KERTESI GÁBOR

Cigány foglalkoztatás és munkanélküliség a rendszerváltás előtt és után

(Tények és terápiák)*

A cigányok a rendszerváltás igazi vesztesei. A rendszerváltással a cigányság elmúlt százéves története során másodszor veszítette el a létalapjait. Amíg azonban a tradicionális cigány közösségek felbomlása, a hagyományos mesterségek piacainak felszívódása századunk első felében évtizedekig tartó, lassú evolutív fejlődés eredménye volt, amelyhez a cigányság úgy-ahogy, hosszú távon alkalmazkodni tudott, addig a rendszerváltás nyomában megjelenő tömeges munkanélküliség pár év leforgása alatt, viharos sebességgel tette semmissé annak a lassú modernizációs folyamatnak szinte minden eredményét, amely az alapfokú oktatás kiterjesztésével és a szakképzettséget nem igénylő ipari munkahelyek expanziójával integrálni tudta őket - még ha a társadalmi hierarchia legalacsonyabb fokán is - egy modern társadalom szervezetébe. Nem kétséges, hogy a cigányság - akárcsak a háború előtti masszív szegényparaszti réteg -integrálódása nagyrészt illuzórikus volt: a szocializmus torz modernizációja által kínált munkahelyek hosszú távon nem bizonyultak tartósnak. A társadalmi felemelkedés azonban - főként a cigányok esetében - valódi volt: társadalmon kívüli emberek kerültek be nagy tömegben a társadalomba, és elsősorban a nyolcosztályos iskolai végzettség megszerzésével megtették első lépéseiket egy civilizáltabb életforma felé. A tömeges állásvesztéssel azonban mindez már a múlté. A szocialista gazdasági modell összeomlásával a nyolcosztályos iskolai végzettség értéke semmivé foszlott, és a korábban integrálódott emberek óriási tömege került pár év leforgása alatt társadalmon kívülre. Az addigi élhető életformák összeomlásának hihetetlenül gyors sebessége nem teszi lehetővé, hogy a cigányság zöme a puszta megélhetésen túl sikeres alkalmazkodási formákat találjon. S minél hosszabb időt tölt el a cigányság jelenlegi állapotában, várhatóan annál erősebbek lesznek a szegénység-iskolázatlanság-munkanélküliség-szegénység ördögi körei. A következő generációk helyzete sem kecsegtet sok jóval. Mi több: azáltal, hogy ezek a folyamatok időben egybeestek a magyarországi politikai demokrácia kiépülésével, egybeestek a cigányság vagy legalábbis a cigányság egy nem elhanyagolható részének - öntudatra ébredésével is. A kilencvenes népszámlálás során - korábban elképzelhetetlen módon - példátlanul nagy számú ember vallotta magát cigány nemzetiségűnek. Társadalmi lecsúszásuk az ő szemükben magát a politikai demokráciát járathatja le. Sorsuk kilátástalansága, gyermekeik életének perspektívátlansága elfordíthatja őket a demokrácia intézményeitől: a társadalmi devianciák és a politikai radikalizmus felé terelheti őket.

A magyarországi cigányság példátlanul mély válságban van. Ez az írás abból a célból született, hogy - elsősorban a foglalkoztatási problémák oldaláról - ráirányítsa a figyelmet erre a válságra. A baj igen súlyos, de nem gyógyíthatatlan. Megpróbálunk rámutatni a legfontosabb terápiákra is. A teendők társadalompolitikai kérdésekben szokatlanul világosak. Ha pedig így áll a helyzet, akkor meg kell fogalmazni őket. Egyetlen felelős politikai erő se mondhassa azt, hogy azért nem tesz semmit a cigányság ügyében, mert nem tudja, mit kell tennie.

Tények

A cigányság tömeges kiszorulása a munkahelyekről a rendszerváltás után.

A cigányság a rendszerváltás óta eltelt öt év során korábban soha nem látott mértékben és ütemben szorult ki a munkaerőpiacról, és veszítette el a szocializmus negyven éve alatt fokozatosan megteremtett, alacsony szintű, de legalább a munkanélküliség által nem fenyegetett megélhetésének alapjait.

Hogy ennek a kiszorulásnak a mértékét empirikusan is fölmérhessük, vezessünk be két, talán szokatlannak tűnő, ám a helyzetet meglehetősen jól tükröző fogalmat. Nevezzük foglalkoztatáshoz szokott vagy munkaerőpiachoz kötődő népességnek azt a népességet, amely a rendszerváltás előtt, a teljes vagy csaknem teljes foglalkoztatás időszakában megélhetését tartós vagy többnyire tartós munkaerőpiaci kötődés révén biztosította. Vagyis: nemcsak alkalmi munkákból élt, hanem aktív életpályája során többnyire tartós munkaviszonnyal rendelkezett. Nevezzük továbbá munkaerőpiacról kiszorult vagy foglalkoztatásból kiszorult népességnek a foglalkoztatáshoz szokott népességnek azt a részét, amely egzisztenciáját ma is tartós munkaviszonyra szeretné alapozni, de amely a rendszerváltás óta eltelt időszak során elveszítette az állását, és igen csekély az esélye arra, hogy ismét álláshoz jusson. Az ő számukra az állásvesztés korábbi életformájukkal és jelenlegi preferenciáikkal ellentétes, kényszerű és tartós állapotot jelent. Ezért nevezhetjük őket a munkaerőpiacról kiszorultaknak.

Amennyire világos és a probléma szempontjából releváns e fogalmak intuitív tartalma, annyira bonyolult a mérhetővé tételük. A munkaerőpiachoz való kötődés tartósságának eldöntése, valamint a rendszerváltás óta bekövetkezett állásvesztések azonosítása az egyéni foglalkozástörténetek beható ismeretét, a jelenlegi munkavállalási szándékok az egyéni preferenciák ismeretét, a jövőbeli egyéni foglalkoztatási esélyek pedig a jelenlegi állapottól függő, statisztikai foglalkoztatási esélyek beható ismeretét feltételezik. Nyilvánvalóan nincs olyan statisztikai adatbázis, amely ezeknek az információs igényeknek maradéktalanul eleget tenne. A szóban forgó fogalmak mérése így csak bizonyos mérési hibákkal valósítható meg. A fogalmak intuitív tartalma és a segítségükkel levon-ható következtetések azonban - reményeink szerint - kárpótolnak a mérés bizonyos pontatlanságaiért. Anélkül, hogy az operacionális definíció valamennyi részletébe itt belemennénk -- erre az F1. Függelékben sort kerítünk -, röviden vázoljuk, mi tartozik a munkaerőpiachoz kötődő, illetve a munkaerőpiacról kiszorult népesség fogalmába. Az adatbázis, amelyre támaszkodunk, az ELAR munkaerőfelvétel 1993. évi szeptember-novemberi hulláma. Az elemzést a munkaképes korúak - a megfigyelés időpontjában 61 évesnél fiatalabb férfiak és 56 évesnél fiatalabb nők - közül a 19 évesnél idősebb, nem nappali tagozatos tanuló népességre korlátozzuk. Az előbbi megszorítással a nyugdíjazás problémáját kizárjuk az elemzésből, a 20 éves alsó korhatár érvényesítésével pedig gyakorlatilag azt biztosítjuk, hogy csak olyan emberek kerülhetnek a mintába, akik a rendszerváltás (1989) előtt már rendelkezhettek munkaviszonnyal. E referenciahalmazon belül munkaerőpiachoz kötődőnek nevezzük azokat, akik 1. ha 1993-ban foglalkoztatottak voltak, akkor egy évvel korábban is állással rendelkeztek (vagyis foglalkoztatásuk nem esetleges); valamint azokat, akik 2. ha 1993-ban állás nélkül voltak, korábban azonban rendelkeztek állással, és állásukat valamikor 1989 és 1993 között veszítették el, és a megkérdezés időpontjában is szeretnének rendszeres kereső munkát vállalni. Munkaerőpiacról kiszorultaknak nevezzük a munkaerőpiachoz kötődők halmazán belül azokat az állásukat vesztett egyéneket, akik noha szeretnének álláshoz jutni, álláskeresést nem folytatnak (inaktívak), vagy ha keresnek is munkát maguknak, ezt olyan hosszú (egy évnél hosszabb) ideje teszik, hogy statisztikai értelemben minimális esélyekkel rendelkeznek arra, hogy a jövőben munkát találjanak (hosszú távú munkanélküliek). Az alábbiakban megpróbáljuk e fogalmak segítségével részletesen jellemezni a cigány népesség rendszerváltás utáni foglalkoztatási helyzetét.

1. táblázat

A munkaerőpiachoz való kötődés mértéke a rendszerváltás etőtt, illetve a munkaerőpiacról való kiszorulás mértéke a rendszerváltás után

Forrás: ELAR, 1993. szeptember-novemberi állapot

1993 végére a foglalkoztatáshoz szokott (60,2 százalék), munkaképes-korú cigányoknak csaknem a negyven százaléka elveszítette az állását. (Összehassonlításképpen: a hasonlóan definiált nem cigány népesség körében ugyanez az arány mindössze tíz százalék körüli.) Az állásvesztés nagyjából egyforma mértékben érintette a nőket és a férfiakat mind a cigány,mind pedig a nem cigány csoporton belül.

Az 1. táblázat adataiból világosan látszik az is: a jelenleg munkával rendelkező, munkaképes korú cigányok - mindenekelőtt a férfiak -ellenkező híreszteléssel szemben - igen jelentős arányban voltak állásban korábban. A cigány férfiak 76,1 százalékos adata (szemben a kontrollcsoport 84,6 százalékos korábbi munkaerőpiaci kötődésének mértékével) igenmagas értéknek számít. De a cigány nők 42,5 százalékos munkaerőpiaci kötődése sem olyan alacsony a nem cigány nők 72,8 százalékos adatához képest, számításba vesszük azt is, hogy a cigány családokban az átlagos gyermekszám szignifikánsan magasabb (1,74), mint az átlagos magyar (cigány és nem cigány) háztartásokban (0,69), s így a cigány nők munkavállalási hajlandósága nem véletlenül marad el ilyen nagy mértékben a nem cigány nők munkavállalási hajlandóságától.

2. táblázat

A munkaerőpiachoz való kötődés mértéke a legmagasabb befejezett iskolai végzettség függvényében

Forrás: ELAR, 1993. szeptember-novemberi állapot

További meglepő tény az, hogy a foglalkoztatáshoz kötődés arányai iskolai végzettség szerinti bontásban milyen csekély mértékben különböznek egymástól a cigány és nem cigány csoportban (lásd 2. táblázat). Ez a tény arra utal, hogy a munkaerőpiachoz való kötődés mértékében mutatkozó mintegy 18 százalékpontnyi eltérésben a cigány nők alacso-nyabb munkavállalási hajlandósága mellett döntő része van a munkaképes korú cigány népesség alacsony iskolai végzettségének. Az okok meglehetősen nyilvánvalóak: az iskolai végzettség emelkedésével a munkavállalási hajlandóságnak is növekednie kell, hiszen a magasabb iskolai végzettség megszerzésének relatíve magasabb - közvetlen és a kieső keresetekkel arányos közvetett - költségeit a legegyszerűbb módon azáltal lehet fedezni, hogy a tudás hasznosítását folyamatos munkavállalás révén minél hosszabb időre kiterjesztjük.

3. táblázat

Az 1993.szeptember-novemberi állapot szerint munkanélküli, passzív munkanélküli és inaktív. 19 évesnél idősebb, munkaképes korú, korábban munkával rendelkező dolgozók munkaerőpiacról való kiszorulásának időbéli pályája (azon dolgozók aránya a jelenlegi aktivitási kategória százalékában, akik a megadott időpontig veszítették el az állásukat), %

*  A  „munkanélküli".„passzív  munkanélküli"  és  „inaktív"definícióját  lásd a Függelék  F7.a táblázatában!

Forrás: ELAR, 1993. szeptember novemberiállapot

A munkaerőpiacról kiszorult, korábban foglalkoztatáshoz szokott cigány dolgozók körében szignifikánsan nagyobb arányt képviselnek azok, akik, igen hosszú ideje - két éve vagy több mint két éve - vannak állás nélkül (lásd a 3. táblázat!). Az ő visszakerülési esélyeik teljesen elenyészőek. A különbségség természetesen megnyilvánul a munkanélküliek álláskeresésének átlagos időtartamában is: a munkanélküli cigányok a megkérdezés időpontjában átlagosan három és fél hónappal hosszabb ideje kerestek maguknak munkát, mint a nem cigány munkanélküliek. A pontos adatok: cigány munkanélküliek (átlag=58,3 hét, szórás = 34,4 hét) nem cigány munkanélküliek (44,1 hét, szórás = 31,0 hét). A 3. táblázat adatai egyúttal azt is mutatják, hogy a rendszerváltást követő elbocsátásoknál a cigány dolgozók veszítették el korábban a munkahelyeiket. A munkaerőpiacról kiszorult, munkaképes konú cigány mindenekelőtt férfidolgozók túlnyomó többsége munkaviszonyának megszűnése előtt hosszú, folyamatos munkaviszonnyal rendelkezett (lásd 4. táblázat). Az ő kiszorulásuk a munkaerőpiacról nemcsak azt jelenti, hogy a cigány családfenntartó, aktív keresőknek mintegy negyven százaléka elveszítette stabil munkajövedelmét, de azt is, hogy korábban társadalomba integrálódott emberek pár év leforgása alatt óriási arányban kerültek a társadalmon kívülre.

4. táblázat

Az 1993. év végén munkával nem rendelkező, munkaképes korú cigány férfiak aránya utolsó munkaviszony megszűnése előtt folyamatosan ledolgozott évek száma szerint a különböző életkori csoportokban az adott életkori csoport százalékában

Forrás: Cigányfelvétel 1993/94, Kemény-Havas-Kertesi [19941, 14. oldal

Amíg a cigányság - legalábbis részleges - társadalomba integrálódása évtizedeket vett igénybe, addig a szóban forgó dezintegrálódás néhány év alatt végbement. Ezt azért szükséges külön hangsúlyozni, mivel a dezintegrálódás folyamata - legalábbis rövid távon - visszafordíthatatlannak látszik. A cigányság újbóli integrálódása várhatóan ismét évtizedeket vesz igénybe.

5. táblázat

Cigány és nem cigány munkanélküliségi ráták 1993. szeptember-novemberében (%)

*  Munkanélküliek/(Foglalkoztatottak + Munkanélküliek)

**  (Munkanélküliek + Passzív munkanélküliek)/(Foglalkoztatottak+ Munkanélküliek + Passzív munkanélküliek)

***  Az ELAR-munkaerőfelvétel cigány munkanélküliségi ráta adatait az 1993/94. évi reprezentatív cigányfelvétel iskolai végzettség szerinti megoszlása alapján korrigáltuk. A korrekció szükségességéről, valamint pontos metódusáról az F2. Függelékben számolunk be. Forrás: ELAR, 1993. szeptember-novemberi állapot

Az előbbiek alapján nyilvánvaló, hogy a munkanélküliségi ráták szempontjából is hatalmasak a különbségek cigány és nem cigány dolgozók között. Az ILO-definíció szerint számított cigány munkanélküliségi ráta - passzív munkanélküliek nélkül is -megközelíti a negyven százalékot (37,9 százalék), velük együtt azonban csaknem eléri az ötven százalékot (48,2 százalék). Az összehasonlító nem cigány adatok rendre: 11,1, illetve 13,2 százalék (1993. szeptember-novemberi adat). A munkanélküliek - akár cigányok, akár nem cigányok - durván azonos (70 százalék körüli) arányban regisztráltak (a passzív munkanélkülieknél a nyilvántartottság mindkét csoportban nagyjából 40 százalék körüli). A segélyezettség típusait tekintve azonban lényeges eltéréseket találunk a két csoport között: amíg a nem cigány regisztrált munkanélküliek 81 százaléka munkanélküli segélyben részesül (a cigányok 54 százaléka kap segélyt), addig a nyilvántartott cigány munkanélküliek közül pontosan háromszor akkora arányban kapnak jövedelempótló támogatást (42 százalék), mint a nem cigányok közül (14 szazalék). Ez természetesen megintcsak annak a jele, hogy a tipikus cigány munkanélküli hosz-szabb ideje van állás nélkül, és nagyobb valószínűséggel merítette ki a segélylehetőségét.

Nemcsak a foglalkoztatáshoz szokott, de az iskolából frissen kikerült cigány fiatalok helyzete (lásd a 6. táblázat) is igen rossz. A tartós munkanélküliek aránya körükben legalább negyven százalékkal haladja meg az azonos végzettségű és életkorú, nem cigány pályakezdők megfelelő adatát. Különösen elszomorító ez a szakmunkásképzőt végzett fiatalok esetében. Ők képviselik ugyanis a cigányságnak a legmagasabb iskolai végzettségű egytizedét. Az a tény, hogy több mint kétszer akkora eséllyel vannak huzamosabb ideje - majdhogynem iskoláik elvégzése óta - munka nélkül, mint nem cigány pályatársaik, a fiatal cigány generációk életesélyeinek igen jelentős mérvű beszűküléséről tanúskodik.

6. táblázat

Azon fiataloknak az aránya az adott (már nem tanuló) népességcsoport százalékában, akiknek 1993. szeptember-november hónapjaiban már legalább két esztendeje nem volt munkájuk (%)

* Súlyozott megoszlások de a zárójelben szereplő számok súlyozatlan esetszámok.

** A szakmunkásképzőt végzettek esetében a 18-19 éves korúaknái, a középiskolát végzetteknél pedig a 20-24 éves korúaknái túlságosan alacsonyak voltak a cigány esetszámok. Ezért nem szerepelnek ezek a kategóriák. Forrás: ELAR, 1993. szeptember-novemberi állapot

Munkanélküliség és szegénység

A foglalkoztatási problémák hatványozottan jelentkeznek a háztartások szintjén. A cigányság látványos munkaerőpiaci kiszorulása egyúttal súlyos szociális probléma is.

A cigány háztartások több mint felében ma már nincs egyetlen aktív kereső sem. Hasonló helyzetben a nem cigány háztartások egyharmada él (lásd 7. táblázat). A cigány népesség durván egyharmada (gyerekekkel és öregekkel együtt) olyan háztartásban él, melyben a 15-74 év közötti potenciális eltartóknak* legalább a fele munkanélküli vagy passzív munkanélküli (az összehasonlítható nem cigány adat kilenc százalék).

Különösen kedvezőtlen helyzetben vannak a nagycsaládos cigányok. Minél nagyobb létszámú egy háztartástípus, annál erőteljesebben fölülreprezentáltak benne a sok munkanélkülit tömörítő cigány háztartások a hasonlóan nagy számú munkanélkülit tömöritő, nem cigány háztartások részarányához képest. Az említett felülreprezentáció mértéke egyenesen drámai: a releváns tartományon belül a másfélszeres és tizenkétszeres mérték között mozog (lásd 8. táblázat). A cigány családokban élő eltartott gyerekeknek csaknem a fele olyan háztartásban él, ahol nincs egyetlen aktív kereső sem (az összehasonlítható nem cigányadat tíz százalék).

7. táblázat

Azon háztartások aránya, amelyekben a 15-74 éves korosztályhoz tartozó házastárstagok közül senkinek sincs állása (a különböző létszámú háztartástipusok háztartásainak százalékában)

Forrás: ELAR, 1993. szeptember-novemberi állapot

8. táblázat

A cigány háztartások fölülreprezentációjának mértéke azokban a háztartásokban ahol a 15-74 éves háztartástagok között legalább 1, legalább 2, illetve legalább 3 munkanélküli vagy passzív munkanélküli van; illetve alulreprezentációjának mértéke azokban a háztartásokban, amelyekben senki sincs munka nélkül.

Forrás: ELAR, 1993. szeptember-novemberi állapot

(Az F3. Függelék alapján számolva: cigány/nem cigány adatok hányadosai; az egy tizedesre kerekítés előtti adatokból számítva.)

Mindezek a súlyos tények a cigány családok segély-, illetve járadék-jellegű jövedelmektől való függőségének és a cigány fiatalok demorali-zálódásának olyan mértékét jelzik előre, amilyent - modern ipari társadalmat választva összehasonlítási alapnak - csak a legreménytelenebb amerikai nagyvárosi fekete gettók tapasztalataiból ismerünk.

Lakóhely és munkanélküliség

A cigány dolgozók munkaerőpiacról való kiszorulásának egyik lényeges forrása a cigányság foglalkoztatási szempontból (is) kedvezőtlen területi elhelyezkedése.

9. táblázat

A cigány népesség megoszlása főbb településtípusok szerint (%)

Forrás: Cigányfelvételek, 1971, 1993/94; Kemény [1976] 15. oldal; Kemény-Havas. Kertesi [1994] 6. oldal

Amíg az ország népességének több mint kétharmada városlakó1, addig a cigányoké csak negyven százalék körüli (lásd 9. táblázat). Bár a hetvenes évek eleji állapothoz képest jelentősen - mintegy nyolcvan százalékkal - megnőtt a városlakó cigány emberek aránya (ez természetesen csak részben vezethető vissza a városokba vándorlásra, részben csak az adott település besorolása változott meg), a cigányok tipikus lakóhelye azonban ma is a községi, és azon belül is a legelmaradottabb kisközségi településkategória.

10. táblázat

A foglalkoztatáshoz szokottak aránya a munkaképes korúak százalékában településtípusonként

Forrás: ELAR, 1993. szeptember-novemberi állapot

Habár a községi lakóhely 1989 előtt sem számított kifejezetten előnyösnek, a jelenlegi munkaképes korú cigány népesség korábbi foglalkoztatottsága ott (56,2 százalék) sem volt lényegesen az országos átlag (60,2 százalék) alatt (lásd 10. táblázat). A községi lakóhely alapvetően a rendszerváltás óta vált a cigányság munkaerőpiacról való kiszorulásának egyik meghatározó forrásává. A községi kategória alján, a 20 százalékosnál is magasabb helyi munkanélküliségi rátájú településeken a foglalkoztatottsághoz szokott munkaképes korú cigány dolgozóknak több mint ötven százaléka veszítette el az állását, - szemben az országos cigány átlagnak megfelelő kevesebb mint negyven százalékkal (lásd 11. táblázat). Ezeken a kistelepüléseken él a munkaképes korú cigány lakosság csaknem egyharmada.

11. táblázat

A munkaerőpiacról kiszorultak aránya a foglalkoztatáshoz szokott munkaképes korúak százalékában a településtípusok és a településszintű munkanélküliségi ráták kombinált kategóriáiban (zárójelben a szóban forgó kombinált településkategória százalékos részesedése a munkaképes korú magyarországi cigány népességből)

Forrás: ELAR, 1993. szeptemberi-novemberi állapot

Különösen súlyos problémát jelent, hogy a cigányok által sűrűn lakott megyék (mindenekelőtt Borsod és Baranya) elöregedő, aprófalvas településein a népesség gyorsuló ütemben kicserélődik: a nem cigány népesség elvándorol,

és a cigányok fokozatosan beköltöznek az értéküket vesztett, üresen maradt ingatlanokba. „Az érintett településeken a ma már visszafordíthatatlannak tűnő bomlási és sorvadási folyamatok következtében olyan önszerveződésre képtelen, csonka társadalmak jöttek létre, amelyek életében az öröklött kulturális tradíciók hiányából, a iskolázatlanságból és szakképzetlenségből, vagyis a tradicionális szegénységből eredő és a települési hátrányok összeadódnak."(Havas [1994], 155. old.)

Iskolázottság és munkanélküliség

A cigányság munkaerőpiaci kiszorulásának döntő oka e népcsoport még mindig igen nagy mérvű iskolai lemaradása. Az iskolai lemaradás - paradox módon - nagyjából akkorra vált a cigány foglalkoztatás legnagyobb gátjává, amikorra a cigányság néhány évtized alatt (döntően a hetvenes és nyolcvanas években) megtette a legnagyobb lépést iskolai hátrányai felszámolásában.

12. táblázat

A 15 éves és annál idősebb, nappali tagozaton iskolába nem járó cigány népesség legmagasabb befejezett iskolai végzettsége (%)

Forrás: Cigányfel vételek, 1971 (Kemény [1976] 278. old.); 1993/94 (a megoszlások az értékelhető esetek százalékában)

Amíg a cigány népesség a hatvanas évek végén több mint egyharmad részt teljesen iskolázatlan, analfabéta volt, kilencven százalékában pedig általános iskola nyolc osztályáig sem jutott el, addig a rendszerváltás küszöbére érve csaknem a fele részében elvégezte a nyolc általánost, 12 százalékában pedig annál is több osztályt (többnyire 11 osztályt) járt ki (lásd 12. táblázat). Alapvetően ennek köszönhető az, hogy a szocializmus gazdasági szervezete képes volt integrálni őket,igaz, munkahelyeinek a legalsó szegmentumában. Ez az oka annak, hogy a jelenleg munkaképes korú cigányok nagyobb része (60 százaléka) a rendszerváltás előtt foglalkoztatáshoz szokott, meglehetősen hosszú folyamatos munkaviszonnyal rendelkező népesség volt. Mi több: kialakult a cigányságnak egy törekvő része - a fentebb említett százalék -, amely már az ipari munka világának egy fokkal igényesebb munkahelyeit (mindenekelőtt a nehézipari és gépipari szakmunkákat) is képes volt birtokba venni.2 A cigányság lassú felzárkózási folyamata már a nyolcvanas évek közepe táján megtorpant. A szocialista gazdasági modell nyolcvanas évekbeli elhúzódó válsága lassan erodálta az ipari munka hierarchiájának alján elhelyezkedő munkahelyeket. Ezzel párhuzamosan (és részben annak okaként) a magasabb iskolázottság és a minőségi munkaerő fokozatosan fölértékelődött, az alacsony iskolázottságú munkaerő pedig leértékelődött. A munkaerőkereslet lassú szerkezetváltozása azonban csak a szocialista gazdasági modell látványos összeomlásával és a munkanélküliség megjelenésével vált nyilvánvalóvá. A folyamat lényege a volt, hogy amíg a hetvenes években a nyolcosztályos iskolai végzettség értéke nagyjából egyforma ütemben emelkedett a felsőfokú iskolai végzettség értékével, a szakmunkásképző végzettség munkaerőpiaci értéke pedig még meredekebben emelkedett, addig a nyolcvanas évek eleji állapothoz viszonyítva a kilencvenes évek elejére a nyolcosztályos és a szakmunkásképző végzettség drasztikusan leértékelődött mindenekelőtt a felsőfokú, de a középiskolai végzettséggel szemben is.3

13. táblázat

Az utolsó rendszeres kereső állás megszűnésének az időpontjai azoknál a jelenleg munkával nem rendelkező cigány férfiaknál, akiknek korábban volt tartós munkaviszonyuk

Forrás: Cigányfelvétel, 1993/94, Kemény-Havas-Kertesi [1994], 15.old.

Mindezeknek a folyamatoknak az eredményei természetesen lecsapódtak a cigány munkavállalóknál is, amennyiben a munkahelyekről való lassú kiszorulásuk már a nyolcvanas években megkezdődött. Ennek világos jele,hogy azoknál a cigányoknál, akiknek korábban volt tartós munkaviszonyuk, az utolsó rendszeres kereső munka megszűnésének időpontja körülbelül egynegyed részben a rendszerváltást megelőző öt évre esik (lásd 13. táblázat).

Ezek a nagy léptékű történelmi folyamatok természetesen nemcsak a cigányság létalapját rendítették meg, hanem mindazokét a társadalmi rétegekét is, amelyek a szocializmus utolsó két évtizede alatt nem voltak képesek magasabb iskolai végzettségi szinteknek megfelelő tudást felhalmozni. „Azok a gyerekek, akik tizennégy éves koruk után nem járnak középiskolába, és szakmát sem tanulnak, húsz, harminc év múlva a legnagyobb gondot jelentik önmaguknak és az egész országnak." - írta Kemény István 1970-ben (Kemény [1970], 82. old.), nem kis előrelátásról tanúskodva.

14. táblázat

A munkaerőpiachoz való kötődés mértéke, illetve a való kiszorulás mértéke iskolai végzettség szerint

Forrás: ELAR, 1993. szeptember-novemberi állapot

A cigányság esetében azonban nem kevesebbről van szó, mint hogy a munkaerő-kereslet fokozatos, majd viharos sebességű átrendeződése húsz év cigány iskolai történetének legnagyobb eredményét tette semmissé: a munkaerőpiacon (és a társadalomban) való megkapaszkodás lehetőségét a nyolcosztályos iskolai végzettség révén. (A 14. táblázat tanúsága szerint a nyolcosztályos végzettségű, foglalkoztatáshoz szokott, jelenleg is munkaképes korú cigány munkavállalóknak több mint negyven százaléka szorult ki a munkahelyekről.) Mi több: a foglalkoztatási válság a legmesszebbre jutó cigány réteg életlehetőségeit is kikezdte (lásd a 14. táblázat szakmunkásképző sorát), hiszen ez a réteg szakmunkás képesítését nagyrészt a kilencvenes évekre leépülő iparágak (nehézipar, gépipar, építőipar) mindinkább perspektívátlanná váló szakmáiban4 szerezte meg (lásd 15. táblázat). Nem kétséges, hogy ennek komoly szerepe van abban, hogy csaknem kétszer akkora eséllyel szorultak ki a munkaerőpiacról, mint hasonló végzettségű nem cigány pályatársaik (bár - mint majd a későbbiekben látni fogjuk - romló esélyeiket nem elhanyagolható részben a munkáltatók diszkriminatív elbocsátási és felvételi politikájának is köszönhetik).

15. táblázat

A nyolcvanas évek közepén szakmunkásképzőbe járó tanulók megoszlása aszerint, hogy milyen mértékben tanultak ki olyan szakmákat, amelyek a kilencvenes évek elejére perspektivátlanná váltak (1985/86-os tanév)

*Az elit szakmák (gépjárműtechnikai szakmák, illetve közlekedésgép- és repülőszerelő) nélkül. Forrás: Cigány tanulók [1986], 46. old.

A cigányság mai munkaerőpiaci esélyeit nemcsak az befolyásolja, hogy belső iskolázottsági arányaiban önmagához képest, abszolút értelemben, húsz év alatt milyen fejlődést ért el, s hogy e fejlődés foglalkoztatásban mérve mit ér, figyelembe véve a munkaerő-kereslet szerkezetének átrendeződését. Az is lényeges, hogy a cigányok - mindenekelőtt a cigány fiatalok - iskolázottsági szintje relatíve milyen mértékben emelkedett a többségi társadalom - mindenekelőtt a többségi társadalom fiataljainak -iskolázottsági szintjéhez képest. Magyarán: csökkent-e a relatív lemaradás?

16. táblázat

A nem cigány és cigány tanulók általános iskolai lemorzsolódása a mindenkori elsős évfolyam létszámának százalékában (1970/71-1992/93)

A táblázatban szereplő évjáratok a sorokban megadott években voltak elsősök az általános iskolában.

Forrás: Kertesi [1995], 39. old.

Ami az általános iskola nyolc osztályát illeti, egyértelmű a javulás. A 16. táblázat tanúsága szerint a hetvenes évek eleje óta folyamatosan nő az általános iskola első osztályába beiskolázott cigány gyerekek közül azoknak az aránya, akik a nyolc osztályt bukás nélkül elvégezték, miközben ez az arány a nem cigány gyerekek körében gyakorlatilag konstans. Az esélyegyenlőtlenség mértéke ennek következtében húsz év alatt a háromszoros mértékről kétszeresre mérséklődött.

1. ábra

Továbbtanulási esélykülönbségek a szakmunkásképzőben (az F5.a Függelékben szereplő továbbtanulási esélyek különbségei: nem cigány adat mínusz cigány adat)

A középszintű képzésben és a felsőoktatásban azonban egyre romlott helyzet: a cigánygyerekek viszonylagos lemaradása határozottan növekedett, ráadásul relatíve annál nagyobb mértékben, minél magasabb iskolai végzettségről van szó. A szakmunkásképzőben és középiskolában továbbtanuló nem cigány, illetve a cigány gyerekek közti továbbjutási esélykülönbségek időbeli alakulását az 1. és 2. ábra mutatja.5 A szakmunkásképző - mint a cigány gyerekek esetében domináns továbbtanulási forma - esetében igen jelentős a relatív hátrány növekedése. Ez minden valószínűség szerint szorosan összefügg a szocialista szakképzési modell összeomlásával, valamint azzal a ténnyel, hogy a szakmunkásképzőbe járó cigány gyerekek nagy százalékban korábban olyan szakmákat tanultak ki, amelyekben a nyolcvanas évek második felétől mind nehezebb volt elhelyezkedni (lásd 15. táblázat).

2. ábra

Továbbtanulási esélykülönbségek a középiskolában és az egyetemi, illetve főiskolai felvételin (az F5.b Függelékben szereplő továbbtanulási esélyek különbségei: nem cigány adat mínusz cigány adat)

Más oldalról a relatív iskolai leszakadás mértékének növekedése a Középiskolai és egyetemi-főiskolai továbbtanulási szinteken annál is inkább tragikus fejlemény, mivel ezeken a pontokon abszolút értelemben vett fejlődés egyáltalán nem történt6, holott - mint már említettük - a munkaerőpiaci kereslet a tudásnak épp ezeknek a fokozatai iránt nőtt meg a legnagyobb mértékben.

A cigány gyerekek középiskolai és felsőoktatásbeli leszakadása a többségi társadalom gyerekeihez képest nemcsak foglalkoztatási szempontból érinti hátrányosan a cigányokat, hanem a cigány középosztály majdani kiépülésének szempontjából is. (A leszakadás a felsőoktatásban a nyolcvanas évek eleji mértékhez képest csakmem másfélszeresére növekedett! lásd 2. ábra.) A középiskolát, illetve egyetemet-főiskolát végzett cigányok számának lényeges növekedése nélkül nincs cigány középosztály. Viszonylag jelentős súlyú cigány középosztály nélkül nincs hatásos politikai erővel rendelkező cigány elit. Ez utóbbi nélkül pedig a cigányság helyzetén változtatni kívánó politikai szándékok erőtlenül elhalnak a többségi társadalom cigányokkal szembeni, jó esetben közömbös attitűdjén, és az új magyar politikai elit cigányokkal szemben megnyilvánuló szociális érzéketlenségén. A cigányság helyzetén fordítani kívánó, jelentős költségvetési erőket mozgósítani képes, határozott reformokat egy jövőben megizmosodó cigány középosztálynak, illetve e középosztály saját politikai elitjének magának kell kiverekednie. Persze képletesen: a politikai arénában.

Ennek a majdani cigány középosztálynak a kialakulási esélyeit nagyban csökkenti, hogy a válság a cigányság leginkább igyekvő, szakmát tanult - mondjuk így - felső tíz százalékának boldogulását is derékba törte.

Itt nemcsak arról van szó, hogy a szakmunkás végzettségű, munkaképes korú cigányok szignifikánsan nagyobb arányban (csaknem kétszeres eséllyel) szorultak ki a foglalkoztatásból - holott majdnem azonos arányban (nyolcvan százalék körüli arányban) voltak korábban foglalkoztatáshoz szokottak -, mint hasonló végzettsékgű nem cigány társaik7, hanem arról is, hogy ezzel az ambiciózusabb cigány fiatalok számára magának a továbbtanulásnak vonzereje is erősen lecsökkent. Aligha lehet túlbecsülni azt a pusztítást a munkanélküliség okoz egy alacsony átlagos iskolai végzettségű társadalmi csoport érvényesülni kívánó tagjainak továbbtanulási motivációjában. Hiszen éppen abból adódóan, hogy a cigányság többsége nem jut tovább a nyolc osztálynál, igyekvő tagjai nagy számban aligha célozhatják meg a tájrsadalom többsége számára valóban sikeres felsőoktatási továbbtanulási pályákat. Ami korábban elérhető volt - a szakmunkás végzettség -, az az érvényesüléshez ma már kevés, vagy még annál is kevesebb, mint amit a többségi társadalom fiataljai közül a közepes képességűek (a többségi társadalom mércéjével: közepes igyekezettel) elérnek. Figyeljük csak meg a 17. táblázatot, mely a cigány és nem cigány népesség (iskolai végzettséggel definiált) alsó, középső és felső rétegeinek foglalkoztatási esélyeit méri össze!

17. táblázat

A cigány, illetve nem cigány munkaképes korú népesség felső és középrétegeinek kiszorulása a munkaerőpiacról

Forrás: Cigány iskolai végzettség: Cigányvizsgálat 1993/94; többi adat: ELAR, 1993. szeptember-novemberi állapot

A helyzet azonban még ennél is rosszabb: „A cigány gyerekeknek, mint a legalsó társadalmi réteghez tartozóknak a szocializmus időszakában is főként csak a legalacsonyabb presztízsű nagyipari szakmák tanulására nyílt lehetőségük, ahol az állami nagyüzemi képzőhelyek szakmunkásképzés címén főként betanított munkásokat képeztek saját munkahelyeikre, és ahová a rossz munkakörülmények és a gyenge kereseti viszonyok miatt mindenkit felvettek, aki jelentkezett, sőt olykor toborozták is a jelentkezőket. A rendszerváltás után bekövetkezett gazdasági változások éppen a szakképzésnek ezt a részét érintették a legérzékenyebben. (...) Az állami nagyvállalatok összeomlásával világossá vált, hogy nincs többé szükség arra a szakképzési modellre, amely főként a nehézipari és a gépipari ágazatok számára képzett nagyüzemi szakmunkásokat. Ráadásul azoknak a nagyüzemi gyakorlóhelyeknek a többsége is megszűnt, amelyek korábban a szocialista szakképzés gyakorlóhely kapacitásának a túlnyomó részét (80 százalékát) biztosították. Miután a kisipariképzőhelyek bekapcsolódásának üteme nem követte az állami nagyipari gyakorlóhelyek leépülésének tempóját, a gyakorlóhelyek »kurrens« cikké váltak a magyar szakképzésben. Az elmúlt években egyre több szakmában csak úgy lehetett gyakorlóhelyet találni, ha a szülők »megvették« őket gyerekeiknek, vagyis tetemes tandíjat fizettek a vállalkozóknak. Mivel a társadalom alsó rétegeihez tartozó szülők (köztük a cigányok) erre nem képesek, az ő gyerekeik előtt lényegében bezárultak a szakképző iskolák kapui." (Liskó [1995], 6-7. old.)

Munkaerőpiaci diszkrimináció

A cigány és nem cigány népesség relatív munkanélküliségi esélyei között mintegy három és félszeres különbség, a cigány és nem cigány foglalkoztatottak kereseti színvonala között pedig (órakeresetekben mérve) mintegy húsz százaléknyi eltérés mutatható ki. Az alábbiakban összefoglaljuk azoknak a modelleknek8 a tapasztalatait, amelyek ezeket a markáns különbségeket megpróbálják komponenseire bontani, vagyis megpróbálják kimutatni, milyen mértékben következik ez a cigány és nem cigány népesség belső összetételének eltéréseiből; s milyen mértékben abból a puszta tényből, hogy a két csoport különböző etnikumok képviselőiből áll. Az ilyen jellegű, semmilyen ismert és mérhető közgazdasági hatásmechanizmusnak nem tulajdonítható reziduális hatásokat szokták az empirikus munkagazdaságtani irodalomban a diszkrimináció hatásának - vagyis azonos minőségű (strukturális sajátságú) munkaerő eltérő értékelésének - tekinteni. A diszkrimináció mértékét természetesen annál pontosabban vagyunk képesek kvantifikálni, minél pontosabban tudjuk megmérni a két csoport eltérő összetételéből adódó különbségeket.9

A munkanélküliségi esélyekben tapasztalható, igen nagy különbségek forrásai után kutatva, valamennyi fontosabb, ismert és mérhető tényezőt egyetlen modell kereteiben összefoglalva, azt találtuk, hogy a cigányság foglalkoztatási esélyei jelentős részben azért olyan csekélyek, mivel az országos átlagnál lényegesen iskolázatlanabbak, illetve lakóhelyüket és tipikus munkahelyeiket tekintve, erőteljesen koncentrálódnak az ország válság sújtotta régióiban és iparágaiban. E tényezők közül messze az iskolai lemaradásnak van a legnagyobb súlya. Mindazonáltal ezeknek a közgadaságilag jól értelmezhető - munkakeresletet csökkentő, illetve álláskeresést drágító - hatásoknak a nagyságrendje messze nem elegendő arra, hogy akárcsak felerészt megmagyarázzuk a megfigyelhető munkanélküliségi ráta különbségeket. Munkanélküliségi modellünkben igen jelentős mértékű reziduum marad megmagyarázatlanul. Nehéz kitérni a elől az értelmezés elől, hogy a megfigyelhető munkanélküliségi ráták közti különbség mintegy felét-kétharmadát kitevő reziduális hatásban ne lássuk a munkaerőpiaci diszkrimináció jeleit is.

A   cigány   foglalkoztatottak   mintegy   húsz   százalékos   kereseti lemaradásának okai után kutatva, ismét valamennyi fontosabb, ismert és mérhető tényezőt egyetlen modell kereteiben összefoglalva, azt találtuk: a kereseti lemaradás a munkanélküliségi esélykülönbségekhez képest sokkal nagyobb mértékben - mintegy kétharmad részben - vezethető vissza döntően megint csak iskolázottsági és területi különbségekre. Ami e két tényező egymáshoz viszonyított súlyát illeti: az iskolai lemaradás hatása a kereseti   különbségek   létrehozásában   ismét   domináns   tényezőnek bizonyult. Fontosságát tekintve, úgy aránylik a kedvezőtlen területi eloszlás hatásához,  mint a három az egyhez.  Az etnikai hovatartozásnak betudható - vagyis modellünk keretein belül semmilyen közgazdaságilag nem magyarázható, s ezért a diszkrimináció eredményének is tekinthető -kereseti egyeniőtlenség mértéke legföljebb egyharmad részre tehető (lásd 18. táblázat)

18. táblázat

A kereseti egyenlőtlenség modell felbontása

Forrás: Kertesi [1994], 1017. old.

Az a körülmény, hogy a diszkrimináció - vélhetően - erősebben érvényesül az elbocsátások és a felvételek esetében, mint a munka javadalmazásában, nem meglepő. Az elbocsátások s (ma már mindinkább) a felvételek olyan elsődleges szelekciós mechanizmusként működnek, amellyel a munkaadók - a munkaerőpiaci dekonjunktúra állapotában - igen alaposan megszűrik alkalmazott munkaerő-állományukat. S minthogy statisztikai alapon úgy okoskodnak, hogy a cigányok körében kisebb eséllyel találnak céljaiknak megfelelő dolgozókat, a felvételnél diszkriminálni fogják őket, ha egyszer a költségesebb egyéni felvételi szűrők alkalmazásától, épp a jóknak magasabb költségei miatt eltekintenek. Az pedig természetes, hogy azokkal a cigány dolgozókkal szemben, akik az így velük szemben megszigorodott szűrőkön sikerrel átjutottak, a bérdiszkrimináció mértéke lényegesen kisebb lesz. Világosan látnunk kell: a cigányok többségével szemben alkalmazott munkaerőpiacidiszkrimináció zömében ilyen -statisztikai - jellegű: nem a munkáltató személyes rokonszenvein vagy előítéletein múlik, hogy alkalmaz-e cigány dolgozókat, hanem az etnikai hovatartozás mint felvételi szűrő relatív olcsóságán. A helyzet ettől természetesen csak nehezebb. A statisztikai diszkrimináció költségcsökkentő hatású, s ezért - bármilyen szomonú is - a munkaadó szemszögéből ökonómiailag racionális. Még az előítéletektől leginkább mentes munkaadónak is meg kell fontolnia, megéri-e számára drága munkaügyi apparátust működtetni, ha egyszer nagy biztonsággal - természetesen az egyedi tévedések lehetőségét belekalkulálva - képes külsőleg megfigyelhető jegyek (nem, életkor, etnikai hovatartozás) alapján a jelentkezők közül kirostálni a számára várhatóan nem megfelelő dolgozókat.10 Mivel a statisztikai diszkrimináció döntően anyagi kérdés, ezért a harcot ellene nem szép szavakkal, hanem pénzügyi eszközökkel kell fölvenni: az érintett munkaadók döntéseinek költség-haszon szerkezetét kell megpróbálni - a statisztikai diszkrimináció hasznát ellensúlyozó - állami programokkal megfelelő módon átalakítani. Hogy miként, arrra a gyakorlati ajánlásokat tartalmazó részben majd visszatérünk. A diszkrimináció más típusait, illetve a statisztikai diszkrimináció durvább - jogi eszközökkel is szankcionálandó -megjelenési formáit szintén a terápiákról szóló részben taglaljuk majd.

Terápiák

A cigányok foglalkoztatási és szélesebben értelmezett életesélyeit valójában négy tényző rontja: az iskolai lemaradás, a területi hátrányok, a foglalkoztatási és iskolai hátrányok családi szintű kumulálódása, valamint a diszkrimináció. A terápiának is erre a négy tényezőre kell irányulnia. A szóban forgó programjavaslatok egy része olyan, hogy etnikai hovatartozástól függetlenül igyekszik segíteni mindazokon, akik a program előnyeiben részesülni jogosultai;. A cigányság helyzetét ezek a programok annyiban és csakis annyiban segítik, amennyiben a potenciálisan jogosultak körében a cigány népesség nagyobb arányban fordul elő, mint mások. A gyakorlati ajánlások másik része a cigányság mint etnikum helyzetének közvetlen javítására irányuló programokat javasol. A félreértéseket elkerülendő, már rögtön itt, a terápiákról szóló rész bevezetőjében leszögezzük: elgondolásunk szerint az utóbbi típusú programok kivétel nélkül mind kizárólag önkéntes alapon működhetnének. Egyedül az érintett cigány emberek lennének hivatottak - egyénenként eldönteni, kívánnak-e cigányságuk nyílt vállalásával a szóban forgó programok előnyeiben részesülni.11

Mivel véleményünk szerint valamennyi hátrány közül az iskolai lemaradás felszámolása a legfontosabb, a terápiák tárgyalását ezzel kezdjük.

Az iskolázottsági szint emelését szolgáló reformok és programok

Tudomásul kell venni, hogy a cigányság jelenlegi, katasztrofálisnak minősíthető foglalkoztatási helyzete számottevő mértékben csak akkor javulhat, ha az iskoláztatás terén jelentős előrelépést sikerül elérni, és a gazdasági fellendülésnek köszönhetően a munkaerőpiac szívóhatása is érvényesülni kezd. Az iskoláztatási szint emelése szempontjából a leghatékonyabb eszköz a kötelező iskoláztatás időtartamának a meghosz-szabbítása. Hosszabb távon - véleményem szerint ennek már közvetlenül az ezredforduló után be kell következnie - csak az iskolakötelezettség 18 éves korig történő kiterjesztésétől (illetve a középiskola valamilyen formájának kötelezővé tételétől) remélhető komoly előrelépés.

Először azt kell megindokolnunk, miért éppen a középiskolánál kell az áttörést a cigányság iskolázottsági színvonalának emelésében elérni. Az alábbi tényezőket kell megfontolni: 1 . A cigány gyerekek felzárkózása az általános iskolában húsz év óta magától is töretlenül folytatódik (lásd 16. táblázat). Habár ez nem ellentmondásmentes folyamat, a trend folytatódására lehet számítani. 2. A legutolsó olyan generáció pályafutását szemügyre véve, amely - életkoránál fogva - eljuthatott az iskolai karrier legmagasabb szintjét jelentő egyetemi felvételiig12, azt látjuk (lásd F8. Függelék), hogy egy hatéves nem cigány gyereknek a cigány gyerekekhez képest a szakmunkásképző végzettség megszerzésére csaknem hatszor akkora esélye van, ugyanennek az esélyegyenlőtlenségnek a mértéke pedig a középiskola elvégzésében (s így az egyetemre való felvétel szükséges feltételének megszerzésében) csak nem ötvenszeres. Ennek a hatalmas esélyegyenlőtlenségnek a zöme egyetlen ponton keletkezik: az általános iskola nyolcadik osztálya utáni középiskolai továbbtanulásban. A cigány gyerekek csaknem tizenhatszor kisebb eséllyel tanulnak tovább középiskolában az általános iskola elvégzése után, mint a nem cigány gyerekek. 3. A szóban forgó lemaradás ráadásul a nyolcvanas évtized egészében folyamatosan nőtt, ami - az egyetemi felvételiket alapul véve - a cigányság relatív helyzetét egy évtized leforgása alatt mintegy ötven százalékkal rontotta (lásd 1. és 2. ábra). 4. Ugyanezen évtized alatt éppenséggel azoknak az iskolai végzettségi fokozatoknak a munkaerőpiaci értékesülése növekedett meg a legnagyobb mértékben, amelyekben a cigányság induló helyzete és pozícióromlása is a legnagyobb volt (lásd F6. Függelék). Intuitíve is világos: a cigány gyerekek iskoláztatását elősegítő állami programoknak a középiskolai felvételekre kell az erőit összpontosítania.

Másodszor azt kell megindokolnunk, miért nemcsak a cigány gyerekek helyzete indokolja az iskolakötelezettség 18 éves korig való kiterjesztését.13 A következő tényeket kell megfontolnunk: 1. Minden ellenkező híreszteléssel szemben, a magyarországi 15-18 éves korosztály tagjai körében a fejlett nyugati (OECD) országok hasonló korosztályaihoz képest döbbenetes mértékű a lemaradás a középiskolai továbbtanulás arányaiban.14 A döntő ok: az OECD-országok többségében van kötelező középiskoláztatás, Magyarországon nincs. 2. A középiskolai és egyetemi végzettség piaci felértékelődése a nyolcvanas évtizedben nem magyar, hanem világjelenség. Relatív iskolai lemaradásunk növekedése - lévén, hogy Magyarország erősen nyitott gazdaság - nemzetközi versenyképességünket ássa alá. 3. Az a több százezer ember, aki nem jut el a középiskoláig - akár cigány, akár nem (Kemény István 1970-es híres, szegénységről szóló akadémiai előadásának szavait parafrazeálva): nem húsz-harminc év múlva, hanem már a közeljövőben is „a legnagyobb gondot jelenti önmagának és az egész országnak"15, hiszen a jelenlegi tartósan munkanélküli tömeg jövőbeli bázisát teremti meg. Nem valószínű ugyanis, hogy az ország valaha is visszatér az alacsony tudásszintű munkaerő bőségére támaszkodó - a szocializmus négy évtizede alatt tökéletes zsákutcának bizonyuló - gazdasági fejlődés modelljéhez. Legalábbis reméljük, hogy nem. 4. A középiskolai oktatás kiterjesztésének szükségességét más oldalról is alátámasztják adatok. „Mivel a középiskolában tanulók viselik legnagyobb mértékben iskoláztatásuk költségeit, ezért a további oktatási expanzióhoz a középiskoláztatás egyéni költségeinek a csökkentésére is szükség lehet." Míg a rendszerváltás óta eltelt években az oktatásra fordított állami kiadások reálértékben nem csökkentek, inkább növekedtek, e kiadások belső arányaiban jelentős módosulások történtek: amíg afelsőoktatásban a jóléti kiadások részaránya igen jelentősen megnőtt, addig az általános és középiskolákban a jóléti kiadások részaránya radikálisan lecsökkent. Nem kétséges, hogy ez egyet jelent a felső és a felső-középrétegek nagyfokú állami támogatásával és az alsó, illetve alsó-középrétegek iskoláztatási esélyeinek romlásával.16 Amellett, hogy ez az egyenlő közteherviselés elve alapján súlyosan kifogásolható, az is világos: ha ez a trend folytatódik, lemaradásunk a nyugati országokhoz képest növekedni fog.

Harmadszor: röviden szót kell ejtenünk e nagyszabású reform néhány elengedhetetlen feltételéről. 1. Végig kell gondolni, mi lehet a középiskolai szintű iskolakörzetek természetes létképe. Megfontolandó lehet a hajdani Bibó-Mattyasovszky terv városkörnyék-koncepciója.2. Végig kell gondolni, milyen finanszírozási módon járulnának hozzá a középiskolával nem rendelkező települések a középiskolai hálózat fenntartásának költségeihez. 3.Az egész országra kiterjedő iskolabusz-hálózatot kell építeni. (Erre egyébként a kötelező iskoláztatás bevezetése nélkül is szükség van: az ország mintegy ezer községében ugyanis nincs általános iskola, több száz településen pedig nincs felső tagozat.)17

Végül röviden egy súlyosnak tűnő - de véleményem szerint elhibázott - ellenérvről. Felmerült az a kifogás, hogy a cigányság munkaerőpiaci pozíciójának feltételezett javulása a tenkötelezettség kiterjesztése révén merőben illuzórikus, hiszen az az átlagos cigány iskolázottság emelkedését az országos átlagszint párhuzamos emelkedésével érné el. A munkaerőpiac pedig - így szól a konklúzió - bár ekkor egy fokkal magasabb átlagos iskolázottsági szinten, de ugyanúgy nem tartana igényt a relatíve alacsonyabb végzettségű dolgozók szolgáltatásaira. Ezek között pedig nyilván akkor is felül lennének reprezentálva a cigány dolgozók. Vegyük észre azonban, hogy ez az érvelés két igen szigorú burkolt feltételezésen nyugszik: 1. az oktatásnak pusztán piaci jelzésértéke van, és nincs ismeretközvetítő-termelékenységnövelő hatása; mindössze azt a célt szolgálja, hogy a munkáltatók számára költségkímélő módon manifesztté tegye az eleve meglevő képességbeli-termelékenységi különbségeket; 2. egy jövőbeli gazdasági növekedés az iskolázottság abszolút szintjétől függetlenül a munkaerő mindenkori alsó, mondjuk tíz százalékát amúgy sem képes felszívni. A munkagazdaságtan minden empirikus tapasztalata ellentmond ennek a két premisszának. Habár az iskolának evidens módon van jelzésértéke, döntően azonban azért növeli a kereseteket, mert fokozza a teljesítményeket; a gazdasági növekedés során létrejött új munkahelyek pedig alapvetően képesek egy bizonyos kulturális-iskolázottsági küszöbszintet elérő népességet felszívni. Éppen ezért szükséges a cigányság átlagos iskoláztatási szintjét a huszonegyedik századi iskolázottsági követelményeknek legalább a küszöbszintjéig fölemelni, mert a gazdasági növekedés beindulásával csakis így lesz képes a modern gadaság ismét integrálni őket saját szervezetébe. Gadasági növekedés nélkül erre természetesen nincs remény. Viszont e küszöbszint elérése nélkül, akár együtt jár ez a relatív lemaradás mérséklődésével, akár nem, még gazdasági növekedés mellett sem lesznek képesek integrálódni, hiszen a gazdaság mindenkor képes arra, hogy a nem megfelelő minőségű (mégoly olcsó) munkaerőt tőkével helyettesítse.

„A cigányok iskolázottságában némi javulást eredményezhet a kötelező tízéves általános képzésnek az oktatási törvényben és a kormányprogramban előirányzott bevezetése. Az iskoláztatás szempontjából leghátrányosabb helyzetű (legrosszabb előmeneteli esélyekkel rendelkező) társadalmi csoportok esetében azonban további kedvezmények is szükségesek ahhoz, hogy az általános képzés időtartamának a meghosszabbítása valóban éreztesse hatását. E nélkül ugyanis az ilyen társadalmi háttérrel rendelkező gyerekek nagy valószínűséggel a hat- és nyolcosztályos középiskolák rohamos gyarapodása miatt erősen kontraszelektált általános iskolákban fogják »letudni« a tíz évet. A támogatások feltételéül olyan kritériumokat kell megszabni, amelyek garantálják, hogy azok valóban az egyébként legrosszabb továbbtanulási esélyekkel rendelkező gyerekekhez jussanak el. Az ilyen típusú támogatások óhatatlanul kedveznek a cigányoknak, de aki a kritériumoknak megfelel, annak meg kell kapnia, függetlenül attól, hogy cigány vagy nem cigány. Kétféle támogatást javaslunk:

Továbbtanulási támogatást kell biztosítani azoknak a családoknak, amelyekben egyik szülőnek sincs nyolc általánosnál magasabb iskolai végzettsége, és legalább az egyik szülő munkanélküli, továbbá legalább , egy gyerek közép- vagy felsőfokú tanulmányokat folytat. A továbbtanulási támogatást differenciálni lehet aszerint, hogy azon a településen, ahol a család él, mekkora a munkanélküliségi ráta. Ez a kritérium a válságövezeteket, illetve a sorvadó kistelepüléseket fogja előnyben részesíteni, ahonnan a fenti kritériumoknak megfelelő családok gyerekei a legkisebb valószínűséggel tanulnak tovább."18

„Fejkvóta jellegű »prémiumot« kell biztosítani minden fenti kritériumoknak megfelelő gyerek után azoknak az általános iskoláknak, ahonnan valamelyik középfokú, illetve azoknak a középiskoláknak, ahonnan valamelyik felsőfokú tanintézménybe felvételt nyertek."19

„Jelenleg a cigány gyerekek túlnyomó többsége az általános iskola után nem tanul tovább, és többnyire esélye sincs arra, hogy munkát találjon. Ugyanakkor a munkaügyi központok sem regisztrálják őket. (Ez egyébként nagyjából így van a nem cigány fiatal állástalanok esetében is, jóllehet az állástalan fiatalok körében a cigány fiatalok messze fölülreprezentáltak. 20 Így hatástalan marad a Foglalkoztatásról szóló törvény 14. paragrafusának 2. bekezdése, amely kötelezően írja elő az iskolába már nem járó, tizennyolcadik életévüket be nem töltött fiatalok képzési támogatását. Ezért javasoljuk, hogy az Országos Munkaügyi Központ dolgozza ki az a 15-18 éves állástalan fiatalok regisztrálásának technikáit21, és tegye kötelezővé a regisztrációt a munkaügyi központoknak. Ez a minimális feltétele annak, hogy a fiataloknak ez a legkiszogáltatottabb, leg-perspektívátlanabb helyzetű csoportja átgondolt stratégia alapján intézményes segítségnyújtásban részesüljön."22

A Művelődési és Közoktatási Minisztérium kisebbségi oktatásfejlesztési programjával összhangban ki kell dolgozni egy, az általános iskola befejezését és a középiskola elvégzését segítő, speciálisan cigányokra irányuló országos tehetséggondozó és kollégiumi rendszert. Középiskolai és felőooktatási ösztöndíjrendszert kell kialakítani cigány tanulók számára. Cigány származású főiskolai és egyetemi hallgatók részére ki kell alakítani egy tanulmányi szerződéseken alapuló felsőoktatási hitelkonstrukciót. E programok méretének olyan nagyságrendűnek kell lennie, hogy az ezredfordulóig legalább megduplázza (a jelenlegi 500 fős létszámról minegy 1000 főre emelje) a középiskolákban tanuló cigány gyerekek számát. Ki kell dolgozni a kilencvenes évek realitásának megfelelő, cigány szakképzési programot. Mint a terápiákról szóló rész bevezetőjében említettük, e speciálisan cigány programokban mindazok részt vehetnének, akik cigányként definiálják önmagukat, részt kívánnak venni a szóban forgó programokban, és eleget tesznek a programok által támasztott egyéb követelményeknek. Semmiképpen sem szabad a cigány etnikumhoz való tartozás „valódiságát" firtatni. Nyugodtak lehetünk: a mindenkori létszámokhoz képest elenyésző lesz azoknak a száma, akik nem cigány létükre akarnak speciális cigány programok előnyeiben való részesedés kedvéért egy, a társadalom többsége által előítéletekkel és hátrányos megkülönböztetéssel sújtott kisebbséghez tartozni. Inkább az ellentétes előjelű problémára kell felkészülni: a programok előnyeit úgy kell bekalibrálni, hogy az a cigány önazonosság vállalásával járó potenciális stigmatizációért is kárpótoljon.

A tervek szerint létesítendő országos cigány középiskolai kollégiumi rendszer az ország öt nagyvárosában hozna létre hatosztályos (az általános iskola 7-8. osztályára és a középiskola négy osztályára kiterjedő) cigány kollégiumokat. Ezek a kollégiumok lakóhelyként és felzárkóztató intézményként működnének, miközben a voltaképpeni oktatás a szóban forgó nagyváros egyéb iskoláiban - a többségi társadalómba integrálva -folyna. E kollégiumi rendszer hátterét egy egész országra kiterjedő általános iskolai cigány tehetséggondozó rendszernek kell képeznie. Meg kell határozni az egyes nagyvárosokban felállítandó kollégiumok megyekörzeteit, ahonnan a tehetséggondozó hálózat általános iskolai tanárai diákokat küldenének a kollégiumokba, továbbá meg kell tervezni azt is, hogy mely általános iskolárltban célszerű tanárokat megbízni a tehetségesebb és igyekvőbb cigány tanulók felkutatásával. Végig kell gondolni, hogy milyen anyagi vonzata van egy ilyen méretű tehetséggondozó hálózat létrehozásának. Semmiképpen sem lenne szabad ezt az érintett tanároktól „társadalmi munkában" elvárni. A kollégiumi elhelyezést a szociális helyzettől függően támogatásban kellene részesíteni. Ki kellene alakítani a továbbtanulni kívánó végzős hallgatók esetében a továbbtanuláshoz szükséges felkészítés mechanizmusait az illető nagyváros felsőoktatási intézményeivel, illetve a továbbtanulni nem szándékozó végzős hallgatók esetében a megfelelő színvonalú elhelyezkedés mechanizmusait a helyi munkaügyi központokkal együttműködve (lásd: Kertesi-Kézdi [1995]).

Azon cigány csoportok számára, amelyek ezt igénylik (nem tekintik szegregációnak), lehetővé kellene tenni önálló oktatási intézmények létrehozását. Tudomásunk szerint a Művelődési és Közoktatási Minisztéréum jelentősebb összeggel támogatni kívánja a pécsi Gandhi-gimnázium felépítését, és tervei között szerepel egy hasonló, hat és fél osztályos gimnázium létrehozása Budapesten. Mindkét kezdeményezés költségvetési támogatását határozottan javasoljuk.

A cigány kollégiumoktól és cigány gimnáziumoktól függetlenül létre kellene hozni, és - a már említett tehetséggondozó hálózaton keresztül -az ország általános iskoláiban meg kellene hirdetni a helyi középiskolákban és az ország bármelyik felsőoktatási intézményében továbbtanulni kívánó cigány fiatalok számára meghatározott -mindenekelőtt tanulmányi - feltételeket szabó ösztöndíj-pályázatokat.

Szintén a Művelődési és Közoktatási Minisztérium kisebbségi oktatásfejlesztési programjával összhangban ki kell dolgozni egy, speciálisan a cigány gyerekek szakképzését elősegítő programot. „A cigány gyerekek szakképzésének pillanatnyilag az az egyik legfőbb akadálya, hogy szüleik képtelenek gyakorlóhelyeket »vásárolni« számukra, és így gyakorlóhely híján még azok a szakképző iskolák is elutasítják őket,  amelyekbe képességeik és tanulmányi eredményeik alapján bekerülhetnének. Ennek a kedvezőtlen helyzetnek a kiküszöbölésére javasoljuk egy olyan támogatási rendszer kialakítását, amely ebben a tekintetben a családi indulóhelyzetet kompenzálja, illetve a kisiparosok számára nyújtana anyagi támogatást" (leginkább adókedvezményeket „azzal a feltétellel, ha cigány gyerekek gyakorlati képzését vállalják. Ez a támogatási forma kisiparosok és kisvállalkozók számára nyújtana pályázati lehetőséget."23 Az ilyen jellegű pozitív diszkriminációs programok megvalósításával kapcsolatos technikai nehézségekre még visszatérünk.

Közvetlenül a munkanélküliség enyhítését szolgáló programok

Köztudott dolog, hogy a cigány munkanélkülieket az ún. aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök24 - lényegesen kisebb számban érik el, mint a munkanélküli népesség egészét. „A cigány munkanélküliek leginkább a közhasznú munkavégzés lehetőségeiből részesülnek, de ez az esetek jelentős hányadában - különösen kisebb településeken -látszatfoglalkoztatás; voltaképpen nem más, mint a segélyezés egy formája. Az önkormányzatok sokszor nem tudják vagy nem is akarják a közhasznú foglalkoztatottakat értelmes feladatokkal ellátni. Többnyire megoldatlanok - elsősorban a kisebb településeken - a munkaszervezési problémák. Ezért az önkormányzatok többnyire arra használják a közhasznú munka lehetőségét, hogy e konstrukcióban rejlő segélyezési lehetőséget kihasználva kíméljék segélyezési keretüket. A fentiek figyelembevételével javasoljuk olyan program kidolgozását, amely az önkormányzatok, a munkaügyi és képzési központok együttműködésére építve a képzési programok és a közhasznú munkavégzés összekapcsolására törekszik."25 A közhasznú foglalkoztatás értelmessé tételére mindenekelőtt a szociális szolgáltatások területén nyílik lehetőség: házi szociális gondozás, falugondnoki rendszer, iskolai, óvodai szolgáltatások lehetnének azok a területek, amelyek nem igényelnek különösebb képzettséget, ugyanakkor a foglalkoztatási lehetőségek bővíthetők általuk. „Az ilyen típusú foglalkoztatás nagy előnye a közhasznú munkavégzés jelenleg uralkodó formáival szemben, hogy sokkal inkább integráló hatású. A képzés és a közhasznú foglalkoztatás összekapcsolása révén szervezhetők olyan »tatarozó brigádok, amelyek valamilyen nonpro-fit konstrukcióban elvégzik a családi házak és középületek egyszerűbb felújítási munkáit."26

„Gyakran felvetődik - és általános megfogalmazásban a Munkaügyi Minisztérium cselekvési programjában is szerepel - az, hogy a falun élő, hátrányos helyzetű munkanélküliek és ezen belül a cigányok önfoglalkoztatásában szerepet kaphatna a mezőgazdasági termelés, és ehhez művelésre alkalmas földterületet kellene biztosítani. Tény, hogy a cigányok, ahogy annak idején az első, most a »második földosztásból is kimaradtak. Mivel korábban ritka kivételtől eltekintve nem volt saját földtulajdonuk, a kárpótlási jegyek révén eleve nem juthattak földhöz. De résztulajdonosként is alig-alig szereztek jogot, pedig az elmúlt évtizedekben sokan közülük tartós alkalmazottai voltak valamelyik téesznek vagy állami gazdaságnak, és mezőgazdaból éltek. A Munkaügyi Minisztérium az önkormányzati tulajdonban lévő földek hasznosítását javasolja ilyen célokra. Tudjuk, hogy az önkormányzatok csak korábban állami tulajdonban levő belterületi földeket kaptak meg. Ezek helyenként a legrászorultabb családok minimális szintű önellátását biztosíthatják, többet aligha. A jövedelempótló támogatásból vagy egyéb szociális juttatásokból élő családoknak ez is sokat jelenthet. Kérdés, hogy a cigány családok mezőgazdasági termelési kultúráját figyelembe véve, megfogalmazhatók-e ennél nagyratörőbb tervek is. Az 1993/94. évi országoscigányvizsgálat tapasztalatai arról tanúskodnak, hogy ezen a téren igen nagyok a regionális különbségek. A Dunántúlon s különösen a dél-dunántúli részen lényegesen jobbak a háztáji gazdálkodás mutatói, mint az ország más részein. Ezért mindenekelőtt a Dél-Dunántúlon (Baranya, Somogy, Tolna és Zala megyékben) javasoljuk egy olyan program kidolgozását, amely lehetővé teszi a komolyabb gazdálkodást is vállaló családok kiválasztását és földhöz juttatását. A kiválasztás egyik szempontja lehet, hogy kik azok akik korábbi hosszabb alkalmazotti jogviszonyuk révén jogosultak lettek volna részarány-tulajdonra de jogosultságukat valamiért nem érvényesítették. "27

A Budapesten működő Autonómia Alapítvány28 ötödik éve foglalkozik cigány szervezetekben végzett foglalkoztatásbővítő és a cigány közösségek megélhetését elősegítő gazgdasági tevékenységek támogatásával. Eddigi működése során mintegy 125 cigány szervezetnek nyújtott vissza nem térítendő támogatást és hitelt munkaalkalom teremtésre. Ennek a 125 programnak az alapján bizonyos általánosítható tapasztalatok is megfogalmazhatók. A legfontosabb tapasztalat talán az, hogy magának az alapítvány profiljának megfelelő szervezetek tevékenységére az ország több helyén is szükség volna. A Munkaügyi Minisztérium, valamelyik országos hálózatú bankkal együttműködésben megfontolhatná, hogy hasonló, helyi kezdeményezésű, kis projektek támogatására vagy előnyös -  esetleg nulla kamatozású - meghitelezésére pénzalapot hoz létre, melynek  kihelyezésére   és  a  vállalkozások  életképességének  elbírálására a szóban forgó bank helyi részlegeit kérné fel.  Roppant fontos lenne ezen a téren, hogy az így nagyobb méretekben beinduló program az Autonómia Alapítvány eddigi tapasztalatait átvegye, és az Alapítvány munkatársai intenzív képzési program keretében elvállalják a helyi banki szakemberek kiképzését. Azt javasoljuk, hogy a Munkaügyi Minisztérium bízza meg az Alapítvány vezetőjét azzal, hogy az Alapítvány tevékenységének eddigi tapasztalatait összegezze és pénzügyi szakemberekkel együttműködve dolgozza ki egy ilyen jellegű -  de lényegesen nagyobb méretű - program tervét. Ennek a programnak a helyi munkaügyi és képzési központok segítségével arra is ki kellene terjednie,   hogy  az   ilyen  típusú  vállalkozások  potenciális   vezetőit ellássák a vállalkozás vezetéséhez szükséges praktikus vezetői, pénzügyi és gazdasági ismeretekkel (például olyan módon, hogy többek között   ilyen  jellegű   tanfolyamokon   való   részvételhez   kötnék   a hitelkérelmek,   illetve   támogatási   kérelmek   esetleges   kedvező elbírálását).

Végül - az iskolaügyhöz hasonlóan - a munkaügyi gyakorlatnak is alkalmaznia kellene olyan pozitív diszkriminációs programokat, amelyek a munkáltatók részére nyújtott kedvezményekkel (mindenekelőtt adókedvezményekkel) támogatnák a cigány dolgozók alkalmazását. Természete-sen itt is érvényesülnie kell az általános alapelvnek: egyedül az érintett cigány dolgozók lennének hivatottak eldönteni, kívánnak-e cigányságuk nyílt vállalásával a szóban forgó programok előnyeiben részesülni. Másfelől: tekintetbe véve a statisztikai diszkrimináció feltehetően általánosan elterjedt voltát, egy ilyen adókedvezmény mértékét igen nagy gondossággal úgy kell bekalibrálni, hogy az ellensúlyozni tudja a munkaerő-állomány statisztikai alapon történő primer megszűrésének előnyeit, és fedezni tudja az ily módon nagyobb mértékben szükségessé váló munkaügyi apparátus működtetési költségeit. Ez kétfajta típusú munkaadó esetében valószínű: egyrészt olyan nagyobb vállalatok esetében, amelyek egyébként is munkaügyi apparátust, és technológiájuk folytán egyaránt igényelnek képzett és képzetlen embereket; másrészt pedig olyan kisebb településeken élő, kisvállalkozó munkaadók esetében, akik potenciális alkalmazottjaikat egyébként is jól ismerik, és vállalatuk méretéből adódóan néhány kisebbségi dolgozó alkalmazása is jelentős mértékű adókedvezményeket jelenthet számukra.

A legelesettebbekről

Röviden szólnunk kell a legelesettebbekről, akiken sem a fent említett munkaerőpiaci programok, sem az első pontban felsorolt oktatási, képzési programok nemigen segíthetnek. Tudomásul kell vennünk: a cigányság maga is erősen rétegzett; társadalmi hierarchiájának alján - akárcsak az egész társadalom hierarchiájának az alján - mindig is lesznek olyan csoportok, amelyeken csak a szociális juttatások segíthetnek. Bármennyire szomorú is a szegénységben megrekedt, segélyeken élő családok látványa, tudomásul kell vennünk: sok cigány és nem cigány szegény család megélhetését egyedül a szociális juttatások (családi pótlék, gyes, gyed) és a segélyek teszik lehetővé. Éppen ezért álljon itt két figyelmeztetés mindazoknak, akik ezeknek a szociális juttatásoknak a létjogosultságát hajlamosak lennének e juttatások és segélyek munkakinálat-visszafogó, illetve gyermekszám-növelő  hatásaira  hivatkozva  elhamarkodva  megkérdőjelezni. 1. E szociális juttatások demográfiai összefüggései mögött olyan bonyolult ökonómiai döntési problémák húzódnak meg, melyeknek pontos természetét sem a demográfusok, sem a közgazdászok nem látják teljesen világosan. Mindenekelőtt az oksági irányok kérdésesek. Nem világos ugyanis, hogy milyen mértékben tulajdonítható a magas gyerekszám a segélyezéstől teljesen független autonóm okoknak, illetve magának a segélyezésnek. Ha ezt tudni lehetne, nem lenne többé rejtély a harmadik világ népesedési problémáinak nagy része sem. 2. De ha ismernénk is az ilyen döntések mögött meghúzódó kalkulus pontos természetét, ekkor is szükség lenne e hatások pontos mérésére, alternatív hipotézisek sokaságának alapos tesztelésére stb. Tudomásunk szerint hazánkban erre egyetlen komolyan vehető kísérlet sem történt. Márpedig ennek hiányában roppant kockázatos   a   nyilvánvalóan  érvényesülő  primér   hatásokat   -„ahol egyébkéntis sok gyerek van és kevés az aktív kereső, ott a családok csak szociális juttatás, illetve segély jellegű jövedelmekből tudnak megélni"- a bizonytalanul érvényesülő szekunder hatásokra - például a segélyek által indukált pótlólagos születésszámra - hivatkozva megkérdőjelezni.

A munkaerőpiaci diszkrimináció elleni küzdelem

Minthogy a diszkrimináció minden valószínűség szerint igen nagy szerepet játszik a cigány dolgozók kereseti színvonalának és foglalkoztatási esélyeinek zásában, a diszkrimináció elleni küzdelemnek jelentős részben kell szerepelnie a terápiákban is. A diszkrimináció elleni harc alapvetően kétfajta módon folyhat: egyrészt a diszkriminatív gyakorlat jogi eszközökkel való tiltásával, szankcionálásával és e szankciók hatásos érvényesítésével; másrészt pedig gazdasági eszközökkel, a munkaadók érdekeltségének megváltoztatásával is meg lehet próbálni a diszkriminatív gyakorlat esélyeinek csökkentését. Az előbbi a diszkriminációellenes törvények, az utbbbi az ún. pozitív diszkriminációs programok feladata. Mindkét téren igen jelentős előrelépésre van szükség. Vegyük észre: e kétfajta terápia elvileg tökéletesen ellentétes filozófiai alapokon nyugszik. A diszkriminációt tiltó törvények az egyenlő esélyek elvének talaján állnak, a pozitív diszkriminációs programok pedig nyilvánvalóan azon a rezignált felismerésen nyugszanak, hogy a diszkriminációellenes törvények érvényesítése a gyakorlatban csak meglehetősen szűk korlátok között lehetséges, s ezért a diszkrimináció által sújtott csoportokat külön erőforrásokkal, az egyenlőtlen elbírálás felvállalásával is hozzá kell segíteni, hogy előnyösebb helyzetbe jussanak. Nem feladata ennek az írásnak, hogy e két felfogás elvi különbségeinek jogi, filozófiai és szociálpolitikai részleteit kidolgozza, a probléma által kiváltott heves politikai indulatok és társadalmi érzékenységek miatt azonban nagy jelentősége lenne annak, hogy jogászok, politikusok és filozófusok megpróbálják e dilemmákat, ha nem is megoldani, de legalábbis valamilyen pragmatikus modus vivendit találni.

Rátérve magának a diszkriminációellenes törvénynek a feladatára: mindenekelőtt a törvényhozás feladata lenne egy munkaerőpiaci diszkriminációt is tiltó, külön diszkriminációellenes törvény megalkotása. Ez a törvény explicitit módon szankcionálná az elbocsátások, a felvételek és a keresetmegállapítás területén érvényesülő, különböző etnikai csoportok, nemek, illetve egyéb kisebbségi csoportok képviselőit hátrányos helyzetbe hozó megkülönbözetéseket. Anélkül, hogy a jogi részleteket érinteném -melyeket ilyen irányú szakértelmem hiányában amúgy sem lennék képes végiggondolni - csak néhány szempontra szeretném felhívni itt a figyelmet. 1. A diszkriminációellenes törvény megalkotásának szükségességét nem lehet azzal megkérdőjelezni, hogy nemzetközi szerződések és érvényes munkaügyi jogszabályok amúgy is tartalmaznak ilyen klauzulákat, s lám, azok sem vezettek hatásos eredményekre. Ezek a szerződések és jogszabályok ugyanis nem tartalmaznak intézményi garanciákat és kidolgozott eljárási utakat az ilyen jellegű jogsérelmek orvoslására. Márpedig aligha lehet kétséges; hogy egy diszkriminációel-lenes törvény hatásossága alapvetően azon múlik, hogy sikerül-e azt olyan intézmények megalkotásával egybekötni, melyeknek feladata éppen az lenne, hogy diszkriminatív módon jogsértő eseteket kutassanak föl, és a sértettek ingyenes jogi képviseletét ellássák. 2. Egy diszkriminációellenes törvény szükségességével szemben nem jó ellenérv, hogy a potenciális jogsértéseknek csak egy igen kis százalékát képes bíróság elé vinni. Az a tény, hogy az Egyesült Államokban a Polgárjogi Törvény (munkaerőpiaci diszkriminációt tiltó) VII. cikkelye alapján 1964 és 1981 között mindössze 5000 peres ügyet folytattak le (lásd Leonard [1984], 150. old.), nem jelenti azt, hogy a törvény hatása ezekre és csakis ezekre a peres ügyekre korlátozódik. E peres ügyek visszatkrtó ereje azon is múlik, hogy mekkora nyilvánosság előtt zajlanak, és milyen a társadalom általános fogadókészsége az ilyen jellegű jogsértésekre. Ez utóbbi problémára még visszatérünk. 3. Nagy gondot kell fordítani e törvény megfogalmazásánál a diszkriminációval kapcsolatos közgazdasági ismereteinkre és azon országok bírói gyakorlatára, amelyek ilyen jellegű törvényeket hosszabb ideje működtetnek. Csak példaként említem meg: nagyon fontos dolog a diszkrimináció valamennyi lehetséges esetét explicit módon a törvény hatálya alá vonni, ellenkező esetben a diszkriminatív gyakorlat megtalálja magának a törvénnyel összhangban levő utakat.29

Eddigi javaslataink közül pozitív diszkriminációs programoknak számítanak az iskolai hátrány mérsékléséről szóló fejezetben (a 44-46. oldalon) megfogalmazott gyakorlati ajánlások, illetve annak számít a foglalkoztatásnövelő intézkedésekről szóló fejezetben (a 47-48. oldalon) javasolt programok. Ezeknek a programoknak a létjogosultságát két körülmény adja meg: 1. ha az általánosabb jellegű programok valamilyen technikai jellegű ok következtében (a programban való részvétel nagyobb információs vagy egyéb tranzakciós költségei miatt) nem érnek el megfelelő mértékben a szóban forgó kisebbséghez, és/vagy 2. ha az adott program által enyhíteni kívánt általánosabb hátrányt speciálisan kisebbséget sújtó diszkrimináció is tetézi. Nem feledkezhetünk meg azonban a pozitív diszkriminációt alkalmazó programokat speciálisan jellemző technikai jellegű nehézségekről sem. Ez azonban már egy következő, igen általános problémacsomaghoz vezet el bennünket.

A programok megtervezésével kapcsolatos technikai részletkérdések

Nyomatékosan hangsúlyoznunk kell: az itt felvázolt valamennyi reform, program, illetve javaslat tervezet csupán, mely a műfaj sajátosságaiból adódóan nem törekedhet többre, mint hogy nagy vonalakban vázolja egy intézkedéscsomag főbb elemeit. A programok részletes kimunkálása szakkérdések sokaságának a megoldását feltételezi.  E részletkérdések még oly érintőleges tárgyalására sincs itt mód. Talán mégsem lesz fölösleges, ha - a teljesség igénye nélkül - számba vesszük azokat a várható nehézségeket, illetve tipikus dilemmákat, amelyek e programok részletes kimunkálása során nagy vlószínűséggel felmerülhetnek.

1. Valamennyi  program  esetében  alaposan  meg  kell   fontolni;   a cigányság sajátos problémáinak megoldását egy általánosabb probléma keretein belül szeretnénk-e megtalálni, vagy speciálisan cigány program beindítását tartjuk szükségesnek.
2. Speciálisan cigány programok esetében szembe kell nézni azzal a problémával,   hogy   a   cigányságot   operacionálisan   definiálni   kell. Véleményem szerint erre a legjobb - legkevesebb konfliktust gerjesztő - megoldás az, ha a programokban való részvételt rábízzuk magukra az érdekeltekre.   Az   önkéntes   részvétel   így   automatikusan  megoldja  a cigányság definícióját is.
3. Pozitív diszkriminációs programok esetében gyakorta igen bonyolult kérdés eldönteni, hogy az adott támogatás elnyerésének feltételéül a hátrányok milyen mértékű csökkentését szabjuk meg. Ennek az empirikus mértéknek  a  meghatározása   gyakran   olyan   ökológiai   információkat feltételez a cigányság számáról vagy részarányáról valamely teületi vagy munkahelyi egységben, amelyek nem állnak rendelkezésre. Hasonlóan nehéz probléma a részvételhez szükséges rezervációs szintek, jogosultsági küszöbök becslése.
4. Speciálisan cigány programok beindításakor igen gondosan mérlegelni kell azt, hogy vajon a programok működtetői nem érdekeltek-e abban, hogy a cigány programok meglétére hivatkozva, a cigányokat szisztematikusan kiszorítsák a még korábbról meglevő, általánosabb programokból.
5. A speciálisan cigány programok tipikus veszélye az, hogy a mennyiségi előirányzatokat a végrehajtó hatóság a program minőségének lerontásával teljesíti. Ezért minőséget biztosító garanciákat kell a programokba beépíteni.
6. A programok bevezetését más országok joggyakorlata, illetve hosszabb ideje működő programjai kiértékelésének kell megelőznie. A programokat lehetőség szerint először kísérleti jelleggel kell bevezetni, hatásvizsgálatokkal   kontrollálni,   s   ezeknek   a   tapasztalatoknak  a fényében esetleg az előzetes elképzelésekhez képest korrigálni, s ezeknek a tapasztalatoknak a fényében esetleg az előzetes elképzelésekhezképest korigálni.
7. A parlament által kinevezett kisebbségi, illetve adatvádelmi ombudsman aktív közreműködésével ki kellene dolgozni a cigánysággal kapcsolatos adatfelvételnek azokat módozatait, amelyek összhangban állnak az emberi jogokkal, az adatvádelmi törvénnyel, és ugyanakkor lehetővé teszik a cigányság helyzetének mérését, a bevezetett programok utólagos hatásvizsgálatát is.

A reformok társadalmi politikai közege

Természetesen nem hagyható figyelmen kívül az a társadalmi-politikai közeg, amelyben a fentiekben javasolt programokat bevezetnék. Itt lényegében három problémát kell megoldani:

• A speciálisan cigányokat támogató programokat esetenként még akkor is  fel kell  tudni vállalni,  ha ez a nem cigány környezetből ellenérzéseket vált ki. A diszkrimináció által súlyosbított induló hátrányok felszámolása nagyobb kezdeti lökések nélkül többnyire elképzelhetetlen. Nagyobb volumenű cigány programok betölthetik ennek a kezdő lökésnek a szerepét.
• Az e programok bevezetéséhez szükséges társadalmi közeg elő
  készítésében   óriási   szerepe   van  a  tömegkommunikációnak,   mindenekelőtt a televíziónak. Meg kellene nyerni a média véleményformáló szereplőit és tulajdonosait annak, hogy tevékeny részt vállaljanak a társadalom cigányokkal szembeni toleranciaszintjének növelésében, az előítéletek oldásában.  Ennek a feladatnak a megoldása is természetesen bonyolult szakkérdés, melynek megtevezéséhez célszerű lenne igénybe venni a témakör szakértőinek (például az ELTE Média Tanszékének) a segítségét. Ugyanez vonatkozik a bevezetendő programok PR = arculatának megtervezésére. Igen sok múlik azon, hogy a tömegkommunikációban milyen módon jut át ezeknek a reformoknak a politikai üzenete.
• E reformok politikai hátterét - mint már említettük - egy jövőben megizmosodó cigány középosztálynak kell majd megadnia. Mindazonáltal nem várhatunk arra a távoli időpontra, amikorra ez bekövetkezik. A jelenlegi politikai elit súlyos mulasztása - ez egyaránt vonatkozik a rendszerváltás utáni valamennyi kormányra -, hogy az ország legnagyobb kisebbségét nem képviselteti (mondjuk az Etnikai Hivatal valamelyik vezetői  szintjén) a kormányzat csúcsszintjein.30 Minimálisan szükség lenne ugyanis legalább egy olyan nagy tekintélyű, független cigány politikai vezetőre, aki a kormány szintjén tudná kellő politikai súly birtokában képviselni a cigányság érdekeit.

 

Függelék

 

F1.a: A munkaerőpiachoz kötődő (vagy: foglalkoztatáshoz szokott) népesség operacionális definiciója

Aktivitási tátus 1993. szeptember-november hónapjában			19 évesnél idősebb, munkaképes korú, nem tanuló?
			igen		nem
			Volt-e valamikor munkája 1989-93 között?
			igen	nem
Foglalkoztatott*				nem volt munkája 1992 októberében
Munkanélküli (munkát kereső)
Inaktív (munkát nem kereső)	Szeretne-e munkátvállalni?	igen
		nem

*A foglalkoztatottak esetében csak azt tudjuk, hogy 1992 októberében volt-e munkájuk. Ezért az 1993 foglalkoztatottak közül azokat akiknek 1992 októberében nem volt munkájuk kizártuk a referenciahalmazból. Ők ugyanis 1989-91 között elvileg dolgozhattak. Arról pedig, hogy valóban dolgoztak-e, nincsenek infonnációink.

 

F1.b: A munkaerőpiacról kiszorult (vagy: foglalkoztatásból kiszorult) népesség operacionális definíciója

Aktivitási tátus 1993. szeptember-november hónapjában			19 évesnél idősebb, munkaképes korú, nem tanuló?
			igen			nem
			Volt-e valamikor munkája 1989-93 között?
			igen		nem
Foglalkoztatott*			Volt munkája1992 októberében		nem volt munkája 1992 októberében
Munkanélküli (munkát kereső)			Egy évnél rövidebb ideje keres
Inaktív (munkát nem kereső)	Szeretne-e munkátvállalni?	igen
		nem

Lásd F1.a táblázat * jegyzetét!

 

F2: Az ELAR-minta alapján kapott cigány munkanélküliségi ráták átsúlyozása az 1993/94. évi reprezentatív cigányvizsgálat iskolai végzettség szerinti megoszlásai alapján.

 

Az alapvető probléma az, hogy az ELAR munkaerő-felvétel iskolai végzettség szerinti adatai az 1993/94. évi cigányfelvétel iskolai végzettség szerinti arányai alapján jelentős mértékben torzítottnak tekinthetők. A valóságoshoz képest az ELAR-mintában komoly mértékben alulreprezentáltak az alacsony iskolai végzettségű cigány emberek, és komoly mértékben felülreprezentálta a magasabb iskolai végzettségű cigány emberek. Minthogy az iskolai végzettség igen erősen befolyásolja a munkanélküliségi ráták értékeit, annak érdekében, hogy reális becslésekhez jussunk, a cigányfelvétel iskolai végzettségi megoszlásai alapján átsúlyoztuk az ELAR-minta iskolai végzettség szerinti megoszlásait, majd az így átsúlyozott megoszlások segítségével, az iskolai végzettség specifikus ELAR-mintabeli munkanélküliségi ráták felhasználásával, a szóban forgó torzítást korrigáló, munkanélküliségi ráta értékeket becsültünk meg. Jelen tanulmány keretei között nincs arra mód, hogy részletes bizonyítással támasszuk alá az ELAR-minta torzítottságával kapcsolatos állításunkat. Ezt azonban egy másik tanulmányunkban megtettük. Lásd: Havas-Kemény-Kertesi [ 1995] .

 

F2.a: Az ELAR-minta reprezentativitása az 1993/94. évi cigányvizsgálat mintájához képest (aktív korúak [15 <_ KOR _<_ 74], nappali tagozatos tanulók nélkül)

Iskolai végzettség	ELAR- minta (1)	A cigányság vizsgálat mintája (2)	(2)/(1)
0 osztály	5,47	9,10	1,6636
1-7 osztály	27,37	32,90	1,2020
8 osztály	45,46	43,50	0,9569
Szakmunkásképző	12,87	12,20	0,9479
Középiskola	6,96	2,00	0,2874
Felsőfok	1,58	0,30	0,1879
Együtt (%)	99,71	100,00
Esetszám (fő)	255,186	4,91

Megjegyzés: Az ELAR-mintában az esetszám a teljeskörű értelmezést biztosító súlyokkal felszorzott esetssám.

Homogenitásvizsgálat: CHI2 (5) = 389,34 Valószínűség: 100%; nullhipotézis: elutasítva

 

F2.b: Az ELAR-mintából számított iskolai végzettség specifikus cigány munkanélküliségi ráták (passzív munélkanélküliek nélkül), illetve a foglalkoztatottak és munkanélküliek iskolai végzettség szerinti megoszlása és e megoszlási értékek átsúlyozott értékei (az 1993/94. évi cigányvizsgálat megfelelő megoszlási értékei alapján), %

Iskolai végzettség	Az ELAR-mintából kapott		Átsúlyozott megoszlás
	munkanélküliségi ráta	megoszlás
0 osztály	75,59	1,51	2,78
1-7 osztály	51,49	15,02	19,94
8 osztály	39,98	48,20	50,73
Szakmunkásképző	21,93	21,24	22,24
Középiskola	11,02	10,38	3,29
Felsőfok	2,63	3,65	0,76
Együtt (%)	34,05	100,00	99,74

*Az átsúlyozott megoszlást úgy kaptuk meg, hogy az F2.a táblázat 3. oszlopában található felül-, ill. alulreprezentáltsági arányszámokkal beszoroztuk az ELAR-minta megoszlási értékeit, majd az így kapott értékeket újra kiszázalékoltuk. Az iskolai végzenség specifikus munkanélküliségi ráták és az átsúlyozott megoszlás révén kapon aggregált munkanélküliségi ráta értéke = 37,91 %.

 

F2.c: Az ELAR-mintából számított iskolai végzettség specifikus cigány munkanélküliségi ráták (passzív munkanélküliekkel együtt), illetve a foglalkoztatottak, munkanélküliek és passzív munkanélküliek iskolai végzettség szerinti megoszlása és e megoszlási értékek átsúlyozott értékei (az 1993/94.évi cigányvizsgálat megfelelő megoszlási értékei alapján), %

Iskolai végzettség	Az ELAR-mintábólkapott		Átsúlyozottmegoszlás
	munkanélküliségi	megoszlás
0 osztály	81,12	1,68	3,00
1-7 osztály	66,35	18,56	24,03
8 osztály	48,96	48,60	50,09
Szakmunkásképző	25,32	19,04	19,44
Középiskola	12,05	9,00	2,89
Középiskola Felsőfok	2,63	3,13	0,64
Együtt	43,46	100,01	100,09

*Az átsúlyozott megoszlást úgy kaptuk meg, hogy az F2.a táblázat 3. oszlopában talátható felül-, ill. alulreprezentáltsági arányszámokkal beszoroztuk az ELAR-minta megoszlási értékeit, majd az így kapott értékeket újra kiszázalékoltuk. Az iskolai végzettség specifikus munkanélküliségi ráták és az átsúlyozott megoszlás révén kapott aggregált munkanélküliségi ráta értéke = 48,19%.

 

F3: Azon háztartások aránya, amelyekben a 15-74 éves korosztályhoz tartozó háztartástagok közül legalább 1, legalább 2, illetve legalább 3 személy munkanélküli vagy passzív munkanélküli a különböző létszámú háztartástípusok háztartásainak százalékában (a tábla celláiban a cigány háztartások arányai, alattuk zárójelben pedig a nem cigány háztartások arányai szerepelnek)

A 15-74 háztar-tástagok száma(fő)	senki sem	A háztartástagok közül
			legalább
		1	2	3
	munkanélküli vagy passzív munkanélküli
1	92,8	7,2
	(94,7)	(38,8)
2	61,3	38,8	5,1
	(87,5)	(12,5)	(1,0)
3	51,1	48,9	13,9	4,2
	(78,1)	(21,9)	(3,2)	(0,2)
4	39,5	60,5	27,9	8,7
	(72,6)	(27,4)	(5,5)	(0,7)
5+	22,4	77,6	35,7	17,1
	(63,8)	(36,2)	(12,7)	(2,1)
Összes háztartás	61,4	38,6	8,7	2,0
	(85,6)	(14,4)	(1,7)	(0,1)

Forrás: ELAR, 1993. szeptember-november állapot

 

 

F4: Az egyes iskolafokozatokra eljutott tanulók aránya az 1981/82-es tanévben hatéves generáció ezrelékében (n=nem cigány gyerekek adatai; c=cigány gyerekek adatai)



Forrás: Kertesi [1995], 38.old.

 

F5.a: Továbbtanulási esélyek a szakmunkásképzőben (az adott korosztály általános iskoliai nyolcadikosainak százalékában)



Forrás: Kertesi [1995], 40. old.

 

F5.b: Továbbtanulási esélyek a középiskolában és az egyetemi felvételin (az adott korosztály általános iskoliai nyolcadikosainak százalékában)



Forrás: Kertesi [1995], 43. old.

 

F6: A különböző iskolai végzettségi fokozatok piaci értékének átlagos növekedési ütemei 1973 és 1993 között.



* Becsült adat: a 0,29-1,29 intervallum középértéke.

**Becsült adat: a 0,22-0,47 intervallum középértéke. Forrás: Kertesi [1995], 47. old.

 

F7.a: Definíciók és magyarázatok az F7.b-c táblázatokhoz
KOR	: korév
Aktív korú	: ha 15 < KOR < 74 (a továbbiakban valamennyi
	definíció az aktív korúak kategóriáján belül van
	értelmezve)
Állásnélküli	: ha a megkérdezés előtti héten nem végzett legalább
	egy órányi jövedelembiztosító munkát és nem is volt
	olyan rendszeres munkája, amelytől a szóban forgó
	héten távol lett volna.
Foglalkoztatott	: ha a megkérdezés előtti héten legalább egy órányi
	jövedelmet biztosító munkát végzett, illetve ren-
	delkezett olyan munkahellyel, ahonnan átmenetileg
	távol volt.
AKTMKER	1, ha az állásnélküli személy a megkérdezés előtti
	négy hét folyamán aktívan keresett munkát (mun-
	kaközvetítőt keresett fel, hirdetést adott fel, hirde-
	tésre válaszolt),
	0, ha nem keresett aktívan munkát.
Munkanélküli	: ha a megkérdezés előtti héten nem dolgozott, és
	nem is volt olyan munkája, amelytől átmenetileg
	távol lett volna; és a megkérdezés előtti négy hét
	folyamán aktívan keresett munkát;  továbbá két
	héten belül munkába tudott volna állni, ha talált
	volna megfelelő állást; illetve már talált magának
	munkát, ahol 30 napon belül dolgozni kezd.
Passzív munkanélküli: (vagy reményvesztett munkanélküli): a gazdasági
	lag nem aktívak (nem foglalkoztatottak és nem
	munkanélküliek)   csoportján  belül   azok,   akik
	szeretnének   ugyan   dolgozni,   és   képesek   is
	lennének erre, de koruk, szakképzetlenségük stb.
	miatt az álláskeresést eleve reménytelennek ítélik.
AKTÍV	1, ha a foglalkoztatott vagy munkanélküli, vagy
	passzív (vagy tágabb munkanélküli értelemben vett
	0, ha egyik sem aktív)
MKNELK	1, ha munkanélküli vagy passzív munkanélküli

	0, egyik sem
NEM	1, ha féri illetve 0 ha nő
FIATAL	1, ha 15^KOR^24, illetve0, ha25 < KOR < 74
IDŐS	1, ha 55 _< KOR _< 74, illetve 0, ha 15 ^ KOR <_ 54
HÁZAS	[, ha házas vagy együttél[ élettárs
	0, ha egyik sem
GYSZÁM	együttélő gyermekek száma (gyermek: KOR <_
	16 [vagy KOR > 16 és nappali tagozatos tanuló])
LISKVYl-6	legmagasabb, befejezett iskolai végzettség (dic-
	hotóm változók:
	1, ha igen, illetve
	0, ha nem)
	LISKVYl=0 osztály
	LISKVY2 = 1-7 osztály
	LISKVY3 = 8 osztály
	LISKVY4 = szakmunkásképző szakiskola
	LISKVYS=középiskola (gimnázium, technikum,
	Szakközépiskola, polgári)
	LISKYVY6 = felsőfokú tanintézet
TMNRATA1-3	településszintű munkanélküliségi ráta (t) katego-
	rizált értékei (dichotóm változók:   1,  ha igen,
	illetve 0, ha nem).Képzéséről lásd a 12. lábje-
	gyzetet!
	IMNRATAl= r j< 10 száealék
	IMNRATA2=10 százalék < t < 15 százalék
	IMNRATA3 = 15 százalék < t
TMNRATA1-4	iparági szintű munkanélküliségi ráta (i) katego-
	rizált értékei  (dichotóm változók:   1,  ha igen,
	Illetve 0, ha nem). Képzéséről lásd a 14. lábjegy-
	zetet !
	IMNRATA1 = i < 5 százalék
	IMNRATA2=5 százalék <_ i < 10 százalék
	IMNRATA3 = 10 százalék < i < 15 százalék
	IMNRATA4=15 százalék < i
ORAKER	a jelenleg foglalkoztatottak főmunkahelyről szár-
	mázó múlt havi nettó keresete osztva az általában
	ledolgozott heti óraszám négyszeresével (a változó
	nincs értelmezve azokra, akik általában „nagyon
	változó" óraszámban dolgoznak hetente).

 

 

F7.b: Munkanélküliség-modell, logit egyenlet (függő változó: MKNELK)




Függetlenváltozó	Koeffici-ens	Standardhiba	t	P>ltl	95 szazalékos konfidencia-intervallum		Esély-ráta	Standardhiba
NEM	0,165	0,003	53,149	0,000	0,159	0,171	1,179	0,004
FIATAL	0,639	0,004	158,817	0,000	0,631	0,647	1,894	0,008
IDŐS	0,067	0,006	10,485	0,000	0,0054	0,079	1,069	0,007
HÁZAS	-0,593	0,004	-163,900	0,000	-0,600	-0,586	0,553	0,002
GYSZÁM	0,081	0,002	49,224	0,000	0,077	0,084	1,084	0,002
LISKVY2	-1,060	0,038	-27,803	0,000	-1,134	-0,985	0,347	0,013
LISKVY3	-1,680	0,038	-44,612	0,000	-1,754	-1,606	0,186	0,007
LISKVY4	-2,044	0,038	-54,176	0,000	-2,118	-1,970	0,129	0,005
LISKVY5	-2,345	0,038	-62,132	0,000	-2,419	-2,271	0,096	0,004
LISKVY6	-3,303	0,038	-86,250	0,000	-3,378	-3,228	0,037	0,001
BP	0,393	0,006	71,386	0,000	0,383	0,404	1,482	0,008
VÁROS	0,088	0,004	25,018	0,000	0,081	0,095	1,092	0,004
TMNRATA 2	0,420	0,004	105,317	0,000	-0,412	0,427	1,521	0,006
TMNRATA 3	0,900	0,006	156,741	0,000	0,889	0,912	2,461	0,014
IMNRATA 2	-0,308	0,004	-75,952	0,000	-0,316	-0,300	0,735	0,003
IMNRATA	0.107	0.004	27.885	0.000	0.099	0.114	1.113	0.004




Log likelihood= -1591440,1

A súlyozott megfigyelések száma=4 341 611

x2 (18) = 350 415,2 > 3,    Prob > x2 =0,00001

McFadden-féle pszeudo R2=0,0992

Forrás: Kertesi [1994], 1012. old.

 

F7.c: Keresetiegyenlőtlenség modell, lineáris regresszió (függő változó:ORA-KER)
Független változó	Koefficiens	Standardhiba	t	P>ltl	95 százalékos konfidenciaintervallum
NEM	16,551	0,062	266,706	0,000	16,430	16,673
KOR	1,714	0,016	109,332	0,000	1,684	1,745
KORNEGYZ	-0,014	0,000	-70,973	0,000	-0,015	-0,014
LISKVY12	-8,116	0,227	-35,790	0,000	-8,561	-7,672
LISKVY4	6,613	0,081	81,343	0,000	6,454	6,772
LISKVY5	19,654	0,079	250,185	0,000	19,500	19,808
LISKVY6	52,779	0,100	525,642	0,000	52,582	52,976
VÁROS	1,875	0,069	27,340	0,000	1,741	2,010
BP	9,728	0,099	98,101	0,000	9,534	9,923
TMNRATA2	-4,583	0,069	-66,601	0,000	-4,717	-4,448
TMNRATA3	-9,205	0,125	-73,492	0,000	-9,450	-8,960
BÁNYÁSZAT	24,711	0,267	92,389	0,000	24,186	25,235
ÉLELMISZ.	11,042	0,152	72,575	0,000	10,744	11,340
TEXTIL	5,701	0,163	34,938	0,000	5,382	6,020
FA, PAPÍR	11,520	0,221	52,076	0,000	11,087	11,954
VEGYIPAR	22,966	0,198	116,211	0,000	22,579	23,353
KOHÁSZAT	10,818	0,191	56,521	0,000	10,443	11,193
GÉPIPAR	11,486	0,149	77,005	0,000	11,193	11,778
EGYÉB	9,471	0,252	37,608	0,000	8,977	9,965
FÉLD. V1LLENERG.	16,588	0,190	87,340	0,000	16,216	16,960
építőipar	16,528	0,156	106,097	0,000	16,223	16,833
KERESKED.	8,305	0,123	67,439	0,000	8,064	8,546
SZÁLLÍTÁS	16,199	0,146	110,837	0,000	15,913	16,486
TÁVKÖZLÉS	10,287	0,211	48,733	0,000	9,873	10,700
OKTATÁS	2,841	0,140	20,361	0,000	2,567	3,114
EGÉSZSÉG	0,784	0,148	5,276	0,000	0,492	1,074
EGYÉB	13,994	0,121	115,320	0,000	13,756	14,323
TERC. CIGÁNY	-6,891	0,199	-34,680	0,000	-7,281	-6,502
Konstans	24,432	0,323	75,571	0,000	23,799	25,066

A súlyozott megfigyelések száma=2 908 622

F(28; 2 908 593)=24 748,22, Prob > F=0,0001

R2 =0,1924, Kiigazított R2 =0,1924

Forrás: Kertesi (1994), 1016. old.

 

F8.a: Továbbtanulási esélyek a megelőző iskolai fokozatot elérő tanulók százalékában



 

 

F8.b: Az esélyegyenlőtlenség mértéke a továbbtanulásnál:

1981/82-es évjárat (a nem cigány gyerekek és a cigány gyerekek továbbjutási esélyeinek hányadosai)



Forrás: Kertesi [1995], 37-38.old.

---

Jegyzetek:

* Jelen tanulmány elkészítése az OKTK kutatási alap támogatásával volt lehetséges. A támogatásért ezúton szeretnék köszönetet mondani. Köszönettel tartozom továbbá kollégáimnak - Galasi Péternek, Kemény Istvánnak, Köllő Jánosnakt és Nagy Gyulának - tanácsaikért és segítőkész bírálataikért. Az esetleges hibák természetesen egyedül az enyémek.

1. Lásd 1990. évi Népszámlálás, részletes adatok a 2%-os képviseleti minta alapján, KSH, Budapest 1991. 7. old.
2. „Hogyan értékelhető egészében a cigányság szempontjából az a növekedési út, amely a felszabadulás után végbement? Azzal, hogy a kvalifikálatlan munkaerő piacán feltehető minden más útnál nagyobb mértékű és gyorsan felfutó túlkeresletet indukált, a cigány számára páratlan lehetőséget jelentett. A kvalifikálatlan munkaerő ára - különösen e preferált ágazatokban - viszonylagosan olyan magas szintet ért el, ami lehetővé tene, hogy a cigányok számára relative jelentős arányban olyan életszínvonal-emelkedés menjen végbe ami az esetek egy részében további lépések alapját is jelenti. ...A cigányok egy része számára nem csupán az vált lehetővé, hogy az intézményesen szervezett munkamegosztás legalacsonyabban értékelt pozícióiba bekerüljenek, hanem egyes esetekben viszonylag -anyagilag jól értékelt pozíciókba is kerülhettek. ... A bányászatba, építőiparba, épitőanyagi-parba való bekerülés végeredményben a további lépéseknek is előfeltétele." Rupp [1976], 8.old.
3. Lásd az F6. Függelék ábráját.
4. Amíg az 1993. év átlagában az országos munkanélküliségi ráta értéke 10,3% volt, addig a munkanélküliségi ráta értéke az építőiparban 19,5, a kohászatban 18,1%, a bányászatban 15,6% és a gépiparban 15,1% volt. A KSH Munkaerőfelmérés, 1993. évi adattár (Budapest,KSH, 1994) 32. és 49. oldalán található adatok alapján számított adatok.
5. Az 1. ábra adatait az F.5a Függelék, a 2. ábra adatait az F5.b Függelék grafikonjaiból kaptuk meg.
6. Ha pillantást vetünk az F5.b. Függelék cigány grafikonjaira, rögtön kiderül, hogy a
   középiskolai továbbtanulás (és ennek következtében természetesen az egyetemi-főiskolai továbbtanulás) terén tíz év alatt semmilyen előrehaladás nem történt. Ez annál is tragikusabb, mert az az abszolút szint amelyről tiz év alatt a legcsekélyebb elmozdulás sem történt, a következő - mélyen elgondolkoztató - mutatóval jellemezhető:  1000 hatéves cigány gyerekből kilenc év elteltével mindössze 11 jut el átlagosan a középiskolák első évfolyamáig (lásd F4. Függelék).
7. Lásd 14. táblázat.
8. A modelleket az F7.b és az F7.c Függelékek tartalmazzák, a modellekben szereplő változókhoz tartozó definíciókat és magyarázatokat pedig az FI.a Függelék tadalmazza.
9. Az alkalmazott dekompozíciós eljárás részletes leírását Kertesi [1994] cikke tartalmazza.
10. Ez fokozottan érvényes az alacsony iskolázottságot feltételező, alacsony státusú munkahelyekre. Ott ugyanis többnyire nincs szükség olyan típusú, nehezen felmérhető jártasságokra és ismeretekre, melyeknek meglétére bonyolult munkaügyi technikákkal lehet csak következtetni.
11. Az alábbi gyakorlati ajánlások saját munkáimon kívül igen nagy mértékben támaszkodnak kollégáim munkáinak eredményeire, mindenekelőtt: Csongor Anna, Havas Gábor, Kemény István, Liskó Ilona és Varga Júlia írásaira. Köszönettel tartozom nekik azért, hogy kéziratban lévő írásaikat a rendelkezésemre bocsátották, Lásd: Csongort 1994], Kemény-Havas-Kertesi [1994], Liskó [1995], Varga [1994]. Köszönettel tartozom továbbá azokért a gondolatébresztő beszélgetésekért, melyeket ebben a tárgykörben György Péterrel, Neményi Máriával és Radó Péterrel folytattam.
12. Ez az 1981/82.tanévben hatéves (első osztályos) és 1993/94.tanévben potenciálisan első éves egyetemista-főiskolás tanuló korosztály.
13. Itt alapvetően Varga Júlia [1994] úttörő kutatási eredményeire támaszkodunk.
14. Az OECD-átlag szemben a magyar adattal a következő: 15 évesek: 92,1 szemben a 85,0; 16 évesek: 83,9 szemben a 73,0; 17 évesek 70,6 szemben a 49,3; 18 évesek: 43,6 szemben a 11,9 százalékkal (lásd Varga [1994], 6364. old.).
15. Kemény [1970],82.old.
16. Lásd varga [1994] ugyanott.
17. Ha belegondolunk abba, hogy a cigányok mintegy egyharmada ilyen kistelepüléseken él, akkor nem csodálkozhatunk azon, hogy a jelenlegi -16 éves korig tartó - iskoláztatási kötelezettségnek is gyakran nehéz érvényt szerezni.
18. Kemény-Havas-Kertesi [1994], 47.old.
19. Kemény-Havas-Kertesi [1994], ugyanott.
20. A regisztráció mértéke a 15-18 éves cigány állástalanok körében 25 százalékos. A cigányfiatalok  részaránya  a  szóban  forgó  korosutály  állástalanjai   körében   16  százalék (ELAR.1993. szeptember-novemberi adat).
21. A regisztrálás alapját az egyes munkaügyi központok körzetéhez atartozó általános iskoláktól kapott rendszeres adatszolgáltatás képezné. Ez magában foglalná név és lakcím szerint azokat, akik kimaradtak az iskolából vagy a nyolc osztály elvégzése után nem tanultak tovább. Az így szerzett adatokból és az illetékes önkormányzatokkal együttműködve biztosítható a teljes körű regisztráció.
22. Kemény-Havas-Kertesi [1994], 38.old.
23. Liskó [1995], 15. old.
24. Az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök a következők: támogatott munkaerőpiaci képzés, a munkanélküliek vállalkozóvá válását elősegítő támogatások, a munkaadók foglalkoztatás bővítési, illetve részmunkaidős foglalkoztatási támogatása.
25. Kemény-Havas-Kertesi [1994], 38. old.
26. Kemény-Havas-Kertesi [1994], ugyanott.
27. Kemény-Havas-Kertesi [1994], 41. old.
    
28. Az Autonómia Alapítvány működéséről lásd Csongor Anna [1944J beszámolóját, illetve Bíró Andrásnak (az Alapítvány igazgatójának) az interjúját (HVG, 1994. november 5. 51-old.).
29. Egy ilyen diszkrimináóellenes törvény által felállított intézménynek kellene például azt a jelenleg igen általánosnak tekinthető durva jogsértést kivizsgálnia, mely szerint a munkáltatók egy tekintélyes része a munkaügyi központoknál kiköti - természetesen szóban -, hogy cigány dolgozók kiközvetítését nem fogadja el, s ezért a központtól (mint megrendelő) azt várja el, hogy ebből a szempontból eleve megszűrje a kiközvetített munkaerőállományt (OMK-központ, szóbeli közlés).
30. A kézirat lezárása utáni fejlemény, hogy a Nemzetiségi és Etnikai Hivatal élére egy tekintélyes, független cigány politikus került.

Cigány tanulók [1986]: Cigány tanulók az alsó- és középfokú oktatási intézményekben (1985/86. tanév), Tudományszervezési és Informatikai Intézet, Budapest, 1986.

Csongor Anna [1994]: „Az Autonómia Alapítvány", kézirat, 1994. Havas Gábor [1994]: A megélhetési módok és a többségi társadalomhoz fűződő viszony változásai a magyarországi cigányok különböző csoportjaiban, kandidátusi értekezés, kézirat, Budapest, 1994.

Havas Gábor-Kemény István-Kertesi Gábor [1995]: „Két cigányvizsgálat (kritikai elemzés)", kézirat, Budapest, 1995.

Kemény István [1970]: „A szegénységről", in: Szociológiai ísások , Replika Könyvek, Budapest, 1992.

Kemény István [1976]: Beszámoló a magyarországi cigányok helyzetévelfoglalkozó, 1971-ben végzett kutatásról MTA Szociológiai Kutató Intézete, Budapest, 1976.

Kemény István-Havas Gábor-Kertesi Gábor [1994]: Beszámoló a magyarországi roma (cigány) népesség helyzetével foglalkozó, 1993 októbere és 1994 februárja között végzett kutatásról MTA Szociológiai Intézete, Budapest, 1994.

Kertesi Gábor [1994]: „Cigányok a munkaerőpiacon", Közgazdasági Szemle, 1994. november.

Kertesi Gábor [1995]: „Cigány gyerekek az iskolában, cigány felnőttek a munkaerőpiacon", Közgazdasági Szemle, 1995. január.

Kertesi Gábor-Kézdi Gábor [1995]: Szakértői jelentés egy országos cigány középiskolai kollégiumi és tehetséggondozó hálózat tervéhez (az MKM Etnikai és Nemzeti Kisebbségi Főosztálya számára), kézirat, Budapest, 1995.

Leonard, Jonathan S. [1984]: „Antidiscrimination or Reverse Discrimination", Journal of Humán Resources, 1984. ősz.

Liskó Ilona [1995]: „A cigány gyerekek szakképzésének támogatása (Programjavaslat az MKM Etnikai és Nemzeti Kisebbségi Főosztálya számára)", kézirat, Budapest, 1995.

Rupp Kálmán [1976]: „A magyarorssági cigánykérdésről", in: Kemény István: Beszámoló a magyarországi cigányok helyzetével foglalkozó, 1971-ben végzett kutatásról, MTA Szociológiai Kutató Intézete, Budapest, 1976.

Tóth Pál-Páczeit Istvánné [1991]: A falusi cigányság (kutatási zárójelentés a Borsod-Abaúj-Zemplén megye községeiben élő cigánylakosság körében lefolytatott kérdőíves felmérésről), MTA RKK Észak-Magyarországi Osztálya, Miskolc, 1991.

Varga Júlia [1994]: Az oktatás megtérülése és finanszírozása Magyarországon 1980 és 1993 között, kandidátusi értekezés, kézirat, Budapest, 1994