel nagyobb arányban mutatkozik fontosnak a baráti körben eltöltött idő, mint a másik két csoportban. A cigány csoportban a munkahely/család - sokkal inkább persze a család - a leginkább, a baráti kör a legkevésbé meghatározó a három csoport összehasonlításában.

Az apák életmódjával való összevetés arra utal, hogy a magyar csoportban valamelyest, a cigány csoportban feltehetően a munkahelyek felszámolódásának következtében (is), erősen növekszik az idejüket főként a családban töltők aránya. Ezzel szemben az asszimilánsok körében apáikhoz viszonyítva erősen növekedni látszik a nyilvános térben töltött idő jelentősége. (Valószínűleg nem a kis mintából adódó véletlenszerűségről van szó, hiszen a család, mint fő élettér fontossága szembetűnő hasonlóságot mutat az apák és a válaszadók körében.) Ennek okait jelenleg pontosan nem ismerjük. Sejthetően az asszimilánsok körében növekszik az a képesség, hogy a többség körében és a többség által dominált nyilvános térben mutatkozzanak.

 

5. Alkoholfogyasztási szokások

Az alkoholfogyasztás és a bűnelkövetés, valamint az áldozattá válás közötti összefüggéseknek széles szakirodalma van.

Elterjedt nézet szerint a társadalom alsóbb rétegeiben az egyik legelterjedtebb deviancia a rendszeres alkoholfogyasztás, iszákosság, alkoholizmus. Ezért vizsgálat tárgyává tettük a megkérdezettek alkoholfogyasztási szokásait.

 

A megkérdezettek alkohol- és drogfogyasztási szokásai

Etnikai csoport
Magyar Asszimilans Cigány
Rendszeres alkoholfogyasztó 29:45,3% 7:31,8% 20:32,8%
A rendszeres fogyasztás kezdete 17-18. között 16. életév 17-18. életév között
Alkoholfogyasztás gyakorisága
Heti néhányszor 29:45,3% 7:31,8% 15:25%
Ritkán előfordul (havonta) 19:29,7% 7:31,8% 25:41%
Lerészegedés gyakorisága
Heti 1-szer, vagy többször 12:18,8% 1:4,5% 7:11,5%
Ritkán előfordul (havonta) 32:50% 12:54,5% 18:29,5%
Kábítószer-fogyasztás
Alkalomszerűen előfordul 9:14% 3:13,6% 3:5%
Rendszeresen 1:1,5%   3:5%

A rendszeres alkoholfogyasztás elkezdése mindegyik csoportban kései kamaszkorra esik. A három csoport átlagát figyelembe véve átlagosan viszonylag jelentős arányban, a válaszadók 34%-ának életében van jelen rendszeresen az alkohol és 11,5%-ukkal fordul elő, hogy rendszeresen lerészegednek. Ezzel szemben 34%-uk csak viszonylag ritkán iszik alkoholt és 45%-uk csak igen ritkán iszik többet a kelleténél.

A válaszadók magyar csoportjában a másik két, egymáshoz hasonló adatot produkáló csoporthoz viszonyítva szembetűnően magasabb a rendszeres alkoholfogyasztók aránya, és ott a legmagasabb a heti gyakorisággal fogyasztók és lerészegedők aránya is. A heti gyakorisággal ivók aránya a magyar csoport felől a cigányok felé csökken. Ez legalábbis ebben a körben megkérdőjelezi a cigányok szélsőségesen intenzív alkoholfogyasztására vonatkozó közkeletű nézetet.

Az alábbi táblázatban a szülők életmódjából kiemeltük az apák italozási szokásaira vonatkozó adatot és egybevetettük a megkérdezettek adataival.

 

Rendszeres italozók és lerészegedők az apák és a válaszadókgenerációjában

Etnikai csoport Magyar Asszimiláns Cigány
Rendszeresen italozó apa 25% 18,2% 21,3%
Rendszeresen italozó válaszadó 45% 31,8% 25%
Rendszeresen részeg apa 23,4%   16,4%
Rendszeresen részeg válaszadó 18,8% 4,5% 11,5%

Látható, hogy mindhárom csoportban növekedett a válaszadók körében a rendszeresen italozók aránya, átlagosan 12,5%-kal: legnagyobb mértékben a magyar csoportban, jelentésen az asszimilánsban és csak valamelyest a cigányok között. Ugyanolyan, egyaránt 4,5% körüli mértékben csökkent viszont a magyar és a cigány csoportban a rendszeresen leittasodók aránya apáikhoz viszonyítva. Az asszimiláns csoport leittasodóinál tapasztalt kevéssé értelmezhető' adat lehet egyrészt az igen kis mintából eredő véletlenszerű hiba, feltűnő viszont, hogy pontosan egybeesik a két másik csoportban észlelt csökkenéssel, e-zért beleillik a jelzett tendenciába.

Egyrészt levonható az a következtetés, hogy az italozás szokása mindhárom csoportban terjed, aminek pontos okát nem ismerjük. Feltételezhető, hogy a megélhetési problémák fokozódására adott válasz és/vagy a javuló anyagi helyzet következménye is. Másrészt úgy tűnik, lassan a korábbiakhoz képest kulturáltabb ivási szokások alakulnak ki a válaszadók nemzedékének mindhárom etnikumában.

A magyar és asszimiláns csoportban egyaránt 14% azok aránya, akik már fogyasztottak vagy alkalomszerűen fogyasztanak kábítószert. Ez a cigány csoportban elenyésző, akárcsak a rendszeres fogyasztók aránya.

 

6. Testi és mentális egészség

A fogvatartottak testi és mentális egészségi állapotát egészében  gyengének,  mondhatni rossznak találtuk. Átlagosan valamivel több mint 28%-uk állt már egyszer vagy többször pszichiátriai kezelés alatt, 30,5%-uknak volt öngyilkossági kísérlete, 33,5%-uk állt hosszantartó kórházi kezelés alatt, és 18%-uk súlyos vagy elhúzódó betegségben szenved.

 

Fogvatartottak egészségi és mentális állapota

Magyar   Asszimiláns Cigány
Pszichiátriai kezelés alatt állt
1-szer Többször Összes 1-szer Többször Összes 1-szer Többször Összes
12:18,7 % 2:3,1 % 14:21,9 % 6:27,3 % 1:4,5 % 7:31,8 % 15:24,6 % 4:6,5 % 19:31, %
Öngyilkossági kísérlete volt
10:15,6 % 3:4,7 % 13:20,3 % 7:31,8 %   7:31,8 % 18:29,5 % 6:9,8 % 24:39,3 %
Hosszantartó (1 hónapnál hosszabb) kórházi kezelés alatt állt
18:28 % 2:3,1 % 20:31,2 % 6:27,3 % 1:4,5 % 7:31,8 % 18:29,5 % 5:8,2 % 23:37,7 %
Súlyos betegségben szenved
  10:15,6%                |                  4:18,2%                  | 12:19,7%  
Összes válaszadó

 

64:100%                 |                  22:100%                  | 61:100%  

A három csoport közül a magyarok örvendenek a legjobb, bár jónak nem mondható egészségi állapotnak, az egymáshoz közelebb álló mutatókkal rendelkező asszimiláns és a cigány csoport státusza szignifikánsan rosszabb. Kumulált mutatóikat tekintve a magyarok felől a cigányok felé haladó lejtő képe bontakozik, hiszen a cigány csoportban messze a legmagasabb az öngyilkossági kísérlete(ke)t és hosszú kórházi kezelést maguk mögött tudók aránya. (Az összegzés az összes értékek függőleges sorainak átlagolásával történt, ennek eredményeképpen a magyarok 22; az asszimilánsok 28,5; a cigányok 32%-a tekinthető valóban betegnek, vagy a betegség állandó fenyegetésében élőnek.

Azt természetesen nem tudjuk eldönteni - mint kevésbé lényeges körülményt nem is vizsgáltuk -, hogy a fogvatartottak betegségei, illetve pszichiátriai gyengeségei mennyiben állnak összefüggésben a fogvatartással, és mennyiben folyamodnak az elítéltek „időleges menekülési útként" testi vagy lelki betegség szimulálásához és kórházi tartózkodáshoz.

Összességében kiviláglik, hogy az asszimiláns és cigány csoportot súlyos lelki tehertételek nyomasztják, hajlamosak a szélsőséges, a valóságot elutasító, azzal szembenézni nem akaró probléma- és konfliktusmegoldásra, érzelmikkel, indulataikkal nem tudnak kellőképpen bánni. Közvetve megengedhető az a következtetés, hogy súlyosan megszenvedik a társadalmi adaptációval járó nehézségeket.

 

VIII. BŰNÖZŐ KARRIER

1. Gyermek- és fiatalkori áldozattá-válás

Az áldozat-elkövető-cirkuláció elmélete feltételezi, hogy a bűnelkövetők korábbi életük, leginkább gyermek- vagy igen fiatalkoruk folyamán maguk is áldozattá váltak, ezért a későbbi bűnelkövetésben egyfajta reakciót kell látnunk, amely mintegy célt tévesztve - a pszichológiából ismert tárgyeltolás jelenségéhez hasonlóan - ártatlan emberek ellen irányul. Más esetben az elkövetőt korábban bűnelkövetésre kényszerítették, - tehát egyszerre vált áldozattá és elkövetővé -, ami megalapozta későbbi elkövetői hajlandóságát. Az elméletet mindenképpen kérdésessé teszi, hogy az elkövetők egy bizonyos része bűnöző miliőből származik, ahol az elkövetés és áldozattáválás mindennapos cirkulációban jelentkezik, nem eldönthető melyik vagy milyen aktus váltotta ki a láncolatot, így feloldhatatlan, „a tyúk, vagy a tojás volt-e előbb?" jellegű apóriához jutunk30. Jelen kutatásunkban ennek ellenére próbára tettük az elméletet.

 

Gyermek vagy ifjú korban súlyos bűncselekmény sértettjévé vált

Etnikai csoport

Magyar

Asszimüáns

Cigány

Összesen

4:6,2%

1:4,5%

17:27,8%

Áldozattá válás módja (az összes eset %-ában)

Meg akarták ölni

 

1:100%

5:29,4%

Súlyosan bántalmazták

3:75%

 

10:58,8%

Kirabolták

1:25%

 

 

Megzsarolták

 

 

1:5,9%

Egyéb

 

 

2:11,7%

Gyermek vagy ifjú korban bűncselekmény elkövetésére kényszerítették

Összesen 

  2:3,7% 2:9%

8:13,1%

A kényszerítő személye (az összes eset %-ában)

Szülő

1:50%

1:50%

 

Testvér

 

 

1:12,5%

Barát

1:50%

1:50%

6:75%

Összes válaszadó

64:100%

22:100%

61:100%

A táblázatban foglalt adatok azt mutatják, hogy a magyar csoportban mind a fiatalkori sértetté válás, mind a bűncselekmény elkövetésére való kényszeríttetés csak elenyésző arányban fordul elő. Hasonló mondható el az asszimüáns csoportban a sértetté válásról, a bűncselekményre kényszerítés azonban már megközelíti a 10%-ot, amelyet nem hagyhatunk teljesen figyelmen kívül.

A cigány csoportban viszont már igen jelentős arányban jelentkezik az áldozattá válás fiatal korban. Ez önmagában nem bizonyítja - még ilyen szűk körben sem — az említett elmélet helyességét, azonban alátámasztja azt a már korábban kifejtett álláspontomat, hogy a cigány etnikum áldozattá válása igen fontos, kutatásra érdemes kriminológiai probléma31. A fiatal korban áldozattá vált cigányok majdnem 30%-a arról számol be, hogy meg akarták ölni. Nem tudjuk eldönteni, hogy valóban történt-e erre kísérlet vagy csak szándékról, esetleg üres fenyegetésről volt-e szó, de ha így áll a dolog, akkor is bűncselekményről van szó. Az áldozattá váltak nagyobb része súlyos bántalmazásról tudósít. Ugyancsak nem elhanyagolható a bűncselekményre kényszerítettek aránya. Az ilyen esetekben legy-gyakrabban a baráti kör, ritkábban a testvérek, esetleg a szülők nyomására kerül sor a cselekmény elkövetésére.

 

 

2. Bűnözésre hajlamosító tapasztalatok az elítéltek ifjúkorában

Állami gondozásban, javítóintézetben vagy fiatalkorúak börtönében voltak

Etnikai csoport Magyar Asszimiláns Cigány
Bűnöző családi miliőben* volt 8:12,5% 2:9% 20:32,7%
Állami gondozásban volt 6:9,3% 5:22,7% 17:27,8%
Javító-nevelő intézetben volt 11:17,2% 7:31,8% 30:49,2%
Fiatalkorúak börtönében volt 8:13,1% 5:22,7% 28:45,9%
Összes válaszadó 64: 100% 22:100% 61:100%

* Apja börtönben volt

A magyar csoport átlagban 13%-ának, az asszimilánsok 21,5%-ának és a cigány válaszadók 39%-ának fiatalkorában játszott szerepet a négy felsorolt intézmény valamelyike vagy több ezek közül, ami bűnözésre hajlamosító minták és mentáikörnyezeti tényezők halmozott jelenlétét jelenti. Ha csak a javító intézetekben és a fiatalkorúak börtönében megfordulókat vesszük figyelembe, akkor átlagosan a magyarok 15%-ának, az asszimilánsok 27%-ának és a cigányok 47,5%-ának már nagykorúvá válása előtt bizonyosan kibontakozóban volt bűnöző karrierje, - de, mint látni fogjuk -, az átlagolás kedvezőbb képet mutat a valóságosnál.

 

3. Az első bűncselekmény elkövetésének ideje és körülményei

Alábbi táblázatunk jól mutatja, hogy az első cselekménykor az átlagéletkor a magyar csoportban jóval magasabb és a cigány csoport felé haladva, ahol nem éri el a nagykorúság életkorát, fokozatosan csökken. Az asszimiláns csoportban az első cselekmény elkövetése rendszerint a nagykorúvá válás után egy éven belül bekövetkezik.

A cigány válaszadók 60%-a az első cselekménye idején kisebb részben gyermek-, nagyobb részben fiatalkorú, aminek aránya a magyar csoportban csak a fele.

 

Életkor az első bűncselekmény idején

Etnikai csoport
Magyar Asszimiláns Cigány
Átlagéletkor az elő bűncselekmény idején 23,4 18-19 között 17
Első cselekményt 18 év alatt elkövetők 20:34,5% 3:15,8% 29:59,2%
Gyermekkorú elkövetők 5:8,6% 2:10,5% 2:4%
Összes válaszadó 58:100% 19:100% 49:100%

Ugyanakkor említésre méltó, hogy mindhárom csoportban találtunk olyanokat, akik az első cselekményt igen kis gyermekként, 6-8 évesen követték el.

Az első bűncselekmény végrehajtásában az elkövetők 40-50%-a kapott segítséget másoktól. Ez az arány a magyar és az asszimiláns csoport egymáshoz hasonló értékeinél a cigány csoportban jelentősen magasabb. Egyik csoportban sem jellemző a család részéről érkező segítségnyújtás, az a megkérdezettek 80-90%-ában a baráti kör részéről érkezett.

