Előző fejezet Következő fejezet

A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTT

 

Visszaállt a „régi rend"

A községi képviselő-testület a helyi munkás, katona és paraszttanácstól 1919. augusztus 15-én ismét átvette a falu irányítását. A rendkívüli ülés résztvevőit ugyanaz a jegyző köszöntötte, aki a direktórium tagjaként a tanácsrendszert is hűen szolgálta. Üdvözlő szavaiban kérte az 1918. október 31. óta először ülésező képviselő-testületi tagokat, hogy:

,,... Továbbra is minden erejükkel tevékenykedjenek a község javára és a haza boldogulására."1 A rendkívüli ülésen a közrend további biztosítását, valamint a megszálló román királyi csapatok számára takarmány szállítását és a gabona begyűjtését vitatták. Sürgősséggel került a rendkívüli ülés elé Podhorányi Adolf plébános kártalanítási kérelme. A munkástanács ugyanis szénatermését közcélra elrekvirálta. Elhatározták, hogy a kártalanítás összegét, tehenenként 10 koronát a község lakosságától fogják behajtani.2

A következő hetekben a megyehatóságtól valamint a járásbírótól sűrűn érkeztek a községházára a „rendcsinálásra" vonatkozó utasítások. Ilyen volt a községi elöljáróság visszaállítására valamint az idegen elemek kiutasítására vonatkozó utasítás. A községi elöljáróság a képviselő-testületet 1919. aug. 15-i rendkívüli ülésének összehívásával már működésbe lépett. A képviselő-testület 1919. október 9-i ülésén hozott határozat értelmében a községből kiutasítják Kladovics Vilmos és Ferencz János bolsevikokat, akik Oroszországban a vörös hadseregben szolgáltak. További bűnük, hogy a tanácshatalom idején tagjai voltak a vörösőrség helyi csoportjának és fegyvereikkel uralták a falut.

A képviselő-testület 1920. február 26-i ülésén a főszolgabíró jelenlétében Volter János bejelentette, hogy lemond bírói megbízatásáról. Ideiglenesen Varga Jánost választják meg bírónak. A főszolgabíró tájékoztatta az ülés résztvevőit, hogy Podhorányi Adolf plébános és társai feljelentése alapján Trupp Antal jegyző és Mindák Béla volt főtanító ellen fegyelmi vizsgálatot folytattak. Trupp Antalt azzal vádolták, hogy a kommün alatt Buharin Nikoláj: Kommunisták kézikönyve c. művét terjesztette. A vizsgálat megállapította: Trupp Antal azt a müvet azért ismertette, hogy a helybeli nép ne ugorjon be a kommunistáknak. Éppen a vallásról szóló fejezetet ismertetve igazolta, hogy a kommunisták a vallást kigúnyolják. A főszolgabíró a vizsgálatot lefolytatta és a főjegyzőt a fegyelmi vétség alól felmentette.3

 

A csendőrlaktanya

 

Hasonló vizsgálat folyt Mindák Béla képviselő-testületi tag ellen. A fegyelmi bizottság egyöntetűen kijelentette, hogy Mindák Béla a forradalom idején bátor fellépésével a szélsőséges elemeket leszorította a vezetésről. A lehetőségekhez képest visszaállította a rend tiszteletét. Elhangzott beszédei mindig a jogot és a tisztességet védték. A forradalom hangulatában a jegyzőt, az írnokot és a kántort el akarták mozdítani, amit Mindák Béla akadályozott meg. Így csak köszönet illeti és nem elmarasztalás.

Mindák Bélát a fegyelmi vád alól szintén felmentették.4

 

A földosztás

A háború négy éve alatt a falu természetes fejlődése teljesen leállt. Az élet 1919 tavaszán kezdett újra beindulni. Azon a tavaszon Püspökhatvanban 35 fiatal pár kötött házasságot. A háborút követő kibontakozásnak községünket érintő fontos eseménye volt a földosztás.

A falu képe az első világháború befejezéséig a XIX. századi formáját mutatta. A főutca felső vége (Horní koniec) északi irányban jobb oldalon a Kiss Mihályéknál (ma: Szabadság u. 49.), a bal oldala a Fürész-Babinszki családnál (ma: Szabadság u. 72. sz.) ért véget. A házsor jobb oldala a község tulajdonában lévő főjegyzői kerttel a malomig, bal oldala a Lami Mihály tulajdonában lévő kerttel, majd az egyházközséghez tarozó földekkel folytatódott. Az alvégen (Dolní koniec) a temető felőli oldalon Galgagyörk irányában a Dian család portájával (ma: Váci u. 19.) ért véget. Volt még a Sváb utca és a Tabán. Egy-egy udvaron általános volt a két családos porta, de gyakori volt a három család együttélése is egy-egy közös udvaron. A falu ezen szoros zártságának feloldásában is segített a házhelyek elosztása. Felosztásra került az ún. főjegyzői kert, vagyis a Kisséktől a malomig eső füves, rétes terület, amit korábban libalegelőnek használtak. Területe 2 kh.

Felosztásra került továbbá ugyancsak a község tulajdonában lévő magyarkai szérűskert. Az igénylők közt voltak frontot járt fiatalok és a közös udvarokon lakó családok. A községi földek házhelyekké való parcellázása valójában 1918 év őszén és 1919 tavaszán, a forradalom helyi vezetőinek kezdeményezésére került napirendre. A házhelyek felosztását azonban a Tanácsköztársaság leverése miatt már nem tudták elvégezni. Azt a munkás, katona és paraszt tanácsot leváltó, gyakorlatilag a régi képviselő-testület végezte el. A Pest megye illetékes bizottsága 1920. június 21-i átiratában hozzájárult ahhoz, hogy a községi földeket házhelyek céljából felparcellázzák. A határozat szerint 48 házhelyet alakítottak ki négyszögölenként 3-4 korona eladási áron. A főjegyzői kertet 13 parcellára, a többit Magyarkán utcasor kialakításával osztották fel. A parcellák elosztását titkos szavazással döntötték el. A főjegyzői kert parcelláin telekhez jutottak:

Bencsik János, Bencsik István, Bátyi Pál, Gunda Anna, Pézman István, Kiss János, Margócsi Gyuláné, Pezempacher József, Mezei József, Király Károly, Szokolík Ferenc, Molnár József, ifj. Fehér Mihály (részére, mint hadirokkantnak térítés mentesen mérték ki a telkét.)

A magyarkai parcellákon telekhez jutottak:

ifj. Mezei János, Trupp Antal, Szabó József, Vastag Mihály, ifj. Pezempacher Mihály, Kereskényi János, Győri János, Kiss. János, Korita Mihály, Szűcs József, Bátyi Mihály, Lestyák István, Lestyák János, Dian József, Csáki István, Varga János Pokorni, Mezei Mihály. Mindkét házsor végén néhány tartalék parcella maradt, amelyek csak később keltek el és kerültek beépítésre.

 

Varga János családjával


A húszas évek elején az új utcasorok rokoni összefogással hamar beépültek. Így a falu a korábbihoz képest jelentősen megnagyobbodott. A következő évtizedekben aztán a falu többnyire ebben a nagyságrendben maradt 1945-ig.5

Az első világháborút követő földreform további részét képezte Püspökhatvanban a váci püspökség tulajdonát képező egresi völgy felosztása. Ennek a határrésznek a legtermékenyebb területe a „Masný vrsok" azaz a Zsíros domb volt. A többi része erősen vizenyős, nehezen művelhető aljterület. Valószínű, hogy a váci püspökség azért is mondott le róla. A felosztásra kerülő földek iránt így is nagy volt az érdeklődés. Ebből a földből a háborúban kitüntetett katonaviseltek, hadirokkantak, hadiözvegyek és nagycsaládos katonaviseltek igényelhettek. Ezekért a földekért vagyonváltságot kellett fizetni. A dűlőrészt ezért vagyonváltsági földeknek is nevezték. Voltak igényjogosultak, akik a váltságdíjat nem tudták kifizetni és a juttatott földjüket eladták.

Püspökhatvanban a földbirtok reform folytán 41 igénylőnek 84 kat. h. földet osztottak ki.6

 

Gazdasági-társadalmi viszonyok

A püspökhatvani gazdák a mezőgazdasági termelést az első világháború után ott folytatták, ahol az a háború előtt abbamaradt. Szorgalmasan kezdték művelni földjeiket. A gabonafélék mellett sok takarmánynövényt termeltek és szarvasmarhát, főleg bikákat tenyésztettek. Bikáikkal az Országos Mezőgazdasági Kiállításokon elismerő díjakat nyertek.

A Tejszövetkezet változatlanul kulcsszerepet játszott a falu életében, így az ellentmondások is ott éleződtek ki. A község és a Tejszövetkezet élén a főjegyző, Trupp Antal állt. Széleskörű kapcsolatai révén előnyöket szerzett a községnek és sikereket ért el, de hibákat is elkövetett. A falu elitje, néhány nagygazda hűen támogatta. Volt azonban egy ellenzéke, amely bebizonyította róla, hogy hűtlenül kezelte a közpénzeket.7 Trupp Antal kénytelen volt lemondani elnöki tisztéről, majd az igazgatósági tagságáról is. Az ellentétek a községi elöljáróságban is kiéleződtek. A csoportok közti küzdelem vége az lett, hogy Trupp Antal főjegyzőt 1927-ben más községbe helyezték át.8

Azokban az években Püspökhatvanban jó hírű paraszt férfi-énekkar működött. Vezetője Kastier István kántortanító volt. A közös dalolásban elért sikerek következtében Kastier István közkedvelt emberré vált a faluban. A Tejszövetkezet új vezetése rá bízta a Szövetkezet ügyintézését és a pénztár vezetését. A Tejszövetkezet éléről leváltott csoport nem nyugodott bele a vereségébe. Trupp Antal vezetésével, akinek lakása továbbra is Püspökhatvanban maradt, 1929-ben megalakították a második tejcsarnokot, saját külön vezetőséggel. így Püspökhatvan parasztsága két részre szakadt.

A falu többségét a Tej szövetkezeti csoport alkotta. A másik csoporthoz a falunak egy szűkebb és gazdagabb rétege csatlakozott. A két csoport közti ellentétek mögött a falu leggazdagabb rétege és a közép réteg vezetői közötti küzdelem húzódott meg, a falu vezetéséért. A szakadással az ellentétek nem szűntek meg, inkább fokozódtak. Ennek következménye lett, hogy a Tejszövetkezet vezetőjének, Kastier István kántortanítónak sürgősen el kellett hagynia a falut.9 Az ebben közreműködők úgy vélték, hogy a Tejszövetkezet értelmiségi vezetés nélkül nem tud majd működni. Nem úgy történt.

 

Püspökhatvani gazdacsalád

 

Püspökhatvan lakossága az 1930-as évi népszámlálás szerint 1502 fő volt. Nemzetisége a bejegyzés szerint színmagyar. Vallása: 4 fő református, 30 fő evangélikus, 1 fő görög katolikus, 6 fő izraelita, a többi római katolikus. A házak száma 300. A község határának talaja kötött. Terményei a búza, rozs, árpa, kukorica. Az átlagtermelés gabonában 5-6 mázsa kh.-ként. A község állattenyésztése fejlett. Bikáiról a megye határain túl is ismerik. Tejtermelése jelentős.

Intézményei:

Községi elöljáróság

 

Korita Mihály bíró

 

A Római Katolikus Egyház

 

A Római Katolikus Elemi Iskola tanítói

Bene József kántortanító

 

 

Hitelszövetkezet

 

Hangya Szövetkezet

 

Iparosok

 

Fűszer és vegyeskereskedők

• Hangya Szövetkezet, ifj. Babínszki Pál, Féderer József, Maloch Mihály.

 

Kocsmárosok

• Hangya Szövetkezet, Bátyi Pál, Mezei János.

 

Malom

Pauman Ferenc és családja - 1940

 

Földbirtokosok

 

Úrbéres telkes gazdák

A 20 kh. alatti telkesgazdák nevét nem jegyezték fel. A zsellérek összes földje 37 kh.10

 

A kőbánya

A püspökhatvani kőbánya története összefügg az 1896-ban Aszód-Balassagyarmat-Losonc közt épült vasútvonallal. A Galga-völgyét végig kísérő Cserhát nyúlványai kiváló minőségű andezit követ kínáltak a vasútépítőknek. Ilyen céllal Aszódtól Balassagyarmatig több helyen tártak fel kőbányákat. Az Aszódhoz a legközelebbi első bányát a galgamácsai határ ecskendi oldalán nyitották meg. A bányától az épülő vasútvonalig kisvas utat raktak le a kő szállításához. Ez a kisvasút az 1950-es évekig megmaradt.

A további kőbányákat Galgagyörk, Püspökhatvan, Acsa, Nógrádbercel, Cserháthaláp és Mohora községek határaiban nyitották meg. A galgagyörki kőbányát olasz munkásokkal működtették. Püspökhatvanban két bányát nyitottak. Egyiket a májovkai, másikat a dolinkai hegy oldalában. A májovkai bányához szintén kisvasutat építettek. A közeli kőbányák lényegesen olcsóbbá tették az Aszód-Losonc vasútvonalának építkezési költségeit. A vasútvonal építése és a helyi kőbányák a XX. sz. fordulójának éveiben Püspökhatvan elszegényedő paraszt és zsellér családok férfi lakosságának jó kereseti lehetőséget biztosítottak.

A vasútvonal megépítése után nagyobb mennyiségű terméskőre már nem volt szükség. Így ezeket a kőbányákat csak a helyi építkezéshez szükséges kő kitermelésére használták. A két püspökhatvani bánya területileg az úrbéres telkesgazdák közbirtokossági erdejéhez tartozott. Az 1930-as évek elején Mikácsi Ágoston útépítő mérnök, aki Budapesten útépítéssel foglalkozott, a két püspökhatvani bányát bérbe vette. Azt követően a két kőbányában Mikácsi és Társai néven ismét megindították a termelést. A kőbányákat ilyen névvel kisebb-nagyobb megszakításokkal 1949-ig bérelték.

A vállalkozás nem működött egyenletesen. Az útépítés a téli hónapokban általában szünetelt, így a kő kitermelését is szüneteltették. Az 1930-as évek gazdasági nehézségei is bizonyára befolyásolták a termelést.

 

Króner József kőbányamunkás és családja

 

A vállalkozók képviselője Mikácsi Ferenc volt, aki állandóan Püspökhatvanban lakott. A másik alkalmazottjuk idős Króner József bányamunkás volt. A munkálatokat mindkét bányában ö irányította, aki bányamester és lőmester is volt egyszemélyben. Mindkét bányához egy viszonylag állandó munkásgárda tartozott, akik nagy gyakorlatot szereztek a kő kitermelésében. Ki fúrásként, ki kőtörőként végezte munkáját. Közéjük tartoztak:

  Urbán János, Urbán Ferenc, Lavda József, Kiss Ferenc, Lami János Boros, Szűcs Pál, Molnár József, Gáspár József, Gáspár Pál, Várszegi Mihály. A cigány lakosságból: Sárközi József Koco, Pikács József és Gyula Nyulóék, Lakatos Lajos Kicsis, stb. Az évek múltával természetesen a munkásgárda is változott. A kő kitermelése igen nehéz fizikai munkával történt a következő képpen:

A fúró brigád a sziklafal oldalában egy hegyes acélrúddal 4-5 méter mély lyukat fúrt. A fúrórudat hozzáértő munkás irányította. A másik két munkás, az egyik jobb, a másik balkezes, a vasrúdra állandó kalapácsütéssel mélyítették a robbantáshoz szükséges lyukat. Egymástól megfelelő távolságra 3-4 lyukat fúrtak. Ez a munka több napot vett igénybe. Amikor a lyukak fúrásával végeztek, paxit robbanóanyaggal a lyukakat megtöltötték, gyújtózsinórokkal ellátták, majd a lyukakat eltömték. A robbantást szakember végezte. Egy-egy jól sikerült robbantás alkalmával több vagonra való kő omlott le a sziklafalról. Utána került sor a kő feldolgozására. Építőkőre ritkán volt szükség. A piac többnyire a zúzott követ igényelte. Ezt a munkát a kőtörők végezték. Egy-egy hatalmas kőtömb feldarabolásához nagy szakértelemre volt szükség. Ki kellett tapasztalni milyen irányban hasad a legkönnyebben. A hozzáértő munkás néhány kalapácsütéssel a legnagyobb kőtömböt is széthasogatta.

A zúzott kőnek meg volt adva a szabványmérete. Ez 40 x 60 milliméteres nagyság. Az ilyen méretre felaprított követ prizmába rakták. A kőprizma alapmérete 10 m x 5 m, magassága 0,8 m. Ez kb. 25 m3 kőmennyiségnek felelt meg. A szállítás a kőbányából a vasútállomásra lovasszekerekkel történt. A püspökhatvani leginkább 1 lovas szegényebb parasztoknak jól jött a kőfuvarozásból származó jövedelem.

A vállalkozó a dolgozókat általában hetenként, a hét végén fizette. A bérek kifizetésével azonban igen gyakran elmaradt, s csak előleget fizetett. Előfordult, hogy a béreket csak több hónapos késéssel tudta teljesen kifizetni.

A 40-es évek elején Magyarországon a gazdasági élet fellendült. A közutak és a vasutak fejlesztéséhez nagyobb mennyiségű kőre volt szükség. Bizonyára ezzel függött össze, hogy Mikácsi Ágoston és Társai elhatározták a dolinkai kőbánya gépesítését. Rövid idő alatt megfelelő berendezésekkel, kőzúzó gépekkel, kisvasúttal látták el. Ez volt a püspökhatvani kőbánya második felfutásának korszaka, amely 1949 tavaszáig tartott. Ebben az időszakban a dolinkai kőbányában folyamatos, nagy volumenű és eredményes termelés zajlott.

A bánya bérlői 1949 tavaszán a bányák államosítása előtt a dolinkai teljes gépi berendezését, a szállítóeszközöket a kisvasúttal együtt leszerelték és ismeretlen helyre vitték. A bányákat, köztük a püspökhatvani kőbányát is 1949 telén államosították. A termelés a dolinkai bányában leállt.

1950. év elején a beindult 5 éves terv építkezéseihez ismét nagyobb kőmennyiségre lett volna szükség. A Budapesten székelő Makadám Útépítő Nemzeti Vállalat a Galga mentén korábban működő valamennyi kőbányát beindította. A galgagyörki bányát a püspökhatvani bányakörzethez csatolták. A bányák vezetésével Króner Mihályt bízták meg, aki a szakmát édesapjától jól megtanulta. így a kitermelés mindhárom bányában 20-20 fővel beindult. A szükséglet gyorsan emelkedett. A dolgozók létszáma a három bányában rövid idő alatt 150 főre emelkedett. A termelés a harmincas évekhez hasonlóan kézi erővel, nehéz fizikai munkával történt. Mivel a szállítás esetenként akadozott, a vállalat saját szállítórészleget alakított ki lovasszekerekkel.

1951-ben Króner Mihályt a recski kőbánya vezetésével bízták meg. Helyére Mészáros István került. A püspökhatvani bányakörzet ekkor élte meg harmadik nagy termelési felfutását. A vállalat a bányakörzethez tartozó mindhárom község szabad férfi munkaerejét alkalmazta. Egy 20 főből álló kőtörő brigád Bag községből járt el a galgagyörki bányába dolgozni. A püspökhatvani bányakörzet nagy mennyiségű követ szállított a Martfűi Cipőgyár, az akkor fejlesztés alatt lévő állami gazdaságok és az Ikladi Műszergyár építkezéseihez.

Az iparosítás előrehaladásával a nehéz fizikai munkát igénylő bányákból a dolgozók lassan könnyebb munkahelyekre vándoroltak. A kőbányai munkaerő utánpótlásában problémák jelentkeztek. Így sor került a nagyobb kőbányák teljes gépesítésére és a kisebb kőbányák leállítására. A püspökhatvani bányakörzet 1956-ban fejezte be működését.11

 

Egyesületi élet a faluban

Katolikus egyesületek

A harmincas években a magyar társadalomban feszülő társadalmi problémák feloldására a Római Katolikus Egyház a maga módján kereste a választ. Az egyházon belül különböző nézetű áramlatok működtek. Egyik ilyen a keresztényszocialista irányzattal szemben kialakult demokratikus áramlat volt a Katolikus Hivatásrendi Szervezkedés. Alapeszméjét a XI. Pius pápa által 193 l-ben kiadott „Quadragesimo anno" kezdetű körlevélből nyerte. Ez a körlevél „ az egész társadalmi és gazdasági életet átfogó rendszerváltást - új szociális rendet - javasolt, a hivatásrendi társadalom kialakítását ".12

A katolikus hivatásrendi szervezkedés a társadalom három fő csoportja: a munkásság, a parasztság és az értelmiség számára fogalmazta meg programját. Azokon belül igyekezett eljutni az egyes csoportok ifjúságához, amelyek részére külön programokat dolgoztak ki. Püspökhatvanban a Hivatásszervezet agrártagozata, annak ifjúsági tagozata a KALOT és a KALÁSZ működött. Az agrár-hivatásrendi tagozat programja:

a) Minden cseléd és mezőgazdasági munkáscsalád számára tisztességes megélhetést nyújtani.

b) A kisbérlők,. törpe és kisbirtokosok számára földbérlő, értékesítő és fogyasztási szövetkezeteket kell szervezni, a szakképzést és a belterjes gazdálkodást elősegíteni.

c) A mezőgazdasági-ipari munkásoknak tisztességes bért biztosítani.

d) A közép és nagybirtokosok részéről békés megértést és együttműködést kieszközölni.

A fenti program, mely az egymással nem azonos érdekű paraszti rétegek békés együttműködését továbbá a szakképzést hangsúlyozta, megfelelt a püspökhatvani közép és nagyobb gazdák gondolkodásmódjának. A hivatásrendi agrártagozat Püspökhatvanban laza, inkább szimbolikus jellegű szervezet volt. Ezért vonzódtak ehhez a programhoz. A 40-es évek elején több püspökhatvani gazda vett részt az érdi népfőiskola hivatásszervezeti tanfolyamain.

A KALOT, teljes nevén Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Titkárságának programját négy jelszóban foglalták össze: Krisztusibb embert! Műveltebb falut! Életerős népet! Önérzetes magyart!

 

Püspökhatvani legények

 

A mozgalom célját Páter Kerkai Jenő 1938-ban Így fogalmazta meg: ,,A katolikus nőtlen földműves és földmunkás egyének valláserkölcsi nevelése, nemzeti, szociális érzésük elmélyítése, a földművelő élethivatás s a család gondolatának ápolása, szak és általános műveltség szolgálata és a nemes szórakozásról való gondoskodás. "13

E tömören megfogalmazott jelszavak értelmében a KALOT ifjúsági mozgalom katolikus elvek szerinti életet, az általános és szakműveltség emelését, anyagilag megalapozott házhely és építési akciót, szilárd földbérleti szövetkezeteket hirdetett. Az országos zászlóbontása előtt elitképzés formájában vezetőképző tanfolyamokat rendezett. Egy-egy környékről gondos válogatás után 50-60 legényt hívtak össze három napos tanfolyamokra. 1938-39 telén 44 vezetőtanfolyamon 2000 legény vett részt. A KALOT vezetői a tanfolyamok rendszeressé tételére intézményeket hoztak létre, amelyeket népfőiskoláknak nevezték el. 1940-ben már 20 népfőiskolán 32000 legényt képeztek ki. A KALOT központi népfőiskolája Érden működött, ahová a tanfolyamokon kiválogatott legjobb képességű legényeket hívták meg továbbképzésre. Ezekből válogatták ki azokat, akiket a népfőiskolákra vittek előadónak.

Püspökhatvanban a katolikus legényegylet a 30-as évek végétől egyre eredményesebben működött. Tagjai közül 10 fő vett részt az érdi népfőiskola vezetőképző tanfolyamain. Onnan hazatérve ezek a fiatalok kultúrcsoportot alakítottak, amelybe bevonták a helybéli parasztlegények jelentős részét. Műsorukon népijáték feldolgozások, néptáncok, népdalcsokrok és klasszikus költők versei szerepeltek. Otthoni bemutatkozásuk után műsorukkal a szomszédos falvakban is felléptek. Ez a kultúrcsoport egy ideig 1945 után is működött, s ezzel hagyományt teremtett a következő nemzedék számára.

A KALÁSZ a mezőgazdaságban dolgozó falusi lányok egyesülete volt. A hivatásrendi koncepciónak megfelelően a KALOT mintájára és annak célkitűzéseivel 1937-ben indították útjára. Alapszabályát a kormányhatóságok 1939-ben hagyták jóvá. Egyházközösségenként és egyházmegyénként szervezték. Életkor szerint az elemi iskolából kimaradt és a faluban dolgozó lányokkal foglalkoztak. Célja, hogy tagjai ,, hitükben erős, erkölcsükben tiszta, nemzeti érzésükben öntudatos és gazdaságilag képzett családokat neveljenek".14

 

Püspökhatvani asszonyok. Máriás-lányok és legénykék

 

Püspökhatvanban két csoport, a kis és a nagy KALÁSZ működött. Vezetőjük Bene Klára nagyon lelkes fiatal tanítónő volt. A kiscsoporthoz az iskolából kikerült, a nagycsoporthoz az idősebb lányok tartoztak. Foglalkozásaikat télen az iskolában, a tavaszi hónapokban a vasárnapi litánia után a templom udvarán tartották. Összejöveteleiken énekeltek, népi vagy társasjátékokat játszottak, vallási tárgyú vagy felvilágosító előadásokat hallgattak. A 40-es évek elején a „nagykalászos" lányok olykor a legény egyleti fiúkkal közös foglalkozásokon vettek részt, amikor közös műsorestre készültek fel. A közös műsorban aratójátékokkal, gunaras játékokkal és színpadi párostáncokkal léptek fel. A „kalászoslányok" számára emlékezetessé vált az 1943 májusában Magyarnándorban rendezett seregszemle, amelyen a váci egyházmegyéhez tartozó községek leány csoportjai vettek részt.

 

Levente

A Horthy-korszakban a 13-21 éves ifjakat kötelező katonai előképzésben és irredenta, soviniszta nevelésben részesítették.15 Szervezete Püspökhatvanban két csoportra, illetve szakaszra oszlott. Az általános iskolából kikerült fiatalokat ún. ismétlő oktatásra kötelezték. Az ebbe a korcsoportba eső fiúkat a leventében a kis szakaszba, az annál idősebb komákat a kötelező 21 éves korig a nagyszakaszba osztották. A levente foglalkozásoknak kétféle formája volt, a téli zárt termi és a szabadtéri kiképzés. A szabadtéri foglalkozások a következőképpen történtek:

A leventék számára minden vasárnap kötelező volt a reggeli kismisén részt venni. A templomban külön helyen álltak a kisszakasz és külön a nagyszakasz tagjai. A kismise után a magyarkai levente gyakorlótéren alaki kiképzésben vettek részt. A foglalkozások menete:

Pontosan tíz órakor a két szakasz egymás mellett katonai formában felsorakozott. Minden szakasz 3 rajból állt, élükön a rajparancsnokkal. A szakaszok élén a leventékkel szemben álltak a vezető leventeoktatók. A kisszakasz főoktatója Lanczinger Ferenc tanító, a nagyszakaszé Bene József főtanító volt.

Előbb az egyik, majd a másik szakasz parancsnoka Vigyázz-t vezényelt. A csapat kürtöse elfújta a foglalkozás kezdésének kürtjeiét, majd elénekelték a Himnuszt. Utána a parancsnokok zárt rendben elvezették szakaszaikat ki-ki a saját gyakorló helyére. Ott a rajparancsnokok a főoktatónak létszámjelentést tettek, bejelentve a hiányzókat. Az igazolatlan hiányzókat a harmadik kimaradásuk esetén csendőrökkel vezettették elő. Az ilyeneket megszégyenítették. A létszámjelentés után a szakaszok a rajparancsnok vezetésével rajokra tagozódva az alaki kiképzést gyakorolták. A foglalkozások végén alaki szakaszgyakorlatokat végeztek, majd a két szakasz ismét egymás mellé felsorakozott. A déli harangszóra a Szózat eléneklésével véget ért a foglakozás. Vasárnap délután már önkéntes alapon fékpuskákkal lőgyakorlatokat végeztek.

 

Püspökhatvani leventék

 

A téli hónapokban minden héten, rendszerint csütörtöki napokon elméleti foglalkozásokat tartottak. Azokon csak a nagyszakasz tagjai vehettek részt, amelyeken szintén kötelező volt a megjelenés. A téli foglalkozásokon valláserkölcsi és felvilágosító előadások hangzottak el. Az előadásokat vagy a plébános, vagy a leventeoktatók valamelyike tartotta.

A szervezet rajparancsnokait 2-3 hetes nyári leventetáborokban képezték ki. A táborokat a Balaton mellett rendezték, amelyeken a részvétel kitüntetésnek számított. A nyári leventetáborokban a püspökhatvani leventék közül lényegesen többen vettek részt, mint ahány rajparancsnokra szükség volt.

A levente szervezetek részére időnként járási és megyei versenyeket rendeztek, amelyeken az egyes szervezetek válogatott rajai vettek részt. A versenyen az alaki kiképzés egyes gyakorlatainak bemutatását bírálták. A gazdag községek szervezeteit egyenruhával látták el a saját elöljáróságaik. A Püspökhatvan Község Elöljáróságának levente egyenruhák vásárlására nem volt pénze. Így a püspökhatvani leventék népviseletben, rézgombos mellényekben, árvalányhajas pörge kalapokban versenyeztek. A versenyek közönsége a püspökhatvani leventéket ezért „rézgombosoknak" becézte, akik több járási versenyt megnyertek.16

 

Püspökhatvani leventék

 

A levente szervezet történetét három szakaszra oszthatjuk. Az első kezdeti szakaszban a testnevelésre és a sportra helyezték a fő figyelmet. Ki tud gyorsabban futni, ki tud messzebbre, vagy magasabbra ugrani, ki tudja a súlyt, vagy a kalapácsot messzebbre elhajítani stb. Az számított jó leventének, aki a versenyekben a legnagyobb teljesítményt érte el, aki legtöbb sportérmet tudott szerezni. Az összejövetelek sportjellege élményszerűvé tette a foglalkozásokat. A 30-as években a levente foglalkozások katonai jellege, az alaki kiképzés, a zárt rendben való masírozás került előtérbe. Itt azok a leventék érvényesültek jobban, akik katonásabban tudtak vezényelni, szalutálni vagy fegyvergyakorlatokat elvégezni.

A levente szervezet utolsó éveiben már szerepet kapott a művelődés és a kultúrált szórakozás is. Ez a szakasz a 40-es évek elején vette kezdetét, amikor is sorban épültek a falusi leventeotthonok. Püspökhatvanban az első leventeotthonnak a volt régi iskola termét rendezték be 1941 őszén.17 A teremben petróleum lámpa helyett ún. maxim lámpa égett, mely szokatlan fénnyel világította be a helyiségeket. A berendezéshez tartozott egy rádiókészülék, melynek jelentősége azért volt nagy, mert ekkor a háztartásoknál még alig volt rádió. A leventeotthonoknak volt továbbá több sakk és egyéb társasjáték felszerelése. A püspökhatvani leventék leventeotthonukat hamar megkedvelték és nagy létszámban látogatták. A Lanczinger-féle hentesbolt és jégverem helyén 1943-ban épült fel az új leventeotthon.18 A hozzávaló házhelyet a község elöljárósága, az anyagi támogatást a Leventék Országos Egyesülete, a fizikai munkát pedig maguk a leventék adták. Ezt a helyiséget a leventék 1944 őszéig használták. A II. világháború után közvetlenül az ifjúság érdekei háttérbe szorultak. A helyiséget az akkori községi elöljáróság a legkisebbek céljára, azaz óvodának adta át.19

 

Szarvasmarhatenyésztők Egyesülete

Püspökhatvanban a tejtermelést célzó szarvasmarha tenyésztés, mint egyik fő jövedelmi forrás mellett, azzal szinte egyenértékű volt a bika tenyésztés. Miként fentebb már említettük a húszas évektől Püspökhatvan megyeszerte ismert volt tenyészbikáiról. A tenyésztőknek a legjobb propagandát bikáik mezőgazdasági kiállításokon nyert díjai jelentették.

 

Mezőgazdasági tanfolyam résztvevői - 1936

 

Magyarországon 1926-ban megalakult a Szarvasmarhatenyésztő Egyesület. Célja volt:

„Törzskönyvezéssel szimentáli jellegű, középnagy testű, egészséges szervezetű, jó takarmány-értékesítő és minél jobb teljesítőképességű, vegyes hasznú szarvasmarha kitenyésztése. "20 A Szarvasmarhatenyésztő Egyesület követelésére 1933-ban elrendelték, hogy mezőgazdasági kiállításokon a továbbiakban csak törzskönyvezett bikák utódaival lehet részt venni. A püspökhatvani bikatenyésztők, ha továbbra is akarták tartani jó hírnevüket a bikapiacon, kénytelenek voltak keresni a megoldást. Bátyi István akkor ügyvezető pénztárosa volt a püspökhatvani Tej szövetkezetnek. Megfelelő kapcsolatai révén 1934-ben felvették őt a Pest-Pilis-Solt-Kiskun Vármegye Szarvasmarhatenyésztő Egyesületébe. Az ő kezdeményezésére még abban az évben megalakították PPSKM Szarvasmarhatenyésztő Egyesület püspökhatvani csoportját. Vezetője az iskolaigazgató Bene József lett. Mint főtanító a 17 kh. tanítói földön maga is jól gazdálkodott. A Tej szövetkezethez tartozó bikatenyésztők mellett élvezte a Kistejcsarnokhoz tartozó bikatenyésztő nagygazdák rokonszenvét is. így vezetésével a közös érdek ismét egymás mellé hozta a megosztott püspökhatvani parasztok élvonalát. Azért csak az élvonalát, mert az egyesület alapszabályában rögzített feltételeknek csak a legjobban gazdálkodó parasztok tudtak megfelelni.

 

Vizler Mihály tenyészbikája

 

A belépés feltételei voltak:

„Félévenként és tehenenként 4 pengő ellenőrzési és tagsági díj. Az ellenőrzött tehén esetén szimentáli jellegű pirostarkának, vagy a tenyészcélnak megjelelő egyéb fajtának kellett lennie. Megvolt szabva a tehén tejhozamának napi kg. mennyisége, a zsírtemelés mennyisége, a zsírszázaléka és a napi liter tejhozama. "21

A felsoroltakon túl, voltak további ellenőrzési és bírálati szempontok. Az ellenőrzött állomány 20 darabnál kevesebb nem lehetett. Az ellenőrzött állomány mennyiségét ui. a nagyüzemi állattenyésztők - közép és nagybirtokosok - számára szabták meg. A kisgazda csoportok esetén ez a szám az egész ellenőrzött állományra vonatkozott. A püspökhatvaniak a PPSKV Szarvasmarhatenyésztő Egyesület nyilvántartásában „Püspökhatvani kisgazdák" c. szerepeltek."22

Bene József az egyesületi csoport tagjai részére 1936-ban egyhetes egésznapos állattenyésztési és takarmányozási tanfolyamot rendezett. A tanfolyam előadói között ott szerepeltek az akkor országosan elismert mezőgazdasági szakemberek.23 A törzskönyvezés eredménye lett, hogy a püspökhatvani állattenyésztők Bene József irányítása mellett nagy tejhozamú, szép küllemű, országosan is jegyzett tehénállományt alakítottak ki. Bikáik állták a versenyt az ország legjobb állattenyésztő nagygazdaságaival. Bátyi István neve ott szerepelt a PPSKV Szarvasmarhatenyésztő Egyesület 1936-37-es évkönyvének tisztikarában, mint a választmány tagja.

Tisztelettel megállapítható, hogy Bene József a két világháború közti munkásságával nagymértékben hozzájárult a püspökhatvani parasztok egy részének jobb megélhetéséhez.

 

Munkában a bíráló bizottság

 


 

Lábjegyzetek:

  1. PML Vo.Ph.képv.t. jk. 1919. aug.-i bejegyzés
  2. Uo.
  3. PML Vo.Ph.képv.t. jk. 1920. febr. 26-i bejegyzés
  4.  PML Vo.Ph.képv.t. jk. 1921. szept. 10-i bejegyzés.
  5. A Takácshegy alján, az úrbéres telkesgazdák 5 szegény család részére térítés nélkül átengedtek házhelynek való akkora területet, amennyit a hegyoldalból saját maguk ki tudtak alakítani. Ez a házsor a 30-as években épült.
  6. Címtár 200.
  7. Lásd: Tejszövetkezeti jk. 1926. évi bejegyzése.
  8. PML Vo. Képv.t. jk. 1926. évi bejegyzése
  9. Erre vonatkozó írott forrásokkal nem találkoztunk. Adatközlő: Bátyi István sz. 1897.
  10. A 30-as évek adatait a Címtár 200. alapján állítottuk össze.
  11.  Adatközlő: Mészáros István építő-anyagipari technikus, aki 195l-l956-ig vezette a püspökhatvani kőbánya körzetet. Utána nagyobb bányákban üzemvezetőként dolgozott.
  12. Gergely 164-165.
  13. Gergely 244.
  14. Gergely 217.
  15. MÉK 1978. 860.
  16. Adatközlő: Bánhegyi János, volt levente rajparancsnok sz. 1924.
  17. PML Vo.Ph. Képv. T. jk.1941 okt.24.-i bejegyzés
  18. Uo. 1943. dec. 22,-i bejegyzés
  19. Uo. 1945. máj. 20.-i bejegyzés
  20. A Szarvasmarhatenyésztő Egyesület 1936-37. évi beszámolója.
  21. A Szarvasmarhatenyésztő Egyesület 1936-37. évi beszámolója.
  22. A Szarvasmarhatenyésztő Egyesület 1936-37. évi beszámolója.
  23. Adatközlő: Bene József

 

 

   
Előző fejezet Következő fejezet