Előző fejezet Következő fejezet

Tisza-parti Volánhistória

A Szegedi Teherfuvarozási Vállalattól a Tisza Volán Rt-ig (1950-2000.)

 

,,Fakarus"- busz a platán Az Ikarus 601-es
   
A  pótos Ikarus 60-as A Csepel 50-es, mezőgazdasági munkán

1950. október 1. A Szegeden megjelenő Délmagyarország című újság e napi számát olvasók a következő hírekről értesülhettek: „A békekölcsön-jegyzés harmadik napja tovább erősítette a békefront magyarországi szakaszát.. A dolgozó nők a békeharcosok első vonalában... A dolgozó nép ellenségei, árurejtegetők, jobboldali szocdemek befurakodtak a népboltokba... A szegedi dohánygyár békebizottságai versenyre hívják ki Szeged összes üzemének békebizottságait". A békekölcsön-jegyzést több oldalon taglaló újságból az is kiderült, hogy „Kulákokkal cimboráló feketéző disznókupeceket vett őrizetbe a szegedi rendőrség", mint ahogy arról is értesülhetett a Tisza-parti város lakossága, hogy „Áruhalmozókat és feketézőket ítéltek el a szegedi bíróságon". Ebben a politikai és gazdasági légkörben alakult meg a Tisza partján egy új gazdálkodó egység, a Tisza Volán Rt. jogelődje - a Szegedi Teherfuvarozási Vállalat. Létrejöttét az ország minden termelő és szolgáltató üzemének életét alapvetően átalakító államosítás előzte meg. 1949-ben a közúti fuvarozásban dolgozó eszközök is állami tulajdonba kerültek, a Magyar Teherfuvarozók Országos Szövetségének helyébe pedig a Teherfuvarozási Nemzeti Vállalat lépett, amely az ország legnagyobb városaiban kiépítette a vidéki főnökségek hálózatát. A Szegedi Főnökség 1949 májusában jött létre. Központja Szegeden a Lenin körút (ma: Tisza Lajos körút) 58. szám alatt nyílt meg, míg a műhelynek és garázsnak a Marx tér (ma: Mars tér) 10. számú ingatlan adott otthont. A főnökségen a megalakuláskor 24-en dolgoztak, a 16 darab gépjármű vezetésével megbízott 16 sofőr mellett három műszaki karbantartó-szerelő munkáját 4 fős adminisztráció segítette, a főnökséget pedig Och Nándor irányította. Csongrád megyében még Hódmezővásárhelyen és Makón hoztak létre főnökségeket, míg a megye többi településén postaképviseleti szervezésben, szerződéses jogviszony alapján bonyolították a teherfuvarozást Nem sokkal később létrejött az Országos Teherfuvarozási Központ, amely már azt a feladatot kapta, hogy a főnökségeket önálló vállalatokká szervezze, s ezzel egyidőben számolja fel az országos vállalatot. E szervezed átalakítás eredményeként alakult meg Szegeden az önálló Szegedi Teherfuvarozási Vállalat, amelynek első kinevezett igazgatója Scheiber Zoltán volt, míg a hódmezővásárhelyi főnökséget Halmi János, a makói főnökséget Deme Lajos irányította.
A vállalat feladatkörét a következőkben határozták meg: a Szegeden üzemelő járművek foglalkoztatása mellett a hódmezővásárhelyi és makói főnökségek, valamint a szentesi, csongrádi és kisteleki postaképviseleti járművek munkavégzéséről is gondoskodnia kellett. Most pedig következzék egy pontos leltár: a szegedi vállalati székhelyen 28 darab teherautó dolgozott. Ezek nagy részét (24 darab) Opel Blitz típusú, 3 tonna teherbírású járművek tették ki, de rendelkezett a központ 2 darab 15 tonnás MAN diesellel, egy 0,3 tonnás DKV-val és egy 0,5 tonnás Bedforddal is. A vásárhelyi főnökségen 5, a makói főnökségen 4, a szentesi, a csongrádi és a kisteleki postaképviseleteken pedig 2-2 Opel Blitz dolgozott. Vagyis összesen 43 darab, 127,8 tonna szállítási kapacitású gépjárműpark állt a Szegedi Teherautófuvarozási Vállalat rendelkezésére.

 
Taxi és taxitok
 
Sok Ikarus 30-as járta  Csongrád megyét

A vállalat munkáját a megalakulást követő '50-es években szigorú tervgazdálkodás keretei között végezte. Az elvégzendő feladatokat a Teherfuvarozási Központ olyan negyedéves tervekben fogalmazta meg, amely rendelkezett a járművek által elvégzendő kilométer-teljesítményről éppen úgy, mint a teljesítményekből származó bevételekről és költségnemenkénti felosztásban a ráfordításokról. S miközben a vállalat vezetőit és munkásait a terv minél nagyobb mértékű túlteljesítésére és a költségek csökkentésére ösztönözték, folyamatosan zajlottak a további átszervezések. 1951. február 1-jén például a Szegedi Teherautófuvarozási Vállalat felügyelete alá került 54 darab Békés megyében dolgozó gépkocsi, emellett még a békéscsabai, az orosházi, a szarvasi és a gyomai főnökséget is Szegedről irányítottak. Érdemes megjegyezni, hogy területi hatáskörét tekintve ebben az időszakban volt a legnagyobb a Tisza Volán Rt jogelődje, hiszen Csongrád megye mellett Békés megyében is el kellett látnia a közúti teherszállítással járó feladatokat
A vállalat gépparkja a megalakulást követő első évben nőtt ugyan (1951. december 31-én 101 tehergépkocsival, 6 darab pótkocsival és 2 belszolgálati teherautóval rendelkezett a cég), de jelentősen nem korszerűsödött. Változatlanul az Opel Blitzek, a GMC-k, a MAN-Dieselek, valamint az egy tonna alatti kategóriákban a Bedfordok és a DKV-k teljesítettek szolgálatot Egy-egy gépjármű akkoriban mintegy 50 ezer kilométert futott évente, míg az átlagos szállítási távolság 32-35 kilométer volt. Nagy teher hárult a vállalat gépkocsivezetőire - havonta 360-400 óra munkát végeztek, de gyakran előfordult, hogy egy-egy hónapban valaki 500 órát töltött fuvarban. Egy évvel később, 1952-ben új gépjárművek érkeztek a vállalathoz. Ez év során az elhasználódott autók egy részét Csepel D 350-es típusú gépkocsik váltották fel, majd pár éven belül az Opel Blitzek helyébe már a hazai gyártású Csepelek léptek. A gépjárműpark növekedését jól szemléltetik a következő számok: 1952 december végére már 157 darab tehergépjárművel és 24 darab pótkocsival rendelkezett a vállalat amelyek a fuvarigényekhez igazodva teljesítettek szolgálatot Csongrád megye településein. Ha pedig az 1953-as számokat vizsgáljuk, az derül ki, hogy a vállalat mintegy 200 gépjárművel gazdálkodhatott, míg a dolgozók létszáma megközelítette a 300 főt Ebben az esztendőben, egészen pontosan 1953. április 1-jén, Szentesen a korábbi postaképviseletből főnökség alakult.
Vállalattörténeti krónikánkban elérkeztünk 1953 őszéhez, amikor alapvetően megváltozott a Tisza Volán Rt jogelődjének élete. Október elsejei hatállyal országszerte átszervezték a közúti gépjármű fuvarozás rendszerét Ennek okát alapvetően abban kereshetjük, hogy Magyarországon az államosítást követően eltérő rendeltetésű, de az üzemelés szempontjából alapvetően azonos jellegű - gépjár-műveket üzemeltető - vállalatok működtek, különböző irányítási rendszerben. A közúti személyszállítás feladatait országos jelleggel a MÁVAUT látta el, míg a Vidéki Taxi Egyesülés a fővároson kívül üzemelő személyautók és bérautók munkáját fogta össze. Az októberi átszervezést követően az Alföldön, Békéscsaba székhellyel megalakult a 8. sz. Autóközlekedési Igazgatóság, míg a Tisza Volán jogelődje a 82. sz. Autóközlekedési Vállalat nevet vette fel.
De nemcsak a cégtáblák cserélődtek ezekben a hetekben. 1953. november elsejétől a Vidéki Taxi Egyesülés 22 darab Opel típusú személyautója a 82-es gépjárműparkját gazdagította, míg december 1-től a MAVAUT szegedi kirendeltsége is a 82. sz. Autóközlekedési Vállalatra olvadt be. Az akkor készült leltár szerint 7 darab autóbusszal, 3 darab bódés és 4 darab ponyvás Csepel teherautóval lett gazdagabb a cég, ugyanis akkoriban mindössze ennyi gépjármű látta el a személyszállítással kapcsolatos feladatokat.
Ám az átszervezés ezzel még nem fejeződött be. Még 1953 decemberében különvált Békés és Csongrád megye áru- és személyszállítása, ugyanis megalakult a 81. sz. Autóközlekedési Vállalat Békéscsabán, amely feladatainak ellátásához a 82-es AKÖV 95 tehergépjármű átadásával járult hozzá. Ezt követően a 82. sz. Autóközlekedési Vállalat, amely teherszállításon kívül immár autóbuszok közlekedtetésével és taxi fuvarozással is foglalkozott, Csongrád megye közúti fuvarozó vállalataként dolgozott tovább. Mégpedig 96 tehergépkocsival és 22 pótkocsival látta el munkáit úgy, hogy egy-egy tehergépjármű 1954-ben átlagosan 4 ezer 760 órát töltött az utakon, 56 ezer kilométert futva. S ha már pontos számokkal szolgálunk, ne feledkezzünk meg arról sem, hogy a vegyes profilúvá váló cég első esztendejében a teherautók összesen 445 ezer tonna árut szállítottak el, átlagosan 25,2 kilométernyi távolságra. Ha figyelembe vesszük a szállítási távolság rövidülését, nem nehéz kiszámítani, hogy 1950-hez képest nyolcszoros súlymennyiséget cipeltek el a vállalat autói egy esztendő alatt Az 1954-es évet fölidézve végül szóljunk még egy szervezeti módosulásról. A KPM átszervezéséhez kapcsolódva költöztek az Autóközlekedési Igazgatóságok. Így a 8. sz. Autóközlekedési Igazgatóság október elsejétől már Szegedre került, mégpedig új számmal (4) ellátva. Természetesen megváltoztak az igazgatóság irányítása alá tartozó vállalatok jelölései is. A szegedi vállalat ettől a naptól 42. sz. Autóközlekedési Válla­latként látta el feladatait E formai változásnál jóval fontosabb, hogy a 4.   Autóközlekedési Igazgatóság hatáskörébe került Csongrád és Békés megye mellett Bács-Kiskun közúti közlekedésének irányítása. Az igazgatóság négy vállalata (41. sz. Békéscsaba, 42. sz. Szeged, 43. sz. Kecskemét 44. sz. Baja) közül a legnagyobb teljesítményt a szegedi cég tudta felmutatni az ötvenes évek közepén. December 15-én újabb tevékenységi körrel ismerkedhettek meg a szegedi vállalatnál az áruszállításban dolgozók.

Szeged-Csongrád-Szentes között megindult a vállalat első darabárus járata, vagyis immár szállítmányozással is foglalkozott a 42-es AKÓV. Különösen igaz lett ez 1955. április 1. után. Ezen a napon a cég átvette a Csongrád Megyei Földműves Szövetkezetek Szállítási Vállalata által üzemeltetett gépjárműveket, s ettől kezdve új feladatok hárultak a 42. sz. Autóközlekedési Vállalatra. El kellett látnia Csongrád megye települései között a szállítmányozást, gépjárművei terítették az árut a nagykereskedelmi raktárakból a kisboltokig, s szintén a 42-es teherautóin utazott a csongrádi régióban betakarított mezőgazdasági termények döntő hányada. Az ötvenes évek első felében végzett munka értékelésekor nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a 42-es AKÖV dolgozói és autói két ízben vettek részt az árvízvédelmi munkákban (előbb 1954-ben, majd 1956-ban), kisegítő feladatokat láttak el az ország olyan térségeiben, ahol a váltnál nagyobb szállítási igények merültek fel, s a szegedi központú autóközlekedési vállalat teherautói dolgoztak például a nagy „szocialista beruházásokon" mint például Komló bányászváros építésén.
A tevékenységi körök bővülésével, a többszöri átszervezéssel egyidőben műszaki fejlesztésekre is sor került 1954 végére jószerével eltűntek azok az autótípusok, amelyek a vállalat megalakulásától teljesítettek szolgálatot s a legtöbb új tehergépjárművön, a gépjárműpark 75 százalékán, már a Csepel felirat díszelgett. Az ötvenes éveknek ebben az időszakában már a Csepel D 350-es járművek szállították a legtöbb árut, míg a kisebb teherbírású teherautók között munkát végeztek Fiat Balilla, Gránit Phenomen, Citroen, GMC és Saurer Diesel típusú járművek. Sajnos, a Csongrád megye közútjain utazók ebből a változásból vajmi keveset érzékelhettek, ugyanis az autóbuszpark messze nem olyan ütemben fejlődött, mint azt az utazási szokások változása megkövetelte volna. Bedig a vállalat személyszállítási tevékenységének méreteit jól mutatja két szám: 1954-ben és '55-ben, vagyis két esztendő alatt, autóbuszainkra több mint 2 millió utas szállt föl, míg a taxi szolgáltatást 150 ezren vették igénybe.
Az 1956-os forradalmat követően, az ötvenes évek második felében, a „szocialista tervgazdálkodás" rendjében a második 3 éves tervidőszak következett Ennek rajtja előtt 1957 decemberében a 42. sz. Autóközlekedési Vállalat 132 darab tehergépkocsival dolgozott, a pótkocsik száma 26 volt A személyszállítást 17 darab autóbusz, illetve bódés tehergépkocsi, egy darab autóbusz pótkocsi és 21 taxi szolgálta, míg a belszolgálati személy-, teher- és különleges gépkocsik száma 8 darab volt. A hatvanas évek kezdetére azonban alaposan át kellett írni a leltárkönyveket, ugyanis három év alatt a vállalat tehergépkocsijainak száma megduplázódott, a taxipark autólétszáma pedig háromszorosára nőtt Ezekben az években búcsúzhattak el a Csongrád megyei lakosok a kiöregedett Opelektől, amelyeknek helyére Pobeda és Moszkvics típusú autók érkeztek. A hatvanas évek elején 63 taxi szolgálta az utasokat, s a taxik iránti igényt mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy 1960-ban 700 ezren utaztak ezekben az autókban, miközben a kocsik összesen 2,6 millió kilométert tettek meg. Jelentősen fejlődött az autóbusz közlekedés is. Ezekben az években sorra leselejtezték a már elavult járműveket, megérkeztek a vállalathoz az első Ikarus 30 és 55 típusú buszok, s négyszer annyi autóbusz futott Csongrád megye útjain 1960-ban, mint 1957-ben. A busz-járműpark e dinamikus növekedése köszönhető annak is, hogy 1959. április elsejével a vállalat kezelésébe került az a 22 darab autóbusz, amit korábban a Csongrád Megyei Tanács Gépjárműközlekedési Vállalata üzemeltetett. Ekkor vált a 42. sz. Autóközlekedési Vállalat Csongrád megye legfontosabb közúti személyszállító cégévé, amit jól bizonyítanak a számok. Amíg 1957-ben 15 autóbusszal 1 millió 198 ezer utas közlekedett, addig 1960-ban 54 autóbuszra 6,5 millióan szálltak fel. Az ötvenes évek végének krónikájához tartozik még egy fontos esemény - 1959. július 1-jén a 42-es AKÖV részévé vált nemcsak a szegedi Belsped Vállalat, hanem e cég hódmezővásárhelyi, szentesi és csongrádi főnöksége. A Belsped vállalatok főként szállítmányozással foglalkoztak, leginkább a vasúton érkező árukat továbbították a megadott telephelyekre. Emellett a Belspedhez fordulhatott helyi szállítási igényeivel a lakosság, lovas kocsijaik fuvarozták többek között a Tüzép telepekről a háztartásokhoz a téli tüzelőt. A 246 belspedes ló és 170 kocsi átvétele után ezek a feladatok is a vállalatra hárultak, így 1960-ra a cég végezte teljes körben a Csongrád megyében bonyolódó helyi és helyközi áruszállítást és szállítmányozást, s a dolgozók a vasúti csomópontokban jelentős rakodási tevékenységet is teljesítettek. 1961-ben újabb fontos szervezeti változás következett be a magyarországi közúti közlekedésben és fuvarozásban. Megszűntek az Autóközlekedési Igazgatóságok, s megszervezték helyette az Autóközlekedési Trösztöt. Átszervezték az AKÖVöket is -a Szegedi Autóközlekedési Vállalat 1961. december 19-től 10. sz. AKÖV néven dolgozott tovább.
A névváltozásnál jóval nagyobb jelentőséggel bírt, hogy a közúti szállítás és a tömegközlekedés átszervezése tovább folytatódott a hatvanas években. Ennek eredményeként 1963-tól mondhatjuk el, hogy a 10-es AKÖV a gazdája a szegedi helyi autóbusz-közlekedésnek. Ez a szolgáltatás egyébként 1960-han indult, akkor még a Szegedi Közlekedési Vállalat fennhatósága alatt Az SZKVtól 18 darab „kék buszt" örökölt a 10-es AKÖV, amelyek akkor 9 vonalon közlekedtek. A helyi járatok autóbusz állomását pedig Szeged központjában, az Anna forrás mellett találhatták meg az utasok, akik innen a Csongrádi sugarútra, Tápéra, Petőfitelepre, Béketelepre, Gyálarétre, Hattyastelepre, Mihálytelekre, Szőregre és a Repülőtérre utazhattak. A kék buszok átvétele után rövid időn belül újabb járatokkal bővült Szeged tömegközlekedése. 1963-ban például strandjárat indult a Partfürdőre, a szabadtéri játékok ideje alatt különjáratok szolgáltatását vehették igénybe a Dóm térről hazafelé tartó nézők, mig 1964 őszétől autóbuszjárat kötötte össze Szegedet Kiskundorozsmával. Szeged közlekedésének érdekes színfoltja volt az a mikrobuszjárat, amelyről a turisták ismerkedhettek Csongrád megye székhelyének nevezetességeivel. Fontos dátum a vállalat életében 1963. augusztus 1., ugyanis ettől a naptól vezette be a 10-es AKÖV a kalauz nélküli autóbuszjáratokat. Az egyforintos viteldíjat egyébként egy perselybe dobták be az utasok.

 
Járműszemle a szegedi Mars (akkor Marx) téren. Az Ikarus 620-asok és 55-ösök felsorakoztak.

Mivel az autóbusz állomány megkétszereződött a hatvanas évek első felében, a 10-es AKÖV számára a zsúfoltság jelentette a legnagyobb gondot, hiszen megtelt a MÁV Igazgatóság melletti helyi járatos centrum, s a Takaréktár utcai állomás - ahonnan naponta már több mint kétszáz helyi és helyközi járat indult, s ahova ennyi érkezett - már nem tudta lebonyolítani ezt a hatalmas forgalmat Szeged város vezetése ezért a Marx téren biztosított területet egy új autóbusz pályaudvar létesítéséhez. Ezt, a maga korában korszerűnek számító, ipari televízióval, forgatható képernyőkkel, az utastájékoztatást szolgáló fényújsággal felszerelt buszközpontot, 1965. november 13-án adták át a tömegközlekedésnek. Ezt követően az azonos útvonalon közlekedő távolsági és helyközi járatok azonos kocsiállásokról indulhattak, míg a helyi közlekedés számára a Marx tér északi oldalán jelöltek ki egy területet. Ebben az időszakban már több nemzetközi járatot is közlekedtetett a 10-es AKÖV, igaz a hatvanas évek első felében mindössze 4-5 autóbuszt állítottak be erre a célra.

Évente legfeljebb 1-2 esetben indult különjárati busz Jugoszláviába, Csehszlovákiába, Lengyelországba és Ausztriába. Ám a hatvanas évek közepétől amikor aláírták a magyar-jugoszláv kishatár egyezményt, már rengeteg utast szállítottak a Szeged-Szabadka, Szeged-Zombor valamint Szeged és Újvidék között közlekedő menetrendszerű járatokon.
A buszközlekedés mellett 1960 és 1965 között nagy ütemben gyarapodott a teherszállítás és a rakodás gépjárműparkja is. A hatvanas évek derekán több, mint 600 járművet üzemeltetett, ami két és félszerese volt az 1960-as számnak. A kor követelményeinek megfelelően pontos összesítés készült erről az ötéves időszakról, ami a tervgazdálkodásba II. ötéves terv néven vonult be. A pontos leltár szerint 11 ezer 354 millió tonna súlyt mozgattak meg a vállalat munkásai és gépei, az összteljesítmény pedig elérte a 170 millió árutonna-kilométert. A személyszállítási üzletág 2,7-szer több utast szállított 1965-ben, mint öt évvel korábban, s a 117 autóbusz szállítási kapacitását 25 pótkocsi egészítette ki. Ám a rohamosan növekvő utazási igényekkel ez a fejlesztés sem tudott lépést tartani, nőtt a zsúfoltság, különösen a napi csúcsforgalom idején volt nehéz helyet kapni a cég buszain. S bár a taxik iránti igény valamelyest csökkent, hiszen a '60-as években - a korábbi esztendőkhöz képest - jóval több magán személygépkocsi futott ki az utakra, öt év alatt mégis több, mint 4,3 millió utast fuvaroztak az AKÖV-ös „kockás autók" a lefutott 15 millió kilométer alatt. S miközben egyre több benzinfaló gép állt szolgálat­ba, fokozatosan visszafejlődött a vállalat szekérfuvarozási üzletága. A lóállomány egyharmadával csökkent, s a fogatok lassacskán már csak oda szállítottak árut, amely helyeket a rossz útviszonyok miatt gépjárművekkel még nem lehetett megközelíteni, A vállalat eszközállományának növelése az 1965-70-es időszakban, vagyis a III. ötéves terv idején tovább folytatódott. 1967-ben megérkeztek az NDK-ból az IFA W50-es teherautók, amelyek fokozatosan felváltották az elöregedett Csepeleket. Majd 1969-ben, egy újabb járműrekonstrukciót követően, ismét Csepelek nyergébe szállhattak a pilóták - a D 350-420 típusok álltak be a 10-es AKÖV garázsaiba. Az új autók munkájára nagy szükség volt, hiszen a hatvanas évek végén jelentősen megnőtt a fuvarpiac. Ekkoriban kapott a cég nagy megrendeléseket az olajipartól, hosszú stagnálás után lendületet vett a lakásépítés is. Igényt tartottak a járművekre az útépítéseknél, bővült a megrendelők köre a vasútállomási fuvarozásban. A 10-es AKÖV teherautói szállították az EMERGÉ Gumigyár, a Szegedi Kábelgyár termékeit; 15 Tátra típusú gépkocsi vitte a földet a paksi atomerőmű tereprendezési munkálataihoz; s a cég munkásai és gépei dolgoztak a szentesi téglagyár és a Kontakta építkezésénél. Nagy szállítási kapacitást kötöttek le az árvízvédelmi töltések építési munkálatai, míg a magánépítkezők téglafuvarokat rendeltek leginkább, a mezőgazdasági terményeket pedig leggyakrabban Budapest piacaira fuvarozták az autók, de rengeteg zöldséget és élő állatot szállítottak a 10-es AKÖV teherautói a bánya- és iparvidékekre, így Tatabányára, Dorogra és Miskolcra. 1967. július 1-jével az AKÖV átvette a MÁVtól a teljes MÁV-Transz szolgáltatást és a raktárak egy részét. Eredményesen működött Csongrád megyében a MÁV-AKÖV összetett darabáru fuvarozás. Ennek keretében a 10. sz. AKÖV öt körzeti irodát nyitott a városban, 10 szállítási képviselet is megkezdte munkáját a vasútállomásokon, s naponta 40-50 tehergépkocsi dolgozott menetrend szerinti járatokban. 1968. január 1-től már a 10. sz. AKÖV kezelésébe kerültek a nagy raktárak, rakodó felszerelések, a mérlegek. A munkamegosztásnak megfelelően az exportküldeményeket a vasút, a belföldi szállítmányokat az AKÖV szállította. A hatvanas években már a bútorok nagy része is közúton érkezett a bútorgyárakból a boltokba. Az országban elsőként, és sokáig egyedüliként, a 10-es AKÖV vállalta a közúti bútorszállítást, speciális bútorszállító IFA-kat és Möbelwageneket állítva szolgálatba.

Szeged ma is üzemelő buszpályaudvara az átadás napján
 
Négy Ikarus - négy generáció. Balról: a 311-es, az 55-ös, a 630-as és a 66-os
 
Árvízvédelmi munkán a '60-as években

A felsorolt feladatok ellátására közel 800 tehergépkocsit üzemeltetett már a vállalat, s a pótkocsik száma elérte a 300-at a hatvanas évek végére. Jelentősen fejlődött ebben az időszakban a  személyszállítás. 1969-re Csongrád  megye  minden települését bekapcsolták a közúti tömegközlekedésbe, nőtt a helyi közlekedés kapacitása, Szegeden például 1969-től 7 új csuklós buszt állítottak forgalomba, amelyek a megszüntetett 5-ös, vagyis Újszegedre induló villamosjáratokat váltották fel. Nem csoda hát, hogy ekkorra nagy munkaerő-hiány gátolta a további fejlesztéseket Éppen ezért a 10-es AKÖV 1967-től már saját szervezésű tanfolyamokon igyekezett megoldani a munkaerő utánpótlást Volt olyan esztendő, amikor közel 200 gépjár­művezető kapott jogosítványt a cégűnknél letett vizsgát követően. Persze nemcsak a szakképzett munkaerő hiánya okozott gondot a '60-as években. Sokat panaszkodtak akkoriban a vállalat dolgozói a rendkívül rossz munkakörülményekre. A rókusi vasútállomással szembeni műszaki telep kapacitása kicsi volt, a szerelők az időjárás viszontagságainak kitéve, többnyire a szabad ég alatt igyekeztek megjavítani a járművek hibáit. Mivel a megrendelések sokszor késedelmes teljesítése miatt az üzleti partnerek is megérezték az elavult infrastruktúra hátrányait, túlzás nélkül állitható, hogy egész Csongrád megyében örömmel fogadták az új központi telep építésének hírét A Bakay Nándor utca végére megálmodott komplex autóközlekedési forgalmi telep építése 1965-ben kezdődött meg, s a 15 katasztrális holdnyi területet elfoglaló létesítmény, több, mint 100 millió forintos költséggel 1968. augusztus 31-re készült el. A telephely - átadásának idején - joggal kapta a korszerű minősítést, hiszen udvarát 12 ezer 900 négyzetméteren szilárd burkolat fedte, a nagyjavító-csarnok alapterülete elérte a 2 ezer 400 négyzetmétert, s 24 javító állással rendelkezett Épült üzemanyagtöltő állomás, a kocsimosóban nagynyomású vízsugaras öblítés és mosás során tisztultak a járművek. Az irodaház a forgalmi és műszaki irányításban dolgozóknak és az adminisztrációnak biztosított a korábbinál sokkal kényelmesebb munkahelyeket, de nem hiányoztak immár az öltözők és mosdóhelységek sem, elkészült az üzemi konyha és az ebédlő. Csongrádon is befejeződött egy fontos beruházás a hatvanas évek végén - 1969. március 15-én avatták fel a város új buszpályaudvarát A hetvenes évek rajtjánál pontos statisztika készült a vállalat fejlődéséről. Ebből pedig az olvasható ki, hogy a 100 fő alatti alakuló létszámmal szemben 1969 végén már 3 ezer alkalmazottja volt a 10-es AKÖV-nek. A gépkocsipark 1950 ősze és 1970 januárja között 35-ről 759-re nőtt, míg a szállítási teljesítmény 480 ezerről 19 millió 879 ezer kilométerre emelkedett Mivel autóbusz üzletággal az 1950-ben alakult vállalat az induláskor nem rendelkezett, a '70-es évek statisztikusai csak az 1954-es állapotokkal vethették össze az 1969 végi tényeket Ezek szerint 7 busz helyett már 192 szolgálta Csongrád megye utazóközönségét, a megtett kilométer hossza pedig 603 ezerről 11 millió 2 ezerre nőtt Amíg 1954-ben mindössze 1 millió utast szállítottak a vállalat autóbuszai, addig 1969-ben már 209 millió 300 ezren ükek fel a 10-es AKÖV autóbuszaira. Mindent összevetve 20 év alatt a vállalat járművei 315 millió kilométert tettek meg - összegezhették a tényeket a cég krónikásai 1970-ben.

,,Díszszemle"a telephelyen. Az egyik úr a Volánnál -a Robur... IFA-k és Csepelek
   
Csepel 420-asok IFA-k
   
 
,,Csőrös ZIL-ek"  

A három évtizeddel ezelőtt leltárba vett számokat figyelve teljesen érthető harminc esztendővel később is, hogy a 10-es AKÖV vezetése és munkásai abban bíztak, a '70-es évek újabb nagy ívű fejlődést hoznak a vállalat életében. S reményeikben nem is kellett csalatkozniuk. Ebben az időszakban ugyanis tovább folytak a nagy szállítási kapacitást igénylő építkezések. 1973-ban például az Alföld legnagyobb építőipari vállalata és az 1970. szeptember 1-től már a Volán 10. sz. Vállalat nevet viselő vállalatunk között úgynevezett „szocialista szerződés" jött létre, amelynek keretében a vállalat a DÉLÉP valamennyi szállítási igényét teljesítette. Az összes építőanyagot a 10-es Volán teherautói fuvarozták a DELEP központi telephelyéről Csongrád megye valamennyi építkezésére, s a Volán 10. sz. Vállalat járművei végezték a vasútállomásokra érkezett, DÉLÉP-nek címzett áruk raktárba szállítását, míg az autóbuszok az építőipari vállalat dolgozóit utaztatták a műszak kezdetén és végén. Mivel a DÉLÉP nemcsak szállítással, hanem ennek megszervezésével is megbízta a vállalatot, a Volán a DELEP Dorozsmai úti telepén kirendeltséget létesített, s a DÉLÉP-nél korábban alkalmazott gépkocsivezetők, rakodók átkerültek a Volán állományába. Az építőipar igényeit ekkor 140 jármű, közöttük billenős és fixplatós teherautók és targoncák végezték. Természetesen nem csak Csongrád megyében vállalt munkákat a 10-es Volán. Dolgoztak a vállalat munkásai és gépei többek között Békéscsabán, a fehérneműgyár és a kötöttárugyár építkezésén, Bonyhádon, ahol zománcedénygyár beruházásai zajlottak, Baján a hajókikötő és komplex raktárközpont megvalósításán, Nagykanizsán az Egyesűit Izzó gyárépítkezésén, Budapesten orvosi műszerraktár beruházásán. Kiemelt népgazdasági feladat volt akkoriban a Paksi Atomerőmű építését előkészítő földmunkálat, amelyhez szintén küldött autókat a Volán, míg például az Országos Villamos- és Távvezeték Vállalat megrendelésére a Szegedre érkező villamosenergia fogadási és elosztási állomásainak építésénél 20-25 tehergépjármű dolgozott. Sok feladatot adott a Tisza is a Volán 10. sz. Vállalat számára. Míg 1970-ben a nagy tiszai árvíz idején a folyó mentén közel 1 millió köbméternyi földet mozgattak meg a vállalat gépei a gátak megerősítése során, 1973-ban már az ATIVIZIG-gel kötött szerződés értelmében a Tisza Csongrádtól az országhatárig terjedő töltésének megerősítési munkálatain dolgozott a cég. A munkagépek mintegy 400 ezer köbméter földet mozgattak meg. 1975-ben újabb feladatokat adott a Tisza - ebben az évben a Szegeden épülő új Tisza-híd beruházásába kapcsolódott be a 10 es Volán, majd '79-ben már a csongrádi Tisza-híd munkálatainál vállalt feladatokat A '70-es évek új szállítási feladatai közé tartozott a gáz szállítása. 1973-ban helyezték üzembe Algyőn a PB-gáz töltő állomást. Ez az üzem látta el palackos gázzal Csongrád, Bács-Kiskun és Békés megye nagy részét A szállítás során havonta 200-400 ezer PB-gázpalackot szállított a vállalat Makóra, Hódmezővásárhelyre, Gyulára, Békéscsabára, Mezőkovácsházára, Kiskunfélegyházára, Kiskunhalasra, Kalocsára, Bajára és Kecskemétre.

A zsúfoltság nem volt ritka a Szeged-Tótkomlósi járaton.

Szabolcs-Szatmár megye lakosai is megismerkedhettek a 10. sz. Volán gépjárműveivel — közöttük az 1971-ben munkába lépő Rába-MAN kamionokkal. Ebben a régióban az almaszállítás adott feladat Először csak 2-3 teherautó dolgozott a Nyírségben, később pedig már közel 50 jármű szállította az állami gazdaságokból és a termelő szövetkezetekből az almát a tuzséri átrakó állomásra, ahonnan a Szovjetunióba indult vonaton a gyümölcs.
Nagy fejlődésen ment át a '70-es években a darabáru fuvarozás. A konténeres szállítás térhódításával már 1972-re több mint ötezer kiskonténer és tízezernél több rakodólap szolgálta a jobb minőségű fuvarozást Még a '70-es évek második felében megindultak a távolsági darabárus járatok Szeged-Békéscsaba, Szeged-Kecskemét Szeged-Pécs, Szeged-Kiskunhalas, Szeged-Veszprém, Szeged-Dunaújváros és Győr között, valamint Győr és Dunaújváros útvonalon. Gyorsjárat közlekedett Szeged és Budapest között. A '70-es évek feladatait fölidézve külön fejezetben illő szólni a nemzetközi fuvarozás fejlődéséről. Ezzel a tevékenységgel már a '60-as években is foglalkozott a vállalat a HUNGAROCAMION alvállalkozójaként majd 1968-69-ben a jugoszláviai és csehszlovákiai sörfuvarozás beindulása adta az első kiemelkedően nagy, önálló feladatot amikor is a belgrádi, versed, a becsei sörgyárakból épp úgy hoztak sört, mint a csehszlovákiai Forganovából. 1970 után a vállalat járművei még több ország útjain jelentek meg. Így például exportmunka keretében a prágai lakásépítéseken 1972-ben 800 ezer tonna földet szállítottak a Volán 10. sz. Vállalat gépkocsijai, de segítették a szakemberek és a gépek a Csehszlovák főváros autóbusz pályaudvarának építését és Prága úthálózatának fejlődését is. Később a szintén csehszlovákiai Ostravában bányászatot előkészítő földmunkákba kapcsolódtak be a Csongrád megyéből érkezett járművek, míg a kladnói vasmű alapozásánál 45 ezer köbméter földet szállítottak a vállalat Tátra teherautói. Ebben az időszakban épült az ohrenburgi gázvezeték is, amelynek ukrajnai szakaszán sok magyar munkás dolgozott A Volán 10. sz. Vállalat 20 gépkocsival kapcsolódott be a munkálatokba - építőanyagot, az olajvezeték csöveit szállították Guszjatyinba és a lvovi körzetbe.
Különösen nagy fejlődést ért meg a nemzetközi fuvarozás 1976 és '80 között. Ekkor már nemcsak a környező országokba, Nyugat- és Dél-Európába szállított különböző termékeket - így például élelmiszert, híradástechnikai cikkeket, különböző gépeket -a 10-es Volán, hanem elfutottak a járművek a Közel-Keletre is. Irakba például egy műanyag feldolgozó gyárba vitt alapanyagot a 10-es Volán, míg a Bagdadban folyó csatornázási munkálatokhoz a váci gumigyárból szállítottak gumi alapanyagot a cég járművei.

Csongrád megyei Volánosok az 1970-es nagy árvíz idején

A személyfuvarozás '70-es évekbeli változásait felidézve meg kell említeni, hogy ennek az évtizednek indulásakor az akkor még 10-es AKÖV néven nyilvántartott vállalat az ország nagy részének megközelítését segíteni tudta járataival. A vonalhálózat Szegedről sugárszerűen hálózta be az ország területének mintegy felét Érdekességként említjük, hogy az algyői kőolaj és földgáz kitermelésének megindulása a Volán közlekedési hálózatának fejlesztését is befolyásolta. Közvetlen összeköttetés létesült a zalai olajmező és Algyő között, mint ahogy a szegedi olajmezőket a hajdúszoboszlói gázközponttal is közvetlen autóbuszjárat kötötte össze.
A helyközi közlekedésben 1974-től mondhatjuk el, hogy valamennyi Csongrád megyei település elérhető Volán-buszokkal, mivel ekkor indult meg a Szeged-Makó Apátfalva-Magyarcsanád-Nagylak járat 1975 őszén újabb jelentős változás következett be régiónk buszközlekedésében. Számos kisvasutat megszüntettek a gazdaságtalan üzemeltetés miatt az ország több pontján, így Csongrád megyében is. 1975. szeptember 1-től nem közlekedett Szegedről a korábban Mórahalmon át Ásotthalomra induló kisvasút, mint ahogy elköszönhettek a szegediek a Zákányszéken és Rúzsán át Pusztamérgesre közlekedő vonattól A MÁV szolgáltatása helyébe ekkor lépett a Volán 10. sz. Vállalat, igényektől függően 7-10 autóbusz szállította az utasokat a szegedi járás előbb említett körzeteibe.

Polgári védelmi gyakorlaton az Ikarus 31 l-es (fent), az IFA (balról) és az AMG-pótkocsi

Nagy feladat hárult a vállalatra a munkások szállítása során. E megbízást a vállalat már a '60-as évek elején is ellátta - akkoriban ponyvás Csepel teherautókon utaztat­ták a dolgozókat Szegedre 30-40 kilométeres körzetből. Később bódés autókat állítottak szolgálatba, tanyai megállók létesültek Sándorfalva, Sövényháza, Kiskundorozsma és Üllés térségében, majd elérkezett az az időszak, amikor már autóbu­szokkal utaztak az ingázók. 1975-ben központi rendelkezés szüntette meg a bódés autón történő munkásszállítást, s később már csak autóbuszokkal teljesítette e szolgáltatást a 10-es Volán, mégpedig négy formában: vállalt a cég szerződéses autó­közlekedést, menetrendszerű környéki és elővárosi hivatásforgalmat, esetenkénti munkásszállító különjáratok indítását és autóbuszok bérbeadását. A '70-es évek elejére Szegeden tízszeresére nőtt az autóbusz forgalom. Mivel a városfejlesztés során új lakótelepek épültek és átalakultak az ipari övezetek is, szükségessé vált a helyi közlekedés átszervezése. 1971. november 7-én „avatták" az új közlekedési rendet - megszűnt a korábbi egyközpontúság, s 6 decentrumy kezdte meg működését Csongrád megye székhelyén. Átszámozták ekkor az egyes járatokat is attól függően, hogy melyik alközpontban volt a végállomásuk. Tarján városból indultak a 10-es számcsoporttal jelzett járatok, Petőfitelep fő teréről a „húszasok". A Szent-György téren volt a „harmincasok", a Széchenyi téren a „negyvenesek" központja, a Bartók Béla térről a .hatvanasokat", a Marx térről a „hetveneseket" indították.

Hóeltakarítás- nem könnyű, de kötelező téli munka a Volán telephelyén.

1971 őszétől éveken át 30 vonalon, 2180 járat, 66 autóbusszal szállította az utasokat Az 1970-es évek végén két, Csongrád megye buszközlekedésének színvonalát, az utasok kiszolgálását alapvetően befolyásoló beruházás fejeződött be. 1978 augusztu­sában adták át Makó új buszpályaudvarát, míg 1979 májusában Hódmezővásárhelyen avattak új buszpályaudvart.
A '70-es években szervezeti változtatással próbálták javítani Szegeden a taxiközlekedést A Volán 10. sz. Vállalat a gépkocsikat 1969. május 15-től ,,gebinbe" adta ki. A gépkocsivezető ettől kezdve önvezénylés szerint dolgozott és önelszámoló lett A Volános taxitörténethez az is hozzátartozik, hogy 1972-ben költözött a Bajcsy-Zsilinszky utcába (ma: Feketesas utca) a taxiközpont, és ebben az évben indult meg az XX-es taxik bérbe adása. A '70-es évek második felében, egészen pontosan 1976 tavaszától pedig már URH készülékeket szereltek a Volán-taxikba. 1980. január 1-jén az új esztendőt köszöntő 10-es Volán dolgozók nem gondolhatták, hogy a vállalat negyedik évtizede egyrészt kitüntetésekkel honorált nagy sikereket hoz, másrészt ennek az időszaknak a végére már olyan válság következik be, amely csődközeli helyzetet teremt az akkor már Tisza Volán néven jegyzett cég számára. S ha már szóba került a társaság márkaneve, szóljunk először is ennek születéséről. A Volán 10. sz. Vállalat a '80-as évek elején is a Volán Tröszt keretein belül, központilag meghatározott feladatok és pénzügyi szabályozók alapján végezte tevékenységét.

Ez a helyzet jelentősen megváltozott 1984. január 1-jétől, ugyanis 1983. december 31-ével megszűnt a Volán Tröszt, és országszerte önálló Volán-vállalatok alakultak. Ezek között dolgozott 1984 első felében még Volán 10. sz. Vállalat néven a társaság jogelődje vegyes profilú vállalatként, majd az év végére lezajlott a keresztelő, és ettől kezdve a vállalat hivatalos neve Tisza Volán lett. Ebben az évben már nagyobb önállóságot élvezett a cég, bár hozzá kell tenni, hogy a szocialista tervgazdálkodás kötöttségei továbbra is vonatkoztak rá, és a vállalat mozgásterét korlátozták egyrészt a Közlekedési Minisztériumban, másrészt a Csongrád megyei Pártbizottságon hozott döntések.
A gazdasági eredményeket elemezve megállapítható, hogy a '80-as évek első felében változatlanul nagy teljesítményeivel hívta föl magára a figyelmet a vállalat, olyannyira, hogy a gazdálkodó egységeket akkoriban minősítő kitüntetési rendben fél évtized alatt háromszor is a legmagasabb elismeréssel, a Kiváló Vállalat címmel jutalmazták (1981, 1983, 1985), 1982-ben a Volán Tröszt elismerő oklevelét kapta a 10-es Volán, míg 1984-ben miniszteri dicséretben részesítették a vállalatot Bar köztudomású, hogy ezek a szocialista tervgazdálkodáshoz kapcsolódó kitüntetések nem voltak mentesek a politikai hatástól sem, de odaítélésük alapjául a vizsgált cég gazdasági eredményei szolgáltak.

Makó:  új pályaudvarra várva a 70-es évek közepén

A 10. sz., majd később a Tisza Volán fő célkitűzése 1980 és 1985 között az intenzív fejlesztés volt. Ugyanis erre az időszakra már egyértelművé vált: a magyarországi nagyberuházások csökkenésével megkezdődött a fuvarpiac beszűkülése. Még inkább igaz volt ez a Dél Alföldre, ahol még az országos átlagnál is alacsonyabb lett a fejlődés üteme. Az új helyzetben nagy erőfeszítéseket kellett tenni a vállalat eszközeinek foglalkoztatására, s már akkor megtanulhatták a cég dolgozói, mit is jelent a fogalom: a piachoz való alkalmazkodóképesség növelése. A Csongrád megyében jelentkező szállítási szükségletek csökkenését két példa is jól szemlélteti. A tervezett nagyberuházások elmaradása (a korábbi tervekkel ellentétben nem valósult meg a csongrádi vízlépcső, nem készült el például a szentesi sörgyár sem, és egyre kevesebb lakás épült) azt idézte elő, hogy a vállalat nagy teherbírású gépkocsijai részére csak megyén kívül tudtak feladatot biztosítani A megyei tömegárus megrendelések kiesését 1983-tól a gyöngyös visontai külszíni szén fejtésén végzett rakodási munkával ellensúlyozták. A fuvarpiacon beállt változás azonban lényegesen nem hatott ki a gépkocsi állomány darabszámára, sőt ha nagyon kis mértékben is, de növekedés következett be. Míg 1983-ban 958 tehergépjármű teljesítette az áruszállítási megrendeléseket, addig 1985-ben a gépkocsik száma 1001 lett. Am már jóval nagyobb arányban szerepeltek a leltárban a kisebb teherbírású gépkocsik.

Szállítói szolgálati gyakorlat

A '80-as évek első felében dinamikusan nőtt a szállítmányozási tevékenység. Olyannyira, hogy 1984 végén szállítmányozási üzemegységet hozott létre a Tisza Volán. Ez az új szervezeti egység önálló gépkocsipark nélkül, elsősorban szervezési módszerek alkalmazásával ért el jelentős fejlődést. Az üzemegység több magánfuvarozó munkáját is igénybe vette. Jelentős mértékben emelkedett a fuvarozáshoz kapcsolódó mellék­tevékenységek, a komplex kiszolgálás iránti igény. A feladatok teljesítése érdekében sok emelővillás targoncát vásárolt a cég, amelyekkel az egységrakományokat mozgatták, s így például vállalatokon belüli anyagmozgatást is tudott vállalni a Tisza Volán, többek között a Szegedi Konzervgyárban és a Hódmezővásárhelyi Porcelán­gyárban. Nagy erőfeszítéseket tett a cég a MÁV és a Volán közötti kapcsolat fejlesztésére, ám a vasútállomási fuvarozás csak kis mértékben nőtt, mivel a nagy mennyiséget jelentő tömegáruk száma jelentősen csökkent Csongrád megyében. Az árufuvarozás legsikeresebb területe ekkor a nemzetközi fuvarozás volt. A mind sokrétűbb szállítási igény kielégítése érdekében sor került a gépkocsipark felújítására, ennek során újabb nagyteljesítményű Rába és IFA típusú gépjárműveket vásárolt a Volán, majd megérkeztek 1985-ben az első Volvók. Ekkor 2 darabot vásárolt a Tisza Volán, majd 1986-ban még négyet, míg 1987 első negyedévétől újabb 12 Volvót lízingelt a vállalat.

Volánosok építették a Napos úti stadiont

A fejlesztéseknek köszönhetően - a korábban már említett piacok mellett - a Tisza Volán járművei begurulhattak az NSZK, Svédország, Norvégia, Finnország, Dánia útjaira is, míg például Lengyelországba és Svájcba 10 darab speciális „dobozos" IFA ruhaszállítási feladatokat vállalt Ebben az időszakban tovább folytatódott a gázszállítás - a DÉGÁZ és a Volán között 1982-ben megkötött szerződés értelmében Csongrád, Békés és Bács-Kiskun megye PB-gáz ellátását segítette a vállalat, napi átlagban 12-15 ezer palackot szállítva a három megyébe. A személyszállításban 1980-at impozáns számok jellemezték. Ebben az esztendőben a helyi forgalomban 1 millió 221 ezer 551 járatot indított a Volán 10. sz. Vállalat, a helyközi forgalomban 441 ezer 818, a szerződéses forgalomban 62 ezer 455, míg a különjárati forgalomban 6 ezer 342 járat szállított utasokat. De meg kell említeni azt is, hogy 1980-ban nem volt kevés a kimaradt (4 ezer 946) és a késett (1 ezer 570) járatok száma sem. Éppen ezért a '80-as évek feladatai között a legfontosabb az utaskiszolgálás színvonalának emelése volt. Ennek érdekében változtak a menetrendek, az utastájékoztatás, és sokat fordított a vállalat a buszok esztétikai megjelenésének javítására is. A termelékenység fokozása érdekében korszerű forgalomtechnológiai eljárásokat vezettek be. A változtatásokra már csak azért is nagy szükség volt, mert 1981 végén, illetve 1982-ben került sor az ötnapos munkahét bevezetésére, amely a menetrendszerű és szerződéses járatok 80 százalékát érintette. Szintén nagy hatással volt a menetrendre az 1982 szeptemberében bevezetett ötnapos iskolai tanítási hét.

A kék- fehér Tisza Volán Volvó F12-esek bebarangolták Európa útjait

A tömegközlekedés zsúfoltságának enyhítése érdekében a szegediek megismerkedhettek a lépcsőzetes munkakezdéssel. Ebben az időszakban alakult ki Szegeden a városkörnyéki üdülőterületek utazási igényét kielégítő telkes járatok hálózata. A gyakran jelentkező zsúfoltság enyhítése érdekében közületi járműveket is bevont a Tisza Volán a közforgalomba, míg a Csongrád megyei települések közötti buszforgalom javítása érdekében 4 új járatot indított a vállalat. Összességében a helyi közlekedés a '80-as évek első felében is jelentősen nőtt Szegeden annak ellenére, hogy ebben az időszakban dinamikusan fejlődött a megyeszékhelyen a trolibusz-hálózat. A helyi buszközlekedés méreteit jól jellemzik a következő adatok: 1984-ben Szegeden a vonalhálózat hossza 106,7 kilométer volt, a Tisza Volán autóbuszai 43 vonalon közlekedtek, míg a munkanapokon indított járatok száma 2819 volt Hódmezővásárhelyen, a megye második legnagyobb városában 39,3 kilométeres vonalhálózatot üzemeltetett a vállalat, 13 vonalon futottak a buszok, a napi járatok száma pedig 308 volt. A szentesi vonalhálózat hossza ebben az évben 23,1 kilométer, a vonalak száma 11 darab, a járatoké pedig 116 volt. Makón 13,3 kilométeres vonalhálózat szolgálta az utazóközönséget, amely 6 vonalon utazhatott, naponta 81 járatot igénybe véve. Csongrádon a makóival megegyező, vagyis 13,3 kilométeres vonalhálózaton, 4 vonalat üzemeltetett a vállalat, 75 járatot indítva naponta.

A szegedi Szőke Tisza táncversenyeket  a Tisza Volán rendezte

A helyközi közlekedés fejlődését mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a '80-as években Csongrád megye valamennyi települését bekapcsolta a vállalat az autóbusz forgalomba. Ez azt jelentette, hogy a falvak jelentős részéből közvetlenül megkö­zelíthetővé vált a megye összes városa. A helyközi távolsági járatok fejlődését befolyásolta az a tény, hogy a Szeged-Hódmezővásárhely-Szentes térségben utazók közlekedési szokása átrendeződött a Hódmezővásárhely-Szentes közötti 451-es útra. Ezzel egyidőben azt is biztosította a Tisza Volán, hogy Csongrád megye legkisebb falviból egyszeri átszállással el lehetett jutni a fővárosba és az ország legjelentősebb településeire. A fejlesztések ellenére azonban a helyközi utasforgalom a tarifaemelés miatt csökkent.

A '80-as években a magyar gazdaság egyik kulcsfeladata volt a devizabevételek növelése. Nagy fontosságot tulajdonított ennek a Tisza Volán vezetése is, s már az évtized első felében a nemzetközi fuvarpiac bővítésének eredményeként jelentősen nőtt a cég dollár árbevétele. Míg 1981-ben 1 millió 27 ezer dollárt termelt ki a vállalat, 1983-ban a dollár-árbevétel 1 millió 513 ezer volt, s 1985-re elérte az 1 millió 852 ezer dollárt. S ha már a számoknál tartunk, következzen még néhány, a '80-as évek Tisza Volánját jellemző adat A teljes munkaidőben foglalkoztatottak száma 1981-ben 4874 fő volt, 1983-ban már csak 4562-en dolgoztak a vállalatnál, míg 1985-ben 4325 alkalmazottja volt a Tisza Volánnak, amely 1984-ben „A" kategóriás nagyvállalati minősítést kapott. A nyereségadatok pedig a következőek: 1981 - 233 millió 908 ezer forint, 1983 - 189 millió 556 ezer forint, 1985 - 194 millió 800 ezer forint.

Ikarus 280 - a '90-es évekből

A nettó árbevétel 1981 és 1985 között 15,7 százalékkal, vagyis 1 milliárd 332 millió 374 ezer forintról 1 milliárd 541 millió 829 ezer forintra nőtt. A 10. sz. Volánnál dolgozók éves átlagkeresete 1981-ben 56 ezer 607 forint volt, 1983-ban 63 ezer 314 forintra emelkedett, míg 1985-ben 72 ezer 575 forint lett.
Jelentős összegeket költött a Volán 10. sz. Vállalat, majd a Tisza Volán a '80-as évek első felében beruházásokra. 1981-ben Szegeden bontó műhely épült, és bővítették Hódmezővásárhelyen a javító műhelyt 1982-ben adták át a szentesi autóbusz pályaudvart, Szegeden a központi telepen pedig új orvosi rendelőt és váróhelyiséget alakítottak ki. Ekkor nyílt lehetőség fogászati, reumatológiai, nőgyógyászati és infarktust megelőző szakrendelések beindítására. (A '80-as évek közepén egyébként 12 üzemorvos tevékenykedett a Tisza Volánnál.) 1982 novemberében adták át Szentes új autóbusz-pályaudvarát 1983-ban a szegedi központi telepen megvalósult a gépjármű karbantartás zárt technológiai rendszere 1984-ben - szintén a megyeszékhelyen - új diagnosztikai csarnokot adtak át 1985-ben felújították az ipari üzemegység akkumulátor műhelyét s még ebben az évben megvalósult a Marx (ma Mars) téri autóbusz pályaudvar fűtési rekonstrukciója, ekkoriban dolgoztak a szakemberek az új tanműhely megépítésén, s kezdték meg a műszaki üzemegység gépjárműmosó   üzemegységének   rekonstrukcióját.  

Az Ikarus 415-ösök a 90-es évek közepén érkeztek

Ezekben   az   években   több üzemegységnél és telepen is megvalósult a fűtésrekonstrukció A hulladékhasznosítás és anyagtakarékosság szempontjait vette figyelembe a cégvezetés, amikor létrehozták a gumifutózó műhelyt. Nagy pénzösszegeket áldozott a vállalat vezetése a dolgozók élet- és munkakörülményeit javító beruházásokra és szociális juttatásokra is. Amikor a '80-as évek második felének Tisza Volános történéseit idézzük fel, elsőként a számítógépes beruházást kell megemlíteni. A cégvezetés nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a legkorszerűbb technológia tért hódítson a vállalatnál. A munka színvonalának javítása érdekében 1986. január 1-től vezették be az új számítástechnikai rendszert, üzemi jelleggel, amelynek segítségével aktuális információkat nyerhettek a vállalat bevételeiről éppen úgy, mint a gépjárművek mozgásáról és a fuvarozási partnerek megbízásairól.
Ebben az esztendőben az elszállított áruk mennyisége annak ellenére nőtt (az 1985. évi 8 millió 43 ezer tonnáról 9 millió 921 ezer tonnára), hogy Csongrád megyében kiemelt beruházás nem zajlott és az ipar nem termelt többet, mint egy évvel korábban. Ez egyrészt köszönhető annak, hogy a Tisza Volán gépei dolgoztak a megye határain kívül, így például Gyöngyösvisontán, Dunakilitin, Pécs környékén. Másrészt a nemzetközi fuvarozás az országos szakmai átlagnál is lényegesen nagyobb dinamizmussal fejlődött. 1986-ban a Tisza Volán dollár árbevétele már elérte a 2 millió 610 ezer dollárt, de ennél is impozánsabb számot jegyezhettek föl 1987-ben: 4 millió 588 ezer dollár volt a konvertibilis árbevétel. A nemzetközi szállításhoz kapcsolódó rubelelszámolású árbevétel 1987-ben 17 millió 587 ezer forint volt. A személyszállítás területén tovább nőtt az utasforgalom, 1987-ben már 131 millió 900 ezren vették igénybe a Tisza Volán szolgáltatásait, míg az utaskilométer meghaladta az 1 milliárd 19 milliót.

Ikarus 395-ösök - egy új busznemzedék
 
Neoplan-K Szeged Klauzál terén

A helyközi közlekedésben 7 új járatpár kezdte meg munkáját, míg a helyi közlekedés 18 gyorsjárat-párral bővült 1987 krónikájához tartozik még, hogy a Tisza Volán munkatársai ekkor hozták létre az EMKE fantázianevű, több funkciós, programozott jegykiadó és elszámoló készüléket S ekkor kapcsolódott be a Tisza Volán a győri Klastrom Hotel építésébe. Ez a beruházás a Volános idegenforgalmi szolgáltatások bővítését célozta. Itt jegyezzük meg, hogy a Volán 10. sz. Vállalat és a Tisza Volán már a '70-es és a '80-as években is aktív részt vállalt a magyarországi és a külföldre irányuló turizmusból. Miután 1970-ben létrejött a Volán Tröszt utazási irodája, Szegeden is megkezdődött az utaztatás. A '80-as évek végén évi 4 ezer turistát szállított a Tisza Volán két utazási irodája, a szegedi központtal működő Alföld Tours és a makói Vakáció Utazási Iroda. 1988-ban a végéhez közeledett a Tisza Volán vállalat szocialista tervgazdálkodás keretei közötti sikertörténete. Erre az esztendőre a magyar gazdaság minden területén nagyarányú visszaesés következett be, s egyértelművé vált, hogy a Tisza Volán is olyan túlfejlesztett vállalat amely már nem tud munkát biztosítani a még mindig több mint 3 ezer 500 fős alkalmazotti körnek. Az 1990-es évtizedhez érkezve egyébként a vállalat tevékenységi köre a következőkre terjedt ki:

1990 első felében a Tisza Volánt már 600 millió forintos adósság terhelte, és elérte a 300 millió forintot a számviteli veszteség. Ezen a súlyos helyzeten az sem enyhített sokat, hogy a vállalat nagy összegű, mintegy 500 millió forintos követelésállománnyal is rendelkezett, ugyanis e követelések behajtására nagyon kevés esély volt. Ezért 1990 nyarán egyetlen megoldás kínálkozott a cég helyzetének gyors stabilizálására: olyan stratégiát kidolgozni, amelynek eredményeként a Tisza Volán a piaci igényeknek megfelelő szintre csökkentett létszámmal és járműparkkal dolgozik tovább.

Az E94-est is kedvelik az utasok

Az ekkor készített számításokban az szerepelt, hogy az 1600 járműegységből csupán 700 maradna meg a cégnél, míg a 3 ezer 500 dolgozó helyett csupán 2 ezret foglalkoztatna a vállalat A Tisza Volán gazdaságossá tétele érdekében került sor 1990 második felében 800 fős létszámleépítésre, s a gazdasági helyzet stabilizálását szolgálták azok a döntések is, amelyek értelmében a Tisza Volán különböző egységei önálló társaságban, káeftékben folytatták munkájukat.
A Tisza Volánnál már korábban sem volt ismeretlen az új társaság alapítása, hiszen a '80-as évek közepétől sorra alakultak a vállalatnál a gazdasági munkaközösségek (GMK), míg 1989-ben létrejött a Tisza Volán Taxi Kft. (amely Csongrád megyében egyébként a negyedik bejegyzett korlátolt felelősségű társaság volt!), a Volán Sport Szolgáltató Kft., valamint a speditőr cégként dolgozó Tiszatrans GmbH. Am a nagy szervezeti átalakulás az elmúlt évtized első esztendejében kezdődött meg. 1990-ben jött létre a Direkt Rt, amely Szentesen az autójavítással és szolgáltatással foglalkozóknak biztosított munkát. Ebben az időszakban alakult az Uniósped Kft, (amely cég a csongrádi és a szentesi belföldi árufuvarozást és járműjavítást vállalta magára), a Start Kft. (ez szállítmányozással, járműjavítással és kereskedelemmel foglalkozott) és a H-TRANS Kft., amely pedig Hódmezővásárhely székhellyel belföldi árufuvarozást nemzetközi áruszállítást és járműjavítást végzett 1991-ben alapította a Tisza Volán a Maros Sped Kft-t, amelynek központja Makó volt és belföldi árufuvarozásra, valamint járműjavításra jött létre, a Tisza Depó Raktározó BT.-t, amelynek központja Szegeden volt 1992-ben kezdte meg működését a szegedi központú Tisza Volán Eurasia Spedition Szállítmányozási Kft, a Tisza Volán Fuvarozási és Szállítmányozási Leányvállalat, amelyből később a Volsped Kft. alakult, valamint a Tisza Volán I. T. F. Rt. Ez utóbbi cég a nemzetközi árufuvarozási és szállítmányozási feladatokat látta el.
A társaságok létrehozásával nemcsak azt a célt szerette volna elérni a Tisza Volán vezetése, hogy jövedelmező módon biztosítsanak munkát a vállalat egykori dolgozóinak, hanem azt is, hogy tőkét vonjanak be a további fejlesztésekbe. Majd a megerősödött, többségi Tisza Volán tulajdonban lévő társaságokat (kivéve a Tisza Volán L T. F. Rt-t) értékesítsék, s az így befolyt ősszegből az alaptevékenység fejlesztését finanszírozzák. Alaptevékenységként a Tisza Volán egyébként már ekkor is csak a közúti személyszállítást, a járműjavítást, karbantartást és ipari tevékenységet az idegenforgalmat és a kereskedelmet kívánta megőrizni. S ez a célkitűzés 1992 végére, a részvénytársasággá történő átalakulás idejére meg is valósult.

A Tisza Volán Részvénytársaság 1993. január 1-jei hatállyal kezdte meg működését Tisza Volán Közlekedési és Szolgáltató Részvénytársaság néven. A társaság székhelye Szeged lett, tevékenységi köre pedig a következőkre terjedt ki az alapításkor:

Alaptevékenységek:

A részvénytársaság a fentieken kívül átmenetileg az alábbi kiegészítő tevékenységeket végzi:

  1. utazásszervezés, idegenvezetés,
  2. egyéb szállítási tevékenység,
  3. garázsszolgáltatás, parkolás és járműőrzés,
  4. közúti járműkereskedelem,
  5. egyéb közúti járműjavítás, karbantartás,
  6. közúti járműalkatrész kiskereskedelem,
  7. szárazföldi szállítóeszközök kölcsönzése.

A Tisza Volán Rt alaptőkéje alapításkor 650 millió forint volt, az alaptőkén felüli vagyona pedig 639 millió 697 ezer forint Az újonnan alakult, 100 százalékban állami tulajdonban lévő részvénytársaság 1400 dolgozóval és 350 autóbusszal kezdte meg munkáját A fő stratégiai pontok között pedig a közúti személyszállítás technikai feltételeinek minél gyor­sabb javítását, a nyugat-európai normáknak is megfelelő minőség elérését és az Rt dolgozók jövedelme reálértékének fokozatos növelését tűzte ki célul a társaság vezetése. Ennek érdekében a Tisza Volán Rt megalakulásától hatalmas összegeket fordított a beruházásokra.

ISO 9002 - a Tisza Volán Rt . 1997-ben kapta meg a  jeles minőségbizonyítványt

A megfeszített tempójú beruházási politika meg is hozta a várt eredményt. A Tisza Volán Rt buszflottájában megtalálhatóak a legkiválóbb nyugat-európai márkák, a járműpark 60 százaléka kicserélődött 1993 óta, míg az autóbuszok 85 százalékát ma már környezetkímélő motorok hajtják.
1992-ben vásárolta meg a társaság a Cummings amerikai motorral felszerelt, Csepel alvázra épült Csepel Union autóbuszt, ami az első nem Ikarus gyártmányú buszként lépett szolgálatba a Tisza Volán Rt-nél. Egy évvel később érkezett Szegedre az Ikarus 396-os luxus távolsági autóbusz, s ebben az esztendőben gyarapodott a Tisza Volán flotta az első korszerűnek mondható, Rába D10-es motorral felszerelt Ikarus 244-es autóbuszokkal. 1994-ben már munkába léptek a társaságnál az Ikarus 400-as család autóbuszai (DAF és Rába motoros szóló buszok), amelyek helyközi forgalomban szállították az utasokat Az 1994-es beruházások között kell megemliteni a Neoplan kűlönjáratos luxusbuszt is, amely minden komforttal felszerelve szolgálta ki az utazóközönséget. A járműrekonstrukció keretében ebben az évben Ikarus 415-ös és Ikarus 435-ös (csuklós) buszokat is vett a cég. Ezek a járművek a helyközi és a helyi forgalomban kaptak feladatokat
1995-ben történt meg az első komfortos belföldi távolsági autóbuszok beszerzése, mégpedig az E 95-ös típusból. Az új karosszéria-dizájnnal készült, Rába alvázra, korszerű futóművekkel, Rába DIO-es motorral, Voith retarderrel, ABS-ASR-rel, klímával felszerelt járművek nemcsak esztétikusak és kényelmes utazást biztosítanak, hanem a sofőröket is korszerű munkahellyel ajándékozták meg. Akárcsak az 1996-ban vett, Scania alvázra és hajtásláncra épített E 95 típusú távolsági autóbuszok és a turista különjáratokhoz vett Scaniák. 1997-ben piac-bővítési megfontolásból vásárolta a Tisza Volán Rt az első E 14 típusú midibuszt Ez a Csepel alvázra épített, Cummings motorral felszerelt jármű kis befogadó­képességű, de luxus felépítménnyel készült járműként szolgálja ki az utasokat 1997-ben vásárolta a társaság az első Detroit, elektronikusan vezérelt Euro II. minősítésű dízel motorral felszerelt E 95-ös autóbuszt, majd 1998-ban érkeztek az Ikarus 200-as család korszerűsített járművei, az Ikarus 256.42-es típusú buszok. 1999-ben pedig már az Ikarus Classic fantázianévvel ellátott buszokkal ismerkedhettek meg a Tisza Volán gépjárművezetői.
Országos viszonylatban is egyedülálló járműfejlesztési programot hajtott végre a társaság, amikor a Tisza Volán buszparkját 1999-re 27 darab földgázüzemű autóbusszal gyarapította. Ezek a rendkívül környezetbarát, a dízelüzemű buszoknál halkabb járművek Szeged helyi közlekedését segítik. 2000-ben, nagy közönségsikert aratva, megkezdték munkájukat a szegedi helyi forgalomban az első alacsonypadlós városi csuklósbuszok (Ikarus 417), s még ebben az esztendőben várható az automata sebességváltóval felszerelt helyközi autóbuszok (Classic C 56) beérkezése is.

A fejlesztések során azonban nemcsak a járműpark újult meg, hanem a buszköz­lekedést segítő szervizhálózat is. A korszerűsített műhelyekben ma már számítógép vezérlésű diagnosztikai berendezések segítik a járműhibák gyors és pontos felismerését, valamint azok kijavítását. A '90-es években zajlott beruházások eredményeként Szentesen műszaki telep épült (1994), s megújult a Tisza Volán Rt szinte minden ingatlanja. Így például korszerűbbek lettek a vidéki autóbusz pályaudvarok, több létesítményben energiatakarékos fűtésrekonstrukció fejeződött be, és a központi irodaház tömbje is sokkal kényelmesebb és esztétikusabb munkahely ma már, mint tíz esztendővel ezelőtt volt.

Scania E97-es, a Tisza Volán flotta zászlóshajója

A Tisza Volán Rt az elmúlt években jelentős vagyonkezelői funkciót is ellátott. Bizonyítékként álljon most itt az a lista, amely azt mutatja meg, mely gazdasági társaságokban szerepelt befektetőként, illetve érdekelt még ma is a cég. Jelentős tulajdoni hányaddal bírt a Tisza Volán Rt az Általános Közlekedési Hitelszövetkezetben, a Délvilág Kiadó Rt-ben, a Direkt Autójavító és Szolgáltató Rt-ben, a Hód-Trans Fuvarozó és Karbantartó Kft-ben, a Junita Export-import Kereskedelmi Rt-ben, a Fraelog Szegedi Logisztikai Központot Előkészítő és Fejlesztő Kft-ben, a Start Szállítmányozási, Járműjavító és Kereskedelmi Kft-ben, a Tisza Volán Belföldi Fuvarozó és Szállítmányozási Kft-ben, a Tisza Volán Csoport Nemzetközi Fuvarozási és Szállítmányozási Rt-ben, a Tisza Volán Group Eurasia Spedition Szállítmányozási Kft-ben, a Tiszadepó Raktározási Bt-ben, a Tiszanet Internet Szolgáltató Rt-ben, a Tiszatrans Szállitmányozási Kft-ben, a Tiszatranzit Szállítmányozó Kft-ben, a Trade Chanel Kereskedelmi és Szolgáltató Kft-ben, az Uniosped Fuvarozó, Karbantartó és Kereskedelmi Kft-ben, a Volán Humán Szolgáltatások Rt-ben, a Volánspedició Kft-ben, a Volánsport Szolgáltató Kft-ben és a Voxer Szerviz és Kereskedelmi Rt-ben. A Tisza Volán Rt ma is több-kevesebb tulajdoni résszel rendelkezik a Tisza Volán Taxi Kft-ben, a Profkont Ingatlanüzemeltető Kft-ben, a Pakett Bróker Ertékpapír-forgalmazási és Befektetési Rt-ben, a Volán Humán Oktatási és Szolgáltató Rt-ben, a Maros-Sped Kereskedelmi, Szállítmányozási és Szolgáltató Kft-ben, a Volán Klastrom Hotel Rt-ben, az Országos Közlekedésfinanszírozási Rt-ben, a Dél-Alföldi Közlekedésfejlesztési Kft-ben és a Volán Hotel Szálloda és Vendéglátó Kft-ben. A társaság egyéb, szakmai jellegű érdekeltségei: Volán Egyesülés, Csongrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, Volán Vagyonbiztosító Egyesület Volán Club Balaton Rehabilitációs Egyesület, Tűzvédelmi Szolgáltatók és Vállalkozók Szövetsége, Tisza Volán Sport Club, Saldo, Müszi, Magyar Utazási Irodák Szövetsége, Magyar Számviteli Szakemberek Egyesülete, Magyar Marketing Szövetség, Magyar Közúti Fuvarozók Egyesülete, Magyar Közgazdasági Társaság, Közúti Közlekedési Vállalkozások Szövetsége, Közlekedéstudományi Egyesület Kooperációs Kutatási Központ, Kompkonzult, Európai Minőségügyi Szervezet, Első Tőzsde Klub, Autójavítók és Autókereskedők Szakszövetsége.
A Tisza Volán Rt a magyarországi közlekedési szakmában elsőként célozta meg sikerrel az ISO minőségbiztosítás megszerzését. 1997-ben a cég Járműjavító és Ipari Igazgatósága kapta meg az ISO 9002-es minősítést, amelyet 2000 júliusában sikerrel megújított. Napjainkban zajlik a forgalmi szakterület munkáját meghatározó ISO 9001-es minőségbiztosítási rendszer auditálása, és a Tisza Volán Rt. tervezi az ISO 1400l-es környezetközpontú irányítási rendszer bevezetését. Ezt a fejlődést értékeli az a 17 világcég is, amely márkaszerviz-szerződést kötött az évek során a Tisza Volán Rt-vel.

Nagy fejlődésen ment át a társaság informatikai rendszere. 2000-re szinte minden tevékenységi kör számítógépes irányítás alá került, kiépült az Internet és az intranet hálózat is. Kiemelt jelentőséget tulajdonít a Tisza Volán Rt vezetése annak, hogy a mind korszerűbb technikát magas fokon képzett szakembergárda kezelje. A cég nagy összegeket fordít oktatásra, továbbképzésekre, s már jelenleg is a Tisza Volánnál a legmagasabb a közlekedési szakmán belül a diplomás munkavállalók aránya. A fiatal mérnökök, közgazdászok szívesen vállalnak munkát a Tisza Volánnál de ez a megállapítás igaz a társaság valamennyi dolgozójára. Bizonyítékként szolgáljon az a tény, hogy a társaság dolgozóinak döntő többsége a törzsgárda tagja. Annak ellenére, hogy bár a bérkiegészítő juttatásokra a szakmában a legtöbbet a Tisza Volán Rt. költ - a részvénytársaságnál a jövedelmi viszonyok, akárcsak a közlekedési szakma más cégeinél, napjainkban korántsem nevezhetőek ideálisnak.
Nem feledkezhetünk meg arról sem, hogy a gazdasági környezet változása jelentős szemléletbeli változást hozott a Tisza Volán Rt. életében. Már a '90-es évek elején, az új koncessziós törvény elfogadását követően lehetőség nyílt arra, hogy a kifejezetten közúti személyszállításra alapított cégek mellett más vállalkozások is bekapcsolódjanak e piaci tevékenységbe. Csongrád megyében is megjelent a Tisza Volán konkurenciája a helyközi szállítás területén, így fokozottan nagy hangsúlyt kapott a társaságnál a marketing munka fejlesztése. Ezért aztán már évek óta azt az elvet képviseli a Tisza Volán Rt. menedzsmentje, hogy a cégnél mindenki kereskedő — a sofőrtől a vezérigazgatóig.
Most pedig az elmúlt esztendők néhány szemléletes számadata következzék. A Tisza Volán Rt a részvénytársasággá alakulását követő első esztendőben, vagyis 1993-ban 1 milliárd 835,9 millió forintos nettó árbevételt ért el, az adózás előtti eredmény 14 millió 887 ezer forint volt. Beruházásokra ebben az esztendőben 237,9 millió forintot költött az akkor 1 ezer 485 főt foglalkoztató társaság. Az éves átlagbér a Tisza Volánnál 1993-ban 285 ezer 234 forint volt. 1999-ben a nettó árbevétel meghaladta az 5 milliárd 447,6 millió forintot, az adózás előtti eredmény 127,7 millió forint volt, míg a beruházásokra költött összeg 1 milliárd 331,7 millió forintot tett ki. A Tisza Volánnál tavaly 1 ezer 491 munkavállalót foglalkoztattak, míg az átlagjövedelem 1 millió 52 ezer 667 forint volt.
Könyvünk cégtörténeti fejezetét a Tisza Volán Rt-nél, illetve jogelődjeinél dolgozó vezetők névsorával zárjuk.

Igazgatók:
Scheiber Zoltán 1950-1954
Losonczi István 1954-1956
Arday Lajos 1956
Dr. Csiszár Károly 1957-1977
Dr. Kardos János 1977-1989
Élő Elemér 1989-1990
Dr. Szeri István 1990-

A Tisza Volán Részvénytársaság elnökei:

Póda Jenő
(1992.12.3.-től 1995.05.21-ig majd 1998.12.144-től  jelenleg  is)
Kálmán Gábor
(1995.05.23-tól 1996.09.26-ig
Dr. Bálint János
(1996..09.26-tól 1998.12.14-ig)

Az Igazgatóság tagjai:

B. Nagy László (1998.12.14 től jelenleg is)
Dr. Czirbus Antal (1999.05.14-től jelenleg is)
Hardy András (1992.12.31-től jelenleg is)
Kiss László (1995.05.23-tól 1998.12.14-ig)
Lekrinszky István (1998.12.14-től jelenleg is)
Mező István (1992.12.31-től 1998.05.12-ig)
Dr. Molnár Péter (1998.05.12-től 1998.12.14-ig)
Dr. Neményi László (1996.09.26-tól 1998.05.12-ig)
Perényi Ottó (1992.12.31-től 1995.05.23-ig)
Dr. Szeri István (1992.12.31-től jelenleg is)
Dr. Tomasics Tamás (1999.05.14-től jelenleg is)
Tömörné Nagy Éva (1996.09.26-tól 1998.12.14 ig)
Wabits Győző (1998.12.14-től 1999.05.14 ig)

A Felügyelő Bizottság elnökei

Dr. Kálmán László
(1999.05.14-tól jelenleg is)
Dr. Lapsánszky István
(1992.12.31--től 1999.05.14.ig)

A Felügyelő Bizottság tagjai:

Dobrocsi Ferenc (1992.12.31-től 1996.09.26-ig)
Dr. Dömsödi József (1999.05.14-től jelenleg is)
Dr. Forráskúti Tibor (1992.12.31-től jelenleg is)
Gulácsi Józsefné (1996.09.26-tól 1997.07.01 ig)
Kálmán Gábor (1994.05.1 3-tól 1995.05.23-ig)
Dr. Kálmán László (1998.05.12-től 1999.05.14-ig)
Dr. Kecskés Ákos (1995.05.23-tól 1996.09.26-ig)
Kerekes Péter (1998.12.14-től jelenleg is)
Kmetykó Lajos (1996.09.26-tól 1998.12.14-ig)
Dr. Lippai Pál (1998.12.14-től jelenleg is)
Rozsnyai József (1992.12.31-től 1994.05.13-ig)
Szabó József (1992.12.31-tól 1996.09.26-ig)
Vtrágh István (1998.05.12-től jelenleg is)
Wiest János (1996.09.26-tól 1998.12.14-ig)

Felhasznált irodalom:

  1. 20 év Csongrád megye közhasználatú közúti közlekedésében - a Szegedi 10. sz. Autóközlekedési Vállalat története (1950-1970.)
  2. Rácz Ibolya: A Tisza Volán története
  3. Szöveges mérlegbeszámoló az 1981. gazdálkodási évről
  4. Pályázat a ,,Kiváló Vállalat" dm elnyerésére (1981-1985.)
  5. Pályázat a „Kiváló Vállalat" kitüntetés és a „Nemzetközi Munkaverseny Élenjáró Vállalata" kitűntető oklevél elnyerésére (1987.)
  6. A Tisza Volán Közlekedési és Szolgáltató Részvénytársaság alapító okirata
  7. A Tisza Volán Rt. közgyűlésének jegyzőkönyvei (1993-2000.)
  8. Szente Ferenc: A Tisza Volán Rt. fejlődése (1950-2000.) - A személyközlekedés vázlatos bemutatása

 

 

  
Előző fejezet Következő fejezet

Főoldal