H

Hacker Mária; Turán Gézáné (Kecskemét, 1886. máj. 16.—?) festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán tanult, rajztanári oklevelet szerzett. Münchenben, Párizsban és Nagybányán is dolgozott. Tájképeket, csendéleteket festett. (Sz.K.I.)

Hacki Zoltán (Értarcsa, 1895. okt. 13.—?) festőművész. Nagybányán Réti István és Thorma János mellett tanult. Kméten Iványi-Grünwald Béla volt a mestere. Pozsonyban telepedett le. 1931-ben a Nemzeti Szalonban, 1934-ben Párizsban volt kiállítása. (Sz.K.I.)

Hadai Sándor; Hajdzsán (Kecskemét, 1860. szept. 25.—Magyarbóly, 1900. febr. 3.) színész. Színpadra lépett 1880. szept. 25-én. Mint bariton énekes szerzett hírnevet. A kméti színház tagjaként halt meg. (Sz.T.)

Hagyik István (Kisújszállás, 1891. júl. 5.—?) festőművész. A Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd a kméti művésztelepen dolgozott. (Sz.K.1.)

Hajagos Illés (Kecskemét, 1818. szept. 3.—Kecskemét, 1900. dec. 17.) polgármester, főkapitány. Tanulmányait 1825-ben a helybeli ev. iskolában kezdte. Középiskoláit Budán, a jogot Kassán és Pozsonyban végezte. 1837-38-ban Zlinszky János Pest megyei központi főszolgabírónál volt jurátus. Az 1838. évi pesti nagy árvíz idején kivette részét a mentésből. Az 1840. évi ogy.-en gr. Apponyi György jurátusaként vett részt. 1840. dec. 19-én Pesten letette az ügyvédi vizsgát, s hazajött szülővárosába. 1841. okt. 30-án városi aljegyző lett. 1844-ben tanácsnoknak választották. 1848. jún. 8-án pedig Kmét első polgármesterévé választották. 1848. szept. 25-én Kossuth Lajos népfelkelési biztosnak nevezte ki. A szabadságharc alatt többször mentette meg a várost a pusztítástól. 1849. júl. 25-én Haynau hadserege megszállta Kmétet, a már korábban elmenekült polgármester lakását feldúlták, családját elüldözték. H. először Kisjenőn Nagy Zsigmond tiszttartónál talált menedéket, majd Kmét környékén bujdosott többedmagával, amíg a katonai rögtönítélő bíráskodást meg nem szüntették. A pesti főhadbírónál való jelentkezése után fél évre internálták, majd kényszerútlevéllel hazaengedték. 1850. szept. 21-től Budára rendelték kataszteri becslőbiztosnak. 1851. júl 16-án Pest-Solt vm. főnöke ismereteire és német nyelvtudására való tekintettel Kmét város polgármesterévé nevezte ki. Ebben a minőségben sok hazafit mentett meg. 1861. jan. 21-én, a szabadságharc leverése utáni első szabad tisztválasztáskor főbírónak választották. 1862. nov. 20-tól 1867. májusáig ismét kinevezett polgármestere volt a városnak. Ekkor visszavonult a város ügyeinek intézésétől, és 1872-ig ügyvédként működött. 1872. ápr. 2-án Kmét rendőrfőkapitányává választották, 1890-ig töltötte be ezt a hivatalt. 1890. dec. 29-én vonult nyugdíjba. — M. A magyar szabadságharc és Kecskemét = Emlékkönyv a Kecskeméti Honvéd-Emléktábla leleplezése alkalmára, Kecskemét, 1892. — ír. KNKN 1891; K 1900. dec. 23.; Székelyné Kőrösi Ilona: Kecskemét első polgármestere, H.I, KSZ 1986. ápr. (PF.M.)

Hajma József (Kecskemét, 1883. máj. 28.—Kecskemét-Szikra, 1919. nov. 20.) kommunista vezető. Kméten végzett 4 gimnáziumot. Az I. vh.-ban orosz fogságba került. Az internacionalisták soraiban harcolt. 1919 elején hazajött Kmétre, a Nemzeti Tanács pénzügyi bizottságának lett tagja. Előbb az MSZDP baloldalához tartozott, majd részt vett a KMP kméti szervezetének megalakításában. A Tanácsköztársaság kikiáltása után a direktórium iskolaügyi megbízottjává nevezték ki. 1919. ápr. 7-én a munkástanács intéző bizottságába választották. A Kméten kiadott segítő papírpénz az ő aláírásával került forgalomba. A Tanácsköztársaság bukása után elfogták, Héjjas Iván ellenforradalmi különítménye hurcolta el többedmagával, és kínozta halálra Szikrában. (P.F.M.)

Hajnal János (?, 1762.—Kecskemét, 1851. márc. 25.) ev. lelkész. Kméten 46 éven át volt ev. lelkész, majd 8 éven át nyugdíjas. 1819-1843 között néhány beszéde nyomtatásban is megjelent. (Sz.T.)

Hajnal József (Kecskemét, 1885. márc. 21.—Kecskemét, 1969. okt. 28.) költő, újságíró. Kereskedőtanonc, lakatosinas, majd gyári munkás volt. Részt vett 1890-ben a kméti szociáldemokrata pártsejt megalakításában. 1906-tól Bp.-en dolgozott, a csepeli Weisz Manfréd lőszergyárban. Közben a Népszava és a Világszabadság külső munkatársa volt. 1911-ben feleségül vette Weisz Katalint, Várnai Zseni költőnő húgát. Romló egészségi állapota miatt abba kellett hagynia a gyári munkát. Egy bp.-i biztosító intézetnél, majd Kméten kapott munkát: a Munkásbiztosító Pénztár külső ellenőre és pénzbeszedője volt. Ekkor költözött végleg Kmétre. Horváth Ambrus mellett a Magyar Alföld szerkesztője volt. Verseskötete 1913-ban jelent meg Kméten Gőzkalapács címmel. I.vh-s élményeiről szóló írásait, harctéri leveleit és újságcikkeit Földindulás címmel gyűjtötte kötetbe; megjelenésére azonban 1919 nyarának eseményei miatt nem került sor. 1919. nov.-ben a törvényszéki fogházban élte át elvbarátainak elhurcolását. Visszaemlékezéseit Látó Pál közbeszól c. kéziratban maradt önéletrajzi írásában foglalta össze. — ír. F. Tóth Pál: H.J. a munkásköltő. Kiskunság, 1968, 1-2. sz; F.Tóth Pál: H.J., KJT Évk. 1971. (Sz.K.1.)

Hajnóczy Iván (Bp., 1883. febr. 24.—Los Angeles, 1978. aug. 28.) tanár, irodalomtörténész. A bp.-i és a párizsi egyetemen tanult. Alsókubinban, Késmárkon, majd Bp.-en tanított. 1910-től 1942-ig a kméti kereskedelmi fiúiskola igazgatója volt. 1944. szept.-ben Ausztriába távozott, 1949-ben Buenos Airesbe költözött ott élő lányához. 1961-től Los Angelesben élt. Katona Józseffel kapcsolatos kutatásai tették ismertté. A Katona József Körnek 1913-tól 1918-ig főtitkára, 1928-től 1932-ig ügyvezető alelnöke volt. Cikkei irodalomtörténeti, szakoktatási, művelődéstörténeti folyóiratokban láttak napvilágot. — F.m. Szentjóbi Szabó László élete és művei, Bp., 1906; Magyar Költők a Szepességben, Igló, 1907; Katona József Kecskeméten, Kecskemét, 1926; Katona Emlékkönyv, szerk., uo., 1930; A kecskeméti görögség története, uo., 1939. — ír. Fehér Sándor: H.I., KJK Évk. 1991. (Sz.K.I.)

Hájos István Gáspár (Jászberény, 1724. máj. 1.—Szeged, 1785. szept. 24.) piarista tanár. 1750-51-ben diák, 1764-65-ben és 1770-től 1784-ig tanár Kméten. Kéziratbán maradt nyelvészeti munkája: Speculum linguae Scythico-Hungarico-Magyarico-Székhelico-Hungari cae. (Sz.T.)

Hajósi Dániel; Schifferdecker (Szánk, 1795—?, 1849 után) tanító. 1817-től tanított a kméti ev. iskolában. 1828. máj.-tói 1831 elejéig Petőfi Sándor tanítója. Tanítói állásáról 1831. febr. 2-án betegsége miatt lemondott, később vendéglátással, gyapjú- és borkereskedéssel foglalkozott. Notationes variae c. füzetét késői rokona, Gömöry János ajándékozta a kméti levéltárnak. — ír. Gömöry János: Petőfi Sándor kecskeméti tanítójának feljegyzéseiből, Ev. Élet 1960. júl. 17; Jakus Lajos: Petőfi „tirannusi" szigorúságú tanítója, Köznevelés 1961. 1. sz; Sz. Körösi Ilona: Petőfi kecskeméti iskolaévei =Petőfi Emlékhelyek Országos Találkozója, 4. sz. Emlékhelyi Füzet, Kecskemét, 1988. (Sz.K.I.)

Halmos Lajos (Abony, 1884. aug. 13.—Orgovány, 1919. nov. 20.) ügyvéd. Kméten a reáliskolában, majd a jogakadémián tanult. A jogi doktorátust Kolozsvárott szerezte meg, ügyvédi vizsgát Marosvásárhelyen tett. Szerény ügyvédi irodát nyitott Kméten, a szegényparasztok és munkások ügyvéde lett. Tagja volt a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak. A Magyar Alföldbe írt cikkeiben a szegények érdekében emelt szót. A Tanácsköztársaság idején a lakáshivatal egyik vezetője volt. A tanácshatalom leverése után letartóztatták. 1919. nov. 19-én Héjjas Iván különítménye Orgoványra hurcolta és kivégezte. — ír. PN 1960. jún. 25. (PF.M.)

Háló Kováts József (Győr, 1761. márc. 17.—Nagykőrös, 1830. okt. 10.) ref. lelkész, költő, műfordító. 1772-től Debrecenben tanult, a poétai osztály praeceptoraként, Csokonainak is tanítója volt. Innen ment külföldi tanulmányútra német, holland és angol egyetemekre. 1791-től nagykőrösi, 1815-től 1826-ig kiskunhalasi lelkész volt. Életét jótékonysága jellemezte, 18 fogadott gyermeket nevelt föl és taníttatott ki. Gazdag könyvtárát, melynek egy részét apósától, Göböl Gáspár kméti esperestől örökölte, a pápai, debreceni és nagykőrösi ref. iskolák mellett a kméti ref. kollégiumra hagyta. Sok verse jelent meg a korabeli hírlapokban és folyóiratokban. Műfordításai: Louis Racine: A vallás, Komárom, 1798; Vergilius: Aeneis (Magyar Éneis címmel) uo., 1799-1804. Levelezett Kmét korabeli költőjével, Mátyási Józseffel. (Sz.T.)

Halvax Gyula (Kaposvár, 1906. ápr. 1.—Bp., 1984. okt. 12.) festőművész. A kméti művésztelepen is dolgozott. 1929-ben rajztanári oklevelet szerzett a Képzőművészeti Főiskolán. (Sz.K.I.)

Hám Sándor (Mindszent, 1863. aug. 16.—?) piarista tanár. Pedagógiai pályája mellett írással is foglalkozott. Életrajzi dokumentumregénye és költeményei láttak napvilágot. Verset írt Katona Józsefről, ezt az 1893. évi Kecskeméti Nagy Képes Naptár is közölte. (Sz.T.)

Handtel Károly (Kisszeben, 1815. márc. 29.—Kecskemét, 1888. szept. 7.) gyógyszerész. Diplomáját 1839-ben Pesten szerezte. A szabadságharcban őrnagyként vett részt. A Tolna vm.-i nemzetőrség szervezése miatt súlyos börtönbüntetést szenvedett. 1855-ben Kméten megvette Battlay Jánostól a Szentlélekhez címzett gyógyszertárat. 1863-ban részt vett az Országos Gyógyszerészeti Egyesület létrehozásában. Szorgalmazta a közegészségügy és az orvosügy rendezését. (Közegészségügyi törvényjavaslata kéziratban maradt ránk.) Az 1860-as években mozgalmat kezdeményezett a kuruzslás és a titkos szerek árusítása ellen. 1867. máj.-ban gyógyszertárát eladta Katona Zsigmondnak, és Pesten újat nyitott. Öregségére ismét visszatért Kmét-re, részt vett a közéletben. A Gazdasági Egyletben működött, felolvasásokat tartott az általános és a szakmai műveltség növelésére. A gyógyszerészet mellett nagy szeretettel foglalkozott a Kmét vidéki homokterület hasznosításával. 1879-ben ő hívta fel a figyelmet a francia aszalószilva termelésre. Az elsők között fáradozott a gyümölcsexport fejlesztésén. — ír. K 1888. 37. sz.; Bende László: A kecskeméti szőlő-és gyümölcstermelés fejlődéstörténete, Kecskemét, 1929. (P.F.M.)

Hankovszky Zsigmond (Kecskemét, 1864. máj. 19.—Kecskemét, 1949. máj. 17.) szőlő- és gyümölcsnemesítő. H. Lajos kméti iparos, szőlő- és gyümölcstermesztő fia. H. Zs. az érdiószegi állami vincellériskolában tanult. 1882-83-ban erdélyi szőlőbirtokosoknál volt vincellér és pincemester, majd az Országos Központi Mintapincében dolgozott. A tarcali vincellérképzőben egy ideig a gyakorlati munkák irányítója. 1885-től Kméten dolgozott. Az édesapjától örökölt, 1860-ban telepített 12 holdas úrréti szőlőjét 35 holdra egészítette ki. Jelentős része volt a múlt század végi, felgyorsult ütemű homoki szőlőtelepítésben. Közvetlen irányításával Paks, Hajdusámson, Kisvárda, Albertirsa és Cegléd határában telepítettek szőlőt. A ceglédi Unghváry-féle faiskola szaktanácsadója is volt. 1894-ben ő ültette, majd gondozta a Kecskeméti Gazdasági Egyesület szőlőjét. Úrréti szőlőtelepe mintául szolgált a helybeli gazdák számára. 1912-ig 1500 fajta szőlőt gyűjtött össze. Nagyban termesztette a kövidinkát, kadarkát, olaszrizlinget és több csemegeszőlőt. Sikeres gyümölcsnemesítési munkát is folytatott. Nagy érdemei voltak a kajszi elterjesztésében Kmé-ten és az egész Duna-Tisza közén. Tőle származik a „rózsabarack" elnevezés. Hazai és külföldi kiállításokon számtalan díjat nyert szőlőivel és gyümölcseivel. A Gazdasági Egyesületben és más fórumokon is tartott előadásokat a nagyközönség számára. Alapító tagja és egyik szervezője volt az 1918. jan.-tól működött Kecskeméti Szőlősgazdák Egyesületének. A helyi lapokban és az országos kertészeti és szőlészetiborászati lapokban jelentek meg cikkei. Egy ideig a Kecskeméti Lapok szerkesztője is volt. 1909-ben központi borraktár létesítését javasolta Kméten. Több találmánya volt, pl. a fogatos lókapa és a fogatos permetezőgép. Vagyonának nagy részét kísérletezésre, közcélokra, a gyümölcskultúra fejlesztésére fordította. 1917-ben a kméti ref. egyháznak adományozta 8 és fél holdas Daróczi közi ingatlanát, hogy ott H.-liget néven mintakertet és népligetet létesítsenek a kmétiek számára. Tanítványai közé tartozott Kocsis Pál, később Kmét egyik legnevesebb szőlőnemesítője is. — ír. Meghalt H. ZS, KL 1949. máj. 18; KL 1990. jún. 15. (Sz.K.I.)

Hanus János (Kecskemét, 1753? —Kecskemét, 1809. jún. 9.) városi főügyész. 1793. jan. 13-án lett Kmét főfiskálisa, főügyésze. Ő volt a város első főügyésze, eddig ilyen állás nem volt a magistrátusban. 1796-ban tanácsnokká választották. 5 évig volt tanácsnok. 1801-1802-ben borbírói tisztséget töltött be. Földi maradványai a Nagytemplom szentélye alatt találhatók. (PF.M.)

Hanusz István (Vác, 1840. dec. 21.— Kecskemét, 1909. febr. 7.) tanár, ismeretterjesztő író, tb. esperes, címzetes prépost. Vácott, Pesten és Szegeden piarista iskolákban tanult. 1865-ben a kiskunfélegyházi városi algimnázium hittanára lett. 1871-ben került a kméti főreáliskolához tanárnak, melynek 1886-tól igazgatója lett. Itt vált országos hírű ismeretterjesztő íróvá. A Természettudományi és Földrajzi Társaság alapító tagja volt. Főként földrajzi, természetrajzi, meteorológiai és tanügyi munkákat írt. Hollós László feljegyzései szerint 13 önálló kötete és 1387 szakcikke jelent meg. A Kecskeméti Lapok az ő szerkesztése alatt indult felvirágzásnak. Megszervezte és vezette a felnőttek esti oktatását is. — F.m. A Földközi tenger, Kecskemét, 1891; A nagy Magyar Alföld, uo., 1895; Déleurópáról, Pozsony, 1896; A magyar haza föld és néprajzi jellemképekben, Kecskemét, 1900. — ír. Szabó Tamás: H. I. a sokoldalú tudós és pedagógus, PN 1986. jan. 4; Szabó Tamás: A hazafias lelkületű paptanár, KL 1991. máj. 24. (Sz.T.)

Harai Sándorné Kocsis Judit (Kecskemét, 1857.—?) színésznő. Leánykori nevén lépett színpadra 1874-ben Homokay László színigazgató társulatánál. 1912. dec. 23-án vonult nyugalomba. (Sz.T.)

Harkay Béla (Kecskemét, 1886. máj. 11.—?) városi főjegyző. Apja H. József fűszerkereskedő, anyja Hornyik János főjegyző leánya volt. Középiskolai tanulmányait a kméti kegyesrendi főgimnáziumban, a jogot szintén Kméten, a jogakadémián végezte. 1906. jún. 18-án lépett a város szolgálatába mint másodéves joghallgató, a főkapitányság tb. fogalmazója lett. 1910. ápr. 16-tól Kada Elek mellé osztották be tb. aljegyzőnek, 1913-ban rendes aljegyzővé választották. Harctéri szolgálata után a közélelmezési ügyek tanácsi referense lett. 1919. dec. 23-án, Győrffy Pál főjegyző nyugalomba vonulása után tb. főjegyző lett, 1922-ben választották meg főjegyzővé. Ebben az állásban érte a polgármester-helyettesi megbízás 1943. ápr. 29-én. — ír. KK 1943, 96. sz. (PF.M.)

Harsányi István (Harsány, 1747. febr. 2.—Csorna, 1803. aug. 3.) prépost. 16 éves korában a jezsuita rendbe lépett. Első éves teológus volt, amikor 1773-ban a rendet feloszlatták. Ekkor a premontreiekhez ment át. Amikor azonban II. József 1785-ben ezt a rendet is eltörölte, mint világi pap Kmétre jött plébánosnak. A rend visszaállítása után, 1802-ben csornai prépost lett. 1792-ben Kméten elmondott úrnapi prédikációja Pesten és Pozsonyban jelent meg. (Sz.T.)

Harsányi Sándor, id. (Nagydorog, 1833. nov. 4.—Túrkeve, 1925. máj. 23.) ref. lelkész. Szegénysorsú polgári szülők gyermeke. Kméten végezte a gimnázium felső tagozatán tanulmányait 1854-ben. 1867-től Túrkevén volt lelkész. — F.m. Vegyes tartalmú egyházi beszédek, Debrecen, 1882. (Sz.T.)

Hatvani István (Rimaszombat, 1718. nov. 21.—Debrecen, 1786. nov. 16.) tanár, természettudós, orvos. 1736. febr.-tól egy évig a kméti ref. kollégium diákja volt. Hazai tanulmányai után a bázeli egyetemen 1747-ben teológiai, 1748-ban orvosdoktori oklevelet szerzett. 1748 végétől a debreceni kollégiumban matematikát, fizikát és filozófiát tanított. Orvosi működésével, természettudományos kutatásaival szerzett hírnevet. Fizikai kísérletei ördöngős hírét keltették; Arany János balladát írt róla. — ír. Imre Lajos: A magyar Faust, Erdélyi Múzeum 1893; Lósy-Schmidt Ede: Hatvani István élete és művei, Debrecen, 1931; Szilágyi Ferenc: Deákok tüköré, Bp., 1986. (Sz.K.1.)

Házi János, váradi (Kecskemét, 16. sz. vége—17. sz.) Bethlen Gábor erdélyi fejedelem török tolmácsa és íródeákja. 1624-ben a budai basánál, 1629-30-ban Konstantinápolyban járt követségben. Kisebb költemények, műfordítások mellett magyarra fordított és Bethlen Gábornak ajánlott egy, a mohamedánok erkölcstanával foglalkozó könyvet, amely 1626-ban jelent meg Kassán. (Sz.K.I.)

Héjjas Iván, vitéz (Kecskemét, 1890. jan. 19.—Vigo [Spanyolország], 1950. dec. ?) katonatiszt, politikus, ogy.-i képviselő. Régi kméti birtokos családból származott. Iskoláit szülővárosában végezte, majd szülei Kmét környéki birtokán gazdálkodott. Az I. vh. után mint tartalékos főhadnagy szerelt le. Különítménye élén hírhedt szerepet vállalt a Tanácsköztársaság bukása után a kommunisták üldözésében, meggyilkolásában. 1919-ben vezetője volt az Ébredő Magyarok Egyesületének, 1920-ban szervezője a fürstenfeldi fegyverrablásnak, 1921-ben a nyugat-magyarországi felkelésben a Bruck-Királyhida környékén tevékenykedő szabadcsapat parancsnoka. 1927-31 között a fajvédő Magyar Nemzeti Függetlenségi Párt programjával a kunszentmiklósi kerület ogy.-i képviselője. 1938-39-ben a Kárpátalján tevékenykedő Rongyos Gárda osztagparancsnoka. 1944-ben Németo.-ba, majd Spanyolo.-ba menekült. (Sz.T.)

Helle Károly (Szabadszállás, 1870. jan. 31.—Bp., 1920. márc. 5.) jogakadémiai tanár, jogi szakíró. 1892-96 között a kméti jogakadémia tanára. 1912-ben a kolozsvári, 1913-tól a bp.-i egyetem tanára. 1894-ben két könyve jelent meg Kméten: Vis major a római és a modern forgalmi jogban; Törvény a házassági jogról. Öngyilkos lett. (Sz.K.I.)

Helmer, Hermann (Hamburg, 1849. júl. 13.—Bécs, 1919. ápr. 2.) osztrák építész. F. Fellner építész -társa. Közös színházépítő cégük 48 színházat épített fel 43 év alatt. Ők építették a bp.-i Népszínházat (1875.), a Fővárosi Operettszínház épületét (1893.), a Vígszínház épületét (1896.). A kméti színház építése is az ő nevükhöz fűződik (1896.). (PF.M.)

Hercsuth Kálmán, ocskóleho-, tai és bellai (?—?) kir. tanfelügyelő. Középiskoláit Besztercebányán, Körmöcbányán, a tanárképző főiskolát Bp.-en végezte. Tanárként kezdett dolgozni 1895-től 1909-ig. Ettől kezdve tanfelügyelő. Kmétre 1924-ben került. Tanfelügyelősége alatt épült fel Kméten 37 új tanyai iskola, s létesült a községi polgári fiú iskola. Az iskolán kívüli népművelés ügyvezető elnöke s számos társadalmi egyesület tagja volt. Irodalmi tevékenysége is számottevő. Külföldi és hazai szaklapokban értekezései és cikkei jelentek meg. Önálló művei közül a Gyermekeink, Jellemképek a gyermek életéből, Fadrusz János élete és művészete, címűek ismertebbek. — ír. Kecskemét tj. város általános ismertetője és címtára az 1931. évre, Bp., 1930. (EF.M.) J Herde Vince (Kecskemét, 1892.' ápr. 17.—Bp., 1957. jún. 24.) festő-és iparművész. Az Iparművészeti Iskolában tanult, majd öt éven át ott tanított. A gödöllői művésztelepen Kőrösfői Kriesch Aladár mellett dolgozott. 1912-től vett részt kiállításokon. Üvegfestményeket, dekoratív falképeket, s graffitókat, mozaikterveket készített. (Sz.K.I.)

Herman Lipót (Nagyszentmiklós, 1884. ápr. 24.—Bp., 1972. júl. 1.) festő, grafikus. Részt vett a kméti Művésztelep megalapításában.(Sz.K.I.)

Hetényi János (Ekei, 1786. júl. 26.—Ekei, 1853. júl. 26.) ref. lelkész, filozófus, az MTA tagja. (1. 1836, r. 1840). Pozsonyi, majd debreceni tanulmányait követően a göttingeni egyetem hallgatója volt. Hazatérve Ekelen lelkész, a dunántúli egyházkerület jegyzője volt. „Egyezményes filozófiája" a nemesi reformpolitikát támogatta. A Pesten felállítandó protestáns főiskolai tanítás rendtervezete c, jutalomban részesült pályaműve Kméten jelent meg 1843-ban a pályamunkákat tartalmazó kiadványban. (Sz.T.)