 

Az első bűncselekmény elkövetésében segítséget kapott

Etnikai csoport
Magyar Asszimiláns Cigány
Összesen 25:39% 9:40,9% 32:52,5%
  A segítségnyújtó (az összes eset %-ában)
Szülőktói   2:22,2% 1:3,1%
Testvérektől 1:4%   2:6,2%
Barátoktól 24:96% 7:77,8% 29:90,6%
Összes válaszadó 64:100% 22:100% 61:100%

Ez mindenképpen strukturálisan és mennyiségileg is rela-tivizálja azt a korábbi megállapításunkat, hogy általában egyik csoportban sem tekinthető jellemzőnek a bűncselekményre kényszerítés. A fentiekből ugyanis kiviláglik, hogy az első bűncselekmények nagy részében a kényszer nem két ellentétes akarat összecsapásának és az egyik érvényesülésének eredménye, hanem sokkal inkább a vonatkoztatási csoport belső szociális dinamikájának eredője, amely végső soron és többé-kevésbé internalizálódik, és a cselekvő számára is saját elhatározásként jelenik meg. Azt viszont továbbra is fenntarthatjuk, hogy a család egyik csoportban sem játszik közvetlenül iniciatív szerepet a bűnöző életmód kezdeteinél.

 

4. A bűnelkövetés bevallott okai

Különösen érdekes kérdésnek ígérkezett, hogy az elítéltek milyen mozzanatokat jelölnek meg a bűnelkövetés indokaként. Első megtekintésre is világos, hogy a bűnelkövetés két alapvető indoka, ahogy ez várható is volt, a hirtelen felindulás és az anyagi javak megszerzése.

 

A bűnelkövetés indokai

Etnikai csoport
Magyar Asszimiláns Cigány
Hirtelen érzelmi felindulás 30:49,2% 7:31,8% 19:33,3%
Bosszúvágy 3:4,9% 1:4,5%  
Megélhetés, anyagi javak 27:44,2% 13:59% 33:57,9%
Megbízás 1:1,6% 1:4,5% 5:8,7%
Összes válaszadó 61:100% 22:100% 57:100%

A három csoport összehasonlításában a hirtelen felindulás vagy más erős érzelem a magyar csoportban játszik a legnagyobb szerepet (55%), és jóval meghaladja a megélhetési okból elkövetők arányát.

Ezzel szemben a megélhetési, anyagi okok az igen közeli értékeket mutató asszimiláns és cigány csoportban jóval nagyobb, mintegy 60%-os jelentőséggel bírnak a válaszadók saját értékelése szerint. Sejthetjük tehát, hogy a megkérdezettek e része egyik jelentős jövedelemforrásának tekinti a bűnelkövetést, és azzal következetesen és céltudatosan él.

 

5. A bűncselekmény előkészítése, egyéni vagy csoportos végrehajtása

A bűncselekmény előkészítése
Etnikai csoport Magyar Asszimiláns Cigány
Hirtelen elhatározásból 45:76% 17:77,2% 45:77,5%
Gondos felkészüléssel 14:24% 5:22,8% 13:22,4%
A bűncselekmény egyéni vagy csoportos végrehajtása
Rendszerint egyedül 39:66,1% 14:63,7% 27:46,5%
Rendszerint csoportosan 20:33,9% 8:36,3% 31:53,5%
Összes válaszadó 59:100% 22:100% 58:100%
Együttjárás
  Egyedül Csoportosan Egyedül Csoportosan Egyedül Csoportosan
Hirtelen elhatározással 71,5% 55% 70,5% 56,8% 62% 70,5%
Felkészüléssel 45% 30% 43,3% 29,5% 34,5% 37,9%

Az adatokból megállapítható, hogy minden csoportban a válaszadók 77%-a hirtelen elhatározásból követ el bűncselekményt, és csak 23%-a készül fel arra előzőleg. A magyar és az asszimiláns csoportban egyaránt 64-66%-uk rendszerint egyedül követi el cselekményeit, a csoportos elkövetés 34-36%-os. Ezzel szemben a cigány csoportban mintegy 20%-kal magasabb a csoportos elkövetés aránya.

A négy tényező együttjárásából kiderül, hogy a magyar és a cigány csoport a vizsgált vonatkozásban nem mutat figyelembe vehető eltérést. A cigány csoportban viszont jelentősen magasabb a hirtelen elhatározással történő csoportos elkövetés, és valamivel magasabb a felkészülés és csoportos elkövetés együttjárása, ami a másik két csoporthoz viszonyítva valamelyest magasabb fokú szervezettségre utal. Ez azonban nem alapozza meg azt a feltételezést, miszerint általában cigány szervezett bűnözésről kellene beszélnünk. Annál is kevésbé, mivel egyrészt a csoportos elkövetés még nem jelent szervezett bűnözést, a cigány elkövetők legnagyobb többsége ugyan csoportosan, de hirtelen elhatározásból követi el cselekményeit, tehát hiányzik a tervezés és a gondos felkészülés, állandó, hierarchikus szervezet, stb. mozzanata.

A nagyobb szervezettség és a csoportos elkövetésre való hajlandóság, amit a fentiekben feltártunk, megalapozza azt a korábbiakban kifejtett nézetünket, hogy cigány elkövetői csoportok az igazi szervezett bűnözés munkavállalóivá válhatnak'2. Itt emlékeztetünk rá, hogy a cigány csoportban az elkövetés alapvető indokait vizsgálva közel 9%-nyi megbízásos elkövetőt találtunk.

 

6. A szabadságvesztéses büntetések száma, hosszúsága, teljes ideje

A megkérdezettek korábbi és mába nyúló bűnöző tevékenysége visszatükröződik a szabadságvesztéses büntetések összes számában. Az adatok igen egyértelmű tendenciákat tárnak elénk.

A magyar csoportban első börtönbüntetését tölti a válaszadók valamivel több mint 50%-a, tehát a válaszadói csoport legnagyobb szelete. Az asszimiláns és a cigány csoportban ez az arány egyébként csupán 18-19%. Meglepő azonosság tapasztalható a második és a többedik büntetését töltő asszimilánsok és cigányok arányában. A másodikat töltők aránya mindkét csoportban 26-27%, az ennél többször büntetettek aránya mindkét csoportnál 54-55%. Utóbbiak mindkét esetben az elítéltek legnagyobb szeletét alkotják.

Tehát az asszimiláns és a cigány csoportban a bűnismétlők aránya egyaránt mintegy 80%, a magyar csoportban talált érték majdnem kétszerese. A két utóbbi csoport közötti egybeesések semmi esetre sem lehetnek véletlenek. Következésképp e két csoportban a bűnelkövetési gyakoriság - nyilván nem bagatell, hanem nagyobb súlyú cselekményekről van szó —, majdnem kétszeres, meghaladja az azonos mutató magyaroknál talált nagyságát.

 

Az elítéltek börtönbüntetéseinek száma a folyamatban lévővel együtt

Etnikai csoport
Magyar Asszimiláns Cigány
először 34:53,2% 4:18,2% 11:18,9%
másodszor 10:15,6% 6:27,3% 15:25,9%
Többedszer 20:31,2% 12:54,4% 32:55,2%
Bűnismétlő összesen 30:46,9% 18:81,8% 47:81%
Válaszadók száma 64:100% 22:100% 58:100%

Itt kell említést tennünk arról a ma már közismert megfigyelésről, hogy egyes európai és tengerentúli országokban a többségtől látható rasszjegyekben is különböző, egyúttal halmozott szociális hátrányokat felmutató kisebbségek - párhuzamban a magyarországi cigány kisebbséggel -, a többségnél jóval gyakrabban, az USA-ban, akárcsak az általunk vizsgált csoportban, kétszeres gyakorisággal kerülnek (többször) börtönbe. Ennek fontosabb okai között fel szokták sorolni a bűnüldözés diszkriminációra hajló észlelési mechanizmusait, a kisebbség anyagi és kulturális hiányaiból következő relatív védtelenségét, a kisebbségnek a szegregációból adódó devianciáit, valamint legfontosabb tényezőként azt, hogy esetükben a bűnözés részben — kényszerű okokból - a megélhetés, a szociális lépéstartás és felemelkedés egyik forrásává válik. Nézetem szerint elsősorban ez utóbbiról van szó, amint ez az elkövetés bevallott okainak elemzéséből is leszűrhető. Láttuk azt is, hogy az asszimiláns és a cigány csoportban a bűnözésre kondicionáló ifjúkori minták és tapasztalatok, valamint a kései gyermek- és ifjúkorban kezdődő bűnöző magatartása szignifikánsan gyakrabban fordul elő, mint a magyar csoportban. Ennek ellenére nem zárhatjuk ki, hogy mindebben szerepe lehet a többségi társadalom és igazgatásában működő - álláspontom szerint nem szándékolt, hanem strukturálisan meghatározott - szelektív és diszkriminatív mechanizmusoknak. Annál is inkább, mivel az igazgatás, legkivált a bűnüldözés olyan tételes normatív „pozitív" és csak korlátozottan nyitott alrendszer, amely a társadalmi történésekre szinkronikusan reagál, de nem, vagy csak rendkívül korlátozott mértékben veheti figyelembe azoknak szociálgenezisét és távlati következményeit. Ha vannak is diszkriminatív mechanizmusok, meglétükre e vizsgálat keretében csak igen szűk metszetben tehettünk kísérletet. Felderítésükre alapvetően más, tömeges és kimerítő esetelemzésen — befejezett bűnügyi akták feldolgozásán - nyugvó kutatásmódszertan alkalmazható, ezért arra csak egy másik, ismét hosszas előkészítést igénylő munkában tehetünk majd kísérletet.

Közvetve a fenti problémához is kapcsolódik az elítélt csoportok összesen börtönben töltött idejének vizsgálata. Figyelemmel arra, hogy három összehasonlítható népességről van szó, kumulatív mutatóként sokat mondó lehet az eddig szabadságvesztésben eltöltött idó átlagos hosszúsága, amely közvetve utal az egyes csoportok korábban és utolsóként elkövetett bűncselekményei összegének átlagos súlyosságára.

Az elítéltek átlagosan börtönben töltött ideje a megkérdezés időpontjáig
Etnikai csoport Magyar Asszimiláns Cigány
Idő Ev Hónap Ev Hónap Ev Hónap
Börtönben töltött idő átlagosan 5 6 9 0,5 7 4
Válaszadók száma 54:100% 17:100% 54:100%
Megoszlás 5 éves bontásban
0-5 év 34:63% 2:11.7% 23:42,5%
5 év felett - 10 év alatt 11:20,3% 8:47% 16:29,6%
10 vagy több 8:14,8% 6:35,2% 24:44,4%
5 évnél több összesen 19:35,2% 82,2% 74%
A megkérdezéskor folyamatban lévő szabadságvesztés kiszabott hossza (esetleges enyhítés nélkül)
Idő 6 0 5 10 5     5
Válaszadók száma 57:100% 18:100% 47:100%

A magyar csoportban a fogvatartásban eltöltött átlagosan 5,5 év, amely csak fele-kétharmada az asszimiláns és a cigány csoportban tapasztaltnak33. Itt a legmagasabb a viszonylag még alacsonynak mondható, átlagosan 5 év alatti fogvatartás aránya. Ebbe a körbe tartozik a magyar válaszadók kétharmada. A válaszadók 35%-a töltött eddig 5 évnél hosszabb időt fogvatartásban.

Bár a kis válaszadói minta fenntartásokra int, úgy látszik, a legsúlyosabb bűnözői előéletekkel az asszimiláns csoportban találkozhatunk. A minta legnagyobb szeletét az eddig 5-10 évet „leülők" adják, de arányukat megközelíti a 10 évnél többet fogságban töltők aránya. Többségük tehát összességében súlyos büntetéseket tudhat maga mögött.

A cigány csoportban egyaránt magas az 5 év alatti és a 10 év feletti időt fogvatartásban töltők aránya, és a három csoportból köztük a legmagasabb a 10 évnél több időt fogságban töltők aránya.

Ha az asszimiláns csoport átlagosan magas fogvatartási idejére vonatkozóan egy véletlen, felfelé torzító tényező szerepét is feltételezzük, az adatok akkor is azt mutatják, hogy az asszimiláns és a cigány csoportban az 5 évnél hosszabb időt fogvatartásban töltők aránya több mint kétszerese a magyar csoport hasonló alcsoportjának.

Ha az előbbiekben elvben feltételeztük egy, a kisebbséggel szemben diszkriminatív tényező érvényesülését az igazságszolgáltatásban, itt egyértelműen kiderül, hogy az nem lehet elsődleges és döntő jelentőségű, - bár részleges szerepe továbbra sem teljesen kizárható -, hiszen ha így volna, az asszimiláns és cigány elkövetők átlagosan minden cselekményükért kétszer olyan súlyos ítéletet kellett volna kapniuk, ami természetesen még gondolatkísérletnek is abszurdum. Tehát le kell szögeznünk, hogy az asszimilánsnak mondott és a cigány csoport bűnözői karrierjeit összességében sokkal súlyosabb cselekmények jelölik ki, mint a magyar csoportét.

Hogy az előbb vázolt és sokat emlegetett feltételezés valójában mennyire abszurd, azt pontosan mutatja a három csoportban az utolsó, a megkérdezéskor éppen folyamatban lévő szabadságvesztés ítéletek hosszúságának összehasonlítása. Az utolsó ítélet ugyanis mindhárom csoportban 5,5-6 év. Látszik tehát, hogy az ítélethozatal nem diszkriminatív, sőt a nagyobb súlyú bűnözői múlttal terhelt asszimiláns és cigány csoport esetében átlagosan és összességében relatíve enyhébb. Itt statisztikai bizonyságot nyert korábbi, néhány interjún alapuló feltételezésem, mely szerint a bírák a cigány vádlottak sanyarúbb körülményeit hajlamosak az ítélethozatalban enyhítő mozzanatként érvényre juttatni.

 

7. A megkérdezetteket sújtó ítéletek alapját képező cselekmények

A megkérdezettek többsége arról számolt be, hogy az utolsó és korábban kimért ítéletek alapjául nem egy cselekmény, hanem rendszerint halmazat szolgált. A kérdőívek áttekintéséből kiderült, mely cselekmények fordulnak elő leggyakrabban. Ezeket és főcsoportjaikat az alábbi táblázatban foglaltuk össze.

A táblázat alján található cselekmények egyrészt viszonylag ritkábban fordulnak elő az általunk vizsgált csoportban, de a bűnügyi statisztika szerint is, ezért összehasonlításra nem alkalmasak, másrészt nem képezhető belőlük csoport és nem sorolhatóak be más, a vizsgálatban lényegesnek mutatkozó főcsoportokba sem, ezért azokat a továbbiakban nem elemeztük.

