A tárnoki zenekarok története

Vonószene Tárnokon

A tárnoki zenei élet kezdeteire csak homályos adataink vannak, kialakulásával kapcsolatban semmi pontosat nem tudunk mondani.

Az első hiteles adatot egy 1898. augusztus 7-én kelt levél tartalmaz, amelyet Ábel András írt kedvesének, Petró Annának. Ebben arról számolt be, hogy korábban nem tudott levelet írni, mert el volt foglalva a zenészeti munkával, illetve megemlíti, hogy vasárnap a nagy kocsmában játszottak. Október 16-i keltezéssel szintén ismert egy levél, amelyben Ábel András arról ír, hogy Stainernél léptek fel. Mindezekből egyértelműen kiderül, hogy az 1890-es évek végén, Tárnokon már többen zenéltek, s ezek a zenészek a nagy kocsmában fellépéseket is vállaltak. Arra vonatkozóan viszont nem tartalmaz adatokat, hogy milyen zenét is játszottak ekkor. Ezzel kapcsolatban, valamint a fellépések helyszínére, alkalmaira vonatkozóan az 1899-től fennmaradt zenekari kiadási-bevételi jegyzékek szolgálnak forrásul.

Az 1899–1901 közötti adatokat átnézve megállapítható, hogy ekkor Tárnokon még vonószenét játszottak, a jegyzékekben ugyanis csak vonós hangszerek javítására, valamint azokhoz tartozó húrok vételére vonatkozó adatokat találhatunk. Szintén a vonószene meglétét támasztják alá az Ábel család tulajdonában lévő kották, amelyek közt nagyobb számban találhatunk vonószenekar számára írottakat.

A kiadási-bevételi jegyzékekből cimbalomra, bőgőre, hegedűre vannak adataink, egy 1909-es bejegyzésben pedig a brácsa is előkerül. Ez is még a vonószenekar hangszere lehetett, ugyanis 1909-ben csak húrt vásároltak hozzá. Lehetséges, hogy további hangszerek is voltak, de ezekre pontos adataink nincsenek.

A vonószenekar sikerességét mutatja, hogy Tárnokon nemcsak Muskovics István kocsmájában léptek fel rendszeresen, hanem a lakodalmaknak is állandó résztvevői voltak, de több meghívást kaptak Sóskútra és Martonvásárra is, sőt Gyúrón is volt fellépésük. Szintén ők szolgáltatták a tárnoki bálok zenéjét.

A vonószenekar tagjairól kevés információval rendelkezünk, teljes bizonysággal Ábel Andrásról és Lulity Mihályról tudjuk, hogy játszottak vonós hangszeren, méghozzá hegedűn.

Bár csak töredékes adatokkal rendelkezünk, ezek is jól mutatják, hogy a XIX. század végére Tárnokon már jelentős zenei élet folyt, egy többtagú vonószenekar szolgáltatta a zenét a lakodalmakon, valamint az ünnepekhez kapcsolódó bálokon és rendszeresen felléptek Muskovics István kocsmájában is. Az 1900-as évek első évtizedéből 1901 után nincsenek adataink, de minden bizonnyal az ezt követő években is aktív zenei élet folyt, ugyanis ezáltal valósulhatott meg, hogy 1908-ban létrejött eddigi ismereteink szerint Tárnok első hivatalos zenekara, amely viszont elsősorban már fúvószenét játszott.

Az első nagyzenekar

(1908. január 17. – 1912. június 22.)

A XIX. század végén, Tárnokon tehát vonószene volt, a kiadási-bevételi jegyzőkönyvek csak erről tanúskodnak, fúvószenével kapcsolatos adatokat nem tartalmaznak. Ennek történetével kapcsolatban az első hiteles adatunk 1908-ból származik, ugyanis ekkor alapították meg az első fúvószenekart, amelynek alapító okirata is fennmaradt. A szerződés 1908. január 17-én kelt. Vezetőnek Ábel Andrást választották, mellette 11 további tagja volt a zenekarnak: Kiss József, Leszkovszki János, Lulity István, Lulity Mátyás, Lulity Mihály, Markó András, Mészáros Tamás, Muskovics Mihály, Petró Vince, Pintér András, Varga István.

Fontos viszont megjegyeznünk, hogy bár „egy fuvó hangszerrel müködő zenekar” alakítására került sor, mégis játszottak vonószenét is, ugyanis tagjai közt többen voltak olyanok, akik korábban a vonószenekarban is játszottak. A visszaemlékezések is erre utalnak, a legidősebbek még úgy hallották, hogy az első fúvószenekar tagjai éjfélig fújtak a bálokban, majd azt követően, mikor szájuk elfáradt, áttértek a vonószenére. A vonószene meglétét mutatja, hogy a kiadási-bevételi jegyzőkönyvekben 1908–1911. között is találunk erre utaló bejegyzéseket.

A 12 tag között a szerződés január 17-én köttetett meg azon célból, „hogy egy zenekart képeznek, oly kikötéssel, hogy mindegyik ezen zenekarnak tagja köteles maradni folytonosan; köteles bajtársiasan viselkedni; összeférhetetlen, veszekedő egyén, aki a zenekar jó hírnevét és működését zavarná, az a társaságból bármikor kizárható, – kárpótlás nélkül”.

Az első alapító okirat 17 pontban szabályozta a zenekar működését, amelyek négy kérdéskörre terjedtek ki. Egy részük a társaság alapvető működési szabályait írta elő. A második csoportba azok a pontok tartoztak, amelyek a tagok kilépésével foglalkoztak. A harmadik kérdéskör a felvett kölcsönnel, a negyedik pedig a szankciókkal foglalkozott.

A zenekar megalapítást követő működésére vonatkozóan egyrészt a kiadási-bevételi jegyzőkönyvek szolgálnak forrásul. Ezekből kiderül, hogy január 10-én vásárolták meg a hangszerek jelentős részét. A későbbi hónapokban még további négy hangszert szereztek be. Szintén a fényképek alapján bizonyítható, hogy az egyes időszakokban nem mindig ugyanolyan hangszer-összeállításban álltak össze. Egyértelműen az jelenthető ki, hogy minden esetben egy nagy- és egy kisdobos volt. Mellettük a basszus szólamot a helikon adta, a további szólamok játszásához pedig szárnykürtökre, klarinétokra és tenorokra volt szükség.

Az újonnan megalakult zenekar az első hónapokban csak gyakorolhatott, ugyanis semmilyen bevételre nem tettek szert, augusztusig viszont 300 koronát költöttek el. Nem tudni, hogy ezek a próbák pontosan hol zajlottak, de kezdetektől termet bérelhettek, ugyanis a foglalót 1908. január 10-én letették, majd a későbbi évekből is rendszeresen találunk házbérletre vonatkozó bejegyzéseket, amely valószínűleg egy valahol megüresedett helyiséget jelent.

Az első fellépésre 1908. augusztus 20-án került sor, Muskovics István kocsmájában. Az év hátralévő részében több fellépésük nem volt. Legközelebb 1909 újév napján játszottak, szintén Muskovics István kocsmájában. Ekkor 30 koronát keresett a zenekar. Nem sokat kellett várni a harmadik fellépésre, amely már Kozel Jánosnál volt, január 3-án. Hamar híre mehetett a tárnoki fúvószenekarnak, mert negyedik alkalommal már Érden léptek fel, egy bizonyos Bubenyik lakodalmán, február 6-án. Nem sokat kellett várni az első tárnoki lakodalmi fellépésükre sem. 1909. február 9-én Jézsó József és Pilár Teréz esküvőjén játszottak.

Az 1908–1909. évi bejegyzések tehát jól tükrözik, hogy az első év a próbákkal telt. Ez azt támaszthatja alá, hogy a zenekar tagjai közül többen csak kicsit vagy egyáltalán nem értettek a zenéléshez. A zenészek szorgalmát, tehetségét azonban jól mutatja, hogy egy év elteltével már rendszeressé váltak fellépéseik. 1911-ben például 7 lakodalmi bejegyzést találhatunk, de felléptek az olvasókörben, valamint farsangkor is. Vendégszerepeltek Érden, Martonvásáron és Sóskúton, többször játszottak Viczing János kocsmájában. A problémák viszont már a következő év elején jelentkezhettek, ugyanis ekkor a jegyzőkönyvi bejegyzések megritkulnak, a fellépések száma jelentősen visszaesik, május végéig mindössze öt bevételre találunk bejegyzést. 1912. május 28-án még játszottak Viczing Jánosnál, de máig ismeretlen okok miatt a zenekar tagjainak száma 1912 júniusára öt főre csökkent, az alapítók közül Ábel András, Kiss József, Lulity Mátyás, Petró Vince és Muskovics Mihály maradtak meg. A többiek kilépéséről adatokkal nem rendelkezünk, ugyanis a hét egykori tag közül 1912-ig csak Mészáros Tamás hunyt el. A megmaradt öt tag június 22-én úgy döntött, hogy „mivelhogy a zenekar tagjainak szama 5re csökkent 1908 év január 17-én kötött szerzödés 15. pontja alapjan a kilépet tagok helyet a zenekar új tagokat szerezni nem bir a megmaradt 5 tag egyhangulag megszavazza a feloszlatast”.

Egy bizonytalan időszak

(1912. június 22. –1926. november 18.)

A nagy-, azaz 12 tagú zenekar működéséről az 1912-es feloszlató és az 1926-os alapító okirat közötti időszakból nincsenek pontos adataink. Hivatalosan, egyesületi formában ekkor valószínűleg nem létezett, de az egyértelműen megállapítható, hogy már 1926 előtt is összeállt egy 12 tagú zenekar. Pontosan nem datálható, de feltehetően az 1920-as évek elejéről származik az a fénykép, amelyen 12 zenész látható: Ábel András, Kiss József, Lizicska Károly, Lizicska Pál, Lulity István, Lulity József, Lulity Mihály, Lulity Vince, Markó András, Mészáros József, Mészáros József és Petró István. Egy 1922-es jegyzékben pedig felsorolták, hogy kinek mekkora fizetség járt a fellépések után. Ezen irat szerint ekkor a következő 12 zenész játszott Tárnokon: Kiss József, Lizicska Károly, Lizicska Pál, Lulity István, Lulity József, Lulity Mihály, Markó András, Mészáros István, Mészáros József, Mészáros József, Petró István, Petró Tamás. Ezek az adatok jól mutatják, hogy bár egyesületi formában minden bizonnyal nem létezett a zenekar, ennek ellenére voltak 12-en, akik együtt játszottak. Ugyanakkor a két lista azt is jól tükrözi, hogy ebben az időszakban folyamatosan változtak a tagok. Az esküvők alkalmával készült fényképek is ezt támasztják alá, nem mindig ugyanazok játszottak a lakodalmakon.

A második nagyzenekar

(1926. november 28. – 1960-as évek)

Tárnok második zenekara hivatalosan 1926. november 28-án alakult meg Mészáros József vezetésével. További tagjai voltak: Ábel József, Czeilinger Ferenc, Czeilinger József, Eskulics Ferenc, Eskulics József, Gajárszki Viktor, Lizicska Andor, Lizicska Tamás, L. Mészáros József, Mészáros János és Somogyi József. A megfogalmazott alapító okirat alapján megállapítható, hogy annak megfogalmazása során felhasználták az első, 1908-as szerződést, ugyanis felépítése a korábbinak megfelelő, több pontja szóról szóra megismétlődik. A szintén 17 pontból álló dokumentum hasonlóan az 1908-ashoz, négy kérdéskörrel foglalkozik.

A zenekar vezetője rövid ideig Mészáros József volt, majd tőle Mészáros János vette át.

A második zenekar a korábbi évekhez hasonlóan a tárnoki bálokon, valamint lakodalmakon is fellépett, de emellett más településekre is többször hívták őket. A korábban is játszott számok mellett Mészáros János saját szerzeményei is repertoárjuk részét alkották. Mészáros János haláláig, 1964-ig vezette a zenekart. Utána Lugosi Mihály töltötte be ezt a szerepet. Az 1960-as évek második felétől azonban egyre kevesebben voltak a tárnokiak, így már az úrnapi körmenetre, később pedig a lakodalmakra is vendégzenészeket kellett hívni.

Kisbandák

1908-tól az 1960-as évek közepéig – kivéve talán az 1910-es éveket – állandó jelleggel működött egy 12 tagú tárnoki fúvószenekar. Mellettük viszont jelen voltak a kisbandák is. Ezek tagjai sokszor olyan zenészek voltak, akik a nagyzenekarban nem játszottak. A kisbandák gyakran léptek fel lakodalmakon, ugyanis a 12 főt nem mindig tudták megfizetni. Az 1960-as években pedig, amikor a nagyzenekar 12 állandó taggal már nem működött, a Szegedi-féle nyolcfős banda a bálokon is zenélt.

A levente és az úttörő zenekar

A 12 tagú zenekar és a kisbandák mellett még röviden meg kell említenünk a leventezenekart, valamint a tárnokligeti iskolában létrejött úttörőzenekart. Előbbi Pusztai Ferenc vezetésével a tárnoki leventeszervezet önálló zenekara volt, az 1940-es évek első felében működött. A tárnokligeti iskolában Szlanicska Károly kezdte a gyerekeket zenélni tanítani saját hangszerein az 1950-es évek végén. Az úttörőzenekar az 1960-as évek közepéig rendszeresen fellépett, Tárnok mellett több más településre is meghívást kaptak.

Szlanicska zenekar

Szlanicska Károly 1937 körül költözött Tárnokra családjával. Harmadikgenerációs zenész és karmester volt. Minden fúvós hangszeren játszott, de emellett dobolt és a vonós hangszerekhez is értett. Élete végéig, 1971-ig tanította a tárnoki gyerekeket zenélni. A néhány évig működő úttörőzenekar mellett családi zenekara is volt. Felesége és két lánya is minden fúvóshangszeren tudott játszani, de két vejének is meg kellett tanulnia zenélni. A Szlanicska család néhány barátjával együtt, Nagy Jánossal és Tóth Rezsővel rendszeresen léptek fel Tárnokon lakodalmakon, de a nagyobb ünnepeken az 1950-es évektől zenés ébresztőket is tartottak.

Tárnok zenei életére 1898-tól kezdve vannak adataink, a vonós-, majd fúvószene története akkortól követhető végig településünkön. Bár az 1960-as évek második felétől tagok hiányában egyre többször kellett vendégzenészeket hívni, mégis a fúvószene mind a mai napig él. A budafoki zenekar, amelynek 1990-es évek elején történő megalapítása óta tárnoki tagjai is vannak, mind a mai napik játszik a bálokon, ahol az évtizedekkel ezelőtt játszott darabok is elhangzanak.