Előző fejezet Következő fejezet

A SZÁZADFORDULÓ ÉVTIZEDEI

 

Gazdasági-társadalmi változások

A község népessége az 1881-ben végzett népszámlálás szerint 1199 fő. Ebből 42 fő evangélikus, 24 fő izraelita, 5 fő egyéb. A többség, 1128 fő római katolikus. írott források szerint a község „feloszlik két tágas utcára. A főutcára, amit Tót utcának (Slovácka ulic) is neveznek. Mégpedig azért, mert ezen utcában tót ajkúak laktak. A vele párhuzamos utcát Sváb utcának hívják, mivel itt régen németek laktak. A község alsó végén van egy kurta sor, ezt alvégnek, tótul Dolní koniec-nek neveznek. A község ezen részén, lapos helyen áll a templom. A Galgán túli kaszáló kertek megett van az úgynevezett tabán, ahol házas zsellérek laknak. Emelkedettebb helyen lévén építve, innen a községre s a körülötte levő jobboldali szántóföldekre, valamint a nagyerdőre szép a kilátás. "1 A község belrendezettségéről azt írják, hogy eléggé „szabályos." „Az építkezésben szigorú a rendtartás. A házak bár szalmatetősek, de csinosak. Mind a kül, mind a belrendőrsége jól kezelt. Nappali őrük is van, többnyire szegény öreg ember, kit a község tart és ruház. Feladata különösen nyáron ügyelni, mikor a nép a mezőn dologra van, s többnyire csak a gyermekek vannak otthon. Azok nehogy magokban, s a vagyonban kárt tegyenek. Az éjőrség egy hadnagy és éj őr felügyelete mellett házsorosok által is gyakoroltatik. "2

A község lakosságát a nem mezőgazdasági jellegű fogyasztási cikkekkel két kereskedő család, Stern Márk és Spitzer Ignác látta el. A kereskedelmi és kocsmabérleti jogot a váci püspökségtől bérelték.3 Az uradalomnak a faluban volt egy vendégfogadója és két üzlethelyisége amelyekhez szántóföldek is tartoztak. A vendégfogadó a későbbi Hangyaszövetkezet udvarán, az üzlethelyiség a mai postával szemben (Mezőfi család, Szabadság u. 40.) udvarán működött. Az egyik épületben Spitzer Ignác és családja, a másikban Stern Márk és családja lakott. A kereskedelmi és kocsmabérleti szerződést a püspöki uradalommal kétévenként újították meg. A szerződést hol Stern Márk, hol Spitzer Ignác kötötte. A bérleti jogot azonban a két család közösen gyakorolta. A falu lakosságának év közben alig volt pénze. Az asszonyok a Spitzeréktől hitelben vásárolták a sót, a petróleumot és a férfiak a kocsmában hitelbe itták a bundapálinkát. Szólás járta, hogy némely „kuncsaftjuk" ha csak ment is a kocsma előtt, Spitzerné a kocsmaajtóból beszólt férjének: „Ignác! Erre jön a Szenohradszki, írjál a tartozásához egy felest. " Pedig az be sem ment a kocsmába.4 Az emberek a hiteleiket akkor rendezték, ha a termést betakarították, vagy ha eladtak egy-egy állatot. Aki a tartozását nem tudta kifizetni, azon peres úton behajtatták. A falu lakói a két kereskedő családot nem kedvelték, uzsorásoknak tartották. Ahhoz azonban, hogy a bérlők a szerződéses kötelezettségüket teljesítsék és meg is tudjanak élni, áruikért kénytelenek voltak magas árakat kérni. A háttérben a bérleti jog eladói álltak, akik a bérleti díjakat kétévenként szinte megduplázták.5

 

Püspökhatvan látképe a század elején

 

A falu felső részén, a házsoroktól jóval távolabb, az országút mellett állt a vízimalom, mely a falu gazdasági életének fontos részét képezte. Északi irányban az út jobb oldala mentén folyt egy patak. Vizét a mocsulyai árok táplálta. Ez a víz hajtotta a kétkerekű vízimalmot. A malom szintén a váci püspöki uradalom tulajdonában volt, amiért a mindenkori bérlő nem kevés bérleti díjat fizetett.6 Az írásos források szerint a XIX. sz. második felében a bérlő Babiák István volt. A püspöki uradalom a malombérleti jogot a vízimalommal együtt eladhatta a bérlőnek, mert Babiák István a XX. sz. első felében már mint sajátját gőzmalommá alakíttatta. A malom eladásáról - akár a kocsmabérlet és a vendégfogadó eladásáról - levéltári dokumentumokkal nem találkoztunk. Tény, hogy ezek a XX. sz. fordulóján már a korábbi bérlőik tulajdonát képezték. Babiák István az idősebb emberek elmondása szerint haladó szellemű ember volt. A falu legmódosabb csoportjához tartozott, de a rászorulókon mindig szívesen segített.

