L

Láber Károly (Bp, 1842. ?—?) állomásfőnök. 1860-ban iskolai tanulmányait befejezve az osztrák-m. államvasút szolgálatába lépett. 1864-től több helyen volt állomásfőnök. 1883-ban nevezték ki a kecskeméti állomás főnökévé. — ír. KNKN 1891. (PF.M.)

Laczkó Dezső Ágoston (Trencsén, 1860. júl 22.—Veszprém, 1932. okt. 28.) piarista tanár, geológus, paleontológus. Földrajz-természetrajz szakos tanárként Kméten is tanított a kegyesrendiek főgimnáziumában. Természettudományokkal foglalkozott: 1895-től részt vállalt a Bakony és a Balatonfelvidék geológiai feltárásában. Idevágó tanulmányai — a balatoni monográfia keretében — a Magyar Földrajzi Társaság kiadásában jelentek meg. Részt vett Déchy Mór utolsó kaukázusi kutatóútján is. Nagy felfedezése volt a veszprémi Jeruzsálem-hegy felső triászkori márgájában megtalált ősteknős. — F.m. A gerinces állatok csontrendszerének fejlődése, Debrecen, 1885; Őstörténeti adatok a Balaton környékéről, Bp., 1929. (Sz.T.)

Ladányi Gergely (Kecskemét, 1748, márc. 11.—Kecskemét, 1819. ?) városi tanácsnok, főjegyző, főbíró. 22 esztendeig volt Kmét város főjegyzője, 24 évig szenátora, közben 4 évig főbírája. Iskolaügyekkel is foglalkozott, 15 évig volt megbízott igazgatója (felügyelője) a helybeli r.k. iskolának. Nagy vagyona lehetővé tette, hogy jelentős anyagiakkal járuljon hozzá az 1809. évi inszurrekcióhoz. 1811. jan.-ban a tanácsülésre berohant egy ember kivont karddal és megsebesítette L. G.-t; felépülvén továbbra is közreműködött a város irányításában. Végrendeletében szép összeget hagyományozott iskolákra, egyházakra és a város szegényeire. „Felállíttatott éjjeli vigyázok számára" készített verseit (amelyek az 1775-ből származó körlevelek jegyzőkönyvében vannak feljegyezve) Hornyik József közölte Egy lap irodalmunk történetéből (Kecskemét, 1889.) c. munkájában. (PF.M.)

Láday István; Ládái (Kecskemét, 1873. máj. 14.—Kolozsvár, 1936. ápr. 15.) jogi író, igazságügyi népbiztos. Jogi tanulmányainak befejezése után bírósági szolgálatba lépett. 1902-19 között az Igazságügymin.-ban dolgozott, a börtönügyekkel és a fiatalkorúak büntetőjogával foglalkozott. A polgári demokratikus forradalom győzelme után államtitkárrá nevezték ki. A Tanácsköztársaság kikiáltása után igazságügyi népbiztoshelyettes lett. 1919. ápr. 3-tól népbiztosként tagja volt a Kormányzótanácsnak. Közreműködött a proletárhatalom törvényeinek előkészítésében. A Tanácsköztársaság bukása után Romániába emigrált. (PF.M.)

Lakatos Ottó (Kecskemét, 1865. ápr. 6.—Arad, 1942. márc. 25.) minorita szerzetes, hittanár. Szülővárosában végezte alsó és középiskoláit, majd 1883-ban Nyírbátorban lépett a minoriták közé. A teológiát az egri érseki líceumban hallgatta. Felszentelése után előbb Aradon, majd Nagybányán volt hitoktató. Oklevelet szerzett gyorsírásból is, 9 évig azt is tanította. Cikkei helyi lapokban jelentek meg. — M. Szent beszédek (exhoratiók) a tanév minden vasárnapjára, Nagybánya, 1895 (ford. németből). (Sz.T.)

Lakos Béla (Kecskemét, 1875. aug. 29.—?) tanár, történész. Középiskoláit Kméten és Vukováron végezte, 1893-tól a bp.-i egyetemen tanult, 1897. jún.-ban bölcsészdoktori oklevelet kapott. Egy évig a kméti ref. főgimnáziumban tanított, majd a sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégiumban, a hódmezővásárhelyi főgimnáziumban, 1900-tól Pápán volt tanár. 1932-ben vonult nyugalomba. — F.m. Aradmegye népesedési mozgalmai, Kecskemét, 1897; Honter János és a szászok reformációja, Protestáns Szemle 1902, 3. sz.; Károlyi Péter, Ref. Főgimn. Ért. 1903; Heltai Gáspár reformátor és kora, Bp., 1913; Kecskemét gazdasági fejlődése, Bp., 1913. (Sz.KI.)

Lambach Elek (Kecskemét, 1758. ápr. 28.—Bécs, 1815. jan. 23.) piarista tanár. Iskoláit szülővárosában végezve lépett a szerzetbe. Tanár volt Nagykárolyban, Nyitrán, Budán, Egerben, Tatán, Pesten, Veszprémben és Selmecbányán. 1798-tól Bécsben a báró Mitrovszky-családnál, 1814-től Bethlen gróf házánál volt nevelő. Eközben 1801-től haláláig a bécsi Theresianumban tanította a m. nyelvet és irodalmat. Alkalmi verseket és beszédeket írt latinul és m.-ul. — ír. KL 1872. 44.sz. (Sz.T.)

Láng Ádám János; Lángh (Jászujfalu, 1772. júl. 28.—Pest, 1847. márc. 22.) színész, író, műfordító. A magyar színjátszás úttörőinek egyike. Társulata 1815-16-ban és 1827-ben szerepelt Kméten. (Sz.T.)

Láng Boldizsár; Lángh (Miskolc, 1824. nov. 15.—Élesd, 1890. febr. 9.) színész, színigazgató. L.Á. János unokája. Társulatával a Dunántúlt és az Alföldet járva többször megfordult Kméten is. 1854-55-ben, 1863-64-ben és 1865-66-ban. Ők játszottak először operettet Kméten. — ír. Joós Ferenc, A vándorszínészettől az állami színházig, Kecskemét, 1957. (Sz.T.)

Láng József (Fegyvernek, 1851. ápr. 13.—?) ügyvéd, költő. Középiskolai tanulmányait a kméti ref. főgimnáziumban végezte. Itt az irodalomtörténet tanára, Fehér Péter buzdította versírásra. 1880-tól Bp-en ügyvéd. Költeményei a Kecskeméti Lapokban és a Családi Körben jelentek meg. — M. Az árban (versek), Bp, 1900. (PF.M.)

László Károly (Kecskemét, 1815. márc. 30.—Bátya, 1894. máj. 4.) mérnök, író. Középiskolai tanulmányait a kméti ref. kollégiumban végezte. Debrecenben jogot és apja kívánságára teológiát tanult. Három évig Szentmihályon volt rektor, majd Pesten mérnöki tanulmányokat folytatott. A diploma megszerzése után mérnökként működött. 1848-ban a Hunyady-zászlóaljba lépett, később a tüzérségnél szolgált, és hadnagyi, majd századosi rangra emelkedett. A temesvár-szentandrási ütközet után Bemmel és Kossuthtal emigrációba kényszerült. Ezután Kossuth környezetében élt, mint titkára és barátja. Töröko.-ba, majd Olaszo.-on, Franciao.-on át az Egyesült Államokba hajóztak. Amerikai körútján mindenüvé követte Kossuthot. Mikor 1852. júl.-ban Kossuth visszatért Európába, L. K. Amerikában maradt. Először New York állam csatorna-mérnöki hivatalában, majd a Syracuse-Binghamton vasútnál dolgozott. 1853-ban amerikai állampolgárságot szerzett. Két évig végezte az állami birtokok felmérését Mexikóban. Megszerzett vagyonával mahagóni és berzsenyfa kereskedést folytatott. 1867-ben feleségül vette az angol konzul leányát, és hazatértek Magyaro.-ra. Előbb Dunapatajon, majd 1871-ben Kméten telepedtek le. Itt a Népbank könyvelőjeként kezdett dolgozni. 1872. ápr. 2-án Kmét város mérnökévé választották. 1879-ben elkészítette a város részletes belterületi térképét. 1882. nov. 21-én a Szolnok-Csongrádi Jobbparti Tiszaszabályozó Társulat igazgató-mérnökévé nevezték ki, kméti hivataláról leköszönt, és Újkécskére költözött. 1892-ben Turinban meglátogatta Kossuth Lajost. Hazatérve romló egészségi állapotára hivatkozva leköszönt állásáról. Amerikából írt leveleit a VÚ (1858-62, 1866, 1868) és a Politikai Újdonságok (1860) közölte. Cikkei jelentek meg a Kecskemétben (1873-tól itt közölte úti élményeit) és az Arad és Vidékében. — F.m. Naplótöredék, Bp., 1887. Kéziratban maradt naplójából további részleteket közölt Lukácsy Sándor Rabszolga Washington sírjánál (Bp., 1953) c. antológiájában. — ír. K. 1894. 19. sz.; KL 1894. 19. sz.; Váry István: Kossuth kecskeméti titkára, PN 1965. márc. 28.; Bogáti Péter: Mahagóni ember (regény), Bp., 1986. (EF.M.)

László Károly, ifj. (?—?) villamossági mérnök. L. Károly fia. Fiatal korában tengerészként részt vett Ferenc Ferdinánd főherceg világkörüli útján 1892. dec. 15. — 1893. dec. 15 között a „Kaiserin Elisabeth" nevű hajón. Később mérnöki oklevelet szerzett. Fiúméban kötött házasságot, és 5 évre Indiába szerződött dolgozni egy angol villamossági céghez. Idejét nem tudta kitölteni, mert az 5 év letelte előtt közlekedési baleset következtében meghalt. — ír. Bogáti Péter: Mahagóni ember (regény), Bp., 1986. (PF.M.)

Latabár Endre, id. (Kiskunhalas, 1812. nov. 15.—Miskolc, 1873. júl. 8.) színész, színigazgató. A nagyhírű színészdinasztia őse. 1850-ben és 1864-ben játszott társulatával Kméten, az utóbbi alkalommal operaelőadásokat is tartott. (Sz.T.)

Latabár Kálmán (Kecskemét, 1902. nov. 24.—Bp., 1970. jan. 11.) színész. Kossuth-díjas (1950.). A színészdinasztiát alapító id. L. Endre dédunokája, Rákosi Szidi színésziskoláját elvégezve 1922-ben a Várszínházban lépett először színpadra mint táncos komikus. Innen 1927-ig a Fővárosi Operettszínházhoz szerződött, majd testvérével, Árpáddal 6 évig járták a külföldet. Hazatérve fővárosi színházakban játszott, a 30-as évektől filmkomikusként is egyre népszerűbbé vált. 1945-től haláláig a Fővárosi Operettszínházban működött. (Sz.T.)

Laukó Károly (Cegléd, 1838. dec. 18.—Kecskemét, 1906.) ev. lelkész. Gimnáziumi tanulmányait Nagykőrösön végezte, tanára volt Arany János, Szász Károly, Szilágyi Sándor, Mentovich Ferenc és Acs Zsigmond. 1858-tól 1862-ig Pesten hallgatott teológiát. Ezután nevelő volt Lónyay Menyhért családjánál, 1863-tól 2 éven át járták Lónyay Bélával a berlini, müncheni, jénai és heidelbergi egyetemeket, teológiai és bölcseleti előadásokat hallgattak. 1866 tavaszán a kméti ev. egyház megválasztotta papjává. Részt vett Kmét közéletében is: tagja volt a város törvényhatósági és közigazgatási bizottságának, a községi iskolaszék tanügyi bizottságának, a rabsegélyező egyletnek, gondnoka a polgári és elemi leányiskolának, elnöke a kaszinónak és a városi óvoda bizottságának, ott találjuk nevét az első kecskeméti újság, a Kecskeméti Lapok 1868-as alapító tagjai között is. Főleg egyházi vonatkozású irodalmi munkásságot fejtett ki, cikkei jelentek meg a Prot. Egyházi és Iskolai Lapokban s más egyházi lapokban és folyóiratokban, néhány alkalmi írását és fordítását önállóan is kiadta. — ír. KNKN 1891. (Sz.T.)

Lechner Gyula (Pest, 1841. febr. 5.—Bp., 1914.) festő, dekoratőr, műfordító. L. Ödön építész bátyja. 1880-tól a bp.-i felső iparrajziskola tanára volt. Több bp.-i középület, köztük Kmét pesti házának díszítési munkáiban is részt vett. (Sz.K.I.)

Lechner Ödön (Pest, 1845. aug. 17.—Bp., 1914. jún. 10.) építész, a szecessziós építészeti stílus magyaros változatának megteremtője. Pártos Gyulával együtt készített tervei szerint épült 1893-94-ben a kméti városháza. 1884-ben a gőz- és kádfürdő, 1887-ben a Rudolf lovassági laktanya terveit készítette el Kmét város számára. 1910-ben víztornyot és Rákóczi-emlékművet tervezett a Rákóczi út végének lezárásához, ez a terv azonban nem valósult meg. — F.m. Kecskemétről: Kecskemét városának új székháza, Magyar Mérnök és Építészegylet Évkönyve 1892. — ír. Sümegi György: Építészeti törekvések Kecskeméten a századfordulón, Műemlékvédelem 1981/2. 135-148; Simon Magdolna: Tervek és épületek (Kecskemét építészete a századfordulón a Bács-Kiskun megyei Levéltár tervanyagának tükrében) = Cumania 8., Kecskemét, 1984. (Sz.K.I.)

Lengyel Sándor (Vác, 1845. márc. 17.—?) tanár. A kegyesrend növendékeként, az újoncévet Vácon letöltve, Kmétre került a főgimnáziumba. Pappá szentelése után 1868-tól 1872-ig a kméti piarista főgimnázium matematika és fizika tanára. 1872-ben ref. vallásra tért át, s a budai polgáriskola tanára, 1873-tól igazgatója lett. 1895-től a pesti VI. kerületi kereskedelmi iskolát igazgatta. Tagja volt a székesfőváros törvényhatóságának és tanügyi bizottságának, az országos tanszermúzeum bíráló bizottságának. Számos cikket írt a polgári és kereskedelmi iskolák szervezeti kérdéseiről. Több tankönyve jelent meg. (Sz.T.)

Lenthi János; Pápai (Pápa, 1639?—Kecskemét, 1700 előtt) ref. lelkész. Felsőbb iskoláit Sárospatakon elvégezve 1654-től 56-ig Pápán a ref. kollégium tanítója, majd 1663-ig rektora. Innen ment külföldi tanulmányútra a heidelbergi, a franekeri, a groningeni és az utrechti egyetemre. 1667-ben Kmétre került lelkésznek, a kméti egyházmegye esperessé választotta. 1692-től Gyöngyösön, Miskolcon, Debrecenben és Dömsödön volt lelkész. 1698-ban felhagyva hivatalával végleg Kmétre költözött. Latin nyelvű teológiai munkája 1665-ban jelent meg Utrechtben. — ír. KNKN 1892 (Sz.T.)

Lestár Péter (Kecskemét, 1819. jan. 18.—Kecskemét, 1896. máj. 31.) ügyvéd, polgármester. Elemi és középiskoláit Kméten, a jogot Pozsonyban végezte. 1842-ben tette le ügyvédi vizsgáját, 1848-ig itthon ügyvédeskedett. 1848-ban népfölkelőnek állt, majd a város által kiállított önkéntes gyalogos század főhadnagya lett. Harcolt a pákozdi és a schwechati csatákban. Századossá léptették elő, és megkapta a másodosztályú vitézségi érmet. A szabadságharcot Komárom városában küzdötte végig, a kapituláció után hazajött. 1855-ben lépett a város szolgálatába mint árvapénztári ellenőr. 1860-ban gyámhatósági ülnök, 1861-ben városi tanácsnok, 1862-1867 között közgyám volt. Ezután megvált a hivatali pályától és újra ügyvéd lett. Mint ügyvéd is a közélet egyik alakítója volt. Az ő javaslatára alakult meg Kméten a Takarékpénztár Egyesület, melynek 1867-től igazgatósági elnöke, 1872-től igazgatója volt. Ő építtette fel a Takarékpénztár épületét is 1876-ban, 1869-ben a Gazdasági Gőzmalom Rt. igazgatósági elnökének is megválasztották. Hosszú ideig volt a kaszinó elnöke, az Olvasókör választmányi tagja, majd elnöke. Két évig az 1867-ben alakult Honvédegylet elnöki tisztét töltötte be. A Deák-párt híve, majd a balközép és a Deák-párt helyi fúziója — 1875. ápr. 18. — után a megalakult Szabadelvű Párt kméti vezérévé kiáltották ki. 1867-től haláláig tagja volt a város közügyeit irányító képviselőtestületnek, amelyben félretéve minden pártérdeket, egyedül a város javát, fejlődésének előmozdítását tartotta szem előtt. 1880. okt. 28-án, 61 éves korában Kmét polgármesterévé választották. A város pénzügyeinek rendezése után tervszerűen látott hozzá a városfejlesztési program megvalósításához. A filoxéramentes homokon elősegítette a szőlőtermesztés kibontakozását, 200 holdas városi szőlőtelepet hozott létre. Városrendezési tervének keretében a városközpontban egy nagy piactér kiépítését kezdte meg. Az ő polgármestersége alatt épült fel a színház és a városháza. Helyiérdekű vasútvonalak létesítésével a vidéket bekapcsolta a város kereskedelmébe: 1895-ben a Kecskemét-fülöpszállási, 1896-ban a Kecskemét-tiszaugi vonal átadására került sor. Megkezdődött a város csatornázása, ártézi kutak fúrása, s városi villanytelep létesítése. Városi és pusztai iskolák épültek, 1894-ben megnyílt a városi zeneiskola. L. P 1896-ig, haláláig volt Kmét polgármestere. — ír. KNKN 1890, 1891; KL 1896. jún. 3; Váry István: Emlékezzünk régiekről, Kecskemét, 1938; Péterné Fehér Mária: L. R a városépítő polgármester, KL 1990. máj. (PF.M.)

Lett József (Esztergom, 1882. márc. 1.—Bp., 1954. júl. 1.) tanár, tankönyvíró. Bp.-en szerzett gyógypedagógiai tanári oklevelet, majd Vácott tanított. 1911-től a kméti siketnéma-intézet tanára, 1921-től igazgatója. Szaklapokban számos cikke jelent meg. — Km. Történelem a siketnéma intézetek Vtl-VHI. osztálya számára, Kecskemét, 1913; A gyermek önkéntes megnyilatkozására építő tanításmód, uo., 1928. (Sz.K.I.)

Liebenberg András -> Szerelemhegyi András

Liebenberg János -> Lunkányi János

Lipóczy György (Kecskemét, 1842. máj. 14.—Bp., 1900 után) költő, író.  A kméti piarista gimnáziumban tanult, rövid ideig a rend noviciusa volt. 1864-től pesti joghallgató, majd fővárosi tisztviselő, bírósági végrehajtó, később magántisztviselő. Versei, tárcái, cikkei, fordításai jelentek meg bp.-i lapokban. Egy kméti látogatása során a Katona-házban megtalálta, s 1869-ben a Kisfaludy Társaság Évlapjaiban kiadta Bárány Boldizsárnak a Bánk bánról készített Rostáját. — F.m. Szívhangok (versek), Esztergom, 1864; Apoteozis (drámai költemény), Bp., 1897. (O.L.)

Lipthay Pál, kisfaludi (Pécel, 1843. márc. 5.—Kecskemét, 1905. júl. 12.) földbirtokos, ogy.-i képviselő. Alsóbb iskoláit Esztergomban, a bencések intézetében kezdte, melynek vezetője nagybátyja — L. Antal dulmi püspök és esztergomi kanonok — volt. Középiskolai tanulmányait a pesti kegyesrendi főgimnáziumban fejezte be. Mintegy 6000 holdon gazdálkodott. 1864-ben Pest vm. esküdtjévé nevezték ki, pár év után azonban megvált e tisztségétől. 1872-ben feleségül vette Kmét egyik legtekintélyesebb s legvagyonosabb polgárának, Kovács Lászlónak leányát, Erzsébetet. Ettől kezdve Kmét L. érdeklődésének középpontjába került. Mint gyakorló gazda, jó hazafi városszerte ismertté lett. Tagjává választották a törvényhatósági bizottságnak, majd mint virilis működött a testületben. 1884-ben Kmét II. (alsó) választókerületében ogy.-i képviselővé választották függetlenségi programmal. Az ogy.-ben főleg a közgazdasági ügyek tárgyalásaiban fejtett ki jelentős szerepet. A következő választáson — amikor a fülöpszállási kerületben lépett fel — kisebbségben maradt. Ezt követően visszavonult a politikától, a közélettől. — M. Országgyűlési és alkalmi beszédek 1884-1887, Bp., 1888. — ír. KNKN 1890, 1906. (PF.M.)

Liszka Béla (Zenta, 1857. jan. 27.—Kecskemét, 1901. ápr. 17.) tanár, író, kritikus. Gyermekkorát szülővárosában és Újvidéken töltötte. 1866-ban, édesapja halála után költöztek Budára, nagyapja, Jakab István helytartósági tanácsos, költő és író házába. A budai gimnáziumba, majd a pesti egyetemre járt, ahol Greguss Ágost, Gyulai Pál, Heinrich Gusztáv és Beöthy Zsolt voltak a tanárai. 1882-ben szerzett tanári oklevelet m. és német nyelv- és irodalomból. Részt vett az egyetemi olvasókör és a bölcsészhallgatók segélyegyletének munkájában. Zenei tanulmányokat is folytatott. Tanári állást nem kapott, ezért újságíró, a Fővárosi Lapok munkatársa lett. 1889-ben a bp.-i II. kerületi főreáliskola helyettes tanára, 1893-tól a kméti főreáliskola rendes tanára volt. Több lapban jelentek meg cikkei, műfordításai, színikritikái és könyvismertetései. Színműveit a Budai Színkör játszotta. Kmét város tervezett monográfiája számára megírta a kecskeméti színészet történetét. — F.m. A kecskeméti színház és színészet múltja, kiegészítette Hajnóczy Iván = Katona J. Emlékkönyv Kecskemét, 1930. — ír. K 1901. ápr. 21.; Szántó Kálmán: L.B., Kecskeméti Áll. Főreálisk. Ért. 1901. (Sz.K.1.)

Liszka Béla (Kecskemét, 1895. okt. 31.—München, 1978. márc. 30.) polgármester. L. Béla tanár fia. Középiskoláit és a jogot Kméten végezte. Még a doktorátus megszerzése előtt, 1915-ben katonai szolgálatra vonult be. Előbb az orosz fronton harcolt, ahol 1916. jún.-ban fogságba került, de megszökött. Ezután a román fronton harcolt. A Tanácsköztársaság alatt részt vett az ellenforradalmi mozgalmakban. 1919. ápr.-ban élére állt a szentkirályi felkelésnek. A felkelést leverték, L.B. Szegedre menekült, belépett a Nemzeti Hadseregbe. 1921. máj. 9-én leszerelt, máj. 10-én Kmét város szolgálatába lépett. 1922-től II. osztályú, 1926-tól I. osztályú aljegyzőként működött. 1937-ben tanácsnok lett. 1938-ban Kmét város polgármesterévé választották. 1944-ben fogadta a német megszállókat, együttműködött a Gestapóval, beleegyezésével kezdte meg működését a nyilasok kméti szervezete. 1944. okt. 20-án az elsők között tett esküt a Szálasi-kormányra. Később Nyugatra távozott. — ír. Balásfalvi Kiss Barnabás: Kecskemét múltja és jelen, rövid vázlatban, Kecskemét, 1939. (EF.M.)

