|
|
|
Kecskemét színészete vidéki városaink között a legrégibbek egyike; éppen száz évvel azután, hogy itt az első magyar színészek megfordultak, nyílt meg az a fényes csarnok, melyet Kecskemét közönsége emelt a Múzsáknak. E száz év történetének jelentősebb mozzanatait foglalják magukba a következő sorok. Adalék ez a magyar színészet fejlődéséhez, melynél a kutató gyakorta csak halvány körvonalakra, általános nyomokra talál ott, ahol az olvasó részletes leírást vár. Mert az adatok többször megszakadnak és 1830-ig nem tudjuk pontosan megállapítani, hányszor volt Kecskemétnek színésztársasága. Az első években még azt sem tudjuk, kik jártak itt, mert név helyett csak ,,director"-t vagy „Nemzeti jádzótársaság"-ot írtak a kérvények vagy jelentések alá. Biztos adatunk száz év alatt kereken száz színtársulatról és 70 igazgatóról van. Megfordultak itt elsőrangú társaságok, mint Kelemen Lászlóé, Kilényi Dávidé, Éder Györgyé, Komlóssy Ferencé, Gócs Edéé, Latabár Endréé, Hetényi Józsefé, Láng Boldizsáré, Némethy Györgyé, Krecsányi Ignácé, Miklóssy Gyuláé, Rakodczay Pálé többször is; de a többi csak másod-harmadrangú, sőt még ennél is alacsonyabb színvonalú.
Kecskemét színészete nem oly kimagasló határpont a magyar színészet történetében, mint Buda, Pest, Székesfehérvár, Kolozsvár, Miskolc, Kassa vagy Arad; de műpártoló közönsége által a színészet országútjában mindig biztos letelepülés helye. Sokszor egymás sarkába léptek itt a vándor társaságok. Színészetünk több jelese innen indult diadalai színhelyére. Már az úttörők közt találunk két tehetséges kecskeméti ifjút; itt kezdte jóval előbb dráma írói működését Simai Kristóf piarista, itt színészkedett utoljára Petőfi és városunk adta a magyar drámának a halhatatlan Katona Józsefet. Fővárosi művészek mindig szívesen jönnek ide.
A kecskeméti színészet műsora, amennyire ismeretes, elég válogatott; Shakespeare és Moliére remekei az első nyomoktól fogva máig szerepelnek rajta. A vidéki színézet selejtes darabjai nem tudták lelkesíteni közönségünket; de jó darabokkal ős gondos előadásokkal sok hiányt el lehet vele feledtetni, amit Végsey Sándor, Mátrai István, Völgyi György és Pesti Ihász Lajos szezonjai bizonyítanak. Száz év alatt számra tekintélyes, kitartásra állhatatos állandó színházi közönség fejlődött, mely eleinte hazafi s ágból és áldozatkészségből ment színházba, de ma már műélvezetet vár, mely évről-évre fokozódó igényeit kielégítse.
Európában az ókori klasszikus színészet után a színjátszás legrégibb emlékei a középkorban kezdődő és néhol — így Oberammergauban vagy a mi falvainkban — máig fennmaradt misztérium- vagy passió-játékok. Az egyház fő ünnepeihez csatlakozó dramatizált jelenetek ezek, a karácsonyi, vízkereszti, nagyheti husvéti bibliai események köréből, vagy a szentek életéből, amelyekbe népies és humoros elemek is vegyültek. Előadásuk a te m p lomban, az iskolában vagy szabad téren történt; szereplői a papság, majd a tanulók és világi hívek. Hazánkban 1440-ben Pozsonyban tudunk az első ilyen előadásról. Föltehetjük, hogy Kecskeméten is voltak ilyenek, de biztos adataink nincsenek róluk.
A magyar dráma és színészet igazi bölcsője az iskolai dráma. A legelső magyar drámafélék, melyek az irodalomban a 16. században megjelentek, az iskolai dráma bélyegét viselik, hiszen szerzőik protestáns papok vagy iskolamesterek. A jezsuiták pálosok, kegyesrendiek iskoláiban szintén régi nyomai vannak az. iskolai színielőadásoknak latin és magyar nyelven, melyek klasszikai, magyar történeti és bibliai tárgyakkal foglalkoznak. Ez iskolai előadások szereplői közül lettek aztán az első színészek, Pesten 1790-ben egyetemi hallgatókból, Erdélyben a nagyenyedi főiskola diákjaiból 1792-ben.
A legelső kecskeméti színielőadások a piarista iskolai szín játékok. A kegyesrendiek iskolai drámái egykorúak a magyar piarista renddel. Ahol letelepedtek, ott csakhamar előadásokat is rendeztek. Kecskemét, ahol 1715-ben telepedtek le, szintén gyakran látott iskolai színjátékot. 1715-től 1776-ig 30 latinnyelvü itten i iskolai drámaelőadásról tudunk; köztük három magyar történelmi tárgyú.2
A 18. század második felében az iskolai dráma fokozatosan magyarnyelvűvé válik. Simai Kristóf, a magyar dráma történetében nevezetes író-pap, itt írta első vígjátékát. Simai 177 2- b e n és 1777-ben tanított Kecskeméten. Nagyon szeretett itt lenni s itt írta 1772-ben első vígjátékát „Mesterséges ravaszság" címen, melyet ez évben növendékeivel a közönség nagy tetszése mellett elő adatott. A darab Plautus „Mostellaria" (A kísértet) c. vígjátékából készült és nincsenek benne nőszereplők, mint a világi színpadra való későbbi átdolgozásában, a „Váratlan vendég"-ben sem. A darab nagy sikert aratott mindenfelé; nagy hatására mutat , hogy lefordították németre is.3 Simai a darabot 1775-ben kiadta s e művét a magyar nőknek ajánlá, kiknek elhanyagolt nevelésén mindenáron segíteni akart.
Az iskolai dráma virágzott még akkor is, midőn a magyar színészet már önállóvá lett. A piarista színműírók dolgoztak mind a két színpadnak; Simai, Endrődi, Dugonics, Egervári darabjai, fordításai úgy készültek, hogy az iskolában és iskolán kívül elö lehetett adni. A 19. század második tizedében pedig divattá lett a napról-napra sűrűbben megjelenő világi színdarabok átdolgozása. Kecskeméten kedvvel játsszák az újra átdolgozott „ Kodrus király"-t, 1823-ban „A talált gyermek"-et Nováky átdolgozásában, Kotzebue után „A szerencsétlenek"-et, Kisfaludy Károly több víg játékát stb. Műsoruk lassan a népiesség felé hajlik; így pl. 182 3 . évi „Szomorú és víg elegyes játék" c. népszínművükben Zöld Marci és Becskereki híres zsiványok, egy tót kocs m áros , egy németes beszédű „slajfer", az üstös cigány stb. a szereplők. Amint azonban a magyar színészet erősödött, elnémult az egykor oly vidám és lármás iskolai színpad Kecskeméten is.4 Helyette tért foglalt a hivatásos színészet.
Ez a színészet nem volt lassan fejlődő intézmény nálunk , hanem a nemzeti közhangulat rögtönös alkotása. A magyar szinügy érdekében az 1790. évi országgyűlésen kimondott e l s ő buzdító szót nyomban a tettek is követték, országszerte meghallották a buzgó hazafiak. Kelemen László és társai, az első magyar színtársulat, nem útszéli öszeverődött csapat, hanem lelkes honfiak fiatal társasága; céljuk a nyelvet terjeszteni és „pallérozni''
Az úttörők közt volt két kecskeméti ifjú, az ügyvédi pálvára készülő Szomor Máté és Nemes András. Azon időben, midőn Révai megindította a magyarosodási mozgalmat, Debrecenben jogászkodtak. Otthagyták a tantermeket és lelkesedéssel csatlakoztak Budán ama kis csoporthoz, mely annyi küszködés közt, de lankadatlan buzgalommal megteremtette a magyar színészetet. Kelemenek sajnos csak az utolsó percben gondoltak a játszóhelyre s a szín háztulajdonosok önzése két évre fölfüggeszté a játszást. Ekkor fordult a társaság nyomtatott körlevélben kétszer is erkölcsi és anyagi támogatásért városunkhoz, 1792 aug. 14-én és okt. 15-én, nemzetnevelő céljait fejtegetve. A városi tanács 1792 aug. 21-én így határozott: „A Pesti Magyar Jádzo Társaságnak azon Levele, melyben azt jelenti, hogy a Téli jadzásokra alkalmas szállásról gondolkoznának el olvastatván, kértek azon, hogy ebbeli igyekezetekben segicséggel lennénk; kérések adando alkalmatossággal fog secundáltatni."5
Földieink ekkor hazatértek s itthon ügyvédkedte k A ritka jó kedélyű Szomor Máté s a színpadon és az életben egyaránt kedvelt Nemes András igen használható színészeknek bizonyultak, ügyeskedtek shaksperei szerepekben is. Szomor Máté a műsor gazdagításában jelentékenyen közreműködött.6 Tőle való az első magyar színészet kedvelt vígjátéka, a „ Kiki a maga háza előtt seperjen" (később „Rontóprókátor" címmel is adták). Fő személyei, egy prókátor és patvaristái, olyan speciális magyar társaséleti a lakok, melyek sehol másutt nem voltak ennyire népszerűek. A tó t patvarista az első tótosan beszélő alak színirodal m un k ban. Az egyfelvonásos darab ügyes átdolgozása a „Jero m e pointu" c . francia eredeti Meyer Fr. W.-tő l való német fordításának. Szomor másik átdolgozása Moliére „Amfitrion" c. színdarabja.7
Hanem színészetünknek előítéletekkel, felsőbb hatalmakkal, a virágzó német színészettel, a magyar nyelv és nemzetiség minden ellenségével élet-halálharcot kellett vívnia s 1796 husvétján a lelkes színészcsapat a szélrózsa minden irányában elszéledt. Vérző szívvel vette Kelemen László kezébe a vándorbotot s indult meg 4 férfi és 3 nő társával a vidékre, hogy velük Erdélybe juthasson. Kecskeméten, hol egykori pályatársaik megtelepedtek, szíves fogadtatás biztonságában 1796 június 4-től több napi pihenőt tartottak. A cserepes vendéglő, most belső kórház udvarában a fészerből nézőhelyet rögtönözvén, nagy részvét mellett tartottak 5 — 6 előadást.
A kecskeméti színészet születési éve tehát 1796. Színészi hagyománykép fennmaradt, hogy Szomor Máté vígjátéka, továbbá német átdolgozások után „Othello, a velencei szerecsen', ,, Romeo és Julia", „Hamlet" meg a „Talált gyermek" kerültek előadásra. Nyilván ez adott alkalmat a helytartótanácsnak és a városi tanácsnak az első színügyi intézkedésre, hogy kihirdették Mária Terézia királynő 1772. évi rendeletét, melynek 2. pontja szerint „ Vasárnapokon és Ünnepnapokon a Comedia Házakat dél esti 7 óra előtt kinyitni ... 10 vagy 11 órán túl illyetén helyeken mulatni szabad ne légyen.8
A kecskeméti időzés azonban szétosztásig vitte a társulatot;, a tagok nélkülözések közt vánszorogtak el Erdélybe, ahol várakozá son felül jól fogadták őket. Kelemen nejével Ráckevére vonult vissza, de amint egy kis pénzre tett szert, újra társulatot alakít ó it, mellyel 1800 június 1-től augusztus 14-ig Kecskeméten is játszott „ingyen engedett Épületben. A város barátságos elfogadásokou kívül szabad szállásokkal és fuvarozásokkal is segítette.9 Ját szották többek közt Kelemen László „Csapó Péter vagy a kincs ásók", Simai Kristóf „Házi orvosság" és „Zsugori c. vígjátékait. Ugyanekkor, 1800 aug. 18-án Szerelemhegyi (Liebenberger í And rás, a színtársulat tagja ,,a magyar nyelvnek gyarapítására és a Magyar Jadzo Társaság fent tarthatasanak eszközlésére m int egy 18 Magyar Operakat vagy is Enekes Komedia jatékokat készítgetvén el" ezek kinyomatására segélyt kért. A városi tanács 20 írttal segélyezte.10
Meg volt tehát vetve a kecskeméti színézet alapja. Később sűrűbben jöttek ide színészek, az adatok azonban meg-megszakadnak. Kecskemét városa levéltárában a legközelebbi adat színészetünkről 1 810-ből való.11 Még pedig az a ( elhívás, mvlyet Pestmegye küldött szét, költségeket kérve a nemzeti játékszín alapjához. A február 26-án tartott tanácsülésen „a Kérdéses Institutumra 500 Forintok ajánltattak és Perceptor Ur által ki Fizettetni rendelteltek. Hogy pedig ezen ditső Czé l előmozdításában a tehetőssebb privát Lakosok is Részt vehessenek, azok erre Fa- Bíró Ur által meg szólíttatni és serkentettni rendeltettek; ez alkalmatossággal már a jelenlevő Tanátsbeli Urak Fő Bíró Urnak példáját követvén, ditséretes ajánlásaikat megtevék." Ime, ez adat is fényesen bizonyítja, hogy a kecskemétiek a nemzeti m ű velődés ügyét mindig felkarolták.