 

Endrész Katalin, Endrész Veronika és Bátyi Mária 1912-ben

 

A kiegyezést követő években nagyarányú iparfejlődés indult meg Magyarországon. A vasúthálózatok egész országot átfogó építésével a vaskohászat, a gépipar, ezzel párhuzamosan a mezőgazdasági gépgyártás felgyorsult. Az ipar fejlődésével együtt járt a mezőgazdasági termelés általános fellendülése. Hatása az olyan községek fejlődésén is érzékelhető volt, mint Püspökhatvan.

A XIX-XX. sz. fordulójáig már Püspökhatvanban is kialakult egy szűk gazdagparaszti réteg, mely a mezőgazdasági termelésben élen járt. A termelési módban lényeges változást jelentett, amikor felhagytak a földek ugarolásával és bevezették a hároméves vetésforgót. Az ugaros dűlőket rendszeresen művelték, és azokon takarmányféléket, lucernát, lóherét, zabosbükkönyt kezdtek termelni. A takarmányfélék termesztése ugrásszerűen megemelte a szarvasmarha tartást Az istállózott szarvasmarha tenyésztés egyik fontos ágazata lett Püspökhatvanban a bikatenyésztés. Jövedelmük különösen ebben az ágazatban emelkedett jelentős mértékben. Trupp Antal főjegyző 1912-ben a község állattenyésztésének fejlesztése érdekében állami támogatással Svájcban járt. Úti feladata volt faj szarvasmarhák beszerzése. A püspökhatvani gazdák részére több szimentáli üszőt és egy bikát vásárolt, amelyekkel évtizedekre megalapozták Püspökhatvan szarvasmarha-tenyésztését.7

 

Püspökhatvani asszonyok a század elején

 

A paraszti gazdaságokban megsokszorozódott az istállótrágya mennyisége. A nagyobb gazdák trágyázni kezdték földjeiket, amellyel a gabonatermés átlagai a korábbi évekhez képest megduplázódtak. A lovakkal végzett gabona nyomtatás idő és munkaigényes végzése a gazdasági élet fékezőjévé vált. Az 1900-as évek elején megjelent a faluban a cséplőgép elődje. Ez egy tágasabb asztalszerű szerkezet volt, melynek pontos nevére a szóbeli adatközlők nem emlékeztek. A szerkezetet 4 ló által hajtott járgány működtette.8 A szerkezet asztalán a gabonakévéket szétterítették, és csúsztatták az annak végén forgó cséplődob felé, mely a kalászokból kiverte a gabonaszemeket. Ez a cséplési mód a lónyomtatáshoz, illetve a kézicsépléshez képest nagy előrelépésnek számított. A magtisztítást azután kézzel hajtott szelelőrostával végezték. Ezt a cséplő szerkezetet a módosabb gazdák mind beszerezték. Használata azonban nem volt hosszú életű, mert 1908-ban már megjelent az első cséplőgép a községben. Egy Mucsina nevű ácsai ember abban az évben cséplőgépjével először végzett bércséplést Püspökhatvanban. Babiák István malomtulajdonos elsőnek vett cséplőgépet a faluban és 1910-ben már az ő cséplőgépével is végeztek bércséplést. A következő években többen vettek cséplőgépet, mellyel a bércséplés általánossá vált. A cséplőgép tulajdonosok tekintélye megnőtt. Rövid idő alatt a község módosabb családjai közé emelkedtek.

A gazdagparaszti réteg fokozatosan elkülönült a falu szegényeitől, melyek száma a földek elaprózódásával párhuzamosan növekedett.

 