Liszka Jenő (Kecskemét, 1898. okt. 12.—Bp, 1944. dec. 26.) kertész, kertészeti szakíró. A középiskolát Kméten végezte. 1916 tavaszán behívták katonának. Csak a háború után, 23 évesen kezdte meg felsőfokú tanulmányait. 1921-24-ig a Kertészeti Tanintézet hallgatója volt. Kitűnő eredménnyel végzett. Ezután Berlinben folytatta tanulmányait rendkívüli kertészhallgatóként, emellett L. Spáth kerttervező irodájában dolgozott. Ismereteit hollandiai, angliai, franciao.-i, olaszo.-i és ausztriai tanulmányútjain is bővítette. 1925-27 között az Unghváry-féle Faiskola Rt.-nál kapott állást, a kertészeti munkák szervezésével foglalkozott. Közben a Pázmány Péter Tudományegyetem bölcsészeti karán tanult, 1927-ben fejezte be a matematika-fizika-kémia szakot. Ezután két hónapig Töröko.-ban dolgozott kertépítőként. 1928-tól a Kertészeti Tanintézet előadója, 1930-tól tanára és az üzemtani tanszék vezetője volt. Ettől kezdve sorra jelentek meg üzemtani értekezései, könyvei. Az értékelés kérdése a kertészetben (Bp. 1943) c. vállalatgazdaságiam munkájával nyerte el a doktori címet a kolozsvári egyetem közgazdasági karán. 1939-ben a műegyetem mezőgazdasági karán kertésztanári oklevelet is szerzett. Üzemgazdaságiam kutatásai mellett a kertészet szinte minden ágában tevékenykedett. írásai a Kertészeti Szemle, a Magyar Gyümölcs, a Kertészeti Tanintézet Közleményei, a Kertészet és a Növényvédelem c. lapokban jelentek meg. Sokat foglalkoztatta a jövedelmezőség és a kereskedelmi kapcsolatok, a gyümölcskivitel, a kertészetben alkalmazható kisgépek használata. Gránát áldozata lett a főváros ostromakor. — F.m. Kertészeti üzemtan, érték- és jövedelemszámítástan (Mahács Mátyással), I-II., Bp. 1927; Kertészeti üzemgazdaságtan, uo., 1937. (Sz.K.I.)

Liszkay Alajos (Privigye, 1781. jan. 12.—Kecskemét, 1824) piarista tanár. 1797. okt. 9-én Trencsénben lépett a rendbe. Nagykanizsán 3 évig a grammatika tanára, Nyitrán 1 évig teológus, Kalocsán 11 évig a humán tárgyak, Vácott a történelem tanára volt, mielőtt Kmétre került. Historia pragmatica Hungariae c. munkáját 1808/09-ben írta Vácott, amely kéziratban maradt. (Sz.T.)

Lohr Ferenc (Bp., 1871. jan. 22.—Bp., 1946. aug. 8.) festőművész. Bogyó Pál apátplébános felkérésére 1899-ben ő tervezte a kecskeméti Nagytemplom belső díszítését, majd 1900-ban a művezetői munkát is ő látta el. — ír. Bagi László: A kecskeméti róm. kat. Nagytemplom története és belső díszítésének kalauza, Kecskemét, 1903. (Sz.K.I.)

Loránfi Antal (Kecskemét, 1856. szept. 5.—Bp., 1927. ápr. 16.) szobrász, rajztanár. A bp.-i Mintarajziskolában, majd Bécsben tanult. Párizsi tanulmányútja után az Iparművészeti Főiskolán a kisplasztika tanára lett. 1889-től a Mintarajziskola és a Rajztanárképző Intézet tanára. 1894-től a rajztanárvizsgáló bizottság tagja volt. Zsanér- és portré szobrai mellett emlékérmei, plakettjei révén szerzett hírnevet. Plaketteket készített többek között Tisza Kálmánról, Széchenyi Istvánról, Gönczy Pálról. — ír. Simay Imre: L. A. 1856-1927, a magyar kisplasztika megteremtője, Képzőművészet 1927. 2. sz.; LK: (Lyka Károly) L. A. Magyar Művészet 1927. (Sz.K.1.)

Losonczy Béla, vitéz (Kecskemét, 1887.—Bp., 1933. jan.) repülőtiszt. L.Károly városi tisztviselő fia. 1906-ban került ki a hadapród iskolából mint tüzérhadnagy. Egyike volt a hadsereg első pilótáinak. A háború kitörésekor a Monarchia légi erejének első győzelmes harcát vívta meg egy orosz repülővel. Számos győzelmet aratott légi harcai során. Egy későbbi repülésénél szerzett súlyos fejsérülése végzett vele. (Sz.T.)

Losonczy László (Kecskemét, 1812. máj. 25.—Bp., 1879. aug. 2.) költő, tanár. Középiskolai tanulmányait Kméten végezte, a debreceni kollégiumban tanult teológiát és jogot. Debrecenben, majd Érszalacson, 1844-től Gyönkön tanított. 1849-től a kméti, 1853-tól 1870-ig a nagykőrösi ref. gimnázium tanára volt. Élete utolsó éveiben búskomorságba süllyedt; Kméten, Pesten ápolták, majd Cegléden élő fia viselte gondját; az Irgalmasok Kórházában halt meg. Első költeménye Katona József sírján címmel a Regélő Pesti Divatlapban jelent meg 1843-ban, majd számos lap, folyóirat, évkönyv közölte verseit. Költészetén Csokonai, Petőfi, Vörösmarty hatása érezhető. Nyomorúság c. verse szájhagyomány útján is terjedt. — Km. L.L. költeményei, I—II., Pest, 1853-57; L.L. újabb költeményei, Pest, 1862; Gróf Teleki L. halálára, Kecskemét, 1861; Kesergő lant (gyászversek, sírversek), uo., 1879. — ír. K, 1879. aug. 10., aug. 17.; KL 1879. aug. K).; Laukó Gusztáv: L.L.: Koszorú, 1879.; L.L. VÚ 1879. 32. sz.; KNKN 1894; Váry István. Emlékezzünk régiekről, Kecskemét, 1938. 17-18.; Orosz László: 175 éve született L.L., PN, 1987. máj. 25. (Sz.K.I.)

Lovas Izsó; Röszler (Szeged, 1872. febr. 26.—?) zenetanár. Röszler Ármin fia, L. Gyula öccse. Bátyjához hasonlóan maradandó sérülést szenvedett az 1879-i szegedi árvíz során, lábai megbénultak, csak két mankó segítségével tudott járni. 18 éves korában magántanulóként Kméten befejezte reáliskolai tanulmányait, zenei pályára lépett, zenetanár lett Kméten. 5 évig működött városunkban, pezsgővé vált zenei életében jelentős szerepet játszott. Tárcákat, irodalmi és művészeti cikkeket írt a Kecskeméti Lapokba és a Kecskeméti Naplóba. — M. A zenevilág nagyjai rövid életrajzokban, Bp., 1899. (Sz.T.)

Lovas Lajos; Röszler (Szeged, 1866. máj. 4.—Bp., 1935. máj. 2.) festő, szobrász. Bp.-en Székely Bertalannál és Lotz Károlynál, Münchenben Eisenhut Ferencnél és Szentpétervárott Zichy Mihálynál tanult. A 19. sz. végén Kméten élt és több neves városi személyről készített portrét. Főleg arc- és tájképet festett. Művei közé tartozik egy Katona József-szobor, valamint a pusztaszeri milleniumi emlék. (PF.M.)

Lovas Gyula; 1900-ig Röszler (Szeged, 1870. febr. 22.—?) vívómester, író, költő. Röszler Ármin kméti városi ellenőr fia. A gimnázium alsó osztályait Kméten végezte magántanulóként, mivel az 1879-i szegedi árvízkor megsüketült. 12 évesen nyomdász lett. 1890-től vívómesterként működött. 1884-től a Kecskemét munkatársa volt, tárcáit, költeményeit, cikkeit a Kecskeméti Lapok, valamint a Kecskemét és Vidéke is közölte, utóbbinak rövid ideig szerkesztője is volt. Költeményei közül kméti zenetanárok, Bordeaux Géza, Nemesszeghy István és Lovas Izsó többet megzenésítettek. — M. Pihenő órák (költemények) Bp., 1890; Sugarak (költemények és elbeszélések), Kecskemét, 1892; Útmutató a lovagias ügyek elintézéséhez (párbajszabályok), Bp., 1898. (Sz.T.)

Löllbach Kálmán (Salgótarján, 1879—?) építész. Budapesti műegyetemi tanulmányai után Berlinben dolgozott, majd 1908-tól Bp.-en önállósította magát. Számos iskolát, villát, bérházat tervezett a fővárosban és vidéken is. Ó tervezte a kméti főreáliskola épületét, (1957-től Katona József Gimnázium). (Sz.K.I.)

Lőwy Gyula (Kecskemét, 1850. jan. 6.—Kecskemét, 1914. aug. 14.) kereskedő. Édesapja mellett tanulta meg a baromfi- és gyümölcskereskedést. 1872-ben ő kezdte a tojás külföldre szállítását, 1876-tól baromfit is exportált. Az államvasutak vagonjait L. Gy. konstrukciója szerint szerelték fel a szállításhoz. Jelentős szerepe volt Kmét külkereskedelmi kapcsolatainak fejlesztésében. Helvécián 50 holdas szőlő- és gyümölcs-telepe, mintagazdasága volt. — ír. KNKN 1909. 229-230. (Sz.K.1.)

Lőwy Ödön (Kecskemét, 1881. márc. 12.—Bp., 1936. okt. 5.) ügyvéd, publicista, a munkásmozgalom harcosa. L. Gyula fia. A jogot a bp.-i egyetemen végezte. A kméti szervezett munkásmozgalom egyik megteremtője, az 1903. febr. 2-án megalakult szociáldemokrata pártszervezet alapítótagja. Az I. vh. előtt és alatt a munkásbiztosító kméti kerületi pénztárának vezetője volt. Munkatársa volt a Kméten megjelenő szociáldemokrata Magyar Alföldnek 1911. aug.-tól 1914 közepéig, majd 1914-ben Az Alföld címmel társadalomtudományi folyóiratot alapított, de a lap a háború kitörésekor megszűnt. L. Ö. 1918. okt. 30-tól a kméti Nemzeti Tanács, 1919. febr. 18-tól az Ideiglenes Néptanács tagja volt, a Tanácsköztársaság idején nem vállalt szerepet. A Tanácsköztársaság megdöntése után Bécsbe emigrált. Itt jelent meg Az emigráció kupecei c. munkája. 1926-ban Bp.-re visszatérve ügyvédi irodát nyitott. Főleg munkásbiztosítási ügyekkel foglalkozott. — ír. Romsics Ignác: „Az Alföld" — Kecskeméten, Fo 1975. 11. sz.; Romsics Ignác: Forradalmársorsok, Fo 1989. 3. sz. (P.F.M.)

Lubrlch Ágost (Besztercebánya, 1825. dec. 28.—Rákospalota, 1900. júl. 14.) pedagógiai író, egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1905., r. 1917.) Teológusnak indult, de II. éves korában megvált a papi pályától. Pesten és több vidéki városban tanított. 1857-ben került Kmétre, az alreáltanoda igazgatója volt. 1870-től haláláig a pesti egyetem neveléstani tanszékén tanított. Munkásságát nem méltányolták eléggé, ezért lemondott akadémiai tagságáról. — Km. Neveléstudomány I-IV, Pozsony, 1868; A nevelés történelme, I—III. Bp., 1874; Társadalomtudomány, Bp. 1883; Természetbölcselet, I-VL, Bp., 1890-93. (Sz.K.I.)

Lugosi István (Kecskemét, 1886. márc. 4.—Kecskemét-Szikra, 1919. nov. 20.) szabómester, szerkesztő, politikus. 1907-től szervezett munkás, a szabók szakcsoportjának elnöke volt. 1914-ben öt hónapig szerk. a Magyar Alföld c. Kecskeméten megjelenő szociáldemokrata lapot. 1918-ban tagja volt a Nemzeti Tanácsnak, 1919-ben a pénzügyek direktóriumi megbízottja, a Munkástanács elnöke, majd a 10 tagú intézőbizottság tagja. 1919. nov. 20-án a Héjjas-különítmény áldozata lett. (Sz.K.1.)

Lukács László (Kecskemét, ?— ?) nyomdász. 1835-ben, majd 1841-ben sikertelenül kísérelte meg Kméten a nyomdaalapítást. Később Pesten vezetett nyomdát, ő adta ki többek között a Marczius Tizenötödike c. újságot. Az 1850-es években a kméti kalendáriumokat szerk. — ír. Heltai Nándor: A nyomtatott betű útja Kecskeméten, Kecskemét, 1958. (Sz.K.1.)

Lunkányi János, Liebenberg (Kecskemét, 1775. júl. 14.—Sopron, 1853. aug. 27.) nevelő, jószágkormányzó. 1795-ben a pesti egyetemen végzett természettudományi tanulmányokat, majd az orvosi karon tanult tovább. 1797-ben avatták bölcsészdoktorrá. Pasquich János csillagász mellett kapott állást, de mielőtt elfoglalta volna, gr. Széchényi Ferenc meghívta fia nevelőjének. 1798-1809-ig Széchenyi István nevelője. 1809-től Széchényi Ferenc titkára, 1814-től Széchényi István csokonyai birtokának felügyelője, majd összes birtokának jószágkormányzója volt. — ír. Darvas Iván: Adalékok L.J. életrajzához, Soproni Szemle 1956. 3. sz.; Tilkovszky Lóránt: L.J. arcképéhez, Soproni Szemle, 1959. 4. sz.; Péterné Fehér Mária: Széchenyi kecskeméti nevelője, KL 1991. szept. 20. (Sz.K.1.)

Lux Kálmán (Bikás, 1880. febr. 14.—Bp., 1961. dec. 21.) építész, restaurátor, tanár. 1919-ben és 1935-től a Műemlékek Országos Bizottságának vezető építésze volt. Ő vezette a kméti Nagytemplom helyreállítási munkáit. Kméti vonatkozású munkája: A kecskeméti rám. kath. Nagytemplom (Kecskemét, 1916). (Sz.K.1.)

M

Madarassy László (Izsák, 1840. febr. 21.—Kispest, 1895. okt. 2.) író, újságíró, utazó, tanár, ügyvéd. M. László néprajzkutató édesapja. A középiskolát Pesten a kegyesrendieknél, jogi tanulmányait Kméten végezte. 1863-ban ügyvédi vizsgát tett, majd a Pest vm.-i törvényszék bírája volt. 1864-től tanított a kméti jogakadémián is. 1868. okt. 3-tól az akkor induló Kecskeméti Lapok alapító szerk.-je. A lapnál közvetlen munkatársa Horváth Döme és Hornyik János volt. 1869. ápr.-ban Hornyik Jánossal való nézeteltérése miatt lemondott a szerkesztésről. 1871-ben a lap társszerk.-je volt. 1871-1881 között a kméti törvényszék ügyészeként dolgozott. 1881-ben lemondott hivataláról és Amerikába ment. A legváltozatosabb munkákkal kereste kenyerét: volt kocsis, pincér, favágó, kígyóbűvölő. 1882-ben tért haza. Alkalmi munkákból, majd amerikai útirajzainak jövedelméből élt. 1889-től Kispest jegyzője volt. Cikkeit többek között a VÚ, a Falusi Gazda, a Pesti Hírlap, a Képes Családi Lapok, a Fővárosi Lapok, a Budapesti Hírlap, a Magyarország és a Nagyvilág és különböző évkönyvek közölték. Költeményeket és színdarabokat is írt. — F.m. Tavaszi pillangók (versek), Pest, 1859; Egy honvédtiszt bujdosása, Kecskemét, 1869; Ráday Gedeon gróf, szegedi kormánybiztos, uo., é.n; Túl az Óceánon, Bp., 1889; Az eldorádó, uo., 1893. — ír. Agárdi Ferenc: M.L. Amerikában, Bp., 1955; Kerekes Magda: Lapunk hányatott életű első szerkesztője, KL 1990. márc. 2. (Sz.K.1.)

Madarassy László (Kecskemét, 1880. júl. 10.—Keszthely, 1943. júl. 1.) néprajzkutató. M. László író és utazó fia. Kiskunfélegyházán járt középiskolába, majd a bp.-i egyetemen szerzett bölcsészdoktori diplomát. 1904-ben a Nemzeti Múzeumban kezdett dolgozni, az ősfoglalkozások gyűjteményt kezelte. A Magyar Néprajzi Társaság tagja, majd titkára, főtitkára és alelnöke volt. 1931-34 között Solymossy Sándorral szerk. az Ethnographia c. folyóiratot. 1934-36 között a Néprajzi Múzeum igazgatója volt. Első könyve 1912-ben jelent meg a pásztorkultúráról. Jelentős hatással volt rá szülőföldjének környezete és Herman Ottó munkássága. Kada Elek megbízásából néprajzi tárgyakkal gyarapította a kméti városi múzeum anyagát. Az állattartás és a pásztorkodás mellett a népi kultúra más területeiről is értékes dolgozatokat közölt. Gyűjtött a Dunántúlon és Palócföldön is. — Km. Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon, Bp., 1912 (Reprint kiadása, Sztrinkó István előszavával, Bp., 1990); Vésett pásztortülkök uo., 1925; Dunántúli tükrösök, uo., 1932; Barna János a feszületfaragó, uo., 1934; Művészkedő magyar pásztorok, uo., 1935. — ír. Gönyey Sándor: Mezőmadarasi M.L. 1880-1943, Ethnographia 1943. (Sz.KI.)

Máday Izidor; marosi (Pest, 1839. júl.26.—Bp., 1925. ápr. 3.) mezőgazdasági szakíró. Több gazdasági szaklapot szerkesztett. Tagja volt a Kecskeméti Gazdasági Egyesületnek. Számos cikkében és könyvében foglalkozott a filoxéra elleni védekezéssel. (Sz.KI.)

Mádi Pál (Kecskemét, 1831. márc. 5.—Kecskemét, 1875. márc. 31.) városi tiszti főorvos. Alsó- és középfokú tanulmányait Kméten végezte, orvosi diplomát a pesti egyetemen szerzett. Két évig asszisztens volt tanárai mellett, majd Bécsbe ment tanulmányútra. 1858-ban tért haza Kmétre, és gyakorló orvosként kezdett el dolgozni. 1872-ben választották meg a város tiszti főorvosává. 1862-től 1874-ig a jogakadémián a törvényszéki orvostan magántanára. Több évig volt ref. egyházi és iskolai tanácsos és a városi th. bizottság tagja. — ír. Fehér Péter: Gyászkoszorú... M. P sírhalmára ... Kecskemét, 1875. (PF.M.)

Magyar Gábor (Kiskunfélegyháza, 1842. jan. 10.—Bp., 1912. aug. 5.) piarista tanár. A piarista rend iskoláiban végzett tanulmányait követően az 1866/67-es tanévben Kméten, majd élete végéig Szegeden tanított. 1899-ben kir. főigazgató és a piaristák magyarországi rendfőnöke. (Sz.T.)

Magyar Ilona (Csongor, 1889. okt. 13.—Bp., 1968. júl. 11.) Kossuth-díjas pedagógus. Ref. papi családból származott, heten voltak testvérek, ezért a tanítás mellett kénytelen volt kenyérkereső munkát vállalni. Az eperjesi tanítóképző első három évfolyamát magánúton végezte, közben postatisztviselőként dolgozott. A negyedik évfolyam idejére igazgatónője biztosított számára ingyenes ellátást. 1917. jún. 4-én kapta meg tanítói oklevelét. 1920-tól Kméten tanított. Megszervezte a ref. tanítónőképző gyakorló iskoláját. Az 1-2. osztályt tanította, a szülők számára is tartott ismeretterjesztő előadásokat. A játék, a munka és az oktatás szoros kapcsolatára törekedett. Az olvasás és írás tanítására 1950/51-től bevezetett hangoztató-elemző-összetevő módszer módszertani könyvének egyik társszerzője volt. Pedagógiai és elméleti munkásságáért 1952-ben Kossuth-díjat kapott. 1960-ban vonult nyugalomba. — ír. Magyar Ilona Ált. Isk. Évk. 1887-1987, Kecskemét, 1987; Kelő Jánosné: M. I. KL1989. okt. 27. (Sz.K.I.)

Magyary Géza (Alsólóc, 1864. szept. 16.—Bp., 1928. okt. 9.) jogtudós, egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1905, r. 1917.) 1890-től a kméti jogakadémián a perjog tanára volt. 1893-tól Nagyváradon, 1905-1928 között a bp.-i egyetemen tanított. A polgári, perjog és a nemzetközi jog körében több könyve, tankönyve jelent meg. — Km. Összegyűjtött munkái, I-II., Bp., 1941-42. (Sz.K.I.)

Majtényi Miklós (Bp., 1881.— ?) polgármester. A gimnáziumot a debreceni ref. kollégiumban, egyetemi tanulmányait a bp.-i egyetemen végezte. 1905-ben Udvarhely vm.-éhez nevezték ki közigazgatási gyakornokká, -majd tb. aljegyzővé. 1908-tól vm.-i főjegyző. 1914-ben választották meg Székelyudvarhely polgármesterévé. A román megszállás után Bp.-re jött. 1919. okt.-ben Zsitvay Tibor kméti főispán a kivételes törvények alapján Sándor István akkori polgármestert rendelkezési állományba helyezte, s helyére M. M.-t állította. M. a keresztény nemzeti irányzatot képviselte. 1922. márc.-ig volt tisztségében, amikor Zimay Károlyt választották meg Kmét polgármesterévé. — ír. KNKN 1922. (PF.M.)

Makiári Lajos (Mecenzéf, 1912. szept. 12.—Bp., 1977. aug. 13.) piarista tanár, karnagy. Pappá szentelték és bölcsészdoktorátust szerzett a szegedi tudományegyetemen. 1945-ig Szegeden földrajz-, természetrajz- és vegytantanár, közben kórusvezetéssel és énektanítással is foglalkozott. Az 1945/46-os tanévben a kméti piarista gimnáziumban tanított. Innen Bp.-re került, ahol megalapította a Kalazanci Szent József kórust. Együttesével a főváros templomaiban adott hangversenyeket. Kórusával bemutatta a Kodály Zoltán által megzenésített, Sík Sándor által írt „Te Deum"-ot. (Sz.T.)

Mannhardt Ignác (Esztergom, 1800. ápr. 13.—Veszprém, 1857. febr. 21.) piarista tanár. Piarista gimnáziumokban tanult, majd tanított: Kméten 1843-ban és 1848-ban volt tanár. Latin és m. nyelvű alkalmi verseket írt. (Sz.T.)

Mányoki Tamás (Gyönk, 1832. szept. 18.—Nagyszékely, 1911) ref. lelkész. Középiskoláit szülőhelyén, Sopronban és Pápán végezte, közben mint Károlyi-huszár végigküzdötte a szabadságharcot, többször is megsebesült. Világos után Debrecenben, Kméten és Bécsben folytatta félbeszakadt tanulmányait. 3 évig a kunszentmiklósi gimnázium tanára, majd haláláig nagyszékelyi lelkész-tanító volt. (Sz.T.)

Mares Géza (?—?) tanár. Gimnáziumi érettségit Bp.-en tett. Tanítói oklevelet a losonci Állami Tanítóképzőben, ipariskolai szaktanítói oklevelet Debrecenben szerzett. A kméti jogakadémián államvizsgázott. 1908-tól 1923-ig a debreceni Orsz. Tanítóárvaházban árvaatya. 1923-ban helyezték Kmétre. 1926-ban lett a „Faragó Béla" árvaház igazgatója. — ír. Kecskemét tj. város általános ismertetője és címtára az 1931. évre, Bp., 1930. (PF.M.)

Margócsy József (Losonc, 1837. febr. 12.—?, 1917. aug. 19.) ev. lelkész. Szülővárosában tanult, amíg az oroszok 1849-ben föl nem dúlták, égették Losoncot. Ekkor Pozsonyba ment, ahol 1859-ben befejezve tanulmányait tanár és káplán lett Losoncon. Innen került 1864-ben Kmétre lelkésznek. 1866-ban Irsára ment, s mint ottani lelkészként választották meg 1878-ban főesperessé. Költeményeket, énekeket és különböző témájú cikkeket írt. 1870-1878 között szerk.-je volt a Protestáns egyházi beszédtárnak. — M. A keresztény vallás alapvonásai (W Fr. J. Fischer művének fordítása), Pozsony, 1863; Evangéliumi konfirmándusok tankönyve, Losonc, 1884; Kis apológia, uo., 1886. (Sz.T.)

Mariházy Miklós; Kövér (Tiszaföldvár, 1870. nov. 7.—Bp., 1930. márc. 23.) színész, színigazgató. 1908-tól 1920-ig igazgatta a kméti színházat, 1909-től társulatával Szolnokon is szerepelt. Igazgatósága idején, 1916-ban vette fel a színház a Katona József Színház nevet. 1925-ben ismét Kmétre hívták. Néhány évi próbálkozás után, a város és az ország megromlott gazdasági viszonyai miatt visszavonult a színházi élettől. — ír. Joós Ferenc: A vándorszínészettől az állami színházig, Kecskemét, 1957. (Sz.T.)

Márki József; 1848-ig Márkli (Kecskemét, 1815. márc. 3.—Bp., 1888. júl. 4.) tanár, könyvtáros, pedagógiai író. A gimnáziumot Kmé-ten végezte. Apja korai halála miatt diákkorától kenyérkeresetre volt utalva, tanítványokat vállalt. A pesti egyetemen 1838-ban bölcseleti, 1842-ben jogi doktorátust, 1843-ban ügyvédi oklevelet szerzett. 1844. okt. l-jétől a pesti tanítóképző intézetben tanított. Hazafias viselkedése miatt 1856-ban elbocsátották. 1858-tól az egyetemi könyvtár első tisztje, 1871-től másodőre volt. 1887-ben vonult nyugalomba. Sokirányú irodalmi tevékenységet folytatott. Cikkeit a Regélő, a Családi Lapok, a Pesti Napló, a Népnevelők Lapja, a Magyar Sajtó, a Tanodái Lapok, a VU, a Paedagogiai Szemle és más lapok közölték. Irt népiskolai és középiskolai tankönyveket, ismeretterjesztő és könyvtártudományi munkákat, bibliográfiákat, megjelentek költeményei és műfordításai is, többek között Horatius és Vergilius műveit fordította. 1862-63 és 1867-71 között szerk. a Népnevelők Lapját, 1871-72-ben a Kis Tükör c. képes gyermeklapot, 1863-ban az Arany Kürt c. közművelődési képes hetilapot. — F.m. Neveléstan, Pest, 1844; Módszertan, uo., 1844; Számvetés elemi iskolai tanítók használatára, uo., 1845; Szívképző költemények, I-V uo., 1853-55; A magyar költészettan rövid ismertetése, uo., 1861; Horátz levelei a költészettanról, Bp., 1884. — ír. VÚ 1888. júl. 29; Magyar Paedagogiai Szemle 1881. (Sz.K.I.)

Márkli József -> Márki József

Markovich Antal (Závod, 1808. jún. 10.—Buda, 1867. júl. 26.) piarista tanár. Tanulmányait és tanári pályafutását a piaristák rendi gimnáziumaiban folytatta. Megfordult Trencsénben, Rózsahegyen, Vácon, Nyitrán, Szentgyörgyön, Léván. 1839/40-ben Kméten is tanított. Az 1848/49-es szabadságharcban a .honvédsereg tábori papjaként szolgált. Világos után gimnáziumi tanár és igazgató Selmecen, Becskereken, Tatán. 1833-ban Vácon írt munkája kéziratban maradt, 1847-ben latin nyelven Budán jelent meg egyik munkája. (Sz.T.)

Márky Géza (Bp, 1911. márc. 21.—Bp, 1971. aug. 30.) színész, színigazgató. 1945-től 1951-ig volt a kméti Katona József Színház igazgatója. (Sz.T.)

Márkus Géza (Bp, 1872. ápr. 6.—Bp, 1912. dec. 6.) építész. Lechner Ödön magyaros építőstílusának követője, a m. szecesszió jelentős képviselője. Tervei szerint épült Kméten 1902-ben a Cifrapalota, jelenleg Kecskeméti Képtár. — ír. Simon Magdolna: Tervek és épületek, Cumania 8, Kecskemét, 1984. (Sz.K.I.)

Martin Ferdinánd (Tata, 1819. ápr. 7.—Nagybecskerek, 1874. jan. 8.) piarista tanár. Kegyesrendi iskolákban tanult, majd tanított. Megfordult Trencsénben, Léván, Vácon, Nyitrán, Szentgyörgyön, Budán, Szegeden, Veszprémben és Temesvárott, 1864-től 69-ig a kméti piarista főgimnázium tanára volt. Magyar és latin nyelvű alkalmi versei jelentek meg, egyikkel 1864-ben Kméten köszöntötte Purgstaller József rendi kormányzót. (Sz.T.)

Marton Géza (Lovasberény, 1880. márc. 9.—Bp, 1957. dec. 27.) jogász, jogi író, egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1939). 1907-től a máramarosszigeti, 1919-től 1921-ig a kméti ref. jogakadémia tanára. 1913-ban a bp.-i egyetemen magántanári képesítést szerzett. Római joggal és polgárjoggal foglalkozott. 1921-től Debrecenben, 1937-57 között a bp.-i egyetemen tanított. 1957-ben Kossuth-díjat kapott. — F.m. A furtum mint delictum privatum, Debrecen, 1911; A nemzetközi jog jogiságának kérdéséhez, Bp, 1917; Büntetés és kártérítés, uo, 1933; A római jog elemeinek tankönyve, uo, 1947; A római magánjog elemeinek tankönyve, uo, 1958. — ír. Kornis Gyula: Tudós fejek, Bp, 1942; Szabó Imre: M.G, Magyar Tudomány 1958. 4.sz.; Kádár Miklós: M.G, Felsőoktatási Szemle 1958. (Sz.K.I.)

Marton Sándor (Lovasberény, 1868. szept. 3.—Kecskemét, 1940. jan. 15.) tanár, irodalomtörténész. A gimnáziumot Nagykőrösön, a teológiát Budapesten végezte. Két évig bölcsészetet is hallgatott a bp.-i egyetemen. 1893-94-ben a gyönki, 1894-95-ben a debreceni ref. gimnázium tanára volt. 1895-ben került Kmétre, 1930-ig a ref. kollégium tanára volt, 1938-ig a leánygimn. igazgatója. Fontos szerepet vállalt Kmét irodalmi életében. 1907-től 1913-ig a Katona József Kör főtitkára, 1921-től 1923-ig alelnöke, 1928-tól 1933-ig elnöke volt. Cikkei a Kecskemétben, a Kecskeméti Lapokban, a ref. főgimnázium értesítőiben, a Katona József Kör évkönyveiben, a Kecskeméti Nagy Képes Naptárban, valamint a Protestáns Árvaházi Képes Naptárban, a Kis Tükörben és a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapokban jelentek meg. — F.m. Iskolaügyünk története 1770-1820, Prot. Egyh. és Isk. Lapok, 1893; A gályarabok története, Bp, 1894; A Bánk bán mint nemzeti tragédia, Kecskeméti KJK Évk. 1898-1900; A kuruc-világ énekekben, Bp, 1905; A kecskeméti reformátusok ünnepségei, KNKN 1915; Katona József költői öntudatossága = Katona Emik, Kecskemét, 1930. (Sz.KI.)

Máthé Elek (Pécs, 1895. szept. 6.—Bp, 1968. jan. 22.) ref. lelkész, tanár, műfordító. 1913-ban Tóth László osztálytársaként a kméti ref. gimnáziumban érettségizett. A bp.-i ref. gimnáziumban volt tanár, majd Kiskunhalason lelkész, 1945 után a Magyarok Világszövetségének munkatársa. Görögből (Plutarkhosz) és angolból (W. Scott, Hemingway, Miller, Fritzgerald) fordított. — F.m. Amerikai magyarok nyomában, Bp., 1942. (O.L.)

Máthé Sándor (Nyárádsüket-falva, 1842—Kecskemét, 1892. máj. 29.) gazdasági szaktanár. Szüleit korán elvesztette, tanulmányait magánúton végezte. Az 1860-as években Erdélyben gazdatiszt volt. 1867 őszétől a keszthelyi felsőbb gazdasági intézetben tanult. 1870-ben és 1872-ben minisztériumi ösztöndíjjal Svájcban és Németo.-ban járt. 1872 őszén kinevezték a kméti gazdasági szakosztállyal egybekapcsolt felső népiskola igazgatójává. Cikkei az iskola értesítőiben és a Kecskeméti Lapokban jelentek meg. — ír. Gazd. felső népisk. ért. 1893 (Kressák Pál nekrológja); KNKN 1893. (Sz.K.1.)

Mathlász János (Ádámfölde, 1838. febr. 22.—Kecskemét, 1921. dec. 3.) szőlőnemesítő. Édesapja uradalmi tiszt volt. Középiskoláit Eperjesen és Kassán végezte, majd a kassai teológián folytatta tanulmányait. Egy év után átiratkozott a jogakadémiára, de ezt sem fejezte be. Abaúj vm.-ben írnok, majd főispáni titkár lett. Gyors karrierje és lehetőségei ellenére nem érzett vonzalmat a hivatali pálya iránt. Kassán két hold szőlőt vásárolt, hamarosan 1600 szőlőfajtát gyűjtött össze, köztük francia és olasz eredetűeket. Az 1873. évi bécsi világkiállításon I. díjat nyert, ettől kezdve ismertté vált a szőlőtermelők és nemesitők körében. Több magasrangú külföldi állást is ajánlottak számára, de egyik meghívásnak sem tett eleget. 1880-ban a tokaj-hegyaljai Mádon 5 hold szőlőt vásárolt. 1881-től gr. Andrássy Gyula külügyminiszter 100 holdas szöllőskei szőlőtelepét is vezette. A következő évek a filoxéra elleni küzdelemmel teltek, kísérletei azonban csak átmeneti eredményeket hoztak. 1890-ben Katona Zsigmond javaslatára 17, majd rövidesen újabb 33 holdas immunis kméti homokterületet vásárolt Katonatelepen. Kezdetben csak időszakonként tartózkodott itt, majd 60 éves korában családjával együtt Kmétre költözött. Ellenálló és jó minőségű csemege és bor-szőlőfajtákat gyűjtött és folytatta nemesítői tevékenységét. 3500 hibridet állított elő, 180 fajta részletes leírását készítette el. Új csemegeszőlő fajtáival nemzetközi elismerést szerzett. 67 fajtáját ma is ismerik, 12 világszerte elterjedt. Telepítésre engedélyezett, ma is termesztett legismertebb fajtái: Cegléd szépe, Ezeréves Magyarország emléke, Kecskemét virága, Mathiász Jánosné muskotály, Szauter Gusztávné, Erzsébet királyné emléke, Szőlőskertek királynője. Stark Adolffal közösen állította elő a Csabagyöngyét. Katonatelepi tanyájáról évente nyolcszázezer-egymillió darab vesszőt vittek el telepítésre. Árjegyzékeiben évente hat-hétszáz fajtát kínált. Számos kiállításon vett részt és szőlőtelepén is gyakran fogadott vendégeket. Tanítványai közé tartozott Kocsis Pál szőlőnemesítő is. — ír. Katona Zsigmond: M.J. és szőlészetünk, KL 1921. dec. 6.; Gesztelyi Nagy László: A homok hősei, Kecskemét, 1930; Gesztelyi Nagy László: M.J, uo, 1938; Váry István: M.J, uo, 1940; Kozma Pál: M.J. nemesítő tevékenységének értékelése, Agrártörténeti Szemle 1972; Geday Gusztáv: M.J. hatása a korabeli hazai szőlőtermesztésre, uo, 1972; M.J. nyomdokain, szerk. Uj Imre, Debrecen, 1982. (Sz.K.1.)

Mátis Kálmán (Nagyvázsony, 1903. júl. 14.—Kecskemét, 1960. jan. 4.) festő, grafikus, rajztanár. Iskoláit Veszprémben és Bécsben végezte. A kméti művésztelepen Révész Imre tanítványa volt. 1946-tól a kméti iparitanuló iskola rajztanára. 1950-től képzőművészeti szabadiskolát vezetett Kméten. Rajzfilmeket, karikatúrákat is készített. 1932-től a Műcsarnokban, 1946-tól a Nemzeti Szalonban voltak kiállításai. — ír. PN 1960. jan.4. (Sz.K.I.)

Matolcsi László (Debrecen, 1788. nov. 13.—Kecskemét, 1836. jan. 3.) ref. lelkész. Szülővárosában végzett tanulmányait követően köztanító, majd egy évig Komáromban rektor. 1815. máj.-ban került Kmétre lelkésznek. 1819-ben egyházi tanácsbíróvá választották, 1825-től a kméti tractus főjegyzője, a papi candidátusok censora. Gyászbeszédei jelentek meg. — Ír. KNKN 1892. (Sz.T.)

Mátyási József (Izsák, 1765. márc. 21.—Kecskemét, 1849. jan. 15.) költő. Édesapja ref. lelkész volt Izsákon. A kméti, majd a debreceni ref. kollégiumban tanult. Ügyvédi oklevelet szerzett, Pesten folytatott ügyvédi gyakorlatot. 1789-től 1794-ig Teleki József gróf titkára volt, akit elkísért Bécsbe, Németo.-ba, Erdélybe. 1796-1803-ig a voltaireianus irodalomkedvelő Galánthai Fekete János lovasgenerálisnak volt a titkára. A gróf halála, 1803 után Pesten volt ügyvéd, majd Izsákra költözött. Itt megházasodott felesége azonban hamarosan meghalt. 1824 körül Kméten telepedett le, visszavonultan élt. Végrendeletében vagyona nagy részét a kméti ref. kollégiumra hagyta. Kmét város tanácsa irodalmi működéséért 1827-ben polgárjoggal tisztelte meg. Korának népszerű költője volt. Költőtársa', Csokonai 1795-ben meglátogatta Kméten. Legismertebb verse, a Sorsával elégedő gulyásnak pásztori dalja népdalként terjedt. Megénekelte a várost pusztító 1794. júl.-i tűzvészt is. Nyolc k.-e jelent meg nyomtatásban, több műve kéziratban maradt. — F.m. Kis ítélet napja, vagyis Kecskemét városának tizedik júliusi égése, Pest, 1794; Semminél több valami, uo, 1794; M.J. verseinek folytatása, Vác, 1798; Vélekedés... a magyar nyelv eránt... Pest, 1806; A Barátság és annak mestersége, uo, 1821. — ír. Vetéssy Géza: M.J. élete és költészete, Kecskemét, 1941; Otrokocsi Nagy Gábor: Mátyási József és a magyar polgári életeszmény kialakulása, Debrecen, 1944; Kiss István: M.J, Kecskemét, 1955; Jenei Ferenc: M.J. és a magyar írók, Kiskunság, 1967. okt.; Kiss István: M.J. „A kecskeméti költő" ismeretlen versei, Kiskunság, 1968. 1-2.; Orosz László: Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskemét, 1990. (Sz.K.1.)

Mayerfi Zoltán (Kecskemét, 1860. febr. 23.—Kecskemét, 1924. aug. 9.) szappangyáros. Apja, M.János Rohonc községből származott, az iparosoknak előírt vándorút során bejárta Németo.-ot, Franciao.-ot, majd 1857-ben Kméten telepedett le. M.Z. 14 éves korában, apja halála után vette át és rövid idő alatt országszerte ismertté tette a céget. 1902-től az Ipartestület elnöke volt Tevékenyen közreműködött az Iparos Otthon megvalósításában. Tagja volt a th. bizottságnak és több egyesületnek. A kisegítő iskolának 5 évig ingyen adott helyet házában. Ipari ügyekkel, a szőlőbetegségek elleni védekezéssel és műtrágyázással foglalkozó cikkei jelentek meg a Kecskemét, a Borászati Lap, a Kecskeméti Lapok hasábjain. 1900-tól szerk. és kiad. a Homok c. folyóiratot. — F.m. A szőlő műtrágyázása, Kecskemét, 1899. — ír. KK 1924. 185.sz. (PF.M.)

Mayerhoffer András, id. (Salzburg, 1690.—Pest, 1771.) építőmester. A magyaro.-i barokk-rokokó építészet egyik legjelentősebb alakja, a gödöllői, gácsi, péceli és nagytétényi kastély, a kalocsai székesegyház és a pesti pálos templom stb. alkotója. Neki tulajdonítják a kecskeméti piarista templom (1724-30) építését. — ír. Mojzes Miklós: Adatok M. A. működéséhez, Művészettört. Ért. 1956, 2-3.sz. (Sz.T.)

Maurer János (Kassa, 1855. jún. 24.—1904 után) borkereskedő, szőlészeti szakíró. Szülővárosában tanult, járt Németo.-ban, Franciao.-ban, Svájcban, Olaszo.-ban, Ausztriában, majd Kassán tevékenykedett a szőlészetben és borászatban. 1898-ban került Kmétre. Ő indítványozta a „karácsonyi bazár" megrendezését, amelynek folytatása volt az 1901. évi Kecskemét vidéki ipari és gazdasági kiállítás. Kassán kezdett szőlészeti és borászati lapját itt is megjelentette, emellett szőlészeti kalendáriumokat szerk. Több egylet, testület tagja volt. Szakcikkeiben a szőlő betegségeivel, művelési módjaival foglalkozott, különösen az oltásmódok foglalkoztatták. Szőlőoltó gépet is szerkesztett. Szót emelt a szőlőmunkások tisztességes díjazása érdekében, szőlőoltó versenyeket, tanfolyamokat szervezett. — F.m. A szőlő helyes metszése, Kassa, 1898 (3. kiad. Kecskemét, 1901). (Sz.KI.)

M.Bodon Pál -> Bodon Pál, M.

Melléthei Barna Tibor -> Barna Tibor

Mende Valér (Pinkóc, 1886. szept. 4.—Bécs, 1918. jan. 7.) építész. Tervei szerint épült Kméten 1911-13-ban az újkollégium épülete és a vele szemben levő ún. Lutherpalota, az evangélikus egyház bérháza (1910-1912). —ír. Simon Magdolna: Tervek és épületek, Cumania 8., Kecskemét, 1984; Sümegi György: Építészeti törekvések Kecskeméten a századfordulón, Műemlékvédelem 1981. 2. sz. (Sz.K.I.)

Merász József (Kecskemét, 1887. nov. 9.—Kecskemét, 1928. jún. 22.) építési vállalkozó. Számos nagyobb városi építkezés fűződik nevéhez, többek között a Széktó fürdő, a bugaci vasút épületei, az Angolkisasszonyok Czollner téri iskolája, a Jó Pásztor Zárda, valamint külterületi templomok (pl. a hetényegyházi). A r.k. egyház építési felügyelője volt. — ír. KK 1928. 142. sz. (PF.M.)

Merényi László (Pomáz, 1837. aug. 18.—Bp., 1907) író, népmesegyűjtő, tisztviselő. Apja, Meskoviczy-Merényi Soma, gr. Teleki József gazdatisztje volt. A gimnázium felsőbb osztályait Kméten végezte, majd a pesti egyetemen jogot tanult. 1867-ben visszatért Kmétre, szüleihez. 1861-67-ig az MTA megbízásából székely tájszólásokat és népmeséket gyűjtött. 1871-től a Pénzügyminisztériumban volt tisztviselő, de betegsége miatt félbeszakította hivatali pályáját. 1875-ben ismét meséket gyűjtött. 1887-től a Pest vm.-i egészségügyi osztály alkalmazottja. Cikkei a VÚ-ban, A Fővárosi Lapokban, a Kecskeméti Lapokban, a Jászkunság és a Gömör-Kishont c. lapokban jelentek meg. — F.m. Eredeti népmesék, I—II., Pest, 1861; Sajóvölgyi eredeti népmesék, I—II., uo., 1862; Dunamelléki eredeti népmesék, I—II., uo., 1863-64. (Sz.KI.)

Merétey Sándor (Adácstevel, 1893. júl. 12.—Kecskemét, 1950. okt. 25.) gyermekorvos. Bókay Jánosnak, a kiváló magyar gyermekorvosnak tanítványa volt. Pályáját a bp.-i egyetemi klinikán kezdte. Külföldön tett tanulmányútja után került Kmétre, itt látott hozzá a tanyavilág elmaradott gyermek- és csecsemővédelmének megszervezéséhez. A Cserepes-kórházban dolgozott, mint a gyermekgyógyászat vezetője. 1944 őszén Kmét kiürítésekor a kórház orvos nélkül maradt, egyedül ő nem hagyta el az intézetet. A háború után részt vett a kórház újjáépítésében, a gyermekosztályt igyekezett klinikai színvonalra emelni! 1945. jan. l-jétől 1946 végéig a kórházigazgatói teendőket is ellátta. — ír. BKMN 1950, 171. sz.; Réthy Aladár: A kecskeméti megyei kórház fejlődésének története, Bács-Kiskun megyei kórház évk. 1962; M. doktor levelei, KSZ. 1984. nov. (PF.M.)

Merkado Gyula (?—Kecskemét, 1934. júl. 21.) fényképész. Verseci tanulmányai után Pancsován, Brailában és Pesten dolgozott. 1908-ban telepedett le Kméten, 1909-ben szerzett műtermet. Haláláig Kmét jónevű fényképésze volt, József főherceg számára is dolgozott. Munkájáért több elismerésben részesült. A Színházi Élet és az Új Idők fotóriportere volt. (Sz.KI.)

Mészáros János (Alcsút, 1848. dec. 27.—Kecskemét, ?) ref. lelkész. Pápáról jött Kmétre, a ref. főiskolán teológiai és jogi tanulmányokat folytatott. A teológiát Pesten fejezte be 1870-ben. A kunszentmiklósi gimnázium tanára, 1874-től a cecei egyházközség lelkésze. 1890. jún. 30-án kméti lelkésszé választották, ezt a tisztét haláláig viselte. írásai, cikkei a Kecskeméti Nagy Képes Naptárban és a Prot. Egyh. és Iskolai Lapokban jelentek meg. — ír. KNKN 1891. (Sz.T.)

Mészáros József (Kecskemét, 1848. dec. 24.—Kecskemét, 1919. febr. 2.) városi tanácsnok. Iskoláit Kméten végezte. 1884-ben lépett a város szolgálatába, dec. 29-én rendőrkapitánynak választották. 1892. nov. l-jén tanácsnokként az építészeti osztály élére került. Ezt a tisztséget látta el haláláig. A ref. egyháztanács tagja, a Kecskeméti Szőlősgazdák Első Pinceszövetkezete Rt. felügyelőbizottsági tagja volt. — ír. KNKN 1922. (PF.M.)

Mészöly Gyula (Suhapolje, [Horvátország], 1910. jan. 6.—Kecskemét, 1974. márc. 17.) biológus, növénynemesítő. Az ikervári hadiárvák intézetében nevelkedett. 1932-től a bp-i Kertészeti Tanintézet hallgatója volt. Magyar Gyula tanítványaként a paradicsomnemesítési munkákban vett részt. Diplomája megszerzése után rövid ideig Derekegyházán, majd Érden dolgozott. 1936-ban a bajai kertészeti szakközépiskola, 1940. febr. l-jétől a kméti Gazdasági Szaktanítóképző Intézet tanára volt. 1943 őszén megbízták a Kertészeti Kísérleti Telep megszervezésével és vezetésével. Az általa vezetett intézményt többször átszervezték, de Mészöly Gyula élete végéig ott folytatta kutatásait. 1955-ben ebből a kísérleti gazdaságból alakult a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Kutató Intézet, majd ennek jogutódja lett a Zöldségtermesztési Kutató Intézet. 12 paradicsomfajtát és 12 fajtajelöltet állított elő, munkájának köszönhető a kecskeméti törpe, a K 42, a K export, a K Jubileum. Több európai kutatóintézettel együttműködött. Szakcikkeit az intézet Bulletinjében és más szaklapokban közölte. 7 könyve és 50 nagyobb tudományos dolgozata jelent meg. 1952-től kandidátus, 1964-től a biológiai tudományok doktora. 1956-ban Kossuth-díjjal, 1972-ben Mathiász János díjjal tüntették ki. Megkapta a Fleischmann Simon, az Entz Ferenc és a Tessedik Sámuel Emlékérmeket is. 1961-től a kméti felsőfokú mezőgazdasági technikum igazgatója volt. A Magyar Agrártudományi Egyesület megyei szervezetének elnöke, 1967-től a Kertészeti Egyetem c. egyetemi tanára. Tagja volt a Magyar Tudományos Akadémiának és számos szakbizottságnak. — F.m. A paradicsom szántóföldi termesztése, Hódmezővásárhely, 1948; Paradicsomtermesztés (Milinkó Istvánnal), Bp., 1961; Zöldségtermesztés homokon, szerk., uo., 1966. — ír. Sándor Géza: Megszületett a kecskeméti korai, PN. 1959. jún. 16. Balázs Sándor: Emlékezés dr. M. Gy.-ra, Kertgazdaság 1974. 6. sz.; Láng Géza: M. Gy., Zöldségtermesztési Kutató Int. Bull, Kecskemét, 1974. 9. sz.; Kerekes Magda, Mucsi Lászlóné, Miszory Franciska: Dr. M. Gy. szakirodalmi munkássága, Kecskemét, 1976. (Sz.K.1.)

Mezei Mária (Kecskemét, 1909. okt. 16.—Bp., 1983. ápr. 20.) színésznő. Szegedi egyetemi tanulmányait félbeszakítva Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába járt. Vidéki társulatok után 1935-ben került a Belvárosi Színházhoz. A II. vh. után méltánytalanul háttérbe szorították, s csak 1957-ben foglalhatta el ismét méltó helyét a művészi életben. 1964-től a Nemzeti Színház tagja volt. — M. Vallomástöredékek, Bp., 1982. (Sz.T.)

Mihálkó Béla (Bp, 1897. júl. 3.—Bp., 1945. aug. 24.) piarista tanár. 1915-ben lépett a piarista rendbe. Kméten kezdett el tanítani. A város egyesületi életében jelentős szerepet játszott, a helyi cserkészet egyik megszervezője volt. A piarista gimnázium és reáliskolai csapat parancsnoka. Az Emericana lelkésze. Cikkei jelentek meg különböző lapokban. — ír. Kecskemét tj. város általános ismertetője és címtára az 1931. évre, Bp, 1930. (PF.M.)

Mihályfalusi Bodon Pál -Bodon Pál, M.

Mihályi Imre Caesar (Kecskemét, 1845. jan. 18.—?) Ferenc-rendi szerzetes, tanár. Alsó és középfokú tanulmányait szülővárosában végezte. Itt lépett Szent Ferenc rendjébe. Érettségit Pesten tett, majd Galgóczra került teológiai tanulmányai végett. 1868-tól a szolnoki rendi gimnáziumban, 1877-től 1888-ig a gyöngyösi rrk. gimnáziumban volt tanár. 1888/89-ben Kméten hitszónokként és hitoktatóként működött, innen rendfőnöke a mátraverebélyi szentkúti kegyhelyre küldte lelkésznek. Alkalmi költeményei és beszédei jelentek meg vidéki lapokban. (Sz.T.)

Miklós Gyula (Finke [Borsod m.], 1832. nov. 26.—Bp, 1894. máj. 1.) borászati kormánybiztos. A múlt század utolsó évtizedeiben a magyaro.-i szőlőkultúrákban elterjedt gyökértetű, a filoxéra pusztításának meggátolására felállították a borászati kormánybiztosságot. Vezetésével M. Gy.-t bízták meg. A Kecskemét-vidéki Gazdasági Egyesület szorgalmazta — a kméti homok filoxéramentes tulajdonsága miatt — egy országos mintaszőlőiskola államköltségen való felállítását. A város 200 hold területet ajánlott fel Szarkás és Úrihegy között a mintatelep céljaira. 1884. szept. 17-én avatták fel a telepet, amelyet a létrehozásában döntő szerepet játszó kormánybiztosról „Miklós-telep"-nek neveztek el. M.Gy.-nak nagy szerepe volt a m. szőlő- és borkereskedelem fellendítésében, a m. konyakipar megteremtésében. Korszerűsítette a szőlészeti és borászati szakemberképzést. Miklós-telepen szobrot állítottak emlékének. — F.m. Hazai szőlészetünk és a phylloxera, Bp, 1888; Néhány szó hazai szőlészetünk rekonstrukciójához, I-IV, uo, 1892-1894. — ír. KNKN 1890; K 1894. 18. sz.; KL. 1895. 40. sz.; Agrártörténeti életrajzok, Bp, 1985. (Sz.K.1.)

Miklósy Gyula (?—?) színigazgató. Az 1868-69-es évad színházigazgatója Kméten. Az 1868-ban megnyílt Kovács László által építtetett színházban Szigligeti és Halm darabokat adtak elő. 1882-83-ban ismét itt színigazgató. 1883 novemberében az eladósodott színigazgató Völgyi Györgynek engedte át a színház bérleti jogát, ő maga társulata egy részével Halasra ment. — ír. Joós Ferenc: A vándorszínészettől az állami színházig, Kecskemét, 1957. (P.F.M.)

Mikszáth Kálmán (Szklabonya, 1847. jan. 16.—Bp, 1910. máj. 28.) író. 1882. júl.-ban fővárosi írók és művészek társaságában járt Kméten. Helyi lapok több írását közölték, többnyire fővárosiakból átvéve. A beszélő köntös (Bp, 1889) c. kisregénye tette közismertté az 1596-ból keltezett, 17. és 18. sz.-i jezsuita és ferences szerzetesek prédikációiban többször említett történetet a kméti bírónak ajándékozott török kaftánról. (O.L.)

Milesz József (Munkács, ?— Debrecen, 1793. aug. 1.) orvosdoktor, tanár. Tanulmányait a debreceni ref. kollégiumban kezdte, 1775-ben a franekeri egyetemen orvosdoktori oklevelet kapott. 1777-től 1786-ig a kméti ref. kollégium tanára volt, majd a debreceni főiskolán tanított. Orvosi szakmunkákat írt és fordított. (Sz.K.1.)

Miletz János, tarnói és drakóczi (Tápiógyörgye, 1841. szept. 8.— Rákospalota, 1903. febr. 15.) tanár, történész, régész. Édesanyja révén a Katona család rokona, kméti piarista diákként Katona József Sándor öccsénél lakott. Később feldolgozta és kiadta a Katona-házban talált dokumentumokat, kéziratokat és a családi emlékezéseket: Katona József családja, élete és ismeretlen munkái (Bp. 1886) c. művében. — ír. Joós Ferenc: Katona József hátrahagyott kéziratainak históriája, Kiskunság, 1958. okt.-nov. (Sz.K.I.)

Milhoffer István (Nagyatád, 1793—Kecskemét, 1881. ápr. 7.) orvos. Középiskoláit Győrben végezte, orvosi tanulmányokat előbb a prágai, majd a pesti egyetemen folytatott. Pesten ismerkedett meg Tersztyánszky Imre kméti plébánossal, s rábeszélésére Kméten telepedett le. 1822-től 1875-ig volt orvosa a városnak. Az 1831-i, majd az 1855-i kolerajárvány alatt életét nem kímélve küzdött a kór megfékezésén. Az egyik legismertebb, legnagyobb tiszteletben és megbecsülésben tartott orvosa volt korának. — ír. KL 1881. 16. sz. (P.F.M.)

Milhoffer Sándor (Kecskemét, 1869. márc. 25.—Bp, 1945. márc. 28.) gazdasági és gazdaságtörténeti szakíró. Édesapja, M. István jómódú kereskedő volt, édesanyja, Fleischer Leontin, Fleischer Antal kolozsvári egyetemi tanár nővére. Középiskolai tanulmányait Kméten végezte, majd a debreceni és a keszthelyi gazdasági tanintézetekben tanult. Tanulmányi célú országjárásai után átvette édesapjától középadácsi birtokuk vezetését. A gazdálkodás mellett továbbra is képezte magát. 10 ezer kötetes könyvtára volt. 1904-ben a kméti jogakadémia magántanára lett. Termékeny szakíró volt: több száz cikke, közel száz nagyobb tanulmánya és önálló könyve jelent meg az agrártudományok, a közgazdaság és az agrártörténet tárgykörében. Több éven át foglalkozott a régi népek (Egyiptom, a zsidók, Róma) mezőgazdaságával. Behatóan kutatta egy-egy mezőgazdasági ágazat problémáit, könyvet írt a századforduló körüli, társadalmi feszültségeket okozó mezőgazdasági munkásviszonyokról, majd a mezőgazdasági válságból kivezető utat kereste. Több forrásértékű, gazdaságtörténeti munkát írt. Foglalkozott gr. Széchenyi István és br. Eötvös József munkásságával, írt a művészet hatásáról. — F.m. A mezei munkásviszonyok hazánkban, Bp., 1898; Magyarország közgazdasága, I-III, uo, 1904; A régi népek mezőgazdasága, I-III., Kassa, 1905; A mezőgazdaság a gazdasági válságban, tekintettel a világgazdasági viszonyokra, Bp., 1936. (Sz.K.1.)

Minke Béla (Pest, 1856. febr. 6.—Bp, 1934. márc. 26.) tanító, író. Édesapja, M.János Kmét pesti házának gondnoka volt. 1861-ben költöztek vissza Kmétre. M.B. 1872-től a csongrádi tanítóképzőben folytatta tanulmányait. 1874/75-ben Romhányban volt segédtanító. 1875 őszétől a kmét-szentkirályi pusztai iskolában tanított. Tanítói oklevelet 1876-ban kapott Kiskunfélegyházán. Kméten hosszabb ideig nem kapott belterületi állást, ezért 1881-ben Bp.-re pályázott, sikerrel. A tanítás mellett különféle tisztségeket viselt. Tagja volt az V és a VI. kerületi iskolaszékeknek, jótékony és kulturális egyesületeknek, a Tanítói Országos Bizottság igazgatótanácsának. 1899-től a X. kerületi Kápolna téri iskola igazgatója volt. Szépirodalmi munkáit, társadalmi és tanügyi cikkeit több fővárosi és vidéki lap közölte. írt a Fővárosi Lapok, a Képes Családi Lapok, a Pesti Hírlap, a Nemzeti Iskola, a Hasznos Mulattató, a Népnevelők Lapja stb. számára. 1898-tól állandó munkatársa volt a Hazánk szépirodalmi sorozatának. — F.m. Költemények, Bp, 1893; Balaton (költemények), uo, 1898; Az élet nyarán, uo, 1905. —ír. KNKN 1893. (Sz.K.I.)

Mintsek Géza (?—Kecskemét, 1932. jan. 14.) gyógyszerész. Gyógyszerészdiplomát a bp.-i egyetemen szerzett. A Dunántúlról került Kmétre 1900-ban. 1901-ben drogéria jogot kapott, ettől kezdve az Arany Kereszt drogéria tulajdonosa volt Kméten. Hosszú ideig rendes tagja volt a városi th. bizottságnak. Egyháztanácsi tag, a Nemzeti Hitelintézet helyi fiókjánál váltóbíráló tag. (P.F.M.)

Miskolci István; Szigyártó (Gyulaj, 1798. jan. 15.—Szentmártonkáta, 1868. jún. 22.) ref. lelkész. A debreceni kollégiumban, majd Pozsonyban és Bécsben tanult. Több helyen volt káplán, lelkész, 1854-től kméti alesperes, 1860-tól főesperes. Egyházi beszédei a Fördős Lajos által szerkesztett Különféle viszonyokra vonatkozó papi dolgozatok 1857/58-as és a Gyászesetekre c. sorozat 1864/65-ös füzeteiben jelentek meg. (Sz.T.)

Miskolczi Henrik; 1880-ig Weiszman (Miskolc, 1858. nov. 27.— Bp, 1918. dec. 16.) színész, hírlapíró. 1879-ben Latabár Dezső társulatánál lett színész. Ezzel a társasággal bejárta szinte egész Magyaro.-ot, Kméten is felléptek. 1885 tavaszán szüleivel kivándorolt Amerikába, ahol hírlapíró lett. New Yorkban 2 évig szerkesztette az Amerikai Nemzetőrt. Hazatérve hol színész, hol hírlapíró, hol pedig színiigazgató volt. Elbeszéléseket és regényeket írt. Kméten szerk. egy színházi almanachot és 1882-ben a Színésze-ti Évkönyvet. (Sz.T.)

Miskolczi István (Kecskemét, 18. sz.) A kméti g. kel. hívek lelki épülésére lefordította Megilas Péter görög nyelvű Igaz vallástétel c. munkáját. A munkát fia adatta ki 1791-ben Pesten. (Sz.T.)

Miticzky Ida -> Karlovszky Gusztávné

Mocsáry Lajos (Kurtány [Nógrád m.], 1826. okt. 26.—Andornak, 1916. jan. 7.) politikus, ogy.-i képviselő. A függetlenségi politika egyik kiemelkedő alakja. 1874-től 1878-ig volt Kmét ogy.-i képviselője. — ír. KNKN 1892.; Kosáry Domokos: M.L, Valóság, 1946; Tóth Ede: M.L. élete és politikai pályakezdete (1826-1874), Bp, 1967. (PF.M.)

Mollinary Antal, br. (Titel, 1820. okt. 1.—Abbate, 1904. okt. 27.) táborszernagy. 1867 óta a kméti 38-as cs. és kir. közös gyalogezrednek, a M.-bakáknak ezredtulajdonosa volt. — M. Sechsundvierzig Jahre im österreich-ungarischen Heere, Zürich, 1905. — ír. Szabó Tamás: A Mollinary-bakák nyomában, PN 1985. jan. 30; Szabó Tamás: A 38-as gyalogezred hősi emlékművéről, KL 1990. jún. 22. (Sz.T.)

Molnár Erik (Újvidék, 1894. dec. 16.—Bp, 1966. aug. 8.) jogász, történész, filozófus, politikus, az MTA tagja (1.1948, r.1949), Kossuth-díjas (1948, 1963.). A két világháború között Kméten élt. Volt ügyvéd, tanított a jogakadémián. Az SzDP, majd a KMP tagja volt. írásait a Társadalmi Szemle, a Gondolat és a Korunk közölte. Több műve Jeszenszky Erik, Pálfai István, és Szentmiklósy Lajos álneveken jelent meg. 1944 őszén hat hétig a város helyettes polgármestere volt. 1945-től fontos állami tisztségeket viselt. 1949-től egyetemi tanár és az MTA Történettudományi Intézetnek igazgatója. 1958-tól a Magyar Történelmi Társulat elnöke, az Acta Historica főszerkesztője, 1957-62-ben a Századok szerkesztő bizottságának elnöke. Munkáiban ideológiai kérdésekkel, az őstörténet és a feudalizmus társadalomtörténetével és a jelenkori kapitalizmus kérdéseivel foglalkozott. A marxista történetszemlélet alapján szembeszállt az általa „nacionalistának" nevezett történetírói hagyományokkal. — ír. Tóth István: Dr. M.E. kecskeméti évei, Kiskunság 1965; Kovács Győző: M. E. történetírói szemléletéről, Kiskunság 1968. 3. sz. (Sz.K.I.)

Molnár Imre (Kecskemét, 1832. jan. 22.—1902 után) tanító. A kméti ref. gimnáziumban kezdte tanulmányait, majd két és fél évig teológiát tanult. Részt vett a szabadságharcban, a 13. Hunyadi huszárezred tagjaként tette le a fegyvert Világosnál. 1854-1857 között a Baranya vm.-i Hercegszőlősön rektor. 1856/57-től Kméten volt tanító. Tanított az ürgési vegyes iskolában, majd a központi, Ókollégiumban levő iskolában, és az I. kerületi népiskolában, továbbá a helyi ipariskolában is. 1883-ban megjelent tankönyvét több éven át használták Kméten. Gyümölcstermesztéssel is foglalkozott, több kiállításon nyert díjat és cikkei jelentek meg Kmét gyümölcstermesztéséről és vásárairól. — F.m. ABC olvasókönyv, A népiskolák első osztálya számára, Kecskemét, 1884; Bp., 1883., uo., 1889. (Sz.K.I.)

Molnár József (Kecskemét, 1901. aug. 8.—?) író, politikus. Bp.-en közgazdaságtudományt tanult. Részt vett az illegális munkásmozgalomban, partizánként harcolt a német megszállás idején. 1945 után Sopron nemzetgyűlési képviselője, 1946-tól alpolgármestere volt. Később gazdasági munkakörben dolgozott. 1927-ben a Nyugat irodalmi pályázatán díjat nyert. Novellái a Nyugat, az Eletünk, a Válasz és a Soproni Szemle hasábjain jelentek meg. (Sz.K.I.)

Molnár Sándor (Hódmezővásárhely, 1856. jún. 29.—?) tanár. Iskoláit szülővárosában, a bölcsészetet a bp.-i egyetemen végezte. 1878-tól 1880-ig már Kméten tanított, közben megszerezte a tanári és lelkészi okleveleket. 1880-tól a bp.-i ref. főgimnáziumban tanár, 1897. szept.-től igazgató. Tagja volt az országos tanáregyesületnek, a Duna-melléki ref. lelkészértekezletnek, az országos ref. tanáregyesületnek, a Bethlen Gábor Körnek, a magyaro.-i reformátusok egyetemes tanügyi bizottságának és a ref. ifjúsági egyesületnek. Az 1894. évi XXVII. törvénycikk megalkotásakor a bp.-i ref. főgimnázium, a kméti jogakadémia és a nagykőrösi tanítóképezde érdekeit képviselte. Cikkei és tanulmányai országos és helyi egyházi lapokban jelentek meg. (Sz.T.)

Molter Károly (Óverbász, 1890. dec. 2.—? , 1981.) erdélyi magyar író. 1904-től 1908-ig a kméti ref. gimn.-ban tanult. Tibold Márton c. önéletrajzi regényében (Bp., 1937) kméti élményeiről is ír. (Sz.K.I.)

Moór Emánuel (Kecskemét, 1863. febr. 19.—Mont Pélerin sur Vevey [Svájc] 1931. okt. 20.) zongoraművész, zeneszerző. Alsóbb iskoláit szülővárosában, zenei tanulmányait Bp.-en és Bécsben végezte, majd a szegedi konzervatórium tanára lett. 1885-1887 között Amerikában, Angliában és Németo.-ban hangversenyezett. Lili Lehmann énekesnő zongorakísérőjeként beutazta a fél világot. 1888-ban Angliába költözött. Nevéhez fűződik az ún. Duplex-Coupler Grand Piano-forte, más néven Pleyel-Moór zongora megszerkesztése. E hangszert feleségével, Winifred Christie zongoraművésznővel 1928-ban Bp.-en is bemutatták. — Kompozíciói: 3 opera (Die Pompadour, Andreas Hofer, Hochzeitsglocken), 8 szimfónia, misék, zenekari szvitek, hegedűversenyek, 3 zongoraverseny, 7 hegedűszonáta. — ír. KL 1880. aug. 29.; PN 1968. ápr. 11. (Sz.T.)

Móra Ferenc (Kiskunfélegyháza, 1878. júl. 19.—Szeged, 1934. febr. 8.) író. 1897-ben mint félegyházi gimnazista Kméten szavalta el Katona József emlékezete c. ódáját. 1926-ban A mester leveleiből, 1930-ban Kopolyakút c. írásával emlékezett Katonára. Többször szerepelt a Katona József Körben. Élete utolsó hónapjaiban Katonáról írandó regényhez gyűjtött anyagot, evégett hosszabb időre Kmétre szándékozott jönni, ebben azonban betegsége, halála meggátolta. — ír. Orosz László: M.F. és Katona József, It 1981. (O.L.)

Móricz Károly; sepsiszentgyörgyi (Párizs, 1864. ápr. 1.—Bp., 1940. márc. 31.) jogakadémiai tanár, jogi író. A bp.-i egyetemen szerzett jogi oklevelet. Nagyenyeden és Nagyszebenben pénzügyi fogalmazóként kezdte pályáját. 1892-től 1917-ig Kméten volt jogakadémiai tanár. Cikkei, tanulmányai a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapokban, a jogakadémia évkönyveiben, a Kecskemétben, a Kecskeméti Lapokban, valamint jogi és pedagógiai szaklapokban jelentek meg. — F.m. Az elméletileg legtökéletesebb pénz, Nagyszeben, 1892; A legcélszerűbb alkotmány, uo., 1892; Az újabb egyházpolitikai küzdelmek..., Kecskemét, 1895; A jogi szakoktatás szervezése Magyarországon, Bp., 1898. (Sz.KI.)

Móricz Zsigmond (Tiszacsécse, 1879. júl. 2.—Bp., 1942. szept. 4.) író. A két vh. között többször megfordult Kméten. 1924-ben a kméti színügyi bizottság nem engedélyezte Búzakalász c. színdarabjának bemutatását, a Kecskeméti Lapok azonban kiállt az író mellett. Kmét vendége volt 1926-ban a m. gyümölcs napján. Az első Hírős Hét előtt, 1934. júl.-ban rádióbeszédet mondott Kmétről. 1935-ben parcellát vásárolt Kisnyírben, többek társaságában azzal a szándékkal, hogy írótelepet hoznak létre. 1936-ban a Katona József Társaság vendége volt. Többször írt Kmétről. (A magyar gyümölcs nemzeti kincs, 1926; Szóló szőlő, csengő barack, mosolygó alma, 1932; Idegenek a pusztán, 1933; Gyümölcs Eldorádó, 1934; Séta az ország legszebb piac útján, 1934. stb.) — ír. Heltai Nándor: „Az Alföldet csak a gyümölcs állíthatja talpra", M.Zs. és Kecskemét, Kiskunság 1967. okt. (Sz.K.I.)

Murai Károly; írói név 1878-tól, Kovács László (Kecskemét, 1857. aug. 12.—Bp., 1933. febr. 25.) író, újságíró, szerkesztő. Középiskolai tanulmányait Kméten és Pozsonyban végezte, majd Bp.-en jogot tanult. 1878-ban a Független Hírlap, majd a Kitartás, az Arad és Vidéke, a nagyváradi Szabadság és a Pesti Hírlap munkatársa. 1889-től a Mátyás Diák c. élclap szerk.-je. Tárcái, elbeszélései más lapokban és évkönyvekben is megjelentek. Megyei Lapok címmel 1881-ben társadalmi és szépirodalmi hetilapot szerk. Kméten, de csak két száma jelent meg. Népszerűek voltak regényei, elbeszélései, ifjúsági regényei. Vígjátékait többnyire a Nemzeti Színházban adták elő. Huszárszerelem c. sikeres darabját Bécsben, és Berlinben is bemutatták. Gyakran előadták darabjait műkedvelő előadásokon is. — F.m.: Virágfakadás (vígjáték), Bp., 1889; Huszárszerelem, uo., 1891; Ejnye be jó (adomák), uo., 1895; Komédiás Palkó (ifj. regény), uo., 1895; Derűs históriák, uo., 1896; Bandi és egyéb apróságok (elb.), uo., 1897; Víg történetek (novellák), uo., 1899; A párizsi baba (színdarab), uo., 1901; Eljegyzés menyasszony nélkül (elbeszélések), uo., 1908. —ír. K, 1890. 47. sz., Váry István: Emlékezzünk régiekről, Kecskemét, 1938. (Sz.K.1.)

Muraközy Gyula (Bp., 1892. máj. 13.—Bp., 1961. aug. 31.) ref. lelkész, író, műfordító, szerkesztő. Tanulmányait a bp.-i ref. gimnáziumban, majd a ref. teológiai akadémián és a franciao.-i Montaubanban végezte. Töröko.-i és nyugat-európai tanulmányútja után a bp.-i Kálvin téren volt segédlelkész. 1918-tól Kméten lelkész. 1918 telén a magyar o.-i protestáns egyházak küldötteként hivatalos úton volt Genfben és Lausanne-ban. 1923-ban Franciao.-ban, 1928-ban az Egyesült Államokban töltött hosszabb időt. Tagja volt Kmét th. bizottságának és elnöke a főgimnáziumi igazgatótanácsnak. Jelentős része volt a Protestáns Egyesület munkájában. 1932-től Bp.-en, a Kálvin téren volt lelkész. A Dunamelléki Ref. Egyházkerületben 1936-ban tanácsbíró, 1937-ben és 1939-ben zsinati rendes tag, 1946-ban főjegyző volt. 1955-ben nyugalomba vonult, de 1957-től ismét a Kálvin téren lett lelkész. 1957-től haláláig a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára volt. 1933-34-ig szerk. a Református Élet c. lapot. Szerk.-je volt a Reformátusok Lapjának, a Református Figyelőnek, 1945-től az Élet és Jövő, 1957-től a Hungarian Church Press c. lapnak, felelős kiadója a Theológiai Szemlének. Számos prédikációs és imádságoskönyve, verseskötete jelent meg. írt regényeket, elbeszéléseket és színdarabokat is. — F.m.: Este az erdőn (versek), Kecskemét, 1921; Socialismus, zsidókérdés, katholicismus és a magyar jövő, uo., 1922; A prédikátor könyve, uo., 1929; Éjféli beszélgetés, uo., 1932; Az ébredő föld (regény), Bp., 1933; Titkok (novellák), uo., 1940. — ír. KNKN 1922; Theológiai Szemle 1961. (Sz.K.I.)

Muraközy Imre (Kecskemét, 1838. jan. 3.—Kecskemét-Szikra, 1909. aug. 22.) szőlő- és gyümölcstermelő, gazdálkodó. Elemi iskoláit Kméten végezte. A gimnáziumot Pesten kezdte el, de egy év után abbahagyta tanulmányait. 12 éves korától özvegy édesanyjának segített a tanyai gazdaságban. 26 éves korában feleségül vette a vagyonos családból származó kméti Lakatos Terézt. 1867-ben elvállalta a városhoz tartozó Szikra pusztán a pusztabírói állást. 1871-ben a mai Lakitelek-Tőserdő közelében 65 hold földet vásárolt. A környéken akkor még csak gyenge legelők és árterek voltak. 1872-ben 12 hold szőlőt és gyümölcsöst ültetett; pusztabírói állását felmondva, csak a gazdálkodással foglalkozott. A szőlő és gyümölcs mellett zöldséggel is kísérletezett, nagyban termelt burgonyát, káposztát, majd dohányt is. Volt szárazmalma és ő volt az első cséplőgéptulajdonos a környéken. Tanyáján téglaégetőt, pálinkafőzőt, bognár- és kovácsműhelyt is épített. Részt vett a Tisza-szabályozási munkákban. A Kecske-Kecskeméti Árvízmentesítő Társaság őt bízta meg a közeli belvízlevezető csatorna megépítésével. Jelentős szerepe volt abban, hogy a század utolsó éveiben a szikrai határban megnőtt a szőlőtelepítési kedv. Szorgalmazta a parcellázásokat, mert az öröktulajdont alkalmasabbnak látta az intenzív és nagyobb befektetést igénylő gazdálkodásra, mint a bérletet. Elképzeléseit támogatta Kada Elek polgármester és Muraközy János tanácsnok. Egyik kezdeményezője volt a szikrai városi szőlőtelep létrehozásának, amely 1895-ben már 160 holdas területen működött. Terményeivel számos kiállításon vett részt, több első díjat nyert. — ír. KL 1909. aug. 25.; Kiss Albert: Idősb M.I. 1838-1909, Kecskemét, 1935. (Sz.K.I.)

Muraközy János (Kecskemét, 1824. febr. 8.—Kecskemét, 1892. szept. 2.) festő, városi tanácsnok. Elemi és középiskoláit Pesten és Kméten végezte. A kméti ref. főiskolán jogásztársa és barátja volt az itt diákoskodó Jókai Mórnak. Együtt rajzoltak, festegettek. M. J. nagy hatással volt a szelíd lelkű, gyenge fizikumú ifjú Jókaira. Jókai róla mintázta A tengerszemü hölgy c. regényének gerillahadnagyát. M. a festészetet választván hivatásnak Pesten beiratkozott Marastoni Jakab festészeti akadémiájára. Édesapja halála miatt azonban kénytelen volt tanulmányait abbahagyni, s hazajött Kmétre a gazdaságot rendbehozni. 1847-ben letette ügyvédi vizsgáit, majd 1848 elején ismét Pestre ment, hogy folytassa festészeti tanulmányait. A márciusi forradalom kitörésekor megint hazajött. Előbb mint nemzetőr százados, később mint gerillakapitány, végül pedig mint honvédszázados harcolt a világosi fegyverletételig. Bujdosnia kellett. Egy ideig Marastoni, egykori tanára bújtatta, majd Bécsbe menekült. Beiratkozott a híres festő, Kari Heinrich Rahl iskolájába. Két évet töltött itt Than Mór és Lötz Károly társaságában. 1853-ban hazajött. Itthon elfogták, és Pestre, az Újépületbe hurcolták; pár hónapi vizsgálati fogság után szabadult. 1855-ig gazdálkodással és titokban arcképfestéssel foglalkozott. 1855-ben a város szolgálatába lépett: először árvapénztárnok volt, majd törlesztési pénztárnok. 1867-ben hivataláról lemondott, mivel a takarékpénztárhoz pénztárnoknak választották meg. 1878. nov. 14-én került ismét a városhoz, gazdasági tanácsnoknak választották. 1892-ig viselte ezt a hivatalt. Jelentős szerepe volt a városkörnyéki szőlő- és gyümölcskultúra kialakításában. Tanácsai alapján kezdte meg a város a szikrai puszta parcellázását és ott a később híressé vált városi szőlőtelep létesítését. M. keresztülvitte, hogy a város birtokait a nagybérlők helyett kisebb parcellákban kisgazdáknak adták ki haszonbérbe. Festményeit 1914-ben állították ki Kméten. Munkái: portrék, a Fésülködő nő, Guerilla kapitány búcsúja, A háborgó tenger stb. A Nemzeti Galéria Önarcképét őrzi. — ír. KNKN 1891; KKN 1936. (PF.M.)

Muraközy József (Kecskemét, 1820. dec. ?—Kecskemét, 1908. júl. 28.) ügyvéd. Középiskoláinak elvégzése után jogot tanult, az 1840-es évek elején ügyvédi diplomát szerzett. Mint nemzetőr főhadnagy küzdötte végig a szabadságharcot. Az elnyomatás évei alatt gazdálkodott. 1861-ben a Pest megyei bírósághoz került. A bíróságok átszervezésekor, 1871-ben visszavonult birtokára. A ref. egyháznak hosszú időn át volt presbitere, a ref. főgimnázium igazgatótanácsának tagja. A ref. főgimnázium és jogakadémia számára „Muraközy-alapítvány"-t hozott létre. — ír. KL 1908. 174. sz. (PF.M.)

Muraközy Sándor (Kecskemét, 1854. nov. 5.—Kecskemét, 1896. febr. 20.) mérnök. Elemi és gimnáziumi tanulmányait a kméti ref. elemiben és főgimnáziumban, műszaki tanulmányait a bécsi műegyetemen végezte. Mérnöki diplomáját a bp.-i műegyetem által honosíttatta. 1878-tól 1881-ig magánmérnökként úrbéri felméréseket végzett az Óbudai-visegrádi koronauradalomban. 1881-1889 között folyammérnök volt a békésgyulai és bp.-i folyammérnöki hivatalnál és Pozsonyban a Duna-szabályozás művezetőségénél. 1889. márc. 26-án választották meg Kmét város főmérnökévé. 1891. jún. 9-én Kméten létrehozták a Mérnöki Hivatalt, amelynek szintén ő lett a főmérnöke. — ír. KNKN 1892. (P.F.M.)

N

Nagy Gábor -> Takács Ádám

Nagy György (Ákos [Szilágy vm.|, 1894. júl. 30.—Kecskemét, 1970. okt. 27.) bőrgyógyász szakorvos. A zilahi ref. Wesselényi Kollégiumban érettségizett 1913-ban. A kolozsvári egyetemen kezdte meg orvosi tanulmányait. Első éves orvostanhallgató korában, az I. vh. kezdetén sorozták be katonának. A Monarchia összeomlásának híre Olaszo.-ban érte. Innen tért haza Kolozsvárra 1918. dec.-ben. Orvossá már Bp.-en avatták 1921-ben. 1920-1922 között segédorvos volt a gyöngyösi Alapítványi Kórházban. Ezután a Kolozsvárról Szegedre helyezett egyetemi bőrklinikán tanársegéd lett. 1926-ban tette le szakvizsgáját bőr- és nemibetegségek szakból. 1926-ban került Kmétre. Itt eleinte városi orvosként dolgozott. Nevéhez fűződik a bőr- és nemibeteg gondozó intézet létrehozása, mely 1928. aug. 21-én kezdte meg működését. Ennek az intézetnek volt vezető főorvosa 1951. febr.-ig. Közben 1927-ben törvényszéki orvosi vizsgát tett, és szintén 1951-ig a kméti törvényszék állandó orvosszakértőjeként működött. Rövid ideig tanított a jogakadémián mint a törvényszéki orvostan tanára. A II. vh. alatt többször behívták katonának.

Kmét város kiürítésekor a honvédkórház bőrgyógyász főorvosaként Bp.-re vezényelték, ahonnan 1945. jan. 26-án gyalogosan tért haza, és saját rendelőjében folytatta a gondozói munkát, mert az egészségházat bombatalálat érte. 1951-ben koholt vádak alapján 4 havi börtönbüntetésre ítélték. Állásából felfüggesztették, és lehetetlenné tették számára munkája itteni folytatását, ezért Baján, Csongrádon, majd Kiskunfélegyházán helyezkedett el. 1954-ben tért vissza Kmétre, régi munkahelyére, a gondozóintézetbe, de már nem vezetőként, hanem beosztott szakfőorvosként. Korábbi lendülete megtört, a megaláztatás terhe élete végéig nyomasztotta. Számos tanulmányt írt szakfolyóiratokba, egészségügyi témájú cikkei a helyi lapokban láttak napvilágot. Több cikkében foglalkozott egy új közkórház felépítésének szükségességével. Még 1968-ban megírta Kmét város Egészségvédő (Nemibeteggondozó) Intézetének történetét (kézirat). (PF.M.)

Nagy Ferenc (Sepsi-Gidófalva, 1842. jan. 28.—Kecskemét, 1899. jan. 2.) tanár, író. Nagyenyedi gimnáziumi és kolozsvári jogi tanulmányai után a pesti teológiai akadémián tanult, majd két esztendőt az edinburghi egyetemen töltött. 1871-ben a pesti felső leányiskolában, 1872-73-ban a pesti ref. főgimnáziumban tanított. 1873 . jún. 11-től a kméti ref. kollégiumban a bölcselet, hittan, latin és magyar nyelv tanára. Cikkei a Kecskeméti Lapokban, a ref. főgimn. értesítőiben és a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapokban jelentek meg. — F.m. A bölcsészet története kezdettől mostanig. Kecskemét, 1877. — ír. Arany Gusztáv: N.F., Ref. Gimn. Ért. 1929/30. (Sz.K.I.)

Nagy István (Kecskemét, 1781. márc. 2.—Cegléd, 1831. aug. 31.) tanár, ref. lelkész. Középiskolai tanulmányait Kméten, felsőbb iskoláit Debrecenben végezte. 1807-től a mezőtúri ref. iskolában tanított, 1809-től a kméti ref. kollégiumban. 1830-ban Cegléden lett ref. lelkész, de ottani működése rövid ideig tartott, az 1831. évi kolerajárvány áldozata lett. Kméti évei alatt állította össze a helyi művelődés- és irodalomtörténet számára ma is nélkülözhetetlen munkait, 54 kméti írót bemutató írását és a ref. kollégium történetét. — F.m. Érzékeny indulatoknak kifejezései, Selmecbánya, 1815; Szabados Kecskemét Városában született, vagy lakott íróknak Nevei, és tudva lévő Munkái, Tudományos gyűjtemény, 1823., VI; Kecskeméti Helikon, vagy A Helvétziai Vallástételt követő Ketskeméti Oskola Történeteinek ... elő adása, Kecskemét, 1825 (Kézirat a kecskeméti ref. egyház könyvtárában és az OSZK-ban). — ír. KL 1872. okt. 20; Orosz László: N.I. rektor professzor, az iskola történetének első krónikása, K.J. Gimn. évk., 1989. (Sz.K.I.)

Nagy Lajos (Kecskemét, 1819. aug. 16.—Kecskemét, 1886. júl.18.) polgármester. 1851-1856 között városi tanácsnok, majd ügyvéd, a városi képviselőtestület tagja. 1867. máj. 15-től Kmét város polgármestere 1872. ápr. 2-ig. 1868-ban tagja volt a Demokrata Kör választmányának. Cikkei jelentek meg a Kecskeméti Lapokban. (P.F.M.)

Nagy Lajos (Kecskemét, 1857. máj. 12.—?) tanító, ref. lelkész. Iparoscsaládból származott. A középiskolát Kméten végezte, majd a pesti ref. teológia hallgatója volt. 1879-ben Veresegyházán nevelő és segédlelkész, 1880-tól Baranyában és Szabolcsban káplán. 1885-ben Kméten segédlelkész. 1886-ban Váradra, majd Soltra ment, végül 1895-ben Szeghalomra hívták lelkész-tanítónak, s megválasztották ipariskolai igazgatónak is. — M. A nazarenusok Baranyában, Vörösmarty, 1883. (Sz.T.)

Nagy József (?—?) ref. kollégiumi tanár Kméten. Számológépet talált föl az elemi iskolák számára, ezért 1865-ben szabadalomért folyamodott (Ungarischen Nachrichten 1865. 173. sz.). (Sz.K.I.)

Nagy Mihály (Tolna, 1860. jan. 8.—?) törvényszéki bíró, ogy.-i képviselő. A gimnáziumot Pécsett és Kméten, a jogot Bp.-en végezte. 1886-tól Pest megyei közigazgatási gyakornok, majd tb. aljegyző lett. Ügyvédi diplomájának megszerzése után 1888-ban az Igazságügymin. -ban volt segédfogalmazó. 1889-ben Kmétre került, először alügyésszé, 1894-ben törvényszéki bíróvá nevezték ki. 1896-ban szabadelvű programmal került be a parlamentbe Kmét képviselőjeként. 1901-ben újra megválasztották. írásai jelentek meg a Kecskeméti Lapokban és a Büntetőjog Tárában. 1897. febr. 28-tól szerk. a Kecskeméti Lapokat, 1900-tól melléklapját, a Kecskeméti Friss Újságot. — ír. Függetlenség 1902. 8., 9. sz.; VÚ 1902. 16. sz. (PF.M.)

Nagy Pál (Kecskemét, 1866. jún. 29.—Kecskemét, 1913. máj. 13.) erdész. A kméti ref. gimnáziumban, majd a Selmecbányái erdészeti akadémián tanult. 1890-ben gr. Csáky Albin helcmanóci birtokán lett gyakornok. Ezután dolgozott Szatmáron, a kultúrmérnökségen, Máramarosszigeten, Dolhán, 1894-től gr. Khuen-Héderváry birtokán mint erdészeti ellenőr. 1896-ban gr. Vigyázó Sándor csabonyi birtokán volt főerdész, majd Lippán és Mezőhegyesen dolgozott. 1911-ben hívta haza szülővárosa a megüresedett főerdészi állás betöltésére. — ír. KNKN 1914. (PF.M.)

Náray Dávid (Szombathely, 1778. márc. 28.—Kecskemét, 1850. márc. 25.) piarista tanár. A kegyesrendiek több gimnáziumában tanított, így Kméten is, ahol mint vicerektor halt meg. Munkáit latin nyelven írta és jelentette meg. (Sz.T.)

Návay István -> Novomeszky István

Nemes András (?, 1760—Kecskemét, 1844. márc. 13.) ügyvéd, színész. 1780-ban csatlakozott Kelemen László színjátszó társulatához. 1792-től Kméten ügyvéd. Az 1810-es években az ún. Kanalas-társaság elnöke, emiatt összeesküvés gyanújába keveredett; az mentette meg, hogy nem vették komolyan, „valóságos bohócnak" tartották. Az igazi magyar nemes c. műve nevének föltüntetése nélkül 1829-ben jelent meg. Korábbi versei kéziratban maradtak. — ír. Joós Ferenc: A vándorszínészettől az állami színházig, Kecskemét, 1957. (Sz.K.I.)

Nemes Gusztáv (Bp., 1871.— Kecskemét, 1919. nov. 21.) tanár. 1902-től a kméti reáliskola tanára volt. A Tanácsköztársaság idején Bp.-ra utazott, amikor Lajosmizsénél Héjjas Iván különítménye feltartóztatta a vonatot és több személyt leszállítottak. N.G. tiltakozott az eljárás ellen, mire őt is leszállították és kivégezték a belsőnyíri tanyákon. (Sz.K.I.)

Nemes Marcell (Jánoshalma, 1866—Bp., 1930. okt. 28.) műgyűjtő, műkereskedő. 1911-ben 79 képből álló gyűjteményt ajándékozott a kméti városi múzeumnak, megalapítva ezzel a múzeum képtárát. Az 1911. máj. 20-án kelt alapítólevélben a nemes gesztust a művészet decentralizálásának és a művek közkinccsé tételének fontosságával indokolta, s honorálni kívánta a város müvészetpártolását. Az adományozás egyik feltétele volt, hogy a képzőművészeti gyűjtemény fejlesztésére évi 3000 koronát fordítson a város. Az 1911. máj. 31-én megtartott városi közgyűlésen N.M.-t a város díszpolgárává választották. A gyűjtemény raktározása és kiállítása sokáig gondot jelentett, egy részét 1924 nyarán, a Városi Múzeum akkor megnyílt vasútkerti épületében mutatták be először. Ugyanitt — a Katona József Múzeumban — 1971-ben és 1973-ban rendeztek kiállítást a hagyaték anyagából. — ír. K 1911. márc. 7; KL 1917. jan. 12; KK 1930. okt. 30; Csikós Tóth András: Egy képzelt látogatás a kecskeméti Képtárban, Hajnalodik 1942; Sümegi György: Festészetünk a századfordulón, Kiállítás N.M. hagyatékából (katalógus), Kecskemét, 1971; Sümegi György: N.M., a műgyűjtő = Cumania III., 1975. (Sz.K.I.) Nemesszeghy Lajosné Szentkirályi Márta (Bp., 1923. márc. 17.—Kecskemét, 1973. júl. 13.) ének- és zenetanár, érdemes művész (1972). A bp.-i Áll. Tanítóképző Intézetben nyert oklevelet 1942-ben. Később a Pedagógiai Főiskola levelező tagozatán ének-zene tanári képesítést szerzett. 1942. szept. l-jén került Kmétre, a Ref. Tanítóképző Intézetben lett gyakorlóiskolai tanító. 1950-ben Kméten megszervezte az első, Kodály szellemében tanító ének-zenei ált. iskolát. Ebből fejlődött ki a Kodály Zoltán Általános Iskola és Gimnázium. Az iskolának 1952-től haláláig volt igazgatója. Tankönyvet írt, tagja volt az Énekzene Tanítása szerkesztőségének. Részt vett a nemzetközi Kodály Szeminárium szervezésében (1970, 1972). Előadó volt az International Society for Music Education Interlochenben (USA, 1966) és Moszkvában (1970) tartott kongresszusán. 1962-től tagja volt a városi tanácsnak, négy éven keresztül a művelődési állandó bizottság elnöki teendőit látta el. Számos kitüntetést kapott. — ír. Fasang Árpád: Portré, Muzsika 1972. 6. sz.; Búcsú N.L.-né-tól (Kodály Zoltánná és Szőnyi Erzsébet nekrológja), Muzsika 1973. 9. sz.; PN 1973. 164. sz. (PF.M.)

Nemesszegi István, Nemesszeghy, nemesszeghi (?—?) tanár, zeneszerző, N. Lajos apja. 1883-ban került Kmét-re, az állami főreális-kolában tanított, majd magán-zeneiskolát vezetett. Dalokat és színdarabokhoz zenét írt. A Pesti Hírlap állandó zenekritikusa volt. Jubileumi indulója és tornaverseny indulója (Hornyik József szövegével) nyomtatásban is megjelent. (Sz.K.1.)

Német Dániel (?—?) gyorsíró és lapszerkesztő. 1874. ápr. 5-én ő alapította a Kecskeméti Gyorsíró Egyesületet. Szerk. a Kecskeméti Gyorsírászati Lapokat és 1879. ápr. 30-tól 1880. aug. 31-ig a Kecskemét c. lapot. (Sz.K.I.)

Német Károly (?, 1873.—?, 1931) piarista tanár. 1899-től 1912-ig magyar-latin szakos tanár Kméten. A piarista gimnáziumban működő szavaló-, majd önképzőkör vezetője. A kméti piarista diákszínjátszás irányítója, az iskoladráma-reneszánsz elindítója. Ő vitte színre Dugonics András: Tár házi c. darabját 1908-ban és Simái Kristóf: Váratlan vendég c. darabját 1909. ápr. 24-én diákjaival a Katona József Színházban. 1912-ben Bp.-re helyezték. — ír. Holczer József: Adatok a Kecskeméti Piarista Gimnázium színjátszásához, Levéltári Füzetek IV, Kecskemét, 1989. (PF.M.)

Német László (Kecskemét, 1866. jan. 10.—Bp., 1930. ápr. 8.) gyógypedagógus. Középiskolai tanulmányait Kméten végezte. 1887-től a bp.-i ref. teológia hallgatója volt, majd nevelőként dolgozott a Bónis és a Szentimrey családoknál. A váci ref. egyház hitoktatójaként ismerkedett meg a siketnémák tanítási módszerével. 1895-ben tanári oklevelet szerzett, és a váci siketnéma intézet tanára lett. 1900. aug. 3-án megbízást kapott a siketnémák kecskeméti intézetének megszervezésére. 1900. szept. l-jén megnyílt az intézet két első osztállyal. 1901. jan. 5-én 11 vak növendék mesterségre való oktatása is megkezdődött. Az intézet munkáját segítette a Siketnémákat Gyámolító Egyesület Kecskeméten és a Kada-alapítvány. N.L. a kméti iskolaszék tagjaként is tevékenykedett. Cikkei több szakfolyóiratban megjelentek. 1899-ben Váradi Zsigmonddal megalapította a Gyógypedagógiai Szemlét, amelynek felelős szerk.-je volt. 1906. jan. 1-től 1908. júl. 31-ig szerk. a Magyar Siketnéma Oktatás c. folyóiratot. — M. ABC és olvasókönyv az elemi beszédtanítás szolgálatára a siketnémák iskoláinak I. osztálya számára, Bp., 1902. (Váradi Zsigmonddal). — ír. KNKN 1906, 1910, 1914. (Sz.K.I.)

Németh Antal (Bp., 1903. máj. 19.—Bp., 1968. okt. 28.) rendező, író, színigazgató. 1957-től 3 színiévadot töltött rendezőként Kecskeméten. (Sz.T.)

Németh László (Kecskemét, 1892. dec. 7.—Szovjetunió, 1937. jún. ?) kommunista vezető. Ácsmesterséget tanult. Az I. vh.-ban Galíciában orosz fogságba esett. Tagja lett a bolsevik pártnak. 1918 végén került haza Kmétre. Tagja lett a munkástanácsnak. Vezető szerepe volt a katonaságnál 1918. dec.-ben alakult első kommunista szervezet létrehozásában. 1919. márc. 26-án Buday Dezső és Richter Ármin mellett tagja lett a 3 tagú kméti direktóriumnak. Az ápr. 7-i választásokon a munkástanács és az intéző bizottság tagjává választották. A Tanácsköztársaság bukása után előbb a román megszállás alatt levő Baján dolgozott, majd Bécsbe emigrált. 1922-ben családjával együtt Moszkvába került. A törvénysértések áldozata lett. — ír. Békevári Sándor: Egy kecskeméti forradalmár nyomában, PN 1965. márc. 25. (PF.M.)

Németh László (Nagybánya, 1901. ápr. 18.—Bp., 1975. márc. 3.) író. 1932-ben került kapcsolatba Kméttel: Tanú c. folyóirata a Tóth László vezette Részvény Nyomdában készült. Itt adták ki Ember és szerep (1934), Kisebbségben (1939) és Téli hadjárat (1940) c. művét is. Megismerkedett a kméti szőlő- és gyümölcskultúrával, s a Kertmagyarország eszméjének meghirdetésekor Kmétet példaként tartotta számon. Ember és szerep c. művének honoráriumaként parcellát vásároltak számára Kisnyírben, a tervezett „írótelepen". Több előadást tartott a városban, cikkei jelentek meg a Kecskeméti Lapokban. — F.m. Kecskemétről: Kecskemét= Kiadatlan tanulmányok, Bp., 1968. II. 435-439. — ír. Saskői Zoltán: N.L. és Tóth László barátsága, Fo 1984. 11. sz. (Sz.K.I.)

Némethy György (?—?) színigazgató. 1877-78 és az 1878-79-es színházi évad színigazgatója volt Kméten. Ő maga és felesége is kiváló színész volt. Társulatában játszott Szigligeti József és felesége Pálmai Ilka is. Sok klasszikus darabot játszottak: Ármány és szerelem, Képzelt beteg, A fösvény, Racine: Phaedrája, Stuart Mária, a Velencei kalmár, Othello, Bánk bán. Helyi szerzőktől is játszottak: Tassy Pál: Kosa Modol, Virányi Ignác (reáliskolai tanár): Ármány és becsület c. darabjait. Színtársulatában Jászai Mari is fellépett itt tartózkodásuk alatt, 1879. márc. 9-én és mára 11-én. — ír. Joós Ferenc: A vándorszínészettől az állami színházig, Kecskemét, 1957. (EF.M.)

Neumann Ferenc (Kecskemét, 1898—?) színházi karmester, zeneszerző. Ismeretes munkái a Hazudik a muzsikaszó c. operett, amelyet 1922. jún. 9-én mutatott be a Budai Színkör és a Világok szerelme c. daljáték. Ez utóbbit Kecskeméten mutatták be 1923. febr. 3-án. (Sz.T.)

Nikó Lina (Kunszentmiklós, 1853. ápr. 10.—Bp, 1905. júl. 26.) színésznő. Zárdai növendékként a pécsi székesegyház kórusában énekelt. Elhatározta, hogy színésznő lesz. 1868. okt.-ben leszerződött Károlyi Lajos pécsi társulatához. Innen 1872-ben Szabadkára, majd 1875-ben Mosonyi Károlyhoz Szegedre szerződött. Ezt követően hosszú vidéki vándorlás kezdődött, melynek során többször is fellépett Kméten. (Sz.T.)

Noszlopy Gáspár (Vrácsik, 1820. aug. 27.—Pest, 1853. márc.3.) szabadságharcos. A szabadságharc előtt Somogy vm. marcali járásának szolgabírája volt. 1849-ben Kossuth Somogy és Tolna vm. kormánybiztosává és katonai parancsnokává nevezte ki. A szabadságharc leverése után is folytatta a gerillaharcot. 1850. ápr.-ban elfogták, de megszökött, és hosszas bujdosás után Kméten talált menedéket. Maga köré gyűjtötte a bujdosókat, Vasváry Ferenc kméti szabómester házában kezdtek szervezkedni. Azt tervezték, hogy az 1852-ben Kméten átutazó Ferenc József császárt elfogják, és az ecsedi láp nádasai közé rejtve addig el nem engedik, míg az 1848-as alkotmányt vissza nem állítja. Az összeesküvés azonban kitudódott, N.-t és társait elfogták. N.-t 1853. márc. 3-án Pesten az Újépület udvarán felakasztották, az összeesküvés többi tagját hosszabb várfogságra ítélték. — M. N.A. visszaemlékezései, Századok 1953. — ír. Vasváry Ferenc naplója, KK 1922. 91, 94. sz.; Joós Ferenc: Ferenc József és az összeesküvők, PN 1968. aug. 7. (P.F.M.)

Novomeszky István; Návay (Nyíregyháza, 1909. dec. 22.—Kecskemét-Városföld, 1950. aug. 14.) futballista, városi adótiszt. Iskoláit Kméten végezte, a felsőkereskedelmi iskolában érettségizett. 17 éves korától a KAC (Kecskeméti Atlétikai Club) csapatában játszott, 1934-től 1941-ig profi futballista volt. Előbb Debrecenben a Bocskayban, majd Svájcban és Franciao.-ban játszott. A II. vh. véget, vetett profi futballista pályafutásának. A háború után visszakerült Kmétre, mint forgalmi adóhivatali tiszt dolgozott, újra a KAC-ban játszott máig is megmagyarázhatatlan, vasúti balesetnek föltüntetett tragikus haláláig. — ír. Szabó Tamás: Vonat elé lökték, mert ledöntötte a Rákosiszobrot? KL 1990. nov. 30. (Sz.T.)

Nyíri Károly (Szentes, 1845. dec. 9.—?) posta és távírda főtiszt. 1867-ben tette le a távírdatisztí szigorlatot. Dolgozott Újvidéken, majd Bp.-en a központi távírdahivatalnál. 1873-ban bízták meg a kméti távírdahivatal vezetésével. A bécsi világkiállításra a távírdaszak tanulmányozására küldték ki. A kiállításról írt jelentése a Távírászati Közlemények Tárában jelent meg, ahol később egyéb szakcikkei is napvilágot láttak. 1887-ben tette le a posta-tiszti vizsgát. A távírdának a postával még ugyanebben az évben történt egyesítése alkalmával az egyesített hivatal vezetésével bízták meg. — ír. KNKN 1892. (EF.M.)

Nyíry Lajos (Kecskemét, 1872. ápr. 11.—?) hírlapíró, szerkesztő, Ny. Dániel ügyvéd fia. Középiskolai tanulmányait Kméten, Oravicán, Szentesen és a bp.-i ref. gimnáziumban végezte. A bp.-i egyetemen jogot végzett, ügyvédként kezdett dolgozni. A fővárosban kezdte hírlapírói és szerkesztői pályáját, majd Gödöllőre költözött, és a helyi lapot szerk. Közgazdasági cikkeket, költeményeket, elbeszéléseket írt a fővárosi lapokba különféle álneveken. 1898-ban megindította a Magyar Krónika c. irodalmi és művészeti képes hetilapot, amely később havi folyóiratként jelent meg. 1900 elején felkérték a Gödöllő és Vidéke c. járási hivatalos lap szerkesztésére. Szerk. a Hatvan és Vidéke, valamint az Aszód és Vidéke című lapokat. (Sz.K.I.)

Nyúl Tóth Pál (Kecskemét, 1881. jan. 10.—Kecskemét, 1943. jan. 10.) városi tanácsnok, h. polgármester. Középiskoláit a helybeli kegyesrendi főgimnáziumban, jogi tanulmányait pedig a ref. jogakadémián végezte. Jogi doktorrá 1908-ban avatták a kolozsvári egyetemen. Katonai szolgálati idejének letöltése után Olaszo.-ban tett tanulmányutat. Hazatérve ügyvédjelöltként dolgozott, munkatársa volt a helyi lapoknak. 1907. jún. l-jén lépett városi szolgálatba mint napidíjas fogalmazó, 1909-től a pénzügyi osztályon lett fogalmazó, 1911-ben az építési ügyosztályon a földrengéssel kapcsolatos segélyezési és kölcsönosztó bizottság jegyzője. 1913. okt.-ben választották meg városi jegyzővé. 1914-ben a polgármester megbízásából Németo.-ban a városok szabályozási rendszerét tanulmányozta. Az I. vh.-ban 1915. mára 30-án hadifogságba került, 1920. nov. 24-én tért haza. Tiszteletbeli főjegyzővé történt kinevezésének híre (1920. jan.) a hadifogságban (Vlagyivosztokban) érte. Hazatérése után a kulturális ügyosztály vezetésével bízták meg. A tanítók pártfogója, a színészet lelkes támogatója volt. 1937. febr.-ban h. polgármesteri címet kapott. Vezetőségi tagja volt a Katolikus Egyletnek, az Emericanának dominusa, a Polgári Daloskörnek elnöke. 1914-ben szerk. a Kecskeméti Naplót. Számos cikke jelent meg a helyi lapokban. — ír. KNKN 1922; KK 1943. 7. sz. (PF.M.)

O

Obernyik Károly (Kömlőd, 1815. okt. 22.—Pest, 1855. aug. 17.) író, tanár. A debreceni kollégiumban tanult, 1837-től Csekén Kölcsey unokaöccsének nevelője volt. Az 1840-es években tanítványával együtt Pesten élt. Megismerkedett Petőfivel és körével, tagja volt a Tízek Társaságának. 1850-ben a Nemzeti Színház drámabíráló bizottságának jegyzője, 1851-től a kméti ref. kollégium tanára volt. 1855-ben a kolera elől menekülve utazott Pestre, mégis a járvány áldozata lett, a Rókus-kórházban halt meg. 1844-ben a Főúr és pór c. drámáját akadémiai pályadíjjal jutalmazták, de a cenzúra nem engedte bemutatni. Khelonisz c. ógörög témájú és a halála miatt félbemaradt Brankovics György c. történelmi drámáját Kecskeméten írta. (Az utóbbit Bulyovszky Gyula fejezte be, Egressy Gábor dolgozta át, címszerepében aratta élete legnagyobb sikerét; Erkel Ferenc e darabból írta azonos c. operáját.) — Főbb m.: Főúr és pór, Buda, 1844; Örökség, Pest, 1845; Nőtelen férj, uo., 1846; Beszélyek (Abafi Lajos életrajzi tanulmányával), Bp., 1875; O.K. szépirodalmi összes munkái, I-IV uo., 1878-79. — ír. Luxemburger Irén: O.K. élete és munkái, Bp., 1929; Orosz László: Kecskemét irodalmi öröksége, Kecskemét, 1990. (Sz.K.I.)

Olgyai Ferenc (Jászberény, 1872. aug. 22.—Bp., 1939. febr. 17.) festőművész. Bp.-en és Münchenben tanult, majd Szolnokon a művésztelep tagja lett. Dolgozott a kméti művésztelepen is. Alföldi tájképeket festett. (Sz.K.1.)

Oppenheim Illés (Kecskemét, 18. sz. vége?—Kecskemét, 19. sz. eleje?) rabbi. — M. Predigt auf die Einweihung des israelitischen Tempels in Kecskemét (Beszéd a kecskeméti izr. templom fölszentelésére), Pest, 1818. (Sz.T.)

Orbán Nándor, vitéz (Kecskemét, 1873. szept. 14.—?) tanár. Iparoscsaládból származott. Iskoláit Kméten és Bp.-en végezte. 1892-ben tanítói, 1895-ben polgári iskolai tanári diplomát szerzett. 1896-ban Liptószentmiklóson kezdett tanítani. 1907-ben került Kmétre, a polgári leányiskolába. 1919-től az iskola és a hozzátartozó elemi leányiskola igazgatója volt. Kmét város th. bizottságának tagja és a Tűzharcosok kméti főcsoportjának tb. elnöke volt. írásai az iskola értesítőiben jelentek meg. (Sz.K.I.)

Oswald Gáspár; Ozvald (Iglau [Morvaország], 1719.—Vác, 1781. okt. 24.) építész. 1762-től a váci püspökség építészeti igazgatója. Tervei alapján épült 1774-1806 között a kméti Nagytemplom. (Sz.T.)

Ottó Sándor (Izsák, 1861. jún. 7.—Kecskemét, 1937. aug. 6.) városi mérnök. 1896-ban került Kmétre városi mérnöknek. 1917-ben főmérnökké, 1925-ben műszaki főtanácsossá lépett elő. 1927-ben, Kerekes Ferenc műszaki főtanácsos nyugalomba vonulása után vette át a mérnöki hivatal vezetését. 1930-ban vonult nyugalomba. Kallivoda Andor halála után elnöke volt a Magyar Mérnök- és Építészegylet kméti csoportjának, választmányi tagja a Kecske-Kecskeméti Ármentesítő Társulatnak, felügyelőbizottsági tagja a Pestmegyei Kőbánya és Útépítő Rt.-nak. Mint szakértő részt vett a városban történt minden jelentősebb építkezésben. — ír. KKN 1938. (P.F.M.)

Ollós Sarolta -> Eöllős Sarolta Ötvös Balázs; Kecskeméti Balázs (17.sz.) kméti ötvösmester. A millenniumi kiállításon szerepelt egy 1657-es dátummal ellátott, mesterjegyes pohara. (Sz.K.I.)

Ötvös Benedek (16.sz.) ötvösmester. Szegedről menekült Kmétre. Ötvös Sebestyénnel és Ötvös Imrével megalakította az ötvöscéhet, melynek céhszabályait 1557-ben a debreceni céh szabályai alapján készítették el. (Sz.K.1.)

P

Paál Árpád (Brassó, 1880— Nagyvárad, 1944) újságíró. 1902-03-ban a Kecskeméti Lapokat szerk. 1918-tól az erdélyi szellemi és politikai életben jelentős szerepet játszott, a román képviselőház tagja, több erdélyi lap szerk.-je volt. — F.m. Szellemi művelődésünk jövője, Székelyudvarhely, 1907; A politikai aktivitás rendszere (Kós Károllyal és Zágoni Istvánnal közösen írt röpiratkötetben), Kolozsvár, 1921; Emlékezések Kölcsey Ferencről, Brassó, 1939. (Sz.K.1.)

Pacsu Mihály (Kecskemét, 1845. —Kecskemét, 1931. máj. 22.) bankelnök, ügyész. Tekintélyes g. kel. kereskedőcsaládból származott. A gimnáziumot Kméten, Bp.-en és Késmárkon, a jogot a kméti jogakadémián végezte. Ügyvédi vizsgáját 1870-ben tette le. 1878-1900 között a város árvaszéki ügyésze volt. 1900-ban a Kecskeméti Kereskedelmi Iparhitelintézet és Népbank elnöke lett. Éveken át volt elnöke az Egyesült Gőztéglagyárnak és a Szőlő- és Gyümölcstermelő Szövetkezetnek. Nevéhez fűződik a Népbank palotájának felépítése. Az 1880-as évek óta tagja volt a város th. bizottságának, 1929. júl.-ban az új th. bizottságban az első 3 örökös tag egyike lett (Kiss Ferenc és Horváth Béla mellett). 60 esztendeig tagja volt a kaszinónak, hosszabb időn át elnöke is. — ír. KKN 1932. (PF.M.)

Pállya István (Léva, 1740. szept. 10.—Pest, 1802. ápr. 6.) piarista tanár, rendfőnök. A piaristák magyaror.-i rendfőnökeként Kméten járva, a Koháryak — mint alapítók — bevonásával kijavíttatta a kméti rendházat és templomot. (Sz.T.)

Pálmay Ilka; Petráss Ilona (Ungvár, 1859. szept. 21.—Bp., 1945. febr. 17.) színésznő. 1877-78-ban Némethy György társulatának tagjaként játszott Kméten. Népszínművekben és operettekben szerepelt, fölfigyeltek tehetségére, a fővárosi Népszínházhoz szerződtették. Vendégként később is föllépett Kméten. — ír. Joós Ferenc: A vándorszínészettől az állami színházig, Kecskemét, 1957. (Sz.T.)

Paltsó Károly - Bulcsú Károly

Pap János (Szeged, 1843. szept. 27.—Szeged, 1917. jún.4.) piarista tanár. Középiskolai tanulmányainak egy részét Kméten végezte. 1859. szept. 20-án Vácott belépve a rendbe, ismét Kmétre került tanulmányainak kiegészítése végett. A kméti piarista főgimnáziumban irodalmi kört alapított, ennek munkájárói a hetente megjelenő Kikelet Gyöngyei c. kézzel írott lapban számolt be. 1862-től az ország más rendi gimnáziumaiban tanított. Tankönyveket írt. 1878-ban a Kecskemét c. lap is közölte költeményeit. (Sz.T.)

Pápai János -> Lenthi János

Pápesch Mátyás (Kecskemét, 1779. okt. 20.—Léva, 1870. szept. 13.) piarista tanár. Tanulmányait szülővárosában végezte, 1801-ben Kméten volt tanár. 1802-től több piarista gimnáziumban tanított, illetve igazgató, házfőnök és lelkiatya volt. Néhány latin nyelvű alkalmi költeményt írt. (Sz.T.)

Papir Sándor (Kecskemét, 1877. febr. 25.—Újpest, 1911. dec. 9.) színész, színigazgató. 1900. ápr.-ban lépett a színi pályára. Vidéki (Makó, Debrecen, Szatmár, Eperjes, Pozsony) pályakezdés után 1907. okt.-ben a Király Színház tagja és csakhamar a bp.-i közönség kedvence lett. 1911 őszén megalapította az Újpesti Népszínházat, ennek bukását nem sokkal élte túl. (Sz.T.)

Papp György (Szatiszta [Macedónia], 1772.—Kecskemét, 1856. ápr. 11.) kereskedő. 1777-ben jött szüleivel Magyaro.-ra. Kunszentmiklóson telepedtek le. Tanulmányait Szabadszálláson kezdte, Bécsben, majd a kméti kegyesrendieknél folytatta, a bölcseletet Budán végezte. Ezután kereskedő lett. 1789-ben telepedett le Kméten. Nyelvészettel is foglalkozott. Becses könyvtárat hagyott hátra. — M. Görög olvasókönyv, Pest, 1844. — ír. Hajnóczy Iván: A kecskeméti görögség története, Kecskemét, 1939. (RF.M.)

Papp György (Kecskemét, 1868. aug. 15.—?) városi főkapitány. Iskoláit a helyi ref. népiskolában kezdte, a középiskolát részint a szegedi és kméti kegyesrendi, részint a ref. főgimnáziumban végezte. Jogot Kméten és Bp.-en hallgatott. 1892-ben Krassó-Szörény vm.-ben közigazgatási gyakornok, majd szolgabíró. 1893-ban hazajött, és a város szolgálatába állt. Előbb tb. aljegyző, majd tb. alkapitány lett. 1897-ben 4. aljegyzővé választották, s a polgármester mellé osztották be. 1903-ban 1. aljegyzővé lépett elő. (1894-ben feleségül vette Laukó Károly kméti ev. lelkész leányát.) 1906. jún. 3-án városi főkapitány lett. A rendőrség létszámának emelése, fölszerelése, oktatása és bérének emelése érdekében sokszor kemény harcot vívott, gondot fordított a lovasrendőrség fejlesztésére is. 1911-ben a földrengés alkalmával kifejtett tevékenységéért legfelsőbb királyi elismerésben részesült. A rendőrség államosításakor, 1920-ban nyugalomba vonult, ekkor a kormányzó kerületi rendőrfő-kapitányi címmel tüntette ki. — ír. KNKN 1907, 1910, 1912, 1922. (P.F.M.)

Papp Károly (Kisharta, 1832. okt. 31.—Bp., 1905. jan. 11.) ref. lelkész. 1850-től 56-ig Kméten, majd az utrechti és hallei egyetemen tanult. Előbb Nagykőrösön, 1859-től Kméten volt káplán. 1860-tól Kiskunhalason tanár, 1863-ban Pesten teológiai tanár, később több helyen lelkész. Cikkei jelentek meg a Kecskeméti Protestáns Közlönyben (1859-60), beszédei a Fördős Lajos szerkesztette Papi dolgozatok gyászesetekre c. gyűjteményben (Kecskemét, 1867). (Sz.T.)

Papp László (Kecskemét, 1857. okt. 17.—?) kántortanító. Középiskolai tanulmányait Kméten, a tanítóképzőt 1873-78-ban Csongrádon, 1879-80-ban Kiskunfélegyházán végezte. Közben segédtanítóként dolgozott Kónyban, Tatárszentgyörgyön és Tápiószentmártonban. 1881-ben Pápa-Teszéren, 1881. okt. 15-től Zalaszentgyörgyön tanított. 1882. okt. l-jétől a Zala megyei Nagykutas községi iskolájába nevezték ki. Cikkei a Néptanoda, a Magyar Állam, a Család és Iskola, a Zalai Tanügy és a Zalamegye c. lapokban jelentek meg. — F.m. Hogyan eszközölheti a tanító, hogy tanonczai az erdőknek, az utak melle-ti fáknak szükségességéről és hasznáról meggyőződve, azokat kíméljék, Zalai Tanügy, 1882; A magyarok története dióhéjban falusi iskolák számára, Nagykanizsa, 1882; Temetési rendtartás, Szeged, 1885. (Sz.K.I.)

Papp László (Hajdúszoboszló, 1903. szept. 25.—Bp., 1973. május. 22.) régész, néprajzkutató. Iskoláit Pécsett kezdte, később Kiskunfélegyházára költöztek. A kméti fő-reáliskolában érettségizett, majd 1927-ben Szegeden jogi diplomát szerzett. Néprajzi, régészeti és művészettörténeti tanulmányait követően a szegedi tudományegyetemen 1921-ben bölcsészdoktori oklevelet kapott. Tanulmányai mellett 1923-tól a kméti múzeum napidíjasaként dolgozott. 1927-ben kinevezték a kméti múzeum tiszteletbeli múzeum- és könyvtárőrévé. Elsősorban a középkori régészet és a történeti néprajz érdekelte. Részt vett a Kmét környéki középkori települések feltárásában. Jelentős kutatásokat végzett a kméti levéltár 16-18. sz.-i anyagában; tanulmányai elsősorban a népi viselettörténetről és az alföldi tanyai települések kialakulásáról jelentek meg. Eredményei A magyarság néprajza c. összefoglaló munkába és Szabó Kálmán: Az alföldi magyar nép művelődéstörténeti emlékei c. könyvébe is beépültek. A kméti múzeumban felkészültsége ellenére sem véglegesítették. 1931-ben fizetés nélküli szabadságra ment. Négy évig Bp.-en volt joggyakornok, 1935-ben ügyvédi vizsgát tett. 1936-ban a keszthelyi múzeumban kapott rövid időre szóló állást. 1937-ben ügyvédi irodát nyitott Bp.-en. 1938-1943 között a Táj- és Népkutató Intézet és az egyetemi Néprajzi Intézet köré csoportosult néprajzkutatók és jogtörténészek társaságában részt vett a népi jogélet kutatásának megindításában. Része volt a Györffy Kollégium létrehozásában. Mivel a Magyar Ügyvédi Kamara választmányi tagja és a Magyar Ügyvédek Nemzeti Egyesületének titkára volt, 1945 után sem jogászként, sem muzeológusként nem alkalmazták. 1955-ig a Dohányjövedék Nikotex üzeménél tisztviselőként dolgozott. 1958-ban törölték az ügyvédek jegyzékéből. (Ezt 1967-ben hatálytalanították.) 1958-tól a pécsi Janus Pannonius Múzeum régésze, majd igazgatója volt. 1964-ben vonult nyugdíjba, de régészeti munkáját tovább folytatta. — Kecskeméti vonatkozású f.m.: A keresztény egyházi élet első nyomai és középkori emlékei Kecskeméten, Kecskemét, 1929; Ásatások a XVI. században elpusztult Kecskemét vidéki falvak helyén, Néprajzi Értesítő 1931; A kecskeméti tanyatelepülés kialakulása, Szeged, 1936. — ír. Kiss Attila: L.P, Acta Archae-ol. Hung. 1974. (Sz.KI.)

Parlaghy Cornélia; Pintér lmréné (Bp., 1884. máj. 26.—?) színésznő. Vidéki sikereit és fővárosi fellépését követően, meghívást kapott a kméti színháztól a Helyre asszony vendégjátékára, amely szerep megformálására Kada Elek, a polgármester-szerző egyenesen őt kérte fel. Kméten nagy sikerrel vendégszerepelt. (Sz.T.)

Parragh Gedeon (Szigetszentmiklós, 1835. ápr. 29.—Kecskemét, 1901. márc. 15.) tanár, fizikus. Középiskolai tanulmányait a kunszentmiklósi és a kméti ref. gimnáziumban végezte. 1853. jan.-tól 1855 őszéig a pesti tudományegyetemen Jedlik Ányos laboratóriumában fizikai kísérletekkel foglalkozott, közben egyetemi tanulmányait végezte. 1855-től 1857-ig a József Ipartanoda hallgatójaként mennyiségtant, fizikát, kémiát tanult. 1857-ben hívták meg tanárnak a kméti ref. gimnáziumba. A tanítás mellett jelentős szakmai tevékenységet végzett. Cikkei, kísérleteiről szóló beszámolói többek között a Természettudományi Közlönyben, a Praktische Physik és a Zeitschrift für phys. und chem. Unterricht c. tudományos folyóiratokban jelentek meg. Előadásokat tartott a Kecskemétvidéki Természettudományi Társulatban. Fizikai készülékeivel, kísérleti eszközeivel több kiállításon szerepelt. Az 1872. évi Országos Iparműkiállításon az oktatásban is használatos tükörmanometer, az electrothermometer, a tükörmagnetometer és az elhajlási nagyító kapott díjat. 1896-ban, a millenniumi kiállításon az elektrolitikai időmérő, a szabadesési készülék, az electrothermometer és az új logaritmus kidolgozásáért kapott oklevelet. A bemutatott tárgyakat PG. tervei alapján testvére, Parragh Zsigmond műegyetemi technikus készítette el. Kmét környékén több kútfúrást végzett. Részt vett a város közéletében is. A th. és a pénzügyi bizottság tagja, a ref. egyház presbitere és pénztári ellenőre volt. Egyik létrehozója és igazgatósági tagja volt a Kecskeméti Takarékpénztárnak, a Gazdasági Gőzmalomnak, a Kecskeméti Ipar- és Kereskedelmi Hitelintézetnek és a Központi Takarékpénztárnak. — ír. P.G. emlékezete, Ref. Főgimn. Ért. 1900/1901.; KL 1901. márc. 17.; Ref. Főgimn. Ért. 1929/30.; Váry István: Emlékezzünk régiekről Kecskemét, 1938; Sz. Körösi Ilona: P G., KL 1990. márc. 9. (Sz.K.I.)

Pártos Gyula (Apatin, 1845.— Bp., 1916. dec. 22.) építész. Kméten a ref. templom melletti bazársort és a Takarékpénztár Egyesület székházát tervezte. Lechner Ödönnel közösen készítették a kméti városháza tervét. (Sz.KI.)

Pásthy Károly (Vasvár, 1850. febr. 14.—Kecskemét, 1920. dec. 26.) tanár, tanügyi szakíró. Édesapja gazdálkodó volt. Gimnáziumi tanulmányait Szombathelyen és Kméten végezte. 1870-től 1874-ig a kegyes tanítórend tagja és a kméti piarista főgimnázium tanára volt. A kegyesrendből kilépve, a soproni felsőbb leányiskolában, majd a nagyváradi polgári fiúiskolában tanított. 1875-től a kméti polgári leányiskolát vezette. 1877-től a kméti községi elemi népiskolák igazgatója is volt. Az iskolaszék tagja, és jegyzője, az alsófokú ipariskolai és városi zeneiskolai felügyelő bizottság tagja, a Pest vm.-i tanítóegyesület főjegyzője majd elnöke, 1896-tól az Országos Közoktatási Tanács tagja volt. Működése idején épült fel a három belvárosi kerületi elemi népiskola és a polgári leányiskola épülete (Ma: Petőfi S. Ált. Isk., Magyar Ilona Ált. Isk., Tóth László Ált. Isk., Zrínyi Ilona Ált. Isk.). Tevékenyen részt vett a város irodalmi és zenei életében is. Cikkei a polgári leányiskola értesítőiben, a Kecskeméti Lapokban, a Bihar, a Nemzeti Nőnevelés, a Néptanítók Lapja, és a Magyar Protestáns Néptanító hasábjain jelentek meg. Tankönyveit, kézikönyveit az ország más polgári iskoláiban is használták. 1916-ban a Ferenc József rend lovagkeresztjével tüntették ki. 41 évi igazgatói és 46 évi tanári működése után 1916. nov. 4-én vonult nyugdíjba. Ezt követően még részt vett a ref. tanítóképző megszervezésében és két évig irányította az intézmény munkáját. A tevékeny, munkás élet és a kulturális értékek iránti elkötelezettség szellemében nevelte négy fiát is. — F.m. A kecskeméti polgári leányiskola 1875-től 1895-ig Kecskemét, 1896; Kecskemét közoktatásügye a múltban és jelenben, uo., 1899. — ír. KNKN 1891; KL 1895. jún.30; KNKN 1922., KL 1989. nov. 24. (Sz.K.I.)

Patai K. István (?, 1654 első fele—Debrecen, 1711. júl. 27.) ref. lelkész. Debreceni és kolozsvári tanulmányai után 1679-ben külföldre ment. Előbb a leideni, majd a franekeri egyetemen gazdagította ismereteit. 1681 őszén hazatérve rektor lett Kecskeméten. 1684-től Ungváron, 1695-től Debrecenben volt lelkész. — M. Hitszakadás elleni orvosság, Kolozsvár, 1676; De gemellis Isaaci, Jacobo et Esauo fratribus, Leiden, 1680. Üdvözlő és alkalmi verseket is írt. (Sz.T.)

Patay Tibor, báji (Cekelháza [Abaúj-Torna vm.] 1880. júl. 30.—?) főispán. 1904-ben Kolozsvárott avatták az államtudományok doktorává. Hosszabb külföldi tanulmányút után 1911-ben került a Pest megyei közigazgatás szolgálatába. 1917. júliusától 1918 őszéig Kmét főispánja volt. Mint konzervatív politikus ragaszkodott az alkotmány ősi intézményéhez, a vármegyéhez. Tevékenyen működött közre a Vármegyék Országos Szervezete létrejöttében, amely őt egyik igazgatójává választotta. — ír. KNKN 1922. (P.F.M.)

Pataky Imre (Magyaróvár, 1850. nov. 28.—Kecskemét, 1910. márc. 31.) rajztanár, szobrász, festő. Középiskolai tanulmányait szülővárosában és Győrben végezte. 1867-től három éven át a bécsi képzőművészeti akadémia hallgatója volt. 1870-71-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium ösztöndíjával a müncheni képzőművészeti akadémia mesteriskolájában tanult. 1871 őszétől Kméten a kegyesrendi és a ref. főgimnáziumban, majd több intézményben is tanított. Az 1875-ben megnyílt polgári leányiskolának egyik szervezője és tanára volt. 1888-tól haláláig az alsófokú iparés kereskedelmi iskola igazgatója volt. Több iparostanonc-kiállítást szervezett, részt vett az 1901. évi országos ipari és gazdasági kiállítás előkészítésében. Műveit számos kiállításon díjazták. Része volt az Iparosotthon létrehozásában. A Felolvasó Társaságban, majd a Katona József Körben előadásokat tartott, cikkei helyi és országos lapokban, iskolai értesítőkben jelentek meg. írt többek között az ipariskolai rajzoktatásról, a városháza tervpályázatairól, a középkori iparfejlődésről és a céhrendszerről, a kméti iparvállalatok és az iparegyesület fejlődéséről. Festményeiből 1909-ben kiállítást rendeztek az Iparosotthonban. Tervei alapján készült a pusztaszeri millenniumi emlékoszlop, a Szentháromság temető kálváriája és több kméti emléktábla, köztük az 1848/49 hőseinek tiszteletére a Nagytemplom falán 1892-ben elhelyezett honvéd-emléktábla. Több tankönyvet írt. — F.m. Kecskemét iparvállalatainak és iparegyesületeinek története, Kecskemét, 1897. — ír. KNKN 1891; KNKN 1906; Ref. Főgimn. Ért. 1909/10; KL 1989. dec. 15. (Sz.K.I.)

Pathai Baracsi János (Dunapataj, 1623.—Dunapataj, 1729. jún. 16.) ref. püspök. 1648 táján a kméti ref. kollégiumban volt rektor. (Sz.T.)

Pauliny-Tóth, Viliam (Szenic [Nyitra vm.], 1826. jún. 3.—Túrócszentmárton, 1877. máj. 6.) szlovák költő, politikus. 1848-ban Hurbán csapatában harcolt, ennek feloszlatásakor császári szolgálatba állt. 1852-ben szolgabíró lett Bitsén, majd kerületi biztos Kméten. Itt nősült, felesége nevét (Tóth) hozzákapcsolta a magáéhoz. 1861-ben Budán megalapította a Sokol c. irodalmi lapot. Az 1861-es túrócszentmártoni szlovák népgyűlés egyik vezetője volt. 1866-ban a szlovák Matica elnökévé választották. 1869-ben a magyar ogy.-en a kulpini (kölpényi) választókerületet képviselte. — ír. Szalatnai Rezső: A szlovák irodalom története, Bp., 1964. (EF.M.)

Pázmány Zoltán (Esztergom-Szentgyörgymező, 1869. márc. 26.— Szilas, 1948. máj. 21.') jogakadémiai tanár, jogi író. Szabadkán volt joggyakornok, majd Bácstopolyán és Fiúméban aljegyző. 1896-ban a bp.-i egyetemen magántanár. 1896-tól 1903-ig a kméti, 1904-től a pozsonyi jogakadémián tanított. A pozsonyi jogakadémia áttelepülését követően Bp.-en, majd a pécsi egyetemen tanított. — F.m. Haszonélvezet a római jogban, Kecskemét, 1902; Követelések feletti zálogjog, uo., 1903; A római jog institutiói, I-IV, Pozsony, 1908-10; Újabb adatok a papyrologiában, Pécs, 1933. (Sz.K.I.)

Peitmüller József, Peithmüller (?—?, 1786.) építőmester. 1760-tól állt Pest város szolgálatában mint építőmester. Ő építette 1764-65-ben a kméti piarista templom tornyát. (Sz.T.)

Pekár Gyula (Debrecen, 1867. nov. 8.—Bp., 1937. aug. 20:) író, miniszter, ogy.-i képviselő, az MTA tagja (1. 1911). 1920-ban Kmét II. kerülete választotta meg nemzetgyűlési képviselőjévé a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártja programjával. 1922-ben ismét Kmét képviselője lett a nemzetgyűlésben, de most az I. kerület választotta meg egységes párti programmal. Az 1927. évi ogy-i választások alkalmával ismét Kmét I. kerülete juttatta be a parlamentbe. Az 1920-as években többször szerepelt a Katona József Kör ünnepélyein, 1928-ban tb. taggá is megválasztották. (P.F.M.)

Perényi József; 1881-ig Szukáts (Aszód, 1855. márc. 5.—Bp., 1914. febr. 1.) főreáliskolai tanár, zoológus. A bp.-i egyetem bölcsészkarán 1881-ben szerzett tanári oklevelet természetrajzból és földrajzból. 1883-ban és 1884-ben berlini és olaszo.-i tanulmányutat tett. 1888-ban ismét hosszabb tanulmányútra küldték. Németo.-ban, Svájcban, Franciao.-ban és Londonban a természetrajzi gyűjteményeket tanulmányozta. A bp.-i tudományegyetem orvostudományi karán több évig hallgatott leíró bonctant és fejlődéstant. Mihalkovics Géza mellett fejlődéstan, Török Aurél mellett antropológiai tanársegéd volt, majd a fővárosi V kerületi reáliskola tanára. 1887. szept.-től 1897-ig a kmé-ti állami főreáliskola rendes tanára volt. A szőlőművelés és rovarirtás terén több találmánya volt: szőlőültető fúró, hármas gyümölcsszedő kosár, szőlőszállító vagon, venyigevágó gép, palacktöltő készülék, rovarirtó tölcséres zacskó, rovarirtó tálca. Jelentős eredményeket ért el a szövet- és fejlődéstani vizsgálatokban, a kutatásban használatos rögzítő folyadékot róla nevezték el. Ismert a P-féle mikroelektron készülék is. — F.m. Népszerű előadás a koponyáról, Bp. 1882; A divat mint az emberi test eltorzítója, uo., 1885; Legújabb tapasztalatok a homoki szőlőművelés terén, Kecskemét, 1895; A növények és állatok természetrajza, uo., 1899; Az állatok fejlődése, Pozsony, 1902; A homoki szőlő és bora, Bp., 1904. — ír. KNKN 1882; Borászati Lapok 1914. (Sz.K.I.)

Perger József (Nagykanizsa, 1853. aug. 29.—Nagykanizsa, 1891. nov. 26.) piarista tanár. 1872-75 között Kméten végezte a gimnázium VII. és VIII. osztályát. 1888-ban visszakerült Kmétre, 1897-ig a főgimnázium igazgatója volt. Kmét kulturális-társadalmi életének tevékeny tagjaként természettudományos előadásokat tartott a Felolvasó Társaságban. A Katona József Körnek megalakulásától választmányi tagja volt. 1893-ban a piarista rend kméti házfőnökségével is megbízták. Előadásai, felolvasásai és beszédei jelentek meg. — ír. KNKN 1891. (Sz.T.)

Pesti Ihász Lajos (Cece, 1849. jan. 8.—?, 1935. ápr. 23.) színész, színigazgató. Társulata 1886-1894 között szerepelt Kméten. Igazgatása alatt fellépett társulatánál Prielle Kornélia és Blaha Lujza is. Színtársulatának állandó tagjai között kméti születésű művészek is szerepeltek, kméti szerzők darabjait is játszották. — ír. Joós Ferenc: A vándorszínészettől az állami színházig, Kecskemét, 1957. (Sz.T.)

Peti József (Komlósd, 1831. okt. 24.—Pápa, 1862. aug.22.) ref. teológiai tanár. Csurgón, majd a pápai teológián tanult. Egy évet a bécsi teológiai fakultáson töltött, majd fél évig a bázeli egyetem hallgatója volt. 1856 őszétől a pápai gimnáziumban tanított, majd 1857-59 között a kméti teológia tanára volt. 1859-ben került Pestre, ahol szintén a teológián tanított. 1861-ben a Dunamelléki Ref. Egyházkerület aljegyzőjévé választották. Számos cikke, dolgozata, egyházi beszéde jelent meg, főként a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban, a Kecskeméti Protestáns Közlönyben, a Sárospataki Füzetekben és a Papi dolgozatokban. 1861-62-ben szerk. a Házi Kincstár c. lapot. — F.m. A hittani tudat jelene az ev. ref. egyházban, Kecskemét, 1859; Az eszmeelviség védelme tapasztalati és értelmi állásponti bölcsészeink ellen, Pest, 1860. (Sz.K.I.)

Petőfi Sándor, Petrovics (Kiskőrös, 1823. jan. 1.—Segesvár, 1849. júl. 31.) költő. 1828. máj.-tól 1831. máj.-ig a kméti ev. iskola tanulója volt. Szállásadó házigazdája a család egyik rokona, Rhuz (Hruz) Mihály volt, akinek háza Kméten, a zsinagóga (ma Tudomány és Technika háza) melletti OTP, korábban a Beretvás szálló épületének helyén állt. Később rövid ideig a Kovácsay családnál is lakott. Tanítója Schifferdecker Dániel volt. 1843. jan. elejétől ápr. elejéig ismét Kméten tartózkodott Szabó József színtársulatának tagjaként. Itt aratta színészpályája legnagyobb sikerét a Lear király bolondjaként. Baráti köréhez tartozott az akkor itt tanuló Jókai Mór és több diáktársa, köztük Ács Károly költő és műfordító. Ekkor írt versei: Pálnapkor, Dinomdánom, Víz és bor, Első dal, Jövendölés, Halálvágy, Lopott ló, Farkaskaland, En, valamint a később írt Hírős város az aafődön Kecskemét, hozzájárultak ahhoz, hogy Kecskemét és környéke bevonuljon a költészetbe. — ír. Marton Sándor: Petőfi és Kecskemét, KJK Évk. 1932; Joós Ferenc: A vándorszínészettől az állami színházig, Kecskemét, 1957; Kiss István: A kecskeméti Szilády nyomda Petőfi emlékei I-III., Kiskunság 1959. jan. — ápr. — máj.; Biztató 1961; Fekete Sándor: Borostyán, a vándorszínész (színmű), Bp., 1973; Petőfi Emlékhelyek Országos Találkozója, Kecskemét, 1988. márc. 14. 4.sz. Emlékhelyi füzet, Kecskemét, 1988; Sütő József: Petőfi egy boldog napja Kecskeméten, Itk. 1990. 1. sz. (Sz.K.1.)

Petri Lajos; Pick (Szeged, 1884. jún. 8.—Bp., 1963. aug. 25.) szobrászművész. 1945 utáni alkotásainak egyik jelentős darabja a Kméten található, 1959-ben készült Fényes Adolf portré-szobor. — ír. Heltai Nándor: PL. portrékiállításáról, PN 1960. aug. 18. (Sz.K.1.)

Petrovits István (Pest, 1856. jan. 23.—Bp., 1919. okt. 10.) szőlész, szőlészeti és borászati felügyelő, szakíró. 1891-től a kméti állami Miklós-telepen Koritsánszky János igazgató helyettese volt. Kméti évei alatt könyvet írt a homoki szőlők telepítéséről és műveléséről, amely a korabeli szakirodalom legjobb munkái közé tartozik. 1894-ben szőlészeti és borászati felügyelővé léptették elő. 1895-ben a Temes vm.-i Fehértemplomra helyezték át, a delibláti állami szőlőtelepítések vezetésére, ahol 3000 hektárnyi homoksivatagot ültettek be az ő irányításával. 1898-ban a nagyenyedi vincellériskolába helyezték át, de kimerültsége miatt egy év múlva nyugdíjazását kérte. A család megélhetését Kisnyírben telepített szőlője biztosította. 1909-től két évig szerk. a Homok c. szőlészeti-borászati lapot. Megszervezte az Első Kecskeméti Pinceszövetkezetet. Rendszeresen írt szőlészeti-borászati szaklapokba. — F.m. A homoki szőlők telepítése és trágyázása, Bp., 1894; A homoki szőlőmívelésről, Kecskemét, 1895. — ír. Hankovszky Zsigmond: Pl. emlékére, Kecskeméti Szőlősgazda 1921. (Sz.K.I.)

Pintér Kálmán (Tiszavárkony, 1854. ápr. 30.—Veszprém, 1902. nov. 8.) piarista tanár, író, irodalomtörténész. 1867-ben került Kmétre, ahol gimnáziumi tanulmányait 7 éven át végezte. 1871. szept. 8-án lépett a piaristák rendjébe a gimnázium VI. osztályából. 1882-ben került vissza Kmétre mint a m. nyelv és irodalom tanára. 6 éven át tanított a piarista gimnáziumban. Több felolvasást tartott a városi közönségnek irodalmi, társadalmi és valláserkölcsi kérdésekről. Költeményei, novellái jelentek meg a Kecskeméti Lapokban. Katona Józsefről írt dolgozatát a Kecskeméti Nagy Képes Naptár közölte 1892-ben. 1897-ben Calazanczi szelleme c. dramolettjét játszották a kméti piarista diákok. — F.m. A színész (dramolette), Kecskemét, 1886; Vörösmarty realizmusa, Bp., 1891; Szent László király a magyar népköltészetben, uo., 1892; Irodalmunk a millenniumig, uo., 1896; Magyar drámai mesék, uo., 1899. — ír. Ongrádi József: RK. = Magyar piaristák a XIX. és XX. században, Bp., 1942. (Sz.T.)