A második magyar színészet Pesten (1807 — 1815) ismét egy kecskeméti ifjút vont Thália szolgálatába. Katona József — miután valószínűleg már tanulókorában szerepelt az itteni piarista iskolai színpadon — 1810-ben ment a pesti egyetemre és mint számos társa, csakhamar föllépett „delectans actorképen " '. Mint kecskeméti fiút Nemes András és Szomor Máté példája vonzhatta, hajlama is ösztönözte és műkedvelő színész lett anélkül, hogy elhagyta volna az egyetemet. Arról is van adatunk, hogy 1815-ben egy ideig Komáromban volt Balog István társulatánál. Kortársai közül Balog István és Déryné igen elismerően szólnak játékáról . E színpadra lépés bennünket azért is érdekel, mert ekkor ébredt fel lelkében a vágy, hogy maga is színműveket írjon.
Eleinte csak fordítgatott Ziegler, Kotzebue és mások után németből; de mihelyt jobban megismerte a színpadot és foglalkozni kezdett Shakespererel , Schillerrel: ő is megpróbálkozott eredetieket írni. Összesen húsz drámai művéről tudunk, amelyek közül tíz elkallódott. Első eredeti műve vígjáték volt, a „Farsangi utazás" 5 felvonásban, melyet alkalmasint 1811-ben Irt s amely 1812-ben került színre itt Kecskeméten egy vándor társulattal; de kézirata elveszett s tartalmáról nem tudunk semmit. Még egy vígjátéka volt Katonának, mely sokáig lappangolt: „A rózsa vagy a tapasztalatlan légy a pókok közt" , melyben színészkedése egy epizódját akarta színpadra vinni. Katona komor életét egy napsugár derítette fel: szerelme Déryné, akkor még ifjú leánv iránt. Titkát azonban senkinek sem árulta el, még a művésznőnek sem, aki úgy látszik egy darabig kacérkodott vele, aztán férjhez ment egy Déry nevű színészhez. A vígjáték 1814-ből való s az alapjául szolgáló epizódot a kiváló művésznő nagybecsű naplója is említi.
Katona többi darabjai mintha csak előkészítő kísérletek lennének „Bánk bán"-hoz, amelynek terve már eleve élt a költő lelkében. Mintegy másfél évig dolgozott e tragédiáján s 1815 szeptemberében elküldte a kolozsvári pályázatra. Ez évben, bár nem minden fájdalom nélkül, a színpadtól is megvált, mivel atyja rossz néven vette , hogy annyi költség és tanulás után csak színész tudjon lenni. 1816-ban tehát ügyvédnek esküdött fel Pesten és 1820-ig ott maradt .
1815-ben megszünt a második magyar szinészet is Pesten, bár Pestmegye ujabb gyüjtést rendezett a nemzeti játékszín épületére, amire városi tanácsunk 1815 júl. 17-én ujra 200 frtot ajánlott és a tehetősebb lakosokat ujabb adakozásra szólította.12 Egy kis csapat . Láng Ádám és Udvarhelyi Miklós vezetése alatt, decemberbe n néhány szek e r é n, a legnagyobb nyomorban és hidegben elindult Pestről. Ruházatukat még indulás előtt lefoglalták a hitelezők, úgy, hogy igazán rongyosan érkeztek Kecskemétre. A nyomor és hideg által teljesen elcsigázott színészcsapat iránt fölébredt a lakosság könyörülete. Ruhával és élelmiszerekkel látták el a színészeket. Dec . 15-én a városi tanács a játszási engedélyt megadta , sőt színházépítésre is hajlandónak nyilatkozott.13 Itt azután olyan pártolásban részesültek, hogy annak hírére más társulatoktól is többen elszöktek és belépte k a kecskeméti társulatba. Az uj és légi tagok között 1816-ban p ö r támadt a Pestről hozott darabok tulajdonjoga fölött. A pörös darabok jegyzéke (72 darab , megvan a levéltárban.14 Az bizonyos , hogy Katona Józseftől játszták a „Borzasztó torony"-t, „Az üstökös csillag"-ot és „Luca s ? ékc"-t. Udvarhelyi itt barátkozott meg Katonával, aki neki Bánk-bánját egy délutáni órákban atyjának szövőszékére ülve egy kancsó bor mellett felolvasta."15
A város a színház iránti gondosságának ujabb jelét adta a társulat által szerkesztett színházi statutum jóváhagyásával 18 13 m árc. 26-án. E statutum a következő:
Igazán körültekintő gonddal szerkesztett szabályzat. Azonban a nagyobbodó társaság ellátása megsokosítá az anyagi gondokat és láthatóan elemészté a magyaros vendégszeretetű, de szegénv kis város közönségének áldozatkészségét.. Láng és Udvarhelyi, belefáradva az igazgatás gondjaiba, félév mulva lemondta k Udvarhely i és neje többedmagukkal a debrecen-nagyváradi társulathoz mentek, s a tanács ezzel az ajánlással bocsátá őket útnak :.pr. 8. illetve 19-én: „a Játszó-színen kellemetes magok alkalmaztatásával a többek felett magokat különössen megkülönböztetvén, méltó tekintetet érdemelnének."18 Hanem ami a társulat művészi színvonalát illeti, az bizony nagyon is szerénynek jellemezhető. Alpáthosz és síránkozó hang uralkodott, a műsor a pesti időzés maradványaiból telt ki. A vezető nélkül maradt társulatot Ujfalusi Sándor igazgatta tovább, dicséretes igyekezettel, de kevés szerencsével. 1871 augusztusában Kilényi Dávid jött ide egy kóbor csapattal, de csakhamar eltávoztak mindannyian. Kilényi 1818-ban ismét három hónapot töltött Kecskeméten. 19
Hogy a következő években jártak-e itt színészek, arra nincs biztos adatunk. Hanem nyoma van annak, hogy e tősgyökeres magyar városba betette lábát a német színészet. Mondanunk sem kell, hogy a magyar Alföldön nem a német színészet korifeusai jártak, hanem az ausztriai színészek kimustráltjai. Az alsóbbrangú mutatványoktól kezdve a drámai előadásokig mindent készletben tartottak és leginkább oly mutatványokkal álltak elő, amelyeket Bécs ízlése már száműzött. A műveletlen ízlésnek hódolva, erkölcstelen rögtönzésekkel igyekeztek mulattatni a közönséget. Magánéletük is botránkoztató volt, úgy hogy a német színészet szereplése Kecskeméten sem az ízlés, sem az erkölcsiség emelésére nem szolgálhatott.20
Kilényi társulata, mely dunántúli szereplése alatt elsőrangú társulattá lett, — 1820-ban Dérynét is tagjai között találjuk, — ez év végén ketté vált. Déryné és vele többen Komáromból Székesfehérvárra igyekeztek, de csak Dérynét fogták ott, a többiek reményükben csalatkozva, kénytelenek voltak tovább vándorolni. Erdélybe mentek, ahol 1821 március elején beolvadtak a kolozsvári színtársulatba. Utjokban mindenütt, így Kecskeméten is, részvétlenséggel találkoztak.21
1822-ben egy kisebb társulat játszott városunkban. Tőlük maradt fenn a legrégibb színlap, melynek szövege ez :
A Felsőbbek Engedelmével
Béla Futása
vagy
A Magyar holtig marad Hív Fejedelméhez
Nemzeti Vitézi Néző Játék 2 Felvonásban
| Személyek | |
| 4 Béla Magyar Király | Fülöp Úr |
| Mária a' P' elesége Görög Hertzegn ő | Fülöpné a . |
| Lajos és Sarlotta gyermekei | * * |
| Szent János rendje Vitéze | Seres Úr |
| Kálmán Magyar Nemes | Kassay Úr |
| Ennek Lovas Legénye | Turtsany Úr |
| Egy a M á ria Udvari Dá m ái közül | idegen L. a. |
| Egv m ogo l követ | Toronyai Úr |
| Budimir és Branislav - föharamiák Álmisból | Baky Úr, Muslay Úr |
A Játékot bé végzi a (Tit.) Nemes Városa meg világossítot Czimere Melet Enekeltetett kar ének Tekéntetes Partfogóink !
Ezen Mai Játék jövedelme a Theatrumi Dekoratzioknak nemü részben lehett ő meg javítására leven meghatárolva alázatosan esedezik a' Társaság nagy lelkü pártfogásokért. Baky Muslay és Seres Urak mint ujonan meg érkezet Tagjai a' Társaságnak kivanyák magokat nagy lelkü hazánk fiainak kegyeségegbe ajanlni
Kezdődik 8 órakor
A társulat tehát először négy férfiból és két nőből állt, akikhez ujabban 3 férfi jött. A darab Kotzebue műve, melyet Csery Péter fordított. 1822-ben az első magyar opera lett belőle, Kuzicska József kolozsvári karmester zenéjével.22
1823 decemberében Ladányi Zsigmond és Kováts István .. Magyar Játzó Társaságnak Direktorai" négy előadásra kaptak engedélyt a várostól; ezután „minthogy ezen városban a' pénz szűke szembetünőleg van, utjoknak folytatására utasíttattak."23
1825 végén ismét Kilényi Dávid társulata telepedett le Kecskeméten.24 Ö szerencsésen keresztülvitt körútjai alatt igen kedvező viszonyok közé jutott. A fennmaradt 1826 január 14-iki s zinlapon találjuk Kilényi igazgató nevét, ki szép férfi s jó színész volt; Széppataki Johannáét, Déryné nővéréét, akinek kezdetben semmi kedve sem volt a színészethez, de később meglehetős színésznővé vált s igen szép színpadi alakja volt; kiváló erők még Hubenai Ferenc és Kátz Pál, a többi szereplők ( 4 férfi, 2 nő) is jól összetanult tagok. A darab: Botskai István 1812 óta van műsoron, tulajdonkép Kotzebue .,Ubaldo"-ja, melyet Láng J. Ádám ültetett át magyarra.25 Általában Kilényiék műsora nagyobbára fordításokat, a fővárosban ismeretlen fércműveket mutat fel ez időből. De játszották Katonától a „Monostori Veronká"-t, mind a két „Ziská"-t és „Hédervári Ceciliá"-t is. A társulatot kedvelték városunkban, úgy, hogy mikor távoztak 1826 márc . 11-én Kilényi őszre visszatérési engdélyt kért, a tanács ezt megadta.26
1826 nyarán a miskolci társulat egy töredéke jött Kecskemétre, a híres pergő Celesztin vezetése alatt. A kellemes nyári estéken a „Kecskés" vendéglőnek (most honvédkaszárnya) kockás kerítésű s ez alkalomra kicsinosított kertjében játszottak. Műsorukon a „Béla futása" daljáték, Katona „Szent István"-ja, „Bátori Mária", Shakespeare „ Hamlet"-je és „Makrancos hölgy"-e is szerepelt.27 Celesztint rendkívül patetikus előadásáról emlegetik. E társulat a szinész-becsület érdekében Spitz Dávidné ellen panaszt is telt. A nevezett nő minden igaz ok nélkül őket „ pénz tsalóknak, tolvajoknak, keringőknek nevezvén, felettébb megmotskolta." Az asszonyt beidézik s azt vallja, hogy csak a színlap-hordót szidta, amiért fiát a színészethez csalta. Mint nyelveskedésért több ízben megfenyített nő „12 kissebb korbátsokkal fenyíttetni rendeltetett."28 A társulat innen Pestre ment.
1826-ban még egy társulat járt Kecskeméten, Éder Györgyé, mely akkoriban szervezkedett. 1826 okt. 20-án Dany Zsigmond piarista, censor e társulatnak a városi tanács által kihirdetteti a helytartótanács tilalmát uj darabok előadására.29 Decemberben a társulat távozni kénytelen és színpadi fölszereléseit megvételre ajánlja a városnak. Kún János másodbíró, Hajagos József és Tóbi István esküdtekkel és két mesteremberrel 120 frt 1 8 krra becsülték az „Arany sas" vendéglőben levő készleteiket, melyeket leltár mellett a városházához vitetnek, adandó alkalomra való megőrzés végett.30
Az „Arany sas" színpadának elbontása napirendre hozta az állandó színház kérdését. Az eszmét Katona József vetette f e l. Még nem mondott le egykori eszményéről. „Bánk-bán"-ja a kolozsvári pályázaton szóba sem jött, a censura nem engedte színrevitelét. Katona tehát verses ajánlást írt hozzá és fölajánlotta szülővárosának, amely szívesen fogadta: 100 frt tiszteletdíjat szavazott meg a költőnek, egyszersmind az akkor éppen üresedésben levő városi alügyészi hivatalra is megválasztá.
Hivatala elfoglalásakor azonnal hozzálátott „Bánk-bán ki adásához, amely 1820 végén meg is jelent Trattnernél Pesten, de az irodalomban nyomtalanul enyészett el. A színpad is alig vett róla tudomást 1834 augusztus 30-ig, amidőn Egressy Gábor Kolozsvárt jutalom játékául veszi, elragadja vele a közönséget és reá irányozza az írók figyelmét. Ma már mindnyájan valljuk, hogy „Bánk-bán" nemcsak a legjobb magyar tragédia, hanem egyszersmind a legkitűnőbb magyar történelmi darab.
Midőn Katona látta, hogy a nagyközönség, melytől pedig elég tételt remélt, ott hagyja penészedni „Bánk-bán"-t a könyvárusi polcon, hátat fordított a költészetnek. Ha mindjárt sejtelmével birt is munkája becsének, ami kitetszik a „Tudományos Gyüjtemény"-ben, darabja megjelenése után nem sokkal kiadott cikkéből: előbb-utóbb el kellett vesztenie kedvét a jégnél hidegebb közöny miatt. Az a cikk: „Mi az oka, hogy Magyarországban a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni?" a magyar színészet ügyében kiadott röpiratok közt kiváló jelentőségű. Mert az abban fölvetett eszmék sokáig foglalkoztatták az irodalmat s ha a fogalmak tisztultak a későbbi években, úgy ebben kétségtelenül nagy része lehetett Katona értekezésének. Sötét színezetű rajzában a kor valódi képe áll előttünk. Hatalmas tollal támadja meg mindazt a társadalmi előítéletet, mely megtagadja egyrészről a színészettől a becsülésre való jogot, másrészről az idegen m ellett bűnös közönnyel tudja feledni , ami magyar. És ki ne hinné el még a legkeserűbb igazságokat is annak, aki maga is „a színészet körül s a színfalak titkos világában sokat látott, sokat tapasztalt". A meggyőződés egész nyíltságával hazafiatlanságnak mondja azt, hogy nem tud, vagy tán nem akar a nemzet a magyar színészet állandósítása által oly intézményt létesíteni, mely nemzeti jelentőségén felül irodalmi hivatást is teljesítene. Fájhatott Katonának n ' m csak az erdélyi kudarc, de lelkében el is ítélte azt a haza-puffogtatást, amelytől akkoriban színműveink áradoztak. Ő az állandó játék színtől remél mindent. Hová fejlődnék általa a nemzeti nyelv, úgymond, hogyan emelkednék általa valódi nemzeti érzület, midőn a néző a hazai történet példányképeit látná maga előtt ,.cselekvőleg szerepelni "31
Néhány Kecskemétre vonatkozó történelmi följegyzés az egész irodalmi munkásság, amit Katona még ezután kifejtett. Kizárólag hivatalának élt. De amit cikkében hirdetett, hogy állandó színház épüljön, azt itthon is kezdeményezte , Az. 18 26. évi tanácsi jegyző könyvekben32 olvassuk: „Vice-Fiscal is Katona József úr, több véle egy értelemben levő folyamodókkal együtt előadván, hogy egy oly néző helyre, melyre a lakosok számosabban összegyűlhessenek, ezen városban mely nagy szükség legyen. Hogy továbbá azon szükség szülte igen számos lakosokban azon kívánságot, melynél fogva azon külömben is alkalmatlan helyen fekvő mészárszék épületjeit játszószínné fordíttatni óhajtanák és annak elkészítésére annyi summát is készek ajánlani, mellyből azt lassan-lassan az előladott projectum szerént a Publica Cassának segítsége nélkül el lehetne készíteni s azt kéri, hogy ezen köz kívánságot a Tanáts secundálja s mivel sokan ajánlásokat most kivált, midőn egy jeles színjádzó Társaság által is buzgóságok ösztönöztetik, haladék nélkül tellyesíteni készek, a beadott pénzek gondviselőjévé valaki neveztessék ki." Ime egy színházépítő társaság esz méje! De a városi tanács a kérelmet nem teljesítette. Hangzott pedig a végzés a következőképen: , , A folyamodó és vélle egyetértő Hazafiaknak azon buzgóságukat, mely szerénte Tanáts által már régtől fogva czélba vett ollyas tágas nézőhelynek elkészülését tulajdon költségekkel a város díszére és a lakosság pallérozására foganatossan elől segíteni iparkodnak, e Tanáts nemtsak jó indulattal el nem fogadta, hanem a' szerént azon mészárszékek épülettyét a kívánt végre fordítani kész is volna, mivel azonban már azon gyűlésben a' mészárszékek tartása több ízbeli kihirdetések után kótyavetyére kitétetett s hirtelen azok helyett másokat építeni nem lehetne, e' mellett a' Regulatio szerént azon egész mészárszék épülettye a mostani helyén bármely czélból meg sem áll hatna, ezeknél fogva az óhajtott Czél most foganatban nem vétethetik, hanem a Folyamodó Vice-Fiscal is Ur oda utasíttatik, hogy Jegyzékben vévén az ajánlóknak neveiket és az általuk ajánlott summákat, azokat mutassa be, addig is azonban a Választott Közönségnek véleménye az eránt, hogy egy ollyas Tágas néző hely hol épüljön, elvárattatik."
A közgyűlés pedig azt felelte, hogy sem a mészárszékek átengedésében, sem „más valamely nagy kiterjedésű és költséges épületeknek felállításában meg nem egyezhet, a míglen a Felséges Resolutio által a város Cassájának állapotja el nem intéztetik."' A felséges resolutio is megérkezett, a haszonbéres úri birtokok megvétele és váltságra bocsátása által a város cassájának állapota is rendbe hozatott, de a város közönsége színházat nem építtetett.33
1829-ben újra felvetődött a „ Theatrum Szála" építésének terve, de újra eredmény nélkül.34 Már Katona sem szorgalmazta az ügyet. 1826- ban városi főügyésszé választották, ami csak még inkább hivatalához kapcsolá. Megfeszített munka közben lepte meg a kora halál is 1930. április 16-án, alig 38 éves korában.
Kecskemét méltóan rótta le háláját nagy szülötte iráni. Midőn Bánk-bán új életre kelt s a kor jobban megértette tragikumát , érdemes földink, Horváth Döme, nyug. kir. táblai tanácselnök két kiadást is rendezett a műből,35) becses essayt írván eléje Katonáról, s e kiadás alapján engedte meg a cenzúra a műnek színre hozatalát. Azóta e kiadások is elfogytak.
Bánk-bán 1847 — 48-ban háromszor, majd 1858 óta szinte évenkint színrekerült Kecskeméten. Katona síremlékére , szobrára s emléktáblájára adakozott a színpad is. Az alkalmi előadások sorát az 1857. február 26-iki kezdte meg, amidőn Nemzeti Színházi tagok: Jókainé Laborfalvi Róza, Egressy, Tóth József és ifj. Lendvay Márton közreműködésével Vörösmarty Marót bánja került színre és 225 frtot jövedelmezett.
Katona szelleme lenghette körül néhai Lestár Péter polgármestert és a városi ha l óságot, midőn a fényes új szí n ház helyér kijelölték. Hetven év mulva ugyanis azon a helyen nyílt az meg, ahová Katona tervezte. Vagy a sors kezének véletlen, de nem kis szerű játéka volt, hogy midőn az új színház alapfalait lerakták, akkor hányták ki onnét a már régen lebontott mészárszékek alap- falainak maradványait?
1827-ben az öreg Láng Ádám társulata járt városunkban. Játszották január 4-én „A tündérlant és bűbájos síp" c. 3 felvonáson tüneményes operát; május 19-én „A C őr dá m a és a tök király" c. 3 felvonásos vígjátékot. A társulatban volt Láng neje és fia, Némethy, Pergő Celesztin, Katz Pál, Kubay Pál és mások.
1828. január 13-án ,,A házi orvosság vagy a lábszíj haszna"
c. énekes vígjátékot adta elő egy társulat, melynek tagjai Ujfalusi
és neje, Hetényi és neje, Szákfi, Posgai, Abday, Szőts, Kiss , valamint Johanna leányasszony.
1828 végén, majd 1829 elején Balla Károly és Kilányi Dávid igazgatók kaptak játékengedélyt a várostól, de helyiség híján nem élhettek vele.36
1829. novemberből is maradt ránk egy színlap „Serviánusok
Belgrádnál" c. 3 felvonásos vígjátékról, melynek szereplői: Magos
és neje, Fekete, Bányainé, Eperjessy, Mezei, Várady, Jáno s y.
Ugyane korban élt Szomor után második helybeli színműírónk: Széles József ügyvéd, akinek „A zsidó, vagy a külső szín sokszor megtsal" című németből fordított 5 felvonásos nézőjátéka 1824-ben Pesten jelent meg. Következő helyi drámaírónk pedig Szomor volt színésztársa: Nemes András ügyvéd; műve: „Az igaz magyar nemes". Nézőjáték 3 felvonásban. Pesten, 1829.
1831. elején Komlósy Ferenc társulata játszott városunkban, s április 20-án búcsúzott a várostól.' 7) 1833. elején pedig Baky Gábor „Kiskunság pártfogása alatt lévő" társulata (13 személyi időzött itt pár hétig. 38) Két színésszel azonban meggyűlt a baja a hatóságnak : ezek a február 27-iki vásárban két katonai trombitással kártyáztak, aminek többszöri kocsmalálogatás után verekedés lett a vége. A „Ferdinand herczeg nemes lovagezred kormánya" panaszt tett e miatt. A hatóság a két színészt 6 —6 váltó frt. büntetésben elmarasztalta és fájdalomdíjul 4 forintot küldött az ezrednek. 1 9
Az eszmét, melyet Katona fölvetett, de meg nem valósithatott, egy derék polgár tette magáévá. 1833. tavaszán id. Király Sándor, kinek a 2. tizedben volt telke (a mai gőzmalom), ahol a „Koronához" címzett vendégfogadó és kávéház állt, a „nemzeti nyel v és művelődés pallérozását előmozdíttatni kívánva" játékszíni helyiséget építtetett.40 Szokolai Hártó János könyve41 szerint ez jókora színház volt és a mellette levő kertben 1842-ben téres és alkalmas nyári színház is épült. Az egykorúak nagy haladásnak tekintették ezt a múlthoz képest, amikor vendégfogadók tágasabb színjében, valami fél-épületben levő új falak közt, majd később a fedelczett katonai lovaglóiskolában ütötték fel az első vándortársaságok sátorfájukat.
Az új színházat Éder György, Kubay Pál és László József, mint a „Borsod vármegyétől pártolt nemzeti színjátszó Társaság" igazgatói nyitották meg társulatukkal. Itt hosszabb ideig játszottak; műsorukon az akkor legkedveltebb darabok szerepeltek, köztük Katona József néhány ifjúkori darabja („Pártosság tüze", „ Mombell i i grófok") s eredetiek Kisfaludy Károlytól, Fáy Andrá-tól , stb.42
1833. szeptember 9-én Komlóssy Ferenc székesfehérvári társulata vonult be Kecskemétre43 s itt öt hónapot töltött. A „Honművész 1833. évi 51. számában a kecskeméti előadásokról szólva, dicsérte Komlóssyné játékát a „Szapáry Péter vagy Buda ostroma" c. nagy nemzeti vitézi játékban, mint aki „szelíd asszonyi elszánással párosult nagylelkűséggel személyesítette Szapáry nejét." A darab végén Buda ostromát jelképező „ábrázolat volt. A magyarok mint bús oroszlányok vívják a várat. Eszterházy hazánk lobogó zászlaját felüti a toronyban, a pórnép tódul Szapáry után a várba. Az egészet görög tűz világosítá." A darabban elénekelték Kisfaludy Károly dalát: „Rákos,Rákos" is. Komlóssy friss műsorral, összetanult személyzettel s ha kellett, új meg új mutatványokkal és „tüneményes ábrázolatokkal" (élőkép) biztosította magának a közönség érdeklődését. Az utóbbiak kigondolásában Fáncsay Lajos, később a Nemzeti Színház tagja, kifogyhatatlan volt. Komlóssynak olyan jó társulata volt ekkor, hogy midőn a pesti német színházban vendégszerepelt, több tagját rögtön a budai színházhoz szerződtették. Mutatványai Pesten is feltűntek; a velencei leányok elrablása lóháton a „Bartolomeo Garamanno, a tengeri rablók fejedelme, vagy a curzolai tűzlakodalom " c. vitézi játékban annyira sikerült, hogy a lovas tengeri rablóknak (!) hosszas zajos tapsolás után is m ételniök kellett.
1835-ben és 1841-ben ismét Kecskeméten járt, de gyöngébb társulatokkal. Utolsó ittléte alkalmával kevésbbé kultiválta már a színpadi látványokat; de a műsor még mindig a legfrissebb ujdonságokat tartalmazta, hazai íróink közül legtöbbször Szigligeti fordult elő.
1835/6. telén a „Kis-Kunság pártfogása alatt levő társaság", Baky Gábor vezetése alatt, játszott Kecskeméten. A társaság sugóval alig állt 13 személyből, azok is nagyobbrészt kezdők. D e pontosságuk a színházban és rendes életmódjuk előnyösen megkülönböztette őket a többi kisebb társaságoktól. Ugyanez é v augusztus 6-tól 15-ig Balog István társulata járt itt; műsorán vo l t: Korona és vérpad, A botcsinálta doktor, Romeo és Julia, Ujhold- vasárnapi gyermek (kétszer), Zampa, Szerelem gyermeke, Hajó- törés, Csörgősapka, Ludas Matyi.44
1837. júniusában a szétoszlott budai társaság néhány tagja, kik a Nemzeti Színház megnyitásáig együtt járták a vidékit, Székesfehérvárról jövet megállapodott Kecskeméten.45 Jeles erőkben és jó műsorban volt tehát részük a kecskemétieknek. De jutott ide a harmad-negyedrangú u. n. falusi direktorokból is akárhány. Most már évről-évre újabb társulatok keletkeztek, ami a színész - nemzedék felszaporodását vonta maga után s az új nemzedék közt számos jó erő akadt. 1834. elején már 15 magyar színésztársaság volt az országban. A kisebbek, amelyek 8 — 1 2 taggal faluztak tovább, még mindig a régi elcsépelt darabokkal akartak közönséget vonzani, mely azonban már nem fogadta a megúnt német darabokat oly kedvvel és érdekkel, mint a színészek óhajtották.
1839-ben ketten is versenyeztek Kecskemétért az ősz téli időre. Hubenay Ferenc, a Balatonfüreden játszó társulat igazgatója aki még augusztusban folyamodott, engedélyt kapott, bár előre jelezte, „hogy a Társaság szerény erköltsű Tagokbul áll' s működési iparja által igyekszik a szellemi elől haladásnak megfelelni.'46 Bizony nagyon is középszerű volt, nemkülönben Komáromy Sámuelé, aki a következő évben játszott Kecskeméten. A megnyílt Nemzeti Színház irányzó hatása látszott már némileg műsorukon és játék modorukon.
A 40-es években a következő igazgatók jártak Kecskeméten: 1841-ben Komlóssy Ferenc, az év végén és 1842. szeptembertől 1843. januárjáig Peller-Váradi Pál (falusi direktor a legrosszabb fajtából), 1842-ben Fejér Károly (színészei osztalékra játszottak) , 1843-ban Szabó József, szeptember havában Kétszeri József , az év végén Hevesi Imre, 1844. január-februárban Komáromy Sámuel, Hevesi és Szabó, 1845-ben Végsey Sándor és Mátéfi, 184(5-ban Végsey Sándor (ki főleg népszínmüvekkel ért el szép sikert), május és júniusban az erdélyi dalszínész-társaság, szeptemberben Udvardi és Petit, október és novemberben Chiabay és Kilényi. Jobbára kis társaságok, középszerű tagokkal és tarka műsorral.47 Az újonnan épült aréna 1842. július 27-én nyilt meg tűzijátékkal.
Az 1843. év hazánk legnagyobb lírikusát, Petőfi Sándort hozta a kecskeméti színészethez. Akkoriban, január 14-től május 3-ig. Szabó József társulata volt itt, mely Székesfehérvárról jött, de már bomlófélben. Szekéren utaztak, Petőfi Szuperékkal együtt: hol ázva-fázva, hol vigadozva értek ide, s a Trombitához címzett vendégfogadóban pihenték ki a harmadfél napi utat. Itt jó barátokra akadtak, Jókai és Ács Károly is itt tanultak, s egymást meglátogatva, felolvasták és bírálgatták müveiket. Petőfinek Némethyvel volt közös szobája egy parasztasszony kis házacskájában. Még szerencse volt a lanyha tél, de ennek következése óriási sár lett; ezért a közönség utóbb el is maradt s az osztalék megapadt.
Petőfi színlapkihordó volt s folyvást csak apró, vagy másoknak nem tetsző szerepeket kapott. Néha aztán bosszúságból a legkomolyabb darabban is mókázott. Igy február 8-án Halra ríkató Griseldisében bunkósbotot kötött fel kard helyett, mire oly általános nevetés tört ki a színpadon, hogy a függönyt a 3. felvonás közepén majdnem le kellett bocsátani. Februárban új osztalék kivetése végett színészgyűlés volt. Petőfi osztaléka fölemelését követelte, de nem szavazták meg, mert nem használhatták a karban. Kortársai keveset tartottak róla, mint színészről, előadóképességét egyértelemmel jelentéktelennek mondják. Némi sikerei voltak Kecskeméten is, a diákság zajos tapsai közt szavalta az „ Olmos botok"-at, a Korszellem c. vígjátékban párszor megnevetteté a közönséget. Legjelentékenyebb szerepe Lear királyban a bolond volt, melyet március 23-án jutalomjátékául választott s ebben kitűnően játszott. Az előadásból neki tíz váltó forint jutott, amiből víg napot csapott.
Nem sokkal ezután elhagyta Kecskemétet. A nyakig eladósodott társulat Pozsonyba készült, Petőfi pedig egy kecskeméti polgártól a búcsú alkalmával kapott kenyérrel és ürücombokkal indult Pest felé. Némethy szerint már azért sem akart maradni, mert egyetlen barátnője, De Cau Mimi a Nemzeti Színházhoz szerződött. Mint színlaposztó kis füzetet akart kiadni Jókai, Ács és a maga művecskéivel. de a censor, SemberaKai . József piarista nem adott rá engedélyt.48 Így csak egy Emlény c. verset nyomatott és hordott ki a házakhoz.
A társulat viselt dolgairól érdekes epizódokat őrzött meg Szuper Károly naplója.49 Szabó József igazgató azelőtt kardalos volt a Nemzeti Színháznál, neje megszöktetett bárókisasszony, de mindig jó vidéki társulatokat tartottak. Hanem a színészek egye ne t-lensége sok bajt okozott. Kecskeméten a két primadonna alig fért meg együtt s mindegyiknek erős pártja volt a közönség közt. De Cau Mimit a katonatisztek pártolták, Keszinét pedig a diákok, s e miatt minden este volt tüntetés a színházban. Március 5-én a „Velencei nő" került színre, melyben mind a két primadonna játszott. Természetes, hogy a színészek szavát érteni sem lehetett a nagy zajtól, melyet a katonatisztek véghezvittek; ordítoztak, kardjukat csörtették, midőn De Caut kihívták. A diákok erre még nagyobb zajt iparkodtak csinálni s midőn Kesziné megjelent, éljeneztek torkuk szakadtából, tapsoltak tenyérdagadásig s bunkósbotokkal verték a galéria oldalát.
Az 18 44-iki társulattal, a Komáromi — Szabó — Heves félével, sok baj volt. A társulat 12 férfiból és 5 nőből állt, de egyik sem valami kiváló erő. Belső egyenetlenségek itt sem hiányoztak. Három ízben volt kénytelen a hatóság közbelépni s hogy a színészek „jövendőre nézve maguk között történhető ízetlenkedések rövid úton megszüntethessenek, színészet biztosául Veress István senatort" kinevezni.50 Ekkor aztán Király Sándor, a színház tulajdonosa makacskodott, a társigazgatók közül csak Szabó Józsefet és társait engedte játszani. Bíróilag kellett kimondani, hogy a színház a színészeknek felnyitandó, ha kell, karhatalommal i s és valahányszor Király Sándor a színházat a színészek elől elzárná, mint erőszakoskodó 50 forintot fizet. Később a hitelezők jelentkeztek sűrűn, foglalást kérve, úgy, hogy a béke nem állt helyre. Nem csoda aztán, ha inkább holmi rögtönzésekhez hasonlítottak.
1845-ben Mátéfy József és Végsey Sándor társulata szerepelt városunkban. Bár a társulata elsőrendű erőkkel nem ékeskedett, de 7 nő és 15 férfitagjával igyekezettel adta elő változatos és új műsorát: drámát, vígjátékot, bohózatot, énekes színmüvet, köztük Czakó „Kalmár és tengerészéét, Szigligetitől a Két pisztolyt ,Szökött Katonát, Zsidót, Gaal „Peleskei nótáriusát-" és „ Végrendelet„-ét, Szigligetitől a Két pisztolyt, Szökött katonát, Zsidót, Gaal „Peleskei nótárius"-át, Don C esar de Bazan-t.51
1846 május 17-től június 2-ig, kilenc estén az erdélyi dalszínész-társaság működött Kecskeméten. A kolozsvári énekesek Gócs Ede és Egedy István vezetése alatt indultak útnak. Köztük voltak: Mezei Vilmos tenorista, Gócsné, Gusztinyi Júlia, Kaczvinszkv baritonista, Szerbényi basszista. Műsorukon álltak a Norma, Alvajáró, Bájital, Linda, Szevillai borbély. Ezelőtt 84 évvel még Kecskemétnek is volt operája!
A félszázadot, mely a kecskeméti színészet történetében az 1846. évvel végződik, Chiabay és Kilényi társulata fejezte be jó sikerrel. Tagjai közt volt Prielle Kornélia és Futó, aki az akkoriban közbámulatot keltő Bosco bűvész mutatványait utánozta igen ügyesen. Igy kellett akkor közönséget fogni még a jobb társulatoknak is!
A második félszázad biztató jelek közt indult meg. Uj irány jutott uralomra a drámában, mert a Nemzeti Színház megnyílta óta a közönség és íróvilág ellenőrzése számos oly vitás kérdést támasztott a hazai színészet és ezzel kopcsolatos drámairodalom terén, amelyek folytonos haladás rugói lettek. A 40-es évek színházi közönségének a sok émelyítő német érzelgősség és bohóskodás után csak a rendkívüli, szokatlan, bizarr tetszett. A hatásvadászó francia drámák divata magával sodorta a vidéki színészetet is.
1847 május első felében Havi Mihály és Szabó József dal- és ballét-társulata tartott Kecskeméten hat előadást, Kolozsvárról külföldre utaztában. Szeptemberben ésoktóberben Gócs Ede társulata játszott itt, melynek volt operája is, a múlt évi opera-astaggionéból. A jól szervezett és vezetett társulatot igen kedvelte a közönség, bár műsoruk drámai része nem valami kiváló volt, mert bécs-külvárosi színházak kasszadarabjai és francia boulevard-drámák szerepeltek legkivált. Novembertől 1848 február 20-ig Körösi Ferenc gyönge társulata telepedett le, az évad végén Füredi Mihály népszínműénekes és Egressy Gábor vendégjátékaival élesztve az érdeklődést, ami azután általános szokássá vált.52
A bekövetkezett nagy napok másfelé terelték a közönség figyelmét. Az év vége felé egy silány társulat járt itt; utána december 6-án ismét van rendes színészete Kecskemétnek. Mátrai István kisebbrendű társulata jött ide és játszott 1850 február 3-ig, az igaz, hogy 1849 február, március és augusztus hónapokban csak egyszer-egyszer (március 14-én az ittlevő Jellasics parancsárai, áprilisban nem is s a többi hónapokban csak minden harmadik este. Mikor a társulat Kecskemétre jött, 6 férfi és 5 nőtagja volt,53 de a mozgalmas, viharos napok alatt még azok is megfogytak. 1849 őszén a honvédvilágból visszaszállingózó színészekkel meg nagyobbodik a személyzet s olyan jó nevek vannak közte, mint Baki Gábor, Keszi József, Dézsi Zsigmond, Benkő Kálmán, Mátrainé, Mátrai Laura (akiből a vidék legünnepeltebb szalonszínésznője lett) stb. A műsor az akkori mozgalmas idők hű tükre. 1848-ban II . Rákóczi Ferenc fogsága, Egy táblabíró a márciusi napokban, Forradalom előtt, alatt és után, Nép és arisztokrácia s effélék a kedvelt darabok; 1849 elején históriai színezetű darabok, ez év végén s 1850-ben ismét megnyirbált hazai és közömbös külföldi darabok, melyek a bécsi szűrőn már átmentek.
Az 50-es évek nem voltak kedvezőek a magyar színészetre. Idegen hivatalnokok lepték el az országot, ellenségei mindannak, ami magyar. Báró Augusz és Horváth cs. kir. megyefőnök, a várossal közölvén az új színházi szabályzatot,54 hozzátették, hogy a katonai hatóságoknak „a mostani kivételes állapotokban úgy az előadásokra, mint a műkedvelői előadásokra nagy befolyás engedtetett". Magyar színtársulatok mindazonáltal bejárták az országot, hol küzködve, hol tejbe-vajba fürösztve. A színi engedély kinyerése is végtelen akadályokba ütközött. A nemzet veszteságévi a színészet is vesztett erkölcsileg, mert ily időben és ily körülmények között alig haladhatott. A színészek nem a szerepet tanulmányozták, hanem hogy ki mit tegyen szerepébe a Bach-huszárok ellen. Ez a közönségnek nagy gyönyörűségére szolgált, melyért s/ívesen elengedték a művészetet.55 A színészek, még a fiatalok is. inkább hazafias szavalókká, mint művészi előadókká váltak .
Az 50-es években a következő társulatok játszottak Kecskeméten: Tóth Jánosé 1850 tavaszán és az 1855/6. télen, Latabár Endréé 1850 őszén, Mátrai Istváné 1851-ben, Lenkei Béláé 1852 nyarán, Hetényi Józsefé 1853 nyarán és 1854 tavaszán, Kétszeri Józsefé, aki Bulyovszkiné asszonnyal ment körútra, 1853 szeptemberében, Láng Boldizsáré az 1854/5. és 1856/7. évadban, Kesz í Józsefé 1855 nyarán, Pázmán Dezsőé, mely rendesen átrándult Nagykőrösre, 1856 tavaszán és 1858 őszén, Hubai Gusztávé 1857 augusztusában és 1858 tavaszán, Budai Józsefé 1859 tavaszán.
A kisebb társulatokról a fentebb közölt jellemzéseken kívül nincs egyéb mondanivaló. 1858-ban 24 társulat működött vidéken . hanem a legtöbbnél bizony mindenféle kontár vonta meg magát a nemzetiség köpenye alatt és követelt elismerést, így rontva a magyar színészet hitelét. Latabár társulatának már kiváló erői voltak; csak drámákat játsztak, az új darabokat gyorsan betanulva, de a közönség jobban szerette a régi magyar darabokat s a francia drámákat . Hetényi József 1853-ban és 1854-ben is hosszabb időt töltött itt. A társaság jó részét Hetényi rátermett színész családja szolgáltatta, még a gyermekszereplők is abból kerültek ki. Hetényi jó rendet tartott színészei között s ha a pártfogás megfelelő volt, szívesen áldozott közcélokra is. 1853 július 14-én a városi kórház alapjára tartott előadást és 58 frt 22 krt küldött be. Minthogy akkoriban ilyen külön alap nem volt, a város kasszájában gyümölcsöztették az összeget.56
Láng Boldizsár, aki két téli évadot töltött itt, a híres Láng J. Ádám unokája volt és kicsiny magból nagyra fejlesztette társulatát. Tagjai közt voltak Tóth Józsefné érdemes drámai színésznő , akit ízléses öltözeteiért többször megdicsért a Hölgyfutár is; Mátrai Laura az üde szépségű szende; Horváth György, kitűnő apaszínész és később igazgató; Szathmáry Károly burleszk-komikus stb. A színészek és a közönség között a legszívesebb viszony fejlődött ki; még az idegen tisztek is versenyt adták a helybeliekkel az éji zenéket és ajándékokat. Láng iparkodott az új darabokat minél előbb színrehozni, műsora a Nemzeti Színházé volt.
Hubay Gusztáv 1857-ben és 1858-ban játszott Kecskeméten. A társulat nem volt tehetségek szűkében. Gárdonyi Antal a hős és intrikus szerepkörében aratott diadalokat, Rónai Gyula geniális hős és szerelmes színész, kitűnő Shakespeare-ábrázoló, különösen, ha előbb Bacchusnak áldozhatott, Mándoki Béla ügyes szalonszínész és szerelmes stb. Adtak sok újdonságot.
A 60-as években még szigorúbb „felsőbb rendeletek" jelentek meg, szájkosárul a színháznak. Némely darabból egész jeleneteket húzott ki a cenzor vörös irónja; ismeretes, mi lett így a Bánkbánból és milyen hamisított alakba n kerülhettek a közönség elé „A szigetvári vértanúk, Bíbor és gyász, Harmadik magyar király" stb. Minden kihagyás nélkül a bécsi színházak darabjait lehetett csak előadni. A politikai élet rövid föllendülése sem volt kedvező a színészetre, az alkotmányos mozgalmak úgy elfoglalták a közönséget, hogy a színészek többnyire üres padoknak játszottak. Az országgyűlés feloszlatása után 1861-ben a kedélyek lehangoltsága következett be.
Az 1860/1. évadot Horváth György társulata töltötte Kecskeméten. Jó társulat volt, tagjai közt Timár Jánossal, a kiváló komikussal ó s nejével, Kovács Elemérrel, a Váradi-párral, Odri Somlói Lehellel stb. A műsoron kiváltkép hazai szerzők szerepeltek, Szigligeti 19, Szigeti József 8, Jókai és Vahot Imre 5—5 , Obernyik és Tóth Kálmán 2—2 darabbal, mások 9 művel; fordított színdarabot 21-et játszottak. A társulat a közönség részéről kitűnő pártfogásban részesült.57
Szuper Károly 1861 őszi és Pázmán Dezső 1861/2. és 1 862/3- i évadbeli társulatai gyönge tagokból álltak, Pázmánnál különösen az énekes darabok mentek silányul, a szerep-nem-tudás általános volt. Persze a közönség sem nagyon ostromolta a pénztárt s 1803-ban Prielle Kornélia vendégjátékával kellett a megbillent egyensúlyt helyreállítani.
1863/4. é s 1 865/6-ban ismét Láng Boldizsár társulata játszott itt. Nem voltak kiváló színészei, de rendet tartott köztük. Műsorának magyar darabjai Dobsa, Szigeti és Szigligeti legjobb müvei, az idegenek túlnyomóan a Barriére, Bayard, Dumanoir és Fimillet akkoriban felkapott társadalmi színművei. Láng alatt van első nyoma az operett feltűnésének, mely műfaj azután úgy elhatalmasodott vidéki színpadainkon.
1864. szeptember havában még egyszer Latabár Endre társulata járt itt, mely ha gyöngébb erőkből állt is, nem félt operák előadásától se.. Az 1 864/5-iki évadban Hubai Gusztáv társulata játszott, mely már operettre is volt szervezve. 1865 július első napjaiban Szerdahelyi Kálmán lépett fel legjobb szerepeiben
1865 október havában és 1867 április és május havában Kocsisovszky Jusztin társulata kereste fel városunkat. Ő maga, valamint neje ritkán léptek fel, míg gyermekük Borcsa, most tette első sikereit, hogy később a Nemzeti Színházban arassa babérjait, mint Molnárné Kocsisovszky Borcsa. A társulat működése oly szolid volt, hogy a közönség tetszését és állandó pártfogását megnyerte. 1867-ben Molnár György vendégszereplése olyan gyujtó hatással volt, hogy a „Férj vétke" és „Nő vétke" c. 3 felvonásos darabokat közkívánatra egy estén ismételnie kellett. A társulat műsorán a régibb kitűnő drámák s az újabbak, főleg francia vígjátékok szerepeltek, az operett kevésbbé.58
A lebontásra már teljesen megérett, rozoga Király-féle színteremben Budai József társulata töltötte az utolsó, 1867/ 8 - iki év adot. A múltból való jó hírük megmentette őket a bukástól, de sem művészi, sem színirodalmi tekintetben nem feleltek meg a követelményeknek.
A Király-féle színtermet 35 évi fennállása óta nagyon megviselte az idő foga, de meg a telek gazdát is cserélt, úgy hogy a lebontás már csak napok kérdése volt. Uj színház kellett és Kovács László a Halasi-nagy-utca 12 — 13. számú saroktelkén építteté ezt, a „Nádor" vendéglővel egyetemben, melynek terveit már 1864-ben nyújtá be a városhoz.
Ez az új színház is csak hosszúdad, lejtős padlójú terem volt, középen kényelmes ülőhelyekkel, oldalt emelvényeken elkerített páholyokkal, a főbejáratnál pedig, szintén emelt helyen, a kar zattal. Csak petróleum-lámpák világították a színpadot annyira kezdetlegesen, hogy elsötétíteni sem lehetett. A színpad elég tág és mély, de szintén csak kezdetleges szerkezetű. A régi színházhoz képest haladást jelentett, de bár sokszor tatarozták és csinosították, modern színháznak éppen nem volt nevezhető.
Még el sem készült teljesen, már jelentkezett rá az első igazgató, Miklósy Gyula személyében. Az 1 868/9-iki évadban 105 előadást tartott , főkép drámát és vígjátékot, főrendezője Molnár György volt. Október 17-én már ,,Bánk-bán"-t hozta színre, még pedig teljes szöveggel. Az új színházat decemberben nyitották meg, de a közönség úgy látszik január végéig már betelt vele, inert az akkoriban alapított „Kecskeméti Lapok" panaszolja, hogy üres a nézőtér.
Az eltávozott társulat több visszamaradt tagja, egyesülve a Nagyváradról jött Kőmíves Imrével, tovább játszott, s bár nagy volt a meleg, kihúzták májusig. Ők már nem lehettek operett nélkül. E csoporttal színészkedett itt 1869 március-júniusban Petőfi Zoltán, aki néhány kisebb szerepben lépett fel.59
1869 szeptember 21-én Kovács Mór társulata nyitotta meg az évadot. Gyönge társulat volt s a vidéki színészek főbaja, a rögtönzés napirenden állt. Hanem azért, kivéve az esős, havas hónapokat, jól látogatták előadásait. A hideg téli estéken Kovács Mór tűzifa-segélyt kért, a műpártoló közönség köréből szintén ily értelemben folyamodtak a városhoz, mely 2 öl puhafát és 5 kocsi tuskót ki is utalványozott.60 Ettől fogva az ilyen segélyezések rendesen ismétlődnek.
E társulatok műsora már azt a tervtelenséget mutatja, melyet a kiegyezés után a vidéki színészet mindenfelé. A hazafias frázisok elvesztették vonzóerejüket, de a sarkantyús darabok egyideig még műsoron maradnak, mert a színészet nem tud hirtelenében új műsort teremteni. Az elnyomatás szomorú éveiben jók voltak e darabok hazafias célzatukkal, hanem a szabad szó világában egyszerre kitűnt belső ürességük s az új viszonyokat nem merte szín padra vinni senki. Az átmeneti korszakot, mely a budapesti Népszínház megnyitásáig számítható, színészírók művei, kiváltkép Lukácsy Sándor népszínművei, regényekből gyúrt színmüvei töltötték ki. Ez a műsor legalább eredeti volt. A 67 utáni és 70-es években azonban a bécs-külvárosi színházak hatása erősebb volt, mint a magyar színészet bölcsőkorában. A Nemzeti Színház francia irodalmi termékekkel árasztotta el a vidéket. A 70-es években letűnik az opera is a vidéki színpadokról, hogy minden énekes erő az operett köré csoportosuljon.
Az átmeneti korszak 15 esztendejében a következő társulatok játszottak Kecskeméten: Hubai Gusztávé 1 870/l-iki évadban, Völgyi Györgyé 1871 májusában, az 1871/2., 1872/3. és 1 876/7-ik évadban, Nemzeti Színházi tagok csoportja 1871., 1874., 1 875 , 1890. nyarán, Krecsányi Ignác társulata az 1 873/4-ik évadban, Szathmáry Károly és Aranyosié 1 874/5-ben, Aradi Gerőé 1875, 6-ban , Némethy Györgyé 1877/8. és 1 878/9-ben, Bényei Istváné 1879/80-ban, Lászy Vilmosé 1 880/ l -ben, Jakab Lajosé 188l/2-be u , Miklóssy Gyuláé 1882/3., 1883. nyarán és telén, Sághy Zsigmondé 1 884/5-ben és Jány Jánosé 1 885/6-ban; átutazóban pedig Balogh Alajos 1873-ban, Mezei Péter, majd Szuper Károly 1877-ben, Völgyi György 1884 tavaszán.
A város átlátta, hogy az igények növekedtével az ide törekvő társulatokat anyagilag is segélyeznie kellene. A közgyűlés 18 70- ben 500 frt segélyt szavazott meg. 1878-ban 800 forintra, 1880-tól 1000 — 1200 írtr a emelték a segélyt, úgy hogy 1896-ig 19,680 frt 89 krt fizettek ki. Az 1 8 70. évben „a folyamodók kiválasztására s az előadások ellenőrzésére" állandó színi bizottságot is alakítottak.61 1874-ben pedig színpártoló kör alakult, mert a télen a színház közönség, vagy darab híján sokszor zárva volt.
Hubai, Völgyi és Szathmáry társulatai nem kerülhették ki a bukást, mert nem volt megfelelő operettjük. Náluk összevágó és hevenyészett előadások, jól kiosztott és szabadjukra hagyott szerepek, alakító színészek és kórista szereplők sűrűn váltakoztak, éppen nem csalogatva a közönséget.
A színi bizottság első teendőjének tartotta a színházat hat évre bérbe venni és átalakíttatni.62 Az első igazgató megválasztásában szerencsés keze volt. Az 1 873/4-iki évadot Krecsányi Ignác társulata töltötte nálunk. Krecsányi egyik legjobb nevű vidéki igazgató s pályáját itt kezdte Kecskeméten. Az érdeklődést folytan ébren tudta tartani az együttes játék meglepő összhangjával, a tehetségek sokoldalú kifejtésére a szereposztás által nyujtott alkalommal, a változatos műsorral. A szezon derekán akárhányszor megesett, hogy úgy kellett székeke t betenni a nézőhelyre. A lapok azonban az operett s a frivol francia darabok kultuszát sokszor szemére vetették. Krecsányi Sarolta, e legfranciásabb operett-primadonnánk vendégszereplése alatt csak a rövidszoknyás múzsa járta. Megpróbálkoztak Weber „Bűvös vadász"-a előadásával is, de nem sok dicsőséget arattak vele. Sűrűn játszottak, hat nap egy héten, ami még sok volt a közönségnek s az utolsó bérletre már alig akadt néző.
Az 1877/8. és 1 878/9-iki évadban igen jó társulat játszott itt, élénk, szinte fővárosias műsorral: a Németh Györgyé. Az első évben ilyen kitűnő együttese volt: az igazgató és neje, Hetényi Béla, Balázsi Sándor jellemszinész, Bokodi Antal, Szigligeti József é s neje Pálmai Ilka, Szirmainé, Kövesi Sarolta, Makó Lajos stb., mint karmester Konti József. Egy igazgató sem karolta fel anynyira a klasszikus műsort, mint Némethy. Az előadások szeptember 29-én kezdődtek s október 9-én már az „ Á rmány és szerelem"' került színre, 16-án Moliére „Képzelt beteg" - e, 25-én a „A fösvény", mind a kettő Bokodival, november 3-án Racine „Phaedrá "-ja Hetényiné-Komáromi Mariskával, december 13-án „Stuart Mária", 20-án Jány Gyula, a Nemzeti Színház fiatal gyakorló színészével .,A velencei kalmár", 28-án „Othello", január 6-án „Bánk-bán"; Szirmainé február 5-én „A tudós nők" Belisében, Balázsi 12-én „A szeleburdi"-ban, Némethyné-Eötvös Borcsa „A mizantrop'-ban tartotta jutalomjátékát. A fővárosi szinházak minden ujdonsága is előadásra került, a pártolás mindazonáltal nem volt megfelel ő s az igazgató az év végén a színlapon kénytelen fölpanaszolni egyre nagyobbodó veszteségeit. A lapok is fölszólalnak a közönség közönye ellen. Az uj évben fővárosi művészek vendégszereplésével próbált az igazgató helyzetén segíteni.
A szezonnak legnagyobb érdekessége azonban Pálmai Ilka és férje, Szigligeti József burleszk-komikus szereplése kölcsönzött. Pálmai Ilka, aki mint kezdő itt lépett fel először kisebb szerepekben, ez évben már az operett és népszínmű csillaga volt és tőlünk vitték el azután Budapestre. Nevével utolszor január 30-án találkozunk az „Arany chignon" szinlapján; jutalomjátékát január 6-án vette ki, mint Erzsi „A sárga csikó"-ban.
A második esztendő jobb erői közt voltak Abonyi Gyula és neje Kovács Ella énekesnő, Piffkó Lina, akkoriban a legügyesebb n o ha is. Legjobban az énekes darabok sikerültek, mint a „Cornevillei harangok", „Kapitány kisasszony", „Piros bugyelláris", „Niniche " , „ Hercegasszony" Hanem azért január végén már csak három előadást tarthattak hetenkint s a színi bizottság a színlapon volt kénytelen felhívni a közönség pártolását.63 A társulat csak úgy távozhatott, hogy a színi bizottság elvállalta egy csomó adósságát.
Völgyi György, többszöri ittléte alatt, középszerű társulatokkal igen középszerű előadásokat tartott s a pártolás sem volt megfelelő. A színi bizottság, mely 5764 frt 69krt költött a színházra, 1877-ben már azt az eszmét vetette föl, hogy „a következő évre a színház senkinek se adassék bérbe, mert a szükségelt törlesztési összeg könnyebben látszott összeszerezhetőnek néhány műkedvelői előadás utján, mint többnyire adósságterhelte igazgatókkal kötött egyezség alapján." És hozzáteszi, hogy „városunk müveit közönségének igénye a színházi közönség pártfogásával arányban nem áll. Közönségünk többet követel, mint áldoz." Ugyanezt panaszolják a helyi lapok. Adósságokkal terhelten jött ide 1875/6-ban Aradi Gerő jónevű igazgató is és bukással végezte szezonját, pedig társulatában volt Gerő Lina jeles naiva, Bokody Antal jellemszinész is. Az 1 879/80-iki évad, a színikerületek (szomszéd városok közös társulattal) balsikerű kísérlete, Bényei István társulatát hozta körünkbe. Középszerű erőkből állt, a műsoron leginkább bécsi darabok és ócska francia színművek szerepeltek. Január végén ismét olvassuk a színlapokon a panaszt a pártolás hiánya miatt.
Járt itt több nyáron a Nemzeti Színház fiatalabb tagjainak egy-egy csoportja, a szezon legfrissebb ujdonságaival. A sajtó azonban e divatos vendégjátékokat az amúgy is sínylődő vidéki színészetre nézve veszélyesnek ismerte fel, s addig szólalt fel ellenük, míg abbamaradtak. Mert bizony még a 80-as évek is országszerte rossz idők voltak a színészetre. Nálunk télvíz idején akárhányszor elmaradtak az előadások.
Az 1 880/ 1-iki évadot Lászy Vilmos töltötte itt, aki kevés ízlésű igazgató volt. Megpóbált sokfélét, de márciusban már a jótékony nőegylet vette kezébe a bérletgyűjtést és Tóth Antal, a ki váló drámai színész csak aláírásokkal biztosítva tarthatta meg jutalom játékát. Pedig a társulatban olyan erők voltak, m int a hév vel játszó Somogyi Károly, a szarkasztikus Megyeri Dezső (később mindketten igazgatók), Tóth Antal, Abonyiné, Berzsenyi Julia stb.
188l/2-ben Jakab Lajos társulata játszott Kecskeméten, mely nagyobb rázkódtatások nélkül kibírta 118 előadásig. Az uj évben egymást érte a vendég, de csak Pálmai Ilka töltötte meg a pénztárt, a fölemelt helyárak mellett is. Sághy Zsigmond rövid 1884-iki szezonja egyéb említésre méltó eseményt nem mutathat fel „A bűvös vadász", „Troubadur" dalművek s „Az ember tragédiája" színrehozatalánál. Mert oly csekély pártolásban részesültek előadásai, hogy a november 11-én Katona József emlékére kitűzött előadást sem lehetett megtartani. Jány János társulata (1885/ 6.) még rosszabbul járt, a szezon derekán szövetkezetté volt kénytelen átalakulni s a hitelezők eleve rátették kezüket a pénztárra.
Miklóssy Gyula három szezont töltött itt egymásután. 1882/ 3 b a n főleg az operettet művelte, rendezett külön Zola-ciklust ,.A pálinka", „Nana"és „Nana leányá"-val, gyermekeivel gyermekelőadásokat tartott, szóval leleményesen tudta a közönséget a színházba csalogatni. A szelvényes bérletjegyek is (bizonyos számú pl. 20, 25, 50 előadásra szabad választással) az ő találmánya. Helybeli szerzők darabjait szintén sűrűn színrehozta. De maradandóbb érdeme a november 11-ik „ Bánk-bán"-díszelőadások meghonosítása és Murai Károly (Kovács László) vígjátékíró bemutatása három egyfelvonásos darabbal Szepesi Gusztáv jutalomjátékán, aki azonban csak később, a Nemzeti Színházban aratott sikerei után jutott a megérdemelt elismeréshez.
1883 nyarán, állandósítani óhajtván a kecskeméti szinészetet, a vasúti pavillon mellett nyári színházat építtetett, de he lebukott. Épp Helvey Laura, a Nemzeti Színház hatalmas szalon hősnője vendégszerepelt, midőn az építés-vállakozó adósságok fejében lefoglaltatta a pénztárt, úgy hogy a művésznő nem jutott díjához és méltó felháborodással távozott. E botrány nyakát szegte Miklóssynak. Télire az eddigieknél gyöngébb társulatot hozott vissza, a közönség elidegenedett tőle; a reklám-dob hiába puffogott már, nem húzta ki tovább novembernél. A színház megnyitása 15-ik évfordulóját megünnepelte ugyan nov. 22-én, de decemberben már Völgyi György társulata kezdte meg előadásait
A helyi lapokban 1884-ben szólalnak fel legelőször a mellett, hogy állandó színház építésével kellene a színházátogatás kedvét fokozni. Ez az eszme koronkint ujra meg ujra fölmerül, míg végre testet ölthetett. A „színpártoló kör", mely 1882-ben feloszlott, 3 78 frt 16 krt tett le a városnál az új színház alapjára, amit a tanács gyümölcsöztetés végett át is vett.64
1 886/7-ben jött először Kecskemétre Pesti Ihász Lajos, aki eddig utol nem ért kedveltségnek örvendett, amennyiben hét évadban egyre növekvő sikerrel működött. Idő telt bele, míg \ a l ami- kép meg tudta a közönség közönyét törni. Rendet tartott a szín házban, előadásait minden körülmény között lejátszotta, s színészei, bár közepes erők, a magánéletben is ügyeltek a tisztességre. Az első évben Szabadhegyi Aladár, 1889/9 0 — 1 8 91 /2-ig Dobó Sándor volt igazgató társa, 1892/ 3 — 1 894/5-ig maga Pesti Ihász Lajos igazgatott.
Az 1 888/9-iki télen zárva volt a színház. A városi tanács tűz- rendőri és más természetű okokból nem engedélyezett színielőadásokat. A színi bizottság egy régi indítványa, a szünetelés, megvalósult. Az uj évad elején a megszűnt páholyok, a szélesebb és meg szaporított kijáratok szinte ujnak mutatták a színház belsejét.
1886/7-ben az operettek voltak kapósak, a „ Cigánybáró" és a „Királyfogás" hat-hat előadást értek meg nagy közönség előtt. Az 1 889/90-iki társulatnak nem volt drámai színésze, nagyobb-szabású drámák tehát csak vendégekkel kerülhettek színre. 1890. decemberében alig járt már közönség a színházba, de azért játszottak tovább. Az évad kasszadarabja különben a „Fenegyerekek" c. magyarosított bécsi bohózat volt, melyet hétszer adtak telt ház előtt. Február második felében Szathmáry-Latkóczyné asszony, az utolérhetetlen „mama" tartotta zajos ünneplés közt búcsúfellépteit. A következő évadban Sz. Prielle Kornélia búcsú- föllépései igazi művészi események voltak s a „Nagy mamá"-t, Csiky vígjátékát még azután is négyszer elő lehetett adni élénk érdeklődés mellett. A társigazgatók kisebb társulataikkal, élénk műsorukkal s a közönség egyéni ízlésének tett számos engedmény nyel meg tudták nyerni az állandó pártfogást, bár az előadások színvonala nem állt valami magasan.
Pesti Ihász Lajos 1 892/3-tó l fogva egymaga vezette társulatát. Középszerű társulatokat hozott, leginkább fiatal tagokkal. Az 1 893/4-iki társulat volt még a legerősebb. Az előadások színvonala is emelkedett. Az igazgató mindent megtett a közönségnek, mely folytonos érdeklődéssel viseltetett a színház iránt. 1892-ben a Katona József születésének száz éves fordulóján rendezett ünnepségekben a színház is résztvett a „Bánk-bán" díszelőadásava l Január 28-án „Az ember tragédiájá"-t adták uj díszletekkel és jelmezekkel és nyolc ismétlést ért meg telt házak előtt. Az 18 93/4-iki évad legjelentősebb eseményei voltak: a január havában rendezett Jókai-ciklus, Veress Sándor operaénekes és Fái Szeréna vendégjátékai, Váradi Antal „Rafael"-jének zajos sikerű Demutatója a szerző jelenléte mellett. Legmozgalmasabb volt az utolsó szezon, mely a bucsuzó igazgató 25 évi szinészkedése, 12 évi igazgatása és 7 évi itteni szereplése jubileumával végződött. Az utóbbi háromnégy év örvendetes jelensége, hogy a közöség szívesebben látogatta a jó drámai és vígjátékokat, mint az operetteket. Az uj színház ügye is dülőre jutott; a város a koronázás negyedszázados fordulójának örömére elhatározta díszes, modern színház építését.
A régi házban Rakodczay Pál társulata tartotta az utolsó előadásokat 1 895/6-ban. Ezzel a végére járó század művészi színvonalon álló színészettel fejeződött be. Rakodczay művészi programmot tüzött maga, mint igazgató elé s lelkes szinészcsapattal valósította meg. Ezt elismerte a város is, mely a fényes u j színház megnyitását reá bízta. A gazdag műsorról fogalmat nyujthat, hogy Shakespearetől 6 mű, magyar szerzőtől 26, idegentől 39, 8 magyar és 20 idegen operett, 20 népszínmű s ujdonság 17 került színre. A klaszikus esték és a régibb jó darabok inkább tetszettek, mint a legfrissebb ujdonságok. Az énekes személyzet Auber víg dalművét „A fekete dominó"-t is bemutatta szép sikerrel. A tagok között az első hely föltétlenül Rakodczayt illeti meg, aki nagy tehetség, kiváló alakító erő s ügyes rendező. A szezon nagy sikere, közönségünk fokozódó igényeinek teljes kielégítése érthető tehát.
A színi kritika , mely nélkül a színészet helyes fejlődése nem képzelhető, Kecskeméten csak 1868, az első helyi lap megindulása óta számítható. Addig a fővárosi lapok vidéki leveleiből, tudósításaiból olvashattunk egyet-mást a helybeli színészetről. 1833-ban megindult Mátray Gábor „Honművész"-e, melynek minden számában rendes tudósítás van a fővárosi magyar színielőadásokról s e mellett elég sűrűn a vidéki színházakról is. Kecskemétről minden kötetében találunk egy-két tudósítást. De ezekben inkább a primadonnát vagy egyik-másik színészt látjuk dicsőítve, többnyire ilyen kifejezésekkel: „jól játszik", „szépen énekei', „szép reménnyel biztat" stb., a színművekről vajmi keveset irtak. A 40-es 50-es és 60-as évek hírlapjaiban szintén gyakran olvashatunk a kecskeméti szinészetről.
Helyi lapjaink kritikája, mert 1873 óta már két lapunk volt, kezdettől fogva irodalmi színvonalon állt. Az első években a dramaturgiai fejtegetések terjengőbbek , de azután a tudósítások a fővárosi sajtó véleményét tükröztetik s inkább az előadókkal fog lalkozunk. Elmondhatjuk, hogy lapjaink tudtak színészt és közönséget nevelni, egyiktől sem kímélve a nógatást vagy korholást. A színészet és színház ügye vezércikkekben is szóba került. Hoszszabb ideig működő kritikusaink voltak: ifj. Bagi László, dr. Beliczay Jónás, Dalotti Ödön, Hornyik József, dr. Kovács Pál, Madarassy László, Murai Károly, Pintér Kálmán, dr. Szántó Kálmán, Szombathy István, Vajda Viktor, e sorok írója stb.
Nem volna teljes a színészet története, ha a helybeli, vagy itt lakó íróktól előadott vagy másoktól Kecskeméten először színrehozott darabokról (amennyire felkutathattuk) meg nem emlékeznénk, még ha azok nem is lépték túl Kecskemét határait. A magyar dráma általános története talán nem fog róluk tudomást venni, de nekünk kötelességünk számbavenni őket. Forrásaink: színlapok és ujsághírek szerint száz év alatt 53 itteni szerzőtől 33 vígjáték, 20 színmű, 14 népszínmű, 9 bohózat, 6 dráma, 3 operett és 2 tragédia, összesen 87 színdarab került színre.
Városunk közönsége nem csupán a helybeli színészetre áldozott. 1810-ben — mint láttuk — a Nemzeti Színház alapjára 500 frtot és 1815-ben 200 frtot, 1834-ben a kecskeméti járás (benne városunk is) ugyanarra 826 frt 10 krt adott.65 A „Hon m üvész" azévi kimutatása szerint 1149 frt 30 krt volt a járás gyűjtése, a legnagyobb vidéki adomány. 1836 február 26-án a z itteni Casinói-egyesület 810 frt 39 krt, ugyanaz évben 19 kecskeméti adakozó 138 frt 20 krt küldött be a Nemzeti Színház építésére;66 1841-ben pedig a város, pusztaszeri birtoka után 146 p f rt 27 2 / 6 krt illetve 115 frt 15 krt.67
A város 1868-ban támogatta Buda városának a budai népszínház fenmaradása érdekében megindított mozgalmát s 1872-ben 200 frtos részvényt írt alá a budapesti Népszínházr a A színészek országos nyugdíjalapjához 50 írttal járult s 1883-ban 50 frt-tal az országos magyar szinészegyesület alapító tagjai közé is belépett. A Vígszínház-egyesület alapítói közé azonban nem lépett, mert a közgyűlés úgy találta, hogy „a városi törvényhatóságnak saját színügye emelése szempontjából jelentős feladatai vannak s azoknak megoldására sem rendelkezik elég pénzerővel."68
Városunk közgyűlése 1892 május 13-án elhatározta, hogy a koronázás 25-ik évfordulójának emlékére állandó színházat épít, s erre fedezetül a helvéciai Wébertelep földjének eladásából befolyt 200,000 frtot jelölte ki. A színház Fellner és Helmer műépítészek tervei szerint 189 5 — 6 -ban épült föl, a budapesti Vígszín házzal egyidőben és hasonló kivitelben. Költsége a berendezéssel együtt 280,000 frt volt. Van benne 6 földszinti, 23 első és 2 másodemeleti páholy, együtt 186 ülőhellyel; 208 földszinti és 192 erkély-ülőhely, 80 földszinti és 240 karzati állóhely, tehát összesen 586 ülő- és 320 állóhely.
A színház ünnepélyes megnyitása 1896 október 14-én történt Ábrányi Emil verses prologjával és a Nemzeti Színház tagjainak Bánk-bán-előadásával. Húsz éves fennállásakor 1916 november 11-én „Katona József-színház" nevet kapta; 1921 november 11-én 25 éves fennnállását ünnepelték.
Az 1896/7. évi idényben R akodczay Pál társulata játszott uj színházunkban, kiváló erőkkel. Primadonnái Andai, Serfőzy és Torossy, férfiszereplői a később nagyhírű Ferenczy Károly, Mátrai, Pesthy Kálmán, Rajz Ödön, pompás tragikája Bera Paula, bájos naivája Gyurmán Alice kitűnő együttest adtak. Maga az igazgató kiváló dramaturg, az ország egyik legnagyobb Shakespeare-szinésze. Nagyszerű klasszikus esték gyönyörködtették a közönséget, fővárosi vendégek felléptével élénkítve.
1897/8 és 98/9-ben Csóka Sándor társulata működött itt, sokkal szerényebb összeállításban. Pompás tenoristája, Német János nem kapott partnert. Drámai előadásai jobbak, mert ennek tagjai: Rápolthy Katinka, Csókáné, Bagi Gyula, Mátrai és az elegáns Tóth Elek jó együttest tesznek. A második évben a társulat megerősödik Tibor Lóri, Pogány Janka énekesnőkkel és Csongori Mariska táncosszubrettel. Ragyogó sikereik vannak, pl. a Gésákat 14-szer adják. Drámai előadásaikban kiválóan érvényesül a bájos mama Aitner Ilka és a kedves Csiszér-pár. Blaha Lujza, Küry Klára, Komáromy Mariska vendégszereplése emeli a különben is magas szinvonalat.
1 899/ 1 900-ban Micsey György jön budapesti Népligeti szinházi társulatával hozzánk; Kapossi Józsa, Juhász Ilka, Micseyné, Bácskai Julcsa, Koppán Magrit, Aitner Ilka, Kende Paula, a férfiak közt Rajz, Gömöri, Magas, Szentes, Breznai elsőrendű anyag. Sűrű vendégszereplések során a világhírű angol énekesnő miss Mary Halton a Gésák Mimóza szerepében ragadja el közönségünket. Ennek egyébként makacs közönyét azonban semmisem birja megtörni.
1900-től 1905-ig, öt idényen át Kövessi Albert játszik nálunk valóban pompás társulattal: Hodossi Jolán, Aradi Aranka. Tárnai Leona, Almásy Endre, Sarkadi Aladár, Somlai Artúr, Pataki József, Toronyi Gyula pár év mulva majdnem mind fővárosi színpadon vannak. Jeles előadásaik: Ocskay brigadéros, Cyrano és Hunyadi László opera. A következő évben idejönnek még Makó Aida, Sziklay Szeréna, Füredi Béla, a pompás komikus Juhász Pál, aki hamarosan az amerikai magyar színészet egyik legjelesebb apostola lesz. A további évek díszei Sárosi Paula táncosszubrett és egyúttal drámai hősnő, kiváló szerepe Pillangó kisasszony; azután Hevesi Mariska drámai szende és János vitéz lluskájának mesteri kreálója; Ruzsinszky Ilona koloraturprimadonna és Rózsa Sándor baritonista, Érczkövi Károly, Mányai Aranka, Szilassy Etel (János vitéz kitűnő személyesítője). A drámai együttes kiváló teljesítményei Monna Vanna, Hamlet, Sötétség és Az ember tragédiája jeles előadásai. Vendégszerepel a híres átváltozó művész, Frizzo Fregoli is.
1905-től 1903-ig három évben Bihari Ákos társulata működik színházunkban. Tagjai: Sugár Aranka, Parlagi Kornélia, Heltai Jenő, C zakó Pál. Szép előadásaik a Víg özvegy, a Varázskeringő. Emlékezetes esemény az olasz staggione vendégszereplése klaszi- kus operaműsorával. Bihari egyéni tehetsége női partner híján nem igen érvényesülhet, de mint igazgató kitűnik az ú j darabok pompás kiállításában, így Gül Babáéban; Kada Elek Helyreaszszonyát ő hozza nálunk színre. Elhozza vendégnek miss Maud A ll an világhírű klasszikus táncosnőt is. De anyagi áldozatai nem találnak elegendő viszonzásra a közönség részéről.
1908-tól 1920-ig, tizenkét éven át birta színházunkat Mariházy Miklós. Olyan énekes és drámai együttessel vonult be, mely a legnagyobb igényeket is kielégíthette s azzal a nemes becsvágygyal , hogy színházunkat a vidék mintaszínházává fogja fejleszteni. Ezt a szép és az első években sikerrel követett programmot széttépte a világháború, mely színészek és közönség szétzilálásával csak sikertelen erőfeszítéseket engedett meg.
Hasonló sorsra jutottak a háború utáni zavaros, forrongó, válságos években sűrűn váltakozó utódai: Bárdossy Pál 1920-- 2-ben, Csáky Antal 192 2 — 6 -ig, Mariházy ismét 192 6 — 7-ben, Gulyás Menyhért 1927— 8-ban, Deák Ferenc 1928— 3 0-ban.
A színidény rendszerint október közepétől április közepéig tartott. A műsoron leginkább a fővárosi színházak ujdonságai szerepeltek, mellettük régibb jó darabok felújításai is. Ezenkívül helyi szerzőink is hozzájárultak színházunk változatossabbá tételéhez. A sajtó kritikája is támogatta színészetünket; sőt 1901 óla több színiidényben önálló, az utóbbi években képes színházi lap jelent meg.
Bánk bánt az új színházban csaknem évente rendszeresen előadták. Ez előadások lehető teljes jegyzéke a következő:
A Király-féle színházban Bánk bán 1847. október 14-én került először színre, Komáromy Alajossal a címszerepben. Az előadás főbb szereplői voltak még: Gertrudis: Munkácsyni (a későbbi nagyhírű Felek i né-Munkácsy Flóra anyja), Melinda: Erkelné, Petur bán: Török Béni, Tiborc: Futó Lajos, Mikhál bán: Károlyi Lajos, Simon bán: Bartha Elek, Biberach: Zarka, stb. Ugyancsak Bánk bánnal búcsúzott október 24-én Gócs Ede társulata. 1848. február 19-én Egressy Gábor, a tragédia életrekeltője lépett föl benne, mint vendég Körösi Ferenc társulatával. Ezután tíz évig nem adhatták elő. Csak 1858. március 20-án és május 4-én adta elő újra a cenzura által csonkított szöveggel Hubai Gusztáv társulata. Az erős páthoszú Gárdonyi Antal játszta a címszerepet, a geniális Rónai Gyula Peturt. Ugyanez év október 17-én alőadta Pázmán Dezső társulata is, de hallatlan merészség, Szigeti átdolgozásában! A legközelebbi előadást Budai József társulata rendezte 1859. január 20-án. 1861-ben kétszer is műsoron volt: január 3-án Horvát György és november 12-én Pázmánék társulata hozta színre, az utóbbiak még mindig operaszöveg-féle berendezésükkel. 1863. március 5-én Molnár György és Apraxin Julia grófnő léptek föl a műben vendégszereplési körútjukban. A grófnő Melindában azt az uszályos öltönyt használta, melyet őfelségeik bécsi menyegzőjén viselt: remek ezüst hímzésű, drága rózsaszín magyar ruhát, mely mindenütt bámulatot keltett. Ugyanez év december 15-én Láng Boldizsár társulata is előadta. 1864. szeptember 22-én Latabár Endre társulata játszotta el. Láng Boldizsár 1885. november !5-én, Budai József és Molnár György kis társasága 1867. november 30-án hozták színre. 1868. október 17-én Miklóssy Gyula játszotla Bánkot, immár cenzurázatlan alakjában s ez volt a tragédia utolsó előadása a régi Király-féle színházban , ahol tehát 21 év alatt 1 5-ször került színre
A Kovács-féle ú j színteremben Bánk bán Miklóssy Gyulával 1868. december 26-án vonult be. 1869. október 7-én Kovács Mór társulata játszotta, melynek hősszínésze Szeles József a nagy kaliberű tragédiát szerette. Hubai Gusztávék 1870. november 5-én adták elő, a címszerepben a szertelenségre hajló Darvassal, Melindáéban Hubainéva l . Völgyi György három évadjában háromszor adta elő: 1871. december 20-án, 1872. november 11-én, amikor Hetényi Béla, akkoriban a közönség kedvelt szavaló színésze játszotta Bánkot és 1873. január 5-én, mikor Hetényi Peturt veite át és a jeles Gárdonyi Antal volt Bánk. Krecsányi Ignác személyzete 1873. december 17-én vette elő, a címszerepben Aranyosi Gyulával, Melindáéban Ujházi Herminnel, a királynééban H . Szabó Ilkával, de bizony ez csak afféle kardcsörtető előadás volt. 1875. október 7-én Aradi Gerő társulata játszotta. Három évig pihent azután a mű a gyönge társulatok miatt. Némethy Györgyék művelték már a klasszikus műsort is és 1878. január 6-én a némettől magyar színészethez pártolt Jány Gyula, pár nap mulva, 12 én Koináromy Alajos nemzeti színházi tag lépett fel Bánk szerepében, az utóbbinak leánya, Komáromy Mariska lévén a Társulat fiatal hősnője. 1879. március 2-án a Feleki-pár vendégjátékául adták és Felekiné Munkácsy Flóra, az itteni első Gertrudis leánya játszotta Melindát, Feleki Miklós Peturt s a társulat naturalista hősszínésze Abonyi Gyula a címszerepet. 1880-ban két előadásról tudunk: február 21-én Bényei társulatánál E. Kovács Gyula, a kitűnő kolozsvári művész lépett fel Bánkban, s november 11-én, a költő halála 50-ik évfordulóját utólag ünnepelve, Lászy Vilmos társulata mutatta be, a címszerepben Somogyi Károllyal, a túláradó hévvel játszó hősszínésszel. Jakab Lajos társulata 1881; november 10-én és 1882. március 13-án adta elő s ekkor Fái Szeréna játszotta Melindát. Miklóssy Gyula 1882. november 11-én meghonosítá a szokásos díszelőadásokat, ő ismételte 1883-ban s Bánkja, bár a régi pathetikus modorban volt tartva, tetszett még . Sághy Zsigmond, aki az Ember tragédiáját is színrehozta , 1884 október 30-án vette elő, a Jáky-fé l e társulat 1885. október 25-én. Pesti Ihász Lajos nyolc idénye alatt a 90-es években már fényes ruhatárral tízszer hozta színre: 1886. december 15-én, (1887. november 10-én a Szabadhegyi —Balassa-társulat), 1889. december 10-én, 1890. november 11-én, 1891. november 11-én és 15-én, 1892. november 11-én Katona József születése (téves) századik évfordulójára Pálfi György nemzeti színházi fiatal temperamentumos hős színésszel, december 12-én, 1893 . november 11-én és 13-án s végül 1894. november 11-én Fái Szerénával Melinda, Halasi Bélával Bánk szerepében. A régi színház utolsó igazgatója Rakodczay Pál 1895. november 11-én adta Komáromy Alajos veterán színmű vészünk s az itteni Bánk 50 éves színészi jubileumául. A Kovács féle színházban tehát 27 év alatt 3 1-szer adták Bánk bánt.
A fényes új színházat 1896. október 14-én Nemzeti Színházi tagokkal nyitották meg ünnepélyesen. Szacsvay Imre volt Bánk, P. Márkus Emilia Melinda, Jászai Mari Gertrudis királyné , Ú jházi Ede Tiborc, Hetényi Béla Petur bán, Gyenes László Biberach, Rakodczay színészei eljátszották november 11-én is. 1897. október 21-én Salvini Gusztáv olasz tragikus és társulata mutatták be, Sal - vinival Bánk, a szép Salvininé asszonnyal Melinda, Aliprand í asszonnyal Gertrudis királyné , Cruicchival Petur, Maione Diazzal Biberach, Orlandinival Tiborc szerepében. Kitűnő előadás volt. A tragédiát Csóka Sándor társulata adta elő november 11-én 50-ed- szer . Bánkot Bagi Gyula, Melindát Markovics Margit, a királynét Csókáné Almássy Julia, Peturt Györe Alajos, Tiborcot Breznai Géza, Biberachot Mátrai Kálmán, Ottót Tóth Elek személyesítő. Látta tehát Kecskemét a legteljesebb Bánkokat: Komáromyt, Egressyt, Gárdonyit, Molnárt, Miklóssyt, E. Kovács Gyulát, Szacsvayt és a híres olasz tragikust, akiknél jobban nem játszották még a nagy tragédiát. E mintaképek lelkesítették a többi előadót is. úgy, hogy színészeink Bánkot Kecskeméten mindig igazi becsvággyal játszották.
További Bánk bán-előadásaink voltak 1898. november 11 én Szathmáry Lajossal, mit Bánkkal és az agg Komáromy Alajossal, mint Tiborccal, aki félszázad alatt immár negyedszer lépett föl nálunk. 1899. és 1900. november 11-én is előadta Micsey illetve Kövessi társulata. 1901. november 11-én gyönyörű díszelőadása volt: Sántha Károly ódáját szavalta S. Fái Szeréna, saját költeményét Váradi Antal, Bánk bánban Gertrudist Fái Szeréna, Bánkot Beregi Oszkár, Melindát K. Hegyesi Mari, Peturt Gál Gyula, Biberachot Szilágyi Vilmos, a Nemzeti Színház tagjai játszották. Ekkor adta elő Gál Gyula kegyeletes eszméjét a november 11-iki itteni országos klasszikus Bánk-bán előadásokról, mely még mindig megvalósításra vár. 1902 . és 1903 . november 11-én s 1904. november 7-én ismét társulatunk adta elő. (1905. november 11-én helyette Katona: István, magyarok első királya, c. színművét adta elő Bihari ambiciózus társulata.) 1906. november 12-én Bihari ingyenes díszelőadását adta. 1907-től kezdve egy évtizeden át nem került Bánk bán színpadunkra . (1908. és 1916. november 11-én csak II . felvonását adták elő.) 1917. november ^1 0-én és 1 4-én adták újra elő, Fái Szerénával, mint Gertruddal. 1918-ban és 1919-ben újra elmaradt. Előadták ezután 1920. november 11-én és 12-én, 1921. február 5-én, (november 11-én és 12-én csak a IV. felvonást) és november 13-án, 1922. november 11-én, 1924. március hónap 15-én és november hónap 11-én mely utóbbiban Bánkot Bakó László vendég, Gertrudot Gazdy Aranka, Melindát Csákyné Spóner Ilona, Peturt Székely Gyula, Biberachot Somody Pál játszotta, továbbá 1925., 1926. és 1927. november 11-én. (1928. november 11-én csak II. felvonását, 1929. november 11-én pedig helyette Katona: A rózsa c. eddig elő nem adott vígjátékát játszották.) így az 1930. áprilisban, Katona halálának százéves fordulójakor tartandó Nemzeti Színházi itteni díszelőadás új színházunkban 35 év alatt a 25-ik, városunkban 84 év alatt a 71-ik teljes Bánk bán-drámaelőadásunk lesz.
Színészetünk régi nemes hagyományai és Katonának nagy szelleme vezessék színművészetünket új virágzásra!
1 E mű II. fejezete bővebbe n kidolgozva megjelent az itteni reáliskola 1897/8. évi értesítőjében, III. fejezete pedig a Katona Kör 1896/7. évkönyvében.
2 Jegyzéküket közli Prónai Antal az Irodalomtörténeti Közlemények 1915. évf. 114—22. és 206—19. 1.
3 L. e darabokról Czetzkó (Prónai) Antal cikkét az Egyetemes Philogogiai Közlöny 1895. évf. 474. s köv. 1.
4 L. erről bővebben Takáts Menyhért értekezését „A piaristák iskolai színjátéka" c. a kegyesrendiek budapesti gymnasium a értesítőjében, 1.S92.
5 Városi levéltár: Levelek 1792. 2. 4. — Tanácsi jegyzőkönyv 1791 - 1. évi 9 6 . 1. 562. pont.
6 Váli Béla: A magyar színészet története. Bpest, 1887. 95., 103., l 11 — 2. 1. — Horváth Döme Shakespere a magyar irodalomban és színművészeibe n . Kecskemét, 1889. 21. 1.
7 Császár Elemér: A német költészet hatása a magyarra , Bpest. 1913. 130. 1. Az első darabot közli Endrődy János: A magyar játék - szín. Pest. 1793
III. kötetében; a másikat ismerteti Bayer József az Irodalomtörténeti Közlemények 1895. évf. 288—92. 1.
8 Körlevelek jegyzőkönyve 179 5 —8. évről, 72. lap. 1796 jú l . :., 1 )26. p
9 Kelemen László följegyzései (Bayer József birtokában). - Horváth Döme i d . m. 22. 1. (Nemes András közlése). — M. Hírmondó 1800. XVIII. 15.
10 Városi tanácsi jegyzőkönyv 1798—1800. évre. 383. 1. 0 13. pont.
11 Városi levéltár. 1810. I I I. 6. sz.
12 Városi tanácsi jegyzőkönyv 181 4 — 6 . évre, 138. 1. 513. pont.
13 Ugyanott 19 7 1. 809. pont.
14 Városi levéltár. 1816. II. 33. Udvarhelyi Miklós beadványából. ,.ltt volt szerentsém nem kevés előmenetellel tapasztalni azt, hogy a Magyar G e nius nem a Fő Városnak négy emelet ű Palotáiban lakozik .. . £n örökös Háladatos emlékezésemet gyakorolni fogom, hogy magáról ugyan el felejkezhetik, de a ketskeméti Nagyszívűségről soha sem." — Vali id. m. 329. 1.
15 Udvarhelyi följegyzései: Magyar Színházi Lap 1860. évf. 26. sz. 211. 1.
16 Ez időben első helynek 30, másodiknak 20 kr. volt az ár. i , falusi direktoroknál 20 és 10 is. A Király-féle színházban zártszék 60 kr., állóhely 40 kr., karzat 20 kr. volt; a Kovács-féle színházban páholy 4 és .1 fr t. /. árt- szék 80 és 60, emelvény 40, állóhely 30, karzat 20 kr.
17 Városi tanácsi jegyzőkönyv 1816. év, 26 1 — 2 . 1. 264 , o ont.
18 Városi tanácsi jegyzőkönyv, 1816. év 271—2. és 277—8. 1 . , '.'97., 324.és 325. pont. — Kilényi följegyzései (Napkelet, 1859. évf.)
19 V a li id. m . 32 * 9— 3 0. 1.
20 Városi tanácsi jegyzőkönyv, 1817—8. évi 228., 286., 315. 1. 1S17 aug. 13. 667. pont, okt. 17. 831. pont, nov. 10. 929. pont; 1819—21. évi 496. 1. 1820 okt. 16. 951. pont.
21 V a li i d . m . 333—4. 1.
22 Bayer József: A nemzeti játékszín története. B pest 1887. 1. k. 529. 1 ; Bayer: A magyar drámairodalom története. Bpest 1897. II. k. 4 4 3. 1. — A darabot közli a Magyar theatrumi almanak 1 8 1 5-ík esztendőre. Pest 1 S J5 .
23 Városi tanácsi jegyzőkönyv 1823 dec . 5. 958. lap.
24 Ugyanaz 1825 okt. 7. 631. 1. 1859. pont és nov. 25. 757. 1. 2 03 1. pont
25 Bayer: A magyar drámairo dalom tört. II. k. 441. 1.
26 Városi tanácsi jegyzőkönyv 1826 márc. 20. 252. 1. 489. pont és Instantiák 14. 114. szám. I. k. 454. 1.
27 Horváth Döme id. m. 2 4 — 5 . 1. — Bayer: A nemzeti játékszín t ö rt.
28 Városi tanácsi jegyzőkönyv 1826 j ú n. 23. 439. 1. 1065. pont és júl . 10. 472. 1. 117 1. pont.
29 Városi tanácsi jegyzőkönyv 1826. év 652. 1. 1640. pont.
30 Ugyanaz, 1826 dec . 29. 866. 1. 2059. pont, 1827 jan. 8 . >h . 1. 6 1 . pont: Iratok 1827. I I I. 66. sz.
31 L. ez értekezésről Gyulai: Katona József és Bánk bánja 157--16 4 . s 16 7 — 1 71. 1. és Bayer: A nemzeti játékszín története I. k. 611-613. 1. szép fejtegetéseit.
32 1826 júl. 10. 476. 1. 11 90. pont.
33 j L. a Kecskeméti Lapok 1896. évi 43. sz. ifj. Bagi László „Korszellem" c. cikkét. A jegyzőkönyv ez érdekes lapját közölte már Hornyik János is a Kecskemét 187 5 . évi 2. számában.
34 Városi tanácsi jegyzőkönyv, 1829. év 156. és 158. 1.; Választott közönség jegyzőkönyve 1828/9. évi 18 6 — 7 . 1.
35 J Kecskemét 1856. és 1860.
36 Városi tanácsi jegyzőkönyv, 1829. évi 123. és 155. 1.; 526. és 658. pont.
37 Városi tanácsi jegyzőkönyv. 1831. évi 250. 1.; 639. pont.
38 j Ugyanaz 1833. jan. 18., 37. 1.; 72. pont.
39 Városi tanácsi jegyzőkönyv, 1833. márc . 7., 159. 1.; 331. pont.
40 Városi levéltár. 1839. II., 137. szám.
41 ) Szabadalmas Kecskemét városának történetirati ismertetési 1 . Kecskemét 1846. 157—8. lap.
42 Városi tanácsi jegyzőkönyv 1833. évre, 412. lap; 958. pont. (j ú n. 7 - én búcsúznak.)
43 Ugyanaz, 1833. aug. 2., 503. lap. 1239. pont; szept. 20., 58 3 lap, 14 7 S . pont. Levelek, 1833. 5. 27. szám.
44 Balog István naplója. Makó, 1928., 38. lap.
45 j V a li id. m . 397. lap. — Bayer: A m. nemzeti játékszín története, II. könyv 192. lap.
46 Városi tanácsi jegyzőkönyv, 1839. aug. 2G., 686. lap, 2009. pont és szep l . 1., 714. lap, 2070. pont.
47 A Szilády-nyomda színi zsebkönyveinek és id Szilády Károly föl jegyzéseinek alapján.
4 8 ) Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza. B pest, 1896., I. könyv, 2 7 S _____ 292. l a p.
49 Szuper Károly színi naplója. (Hazánk, szerk. Abafi Lajos. 1 888 n o v — d ec . )
50 Városi tanácsi jegyzőkönyv, 1844. febr. 3., — márc 2 *> • 80 8 <> í )3 95—7, 103, 131, 137 , 167, 216. lap, 317, 341, 374, 379, 380 102 515 533' » 632, 839. pont.
51 Vetsey József: Játékszíni e m lény 1846-dik évben. Kecskemét, 4 — 5 . lap.
52 Fehérvéry K. Antal: Játékszíni emlény. Kecskemét 18 1 8.
53 Színházi zsebkönyv. Kecskeméten, 1849. — Szuper Károly naplója: Hazánk XI. kötet 193—6. 1.
54 Városi levéltár, 1851. IX. 30. sz.
55 L. erről és az egyes társulatokról Molnár György: Világostól Világosig. Arad 1891.
56 Városi tanácsi jegyzőkönyv, 1853. év 1281. pont.
57 Városi közgyűlési jegyzőkönyv, 1861 febr. 31. pont.
58 Szinlapok az 1865—1869. évekből a Szilády-féle nyomda birtokában .
5 9 ) Déri Gyula: Petőfi Zoltán. Bp. 1909. 102—3., 107—8. 1.
60 ) Városi közgyűlési jegyzőkönyv, 1869. év 422. és 468. pont, 18 / 0. év 33. pont.
61 Városi közgyűlési jegyzőkönyv, 1870. év 170., 239., 172. pont
62 Városi közgyűlési jegyzőkönyv, 1873. év 232. és 4 33. pont.
63 L. a színlapokat 1877. évtől 1899-ig a városi levéltárban. Régibb színlap csak elvétve található ott, magántulajdonban se m sok.
64 Városi közgyűlési jegyzőkönyv, 1883. év 251. pont.
65 V a li id. m . 374. 1.
66 Székely József: Magyar játékszín. Bpest 1887. 167— 3 ., 171—2., 1 7 9 1.
67 Városi* tanácsi jegyzőkönyv 1841. évre 688. és 942. 1. 1812. év i . 503. 1. 68 Városi közgyűlési jegyzőkönyv 1868. év 70. és 425. pont, 1 872 . év 456. pont, 1889. év 337. pont, 1883. év 20. pont, 1881. év 319 . pont.
|
|
|