A helyi szövetkezeti mozgalom

A szövetkezeti mozgalom szellemi és gyakorlati alapítója Magyarországon gr. Károlyi Sándor volt. Gr. Károlyi Sándor az ország egyik leggazdagabb és haladó szellemű arisztokrata családjához tartozott. Az 1848-as szabadságharc után emigránsként éveket töltött Franciaországban, ahol tudomást szerzett a német hitelszövetkezeti mozgalomról. Egy rajnai utazása során azokat közvetlenül is tanulmányozta. Tanulmányozta továbbá a dán szövetkezeti mozgalmat. Felismerve a szövetkezetek jelentőségét, visszatérve hazájába, nagy lelkesedéssel látott neki a szervezésükhöz. Első nagyszabású ténykedése volt a hitelszövetkezeti mozgalom megindítása, amely 1898-ban az Országos Központi Hitelbank létrehozásához vezetett. Irányításában már nem vett részt, mert a fogyasztási szövetkezetek hálózatának kiépítéséhez fogott. A Fogyasztási és Értékesítési Szövetkezet, közismert nevén a Hangya, a Gazdaszövetség égisze alatt bontakozott ki. Alapítói azzal a céllal hozták létre, hogy vidéki, falusi szövetkezeteket alapítsanak, azokat összefogva számukra központul szolgáljon. Még az alapítás évében alakulni kezdtek a helyi szövetkezetek. A vállalkozás 1899-ben 12.000 korona deficittel zárt. A működését csak Károlyi Sándor támogatásával tudta folytatni, aki 200.000 korona hitelt nyújtott a Hangyának. Alapítványi üzletrészek formájában 1902-ben további 270.000 koronával segítette. A falusi szövetkezetek kezdetben különböző nehézségekkel küszködtek. Ilyenek voltak a szükséges épületek megszerzése, a helyi vezetőségek kialakítása, az értékesítés megszervezése. Nehezen indult a központi áruellátás is. Az értékesítő szövetkezetekhez sorolhatjuk a tejszövetkezeteket is. A falusi tej szövetkezetek szervezését a Földművelési Felügyelőség kezdte el. A szövetkezetek helyi szervezetét tekintve a tagok belépése alapján kezdték működésüket. Belépéskor a tagok üzletrészeket jegyeztek. A helyi szövetkezetek igazgatóságába a központ tagokat nevezhetett ki, a közgyűlésein képviseltette magát. A szövetkezet alakításához legalább 14 tag belépési nyilatkozatának kitöltése volt szükséges. Minden alapító tagnak legalább 1 részjegyet kellett váltani. Az alakuló közgyűlés elfogadta a szövetkezet alapszabályát, majd megválasztotta a tisztikarát. A szövetkezet gyakorlati vezetésére 3-6 tagú igazgatóságot, az ügymenet ellenőrzésére felügyelő bizottságot alakítottak.9

 

Hangya Szövetkezet üzlete Püspökhatvanban

 

A Püspökhatvani Hangya Szövetkezet megszervezésének kezdeményezője Frankó József plébános volt. Híveinek megígérte, hogy ha megalakítják a Hangya Szövetkezetet, a kocsma és a fogyasztási üzlethelyiségek korábbi bérlői, akkor már tulajdonosai két év alatt kénytelenek lesznek a faluból elköltözni. Egyik ilyen indokként 1904-ben megalakították a Hangya Szövetkezetet.10 Első üzlethelyiségében az asztalos Gyombola Gyula portáján (ma Dian Mihály, Szabadság u. 39. sz.) kezdte meg működését. Első bolti eladója az Alsó Varga János lett.' Frankó József11 plébánosnak Vácbottyánbn saját szőleje volt. A Hangya Szövetkezet borkimérésében kiváló minőségű borát olyan olcsón árusították, amellyel a Spitzer család nem tudott versenyezni. Az előnyös beszerzési árak, valamint a tisztességes bolti eladás következtében a Hangya Szövetkezet elvonta a korábbi üzlethelyiségek vevőkörét. A szövetkezet bevételei jelentősen emelkedtek. A Stern és a Spitzer család 1906-ban eladták üzlet- és lakáshelyiségeiket, valamint a májovkai földeket, s miként azt Frankó József plébános megjósolta, a megfogyatkozott vásárlók miatt elköltöztek a faluból. Tulajdonukat a Hangya Szövetkezet vette meg.12

A Hangya Szövetkezet kiváló helyi önkormányzattal rendelkezett. A tagok valóban a sajátjuknak érezték. A község fogyasztási cikkekkel való ellátását az utána következő félévszázadon át úgy végezte, hogy szinte alig volt versenytársa a faluban. A Hangya Szövetkezet jogutódja 1945 után a Földműves Szövetkezet lett, amely napjainkig működik.

Míg korábban tejet Püspökhatvan lakói többnyire csak a saját családjuk szükségletére termeltek, a megnövekedett tehénállománnyal megjelent a tejnek eladásra való termelése. Szükségessé vált a Tejszövetkezet megalakítása. Kezdeményezője az akkori főjegyző, Trupp Antal volt. Az alakuló ülést 1908. december 19-én tartották, amelyen a falu gazdáinak többsége részt vett. Az alakuló közgyűlésen megválasztották a szövetkezet igazgatóságát, a felügyelő bizottságát és elfogadták a működési szabályzatot. A Tejszövetkezet I. Igazgatóságának tagjai lettek: Frankó József plébános, Trupp Antal főjegyző, Korita István, Bátyi István, Bátyi József.

 

Trupp Antal főjegyző és családja

 

A közgyűlés elhatározta, hogy a szövetkezeti tagok üzletrészeket vásárolhatnak, amelyek a szövetkezet anyagi alapját képezik. Egy üzletrész árát 5 koronában szabták meg. Ezt az összeget a tagok 10 hónap alatt 50 filléres részletekben törleszthették. Trupp Antalt előbb a szövetkezet igazgatójának, majd elnökének választották. Az alelnök Bátyi István lett.13 Az évek múlásával a Tejszövetkezet a község egyik legfontosabb intézménye lett. A takarmánybázis megnövekedésével szinte minden családban tartottak tehenet. A tej a tejcsarnok közreműködésével a tehéntartóknak az év nagyobbik részében állandó pénzforrást jelentett. A Tejszövetkezet vezetői egyben alkalmazottai, anyagilag is érintve voltak az eredményes munka vitelében. Jelentős presztízzsé vált a Tejszövetkezet vezetéséhez tartozni. A Tejszövetkezet évi közgyűlései ezért igén élénkek, olykor zajosak voltak. Az első tíz évében nagyobb konfliktusok nélkül, eredményesen működött.14

 

Bátyi István a Tejszövetkezet egyik vezetője

 

A Püspökhatvani Hitelszövetkezet alapításáról a községi képviselőtestületi jegyzőkönyv 1911. április 27-i bejegyzésében a következőket olvashatjuk:

,,Krsák József főtanító 1899-ben részt vett a községi Hitelszövetkezet alapításában. Azóta igazgatója és pénztárosa. "

A Hitelszövetkezet akkori működéséről további forrásokkal nem találkoztunk. Tevékenységét bizonyára folyamatosan végezte, mert a munkás, katona és paraszt tanács 1919 áprilisi ülésén a Hitelszövetkezet vagyonát köztulajdonba vették. Előkerült a Hitelszövetkezetnek az a főkönyve, amit 1930-1949-ig folyamatosan vezettek. Annak bejegyzései tájékoztatást nyújtanak a Hitelszövetkezet működéséről. A főkönyv bevezetőjében olvashatjuk:

„A Püspökhatvani Hitelszövetkezet az Országos Szövetkezeti Hitelintézet tagja, mely alapszabály szerint működik. "

Elnöke: Trupp Antal. Ügyvezető igazgatója: Bene József. Az alapszabály közgyűlés hagyta jóvá.15 Az 1930-as évi adat szerint az üzletrész darabonkénti értéke 40 pengő, amely havi 1, negyedévenként 3 pengő részletekben fizetendő. A belépő tag tartalékalap javára üzletrészenként 50 pengő belépési díjat és üzletrészenként 50 pengő felszerelési költséget tartozik fizetni.

 

Nyilvántartás a lakosok letéti számlájáról 1930-1935

Tagok    
Bátyi Ferenc Bátyi Püspökhatvan 1932-1937
Varga Ferenc Springer -"- 1931-1938
Jancsek Ferenc -"- 1932-1942
Pézman János -"- 1931-1939
Molnár Mihály -"- 1932-1933
Vizler József -"- 1931-1936
özv. Pauer Mihályné -"- 1932-1938
Varga Pál Cerovszki -"- 1933-1941
Kovács Pál -"- 1933-1940
Lami János Zatyko -"- 1933-1938
Varga Ferenc -"- 1933-1939
Volter József Cerovszki -"- 1933-1935
Pézman József -"- 1932-1939
Jancsek Mihály Csővár 1932-1934

A tagok névsora olyan mértékben változott, amilyen mértékben a hitelt felvevők tartozásaikat rendezni tudták.

A tisztségviselők fizetése:

Könyvelő: havi 60 pengő

Pénztáros: -"- 12,50 P.

Házbér: évi 100 P.

A Püspökhatvani Hitelszövetkezetben 1930-1949-ig 189 letéti számlatulajdonost tartottak nyilván. Illetőségüket tekintve zömmel -püspökhatvaniak, de a névsorban előfordultak galgagyörki, ácsai és csővári számlatulajdonosok is.

 

Az iskolatanítók és a magyarosítás

Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc vezetői későn jöttek rá, hogy a nemzetiségi kérdésben hibákat követtek el. 1849. júliusában már vesztett helyzetben hozták azt a nemzetiségi törvényt, amely elismerte a nemzetiségek jogát, s biztosítani kívánta „minden nemzetiségnek szabad kifejlődését. "16 Az 1867-es kiegyezés után a magyar uralkodó osztály nem tanult 1848-49-es hibáiból. Az 1868. évi XLIV. tc. az „egységes és oszthatatlan magyar politikai nemzet" részének deklarálta a nemzetiségeket és mind nyíltabban hirdetett magyarosító akcióba kezdett. Így 1879-től korlátozták a nemzetiségek nyelvhasználati jogát. Az oktatásban, a közigazgatásban, valamint a nyíltan magyarosító feladattal létrehozott társadalmi egyesületek keretében erőszakolták a magyar nyelv használatát.17 1876-ban a tanítási nyelv a püspökhatvani iskolában szlovák volt, de a magyar nyelv már „eredménnyel taníttatott". Magyar nyelven folyt a beszéd és értelem gyakorlat tanítása. Bizonyos napokon a tanulók csak magyar nyelven társaloghattak. Az olvasókönyv fele szlovák fele magyar nyelvű volt. Az iskolába lépők számára 1879-től bevezették a tisztán magyar nyelvű olvasókönyvből való tanulást.18 Az 1900-as évek elején a korábbi humanista jellegű nevelési célkitűzések helyébe a nemzeti nevelés jelszava lépett.

 

Püspökhatvani iskolások Középen Mindák Béla tanító

 

A tanterv szerint a népiskolai oktatás feladata, hogy a növendékeket valláserkölcsi alapon nevelje, az élet gyakorlati munkájára előkészítse és nemzeti műveltséget adjon nekik.19 A nemzetiségi községek tanítói minden erejükkel igyekeztek e követelménynek eleget tenni. 1901-ben Püspökhatvanban Krsák József főtanítót megdicsérték, mert az iskolában a tót ajkú gyerekeknek magyar nyelvű betlehemes játékot tanított be. Ezzel nagymértékben hozzájárul a magyar nyelv terjesztéséhez a gyermekek és szüleik körében.20

A püspökhatvani községi képviselőtestület 1910. március 12-i ülésén bejelentették a Pest Megyei Tanfelügyelőség átiratát állami óvoda szervezéséről. Az óvoda bevezetésének fontosságát így indokolták:

„Erre itt a nemzetiségi vidéken a magyarság érdekében nagy szükség lenne, amennyiben a felvidéki tótság szomszédságában vagyunk, s a már szépen megindult magyarosodásra a közeli tót szomszédság veszedelmes. "21

 

A régi iskola

 

A községi képviselő-testület tagjait fentebb bemutattuk. Tekintélyes részük az akkori hivatalos Magyarország képviselői, akik a falu lakossága szemében idegenek, ám véleményükkel irányítani tudták a képviselő-testület egész tagságát. Az ott ülő őslakos püspökhatvani gazdák, képviselő-testületi tagok szó nélkül megajánlották a 3%-os óvodai pótadót, ingyen telket, óvónői állás után 24 korona nyugdíjjárulékot. Hiszen egy óvoda bevezetésére valóban nagy szükség volt. A pótadó fedezete 264 korona. A szervezés költségeire 2704 koronát fogadtak el. Ezt az összeget állami támogatásból kívánták előteremteni. Az óvodakötelesek száma 107 gyerek.

A képviselő-testület 1911. évi április 27-i ülésén Négyesi Ferenc tanító indítványozta Krsák József főtanító 40 évi püspökhatvani szolgálatának megünneplését. Javaslatát ekképp indokolta:

Községünkben 40 évvel ezelőtt idegen volt a magyar szó. Most az édes magyar nyelven beszél a falu apraja, nagyja. A tanítás mellett a község felvirágzásában is részt vett."

Négyesi Ferenc tanító indoklásából egyértelműen kiderül, hogy a tót ajkú község elmagyarosítása különleges érdemnek számított. A falu gazdagabb rétegét képviselő-testületi tagok tudomásul vették a saját anyanyelvük rovására történő magyarosítást. Egyébként nem igaz, hogy 1911-ben a falu apraja-nagyja magyarul beszélt. A célt megvalósult tényként emlegették. Az iskolát kezdő gyermekek még hosszú ideig egyedül a szlovák anyanyelvük ismeretével léptek az első osztályba, ahol az iskola aztán ,jó magyar hazafiakat igyekezett belőlük nevelni." Tény viszont, hogy Krsák József főtanító lelkes magyarosító tevékenységével beindult Püspökhatvanban az a folyamat, amely a szlovák nyelvű lakosság beolvasztását célozta. Krsák József „dicséretes" tevékenységét a következő évtizedekben hasonlóan lelkes tanítók, az 1902-ben épült 4 tantermes új iskolában, már 3 fővel folytatták. Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy a tanítók, miközben a hivatalos szervek tőlük elvárt hazafias nevelés követelményeinek igyekeztek megfelelni, részt vettek a falu gazdasági és kulturális életének fejlesztésében. Különösképpen négy tanító: Krsák József (1873-1913), Mindák Béla (1911-1921), Kastier István (1923-1930) és Bene József (1922-1957) érdemel említést. Mindegyikük jelenetős szerepet töltött be Püspökhatvan életében. Más okból szólni kell még Matuska Szilveszterről. Rövid itteni tanítói működése alatt szerényen végezte munkáját. Nevével a falu közéletében nem találkoztunk. Ő a biatorbágyi merénylet kapcsán vált országosan ismertté.

 

Az iskolatanítók 1899-1930

Galasz István 1899-1911
Sztriha Sándor 1905-1907
Négyesi Ferenc 1907-1913
Matuska Szilveszter 1911-1914
Mindák Béla 1911-1921
Chlebovics István 1913-1928
Bene József 1922-1957
Kastier István 1923-1930
Gály István 1926-1927

 

Az első világháború

A nagyarányú gazdasági fejlődést, amely a kiegyezést követő évtizedekben bontakozott ki Magyarországon, a nagyszüleink úgy emlegették, mint a „békebeli régi jó világ", amit Ferenc József nevéhez kapcsoltak. Ebbe a ,jó világba" 1914-ben drasztikusan berontott az I. világháború. A magyar uralkodó osztály belépett az első világháborúba. Az ellenfél - Antant - támogatásával erőteljesen kibontakoztak a Magyarországgal szomszédos népek, valamint a Magyarország területén nemzetiségként élő rokonaik függetlenségi törekvései.22 A kiegyezést követő nemzetiségi elnyomás következményeként ezek az erők ismét az ellenfél oldalán harcoltak.

A férfiak színe-javát Püspökhatvanból is behívták katonának. Szám szerint 200 fő vonult a Monarchia közös hadseregébe. Alig maradt férfi a faluban. A behívás elől mindössze egy-két gazdagabb család katonakorú tagját mentették fel, nem csekély összegekért. A faluban tudni vélték, hogy azokban a napokba egy éjszaka a főjegyző istállójába szép pár csikót kötött a jászlához az egyik nagygazda.23 A fia nem is vonult be katonának.

A négy évig tartó háború alatt a családok többsége elszegényedett. Az asszonyok saját maguk művelték földjeiket úgy, ahogyan tudták. A korábbi termésátlagok leromlottak. A szegény családok helyzete kilátástalanná vált. A faluban szaporodtak a hadiözvegyek és a hadiárvák. Az asszonyok elkeseredésükben éhes gyermekeikkel a községházára mentek némi segélyért könyörögni. A főjegyző a Takácshegyre küldte őket legelni.24 Kegyetlen viselkedését a falu szegényei soha nem bocsátották meg neki, jóllehet a faluban élte le nyugdíjas éveit.

A községi képviselő-testületi jegyzőkönyv ezen évek bejegyzéseiben alig esik szó a pusztító háborúról. A község számláján nyilvántartottak ugyan úgynevezett szegényalapot, de egyetlen bejegyzésben sem szerepel a háború alatt, hogy abból kiket, milyen összegű segélyben részesítettek. Ugyanakkor találkozhatunk az alábbi bejegyzésekkel:

 

Indulás a frontra - Varga János teljes menetfelszerelésben -

 

1916. július 12-i közgyűlés 7. napirendi pontja, hadikölcsön jegyzés. A község 2730 koronát jegyez a IV. magyar hadikölcsönre. A képviselő-testület kéri a járásbírót, hogy döntésüket hagyjaj óvá.

1917. december 6-i közgyűlés 1. napirendi pontja, az V. hadikölcsön jegyzék. A képviselő-testület úgy határoz, hogy a szegény alapból 150 korona, a letéti alapból 150 korona, a közpénztárból 200 korona hadikölcsönt jegyez.

1918. június 8-i közgyűlés 1. napirendi pontja a VI. hadikölcsönjegyzés. A képviselő-testület felhatalmazza az elöljáróságot, hogy a községi alapból 400 koronát jegyezzen a hadikölcsönre. Dobszó útján felszólítják továbbá a lakosságot, hogy ki-ki erejéhez mérten vegye ki részét a hadikölcsön jegyzésből.

Az I. világháború püspökhatvani mérlege 50 hősi halott, 26 hadiözvegy, 14 hadiárva, több hadirokkant.25

A frontról hazatért férfiak a téli disznótorok és más családi összejövetelek alkalmával elbeszélték háborús élményeiket, az I. világháború borzalmait. Bor mellett elénekelték azokat a katonadalokat, amelyek a háború egy-egy eseményéről, vagy a katonák akkori érzésvilágáról szóltak. A háborús katonadalok gazdag magyar nyelvű repertoárja beépült a püspökhatvaniak szlovák nyelvű népdalvilágába.

 

Püspökhatvan hősi halottai 1914-1918

1. Bátyi József A.
2. Bátyi József P.
3. Babinszki Mihály S.
4. Babinszki Mihály L.
5. Bátyi József
6. Cerovszki Mihály
7. Cerovszki István
8. Fűrész Pál
9. Fűrész József
10. Gáspár Mihály
11. Gáspár Pál
12. Győri Mihály
13. Győri Ferenc
14. Hutyi József
15. Korita József
16. Korita János
17. Kis Pál
18. Kis József
19. Lami Ferenc B.
20. Lami Mihály
21. Margetán József
22. Pauer József
23. Pauer János Z.
24. Polyák Mihály
25. Pézman József
26. Pézman János ifj.
27. Pézman József alsó
28. Pikács Ferenc ifj.
29. Pikács Ferenc id.
30. Pikács Géza
31. Pikács Béla
32. Pikács Lajos
33. Pintér István
34. Pém Ferenc
35. Pém János
36. Pezempacher Ferenc
37. Seffer József
38. Truban János
39. Trikkel József
40. Varga István alsó
41. Varga Pál L.
42. Varga Gyula
43. Vizler Ferenc
44. Vizler János
45. Volter János
46. Volter Ferenc id.
47. Volter Ferenc ifj.
48. Volter Mihály P.
49. Volter Pál
50. Volter József

 

A püspökhatvani hősök emlékszobrának leleplezése:

egy kislány - Bene Évi -koszorút helyez az új szoborra. -

A Képes Pesti Hírlap 1928. július 12-i számából

 

A forradalmak helyi eseményei

A háborús frontok 1918 őszén összeomlottak. Az Osztrák-Magyar Monarchia az I. világháborút elvesztette. A háborúból fegyvereikkel hazatérő katonák és a szegények tömegei kezükbe ragadták az események irányítását. A bekövetkezett változások Püspökhatvanra gyakorolt hatásai a községi képviselő-testületi jegyzőkönyv bejegyzései által kísérhetők nyomon.

A községi képviselő-testület 1918. szeptember 1-i ülésén Pauer Mihály bíró, aki 1909 óta folyamatosan gyakorolta megbízatását, lemondott. Helyettessé Varga Jánost bízták meg. Az ülés napirendjén a község tulajdonában lévő földek eladása szerepelt. A javaslat a csekély, vagy semmi földdel nem rendelkezőkön akart segíteni.

A képviselő-testület 1918. december 5-i ülésének napirendjén bizottságok választása szerepelt. Az ülésen az alábbi bizottságokat hozták létre:

Közélelmezési Bizottság. Tagjai: Volter József, Polyák János, Cifra István.

A katonák képviselője: Babinszki István.

Iparosok képviselői: Jancsek János, Bátyi Mihály ácsok.

Zsellérek és munkások képviselői: Győri Ferenc, Trikkel József.

Bizottság a földigénylők összeírására. Elnöke: Varga János bíró. A bizottság tagjai: Krsák József, nyűg. főtanító, Varga Ferenc, Gunda János.

A nemzetőrök részére személyenként napi 6 korona élelmezési támogatást állapítottak meg.

A képviselő-testület 1919. február 10-i ülésének napirendjén a főjegyző javadalmát képező kert kiparcellázása szerepelt. Az előadó felolvasta a helyi földmíves tanács 1919. január 2-án kelt határozatát, mely szerint a parcellákat hadirokkantak és szegény háznélküliek részére kell biztosítani. A földműves tanács tagjai voltak: Győri Ferenc, Ondrejka István, id. Kovács Pál.

A községben 1919. március 28-án népgyűlést tartottak. A gyűlésen megválasztották a helyi munkás, katona és paraszt tanácsot, valamint a direktóriumot. A tanács tagjai:

Volter János, Pezempacher József, ifj. Varga János, Szűcs Pál, id. Varga János Galambosról, Babinszki István, ifj. Pauer Mihály, Fekete Mihály Boros, Molnár József, Trikkel József, ifj. Hlavácska János, Lami János Boros, Ifj. Fehér Mihály, Kiss Mihály, Kereskényi István, Trupp Antal jegyző, Margócsi Gyula írnok.

A községi munkás, katona és paraszt tanács 1919. március 29-én tartotta első ülését. A tanács első napirendként megválasztotta vezetőségét, vagyis a direktóriumot.

A direktórium tagjai lettek:

Főbiztos: Volter János Vajer
Gazdasági biztos: Szűcs Pál
Pénzügyi biztos: ifj. Pauer Mihály
Jegyző: Trupp Antal

Megválasztásuk után a direktórium tagjai esküt tettek. Az eskü szövege:

„Én.. . esküszöm, hogy a Magyar Tanácsköztársasághoz hű leszek. Minden erőmmel és igyekezetemmel annak javát és boldogulását szolgálom. Isten engem úgy segéljen."

A direktórium intézkedései:

Elrendelték, hogy a lakosságnál már korábban elrekvirált gabonát a község ellátatlan szegényei számára beszedik. Aki a határozatnak nem tesz eleget, attól karhatalommal veszik el. Elrendelték továbbá, hogy minden gabonafelesleg felett a tanács rendelkezik. Aki nem dolgozik, attól az élelmiszer- és gabona kiadását megvonják. A kinn lévő fegyvereket összeszedik. A házhelyek kijelölésével megbízzák Trikkel József, ifj. Pauer Mihály és Molnár József tanácstagokat. A galambospusztai családok gabona fejadagját 20-25 kg-ra felemelik. A lakosság részére hatósági petróleumot utalnak ki. A váci népgyűlésre Hlavácska János, ifj. Babinszki István és Varga János tanácstagokat küldik. A község biztonságáért a csendőrséget 5 főnyi vörösőrséggel erősítik meg.

A járási direktórium elrendelte a túszok kijelölését a község volt vezető embereiből. A helyi direktórium arra való hivatkozással, hogy a községben nincs olyan, aki a tanács érdekei ellen vétene, a túszok kijelölését nem tartja szükségesnek.

A tanács 1919. április 30-i ülésén kimondta a Hitelszövetkezet vagyonának köztulajdonba vételét. Az egyház és az állam szétválasztásáról szóló rendeletet megküldik Podhorányi Adolf plébánosnak és Kardos Béla káplánnak. Babjak János molnárt írásban felszólítják, hogy más falubélinek csak akkor őröljenek, ha a helybelieknek nincs őrölnivalójuk. A szükséges fáról a malomtulajdonosnak kell gondoskodni.

A munkás, katona és paraszt tanács áprilisban 8-án, májusban 6-án, júniusban 5-én, júliusban 4-én ülésezett. Tanácskozásain a község tényleges gondjait vitatták meg. A helyi direktórium következetesen hajtotta végre a tanács hozott határozatait. Tevékenységük nem volt hosszú életű. Működésük idején szélsőséges cselekedetek nem történtek. Javukra írandó, hogy a község történetében először kerültek nagyobb számban a vezetésbe a szegényebb rétegek képviselői.26

 

Felirat: PEST-PILIS-SOLT-KISKUN VÁRMEGYE *

PÜSPÖKHATVAN DIREKTÓRIUM

Leírás: Vonalkeretbe foglalt közép mezőjében két soros felirat. 34 mm. 27

 


 

Lábjegyzetek:

  1. Asztalos II. 18-19.
  2. PPSKM Monographiája. 120. old.
  3. PML Vo. VPGL XXX. 11. d. Püspökhatvan. Haszonbérleti szerződés
  4. Adatközlő: Lami József B. sz. 1870.
  5. Lásd: VPGL XXX. 11. d. Ph. Haszonbérleti szerződések.
  6. Az 1865-ben kötött malombérleti szerződés szerint a vízimalom évi bérlete 44 pozsonyi mérő rozs, a váci püspöki magtárba szállítva.
  7. PML Vo. Ph. Képv. tájk. 1912. szept. bejegyzés.
  8. Adatközlő: Bagyal János sz. 1897.
  9. Gyimesi 623.
  10. Adatközlő: Bátyi István sz. 1897.
  11. A Boltos Varga mint megnevezés mint ragadványnév utódain is megmaradt.
  12. Adatközlő: Bátyi István sz. 1897.
  13. A Püspökhatvani Tej szövetkezet jk. 1908-1936.
  14. A Püspökhatvani Tej szövetkezet jk. 1908-1936.
  15. PML Vo. A Ph.i Hitelszövetkezet főkönyve 1930-1949
  16. Kővágó 12.
  17. Kővágó 12.
  18. VEL Püspökhatvan. Iskolai Dosszié.
  19. Balogh i. m. alapján
  20. PML Vo. Ph. Képv. t. jk. 1911. ápr. 27.
  21. Uo. 1910. márc. 29-i ülés.
  22. Kővágó 12.
  23. Adatközlők: Varga János Súgyán sz. 1898., Lami János sz. 1906.
  24. Adatközlők: Fekete Mihályné Boros, sz. 1898, Babinszki Józsefné sz. 1900.
  25. Címtár 200.
  26. PML Vo. Ph. Képv. t. jk, 1918. szept-1919. aug.-ig
  27. Horváth VII. 326/1., 226.

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet