| |
Répáshuta a bükki üveggyártó huták legfiatalabb települése, 1790-ben említik először ezen a néven. A múlt század végén megszűnt az üveggyártás, s a megélhetés alapját mindenekelőtt az erdő nyújtotta (erdei munkák, fatermékek, gyűjtögetés, fafaragás stb.). Jellegzetes foglalkozásuk a mész- és a faszénégetés, ill. valamennyi terméküknek az Alföldre történő fuvarozása. A közeli nagyipari üzemekben való munkavállalás következtében a 20. század közepétől érzékelhető a község jelentősebb fellendülése.
Az 1930-as évek elejéig házaik kétosztatúak, az egyik helyiséget a konyhapitvar (kuhiňapitvor), a másikat a ház (hiža), ill. szoba (soba) alkotta. Tüzelőberendezésük a búboskemence (pec) volt, amelyhez régebben szabadkémény (slobodní koh) járult.
A szlovák tájházat a falu településének 200. évfordulója előkészítése során 1989 nyarán hozták létre. A helység szélére épített csordásházból alakították ki. Az L-alakú épület utcai frontján lévő két helyiséget rendezték be a korábbi kétsejtű répáshutai házak mintájára. A tájház átépítésében, a kiállított anyag összegyűjtésében a község lelkes lokálpatrióta lakossága nagy számban vett részt. A közadakozás eredményeként létrejött gyűjtemény lehetővé tette, hogy hitelesen tudják bemutatni az egykori berendezést, amely a két világháború közötti állapotot rögzíti. Jelenleg 240 darabból áll ez a gyűjteményük.
A tájház első helyisége a konyha (kuhiňa). Az ajtóval szemben az ablak előtt láthatjuk a karoslócát (lavica). Előtte áll az asztal (stol), ill. a székek (stolček). A balsarokban van a csikósparhet (čikóš), s mellé helyezték a különböző konyhaeszközöket. Jobbra a kamrát szimbolizáló térben vannak ezek az eszközök: tepsik (tepša), káposztagyalu (hobla), szakajtók (vahanek), köpülő (zbenka), mángorló, hurkatöltő, sajtár (zohtár), a kanáltartó (ližňik) és a fakanalak (ližica). Az ajtó felett cseréptányérokat (taňer) akasztottak fel.
A szoba berendezése is egyszerű. Középen áll az abrosszal leterített asztal, körülötte négy szék. Mögöttük a komód (kasňa). Rajta a bükki üveghuták termékei, üvegkancsók, poharak, továbbá tányérok. A komód fölött a tükör (zrkadlo) látható.
A szoba ablak felőli oldalán áll az ágy (posiela), valamint a régi sifon (skriňa). A másik oldalon szintén található ágy, s az ágy végénél a menyasszonyi láda. A falakon szentképek (svati obraz) függenek. A tájházat kiváló miskolci néprajzkutató muzeológus, Viga Gyula rendezte be. Ő írta a tájházról szóló ismertetőt is.
A tájház fenntartója a répáshutai polgármesteri hivatal. A gondnoki feladatokat is a polgármesteri hivatal látja el. Cím: 3559 Répáshuta, Kossuth u. 2. Telefon: (46) 390-113.
Megtekintése: a látogatási igényt minden esetben a polgármesteri hivatalnál kell bejelenteni, s ők gondoskodnak a nyitvatartásáról ill. a vezetésről.
A tájház címe: 3559 Répáshuta, Szabadság u. 4.
IRODALOM
Viga Gyula: Répáshuta, Tájház. Tájak - Korok - Múzeumok Kiskönyvtára, 463. Budapest, 1993.
 |
| Az egykori répáshutai üveggyártás emlékei |
 |
| A tájház konyhai berendezése |
 |
| A tájház bejárata répáshutai népviseletű kislányokkal |
| |