Előző fejezet Következő fejezet

Bevándorlás és menekültügy Magyarországon az ezredfordulón

 

I. Történelmi előzmények

Magyarország a középkorban a népek vándorútján helyezkedett el, államiságának kialakulása is szorosan egybefonódik a keletről nyugat felé tartó népvándorlások utolsó hullámával. A későbbiekben viszont a nyugat-keleti vándorlás, főként német telepesek bevándorlásának célországává vált. A kései középkorban és az újkor évszázadaiban az ország a latin kereszténység keleti végvidékeként került évszázadokig tartó, és már ekkor százezres tömegeket mozgató háborúk kereszttüzébe. A török háborúk elmúltával az elpusztult vidékeket újra csak idegen - jobbára szláv és német - telepesek népesítették be. A hosszú 19. század folyamán nagy számban vándorolnak be zsidók és örmények. A 20. században újra idegen tömegeket űz a háború az országba. Tehát Magyarország történelme folyamán sokszor volt kénytelen választani: elűzi vagy befogadja a határaira érkező idegeneket. Magyarország némi büszkeséggel nevezi magát befogadó országnak: történelme folyamán egész népeket fogadott be, amit a ma politikusai igyekeznek is instrumentalizálni.1 Végül a sok évszázados betelepülés az ország feldarabolásához nyújtott ideológiai alapot. 1918 után az országnak egyrészt az utódállamokból elűzött magyar menekültek tömegét kellett fogadnia, másrészt disszimilációs hisztéria vette kezdetét, amely végül a magyarlelkű zsidóság kirekesztésébe és a holocaustba torkollott. A 20. század folyamán, különösen annak második felében az ország kibocsátó területté vált, amelyet tömegesen hagytak el gazdasági és politikai okokból kivándorlók, vagy menekülőik. A legújabb politikai és társadalmi rendszerváltás tágabb időszakában zajló kül- és belpolitikai folyamatok, az ország geostratégiai helyzetének megváltozása újra napirendre tűzte a menekültkérdést mind magyar-magyar viszonylatban, mind Magyarország és Dél-Kelet-Európa, sőt tágabb területek viszonylatában is. Magyarország újra a nemzetközi migráció fő áramába került.2

Joggal gondolható, hogy Magyarország azon országok egyike, amelyeknek a legtöbb történelmi tapasztalata van a menekültkérdés kezelésében. Mégsem minden tekintetben kielégítő a helyzet. A menekültekkel kapcsolatos jognak kétségtelenül igen régi hagyományai vannak. A középkor egyedi királyi döntésein alapuló joggyakorlatát a 18. században váltotta fel a menedéki kérdéssel kapcsolatos tételes jog és az ahhoz kapcsolódó királyi rendeletek sora3, de a külföldiekkel, bevándorlókkal, menekültekkel kapcsolatos jogi szabályozás csak a 19. század végére válik ki a büntetőjogi környezetből.' 1930-tól a külföldiek ellenőrzése a belügyminisztérium (BM) által felügyelt Külföldieket Ellenőrző Országos Központi Hatóság (KEOKH) létrejöttével a rendőrség hatáskörébe került. 1918-1924 között 350000 magyar menekült érkezett az országba. A velük kapcsolatos igazgatási ügyeket az Országos Menekültügyi Hivatal (OMH)5 hét kirendeltsége intézte. Magyarországnak a katonai és hadifoglyokról szóló 2. genfi egyezményhez, valamint a Népszövetséghez való csatlakozásával teremtődtek meg azok a jogi keretek6, amelyek az 1939-ben az országba menekülő lengyel katonák, majd a későbbiekben a német táborokból menekülő ellenséges hadifoglyok befogadását lehetővé tették.

A világháború után nem beszélhetünk kiérlelt jogi háttérről, sem rendszerszerűen működő menekültügyi apparátusról, a nemzetközi jogi környezet befolyásának megálljt parancsolt a politika. Bár az 1949. évi Alkotmány menedékjogot kínált annak, akit „demokratikus magatartásáért, a társadalmi haladás, a népek felszabadítása, a béke védelme érdekében kifejtett tevékenységért üldöznek"7, menekültek befogadása mindenkor a kommunista párt direktíváit követő belügyi és igazgatási szervek rendszerint titkos ad hoc intézkedései szerint történt.

 

II. Változások a 80-as és 90-es évek fordulóján

A jelentős fordulat akkor következett be, amikor a Ceau-cescu-rezsim brutális üldözése elől nagy számban áramlottak román állampolgárságú magyarok Erdélyből Magyarország jelenlegi határai mögé. 1988 és 1989 között 34 000 személy érkezett, 67%-uk illegálisan. Átlagéletkoruk 31 év volt. 55%-uk szakmával rendelkezett, 7,5%-uk értelmiségi, 14%-uk szakképzetlen volt. 1990-ig 90%-uknak sikerült munkába állnia. 10%-uk települt tovább.8 3000 családegyesítési eljárás indult. Az irántuk való spontán társadalmi és nemzeti szolidaritás, az erősödő belső ellenzék és a kommunista párt reformista csoportjainak nyomása alatt a politikai vezetés lépéskényszerbe került és rövid hezitálás után kiállt a menekültek mellett, egyúttal közvetve hitet tett az emberi és kisebbségi jogok védelme mellett iss. Az első lépéseket nem a jogi keretek megteremtése, hanem az azonnali gyakorlati cselekvés, fájdalommentes problémamegoldás szükséglete szülte. Hirtelenjében kiépült kormányzati és helyi szinten egy - lényegében informális - koordinációs, intézményi, szociális ellátási mechanizmus'". Ez a magyar állampolgárok által igénybe vehető szociális ellátásokat kiterjesztette a menekülőkre és igyekezett továbbiakkal elősegíteni integrációjukat. Magyarország kerülte a diplomáciai konfrontációt a Varsói Szerződés ortodox-kommunista rezsiméivel, mégis igyekezett a szélesebb nemzetközi nyilvánosság előtt leleplezni a román rendszer embertelenségét. így a menekültügy jogi kereteinek megteremtésére post festa és nem is teljesen a hagyományos jogalkotási hierarchia sorrendjében került sor.

1989. március l-jén Magyarország az Európán kívüli területek menekültjeit kizáró földrajzi korlátozás fenntartásával11 csatlakozott az 1951. évi genfi egyezményhez és az 1967. évi jegyzőkönyvhöz12, de ezt az aktust alkotmányjogilag csak az Alkotmány nyolc hónappal későbbi, október 23-án kihirdetett módosítása alapozta meg. A magyar Kormány megállapodást kötött az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságával (ENSZ MF, angol rövidítése UNHCR) arról, hogy az budapesti irodát létesít13, valamint a romániai menekültek számára 5 millió US-dollár segélykeretet nyújt14. Ebból az egyszeri segélyből nó'tt ki azóta a szokásos évi támogatási program.

A törvényi szintű szabályozások megszületéséig minisztertanácsi, illetve kormányrendeletek, valamint törvényerejű rendeletek sora biztosította a menekültügy kezelésének jogi hátterét. Ezek a rendeletek szabályozták a menekültként való elismerés feltételeit és szabályait, valamint a menekült jogi státuszát15. Ezek értelmében a menekültként elismert személyeket -fő szabályként - a magyar állampolgárokkal azonosan kell kezelni, de nem rendelkeznek választójoggal, a honos nemzeti és etnikai kisebbségek külön jogaival, nem hadkötelesek, munkavállalásuk a magyar állampolgársághoz nem kötött foglalkozásokra korlátozott, úti okmányaikra külön rendelkezések vonatkoznak16. Integrációjukat díjmentes nyelvoktatás segíti, honosításuk kedvezményes elbírálás alá esik17.

Bicskén, Békéscsabán és Hajdúszoboszlón létrejöttek az első befogadóállomások18 azzal a feladattal, hogy a menekülteknek ideiglenes szállást és ellátást nyújtsanak, beilleszkedésüket, foglalkoztatásukat vagy továbbtelepülésüket a helyi közigazgatással, az egyházakkal, civil szervezetekkel és a Vöröskereszttel együttműködve elősegítsék. 1989 áprilisában az érintett régiók rendőrkapitányságaira telepített kirendeltségekkel (Budapest, Bicske, Szeged, Békéscsaba, Hajdúszoboszló, Nyíregyháza) megalakul a belügyminisztériumban a Menekültügyi Hivatal (MH). Azért ott, mert a menekülők javarészt illegális bevándorlóként vagy az országban illegálisan tartózkodóként elsősorban rendészeti hatáskörbe tartoztak. A szociális ellátásukkal kapcsolatos koordinációs, finanszírozási és szakigazgatási teendők is a BM-ben futottak össze. Ezen az új, demokratikus kormányzat sem kívánt változtatni, ezért a BM-re ruházta menekültügyben a hatósági jogalkalmazó szerepét, a befogadóállomásokkal kapcsolatos központi igazgatási feladatokat, ezek finanszírozását és az integrációs mechanizmusok működtetését19. Más szaktárcák kiegészítő ágazati tevékenységeket láttak el: gyermekek iskoláztatása20, beilleszkedés segítése21 stb.

 

III. A menekültpolitika változói és változásai a 90-es években

1991-ben a kormány felújította a korábbi Menekültügyi Tárcaközi Bizottság (MTB) tevékenységét. Bővült a befogadó állomások és átmeneti szállások együttműködése a helyi önkormányzatokkal, ezek igazgatási szerveivel és a karitatív szervezetekkel. Törvényi szinten újraszabályozták a pénzeszközök felett rendelkező alapot22, a Menekültügyi Hivatal helyébe - továbbra is a BM kebelében, de országos hatáskörű szervként - a Menekültügyi és Migrációs Hivatal (MMH) lépett.23 1992-ben Magyarország az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Végrehajtó Bizottsága és a Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) tagja lett24. Az 1991-es bécsi, kelet-nyugati migrációval foglalkozó miniszteri konferencia eredményeként 1993-ban megindult Budapesten a Migrációs Információs Program.

Időközben világossá vált, hogy nem múlékony jelenségről van szó. Romániában a forradalmat követő, minden addigit felülmúló etnikai üldözések újabb magyar menekülési hullámot váltottak ki. A jugoszláv utódállamokban folyó háború most már többségében nem magyar menekültáradatot indított útjára. Az etnikai tisztogatások elől — jobbára Bosznia-Hercegovinából — menekülő 48 000 ember nem tartozott a genfi konvenció alá. Antall József miniszterelnök 1991 augusztusában Mohácson mondott beszédében proklamálta, hogy Magyarország humanitárius meggondolások alapján befogadja a menekülőket, akik így ideiglenes védelem alatt álló személyként - „menedékesként" - végeredményben a menekülteket megillető jogokhoz és ellátásokhoz jutottak. A déli határon 20, majd további .12 ideiglenes szállást állítottak fel. Ezek 20 000 főnyi délszláv menekültet láttak el nemzetiségi megkülönböztetés nélkül. A többieket magánszállásokon helyezték el.

Anyagilag Magyarország ebben az időszakban az európai átlag felett teljesített menekültügyben25. A 10 000 főre eső menekültek számát tekintve Európában a 4. helyen állt, a GDP arányában viszont messze az első volt: 850 menekültre esett 1millió dollár GDP-érték, amennyi Svájcban, Németországban és Svédországban 170-200 menekültre jut. Részleges vagy teljes integrációjuknak a gyenge magyar infrastrukturális viszonyok és eltartóképesség ellenére kellett végbemennie.

Amíg tehát korábbiakban menekült magyarok letelepítése és teljes integrációja volt a cél, most olyan tömegek áramlottak be, amelyek - kulturális és nyelvi elkülönülésük miatt - nem számíthattak gyors integrációra, de arra nem is tartottak i-gényt, hiszen vagy minél előbb haza, vagy tovább szerettek volna települni.