Hetessy Kálmán (Drávafok [Somogy m.J 1882. dec. 15.—Kecskemét, 1944. júl. 10.) ref. lelkész. Középiskoláit Kunszentmiklóson, Kiskunhalason, a jogot a kméti jogakadémián és Kolozsváron, a teológiát Bp.-en végezte 1906-ban. Kiskunfélegyházán, majd Ókécskén volt lelkész. 1914-ben Illyés Kálmán kiskunfélegyházi lelkésszel együtt megalapította a kméti egyházmegyei reformátusok lapját. A kméti egyházmegye 1916-ban megválasztotta a\jegyzőnek, 1917-ben pedig lelkészi főjegyzőnek. 1918-tól egyházkormányzói lelkész Kméten. Volt egyház kerületi tanácsbíró és jegyző, majd egyetemes zsinati képviselő. Működése alatt szervezték meg a Ref. Tanítóképző Intézetet, épült fel a ref. bérpalota, a lakiteleki és ménteleki templom. Tagja volt Kmét th. bizottságának, a Kálvineum országos lelkészárvaintézet igazgatótanácsának, az Országos Lelkész Egyesület választmányának, az Országos Tanítói Árvaház felügyelőbizottságának, a Madas-árvaház igazgatóságának, a Protestáns Egyesület és a Kecskeméti Kaszinó választmányának, s az Első Kecskeméti Részvény-nyomda igazgatóságának. — ír. KNKN 1922; Kecskemét tj. város általános ismertetője és címtára az 1931. évre, Bp., 1930. (EF.M.)

Hetesy Viktor (Kiskunhalas, 1844. dec. 13.—Bp., 1920. szept. 25.) ref. lelkész, egyházi író. Kméten egy évig teológiát hallgatott. Több helyen volt lelkész. 1870-ben Kméten jelent meg A gazdag és szegény találkozása c. prédikációfordítása. A Kecskeméti Lelkészi Tár közölte egyházi vonatkozású írásait. (Sz.T.)

Hevesi József (?, 1854. máj. 27.—Bp., 1926. okt. 3.) színiigazgató. Kméten járta iskoláit, majd ugyanitt betűöntő lett. 1874-ben felcsapott színésznek Újváry Károly és ifj. Fehérváry Antal társaságában. 1893-ban színiigazgató lett, 1906-ban nyugalomba vonult. (Sz.T.)

Hevesi József (Fegyvernek, 1857. márc. 15.—Bp., 1929. jan. 21.) író. 13 éves korában Kmétre került gimnáziumba. Első versei a Kecskeméti Lapokban jelentek meg 1875-ben. Ibolyák c. verseskötetében kméti fiatalkori élményeit örökítette meg. 1877-ben Bp.-re került. Az egyetem bölcsészeti karán elvégezve tanulmányait hírlapíró lett. Számos cikket, tanulmányt és színdarabot írt. Szerk.-je volt a 20 kötetes Magyar Dekameronnak és több lapnak, folyóiratnak; munkatársa a legtöbb fővárosi újságnak. A szamárdiak és Nasztya c. színdarabját Kméten mutatták be. 1910. ápr. 5-én Kméten ünnepelték írói munkásságának 35. évfordulóját. Ez alkalommal a Kméten tartózkodó H. tiszteletére díszközgyűlést tartottak, és a színházban díszelőadáson mutatták be Liliomtiprás címmel három egyfelvonásosát. E jubileum alkalmából 10 kötetben megjelentek válogatott írásai is. (Sz.T.)

Hevesi Sándor, 1893-ig Hoffmann (Nagykanizsa, 1873. máj. 3.— Bp., 1939. szept. 8.) rendező, dramaturg. 1923-1932-ig a bp.-i Nemzeti Színház igazgatója. 1928-ban a Bánk bán átdolgozására készült, ez ellen Kmét törvényhatósága tiltakozott. 1930-ban a Nemzeti Színház az általa rendezett Bánk bánnal szerepelt Kméten a Katona József halálának 100. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségsorozaton. H.S. ezen előadást is tartott. (O.L.)

Hévizy János (Kecskemét, 1854. szept. 14.—?) piarista tanár, ogy.-i képviselő, író. Tanulmányait szülővárosában a kegyesrendiek főgimnáziumában befejezve, 1875. szept. 8-án piarista pap lett Vácott. Ezután mint tanár működött Veszprémben, Nagykárolyban, Léván, Nyitrán és Nagykanizsán. Itt 1892-ben, 48-as párti programmal, ogy.-i képviselőnek választották. Az országgyűlés közoktatásügyi bizottságának tagja lett. Költeményeket és tárcákat írt álnéven a Képes Hetilapba. A Veszprém c. lapnak három évig volt munkatársa, ő vezette a gazdasági rovatot, és ugyanott versei is jelentek meg. Közölte cikkeit a Pápai Lapok, a Szatmármegyei Közlöny, a Nagykároly és Vidéke is. (Sz.T)

Hild Viktor (Kecskemét, 1855. nov. 28.—Szolnok, 1929. ápr. 14.) régész, hírlapíró. H. József építész unokája. Jogi tanulmányait a pesti egyetemen végezte. 1880-81-ben a bp.-i Függetlenség, 1882-87 között a Kolozsvár c. lap munkatársa, 1887-ben Jászapátiban a Jászság c. lap megalapítója. A Magyar Nemzeti Múzeum támogatásával végzett ásatásokat a Jászságban. Az ő javaslatára vásárolta meg Jász-Nagykun-Szolnok vm. a tószegi Laposhalom területét, amelyen bronzkori telep maradványait fedezték fel. — ír. Kaposvári Gyula: Emlékezés H. V-ra, Szolnok Megyei Néplap 1965. dec. 25. (Sz.K.I.)

Hock János (Devecsert 1859. dec. 31.—Bp., 1936. okt. 10.) r.k. pap, politikus, író. 1905-ben — több évi ogy.-i szerepelés után — Kmét város alsó kerülete választotta meg képviselőjévé. A szövetkezett ellenzék vezérlőbizottságának elnöke lett. 1906-ban a Függetlenségi Párthoz csatlakozott. Ez évben a kméti kerület mint e párt hívét küldte újra a parlamentbe. 1910-től a Justh-párt tagja, majd gróf Károlyi Mihály híve. Jelentős szerepe volt az általános választójogért és gróf Tisza István erőszakos politikája ellen vívott harcokban. 1918-ban a Nemzeti Tanács elnöke lett. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Csehszlovákiába, Bécsbe, majd az USA-ba költözött. Később Párizsban és Bécsben élt. Külföldön számos cikkben leplezte le az ellenforradalmi rendszert. 1933-ban hazatért. Cikkei miatt bíróság elé állították és egy évi börtönre ítélték. 1935-ben kegyelmet kapott. Több teológiai, vallástörténeti és szépirodalmi műve jelent meg. Mint a Nemzeti Szalon elnöke jelentékeny szerepe volt a képzőművészetek népszerűsítésében. — ír. Fodor József: H.J., Világ, 1946, 413. sz. (PF.M.)

Hoffer Endre (Büdösfa, 1836. jan. 2.—?, 1895 után) tanár. 1853-56 között bölcseletet és teológiát tanult Kméten. A jogot magánúton végezte. 1859-ben Pesten ref. lelkésszé szentelték. Bírói oklevelét 1869-ben szerezte. 1856-57-ben Kméten gimnáziumi tanár, majd Halason, Nagykőrösön, 1874-től a szegedi állami főreáliskolában tanított. Cikkeket és tankönyveket írt. Görög nyelvtana és olvasókönyve 1877-ben jelent meg. (Sz.K.I.)

Hoffmann János (Vác, 1794— Kecskemét, 1854. nov. 5.) r.k. plébános. 1828. okt. 15-én került Kmétre segédlelkésznek, 1832-ben plébánossá választották. Később alesperes, püspöki biztos, szentszéki ülnök, végül dornaui címzetes prépost. 1848. júl. l-jén ő szentelte fel a kméti nemzetőrök zászlóját, s lelkesítő beszédet intézett hozzájuk. 1849-ben, amikor Jellasich horvát bán csapatai Kméten tartózkodtak, személyes közbenjárására menekült meg a város a feldúlástól és kifosztástól. — ír. KNKN 1893. (közli zászlószentelő beszédét); Szabó Tamás: Száz kecskeméti honvéd és nemzetőr az 1848/49-es szabadságharcban, Honismereti Közlemények, Kecskemét, 1988. 9. sz. (Sz.T.)

Hoffmann József -> Hollós József

Hofrichter József (Pest, 1779. dec—Pest, 1835. febr. 26.) építőmester, a klasszicizmus jelentős képviselője. Bécsben tanult, majd Pesten dolgozott. Számos lakóházat és középületet tervezett, egyik fő műve a Kálvin t téri ref. templom (1816). A kméti Ókollégium tervezője. (Sz.K.1.)

Hollós Bora (Kecskemét, 1902. nov. 16.—?) színésznő. 1920-ban elvégezte Rózsahegyi Kálmán színésziskoláját, és 1921. jan. 4-én az Apolló Kabaré tagja lett. Itt 1923. nov.-ig, főleg parasztdarabokban szerepelt mint Rózsahegyi Kálmán partnere. Színészi pályáját félbehagyva férjhez ment Bányász Elemér papírárugyároshoz. (Sz.T.)

Hollós József; Hoffmann (Kecskemét, 1876. aug. 22.—Brewster [USA], 1947. szept. 13.) orvos. A kméti reáliskola tanulójaként tanára, Hollós László neve után Hollósra magyarosította családi nevét. Orvosi diplomájának megszerzése után Bp.-en a kórbonctani intézet tanársegéde. A hazai első antialkoholista mozgalom szervezője. Megindította az Alkoholizmus c. folyóiratot és Alkoholellenes Könyvtár címmel füzeteket jelentetett meg. Amerikai útja után Szegeden helyezkedett el mint kórboncnok. A tudományos vitáknak színteret biztosítva szervezte meg a Szabad Líceumot. A Nobel-díjas Koch Róbert tanítványánál, Spengler Hamburger Jenőnél volt tanulmányúton Svájcban. Hazatérése után a gümőkor leküzdésével foglalkozott. 1901-ben a párizsi orvosi akadémia 1000 frankos pályadíjai jutalmazta tuberkulózissal foglalkozó munkáját. Szegeden élénk közéleti és kulturális tevékenységet folytatott. Küzdött az új kórház létesítéséért. A Jászi-féle Radikális Párt szegedi zászlóbontásakor főtitkára lett. Juhász Gyula Salve címmel verset írt 42. születésnapjára (Délmagyarország 1918. aug. 23.) 1918-ban megalakította a Szegedi Nemzeti Tanácsot. 1919-ben a Tanácsköztársaság alatt Madzsar József Pestre hívta a népegészségügy reformjának megvalósítására. H. megszervezte az ország tüdővészmentesítését, megalapította és vezette a Tuberkulózis Kutató és Tanító Intézetet, megszüntette a nyilvánosházakat, elrendelte a teljes szesztilalmat. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe emigrált. Sem Németo.-ban, sem Csehszlovákiában, sem Romániában nem kapott engedélyt orvosi praktizálásra, ezért 1924-ben Jászi Oszkár hívására az Egyesült Államokba ment. Ott megalakította a magyar Kultúrszövetséget és Színpadot, az Ady-Társaságot, baloldali szellemű lapot alapított Kultúrharc címen. A Kultúrkönyvtár sorozatban előadásait jelentette meg. 1984. júl. 2-a óta nevét viseli a Bács-Kiskun Megyei Kórház és Rendelőintézet. A kórház előcsarnokában található portréja Pálfy Gusztáv alkotása. — F.m. A kórbonctan alapvonalai, Bp., 1907; A tüdővész leküzdése Magyarországon, Szeged, 1912; Egy orvos élete, New York, 1944. — ír. Kertész Tivadar: Nagy idők tanúja, H.J. doktor, Kecskemét, 1984. (PF.M.)

Hollós László; 1881-ig Schwarczkopf (Szekszárd, 1859. jún. 18.— Szekszárd, 1940. febr. 16.) tanár, természettudós, botanikus. A bp.-i műegyetemen és tudományegyetemen tanult, főként fizikából, kémiából, növény- és ásványtanból szerzett tudományos felkészültséget. 1891-1912 között Kméten a főreáliskola tanára volt. 1898-ban részt vett Déchy Mór hatodik kaukázusi expedíciójában. Kméten és környékén kútfúrásokat elemzett, kutatta a város és környéke altalaját, feldolgozta a város földtani viszonyait, állat- és növényvilágát. 1912-ben Szekszárdra költözött. — F.m. Kutak, geológiai viszonyok= Kecskemét múltja és jelene, Kecskemét, 1896; Növényzet=uo; Magyarország gasteromycetái, Bp., 1903; Magyarország földalatti gombái, szarvasgombaféléi, uo., 1911; Kecskemét vidékének gombái, Math. term. tud. Közi. 1913. 32. sz.; Szekszárd vidékének gombái, uo., 1933. 37. sz. — ír. H.L. Kméti áll. főreálisk. ért. 1912/13; Moesz Gusztáv: H.L. emlékezete, Botanikai Közlemények 1941. 38. sz. (Sz.KI.)

Homokai Kocsis László (Kecskemét, 1838—Dés, 1926. okt. 11.) színész, színiigazgató. Színipályára lépett 1857. ápr. 14-én Lángh Boldizsár társulatánál. Több vidéki társulat tagja volt, majd 1870-ben saját maga szervezett színtársulatot, 1915. okt. 4-ig működött a pályán. (Sz.T.)

Homokai Pál (Kecskemét, 1804. jún. 8.—Kecskemét, 1858. jún. 8.) tanár, költő. Földműves szülők gyermeke, alsófokú iskoláit szülővárosában, gimnáziumi tanulmányait Pozsonyban végezte. Itt megismerkedett a korabeli m. irodalommal, s elhatározta, hogy terjesztőjévé szegődik. Megszervezte a pozsonyi irodalmi diáktársaságot, amely a sopronival és később az ugyancsak általa alapított selmecivel szorosan együttműködött. A szinte teljesen szlovák és német ajkú Selmecbányán, ahol a báró Prónay családnál nevelősködött, m. nyelvű színielőadásokat szervezett, Kis Koszorú c. zsebkönyvet adott ki. 1832-ben meghívták Losoncra, a ref. líceumba a szónoklat és költészet tanárának. A Losoncot 1849-ben romba döntő és kifosztó orosz csapatok pusztítása mindenétől megfosztotta, földönfutóvá tette. 1855-ben szülővárosa hazahívta tanárnak a ref. kollégiumba. Költeményei az Urániában, a Koszorúban és több más lapban jelentek meg. Magyar költészet (Pest, 1837) c. munkájáról Vörösmarty is elismeréssel nyilatkozott. — ír. Bulcsú Károly: H.P tanár emlékezete, Kecskemét, 1858. (Sz.T.)

Homokay Pál (Dés, 1900. jan. 17.—Kaposvár, 1969. jún. 6.) színesz, színigazgató. 1922-ben, a Szíművészeti Akadémia elvégzése után, Nagyváradon kezdte pályafutását. Ezután a pécsi, kolozsvári, marosvásárhelyi és kméti színházakban játszott. 1941-től 1949-ig színigazgató volt. 1950-től Kméten a Katona József Színház társulatának tagja, 1955-ben innen szerződött a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz. Shakespeara, Schiller, Wilder és Arthur Miller darabjaiban a lírai hősöktől az apaszerepekig mindent játszott. (Sz.T.)

Homoki József (Kecskemét, 1900. okt. 24.—Kecskemét, 1967. júl. 31.) újságíró, lapszerkesztő. A kméti piar. gimn.-ban érettségizett, majd jogot tanult. Az 1920-as évektől a Kecskeméti Lapok munkatársa, a háború után — 1948-ig — a Kecskemét c. lap főszerkesztője. Ezt követően gyógyszertári könyvelőként dolgozott. Az 1956. nov. 2-án újra megjelent Kecskeméti Lapok felelős szerkesztője volt, ezért az ÁVH több napra elhurcolta. Ezután nem kapott munkát. 1958-tól rokkantnyugdíjas volt. Szívinfarktusban halt meg. (Sz.K.I.)

Homoki Nagy István (Mezőtúr, 1914. szept. 2.—?, 1970. dec. 15.) filmrendező. A kméti piar. gimn.-ban érettségizett, majd a szegedi egyetemen jogi diplomát szerzett. Diákkorától kezdve foglalkozott madártannal és fényképezéssel. Nagysikerű természetfilmjei közül legismertebbek: Vadvíz-ország, Gyöngyvirágtól lombhullásig, Cimborák. Filmtelepe Gödöllőn működött, ahol emléktábla és utcanév őrzi emlékét. Kméten iskolát neveztek el róla. (Sz.K.I.)

Horák Jenő (Szánk, 1904. febr. 2.—Bp., 1951. aug. 28.) jogakadémiai tanár. Kméten a piarista gimnázium növendéke, majd a bp.-i egyetem hallgatója volt. Ezután Assisiben mint minorita rendi szerzetesnövendék filozófiát tanult. Az egyházi rendbe való felvételét és felszentelését megelőzően azonban elhagyta Olaszo.-ot, Kmétre tért vissza, elvégezte a jogakadémiát. 1930-1945 között nyelvi órák adásából tartotta el családját. Ez idő alatt tevékenyen részt vett Kmét kulturális életében is. Filozófiai és művészettörténeti ismeretterjesztő előadásokat, tartott, olasz nyelvkurzusokat vezetett, külföldi utakat szervezett. 1939-1941 között falukutatással is foglalkozott. Keresztényszocialista elveinek megfelelően behatóan tanulmányozta a szegénysorsú emberek életkörülményeit. 1944-ben megtagadta a város polgármesterének kiürítési parancsát, és családjával együtt Gyenes téri házuk pincéjében vészelte át a város elfoglalását. 1944. nov.-től tevékeny részt vállalt az iskolák rendbehozásában és a tanítás megindításában. 1945. febr.-ban kinevezték a kméti jogakadémia filozófia, művelődéstörténet, legújabbkori történelem, valamint az olasz nyelv és irodalom tanárává. Megbízást kapott a közigazgatási képesítő tanfolyam megszervezésére is. 1946-tól 1948. jún.-ig tagja volt a Szociáldemokrata Pártnak. Tagkönyvét a „fúzió" alkalmával visszaadta, mivel meggyőződésével ellenkező tevékenységet nem akart végezni. Úgy határozott, hogy külföldre menekül. Bécsújhelyen elfogták, és Szombathelyre toloncolták. Tiltott határátlépésért 4 hónapra ítélték. 1950 nyár végén tért haza Kmétre. Rendőri megfigyelés alatt állt. 1950. dec. 23-án éjszaka a nagybugaci Igmándi tanyán elfogták és 1951. aug. 28-án Rákoskeresztúron, a Kozma utcai fogházban kivégezték. A vele összevont koncepciós perben ítélték halálra és végezték ki Csáki Ferenc kméti születésű magántisztviselőt is. További 7 társukat összesen 59 évi börtönbüntetésre ítélték. — ír. Szabó Tamás: Egy kecskeméti tanár koncepciós pere és kivégzése, PN 1991. aug. 31. (Sz.T.)

Horányi Elek (Buda, 1736. febr. 15.—Pest, 1809. szept. 11.) piarista tanár, irodalomtörténész. 1752-ben lépett a rendbe. 1755-ben Rómába küldték egyetemre. Itáliai tanulmányait követően Svájcba, majd Németalföldön át Angliába utazott. 1758-ban hazájába visszatérve Vácon, később Nyitrán, majd 1762-től Kméten tanított. Figyelmet keltett Kméten írt Oratio pro arte poetica c. munkája. 1765-ben ismét Kméten volt tanár. Két év múlva rendjétől szabadságot kapott, hogy nagy munkáját, a Memória Hungarorumot elkészíthesse. Ezzel igyekezett megcáfolni a külföldiek azon véleményét, hogy a tudományban járatlanok és elmaradottak vagyunk. A Memória Hungarorumot (I—III. Bécs, 1775-77), követte a Nova Memoria Hungarorum (I—II. Pest, 1792) és a Scriptores Piarum Scholarum (I—II., Buda, 1808-9), melyeknek csupán az első darabjában 1155 magyarországi író életrajzát és munkásságát ismertette. Munkáinak megjelenése után a berlini, lipcsei, jénai, hessen-hamburgi, svájci és bajor tudós társaságok vették fel tagjaik sorába. Pesten felállítandó magyar irodalmi társaság létesítésén fáradozott, e célból 1779-ben Ányossal és Bessenyeivel titkos gyűléseket is tartottak. Tervük kivitelezéséhez azonban nem kapták meg a hatósági jóváhagyást. Tanulmányok, cikkek mellett nagyszámú, többnyire latin nyelvű történeti, hittani és bölcseleti művet írt. A kméti piaristák nagynevű elődjük emlékére a diákok irodalmi körét H. körnek nevezték el. — ír. Ongrádi József: A piaristák irodalomtörténeti munkássága, Bp., 1935. (Sz.T.)

Horn János (Bp., 1881. okt. 21.—Bp., 1958. szept. 25.) gyümölcstermesztő, szakíró. Szülei svájci, ill. ír származásúak. Édesapja a sváb hegyi fogaskerekű alkalmazottja volt. Bp.-i és külföldi tanulmányai után a Földművelésügyi Minisztériumban kinevezték állami kertésszé, majd a Kertészeti Tanintézet munkatársa, 1918-19-ben igazgatója volt. A Tanácsköztársaság után mellőzték, ezért 1921. júl.-ban Kmétre került vincellériskolái oktatónak. Később Bábolnán és Keszthelyen dolgozott. Az Országos Pomológiai Bizottság tagja, 1944 után a Kertészeti Főiskola tanára volt. A gyümölcstermesztés terén jelentős szakirodalmi munkásságot végzett. (Sz.K.I.)

Hornyik János (Kecskemét, 1812. okt. 13.-Kecskemét, 1885. okt. 8.) városi főjegyző, levéltáros, történetíró, az MTA tagja (1. 1863). Apja H. Ádám csizmadia nagy figyelmet fordított fia neveltetésére, taníttatására. A piarista gimnázium 6 osztályának elvégzése után 1829-től 1832-ig bölcsészetet tanult a pesti egyetemen. Itt többek között Horvát Istvánt hallgatta. Tanulmányait azonban egyre súlyosbodó tüdőbaja miatt abba kellett hagynia. Hazaköltözött. A betegség még egy ideig tétlenségre ítélte. 1834-től Kmét városnál vállalt állást. 1836. nov. 28-án írnoknak választották. 1843-ban a Ferenczy Móric tb. levéltárnok halálával megüresedett állásra alkalmazták. 1844. nov. 1-től aljegyző és levéltári felügyelő, 1847-ben első a\jegyző lett, 1848. jún. 15-én városi főjegyzővé választották. 1851-54 között a kméti társas járásbíróságnál ülnöki tisztséget töltött be. Többszöri kérelmére 1855. nov. 30-án visszahelyezték a város levéltárába, s itt mint levéltárnok és lajstromozó működött 1861-ig. Folytathatta azt a kutató- és gyűjtőmunkát, amit már ifjúsága óta tervezett, lehetősége nyílt a város történetének elmélyültebb tanulmányozására. Horváth Döme és a korabeli történetírók, Salamon Ferenc, Szilágyi Sándor, Gyárfás István ösztönzésére, valamint a szerveződő Akadémia felhívására fogott hozzá a kméti várostörténet megírásához. A város is nagy segítséget nyújtott munkájához, fedezte a levéltárban lévő török oklevelek lefordításának költségét. Kecskemét város története oklevéltárral (I-IV, Kecskemét, 1860-66) c. munkája révén neve országosan ismertté vált. 1865-ben megjelent Pusztaszer történetét feldolgozó műve. 1868-ban a Magyar Történelmi Társulat is tagjai közé választotta. Közben szülővárosának is szüksége volt munkájára. 1861-ben főjegyzőnek választották meg, 1883-ig töltötte be ezt a hivatalt. A város nyugdíjat szavazott meg számára, és felkérte Kmét 1711 utáni történetének kutatására. Éjjel-nappal dolgozott, míg a betegség ágyba nem döntötte. Nem tudta már megvalósítani célját, hogy Kmét történetének ötödik kötetét is megírja, amellyel a nagy monográfia teljessé lett volna. Főbb művein kívül sok cikket írt a Kecskeméti Lapokba, amelynek szerkesztésében 1868-tól — alapításától — részt vett. Nemcsak történelmi tárgyú cikkeket jelentetett meg. írásaiban foglalkozott a város mindennapi életével, közügyeivel is. Történelmi tárgyú tanulmányait országos szakfolyóiratok is közölték. 1927-ben adták ki Kecskemét gazdasági fejlődésének története c. kéziratban maradt munkáját. — Egyéb m. A ráczok ellenforradalma, Századok 1868/1; Egy fogadalmi emlék, KL 1869, 47. sz.; Egy lap Kecskemét város újabbkori történetéből, KL 1870, 6-11. sz.; A kecskeméti lovarda története, KL 1876, 32-36. sz. — ír. H.-album, a H. emlékünnepély alkalmából, Szerk. Kovács Pál, kiad. a Kecskeméti Katona József Kör, Kecskemét, 1894; Emlékkönyv H.J. halálának félszázados évfordulója alkalmából, Szerk. Garzó József, kiad. a Katona József Társaság, Kecskemét, 1935; O. Kovács József: Egy történészportré margójára, Fo 1985, 11. sz.; Székelyné Körösi Ilona: „Történetírói dicsőségre sohasem vágytam". H.J. életútja, KL 1990. ápr. 13. (EF.M.)