Pócsy Györgyné; Katona Blanka (Borosjenő, 1858. aug. 4.—Kecskemét, 1936. jún. 24.) művészetpártoló. K. Zsigmond gyógyszerész leánya. Iskoláit Kméten végezte. 1880-ban ment férjhez Pócsy György közjegyzőhöz. A Pócsy-ház összejövetelein irodalmi és művészeti kérdésekkel foglalkoztak, művészestélyeket tartottak; ezekre emlékezik Pócsyné A 70-es évek társadalmi életéről c. előadásában 1924-ben (KJK Évk. 1913-32). A „családi irodalmi kör" egyik bázisa volt a később létrejött Katona József Körnek. 1920-ban megalakította a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetsége kméti csoportját. — ír. KKN 1937. (PF.M.)

Polák Ede József (Alsópél, 1816. márc. 12.—Bp., 1892. márc. 18.) piarista tanár. Debrecen, Vác, Nyitra, Selmecbánya és Temesvár után 1862-ben került Kmétre a főgimnázium igazgatójának és a rendi növendékek vezetőjének. Itt tartózkodása alatt nevezték ki a piarista rend magyaro.-i tartománya tb. kormánytanácsosává 1868-ban, 1877-ben pedig kormánysegéddé választották. 1882. máj. 31-én kméti működésének húsz évét a város vezetősége ünnepség keretében méltatta. 1883-tól Bp.-en a kegyesrendiek vagyonának gondozója volt. Természettudományos dolgozatai a kméti főgimnázium értesítőiben jelentek meg. Cikkeit a Kecskeméti Lapok is közölte. (Sz.T.)

Poleszni Imre -> Erdősi Imre

Polgár Mihály (Törökszentmiklós, 1782. dec. 24.—Kecskemét, 1854. máj. 9.) ref. püspök, egyháztörténész. A debreceni kollégiumban, majd a göttingeni egyetemen tanult. Tanuló korában Debrecenben Kölcsey nevelője is volt. 1812-től Hódmezővásárhelyen, 1819-től Kméten volt lelkész. Egyházkerületi tanácsbíróvá, aljegyzővé, 1823-ban könyvvizsgálóvá választották. 1827-ben a kméti egyházmegye esperese, 1836-tól egyházkerületi főjegyző, 1846-tól a Dunamelléki Ref. Egyházkerület püspöke volt. Költeményei, gyászbeszédei, egyháztörténeti munkái jelentek meg. — F.m. A dunamelléki ref. egyházkerület rövid históriája, 1836; A kecskeméti ref. eklézsia rövid históriája, Kecskeméti Protestáns Közlöny, 1858-59; Önéletrajza, uo., 1858. — ír. Balogh Ferenc: A magyar protestáns egyháztörténet irodalma, Debrecen, 1879. (Sz.K.I.)

Politzer Lajos -> Barta Lajos

Pólya Tibor (Szolnok, 1886. ápr. 25.—Szolnok, 1937. nov. 29.) festő és grafikus. Bp.-en, Szolnokon és Párizsban tanult. 1912-1919 között a kméti művésztelepen dolgozott. Tájképeket, figurális kompozíciókat, karikatúrákat, könyvcímlap- és plakátterveket készített. 1917-1924 között több kiállítása volt az Ernst Múzeumban, 1929-ben gyűjteményes kiállítása a Fészek Klubban. Az 1930-as években a szolnoki művésztelep egyik vezetője volt. (Sz.K.I.)

Posta Béla (Kecskemét, 1862. aug. 22.—Kolozsvár, 1919. ápr. 16.) régész, egyetemi tanár. Középiskolai tanulmányait Kalocsán és Baján végezte. A bp.-i egyetemen jogot, majd bölcsészetet tanult. 1883-tól a M. Nemzeti Múzeum munkatársa. Első tanulmányait érem-, pecsét- és címertanból írta. Múzeumi tisztviselőként németo.-i, dániai, svájci és franciao.-i tanulmányutakon vett részt. 1897-98-ban tagja volt gr. Zichy Jenő ázsiai expedíciójának. 1899. ápr.-ban megbízták a kolozsvári egyetem régészeti tanszékének, s egyben az Erdélyi Múzeum Érem- és Régiségtárának vezetésével. Tudományos munkájában a honfoglaláskori leletek mellett Erdély középkori és reneszánsz művészeti emlékeivel foglalkozott. 1910-ben megindította az első hazai kétnyelvű régészeti folyóiratot (Dolgozatok az Erdélyi Múzeum Érem-és Régiségtárából). 1907-től a magyar múzeumok egyik országos régészeti felügyelője volt. Cikkeit, tanulmányait számos hazai és külföldi szaklap közölte. — F.m. Érmészeti bizonyítékok Magyarország történetében, Bp., 1886; Útmutató Budapest főváros történelmi kiállításában, uo., 1886; Zichy Jenő kaukázusi és közép-ázsiai utazásai I—II., uo., 1897; Baranya vármegye története az őskortól a honfoglalásig, Pécs, 1898; Zichy Jenő gróf harmadik ázsiai utazása, III-IV, Régészeti tanulmányok az orosz földön, Bp., 1905. — ír. Banner János: PB., Arch. Ért. 1962. 2. sz.; Banner János: PB. születésének százados ünnepe (1862-1962), Bp., 1962; V Székely György: dr. PB., PN 1979. aug. 26. (Sz.K.I.)

Posta István (Kecskemét, 1799. ?—Kecskemét, 1849. jún. 22.) városi főorvos. 1837-ben nyert orvosi diplomát. Ezt követően vm.-i majd városi főorvos lett. Több éven keresztül volt a r.k. kórház gondnoka. Támogatta, segítette az elaggottakat. 1847-ben felajánlotta, hogy fizetés nélkül dolgozik tovább, csak hagyják meg tb. orvosi állásában idős kollégáját, Séni Jánost, és fizetését az ő javára fordítsák. — M. Dissertatio inauguralis medica de helminthis intestinabilis hominis, Pest, 1828. (P.F.M.)

Posta Pál (Kecskemét, 1814. ?—Kecskemét, 1884. febr. 3.) állatorvos. P István öccse. Állatorvosi oklevelét 1836. júl. 22-én szerezte. Ettől kezdve magánállatorvos volt Kméten. Végigküzdötte a szabadságharcot mint gyógykovács. A komáromi várból jött haza Kmétre. Kmét város 1861-ben városi állatorvosi állást rendszeresített. Erre az állásra nevezték ki P P-t. 1872. ápr.-ig volt Kmét város állatorvosa. (P.F.M.)

Prielle Kornélia (Máramarossziget, 1826. jún. 1.—Bp., 1906. febr. 25.) színésznő. Apja francia származású volt. Testvérei is színészek lettek. PK. a magyar színészet hőskorában indult, s a modern színjátszás bölcsőkorában vonult vissza. 15 éves korában lépett föl először Szatmáron. Marosvásárhelyen Déryné és Kántorné karolta fel és támogatta a tehetséges fiatal művésznőt. 1846-ban szerepelt először Kméten. Később többször is fellépett városunkban, 1873. jún.-ban a színügyi bizottság költségeinek fedezésére jótékonycélú előadásokat tartott Kméten. (Sz.T.)

Prohászka József (Bodrog-Kisfalud, 1885. szept. 22.—Kecskemét, 1964. aug. 11.) festőművész. Az ungvári agyagipari iskolában tanult, majd a Képzőművészeti Főiskolán Balló Ede és Pór Bertalan tanítványa volt. 1820-tól a kméti művésztelepen Révész Imre mellett dolgozott. 1954-ig Kméten élt és alkotott. 1923-tól az Ernst Múzeumban, a Műcsarnokban, valamint külföldi tárlatokon mutatkozott be. 1964-ben a Katona József Múzeumban rendezték meg gyűjteményes kiállítását. (Sz.K.I.)

Ráday Gedeon gr., rádai (Pest, 1872. okt. 18.—Iklad, 1937. szept. 22.) főispán, belügyminiszter. 1894-ben lépett Pest varmegye szolgálatába. 1910-ben Pest vármegye és Kmét főispánjává nevezték ki. 1917-ig volt főispán, gr. Tisza István bukásakor lemondott. 1920-ban Pécs I. választókerületében nemzetgyűlési képviselővé választották. 1921. ápr. 14-től dec. 3-ig a Bethlen-kormány belügyminisztere. 1922-től 1935-ig Nagykőröst képviselte a parlamentben egységespárti programmal. (PF.M.)

Radocsay László (Istvánfölde, 1878. nov. 11.—Bp., 1968. nov. 14.) jogász, politikus, főispán, igazságügyminiszter. 1924-től 1934-ig a Duna-Tisza közi Mezőgazdasági Hitelszövetkezet ügyvezető igazgatója volt Kméten. 1934-39 között Komárom-Esztergom megye főispánja. 1939. nov. 9. — 1944. márc. 22. között igazságügyminiszter. (RF.M.)

Rakodczay Pál (Pest, 1856. jan. 15.—Szentendre, 1921. jún. 6.) színész, színigazgató, színháztörténész. 1895-től 1897-ig volt Kméten színidirektor. Az ő igazgatásának idején 1896. okt. 14-én nyitották meg az új színházat. Kméti tartózkodása alatt írta és itt is jelent meg 1896-ban A színészet a művészetek rendszerében c. munkája. Könyvet írt Prielle Kornéliáról (1891), Madáchról (1901), Katona Józsefről (1901) és Egressy Gáborról (1911). — ír. Joós Ferenc: A vándorszínészettől az állami színházig, Kecskemét, 1957. (Sz.T.)

Rédl Rezső (Nagygyónpuszta-Balinka, 1895. febr. 11.—Veszprém, 1942. dec. 8.) piarista tanár, botanikus. Földrajz-természetrajz szakos tanári oklevele megszerzése után többek között Kméten is tanított. Doktorrá avatása után növényföldrajzi vonatkozásokat is érintve feldolgozta és kutatta a Bakony flóráját. — M. A Bakony és környékének flórája, Veszprém, 1942. (Sz.T.)

Reissenberger István -> Csatár István

Reiszmann Sándor (Kecskemét, 1898. okt. 2.—Kecskemét, 1919. nov. 20.) lakatosmester. Iskoláit szülővárosában végezte, ahol érettségi vizsgát is tett. A Tanácsköztársaság idején tartalékos hadnagyként jelentkezett a hadseregbe, ahol mint első vonalbeli századparancsnok Erdélybe ment. A Tanácsköztársaság alatti ténykedéséért letartóztatták és kivégezték. (Sz.T.)

Réthey Ferenc, réthei (Kecskemét, 1880. júl. 4.—Bp., 1952. júl. 15.) jogi írójogtanár, politikus. Jogi tanulmányai elvégzése után 1904-től a kméti, 1917-től a kassai jogakadémia tanára volt. 1920 máj.-tói szept.-ig a Kolozsvárról Szegedre menekített Ferenc József Tudományegyetem jogi karán adott elő. Ezután Moson vm. főispánjává nevezték ki. 1923-ig töltötte be ezt a hivatalt, majd a bp.-i egyetemen a nemzetközi magánjog tanára lett. 1928-ban jött vissza Kmétre a jogakadémiára, római jogot és nemzetközi magánjogot adott elő. 1940-ben nyugalomba vonult. 1946. szept. 1-jén a Jogakadémiai Kormányzó Bizottság visszahívta az akadémiára dékánnak. 1947-ig működött itt. — F.m. Kezességi alakok a római jogban, Kecskemét, 1909; A római rabszolgaság kérdése, uo., 1913; A jogi személyek a nemzetközi magánjogban, Karcag, 1928; A párizsi egyezmények nemzetközi magánjogi rendelkezései, Kecskemét, 1933; Szabados Kecskemét tekintetes úriszékének rendszabásai, uo., 1936; Az akarati öntevékenység szerepe a római köz- és magánjogban, uo., 1937. — ír. Bács-Kiskun megye múltjából VIII., Kecskemét, 1983. (PF.M.)

Révai Miklós (Nagyszentmiklós, 1750. febr. 24.—Pest, 1807. ápr. 1.) piarista tanár, nyelvész, költő. Kméten lépett a piaristák rendjébe 1769. okt. 14-én, 1771-ig itt volt novicius. Rendi gimnáziumokban volt tanár, főúri családoknál nevelő, 1783-84-ben a pozsonyi Magyar Hírmondó szerk.-je. A m. időmértékes verselés úttörője, a nyelvtörténeti módszer nemzetközileg is egyik első alkalmazója. 1802. aug. 16-tól a m. nyelv és irodalom tanára a pesti egyetemen. — F.m. A magyar alagyáknak I. könyve, Nagykároly, 1778; R.M. elegyes versei, Pozsony, 1787; Antiquitates literaturae Hungaricae, Pest, 1803; Elaboratior grammatica Hungarica, I—II. uo., 1803-6. — ír. Csaplár Benedek: R.M. élete, I-IV, Bp., 1881-89. (Sz.T.)

Révay József (Kecskemét, 1881. nov. 22.—Kecskemét, 1970. febr. 19.) tanár, író, műfordító, klasszika-filológus. 1895. aug. 27-én lépett be a piarista rendbe, és Kméten fejezte be a szegedi és a temesvári gimnáziumban elkezdett tanulmányait. A bp.-i egyetem bölcsészkarán 1902. dec.-ben bölcsészdoktori, 1904. ápr.-ában középiskolai tanári oklevelet szerzett. Ezt követően teológiát tanult, majd a nagykanizsai főgimnáziumban a latin és a görög nyelv tanára volt. 1904-ben kilépett a rendből. Sopronban, majd a szabadkai főgimnáziumban tanított, 1918-19-ben Bp.-en volt gimnáziumi tanár és igazgató. A Tanácsköztársaság idején a közoktatásügyi népbiztosság középiskolai ügyosztályának vezetője volt, ezért állásvesztésre ítélték. Szépirodalommal és népszerűsítő irodalommal kezdett foglalkozni. 1928-tól a Franklin Társulat lektora volt, 1932-től 1942-ig a Tükör c. folyóiratot szerk. 1945-től 1952-ig a bp.-i tudományegyetem ny. rk. tanára volt. Nyugalmazása után szépirodalmi műveket írt. Számos történelmi regénye, elbeszéléskötete és ókortörténettel kapcsolatos tudományos és ismeretterjesztő műve, valamint műfordítása jelent meg. Rádiójátékot is írt. — Fm. Római emlékek, Késmárk, 1917; A költő és a császár, Bp., 1937; Séták a római Magyarorszagon, uo., 1943; Százarcú ókor, uo, 1962. — ír. PN 1962. febr. 25; Si-monka György: Látogatóban a 85 éves R.J-nél, PN 1966. nov. 27. (Sz.K.I.)

Révész Imre; Csebray (Sátoraljaújhely, 1859. jan. 21.—Nagyszőlős, 1945. febr. 3.) festőművész. Bécsben és Párizsban tanult, majd Bécsben dolgozott. 1904-ben a bp.-i Képzőművészeti Főiskolára hívták tanárnak. 1921-től a kméti művésztelep vezetője volt. Képeinek tematikája a népélethez kötődik, legismertebb alkotásai: Petőfi a nép között, Panem (Kenyeret), Parasztpár, Kukoricahántás, stb. A Kecskeméti Műpártoló Egyesületnek alelnöke volt. 1932-ben vonult nyugalomba, de 1939-ig Kméten élt. — ír. Nagy László: R.I. emlékének, Kiskunság 1955. 2. sz.; Soós Tamás: R.I. és Kecskemét, PN 1965. febr. 21. (Sz.K.I.)

Révész István (Vác, 1862. nov. 12.—Kecskemét, 1929. jan. 18.) plébános, pápai prelátus, tábori püspök. Földműves családból származott. Tanulmányait szülőhelyén elvégezve, ugyanott pappá szentelték 1885. júl. 18-án. Püspöke 1906. okt. 27-ével Kmétre helyezte. 1907. febr. 10-én a kméti egyházközség plébánosává választotta. Az 1911. évi kméti földrengés okozta károk helyreállításában érdemeket szerzett. Célkitűzése volt, hogy a nép vallásos buzgóságát belevigye a közéletbe, és hogy a közömbössé vált katolikus intelligenciát felrázza, visszahódítsa az egyháznak. Vallási alapon szerveződő egyleteket hívott életre. Az ő ideje alatt négy szerzetesrend telepedett le Kméten: az angolkisasszonyok, a Jópásztor nővérek, a Jézus Szíve Népleányok és Assisi Szent Ferenc leányai. Megszervezte a tanyai nép lelkipásztori gondozását, templomot vagy kápolnát és megfelelő lelkészlakot építtetett, hogy a lelkipásztor mindig a hívek közelében lehessen. Az általa alapított tanyasi iskolák váltak később gróf Klebelsberg Kunó programjának mintájává. Része volt a Kecskeméti Napló megindításában és a Katolikusok Lapjának szerkesztésében. 1903-tól pápai kamarás, a király 1909-ben misslyei címzetes préposttá, X. Pius pedig 1912-ben pápai prelátussá nevezte ki. 1929. jan.-tói tábori püspök volt, 1921-tól 1928-ig a Katona József Kör elnöke. — ír. Szabó Tamás: A puszták népét haláláig szolgáló prelátus, KL 1991. máj. 31. (Sz.T.)

Révész László (Kecskemét, 1889. nov. 20.—Kecskemét, 1965. jan. 18.) ügyvéd, ogy.-i képviselő. Középiskoláit Kméten végezte, és ugyanott kezdte, de a kolozsvári egyetemen fejezte be jogi tanulmányait. Fél évet a berlini egyetemen is töltött. Bp.-en tette le az ügyvédi és bírói vizsgát. 1914-ben igazságügyi szolgálatba lépett, bírósági jegyző, majd járásbíró volt Kméten. 1920-ban megvált az állami hivataltól, mivel szélsőjobboldali körök bírálták a Tanácsköztársaság alatti magatartása miatt. Ügyvédi irodát nyitott, ügyésze volt a kméti ref. egyházközségnek és az egyházmegyének is. Kmét társadalmi életében is jelentős szerepet játszott. Még 1910-ben belépett a kméti Függetlenségi és 48-as Pártba, majd Sándor István hatására tagja, később elnöke lett a Független Kisgazdapártnak. Az 1939. máj.-i általános választáson a kméti választókerületben Eckhardt Tibor listavezető mögött következett a párt lajstromán, és miután Eckhardt lemondott kméti mandátumáról, mint első pótképviselőt őt hívták be a képviselőházba. 1942-ben szót emelt a délvidéki vérengzés ellen, tiltakozott a Szovjetunió megtámadása miatt. 1944 elején kapcsolatot keresett a Szociáldemokrata Párttal, hogy együttesen lépjenek fel a fasizmus ellen. 1944. dec.-ben megszervezte a jogakadémia megnyitását, amelynek 1946-ig dékánja volt. 1944-ben tagja lett az ideiglenes nemzetgyűlésnek. Még két alkalommal választották meg ogy.-i képviselőnek. A parlamentnek visszavonulásáig háznagya volt. 1949-ben a főispán útján kapta meg Rákosi Mátyás üzenetét: békében élhet, ha beadja lemondását és szikrai tanyájára költözik. Így történt. — Ír. PN 1965. 17. sz.; PN 1989. 234, 235. sz. (RF.M.)

Rhúz Pál (Kecskemét, 1813.— Kecskemét, 1887. márc. 5.) városi tanácsnok. A jogot a pozsonyi jogakadémián végezte. 1838. okt.-ben állt Kmét szolgálatába, városi írnok, majd számvevő volt. 1848-ban tanácsnoknak választották. 1861-ig töltötte be ezt a tisztet, majd főpénztárnokként működött 1867. júl. ig. (P.F.M.)

Roediger Lajos -> Rödiger Lajos

Rónai István (Szeged, 1866. okt. 23.—Kecskemét, 1895. szept. 21.) piarista tanár. Az 1879. évi árvíz után családjával Kmétre költözött. Tanulmányait a kegyesrendiek gimnáziumában folytatta. 1884-ben Vácott lépett a rendbe, majd Kmé-ten fejezte be iskoláit. Kolozsvárott m. és latin nyelvből és irodalomból tanári vizsgát tett. Rövid lévai tartózkodása után 1893-tól Kméten volt tanár. Költeményei a Kecskeméti Lapokban és a Kecskemétben jelentek meg. (Sz.T.)

Roskovits Ignác (Szalók, 1854. szept. 28.—Bp., 1915. nov. 29.) festőművész. 1902-ben ő festette a kméti Nagytemplom falfestményeit és a városi tanács megbízásából Katona József portréját. — ír. Bagi László: A kecskeméti róm. kat. Nagytemplom története és belső díszítésének kalauza, Kecskemét, 1903; Sümegi György: Katona József múlt századi arcképei=Cumania VI. 1979. (Sz.K.I.)

Rózsa Jenő (?, 1880—Kecskemét, 1918. dec. 7.) kereskedő. Két jogi szigorlattal lépett a kereskedői pályára. Apja üzletét vette át. A kereskedői érdekek védelmezője volt. Haladás címmel lapot indított, munkatársa volt a Kecskeméti Lapoknak is. — ír. KL 1918. 281. sz. (PF.M.)

Rózsa S. Lajos (Körmend, 1877. júl. 4.—Detroit, 1922. dec. 27.) operaénekes. A Bp.-i Operaháztól a New Yorki Metropolitanhoz szerződött neves baritonista földi maradványai Kméten nyugszanak, a Budai úti zsidó temetőben. — ír. Szabó Tamás: R.L. operaénekes, KL 1990. febr. 2. (Sz.T.)

Rödiger Lajos; Roediger (Alsó-Torja, 1854—?) tanár. 1878-tól 1882-ig Kméten a főreáliskola mennyiségtan és természettan tanára. 1890-től Zomborban főgimnáziumi tanár. A Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társulat főtitkára volt. Cikkei a Társulat évkönyveiben, iskolai értesítőkben és az Archaeologiai Értesítőben jelentek meg. — F.m. Néhány szó a mértani szerkesztéstan tanításáról, Főreálisk. Ért." 1881; Útmutatás a régiségleletek szállítására, Bács-Bodrog vármegyei Történelmi Társ. Évk. 1899; Kora középkori lovas sírleletről Szeghegyen, Bács-Bodrog vm., 1904. (Sz.K.I.)

Röszler Gyula -> Lovas Gyula

Röszler Izsó -> Lovas Izsó

Röszler Lajos -> Lovas Lajos

Rubinek Gyula (Óhaj [Bács m.], 1865. szept. 10.—Bp., 1922. jan. 8.) politikus, gazdasági író, nemzetgyűlési képviselő, miniszter. Középiskoláit Érsekújváron és Nyitrán, felsőbb iskoláit pedig a magyaróvári gazdasági akadémián végezte. 1886-1890 között Rudics báró kunbajai birtokán volt gazdatiszt. 1891-ben belépett az OMGE-be, majd annak hivatalos lapjánál a Közteleknél lett társszerkesztő. 1894-ben az OMGE titkárává választották, 1906-tól annak igazgatója. Nyugati tanulmányútjáról visszatérve megalakította a Magyar Mezőgazdasági Szesztermelők Országos Egyesületét, létrehozta a Gazdák Biztosító Szövetkezetét, majd később a Hangyát. 1901-től volt ogy.-i képviselő. Az ellenforradalom győzelme után jelentős szerepet játszott Nagyatádi Szabó István Kisgazdapártjában. 1919. aug. 27-től 1920. júl. 19-ig (1920. júl. 19-től aug. 15-ig ideiglenesen) a Friedrich-, a Huszár-, a Simonyi-Semadam és a Teleki kormányban földművelésügyi miniszter. Kmét város I. kerülete 1920. jan. 27-én választotta meg nemzetgyűlési képviselőjévé. — ír. KNKN 1922. (P.FM.)