 

A válaszadókat a következő cselekményért (is) ítélték el

 

Mag yar Asszimiláns Cigány
Cselekmény Korábban Most Korábban Most Korábban Most
Elet elleni 1:1,8% 24:31,6% 4:10,8% 3:7,1% 2:2,2% 6:7,6%
(Súlyos) testi sértés 3:5,5% 6:7,9 5:13,5% 5:11,9% 7:7,7% 4:5%
Elet és testi épség elleni ossz. 4:7,4% 30:39,5% 9:24,3% 8:19% 9:9,9% 10:12,6%
  7:12,9% 12:15,8% 7:18,9% 8:19% 25:27,5% 20:25,3%
  18:33,3% 10:13,1% 10:27% 5:11,9%  20:22% 15:19%
  10:18,5% 8:10,5% 3:8,1% 5:11,9% 15:16,5% 11:13,9%
  2:3,7% 1:1,3%   1:2,4% 2:2,2% 2:2,5%
Csalás 1:1,8% 3:3,9% 1:2,7% 1:2,4% 3:3,3% 2:2,5%
  2:3,7% 2:2,6%     1:1% 1:1,2%
  1:1,8% 2:2,6% 1:2,7%   4:4,4% 2:2,5%
Vagyoni és gazdasági összes 41:75,9% 38:50% 22:59,5% 20:47,6% 70:76,9% 53:66,9%
  1:1,8% 1:1,3% 3:8,1% 4:9,5% 6:6,6% 3:3,8%
  2:3,7%   1:2,7% 1:2,4%    
Személyi szabadság     1:2,7% 2:4,7% 3:3,3% 3:3,8%
  2:3,7% 2:2,6%     2:2,2% 2:2,5%
    1:1,3%   - 1:1,2%
Egyéb erőszakos cs-ek ossz. 5:9,2% 4:5,3% 5:13,5% 7:16,6% 11:12% 9:11,4%
Kiskorú       1:2,4%   2:2,5%
Közlekedési 3:5,5% 2:2,6% 1:2,7% 2:4,7% 1:1% 2:2,5%
Kábítószerrel kapcs. cselekm. 1:1,8% 1:1,3%       1:1,2%
    1:1,3%   3:7,1%   1:1,2%
Egyéb       1:2,4%   1:1,2%
Összes 54:100% 76:100% 37:100% 42:100% 91:100% 79:100%

(A vizsgálatban survey-technikai okokból el kellett néhol tekintenünk a cselekmények hivatalos megnevezésének és besorolásának alkalmazásától.) Az elemzés első lépcsőjében az egyes fő és alcsoportokban észlelt arányokat az összességhez viszonyítottuk. Az élet és testi épség elleni cselekmények átlagos gyakorisága az elítélés okai között az aktuális ítéletekben 23,7%, a korábbi ítéletek között 13,8%. Az eltérés okait mindjárt látni fogjuk.

Az ilyen cselekmények aránya az utolsó büntetés okai között a magyar csoportban igen magas, mégpedig a rendszerint halállal végződő élet elleni cselekmények magas aránya miatt. Hozzá kell tennünk, hogy ez az elkövetői kör általában első bűntényes, tagjai korábban csak ritkán követtek el törvénybe ütköző cselekményt.

Az asszimiláns csoportra mért aktuális ítéletek között ez a cselekménycsoport ugyan 20%-kal kisebb, mint a magyarok esetében, azonban 25%-ban van jelen a megelőző büntetések között, többek esetében ismétlődően fordul elő, mégpedig elsősorban a mindkét ítéletcsoport okai közt kiemelkedően jelentkező súlyos testi sértések miatt. Ugyanakkor a korábbi ítéletek okai között a két másik csoporthoz viszonyítva szintén igen magas az élet elleni cselekmények aránya. Látni fogjuk, hogy az asszimilánsok igen magas arányban képviseltetik magukat az egyéb erőszakos cselekmények területén is, tehát igen agresszív hajlandóságú csoportnak mutatkoznak.

A cigány csoportban viszont a korábbi és aktuális ítéletek okai között ez a deliktum-csoport csak 10-12%-ban van jelen. A súlyos testi sértések aránya mindkét ítéletcsoportban csak fele az asszimilánsok között mértnek, és a magyarok értékei felé tart. Az élet elleni cselekmények aránya is összességében alacsony szinten marad. Ha a cigány és az asszimiláns csoportot összevonnánk, mint ahogy minden bizonnyal a többségi társadalom (és intézményei) is egy csoportként kezeli őket, arra a néhol hangoztatott megállapításra juthatnánk, hogy az élet és testi épség elleni cselekmények oroszlánrészét cigányok — részben/egészben cigány származásúak - követik el. A cigányokkal kapcsolatos elemzésünk egyik lényeges nyeresége az, hogy kimutattuk: a magukat cigányként azonosítók között nem kiemelkedően magas az élet- és testi épség elleni cselekmények aránya. Ezt az is alátámasztja, hogy az ilyen cselekmények látenciája igen alacsony, elkövetőik ritkán kerülik el a felelősségre vonást.

Az ítéletek alapjául szolgáló cselekmények derékhadát mindhárom csoportban a közvetlen haszonszerzésre irányuló vagyoni és (jóval kisebb részben) gazdasági cselekmények adják, amelyek az egyes etnikai csoportok és ítéleti kategóriák sorrendjében (kerekítve) 76/50; 60/48 és 77/67 %-ban fordulnak elő, vagyis összességében ebben a főcsoportban az asszimilánsok valamelyest elmaradnak a magyarok és a cigányok között. A három legjellemzőbb alcsoport a rablás, betörés és a lopás, főként ezekre irányítottuk figyelmünket.

A rablások tekintetében mindkét ítélettípusban az arányok a magyarok felől a cigányok felé haladva emelkednek, tehát ebben a csoportban a cigányok vezetik a ranglistát, jóval megelőzve az asszimilánsokat is. A betörések tekintetében kiegyenlítettebb kép mutatkozik: a magyarok paraszthajszálnyival vezetnek, de mindhárom csoportban a két ítélettípus átlagában 20-23%-os arány mutatkozik. A lopások tekintetében -ismét csak csekély mértékben - a cigányok vezetnek a magyarok előtt, az asszimilánsok 5% körüli mértékben elmaradnak mögöttük.

Az egyéb erőszakos cselekményekben, főként a garázdaságban és rongálásban — mint jeleztük — az asszimilánsok a listavezetők, körükben kétszeres gyakorisággal fordul elő az ítélet okai közt, mint a magyarok esetében, de a cigányok között is jóval gyakrabban fordul elő, mint a magyar elkövetői körben.

A továbbiakban a közvetlen haszonszerzésre irányuló, majd az összesített erőszakos cselekmény belső struktúráját vizsgáltuk, az egyes alcsoportokat a főcsoport egészéhez viszonyítottuk.

Ebben az összesítésben a haszonszerzésre irányuló cselekmények közül a rablás és a betörés fej-fej mellett vezet az ítéletek okai között. A zsarolás, csalás, sikkasztás alcsoportjaiban nem keletkeztek összehasonlításra alkalmas adatok. A rablást illetően a cigány és asszimiláns csoport azonos arányban, mintegy 10%-kal vezet a magyarok előtt. (Rablás arányai a három csoportban a két ítélettípus átlagában: 24,2; 35,9; 36,7%. Cigányok és asszimilánsok átlaga 36%). A betörés tekintetében azonos átlagértékekkel (35,1; 35,2; 28,5%) a magyar és az asszimiláns csoport vezet a tőlük kb. 8%-kal elmaradó cigányok előtt. A lopás vonatkozásában a három csoport 20-22%-os összátlagban egymás mellett halad.

 

1. segédtábla: Vagyon elleni és gazdasági cselekmények összessége a korábbi és az aktuális büntetés okai között

Etnikai csoport
Magyar Asszimiláns Cigány
Haszonszerző cselekmény Korábban Most Korábban Most Korábban Most
Rablás 7:17% 12:31,5% 7:31,8% 8:40% 25:35,7% 20:37,7%
Betörés 18:43,9% 10:26,3% 10:45,4% 5:25% 20:28,6% 15:28,3%
Lopás 10:24,4% 8:21% 3:13,6% 5:25% 15:21,1% 11:20,7%
Zsarolás 2:4,8% 1:2,6%   1:5% 2:2,8% 2:3,7%
Csalás 1:2,4% 3:7,8% 1:4,5% 1:5% 3:4,3% 2:3,7%
Sikkasztás 2:4,8% 2:5,2%     1:1,4% 1:1,9%
Gazdasági cselekmény 1:2,4% 2:5,2% 1:4,5%   4:5,7% 2:3,7%
Összes 41:100% 38:100% 22:100% 20:100% 70:100% 53:100%

 

Ennek alapján megállapítható, hogy a közvetlen haszonszerzésre irányuló cselekmények mint büntetési okok struktúrájában a három csoport nem mutat jelentős eltéréseket. Az asszimiláns és a cigány csoportban együttesen a személy elleni, míg az asszimiláns és a magyar csoportban együttesen a tárgyak elleni agreszszió erősebben jelentkezik. Tehát az asszimiláns csoport esetében a bűnelkövetésben nagyobb fokú agresz-szivitás mutatkozik, mint a másik csoportokban.

Az erőszakos cselekmények összesítésében a rongálás, személyi szabadság korlátozása, szexuális cselekmények és a megrontás nem szolgáltak kellően operacionalizálható adatokkal, ezért azokat a továbbiakban nem elemeztük. Tekintettel arra, hogy a rablás vagyoni vonatkozásokon túl súlyos erőszakos cselekmény elkövetésével vagy annak fenyegetésével párosul, azt ebben az összesítésben is szerepeltettük az „erőszak rablás során" című sorban.

Itt is megmutatkozik, hogy a korábbi és aktuális ítélet okai között a magyar és az asszimiláns csoportban kiemelkedően, a cigányok értékeit messze meghaladóan magas a két ítéletfajta átlagában az élet és testi épség elleni cselekmények aránya — (csoportonkénti sorrendben átlag 45, 37,6; 22,7%. Három csoport közös átlaga: 35,1%) - de legmagasabb a magyar csoportban. Mint azonban várható volt, egészében mégis a rablással összefüggő' erőszakos cselekmények állnak az élen, ezek csoportonkénti arányában viszont a cigány elkövetóTí állnak az élen, míg a magyar és asszimiláns elkövetők kb. 20%-kal lemaradva követik őket34. („Rablás során" csoportonként a két ítélettípus átlagában: 34,9; 33,3; 55,3%. Összes átlag 41%.) Ez a korábban mondottakkal szemben arra utal, hogy a cigány csoportot is igen agresszív elkövetési módszerek jellemzik, különösen a vagyon elleni cselekmények területén, de nem csak ott. Ugyanis a cigány elkövetők, de még inkább az asszimilánsok esetében kiemelkedően nagy arányban találunk garázdaságot a büntetés okai között. (Garázdaság csoportok sorrendjében, kétfajta ítélet átlagában: 4,2%;11,1%; 10,5%)

 

2. segédtábla: Az erőszakos bűncselekmények összessége a korábbi és aktuális büntetés okai között

Etnikai csoport
Magyar Asszimiláns Cigány
Cselekmény Korábban Most Korábban Most Korábban Most
Elet elleni 1:6,2% 24:52,2% 4:19% 3:12,5% 2:4,4% 6:15,4%
(Súlyos) testi sértés 3:18,8% 6:13% 5:23% 5:20,8% 7:15,5% 4:10,2%
Étet és testi épség elleni összes 4:25% 30:65,2% 9:42% 8:33,3% 9:19,9% 10:25,6%-
Erőszak rablás során 7:43,8% 12:26% 7:33,3% 8:33,3% 25:55,5% 20:51,3%
Etnikai csoport Magyar Asszimiláns Cigány
Cselekmény Korábban Most Korábban Most Korábban Most
Garázdaság 1:6,2% 1:2,2% 3:1,4% 5: 20,8%* 6:13,3% 3:7,7%
Összes erőszakos cselekmény 16:100% 46:100% 21:100% 24:100% 45:100% 39:100%

* Az asszimiláns aktuális ítéleteinek okai között egy hivatalos személy elleni erőszakot találtunk, amely a főtábla, egyéb sorában szerepel. Ezt ebben az ösz-szesítésben - jobb híján - a garázdaságok között szerepeltetjük.

Ennek megfelelően megállapítást nyerhet, hogy míg a magyar csoportban csak az indulati cselekmények esetében - tehát a teljes bűnözési mező egy szegmensében - mutatkozik felfokozott, romboló agresszió, addig az asszimiláns és a cigány csoport bűnelkövetésének valamennyi lényeges területén fokozott agresszivitás nyilvánul meg.

 

IX. BÁNÁSMÓD A VIZSGÁLATI ÉS BÜNTETŐELJÁRÁSBAN, VALAMINT A FEGYINTÉZETBEN. AZ ELÍTÉLTEK JÖVŐKÉPE

1. Előzetes letartóztatás, vizsgálati fogság, büntetőeljárás

Az előzetes fogvatartás körülményei, a rendőri és vizsgálati eljárás, valamint a bírósági eljárás folyamán elszenvedett sérelmek miatt eddig is számos panasz jelentkezett, amit az állami és civil jogvédő szervezetek jelentései is tanúsítanak. Előfeltevésként elképzelhetőnek tartottuk, hogy az ítéletet megelőző fogvatartás általában véve igen hátrányos, megalázó volta és körülményei tekintetében esetleg lehetnek különbségek a többségi társadalom tagjai, tehát a magyarok javára és a roma fogvatartottak kárára. Ezért nem mulaszthattuk el ennek megvizsgálását. Olyan tényezőket vettünk figyelembe, amelyek még igen csekély előfordulás esetén is komoly hiányosságot, vagy az emberi jogok súlyos sérelmét jelentik. Tekintve, hogy a vizsgálatban való részvételtől senki sem várhatta helyzetének megváltozását, nincs okunk komolyan kételkedni a válaszok tartalmában, bár mint látni fogjuk, bizonyos mozzanatok esetében a szubjektív elemekkel számolnunk kell. Az elítéltek átlag mintegy 30%-a nehezményezett valamilyen, az ellene folyó vizsgálat rendőri vagy bírói szakaszában előállt hátrányos körülményt. Az adatok áttekintéséből sejthető, hogy az etnikai valenciákkal rendelkezők, tehát az asszimilánsok és cigányok a magyaroknál hátrányosabb helyzetbe kerülnek a büntetőeljárás és annak előkészítése folyamán. Ez a két csoport összességben 7-8%-kal gyakrabban szerez negatív tapasztalatokat, mint magyar sorstársaik. Az összességében negatív tapasztalatok hiányáról vagy kifejezetten pozitívumokról beszámolók aránya pedig mintegy 15%-kal kevesebb az etnikailag színezett csoportokban, mint a magyarok körében. Ennek megfelelően revideálni kényszerülünk azt a korábbi nézetünket, miszerint az adott kisebbséghez tartozókat a vizsgálat során nem éri diszkrimináció és/vagy bántalmazás35.

Az elítéltek állítása szerint közel 70%-ukat a rendőri és vizsgálati eljárás során bántalmazták.36 A bántalmazott válaszadók döntő többsége néhány pofonról számol be, de nem kevés azok száma is, akiket összevertek. Ezzel szemben csak néhányan tesznek említést másfajta megaláztatásról. Tehát az előzetes letartóztatásban, illetve vizsgálati fogságban hazánkban - bármilyen szomorú is -, a bántalmazás bevett gyakorlatnak tekinthető. Világosan kirajzolódik, hogy a bántalmazottak aránya a magyarok felől a cigányok felé tartva egyértelműen növekszik. Az asszimilánsok és a cigányok — különösen az utóbbiak - körében a bántalmazottak aránya hasonló és az átlagot meghaladóan magas: 73 és 80%.

A felvételből nem derül ki, hogy a megkérdezettek által bántalmazásnak minősített esetek milyen arányában került sor jogszerűen, fegyelmi okok miatt kényszerítő eszközök alkalmazására. Nem megalapozatlan a feltételezés, hogy ilyen esetek viszonylag gyakran előfordulnak. Rendőri tapasztalatok és információk szerint a cigány származásúakkal szemben viszonylag gyakran válnak szükségessé indokolt kényszerintézkedések. Ezt az információt azonban ellenőrizni nem tudjuk. Ha igaz, akkor sem valószínűsíthető, hogy ezek száma az itt tapasztalt arányt megközelítené. Tehát fenn kell tartanunk álláspontunkat, hogy a vizsgálati eljárás során az erőszak alkalmazása, különösen a cigány származásúakkal szemben tipikus jelenség.

Előbbi vélelmünket alátámasztja az az igen aggasztó mozzanat, hogy az elítéltek mintegy negyede kényszervallatásról számol be, amelynek arányai a magyar csoport felől indulva a cigányok felé egyenletesen emelkedik, és körükben jóval meghaladja az átlagot. Az akár vallomástétel, akár más cél érdekében vagy egyéb okból bántalmazottak körében az etnikai kapcsolattal rendelkezők magasabb aránya egyértelműen jelzi, hogy az eljárás hatósági résztvevői részéről velük szemben jóval kisebb a respektus, a gátlások ereje és a viszont-reakciótól - bepanaszolástól, meghurcoltatástól - való félelem. Kikövetkeztethető, hogy a kollektív intézményi mentalitás inkább megengedhetőnek tartja a cigányokkal, illetve a cigánynak vélt személyekkel szembeni erőszakot, és nagyobb védelmet nyújt az erőszakot alkalmazóknak, mintha azt a többségi társadalomhoz tartozó vádlotton követnék el.

Az ellátásra (étkezés) átlagosan alig 10% panaszkodik, tehát az ezzel kapcsolatos problémák nem tekinthetőek súlyosnak vagy általánosan jellemzőnek. Az előzetes fogvatartásban lévők az üzemi étkeztetés színvonalának megfelelő ellátást kapnak. Ezt a magyarok 60%-ának elégedettsége jelzi. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy az ellátásra vonatkozó panasz az asszi-miláns és a cigány csoportban magasabb, és a magyarhoz képest növekedőben van. Ezt magyarázhatják egyrészt az ízlésbeli és mennyiségbeli szokások eltérései, de nem zárhatjuk ki teljességgel, hogy egyfajta rejtett diszkrimináció is szerepet játszhat. Az ilyenfajta sikanírozás lehetőségeit a katonaviselt férfiak mind jól ismerik.

 

Bánásmód előzetes letartóztatásban, vizsgálati fogságban és a büntetőeljárás

Kétértékű kijelentések Magyar Asszimiláns Cigány Panasz Átlaga
1 2 1 2 1 2 1 2  
Nem bántalmaztak, nem aláztak meg Bántalmaztak, megaláztak 23:36,9 % 34:53,1 % 6: 27,3 % 16:72,7 % 8:14,7 % 49:80,3 % 68,7 %
Nem kényszerítette k erőszakkal vallomásra Kényszerítettek 26:40,6 % 10:15,6 % Ili 72 7 5:22,7 % 11:18 % 21:34,4 % 24,2 %
Rendes ellátást kaptam Nem 38:39, 3 4:6,3 % 7;31,8 % 2:9 % 26:41 % 8:13,1 % 9,5 %
Engedtek mosakodni, WC-re járni Nem 45:.70,3% 5:7,8 % 16:.72.7 2:9 % 32:52,5 7:11,5 % 9,4 %
Cella tágas, világos volt Szűk, sötét 21: 32,8% 23:35,9 % 11:50 % 4:18,2 % 17:27,8 %   17:27,8 % 27,3 %
A rabtársaimmal kijöttem Bántalmaztak 47 :73,4 1:1,5 % 15.1.8.2 %   35:57,4 1:1,6 % 1 %
Beszélhettem ügyvéddel Nem 43:67,2 % 5:7,8 % 9-40,9 % 4:18,2 % 25:41 % 12:19,6 % 15,2 %
A védó' lelkiismeretesen foglalkozott az ügyemmel Nem törődött az ügyemmel 32:50 % 11:17,2 % 9-10 9 % 6:27,3 % 20:32 8 % 16:26,2 % 23,6 %
Bíráim méltányosan, megértően viselkedtek Méltánytalanul, gorombán 16:25% 32:50 % 6:27 3 "1 8:36,4 % 9:14,7% 29:47,5 % 44,6 %
1. fokú ítélet igazságos volt Nem 15:23,4% 32.50 % 3:40,9 % 10:45,5 % 12:19 % 30:49,1 % 48,2 %
2. fokú Ítélet igazságos volt Nem 15:23,4% 26:40,6 % 7:31,8% 8:36,4 % 12:19.6 % 28:45,9 % 41 %
Származásom miatt nem szenvedtem hátrányt Hátrányt szenvedtem   5:22,7 % 2:9 % 914,7 % 22:36 % 22,5 %
Benyomások átlaga   Pozitív Negatív Pozitív Negatív Pozitív Negatív 27,9%
%   45,6 26 43,9 25,4 29,5 33  
Összes megkérdezett   64:100% 22:100% 61:100%  

 

A tisztálkodás és a szükség végzésének megtagadása nem jellemző, azonban - a magyaroktól a cigányokig enyhén emelkedő mértékben - minden csoportban átlag 9,5%-ban előfordul, ami nem teljesen elhanyagolható.

A válaszadók közel 30%-a panaszkodik a szűk, sötét, zsúfolt cellákra, etnikai diszkrimináció azonban nem vélelmezhető, hiszen a legelégedetlenebbek éppen a magyarok. Az előzetesen fogvatartottak társaik általi bántalmazása ezzel szemben ritkaságszámba megy.

A fogvatartottak 15%-a arról számolt be, hogy nehezítették, akadályozták, hogy kapcsolatot teremtsenek ügyvédjükkel. Ez még 1%-nyi előfordulás esetén sem volna elhanyagolható. Ennek kapcsán is egyértelműen kiviláglik az etnikai vonzásban élők diszkriminációja: az asszimilánsok és cigányok esetében majd 20%-os gyakorisággal, tehát a magyaroknál mért értéknél közel háromszor gyakrabban fordul elő.

A válaszadók körülbelül negyede úgy véli, ügyvédje elhanyagolta őt és ügyét, ezzel hozzájárult a túlzóan súlyos ítélethez. Itt is tetten érhető az etnikai kötődésű vádlottak hátrányosabb helyzete, hiszen közel 27%-uk esetében lelkiismeretlen módon járt el a védő. Bár a vádlottak aligha tudják szakmai körültekintéssel megítélni a védő munkáját, annak magatartásából és számos más jelből a vádlott is következtethet védője ügyszeretetére. Valószínűsíthető, hogy az „elhanyagoltak" esetében jobbára kirendelt védőkről volt szó, bár egyes tapasztalatok szerint a kisebb büntetőügyeket a vádlott által fizetett védők sem követik teljes odaadással. Az ügyvédi munkával kapcsolatos hiányosságokra ombudsmani vizsgálat is utalt, és a korábbiakban magam is felhívtam rá a figyelmet.37

A bírák viselkedésében az elítéltek 50%-ot megközelítő a-rányban találtak kivetnivalót, etnikai mozzanatokra utaló tendenciát nem találtunk. Meg kell azonban állapítani, hogy hazánkban a büntetőeljárások folyamán igen gyakran tapasztalható, hogy a bíró a szükséges fegyelemtartás és tekintélynyilvánítás mértékén túl türelmetlen, lekezelő, goromba hangot üt meg a vádlottal, és közvetve kinyilvánítja elfogultságát. Ez tükröződik vissza a panaszok magas számában és arányában.

Az ítélethozatal és bíráskodás tekintetében inkább pozitív jelenségnek tartható, hogy az elítélteknek csupán 40-48%-a tartja igazságtalannak a reá mért büntetést. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a fennmaradó rész legalábbis el tudja fogadni az ítéletet, 20-30% pedig igazságosnak tartja azt. Más oldalról viszont elgondolkoztató, hogy az elítéltek 50-60% nem tud azonosulni a büntetés súlyával, tehát az ítélet várt és feltételezett nevelő, jövőbeli visszatartó hatása nem érvényesül, végelemzésben újabb normasértést kiváltó indulatokat gerjeszt. Az elítéltek szubjektív véleményében az ítélethozatalt befolyásoló etnikai részrehajlás nyomait nem leltük fel, ami a bírák egészében jó bizonyítványát támasztja alá.

E részvizsgálat legszubjektívebb, tehát legtöbb hibalehető-séget tartalmazó mozzanata az a kérdés volt, hogy az elítélt véleménye szerint szenvedett e hátrányt származása miatt. A magyar csoportban ilyen csak különleges körülmények együttállása esetén lett volna lehetséges (pl. ha a hatóság vele szemben eljáró képviselője cigány), ilyet azonban elvétve sem találtunk, ezért teljesen figyelmen kívül hagytuk. A válaszokból csakúgy, mint a többi sor elemzéséből az világlott ki, hogy a cigányokat súlyos hátrányok, gyakori diszkrimináció éri a vizsgálati eljárásokban, amit szubjektíven és összességében többé-kevésbé helyesen érzékelnek.38 Az asszimilánsok csoportja ebben a vonatkozásban is köztes csoportnak mutatkozik, őket a magyaroknál gyakrabban, a cigányoknál ritkábban éri hátrány és megkülönböztetés. Ez arra utal, hogy az asszimilánsok percepciója, a cigányokkal való azonosításuk a bűnüldözésben kevésbé egyértelmű, mint arra a „Ki a cigány" c. módszertani fejtegetésben utaltunk. A cigányoktól való elkülönülésük minden valószínűség szerint habituális jegyekben is megnyilvánul és ez „puhítja fel" a többségi részről történő azonosításukat, besorolásukat.

 

2. A börtönélet körülményei

A börtön teljes lakosságának 15-17%-a talált valamilyen kivetnivalót fogvatartásának körülményei, a börtönrezsim vagy a személyzet, illetve a rabtársak általi bánásmód miatt.

 

A börtönélet körülményei

 

A legtöbb panasz (31%) az elhelyezés, tehát a lakókörletek állapota, nagysága, minősége miatt érkezett, főként a magyar csoport részéről.

A fogvatartottak mintegy 20%-a kifogásolta az ellátás minőségét. Csoportonkénti szignifikáns eltéréseket nem sikerült kimutatni. A fogavatartottak ellátásáról az előbbi alfejezetben megállapítottuk, hogy az nem mindenki ízlése szerint való házikoszt, de élvezhető, tápláló. Úgy gondolom, a 20%-nyi - feltehetően ízlésbeli és mennyiségbeli preferenciák miatti - kifogás miatt nem érheti szó az ellátás egészét.

Az őr- és börtönszemélyzet viselkedése, embertelen magatartása miatt tett kifogások átlagosan 10%-nyi aránya szintén nem engedi meg azt a feltételezést, hogy a börtönben részükről a fogvatartottak elleni inzultusok jellemzőek volnának. Annális kevésbé, mivel a három csoport átlagában 61% szerint a bánásmód kifejezetten emberséges. Meg kell jegyeznünk, hogy az elítéltek embertelen bánásmódról beszámoló kisebbségének belső szerkezetében az arányok a magyar csoport felől a cigányok felé egyre emelkednek. Itt is figyelembe kell azonban venni, hogy, mint arról - más, ezúttal hiteles - források39 beszámolnak, a cigány származásúak körében gyakrabban fordulnak elő fegyelmi problémák. A fegyelmező eszközök alkalmazását sokan igazságtalan, embertelen bánásmódként élhetik meg. Másrészt az sem kizárt, hogy a szelektív percepció mint strukturális ok következtében a személyzet részéről velük szemben valamivel gyakrabban kerül sor fegyelmezésre. Egészében azonban le kell szögeznünk, indokolatlan azt hinni, hogy a börtönszemélyzet diszkriminatíven, agresszíven viszonyulna a fog-vatartottakhoz, vagy azok kisebbséghez tartozó tagjaihoz. Hiszen még a cigány származásúnak sejthető elítéltek 50-60%-a is kimondottan emberséges elbánásról tudósít.

A rabtársakhoz való viszony az elítéltek egészében kiegyensúlyozottnak, jónak mondható. A magyarok 80%-a, a cigány környezetből származók 65-70%-a nyilatkozott ilyen értelemben. Összesen egy fő számolt be arról, hogy rabtársai bántalmazták. Tehát a legendák világába kell utalnunk a börtönökben dúló etnikai konfliktusokról, kínzásokról, megerőszakolásokról szóló, alighanem amerikai filmek által inspirált híreszteléseket. Az adatsorból annyi azért kitűnik, hogy a kisebbségiek viszonya a többséghez kevésbé jó, mint a többségieké egymás között.

A cigányok 11%-a érzi úgy, hogy származása miatt hátrányok érték, ezt azonban igen viszonylagossá teszi, hogy az asszimilánsok részéről, akiket többségi környezetük valószínűleg szintén cigányként észlel, egyetlen ilyen értelmű nyilatkozatot sem találtunk. Tehát kiviláglik, hogy az embertelen bánásmód miatt panaszkodók egy része azt nem etnikai motivációkra vezeti vissza.

Az alfejezet összegzéseként megállapítható, hogy az asszi-miláns és cigány elítéltek általános közérzete rosszabb a börtön magyar   etnikumú  fogvatartottjaiénál,   tárgyilagos   megítélés szerint azonban nem állítható, hogy hátrányosabb helyzetben volnának a többi elítéltnél, bármiféle diszkrimináció, durva bánásmód céltáblái volnának. Hasonló eredményre jutott a BVOP kutatása is, amelyet egyfajta önkontrollként figyelemmel kísértünk.40

 

3. A fogvatartottak jövőképe

A börtönből való szabadulás utáni újrakezdés tekintetében kiemelkedő fontosságú tényező, hogy az elítéletek milyen feltételek közé kerülnek ki illetve vissza a civil életbe, milyen feltételekkel számolnak és milyen elhatározások vezetik őket.

E keretfeltételek egyik lényeges momentuma a családjukhoz való, illetve a család hozzájuk való viszonyulása, vagyis számíthatnak-e a családjuk támogatására. A teljes megkérde-zetti kör mintegy 62%-a számít családja segítségére a szabadulás után. Aggasztóan magas - mintegy 40% - tehát azok átlagos aránya, akik mögött nem áll majd érzelmi és/vagy anyagi támogatás a család részéről. A család fogalmán ebben a kontextusban nem feltétlenül házastársat kell érteni, hiszen fiatal, nem feltétlenül nős csoportról van szó, hanem sokkal inkább a szélesebb értelemben vett családot, közvetlen rokonságot.

A családi támogatásra legerősebben a cigány csoport számít, őket követik a magyarok. A sor végén az asszimilánsok helyezkednek el, akikről már korábban sejteni engedtük, hogy feltehetően rohamos modernizációjuk következtében nagyon meggyengültek szélesebb családi kötődéseik. A magyar csoporttal azonos arányuk véli úgy, hogy bizonyosan nem számíthat a családjára. Korábban láttuk, hogy a börtönbe kerülés előtt - a másik két csoportot meghaladóan - a cigányok majd 80%-a párkapcsolatban élt, érthető, miért magasabb köztük a továbbra is aktív párkapcsolat aránya. Feltűnő, hogy a három csoport közül a magyarok körében bomlékonyabbnak mutatkozik a párkapcsolat, mint az azonos értékeket mutató másik két csoportban. A jelenséget egyrészt magyarázhatja, hogy a magyarok körében a társ börtönbe kerülése rontja családról a környezet által alkotott értékítéletét, ezért a házastárs vagy élettárs igyekszik kiszabadulni a kapcsolatból. A cigány és asszimiláns csoportban nem feltétlenül ez a helyzet. Ennél azonban keményebb magyarázatként kínálkozik, hogy a magyar csoportban a börtönbe került férfi jövedelemszerző funkciója betöltetlen marad, ezért a nő kénytelen új élettárs után nézni. A cigány csoportban ezzel szemben a rokonság gondoskodik az asszony és a gyermekek eltartásáról. Mindenesetre a felbomlott párkapcsolat mind pszichológiai, mind pénzügyi tekintetben igen jelentősen rontja a szabadulók újrakezdési esélyeit.