Hornyik József (Kecskemét, 1856. okt. 8.—Kecskemét, 1923. nov. 18.) tanár, irodalomtörténész. H. János unokaöccse. Iskoláit Kméten, Egerben és a bp.-i tudományegyetemen végezte. 1877-től a kméti főreáliskolában m. nyelv- és irodalmat, történelmet, bölcseletet tanított. A Katona József Kör választmányi tagja volt. 1875-től jelentek meg költeményei, elbeszélései, esztétikai és kritikai írásai a Kecskeméti Lapokban és a Kecskeméti Közlönyben. Két drámáját a kméti színház adta elő. Összegyűjtötte és kiadta a Kméten működött írók életrajzát. — F.m. Egy lap irodalmunk történetéből, Kecskemét, 1889; Kecskeméti írók, Kecskemét, 1901. — ír. KK. 1922. nov. 19., Főreálisk. Évk.1923-24. (Sz.K.1.)

Horváth Ambrus (Nagykőrös, 1878. jún. 4.—Bp., 1918. dec. 24.) nyomdász, újságíró. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt kméti szervezetének tagja, majd titkára volt. Benedek Józseffel együtt indította meg 1903. dec.-ben a Kecskeméti Munkás c. lapot. Szerk. az 1911. aug.-tól megjelent Magyar Alföldet. 1914-ben behívták katonának, és a frontról betegen hazakerülve, egy bp.-i kórházban halt meg. — ír. Heltai Nándor: A kecskeméti munkáslapok története, Népkutató és Honismereti Kör Évk. Kecskemét, 1965. (Sz.K.I.)

Horváth Ádám (Kecskemét, 1861. nov. 18.—Bp., 1915. szept. 16.) politikus, ogy.-i képviselő, jogakadémiai tanár, szerk. H. János orvos fia. A gimnáziumot Kméten és Nagykőrösön, a jogot Kméten és Bp.-en végezte. 1884-től a fővárosban volt joggyakornok. 1886-ban meghívták a kméti jogakadémiára, ahol jogtörténetet és egyházjogot adott elő. A kméti Függetlenségi és 48-as Párt elnökévé választották. Többek segítségével sikeresen átszervezte a pártot. Közben 1886. máj. 31-én egy párbajban életveszélyesen megsebesült. Felgyógyulván 1887-ben Kmét I. (felső) kerülete ogy.-i képviselőjének választotta. Lemondott tanári állásáról, mivel a politikát tekintette hivatásának. Pártjában mind nagyobb tekintélyre tett szert, s mind szélesebb tevékenységi kört biztosítottak számára. Eötvös Károly, Justh Gyula és Károlyi Gábor mellett a párt vezéremberei közé számították. Az egyházpolitikai harcok idején az Eötvös-csoporttal kivált az anyapártból. Az ogy.-ben a kérvényi bizottság tagja volt. 1892-ben, majd 1896-ban újra képviselőnek választották szülővárosában. Közben 1890-től szerkesztője volt a párt helyi lapjának, a Kecskemétnek. A század végén azonban ereje, lendülete megtört, hátat fordított az országos politikának, 1902-ben nem is reflektált a mandátumra. 1902. jún. 28-án, Zombory László halála után a város főügyészének választották. De már nem tudta magát beleélni a városi viszonyokba, egyre nagyobb lett a zavar körülötte, 1905. aug. 30-án állásáról lemondott. Bp.-re költözött, s írásaiból tartotta fenn magát. Cikkei jelentek meg az Egyetértésben, a Függetlenségben és a Budapestben. Korábban a Kecskemétben is több gazdasági, társadalmi jellegű cikke, tárcája, esztétikai fejtegetése jelent meg. — F.m. Mit olvas a kecskeméti köznép?, Kecskemét, 1883; Egy divatos betegség, uo., 1888. — ír. KNKN 1890, 1916; KL 1915. szept. 17. (PF.M.)

Horváth Béla (Kecskemét, 1847. aug. 27.—Kecskemét, 1934. márc. 6.) ügyész, bíró. H. Döme fia. Kméten végezte középiskoláit, Bp.-en egyetemi tanulmányait; ügyvédi képesítést nyert. Működését Nagy Károly bp.-i ügyvédi irodájában kezdte, majd a bp.-i ítélőtáblánál lett segédfogalmazó; 1871-ben Kméten alügyész. 1872-ben, a bíróságok átszervezésekor, törvényszéki jegyzői minőségben lépett át a bírósághoz. 1874-ben alügyész, később az ügyészség vezetője lett. 1891-ben áthelyezték a pestvidéki ügyészséghez, és megbízták annak vezetésével. Az ügyészségtől a táblához került mint táblabíró. Rövidesen táblai tanácselnöknek nevezték ki. 1915- ben vonult nyugállományba. 30 évig élt Bp.-en, 1916-ban költözött haza. 1929-ben Kmét th. bizottsága örökös taggá választotta. Számos jogi cikke jelent meg a Jogtudományi Közlönyben, a Büntetőjog Tárában stb. A magyar dal és zene lelkes pártolója volt. — ír. KK 1934, 53. sz. (PF.M.)

Horváth Benedek Simon (Udvarhely, 1715. okt. 26.—Kecskemét, 1777. aug. 8.) piarista tanár, hitszónok. 1735. okt. 18-án lépett a rendbe, 1746-ban szentelték pappá, miután Kméten, Tokajban és Debrecenben az alsóbb osztályokban már tanított. Ezután Nyitrán a Königsacker grófi háznál nevelő, majd Besztercén tanár, 1756-57-ben Kméten hitszónok. 1760-ban újra Kméten működött. 1776-ban már betegen jött Kmétre, ahol azután egy év múlva meghalt. Magyar nyelvtana kéziratban maradt. (Sz.T.)

Horváth Cyrill (Kecskemét, 1804. okt. 17.—Bp., 1884. nov. 5.) piarista tanár, író, filozófus, az MTA tagja (1. 1834; r. 1836). Kméti polgárcsalád fia, H. Döme bátyja. 1820-ban a piarista rendbe lépett. 1828-tól mint tanár és iskolaigazgató tevékenykedett Vácon, Pesten, Szegeden, majd ismét Pesten. Első drámája, a Tyrus (Buda, 1834) díjat nyert az Akadémia pályázatán. Kuthen, Jolánta, Vetélytársak, Kupa címen egymás után láttak napvilágot szomorújátékai. Hazaszeretete a függetlenség, a nemzeti önállóság és a 48-as eszmék elkötelezett hívévé tették. Amikor báró Geringer Károly polgári biztos 1849. október 9-én elrendelte az Entwurf (Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterrich) bevezetését a pesti piarista gimn. igazgatójaként H.C. nem hajtotta azt végre. Ettől kezdve latinul írt. Ezért le kellett mondania igazgatói állásáról, el kellett hagynia Pestet, Szegedre távozott. Az 1850-es évektől főként filozófiával foglalkozott, 1860-tól a pesti egyetemen a filozófia tanára volt. „Konkretizmus" néven eredeti filozófiai rendszert tervezett, de kidolgozásáig nem jutott el. — F.m. Szépirodalmi munkái, I-II., kiad. Horváth Döme, bev. Kováts Antal, Kecskemét, 1899. — ír. Bíró Imre: H.C. = Magyar piaristák a XIX. és XX. században, Bp., 1942; Szabó Tamás: Cyrill és Döme, PN 1988. nov. 2. (Sz.T.)

Horváth Döme (Kecskemét, 1819. okt. 26.—Kecskemét, 1899. febr. 14.) jogász, író, műfordító, ogy-i képviselő. H. Cyrill öccse. Középiskolai tanulmányait a helybeli kegyesrendi gimn.-ban végezte. Szüleit korán elvesztette, ettől kezdve taníttatásáról bátyja gondoskodott. A jogot a pesti egyetemen, majd a pozsonyi akadémián hallgatta. 1841-ben felesküdött ügyvédnek. A joggyakorlatot szülővárosában folytatta. 1842-től 48-ig Kmét város tisztiügyésze és tanácsnoka. 1848-49-ben nemzetőr, majd népfelkelési biztos. Ezért a szabadságharc leverése után javait zár alá, őt magát rendőrségi megfigyelés alá helyezték. Ügye a haditörvényszék elé került, jóakarói segítségével menekült meg a büntetéstől, az ügyvédi tevékenységtől azonban eltiltották. Ettől kezdve a gazdálkodásnak és az irodalomnak élt. Az 50-es években megindította az Alföldi színműtárt, majd az Újabb színműtárt, melyekben saját műveit, műfordításait és kortársai írásait adta közre. 1856-ban és 1860-ban Katona József Bánk bánját adta ki a drámaíró életrajzával. A befolyt jövedelmet Katona síremlékének és szobrának felállítására ajánlotta fel. 1861-ben került sor az emlékszobor leleplezésére. H. D. egyik legnagyobb érdeme a helyi Katona-kultusz megalapozása és fenntartása. Nemcsak szépirodalmi művek kiadását vállalta, hanem történeti, társadalmi, gazdasági tárgyú írásokat műfordításokat is megjelentetett. Részvét lapjai a történet és szépirodalom köréből (Kecskemét, 1864) c. kötetében Barsi József, Bulcsu Károly, Losonczy László, Ács Zsigmond és mások írásain kívül H. D. kisebb műfordításai is megtalálhatók. Az abszolutizmus éveiben a 6 osztályos gimnáziumokat 4 osztályos algimnáziumokká sorvasztották Kméten is. H, D. segítségével a r.k. egyházközség ezt 8 osztályos főgimnáziummá tudta fejleszteni. Közreműködésével jött létre Kméten az 1860-70-es években a Kecskeméti Takarékpénztár Egyesület, a Kecskeméti Gazdasági Egyesület. Neve országosan ismertté vált. 1861-ben mint felirati párti került a parlamentbe Kmét képviselőjeként. Az ogy. alatt Pest vm. közönsége megválasztotta másodfőügyésszé, 1867-ben első főügyésszé. 1865-ben, 1869-ben és 1872-ben Kmét ismét ogy.-i képviselőjévé választotta. Mindvégig Deák Ferenc tántoríthatatlan híve volt. Az ogy.-en ügybuzgalmával és tárgyszerű felszólalásaival tűnt ki, állandó osztályjegyző és különböző szakbizottságok előadója volt. Horváth Boldizsár igazságügyminiszter 1869-ben miniszteri tanácsossá nevezte ki, a jogi ügyosztály élére került. 1875. máj. 19-én a kir. táblához nevezték ki tanácselnöknek. 1887-ben visszavonult az országos politikától, saját kérelmére nyugdíjazták, hazatért Kmétre. A közügyek támogatásával azonban nem hagyott fel. Indítványozta és létrehozta 1891-ben a Katona József Kört, amelynek első elnöke volt. Tagja volt a város th. bizottságának, a jogakadémiai igazgatótanácsának. Cikkei jelentek meg a Kecskeméti Lapokban, melynek egy ideig szerk.-je is volt. Politikai tárgyú írásai a Pesti Naplóban és a Nemzetben is megjelentek. Ami gr. Széchenyi István volt a hazának, ugyanaz volt H. D. Kmétnek, állapították meg kortársai. — F.m. Hit- és hontagadó (dráma), Kecskemét, 1848; Podmaniczky Balázs (színmű) uo., 1851; Részvét lapjai (versek és próza), uo., 1864; Shakespeare a magyar irodalomban és színművészetben, uo., 1889; Vegyes művek, uo., 1893. — ír. KNKN 1894; Koyáts Antal: H. D. emlékezete, KJK Évk. 1901-1904. (PF.M.)

Horváth György (Kecskemét, 1815. okt. 1.—Kecskemét, 1874. jan. 15.) mérnök, ogy.-i képviselő, műfordító. 1848. jún. 14-én Kmét város mérnökének választották meg. Alig egy hónapi munkája után meghívták az állami mérnöki osztályra Pestre. A szabadságharc leverése után hazajött Kmétre, és magánmérnökként dolgozott. A város megbízásából felmérte Borbás, Szentkirály és Alpár pusztákat. Jelentékeny szerepet vállalt a város szabályozási munkálataiban: ő kezdte el a csatornázást, ő hozta létre a Katona-sétányt. A város társadalmi és politikai életének is tevékeny részese volt. 1861-ben, majd 1867-től haláláig tagja volt a városi th. bizottságnak. 1867 végétől szerveződtek országszerte a demokrata körök, melyek célja volt a szabadság, testvériség, egyenlőség elve alapján az 1848-as törvények visszaállításáért harcolni, a nép jogait védeni, a jó lapok olvasása útján a közműveltséget fejleszteni. A kméti Demokrata Kör 1868. febr. 23-i alakuló ülésén Horváth Györgyöt választották meg elnökké. A demokrata köröket ápr.-ban betiltották, országos szervezőit elfogták. A Demokrata Kör módosított alapszabályával hozták létre a Népkört, melynek első elnöke szintén H. Gy. lett. (Ebből alakult ki 1873-ban az 1848-as kör.) 1873. szept. 30-án szélsőbal programmal Kmét felső kerülete ogy.-i képviselővé választotta. Nem sokáig képviselhette a város és választói érdekeit a parlamentben, mert a következő év januárjában meghalt. H.Gy. a közélet más területén is tevékenyen munkálkodott. A ref. egyháznak tanácsosa, az iskolaszéknek tagja, a dalárdának több évig elnöke volt. Az irodalom terén műfordítóként alkotott jelentőset. Lefordította francia közvetítéssel Cervantes Don Quijote c. regényét (Kecskemét, 1850-53), valamint Dumas Neslei torony c. drámáját (Kecskemét, 1851). Dumas Howard Katalin c. színművének fordítása kéziratban maradt. Szerk. az 1873. jan. 5-én megindult Kecskemét c. hetilapot 1873. nov. 9-ig. — ír. K 1874, 3. sz.; KNKN 1894. (PF.M.)

Horváth György (Keszthely, 1858. jan. 27.—?) piarista tanár. Tanulmányainak egy részét Kméten végezte. 1875. szept. 8-án lépett a kegyes tanítórendbe. 1887-től a rend kméti főgimnáziumában tanította a görög és latin nyelvet. Újgörög fordítása és az újgörög nyelvet bemutató tanulmánya jelent meg, utóbbi a kméti kegyesrendi gimn. 1894-i értesítőjében. (Sz.T.)

Horváth János (Kecskemét, 1818. nov. ?—Kecskemét, 1887. máj. 1.) orvos. Középiskoláit Kméten, orvosi tanulmányait a pesti egyetemen végezte. 1844-ben orvosdoktori oklevelet nyert. Hosszabb ideig külföldi tanulmányúton volt, Bécsben a közkórházban dolgozott, megfordult Párizsban is, ahol az orvosi és egészségügyi viszonyokat tanulmányozta, majd Brüsszelben és Drezdában nyert tapasztalatokkal hazajött. 40 évig működött orvosként szülővárosában. Orvosi praxisában az 1848-49.; 1855., 1866., és 1873. évek nehéz idők voltak. A három utóbbi esztendőben kolerajárvány dühöngött Kméten, melynek elfojtásában odaadó munkát végzett. A kméti közélet kimagasló egyénisége volt. Naponta kétszer tartott nyílt rendelő órát, amikor minden díj nélkül fogadta a szegénysorsú betegeket. Egyike volt a ref. főiskola támogatóinak, részt vett a Takarékpénztár megalapításában, melynek sokáig igazgatósági tagja is volt. A kaszinónak több évig volt elnöke. 1880. jan. 4-től 1885. dec. 25-ig Dékány Rafaellel és Tassy Pállal együtt szerkesztette a Kecskeméti Lapokat. — M. Orvosi értekezés az öröklött kórokról, Pest, 1844. — ír. KL 1887. 19. sz. (PF.M.)

Horváth János (Szeged, 1843. máj. 3.—1900 után) r.k. lelkész. Kméten a reáliskolában és a ref. kollégiumban több évig volt a katolikus fiúk hitoktatója. Itt írta és Kméten adták ki munkái közül 1872-ben a Pápai csalatkozhatlanság és 1875-ben a Kecskemét hitélete a múltban és jelenben címűeket. (Sz.T.)

Horváth János (Kecskemét, 1853. jún. 13.—Bp., 1922. okt. 3.) ügyész, jogtudós. H. János orvos fia, H. Mihály és H. Ádám bátyja. Középiskoláit a kméti ref. gimnáziumban végezte. A jogot részben Kméten, részben Bp.-en hallgatta. 1878-ban nyert ügyvédi oklevelet. Először a bp.-i törvényszéknél, később a bp.-i ítélőtáblánál működött mint gyakornok, segédfogalmazó, fogalmazó. 1891-től a pestvidéki ügyészségnél alügyész volt. 1904-ben lett a bp.-i egyetem magántanára. Mint jogtörténész különösen az 1867-i kiegyezés előzményeivel foglalkozott. Még iskolai évei alatt elnyerte Kmét város Széchenyi-díját A török-magyar harcok eredete s azok befolyásáról c. pályaművével, s dolgozatai jelentek meg a Kecskeméti Lapokban. Tanulmányokat, könyvbírálatokat írt 1895-től a Jogba és az Ügyvédek Lapjába. — F.m. A magyar királyság közjoga, Bp., 1893; Az 1867. évi kiegyezés, uo., 1894; A közös ügyek előzményei és fejlődése, uo., 1902; Az októberi diplomától a koronázásig, uo., 1903. (PF.M.)

Horváth Mihály (Nyitra, 1711 —Pest, 1752. febr. 7.) piarista tanár, egyházjogász. Privigye, Nyitra, Szeged és Vác után került előbb Kalocsára, ahol Patachich Gábor érsek rokonánál, Patachich Jánosnál hosszú évekig volt nevelő, majd 1750-ben hitszónoknak Kmétre. Itt a főgimn. igazgatója és házfőnök lett. E tisztségeket haláláig viselte. Az egyházjogban mutatott alapos ismeretei miatt különleges esetekben, fölmerült vitás kérdésekben gyakran fordultak hozzá eligazításért. Nagy István (Tud. Gyűjt. 1823, VI,92) szerint a kméti tanács költségén és a tanácsnak ajánlva kiadta Az első Mátyás Magyar Király leveleit (Kassa, 1745). A könyv Előtáró Beszédében röviden előadta Kmét történetét. — M. Natales Archi Episcopatus Metropolitanae Colo-censis..., Buda, 1746. (Sz.T.)

Horváth Mihály (Szentes, 1809. okt. 20.—Karlsbad, 1878. aug. 19.) történetíró, r.k. püspök, miniszter, az MTA tagja (1. 1339; r. 1841). Bölcseleti és teológiai tanulmányait követően többek között Kméten is töltött két esztendőt — 1835-36-ban segédpapként. Nádasdy Tamásról szóló, első történelmi munkáját Kméten írta. 1849. máj.-tól vallás-és közoktatásügyi miniszter volt. A szabadságharc bukása után rövid ideig Kméten is bujdosott. 18 évet töltött száműzetésben. 1867 után a Magyar Történelmi Társulat alelnöke, a Kisfaludy Társaság tagja, majd elnöke, Szeged, később Bp., belvárosának ogy.-i képviselője. Számos szaklapban, folyóiratban és önálló kötetben jelentek meg tanulmányai. — F.m. Magyarország történelme, I-VI. Pest, 1860-63; Huszonöt év Magyarország történetéből 1823-tól 1848-ig, I—II., Genf, 1865; Magyarország függetlenségi harcának története, I—III., Genf, 1860; Kisebb történelmi munkái, I-IV, Pest, 1867; A kereszténység első százada Magyarországon, Bp. 1878. — ír. KL 1927. máj. 15., Reálgimn. ért. 1936; Pam-lényi Ervin: H.M. Bp., 1954. (Sz.KI.)

Horváth Mihály (Kecskemét, 1859. jún. 24.—Kecskemét, 1937. márc. 16.) orvos, ogy.-i képviselő. H. János orvos fia. Középiskolai tanulmányait a kméti ref. főgimnáziumban, az orvosi egyetemet Bp.-en végezte. Lumnitzer Sándor egyetemi tanár mellett két évig mint műtősnövendék dolgozott. Édesapja halálhírére tért haza szülővárosába; apja tevékenységét folytatta. Egyik legkeresettebb, legkedveltebb orvosa lett a városnak. A th. bizottság tagjaként a közügyek intézésében is közreműködött. Éveken át elnöke volt a közegészségügyi bizottságnak. Kada Elek polgármesterrel ő tervezte a kaszinó és a Gazdasági Egyesület székházát. Kmét város felső választókerülete 1910-ben választotta meg ogy.-i képviselővé függetlenségi és 48-as programmal. 1918-ig, a képviselőház feloszlatásáig volt tagja a parlamentnek. Az I. vh. alatt mint őrnagyorvos a kméti tartalékkórházat és a Vöröskereszt kórházat vezette. 1918 végén a kméti Nemzeti Tanács elnökévé választották. A munkásság vezetőivel azon fáradozott, hogy a város élelmezésében fennakadás ne legyen, a harcból visszatérő katonák ellátását biztosítsák. Segítséget nem kapott munkájához, ezért lemondott. Nagy gazdaságot vezetett, szőlőbirtokait maga kezelte. 0 volt a kméti gazdakongresszus egyik fő rendezője. Hosszú ideig elnöke volt a felsőkerületi függetlenségi és 48-as Pártnak. Közgazdasági és pénzügyi téren is fontos tevékenységet fejtett ki. Hosszú időn keresztül igazgatósági tagja volt a Kecskeméti Kereskedelmi Iparhitelintézet és Népbanknak, a Központi Takarékpénztárnak, a Kecskeméti Takarékpénztáregyesületnek. Elnöke volt a kméti kaszinónak, az Első Kecskeméti Pinceszövetkezet Rt.-nak, a Fruktus Rt.-nak. Mint a ref. egyház presbitere egyházi és iskolai ügyekkel is foglalkozott. Elnöke, majd örökös díszelnöke volt az orvosszövetségnek. 1922-ben pár hónapra ismét képviselő lett, majd Zsitvay Tibor öt évi képviselősége után harmadszor 1927-ben küldte őt a kméti felsőkerület a parlamentbe. Széleskörű publicisztikai tevékenységet folytatott, számos politikai, közgazdasági és egészségügyi tárgyú cikke jelent meg. — ír. KNKN 1922; KK 1937, 62. sz.; Váry István: Emlékezzünk régiekről, Kecskemét, 1938. (PF.M.)

Horváth Ödön (Lajosmizse, 1901. nov. 26.—Kecskemét, 1956. dec. 27.) ügyvéd, laptulajdonos, főispán. Tartalékos főhadnagyként harcolt az I. vh.-ban az orosz fronton. A háború után jog- és államtudományi diplomát szerzett. 1925. aug. 1.-jétől dr. Kiss Endrétől megszerezte a Kecskeméti Közlöny politikai napilap tulajdonjogát, felelős kiadó és főszerkesztő lett. Tagja volt a Magyar Élet Pártnak. 1944. ápr. 26-án Baross Andor belügyminiszter előterjesztésére Horthy Kmét főispánjának nevezte ki. A front közeledtével ő rendelte el Kmét kiürítését. 1946-ban népbíróság előtt felelt ezért a tettéért. A NOT 1 évi börtönre ítélte, mivel azonban 1945. aug. 3-tól 1946. szept. 16-ig előzetes letartóztatásban volt, azt letöltöttnek nyilvánították. (PF.M.)

Hulják Péter (Rajec, 1778. jan. 22.—Nyitra, 1811. aug. 17.) piarista tanár. 1803-ban Kméten tanított. Számos — m.-ul és latinul írt — munkája közül Kmétről szóló írásai 1803-ban és 1810-ben jelentek meg Pesten. 1803-ban Kméten adták ki egyik latin nyelvű munkáját. (Sz.T.)

Hunyadi János (? 1407-1409 k.—Zimony, 1456. aug. 11.) kormányzó, hadvezér. Rövid ideig Kmét földesura volt. 1452-ben Péró Jánosnak adományozta Kmétet, aki azonban zálogként visszaadta Hunyadinak, mivel 5000 arannyal, mint a sóraktárak kezelője, nem tudott elszámolni. 1456-ban Hunyadi László és Mátyás édesanyjukkal, Szilágyi Erzsébettel egyetértésben a család egyik hű barátjának, Lábathlany János csongrádi főispánnak adományozták, az átírást V László király is megerősítette. Hunyadi Mátyás királyként, 1458-ban, majd 1460-ban ismét megerősítette az átírást. (Sz.K.I.)

Huszthy Pál (Kecskemét, 1823 —Kecskemét, 1876. jan. 14.) városi tanácsnok, főügyész. 1854-1861 között Kmét város tanácsnoka, majd 1862-től főügyésze. A kiegyezést követő tisztújításkor ismét tanácsnoknak választották. 1872-ig töltötte be hivatalát. Az 1868. febr. 23-án alakult Demokrata Kör választmányi tagja volt. Több évig ref. egyháztanácsos. (PF.M.)

Hültl Dezső (Felsőbánya, 1870. ápr. 6.—Bp, 1945. júl. 11.) építész, egyetemi tanár, az MTA tagja. 1906-ban Berniniről írt értekezésével építészdoktori címet szerzett. Hazánk első építészdoktora. Klasszicizáló jellegű munkái közül kiemelkedik a bp.-i Kálvin téri volt Gazdák Biztosító Intézete, a zugligeti Angolkisasszonyok temploma, a Váci utcai volt piarista épület (ma Eötvös Loránd Tudományegyetem). Kméten az ő tervei alapján épült fel a piarista gimnázium épülete 1933-ban. (P.F.M.)

I

Ignotus, Veigelsberg Hugó (Pest, 1869. nov. 2.—Bp., 1949. aug. 3.) író, költő, kritikus. V Leó fia. Gyermekéveit Kméten töltötte. Bp.-en jogot végzett, majd újságíró lett. 1891-től A Hét, 1902-től a Magyar Hírlap munkatársa, 1906-ban a Szerda c. folyóirat megindítója, 1908-ban Hatvány Lajossal és Fenyő Miksával a Nyugat megalapítója. 1919-ben Bécsbe menekült. 1937. febr.-tói a Magyar Hírlap munkatársa. 1938-ban emigrációba kényszerült, New Yorkban telepedett le. A magyar állam 1948-ban hazahozatta. Versei, novellái, kritikái számos kötetben láttak napvilágot. 1912-ben látogatást tett Kméten, élményeiről a Világban jelent meg cikke. (Sz.K.I.)

Igó Lajos (Kecskemét, 1886. nov. 16.—Kecskemét, 1936. márc. 26.) városi h. főszám vevő. 1905-ben érettségizett a ref. főgimnáziumban. Jogi diplomát 1910-ben kapott a jogakadémián, közben államszámviteli vizsgát tett. Fiatal korában került a város alkalmazásába. 1910-től 1924-ig volt számtiszt, számellenőr, adóellenőr, alszámvevő. 1924-ben h. főszámvevővé lépett elő. Országos viszonylatban is kitűnő adóügyi szakember volt. Több éven keresztül vezetője volt a Sakk-körnek. — ír. KK 1936, 72. sz. (PF.M.)

Illyés Gyula (Rácegrespuszta, 1902. nov. 2.—Bp., 1983. ápr. 15.) költő, író. Többször szerepelt Kméten a Katona József Társaságban. A Részvény Nyomdában készült Szálló egek alatt (1935) c. verseskötete és a Válasz c. folyóirat, amelynek 1946-49 között főszerkesztője volt. (O.L.)

Imre Gábor (Külsővat, 1890. szept. 1.—Kecskemét, 1976. márc. 2.) szobrász, rendőrfőkapitány. A Tanácsköztársaság idején a Vörös Hadsereg tisztje, a városi Vörös Őrség parancsnoka. A két világháború között a kméti ipariskola tanára. 1945 után megyei rendőrkapitány volt Kméten. Több plakettet, világháborús emlékművet, szobrot készített, tervezett. Az ő munkája a kecskeméti vasútkerti szoborparkban Tóth László és Kelemen László portréja, valamint a Mátyási emléktábla. — ír. Csáky Lajos: A rajztoll és a véső poétája, PN 1958. aug. 17.; Balogh József: Majális Kilibabán, PN 1965. nov. 6; PN 1976. márc. (Sz.K.I.)

Irányi István (Miskolc, 1889. jún. 16.—Bp., 1971. júl. 5.) rajztanár, festő, grafikus. Iglón, Miskolcon és Debrecenben végezte tanulmányait, majd a bp.-i Képzőművészeti Főiskolán szerzett rajztanári oklevelet. Tanára volt többek között Ferenczy Károly és Révész Imre. Az I. vh. idején katona Galíciában és az olasz harctéren. Háborús élményeit rajzain és festményein is megörökítette, ezekből 1928-ban, a kecskeméti városi múzeumban rendeztek kiállítást Tirol-Galicia címmel. 1919-ben Cegléden, 1920-tól 1939-ig a kméti Református Tanítóképzőben és a reáliskolában volt rajztanár. 1939 után bp.-i iskolákban tanított. Akvarelleket, kréta-, ceruza-és tusrajzokat készített; Kecskemét számos utcarészletét, épületét örökítette meg. Képei dokumentumértékűek. Készített plakátterveket, meghívókat, okleveleket, emblémákat, reklámgrafikákat, linóleummetszeteket, illusztrálta az 1935-ben megjelent Hornyik-emlékkönyvet. Az 1930-as években tervei szerint készült el a Faragó Béla Országos Tanítói Arvaház dísztermének berendezése és díszítése. Önálló művészi utat járt, nem tartozott a kméti művésztelep alkotóihoz. — ír. Sümegi György: I.I., Kecskeméti képek, Kecskemét, é.n. (1981) (Sz.K.I.) Iványi-Grünwald Béla (Somogysom, 1867. máj. 6.—Bp., 1940. szept. 24.) festőművész. Tanulmányait a Mintarajziskolában kezdte, majd Münchenben és Párizsban tanult. Münchenben több éven át dolgozott, innen küldte képeit hazai kiállításokra is. 1896-tól a nagybányai csoport tagja, az ottani festőiskola tanára. 1904-ben ösztöndíjjal egy évet Rómában töltött. 1907-ben Kméten telepedett le. Kada Elek felkérésére a művésztelep vezető tanára lett. Itt festette több nagyméretű dekoratív kompozícióját. Első megbízatása a Városháza homlokzatának mozaikja, majd 1912-ben a kaszinó Allegóriák c. freskóterve volt. Egyik legismertebb képe a Kofák a hóbuckák közt, amellyel elnyerte a Képzőművészeti Társaság díját. Itteni élményeit Kecskeméti országúton, A Kecskeméti piac télen, valamint a Cigányváros és több hasonló témájú festményén is megörökítette. 1920-tól Bp.-en élt, nyaranként a Balatonnál alkotott. — ír. Ybl Ervin: I.G.B. festményei, Kecskeméti Újság 1913. febr. 18; Magyar Alföld 1913. mára 23; PN 1960. júl. 2; Telepy Katalin: I.G.B. (kiállításvezető), Kecskemét, 1967. (Sz.K.1.)

Iványi-Grünwald Béla, ifj. (Nagybánya, 1902. márc. 2.—London, 1965. jan. 22.) történetíró. I. G.Béla festőművész fia. 1939-ben települt Angliába. A 19. század történetével foglalkozott. (Sz.K.I.)

J

Jánoky Sándor (Szentes, 1911.. márc. 24.—Kecskemét, 1984. szept. 12.) színész, Jászai-díjas (II. fokozat)(1953), érdemes művész (1970). Kardalosként kezdte pályáját Kméten 1929-ben. Vidéki társulatokkal bejárta az egész országot. 1949-től a kméti Katona József Színház tagja. Fiatalabb korában táncos-komikus, majd bonviván, a későbbiek során jelentős alakításokat nyújtott karakterszerepekben is. Élete egyik legnagyobb alakítása volt a Bánk bán Tiborca. Jászai-díjas érdemes művész. (Sz.T.)

Jánszky Béla (Ózd, 1884. júl. 19.—Bp., 1945. nov. 20.) építész. Schulek Frigyes és Lechner Ödön tanítványa volt. A kméti művésztelep egyik alapító tagjaként 1910-13 között Kméten élt. Szivessy Tiborral közösen tervezték a művésztelep műteremvilláit, a városi Kaszinót, a Kecskeméti Gazdasági Egyesület Székházát (Rákóczi u.), valamint a Katolikus Bérházat. Tervet készítettek még az Alföldi Magyar Közművelődési Egyesület Internátusához és a Siketnéma Intézethez, valamint Kada Elek síremlékéhez. — F.m. A magyar formatörekvések története építészetünkben, Bp., 1929. — ír. Simon Magdolna: J. B. (1884-1945) és Szivessy Tibor (1884-1963) kecskeméti munkássága = Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében, Kecskemét, 1986. Sz.K.I.)

Jászai Rezső; 1892-ig Jakubik (Lóc, 1871. márc. 30.—Bp, 1952. dec. 14.) piarista tanár. A kméti kegyesrendi gimnáziumban mint növendékpap 1889-től 1891-ig a VII. és VIII. gimnáziumi osztályokat járta. Egy 1891-es kméti pályázaton a hit-tani, fizikai és a latin irodalmi díjakat nyerte el. — F.m. A francia forradalom történetének történetírása hazánkban, Szeged, 1896. (Sz.T.)

Jászi Viktor (Nagykároly, 1868. jún. 3.—Debrecen, 1915. febr. 10.) jogi író, egyetemi tanár. 1893-1902 között a kméti jogakadémián a közjogpolitika tanára. 1898-ban Bp.-en magántanári képesítést szerzett. 1912-1914 között a kolozsvári, 1914-15-ben a debreceni egyetem tanára. — F.m. A pragmatica sanctio és a házi törvények, Bp., 1902; A magyar közigazgatási jog alapvonalai, Debrecen, 1907. — ír. Thegze Gyula emlékbeszéde, Debrecen, 1916. (Sz.T)

Jausz József (Tápiószele, 1822. aug. 16.—Kecskemét, 1876. máj. 11.) törvényszéki bíró. Honvédtisztként harcolta végig a szabadságharcot, leverése után 8 évi börtönre ítélték; de csak kettőt töltött le, azután közkatonának sorozták be. A katonai szolgálat alól megszabadulva 1854-ben Pest-Solt vm. törvényszékén a telekkönyvi hivatalnál nyert alkalmazást. 1859-ben került Kmétre telekkönyvvezetőnek. Itt végezte magánúton jogi tanulmányait, és itt tette le ügyvédi vizsgáját is. 1861-ben telekbírónak választották. 1871-től a törvényszék telekkönyvi osztályán működött. — ír. _KL 1876. 20. sz. (P.F.M.)

Jelky András (Baja, 1730.júl. 30.)

Jegenyei József (Kolozsvár, 1691. jan. 25.—Kecskemét, 1762. jan. 30.) piarista tanár, hitszónok. Unitárius püspök fia, 1709-ben katolizált, Nyitrán a piarista rendbe lépett, de még az újoncév befejezése előtt elküldték. Ekkor Bécsbe ment tanulni, világi pap lett. 1735-ben másodszor állott a piaristák közé. Vácon, Nyitrán és Veszprémben hitszónok és hitoktató, Kméten is többször megfordult: 1745-47-ben vicerektor és hitszónok volt, 1752-54-ben, majd 1759-től már betegen élt kméti rendházában. (Sz.T.)

Jeszenszky Karolin (Dabas, 1825—?) színésznő, színigazgató. Színi pályára lépett 1853. febr. 8-án Ujfalussy Sándor társulatánál. Hat évi színészkedés után 1859-ben színiigazgató lett Kméten. Itt ismerkedett meg első férjével, Bozsó Lajos kméti ügyvéddel. Gyermekeik, Laura és Béla szintén színészek lettek, mindketten fiatalon meghaltak. Gyermekei halála után J.K. férjhez ment Budai József színiigazgatóhoz, akinek a társulata 1859 őszén, majd 1867/68 telén szerepelt Kméten. Szabadkán nyújtotta legkiemelkedőbb alakításait, amikor Blaha Lujza mellett másodériekesnő volt. (Sz.T.)

Jobbágy Andor (Nagykálló, 1899. jún. 7.—Kecskemét, 1968. máj. 17.) orvos. Elemi- és középiskoláit Kméten végezte. A kméti Ref. Főgimnáziumban kitüntetéssel érettségizett 1917-ben. 1924. máj. 3-án avatták orvosdoktorrá a Bp.-i Orvostudományi Egyetemen. 1924-27 között a kméti Városi Kórház sebészeti osztályán dr. Pechány Albin mellett alorvos. 1927-29 között a Bp.-i I. sz. Sebészeti Klinikán műtőnövendék volt Verebély professzor mellett. 1929-ben műtőorvosi diplomát szerzett. 1929-33 között a bp.-i Új Szent János Kórház Sebészeti és Orthopéd Sebészeti Osztályán segéd- majd alorvos dr. Manninger Vilmos mellett. 1933-ban a kméti orvosok hívására és támogatásával megalapította Kméten a „Siesta Szanatóriumot", melyet 1944-ig vezetett. 1936-ban felvették a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye és Kecskeméti Orvosi Kamara tagjai közé. 1937-ben sebész szakorvosi vizsgát tett. 1944-46 között Ingolstadtban az 1300 ágyas 540. sz. magyar hadikórház sebészeti osztályának vezető orvosa volt. 1947-től 1950-ig a Sieszta Szanatórium tulajdonosa és igazgató főorvosa. Közben 1948-ban orthopéd szakorvosi vizsgát tett. A szanatórium államosítása után a Kecskeméti Megyei Kórház rendelőjében sebész főorvos lett. 1954-től a kórház baleseti sebészetének osztályvezető főorvosa. 1959-ben baleseti sebész szakorvos képesítést szerzett. Több szakfolyóiratban jelentek meg írásai. — F.m. Sebészeti jegyzetek (Tankönyv), Bp., 1925; Új műtéti eljárás az aranyér kezelésében, Orvosképzés 1934; A roncsolt, fertőzött végtagcsonttörések kezelése extensios drótgipszkötéssel és drótpálcahidakkal, Magyar Sebészet 1949; Ágyéki porcsérvek discogrophiás vizsgálata célzókészülékkel, Magyar Radiológia 1955. (PF.M.)

Jobbágy Miklós (Viszló [Gömör m.], 1885—Kecskemét, 1942. aug. 15.) orvos. Iskoláinak elvégzése után Bp.-en szerezte meg az orvosi diplomát. Az Irgalmas Rend bp.-i kórházában működött, az I. vh. előtt pedig a Császár fürdő igazgató főorvosa volt. 1920-ban került Kmétre, az OTI kerületi pénztárához vezető orvosnak. Orvosa lett a MÁV helyi pályafőnökségének, a Mezőgazdasági Szaktanítóképzőnek, a rendőrkapitányságnak és a Jópásztor Zárdának. A városi th. bizottságnak, majd a kisgyűlésnek is tagja. A megalakulás évétől kezdve a Kecskeméti Orvosi Kamara alelnöke. OTI-főorvosi minőségében a kméti munkásságnak jóindulatú pártfogója volt. — ír. KK 1942. 185. sz. (PF.M.)

Jókai Mór (Komárom, 1825. febr. 18.—Bp., 1904. máj. 5.) író. 1842-44 között a kméti ref. főiskola joghallgatója volt. Itt találkozott a vándorszínészként Kméten tartózkodó Petőfivel. Diáktársa volt Muraközy János, a későbbi festőművész. Itt írta a Zsidó fiú c. drámáját, amellyel akadémiai dicséretet nyert. Házigazdája Gyenes Mihály mérnök volt, nevelt fia, Gyenes Pál pedig diák- és lakótársa. Kméti élményei írói munkásságára is hatással voltak. Itt ismerkedett meg a korabeli mezővárosi társadalommal és népélettel, régi kméti szokásokkal és több nevezetes kméti családdal. A főiskolán műkedvelő színielőadásokat szervezett, társait rajzolni tanította, több portrét festett. Hétköznapok c. első regényét itt kezdte írni. Ebben és más műveiben is megjelennek a korabeli város, a főiskolai diákélet és több kméti család alakjai. 1888-ban — írói jubileumán — a város díszvendége volt. Kmét díszpolgárává választották. — ír. KL 1888. okt. 25; Marton Sándor: J. Kecskeméten, KJK Évk. 1913-32; Orosz László: J. és Kecskemét, Tiszatáj, 1954; Heltai Nándor: Bizodalmas drága jó uram, PN 1964. dec. 13; Garzó Imre: Eletem és abból merített gondolatok, Bp. 1978. (Sz.K.1.)

Joó Gyula (Abony, 1876. júl. 17.—Kecskemét, 1945. máj. 4.) jogakadémiai tanár, jogi író. 1903-tól a kméti jogakadémia tanára, 1911-től igazgatója. 1911-ben a kolozsvári egyetemen magántanári képesítést szerzett. — F.m. Tanulmányok a magyar-horvát közjogi viszonyok köréből, Kecskemét, 1897; A magyar törvény fogalma és jogi természete, I-II., uo, 1908-10; Az 1868: XIX. tc. és az általa létesített törvényhozási eljárás, uo., 1908. (Sz.K.I.)

Joó Sándor (Kecskemét, 1910. febr. 17—Veszprém, 1970. júl. 3.) ref. lelkész. J. Gyula fia. Tanulmányait szülővárosában kezdte, 1932-ben a bp.-i Ref. Teológiai Akadémián szerzett oklevelet. 1932-34 között a ref. egyház ösztöndíjasaként Amszterdamban folytatott tanulmányokat. Hazatérve szülővárosában segédlelkész, 1939-től magántanár a bp.-i Ref. Teológiai Akadémián. Neves igehirdető, egyházi lapok munkatársa. Haláláig lelkésze az áltála szervezett bp.-pasaréti egyházközségnek. — F.m. Diakonátus a ref. theológiában, Kecskemét, 1937; A húsvét homiletikuma, Debrecen, 1942; Mi van a halál után? Sárospatak, 1947. — ír. Reformátusok Lapja 1970. 28. sz.; Katolikus Szó 1970. 22. sz. (Sz.T.)

Joós Ferenc; 1934-ig Joszt (Bp., 1890. febr. 7.—Kecskemét, 1980. dec. 24.) tanító, író, helytörténeti kutató. Menekült tanítóként 1920-ban került Kmétre. 1927-től a községi népiskolák felügyelő igazgatója. Működése alatt épült Kméten a legtöbb tanyai iskola. 1933-49 között a Katona József Társaság alelnöke volt. Versei, elbeszélései, meséi, cikkei helyi lapokban, naptárakban és tanügyi lapokban jelentek meg. Több önálló kötetét is kiadták, színdarabjait bemutatták. 1958-tól a megyei könyvtár munkatársaként helytörténeti kutatással foglalkozott. — F.m. A csonka katona meséi, Kecskemét, 1926, Bp., 1929; Ha férfi vagy, légy férfi, Bp., 1930; A fiatal tekintetes úr, 1937; A háború Robinzonjai, 1940; A vándorszínészettől az állami színházig, Kecskemét, 1957; Az első kecskeméti könyvnyomda története (Fenyvessiné Góhér Annával), uo., 1959; Korszakok, színészek, nézők a kecskeméti Katona József Színházban, uo., 1974; Katona József hivatali irataiból = Cumania VI., uo., 1979. — ír. Pataki Klára: A „hírős város" szenvedélyes kutatója, PN 1959. febr. 27; PN dec. 30; J.F., Irodalomtörténet 3. sz. (Sz.K.1.)

Joszt Ferenc -> Joós Ferenc

K

Kabai Bodor Gellért (Kába, 1640—Debrecen, 1681. febr. 8.) ref. lelkész. Szülővárosában folytatott tanulmányait követően 1664-ben került Kmétre, a ref. kollégium rektorának. Innen ment Groningen, Leyden, Utrecht és Franeker egyetemeire. Hazatérve kassai lelkész lett; az 1673. évi vallásüldözéskor a városból elűzték, miután fogságot is szenvedett. Ezután Debrecenben volt lelkész. Latinul és magyarul több vallási művet írt. (Sz.T.)

Kacsoh Pongrác, marossellyei (Bp, 1873. dec. 15.—Bp, 1923. dec. 16.) zeneszerző, tanár. A kolozsvári egyetemen matematika és fizika szakos tanári oklevelet szerzett. Fehértemplomban, majd Bp.-en volt tanár. Kisebb zeneműveket már diákkorában is komponált. Legsikeresebb művét, a János vitézt 1904. növ. 18-án mutatta be a bp.-i Király Színház. Másik nagy sikerű műve, a Rákóczi c. zenés drámája volt. 1909-ben jelent meg A zene fejlődéstörténete c. munkája. 1909. jún. — 1912. jan. között — Hanusz István utódjaként — a kméti főreáliskola igazgatója volt. Az Iparosotthon nagytermében Szabad Lyceum címmel zenetörténeti előadássorozatot szervezett. Jelentős szerepe volt az 1909-ben megrendezett kméti országos dalos ünnepen; énekkart szervezett, vezényelt. 1912-ben a bp.-i zeneiskolák szakfelügyelője lett. — ír. KL 1912. jan. 4, 20; KNKN 1910; Reálisk. Évk. 1911/12; PN 1963. dec. 17. (Sz.K.I.)

Kada Elek (Kecskemét, 1852. máj. 2.—Kecskemét, 1913. jún. 24.) polgármester, író, újságíró. K. Endre orvos fia. Középiskolai tanulmányait a kméti piarista főgimnáziumban, a jogot a kméti és a pozsonyi jogakadémián végezte. Joggyakorlaton a fővárosban volt, ott szerzett 1875-ben ügyvédi oklevelet. Hazakerülve ügyvédi irodát nyitott, megnősült. Ferenczy Augusztát, Erzsébet királyné felolvasónőjének, Ferenczy Idának unokahúgát vette feleségül. Az 1870-es évek végén bekapcsolódott a helyi politikai életbe. Nevéhez fűződik a kméti Függetlenségi és 48-as Párt újjászervezése, 1878-ban a kméti alsó választókerület ogy.-i képviselővé választotta. A fővárosba költözött, és két cikluson keresztül képviselte Kmét érdekeit a parlamentben. 1884-ben nem indult a választásokon, hanem vasúti szakvizsgát tett, és az osztrák-magyar államvasutak magyarországi vonalainak igazgatóságához ment dolgozni. 1891-től az önállóvá lett M. Kir. Államvasutak titkára volt.

Több újság munkatársa ebben az időben, így a Budapestnek, a Pesti Hírlapnak, a Pesti Naplónak és a VÚ-nak. Mint közismert, széles látókörű, nagy tudású, művelt szakembert hívta vissza a város Lestár Péter halála után a polgármesteri székbe. 1897. jan. 9-én egyhangú választással lett a város első embere. Polgármesterségének 16 éve alatt látványos fejlődésen ment keresztül a város. Már megválasztásakor sok javaslata volt a városfejlesztésre vonatkozóan: a város új szabályozási tervének elkészítése, a közművelődés és a közoktatás fejlesztése, a közlekedési viszonyok javítása, a sertés- és gyümölcskereskedelem előrelendítése végett a világpiac meghódítása stb. Lestár Péterhez hasonlóan arra törekedett, hogy a város pénzügyeit rendben tartsa, a közterhek növelése nélkül gyarapítsa Kmét jövedelmét. Rövid idő alatt kifizette a város a korábbi nagy beruházások, építkezések kapcsán keletkezett adósságokat. A város évi bevétele néhány éven belül jelentős mértékben megnövekedett. A kevésbé jövedelmező ingatlanokat eladták, de a kméti hagyományokat folytatva birtokszerzéssel növelték a város vagyonát. Így került sor Szentlőrinc és Szentkirály megvételére. A telepítéssel jelentős munkaerővel gazdagodott a város. Ekkor jöttek létre Hetényegyháza, Árpádszállás, Monostorfalva, Kadafalva. Új ipari üzemek létesültek: konzervgyár, gyufagyár, gépgyár. 1897-98-ban elkészült a város általános szabályozási terve. A belváros rendezése folytán 1903-ban elkészült az impozáns „sugárút", a Rákóczi út, melynek két oldalán többszintes épületek emelkedtek, így a Cifrapalota, a Törvényszék, a Kaszinó, a Leszámítoló Bank épülete. Sor került a Nagykőrösi utca kövezésére, a vasúti sétány parkosítására, járdaépítésre, fásításra, a piactér rendezésére. Megkezdték a csatornázást és a vízvezeték-hálózat kiépítését. Számos oktatási és kulturális intézmény jött létre. K. E. nevéhez fűződik többek között a városi könyvtár és a múzeum alapítása, a művésztelep létesítése. Hírlapíróként, íróként is elismerést szerzett. Több sikeres népszínmű szerzője,, melyek közül a Helyre asszonyt 1906-ban a bp.-i Király Színház, A tárogatót 1909-ben a kméti színház mutatta be. Több néprajzi, régészeti és történelmi tárgyú cikket jelentetett meg. Barátságban állt Hermán Ottóval. A kecskeméti, félegyházi és a nagykőrösi határban ásatásokat végzett. Szerk. a Kecskemét c. lapot 1880-82 között. — F.m. A vasutak keletkezése és fejlődése, I—II., Bp., 1891; A darázs mérge (regény), Bp., 1893; Magyar történeti album a nép számára, I-IIL, Bp., 1895. — ír. Magyar Alföld 1913. jún. 29; KNKN 1914, 1916; Váry István: Szobrot kap K. E. Kecskeméten, PN 1963. jún. 25; Székelyné Körösi Ilona: K. E. polgármestersége, KSz 1986. dec. (PF.M.)

Káldy Gyula (Pest, 1838. dec. 18.—Bp., 1901. márc. 6.) zeneszerző, író, karnagy. A Nemzeti Zenede első növendékei közé tartozott, majd a bécsi konzervatóriumban folytatta tanulmányait. 1858-tól 1873-ig előbb Kolozsváron, majd Aradon és Pécsett volt karmester.

Blaha Lujza fénykorában a Népszínház karnagya volt. 1873-tól a bp. -i Zenekedvelők Zenekarának vezetője, majd a pesti Színitanoda énektanára lett. 1881-től a Nemzeti Színház, 1884-től az Operaház rendezője, később főrendezője, 1894-től a Zeneakadémia tanára, majd 1895-1900 között az operaház igazgatója volt. Kuruc dalok bemutatására országos hangversenykörutat szervezett, amelynek első állomása Kmét volt. 1892. évi hangversenyét 3 évvel később megismételte Kméten. Kméti lányt vett feleségül, Dékány Terézt, akinek a rokonságánál többször is megfordult városunkban. Neki köszönhetjük levéltárunk egyik féltett darabját, Liszt Ferenc levelét, amelyet saját kéziratai és számos kottája mellett adott a városi levéltárnak. A kméti ref. temetőben temették el. — ír. KNKN 1896; Szabó Tamás: Néhány szó egy borostyánlepte kecskeméti sírról, PN 1989. máj. 10; Szabó Tamás: Bartók és Kodály szellemi elődje a református temetőben nyugszik, KL 1991. jún.21. (Sz.T.)

Káldy Gyuláné -> Dékány Teréz

Kallivoda Andor (Újszász, 1866. aug. 21.—Kecskemét, 1936. jan. 11.) erdőmérnök. Középiskoláit Besztercebányán végezte, erdőmérnöki oklevelet Selmecbányán szerzett. Az ország minden részében dolgozott. 1921-ben került Kmétre, az erdőigazgatóságot vezette 1925-ig. Meggyőződése volt, hogy Kmét határában, az Alföld nagy tanyavilágában életkérdés a fásítás. Ezt a gondolatot a Földművelésügyi Minisztérium erdészeti és fásítási osztályával folytatott tanácskozásai során is képviselte. Nagy része volt abban, hogy az erdészeti törvény figyelemmel volt Kmét érdekeire is. Tagja volt a th. bizottságnak, elnöke a Kecskemétvidéki Mérnökegyesületnek. Számos más társadalmi, egyházi, gazdasági jellegű egyesületben tevékenykedett. — ír. KK 1936. 10. sz.; Erdészeti Lapok 1936. (PF.M.)

Kálmán Dániel (Balatonfőkajár, 1813. jún. 11.—Kölesd, 1883. okt.24.) ref. lelkész. Pápai tanulmányait követően Ácson volt rektor, onnan a bécsi teológiára ment tanulmányait folytatni. Hazatérve több helyen volt segédlelkész, 1844-45-ben Kméten, 1845-től kölesdi lelkész volt. 1848-ban a m. kormány által kibocsátandó bankjegyek fedezetét képező arany és ezüst beszedésével Tolna vármegye főispánja őt bízta meg. 1849-ben családjával együtt menekülnie kellett, mivel az osztrákok vagyona zárolását és elfogását rendelték el. Az emigrációból hazatérve — mint hatásos szónok — álláshoz jutott Tolna vm.-ben. Irodalmi tevékenységének jelentős része Kméthez kötődik. Fördős Dávid kméti lelkész fölött mondott gyászbeszéde 1867-ben nyomtatásban is megjelent Kméten a Papi Dolgozatokban. Szilády Károly özvegyének elhunytakor mondott gyászbeszéde is megjelent Kméten Kéziratban hátrahagyott egyházi beszédeinek száma megközelíti a háromszázat. (Sz.T.)

Kálmán Dezső (Kölesd, 1846. júl. 15.—?) ref. lelkész, író. Iskoláit Gyönkön kezdte, majd Kméten folytatta. Teológiai és jogi tanulmányait már Pesten fejezte be. A gyönki gimnáziumban a m. és német nyelvtanára lett, majd a kölesdi ref. gyülekezet lelkésze. Cikkei, humoros életképei, elbeszélései és költeményei jelentek meg a Tolnamegyei Közlönyben és a Szekszárd és Vidéke c. lapban, melynek egy időben munkatársa is volt. —F.m.-eit: Csalánlevelek, Tarka világ, Füstkarikák, Szőllőlevelek (elbeszélések, képek, rajzok, apróságok az életből) Kméten nyomtatták. (Sz.T.)

Kálmán Ferenc (Nagyfaludi-puszta, 1827. jan. 9.—Némedi, 1864. szept. 14.) ref. lelkész, pedagógus. Elemi iskoláit Polgárdiban, a gimnáziumot Kolozsvárott és Pápán végezte, majd Kmétre jött a teológiára. 1845-ben Kméten, a Mária utcai iskolában leánytanítónak alkalmazták. 7 évi kméti tartózkodás után Soltra ment tanítókáplánnak, majd Gyönkre gimnáziumi tanárnak. írásai a Kalauzban, a Napkeletben és a VÚ-ban jelentek meg. — Km. Egyházi beszédek, Kecskemét, 1854. (Sz.T.)

Kalmár György (Tapolcafő, 1726—? 1795 után) nyelvész, költő. Az 1770-es években a kméti ref. kollégium tanára. Keleti nyelvekkel foglalkozott, az összehasonlító nyelvészet egyik úttörője volt. Teológiai értekezéseket is írt. A m. időmértékes verselés elméletének és gyakorlatának fontos, de korában nem értékelt kezdeményezője. Verses művét K. Gy. utazásai címmel, bevezető tanulmánnyal Weöres Sándor adta ki 1976-ban az Iparművészeti Főiskola Stúdium c. sorozatában. (Sz.K.I.)

Kalmár János (Kecskemét, 1807—Kecskemét, 1864) városi tisztviselő, levéltárnok. 1835-1837 közt Pozsonyban táblai jegyző. 1837-ben állt Kmét város szolgálatába. 1837-39 között számvevő, 1839-től 41-ig főjegyző, 1841-48 között tanácsnok volt. 1848-ban a tisztújításkor levéltárnoknak választották. Ezt a hivatalt 1855-ig töltötte be, majd írnokként és alszámvevőként dolgozott tovább. (RF.M.)

Kalocsa János -> Debreceni Kalocsa János

Kandó László (Bp., 1886. jún. 14.—Bp., 1950. okt. 22.) festőművész, 1906-1909 között Nagybányán dolgozott, 1912-ben a kméti művésztelep tagja. 1933-tól a Képzőművészeti Főiskola tanára. (Sz.K.1.)

Kapás Aurél (Vác, 1863. nov. 25.—?) piarista tanár, megyei tisztviselő, író. A gimnázium 7-8. osztályát Kméten végezte. 1880-92 között a piarista rend tagja, 1894-től Zemplén megyében tisztviselő. Irodalmi működését 1882-ben a Kecskeméti Lapokban kezdte meg Ida c. történelmi elbeszélésével. Ezután sűrűn jelentek meg elbeszélései, versei vidéki lapokban. Költeményeit többek között a Kecskeméti Lapok is közölte. (Sz.T.)

Karcsu Antal Arzén; Krecsó (Vasárut, 1827. máj. 9.—Szolnok, 1893. febr. 7.) Ferenc-rendi házfőnök, történetíró. Hittudományi tanulmányait Kméten végezte. Gyöngyösön, Jászberényben és Szabadkán volt ezután tanár, majd saját kérésére Kmétre helyezték hitszónoknak és hitelemzőnek. Ezután Egerben hitszónok, majd Szolnokon házfőnök és lelkész, utóbb pedig a váci kolostor főnöke és a rendkormány tanácsosa lett. A Tanodai Lapokban, a Religióban, az Egyházi Lapokban, a Katolikus Néplapban, a Havi Szemlében és a Figyelőben jelentek meg főleg egyháztörténeti vonatkozású cikkei. — F.m. A pápaság érdemei, Vác, 1867; A római pápák történelme, Szeged-Pest, 1869-71. (Sz.T.)

Kardos Pál (Cegléd, 1927. febr. 9.—Kecskemét, 1978. febr. 16.) karmester, zenepedagógus. A Liszt Ferenc-díjas karnagy 1972-től haláláig Kméten, a Kodály Zoltán Ének-Zenei Gimnáziumban tanított. Megszervezte és vezette a leánykart, valamint a Kecskeméti Városi Vegyeskart. Az általa életre hívott kórusok nemzetközi versenyeken több díjat nyertek (Arezzo, Zürich, Debrecen). Vásárhelyi Zoltánnal közösen írták és rendezték sajtó alá Az énekkari vezénylés módszertana c. munkájukat (1965). (Sz.T.)

Kardoss Géza (Tiszacsege, 1888. júl. 20.—?, 1944.) színész, rendező, színigazgató. Debrecenben, majd Krecsányi Ignác buda-temesvári társulatánál eltöltött évek után 1913-től 1930-ig a Vígszínház tagja. Újabb vidéki állomások után 1936-ban került Kmétre, a Katona József Színház igazgatója volt 1939-ig. Eltűnt a háborúban. — ír. Joós Ferenc: A vándorszínészettől az állami színházig, Kecskemét, 1957. (Sz.T.)

Karika János (Gyermely [Komárom vm.], 1808. okt. 18.—Kecskemét, 1855. aug. 11.) főiskolai tanár, ogy.-képviselő. Iskoláit Komáromban, majd Debrecenben végezte. 1835-ben külföldi tanulmányútra ment, hosszabb ideig tartózkodott Párizsban. 1836-ban a Báthory István halálával megüresedett teológiai tanári állásra hívták meg a kméti ref. főiskolára. Világtörténelmet is tanított. Nemcsak tanára volt az 1840-es évek elején itt tanuló Jókai Mórnak, hanem távoli rokona is, s valószínűleg szerepe volt abban, hogy Jókai Kmétre jött jogot tanulni. (L. Jókai Mór levelezése, I., 1971. 268.) Több nyelven beszélt és írt, többek között angolul és franciául. 1841-ben egyházkerületi könyvvizsgálóvá választották. A Pesten felállítandó protestáns főiskola szervezetének és tanrendszerének kidolgozására hirdetett pályázatot K. J. Tatai Andrással együtt készített pályaműve nyerte meg. írt tankönyveket is: világ- és egyháztörténelmet, hit- és szónoklattant. 1848. jún.-ban, az első népképviseleti választások alkalmával, miután a Kméten is megválasztott Kossuth Lajos a pesti mandátumot tartotta meg a kmétivel szemben, Kmét I. választókerületében K. J.-t választották meg ogy.-i képviselővé. Részt vett az ogy. debreceni ülésein is, az önvédelmi harcot végig támogatta, ezért a szabadságharc leverése után 4 évi fogságra ítélték. Barátja, Szőnyi Pál, közreműködése folytán büntetését háziőrizetre korlátozták. 1850. júl. 20-án kegyelmet nyert, 1852-ben pedig engedélyt kapott arra, hogy tanári állását ismét elfoglalhassa. Ettől kezdve a politikától visszahúzódva végezte tanári munkáját. 1855-ben az országszerte pusztító kolerajárvány áldozata lett családjával együtt. — ír. Néptanítók könyve, 1855; Protestáns Képes Naptár 1857; KNKN 1894. (PF.M.)

Karlovszky Gusztávné, Miticz-ky Ida, nemesújfalusi miticei (Munkács, 1833. ápr. 16.—Bp., 1898. aug. ?) írónő. Kmétre 1862-ben került, amikor férje Kméten lett főügyész. Regényeit Ferenczy Idának olvasta fel, ő tanította a felolvasás művészetére Erzsébet királyné felolvasónőjét, írásait a Hölgyfutár, a Fővárosi Lapok és a Képes Családi Lapok közölte. — F.m. Egy munkácsi rab története, I—II. Pest 1868-69; Regék a drágakövekről, Bp., 1889. (Sz.K.I.)

Kármán József (Újverbász, 1825. jan. 21.—1897 után) ref. lelkész. 1843-44-ben a kméti ref. főiskolán tanulótársa volt Jókainak. 1848-ban Fejér vm.-i bizottsági tag és a lovasberényi nemzetőrök kapitánya. 1849-ben élelmezési biztos Perczel Mór, majd Guyon Richard táborában. 1850-től előbb káplán, majd a papi pályát elhagyva különböző bíróságoknál működött. 1854-ben szülőhelyén ismét lelkész. (Sz.T.)

Kassák Lajos (Érsekújvár, 1887. márc. 21.—Bp., 1967. júl. 22.) költő, író, festő. 1916 nyarán hosszabb időt töltött a kméti művésztelepen feleségével, Simon Jolánnal, sógoránál, Uitz Bélánál. Egy ember élete c. önéletrajzában írt itteni élményeikről. Itt született Júliusi földeken, Himnusz és Karmester esti világításban c. költeménye. Levelezett Buday Dezsővel. 1935-ben a Részvény Nyomdában készült Földem,virágom c. kötete. — ír. Heltai Nándor: Irodalmi emlékhelyek, Kecskeméti Művésztelep, PN 1977. márc. 3; Sümegi György: Aktivisták Kecskeméten, Fo 1987, 10. sz. (O.L.)

Katona Béla (Borosjenő, 1855. jan. 27.—Csetnek, 1904. szept. 21.) ügyész. K. Zsigmond gyógyszerész fia. Gimnáziumi tanulmányait Kméten fejezte be a ref. kollégiumban, a jogot is itt végezte. 1879-ben lépett állami szolgálatba. Előbb a kméti, majd a zilahi törvényszéknél működött. 1883-ban Kmétre nevezték ki alügyésznek. 1887-ben kir. ügyész lett Bp.-en. 1895-ben főügyészhelyettessé lépett elő, majd a koronaügyészség szervezésekor koronaügyészhelyettessé nevezték ki. Mint közvádló a Kúriánál szerepelt; nagy jogtudása, szónoki tehetsége révén köztiszteletben állott. Megalapította a vagyontalanok ingyenes jogvédő egyesületét. Vezető szerepe volt több más jótékony és kulturális egyesületben A szabadkőművesek tb. nagymestere. Kméten a ref. temetőben, a családi sírboltban temették el. — ír. KL. 1904. 221, 222, 223, 224. sz.; K 1904. 39. sz. (PF.M.)

Katona Blanka -> Pócsy Győrgyné, Katona Blanka

Katona Ernő (Kecskemét, 1873. dec. 7.—Bp., 1915. jan. 8.) min. tisztviselő, költő, író. K. Zsigmond fia. A gimnáziumot és a jogot Kméten végezte, a Földművelődésügyi Min.-ban volt tisztviselő. Színdarabjait Kméten műkedvelők adták elő, tárcáit a Budapesti Hírlap közölte. — M. Első és utolsó könyv, I. Költemények, II. Tárcák, III. Színművek. Bp., 1916. — ír. Budapesti Hírlap 1916. febr. 27. (O.L.)

Katona Géza (?—?) tanár. Iskoláit a pécsi rk. tanítóképzőben, majd a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán végezte. Kméten az állami kisegítő iskola igazgatója volt 1918-1924-ig. Később az angolkisasszonyok tanítóképzőjének tanára. Szerkesztője volt a Kecskemét és Vidéke hetilapnak, több lapnak munkatársa. 1934-ben Kmétről Győrbe távozott, ahol népművelési titkári állást töltött be. — ír. Kecskemét tj. város általános ismertetője és címtára az 1931. évre, Bp., 1930. (PF.M.)

Katona József (Kecskemét, 1791. nov. 11.—Kecskemét, 1830. ápr. 16.) drámaíró, városi főügyész. Paraszt-kispolgár család fia, apja takácsmester volt. A kméti r.k. elemi négy osztálya után a gimnáziumot a pesti, kméti és szegedi piaristáknál végezte, 1810-13-ban a pesti egyetemen jogot tanult. Pesten volt jurátus is, 1815-ben ügyvédi vizsgát tett, pesti ügyvédi irodákban, 1820. jan. l-jétől önálló ügyvédként dolgozott. 1820. nov. 3-án Kméten alügyész, 1826. nov. 23-án főügyész lett. Egyetemi éveiben fordítóként, átdolgozóként, műkedvelő színészként részt vett a pesti színtársulat munkájában. K.J. aláírású levélben szerelmet vallott a társulat fiatal színésznőjének, Széppataki Rózának, ő azonban nem tudta, kit rejtenek a névbetűk, Déry István felesége lett. (1814-ben róla írta K. A rózsa c. vígjátékát). Átdolgozásai révén szerzett gyakorlata és történelmi tanulmányai alapján írta Ziska (1813) és Jeruzsálem pusztulása (1814) c. eredeti drámáit, ezek nem kerültek színpadra. Az Erdélyi Múzeum c. folyóirat pályázatára készült Bánk bánjának első kidolgozása (1815); nem tudjuk, eljutott-e a pályázatra, a bírálok nem említették. 1819-ben jogász és drámaíró társa, Bárány Boldizsár Rostáját is figyelembe véve, s arra számítva, hogy a Pesten szereplő székesfehérvári színészek bemutatják, átdolgozta a Bánk bánt, a cenzor azonban nem engedélyezte az előadást, csak a mű kinyomtatását. így jelent meg a dráma 1820 novemberében 1821-es évszámmal. A Bánk bán két kidolgozása között K.J. verseket írt, és hozzáfogott Kmét történetéhez. Verseit nem tudta megjelentetni, történeti művét nem fejezte be, a félbemaradt művet apja adta ki (Szabados Kecskemét Alsó Magyarország első mezővárosa történetei Pest, 1834.). Kméti tárgyú műve még A kecskeméti pusztákról (Tudományos Gyűjtemény 1823); szülővárosának képét idézi fel Gyermekkor c. verse. Kméti vonatkozásokat korábbi dramatizálásaiban is találhatunk: a német lovagregényből magyarított Monostori Veronka (1812) a középkori Kmét környékén játszódik, szereplői (Monostori, Alpári, Szellőrinci, Orgoványi, Pákai) közeli helységek nevét viselik; a Luca széke valószínűleg szintén német regényből vett vadromantikus bonyodalmához föltehetően Kméten megismert népi babona társul. Kméti ügyészsége idején K. J. felhagyott az irodalmi foglalatossággal, Mi az oka, hogy Magyarországon a játékszíni költőmesterség lábra nem tud kapni ? (Tudományos Gyűjtemény 1821) c. szenvedélyes hangú tanulmányát bizonyára még Pesten írta. Tréfás, de komor befejezésű vadásznaplója nem irodalmi igénnyel készült. Színházterve (1826) mégis arról tanúskodik, hogy a színjátszás iránt nem szűnt meg érdeklődni. A kméti levéltárban föllelhető hivatali iratai irodalmi műveit terjedelemben többszörösen meghaladják. — M. K. J. összes művei, I—II. Bp., 1959; Bánk bán, kritikai kiadás, Bp., 1983; K.J. versei (a kézirat hasonmása és nyomtatott szöveg jegyzetekkel), Bp. 1991. — ír. Csányi János: K. J., Társalkodó 1840. máj. 27., újból: K. Emlékkönyv, Kecskemét, 1930; Gyulai Pál: K. J. és Bánk bánja, Bp., 1883; Miletz János: K. J. családja, élete és ismeretlen munkái, Bp., 1886; Hajnóczy Iván: K. J. Kecskeméten, Kecskemét, 1926; Orosz László: K. J., Bp., 1974; Joós Ferenc: K. J. hivatali irataiból, Cumania VI., 1979. (O.L.)

Katona József (Kecskemét, 1869. jan. 9.—Kecskemét, 1945. jan. 5.) gyógyszerész. K. Zsigmond fia. Iskoláit Kméten végezte, majd édesapja patikájában volt gyakornok. 1890-ben tette le a gyógyszerészeti vizsgát. Egy évig Debrecenben dolgozott, majd Pozsonyban szerzett tapasztalatokat. Itthon apja gyógyszertárában dolgozott egy ideig, majd saját gyógyszertárat nyitott. 1897-ben feleségül vette Zombory Irént. Leányuk 1914-ben bekövetkezett halála teljesen összetörte, gyógyszertárát eladta, és az apja által alapított szőlőszövetkezet igazgatását vette át. Gazdasági témájú cikkei a Kecskeméti Közlönyben, műpártolásra buzdító írásai a Kecskeméti Lapokban jelentek meg. (PF.M.)

Katona Mihály Dénes (Dercsik, 1782. szept. 24.—Sátoraljaújhely, 1874. jún. 9.) piarista tanár, növényhonosító. 1827-ben került Kmétre, 1830-34 között a gimnázium igazgatója volt. Megismerkedett az Alföld kietlen talajviszonyaival, sivár növényvilágával, ez serkentette arra a tudományos munkára, melynek eredményeként több cikke jelent meg a gazdasági szaklapokban. — Km. Gyümölcsfák nemesítése..., Pest, 1853; Növényhonosítás, uo., 1854; A dinnyészet, uo., 1860. (Sz.T.)

Katona Mihály (Nagyszalonta, 1847. máj. 24.—?) tanár. Bölcseleti és teológiai tanulmányait Debrecenben végezte. Külföldi tanulmányútja után a nagyszalontai gimnáziumban tanított, 1886-tól a kméti ref. főgimnázium tanára, 1894-től 1917-ig igazgatója volt. Cikkei iskolai értesítőkben és a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban jelentek meg. (Sz.K.I.)

Katona Zsigmond (Vámfalu, 1828. máj. 1.—Kecskemét, 1902. márc. 18.) gyógyszerész, szőlő- és gyümölcsnemesítő, szakíró. Apja református lelkész volt, az 1831-i kolerajárványban halt meg. K. Zs.-ot özvegy édesanyja és nagyapja nevelte. Nagybányán és Máramarosszigeten végezte tanulmányait. Máramarosszigeten majd Debrecenben volt gyógyszerészsegéd. Részt vett a szabadságharcban, román nyelvtudása révén fontos megbízatásokat teljesített. 1849 után folytatta gyógyszerészeti tanulmányait, 1850-ben a pesti egyetemen kapott gyógyszerész oklevelet. Debrecenben feleségül vette Galambosi Kiss József városi tisztviselő Mária lányát. 1854. jan.-ban az Arad vm-i Borosjenőre költözött, ahol gyógyszertárat vásárolt. Gyógyszerészi munkája és szakirodalmi tevékenysége mellett gyógynövényeket gyűjtött, botanikuskertet létesített, 1862-től termesztett gyógynövények értékesítésével is foglalkozott. A hazai gyógynövénykutatás és termesztés itthon és külföldön is elismert szaktekintélye lett, termékei osztrák és német területeken is vevőre találtak. Fűszernövényeit kiállításokon is bemutatta. Borosjenőn kezdett foglalkozni a környéken létesítendő epreskertekkel, faiskolákkal és szőlészettel. Gyermekei iskoláztatása végett szeretett volna nagyobb városba költözni, ezért 1867-ben megvásárolta Handtel Károly kméti gyógyszerész Szentlélekhez címzett kméti gyógyszertárát és Kmétre költözött feleségével és öt gyermekével; Kméten még három gyermeke született. Rövidesen köztiszteletben álló kméti polgárrá vált. Gyógyszerészi munkája mellett széleskörű közéleti tevékenységet folytatott. 1869-ben a helybeli iparegylet elnökévé választották, hamarosan székházat szerzett számukra és jelentősen növelte a tagok létszámát. Egyik fő szervezője volt az 1872. évi kméti országos iparműkiállításnak. Az 1873. évi bécsi világkiállításon szervezőmunkájának köszönhetően több kméti kiállító is részt vett. A következő esztendőkben megrendezett kméti szőlő- és gyümölcskiállításoknak is egyik kezdeményezője volt. Szakmájában is eredményesen munkálkodott, cikkei rendszeresen megjelentek gyógyszerészeti szaklapokban. 1885-ben a bp.-i országos kiállítás egészségügyi csoportjában bemutatták egy új gyógyszerkészítményét, egy Észak-Amerikában élő fa kérgének kivonatát, amelyet gyomor- és bélbántalmak orvoslására javasolt. Az ezredévi kiállításon a hideg oltóviasz elnevezésű fatapaszát díjazták. Szőlő- és gyümölcstermesztői tevékenysége Kméten teljesedett ki. Az 1870-es években több európai tanulmányutat tett, s tapasztalatait itthon is kamatoztatta. 1885-ben jelent meg a Kmét környékén termesztett gyömölcsfajták rendszerező leírását tartalmazó munkája. Cikkeit több szaklap közölte. 1887-ben 13 hold homokos területet vásárolt a Nagykőrös-Kecskemét vasútvonal mellett, Darányi Ferenc kecskeméti birtokostól. A legértékesebb csemege- és borszőlőfajtákat és gyümölcsfajtákat gyűjtötte össze, szaporította és terjesztette. Név- és árjegyzékei hamarosan közismertekké váltak. K. Zs. hívására telepedett le szomszédságában az akkor már ismert szőlőnemesítő, Mathiász János. A környéken ettől kezdve nőtt a telepítési kedv, 1891-ben vasúti megállót, 1897-ben elemi iskolát kapott a telep, amelyet Katona Zsigmondról neveztek el Katonatelepnek. 1897-ben az ő kezdeményezésére alakult meg az Első Kecskeméti Szőlő- és Gyümölcstermelők Szövetkezete, amelynek elnökévé választották. — F.m. Cascara sagrada. Szent kéreg, Kecskemét, 1885; Az 1872-ik évben Kecskeméten rendezett Országos Iparműtárlat emlékkönyve, Kecskemét, 1874; Kecskemét és vidékén termelt gyümölcsök osztályozott leírása, uo., 1885; Néhány szőlőfaj rövid ismertetése, KNKN 1893. — ír. Gelléri Mór: A magyar ipar úttörői, Bp., 1887; KNKN 1891; Horváth Ádám: id. K.Zs. szőlőtelepe, KL 1900. nov. 16, 17; Váry István: K. Zs. élete és munkássága, Kecskemét, 1966; Sz.Kőrösi Ilona: K. Zs. KL 1989. szept. 29. (Sz.K.I.)

Kaufer Artur (Bp., 1888—Kecskemét-Szikra, 1919. nov. 20.) nyomdász. Az 1914-19 között működött Katona József Nyomda egyik társtulajdonosa, az ő nyomdájában készült a Magyar Alföld. A fehérterror áldozata. — ír. Heltai Nándor: A nyomtatott betű útja Kecskeméten, Kecskemét, 1958. (Sz.K.I.) Kátsor Keresztély (Pest, 1710. nov. 28.—Pest, 1792. aug. 28.) piarista tanár. Szülővárosában végezte tanulmányait, ugyanott, mint tanár is tevékenykedett. Ezután Aspremont gróf nevelője, majd meggyesi, nagykarolyi és szentannai házfőnök volt. 1776-ban került Kmétre. 1782-től Pesten volt házfőnök, kormánysegéd és levéltárnok. Az iskolai színjátszás fejlesztése céljából a francia drámairodalom termékeit ajánlotta tanártársainak mintául, maga is sok iskoladrámát írt. A kméti rendházban fellelhető feljegyzései várostörténetünk érdekes dokumentumai. (Sz.T.)

Kecskeméthi János (Kecskemét, 1633—Bécs, 1712) jezsuita hittudós, szónok. Nagyszombat, Kassa, Győr, Kőszeg fiatalkori életének állomásai, majd a nagyszombati jezsuita kollégium, később a bécsi Pázmáneum igazgatója. Innen hazatérve Rozsnyón, majd 1667-től Kőszegen rendfőnök, ezután Sopronban, Kassán és végül Nagyszombatban volt kollégiumi igazgató. Szónoklataival nagy hírnevet szerzett magának és híveket a r.k. egyháznak. Kortársai magyar Cicerónak nevezték. — M. Nagy tűz kis szikrája, Bécs, 1712. (Sz.T.)

Kecskeméthy Csapó Dániel (Kölesd, 1810—Pest?, 1855 után) népnyelvi és népköltési gyűjtő. Valószínűleg azonos azzal a Kecskeméti Dániellel, aki 1826-27-ben a kméti ref. kollégiumban tanult. Az 1838-ban kiadott Magyar Tájszótárba kméti és Tolna megyei tájszavakat gyűjtött, Holmi c. kéziratos k.-ében maradt fenn egy ismeretlen szerzőjű, Katona Józsefnek is tulajdonított gúnyvers a kméti leányokról. Népszerű dalokat adott ki, Kelemenföldy álnévvel megjelentette Csokonai verseit. — ír. Orosz László: Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskemét, 1990. (O.L.)

Kecskeméti Ármin (Kecskemét, 1874. ápr. 21.—Strasshof, 1944) rabbi, történetíró, irodalomtörténész. A bp.-i egyetemen végezte sémi filológiai és irodalomtörténeti tanulmányait. 1898-tól makói főrabbi, 1931-től a szegedi egyetemen a zsidó történelem és irodalom magántanára. 1944-ben deportálták. — F.m. A „zsidó" a magyar népköltészetben és színműirodalomban, Bp., 1896; A „zsidó" a magyar regényirodalomban, Bp., 1897; A zsidó irodalom története, I—II., Bp., 1908-9; A zsidók egyetemes története..., I—II., Bp., 1927. (Sz.T.)

Kecskeméti Balázs - Ötvös Balázs

Kecskeméti Dániel -> Kecskeméthy Csapó Dániel

Kecskeméti Elek János; K. Alexis János (Kecskemét?, 1570-es évek?—Nagyvárad, 1619) ref. lelkész. A debreceni főiskola elvégzése után 1596-tól a wittenbergi, 1598-tól a heidelbergi egyetemen folytatta tanulmányait. -1608-tól sárospataki tanár, 1609-től uo., 1617-től Nagybányán lelkész. Prédikációi és egyháztörténeti munkái jelentek meg. — F.m. .Az Daniel Propheta Könyvének, az Szent írás szerint való igaz magyarazattya..., Debrecen, 1621. (Sz.T.)

Kecskeméti Herz (Kecskemét, 1827—Kecskemét, 1905. okt. 1.) gyümölcs- és borkereskedő. Külföldi piacok létesítésében az elsők közé tartozott. 1858-tól egyre több kereskedelmi lehetőséget kutatott fel. 1860-ban Prágába, majd Krakkóba szállított kméti termékeket. Varsóba szőlőt és nyári almát küldött az ottani kméti kereskedőnek, Braun Ignácnak. Szentpétervárra és Triesztbe is szállított. Elsőként szüretelt és szállított kóser bort. Fiai, Miksa, Izidor és Adolf folytatták a kereskedést. — ír. KNKN 1906; Bleyer Ferenc: Emlékeim Kecskemét közgazdasági életéből, Kecskemét, 1939. (Sz.K.I.)

Kecskeméti István (Kecskemét, 1862—Kecskemét, 1918. dec. 7.) orvos. K. Lajos városi főorvos fia. A munkásbiztosító főorvosaként működött. Az I. vh. alatt sokáig egymaga látta el hét orvos munkáját. ír. KL 1918. 282. sz. (PF.M.)

Kecskeméti Lajos, id. (Kecskemét, 1830. ápr. 20.—Kecskemét, 1915. nov. 30.) orvos. Gimnáziumi tanulmányait a kméti ref. kollégiumban végezte. A szabadságharc kitörésekor gerillacsapatba állt, később honvéd lett, részt vett a temesvári és a lugosi ütközetben. Borosjenőnél fogságba esett, de az aradi vendéglő udvarából megszökött. A gimnáziumot befejezve Pesten, majd Bécsben folytatta orvosi tanulmányait, diplomáját 1856-ban szerezte. Egy ideig bécsi kórházakban dolgozott. 1857-ben hazajött, és orvosi gyakorlatot folytatott. 1867-ben állt Kmét város szolgálatába, városi halottkémnek választották. 1878-ban a város tisztiorvosa lett. Javaslatára Kmét város elsőként szervezte meg az országban a szegénybetegek kötelező ingyenes gyógykezelését, az állandó, éjjelnappali orvosi szolgálatot, a „törvénytelen gyermekek" rendszeres segélyezését. 1908. márc.-ban ment nyugdíjba. A jogakadémián is tanított 1875-től 1910-ig a törvényszéki orvostan magántanáraként. 1876-ban az izr. hitközség elnökévé választotta. Cikkei a Jogtudományi Közlönyben jelentek meg. — F.m. Kétes elmeállapotok a törvényszék előtt, Kecskemét, 1875. — ír. KL 1915. 274, 275. sz.; KNKN 1916. (PF.M.)

Kecskeméti Lajos, ifj. (?—?) kecskeméti ügyvéd, 1891-1910 között a jogakadémia magántanára. Cikkei a Jogtudományi Közlönyben jelentek meg: A francia törvény a visszaesőkről (1888); A perújítás kérdéséhez (1890); Feloldott ítéletek (1892); Az ügyvédi meghatalmazásokról (1893) stb. (PF.M.)

Kecskeméti Lipót (Kecskemét, 1865. febr. 27.—Nagyvárad, 1936. jún. 8.) rabbi, műfordító, irodalomtörténész, bibliakutató. A gimnázium négy alsó osztályát szülővárosában végezte. Bp.-en az országos rabbiképzőbe járt. Berlinben eltöltött tanulmányévét követően 1886-ban doktori címet szerzett sémi és modern filológiából. 1890-ben avatták rabbivá, s ettől kezdve haláláig a nagyváradi izr. hitközség főrabbija volt. Sokat foglalkozott a középkori zsidó költőkkel, egész kötetnyit fordított le verseikből. Később vallástörténeti témák felé fordult, és a prófétizmusról, valamint a bibliai tan különféle világszemléleteiről írt nagyobb értekezéseket. — Km. Zsidó költőkből, Bp, 1887; Pokol a középkori zsidó költészetben, Bp, 1888; Jeremiás próféta és kora, I-III., Bp, 1932; Ezsajás, I-III, Bp, 1935. (Sz.T.)

Kecskeméti Sándor (Kecskemét, 1863. máj. 12.—?) színész. Színpadra lépett 1881. okt. l-jén, Jakab Lajos színigazgató társulatánál. (Sz.T.)

Kecskeméti Selymes János -> Selymes János

Kecskeméti Udvar Mihály (Kecskemét, ?—Szatmár, 1637) ref. lelkész. Tanulmányait Kméten kezdte, majd 1615. aug. 7-től felsőbb tanulmányait Debrecenben folytatta. 1624-től 1630-ig Odera-Frankfurtban és Franekerben külföldi tanulmányúton volt. Hazatérve Tasnádon, Nagyecseden és végül Szatmáron lelkészkedett. Üdvözlő versei, halotti beszédei és prédikációi jelentek meg. — F.m. Disputatio Theologica, Franeker, 1631. (Sz.T.)

Kecskeméti Vég Mihály (Kecskemét, 16. sz.) énekszerző, az 55. zsoltár fordítója. Külföldi egyetemi tanulmányai után feltehetőleg a város első reformátorainak egyike, és valószínűleg azonos Végh Mihály főbíróval, akinek a házánál 1564-ben egyezséget kötöttek a katolikusok és az új hit követői, az „öreg kőtemplom" (a későbbi ferences templom) használatáról. Az 55. zsoltár szövegére írta Kodály a Psalmus Hungaricus c. művét. — ír. Hováth János: A reformáció jegyében, Bp, 1953; Szabadi Sándor: K.VM.-ról, Ref. Egyház 1955. 3. sz; Orosz László: Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskemét, 1990. (Sz.K.I.)

Kecskeméti Vilmos (Kecskemét, 1879. jún. 17.—Bp, 1937. márc. 30.) Újságíró, szerkesztő. Jogi tanulmányait a bp.-i egyetemen végezte. 1901-ben Kméten a Pestmegyei Hírlap, majd a Kecskemét és Vidéke c. lapot szerkesztette. 1903-tól a Függetlenség egyik szerkesztője. Bp.-en a Kis Újság, 1917-től a Budapest, 1921-22-ben a Hétfői Kiadás Budapest felelős szerk.-je és a Zsidó Élet szerk.-je. (Sz.K.I.)

Kecskeméti W. Péter (Nagyvárad, 1637—Kassa, 1680) ötvösmester. Nagyváradon tanult. Bejárta Brassó, Gyulafehérvár, Kolozsvár műhelyeit. Váradon műhelyt nyitott, ez azonban 1660. aug-ban a törökök pusztításai következtében leégett. Ekkor Kassán telepedett le. Nevét az ötvösségről és a drágakövekről készített feljegyzéses könyve tette ismertté. K.W.P. ötvöskönyve címmel 1884-ben Ballagi Aladár tette közzé az Archaeológiai Értesítőben. (Sz.K.I.)

Kégl János (?—?) főispán. 1919. febr. 25-től 1919. márc. 21-ig volt Kmét főispánja. — ír. KNKN 1922. (PF.M.)

Kelemen László (Kecskemét, 1762. júl. 26.—Csanádpalota, 1814. dec. 24.) színész, színigazgató. A pesti piaristáknál tanult, majd jogot végzett. Grassalkovich Antal herceg gödöllői uradalmának ügyészeként jelentős jövedelemhez jutott, a vagyonosabb polgárok szívesen látott vendége volt, Balogh János kir. tanácsos házánál is megfordult, s tanácsára külföldre ment ismereteit bővíteni. Hazájába visszatérve látta az ország elmaradottságát, ezért azon kezdett fáradozni, hogy m. nyelvű állandó színtársulatot hozzon létre. Kapóra jött számára, hogy az 1790-i ogy. az anyanyelvű színjátszás ügyét is felvette reformtervei közé, és Kazinczy m.nyelvű társulat toborzását indította el. K.L. csatlakozott e mozgalomhoz, s Ráday Pál gróf pártfogása és Kazinczy Ferenc buzdítása mellett hosszas küszködés eredményeként sikerült egy kis társaságot összeverbuválnia, amelyhez két kméti fiatalember, Szomor Máté és Nemes András ís csatlakozott. 1790. okt. 25-én Budán és 27-én Pesten eljátszották Simai Kristóf Igazháziját. A német színház bérlője, gróf Unwerth Emmanuel akadékoskodása miatt azonban csak 1792. máj. 5-én egy kis budai faszínházban, a tulajdonosa után Reischl-bódénak nevezett helyiségben kezdhették meg a rendszeres működést. K.L. nemcsak vezetője, hanem színésze, s szükség szerint rendezője, ügyelője és állandó műfordítója is volt a társulatnak. A Martinovics-összeesküvés után elveszítették a Helytartótanács illetékes ügyosztályának támogatását, s a zömében német nyelvű Pest-Budán nem tudtak tovább működni, 1796. ápr. 10-én a társulat feloszlott. A színészek egy részével K.L. ekkor vándorútra kelt, hogy vidéken próbáljon szerencsét: Debrecenben, Váradon, Szegeden, Kméten, Nagykőrösön és Losoncon játszottak. Szülővárosában 1796. jún. 4-én léptek fel, erről a hajdani Cserepes fogadó helyén álló SZTK falán elhelyezett márványtábla emlékezik. Ettől az időponttól számítják a kméti hivatásos színjátszás kezdetét. Kelemen társulata 1800- ban is szerepelt Kméten. Vállalkozásainak újabb kudarca miatt visszavonult a színjátszástól: előbb Ráckevén, majd Makón, végül Csanádpalotán volt kántortanító. — M. K.L. Naplója és feljegyzései, kiad. Staud Géza, Bp, 1961. — ír. Lugosi Döme: K.L. és az első Magyar Játszó Színi Társaság, Makó, 1927; Joós Ferenc: A vándorszínészettől az állami színházig, Kecskemét, 1957; Uő.: Hol született K.L, az első magyarországi színigazgató? = Biztató, Kecskemét, 1960. (Sz.T.)

Kerekes Ferenc (Zilah, 1864. febr. 27.—Kecskemét, 1932. nov. 11.) városi mérnök. K.Sándornak, a zilahi Wesselényi-kollégium igazgatójának fia. Középiskolai tanulmányait ott végezte. A bp.-i Műegyetemen 1890. május 28-án mérnöki oklevelet nyert. 1891.okt-ben választották meg Kmét mérnökének, 1896. márc. 28-án lett főmérnök. Mint a város vezető mérnöke működött 1928.jan.-ig, akkor nyugdíjba vonult. — ír. KNKN 1907, 1922; KK 1932. 257. sz.; KKN 1933. (PF.M.)

Keresztes János (Kecskemét, 1847.?—Kecskemét, 1888. dec. 2.) tanár, városi főjegyző. 1875-1883 között a kméti jogakadémián a peres és perenkívüli eljárás, váltó- és kereskedelmi jog tanára. 1878-tól tagja a város közigazgatási bizottságának. 1883. márc. 30-án a város főjegyzőjévé választották, a jogakadémián ettől kezdve magántanárként tanított haláláig. — ír. KL 1888. 50. sz.; Bács-Kiskun megye múltjából VIII., Kecskemét, 1983. (PF.M.)

Kertész Dezső (Békés, 1892. szept. 2.—Bp., 1965. okt. 18.) színész. Színi tanulmányokat Bp.-en, Pethes Imre magánnövendékeként folytatott. Első szerződését Krecsá-nyi Ignáccal kötötte, annak budai színtársulatához szerződve. Ezt követően 1915-ig vidéki társulatoknál működött. 1915-től a Vígszínház tagja. 1925-től a Király Színház, a Magyar Színház, a Belvárosi Színház és más fővárosi színházak színpadán játszott. 1945-től a kméti Katona József Színház tagja volt. 1958-ban Bp.-re ment a József Attila Színházhoz. Hosszú ideig bonvivánként és szerelmes szerepkörökben működött. Jó hangját kamatoztatva gyakran lépett fel zenés vígjátékokban is. Pályája utolsó szakaszán áttért a jellemszerepekre. Játszott Shaw, Molnár, Csehov, Feydeau, Ábrahám, Sardou, Rozov és Lope de Vega darabjaiban. (Sz.T.)

Király Károly (?—?) tanító. Kméti tanítói működése mellett irodalmi munkássága is ismert. Költeményei 1841-43-ban az Athenaeumban, 1842-43-ban a Regélő Pesti Divatlapban jelentek meg. 1833-ban Pesten jelent meg nyomtatásban Bereczky Lajos nejének halálára írt gyászbeszéde. (Sz.K.I.)

Király Sándor (Kecskemét, 1787. máj. 3.—?) vendéglős. Korona nevű vendéglőjének a telkén, a mai megyei művelődési központ mögött építette fel Kmét első állandó színházépületét, amelyet 1833-ban nyitottak meg a közönség előtt. 1868 végéig játszottak itt a Kmétre látogató társulatok, itt lépett fel 1844-ben Petőfi is. — ír. Váry István: Színházépítő K.S., KL 1926. dec. 25; Joós Ferenc: A vándorszínészettől az állami színházig, Kecskemét, 1957. (Sz.T.)

Kisjó Sándor - Kis József Sándor

Kiss Albert, balásfalvi (Kecskemét, 1874. nov. 2.—Lakitelek-Szikra, 1937. júl. 1.) jogász, tanár. 1898-1907 között a kméti jogakadémia tanára és igazgatója volt. 1921-től a szegedi egyetemen a római jog tanára. — F.m. Az elévülés a magánjogban, Kecskemét, 1903. — ír. Csekey István: K.A., Jogállam, 1937. (Sz.K.I.)

Kiss Áron, hegymegi (Kisnamény, 1815. nov. 20.—Debrecen, 1908. máj. 30.) ref. püspök, egyházi író. 1892-től a Tiszántúli Ref. Egyházkerület püspöke volt. 1875-ben Kméten jelent meg munkája: Geleji Katona István egyházi kánonai s a szatmárnémeti nemzeti zsinat végzései címmel. (Sz.K.1.)

Kiss Endre, balásfalvi (Nagykőrös, 1886. jan. 17.—?) polgármester, főispán. Tanulmányait Kméten végezte, 1913-ban ügyvédi vizsgát tett. 1914-ben a szerb harctérre került, megsebesült. 1916-ban az orosz, 1917-ben az olasz, majd a román harctereken küzdött. 1919-ben Horthy környezetéből tért vissza Kmétre. A Tanácsköztársaság bukása után — a Kecskeméti Lapok papírkészletét elkobozva — megindította a Kecskeméti Közlönyt, melynek 1925-ig főszerk.-je volt. Nagy becsvággyal, a nemzeti gondolat lobogójával alapozta meg karrierjét. Barátságban állt nacionalista, antiszemita politikusokkal, de kapcsolatot keresett haladó írókkal, pl. Móricz Zsigmonddal is. 1925-ben tiszti-főügyésznek választották. Kmét társadalmi és politikai életében csakhamar vezető szerephez jutott. 1929-ben az Ipartestület, 1932-ben az Ügyvédi Kamara, 1933-ban a Katona József Társaság elnökének választotta meg. 1934-ben Kmét város polgármestere lett. Polgármestersége kezdetén, 1934. júl. 21-29 közt rendezte meg a város első ízben a „Hírős hetet". Polgármesteri műkődésének négy éve alatt kezdte meg működését a Baromfikeltető Központ (1935), felépült a közhűtőház (1936), megnyílt a mezőgazdasági főiskola, Kmét lett az Orvos Kamara székhelye. 1937-ben felépült a borközraktár. K.E. sokat tett Bugac idegenforgalmának fellendítéséért. 1938-ban a kormányzó Kmét város főispánjává nevezte ki. Székfoglalójában a jobboldali politika érvényre juttatásának gondolata kapott igen nagy hangsúlyt. A II. vh. után a népbíróság súlyos börtönbüntetésre ítélte. — ír. Balásfalvi Kiss Barnabás: Kecskemét múltja és jelene rövid vázlatban, Kecskemét, 1939; Heltai Nándor: Ki volt K. E.? KSz 1990. máj. (PF.M.)

Kiss Ernő, Balásfalvi -> Balásfalvi Kiss Ernő

Kiss Ferenc -> Balásfalvi Kiss Ferenc

Kiss István (Jászberény, 1733. nov. 18.—Jászberény, 1798. szept. 21.) Ferenc-rendi szerzetes, útleíró. 1763-tól a kméti rendházban élt, 1766. máj. 10-én innen indult a jeruzsálemi útjára, 176S. jún 12-én ide érkezett vissza. Latinul vezetett naplója alapján az 1790-es években Szegeden magyarul írta Jeruzsálemi utazás c. művét, irodalomtörténészek véleménye szerint a legszebb m. útleírások egyikét. Kézirata a gyöngyösi rendházban maradt fenn, 1958-ban Rómában adta ki Pásztor Lajos. — ír. Péter László: Szegedi ferencesek, Szeged, 1991. (O.L.)

Kiss István (Kecskemét, 1858. okt. 25.—?) baritonénekes. Színpadra lépett 1877-ben Némethy György társulatánál. 1880-ban Sztupa György, 1881-ben Csóka Sándor, 1883-ban pedig Jakab Lajos társulatának tagja. 1885. ápr. 17-én volt első fellépése a Népszínházban, ahol az Ördög pilulái-ban. Sottines szerepét játszotta. 1886-ban Ditrói Mór igazgató hívta meg, 1887-ben Aradinál, 1889-től 1894-ig pedig Halmay Imrénél volt szerződésben a „Kiss Pista" néven becézett népszerű kméti színész. (Sz.T.)

Kiss János (Tiszavárkony, 1881. —?) kertész. Szakmáját a br. Wodia-nerféle szandai uradalomban tanulta, majd különböző helyeken dolgozott, pl. a királyi várpalotában, a Kertészeti Tanintézetnél és több uradalomban. 1921-ben állt Kmét város szolgálatába. Még ebben az évben a szőlészeti és borászati kiállításon oklevelet nyert. Több egyesület tagja volt. (PF.M.)

Kiss József -> Galambosi Kiss József

Kiss József Sándor, íróneve Kisjó Sándor (Kecskemét, 1903. márc. 6.—Budapest, 1973. jún. 21.) újságíró, humorista. 1925-től a Kméti Közlöny munkatársa, írásai Szimat Kázmér néven jelentek meg. 1949-től a Szabad Száj, 1952-től a Magyar Nemzet, 1956-tól az Esti Hírlap munkatársa. — ír. Elhunyt K. J. S., PN. 1973. jún. 24. (Sz.K.1.)

Kiss Károly -> Francia Kiss Károly

Kiss Lajos, gömöri (Ragály, 1849. szept. 1.—Szeged, 1912. jan. 28.) tanár. 1878 szeptemberétől a kméti főreáliskola helyettes tanára volt. Régészeti, történelmi témájú cikkei a reáliskolai értesítőben és a Kecskeméti Lapokban jelentek meg. (Az avarok, Főreálisk. ért. 1880; Temetkezési szertartások az ókori népeknél KL. 1880. 36, 40, 42.sz.) (Sz.K.I.)

Kiss László, Búza Kiss (Tiszanagyrév, 1833. máj.—Kecskemét, 1856) tanár. Édesapja, Búza Kiss István jegyző halála után, 1836-ban édesanyja visszaköltözött Kmétre. A ref. főgimnázium tanulója volt a szabadságharcig. Honvédnek állt, a temesvári csatában elfogták, két évig Galíciában szolgált, ahonnan nagyapja váltotta ki. 1853-ban a József Ipartanoda hallgatója lett. 1856-ban Pesten a Gönczy-féle nevelőintézet tanári állására nevezték ki. Mielőtt ezt elfoglalta volna, Kméten a Csalános tóba fulladt. — F.m. Kecskeméti iskola-ügy, Kecskemét, 1852. (Sz.K.I.)

Kiss Mihály -> Francia Kiss Mihály

Kiss Miklós, balásfalvi - Balásfalvi Kiss Miklós

Klapka György (Temesvár, 1820. ápr. 7.—Bp, 1892. máj. 17.) a szabadságharc tábornoka, az emigrációban a Nemzeti Igazgatóság tagja, emlékiratíró. 1832-tól 34-ig a kméti piarista gimnázium tanulója volt. Édesapja testvérénél lakott a mai — emléktáblával is megjelölt — Klapka-házban. — ír. KL 1896. máj. 12.; Kegyesrendi Gimn. ért. 1925-26; Juhász István: A Klapka-ház, PN 1958. febr. 23. (Sz.T.)

Klinda Teofil, burszentmiklósi (Puszta-Páka, Kecskemét mellett, 1857. márc. 13.—-Esztergom, 1932. ápr. 25.) r.k. lelkész. Iskoláit a piaristáknál Szentgyörgyön és Vácott végezte. Teológiát Esztergomban hallgatott. Ezt követően, bp.-i egyetemi tanulmányai végeztével, 1883. okt. 27-én kánonjogi doktorrá avatták. Ezután káplán volt Dorogon, Budaőrsön és Budapest-Józsefvárosban. 1893-ban esztergomi szentszéki jegyző, majd titkár, 1903 óta esztergomi prelátus-kanonok, 1907-től c. apát. Mint Vaszary Kolos hercegprímás udvari papja tíz éven át szerkesztette a főegyházmegyei körleveleket. Az ő eszméjeként került megvalósításra a Magyarok Nagyasszonyának ünnepe (október második vasárnapja). Egyházi és szépirodalmi munkái jelentek meg latinul és magyarul. (Sz.T.)

Klingert János (?—?) gőzmalomtulajdonos. Ő állította fel az első gőzmalmot Kméten. (PF.M.)

Kmetty János (Miskolc, 1889. dec. 23.—Bp, 1975. nov. 16.) festő, grafikus. Az 1930-as években a kméti művésztelepen dolgozott. 1949-ben Kossuth-díjat kapott. 1977-ben a kméti Katona József Múzeumban volt kiállítása. (Sz.KI.)

Knap Mihály (Endrőd, 1789. aug. 5.—Vác, 1862. aug. 30.) piarista tanár. Trencsén, Nyitra, Vác, Szentgyörgy, Léva és Szeged után 1826-ban került tanárnak Kmétre. 4 évet töltött városunkban, azután igazgató volt a nagykárolyi, szentgyörgyi és váci piarista gimnáziumban. Latin nyelvű egyházi munkái mellett m.nyelvű költeményekkel köszöntötte korának nevezetes egyházi és polgári személyiségeit. (Sz.T.)

Kocóh Ferenc (?—?) ref. lelkész. Kméten és Fülöpszálláson hosszú ideig lelkészkedett. Egyházi beszédei, prédikációi a Fördős Lajos által szerk. Papi dolgozatok gyászesetekre c. gyűjteményben (Kecskemét, 1854) és a Különféle viszonyokra vonatkozó papi dolgozatokban (Kecskemét, 1857) jelentek meg. (Sz.T.)

Kocsi Sebestyén István (Mezőtúr, 1761. márc. 6.—Pápa, 1841. jan. 25.) ref. lelkész, teológiai tanár. Debreceni és külföldi tanulmányok után 1790-től 1808-ig Monoron lelkész, majd a debreceni főiskolán az exegezis, a zsidó nyelv és a zsidó régiségtan tanára. Ezután előbb hajdúböszörményi, majd hajdúszoboszlói lelkész. 1808. ápr. 15-én jött Kmétre lelkésznek. Összeütközésbe került a hívőkkel, mert a szószékről kipellengérezte az általa léhasággal vádolt személyeket, sőt egyikőjüket a templomból is kizavarta a nagy nyilvánosság előtt. A presbitérium másik papot választott, de az egyházkerületi elöljáróság visszahelyezte tisztségébe, ő azonban 1814-ben lemondott, és elhagyta Kmétet. A vele történtekről Hornyik János is (Egy lap Kecskemét város újabbkori történetéből), maga K. is megemlékezett (Sátán angyalának csapdosásai.) Kmétről eltávozva egy évig monori lelkész, majd 1815-től haláláig Pápán volt a hittan és szentírásmagyarázat tanára. — F.m. Messiológia.., Buda, 1835. Számos műve kéziratban maradt. — ír. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 1842; Protesáns Szemle 1889. (Sz.T.)

Kocsis Pál (Kecskemét, 1884. dec. 1.—Bp., 1967. febr. 24.) szőlőnemesítő. Édesapja bognármester volt. Dédnagyapja a Csallóközből származott. A város hívására telepedett le Kméten és hintókészítésre oktatta a helybeli iparosokat. A család minden generációja foglalkozott szőlőtermesztéssel is. K.R Kméten végzett négy gimnáziumi osztályt, majd a helybeli földműves iskola tanulója lett. A nyári iskolai szünetekben Hankovszky Zsigmond szőlő- és gyümölcsnemesítő mellett dolgozott. Az iskola befejezésekor írt dolgozata — egy negyvenholdas gazdaság berendezésének terve — megjelent a Homok c. helyi lapban. A mezőgazdaság mellett gyermekkorától vonzotta a festészet. Kméten a művésztelep tanára, Iványi-Grünwald Béla mellett tanulhatott, majd Pestre ment festőiskolába. Párizsba készült, ahová ösztöndíjas meghívást kapott Henri Matisse képzőművészeti iskolájába. Édesapja betegségének hírére azonban úgy döntött, hogy hazajön Kmétre. Élete ettől kezdve a szőlőhöz kötődött. Apjától kapott, Mathiász János telepe mellett fekvő katonatelepi szőlőbirtokán kezdett gazdálkodni, méltó tanítványa lett a híres szőlőnemesítőnek. 1922 őszén a bp.-i országos szőlészeti és borászati kiállításon aranyérmet kapott szőlőfajtáiért. A nemesítés minden műveletét maga végezte. Vessző- és törzskönyveit az 1910-es évek közepétől vezette. Legismertebb fajtáit: a Gloria Hungariaet és a Kocsis Irmát 1929-ben nemesítette, ezt követte 1930-ban az Irsay Olivér. A két vh. között 40 kiállítás és közel 60 érem, oklevél jelezte munkásságának eredményét. 1913-ban megházasodott, felesége — hat gyermeket hagyva maga után — 1932-ben meghalt. 1935-ben feleségül vette Héthelyi Idát, a katonatelepi iskola tanítónőjét, aki átsegítette élete válságos időszakán és társa volt a munkában és a gyermekek felnevelésében. A II. vh.-t a fővárosban élték át. 1945 után szinte elölről kellett kezdeni mindent. 1947-ben a jóvátételi szállítások keretében négyszázezer szőlővesszőt szállított a Szovjetuniónak. 1951-ben kuláknak nyilvánították. Telepét átadta a Szőlészeti Kutató Intézetnek, ő maga ugyanott alkalmazottként folytatta munkáját. 1954-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki, 1959-ben Kossuth-díjat, 1966-ban pedig Entz Ferenc emlékérmet kapott. Még az 1960-as években is dolgozott, betegsége ellenére. Több ezer magonc előállítása és 180 fajta nemesítése jelenti az életművét. Nevét viseli a kecskeméti mezőgazdasági szakiskola és szakmunkásképző. — F.m. Újabb szőlőfajták, Szőlészeti Kutató Intézet Évk., Kecskemét, 1958; Visszatekintés, Aranyhomok antológia, 1962; Újabb szőlőfajták és szőlőfajtajelöltek, uo., 1963. — ír. A Gloria Hungariae, KK, 1942. szept.16; Kozma Pál: K.P PN. 1968. máj. 1.; Illés Sándor: A homok óriása, Bp. 1977; Özvegy Kocsis Pálné: így éltünk K. R szőlőnemesítővel, Bp. 1984; Székelyné Kőrös Ilona: 100 éve született Kocsis Pál szőlőnemesítő, KSz 1984. dec. (Sz.K.I.)

Kodály Zoltán (Kecskemét, 1882. dec. 16.—Bp., 1967. márc. 6.) zeneszerző, népzenekutató, zenepedagógus, az MTA tagja (1.1943, r.1945) és elnöke (1946-49). Fél éves gyermekként szüleivel költözött el Kmétről. Ezt követően érettségiző diákként látogatott szülővárosába (majd negyven éves korában, amikor Kecskeméti Végh Mihály zsoltárától ihletett Psalmus Hungaricus által nevét már ismertté tette). 1900-tól 1906-ig a budapesti Zeneakadémián Koessler János növendéke volt. Ez évben doktorált A magyar népdal strófaszerkezete c. disszertációval. Ezt követően 2 éves tanulmányutat tett Berlinben és Párizsban. A francia fővárosban ismerkedett meg — későbbi életére és zenei munkásságára is döntő hatással bíró — Debussy muzsikájával. Már 1905-ben megkezdte népdalgyűjtő körútjait. (Ezeket több kevesebb rendszerességgel egészen 1925-ig folytatta.) Előbb a Felvidéken, majd Erdélyben, azután a bukovinai csángók között kutatott. Népdalgyűjtő szenvedélyét az ország majd minden részére — de Bartókkal ellentétben, csak a magyar nyelvterületre — terjesztette ki. 1907-ben a budapesti Zeneakadémia zeneszerzési tanszékén nyert katedrát, ahol a zeneelmélet- és zeneszerzéstan tanára. 1919-ben a Zeneakadémia aligazgatója lett, mely tisztséget a Tanácsköztársaság idején is viselte. Ezért később fegyelmi tárgyalás indult ellene és egy évre szabadságolták. 1921-ben visszakerült a Zeneakadémiára, ahol 1940-ig a Főiskola zeneszerzés-tanára. Ezek a huszas évek hozzák meg számára a világhírnevet. Budapest székesfőváros fennállásának 50. éves jubileumi évfordulója alkalmából, Pest és Buda egyesítésének emlékére rendezett ünnepségekre komponálta zeneművészetének talán legszebb alkotását, a Psalmus Hungaricus-t. Az 1923. november 19-én bemutatott Zsoltár döntő fordulatot hozott Kodály életében. A magyar nyilvánosság legszélesebb rétegeinek magatartása egy csapásra megváltozott és Kodály Zoltánt a magyarság nagy nemzeti költőjévé avatta. A Psalmus Hungaricust követően írt másik monumentális kórusműve a Budavári Te Deum. Egyéb nagy alkotásainak sorát az 1926-ban írt Háry János daljátéka nyitotta meg, amelyet követett a Székely fonó c. daljátéka, a Marosszéki táncok, a Galántai táncok, a Fölszállott a páva és a Concerto c. zenekari művek és a Kállai kettős. Tudományos működésének középpontjában az általa összegyűjtött hatalmas népdalkincs rendszerezése, sajtó alá rendezése állt. Az így összegyűjtött, közel 8000 dallam a magyarság legősibb és legtisztább zenéjét tárta fel. Ennek eredményeként 1951 óta láttak napvilágot a Magyar Népzene Tára egyes kötetei. 1927-ben adta ki A magyar népzene c. alapvető munkáját, amelyben elsőnek dolgozta fel a teljes magyar népzene anyagát. Munkásságának elismeréséül három ízben kapott Kossuth-díjat (1948, 1952, 1957). 1960-ban az oxfordi, 1964-ben pedig a Humbolt Egyetem díszdoktorává avatták. Munkássága a magyar zenei műveltség szempontjából felmérhetetlen. Síkraszállt az iskolai énekoktatás felvirágoztatásáért, zenepedagógiai munkásságával egy műveltebb muzsikus generáció felnevelésén fáradozott. Gyermekkórusai a m. iskolai ének-zene oktatásban új távlatokat nyitottak meg. Mélyen gyökerező vallásosságával és magyarságtudattal küzdött a m.nyelv és a nemzeti tradíciók megőrzéséért. Kméten az elsők között ismerték fel zenepedagógiai törekvéseinek jelentőségét. Az első ének-zenei iskola megalapítását követően elismeréssel szólt arról, hogy Kméten mit tettek az „éneklő Magyarország eszméjének" megvalósításáért. Népdalgyűjtő körútjai, a Zeneakadémián végzett munkája közepette is, számtalan alkalommal jött szülővárosába. Részt vett az újkollégiumi iskolaközi hangversenyen, beszédet mondott a tiszteletére rendezett városházi díszünnepségen, közreműködött a születésnapjára és díszpolgárrá választása alkalmából megtartott hangversenyen, személyes megjelenéseivel és közbenjárásával támogatta az ének-zenei iskola fejlődését, külföldi televíziós társaságokat kalauzolt Kméten. — M. zeneművek. zongoradarabok, Csendes mise (orgonára), Czinka Panna (daljáték), gyermekkarok (Gergelyjárás, Pünkösdölő), férfikarok (Huszt, Rab hazának fiai), női karok, vegyeskarok (Mátrai képek, Jézus és a kufárok, Zrínyi szózata), zenepedagógiai művek; A magyar népzene (Szerk. Vargyas Lajos) Bp., 1976; Közélet, vallomások, zeneélet (Szerk. Vargyas Lajos) Bp., 1989. — In Heltai Nándor: Kodály Zoltán és Kecskemét, Fo 1970. 5. sz.; Fodor András: Kodály, a példamutató — Életművéről röviden, Fo 1972. 3. sz.; Eősze László: Kodály Zoltán életének krónikája, Bp., 1977; Gál Zsuzsa: Kodály Zoltán, Bp., 1982. (Sz.T.) Koháry István, csábrági és szitnyai gr. (Csábrág [Hont vm.], 1649. márc. 11.—Csábrág, 1731. márc. 29.) országbíró, hadvezér, költő, Kmét földesura. Felsőbb tanulmányait Bécsben végezte. 1667-ben hazatért, a füleki vár főkapitánya lett. A Habsburg-ház feltétlen híve. A törökkel szövetkezett Thököly támadását 1678-ban visszaverte, de 1682-ben fogságba esett. Versei jelentős részét 1682-1685 közti fogságában írta. 1685-ben megszöktették. I. Lipót 1685. júl. 15-én őt és két testvérét grófi rangra emelte, és kinevezte a dunáninneni részek altábornokává. Részt vett a töröknek Magyaro.-ról való kiűzésében. A szatmári békekötés után megkapta a Rákócziak kméti birtokait, melyet már korábban is zálogban bírt. A város adóját soha feljebb nem emelte, ezért a város lakói őt mint atyjukat tisztelték. A m. művelődésért, a kat. egyházért minden áldozatra kész volt. Rendházakat, iskolákat építtetett. Kmétre telepítette a piarista tanítórendet. 1712-ben nagyobb alapítványt tett a kméti piarista társház, iskola és templom építésére. Mint a város földesura fölszólította a város elöljáróságát, hogy a földbirtok nélküli lakosoknak „város adománya" kerteket osztasson ki. Mintegy 700.000 forintot áldozott a közjó érdekében. Az 1714. dec. 29-i ogy. országbíróvá választotta. A harcokban szerzett kézsebe miatt katonáskodni tovább nem tudott, versírásnak szentelte további életét. Verseit házi lelkésze foglalta írásba. — Km. Sok óhajtás közben ... keserves rabságban, Munkács kővárában szerzett versek, h.n., 1720; Üdő mulatás közben szerzett versek, h.n. [1720 után].— ír. Illésy János: Gróf K. I. élete és munkái, Karcag, 1885; Vékony István: K. I. gróf élete, tekintettel a kecskeméti kegyesrendi társház és gimnázium alapítására, Kecskemét, 1915. (PF.M.)

Kohut Adolf (Mindszent, 1848. nov. 10.—Grunewald, 1917. szept. 29.) újságíró, szerkesztő. K. Sándor öccse. Kéthónapos korától Kméten élt, középiskolai tanulmányait a ref. kollégiumban végezte. 1866-ban Berlinben keleti nyelveket tanult, rabbijelölt volt, majd otthagyta a rabbiképzőt és hírlapíró lett. 1877-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Számos könyve és tanulmánya jelent meg német nyelven. A korban népszerű m. szerzők (pl. Beniczkyné Bajza Lenke, Berczik Árpád, Porzsolt Kálmán, Hevesi József) műveit, továbbá Petőfi prózai írásait fordította németre, megjelentetett egy német nyelvű m. novellagyűjteményt is. A berlini m. egyesület elnökeként 1891-től szerk. az egyesület közlönyét. — ír. KNKN 1893. (Sz.K.I.)

Kohut Sándor (Kiskunfélegyháza, 1842, máj. 4.—New York, 1894. máj. 25.) teológus, főrabbi. K. Adolf bátyja. 1849-ben szüleivel Kmétre került, gimnáziumi tanulmányait a ref. kollégiumban végezte, majd a pesti német gimnáziumban sajátította el a német nyelvet. A boroszlói rabbiképző növendékeként 10 keleti nyelv tanulását kezdte meg. 1865-ben Lipcsében bölcsészdoktori oklevelet nyert keleti nyelvekből. Egy ideig Felső-Sziléziában, majd Székesfehérváron volt rabbi, 1868-tól az ottani zsidó elemi iskolák igazgatója. 1875-ben a pécsi, majd a nagyváradi hitközség hívta meg. 1885-ben a New York-i Acha-vat Cheszed hitközség meghívására Amerikába ment, és az általa alapított ortodox szeminárium vezetője lett. Több nyelven prédikált, számos cikke, könyve jelent meg m., német és angol nyelven. Kiadta a 11. sz.-i Nátán bas jehiél talmudi szótárát, megírta a zsidók történetét a Biblia befejezésétől saját koráig. — ír. KNKN 1894; M. Zsidó Szemle, 1894. (Sz.K.1)

Kókai Benedek (Kecskemét ? 18. sz.—Kecskemét ? 19. sz.) ügyvéd, pálos szerzetes. Kméten élt, hitbuzgó r.k. ügyvéd volt. Hivatását feladva, kínzóövvel Rómába zarándokolt, Remete Szent Pál rendjének szerzetese lett. Amikor a rendet II. József feloszlatta K.B. magányos szerzetesként a kecskeméti Máriakápolna mellett ütött tanyát, ott élte remeteéletét, a hozzá zarándokló kméti híveknek lelki vigaszt nyújtott. Krisztus atyafisága c. imádságos könyvet is írt. (Első kiadása 1821-ben jelent meg Egerben, 6 további pesti és egy 1851-i váci kiadásáról is tudunk.) Érdekessége e kis imakönyvnek, hogy Kada Elek, amikor polgármester lett, felhívással fordult a város lakosságához, hogy „... K. B. szép imádságos könyvének, amelyet a kecskeméti katholikus hívek most is használnak, ennek első kiadását..." ajánlja fel, aki annak birtokában van, hogy az a városi múzeumban legyen elhelyezhető". (Sz.T.)

Kolmár József (Kiskunhalas, 1769. aug. 29.—Komárom, 1835. nov. 24.) ref. lelkész, hitszónok, nyelvész. Gimnáziumi tanulmányait 1778-86 között Kméten végezte. 1786. ápr. 27-től Debrecenben tanult tovább. 1795 tavaszán külföldre ment, előbb a jenai, majd a göttingeni egyetem hallgatója volt. 1797-ben Dunapatajra ment lelkésznek. Innen hívta meg a kméti ref. gyülekezet 1812-ben papjának. Kmétről 1813-ban Komáromba ment. Hírneves egyházi szónok s több megye táblabírája volt. Több prédikációja nyomtatásban is megjelent. A néptanító növendékek számára írta segédeszközül a Keresztyén katedrai tanítások c. munkáját. Prédikációi a Göböl Gáspár szerk. Szívrnek szavai (Pest, 1808) c. gyűjteményben és a Fördős Lajos szerk. Különféle papi dolgozatok c. sorozatban (X., Kecskemét, 1857) jelentek meg. Nyelvészeti tanulmányait közölte a Jutalom — feleletek a magyar nyelvről (Pest, 1821, II.) és Vári-Szabó Sámuel: A; magyar nyelv eredete és önkifejlése (Kecskemét, 1857, 1. füz.). — ír. Kecskeméti Prot. Közlöny 1858; Prot. Egyházi és Iskolai Lap 1859; 1879. (Sz.T.)

Kolozsy Lajos (Kecskemét, 1833—Kecskemét, 1900. márc. 11. után) 1848-as szabadságharcos. Fiatalon vett részt a szabadságharcban. A városatyák jóvoltából honvédruhát kapott, és elsajátította a hadidobolást. Az önkéntesek leszerelése után több kméti társával beállt a reguláris honvédségbe. Részt vett a pákozdi, schwechati, mannswörthi és nagyszombati csatákban. A szabadságharc 50 éves jubileumi megemlékezésekor, 1898. március 15-én, a még életben volt 48-as honvédek felvonulásán és a részükre rendezett díszvacsorán ott voltak K.L. és parancsnoka, az ugyancsak kméti születésű Gömöry Frigyes honvédszázados is. A nehéz anyagi körülmények között tengődő „kisdobos" nemeslelkűségére jellemző, hogy az Erzsébet királyné Orökimádás temploma javára 1900-ban rendezett gyűjtéskor az adakozók között ott találjuk a nevét. — ír. Szabó Tamás: Száz kecskeméti honvéd és nemzetőr az 1848/49-es szabadságharcban. Honismeri Közlemények, Kecskemét 1988. 9.sz. (Sz.T.) Komáromy Alajos; Komáromi (Békésgyula, 1825. jún. 18.—Szigetszentmiklós, 1904. júl. 19.) színész. 1847 őszén Góts Ede társulatával Kméten járt, okt. 14-én az ő jutalomjátékaként került színre városunkban először a Bánk bán; Bánk szerepét játszotta. 1848-ban a Nemzeti Színházban szerepelt, ott is fellépett a Bánk bánban. 1849-ben Debrecenben beállt a „vörös pántlikások" közé. A katonaságtól Csernovics Péter kiváltotta, és ismét színész lett. Játszott Aradon, Debrecenben, Kolozsvárott, Kassán és Temesvárott. 1848 után 1859. ápr. 25-én lépett fel ismét a Bánk bánban, majd 1895. nov. 11-én Kméten Bánk szerepével búcsúzott a színpadtól. 1897. nov. 11-én Mikor a Bánk bánt először játszották Kecskeméten címmel felolvasást tartott a Katona József Körben (KJKÉvk 1896-97). (Sz.T.)

Komjáthy József (Tata, 1785. aug. 8.—Kecskemét, 1840. márc. 11.) piarista tanár. Kméti tanulóévei után 1803. szept. 25-én lépett a kegyes tanítórend tagjai közé városunkban. Több helyen — Nagykároly, Debrecen, Beszterce, Kolozsvár, Nyitra, Szentgyörgy, Szeged, Sátoraljaújhely, Máramarossziget, Temesvár és Tata — volt tanár, igazgató. 1839-ben visszakerült Kmétre, a piarista gimnázium igazgatója volt haláláig. (Sz.T.)

Kónya Imre (Szentes, 1869.—?) városi tűzoltóparancsnok. Apja jómódú szabó iparos volt, a szentesi kaszinó megalapítója. A középiskola 4 osztályának elvégzése után nyomdászipart tanult. 18 éves korában elvégezte a bp.-i önkéntes tűzoltóegylet kötelékében szervezett tűzoltó tanfolyamot. Kmétre 26 éves korában kerülj. Előbb a Tóth-féle nyomda vezetője volt, majd elnyerte a város nyomdavezetői állását. Ez alatt az idő alatt több szakcikket írt a helyi lapokba tűzoltással kapcsolatosan. A város küldte el a bp.-i tűzoltótiszti tanfolyamra, honnan oklevéllel tért vissza. 1902-ben mint helyettes, 1903-tól mint végleges tűzoltóparancsnok dolgozott. 1905-ben leköszönt nyomdavezetői állásáról, mert hivatásos tűzoltóparancsnokká választották. 1935-ben vonult nyugalomba. — ír. Kecskemét tj. város általános ismertetője és címtára az 1931. évre, Bp., 1930. (P.F.M.)

Kopcsányi Burdács Rezső -> Burdács Rezső

Korb Flóris Nándor (Kecskemét, 1860. ápr. 19.—Bp., 1930. szept. 16.) építész. Oklevelét Berlinben a Porosz királyi Építész Akadémián szerezte. Bp.-en Hauszmann Alajos irodájában dolgozott 12 évig. 1893-tól Giergl Kálmánnal közösen olyan jelentős épületeket terveztek, mint a pesti Klotild-palota, a Zeneakadémia (1904), a pesti és kolozsvári klinika-épületek, a kolozsvári egyetemi könyvtár. Önálló munkája volt a debreceni egyetemi épületek tervezése, ezért 1924-ben Greguss-díjat kapott. A műegyetemi tb. ny.r. tanári címmel kitüntetett építész szülővárosában a Kereskedelmi Iparhitelintézetet és Népbank épületét (a mai sajtóházat) tervezte. 1912. jan. 21-én adták át rendeltetésének. — ír. Fábián Gáspár: Nagy magyar építőművészek, Bp., 1936; K.F.N., Élet és Tudomány 1955. 15. sz.; Szabó Tamás: Európa-hírű kecskeméti építész, PN. 1992. jan.18. (Sz.T.)

Koritsánszky János (Zólyom, 1854. dec. 6.—Kecskemét, 1923. aug. 23.) szőlész. A magyaróvári Felsőbb Gazdasági Tanintézetben szerzett diplomát 1875-ben, majd az intézet vegytani és technológiai tanszékén tanársegédként kezdett dolgozni. Állami támogatással Franciao.-ban és Németo.-ban járt tanulmányúton. A külföldi szőlőtelepek munkája mellett a filoxéra (szőlő-gyökértetű) pusztításairól is tapasztalatokat szerzett. 1880-tól a Földművelésügyi Minisztérium borászati osztályának alkalmazottja, borászati vándortanító volt. 1883-ban Miklós Gyula borászati kormánybiztos megbízta a kecskeméti 200 holdas minta szőlőtelep — Miklóstelep — megszervezésével, igazgatásával. Újításait már az előkészítő munkák során hasznosította. A talaj egyengetésére homokgyalut szerkesztett. Jelentős szerepe volt a lófogatú ekével való szőlőművelés és a trágyázás elterjesztésében. Az új szőlőtelepen 60 szőlőfajtával kezdték a munkát. 1890-ben már 450 fajtát szaporítottak. Ekkor 125 hold anyaültetvény — külön európai és amerikai, borszőlő és csemegeszőlő fajtagyűjteményekkel — valamint gyümölcsös, faiskola és díszfaiskola is volt a Szarkás-Úrihegy közötti homokon. Az itt termelt borokat Adler Károly és Beretvás Pál forgalmazták, a kosarakban szállított csemegeszőlőre vevő volt Németo., Hollandia, Dánia és Svájc is. Milliós tételekben állítottak elő és szállítottak sima és gyökeres szőlővesszőket. Innen került ki a város szikrai szőlőtelepének szaporítóanyaga is. A kméti szőlősgazdák számára tanfolyamokat tartottak a szőlészetről. K.J. harminc évig állt Miklóstelep élén. 1901-től a miklóstelepi vincellériskola igazgatója volt. Mintaszerűen gazdálkodott saját birtokán is. Szarkásban 14 hold szőlőt telepített. Vacsihegyben 4 holdja volt gondozott kerttel és villaépülettel, ezt 1917-ben eladta Farkas Ignác gyógyszerésznek. 1902-től a kméti Gazdasági Egyesület elnöke volt. Tevékenysége alatt 5000 főre emelkedett a kezdetben kislétszámú egyesület. Tagja volt az Országos Phyloxera Bizottságnak, a Magyar Szőlősgazdák Egyesületének és a Borvizsgáló Bizottságnak. 1922-ben gazdasági főtanácsosi címmel tüntették ki. Cikkeit a Borászati Lapok, a Földművelési Érdekeink, a Szőlészeti Borászati Lap, a Magyar Föld, a Rovartani Lapok, a Kecskeméti Lapok és a Kecskeméti Nagy Képes Naptár közölte. — F.m. A szőlő fagykárok, Bp., 1881; A szövetkezetekről, Kecskemét, 1899. — ír. KNKN 1890; Bende László: A kecskeméti szőlő-és gyümölcstermelés fejlődéstörténete, Kecskemét, 1929; Pintér János: A kecskeméti Miklós szőlőtelep létrejötte és első évtizede. Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1975-77. Bp, 1978; Sz.Kőrösi Ilona: K.J. KL 1989. okt. 13. (Sz.K.1.)

Kóssa Károly (Máriagyűd, 1819. febr. 17.—Nagyfalu, 1884. márc. 16.) ref. lelkész. Felsőbb iskoláit Kméten végezte 1841-ben. 1842-ben Pesten szentelték lelkésszé. Több helyen volt lelkész. Egyházi beszédei zömmel Kméten jelentek meg a Fördős-féle Különféle viszonyokra és Gyászesetekre vonatkozó papi dolgozatokban. (Sz.T.)

Kossuth Lajos (Monok, 1802. szept. 19.—Torino, 1894. márc. 20.) politikus, kormányzó. 1848. jún. 18-án Kméten, a felső kerületben ogy.-i képviselővé választották. K. azonban a pesti mandátumot tartotta meg. Toborzókörútja során 1848. szept. 25-én Kméten nagyhatású beszédet tartott. (P.F.M.)

Kovács Antal (Mecske, 1825. okt. 24.—1899. után) ref. lelkész. 1834-ben Kunszentmiklóson megkezdett gimnáziumi tanulmányait Kméten folytatta. 1845-ben városunkban befejezett bölcseleti és jogi tanulmányainak végeztével Karancsra ment rektornak. A kméti tanárokkal és diákokkal ő is beállt honvédnek. A fegyverletétel után Polgár Mihály püspök-helyettes lelkésznek rendelte Alsónémedibe. 1850-52 közt letette lelkészi vizsgáit, több helyen volt lelkész. Egyházmegyéje 1877-ben esperesnek választotta meg. 1868-tól tevékenykedett a polgári közéletben mint a Baranya megyei népnevelési egylet alelnöke és a megyei iskolatanács tagja. Halotti gyászbeszéde a Fördős Lajos-féle Papi dolgozatok gyászesetekre (Kecskemét, 1864.) c. gyűjteményben jelent meg. (Sz.T.)

Kovács Ev. János (Kecskemét, 1841. szept. 19.—1899 után) piarista tanár, költő. Molnár és ácsmester fia, a gimnázium négy alsó osztályát szülővárosában végezte. 1860-ban Vácott lépett a piarista rendbe, az 1861/62-es tanévre visszatért Kmét-re. Az 1862/63-as tanévben már rábízták a gimnázium II. osztályának vezetését. Nyitrai, szegedi és tatai kitérők után 1867-től ismét Kméten tanította a magyar irodalmat és a latin nyelvet. A 80-as években Szegedre került tanárnak. Versei és cikkei fővárosi és vidéki lapokban jelentek meg. írt a Kecskeméti Lapokba (1872), a Kecskemétbe (1873) és a Kecskemét-Vidéki Közlönybe (1873). Verseit Árva Imre, Majzik K, Csöndes és Kelendi álnevekkel közölte. — F.m. Netti, a magyar zsidónő, Sátoraljaújhely, 1878; Latinmagyar zsebszótár Q. Horatius Flaccus műveihez, Bp, 1887; Hálakoszorú, Szeged, 1896. Több dalát Szögedi Endre zenésítette meg. Názáreti Jézus c. költői beszélye és néhány fordítása (Cato, Horatius, Szt.Ágoston) kéziratban maradt. (Sz.T.)

Kovács Ferenc (Karád, 1888. nov. 10.—Kecskemét, 1974. aug. 10.) kertészmérnök. Á Kertészeti Tanintézetben végezte tanulmányait, majd külföldi tapasztalatcseréken vett részt. Az I. vh. idején a Földművelésügyi Minisztériumban dolgozott, majd Munkácsra került. 1934-46-ig a Kecskeméti Állami Kertészeti Felügyelőség vezetője, 1942-től a kméti törvényszék gazdasági szakértője. 1937-46 között a Kecskeméti Kertészeti Egyesület elnöke. 1952-54-ig a Kecskeméti Kísérleti Gazdaságban minőségi ellenőr, agronómus, nyugdíjazásáig agronómiai revizor a Kecskeméti Beruházási Banknál. 1935-36-ban a kajszi törzsfák kijelölésével foglalkozott. 1936-38-ban új eljárást dolgozott ki a kaliforniai pajzstetű elleni védekezésre. Gyümölcstelepítési akciót szervezett, amelynek során 250 000 gyümölcsfát ültettek el. — F.m. Jövedelmező kajszitermesztés, Bp. 1948. — ír. A kajszi nesztora, PN, 1964. dec. 25.; Emlékezés K.F.-re, PN 1974. aug. 28. (Sz.K.I.)

Kovács József, sikari (Kecskemét, 1822—Kecskemét, 1888. okt. 13.) városi tisztviselő. A kegyesrendi szerzetben 4 évet töltött. A rendből kilépve jogi tanfolyamot végzett. 1850-ben a város szolgálatába állt. 1850-től 1861-ig telekkönyvi díjnok, majd irodavezető. 1862. jan.-ban tanácsnoknak nevezték ki, ugyanezév nov.-tői aljegyző. Az 1867-es tisztújítás alkalmával ismét tanácsnoknak választották meg. 1871-ben nevezték ki járásbírónak. (PF.M.)

Kovács István (Kecskemét, 1849. jan. 16.—Kecskemét, 1907. dec. 10.) ügyvéd, városi tisztviselő. A középiskolát és a jogot Kméten végezte. 1879-ben tette le a az ügyvédi vizsgát, s kezdte meg ügyvédi gyakorlatát Kméten. Az 1880-as évek elején alakult helyi antiszemita párt elnöke volt. Többször megválasztották a th. bizottság tagjává. Egyháztanácsos, a ref. egyház ügyésze és jegyzője, valamint az Ipartestület jegyzője is volt. Elnöke a Polgári Körnek. Cikkei jelentek meg a Jogban [1889-1890, 1895], a Kecskemétben, a Pestmegyei Hírlapban és a Szentesi Lapokban. — ír. KL. 1907. 286. sz.; KNK 1909. (PF.M.)

Kovács László -> Murai Károly

Kovács László (Kecskemét, 1795—Kecskemét, 1873. ápr. 19.) gazdálkodó. 1868-ban felépíttette Kmét második színházépületét, a mai Berényi Pál és a Batthyányi utca sarkán. 1896-ig tartottak itt előadásokat. — ír. Lukácsy Lajos: A kecskeméti nábob, KL, 1926. jún. 12, Joós Ferenc: Magtár is, színház is. BKMN 1956. aug. 19. (Sz.K.I.)

Kovács Lajos; Czirak (Nagykőrös, 1830. ápr. 13.—Nagykőrös, máj. 5.) ref. lelkész. Tanulmányait szülőhelyén kezdte meg. A szabadságharcot hadnagyként küzdötte végig. A bukás után Kméten teológiát végzett. 1852-ben Dunavecsére ment rektornak, majd Nagykőrösön volt lelkész haláláig. 1857-ben egyéves külföldi tanulmányútra ment a tübingeni egyetemre. — F.m. Egyházi beszédek, Nagykőrös, — ír. Tudósítás a nagykőrösi helv. hitv. tanítóképezde és népiskolák állásáról, Kecskemét, 1873. (Sz.T.)

Kovács Pál (Kecskemét, 1855. jan. 27.—Kecskemét, 1915. nov. 22.) jogtudós, tanár, újságíró, lapszerkesztő. A kméti ref. főgimnáziumban, majd az újverbászi gimnáziumban és a soproni líceumban végezte tanulmányait. Sopronban érettségizett 1873-ban. Jogi tanulmányait Kméten és Bp.-en végezte. 1878-tól a fővárosban a Közvélemény, 1880-tól a Függetlenség szerkesztőségében dolgozott. 1881. jan. l-jétől átvette a Kecskemét szerkesztését. 1883. jún. 10-től a kméti jogakadémia tanára a közigazgatásjogi és statisztikai tanszéken. 1890-ben ügyvédi vizsgát tett. 1891. aug.-tól a jogakadémia igazgatója volt. Több egyházi és világi tisztséget viselt. A Katona József Kör egyik szervezője, 1891-től titkára, 1898-tól alelnöke, 1901-02-ben elnöke, 1913-tól haláláig újra alelnöke. Vezetésével szervezték meg a kör munkásgimnáziumát. Fiatal korában elbeszéléseket, verseket, és színikritikákat is írt. Szaklapokban és önállóan számos jogi értekezése jelent meg. — F.m. A törvényhozó hatalom viszonya a végrehajtó hatalomhoz, Kecskemét, 1884; A statisztika és szabad akarat, uo., 1885; Magyar közigazgatási jog, I-II. uo., 1885-87; A jogakadémiák kérdéséhez, uo., 1887; Kritikai dolgozatok és értekezések a jog- és államtudományok köréből, uo., 1891. — ír. KNKN 1892; 1916; KL 1915. nov. 23. (Sz.K.I.)

Kovács Mihály (Kecskemét, 1846. márc. 1.—?) orvos. Középiskoláit Kméten végezte, az orvosi tudományokat Pesten hallgatta. Orvosnövendékként 1873-ban a kolerajárvány idején Heves vm.-ben járvány-kerületi orvos volt. 1876-ban kapta meg orvosi diplomáját, és hazajött Kmétre. Gyakorló orvosként működött. 1893-ban újjászervezte a 48-as kört mint annak alelnöke. Cikkei jelentek meg a Szegedi Híradóban, a Kecskeméti Lapokban [1873: A choleráról]. Valláserkölcsi, társadalmi, politikai cikkeket írt a Testvériségbe, a Kecskemét és Vidékébe, a Pestmegyei Hírlapba, a Népvezérbe, a Budapesti Hírlapba és a Budapestbe. — ír. KNKN 1892. (RF.M.)

Kovács Sándor (Kecskemét, 1893. jún. 11.—Bp., 1972. dec. 24.) r.k. plébános, püspök. Középiskoláit a helyi piarista főgimnáziumban, teológiai tanulmányait a váci szemináriumban végezte. Egy ideig Kméten kisegítő káplán. 1915. okt. 14-i pappá szentelését követően a bécsi Augustineumba ment, onnan hívta haza gróf Csáky váci püspök titkárának. 1929. ápr. 14-én iktatták be kméti plébánosnak. Plébánossága idején, 1930. nov. 5-én szavazta meg az egyháztanács a piarista gimnázium újjáépítését. Kmét társadalmi és közéleti vezéregyénisége volt. írásait országszerte közölték a katolikus folyóiratok. Éveken át szerk. a Kecskeméti Katolikusok Lapját. 1929-ben apát, 1933-ban kiskun főesperes, 1937-ben pápai prelátus lett, 1944-ben XII. Pius pápa szombathelyi megyéspüspökké nevezte ki. Szombathelyen újjáépítette a székesegyházat. Aktív résztvevője volt az 1963-66-ban megtartott II. vatikáni zsinatnak. A 60-as évektől haláláig a Liturgikus Bizottság elnöke volt. — ír. Szabó Tamás: Két pápát is szolgált, KL 1991. jan. 18. (Sz.T.)

Kovácsovics Pál (?, 1682.—?, 1750.) iskolaigazgató. A piaristák 1714-ben telepedtek le Kméten. Koháry István a város egyik tekintélyes földesura határozta el, hogy iskolát nyittat .Kméten, és annak vezetésével a piaristákat bízta meg. 1715. febr. 21-én kezdték meg a piaristák a tanítást. A kméti gimnázium első igazgatója K. P szlovák anyanyelvű, de magyarul is tudó rendtag volt. — ír. Holczer József: Adatok a Kecskeméti Piarista Gimnázium színjátszásához, Levéltári Füzetek IV, Kecskemét, 1989. (PF.M.)

Kováts Andor (Kecskemét, 1884. aug. 28.—Debrecen, 1942. febr. 5.) tanár, jogtudós, lapszerkesztő. A középiskolát Kméten, jogi tanulmányait Kméten, Bp.-en, Münchenben és a kolozsvári egyetemen végezte. 1909-ben Déván törvényszéki bíró. 1910-től a kméti jogakadémia büntetőjog-jogbölcseleti tanszékén rk., 1917-ben Pozsonyban szerzett magántanári képesítése után 1918-tól r. tanár, 1920-tól a Jogakadémia igazgatója. 1912-18 között szerk. a Kecskeméti Híradót. Munkásgimnáziumot is vezetett Kméten. 1923-tól a debreceni egyetemen tanított. — F.m. Az angol és a magyar gyülekezési jog párhuzama, Kecskemét, 1906; Magyar imperializmus a Nyugat-Balkánon, uo., 1913; Szociológia, Kecskemét, 1914; A büntetőjogi elévülés, Szeged, 1923; A kecskeméti népfőiskola, Kecskemét, 1923; A jogi oktatás reformja, Debrecen, 1932. — ír. KNKN 1922; KK 1942. febr. 7. (Sz.K.I.)

Kováts Antal (Szombathely, 1862. márc. 2.—Nagykanizsa, 1925. jún. 28.) piarista tanár, irodalom-történész, folklorista. 1879-től 81-ig Kméten fejezte be középiskolai tanulmányait. A kolozsvári egyetemen 1888-ban tanári oklevelet szerzett. Ez évtől a kméti kegyesrendi főgimnáziumban a m. nyelv és irodalom, valamint latin nyelv tanára. 1888-92 között titkára volt a Katona József Körnek. Tanulmányokat, költeményeket és elbeszéléseket írt vidéki és fővárosi lapok mellett a Kecskeméti Lapokba is. írásai megtalálhatók a kméti piarista főgimnázium értesítőjében (1892), a Katona József Kör évkönyveiben (1891-1897), a Kecskeméti Nagy Képes Naptárban (1893) és a Hornyik Albumban (1894). 1902-től Bp.-en, 1908-tól Nagykanizsán tanított. — F.m. A szerelmi bánkódás kifejezése a magyar népköltészetben, Kecskemét, 1889; A magyar nép érzelem és kedélyvilága dalaiban, uo., 1890; Jókai mint regényíró, uo., 1894; Magyar népdalok, szerk. és bev., Bp., (1900). —ír. Zalai Közlöny 1925. júl. 1. (Sz.T.)

Kováts József -> Háló Kováts József

Könyves Máté (?, 1780?—Nagyvárad, 1866. aug. 30.) színész. Bizonytalan hitelű emlékezés szerint 1796-ban Kméten csatlakozott Kelemen László társulatához. 1854-55-ben színész és színlaposztó volt Kméten. Játékszíni koszorú c. műve (Pest, 1834, hasonmása: Bp., 1973) a m. színészet első évtizedei történetének forrása. — ír. Joós Ferenc: A vándorszínészettől az állami színházig, Kecskemét, 1957. (O.L.)

Kőrösi Albin; 1882-ig Kulhánek (Selmecbánya, 1860. jan. 16.—Bp., 1936. ápr. 8.) piarista tanár. A váci újoncnevelőben eltöltött próbaév után Kméten fejezte be gimnáziumi tanulmányait 1879-ben. A teológiát Nyitrán, az egyetemet Bp.-en végezte. Tudott németül, görögül, latinul, olaszul, franciául, spanyolul és angolul. 21 éves korában a nyelvek eredetéről írott tanulmányát a rend jutalomban részesítette. 1899-ben a spanyol kir. akadémia tagjává választotta. Életképei, cikkei, beszédei, költeményei, útleírásai s főként fordításai jelentek meg napilapokban és folyóiratokban. Korának valamennyi neves külföldi költőjének egy-két versét m.-ra fordította. Természetrajzi és földrajzi tankönyveket írt. — F.m. A XIX. század spanyol költői, Bp., 1893; A spanyol kötészet gyöngyszemei, Bp., 1895. (Sz.T.)

Kőrösi Sándor (Kecskemét, 1824. dec. 19.—Bp., 1895. máj. 18.) ügyvéd, jogtanár. Kméten és Pápán tanult. A szabadságharc idején honvédtiszt és hadbíró, majd a katonai vésztörvényszék elnöke volt. A szabadságharc bukása után 6 év várfogságot szenvedett. Szabadulása után 1861-ben Komárom főjegyzője, majd ügyvéd, a pápai, 1875-től a debreceni főiskola tanára, 1881-től debreceni ogy.-i képviselő. Kméten Jókai diáktársa volt, erre emlékezett Jókai Mór és a régi diákélet Kecskeméten c. írásában (Pesti Hírlap 1893. dec. 5-7.) 1852-ben Jókai K. S. anyja és felesége nevében folyamodványt írt Ferenc Józsefhez kegyelmet kérve számára (Jókai Mór levelezése, I. Bp. 1971. 237-38.). Több jogi tanulmánya jelent meg, elbeszéléseket is írt. — F.m. Büntetőjogtan, I—II., Pápa, 1872. — ír. K 1895. május. 20. (Sz.K.I.)

Kövér Miklós -> Mariházy Miklós

Kövessy Albert (Kótaj, 1860. okt. 6.—Bp., 1924. dec. 21.) színész, színműíró. Már 17 éves korában fellépett a kolozsvári Nemzeti Színházban. 1900-tól 1905-ig Kméten volt színiigazgató. Operetteket, daljátékokat írt, számos színművet és operát fordított magyarra. — ír. Joós Ferenc: A vándorszínészettől az állami színházig, Kecskemét, 1957. (Sz.T.)

Kövessy Kálmán (Szeged, 1848. febr. 7.—?) piarista tanár. Vácott a kegyes tanító rend tagja lett, tanulmányai folytatására és befejezésére Kmétre jött. Itt bevégezve középiskoláit a helyi főgimnáziumban megkezdte tanári működését is. 1873. márc. 16-án tette le történelemből a tanári vizsgát, és még 4 évig működött a piaristák helybeli főgimnáziumában. Kméten a főgimnázium értesítőjében (1896) jelent meg A Hunyadiaknak az állam körül érdemeik és elkövetett hibáik c. értekezése. (Sz.T.)

Král Ervin (?—?) festő. Gimnáziumi érettségi után a bp.-i Műegyetemen 5 félévet hallgatott. Az I.vh. után Iványi-Grünwald festőművésznél tanult a kméti művésztelepen. Két évig volt a Torda reklámvállalat művészeti vezetője. A Kecskeméti Közlönyben rendszeresen jelentek meg karikatúrái. — ír. Kecskemét tj. város általános ismertetője és címtára az 1931. évre, Bp., 1930. (PF.M.)

Kratzmann Ede (Prága, 1847. ápr. 29.—Bécs, 1920. k.) üvegfestő. Bécsben és Münchenben tanult, Bp.-en az állami üvegfestőintézet vezetője volt. Több fővárosi épület és a kméti Nagytemplom üvegablakai is az ő műhelyéből kerültek ki. (Sz.K.1.)

Krecsányi Ignác (Margitta, 1844. ápr. 1.—Bp., 1923. dec. 13.) színész, színigazgató, színháztörténeti író. 1873-74-ben Kméten kezdte meg működését színtársulatával. (Sz.T.)

Krecsó Antal --> Karcsú Antal

Kucserik Sándor; Kutserik (Lieszkó, 1804. jan. 24.—Vác, 1895. máj. 2.) piarista tanár. A kegyesrendiek iskoláiban végezte tanulmányait, Vácon szentelték pappá. Tanár volt a rend magyaróvári, nyitrai, tatai gimnáziumaiban, majd igazgató és a társház főnöke Privigyén, 1862-től 14 évig Kméten. Latin nyelvű alkalmi versei jelentek meg. (Sz.T.)

Kressák Pál (?, 1832. dec. 28.— ?) tanító, iskolaigazgató. 1892-95-ig a kméti gazdasági szakoktatással összekapcsolt felső népiskola igazgatója. Korábban a kméti felső népiskola igazgatója volt. 1873-ban államköltségen részt vett a bécsi világkiállításon, a kiállítás tanügyi osztályán szerzett tapasztalatait a Kecskeméti Lapokban és előadássorozaton ismertette. A minisztérium elismeréssel jutalmazta tevékenységét. 1874-ben polgári iskolai tanítói képesítést is szerzett. 42 és fél évig tanított Kméten. (Sz.K.I.)

Kulifay Zsigmond; Kuliffay (Nógrádverőce, 1796. ápr. 13.—Kunhegyes, 1868. febr. 17.) ref. lelkész, műfordító. Fördős Lajos révén került kapcsolatba városunkkal. Midőn Fördős Különféle viszonyokra vonatkozó papi dolgozatok c. gyűjteményét elindította, K.Zs.-t is közreműködésre kérte. Ez időtől szoros baráti és munkatársi viszony alakult ki közöttük, erről tanúskodik K.Zs.-nek Fördőshöz írt és fennmaradt 58 levele. 84 idegen nyelvű egyházi beszédet fordított m.-ra. 1849-1858 között egyházi és gyászbeszédei jelentek meg Kméten a Fördős Lajos szerk. gyűjteményekben. írásaival az ugyancsak Fördős szerk. Kecskeméti Protestáns Közlöny egyes füzeteiben is találkozhatunk. — F.m. Egyházi beszéd a honszeretetről, Kecskemét, 1847; Egyházi beszéd az emberi nem jövőjéről, uo., 1848. (Sz.T.)

Kuthen -> Barina Vendel