Mára lecsillapodtak a nagy menekülthullámok. A balkáni háborút lezárta a törékeny dayton-i szerződés, a Magyarországhoz közeli szovjet utódállamok nem süllyedtek polgárháborúba, határvillongásaik befagytak, nem csaptak át totális ösz-szecsapásba. így a keletről várt háborús menekülők tömege sem jelent meg a határoknál. Keleti szomszédainknál egyelőre nem történt újabb véres magyarüldözés. Ma a legfőbb problémát a nem európai menekülők jelentik. Helyzetük sok tekintetben nem kellően rendezett. Méltányossági és emberiességi alapon támogatás nyújtható számukra, de nem részesedhetnek az egyezmény garanciáiból: elvben nem vonatkozik rájuk a visszafordítás tilalma. Egyes szakértők szerint szükség volna olyan más intézményektől független szervezetre vagy főhatóságra, amely kizárólag az immigrációval foglalkozna26, és magára vállalná a köztes feladatokat is. Hiszen Magyarországnak határozott elképzelésekkel felvértezve kell a jövőre készülnie. A balkáni puskaporos hordó újabb robbanása több mint valószínű, a posztszovjet területek hosszú távú stabilitása igen kétséges. Romániában és Szerbiában a kormányzati hatalmon pillanatnyilag kívül, Szlovákiában viszont azon belül is léteznek szélsőségesen soviniszta erők, amelyektől távolról sem idegen az etnikai tisztogatás békés, vagy akár agresszív módszere27. Számolnunk kell azzal hogy a jövőben mind cél-, mind tranzitországként egyre inkább ki leszünk téve az illegális migráció nyomásának.

A menekülteket leszámítva 1991 és 1997 között összesen 100 060 illegális beutazó került a határőrség látókörébe, 60%-uk román állampolgár volt. A romániai gazdasági és politikai konszolidáció eredményeképpen ez a szám rohamosan csökken, a tavalyi 4500 fő alig negyede az 1991 évinek. Mivel azonban Magyarországot a román polgárok - illegális munkavállalóként - célországnak tekintik, jelenlétükkel még sokáig számolni kell. Evenként növekszik viszont a délszláv területről érkező illegális beutazók száma. Az Európán kívüli területek fő kibocsátó országai Törökország — ahonnan főként kurdok érkeznek -, valamint Irak, Banglades, Pakisztán, India, Ruanda, Sri Lanka és a Fülöp-szigetek. Kisebb számban érkeznek menekülők Kínából és Vietnámból is. Jelentős részüket embercsempészek juttatják be, illetve ki a határokon.

Magyarországon az embercsempészet az időközbeni szigorítások ellenére viszonylag enyhe megítélés alá eső, maximum 5 év szabadságvesztéssel és kitiltással sújtható bűntetti tényállás. Csak akkor áll fenn, ha bizonyítható az anyagi haszonszerzés, és az embercsempész-szervezethez való tartozás vagy ilyen szervezet által történt megbízás.28 A bizonyítás nehézsége miatt az ilyen cselekmények döntő hányada csak a vétségnek minősülő „segítés" kategóriájába kerül. A csempészek és segítők többnyire magyar, jugoszláv és román állampolgárok, akik igen szervezetten, szakszerűen és korszerű technikával dolgoznak. A Magyarországot mielőbb elhagyni akaró illegális bevándorlókat vagy menekülteket a közösségi szálláshelyek környékén portyázva rábeszélik szolgálataik igénybevételére, majd gyakran bántalmazzák, megfélemlítik, megzsarolják vagy cserben hagyják őket. Ennek következtében a szállásokról 1996-ban 1800 fő tűnt el. Az embercsempészek székhelyei a határmenti nagyvárosok. Erős hierarchizáltságuk miatt irányítóik — általában letelepedett vagy tartózkodási engedéllyel bíró külföldiek -igen nehezen felderíthetőek. Bevett eszközeik, illetve módszereik közé tartoznak a hamis úti okmányok, a hatóságokat félrevezető akciók, de nem riadnak vissza a határőrizeti szervek megfenyegetésétől vagy korrumpálásától sem. A hatóságok 1995-ig 845 embercsempész és 1331 segítő személyt fogtak el, akik becslések szerint mintegy 20 000 főt juttattak át a határokon.29 Ez mindenképpen összehangoltabb határőrizeti munkát, a rendőrség és határőrség szorosabb együttműködését, esetleg a határőrség nyomozati jogainak további bővítését teheti szükségessé30.

A sürgető gondok ellenére a 90-es évek elején nem beszélhettünk egységes menekültügyi koncepcióról, inkább a korábbi ad hoc döntések hagyománya öröklődött tovább. A hiányokat a kormányok is érzékelték. Ennek köszönhetően mind törvényalkotói, mind szervezeti, mind nemzetközi szinten, nem utolsósorban a jogharmonizáció területén folyamatos - bár a politikai és gazdasági rendszerváltással összefüggő törvénykezési nagyüzem miatt némileg lassú, de egyre körvonalazottabb - munka folyik mindmáig annak érdekében, hogy az ország pótolja az említett hiányokat, a törvényhozási és végrehajtási szinten összhangba kerüljön nemzetközi politikai környezetével, valamint válaszolni tudjon a kor kihívásaira. Ezzel igyekeznek egységesíteni és összhangba hozni a hazai szabályozásokat és lehetőség szerint a gyakorlatot is a Magyarországra részben már korábban — a helsinki folyamat során — elviekben kötelezővé vált emberi jogi egyezményekkel.31 A korábbi bevándorlási törvényt32 1993-ban felváltotta az új idegenrendészeti és bevándorlási törvény.33 Részben a civil szervezetek - az ún. NGO-k (non-governmental organization) —, részben a hivatalos tudományosság műhelyei kiterjedt kutatásokba és publikációs tevékenységbe kezdtek a legális és illegális bevándorlás problémakörében, és rávilágítottak a fennálló szabályozások és a gyakorlat ellentmondásaira.34 A jogi előkészítő munka folyamán megszületett az új menekültügyi törvényjavaslat35, amely 1997 decemberében került a parlament napirendjére. A törvényt az országgyűlés december 9-i ülésén el is fogadta.

 

IV. Bevándorlási és menekültpolitika 1993-1997.

1. A legális beutazás és bevándorlás keretei

Az új törvény megszületéséig és alkalmazásáig a korábban hatályos szabályozások szerint folyt a munka36, amelyeknek az említett 93. évi idegenrendészeti törvény adott keretet. Az idegenrendészeti feladatok - a vízumkiadásra jogosított szervek mellett - a rendőrség, a határ-, valamint a vám-, illetve pénzügyőrség helyi és (másodfokon) országos idegenrendészeti szerveihez tartoznak37. Ezek a bevándorlási kérelmekkel kapcsolatban előzetes bizonyítási eljárást folytatnak. Határozataik törvényességi felülvizsgálatával kapcsolatban a bíróság soron kívül jár el. elsó'- és másodfokú határozataikat, valamint a bírósági határozatokat a külföldi anyanyelvén, vagy általa értett más idegen nyelven hirdetik ki.38 A külföldiek adatait kezelő szervek kezelik és a beutazási, illetve tartózkodási engedély lejárta után 5 évig nyilvántartják a tartózkodási engedéllyel rendelkező külföldiek adatait. Ugyanezek és a nemzetbiztonsági szolgálatok kezelik és tartják nyilván a beutazási és tartózkodási tilalom alá vont külföldiek adatait, valamint közlik azokat az adatigénylésre jogosult szervekkel: az idegenrendészeti, menekültügyi hatósággal és bírósággal, valamint a nemzetközi szervezetekkel.39

Idegenrendészeti jogkörbe tartoznak a külföldiekkel és bevándorlókkal kapcsolatos engedélyügyek, a jogsértő vagy közrendet veszélyeztető külföldiekkel szembeni korlátozó intézkedések és szankciók. A törvény hatálya nem terjed ki a menekültként elismertekre és a menedéket kérőkre, kivéve, ha utóbbiak kérelmét jogerősen elutasították.40 A külföldi érvényes útiokmánnyal és vízummal, illetve tartózkodási engedéllyel, megfelelő és igazolható anyagi fedezet birtokában a határátkelőhelyeken a vám-, pénzügy- és határőrség ellenőrzése mellett léphet be az országba, kivéve ha beutazási és tartózkodási tilalom alatt áll.41 A tilalmat a rendőrség, határőrség nemzetbiztonsági szolgálatok a belső rend védelme, közegészségügyi, munkaerőpiaci (és egyéb) okokból rendelhetik el. A vízumot és tartózkodási engedélyt meg kell tagadni vagy vonni, ha a tartózkodás és kiutazás anyagi feltételei nem biztosítottak, beutazási tilalom áll fenn, vagy annak akárcsak feltételei is adottak, esetleg más, például adatközléssel vagy közegészségüggyel kapcsolatos ok merül fel. Aki a szükséges feltételekkel nem rendelkezik, vagy tilalom alatt áll, visszaírányításra kerül abba az-országba,amelyből érkezett, vagy amely őt visszafogadni köteles. A vízummal kapcsolatos döntéssel szemben nincs, de a beutazással és tartózkodással kapcsolatban van helye közigazgatási vagy bírói jogorvoslatnak. Jogorvoslati eljárásban az érintett személytől a róla vezetett adatokról szóló tájékoztatást nem lehet megtagadni.^ A külföldi 30 napot meghaladó tartózkodás esetén köteles lakcímét bejelenteni, az illetékes hivatal pedig nyilvántartásba venni.

Bevándorlási engedélyt kaphat az a külföldi, aki 3 évig jogszerűen tartózkodott Magyarországon és vele szemben kizáró ok nincs, lakhatása és megélhetése biztosított. Kedvezményes elbírálásban részesül a családegyesítést szolgáló bevándorlás, valamint a magyar nemzetiségűek visszahonosítási kérelme. A bevándorolt személyt saját személyi és úti okmánnyal kell el-látni«

2. Az illegális beutazással, illetve bevándorlással kapcsolatos szabályozások és gyakorlat 1997 végéig

Az illegális beutazás, valamint a legtöbb idegenrendészeti rendelkezés megszegése — ideértve az illegális tartózkodást is -Magyarországon nem bűncselekmény, csupán szabálysértés, a-mely csekély pénzbírsággal sújtható. A szabálysértéssel kapcsolatos eljárást a rendőrség folytatja le.44

A törvény értelmében illegális beutazónak az a külföldi minősül, aki a ki- és beutazás szabályait megszegi vagy ezt megkísérli; illegálisan munkát vállal, beutazási, illetve tartózkodási jogosultság megszerzése érdekében a hatósággal hamis adatot közöl; kiutazása korábban a magyar állam költségén történt és azt nem térítette vissza; akinek beutazása a nemzet- és közbiztonságot, a gazdasági rendet, közegészséget és környezetet sérti vagy veszélyezteti; akit kiutasítottak, aki tevékenységével vagy (pl. terror-) szervezeti hovatartozásával az alkotmányos rendet és biztonságot veszélyezteti, fegyver-, sugárzóanyagvagy kábítószer-csempészetet, ezekkel illegális kereskedelmet, embercsempészetet folytat, vagy - a magyar törvények szerint-   öt évnél súlyosabb szabadságvesztéssel sújtható bűncselekményt követett el.45 A beutazási és tartózkodási tilalmat, valamint annak tartamát az Országos Rendőrfőkapitányság (ORFK) vagy a Határőrség Országos Parancsnoksága (HÖROP) rendelheti el a rendőrség, határőrség, vagy a nemzetbiztonsági szolgálatok helyi szerveinek javaslatára46. A tilalom fenntartásának indokoltságát ugyanezek a szervek évent felülvizsgálják.

A jogellenes beutazóval szemben - a nemzetközi jogi kötelezettségek figyelembevételével, vagyis az (illegális) immigráns számára nem biztonságos országba való visszafordítást kivéve

-   személyes szabadság korlátozására, kiutasításra, idegenrendészeti őrizetre, kitoloncolásra, kötelező tartózkodási hely kijelölésére, útlevél elvételére vonatkozó intézkedések foganato-

síthatóak.

A visszafordításról a rendőrség, illetve másodfokon a bíróság dönt. Az illegális beutazó a visszairányítás ellen az illetékes határőrigazgatóságnál fellebbezhet, ennek azonban halasztó hatálya nincs.47 Az illegális beutazó úti okmányai az ellene folytatott eljárás időtartamára elkobozhatok, illetve visszatarthatok, amely ellen az idegenrendészeti hatóságnál fellebbezés nyújtható be. Az elvett okmányok helyett a hatóság ideiglenes tartózkodási engedélyt ad ki, vagy azokat pénzbiztosíték ellenében visszaszolgáltatja.48 Három napon belül megfellebbezhető, szóbeli, vagy írásbeli határozatban kiutasításra kerül az a külföldi, akivel szemben beutazási és tartózkodási tilalmat rendeltek el, ilyen áll fenn, vagy kiutazási kötelezettségének nem tett eleget. Ezt az illetékes Rendórfokapitányság (RFK) vagy a HÖR igazgatóság rendelheti el. Ha a külföldi a jogerős határozatnak nem tesz eleget, jogellenes belföldi tartózkodás vétségét49 valósítja meg, ami elvileg egy év szabadságvesztéssel büntethető. A kiutazás anyagi fedezetének hiányában a költségeket a hatóság megelőlegezi. Ha kül- és belbiztonsági érdekek úgy kívánják vagy az érintett nem rendelkezik a szükséges anyagi háttérrel, a határozat azonnal - előzetesen (!) - végrehajtható.

Kitoloncolásra kerül az a külföldi, aki szándékos bűncselekményt követett el és büntetés-végrehajtási (BV) intézetből vagy idegenrendészeti őrizetből szabadul. Ennek költségeit a hatóság lehetőség szerint az érintett javainak szükséges mértékű lefoglalásából fedezheti. A vonatkozó bírói vagy idegenrendészeti határozat ellen fellebbezésnek helye nincs.5" Magyarországnak a környező országokkal kötött ún. tolonc-egyezmé-nyei a kitoloncolás kezdeményezését, a kitoloncolt átadását és átvételét részletesen szabályozzák.-51

Az útlevél vagy vízum hiánya miatt visszafordított külföldi visszaszállítása és annak költségei a külföldit szállító légi, vízi vagy vasúti jármű üzembentartóját terheli.52 A törvény szabályozza a külföldiek személyi okmányaival kapcsolatos anyagi jogokat, a hatóság tennivalóit és a hontalanok úti okmánnyal való ellátásának rendjét, valamint felhatalmazza a kül-, bel- és pénzügyminisztert a hatáskörükbe tartozó külön kérdéskörök -vízum, idegenrendészeti őrizet, kötelező tartózkodási hely, illetékek stb. - rendeleti szabályozására.53 Megjegyzendő, hogy az idevágó pénzügyi szabályozások a mai napig nem születtek meg.

A kiutasító határozat nem hajtható végre, ha a beutazót a visszafogadásra kötelezett ország(ok)ban faji, vallási, nemzeti, társadalmi vagy politikai alapú üldözés, szabadságjogainak korlátozása, embertelen bánásmód fenyegeti, vagy attól való félelme megalapozott54, és ezt bejelenti, valamint mindaddig, amíg a beutazó származása, vagy befogadásra kötelezett országa nem tisztázódik. Ügyükben a másodfokú hatóság 8 napon belül döntést hoz, amely bíróság előtt megtámadható.55 Az ilyen személyek számára kötelező tartózkodási hely jelölhető ki.56 Az idegenrendészeti hatóság ilyen döntése ellen fellebbezés nem nyújtható be, de ellene a bíróságnál törvényességi felülvizsgálat kérhető.57 A kötelező tartózkodási hely lehet a külföldi korábbi szállása, karitatív szervezet vagy erre kijelölt közösségi szállás, ha a külföldi eltartása és lakhatása nem biztosított.

A közösségi szállásra való szállítást rendszerint egy napos pihentetés előzi meg az ún. kijelölt pihenőszálláson. A közösségi szállásokat a HOR OP Idegenrendészeti Főosztály vagy az ORFK Idegenrendészeti Hatóság üzemelteti regionális rendszerben, a nagy határforgalmú régiókba, valamint a Budapest-Ferihegyi Repülőtérre telepítve. Orvosi vizsgálat és 72 órás e-gészségügyi megfigyelés (karanténozás) után az érintett külföldi kiutaztatásának, vagy további, ideiglenes tartózkodásának feltételeit itt teremtik meg. A szállás elhagyható, aminek feltételeiről a hatósági határozat tételesen rendelkezik, kivéve, ha időközben a kiutazás feltételei megteremtődtek.58 A szállásokat általában igen szerény körülmények jellemzik, gyakran zsúfoltak, csak alapvető szükségletek kielégítésére alkalmasak. Az érintettek szálláson belüli kisegítő tevékenységeket végezhetnek, munkára azonban nem kötelezhetőek.

Szükség esetén idegenrendészeti őrizet is elrendelhető, ha az érintett a végrehajtást megtagadja, akadályozza, kötelező tartózkodási helyét engedély nélkül elhagyja, vagy más jogellenes cselekményt követ el, BV intézetből szabadult, vagy várható magatartása az őrizetbe vételt indokolja. Az őrizet elrendelése az illetékes idegenrendészeti hatóság mérlegelésétől függ. Az őrizet öt napra rendelhető el, de a kiutazásig meghosszabbítható. Az őrizetbe vétel után az érintett átmenetileg rendőrségi fogdába kerül. Az őrizetről és annak helyéről szóló határozatot az illetékes HÖR Igazgatóság adja ki.59 Az őrizetre rendőrségi fogdában, vagy BV intézetben kerül sor60 az elzárásra vonatkozó szabályok61 szerint. Erről az illetékes diplomáciai testületet értesítik. Az érintett mindkét helyen érkezésekor anyanyelvé, vagy más általa értett nyelven tájékoztatást kap jogairól és kötelességeiről, amit ő és a tolmács aláírásával is igazol. Az őrizetet elrendelő határozatot nem lehet megfellebbezni, de az illetékes bíróságtól törvényességi felülvizsgálat kérhető, ennek azonban halasztó hatálya nincs. A bírói határozatokat mind az érintett, mind a hatóság megfellebbezheti: a fellebbezésnek halasztó hatálya nincs.62 Harminc napon túl az őrizet szükségességét az illetékes bíróság havonta vizsgálja, meghosszabbíthatja vagy megszüntetheti. Az őrizet idejére az érintett családtagjairól és értékei megőrzéséről a hatóság gondoskodik. Amennyiben a jogerős bírói döntés a kötelező tartózkodási helyre vagy idegenrendészeti őrizetre vonatkozó határozatot törvénytelennek ismeri el, az érintett polgári perben kárigénnyel élhet.63 Az őrizet végrehajtása felett a kijelölt ügyész törvényességi felügyeletet gyakorol.64 Ha az őrizet 30 napot meghaladja, az ó'rizetes átkerül az erre kijelölt BV intézménybe65.

Ha az érintett terhes, vagy beteg, térítésmentes civil gyógy-intézményi ellátásban részesül66, de köteles betartani a gyógyítással kapcsolatos előírásokat. A BV intézmény kijelölt területén a házirendnek megfelelően szabadon mozoghat. Az intézmény szabályait megszegő őrizetest elkülönítik. A szökést meg-kísérlőkkel szemben fegyver nem használható. Egyebekben a szokásos börtönrezsim irányadó: a lakóhelyiségben 8 m3 légtér, 2,5 m2 mozgástér, világítás, fűtés, fürdő és WC-használat, háromszori étkezés, szabad vallásgyakorlat, szabadban való tartózkodás, havonta kétszeri látogatás, ügyvéddel és diplomatákkal való korlátlan és ellenőrizetlen kapcsolattartás, korlátlan postai érintkezés. Az őrizetes személyes tárgyait, a veszélyeseket kivéve magánál tarthatja, vagy az intézetnél letétbe helyezheti, fizetőeszközeivel szabadon rendelkezik, polgári ruhát viselhet, ennek hiányában a BV intézet ellátja ilyennel, valamint a tisztálkodásához szükséges eszközökkel. Házasságkötés, beteglátogatás, temetés címén eltávozást kaphat. Igénybe veheti a helyileg adott művelődési lehetőségeket, kérést, panaszt terjeszthet elő. Jogai csak rendkívüli esemény67 — például terrorcselekmény, szökési kísérlet, öngyilkossági kísérlet - esetében korlátozhatóak.

Az idegenrendészeti törvénnyel kapcsolatos feladatokban szoros együttműködés van a határőrség és a rendőrség között: az idegenrendészeti őrizetre vonatkozóan együttműködési megállapodás született a határőrség és az igazságügyi minisztérium alá rendelt BVOP között.68 Az idegenrendészeti őrizetbe vétel és őrizet, a kiutasítás, a kötelező tartózkodási helyre vonatkozó rendelkezések törvényességi felügyeletét az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglaltaknak megfelelően a bíróság látja el.69 Ebbe a folyamatba az NGO-k jelenléte és részvétele saját kezdeményezésükre történhet.

Számukra, akárcsak a hatóságok számára is a legtöbb feladatot az Európán kívüli menekülők jelentik.70 Ha ezek menekült státuszért folyamodnak, vagy visszafordításukat kizáró okra hivatkoznak, a velük kapcsolatos eljárást az MMH koordinálja. A menekülőt az ORFK vagy a HÖR - a Ferihegyi Repülőtéren az MMH — munkatársa hallgatja meg. A meghallgatásáról szóló - a személlyel kapcsolatos, esetleges korábbi idegenrendészeti eljárás dokumentációját is tartalmazó - jegyzőkönyv és a kérelem a HÖR, vagy az ORFK idegenrendészeti hatóságától az MMH Budapesti Helyi Szervéhez kerül. A kérvényt a MMH továbbítja az ENSZ MF budapesti képviseletéhez, és annak döntéséről értesíti az idegenrendészeti hatóságot. Az ENSZ MF elutasító döntése esetén, valamint a kiutasítottak esetében az MMH az idegenrendészeti hatóság megkeresésére elvi nyilatkozatot tesz arról, álláspontja szerint fennáll-e a visszafordítást kizáró ún. tilalmi ok. Ezt követi az ezzel kapcsolatos vizsgálat lefolytatása. A döntéshozatalban az MMH nyilatkozata döntő súllyal esik latba. A döntés meghozataláig a menekülő a bicskei befogadóállomásra kerül, felmerülő költségeket az MMH fedezi. Az idegenrendészeti eljárást a Fejér megyei RFK Igazgatásrendészete folytatja le. A visszafordításra vonatkozó tilalmi ok fennállása esetén a helyi szerv kötelező tartózkodási helyül valamelyik befogadó állomást jelöli ki.

A hatóságok tapasztalatai szerint az Európán kívüli menekülők többsége Magyarország érintésével nyugati államokba igyekszik. Általában illegálisan és/vagy hamis okmányokkal lépnek hazánk területére és távoznak innen. Menedék iránti kérelmüket a be- vagy kilépés közben a határon való feltartóztatásuk, vagy az országban való elfogásuk, illetve idegen országból való visszatoloncolásuk alkalmával jelentik be. Valójában azonban nem kívánnak élni a felkínált menedékkel, kérelmükkel csak a felelősségre vonást és az idegenrendészeti intézkedéseket kívánják elkerülni. Általában bizalmatlannak mutatkoznak mind a magyar, mind az ENSZ szervekkel szemben. Elhelyezésüket követően újra kapcsolatba lépnek utaztatóikkal és mintegy 80%-uk illegálisan elhagyja kijelölt tartózkodási helyét, az országban bújkálva továbbutazási alkalomra vár. Elfogásuk esetén gyakran hamis adatokat közölnek: az új eljárás tovább hátráltatja helyzetük rendezését. A velük kapcsolatos hatásköri széttagoltság erősen nehezíti azonosításukat és mozgásuk figyelemmel kísérését. Menekülésüket vélhetően nem politikai, hanem döntően gazdasági okok motiválják. 1997 első három negyedévében 836 Európán kívüli menedékkérő ügyében indult eljárás. Ebből 652 fő az ENSZ MF döntésének megszületése előtt illegálisan elhagyta a bicskei állomást és ismeretlen helyre távozott. A felkutatásuk többnyire sikertelen maradt. 1997 szeptemberében 47 fő volt az ENSZ-mandátum vagy tilalmi ok alapján befogadottak száma. Többségük a Vöröskeresztnél nyert elhelyezést. Közülük 11 fő ismeretlen helyre távozott. 95 fő került idegenrendészeti intézkedésre várva a Fejér megyei RFK-hoz. 180 esetben nem született döntés, mivel az érintettek személyazonosságát nem sikerült tisztázni. 9 fő esetében az MMH a visszafordításra tett javaslatot.71

 

V. A korábbi gyakorlattal kapcsolatos hiányok, ellentmondások, kritikák

A korábbi jogalkotás létrehozta a menekültügyre vonatkozó ágazati szabályozásokat, azonban a sok jogforrás apró részletekben eltérő meghatározásai felpuhították a menekült definíciót, a menekültügyek szabályozásának módosításai terjedelmes kodifikációs munkát igényeltek.

Az alkotmányban megfogalmazottak némileg tágabbak, némileg szűkebbek a genfi konvenció menekült fogalmánál, mivel a jogalkotó menedéket kívánt nyújtani a nyelvi okokból üldözötteknek. A menedéknyújtáshoz viszont az üldöztetéstől való megalapozott félelem helyett az üldöztetés tényét kívánta meg, ugyanakkor nem tekintette a menedék alapjának a sajátos társadalmi csoporthoz tartozás miatti üldöztetést.72 Ezt a hiányt az 1997 évi alkotmánymódosítás küszöbölte ki.73 Az alkotmány ma sem utal közvetlenül a nemzetközi egyezményre, és az abban foglaltakkal ellentétben a menedékjog fogalmát használja, de nem írja körül az abból kizártak körét. Ezért összhangba kellett hozni az alkotmányban vagy külön törvényben a magyar előírásokat a nemzetközi szerződések tartalmával és fogalomrendszerével. A genfi konvencióhoz való csatlakozáskor Magyarország élt a földrajzi korlátozás lehetőségével, ez azonban az alkotmányban nem szerepelt. Tehát a legfőbb jogforrás kétségbe vonhatóvá tette azt, az ebből fakadó konzekvenciák azonban nem érvényesülhettek a gyakorlatban. Az alkotmány minden megkötés nélkül tiltja a menedékjoggal bíró személy más államnak való kiadatását, de a büntető törvénykönyv (BTK) 9. §-a nem tesz különbséget a menedékjog birtokosa, és az azért folyamodó, még befejezetlen eljárás alatt álló személy között.

A szabályozásokból az új menedéki törvény megszületéséig nem volt egyértelmű, hogy Magyarország a más államok által elismert, illetve az ENSZ MF mandátumos menekülteknek is biztosítja-e a menekült státuszt: a genfi konvencióhoz való csatlakozás és a menekültként való elismerés dokumentumaiból arra lehetett következtetni, hogy nem.74 Tehát ezek továbbra is külföldinek minősültek. Ha nemzetközi kötelezettségek következtében vissza nem fordíthatóak, kötelező tartózkodási hely vagy közösségi szállás kijelölése mellett ideiglenes tartózkodási engedélyt kaptak. Ha bevándorlási kérelmet nyújtottak be, a családegyesítés méltányolható, de nem automatikus kedvezmény volt számukra. Az elismert menekültek ma is hátrányos helyzetben vannak bizonyos tekintetben. Nem csatlakozhatnak a kisebbségi önkormányzatokhoz, még ha etnikailag valamely honos kisebbséghez tartoznak is. így elesnek a kulturális identitásuk megőrzését segítő támogatásoktól. A magyar állampolgárság megszerzéséhez szigorú feltételrendszernek kell eleget tenniük: büntetlen előélet, a kérelem időpontjában büntetőeljárás sem folyhat a kérelmező ellen, biztos megélhetés és lakóhely, a honosítás nem sértheti az ország érdekeit, sikeres magyar nyelvű vizsga letétele az állampolgári ismeretekből, három év folyamatos Magyarországon lakás.75 Munkavállalásukat nehezíti, hogy a végzettségeket igazoló okiratok vizsgálatát és honosítását különféle hatóságok és intézmények végzik, a szakmai testületekbe való felvételt korporatív érdekek befolyásolják.™ Magyar állampolgárság hiányában a törvény kizárja a menekültet a közszolgálati munkaviszonyból.77 Várhatóan e területen az előírások továbbra sem enyhülnek.

A menekültek anyagi támogatási rendszere78 kisebb módosításoktól eltekintve 1988 óta változatlan maradt, így nehezen volt képes megbirkózni a menekülthelyzetből adódó, a kvázi állampolgáriságon túlmutató speciális menedzselési és igazgatási feladatokkal, ezért munkája jobbára a finanszírozásra korlátozódott. Sajnálatos módon nem rendelkezett a törvény a kvázi állampolgári státusz anyagi terheinek átvállalásáról, kompenzálásáról, illetve annak mértékéről, valamint a haza-és továbbtelepülés, családegyesítés költségeihez való hozzájárulásról.79 Mégis örvendetes, hogy egyre bővült az egyes életviszonyokra vonatkozó törvényi szintű szabályozások köre. Az egyik legismertebb magyar szakértő tollából már 1996-ban komplex javaslatcsomag látott napvilágot, amely egyaránt kitért a menekültügy alkotmányos, szervezeti, eljárásjogi és finanszírozási kérdéseire.80

Az idegenrendészeti törvényt és gyakorlatot komoly szakmai kritika érte mind az elemzők, mind gyakorlati jogalkalmazók részéről, főként fogalomhasználati, eljárásjogi, jogorvoslati és végrehajtási problémák miatt.81 A legélesebb támadás a külföldiek ellenőrzéséről szóló passzusokat érte, mivel ezek a rendőrség számára magánlakásra és magánterületre is kiterjedő módon teszik lehetővé az idegenrendészeti szabályok betartásának ellenőrzését82. A rendelkezést a bírálók ellentétesnek tartják a magánlakás sérthetetlenségéről az alkotmányban83 mondottakkal, ezért az alkotmánybírósághoz fordultak. Ugyancsak kritika érte a közösségi szállások működését, főként a kistarcsai táborban tapasztaltak miatt. Egyes szállások házirendje, vagy gyakorlata kizárólag a szállás területére korlátozza a külföldiek mozgásterét, jóllehet a törvény szerint a kötelező tartózkodási helyet kijelölő határozatban meg kell szabni a szállás elhagyásának feltételeit. Az idegenrendészeti hatóság olykor hátráltatja vagy megtagadja az ideiglenes tartózkodásról szóló igazolás kiadását, ami ellen nem lehet jogorvoslattalélni. A panaszjog mellé nem társul válaszadási kötelezettség a szállások vezetése esetében.

A tolmácsok szakmai és nyelvi felkészültsége nem mindenkor megfelelő, foglalkoztatásuk és honorálásuk jogszabályi alapjai nem biztosítottak. Az érintett külföldit szakértő jogász nem segíti kellően, ezért nincsen tisztában a jogorvoslati lehetőségekkel, az egyszerre kézhez kapott három - a kiutasításról, annak felfüggesztéséről, és kötelező tartózkodási hely kijelöléséről szóló - határozat számára áttekinthetetlen, nincs kellően tisztában a menedékjogért vagy ideiglenes menedékért való folyamodás lehetőségeivel és feltételeivel, illetve fellebbezési lehetőségeivel. Az utóbbiról való lemondás gyakran lelki presszió eredménye. Az érintettet gyakran indokolatlanul megbilincselve szállítják. Az idegenrendészet egyik jelentós ellentmondása, hogy az idegenrendészet szabályait megszegő külföldivel szemben a beutazási és tartózkodási tilalom elrendelése lehetséges, azt mégis minden esetben elrendelik, ami gyengíti az érintettek jogkövető hajlandóságát. Félreérthetóek a kitöltendő kérdőívek is.84 Gyakran olyan személyek esetében is közösségi szálláson való elhelyezésről rendelkezik a hatóság, akik esetében ez nem indokolt, hiszen megfelelő anyagi kondícióik biztosítottak. Máskor kifejezetten indokolt esetben sem él ezzel a lehetőséggel, hosszadalmas aktatologatásba bonyolódik.85 A kritikákat nagy részben alátámasztották a Legfőbb Ügyészség ellenőrzései. Ezek során észrevételezték a kirívó hiányosságokat, és azonnali intézkedésekre tettek javaslatot. Az ellenőrzések tapasztalatai szerint a hatóságok igyekeznek minél inkább lerövidíteni a közösségi szálláson töltött időt, és a külföldit mielőbb kibocsátani a polgári életbe, rendszerint biztosítják eltávozását és a szükséges iratokat, a sportolás lehetőségét, viszont valóban nehézségek támadhatnak az egzotikus nyelveken beszélő tolmácsok állítása terén. Az ügyészség által ellenőrzött határozatok többsége megfelelt a törvényesség követelményeinek. A legtöbb aggály a közösségi szállásokon uralkodó körülményekre vonatkozott.

A bírálatok, a felügyeleti szervek jelentései, valamint a Tortúraelleni Európai Bizottság beszámolója86 nyomán bezárták a BM Rendőri Ezred kezelésében lévő kistarcsai közösségi szállást, ahol sok tekintetben különös negatívumok mutatkoztak. Az Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosának (ombudsman) Kiskunhalason és Nagyfán végzett vizsgálata egyéb hiányokat is feltárt. Kritizálja a visszafogadásra kötelezett - főként délszláv - államok konzuli munkáját. Aggályosnak tartja, hogy az őrszemélyzet egészsége és testi épsége fokozott veszélynek van kitéve, mégsem kap veszélyességi pótlékot. A jogi szabályozást bírálva megállapítja, hogy az idegenrendészeti ó'rizet, illetve annak BV intézetben való végrehajtása általában az elkövetett jogsértések súlyához képest aránytalanul nagy joghátrány, és nem illeszkedik a BV rendszerébe. Mindez sérti a jogállamiság elvét és veszélyezteti a jogbiztonságot, valamint az érintettek testi-lelki egészséghez való alkotmányos jogát.87 Ez - mintegy üzenetként - azt is jelenti, hogy a közeli jövőben Magyarországon is meg kell találni az illegális bevándorlók fogvatartásának lehetséges alternatíváit, amelyre Európa-szerte komoly törekvések mutatkoznak.

A nemzetközi és hazai emberi jogvédő' szervezetek** is folyamatosan nyomon követik a menekültek, menedékesek és az illegális bevándorlók életkörülményeit. Igen kritikusan kezelik a negatív körülményeket, de beszámolnak a folyamatos javulásról és a jogalkotó munkáról is.89 A International Helsinki Federation for Human Rights 1996-ra vonatkozó jelentése egyebek között megállapítja, hogy egyes kérelmek elbírálása felületes volt, olyan országokba is visszaküldték külföldieket, ahol később embertelen bánásmódban részesültek90. Az 1997 utolsó negyedévi részjelentés bírálja az egyes menekülttáborokban uralkodó lepusztult állapotokat, szegényes körülményeket és a bánásmódot. Más dokumentumok a személyzet képzetlenségét, a vezetéssel és külvilággal való kapcsolattartási nehézségeket, a rossz higiénés feltételeket, az elhelyezettek romló mentális állapotát teszik szóvá." Az emberjogi szervezetek részérói javaslatok is készültek a visszásságok felszámolására. Ennek is köszönhetően mára a táborokban a befogadottak korlátozott önkormányzatiságot gyakorolhatnak, részt vesznek a segélyek elosztásában, szorosabb kapcsolatot tartanak a vezetéssel.92 A rendőrség beszámolói szerint a táborok lakói csak ritkán követnek el súlyosabb bűncselekményeket, egészében nem fenyegetik a közbiztonságot. A civil szervezetek felróják a hatóságoknak, hogy kirekesztik őket az eljárásokból; az érdekképviselet és a családegyesítés gyatrán működik; látens raszizmus, valamint a bűnözéstől és a munkarőpiaci és vállalkozási fekete konkurenciától való alaptalan félelem munkál a helyi önkormányzatokban, amelyek nem kapnak a BM-tól és MMH-tól megfelelő' anyagi és szakmai támogatást, ezért ellenzik a földrajzi korlátozás feloldását; a pénzforrások elosztásában hivatali és hatalmi érdekek dominálnak; hiányzik az új menekültügyi törvénnyel kapcsolatos intenzívebb társadalmi nyilvánosság és vita95.

 

VI. Az új menedékjogi törvény szabályozási elvei

A hiányok és ellentmondások felszámolására, feloldására az 1997 júniusában elkészült törvényjavaslat,94 illetve annak a-lapján a decemberben elfogadott menedékjogi törvény95 vállalkozott. A törvény a korábbiakhoz képest kevés - de lényeges -újítással szolgált. Inkább egységes, összehangolt rendbe szervezte az eleddig szétszórt szabályozásokat, eljárási jogköröket és a korábbiakban érvényesülő' gyakorlatot. Korábbi fogalmak definícióját pontosította és néhány új fogalmat is bevezetett. Deklaráltan ötvözni igyekezett a magyar és nemzetközi joghagyomány elemeit.96 Itt csak néhány fontosabb mozzanat kiemelésére vállalkozunk.

A törvény hivatkozással az alapvető emberi és szabadságjogokra97 feloldja a földrajzi korlátozást, és minden menedéket kérő' külföldi számára garantálja a menedékjogi eljárás igénybevehetőségét. Tisztázza a menekült, menedékes, befogadott, biztonságos harmadik ország és a menedékjog fogalmát. Menekült státuszt kínál fel a Genfi Egyezmény hatálya alá eső külföldieknek. Tisztázólag leszögezi, hogy Magyarország menekültnek ismeri el az itt lakó külföldit, ha rá nézve az ENSZ MF kinyilvánítja a Genfi Egyezmény alkalmazhatóságát.98 Felsorolja a befogadható menekülőit különböző kategóriáiból eleve kizártakat, vagy kizárhatóakat, valamint jogállásuk megszűnésének, illetve visszavonásának eseteit.99 Lényeges újításként intézményesíti a háborús és etnikai konfliktusok elől menekülők befogadását, átmeneti védelmét100. Ugyanakkor a korlátozás áttételes fenntartását jelenti, hogy a kormány hivatott dönteni arról, milyen eseményekkel kapcsolatban, mely területről és milyen népcsoportból fogadhatóak menedékesek101.

A törvény alapszabályi szinten szabályozza a menekültügyi eljárás rendjét102, a kérelmezők, elismert menekültek, menedékesek és befogadottak jogállásának jellegzetességeit, elszállásolásukat, ellátásukat, okmányokkal való ellátásukat, valamint a velük kapcsolatos adatszolgáltatást, adatkezelést és nyilvántartást.103 Az eddigi gyakorlatot törvényi szintre emelve a menekültekéhez - a munkavállalás tekintetében is - hasonló jogállást biztosít a védelemben részesített menedékeseknek. A menekültek, vagy menedékesek közé nem sorolható, de vissza sem fordítható külföldiek számára a befogadott személy - lényegében továbbra is külföldi - státuszát biztosítja. A befogadottként való elismerésre irányuló eljárást - külön kérelem benyújtása nélkül - hivatalból rendeli megindítani.101 A befogadottnak kivételes esetektől eltekintve a befogadó állomáson kell élnie, státuszuk évenként felülvizsgálatra kerül.

A menekültügy továbbra is a belügyminisztérium, illetve az az alá rendelt ún. központi menekültügyi szerv — a korábbiakhoz képest lényegesen tágabb - feladatkörében marad. Ez hivatott lefolytatni a továbbiakban egyfokú hatósági eljárást, és állítja ki a tartózkodásra jogosító okmányokat. A központi menekültügyi szerv működteti és felügyeli az állami menekültügyi intézmény egyetlen fennmaradó típusát, a befogadó állomásokat, végzi a nyilvántartást, osztja el a költségvetésből folyósított forrásokat. A központi menekültügyi szerv koordinálja a menekültügyben feladatot vállaló társadalmi szervezetek tevékenységét is, ezekkel kötelezően együttműködik, velük a szállás és ellátás biztosítására pályázati úton szerződést köt. Ezzel az NGO-k részvétele a menekültügyi munkában elvileg jelentősen megnő105, de továbbra sem terjed ki számos olyan területre, ahol mindenkori részvételük esetleg kívánatos volna. A törvény általánosságban szól a menekülőknek és családtagjaiknak nyújtandó és nyújtható ellátásokról és támogatásokról, valamint a költségviselés rendjéről106. Bizonyosak lehetünk abban, hogy e támogatások, illetve mértékük nem fogja a külföldieket a Magyarországon való letelepedésre ösztökélni. A szigorító rendelkezések közé tartozik, hogy a törvény a nyilvánvalóan alaptalan vagy rosszhiszemű kérelmek — és légi úton érkező kérelmezők esetében is - kötelezően bevezeti az európai gyakorlatból már jól ismert rövidített eljárást107, amelyben az ENSZ MF is véleményt nyilvánít. A kérelmekkel kapcsolatos döntéssel szemben közigazgatási jogorvoslatnak nincs helye, de kérhető - nem peres eljárásban lefolytatott - bírósági felülvizsgálat. A bevándorlási kérelmek elbírálása kapcsán szigorítást jelent, hogy azokat a Nemzetbiztonsági Hivatal mellett a rendőrség is külön véleményezi.108

A szigorú, de körültekintő törvényhozatal ellenére továbbra is számos hiányosság mutatkozik. 1998 júniusában jelentősen csökkentek a nem közösségi szálláson lakó ideiglenes menedéket élvezők kedvezményei. Alighogy megszületett az új törvény, Magyarországnak a vérengző Milosevics-rendszer koszovói népirtása, a polgárháborúban részvenni nem akarók és a NATO bombázások elől menekülő albánok, szerbek és magyarok hullámával kényszerült szembenézni. 1999 júniusáig, minegy 2500 menekülő jelentkezett a Menekültügyi és Migrációs Hivatalnál. Több, mint 30%-uk albán, 30%-uk magyar volt. A háborús események miatt Szerbiából hozzánk menekült magyar nemzetiségűek helyzete sok tekintetben tisztázatlan, végleges letelepedésük lehetősége bizonytalan.109 Ahhoz, hogy bevándorlási engedélyt nyújthassanak be, érvényes útlevélre volna szükségük, útleveleik azonban lejártak. Az útlevél megújításához haza kellene utazniuk, a szerb hatóságok részéről azonban semmi jóra nem számíthatnak. A jugoszláv követségen is kérhetnek útlevélhosszabbítást, ami viszont jelentős pénzbe kerül. A bevándorlási kérelem szempontjából a menekülttábor nem számít magyarországi lakhelynek - rótta fel már korábban a kormánynak és a törvényhozásnak Kőszeg Ferenc, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvezetője. Hazánk mára egyértelműen az Európán kívüli területekről menekülők cél- és tranzitországává vált, egyre szaporodnak a dél-kelet-ázsiai térségből Ukrajnán keresztül illegálisan érkező „emberszállítmányok". Az embercsempészek gátlástalanságának felnőtt- és gyermekéletek esnek rendszeresen áldozatul. A menekülők elhelyezésének körülményei ismét egyre több aggodalomra adnak okot, amiről a 99-es évben a közösségi szállásokon élők kétségbeesett akciói is tanúskodnak.110

Az 1999. évi szervezett bűnözés elleni törvénycsomag111 egyes pontokban módosította, finomította és az Európában szokásos szabályozásokhoz tovább közelítette az idegenrendészeti szabályozásokat. A módosítás célja, mint a szabályozás törvényi helyéből is kitűnik, a menekülőkkel az országba igyekvő bűnözői, főként szervezett bűnözői kör kiszűrését szolgálja. Minden félremagyarázó szándékkal szemben megállapítható, hogy a törvénymódosítás nem a valóban menekülni kényszerülők ellen irányul. A módosítás a korábbiak pontosításaként, enyhítőleg kimondja, hogy nem utasítható ki a bűncselekményt elkövető külföldi, ha ezt a bíróság külön nem rendeli el.112 A módosítás egyetlen aggályosnak tűnő mozzanata, hogy a beutazni szándékozótól a vízum megtagadható, ha alaposan feltételezhető, hogy a beutazás nem a kérelemben megjelölt célt szolgálja. Ezzel igen tág mérlegelési lehetőség kerül például az intézkedő határőr kezébe, mivel a törvény az alapos okok taxa-tív felsorolásával adós marad. A korábbiakhoz viszonyítva szigorodást jelent, hogy a kötelezően kijelölt tartózkodási hely elhagyása - meghatározott esetekben - csak kivételesen méltánylást érdemlő esetben engedélyezhető, amivel a törvényhozó egy idestova egy éves gyakorlat szentesítésével az idegenrendészeti hatóságok munkáját igyekszik könnyíteni.113 A kormány határozata 1999 októberi határozata értelmében 2000 januárjától a Menekültügyi és Migrációs Hivatal helyét a belügyminisztérium irányítása alá tartozó, a tervek szerint körülbelül 200 fős Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal fogja átvenni. Hatóságként ez fogja ellátni az első fokú menekültügyi eljárással kapcsolatos ügyintézést, a menekültek ellátását, az állampolgársági valamint másod fokon az idegenrendészeti hatósági ügyeket.114

Bizonyosak lehetünk benne, hogy a törvény elfogadásával, valamint az azóta eltel időszakban hozott további szabályozásokkal még nem hangzott el az utolsó szó menekültügyben. A közeljövőben még hosszas vitákra és számos újabb szabályozásra számíthatunk.

Forrás: Magyaríts (szerk): Menekültek és menedékesek Magyarországon. 101. p. Az eredeti táblázaton kisebb módosításokat végeztem. - A szerző.

 

Magyarországra érkezett menekülők 1988-1997 I. félév

 

Év
Regisztrált menekülő személy Illegálisan érkezett % Állampolgársága
Román Szovjet/ FÁK Délszláv Egyéb Európán kívüli* Egyéb európai országból
1988 13.173 47,7 13.173     -  
1989 17.448 79,4 17.365 50   - 33
1990 18.283 18,6 17.416 488   - 379
1991 53.359 11,6 3728 738 48.485   408
1992 16.204 11,7 844 241 15.021   98
1993 5.366 1,7 548 168 4.593 - 57
1994 3.375 3,6 661 304 2.386 - 24
1995 5.912 5,9 523 315 5.046 - 28
1996 1.259 4,0 350 268 559 - 82
1997. l.fé. 968 57,6 69 41 257 503 98
Ösz- szes en 135.347 43.909 fő 54.677 2.613 76.347 50S 1.207
% 100 32.45 40,4 1,9 56,4 0,4 0,9

* 1988-1997. 1. 31. nincs adat.

Befogadottak 1989 . X. 1.-1997. VI. 30.

Státusza
Személy %
Menekült státust szerzett a genfi konvenció szerint 1989. X.15-töl 4.305 Összes menekülő 3,2%-a
Délszláv menedékesként védelemben részesült 73.973 Összes menekülő 54,65%-a
1997. VI. 30: státuszos menekült 2.673 Összes menekült státuszt kapottak 62,1%-a
1997. VI. 30: Magyarországon tartózkodó délszláv menedékes 4.006 Összes menedékes 5,4%-a

 

 

Menekültügyi és Migrációs Hivatal ügyforgalma 1989-1997. VI.

 

 

 

 

Év
új érkező Illegálisan érkezett Menekült-eljárás indult Menekült státuszt kapott Kérelmét elutasították Eljárást megszüntették Menekült státuszát visszavonták Folyamatban
Ügy
1989 3.641   36 35 1        
1990 15.309 316 3.520 2.561 318 548   41 61
1991 10267 240 921 404 150 223 168 106 162
1992 5547 117 458 472 71 58 277 17 37
1993 5366 93 468 361 45 21 278 42 93
1994 3375 121 207 239 29 13 534 19 38
1995 5912 351 130 116 32 5 220. 13 27
1996 1259 48 152 66 42 31 101 18 21
1997 .VI. 968* 558 129 21 33 21 54 64 75
Öss zes 51.644 18.44 6.021 4.305 721 920 1.632 320 514

* 503 fő esetében az eljárás a magyar hivatal átadta az UNHCR-nak

 

Menekültügyi eljárás indult 1989. X.1.-1997. VI. 30.

Év
Osz-szes személy Albán Afgán Bosnyák Bolgár Cseh-szlov Görög Hontalan Horvát Jor dán Jugoszláv Kubai Macedón Román Szovjet /FÁK Török Vietnámi
1989 36       1 1         1       27 5   1
1990 3.520 18     1 2 1 1   1 1 1     3432 60 1 1
1991 921 8 3         4       485       359 60 2    
1992 458       6 4   3       309       113 21 2    
1993 468     3       1 17     391       36 20      
1994 207 5   2               151       32 17      
1995 130     1         4     79       25 19 2    
1996 152     3       1 1     73   1 21 27 24    
1997 129 5   11 9             27     2 8 67    
Össz 6.021 36 3 20 17 7 1 10 22 1 1.517 1 1 4047 237 99 2

 

Menekült státusztkapott 1989. X. 1.-1997. VI 30

Év Osz-szes személy Albán Afgán Bosnyák Bolgár Cseh szlov Görög Hontalan Horvát Jordán Jugoszláv Kubai Macedón Román Szovjet /FÁK Török Vietnámi
1989 35       1 1         1     27 5    
1990 2.561 5   - 1 5         1     252 2 26 1  
1991 434 6                 150       255 23    
1992 472                   381       79 12    
1993 361     2         17   314       26 2    
1994 239     1             193       17 28    
1995 116               9   79       14 14    
1996 66               2 - 55       2 7    
1997 21                   17         4    
Össz 4.305 11 - 3 2 6 - 1 28 - 1191 - - 2942 121 1 -

 

Menekült státuszra vonatkozó kérelmét elutasították 1989. X. 1.-1997. VI. 30.

Év Osz-szes személy Albán Afgán Bosnyák Bolgár Cseh-szlov Görög Hontalan Hor vát Jordán Jugoszláv Kubai Macedón Roma n Szovjet /FÁK Török Vietnámi
1989 1                                
1990 318                                
1991 150 2                 3     112 31 2  
1992 71       6 4   3     21     30 7    
1993 45             1     33     7 4    
1994 29                   13     13 3    
1995 32                   12     15 5    
1996 42     4   1   1     15   1 5 10 5  
1997 33 2   3 9           4 -   8 4 3  
Össz 721 2 - 7 15 5 - 5 - - 101 - 1 190 64 10 -

 

Menekült státuszát visszavonták 1989. X. 1.-1997. VI. 30.

Év
Osz-szes személy Albán Afgán Bosnyák Bolgár Cseh-szlov Görög Hontalan Hor vát Jordán Jugoszláv Kubai Macedón Román Szov-jet/ FÁK Török Vietnámi
1989 0                                
1990 0                                
1991 168 2     1 3 - - - - 12     147 3 - -
1992 277           - - - - 55     220 2 - -
1993 278 1         - - - - 10     260 7 - -
1994 534         2 - - - - 51     477 4 - -
1995 220     2             41     177   - -
1996 101                   28     71 2 - -
1997 54                   23     28 3   -
Össz 1632 3 - 2 1 5 - - - - 220 - - 1380 21 - -

 

Délszláv térségből érkezett menedékesek elhelyezése nemzetiség és nemek szerint (1997 VI. 30-án)

Nemzetisége Táborban Táboron kívül Összesen
Magyar 210 1743 1953
Horvát 63 742 805
Szerb 26 87 113
Bosnyák 367 726 1093
Egyéb 25 17 42
Férfi 278 1334 1612
240 1151 1391
Gyermek 173 830 1003
Összes 691 3315 4006

 

Európán kívüli menedék kérak 1990-1997

Év Menedéket kérők   Menedéket kapottak
1990 450 12
1991 380 15
1992 401 17
1993 261 35
1994 231 15
1995 460 62
1996 515 106
1997 1. Félév 561 86
Összes 3.259 348

 

Idegenrendészeti adatok 1995-1996

Ev 1995 1996
Bevándoroltak száma 71.679 65.881
Huzamosan tartózkodók 38.694 44.400
Bevándorlási kérelem 5.629 6.217
Elbírált bevándorlási kérelem 5.280 5.707
Ideiglenes tartózkodási engedély kiadás, illetve hosszabbítás 30.456 25.121
Huzamos tartózkodási eng. Kiadása 23.453 15.486
Kiutasítottak száma 17.579 14.004
Kitoloncoltak száma 11.228 9.783
Idegenrendészeti őrizet elrendelése 160 248
Kijelölt helyen tartózkodás elrendelése 10.373 8047

 

Idegenrendészeti intézkedések, kiutasítottak és kitoloncoltak nemzetiség és kiutasítás indoka szerint,
valamint a határozatot hozó és azt foganatosító hatóságok 1995-1996

Intézkedés
Tartózkodási hely kijelölése Ideiglenes rendőri őrizet Kiutasított Kitoloncolt Kijelölt tartózkodási hely Ideiglenes rendőri őrizet Kiutasított Kitoloncolt
Ev   1  99     199 6
Összes 10373 160 17.579 11228 8074 248 14004 9783
európai - - 16.478 10502 - - 12752 8890
román 4730 26 10.019 5911 3542 52 7858 5346
délszláv 2668 46 2952 2602 2338 105 2319 1967
török 1075 31 1104 855 555 67 840 571
ukrán     951 335 104   726 394
Ázsiai   6 453 257 135 - 374 265
afrikai 166 - 195 158 108 - 138 135
arab országbeli 174 6 318 286 442 19 665 459
Intézkedés indoka
ki- és beutazás szabályainak megszegése   10636   9626  
illegális munkavállalás 3648 1845
közbiztonsági érdek 1463 891
illegális jövedelemszerzés 772 792
Intézkedő  hatóság        
Rendőrség   7673 2078   4909 2187
Határőrség 9895 9150 9095 7593

 

Külföldiek által elkövetett jogellenes cselekmények miatt indított büntetőeljárások tényállások szerint 1995-1996

 

Év
1995 1996
Tényállások
Közokirathamisítás; illegális belföldi tartózkodás; lőfegyverrel, lőszerrel, kábítószerrel való visszaélés; szerzői jogok megsértése; 2.633 2.072
Vagyon elleni bűncselekmény 1.468 1.210
Közlekedési bűncselekmény 891 649
Erőszakos bűncselekmény 571 560
Vám- és devizabűncselekmény 220 192
Tiltott határátlépés 156 113
Egyéb szabálysértés 1849 3698

 

Menekültügy pénzügyi fedezete 1988-1997

Év
UNO        | magyar-kölségvetés
Támogatás millió Ft-ban
1988 - 300
1989   500
1990   700
1991 270 900
1992 266 1000
1993 388 1000
1994 264 900
1995 154 1000
1996 119 1.300
1997 15 899

 

Az országba illegálisan belépett személyek száma*
  Határállomáson Zöld határon
1998 521 4137
1998-ban összesen 4658
1999. I. 1. -1999. IX. 30. 296     2826
Összesen 3122
Határőrség által foganatosított idegenrendészeti intézkedés
  Kiutasítás Kitoloncolás
1998 15 981 14 347
1999.1. 1. -1999. IX. 30. 9 499 9 030
Idegenrendészeti hatóságok által foganatosított idegenrendészeti intézkedések összesen
1998 22 553 16 640
1999. 1. félév 9 249 6 419

* Kiemlekedő volt a román, jugoszláv, afgán, török és bangladesi állampolgárok száma.

 

Adatok a menekültekről Időszak kezdete 1998. január 01. vége 1998. december 31.

 

 

 

 

 

 

Állampolgárság
A beszámolási időszak elején függőben lévő kérelmek     A beszámolási időszakban   A beszámo- státusz visszavonva menedék visszavonva
benyújtott kérelmek illegálisan érkezett elismerés elutasítás eljárás megszüntetve összesen lási időszak végén függőben lévő kérelmek
menekült befogadott repülőtéri rendes rövidített
afgán   1077 989 177 30 13 526   74 820 257    
albán   3 2       3     3 0    
algériai   314 265 10 3 2 153 4 89 261 53   3
angolai   6 6               6    
azerbajdzsán   2 2       1     1 1    
bangladesi   337 296     4 146   72 222 115    
belorusz   7         5     5 1    
bisseaoui   1 1       1     1 0    
bolgár   45 20       35     35 10    
boszniai   3 l 1     1   1 3 0   32
burkina-fasoi   2 1       2     2 0    
burundii   6 3 1     2     3 3    
egyiptomi   10 7       6   4 10 0    
elefántcsontparti   1 1 1           1 0    
eritreai   l 1       1     1 0    
etiópiai   6 5 2     3     5 1    
ghánai   25 19       6   2 8 17    
grúz   1                 1    
guineai   10 8   1   8     9 1    
hontalan   2 1       2     2 0    
horvát   1G o               16   103
indiai   61 52       42 4 11 57 4    

 


 

 

 

 

 

 

Állampolgárság A beszámolási időszak elején függőben lévő kérelmek A beszámolási időszakban A beszámolási időszak végén függőben lévő kérelmek státusz visszavonva menedék visszavonva
benyújtott kérelmek illegálisan érkezett elismerés elutasítás eljárás megszüntetve összesen
menekült befogadott repülőtéri rendes rövidített
iraki   542 403 43 18 19 209   82 371 171    
iráni   45 38 3     20 3 5 31 14    
izraeli   2 1       1     1 1    
jemeni   1   1           1 0    
Jordán   2 1     1       1 1    
jugoszláv   3306 2013 35 166 8 906 10 663 1788 1518 15 79
kameruni   67 53 22 1   4   13 40 27    
kazah   2         1     1 1    
kenyai   3 3       1   1 2 1    
kínai   10   2     3   5 10 0    
kongói   38 33 12     16 1 1 30 8    
kubai   9 2       1     1 1    
kuvaiti   2 2 1           l 1    
lett   4 1       4     4 0    
libanoni   18 16   1 1 9   5 16 2    
libériai   43 36 4   3 24 1 4 36 7    
líbiai   4 4       1 2 1 4 0    
litván   1                 1    
makedón   8 5 1     1     2 6    
marokkói   1     1         1 0    
mauritániai   1                 1    
motdáv   5 3       2   2 4 1    
nigériai   102 68 15 3 4 37 6 3 68 34    
olasz   1                 I    

 

 

 

 

 

 

 

Állampolgárság A beszámolási időszak elején függőben lévő kérelmek A beszámolási időszakban A beszámolási időszak végén függőben lévő kérelmek státusz visszavonva menedék visszavonva
benyújtott kérelmek illegálisan érkezett elismerés elutasítás eljárás megszűntetve összesen
menekült befogadott repülőtéri rendes rövidített
örmény 5 51 28       31   3 34 22    
orosz 2 19 11 2     9 1 1 13 8    
pakisztáni   127 112 1     24 1 8 34 93    
palesztin   43 34 10 1 3 10   1 25 18    
román   124 5 1     11 100 3 115 9 13  
ruandai   15 11       10   1 11 4    
sierra-leonei   190 177 3 2 3 134 2 29 173 17    
sri-lankai   81 81       40   35 75 6    
szenegáli   4 3 1     2     3 1    
szíriai   21 9       4   5 9 12 1  
szlovák   5             3 3 2    
szomáliai   78 53 1   4 23   8 36 42    
szudáni   35 25 7 4   8   3 22 13    
tanzán   1       1       1 0    
togói   G 3       2     2 4    
torok   153 115   1   90 3 35 129 24    
tunéziai   3 2       2     2 1    
ukrán   7 5       1   1 2 5    
zairei   8 7 4     2     6 2    
zimbabwei   1   1           I 0    
Összes fő 7 7118 5045 362 232 66 2586 138 1174 4558 2566 29 217
összes ügy 7 5002 3682 241 132 60 1841 89 919 3282 1727 29 217

A táblázatokban közölt adatokat a Menekültügyi és Migrációs Hivatal, az ENSZ Menekültügyi Főbiztosság Budapesti Képviselete, valamint az ORFK Igazgatásrendészeti Főosztály Idegenrendészeti Osztály volt szíves rendelkezésemre bocsátani.

 

Jegyzetek:

1 Szt. István király Imre herceghez intézett, és mai politikusok által unásig emlegetett Intelmei valóban figyelmeztetnek ugyan az egy nemzetiségű ország gyengeségére és az idegenek megbecsülésére, de ez véleményem szerint nem erkölcsi, hanem konkrét és általános hatalompolitikai megfontolásokból fakadt. Egyfelől: az akkori legfelső világi és egyházi igazgatásban vezető szerepet vivő német jövevények asszimilációja nem fejeződött be, továbbra is védelemre szorultak. Másfelől: a befogadott idegen csoportok mindenkor a feltétlenül király-hű alattvalók számát gyarapították.

2 Tóth J.: Menedékjog kérdőjelekkel. Budapest, 1994. 73. p.

3 1723. évi CXIII. törvénycikk.; 1765. évi XXVII. törvénycikk.; 1776. dec. 5-i ki rályi rendelet.

4 Vö. 1886. évi idegenrendészeti törvény; 1903. évi V. törvénycikk, 1905. évi Vili, törvénycikk.

5 A Magyar Királyi Miniszterelnök 1920. 3240. (TV. 19.) sz. rendelete az OMH létrehozásáról és működéséről.

6 A gyakorlati teendőket a BM Segélyezési és Szociális Főosztály, a Menekültügyi Iroda, valamint a HM XXI. Főosztály végezte a lengyel menekültek saját érdekvédelmi szervezeteinek hatékony közreműködésével. Vö. Tóth J. i. m: 69. p. és köv. pp.

7 Az akkori Alkotmány (1949. évi. XX. tv.) 65.§.

8 Márkus I: A magyarországi menekültügy aktuális kérdései. Belügyi Szemle, 1990. 6. szám 27-33. pp. Ld. 27. p.

9  Szokai I; Tabajdi Cs.: Mai politikánkról és nemzetiségi kérdésről. In: Magyar Nemzet, 1988. február 13.

10  A BM vezetése alatt álló Menekültügyi Tárcaközi Bizottság és a megyei tanácsok koordinációs bizottságairól van szó. Ezek körlevelei, valamint a BM szerveinek utasításai pótolták a jogszabályokat. Ide tartozik még a 49/1988-as Minisztertanácsi rendelettel létrehozott Letelepedési Alap is. " Az egyezmény 1. cikk B (1) a.) pontja szerint.

12 1989. évi 15. törvényerejű rendelet a menekültek helyzetére vonatkozó 1951.évi július hó 28. napján elfogadott egyezmény, valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. évi január hó 31. napján létrejött jegyzőkönyv kihirdetéséről.

13 23/1990 (11. 7.) Minisztertanácsi rendelet,

14 Megállapodás a. Magyar Népköztársaság Kormánya és az Egyesült Nemzetek Szervezete Menekültügyi Főbiztossága, között (1989. október 4.)

15 101/1989. (IX. 28) Minisztertanácsi rendelet a menekültként való elismerésről.

16 Vö: az 1989. évi 15. tvr. 28. cikkelye és a függelék 1-16. bek.

17 1989. évi 15. tvr. 34. cikkely; későbbiekben az állampolgárságról szóló 1993.évi LV. tv. 4. és 23.§.

18 64/1989. (VI30.) Minisztertanácsi rendelet a menekülteket befogadó állomásokról. 19 39/ 1990.(1X15.) Korm. r.

20 47/1990.(IX.15.) Korm.r. a művelődési és közoktatási tárca menekült gyermekek oktatásával kapcsolatos feladatairól.

21 49/1990.(IX. 15.) Korm. r. a Népjóléti Minisztérium kapcsolatos feladatairól

22 A korábbi Letelepedési Alap Menekülteket Támogató Alap néven került az 1993. évi XXI. tv-be.

23 43/1993. (III.3.) Korm. r.

24 44/1993 (III.12.) Korm. r. a Magyar Köztársaság Kormánya és a Nemzetközi Migrációs Szervezet közötti 1992. IV. 7-én aláírt megállapodásról.

25  Márkus I: Kényszernépvándorlás Magyarországra. Rendészeti Szemle,1992. 7. szám 3-8. pp.

26(iTóth J.: Menedékjog, 78. p.

27 Szlovákia továbbra is életben tartja a Benes-dekrétumot, amelynek értelmében a 2. világháború eseményeiért a magyarságot (is) kollektív felelősség terheli, Meciar miniszterelnök 1997 nyarán nyilvánosságra került cinikus lakosságcsere indítványa pedig hovatovább a boszniai tisztogatásokat juttatja eszünkbe. Vö: Chmel, R.: A szlovák politika végzete. Népszabadság, 1997. november 1. 21.

28 A korábbi BTK ezt a cselekményt 2 évig terjedhető szabadságvesztéssel rendelte sújtani, amit 1993-ban 5 évre emelt a. törvényalkotó. Ld. az 1978. évi IV.tv. (BTK) 218. §. 1. bek. A „segítők" a cselekmény vétségi alakzatát valósítják meg, amely 2 év szabadságvesztéssel büntethető.

29 Vö: Szűcs J.: Embercsempészek: az illegális migráció haszonélvezői. Belügyi Szemle, 1996. 3. szám 77-79. pp.; Teke A Reflexió az „Embercsempészek: az illegális migráció haszonélvezői" című cikkhez. Belügyi Szemle, 1996. 5. szám 97-98. pp.; Szecsei J: Embercsempészet Magyarországon a 1990-es években. Belügyi Szemle, 1997. 7-8. szám 93-98. pp.;

30 Ez korlátozott mértékben időközben meg is történt. Vö: A határőrizetről és a határőrségről szóló 1997. évi XXXII. tv. 22. §. 2. bek. b. pont

31 Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata (ENSZ Közgyűlés 217 (III) sz. határozata 1948; Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya: Magyarországon kihirdette az 1976 évi 8. tvr; Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya. (Magyarországon ld. 1976 évi 9. tvr.); Helsinki Konferencia Záródokumentuma; Gyermekek Jogairól Szóló Egyezmény(Magyarországon ld. 1991 évi LXIV tv.); Egyezmény a kínzás és más kegyetlen,embertelen, vagy megalázó büntetések vagy bánásmód ellen (Magyarországon ld. 1988 évi 3. tvr.); Polgári személyek háború idején való védelméről szóló egyezmény (Magyarországon ld. 1954. évi 32. tvr.); A faji diszkrimináció minden formájának megszüntetéséről szóló 1965. évi nemzetközi egyezmény, valamint a menedékből való kizáró rendelkezéseik miatt a népirtást és háborús bűnöket elkövetők megbüntetéséről szóló nemzetközi dokumentumok; Európai Egyezmény az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről (Magyarországon Id. 1993 évi. XXIII. tv.), amely lehetővé teszi, hogy a jogsérelmet szenvedettek az Európa Tanács Emberi Jogi Bizottságához, illetve Bíróságához forduljanak. Vö: még az 1993. évi LXXXVI. tv. általános indoklása.

32  1989. évi XXIX tv.

33  1993. évi LXXXVI. tv. a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról (kihirdetve 1993. X. 14-én)

34Vö. pl. Tóth J.: i. ni:; Tóth J: A menekültügy a közigazgatás feladat- és szervezeti rendjében. Kandidátusi értekezés. Kézirat. 1994; Sík E.; Tóth J. (szerk): Táborlakók, diaszpórák, politikák. MTA Politikai Tudományok Intézete Nemzetközi Migrációs Kutatócsoport Évkönyve 1995. Budapest 1996.; Einvachter J.; Horváth L.; Izing A.: Menekültek és menedékesek Magyarországon: Bicskén és Nagyatádon. Székesfehérvár, 1996.; Gartner, L: Az idegenrendészettel összefüggő jogszabályok végrehajtásának problémái az ügyészi tevékenység tükrében. Ügyészek Lapja, 1997. 1. 57-64. pp.

35A Magyar Köztársaság Kormánya T4559. sz. törvényjavaslata a menedékjogról.

361993. évi LXXXVI. tv. részletes indoklása; 64/1994. (IV.30) Korm.r. rendelet a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. tv. végrehajtásáról 26. és köv. §-ok; 9/1994. (IV. 30.) BM r. a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló 1993. évi LXXXVI. tv. és az 64/1994. (IV.30) Korm.r. végrehajtásáról.

37A határőrség korábban idegenrendészeti ügyekben nem rendelkezett saját eljárási jogkörrel, csupán ún. eljárást kezdeményező szerv volt. Az 1993. évi LXXXVI. tv. hatályba lépésével maga is idegenrendészeti hatósággá vált. Vö: még az idegenrendészeti tv. végrehajtási utasításként kiadott 64/1994. (IV.30.) Korm.r. és a 9/1994 (IV. 30.)BM r., valamint a 1/1995. (1.6.)IMr. 33 1993. évi LXXXVI. tv. 47-50.§. 39 Uo. 52-59.§.

40 1993. évi LXXXVI. tv. részletes indoklása az 1-3. §-hoz. 41 Uo. a 4-7. és 23-51. §-hoz.

42  Uo. a 8-16. és 52-59. §-hoz.

43  Uo. a 17-22. §-hoz. Ld. még: 64/1994. (IV.30.) Korm. r. 26. és köv. fok.

44 17/1968 (IV. 14.) Korm.r. 4-6. §.

45 1993. évi LXXXVI. tv. 23. §.

46 Uo. 24. §.

47Uo. 25. § (4).

48Uo. 30. §.

49 Uo. 31. §.; 35. §. 1. bek; valamint BTK 214. §. 1957. évi VI. tv. 43. §. 1. bek. b. pont; a 45. §. 1. bek; a 62.§. 1-2. bek.; 1990. évi XCIII. tv. 34. §. 3. bek. és V fej.;9/1994 (IV.30.) BMr. 6.§. 2. bek. és 15. melléklet VII. 4. pont.

501993. évi LXXXVI. tv. 46. §.

51  Magyarországnak Ukrajnával (1995. évi. XXIV. tv.), Romániával (1995. évi. XXV. tv.), Szlovákiával (1996. évi. VIII. tv.), Ausztriával (1996. évi. V. tv.),Csehországgal (1996. évi. VII tv.), Lengyelországgal (1996. évi. IX. tv.), Svájccal (1996. évi. IV. tv.), újabban Jugoszláviával van toloncmegállapodása. Utóbbi igen nehézkesen, leginkább csak viszonossági alapon működik, így gyakorlati jelentősége elhanyagolható.

52  1993. évi LXXXVI. tv. részletes indoklása a 60. §-hoz és a 1993. évi LXXXVI.tv. 60. §.

53  Uo. indoklás a 61-63. és 64-65. §-hoz.

54 Ezeket a körülményeket a határozatot hozó szerv vizsgálni köteles. Ld. 9/1994. (TV. 30.) BM.r. az 1993. évi LXXXVI. tv. és a 64/1994. (IV. 30.) Korm.r. végrehajtásáról 27.§.

55  64/1994. (IV. 30.) Korm.r. 32-35. §. Ld. még: 1996. évi XXXVIII. tv. a nem

zetközi bűnügyi jogsegélyről. 7.§.

56  1993. évi LXXXVI. tv. 32.§.

57  1993. évi LXXXVI. tv. 43. §. 5. bek.

58 A HÖR Rendészeti Főigazgató, az ORFK Közbiztonsági Főigazgató és Bűnügyi Főigazgató együttes intézkedése (2/1996) a 1993. évi LXXXVI. tv-ből fakadó feladatok végrehajtására: 17. pont. Az intézkedés egyes vélemények szerint valószínűleg más jogszabályba ütközik, változtatása folyamatban van.

59  Uo. 19-25. pont.

60  1993. évi LXXXVI. tv. 37.§.

61 1979. évi 11. tvr. és 1/1995 (1.6.) IM r. az idegenrendészeti őrizet büntetésvégrehajtási intézetben történő végrehajtásának szabályairól; 19/1995. (XII. 13.) BM r. a rendőrségi fogdák rendjéről. 62 1993. évi LXXXVI. tv. 36-42.§. 63Uo. 45.§.

64 Ld. Útmutató az idegenrendészeti őrizet végrehajtásának törvényességi felügyeletéről.

65  Ld. 1/1995 (1.6.) IM r. az idegenrendészeti őrizel BV intézetben történő végrehajtásának szabályairól. A férfiak a Nagyfai Börtön és Fogházba, a nők a Pálhalmai Országos Büntetésvégrehajtási Intézetbe kerülnek. 66 Uo. 9.§.

67 Együttműködési megállapodás a BM Határőrség és az IM BV OP között az idegenrendészeti őrizet BV intézményben történő végrehajtásáról. 1. sz. melléklet.

68 Ld. a. HÖR Rendészeti Főigazgató, az ORFK Közbiztonsági Főigazgató és Bűnügyi Főigazgató együttes intézkedése (2/1996) a 1993. évi LXXXVI. tv-ből fakadó feladatok végrehajtására, valamint Együttműködési megállapodás a BM Határőrség és az IM BV OP között az idegenrendészeti őrizet BV-intézményben történő végrehajtásáról. 69 1993. évi LXXXVI. tv. részletes indoklása a 21-51. §-hoz.

70A velük kapcsolatos ügyintézést és segítségnyújtást a menekültügyi törvény megszületéséig az MMH, a HÖR OP és az ORFK magasabb vezetői között létrejött gentlemen's agreement hivatott gyorsítani.

71 Az adatokat Répási Károly, az MMH Helyi Szerv vezetője szíves tájékoztatása alapján közlöm.

72 Vö. Tóth J.: A menedékjogi törvényről - de lege ferenda. Magyar Jog, 1996.8. szám 461-470. pp., Id. 461. p.

73 1997. évi LIX. tv. a Magyar Köztársaság Alkotmányának módosításáról. 65.§. 1. bek. Kihirdetve 1997. július 15-én. (Magyar Közlöny, 1997. 63. szám 4587.

p.) Eszerint „A Magyar Köztársaság ... menedékjogot nyújt azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiket hazájukban, illetve szokásos tartózkodási helyük szerinti országban faji, nemzeti hovatartozásuk, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozásuk, vallási, illetve politikai meggyőződésük miatt üldöznek vagy üldöztetéstől való félelmük megalapozott." A 2. bek. a leendő menedéki tv-t. a 2/3-os törvények közé sorolja. Tóth Judit véleménye szerint alkotmányjogilag aggályos, hogy a csoportok és személyek státuszára vonatkozó törvények egyik részének parlamenti elfogadásához minősített többség kell, a másikhoz egyszerű többség is elegendő.

74 Vö. Tóth J.: A menedékjogi törvényről, 462.... p. 111. hivatkozással az 1989. évi 15. tvr. 5. §. és a 101/1989. (IX. 28) MT rendelet összevetésére.

75 Vö: a Magyar Állampolgárságról szóló 1993. évi LV. tv.

76 Vö: a foglalkoztatásról szóló 1991. évi IV. tv. és a. végrehajtásáról szóló munkaügyi miniszteri rendelet, valamint a 7/1991. (X. 17.) MüM rendelet a külföldiek magyarországi munkavállalásának engedélyezéséről.

77 Vö. 1992. évi XXIII. tv. 7. §.

78 1993. évi XXVI. tv.

79Tóth J.: Menedékjog, 113. p. és köv. pp.; Ld. még Tóth J.: A menedékjogi törvényről, 462. p. és köv. pp.

80 Tóth J.: A menedékjogi törvényről. Legfontosabb javaslata szerint el kellene törölni a földrajzi korlátozást. (462. p.)

81 Mahunka T.: A külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló tv. alkalmazásával kapcsolatos eljáiásjogi problémák.Bp. 1994; Gartner I: Az idegenrendészettel összefüggő jogszabályok végrehajtásának problémái az ügyészi tevékenység tükrében. Ügyészek Lapja, 1997. 1. sz.57-64. pp.;

82 1993. évi LXXXVI. tv. 28. §. 4.bek.

83 Ld. az Alkotmány 58.§-a.

84 Papp   A. L.: Szögesdrót, rács vagy kapu mögött. Ügyészek Lapja, 1997. 2.szám. 21-36. pp.

85 Vokó György legfőbb ügyészségi ügyész szíves közlése a Legfőbb Ügyészségidegenrendészettel kapcsolatos törvényességi felügyeleti vizsgálatairól.

86 Európa Tanács ed.: Jelentés a Magyar Kormánynak a Kínzás és Embertelen vagy Megalázó Büntetések vagy Bánásmód Megelőzésére Alakult Európai Bizottság (CPT) magyarországi látogatásáról 1994. november 1-14. 5. fejezet. 50-69. pp.

87 Gönczöl K. (Állampolgári Jogok Országgyűlési Biztosa): Vizsgálati jelentés a 700-83/1996. sz. ügyről, a kiskunhalasi HÖR Igazgatóság közösségi szállásán 1996. október 29-én tartózkodók és a nagyfai BVIntézetben 1996. október 30-án idegenrendészeti őrizetben lévők ellenőrzéséről. Bp. 1996. dec. 2. vö. 3-7. pp.;

88 Pl. a Magyar Helsinki Bizottság, az International Helsinki Federation for Humán Rights, a Vöröskereszt, Máltai Szeretetszolgálat, a. dr. Ili Márton vezet te MEJOK, a Multikullurális Magyarországért Alapítvány, a Roul Wallenberg Egyesület, a Magyar Vöröskereszt Menekültszolgálata, a Martin Luther King Egyesület, a Vietnámi Egyesület, a. Kínaiak Egyesülete, a Menedék Egyesület.

89 Ld. Hungárián Helsinki Commitee, Summary of Aclivities in 1996. 3. p.; Hungárián Helsinki Commitee.  Humán Rights in Hungary January-June 1997.   Report prepared for the OSCE Humán Dimensions Implementation Meeting. 4. p.; International Helsinki Federation for Humán Rights. Annual Report of Aclivities 1993-1994. Vienna, 1994. 59-60. pp.; International Helsinki Federation for Humán Rights. Annual Report 1995 Vienna, 1995. 93-97. pp. 95. és köv. pp.; International Helsinki Federation for Humán Rights. Annual Report 1997. Humán Rights Developments in 1996. Vienna, 1997. 136-143. pp.,141. és köv. pp.; International Helsinki Federation for Humán Rights. Annual Report 1998. Vienna, 1998. 108-114. pp. 111. és köv. pp.; Kőszeg F. (ed.) Kistarcsa 1995. Jelentés az idegenrendészeti szállásról. A Magyar Emberi Jogvédő Központ, a Magyar Helsinki Bizottság és a Veritas Alapítvány emberi jogijelentése a kistarcsai idegenrendészeti közösségi szállásról. 1995. 02. 22.-03.01.; Kőszeg F.; Zádori Zs. (ed.): Táborlakók. Délszláv menekültek a debreceni és nagyatádi menekülttáborban. 1995. július-1996. május. A Magyar Helsinki Bizottság vizsgálatának eredményei.; Kuncze G.; Vastagh P. (ed.): Összeállítás a Kínzás és az Embertelen, vagy Megalázó Büntetések vagy Bánásmód Megelőzésére Alakult Európai Bizottság 1994. november 1-14. között Magyarországon tett látogatásának dokumentumaiból. 1996. január. Budapest.; Einvachter J.; Horváth L.; Izing A.: Menekültek és menedékesek Magyarországon. Székesfehérvár, 1996.

90 141. pp. és köv. oldalak.

91Vö: Kőszeg F. (ed.) Kistarcsa 1995.

92  Vö. Kőszeg F.; Zádori Zs. (ed.): Táborlakók.

93  Huff, E. B.(ed): Emlékeztető a Menedékjogról szóló törvényjavaslat (T4559) anyagával kapcsolatos vélemények egyeztetése az érintett kisebbségi és emberi jogi szervezetek részéről. Kézirat 1997. július 22. A civil szervezetek gyakran inhumánus, bürokratikus magatartást vetnek az illetékes hatóságok szemére, utóbbiak viszont szakmai inkopetenciával vádolják az NGO-kat. A nézetek közelítésére és a társadalmi vita széleskörűbbé tételére valóban igen alkalmas és hasznos volna egyfajta nyilvános fórum létrehozása és a kérdéssel kapcsolatos média-munka erősítése.

94  T4559. sz. törvényjavaslat a menedékjogról.

95 1997 évi CXXXIX. számú tv. a menedékjogról. Magyar Közlöny, 1997. 112. szám 8359-8668. pp.

96 A T4559. sz. tvj. részletes indoklása az l-2.§-okhoz 1. pont. A javaslat a. 97.évi alkotmánymódosítással összhangban továbbra is fenntartja a menedékjogfogalmát.

97 Az emberi és alapvető szabadságjogok védelméről szóló római egyezmény(1950. XI. 4.)

98 A tv. 59.§-a

99 Ld. a tv. 4-13. §-ai.

100 Uo. 22.§.

101 Vö: 2. §. b. pont.

102 A tv. 60. §. a menekültügyi eljárás, valamint számos más lényeges mozzanat részletes szabályozását a kormány, illetve a belügyminiszter hatáskörébe utalja.

103 Kérdéses, közbiztonsági szempontból valóban indokolt-e a jogellenes cselekményt el nem követő' menekülők esetében ujjlenyomatot venni és azt a. nyilvántartásban szerepeltetni. Vö. 51. §. h) pont.

104 Uo. 36.§.

105Vö. uo. 23. §. d. pont, valamint a 24. §. h. pont.

106 A tv. 48. §.

107 Tv. 43. §.

108Uo. 61. §. 5. bek.

109Vö. Kőszeg F.: Éljen a haza, menjetek haza! In: Népszabadság, 1998. 09. 10.12. p.

110 Kőszeg F.: Menekültek pedig vannak. Jogsértők vagy áldozatok: kik élnek a közösségi szállásokon? In: Népszabadság, 1999. 02. 06. 21-23. pp.; Czene G.:Éhségsztrájkotok a közösségi szállásokon. In: Népszabadság, 1999. október 22.7.p.

111 1999. évi LXXV. Tv. a szervezett bűnözés, valamint az azzal összefüggő egyes jelenségek elleni fellépés szabályairól. In: Magyar Közlöny,  1999.  60. szám 3967-3984. Pp.

112 Uo. 24. §.

113 Uo. 31. §. (6).

114 A kézirat leadásakor a határozat még nem volt hozzáférhető.

 

  
Előző fejezet Következő fejezet