 

A jövő a szabadulás után

Kétértékű kijelentések Magyar Asszimiláns Cigány Pozitív átlag
1 2 1 2 1 2 1 2  
1. Vár a családom Senki sem vár 45:70,3 % 5:7,8 % 14:63,6 % 4:18,2 % 50:81,9 % 0: 71,9 %
2. Vár a párom Időközben elhagyott 23:35,9 % 13:20,3 % 9:40,9 % 3:13,6 % 36:59% 9:14,7 % 45,3 %
3. Családom segít majd Nem 48:75 % % 13:59 % 3:13,6 43:70,5 % 2:3,3 % 68,2 %
1-3. sorok átlaga   60,4% 14% 54,5% 15% 70,5% 6% 61,8%
4. Barátaim segítenek Nem 34:53,1 % 13:20,3 % 11:50 % 3:13,6 % 22:36 % 10:16.4%  
5. Kerülöm majd a régi haverokat Megkeresem őket 34:53,1 % 8:12,5 % 14:63,6 % 0:0 % 39:63,9 % 0  
6. Van lakásom Már nincs 50:78,1 % 6:9,4 %. 15:68,2 % 3:13,6 % 40:65,6 %   70:6%
7. Biztosan lesz munkám Nem hiszem 46:73,9 % 4:6,2 -. .   % 16:72,7 % 2:9 % 39:63,9 % 7:11,5 % 70,1 %
8. Biztosan megélek majd a keresetemből Nem 45:70,3 % 4:6,2 -% 17:77,3 % 2:9 % 37:60,6 % 9:14,7 % 69,4 %
9. Biztosan nem bűnözöm többet Lesz még cselekmény 48:75 % 6:9,4 % 15:68,2 % 3:13,6 % 33:54% 7:11,5 % 65,7 %
10. Igyekszem nem bűnözésből élni Bűnözésből fogok élni 50:78,1 % 1:1,5 15:68,2 % 1:4,5 % 43:70,5 % 2:3,3 % 72,2 %
11. Biztos nem kerülők vissza a börtönbe Úgyis visszakerülök 52:81,2 % 4:6,2 16:72,7 % 1:4,5% 35:57,4 % 4:6,5% 70,4 %
6-11. sorok átlaga   76,1% 6,5% 71,1% M 62% 8,7% 69,7%
Összes megkérdezett   64:100% 22:100% 61:100%  

 

A baráti kapcsolatoknak a segítségnyújtásban játszott szerepét nem szabad túlzottan nagyra értékelnünk. Hiszen a haverokból és a barátokból álló környezetbe való visszatérés sejthetően inkább a bűnelkövetés felé tereli a szabadulókat. A válaszadók átlag mintegy 50%-a számít segítségükre, ugyanakkor 60%-uk mégis inkább elkerülné őket. Tehát a korábbi magán kapcsolatrendszerhez való viszony több mint ambivalens, inkább negatív.

Az elítéltek jövőprognózisa átlagosan 70%-ban egyértelműen pozitív, és az asszimilánsokon keresztül a cigányok felé haladva szinte minden tekintetben szignifikánsan romlik, de még az utóbbiak körében is meghaladja a 60%-ot.

A magyarok 80%-ának, az asszimilánsok 65-68%-ának van szabadulásának időpontjára biztos lakása. Az asszimilánsok viszonylag nagy hányada a fogvatartás idején elveszítette a lakását. Míg a magyarok és asszimilánsok 73-74%-a számít arra, hogy kap munkát, addig a cigányoknak csak 64%-a vélekedik így. Hasonló arányok mutatkoznak a munkavállalásból származó keresetből való megélhetési esélyek latolgatásában. A magyarok felől a cigányok felé haladva egyre többen úgy vélik, hogy nem lesznek képesek megélni munkajövedelmükből. A munkavállalási és becsületes megélhetési esélyekre vonatkozó prognózisok a végzettségek arányában számított, fentebb közölt valós esélyek ismeretében teljesen irreálisnak mutatkoznak. Különösen akkor, ha figyelembe vesszük, hogy büntetett előéletű munkakeresőkről van szó, akiket eleve bizalmatlansággal fogad a munkaerőpiac. Esélyeik annál is rosszabbnak látszanak, mivel a magyar gazdasági átalakulással eltűntek azok az államilag „szponzorált" munkahelyek, ahova utógondozás keretében korábban elhelyezték a szabadulókat. Tehát azzal kell számolni, hogy döntő többségük megélhetését az illegalitás és legalitás határmezsgyéjén mozgó tevékenységekből fogja fedezni, végül nagy eséllyel újra bűnelkövetővé válik.

A bűnelkövetés abbahagyására vonatkozó egyértelmű elhatározásban a magyarok és cigányok közti lejtő a sorrendben 75-68-54%-os arányokból egyértelműen kitűnik, és hasonló arányokban ezt támogatják az ismételt börtönbekerülésre vonatkozó előrejelzések is. A bűnöző életmód abbahagyására, az ismételt börtönbejutás elkerülésére irányuló igyekezet, erősebb-gyengébb eltökéltség valamivel nagyobb arányokban jelentkezik, mint a szilárd elhatározás. Az asszimiláns és a cigány csoportban nagyobb arányban mutatkozik a bűnöző életmód folytatását bekalkuláló jövőkép, mint a magyarok között. A fogva-tartottak 5-7%-a van meggyőződve arról, hogy újra börtönbe fog kerülni.

A fenti részeredményeket összegezve - és figyelembe véve, hogy a megkérdezettek átlag 70%-a, az etnikai érintettségűek 80%-a bűnismétlő - megállapítható, hogy az elítéltek jövőképe rengeteg irreális elemet tartalmaznak, ezek inkább vágyfantáziák, mint reális esélyfelmérések. Más kutatások is rámutattak, hogy az elítéltek fantasztikusnak nevezhető optimizmussal néznek a jövőbe, - amíg ítéletüket töltik.41

 

X. AZ ETNIKAI CSOPORTOK EGYMÁSHOZ VALÓ VISZONYA

1. Interetnikai baráti kapcsolatok

Az etnikai határok zártságát, illetve nyitottságát vizsgálva érdeklődtünk az elítéltek interetnikai tartalmú baráti kapcsolatai felől.

 

Az egyes etnikai csoportok cigányokkal folytatott baráti kapcsolatai

Hány cigánv barátja van'' Összes válaszadó: fö és % Magyarok Asszimilánsok Cigányok
Sok 48.32.6 3:4,7% 9:40,9% 36:59%
Néhány 70:32,6% 33:51,5% 13:59% 24:39,3
Nincs 29:19,8 33:43,8% 0:0% 1:1,6%
Összes válasz 147:100% 64: 100% 22:100% 61:100%

Előkutatásunk arra utalt, hogy a börtönökben fogva tartott többségi és roma elkövetők között csak igen korlátozott kapcsolattartás van. Jelen vizsgálatunk arról győzött meg, hogy a többségiek mintegy fele az előfeltételezésekkel ellentétben viszonylag szoros kapcsolatot ápol cigányokkal. Ezzel szemben ennek a csoportnak a másik fele teljes elzárkózást mutat velük szemben. Mindez arra enged következtetni, hogy a cigányság és a többség között az emberi kapcsolatokban a fenntartások ellenére is viszonylag jelentős átjárás mutatkozik. Kézenfekvő a következtetés, hogy a cigány származásúak részéről a befogadás gesztusa iránti folyamodás nem eredménytelen. Ez - legalábbis a bűnelkövetői körben - a többség részéről egyfajta toleranciát, befogadó készséget tükröz a kisebbség irányába.

Az egyértelműen a cigány etnikumhoz tartozó csoport döntő hányada, mintegy 90%-a jobbára vagy nagyobb részben saját etnikumához tartozókkal tart fenn baráti kapcsolatokat. Az asszimiláns csoport baráti kapcsolatai is elsősorban a cigány etnikumhoz kötődnek. Ez megerősíti azt a meggyőződésünket, hogy szocializációjukban elsősorban a roma csoporthoz kapcsolódnak, asszimilációjuk tehát befejezetlen, illetve reverzibilis: identitásválasztásuk annyiban önkényes, hogy a befogadás gesztusa velük szemben nem, vagy csak korlátozottan történt meg, illetve nem találtak megfelelő kapcsolatot a választott befogadó csoport tagjaihoz. Az adatok természetesen nem adnak felvilágosítást sem e barátságok minőségéről, sem arról, hogy a megkérdezettek a válaszadáskor csak börtön-barátságaikról számoltak-e be, vagy a civil életben kötött baráti kapcsolataikról is.

 

2. Az egyes csoportok képe önmagukról és egymásról

Ebben az alfejezetben elsőként az egyes csoportok önmagukról és a másik csoportokról alkotott általános, a jó és rossz fogalmai mentén komprimált képét vizsgáltuk. Mindhárom csoportban hasonló, 78-82%-ban azt találtuk, hogy a magyart tekinti a jó, tehát saját maga számára is viszonyítási alapként szolgáló csoportnak. A magyarokkal kapcsolatban megjegyzendő, hogy nem szívesen alkottak értékítéletet a cigányokkal kapcsolatban, volt olyan, aki szöveges jegyzetben tudatta, hogy véleménye szerint nincs különbség ember és ember között. Ez az emberi egyenlőség eszméjének, valamint az emberi jogi és kisebbségjogi szempontoknak az elterjedtségét és hatékonyságát jelzi az elítéltek körében, jóllehet nyilvánvalóan nem alapos, inkább homályos filozófiai és jogelméleti ismeretekről van szó körükben. Mérőszámok ez idő szerint nem állnak rendelkezésre, de a következtetés nem megalapozatlan, hogy a nem fog-vatartásban élő, tehát civil társadalmi többség körében, amely képzettségi szintje egészét tekintve jóval a megkérdezettek felett áll, az emberi jogi szemlélet még ennél is sokkal elterjedtebb lehet. Ez közvetve rávilágít ama megállapításunk helyességére, hogy az etnikai kisebbségekkel, kivált a cigánysággal kapcsolatos elfogadó/befogadó magatartás a magyar társadalomban erősödőben van.42

 

Az egyes csoportok általános képe önmagukról és egymásról

Kétértékű kijelentések Magyar Asszimiláns Cigány
1 2 1 2 1 2 1 2
Magyarnak lenni jó Rossz 50:78,1% 8:12,5% 18:81,8% 2:9% 50:82% 4:6,5%
Cigánynak lenni jó Rossz 6:9,4% 19:29,7% 4:18,2% 6:27,3% 34:55,7% 19:31,1%
Összes megkérdezett   64:100% 22:100% 61:100%

A lekérdezés eredménye, tehát hogy magyarnak lenni jó, a magyar nemzetiségűek esetében nem meglepő. Alapesetben a domináns etnikum tagjai mindenkor úgy érzik, hogy odatartozni jó. A cigányokkal kapcsolatos vonakodó válaszadás ellenére is a magyarok közel 30%-a úgy véli, cigánynak lenni rossz dolog.

Az asszimiláns csoport a magyarokéhoz szembetűnően hasonló eredményeket produkált. Ez azt jelzi, hogy identitásában és sztereotip véleményalkotásában ez a csoport szinte teljesen azonosul a magyarsággal. Csupán a „cigánynak lenni jó" válaszok a magyaroknál tapasztalt érték dupláját elérő, 18%-nyi aránya jelzi, hogy a csoport szorosabban kötődik a cigányokhoz. Ugyanilyen irányú, halvány utalásként volna felfogható, hogy a magyaroknál 2,5%-kal kevesebben látják rossz dolognak a cigány identitást, és 4%-kal többen jónak a magyar identitást. Elméletileg utóbbiban közrejátszhat bizonyos neofita buzgalom. Ilyen kis minta esetében ilyen kis eltérések azonban elhanyagolhatóak.

A cigányok körében a másik két csoportnál (az asszi-milánsoknál csak paraszthajszállal) többen ítéhk jó dolognak a magyarsághoz tartozást, amit úgy is lefordíthatnánk: „De jó lenne magyarnak lenni!" Ezt támasztja alá, hogy a két másik csoportnál kevesebben tartják rossz dolognak a magyarsághoz tartozást.43 Ugyanakkor érthető módon a cigányok 55%-a úgy véli, cigánynak lenni is jó. Tanulságos azonban, hogy a három csoportból éppen a cigányok között - bár csak kis különbséggel

-a legmagasabb a „cigánynak lenni rossz" vélekedés aránya.Mindez megerősíti az előkutatás eredményét, miszerint a cigányok erősen hárítják saját identitásukat és igen erős közeledési

-megkockáztatjuk - asszimilációs hajlandóság munkál bennük.

Hasonló eredményre vezetett a legrokonszenvesebb, illetve legellenszenvesebb nemzetekre vonatkozó kérdés. A saját etnikumokat is beleértve 11 közvetlen közelségben élő nemzetiséget soroltunk fel. A magyar csoportban a (saját nemzeten kívül) legszimpatikusabb nemzetnek a német bizonyult (44%), a legelutasítottabbnak fej-fej mellett a cigány és román (33; 32%). Az asszimiláns csoportban azonos arányban (27%) a leg-szimpatikusabbnak minősített két nemzet a magyar és a német volt, a leginkább elutasított pedig a román (45%). A cigányok körében messze a legszimpatikusabbnak mondott csoport a magyaroké (50%), amely kétszer olyan rokonszenvesnek tűnik számukra, mint saját etnikumuk. Rokonszenv tekintetében a magyarokat a németek követik a sorban (20%). A korábbiak ismeretében nem tűnik megdöbbentőnek, némileg mégis meglepő, hogy a cigányok negyede saját etnikumát véli a legellen-szenvesebbnek, amivel a cigányok számára a cigányok válnak az ellenszenv-rangsor vezetőjévé. Utánuk következnek a románok (17%), majd ugyanilyen arányban az ukránok, aminek nem tudjuk magyarázatát adni. Nem elképzelhetetlen, hogy van bizonyos rivalítás a cigányok és ukránok között az üzleti területen. Ismét szembetalálkozunk azzal, hogy a cigányok egyfajta öngyűlöletet, saját etnikumukkal szembeni megvetést éreznek. Ugyanakkor az is kitűnik, hogy mind az asszimiláns, mind a cigány csoport messzemenően azonosul a magyarok nemzeti sztereotípiáival, előítéleteivel, amire már az előkutatás során is következtetni lehetett.

