Előző fejezet Következő fejezet

Előszó

 

HA VAN LÉTEZÉS PEREMÉN TÚLI VILÁG, Horváth M. Judit és Stalter György fotói erről szólnak. Kegyetlen világ ez: nyomor, elmaradottság, pusztulás - nem jó szembesülnünk vele. A látvány torkonragad, fojtogat, nem lehet szabadulni tőle. S nem is akkor igazán, amikor a nyomor kimerevített pillanatai naturalisztikusak, hanem amikor egy lírai közjáték - egy szerelmes tekintet, egy világra rácsodálkozó gyerekszempár - a lehetőségek lehetetlenségét vágja a képünkbe. Szinte ostorcsapásként.

Horváth M. Judit és Stalter György évek óta járják a putrik világát. Azt a világot, ahol üveg helyett újságpapír az ablak, ahol egy-két rozzant szék, asztal s néhány ócska fekhely a teljes bútorzat, ahol jó, ha melegít s nem csak füstöl a kályha, ahol minden zugból árad a savanyú szegényszag. Horváth M. Judit portréi ebből a világból mutatnak fel sorsokat, Stalter György képei a sorsszerűséget is. A képeknek történetiségük, reménytelenül kudarcra ítélt távlatuk van. Az előbbiek lírai színeit az utóbbiak keménysége szinte a végtelenségig felnagyítja.

Ezek a képek felkiáltójelek. Lelkiismeretünk felkiáltójelei!

 

Budapest, 1998

 

Göncz Árpád
a Magyar Köztársaság Elnöke

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet