A tárnoki szlovák női viselet

A tárnoki szlovák női viselet

Tárnokot a XVIII. század első felében szlovákokkal telepítették be, ennek ellenére népi kultúrájának több területén is erőteljesen megfigyelhető a környező német települések hatása. Az anyagi kultúra területén ez leginkább a viseleten látható. Szabásában, díszítettségében a Buda környéki németekével mutat rokonságot, de emellett sajátos jegyek is kialakultak.

Tárgyi emlékekkel az 1920-as évek végétől rendelkezünk, a fényképek segítségével viszont az 1900-as évek elejétől tudjuk Tárnok viseletét bemutatni. A fennmaradt ruhadarabok és a visszaemlékezések alapján a lányok és asszonyok viseletéről kaphatunk pontosabb képet. A korabeli fényképek alapján viszont az is megállapítható, hogy a XX. század első évtizedeiben a kislányok ruhái is a felnőttekéhez hasonló szabásúak, de kevésbé díszítettek voltak.

A fiatal lányok viselete már megegyezett a felnőttekével. A fiatalok első ünnepi ruhájukat, ha korábban nem, bérmálkozásukra kapták meg.

A nők viseletében az életkor változásával a színben, illetve az egyes ruhadarabok kedveltségében mutatkozott némi különbség. Fehér szoknyát kizárólag lányok viseltek, illetve szintén ők, valamint a fiatalabb asszonyok hordták elsősorban a rukavcet, azaz inget a kasmír vállkendővel. A rukavcera általában mellényt, pruszlikot is vettek, amelynek hátsó karöltőjét kereszthímzéssel díszítették. Szintén a lányok viseletéhez tartozott a fertuska, a fehér rakott kötény, amelyet vászonból varrtak.

A fertuska a menyasszonyi viseletnek is részét alkotta. Tárnokon nincsen adatunk a színes vagy fekete menyasszonyi ruhára. A fényképek és a fennmaradt ruhadarabok is azt mutatják, hogy a XX. század első évtizedeiben vajszínű vagy fehér ruhában kötöttek házasságot a lányok. A fekete szín az árváknál és a félárváknál jelent meg. Ezt többnyire fekete szalaggal jelezték, de fennmaradt egy fénykép, amelyen a menyasszony kacamajkája, tehát felső viselete, valamint a szoknyája is fekete. Ezzel jelezte árvaságát.A menyasszonyi viselet szabásában és díszítettségében megegyezett az ünnepi viselettel, de anyaga nemesebb volt, brokát selyemből készült. Felül minden esetben kacamajkának nevezett ruhadarabot viseltek.

Minden korosztály által viselt ruhadarab volt a hosszú ujjú repika és kacamajka. Előbbit mind hétköznap, mind ünnepekkor viselték, utóbbiból hétköznapi viselet nem volt. Bársonycsíkkal, zsinórszalaggal, valamint gyári csipkeszalaggal díszíthették mind a kettőt. Viselésének általános módja volt, hogy felül visszahajtották a nyakát. A két ruhadarab a szabásában tért el. Míg a repika egyenes, addig a kacamajka derékban vágott és karcsúsított volt. Bársonyból, szövetből, szaténból készültek, de kacamajkában a módosabbaknak gyárilag készített, kötött, kétsoros gombolású darabja is volt.

Tárnokon nem terjedt el a több alsószoknya. A felsőszoknya alatt csak egy vászonszoknyát viseltek, az alatt pedig vatókát, vattás szoknyát hordtak. A szoknyára rumburgi vászonykötényt kötöttek, amelyet gyakran két felső sarkában monogramm hímzéssel díszítettek. A kötényt téglalapformára hajtogatták, ami szétnyitásakor egyben mintát is adott.

A hétköznapi viselet szabásában teljesen megegyezett az ünnepivel, de ezek már egyszerűbb, olcsóbb anyagokból készültek, főleg kartonból, vászonból. Nagy melegben inget, egyébként pedig repikát viseltek. A asszonyok hétköznapi viseletének is része volt a kendő, amelyet viszont ilyenkor általában egyszerűen, hátul kötöttek meg.

Az asszonyok mindig viselték a kendőt, amelyet ünnepnapokon, templomba különböző módon kötöttek meg. Egyrészt köthettek soppot. Ilyen esetben a kendőt papírral és cirokszállal merevítették és hátul vagy kis csomóra kötötték, vagy úgy, hogy egyik vége felfelé, a másik lefelé álljon. Az idősebbek áll alatt kötötték meg kendőjüket, de annak érdekében, hogy szépen álljon rajtuk, hátul csomóra kötött soppkendőt is vettek alá.

A tárnoki viseletet a fiatalok már a második világháború előtt elkezdték elhagyni, először a repikát és a kacamajkát váltották fel a blúzok. A század második felében egyre inkább általánossá váltak az egyberuhák, de az idősebb korosztályhoz tartozók, amíg bírták, viselték régi ruháikat.