 

3. A két alapvető etnikai csoport önértékelése

A két alapcsoport - az asszimilánsokat itt nem vehettük figyelembe, és nem sorolhattuk egyik alapcsoporthoz sem - etnikai önértékelésének vizsgálatára ellentétes állításokból összerakott kérdéssort alkalmaztunk. Figyelemmel az etnikai önkép, valamint a más etnikumokról alkotott képzetek ellentmondásos szerkezetére, olyan kérdéseket is feltettünk, amelyek esetében az egyirányú válaszok végelemzésben kizárják egymást, hiszen hogyan lehet gazdag az, aki lusta. Ezekre a kérdésekre a megkérdezettek 60-70%-a válaszolt minden csoportban. A válaszok értékelésénél figyelembe kell venni, hogy a nemzeti és etnikai önértékelések részben sztereotípiákon, részben tapasztalatokon nyugszanak. A két tényező közötti arány természetesen nem egyértelműen megítélhető. Gyanítható a-zonban, hogy a sztereotip mozzanatok túlsúlyban vannak. Azzal azonban számolni kell, hogy - különösen a negatív mozzanatok esetében - elég nagy súllyal játszhatnak közre az egyén által befogott társadalmi térből származó tapasztalati tényezők.

Magyar és a cigány csoport véleménye saját csoportjáról
Csoportok Magyarok önmagukról Cigányok önmagukról
Jellemzők (általában ilyenek)    
+ - + - + -
Becsületes Becstelen 35:54,7% 10:15,6% 11:18% 18:29,5%
Jómódú Szegény 26:40,6% 24:37,5% 8:13,1% 41:67,2%
Egyenes Hazudik 28:43,7 14:21,9% 7:11,5% 34:55,7%
Jószívű Szívtelen 35:54,7% 10:15,6% 32:52,4% 11:18%
Szerény Erőszakos 33:51,6% 9:14% 17:27,8% 19:31,1%
Tiszta Piszkos 34:53,1% 5:7,8% 11:18% 24:39,3%
Gyermekét szereti Elhanyagolja 39:60,9% 5:7,8% 26:42,6% 14:22,9%
Gyengéd Durva 32:50% 6:9,4% 8:13,1% 17:27,8%
Szorgalmas Lusta 37:57,8% 7:10,9% 11:18% 26:42,6%
Megbízható Megbízhatatlan 32:50% 12:18,7% 9:14,7% 24:39,3%
Okos Buta 31:48,4% 5:7,8% 7:11,5% 24:39,3%
Segítólíész Kihasznál 34:53,1% 12:18,7% 13:21,3% 23:37,7%
Válaszok száma 396 119 160 275
Válaszok átlaga 76,9% 23,1% 36,8% 63,2%
Megkérdezetti átlag 51,5% 15,5% 21,8% 37,5%
Összes megkérdezett 64:100% 61:100%

A várakozásoknak megfelelően a magyar csoport önképe igen pozitív, hiszen a válaszadók átlagosan közel 80%-a látja összességében ilyennek saját csoportját. Ezzel ellentétes eredmény azért is váratlan lett volna, mivel a nemzetek és etnikumok az esetleges negatív tapasztalatok ellenére - amelyeket általában a csoport és az egyén egyaránt hárít -, összességében pozitív önértékelést mutatnak föl, amely az egyéni identitásnak is igen fontos összetevője.

Ezzel a tapasztalattal élesen szemben állnak a cigány csoport esetében mért értékek. Ezek ugyanis arról tanúskodnak, hogy a cigányok súlyosan negatív önértékeléssel bírnak. Válaszaik között 60%-ot meghaladták a negatív értékítéletek, ennek megfelelően a pozitív oldal a 40%-ot sem érte el, ami példátlannak tekinthető a nemzetek, nemzetiségek és más kisebbségi csoportok között végzett kutatásokban. Ebből is levonhatjuk azt a következtetést, hogy a cigányok etnikai identitástudatát mérhetetlen belső feszültségek jellemzik. Figyelemreméltó, hogy a magas pozitív értékek a közismerten sztereotip cigány tulajdonságok esetében rajzolódnak ki, mint a gyermekszeretet és a jószívűség, amit azonban a statisztikai tapasztalatok semmiben nem támasztanak alá. A negatív sztereotípiák és tapasztalatok rendkívül magas arányai az önmegítélésben arra utalnak, hogy a cigányságon belül ugyanazok a negatív mozzanatok okoznak — nagymérvű — feszültségeket, mint amelyek a cigányok és magyarok közti feszültségeket gerjesztik. A cigányok rendkívül negatív önértékelése minden bizonnyal egyik jelentós gátja integrációjuknak is, hiszen folytonos és halmozott kisebbségi érzésük mintegy intern mechanizmusként blokkolja a többséghez való kapcsolódásukat és visszakényszeríti őket maguk által is megvetett körülményeik közé. (Megjegyzendő, hogy hasonlóan negatív a rendőrök önértékelése.) A kisebbrendűségi tudat bezárkózásra, egyben önpusztító vagy a külvilág ellen irányuló agresszióra hajlamosító hatása az indi-viduál-pszichológiából igen jól ismert.

 

Etnikai csoportok véleménye egymásról

Csoportok Magyarok a cigányokról Asszimilánsok a Cigányok a magyarokról
Jellemzők (általában ilyenek)   Magyarokról cigányokról  
+ - + - + - + - + -
Becsületes Becstelen 6:9,4 % 33:51,6 % 11:50 % 3:13,6 % 6:27,3 % 5:22,7 % 25:41 % 7:11,5 %
Jómódú Szegény 4:6,2 % 41:64 % 3:13,6 % 14:63,6 % 1:4,5 % 15:68,2 % 21:34,4 % 17:27,9 %
Egyenes Hazudik 6:9,4 % 34:53,1 % 6:27,3 % 9:40,9 % 4:18,2 % 8:36,4 % 19:31,1 % 14:22,9 %
Jószívű Szívtelen 20:31, 2% 22:34,4 % 14:63,6 % 2:9 % 11:50 % 3:13,6 % 26:42,6 % 9:14,7 %
Szerény Erőszakos 9:14 % 33:51,6 % 12:54,5 % 3:13,6 % 7:31,8 % 9:40,9 % 29:47,5 % 8:13,1 %
Tiszta Piszkos 4:6,2 % 34:53,1 % 11:50 % 1:4,5 % 5:22,7 % 6:27,3 % 27:44,3 % 8:13,1 %
Gyerekét szereti Elhanyagolja 22:34,4 % 21:32,8 % 14:63,6 % 1:4,5 % 9:40,9 % 5:22,7 % 33:54 % 5:8,2 %
Gyengéd Durva 6:9,4 % 34:53,1 % 8:36,4 % 2:9 % 3:13,6 % 4:18,2 % 24:39,3 % 6:9,8 %
Szorgalmas Lusta 3:4,7 % 37:57,8 % 12:54,5 % 3:13,6 % 5:22,7 % 8:36,4 % 30:49,2 % 6:9,8 %
Megbízható Megbízhatatlan 7:10,9 % 34:53,1 % 11:50 % 3:13,6 % 8:36,4 % 7:31,8 % 26:42,6 % 11:18 %
Okos Buta 3:4,7 % 38:59,4 % 13:59 % 2:9 % 9:40,9 % 6:27,3 % 25:41 % 6:9,8 %
Segítőkész Kihasznál 8:12,5 % 39:60,9 % 7:31,8 % 8:36,4 % 7:31,8 % 6:27,3 % 22:36 % 15:24,6 %
Válaszok száma 98 400 122 52 75 Í2 307 112
Válaszok átlaga 19,7% 80,3% 70,5% 29,5% 47,«% 52,2% 73,3% 26,7%
Megkérdezett! átlag 12,7% 52% 46,2% 19,3% 28,4% 31% 41,9% 15,3%
Összes megkérdezett 64:100% 22:100% 61:100%

 

A fentiek ismeretében nem kerülhettük meg a három csoport egymásról alkotott véleményének vizsgálatát. A táblázatból kitűnik, hogy a magyarok 80%-ban igen negatív, megvető, elítélő, következésképp elzárkózó értékelést adnak a cigányokról.

Ezzel szemben a cigány csoport több mint 70%-ban egyértelműen pozitívnak látja a magyarokat, akik láthatóan, mintát, referenciacsoportot jelentenek számukra.

Az asszimilánsok számára szintén referenciacsoportot képeznek a magyarok, akikkel lényegében azonosítják magukat. A cigányokhoz való viszonyuk azonban jóval pozitívabb, hiszen közel 50-50%-ban oszlanak meg a pozitív és negatív értékelések, jóllehet a negatív oldal értéke csekély mértékben magasabb. Vagyis az asszimiláns csoport, mint szinte végig a kutatás folyamán, köztes népességnek bizonyult, amely - mint látható - nemcsak értékeiben, hanem értékítéleteiben is a két alapcsoport között, de mindkettőtől szignifikánsan különbözve foglal helyet. Joggal vélhetjük úgy, hogy lassan tovatűnő cigány múltja felértékelődőben van. Miközben identitásválasztásában magyarnak mondja magát, és körülményeiben, életmódjában a magyarok felé közelít - egyre hátrább szoruló, valahányadfokú - szubidentitásként ma még őrzi szociális és etnikai származásának maradványait és abból eredő kapcsolatait. Már magyarként lassan ezek is önbecsülésének részét képezhetik, és a kiemelkedés teljesítményének tudatával együtt gyorsíthatják végleges integrációját.

XI. ÖSSZEGZÉS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK

1. Módszertani eredmények

Módszereink és kutatáselméleti megfontolásaink helyességét a kutatás eredményei nagy mértékben igazolták. Helyesnek bizonyult, hogy az asszimilánsok csoportjának elkülönített kezelése, mert az a két másik csoporttól lényegi tekintetben különbözőnek mutatkozott. Ezzel sikerült áthidalni a politikai korrektség diktálta szabad identitásválasztás elve és a szocializációs minták fontosságának figyelembevételét elengedhetetlennek tartó kutatásmódszertani követelmény közötti diszkrepanciát. A magyar társadalomban jelentős asszimilációs folyamatok zajlanak a cigányság felől a magyarság irányába. Megalapozottan gondoljuk, hogy ez a az egész társadalomra érvényes. Az identitásváltás hátterében nagyszabású szociális mozgások is végbemennek. Ezek meglétéről a további kutatás nem feledkezhet meg. Kriminológiai szempontból sikerült tisztázni, miből adódnak a börtönben levő cigányság létszámának megítélése körüli anomáliák, és hogyan kell az arányokat helyesen értelmezni. Helyesnek bizonyult módszerünk, hogy az elítéltek társadalmi közegében zajló szociális folyamatok vizsgálatában nemzedéki összehasonlításokra kell támaszkodnunk. Jelentős segítséget nyújtott kutatásunk önellenőrzésében, hogy párhuzamosan más kutatások eredményeibe is bepillantottunk és ezekkel szembesítettük saját tapasztalatainkat. A 3+1 dimenzióssá bővített interpretációs modellünk tehát kiállta a gyakorlat próbáját.

 

2. Szociális jellemzők

A fogvatartottak között 43,5%-a magyart, 41,5%-nyi cigányt és 15% asszimilánst találtunk. A közvetlenül vagy közvetve a cigány etnikai közegből származó elítéltek között a magyar cigány és az asszimiláns elítéltek együttes aránya 62%. A fogvatartottak átlagéletkora 31 év. Döntő többségük 20 és 40 év közötti. A cigány elkövetők mintegy 6 évvel fiatalabbak a másik két csoport átlagánál. A cigányok életkori struktúrája fiatal elkövetőkre utal. Bűnözői karrierjeik korábban kezdődnek, és korábban is érnek véget, mint a másik két csoportban. Az asszimiláns csoport a két másik csoport között helyezkedik el, de inkább a magyarokra hasonlít.

A megkérdezettek iskolai végzettsége alacsony. Szüleikre is alacsony iskolázottság volt jellemző, amely az utód-nemzedékben abszolút értékben stagnál, piaci értékét tekintve romlik. A magyar fogvatartottak zömét közel egyenlő arányban adják a 8 általános iskolai osztályt végzettek és a szakmunkás képzettséggel rendelkezők. Iskolázottsági szintjük apáikhoz viszonyítva stagnál. Az asszimiláns csoportban a képzettség a magyarokéhoz áll közel. A cigány fogvatartottak körében a befejezetlen vagy éppen csak hogy befejezett általános iskola jellemző. A 8 osztályt vagy kevesebbet végzettek aránya 10-szer nagyobb, mint a magyar csoportban. A szakmunkás végzettségűek aránya a magyar csoportban mért érték 10%-át sem éri el.

A munkátlan életmód a szülők nemzedékében nem volt jellemző. A fogvatartottak szülei a foglalkoztatási struktúra alsó egyharmadában helyezkedtek el, a foglalkoztatási struktúra a cigányok álltak. A magyar megkérdezettek csoportjában erősen növekszik, az asszimilánsban erősen, a cigányban kisebb mértékben csökken a kvalifikációt nem igénylő tevékenységet végzők aránya. Mindhárom csoportban nő a vállalkozók száma. A megkérdezettek apái közel 70%-ban az iparban és a mezőgazdaságban alacsony képzettséget igénylő, alacsony jövedelmet biztosító feladatkörökben dolgoztak. A magyar és az asszimiláns apák körében az ipari dolgozók aránya magasabb, mint a cigány apák körében.

Az aktív korban lévő magyar és cigány apák közel fele folytat ma is kereső tevékenységet. Utóbbiak foglalkoztatottsága messze meghaladja a cigány férfiak foglalkoztatottságának országos arányát. A cigány szülők igyekeztek kitörni súlyosan hátrányos helyzetükből. Mindhárom szülői csoportban, de különösen az asszimilánsok körében magas mind a férfiak, mind a nők körében a rokkantnyugdíjasok aránya. Hasonló köztes csoportoknál általánosan jelenség a korai egészségromlás és halálozás.

A magyarok és a cigányok földrajzi mobilitása alapvetően ellentétes irányú. Az elvándorló magyarok helyét, munkahelyeit, lakókörnyezetét cigányok vagy cigány származásúak veszik át. A szülőkhöz viszonyítva a magyar megkérdezettek közt a migráció erősen csökken. Az asszimiláns és cigány csoport helyváltoztatási hajlandósága erősödik. A megyéket átlépő földrajzi elmozdulás mindhárom csoportban munkavállalással és megélhetéssel függ össze, egy-egy megyés ugrással a keleti, a kevésbé fejlette területekről a fejlettebbek irányába mozog. A magyar szülők jóval nagyobb hányadban városlakók. A cigány és asszimiláns szülők jobbára kisebb falvakban laktak. Erősen emelkedik cigány és asszimiláns városlakók aránya, ezzel párhuzamosan csökken a falun élők aránya. A magyar elvándorlók szüleik lakhelyénél eggyel fejlettebb településtípusba költöznek. Az asszimiláns és cigány migránsok körében nagyobb ugrások tapasztalhatóak: a cigány migránsok 50%-a több településtípust ugrik át.

A szülők és az elkövetők generációjában a magyar átlagot meghaladóan nagy lakásnagyságokkal és szobaszámokkal találkoztunk. A megkérdezettek körében jelentősen nő az egy főre eső lakóterület. A szülői generációban a lakások átlagos komfortja mindhárom csoportban kielégítőnek mondható. Mindhárom válaszadói csoportban jelentős előrelépést tapasztaltunk a lakások komfortját és felszereltségét tekintve. A komfortfokozatban a magyarok és a cigányok csoportjában hasonló mértékű mutatkozik. Az asszimiláns csoportban a fejlődés lassúbb. A cigány csoport gyors vagyonosodására utal, hogy felszereltségben a szülők a legalacsonyabb szinten állnak, a válaszadók azonban elérik a válaszadó magyar csoport szintjét. A cigány fogvatartottak a cigányságnak ama rétegéhez tartoznak, amelyik az elmúlt évtizedekben rendkívül erős földrajzi mobilitást mutatott fel és jelentős vagyoni fejlődésen esett át. Bizonyos értelemben ez a csoport — a cigány etnikai közösség egészéhez viszonyítva - az elmúlt évtizedek relatív nyertese, a korábbiaknál jobb lakóhelyet talált, gyors ütemben javított lakásviszonyain. A cigány csoportban ma is erőteljes, a magyar és az asszimiláns csoportnál erőteljesebb életmód- és környezetjavulás zajlik. Tehát egy iskolázottsága után ítélve alacsony jövedelemtermelő képességű népesség nemcsak igen magas gyermekszámot produkál, hanem összességében is javítani képes körülményein. Sejthető tehát, hogy jövedelemtermelő képességük sokkal nagyobb, mint azt iskolázottsági szintjük indokolná. A gyermekkori családi és környezeti mikrostruk-túrák, a szülők életmódja tekintetében a magyar csoporttól a cigány csoport felé mutató lejtő figyelhető meg. Az asszimilán-sok valamivel gyengébb mutatókkal rendelkeznek, mint a magyarok, de egészében együtt haladnak velük. A cigányok egyértelmű lemaradással követik őket.

A válaszadók nagyobb része párkapcsolatban él, a magyarok azonban jóval kisebb arányban, mint a másik két csoportban. Növekszik az élettársi kapcsolatban élők aránya. A magyar csoport felől a cigányok felé haladva egyre növekszik a gyermekes válaszadók aránya. Az asszimilánsok értékei a magyar csoportéhoz közelítenek. A megkérdezettek esetében a nagycsalád dominál, de a megelőző generációhoz képest csökkenőben van a gyermekszám.

Az italozás mindhárom csoportban terjed, amely feltételezhetően a megélhetési problémák fokozódására adott válasz, de a javuló anyagi helyzet következménye is lehet. A rendszeres alkoholfogyasztás kezdete mindegyik csoportban a kései kamaszkorra esik. A fogvatartottak egészségi állapotát rossznak találtuk: a magyarok felől a cigányok felé haladva romlik. Az asszimiláns és cigány csoportot súlyos lelki tehertételek nyomasztják, súlyosan megszenvedik a társadalmi adaptációval járó nehézségeket.

A cigányok etnikai identitástudatát mérhetetlen belső feszültségek jellemzik. Úgy látszik, többségük egyfajta önmeg-vetést érez. Egyfelől igen erős közeledési hajlandóság munkál bennük, más oldalról viszont elzárkózás mutatkozik a többséggel szemben. A cigányságon belül ugyanazok a negatív mozzanatok okoznak nagymérvű feszültségeket, mint amelyek a cigányok és magyarok közti feszültségeket gerjesztik.

 

3. Kriminológiaüag releváns tapasztalatok és következtetések

A fogvatartottak között a cigány csoport népességszámához képest kimagasló mértékben felülreprezentált. A magyarok felől a cigányok felé haladva egyre nagyobb szerepet játszik a bűnöző családi miliő, állami gondozás, javító-nevelő intézet, fiatalkorúak börtöne. Az első cselekmény elkövetésének átlagos ideje a cigányok között a legalacsonyabb, az első elkövetés idején nagyobb részük fiatalkorú. A bűnelkövetés két alapvető indoka a hirtelen felindulás és az anyagi javak megszerzése.

A három csoport összehasonlításában a hirtelen felindulás a magyar csoportban játszik a legnagyobb szerepet. A megélhetési, anyagi okok az igen közeli értékeket mutató asszimilans és cigány csoportban jóval nagyobb jelentőséggel bírnak, mint a magyarok körében. E két bűnelkövetői csoport jelentős jövedelemforrásának tekinti a bűnelkövetést. A cigány elkövetők esetében nem beszélhetünk szervezett bűnözésről, fennáll azonban a veszély, hogy hamarosan megjelenik. Az asszimilans és a cigány csoportban a bűnismétlők aránya a magyar csoportban talált érték majdnem kétszerese. Az asszimilans és a cigány csoport bűnözői karrierjeit súlyosabb cselekmények jelölik ki, mint a magyar csoportét. Az asszimilans és a cigány csoport bűnelkövetésében fokozott agresszivitás nyilvánul meg.

Az ítélethozatalban nem játszik közre etnikai diszkrimináció. Ezzel szemben előzetes letartóztatásban, vizsgálati fogságban a bántalmazás igen gyakori. A bántalmazottak aránya a magyarok felól a cigányok felé tartva növekszik. Az asszimilán-sok és a cigányok esetében gyakori a kényszervallatás. Nem jelentéktelen azok száma, akiket akadályoznak ügyvéddel való kapcsolatteremtésben. A kirendelt védő igen gyakran, az asszimilans és cigány vádlottak esetében kirívó gyakorisággal hanyagul bánik a rá bízott üggyel. Az etnikai érintettségű elítélteket nem éri diszkrimináció, megalázó bánásmód a büntetésvégrehajtásban.

 

4. Néhány társadalomelméleti következtetés Kitekintés egy magasabb általánosítási szintre

Az általunk vizsgált három bűnelkövetői csoport sorsában, jellegeiben és ezek változásában három szélesebb társadalmi és etnikai csoport egy-egy rétegének sorsa tükröződik vissza, amelyeket ugyanazzal az elnevezéssel magyarokként, asszimi-lánsokként és cigányokként illethetnénk. A három csoport sorsának alakulása a társadalmi változás, modernizáció, mobilizáció, felemelkedés, lesüllyedés, valamint - miután etnikai csoportokról van szó, - integráció és asszimiláció fogalom - és ösz-szefüggésrendszereiben érthető meg.44

A magyarok csoportja vegyes társadalmi képlet, amelyben egyaránt megtalálhatóak a felemelkedő, stagnáló és süllyedő alcsoportok, összességüket mégis leginkább a stagnálás, süly-lyedés jellemző. Társadalmi helyük alacsony, az innen felfelé való elmozdulás többségük számára kilátástalannak látszik. Szociális mutatóik összessége szerint a három etnikai csoport élén állnak. Anyagi viszonyaik nem elviselhetetlenül rosszak, hiányzik azonban a társadalmi húzóerő és az elszántság a további felfelé kapaszkodáshoz, ezért a társadalmi páternoszter mai közép generációjukat inkább lefelé viszi. Szüleik a kádári konszolidáció relatív nyertesei voltak, akik minden bizonnyal a nagyszülői generáció zsellérparaszti és nyomor-proletár szintjéről emelkedtek az 50-60-es években kiegyensúlyozottabb szintre, és gyermekeik többségének már valamilyen szakmát is tudtak adni. Ezeknek a szakmáknak az értékét leminősítette a 80-as évektől meginduló gazdasági átalakulás. Energiáikat ma nem annyira, illetve csak kisebb részben a társadalmi felemelkedés, sokkal inkább az anyagi javakban mért színvonal megtartása, a süllyedés elleni küzdelem, valamint a kétségbeesés leküzdése köti le. Ebben az összefüggésben érthető meg bűnözésük szerkezete is: körükben az érzelmileg motivált cselekmények dominálnak.

A cigány származásúak esetében a mai modernizációs problematikák mellé társulnak a tradicionalitás felbomlásából, az asszimilációs kérdésből és az integrációból adódó nehézségek.

Körükben a tradicionális cigány minta a megélhetés kultúrájában sokáig rendkívül hatékonynak bizonyult, olyannyira, hogy a hazai „cigánykérdés" kialakulása, vagyis idestova 300 év óta akadályozza a cigányság integrációját és asszimilációját. Köszönhető ez annak is, hogy a cigányok bevándorlása a trianoni katasztrófáig folyamatos volt, a már beágyazottá vált cigány csoportok helyére és mellé délkeletről (belső Romániából) újabb és újabb hullámokban jobbára menekülő oláh és beás cigányok érkeztek.45 Életmódjukat peripatetikusnak, megélhetésüket -eufémisztikusan — vegyesnek szoktuk mondani, ami nem jelent mást, mint a természeti és társadalmi környezet kóborlás közbeni kiélését. Ebben meghatározott helye, értéke volt a bűnelkövetésnek mint a megélhetés egyik lényeges forrásának is. Ez a fajta megélhetési minta részben máig hagyományozódott és ma is hatékony. Ennyiben valóban van etnokulturális meghatározottsága a cigányok bűnözésének.46

A cigányság szociálisan együttmozgó egészéből az utóbbi 2-3 generációban kiemelkedett egy őseihez képest csillagászati sebességgel modernizálódó és mobilizálódó csoport, amely feltételezésünk szerint nagyobb részt a magyar cigányok közül került ki. Életmódjában, értékeiben, anyagi javaiban még mindig jókora, de egyre csökkenő elmaradással követi a magyarság átlagának alsó szegmenseit, sőt bizonyos tekintetben már el is érte azok szintjét.

Helyváltoztatásuk, felemelkedésük nem egyenletes és fokozatos volt, hanem sok tekintetben féloldalas, kiegyensúlyozatlan társadalmi változás, amelynek egyes alrendszerei fejlettségüket tekintve előreszaladtak, mások messze lemaradtak, így a közöttük lévő összekötő kapocs csak mesterségesen teremthető meg. Példaként hadd emlékeztessünk a rendkívül alacsony iskolázottsági szint és az anyagi javakban való hallatlan előrelépés diszkrepanciájára. Világos, hogy az alacsony iskolázottság nem alapozhatta meg az anyagi felemelkedést és az elért szint fenntartásában is súlyos akadály. A kettő között kapocs aligha lehet más, mint féllegális és illegális tevékenységek rendszere, beleértve természetesen a vagyon elleni bűnözést is. A kiegyensúlyozatlanságok leküzdése, vagy akárcsak működő rendszerként való fenntartása elképzelhetetlen terheket ró az adott csoportra, hiszen folyamatosan fennáll a veszély, hogy ez az ingatag rendszer összeomlik, gazdája pedig újra a putriban találja magát. Ráadásképpen a csoport szembesülni kénytelen a mintaként szolgáló többségi társadalomba való befogadtatási kérelmének, asszimilációs igényének elutasításával. Asszimilációját és integrációját kemény mutatóinak alacsony színvonalán kívül akadályozza belső zártsága is, nevezetesen az, hogy nem rendelkezik a megfelelő kommunikációs mechanizmussal és készséggel a befogadásért való eredményes folyamodáshoz, valamint az is, hogy az etnikai státuszkonfiguráció súlyos kiegyensúlyozatlanságát a többségi társadalom a saját leegyszerűsített percepciójával is pontosan érzékeli. Magyarul: egy ilyen kis közösség esetében a - szó szerint - „csóró" cigány és a luxusautóban feszítő cigány vállalkozó sztereó-típusai nem illeszthetőek össze. Ez az állapot fokozott mértékben hív életre deviáns magatartásformákat, reflexként erősíti a bűnelkövetésre, különösen annak erőszakos formáira irányuló hajlandóságot, és súlyosan rombolja a közösség mentális és testi égész-ségét, önmagáról alkotott képét.

Mivel a cigányság számára a magyarok - értsd: a magyar középrétegek - életmintája követendő példává vált, a közeli jövőben újabb és újabb cigány csoportok fognak nekirugaszkodni a vázolt modernizációs ugrásnak, és vállalják a vele járó megrázkódtatásokat. Számolni kell azzal, hogy a cigányság körében a bűnelkövetés továbbra is problematikus jelenség marad. Ma még nem megítélhető, hogy a felvételben szereplő generáció utódai esetében a kiegyensúlyozatlanságok növekedni vagy csökkenni fognak-e, illetve a bűnözési hajlandóság fennmarad, vagy csökkenésnek indul. A cigányság feltehetően még több generáció időtartamára nagyban jelen lesz a kiegyensúlyozatlan modernizáció következtében fellépő, tehát strukturális eredetű bűnözés területén.

A cigány származásúak speciális csoportját képezik az asszi-milánsok. Ezek minden tekintetben köztes csoportnak bizonyultak. Szociális mutatóikat tekintve inkább a magyarokhoz állnak közel, devianciák és bűnözési jellegzetességek tekinteté-

ben inkább a cigányokhoz, de mindkét csoporttól elég markánsan különböznek. Legfőképp abban, hogy megtalálták az utat a többségi társadalommal való azonosulás és a befogadtatás felé. A többségi társadalom, mint ez kutatásunk több részletéből is kitűnik, első látásra cigányként sorolja be őket, civilizáltságuk és habituális jellegeik alapján azonban, mintegy hallgatólagosan, elfogadja a cigányoktól való különbözőségüket. Származásukat tekintve minden valószínűség szerint nagyobb részt a magyar cigányság városiasodó részéből válnak ki. Általában enyhébb, de némely vonatkozásban nagyobb mértékben ugyanazokkal a szociális kiegyensúlyozatlanságokkal és konfliktusokkal kénytelenek megküzdeni, mint a cigányok. Anyagi javaikat tekintve megközelítőleg a magyarok szintjére jutottak, és megjelent körükben a stagnálás, a megrekedéstől való félelem és a szociális páternoszter leszálló ága. Egészében azonban konszolidációs periódusban vannak, amelyben ugyan egy vagy több nemzedékre megrekedhetnek, de eséllyel kísérelhetik meg stabilizálni elért eredményeiket, és utódnemzedékük számára olyan sanszokat nyújtani, amelyek közvetve csökkenthetik a bűnözésnek a megélhetésben játszott szerepét. A sikeres konszolidációval jelentősen csökkeni fog erőszakos bűnelkövetésük is. Asszimilációs elszántságuk abban is megnyilvánul, hogy fokozottan építik le az őket a cigánysághoz fűző családi kapcsolatokat, és a többségi társadalomban jelen levő folyamatok körükben fokozott erősséggel jelentkeznek. Mivel a többség részéről a befogadás gesztusa még nem egyértelmű, befejezett és visszafordíthatatlan, mindennapi kapcsolatrendszerükben kénytelenségből visszanyúlnak eredeti etnikumukhoz. Konszolidációjukban erősen zavaró tényező, hogy régi közösségükben felbomlóban lévő értékrendet hagynak maguk mögött, és új közösségükben anómikus viszonyok közé, egy felbomlóban lévő értékrendbe érkeznek. A két értékbizonytalanság között nincs stabilizációs „port", ahol a kemény indikátorok megnyugvásának, kiegyensúlyozódásának idejére, értékminták tekintetében biztonsággal horgonyt vethetnének. Bár az asszimilánsok magyarnak mondják magukat, a valóságban ugyanakkora távolság választja még el őket új csoportjuktól, mint amekkora már elválasztja őket a régitől. Ennek jeleként sokkal kiegyensúlyozottabban ítélik meg mindkettőt, mint azok magukat és egymást.

Kutatásunk eredményei rávilágítanak, hogy a közvélemény a cigány származásúaknak a bűnözésben való részvételét túlzóan, de nem teljesen helytelenül ítéli meg, hiszen azok mind az elkövetők között, mind a büntetésvégrehajtásban fogvatartottak között felülreprezentáltak. Kénytelenek vagyunk sajnálkozva megállapítani, hogy a cigány elkövetőkkel és elkövetési módszereikkel kapcsolatos vélekedések nem minősíthetóek ab ovo előítéletnek. A cigányok bűnelkövetésével kapcsolatos -előítéletté csontosodott — közmegítélés több évszázad tapasztalatának általánosításából kristályosodott ki. A korábbiakban utaltunk rá, hogy az előítélet ugyan nagyobbrészt sztereotípiák gyűjteménye, azonban gyakran tartalmaz tapasztalati elemeket is. Az egyén gondolkodásának kereteit általában - speciális tapasztalatok híján - ezek a sztereotípiák jelölik ki, és irányelvként meghatározzák a helyes és eredményes, illetve helytelen és eredménytelen magatartásformákat, illetve ezek keveredésének még elfogadható arányait. A (nem csak etnikai) csoportokról alkotott sztereotípiák funkciója, hogy - ezek elsajátításával és vállalásával — megerősítsék az egyén identitástudatát, és kijelöljék számára a saját csoportja és más csoportok közti távolságot, a kapcsolatteremtésnek a csoport részéről való támogatottságát vagy elutasítottságát, illetve annak várható előnyeit és kockázatait. A hazai többségi társadalom a cigányságot ma még szinte teljes egészében idegen, kényszerűen tolerált, de el nem fogadott csoportként érzékeli, amellyel igen kockázatos kapcsolatba kerülni. A közmegítélés szerint az (önkéntes vagy kényszerű) kapcsolatteremtés legnagyobb kockázata a bűncselekmény sértettjévé válás. Mint láttuk, ez a félelem a masszívan jelen levő előítéletes képzeteken túl tartalmaz valós elemeket is. A társadalmi tudatformálás legfontosabb feladata ezért az, hogy az individualizáció érték-semlegesen kezelt folyamatára támaszkodva az egyén megítélését helyezze előtérbe a generalizáló etnikai megítéléssel szemben.

A fentiek ismeretében kell kialakítani a legitim roma szervezetekkel egyetértésben a cigány etnikum számára egy sajátos kommunikációs stratégiát, amelyet nevezhetnénk egyfajta „nemzetstratégiának" is. Ezen túlmenően ki kell alakítani egy, a cigány etnikumra szabott közbiztonsági, bűnmegelőzési stratégiát, amelynek javarészben - más eredménnyel kecsegtető lehetőség híján - a kommunális bűnmegelőzés koncepcióján kell nyugodnia. Alapvetően a cigány kisebbségi társadalomnak magának kell kitermelnie azokat a struktúrákat, amelyek hatékony kriminálprevenciót eredményezhetnek, a többségi társadalom intézményrendszere annyiban tud segítséget nyújtani, hogy know-how-ként rendelkezésre bocsátja szakmai ismereteit, tapasztalatait és kutatási eredményeit. A következő években e nagyszabású munkához kell közös erővel hozzálátnunk.

 

Jegyzetek:

1 Póczik Sz.: Etnikai hátrányok és a roma kisebbség kriminológiai nézőpontból. Belügyi Szemle, 1999. 7-8. szám 15-39. pp. (Id. 25. p.) 2 1. m: uo.

3 A rendezvényen Varga Rudolf: A cigányok helyzete az észak-magyarországi régióban c. dokumentumfilmje is levetítésre került. Az eseményről Kránitz Mariann számolt be. Kránitz M.: Cigányság - kirekesztettség-bűnözés. Összefoglaló egy konferenciáról. Belügyi Szemle, 1997. 1. szám 39-44. pp.

4 BVOP-Büntetésvégrehajiás Országos Parancsnoksága.

5 Az előfeltevések problémájához Id. a szerző következő publikációit: Rendszerváltás és kriminalitás: külföldiek és cigányok a bűnpiacon. In: Valóság, XXXIX. és 6. szám 1996. június. 73-102. pp.; Cigányság: kirekesztettség, nyomorúság, bűnözés. In: Varga R. (Szerk.): A cigányság helyzete az északmagyarországi régióban. Filmdokumentáció. Budapest, 1996. 1-12. pp.; A hátrányos helyzetű cigányság és a bűnözés. In: Kerezsi K. (szerk.): Kriminológia. Szöveggyűjtemény 7-/7. ELTE BTK Szociológiai és Szociálpolitikai Intézet, 1996.; Cigányság, bűnözés, bűnüldözés: nyitott kérdések, adatok és tapasztalatok. In: Belügyi Szemle, 1997. 6. szám 5-11. pp.; Egy kisebbség végzete. Cigány sors és cigány holocaust Németországban. In: Valóság, XL. évf. 8. szám 1997. augusztus 77-93. pp.; Külföldi és cigány bűnelkövetők a rendszerváltáskori Magyarországon. In: Irk F. (szerk.): Társadalmi átalakulás és bűnözés. Magyar-német Kriminológiai Szimpózium. Budapest, 1995. augusztus 20-25. Bp. 1997. 203-210. pp.; Navigare necesse est. Válasz kritikusaimnak: megjegyzések és továbbvezető gondolatok egy hozzászólás kapcsán. In: Belügyi Szemle, 1997. 12. szám 106-119. pp.; Sozialer Wandel und grenzüberschreitende Wirtschafts-kriminalitát in Ungarn. In: Gropp, W. (Hrsg.): Wirtschaftskriminalitát und Wirtschaftsstrafrecht in einem Európa auf dem Weg zu Demokratie und Pri-vatisierung. Leipzig, 1998. 233-256. pp.; Romas in Ungarn: eine kriminologisch relevante Volksgruppe? In: Fehérváry, J./Österreichisches Bundesministerium für Inneres. (Hg.): Polizeilicher Umgang mit der organisierten Kriminalitat ethnischer Gruppierungen. Wien, 1998. S. 119-130. pp.; Az etnikai tényező és a halmozottan hátrányos roma kisebbség kriminológiai nézőpontból. In: Gönczöl K. (szerk.): Bűnözés és bűnmegelőzés a válságrégiókban. A III. Országos Kriminológiai Vándorgyűlés anyaga (Miskolc, 1998. szeptember 25-26.) Magyar Kriminológiai Társaság. Budapest, 1999. 162-203. pp.; Etnikai hátrányok és a. roma. kisebbség kriminológiai nézőpontból. In: Belügyi Szemle, 1999. 7-8. szám 15-39. pp.

6Az előkutatás eredményeit részletekbe menően publikáltuk Etnikai hátrányok és a roma. kisebbség kriminológiai nézőpontból c. munkánkban.

7 Vö: Huszár L.: Roma fogvatartottak a büntetésvégrehajtásban. Belügyi Szemle, 1999. 7-8. szám 124-133. pp.. Id. 125. p. A tanulmány igen értékes, hiszen az utóbbi 10 évben nem születtek empirikus kutatások roma elítéltek és elkövetők körében. Huszár tanulmánya lényegében az egyetlen összehasonlításra alkalmas anyag. Ez annál fontosabb, mivel mind az antropológiai, mind a kriminológiai szakirodalom tele van a cigányokkal kapcsolatos légből kapott spekulációkkal. Ezek egyike, hogy a cigányok kultúráját a többségétől alapvetően eltérő értékrend jellemzik. Véleményem szerint a cigányok értékrendje a többségi társadaloméval párhuzamos, pauper csoportjaikban jellegzetes szegénységkultúra, bűnöző csoportjaikban a kriminális szubkultúrák értékrendje meghatározó. Bizonyos kollektív attitűdjeiket az évszázadokon keresztül folytatott a munkamegosztás és a társadalom peremvidékein való mozgás, alkalmi forrásokat kereső megélhetés alakította ki, ez azonban nem eredményez merőben más kultúrát, „kulturális másságot", legfeljebb részmozzanatok eltérését.

8 Eredményünket megerősítette a BVOP börtönkutatása is. Vö: Huszár L.: i. m: 133. p.

9 A makroszociológia, kiváltképp a historikus makroszociológia tengernyi irodalmának ismertetésétől kényszerűen eltekintünk, példaként csupán egyetlen gyűjteményes elméleti munkáról teszünk említést: Zapf, W. (Hg.): Theorien dessozialen Wandels. Königstein, 1979.

10  Egyebek között a magyar bevándorlók körében is. Ld. Beynon, E-D.: Crime and Custom of Hungarians of Ditroit. Journal of Criminal Law and Police Science. Vol. 25. 1935. 755-763. pp. Idézi Póczik Sz.: Navigare necesse est. Belügyi Szemle, 1997. 12. szám 106-119. pp., Id. 116. p.

11 Kemény L, et. al. 1971 és 1993-1994. évi kutatásai.

12  A problémához ld. többek között Seewann, G. (Hg.): Minderheitsfragen in Südosteuropa. München, 1992.

13  Huszár L. i. m: 125. és 131. pp. Sajnálatos módon a BVOP vizsgálata kutatásunk idején még nem jelent meg. Ma már hozzáférhető.

14  Vö: Póczik Sz.: Cigányság, bűnözés, bűnüldözés: nyitott kérdések, adatok és tapasztalatok. In: Belügyi Szemle, 1997. 6. szám 5-11. pp.; 7. p.

15A becslések 140.OOO-től 500.000-ig terjednek. (A 140.000-es szám valamelyik cigány nyelvjárást aktívan használókra vonatkozik.) Álláspontunk szerint az MTA-kutatással (Kemény et al. 1994.) összhangban 400.000-500.000 áll a legközelebb a. valósághoz. Ebben a számban minden bizonnyal benne foglaltatik az általunk asszimilánsnak nevezett csoport is.

16 Dr. Gémes Balázs etnográfus szíves közlése alapján.

17 A cigányok magyarországi történetéhez a legújabb szakirodalomból Id. NagyPál: A magyarországi cigányok történele a rendi társadalom korában. A Csokonai Vitéz Mihály Főiskola Kiadója. Kaposvár, 1998. Id. különösen 238-270. pp.

18 Az életkor problémájához vö: Molnár J.; Életkor és bűnözés. Budapest, 1996.

19 Eredményeink többé-kevésbé párhuzamba állíthatóak Kemény et al. eredményeivel és - mutatis mutandis - hasonló tendenciákat tükröznek.

20 A BVOP vizsgálata a mienkhez igen közeli értékeket mutatott ki, a magyarok körében 44%-ot, a cigányok körében mintegy 82%-ot. Huszár L. i. m: 126. p.

21 Megjegyzendő, hogy a BVOP reprezentatív vizsgálata szerint, amely kizárólag önbevalláson alapuló etnikai azonosításon alapult, és nem számolt átmeneti népességgel, a fogvatartotl cigányok felének van legalább szakmunkás végzettsége. Vö: Tari, F.: Gypsy minority in the Hungárián prison system. In: Boros, J. (ed.): Ethnic and religios minorities in prisons. National Prison Administration and Council of Europe, Budapest, 1997. 97-109. pp. Id. 100. p.

22 Kemény et. al. kutatásai szerint a cigány fiataloknak ezerszer kisebb esélye van felsőfokú végzettség megszerzésére, mint a nem cigány kortársaiknak. Vö:még Czene G.: Ezreléknyi esély a diplomára - Roma fiatalok a. felsőoktatásban. Népszabadság, 1999. szeptember 15. 29. p.

23 Kemény L; Havas G.; Kertesi G.: Beszámoló a roma népesség helyzetével foglalkozó 1993 októbere és 1994 februárja között végzett kutatásról. Az MTA Szociológiai és Közgazdaságtudományi Intézetének közös adatfelvétele. Budapest, 1994. Kézirat.

24A teljes - becsült - kb. 500000-es cigány népességhez képest viszonylag kicsi volt a 2%-os minta.

25 A BVOP vizsgálata is arról számol be, hogy a. hajléktalanság nem tekinthető jellemzőnek az elítéltek között. Huszár L. i. m: 128. p.

26 Huszár az általunk festette képnél jóval sötétebben ítéli meg a lakásviszonyokat. A magyar valóság ismeretében túlzónak tűnik az általa használt l fő/l szoba mint vonatkoztatási norma, és nem méri a nemzedéki változást.

27 Hasonló tapasztalatokról számol be Huszár L. i. m: 127. p. A BVOP vizsgálata ugyan a mienkkel szemben négyszer annyi állami gondozottat talál, mint a magyarok körében, ha összevonjuk a. mi asszimiláns és cigány csoportunkat, hasonló adathoz jutunk.

28 Vö: Huszár L. i. m: 126. p.

29 Vö: uo. 127. p.

30 Az elmélet gyengeségeit, heurisztikus hiányait már korábban szóvá tettem. Vö. Póczik Sz.: Etnikai hátrányok és a roma kisebbség kriminológiai nézőpontból. Belügyi Szemle, 1999. 7-8. szám 15-39. pp. Id. 31. és köv. p.

31 Uo. 32. p.

32  Uo. 30. és köv. p., valamint Póczik, Sz.: Romas in Ungam: eine kriminologisch relevante Volksgruppe? In: Fehérváry J. /Österreichisches Bundesmínisterium für Inneres (Hg.): Polizeilicher Umgang mit der organisierten Kriminalitat ethnischer Gruppierungen. Wien, 1998. S. 119-130. pp., Id. 126. p.

33 A börtönben töltött időre, valamint az ítéletek hosszára vonatkozó kutatásaink bizonyos részletektől eltekintve összecsengenek a BVOP vizsgálatának eredményeivel.

34 A cselekmények tekintetében kutatásunk egészében megerősíti a BVOP vizsgálati eredményeit. Vö: Huszár L. i. m: 129. p.

35 Póczik Sz.: Etnikai hátrányok és a roma kisebbség kriminológiai nézőpontból. Belügyi Szemle, 1999. 7-8. szám 34. p.

36 Hasonló eredményre jutott a nemzetközi Tortúra és Megalázó Bánásmód Elleni Bizottság is 1997. évi Magyarországi vizsgálatai során.

37  OBH 6564/1996. számú jelentése, valamint Póczik Sz.: i. m: uo.

38  Megállapításunk egybehangzik az eddig is nyomon követett BVOP kutatás eredményével. Huszár L. i. m:

33 Huszár L.: i. m: 131. p.

40 Huszár L.: i. m: uo.

41 Hasonló következtetésre jutott Huszár L.: i. m: 130. p.

42  Vö: a. szerzővel készült interjúrészletet Almási B. Csaba összeállításában: Romadrámák. Vasárnap Reggel, 1999. szeptember 19. 4. p.

43  Nem az összes megkérdezett adott választ, ezért a pozitív és negatív pólusok egymáshoz viszonyítva, nem azonos mértékben nőnek /csökkennek.

44  Ennek az összefüggésrendszernek vagy részeinek fontosságára a korábbiakban már néhány szerző felhívta a figyelmet. Pl. Sárkány I.; Tauber I.: Egyes hátrányos helyzetű csoportok kriminológiai és előítéleti problémái Magyarországon. Főiskolai Figyelő, - Rendőrtiszti Főiskola. 1994. 4. szám 447-469. pp.

45 A két román államban a 19. század közepéig rabszolgaként adták-vették őket, a szabadokat pedig tűzzel-vassal üldözték.

46 Korábban úgy gondoltam, ilyen egyáltalán nincs. Vö: Póczik Sz.: Etnikai hátrányok és a roma kisebbség kriminológiai nézőpontból. Belügyi Szemle, 1999. 7-8. szám 31. p.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet